Anne L. Green: A sötétség fogságában (bővített)

"Egy sikátor árnyékában a falnak dőlve álltam és vártam."

*

A nők tényleg a zűrös pasikhoz vonzódnak?

Andrew Dark egy drogkartell vezetőjeként élvezi a hatalom és a pénz adta lehetőségeket, ám ebben a sötét világban mindennek megvan az ára. Hamar ráébred erre ő is, amikor egy alkalommal hiba csúszik a számításába. Elraboltatja az áruló embere húgát, a szókimondó és csinos Christine Stuartot. Fogva tartó és túsza között kínzó vágy ébred. Háttérbe szorulnak a józan, észszerű döntések.

Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? A férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Greennek, a 2015. év elsőkönyves felfedezettjének romantikus-erotikus regénye nemcsak új köntösbe öltözött, de a korábbiaknál is több izgalommal és szövevényes fordulattal bővült.

Egyik nap azt álmodtam, hogy egy jachton vagyok és ez olyan nagy hatással volt rám, hogy utána nem sokkal el is kezdtem A sötétség fogságábant olvasni. Az igaz, hogy már az eredeti verzióhoz volt szerencsém, de mindig öröm egy már megszeretett történetet az új köntösében bővített tartalommal kézbe venni és elmerülni benne.

Annak idején, amikor először olvastam a kötetet szerettem, de nem tett rám akkora benyomást, mint A remény hajnala, de ez most megváltozni látszik, hiszen nagyon élveztem. Minden egyes régi emlékem újból előtört és olyan jó érzéssel töltött el, hogy már tudtam mi fog történni, hogy milyen fordulatok és váratlan pillanatok fognak közbe szólni, de még így is sikerült meglepnie az írónőnek. Teljesen magába szippantott az a sötét világ amit megalkotott és most jött meg csak úgy igazán a kedvem ahhoz, hogy minden Anne L. Green kötetet újra olvassak, mert akárhányszor olvasom újra mindig más érzelmeket vált ki belőlem. Ismertem a történetet, mégsem untam egy percig sem, sőt ha az emlékezetem nem csal, akkor még gyorsabban és lendületesebben is haladtam vele, mint amikor először fogtam kezembe a 2015-ös verziót. Imádtam, ahogy az alvilágot keverte az ártatlansággal, a pajzánsággal, a vágyakozással, a szerelemmel, a veszéllyel és a jövő ígéretével. Nem győztem falni az oldalakat. Nemcsak, hogy élvezetesebb lett számomra így kibővítve, de eddig ez volt az az ALG kötet, amit nem kedveltem annyira, viszont most már az egyik kedvencem lett. Nem is értem magamat, hogy miért kellett 3 évnek eltelnie ahhoz, hogy megértsem, megszeressem és teljes valójában lássam úgy a kötetet, ahogy van. 

Ebből is látszik, hogy nekem is fel kellett nőnöm ahhoz, hogy elmondhassam magamról, hogy igenis álompasivá avanzsált Andrew Dark is, nemcsak a többi ALG pasi, de ez már szinte az írónő védjegyévé is vált. De kezdjük az elején. Váltott szemszögből ismerhetjük meg az előzményeket, majd utána ahogy a két sors összefonódik a közös élet első lépcsőfokait. Főszereplőink ennél eltérőbbek nem is lehetnének. Ott van Andrew, a rosszfiú, a drogcsempész, a kartell esélyes várományosa, akinek látszólag mindene megvan. Nehéz munkával, de szinte a semmiből tört be a kartell életébe és felépített magának egy olyan világot, melyben egészen addig jól elvolt, míg meg nem jelent a színen Christine. 

Chris mindene Andrewnak, színtiszta ellentétek. Ő a jókislány, akinek látszólag szép élete van, mégsem élvezi azt. S mit ad isten, pont egy olyan pasihoz kerül, akinek szintén zűrös múltja volt, mert bizony Chris sem gondtalan gyerekkorral rendelkezik. Mint azt már teljességgel megszokhattuk az ALG regények oldalain, főhőseinknek mindig olyan múltjuk van, amit ki kell bogozni, ami kihatással van a jelenre, s miután lezárták azt csak akkor kezdődhet meg a közös és mindent elsöprő élet a világ mezején. Van benne egy kis Stockholm-szindróma is, de egy olyan fajta; ami teljességgel kezelhető, nem a durva fajtából való és nem érezzük közbe azt, hogy bármi is kötelező. Maga a cselekmény pörgős, akciódús, lélegzetelállító, káprázatos, veszélyes, furfangos, küzdelmekkel teli, szenvedélyes és nagyon is vall az írónőre a stílusa. 

Minden egyes perce élvezet volt. Minél többet tudtam meg annál jobban élveztem és nagyon érdekes volt, ahogy a két főkarakter átveszi a másik fél előnyös tulajdonságait és belerakja a kis személyiségébe. Emellett igazi kalandokban és adrenalint felvivő jelenetekben is részem lehetett, ahol már jócskán az eget verte a pulzusom és olyan löketet adott, ami a regény végéig kitartott, sőt még tovább is, mert megismerhettem Reggie-t, aki már most felkeltette az érdeklődésemet. Maga a maffia, az alvilág és a kartell világa sosem vonzott, viszont csak úgy, mint Borsa, Anne is élvezetessé teszi a tényeket, a borzalmas valóságot és úgy rakta össze A sötétség fogságábant, hogy élvezzem azt és ne legyenek kétségein afelől, amikor egy újabb fordulatot vagy megdöbbentő, meghökkentő cselszövést eszközölt. 520 oldal tömény izgalom erotikával és veszéllyel keverve, ezt jelenti nekem a bővített kiadást.

Teljes mértékben ellazított, ha kellett kihozott a komfortzónámból és ahol kellett rettegéssel töltött el. Sosem lehettem biztos, hogy milyen újdonság fog szembejönni velem az oldalakon, de azért annak nagyon is örülök, hogy A remény hajnala mellett A sötétség fogságában is kibővült és megkapta a végleges és méltó külsejét, mert megint nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a borítótervező milyen nagyszerű munkát is végzett. De ez mind nem valósulhatott volna meg az írónő kreativitása nélkül. Az új jelenetek nemcsak izgalmasak voltak, hanem egyfajta pluszt is hozzáadtak a történethez. Emlékszem, hogy mennyire nem tudtam annak idején kibékülni a lezárással, de most, hogy tovább lett szőve Chris és Drew története sok mindent érzek, csak elégtelenséget nem, mivel tényleg nagyon jót tett a történetnek ez a bővítés és az, hogy csiszolt rajta az írónő. S ez annyira nem is meglepő, mert amiben elsőre volt már fantázia, az nem fog kiveszni belőle, sőt... Mindent egybevetve nagyon elégedett vagyok. Nagyon szerettem a kötet összetettségét; azt hogy történjék bármilyen hátbatámadás vagy veszekedés, esetleg ellentét kiéleződés az úgy lett megoldva, hogy értelme és fontos momentuma legyen a későbbiekben. Ha kellett érzelmekkel töltött el, de volt, hogy elborzasztott vagy kételyeket ébresztett bennem, de ez a kötet szépsége, s talán magának Andrewnak is, hogy bármennyire is veszélyes, annál jobban vágyott és annál inkább szeretnénk a magunkénak tudni. A történettel jómagam is így voltam, és végre a magaménak tudhatom. És lehet, hogy én vagyok a telhetetlen, de szívesen olvasnék még ehhez hasonló veszélyes vizeken evező történetet ALG tollából.

" - Adjam el a lelkem az ördögnek? - Nem bírtam tovább, kacagni kezdtem, tetszett ez a kiscsaj, olyan látványosan utált. Ez nekem is új volt, általában nem ezt a hatást váltottam ki a nőkből."

" - Miért is ne! Az élet egy nagy játék! Ez is az élet része, hát játsszunk! - lelkesedett. Összeugrott a gyomrom, mert úgy éreztem, ő sem a motorcsónakról beszélt, hanem a kettőnk dolgáról."

" - Te jelentesz nekem mindent, Chrissi, az igazi szerelem veled kezdődik és veled ér véget. Szeretlek, érted képes lennék meghalni, és a pokolból visszatérve mindent újrakezdeni."

" - Mert ezt kellett mondania, én is ezt mondtam volna. Szerelmes beléd, és ez nem múlik el csak úgy."

" - Áh, ma már másodszor cukizol le. Ez... megalázó. Egy férfi nem cuki, egy kisgyerek vagy egy kölyökkutya talán - háborodtam fel."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 50%-os kedvezménnyel!

Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok

"A déli nők különlegesek, ez vitán felül áll. Háborúból született nők vagyunk, a múltunk tele csatákkal és káosszal, magunk és mások védelmével."

*

Cole Masten. Hollywood Tökéletes Férjéből Hollywood Legszexibb Agglegénye lett, miután szupersztár felesége elhagyta. Most minden partiban benne van, és mindenkit megfektet, akit tud. Los Angeles, vigyázz: új rosszfiú van a városban! Summer Jenkins. Ez én vagyok. Kisvárosi lány, aki a Georgia állambeli Quincyben ragadt. A csirkés kajáim mennyeiek, a pókerasztalnál ki tudok forgatni egy felnőtt férfit a vagyonából, és az érettségi évében közfelkiáltással választottak meg a Legbarátságosabbnak. Más világban éltünk. Nem is lett volna szabad találkoznunk. Csakhogy Cole Masten elolvasott egy könyvet az én kis városomról. Hat hónappal később pedig leszállt a magángépével a poros kis repterünkön, és magával hozta Hollywoodot. Azonnal tudtam, hogy ez bajt jelent. A városnak ‒ és nekem is. Néha az ellentéteknek nagyon nem kellene vonzania egymást.

Már egy ideje kísért a kötet, mivel már jóval a megjelenés előtt tudtam, hogy majd egyszer meg fog jelenni és nagyon vártam. Aztán, amikor barátnőmmel mozis estet tartottunk mindig felkerült a listára a könyvből készült film címe, de addig, amíg nem olvastam el, nem akartam megnézni, de azt hiszem ez most már megoldódott. Ha azt mondom, hogy nagy elvárásaim voltak a történettel kapcsolatban, akkor kicsit füllentenék, mert igazából kikapcsolódást kerestem, de annál jóval többet kaptam.

Mielőtt nagyon belemerülnék tudnotok kell, hogy imádom az olyan könyveket, amik a valóságot kutatják meg, amik feltárnak olyan részleteket is, amikről csak az érintettek tudnak, s a film készítés egy ilyen dolog. Beengedést enged a kulisszák mögé, mi is részesei lehetünk a cselekménynek, teljese testközelségből láthatjuk, hogy mi is van egy film elkészítési folyamata mögött és azt is, hogy sokszor ez nem fenékig tejfel, nem elég valamit egyszer eljátszani, mert a siker és a megfelelő jelenet eléréséhez akár tucatszor is meg kell csinálni ugyanazt. Nagyon szépen, néha szarkasztikusan, de mindenféleképpen humorosan, életszagúan vezet be minket a kötet a Hollywoodi mocsok világába. Az első pár fejezetben még kést káosz uralkodott a fejemben, hogy most tulajdonképpen mi is történik, kinek a szemszögét látom és társai, de ahogy haladtam előre úgy kristályosodott ki előttem, úgy vált minden érthetővé és így is kapta meg az értelmét az, hogy a cselekmény valóban elinduljon a saját rögös útján, mert bizony bukkanókkal teli út vezet a kötet lezáró soraiig. S ez nem feltétlen azt jelenti, hogy rossz volt a kötet, mert határozottan élvezhető; hanem azt, hogy az érzelmi kitörések, a megmozdulások és a különböző csavarok igazi hullámvasútra ültettek, ahol egyszer sírva nevettem - ez a betegségemnek is betudható lehetne -, örömömbe sírtam vagy egyszerűen csak fogtam a fejem és ki akartam nyírni a szereplőket. Nagyon mozgalmas, izgalmas, veszedelmes, erotikus, romantikus. Egy kicsit olyan adok kapok az egész, de nagyon megéri eljutni a végéig. 

Olvasás alatt kaptam hideget is, meg meleget is, de egy percig nem éreztem azt, hogy ne illene bele a regény cselekményébe ez a szerteágazóság. Nemcsak a felszínt kapargatja, hanem be is enged az alá és mindenféle mocskot, ahogy azt a cím is szépen kiemeli elénk tár és úgy, ahogy van szembesít vele. Nem egyszerűen egy film megszületésének lehetünk szemtanúi vagy egy szerelem kibontakozásának, hanem annak, hogy mi mindenre vagyunk ki nők képesek, ha kell ármánykodunk, ha kell cukiskodunk, de mindannyiunkban ott van az a dög, ami ha kiszabadul ott kő kövön nem marad. 

Az írónő briliánsan eltalálta Summer karakterét. Igazi belső harcokat vív, belevaló, ha kell megmondja a tutit és nem fél önmaga lenni, nem fél anyait-apait beleadni, ha az kell. Persze dráma is van benne bőven, de ez csak még sziporkázóbbá és még olvashatóbbá teszi. Egy percig nem lehet olvasás közben unatkozni. Azt hittem, hogy majd egy hétig fogom olvasni, mert időközben megbetegedtem és borzalmasan vagyok, de nem, mert 2 nap alatt simán befejeztem és az az érzelmi löket amit adott, szerintem bőven elég lesz ahhoz, hogy kilábaljak a betegségemből. 

Ha magát a történetet veszem, akkor valósághű, kekeckedő, bonyodalmas, de szerethető, hű önmagához, érteket képvisel, megmutatja azt, amire fel akarta hívni a figyelmet, beenged a csillogás alá, úgy keresztezi a szálakat, hogy azok közben irónikusak is, de derűre is adnak okot és igen, azok a pikáns, forró jelenetek - direkt nem írom, hogy szex jelenetek, mert a csókjeleneteket is úgy megoldotta az írónő, hogy le a kalappal előtte - adták meg a koronát a kötetnek. Minden csipkelődés, ellenszegülés, bunkózás és visszavágás csak hab a már így is túl krémes és ínycsiklandozó tortán. 

Ha a Hollywoodi mocsok egy torta lenne, akkor egy szem morzsa vagy krém sem maradna belőle, olyannyira ízletes és elengedhetetlen. A karaktereket imádtam. Summer csúcs volt, de tényleg, ahhoz képest, hogy a kötet elején nem tűnt annyira kiemelkedőnek a végére igazi kedvencé érett és istenem, azok a beszólások, a tettei, a múltja... hát régen nevettem ennyit egy könyvön, az tuti. Alig várom, hogy filmben is láthassam, hogy vajon ott is ekkora élmény e. 

Aztán ott van természetesen a szupersztár Cole, akit megcsaltak és eldobtak. Ez már magába egy olyan kombó, amiért nemcsak a huszonévesek vannak odáig, de az idősebb olvasók is. Azzal, hogy két ilyen szarkasztikus, semmitől sem félő karaktert nevezett ki Alessandra Torre a Hollywoodi mocsok főszereplőinek előre bezsebelhette a sikert, mert az hétszentség, hogy ezt a kombót elrontani szinte lehetetlen. Izzik közöttük a levegő, s már-már attól féltem, hogy lángra kap a kötet és olthatom el a lángokat. Cole az én pici szívem csücske lett, még akkor is, ha az elején elkönyveltem egy édes, de felejthető arcocskának, de nem az írónő rácáfolt és bumm... fergeteges karakterré alakította, aki szexis, belevaló és nagyon is álom könyves pasi. Olvastam olyan kritikát, miszerint nem mindenkinek jött át a regény mondanivalója, de engem megvett kilóra. Nagyon várom már a második kötetet, mivel az már nem a falusi lányról és a nagymenő filmsztárról fog szólni, hanem a kapcsolatukról és a szerelmük kibontakozásáról. Apropó szerelem, annyira szépen építette fel az írónő ezt a szálat, lépésről-lépésről ültette el a magokat és a kellő helyen csíráztatta ki őket, de ha kellett visszanyesett belőle vagy éppen megöntözte azt. Ez az az élmény, ami miatt elkezdtem Rubin Pöttyösöket olvasni, mert a Hollywood Dirt hozza a már megszokott és elvárt élményt és a sorozat egy újabb ékes darabjává vált. Ha engem kérdeztek bátran olvassátok el. Ha anyumnak tetszett - akinek nagyon kényes az ízlése könyvek terén -, akkor nektek is biztos, hogy tetszeni fog, vagy ha nem is, akkor is remélem, hogy megtaláljátok benne a belső értékeket és tovább láttok annál, mint ami le van írva.

"A szálláscsináló felváltotta a lányt az ajtóban. Kár. A lány szebb látványt nyújtott. A fickó nagyon pörgött, egyfolytában bólogatott, néha integetett is - Cole feje szinte belefájdult."

"Az ajtó felé fordultam, és elhatároztam, hogy nem rágódok többet a döntésemen. Megtettem, és ahogy errefelé mondják, ha a tojás kint van, azt a tyúkba visszadugni már nem lehet."

"Cole apró porfelhőt kavarva megtorpant, és a térdére támaszkodott, hogy kilihegje magát. Egek, ez a lány olyan, mint valami vírus: megtámadta az ő gyenge immunrendszerét, beköltözött a véráramába."

"Hogy lehet ez? Ezekben a kisvárosokban az emberek nem csak a dugással meg az ásással vannak elfoglalva? Hogy lehet, hogy Summert, a maga külsejével, a maga személyiségével nem csókolják meg naponta többször, hogy nem állnak sorban az udvarlói a birtok határán, mint a ledöntésre váró dominók? És milyen hosszú a hosszú idő?"

" - Lányok - mormolta Summer. - Nem nők. Régen én is akartam egy karikát a köldökömbe.

   - Én nem vagyok egy piercing. - Cole sose hitte volna, hogy ezt egyszer fennhangon kell kijelentenie."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Helen Hoang: A szerelem egyenlete (A szerelem egyenlete 1.)

" - Tudom, mennyire utálod a meglepetéseket, Stella. Szeretnénk közölni veled az elvárásainkat, és elegendő időt adni neked, de mindenesetre tudnod kell, hogy mi készen állunk a nagyszülővé válásra."

*

Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztói tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek. Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig… Stella hamarosan már kifejezetten vágyik Michael csókjaira, és az érzések egész kavalkádja, melyet a férfi ébreszt benne. Tárgyilagos kapcsolatuk kis idő elteltével egészen meghitté válik, és előkerül a képlet, mely meggyőzi Stellát, hogy a szerelem bizony nagyon is logikus…

Egy olyan szerelem történetével van dolgunk, amit mindenkinek meg kellene ismernie. Nemcsak édes, romantikus, de olyan üde hangulatot és egy különleges atmoszférát hordoz magában, ami nagyon könnyen elfoglalja az olvasók szívét és egyhamar nem távozik onnan. Leginkább azért tettem fel a kötetet az olvasási listámra, mert nagyon cukinak tartok magát az írónőt, mindig pozitív, aktív a közösségi oldalakon és, ha nem is egyből, de mindenkinek reagál és ez akkora hatással volt rám, hogy úgy éreztem, hogy nekem A szerelem egyenletét el kell olvasnom és át kell élnem. Ennél jobb időszakot nem is választhattam volna, mivel boldogság hormonnal árasztott el, egy teljesen új szögben mutatta meg a szerelmet; mint érzelmet és megint csak jól választott az Álomgyár Kiadó, mert minden egyes sorát imádtam.

Attól ne ijedjen meg senki, hogy kicsit tudományosabb, matekosabb környezetben játszódik, mert ez nem jelent semmit. Igen lesz egy kis geek-hangulata, de nem olyan számottevő és még a tudományos szöveg is tökéletesen illik hozzá. Mindig a kellő helyeken jön elő, ezzel színesítve a cselekményt, gazdag lesz tőle a szöveg. Nemcsak alapjaiban változtatja meg a véleményünket a szerelemről, de közben el is kápráztat. Számomra maga a történet eszméletlenül cuki volt. Persze tudom, hogy a cukisága mellett, esetlen, ügyetlen és komoly is. És az esetlenséget meg az ügyetlenséget nem a kötetre értem, hanem Stellára, akinél jobb főszereplőt találni sem lehetett volna. Viszont a kötet e közül a két jelző közül egyik sem. Páratlan, izgalmas, megkapó, változatos, csintalan, tanulságos, valós problémákkal rendelkező, szenvedélyes, különleges, eszméletlenül romantikus és nagyon egyedi. Meg sem látszik, hogy az írónőnek ez az első regénye, mivel megvan benne a fejlődés, az érzelmek átadása, a pajkosság, a következetesség és mindezt úgy írja le, hogy az könnyen befogadható és emészthető legyen, az meg már csak plusz, hogy saját tapasztalatból meríti az ötleteit, s ezáltal saját magát is beleviszi a történetbe. 

Miután elolvastam a fülszöveget már akkor tudtam, hogy egy nem mindennapi regényt tartok a kezemben, s igazam is lett, mert A szerelem egyenlete maga a nagybetűs igaz szerelem története, ahol le kell küzdeni az akadályokat, de minden küzdelemnek megvan az ára és a jutalma, s ez itt is tökéletesen érvényesül. Már az első fejezetek után úgy magába szippant a regény, mintha egy örvénybe kerültünk volna, amiből nemcsak hogy nem tudunk kijönni, de ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor nem is akarunk. Nem csodálom, hogy már a megjelenés előtt nagy volt a hype a könyv körül, mivel minden várakozásomat felülmúlta és úgy érzem, hogy minden belefektetett energia meghozta a gyümölcsét és Helen Hoang úgy tört be a könyvpiacra, mint egy üstökös, ami még sokáig fog ragyogni a könyves piac egén. 

Sok jót olvastam 2018 nyarán, de ez az egyik legmeghatározóbb olvasmányom. Annyira magával ragadott, megfogta a lényemet és igazi, valós érzelmeket adott át. Ennél jobb debütálóregényt keresve is nehéz lenne találni. Az pedig külön dicsérendő, hogy az írónő a saját betegségét felhasználva tárta elénk az Asperger-szindróma tüneteit és megmutatta, hogy így is lehet teljes életet élni mindenféle korlátok és megvonások nélkül. Visszatérve a cselekményre. Nagyon változatos és imádtam, hogy nemcsak Stella, hanem Michael szemszögébe is betekintést nyerhettem. Minden egyes olvasással töltött pillanat megérte, mert megkaptam 2018 legromantikusabb és legélvezetesebb olvasási élményét. Nehéz lesz ezután ezt überelni. Imádtam, ahogy haladtunk előre az időben és ahogy látszani kezdett a karakter változás, a jellemfejlődés és a megfelelési kényszer lekopása. 

Magát az alapszituációt nagyon mókásnak tartom, mert sajnos tényleg egy olyan társadalomban élünk, ahol már elég magas elvárásokkal nézünk szembe, ha betöltjük azt a bizonyos xedik életkorunkat, s ez valamilyen szinten szomorú is, de Helen rámutat arra, hogy mi mindent lehet ebből kihozni. A szexualitás és ennek a megtanulása is hatalmas hangsúlyt kap. Az a fejlődés, amin Stella a kötet eleje és vége között végbemegy páratlan és nagyon egyedi. De egyben különc is, hiszen nem fest valós képet a mostani 30 évesekről, persze elhiszem, hogy vannak még ilyen kiugró, eltévedt báránykák, rossz emlékekkel, de ez is csak azt mutatja, hogy minden akkor a legcsodálatosabb, hogy ha megtaláljuk azt a bizonyost, a személyiségünk másik felét. 

Egy kis egzotikumot is belecsempészett az írónő Michael származásával és családjával, s emiatt sem egy szokványos olvasmány. Abból már, hogy megláttam a fülszövegben az eszkort és a felbérel szavakat tudtam, hogy egy olyan érzelmi utazásban lesz részem, ami nagyon sokáig velem lesz és ami alakítani fogja a személyiségemet, mert ez a regény arra is tökéletes példa, hogy megmutassa mi történik, ha kilépünk a megszokott közegből, a csigaházunkból és olyan dolgokat próbálunk ki, amiket eddig sosem vagy amiktől egyik rossz érzés támadt bennünk. Összességében nekem személy szerint nagyon tetszett és tényleg csak ajánlani tudom. Annyi pozitívum van benne, s csupán csak annyi negatívum, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez a szerelem a való életben is megtörténhet, hiszen olyan szokatlan, de mégis annyira összeillő, hogy talán megvalósítható, de mint ahogy az A szerelem egyenletében is látszik, nem mi irányítjuk az érzelmeinket és nincs senki, aki meg tudná jósolni, hogy ki lesz a következő, akiért mindent megtennénk. Egy szóval bátran merem ajánlani, ha valami édesebb romantikusat szeretnétek olvasni és ha nem bánjátok, hogy arra a pár órára megszűnik körülöttetek a világ, amíg ki nem derül, hogy mi lesz az eszkortfiú és a tapasztalatlan geek lány sorsa. Egy biztos, a szórakozás garantált.

" - Olyan érzés, mintha cápa lennék, akinek a fogait épp a pilótahalak tisztogatják. - Fura volt és túlságosan intim."

" - Látnod kéne magadat. Ne próbáld azt mondani nekem, hogy nem kedveled! A napnál is világosabb. Örülök, hogy végre jobb ízlésed lett a nők terén. Őt tartsd meg!"

"Az elején csak arról volt szó, hogy megtanul csábítani. Például Philip Jamest. De miért állapodna meg Philipnél, ha Michael is az övé lehet? Alkalmazhatná, amit Michaeltől tanult... méghozzá magán Michaelön. Vajon el tudná csábítani a saját eszkortját?"

" - Ne makacskodj már velem, Stella! Több milliárdan élnek ezen a bolygón, és a szerelmet nem lehet erőltetni. Találsz majd valakit, aki sokkal jobban illik hozzád, csak nyitva kell tartani a szemed!"

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!

Ruby Saw: Az Igazi (Pillangó 2.)

"Hogy is van? Boldogan éltek, míg meg nem haltak? Ja, valami ilyesmi."

*

Egy nő. Egy férfi. Temérdek pillangó. Egy érzés, melyet mindenki élete során csak egyszer érez. Liv Jackson életében hosszú, és keserves út vezet az igazihoz, de most végre úgy érzi, hogy révbe ért, hogy megtalálta. Virágok, szerelmes pillantások, erotikus testbeszéd, és olyan heves szívverés, ami az egekbe repíti a vérnyomást. Ez lenne az igaz szerelem, csakhogy senkinek nem adják ingyen, még Livnek sem. Az egykor akaratos, és hisztis nőnek két lehetősége van: vagy hagyja tova szállni, vagy harcol. Liv azonban ezúttal felveszi a kesztyűt, és nem engedi elfutni a lehetőséget a boldogsághoz. Útján intrika, féltékenység, és egy régi ismerős is elkíséri. A végén pedig győz a szerelem? Az igazi szerelem?

Már nagyon vártam Az Igazi megjelenését, mivel a Pillangó-hatásban a főszereplőnk, Liv elkezdett a jó irányba haladni, a kicsapongó életét úgy ahogy befejezte és már alig vártam, hogy megtudjam hogyan szövi tovább a sorsát Ruby Saw. Szó mi szó, nem kímélte az biztos és már a kötet elején olyan próbák elé állította, hogy nagyon megsajnáltam a lányt, de mindezt egy olyan szórakoztató köntösbe csomagolta, ami emészthetővé, tanulságossá és meglepően humorossá tette. Izgalmakban, nevetésben és meglepő fordulatokban nem szűkölködik az biztos. S még egy fokkal jobban is tetszik, mint a duológia első kötete.

Megint abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy olvashatok Rubytól és bízik a véleményemben. Nem meglepő módon fél délután ki is végeztem a történetet. Eszméletlenül gyorsan és intenzíven lehet haladni vele. Úgy igazán faltam a sorokat és a fejezeteket. De ha már szóba kerültek a fejezetek, akkor azt el kell mondanom, hogy nagyon kis csinosak lettek a pillangós motívummal. És ezzel nemcsak az első, hanem a második rész meghatározó jelképét is képviselik. Azok, akik már ismerik az írónő stílusát, nem meglepetés, hogy milyen szókimondó, merész és néhol nyers, de ezt a legnemesebb értelemben értem, nem teketóriázik, ha valamit le kell írni. Megmondja a tutit azt ő sajátos ízlése szerint és ezt tisztelem benne, mert ettől lesz ez a regény is élő, megfogható. Szinte éreztem, ahogy a lelkemig hatoltak a szavak. De kezdjük is az elején. Nem elég, hogy egyből bedob minket a mélyvízbe, de még a fejünket is kapkodhatjuk, hogy mi, nem. Én konkrétan nem akartam elhinni, hogy így fog folytatódni a történet, hiszen olyan szépen lett vége és teljesen megbékéltem Liv választásával, de aztán jött Ruby Saw és elkezdett szőni egy olyan szálat, ami ugyan eddig is megvolt, de nem tanúsítottam neki olyan nagy jelentőséget. Minden várakozásomra erőseb rácáfolt. Attól a ponttól kezdve, hogy az első pofán csapás ért már találgatni sem mertem, hogy vajon mi lesz a vége, mert tudtam, hogy Ruby a szenvedélyes írásmódjával minden elképzelésemet felül fogja múlni a kötet végére, és milyen igazam lett. 

Nagyon szerettem olvasni, s nemcsak azért, mert egy felnőttesebb Liv állt velem szembe, hanem azért is, mert megmutatta a sebezhető oldalát, azt, hogy neki is vannak fájdalmai, kételyei és ő is ugyanolyan, mint akármelyikünk. Bár a hiszti még mindig jelen van, de az az érdekes, hogy ez már nem zavart annyira, mint az első részben, lehet hogy csak megszoktam, de az is lehet, hogy az első kötet óta én is másképp látom azt a személyiségjegyet, amit megtestesít, s már tudtam vele nevetni, örülni, s ha kell szomorkodni. Teljes mértekben együtt éreztem vele és már szinte olyan volt, mintha én lennék Liv tündér keresztanyja, aki a jó irányba irányítja. 

Magát a cselekmény egészét véve nagyon változatos, szórakoztató, megnevettető; néhol bájos vagy éppen veszélyes, de mindenféleképpen értékelhető az, amit az írónő véghez vitt. Látszik rajta a fejlődés, az hogy már zsigerből megy neki az írás és van is tehetsége hozzá. Megérezte azt, hogy mikor mire is van szüksége az olvasóinak és úgy alakította a történetet, hogy ne csak ő, hanem mi olvasók is elégedettek legyünk a végeredménnyel, s szerintem ez nagyon is becsülendő. Vannak benne olyan részletek, amik igazi kedvenceim lettek, s olyanok is akadnak, amikor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek e a helyzet iróniáján. Az az egy biztos, hogy temérdek érzelmet élhetünk át a sorok között barangolva és szem nem marad szárazon. 

Jómagam rendesen felnevettem egy-egy részleten, ami nem volt amúgy vicces, de olyan élvezettel lett megírva és Liv személyisége is bele lett ültetve a sorokba, hogy nem bírtam ki. Persze emellett nagyon is komoly, hiszen egy olyan irányba halad a cselekmény, ahol már nem megengedett a gyerekes viselkedés és a nem odaillő nyelvhasználat, de még mindig imádom, ahogy kieresztette Ruby Saw a hangját és a saját személyiségét, gondolkodását és életét is belecsempészte. Nagyon szépen kirajzolódik, hogy miből is lesz a cserebogár, ahogy mondani szokták. Ahhoz képest, hogy milyen rövid, mert tény, hogy az hiszen a tagoltsága és a szerkesztése is más, mint a megszokott könyveké, nagyon sok minden kapott benne helyett.

Féltékenység, harc, álmok kergetése, remény, vágy, szerelem, megbocsátás, új élet kezdése, munkába állás, önmagunk megtalálása és még megannyi téma, amiről érdemes és kell is beszélni. A karaktereket tekintve, meg vannak a régiek is, de kapunk újakat is, de az biztos, hogy nem fogunk velük unatkozni. Az Igazi üde színfoltjai a kötetnek, bár nekem azok a szellemes és ötletes hasonlatok tetszenek a legjobban, amik kipattannak az írónő fejében és egy-egy odaillő helyzetben megcsillant. Egyszerűen odáig vagyok értük. Mindig is bírtam a kreativitás, s ahhoz kétség nem fér, hogy az Igaziban aztán van kreativitás és emellett megfontolt lépések, összefüggő gondolatok és egy jó nagy adag egyediség. Összességében azt mondhatom, hogy nemcsak meghaladta a Pillangó-hatás színvonalát, de meg is haladta azt. Úgy érzem, hogy sokkal tartalmasabb, sokkal bensőségesebb lett, mint az elődje, s emiatt van az az érzésem, hogy még csak most kezdődik el az igazi kaland és még alig hallottunk Livről. A befejezésről csak annyit, hogy ennél többet, mint amit kaptam nem is remélhettem volna. Úgy volt tökéletes, ahogy volt. Még annyit muszáj megjegyeznem, hogy bár Hiro sose tartozott a kedvenceim közé és, ami azt illeti nem is fog, de elfogadom a tényállást és próbáltam ehhez mérten is olvasni a sorokat. Azért Robot sajnálom, de ilyen a szerelem. Egyszer fent, egyszer lent. Emellett maga a helyszínválasztás páratlannak minősült. Imádom New Orleanst, az ottani embereket, a különböző negyedeket és azt a bájt, ami körülöleli a várost. Ebből a sajátosságból a regény is kapott, s nagyon jót tett neki. A leírások, a szituációk, a bóklászások mind-mind megfogtak és nem eresztettek. Nem is véletlen, hogy rajta van a bakancslistámon a város meglátogatása.

" - Lehet, hogy jó lesz, de lehet, hogy nem. Szeretlek, de nem akarom, hogy szenvedj mellettem. Most nem tudom megadni neked, amit megérdemelnél."

"El is tűnt a fürdőben, én pedig úgy nyújtottam utána a nyakamat, mint egy strucc, ha valami új történik körülötte, aztán beleomlottam egy fotelbe. Úgy éreztem magam, mint aki előtt elhúzták a minden finomsággal megpakolt szervírozós kocsit, de mégsem vehetett le róla semmit."

" - Nem, dehogy, csak Liv Jackson el van képedve Hiro Shen tettein, és nem biztos benne, hogy az lenne a legjobb döntés, ha most szétrakná neki a lábát."

"Küszködött a könnyeivel. Engem is elszomorított, hogy mennyire fáj az, ha a szerelem bekopogtat, aztán elmegy."

" - Liv, én sajnálom! Mindent sajnálok! Rájöttem, hogy nagy hülye voltam, hogy elengedtelek, és nem foglalkoztam eleget veled, pedig megérdemelted volna. Te csodálatos vagy, és voltál velem. is Te voltál a fény az életemben, és most, hogy nem vagy itt, sötétben vagyok."

Köszönöm Ruby Sawnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!

Vic James: Gilded Cage - Aranykalitka (Sötét képességek 1.)

"Először a motort hallottam meg, aztán a vágtázó lovat - két távoli zaj menekülés közben, a mindent beborító sötétségben."

*

A ​világunk az Egyenlőké, a mágikus képességekkel megáldott arisztokráciáé, és mindenkinek tíz évig szolgálnia kell őket. Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja. Egy szeretetre és tudásra éhező lány. Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg? Egy lázadásról álmodó fiú. Abi testvére, Luke egy kegyetlen gyárban tölti rabszolgaéveit. Messze a családjától, borzalmas elnyomásban barátokra lel, csakhogy a barátok elképzelései nyomán mindenét elveszítheti. Luke rádöbben, hogy van valami, ami még a mágiánál is hatalmasabb: a forradalom ereje. Mindeközben egy arisztokrata sötét képességeivel újraformálhatja a világot. Csupán egy árnyék az Egyenlők csillogó világában, ám rejtélyes képességeit senki sem érti. A kérdés csak az, felszabadítani vagy pusztítani fog.

Újabban már sikerült úgy ahogy kitörnöm a borító általi könyvválasztásból, de amikor megláttam az Aranykalitka stílusos, egyszerű, figyelmet felkeltő, hatásos és összeszedett borítóját tudtam, hogy a polcom lakójává kell fogadjam, mert annyira szépséges. Igaz a mondás, miszerint a kevesebb néha több; s ez itt tökéletesen érvényesül. A fülszöveg elolvasása után csak még jobban tudatosult bennem, hogy igen, jó választás volt, aztán ahogy szépen lassan a kötet végére értem ért meg bennem, hogy miért is vonzott úgy a kötet. Imádom a disztópiákat és az Aranykalitka ilyen szempontból igazi szerelem. Megvan benne minden, ami olvasmányossá és olvashatóvá teszi.

A világ elképzelés és a felépítése nagyon egyedi. Hasonlóról olvastam igaz, de nem ennyire kidolgozottról és ennyire izgalmasról. Adott egy világ, ahol még megvan az a régi eszme, miszerint az Egyenlők, a mágiával bírók állnak a többi ember felett, az olyanok felett, akik nem rendelkeznek semmilyen erővel, rejtett tehetséggel. Ez az eszme egyedüliként Nagy-Britanniában maradt meg, hiszen apró kitekintéseket kapunk, amiből nagyon jól leszűrhető, hogy a világ többi része hogyan is vélekedik erről a jelenségről. Ez volt az egyik olyan pont, amikor már kezdett érlelődni bennem, hogy nemcsak tetszik a cselekmény és a történet szála, hanem egyenesen szeretem. Igen, egy szerethető kötettel van dolgunk tele borzalmakkal, veszéllyel, árulással és rabszolgasággal, de én ettől függetlenül imádtam, ahogy az írónő szőtte a szálakat és ahogy még több információhoz juttatott és ahogy egyre több szemszögből mutatta meg a cselekményt. Mind a közemberek, s mint a különlegesek elméjébe betekintést nyújtott, ezáltal váltak emberibbé, karakteresebbé a szereplők és maguk az események is érthetőbbé és kézzel foghatóbbá. De visszatérve a világhoz. Azoknak, akiknek nincsen semmilyen képességük 10 évet fel kell áldozniuk az életükből azért, hogy az Egyenlőknek dolgozzanak. A szerencsésebbek Egyenlő családhoz kerülnek, míg a nem annyira szerencsések munkatáborba. Az írói kreatívitás nevében mind a két szituációt megismerhetjük. 

A szemünk elé tárul a rabszolgatáborok; mert igen ezek azok, 10 évig nincsen se személyiségük, se jogaik azoknak, akik a kötelezően ledolgozandó szolgálati idejüket. De amellett, hogy tükröt tart elénk, megmutatva hogy éppen úgy lehet rossz az arisztokrácia családnál töltött idő, úgy a munkatáborok egy olyan oldalát is megmutatja, hogy ott is lehet találni célt, vagy egy olyan feladatot, ami miatt érdemes lesz felkelni minden egyes nap és elvégezni a kiszabott feladatokat. Az árnyoldalakat azzal kompenzálja, hogy minél izgalmasabb, minél információ dúsabb cselekménnyel sűríti a történet szálát Vic James. 

Maga az angol, az eredeti kiadás 2017-ben jelent meg, s úgy érzem, hogy a Könyvmolyképző nagyon jól döntött azzal, hogy nekünk is elhozta a regényt, s csak remélni tudom, hogy a többi kötetet is olvashatjuk majd. Félek egy kicsit, hogy nem fog olyan nagy hangsúlyt kapni, mint A hamis herceg, de A hatalom trilógia is megérte, hogy az összes része megjelenjen, így bízok benne, hogy Vic James további remekei is ilyen sorsra jutnak. Ami még nagyon tetszett az a kötet sokszínűsége, azáltal, hogy több szemszögű és alapvetően két családra épül a két oldalról nagyon változatossá és érdekessé teszi, ahogy váltakoznak a szemszögek, ezáltal a helyszínek és a mondanivaló.

Mindkét oldalt ismernünk kell, s csak úgy fog minden kristálytisztán kirajzolódni előttünk, de azt azért leszögezném, hogy semmi sem az, mint aminek látszik.  Az utolsó néhány fejezet olyan csavarokkal és olyan meglepő fordulatokkal van teli, hogy csak ámultam, hogy hogy lehet az, hogy nem láttam az összefüggéseket. Maga a karakterek felhozatala annyira színes, sokszínű, hogy amíg maga az írónő elém nem tárta az igazságot elmentem a tények és az összefüggések mellett, de még így is azt tudom mondani, hogy megérte megírni.

Nagyon sok minden tetszett a kötetben, viszont volt egy karakter, Eb, akinek már a jelenléte is borzongással töltött el, és irtóztam azoktól a jelenetektől, amikben szerepet kapott és alig vártam, hogy eltűnjön a képből. Ha mindenféleképpen főszereplőt szeretnék keresni, akkor azok nem az Egyenlőek lennének, hanem Abi és Luke, a testvérpár, akiket elszakítottak egymástól, s ezáltal, még ha a későbbiekben újra összetalálkozik is a sorsfonaluk, nem azok az emberek lesznek, mint amikor elváltak egymástól. Ilyen szempontból a karakterfejlődés páratlan példájával szembesülhetünk. Itt érik meg csak igazán az, hogy az tesz minket azzá, akik vagyunk, amiket átéltünk, s nem azok az események, amiket tálcán kínált az élet.

Mindemellett, hogy izgalmakban, cselszövésekben van részünk a politikára is fontos hangsúly kerül. Mint mindenhol itt sem tiszta a versengés, cselszövések tömkelegével van dolgunk, de a környezet és a leírások mindezt úgy állítják be, mintha a történet magvas velejárója lenne, pedig pont, hogy nem erre helyezi a hangsúlyt. Nem a politikának van fontos szerepe, hanem annak, hogy mindenkivel egyenlően bánjanak, ne legyen meg a 10 éves nincstelen, személytelen munkaidő, amikor is megszűnik annak lenni az ember, aki. Ezzel is csak azt érte el nálam, hogy próbáljak meg még jobban a felszín alá ásni és olyan dolgokat is meglátni, amit amúgy lehet, hogy észre sem vennék. Viszont összességében jó volt olvasni, a vége volt a legizgalmasabb, a legfejtörőbb, és azok a csavarok valami eszméletlenek lettek. Tetszett, ahogy keretbe foglalta a kötetet, a mondanivalóját és ahogy ebben a disztópikus világban elkalauzolt, ahogy szembeállította velem a tényeket és ahogy mindkét oldalt megmutatta, nemcsak a jót, de a rosszat is. Igaz, hogy az elején összetört, még a gondolat is szörnyű, hogy valaki elvegye más kezéből a döntést és 10 évre úgymond kivonja a forgalomból, de úgy hiszem, hogy sok meglepetést fog még tartogatni számunkra a következő kötetek, ha ti is velük tartotok és én személy szerint már alig várom a folytatást, mert ahogy lezárult az Aranykalitka úgy nem illik és nem is lenne szabad befejezni egy első kötetet; se egy másodikat, szóval erősen folytatásért kiállt. S még emellett van benne egy egészen halovány szerelmi szál is, ami annál édesebb, minél inkább tiltott.

"Abi megfordult, hogy megnézze, mit művel épp a csodálatos Gavar. Egy hosszú, lapos csónak siklott feléjük a tavon. A túlparti csónakház ajtaja tárva-nyitva állt. A lapátok szorosan a csónak oldalához simultak. Az égvilágon senki sem ült benne, és szemmel láthatólag senki sem hajtotta feléjük. Egyenesen Daisy, Gavar és a kisbaba felé tartott, mintha valaki kötélen húzná."

"Mit lehetett erre mondani? Abi lázasan igyekezett elfogadható választ kiötölni, ám kudarcot vallott. A fenébe is, ő nem ért az emberekhez! A könyvekkel van jó barátságban. A kettő között hatalmas a különbség."

"Luke Ryanre bámult. Az egyetemhez hasonlította a rabszolgaságot? Csak azért, mert itt is közös konyha van? Hát teljesen elment a józan esze?"

"Nem kell kimondania. Nem kell lebetűzni azt, amit mindketten tudtak - hogy Jennernek semmi befolyása. Gavar az örökös. Kellemetlen, heves kapcsolat fűzi az apjához, de szükségük van egymásra. Jenner senkinek sem kell."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel/

Morgan Matson: Páratlan nyár

"A lista két héttel azután érkezett, hogy Sloane eltűnt."

*

Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után.

A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat?

Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik.

Táncolj hajnalig? Miért ne?

Csókolj meg egy idegent? Őőő…

Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén

Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi?

Morgan Matson a kortárs ifjúsági irodalom legmagávalragadóbb, California Book-díjas szerzője, aki őszinte történeteket ír a családról, a barátságról és az első szerelemről.

Sok helyen olvastam, hogy ez a nyár olvasmánya, meg hogy kár lenne kihagyni és nagyon is igazak ezek az állítások, mivel eszméletlenül jó, pörgős, igazi nyári kaland. Ha nem olvastam volna el, lenne egy kis hiányérzetem, hogy kimaradt az igazi nyárias olvasmányom a nyári szünetemből, amikor is nem kell szerelmi szállal bonyolódnom, nem kell fantasy szálat vezetnem és egyszerűen csak át tudom adni magam a kalandoknak, a feladatoknak és annak, hogy ne érdekeljen semmi más egy teljes napig csak a Páratlan nyár. Hihetetlen, hogy milyen hamar kivégeztem. A hangulata leginkább a LOL könyvek hangulatát idézi, így bátran merem ajánlani azoknak, akik nem várnak világot megrengető történetet, hanem csak egy cuki és mindent elsöprő kalandot.

Maga a történet egészen egyedi ahhoz, hogy szórakoztasson, kikapcsoljon és kizárjon mindenféle problémát arra a pár órára, amíg ki nem végezzük. Maga a megtestesült tökéletes délutáni kikapcsolódás. Kezedbe veszed és addig nem tudod letenni, amíg ki nem derül, hogy mit is sikerült Emilynek megcsinálnia a listából és, hogy hova is tűnt Sloane. Ez a két szál tartott engem ébren, ezek miatt faltam és faltam az oldalakat, addig amíg el nem érten az utolsó fejezetig és ameddig nem tudatosult bennem, hogy mi miért történt. Maga az alapszituáció annyi, hogy adott két legjobb barátnő, de az egyikőjük csak úgy felszívódik és hagy egy listát a barátnőjének azt hogy a felszívódott fél, jelen esetben Sloane hova tűnik rejtély, de éppen ez adja meg azt a különleges hangulatot, ami végig uralkodik a köteten. Belengi egy kis misztikum és addig nem hagy ez az érzés nyugodni, amíg ki nem derül, hogy mégis miért történt így. Az eddigi legtöbb nyaramat én is a barátaimmal töltöttem, de az utóbbi időben a nyár a munka szezonja volt, de azért jobban belegondolva teljesen kétségbe lettem volna, ha csak úgy felszívódik mellőlem az a személy, akivel már mindent elterveztünk, azért így egy kicsit félelmetes ha jobban belegondolunk. De nagyin kreatív az írónő, így ebből a helyzetből is tudott egy olyan sztorit összehozni nekünk, ami elengedhetetlen, hogy megismerjük. 

A már említett pontok között vannak könnyűek is, nehezek vagy éppen merészek, de mindnek egy célja van, hogy a kötet főszereplője, azaz Emily kilépjen a csigaházából, élje az életét és képes legyen egyedül is boldogulni. Ezzel olyan láncfolyamatot indított el Morgan Matson, ami még engem is magával rántott és addig nem eresztett, amíg meg nem állt ez a hullámvasút, amire felültem. Nagyon szeretem azokat a regényeket, amik kikapcsolnak olvasás közben vagy csak szimplán más perspektívából mutatják a világot, s igen a Páratlan nyár pont ilyen. Szórakoztató, vidám, cuki és nagyon szerethető. Ha csak egyetlen egy regényt kellene ajánlanom, amit kötelező lenne elolvasni a nyáron, akkor az ez lenne, mivel megmutatja, hogy mikre vagyunk képesek, ha magunkra vagyunk utalva és nincs senki a hátunk mögött aki noszogasson vagy éppen tereljen minket az úton. 

Lehetőséget ad arra, hogy mi válasszuk ki az utat, amin lépkedni akarunk és a saját hibánkból tanulva építsük újra az életünket. A történet nagyon megfogott, meginspirált, hogy kitaláljak néhány pontot arra vonatkozóan, hogy mit lenne jó megtenni még ezalatt az egy hónap alatt. Kezdőlöketnek mindenesetre kiváló és ki tudja, lehet hogy olyan dolgokra fog ráébreszteni titeket az olvasása, amire nem is gondoltatok volna. A szerelpők nagyon sokszínűek. Ahogy haladunk előre a történetben úgy kerülnek bele még többen, s úgy töltik ki azokat a hézagokat, amit Sloane hagyott maga után azzal, hogy magára hagyta a nyárra Emilyt, akinek erre nagyon is szüksége volt. 

Még az elején egy olyan lányt ismerhettem meg, akai még a saját árnyékától is fél és akinek kihívást jelent az, hogy közösségbe járjon és kipróbáljon dolgokat egyedül. De ahogy egyre több mindent pipál ki a listáról úgy változik meg a személyisége is a jó irányba és úgy haladunk a teljes kibontakozás felé, a személyiségfejlődés csúcsához, mert bizony ez a szórakoztató kis regény ilyen kis nyalánkságot is tartalmaz. Személy szerint én nagyon élveztem olvasni.

Kitűnő kikapcsolódást nyújtott napozás közben és imádtam olvasni. Alig várom, hogy újra a kezembe vehessek egy Morgan Matson kötetet. Maga a cselekmény nagyon következetes volt, minden kérdésre megkaptam a választ. Ahogy elkezdődött úgy emelkedett a magasba a regény, majd egy-egy feladatnál még feljebb mentünk, s amikor szóba kerültek az érzelmek és az emberi kapcsolatok úgy lehetett érzékelni a zuhanást és azt, hogy mennyire is életszagú, mivel semmi sem történik ok nélkül és minden jó előtt törvényszerűen történik valami rossz is. Az utolsó pár fejezet igazán megdöbbentett és elgondolkodtatott, de legalább nem érzékeltette azt velem, hogy hamarosan itt a vég és búcsút kell vegyünk egymástól. Mindezek mellett van benne szerelmi szál is és, ha nem is ezen van a hangsúly, azért érzékelhető, hogy ha már mindenből kaptunk egy kis ízelítőt, akkor pont hogy ez nem fog kimaradni. A Páratlan nyár nemcsak egy történet a barátságról, a nyárról, az új kapcsolatokról és tapasztalatokról, hanem a megvalósítás és az önkifejezés regénye is. Bátran merem ajánlani nektek. Vicces, sziporkázó, egyedi és maga a nyár érzetét kelti. Olvasd szabadban, vagy bent a hűvösben, mindegy de az biztos, hogy hatalmas élmény lesz.

"Próbáltam meggyőzni magamat, hogy minden rendben van. Sloane boldog, talált végre egy fiút, akivel jól érzi magát, és amúgy is milyen legjobb barát az, aki nem szurkol neki. Minden rendben lesz, mondogattam magamnak, és idővel elkezdtem hinni benne."

"Ezen az éjszakán, amikor a sötétben megosztottuk egymással a titkainkat és azt, mi a kedvenc pizzafeltétünk, olyan volt, mintha barátság szövődött volna köztünk."

" - Szerintem nem kell olyan nagy dolgot véghez vinnie az embernek ahhoz, hogy bátran viselkedjen. A kisebb dolgokat mindig nehezebb megtenni."

"A haja egy kicsit kócos volt, mintha beletúrt volna a frizurájába. Ő is szmokingot viselt, s ahogy ránéztem, majdnem elvesztettem az egyensúlyomat. Olyan jóképű volt, hogy úgy éreztem, muszáj másfelé néznem, hogy ne bámuljam látványosan."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!