Ruby Saw: Az Igazi (Pillangó 2.)

"Hogy is van? Boldogan éltek, míg meg nem haltak? Ja, valami ilyesmi."

*

Egy nő. Egy férfi. Temérdek pillangó. Egy érzés, melyet mindenki élete során csak egyszer érez. Liv Jackson életében hosszú, és keserves út vezet az igazihoz, de most végre úgy érzi, hogy révbe ért, hogy megtalálta. Virágok, szerelmes pillantások, erotikus testbeszéd, és olyan heves szívverés, ami az egekbe repíti a vérnyomást. Ez lenne az igaz szerelem, csakhogy senkinek nem adják ingyen, még Livnek sem. Az egykor akaratos, és hisztis nőnek két lehetősége van: vagy hagyja tova szállni, vagy harcol. Liv azonban ezúttal felveszi a kesztyűt, és nem engedi elfutni a lehetőséget a boldogsághoz. Útján intrika, féltékenység, és egy régi ismerős is elkíséri. A végén pedig győz a szerelem? Az igazi szerelem?

Már nagyon vártam Az Igazi megjelenését, mivel a Pillangó-hatásban a főszereplőnk, Liv elkezdett a jó irányba haladni, a kicsapongó életét úgy ahogy befejezte és már alig vártam, hogy megtudjam hogyan szövi tovább a sorsát Ruby Saw. Szó mi szó, nem kímélte az biztos és már a kötet elején olyan próbák elé állította, hogy nagyon megsajnáltam a lányt, de mindezt egy olyan szórakoztató köntösbe csomagolta, ami emészthetővé, tanulságossá és meglepően humorossá tette. Izgalmakban, nevetésben és meglepő fordulatokban nem szűkölködik az biztos. S még egy fokkal jobban is tetszik, mint a duológia első kötete.

Megint abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy olvashatok Rubytól és bízik a véleményemben. Nem meglepő módon fél délután ki is végeztem a történetet. Eszméletlenül gyorsan és intenzíven lehet haladni vele. Úgy igazán faltam a sorokat és a fejezeteket. De ha már szóba kerültek a fejezetek, akkor azt el kell mondanom, hogy nagyon kis csinosak lettek a pillangós motívummal. És ezzel nemcsak az első, hanem a második rész meghatározó jelképét is képviselik. Azok, akik már ismerik az írónő stílusát, nem meglepetés, hogy milyen szókimondó, merész és néhol nyers, de ezt a legnemesebb értelemben értem, nem teketóriázik, ha valamit le kell írni. Megmondja a tutit azt ő sajátos ízlése szerint és ezt tisztelem benne, mert ettől lesz ez a regény is élő, megfogható. Szinte éreztem, ahogy a lelkemig hatoltak a szavak. De kezdjük is az elején. Nem elég, hogy egyből bedob minket a mélyvízbe, de még a fejünket is kapkodhatjuk, hogy mi, nem. Én konkrétan nem akartam elhinni, hogy így fog folytatódni a történet, hiszen olyan szépen lett vége és teljesen megbékéltem Liv választásával, de aztán jött Ruby Saw és elkezdett szőni egy olyan szálat, ami ugyan eddig is megvolt, de nem tanúsítottam neki olyan nagy jelentőséget. Minden várakozásomra erőseb rácáfolt. Attól a ponttól kezdve, hogy az első pofán csapás ért már találgatni sem mertem, hogy vajon mi lesz a vége, mert tudtam, hogy Ruby a szenvedélyes írásmódjával minden elképzelésemet felül fogja múlni a kötet végére, és milyen igazam lett. 

Nagyon szerettem olvasni, s nemcsak azért, mert egy felnőttesebb Liv állt velem szembe, hanem azért is, mert megmutatta a sebezhető oldalát, azt, hogy neki is vannak fájdalmai, kételyei és ő is ugyanolyan, mint akármelyikünk. Bár a hiszti még mindig jelen van, de az az érdekes, hogy ez már nem zavart annyira, mint az első részben, lehet hogy csak megszoktam, de az is lehet, hogy az első kötet óta én is másképp látom azt a személyiségjegyet, amit megtestesít, s már tudtam vele nevetni, örülni, s ha kell szomorkodni. Teljes mértekben együtt éreztem vele és már szinte olyan volt, mintha én lennék Liv tündér keresztanyja, aki a jó irányba irányítja. 

Magát a cselekmény egészét véve nagyon változatos, szórakoztató, megnevettető; néhol bájos vagy éppen veszélyes, de mindenféleképpen értékelhető az, amit az írónő véghez vitt. Látszik rajta a fejlődés, az hogy már zsigerből megy neki az írás és van is tehetsége hozzá. Megérezte azt, hogy mikor mire is van szüksége az olvasóinak és úgy alakította a történetet, hogy ne csak ő, hanem mi olvasók is elégedettek legyünk a végeredménnyel, s szerintem ez nagyon is becsülendő. Vannak benne olyan részletek, amik igazi kedvenceim lettek, s olyanok is akadnak, amikor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek e a helyzet iróniáján. Az az egy biztos, hogy temérdek érzelmet élhetünk át a sorok között barangolva és szem nem marad szárazon. 

Jómagam rendesen felnevettem egy-egy részleten, ami nem volt amúgy vicces, de olyan élvezettel lett megírva és Liv személyisége is bele lett ültetve a sorokba, hogy nem bírtam ki. Persze emellett nagyon is komoly, hiszen egy olyan irányba halad a cselekmény, ahol már nem megengedett a gyerekes viselkedés és a nem odaillő nyelvhasználat, de még mindig imádom, ahogy kieresztette Ruby Saw a hangját és a saját személyiségét, gondolkodását és életét is belecsempészte. Nagyon szépen kirajzolódik, hogy miből is lesz a cserebogár, ahogy mondani szokták. Ahhoz képest, hogy milyen rövid, mert tény, hogy az hiszen a tagoltsága és a szerkesztése is más, mint a megszokott könyveké, nagyon sok minden kapott benne helyett.

Féltékenység, harc, álmok kergetése, remény, vágy, szerelem, megbocsátás, új élet kezdése, munkába állás, önmagunk megtalálása és még megannyi téma, amiről érdemes és kell is beszélni. A karaktereket tekintve, meg vannak a régiek is, de kapunk újakat is, de az biztos, hogy nem fogunk velük unatkozni. Az Igazi üde színfoltjai a kötetnek, bár nekem azok a szellemes és ötletes hasonlatok tetszenek a legjobban, amik kipattannak az írónő fejében és egy-egy odaillő helyzetben megcsillant. Egyszerűen odáig vagyok értük. Mindig is bírtam a kreativitás, s ahhoz kétség nem fér, hogy az Igaziban aztán van kreativitás és emellett megfontolt lépések, összefüggő gondolatok és egy jó nagy adag egyediség. Összességében azt mondhatom, hogy nemcsak meghaladta a Pillangó-hatás színvonalát, de meg is haladta azt. Úgy érzem, hogy sokkal tartalmasabb, sokkal bensőségesebb lett, mint az elődje, s emiatt van az az érzésem, hogy még csak most kezdődik el az igazi kaland és még alig hallottunk Livről. A befejezésről csak annyit, hogy ennél többet, mint amit kaptam nem is remélhettem volna. Úgy volt tökéletes, ahogy volt. Még annyit muszáj megjegyeznem, hogy bár Hiro sose tartozott a kedvenceim közé és, ami azt illeti nem is fog, de elfogadom a tényállást és próbáltam ehhez mérten is olvasni a sorokat. Azért Robot sajnálom, de ilyen a szerelem. Egyszer fent, egyszer lent. Emellett maga a helyszínválasztás páratlannak minősült. Imádom New Orleanst, az ottani embereket, a különböző negyedeket és azt a bájt, ami körülöleli a várost. Ebből a sajátosságból a regény is kapott, s nagyon jót tett neki. A leírások, a szituációk, a bóklászások mind-mind megfogtak és nem eresztettek. Nem is véletlen, hogy rajta van a bakancslistámon a város meglátogatása.

" - Lehet, hogy jó lesz, de lehet, hogy nem. Szeretlek, de nem akarom, hogy szenvedj mellettem. Most nem tudom megadni neked, amit megérdemelnél."

"El is tűnt a fürdőben, én pedig úgy nyújtottam utána a nyakamat, mint egy strucc, ha valami új történik körülötte, aztán beleomlottam egy fotelbe. Úgy éreztem magam, mint aki előtt elhúzták a minden finomsággal megpakolt szervírozós kocsit, de mégsem vehetett le róla semmit."

" - Nem, dehogy, csak Liv Jackson el van képedve Hiro Shen tettein, és nem biztos benne, hogy az lenne a legjobb döntés, ha most szétrakná neki a lábát."

"Küszködött a könnyeivel. Engem is elszomorított, hogy mennyire fáj az, ha a szerelem bekopogtat, aztán elmegy."

" - Liv, én sajnálom! Mindent sajnálok! Rájöttem, hogy nagy hülye voltam, hogy elengedtelek, és nem foglalkoztam eleget veled, pedig megérdemelted volna. Te csodálatos vagy, és voltál velem. is Te voltál a fény az életemben, és most, hogy nem vagy itt, sötétben vagyok."

Köszönöm Ruby Sawnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!