Laura Silverman: Girl out of water - Lány a vízből

"Lebegek a Csendes-óceánban. Felülök a deszkámon, hűvös víz hullámzik körülöttem, miközben figyelem a szörfösöket."

*

Az óceán felől érkező szellővel a hajában és homokkal a lábujjai közt, Anise alig várja, hogy a gimi utolsó éve előtti nyarat szörfözéssel töltse és lóghasson a barátaival a parton. Santa Cruz nem csak az otthona, hanem a szíve csücske. Ám amikor a nagynénje, egy egyedülálló anyuka komoly autóbalesetet szenved, Anise kénytelen búcsút inteni Kaliforniának, hogy segítsen gondját viselni a három unokatestvérének.

A kontinens belsejében található Nebraska az utolsó hely a világon, ahol Anise lenni szeretne. Természetesen szereti a családját, de nehéz neki hátrahagynia a múltját, amikor abban a házban kénytelen lakni, ahol az őt elhagyó anyja töltötte a gyerekkorát. És az otthon maradt barátai minden Instagram poszttal látszólag egyre messzebb kerülnek tőle.

Aztán találkozik Lincolnnal, egy karizmatikus, egykarú gördeszkással, aki ráveszi, hogy a szörfdeszkáját gördeszkára cserélje. Néha az egyetlen módja, hogy az ember talpra álljon, ha továbblép.

Könnyed, nyári regény, ami felüdülést ad a forró nyári napokon tele barátsággal, családdal, kalandokkal és a felnőtté válás rögös útjával. Érzelmekkel, kételyekkel és új élethelyzetekkel teli szórakoztató olvasmány. Egy igazi utazás, ami nem ér véget az utolsó oldalon. Egy olyan kalandra invitál, ahol megismerheted önmagad és a prioritási sorrendedet. Ahol egy kicsit megkomolyodsz és ahol másképp látod a dolgodat. Úgy szórakoztat, hogy közben rávilágít az élet szépségeire és megmutatja, hogy nem szabad félni az ismeretlentől és az újdonságoktól.

Nagyon élveztem és nemcsak a Santa Cruz-i részeket, hanem azokat is, amik Nebraskában játszódnak. A regény elején még a napsütés, a szörfözés és a barátokkal eltöltött idő kap hangsúlyt, majd ahogy haladunk egyre jobban előre úgy értékelődik át a fontossági sorrend és úgy kapunk még több érzelmet, még velősebb gondolatokat és úgy rajzolódik ki előttünk a cselekmény. Nem egy sima nyári sztorit kaptunk, hanem egy történetet, ami egyrészt feje tetejére állítja a dolgokat, másrészt rámutat a távolság okozta alapvető gondolatokra. Kellemes, nyugodt, időnként zivataros, de nagyon is szerethető regény a Lány a vízből. Édes fagylalt, ami hamar elolvad a szádban és finom utóízt hagy maga után. A kötet alapvetően a családra és a barátokra van kiéleződve, a helyváltoztatás okozta nehézségekre és arra, hogy megmutassa, a távolság csak egy szám és nem kell feltétlen félni tőle, hiszen ha valamit nagyon akarunk, akkor azt megoldjuk és megteszünk mindent azért, hogy működjön. Mint ahogy a fülszövegből is kiderül, Anise a főszereplő lány egész nyárra távol kerül a barátaitól és egy teljesen új közegben találja magát, ahol helyt kell állnia, ahol meg kell mutatnia, hogy erős és cseppet sem olyan, mint az édesanyja. A csalódás, az elhagyás és a várakozás mind kulcsszereplői a regénynek, csakúgy mint a szörfözés és a gördeszkázás. 

Két teljesen eltérő sport, mégis van bennük valami közös. A szórakozás, a barátok és a pillanatok megélése. Anise helyzete nehéz, ugyanakkor esélyt kap arra, hogy komolyabb legyen, hogy felnőjön és kilépjen abból a burokból, ahova száműzte magát és az érzéseit. Santa Cruzban megvan mindene, napsütés, szörf, barátok, de vajon mi történik akkor ha egy teljesen új helyen kell, ha csak néhány hónapig is, de helytállnia és beilleszkednie? 

A regény erre ad választ többek között és ezt a kérdést boncolgatja. Mindezt lehengerlő leírások és szemléletes helyszíneken és kalandokon át. Megmutatja, hogy az óceán mellett is vannak felfedezésre váró szépségek, amik csak arra várnak, hogy Anise felfedezze őket. Bevallom az elején nagyon magával ragadt a regény hangulata, a helyszín de aztán ahogy Anise elbizonytalanodott én is így tettem, de a regény végére újra megtaláltam a hangomat és minden egyes sorát élveztem. 

Kellemes kikapcsolódást nyújtott és a helyszíneknek hála egy képzeletbeli utazáson is részt vehettem. Nem csak Nebraskát ismerhettem meg, hanem önmagamat és a döntéseimet is. Ahogy Anise úgy én is átértékeltem dolgokat és olyan összefüggésekre jöttem rá, amiket eddig nem láttam. A Lány a vízből önismeret is, ami megtanít egyensúlyt teremteni és megtartani azt. Ami a karaktereket illeti Anise a cselekmény előrehaladtával egyre felnőttesebb, egyre felelősségtudatosabb és egyre jobban látszik a jellemfejlődés, hiszen a kötet elején még egy ijedt kis madárka, aki nem akar és nem is mer kirepülni a fészkéből és félelemmel tölti el a tudat, hogy el kell azt hagynia. 

Aztán ahogy haladunk előre úgy próbálgatja a szárnyait és a végén már nemcsak szárnyal, de ő is irányítja az eget. Példaértékű felelősség és feladat hárult rá ahhoz, hogy felnőjön és másképp lássa a világot, hogy merjen lépni és azt tenni, ami őt boldoggá teszi. Mellette Lincoln karakterét ismerhetjük meg tüzetesebben, aki ugyan elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus, de aztán szépen lassan csak belopta magát a szívembe a kalandvágyával és az újdonságok iránti csillapíthatatlan szomjával. 

Nem csak egy srác, akinek kalandos múltja van és nemcsak egy deszkás srác, hanem ennél jóval több, mégis valamilyen szinten fáj a szívem a kötet lezárása végett. Kicsit keserédes, ugyanakkor megadja a löketet az új kezdetre és a szebb jövőre. Lincolnon keresztül az írónő megmutatja, hogy aki valamilyen testi fogyatékossággal született attól még nem kevesebb és élhet teljes életet.  Nem kell nélkülöznie és bármit megtehet és megtanulhat, amit szeretne. Ami pedig a cselekményt illeti, nemcsak szakszavakkal lát el, ami a deszkás világot illeti, hanem tájleírásokkal is kecsegtet, nem is kevéssel. Nem egyszer éreztem úgy, hogy én is ott vagyok a helyszínen és próbálok ki új sportokat és új élményeket.

Ami a szerelmi szálat illeti nem egészen azt kaptam, amire számítottam, hanem annál jóval többet és jóval kevesebbet. Többet, mert nem igazán vártam, hogy lesz benne, és kevesebbet, mert amit kaptam nem volt elég. Igaz, hogy maga a kötet nem erre épül, mégis szépen kiegészíti az amúgy pergő cselekményt édes pillanatokkal és fájdalmas jelenetekkel. Összességében egy üdítő nyári olvasmányt kaptam, egy olyan történetet, ahol a hősnőnek helyt kell állnia és ahol meg kell találnia a saját hangját egy teljesen új környezetben. Egy olyan felnőtté válás zajlik a sorok között, ami a felelősségtudat mellett formálja és alakítja is a karaktereket és megmutatja, hogy nem az a fontos, hogy közel legyél másokhoz, nyilván azért fontos, de a legfontosabb a kapcsolattartás és az, hogy érezzék, hiába választ el több száz kilométer, ti ott vagytok egymásnak és nem hanyagoljátok el a másikat, ez a családra és a rokonokra is igaz. Mindemellett úgy érzem, amit lehetett azt az írónő maximálisan kihozta a kötetből és ha nem is úgy zárta a cselekményt, mint ahogy azt én szerettem volna, elégedett vagyok és biztos vagyok benne, hogy még elő fogom venni a kötetet, mert szórakoztató, kalandokkal teli, édes és kellő felelősséggel megáldott kikapcsolódást nyújtó regény Santa Cruztól egészen Nebraska vadregényes tájáig.

"Talán egyetlen egyszerű okból van a kórházakban McDonald's: a sült krumpli újra összehozza a családot."

" - Már azon kívül, hogy szörfösöket változtatok gördeszkásokká? - Újra megvakarja a fejét. - Tudod, most, hogy ezen elgondolkodtam, lényegében én egy gördeszkás hittérítő vagyok."

" - Az otthon nem egy hely. Hanem az emberek. És én mindig is együtt voltam az embereimmel."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Renee Ericson: More Than Water - Több mint víz

"A sötét termet betölti a basszus lüktetése."

*

Nem érzem helyesnek. Nem érzem helytelennek.

Csak érzem.

E.J. Cunning művészettörténet szakra jár és egy rockzenésszel randizik. Foster Blake vegyészmérnöknek tanul és botfüle van. Egyáltalán nem egymás esetei, csak együtt dolgoznak. Aztán egy görbe éjszaka mégis szexhez vezet – barátokként –, ami után születik egy megállapodás közöttük. Olyan egyszerűnek tűnik az egész, pedig soha semmi nem az.

Sok réteg lapul az emberek külső álcája alatt. Alaposan mögé kell nézni, ha fel akarjuk tárni, amit a másik rejt. Több mint víz – egy egész történet, egy élő, lélegző anyag a mindent visszatükröző felszín alatt.

Csupa művészet, csupa tudomány. Mélyedj el a titkaiban!

Nagyon régóta szemeztem már a kötettel, hiszen csupa jókat hallottam róla és @fannislibrary értékelése is hozzátett ahhoz, hogy olvasni akarjam. Miután a fülszöveget is elolvastam, tudatosult először bennem az, hogy nem a megszokott egyetemi történet lesz, nem egy alfa hím lesz a férfi főszereplőnk, hanem egy vérbeli kocka, és ez még inkább vonzott. Titkon legbelül a kockák szexik és a Több mint víz erre is rávilágít.

Nem azzal a szokványos, romantikus történettel van dolgunk, amit már több millióan megírtak, hanem egy egyedi hanggal és jelentéssel bíró kötettel. Ahol nem számít, hogy ki vagy, mi az előtörténeted, csak az a fontos, hogy azt csináld, amit szeretnél és ne engedj a nyomásnak. Nincs kellő figyelem a könyvön, pedig nagyon is megérdemelné, hogy még többen olvassák. Nem egy szokványos történet, nem egy sablon sztori, ugyanakkor vannak benne olyan elemek, amiket már ismerünk, de Evelyn és Foster még többet adnak ehhez hozzá. Adott egy művészlélek, akinek keményen ki kell állnia az elhatározásai mellett, akinek nem olyan fenékig tejfel az élete, mint azt gondolnánk elsőre, akinek ugyanúgy küzdenie kell, mint a normális, hétköznapi embereknek és ott van Foster, a tipikus kocka, kocka gondolkodással és a tettei is ezen a szinten vannak. Aztán jön egy megállapodás és mindent felbolygat. Már semmi sem olyan, mint előtte és soha nem is lesz. A regény túlnyomó részében kémiai reakciók keverednek a művészet széplelkűségével és az elemek táncával. A víz csap össze a tűzzel és ebből a harcból csak idő kérdése, hogy valami gyönyörű és szemet kápráztató szülessen. Maga a regény nagyon is olvastatja magát, kicsit elvont, kicsit tudományos, de szerethető, kellően pergő a cselekménye és szívhez szólóak a karakterek. 

Megfognak és nem eresztenek. Egy regény, ahol molekuláris szinten ismerhetjük meg a szerelmet, s kapcsolatokat, ahol az elhatározás megy harcba a józan ésszel és a szívvel. Egy regény, amit nemcsak imádtam, de kötelező olvasmánnyá is tennék, hiszen kevés ennyire kiemelkedő kötet van, ami kicsit valóságos, kicsit aranyos és nagyon is igaz. Stabil lábakon álló üst, ami arra vár, hogy megtöltsd érzelmekkel és cselekvéssel. 

Ahogy elkezdtem már akkor éreztem, hogy a Több mint víz több lesz, mint az eddigi Rubin Pöttyös olvasmányaim. Se a borító, se a fülszöveg nem készít fel arra a milliőre, ami olvasás alatt fogad. Nemcsak lehetetlenség nem megszeretni, de az is biztos, hogy újraolvasós regény lesz. Szerelmes lettem és ez a szerelem még sokáig fog tartani. EJ és Foster szenvedélyes, olykor humoros története mindenkit le fog venni a lábáról. Nincs túldramatizálva és a maga egyszerűségével telepszik le az olvasók szívében és nem lehet onnan kirobbantani őket, de nem is akarod majd. 

A regény elejétől a végéig csüngtem minden egyes szón, minden egyes leütött mondaton és nem bírtam nem befalni az oldalakat. Az írónő adott egy felettébb aranyos szerelmi történetet, amit megspékelt kémiai reakciókkal, megsebzett szívekkel és olyan mondanivalóval, ami kiemeli a kötetet a többi közül. Megmutatja, hogy az álmainkért igenis harcolni kell, nem szabad feladni, azt kell csinálnunk, amit szeretünk és ki kell lépni a komfortzónánkból ahhoz, hogy ezt megtehessük, ha kell szálljunk szembe azokkal, akik visszatartanak, akik ránk akarják erőltetni a saját elképzelésüket és akaratukat. 

Sose felejtsük el, hogy minden az elhatározáson áll és azon, mit teszünk meg annak érdekében, hogy érvényesítsük magunkat. Maga a cselekmény minden egyes fejezettel egyre többet ad magából, egyre jobban megnyílik és csak azt sajnáltam, hogy Foster gondolatai és érzelmi harca nem zajlott le előttünk, hiszen a regényt Evelyn tolmácsolásában olvashatjuk, de minden egyes Foster jelenetért hálás vagyok. Nagyon megkedveltem a karaktert és csak nagy nehézségek árán tudtam a regény lezártával elengedni őt. 

Foster egy igazi egyéniség, a maga kocka módján, szeretnivaló, szexi és néhol ügyetlen, de ez az ügyetlen viselkedés járul nagyban hozzá ahhoz, hogy megkedveljük és megszeressük a karakterét. EJ igazi művész, akinek nemcsak nagyszerű ötletei vannak, de velős gondolatai, valós problémái és egy olyan egyedi hangja, ami végigkíséri a Több mint vizet. Ami pedig a cselekményt illeti, néhol humoros, néhol komoly, de az biztos, hogy egy percig sem bírod letenni és minden egyes szava beléd vésődik.

A regény az elejétől a végéig fenntartja a figyelmet, ha kell gondolkodóba ejt, s ha arra van szükség hagyja, hogy lebegj a cselekménnyel együtt. Voltak fejezetek, amikért oda meg vissza voltam, s voltak olyanok is, amik a szívembe találtak és kérdéseket vetettek fel. A Több mint víz egyszerre elégíti ki a romantika és a különleges történetek után vonzódó olvasók igényeit is. Ha szereted a szívhez szóló egyedi regényeket, tele művészeti és tudományos utalásokkal, akkor ez a te regényed. Emellett a regény humort, szóváltásokat, piszkálódásokat is tartalmaz, amik által még közelebbinek érezheted a cselekményt, s amik által kitűnő szórakozást és kikapcsolódást is nyújt. Egy kerek egész történet a Több mint víz, ahol nincsenek felesleges drámák, feszültségek és ahol egy kötetben kapod meg az áhított sztorit mindenféle burkolt célzások és felesleges körítések nélkül. Színtiszta szerelem, bukkanókkal és eget rengető felismerésekkel. Egy regény, ami az elejétől a végéig következetes, olvasmányos, kikapcsolódást nyújtó és szerethető. Ezeket jelenti a Több mint víz olvasása, s még ennél is többet, ha képes vagy belátni a sorok közé. Ha szereted az egyszerű, de annál fantasztikusabb love storykat, akkor a Több mint víz neked való.

" - Biztos otthon felejtettem az akcentusomat. - Már fordul is vissza a monitor felé, és ismét kattintgatni kezd. - A krokodilommal, a koalámmal és a kengurummal együtt."

"Biztos voltam abban, hogy tud valami értelmes útmutatással szolgálni. Ehelyett csak bepakolná a pasit az én kalandomból a saját pornógyűjteményébe."

"A lélegzetem is eláll.

Ez több mint víz.

Több mint tűz.

Ez az élet, amely túlél és virágzik ott, ahol nem kéne, nem lehetne.

Ez majdnem...csoda."

" - Szerintem a tervek naiv és önző bolondoknak valók. Senki nem látja előre senki életét, akárhogy is próbálkoznak. Amúgy meg, mindent összevetve, mindenkinek adatott valami, amit úgy hívunk, hogy szabad akarat. Ha anyád szeret téged, tiszteletben fogja tartani a választásodat."

" - Tessék, most már tudod. Ez vagyok én. Az a bizonyos srác... akinek összetörték a szívét, és most képtelen párkapcsolatot kialakítani. Hogy is hívjátok ti, lányok az ilyet? Falak? Érzelmi selejt? Ja, várj, Fiona szerint érzelmileg megközelíthetetlen."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Emy Dust: Követelt változás

"Egy perccel sem tudtam tovább ott maradni. Hetek óta nem járok haza, és amikor nincs más választásom, akkor is az elviselhetetlen fájdalmat érzem."

*

Randy Gleeson lázadó korszakát éli. Nem érdekli a család, és nagyban tesz a szabályokra. Míg egy nap, belép valaki az életébe és megváltoztat mindent, beleértve őt is

Mi van akkor, ha az eltervezett jövő, percek alatt válik semmivé?

Randy számára nincsenek nappalok, sem éjszakák, csak üresség, ami a pokolnál is rosszabb, és elviselhetetlen. Az önpusztítást látja az egyetlen megoldásnak. Féktelen harag, legyőzhetetlen gyűlölet, amitől csak egy valami mentheti meg:

Követelt változás.

Egy történet, ami felrepít és a mélybe húz, ahonnan csak a végigolvasásával

tudsz kikeveredni.

Úristen, hogy én mióta várom Randy történetét. El sem hiszem, hogy végre a kezemben van és olvashattam. Régen vártam ennyire új megjelenést, de Randy magasan viszi a pálmát. Lehet, hogy már jó párszor említettem, de imádom az írónőt és olyan szinten jól tud írni, leborulok előtte és még több Emy Dust könyvre van szüksége a világnak.

Ami magát a kötetet illeti, végigkísérhetjük, ahogy egy kisfiú férfivá érik, ahogy benő a feje lágya és ahogy megtalálja a számításait. Maga a regény a fiatal, kamasz, gőgös, igazi seggfej Randy-vel kezdődik, akit nem érdekel semmi és senki egészen addig amíg bele nem csöppen egy olyan személy az életébe, aki miatt érdemes változtatni. Sokszor nehézkes vagy épp gyerekes volt Randy karaktere ezekben az időkben, de ebből is csak az látszik, hogy miből mit faragott az írónő. Nemcsak érzelmeket kaptunk, hanem szívfájdalmakat és eget rengető, világokat megváltoztató eseményeket is. A szemünk előtt cseperedik fel és komolyodik meg Randy, látjuk ahogy megéli az első igazi nagy szerelmet, ahogy nap nap után harcol, ahogy benő a feje lágya és ahogy elhatározásra jut, ahogy menekül a problémái elől. Nem mondom, hogy könnyed olvasmány, mert korántsem az, viszont nagyon megéri kézbe venni és elmerülni benne, mert nemcsak Randy találhat válaszokat a kérdéseire, hanem mi is. Végig látjuk az utat, amit megtesz, a döntéseket, amiket meghoz és azt, hogy egy fiatal fiút mi késztet arra, hogy harcoljon, hogy beálljon katonának és maga mögött hagyja a múltat és mindent, ami kötődést jelent. Kemény, életszagú történet meggyőző érvekkel és még több érzelemmel, tenni akarással és alapos információk tömkelegével. 

Látszik, hogy nem hasra ütés szerűen írt az írónő, hanem utánajárt, belevetette magát a katonák világába és úgy teremtette meg a cselekmény alaphelyzetét és a bonyodalmat, hogy azok alá legyenek kellően támasztva, igazság alapot adva ezzel neki és ezáltal még közelebbinek, még bensőségesebbnek érezzük a kötetet. A Követelt változás más, mint az eddigi Emy Dust regények. 

Komolyabb, tétje van és darabokra cincálja a karakterét, hogy megismerhessük és elfogadhassuk a döntéseit. A regény középpontjában az áll, hogy egy vad, senkinek sem engedelmeskedő fiú vajon lesz elég erős és hajlandó e parancsokat teljesíteni mások életét kockáztatva, vagy a múltban ragad és nem vergődik ki onnan többé? Vajon győz a fájdalom és a veszteség vagy van remény még a boldogságra és a megbocsátásra? 

Egy regény kemény döntésekről, saját magunk megbocsátásáról és arról, hogy mennyire veszélyes is tud lenni az élet, ha beletemetkezünk az emlékekbe és nem hagyjuk, hogy újak keletkezzenek. Egy regény, ami a maga valóságával és kegyetlenségével döngöl földbe és oldalról oldalra zúdítja rád a vizet és nem engedi, hogy megszáradj. Egy regény, ami világokat és életfelfogásokat renget meg. Egy regény, ami nemcsak a problémák elöli menekülést célozza meg, hanem kiutat is mutat. 

Egy regény, ami egyszerre vesz le a lábadról és húzza ki alólad a biztos talajt. Egy regény, amit biztos nem fogsz tudni elfelejteni és egy regény, ami örökre megváltoztat. Ami magát a cselekményt illeti, szerteágazó, kemény, valóságos, fájdalmas, néhol túlontúl szívbe markoló, de ahol kell kemény, ellenszegülést nem tűrő, vad játszma a múlt árnyaival és a jelen harciasságával. 

Emellett nagyon hiteles, úgy éreztem hogy én is küzdök, harcolok, s nemcsak szó szerint, hanem képletesen is, hiszen Randy sem csak az ellenséggel harcol, hanem saját magával is.  Önmarcangolást és drámát is jócskán tartalmaz a kötet, s nem amiatt nehéz olvasni, mert nem jó, hanem azért mert annyira jó, hogy szíven üt és nehéz bármit is mondani. 

A gyengébb lelkeknek csak alapos megfontolás után ajánlom, mert a Követelt változás már korántsem az a kategória, amit megszokhattunk Emy Dusttól.  Mindemellett a karakterek mélysége, a cselekmény kidolgozottsága és a kötet hitelessége az, ami leveszi az olvasókat a lábáról. Nemcsak Randyt, de minket is mélyen érint a regény, vele együtt harcolunk és reménykedünk, hogy nem lesz vele vasmarkú az írónő.

Maga a regény kemény 3 évet ölel át. Tele barátsággal, bajtársiassággal és egy élettörténettel, ami sokak számára példa lehet. A két rész, a katonaság előtti és közbeni mérőben eltér egymásról, mégis kontrasztot alkot és megmutatja, hogy mi kellett ahhoz, hogy az legyen Randyből a kötet végére, aki lett. Hiszen sose tudhatod, mikor fogod életedet veszteni a csatamezőn, lesznek e akik hazavárnak és egyáltalán érdemes e magunkkal hurcolni a fájdalmainkat életünk végéig, ha előttünk van a boldogság kulcsa, csak élnünk kell vele. A lezárással nem ér véget a kötet, a meg nem válaszolt kérdésekre a Sodródás novella ad tökéletes választ, mintegy kiegészítve a Követelt változást. Mindenképp olvassátok el ezt is hozzá, mert így kerek egész a történet és így tehetjük fel a polcra nyugodt szívvel és lélekkel. S ha már szóba került a szív és a lélek, a kötet kivesz belőled egy darabot, de csak azért, hogy egy erősebb és keményebb változatát adja vissza. Összességében nagyon nagyon tetszett és amennyire fájdalmas volt eleinte, úgy lett egyre komolyabb és erősebb a regény. Nemcsak a hangjával és a jelenlétével győzött meg, hanem a kitartásával és azzal is, hogy nem adta fel, küzdött és győzött. Randy méltó történetet és befejezést kapott, ha csak egy kicsit is érdekel titeket a katonák világa, a kiképzések és az igazi, vérre menő harcok, akkor olvassátok el a Követelt változást. Végre egy regény, ami őszinte, valóságos és a szuszt is kipréseli belőled.

"Előző este hirtelen más lett, amikor elköszönt és ez aggasztott. Ahogy az is, hogy kezdek valami idióta minyon lenni. Talán Timmel kellett volna tartanom míg nem késő, mielőtt még rózsaszín papucsállatka leszek lógó nyelvvel egy csaj miatt."

"Nem azért, mert nem szerettem, hanem mert egy hülye pöcs vagyok, hogy megfogalmazni sem tudtam. Csak éreztem, hogy nincs senki és semmi, akit jobban akarnék nála. Szükségem volt rá, jobban, mint egy csepp vízre a sivatagban, vagy egy lélegzetre hosszú fuldoklás után."

"Senki sem győzött le az elmúlt három évben. Senki nem tudott összetörni, kitartottam a makacsságom és az önfejűségem segítségével. De ott! Akkor!"

Köszönöm szépen Emy Dust írónőnek a lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 19%-os kedvezménnyel!

Vi Keeland-Penelope Ward: Szívtipró pilóta

"Chris Hemsworth. Az American Airlines Úti célok világszerte című katalógusában épp az Ausztráliáról szóló részt lapozgattam."

*

Pénz ​vagy szerelem? Melyiket válasszuk? Az olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű.

Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről! El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte. Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a szívtipró pilótát.

A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy valóban a hetedik mennyországba repített.

De egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? Csakhogy a mi kalandunk olyan véget ért, amire egyáltalán nem számítottam.

Vi Keeland munkássága nagyon közel áll hozzám, de Penelope Wardtól ezidáig még nem olvastam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ők ketten, ha összedolgoznak mit alkotnak és azt kell, hogy mondjam egyáltalán nem csalódtam. Sok olyan kritikát hallottam, hogy nem az igazi a regény, negatív értékeléssel is találkoztam, de mint eddig szinte mindig ezek a vélemények érvényességüket veszítették akkor, amikor belekezdtem a Szívtipró pilótába.

Igaz, nem egy szokványos regény, de akit érdekel a pilóták és stewardessek élete azoknak nagyon ajánlom. Egy igazi utazásra invitál minket, tele érzelmekkel, vágyakkal és intimitással. Maga a regény nagyon különlegesen kezdődik és ez az érzés végig elkísért az utamon. Megvan a regényben az a pajkosság, ami Vi Keelandet jellemzi és a komolyság is, ami miatt mindig azt érzem a regényeivel kapcsolatban, hogy jóval többet kaptam, mint amire számítottam. Tetszett, hogy nemcsak utazhattam a regény által, de új helyeket ismerhettem meg és igazi élményt adott. Mindegy volt, hogy épp Brazíliában, Dubaiban, Amszterdamban vagy éppen Floridában vagyok fejben, mert a lelkem ezeken a helyeket barangolt és én is átéltem a kalandokat a karakterek által. Ezek után biztos vagyok benne, hogy hamarosan a Nagyképű öltönyösre is sort kerítek, mert szerettem a Szívtipró pilótát, olyan pluszt adott, amire nem számítottam. Sokkal komolyabb annál, mint amit elsőre gondoltam és sokkal összetettebb is. Nem egy egyszerű cselekménnyel van dolgunk, hanem egy szerteágazó, több szálon futó érzelmi járattal, amire ha felülsz a hosszú út után sem akarsz leszállni. 

Ami magát a regényt illeti, betekinthetünk abba, hogy milyen egy pilóta, milyen életet él, miket csinál, hogy dolgozik, mik azok a pontok az életében, amik arra ösztönözték, hogy ezt a életformát válassza és megmutatja a sztereotípiák mögött rejlő igazságot. Igaz, hogy a regény 60%-ában csak ugráltunk egyik helyről a másikra, de az biztos, hogy ezek a helyek élményekké alakultak vagy éppen bakancslista pontokká. 

Carter testesíti meg a regényben a férfi karaktert, aki szexi, de ha elég figyelmesek vagyunk az érzékeny, törődő oldalát is megismerhetjük. Aztán ott van Kendall, akinek hatalmasat fordulhat az élete. Akinek döntenie kell pénz és szerelem között. Akit kétségek gyötrik, akinek egyszerű élete van, de egy pillanat alatt fenekestül felfordulhat. Egy döntés, ami mindenek felett áll és egy döntés, ami mindent megváltoztathat. 

A regény arra keresi a választ, hogy vajon mi a fontosabb a pénz, az hogy mindenünk meglegyen anyagi szinten vagy az, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Mindemellett a regény komolysága ellenére ahol kell flörtölős, kacér, szexi, de a romantikát és az érzelmeket sem veti. Miért is tenné, nem igaz? Egy regény, ami úgy kezdődik, hogy Chris Hemsworth az nem lehet rossz és hiába nem ő a főszereplő vele kezdődik minden és vele is ér véget. 

A regény alatt nemcsak Kendall gondolataiba, kételyeibe és érzéseibe látunk bele, hanem Carterébe is. Imádtam, hogy nem voltam soha kétségek között, hogy tudtam mi zajlik le a másikban és imádtam, hogy ahol kellett mértékletes volt, s ahol meg arra volt szükségem átlyukasztotta a vágy az oldalakat. Szexi, de közben komoly is. Bohókás, de ahol kell sorsokat megmozgató döntésre sarkallja a karaktereket. S a már jól megszokott komoly múlt sem maradhat el. Sok mindent ad és még annál is többet nyújt a Szívtipró pilóta. 

Megmutatja, mekkora szív rejtőzik egy sármos és szexi pilóta álarca mögött és kiteríti a lapjait. A lelki szemeink előtt dobja a földre és fejezetről fejezetre egyre többet és többet mutat meg magából. A kötet az elejétől kezdve kiegyensúlyozottan halad a vége felé egészen addig, amíg meg nem lep minket és amíg kérdőre nem vonja az elképzelésünket a happy endet illetően, mert a Szívtipró pilóta nem végződhet nem boldog lezárással.

A kötet utolsó néhány fejezete mindent a feje tetejére állít, kétségbe von mindent és egy olyan irányba tereli a cselekményt, amire sokan nem számítanak. S ha már a cselekmény, egyszerre éreztem azt, hogy nekem most bizony utaznom kell és azt, hogy mennyire alapos és kidolgozott az alapsztori, mennyire után nézett Vi és Penelope a háttérnek, mert annyira kézzel fogható, annyira életszagú. Ennél jobban már csak a cselekmény gazdagsága, egzotikussága és érzelmi töltete nyeri el jobban az olvasók szívét. Teljesen beszippantott a történet és mint oly sok Vi regénynél nem akartam, hogy véget érjen. Próbáltam húzni, de Carter annyira elvarázsolt, hogy nemcsak szeretnék egy saját pilótát, de még azt is bevállalnám hogy miatta feladom az elhatározásaimat és a helyes ösvényre térek át. A Szívtipró pilóta egy olvasmányos, részletgazdag, szexi kötet két szív találkozásáról, tele utazással és fontos döntésekkel, a múlt árnyaival és a jelen megéléséről. Minden szerelem egy utazás, ami alatt jobban megismerheted magad és rájöhetsz arra, hogy mire is van valójában szükséged és a távolság csak megerősít a döntésedben. Merülj el ebben a szívhez szóló kalandban és hagyd, hogy Carter téged is elvarázsoljon.

" - Most pedig adj egy rohadt csókot! Két napig jó fiú voltam. Nem hagyhatom, hogy kisétálj az életemből egy kis smacizás nélkül!"

" - Jól nézel ki, magabiztos vagy, vicces és pilóta. Ezt a kombinációt azzal lehetne még megfejelni, ha ritmusérzéked is lenne."

" - Remélem, hogy az az én cicuskám, aki épp itt áll előttem, mert rajta kívül nekem semmilyen más cicuska nem kell. És alig várom, hogy az orromat a szőrébe bújtassam - mondta teljesen komoly arckifejezéssel."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Ilsa Madden-Mills: Balhés brit (Azok a csodálatos angolok 1.)

"A halántékomba éles nyilallás hasított."

*

Egy sebhelyes bunyós… Egy lány a saját szabályaival… Egy emlékezetes éjszaka… Három dolgot érdemes tudni Elizabeth Bennettről: vág az esze, mint a borotva, mindig ő irányít, és a saját, gondosan megszerkesztett szabályai szerint él.

Kemény lecke árán tanulta meg, hogy akiket a legjobban szeretünk, végül mindig fájdalmat okoznak. Aztán találkozik Declan Bayjel. Egy tetovált, brit illegális bunyóssal, az egyetem rosszfiújával, akit messze el kéne kerülnie. De amikor a srác a segítségére siet egy rosszul elsült egyetemi bulin, minden szabály mehet a kukába, amit Elizabeth addig a szerelemben és a szexben követett. A lány egyetlen éjszakára féktelen szenvedéllyel ajándékozza meg Declant, de ő ennél többet akar.

Arról álmodik, hogy ez a sebezhető lány, akitől csak egy papírvékony fal választja el, örökké az övé lesz.

Egy éjszaka. Két összetört szív. Egy életre szóló szenvedély.

Vesd bele magad!

Én eddig miért nem olvastam az írónőtől? Hát ez valami eszméletlen jó volt és imádtam minden sorát. Már amikor először megláttam a kiadó oldalán, hogy meg fog jelenni a Balhés brit tudtam, hogy nekem ezt olvasni kell. Ha a borító nem vett volna le egyből a lábamról, akkor a fülszöveg tuti. Imádom azokat az egyetemes sztorikat, amiben jóval több rejtőzik és bizony a Dirty English ilyen. Vad, szexi, érzelmes és közben finom, drámai és súlyos problémákat feszeget.

Már az előjáték során szembesültem azzal, hogy egy nem mindennapi regénnyel lesz dolgom. Ahogy elolvastam az első néhány oldalt teljesen lesokkolt, nem erre számítottam, de megérintett és alig bírtam magammal, hogy ne faljam be egybe, bár így is sikerült rekordidő alatt kiolvasni. Imádtam, hogy komoly háttere van, hogy nemcsak a női hangot hallgatjuk, hanem a férfit is. A karakterekért odáig meg vissza vagyok, egyszerre kavartak fel és nyugtatták meg az idegeimet. A Balhés brit nem egy egyszerű regény, ami csak a szerelemről szól, hanem ennél jóval több. Megmutatja, hogy nem hagyhatjuk, hogy a múlt elénk álljon és megakadályozzon abban, hogy boldogok legyünk, hogy kilépjünk a megszokott komfortzónánkból és abban, hogy éljünk. Kaptam egy regényt, amiben fontos szerepet játszik a második esély, a múlt elengedése és a jelen megélése. Kaptam egy regényt, ami megmutatta, hogy senki sem tiporhat el, hogy senkinek nincs joga ahhoz, hogy kevesebbnek érezzem magam és azt is belém véste, hogy nem szégyen, ha túlélő vagy, igenis büszkének kell lenni, hogy képes voltál felállni a padlóról és ha nagy nehézségek árán is, de folytatni tudtad az életed. A Balhés brit megmutatja az élet árnyoldalát és nem fél szókimondóságával leigázni. Nem egy egyszerű NA regény, hanem annál jóval több. Mind ami a szereplőit, s mind ami a mondanivalóját illeti. Szexi külsőbe csomagolt tapasztalat és meglátás. 

A regény végig azt sulykolja beléd, hogy merj kitörni a hálóból és merj esélyt adni magadnak a boldogságra. Kemény, szétmarcangol és a padlóra küld, de megéri elolvasni. Fejlődsz általa, másképp látod a világot és bátrabb, merészebb és erősebb leszel. Megmutatja, hogy két megtört szív is lehet teljes egész, s ehhez nem kell más, mint a megfelelő ember és a megfelelő hely és idő. Ami magát a cselekményt illeti fullasztó romantika és vágy, szexuális töltet lengi körül. 

Az oldalak izzanak és alig várják, hogy megmutathassák az igaz valójukat. Emellett gyötrelmes, érzéki és piszok szexi, de ahol kell vad és gyengéd. Akárcsak a főszereplői. Elizabeth és Declan az érem két oldala, a mágnes két pólusa, ami vonzzák egymást és a megfelelő pillanatban felőrölnek mindent. Ha szereted a romantikát, a valós érzelmeket és a szívszorító háttérsztorikat, akkor ez a kötet neked való. Erős, reménnyel teli és bármennyire furán is hangzik, de édes és sorsszerű, hiszen ki ne akarná, hogy az ügyeletes szívtipró, a tetovált rosszfiú felfigyeljen rá? Na ugye? 

Maga a kötet emellett brutálisan olvasmányos, addig nem hagy nyugodni, amíg a történet végére nem jársz. Hiába sejtjük, hogy mi lesz az, át kell élnünk és bele kell szeretünk Declanba, hogy becsukhassuk és azt mondhassuk, hogy igen, megérte elolvasni és belecsöppenni ebbe az életszagú, traumáktól terhes, szívszaggató regénybe. Ahol megtapos, ott utána felemel és elvisz a csúcsra. Ha kell kedveskedik, de amikor arra van szükség mindenféle teketória nélkül tör be a személyes teredbe és hajt az uralma alá. 

Nem győztem falni a lapokat úgy vonzott, hogy a történet végére érjek. Annyi biztos, hogy az írónő nagyon tehetséges és remélem, hogy lesz még lehetőségünk olvasni tőle magyarul. Szenvedélyes regényével, a váltott szemszöggel és a karakterei kézzelfoghatóságával teljesen levett a lábamról és biztos vagyok benne, hogy néhány hét múlva újra fogom olvasni a kötetet.

Ami pedig a karaktereket illeti. Nemcsak Elizabeth és Declan kap jelentősebb szerepet, hanem a mellékkarakterek is. Felkeltették a figyelmem és alig várom, hogy megtudjam, hogy Dax sorsa, hogy alakul, hogy ki lesz az, aki elcsavarja a fejét és a megfelelő irányba tereli. Declan már akkor elvarázsolt, amikor először találkoztam vele. Szexi, tetovált nehézfiú, kemény múlttal és egy összetört szívvel. Elizabeth egy látszólag visszahúzódó lány, de a felszín alatt sebek, fájdalmak és rossz emlékek tulajdonosa, akinek darabokra törték a szívét és meg is taposták. Vajon mi történik, ha ez a két szív találkozik? Vajon lesznek elég erősek ahhoz, hogy betapasszák a másik sebeit és segítsenek abban, hogy újra teljes, egész legyen a meggyötört és megtaposott szív? Vajon elég erősek ahhoz, hogy kitartsanak egymás mellett? Vajon, ha a múlt közbeszól elég erősek lesznek ahhoz, hogy ne szakadjanak el a másiktól? Annyi kérdés és a válasz mind a Balhés brit oldalain lapul. Összességében úgy gondolom, hogy nemcsak azoknak érdemes elolvasni, akik szeretik az újdonságokat, hanem azoknak is, akik szeretik a fájdalmasan gyönyörű történeteket, s az sem hátrány, ha nem riadnak vissza az egyetemi környezettől és a véres bunyóktól és az erőszak látványától. A Balhés brit az ész harca a szívvel, a sebek tánca a boldogság illúziójával és a múlt ostorcsapása a jelen boldog pillanatai ellen. Egy kötet, ami lehengerel és megmutatja azt, hogy igenis lehetsz erős és lehetsz te az, aki győz, aki utat enged a boldogságnak és szabadjára engedi az érzéseit és előtérbe helyezi azt, amit akar.

"Akkor látunk csak tisztán, mikor a szívünk cserben hagy minket, és ez velem sem történt másképp."

"A szerelem kés, mely darabokban vájja ki a szívünket, és a szeretett fiú elé veti koncnak."

" - Gyönyörűek a sebhelyeid. Azt jelentik, hogy túléltél. Hogy itt vagy velem. - Egy tollpihe könnyedségével megcsókolta a csuklómat, és ezzel mindent átírt velük kapcsolatban. - Ezt a kis részedet szeretem belőled a legjobban - mondta."

"Hát nem látja, hogy nem tudok miatta megváltozni? Tényleg azt hiszi, majd a kezébe adom a zsilettpengét, hogy feldarabolja vele a szívemet? Én nem valami papírtárgy vagyok, amit újra össze lehet ragasztani."

" - Amikor az a szitakötő rád szállt, már tudtam, hogy meg fogod ingatni a világomat. Anyukám volt az, és figyelmeztetett, hogy lássalak meg téged."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Hercz Júlia: Arany és Ónix

"Asarella Fane úgy érezte magát, mintha az a bizonyos kisördög bújt volna belé, amiről az anyja annyiszor beszélt."

*

Mi ​vár az út végén? Szerelem vagy halál? Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át. Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.

Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta. De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra? Szüksége van egy kísérőre. Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét. Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet? Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz… A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül. A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Nem sok olyan regényt lehet olvasni ahol a 19. századi Anglia világa keveredik a romantikával és a fantasyvel. Első körben olyan, mintha A pokoli szerkezetek trilógiát ötvözte volna az írónő az ACOTAR-ból már jól ismert Rhysand jelenlétével. Egyszerre nyújtott üde felüdülést és meglepődést, hiszen nem számítottam arra, hogy ennyire egyedi és kalandos lesz.

Valahol az 50. oldal után éreztem azt elsőnek, hogy igen, tetszik, amit olvasok. Van hangja, ereje és jelenléte. Az biztos, hogy nem szokványos regénnyel van dolgunk. Tele van indulatokkal, elfojtott érzelmekkel, fantasztikus elemekkel és szócsatákkal. Már maga a regény cselekménye sem a szokványos, a karakterekről nem is beszélve. Adott a 19. századbeli Anglia, sötét képekkel, rejtéllyel és természetfeletti lényekkel, de nem a szokványos vámpír-vérfarkas-tündér hármassal, hanem az írónő által kitalált lényekkel. Már itt éreztem, hogy szeretni fogom és, hogy egy nem mindennapi utazásban lehet részem. Mindig is érdekelt a régmúlt, de az, hogy a másik kedvencem is helyet kapott benne, hirtelen nem tudtam, hogy mit érezzek. Olyan jól megoldotta Hercz Júlia azt, hogy szépen, fejezetről fejezetre adagolja az információkat, hogy mire a regény végére értem már kész szakértővé váltam. A világfelépítése komor, néhol sötét, de nagyon is szerethető. Varázslatos, de annál inkább veszélyes és rejtélyekkel teli. A kötet első fele még arra buzdít minket, hogy ismerkedjünk meg vele, aztán a második fele már belerángat a cselekmény sűrűjébe és belecsöppenünk egy paranormális szerelem történetébe. Megmondom őszintén az elején még kétségek gyötörtek, de aztán a regény második felével minden kétség elszállt és végre a borító is értelmet nyert. 

Nem tudtam eleinte hova tenni a rózsát és az egész színvilágot, mert ha valaki azt mondja nekem, hogy fantasy, akkor nem ez jut először eszembe, de mint szimbolikus jelkép teljesen helytálló és nagyon illik Asarella és Dhelward történetéhez. Aztán a kötet harmadik fele megkoronázta a cselekményt és belém véste azt, hogy ez igenis kiemelkedő, igenis különleges és nagyon is megérte kézbe venni és elmélyedni a világában, hiszen eddig ez az egyik legjobb magyar fantasy, amit olvastam és még szívesen maradnék a világban, akár egy második rész erejéig, hiszen jóval több van a kötetben, mint amit elsőre megmutat nekünk. 

Ahol kellett ott szenvedélyes volt, sötét, de humorban és adok-kapok szóváltásokban sem szűkölködik. Maga a cselekmény végig a lelki szemeim előtt pergett le, ha kellett ámulatba ejtett, ha pedig arra volt szükség felkavarta az állóvizet. Alapjában véve a cselekmény váza kötött, adott a Fátyol és adott egy acrif és egy holdvérű. 

Magát a világot nagyon nem szeretném ismertetni, mert épp ez a lényeg az Arany és Ónixban, hogy milyen páratlan felépítéssel rendelkezik a kötet. Viszont maguk a leírások olyannyira helytállóak, hogy éreztem a bőrömön a selyem suhogását, az éhséget, a vérem felpezsdült és minden egyes részletért sóvárgott. Emellett a kötet nyelvezete, nyelvi úttörői gyönyörűen lettek megoldva. Annyira választékos és szókincsben gazdag, hogy öröm volt olvasni, viszont néhol elvesztettem a fonalat és csak nagy nehezen találtam vissza. 

Örültem volna, ha kicsit részletesebben van feltárva a világ és, ha még többet adott volna Dhelward-ból. Maguk a fejezetek nincsenek különösképpen kijelölve, hogy most éppen kinek a szemszögéből is olvassuk, mert bizony váltott szemszögű a regény, néha örültem volna, ha ez fel lett volna tüntetve, de így is maximálisan átadta azt az élményt, amit az írónő ki szeretett volna váltani az olvasóiból. 

Bekísért minket egy nyomozás kellős közepébe és úgy adagolta a kötet sajátosságait, mint más a nyomokat.  Érzelmileg nem mondanám megrengethetetlennek, de az tagadhatatlan, hogy a feszültség és a sóvárgás jelen vannak. Emiatt olyan édes, de közben mégis tiltott. Ami pedig a karakterek jellemét illeti, a tartózkodó Dhelward-ból a szemünk alatt született egy teljesen új személyiség, aki rabul ejtette az olvasóit és bármikor képes lenne a vérüket venni. Asarella eleinte nem volt szimpatikus, aztán a rátermettsége meggyőzött, hogy van benne potenciál és jóval több, mint egy kényes kisasszony. A mellékszereplők nem kapnak akkora hangsúlyt, mint kellene. Velük kapcsolatban maradtak kérdéseim, de üde színfoltot jelentenek az amúgy borongós, sötét világban. Az Arany és Ónix fantasy a javából, ami elvarázsolja olvasóit és új világokat nyit ki. A kötet utolsó harmada teljesen váratlanul ért, mind érzelmi szinten, s mind történetileg. Sokkal erősebb a jelenléte, végre helyére kerülnek a dolgok és a rejtélyre is fényt derít. Nagyon közel éreztem magamhoz, emellett pedig egy izgalmas kaland részese is lehettem.

" - Akkor ön olyan különleges, mint az Északi Fény."

" - Ki kell ábrándítanom. Holdvérű vagyok, és nem ember. Az eskünket vérrel tesszük, és a mágia köt minket hozzá. És még annyit, hogy a támadáskor az életem forgott kockán."

" - Mert... - A férfi megdörzsölte a tarkóját. - Mert nem akarok távolságtartó lenni... Mert... közelebb akarok hozzád kerülni."

"Kizárt. Merryweather kioktatta, mit kellene tennie. Szál kinyit, nyelv át, amit nem szabad a másik torkán ledugni, de közben ízlelgessük a másikat, fogak bent, ne harapjunk. Te jóságos Éjjáró! Ki az, aki ezt mind észben tudja tartani?"

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Melanie Harlow: After We Fall - Mindig van tovább (After We Fall 2.)

"Nem vágtam hozzá a pitét."

*

Jack ​Valentini nem az esetem. A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc. Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi. De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait. A hatalmas, kemény izmait. Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni. És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra. De téved. Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek. Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk. A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek. Ismerd meg titkaikat!

Kellett a lelkemnek ez a regény, legalább annyira mint egy finom puffancs. Egyszerre szól elengedésről, továbblépésről és szerelembe esésről. Reményt ad, utat mutat és végig fogja a kezed. Elkápráztat és magához ölel, néha eltaszít, de aztán visszaenged magához. A Mindig van tovább egy édes és tanulságos történet két összetört szív találkozásáról. Érzelmek tánca a józan ésszel. Szerettem és nem akartam, hogy vége legyen.

Akik olvasták már a Keserédest, azoknak garantáltan ez is tetszeni fog. Farmer románc a legjavából tele szenvedéllyel, érzésekkel és a múlt kísérteteivel, illetve az elengedés nehézségeivel. Ahogy elkezdtem a regényt még nem voltam benne biztos, hogy fog e tetszeni, bevallom maga a borító már első pillantásra elvarázsolt, s a történet is néhány fejezet után rámutatott arra, hogy bizony imádni fogom. És így is lett. Maga a regény nagyon olvastatja magát, könnyed, pörögnek az oldalak és képtelenség nem befalni. Szükséged van rá, mint egy finom falat puffancsra, mindenféle cukormáz nélkül. Margot és Jack románca nem az a szokványos NA sztori, hanem annál jóval több. Egy könyv a fájdalmak megéléséről, a tovább lépésről és arról, hogy mindenki megérdemli a második esélyt. Rávilágít arra, hogy értékes vagy, hogy boldog lehetsz, hogy ha engeded, akkor nem kell a sötétben élni és a legfontosabb az, hogy minden egyes tett és bűntudat eltörpül a boldogság érzése felett. A regény lelkivilága néhol szívbemarkoló, bánatos, nagyon szomorú, de a remény és a boldogság is felcsillan. Mind Margot, s mind Jack múltja tele van sebekkel, de ha elég erősek vagyunk be tudjuk gyógyítani a sebeket, akárcsak Jack. Ha elég erősek vagyunk, akár még boldogok is lehetünk. A kötet megmutatja, hogy minden rajtunk áll, mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai és mi döntjük el, hogy minek engedünk teret. Emellett mulatságos, néhol vicces, szexi és szórakoztató a Mindig van tovább. 

Végre egy kötet, ahol kellő egyensúlyban van a humor a szexiséggel és testiséggel. Nem egy sablon sztori, hanem tele van érzelmekkel és kalandokkal. Margot karaktere már az elején közel került hozzám és amikor Jack bekerült a képbe tudtam, hogy nehéz menet lesz, de minden egyes elejtett könnycsepp és szomorú pillanat a végére meghozza a gyümölcsét és úgy zárhatom be a szívemet, hogy közben örülök, hogy részese lehettem a történetnek. 

Maga a cselekmény a maga gyorsaságával száguld előre, először csak lépésről lépésre enged közel magához, de aztán ahogy már benne ülünk, igazi hullámvasút érzést ad. Egyszer fenn vagyunk, aztán a mélybe taszít, majd megint fenn vagyunk az egekben. Érzelmileg erős, szerethető történet, ami minden egyes oldallal még inkább magával ragad és nem ereszt. Érzelmes, ugyanakkor kemény is. Néhol fájt, de ugyanakkor meg is nevetett és reményt adott. 

Jack háttere nagyon jól ki van dolgozva, alapos és minden kérdésre választ ad. Egyszerre szakadt meg a szívem érte és egyszerre töltött el izgalom, hogy végre kiszabadulhat a béklyójából, de ehhez erősnek és céltudatosnak kell lennie. Viszont maga a karakter, ha első pillanatra mogorva, morcos és egy igazi seggfej képét is festi a végére megnyílik és a szívünkbe zárjuk. Margot sem az, akinek először látjuk. A karakterek fejlődése példaértékű és egyáltalán nem azoktól búcsúzunk, akik köszöntöttek minket. Sokkal többet adnak, mint azt elsőre gondolnánk. 

Kilépnek a saját maguk által felállított skatulyából és élnek. S ez a regény legfőbb mondanivalója is, hogy élj. Próbálj ki új dolgokat, dolgozd fel és engedd el a fájdalmat. Add meg magadnak a boldogságot és élvezd az életet. Igazi második esély románc, tele szenvedéllyel, szexszel és érzelmekkel. Behálóz és rabul ejt. Imádtam és nem akartam, hogy vége legyen. Melanie Harlow valami újat mutatott és alig várom, hogy olvashassak még tőle. Ami a kötet érzelmi részét illeti, csak úgy sercegett a papír a tűz miatt, amit a két főszereplő gyújtott. Csoda, hogy nem kapott lángra. 

A kötet felénél éreztem azt először azt, hogy elég egy szikra és minden lángolni fog. Tagadhatatlan a vonzalom Margot és Jack között. Szerettem, hogy az írónő két ennyire különböző személyiséget sodort egymás elé és, hogy nem hagyta nekik, hogy ebből a kalandból érzelmek nélkül távozzanak. Emellett minden elismerésem az övé, hiszen akármilyen komoly témát is feszeget, sikerült megmutatni a hangját és azt, hogy igenis lehet humorral átitatott, szomorú, de annál inkább tanulságos regényt írni.

Maga a regény felépítése egyszerű, de ha kell rendesen odavág az érzelmeknek. A kötet első fele a gyújtós első lángja, a második fele már szinte lángol és az utolsó fele az, ahol a lángok lenyugodnak, de a parázs és a tűz ugyanúgy megmarad és ég tovább. Nem mondom, hogy nincsenek szívet tépő, fájdalmas részei a regénynek, mert vannak. De mindezek kellenek az élményhez, ahhoz hogy érezzük, hogy élünk és tettre készek vagyunk. Jack Valentini nemcsak Margot szívét lopja el, hanem a mienket is. Egyszerre érezzük azt, hogy kell nekünk ez a pasi és totálisan bele is szeretünk. Melanie Harlow ezzel a kötetével örökre belopta magát a szívembe és új kapukat nyitott meg. Ha egy könnyed, humoros, de olykor fájdalmas perzselő történetre vágytok tele érzelmekkel, nehéz pillanatokkal, az elengedés fájdalmával és a remény magjával, akkor a Mindig van tovább neked való. Ne habozz, hagyd hogy Jack téged is rabul ejtsen. Remélem, hogy a többi Melanie Harlow kötetet is lesz szerencsénk olvasni, hiszen az írónő nagyon szépen beleillik a Rubin Pöttyös könyvek zsánerébe és vétek lenne veszni hagyni egy ekkora kincset. Összességében nagyon megszerettem és hiába tört darabokra, hiába zúzta és ütötte a szívemet, mégis belopta magát oda és minden egyes érzését sikerült átadni és megmutatta, hogy élni igenis kell. Nem elég létezni, nem elég csak lenni. Lépéseket kell tenni a boldogság felé és el kell tudni engedni a múltat, akkor is, ha az nehéz és kényelmesebb beletörődni.

" - Legfeljebb egy lóra vagyok hajlandó felpattanni. A traktorok meg a cowboyok a legkevésbé sem érdekelnek."

"És most ott állt mellettünk az a kicseszett Barbie baba is. Hogy a pokolba gondolhatták, hogy ez a nő bármit is tudhat a farmról? Úgy festett, mint aki nem tudja, mi a különbség a kakas és a tyúk között. Talán megkérdezem tőle."

" - Utálom, hogy ezt tőlem kell megtudnod, de nem árulnak boldogságot a plázában, Jack. Sok gazdag ember él nyomorúságosan, és sok szegény elégedetten."

" - Csak óvatosan, városi cica. Még a végén meg akarlak majd tartani - mondtam, mire felnevetett, és én elengedtem."

" - Édesem, az egyetlen állat, amelyiktől félned kell az erdőben, én vagyok - néztem rá. A szemét tágra nyitotta, az arcára félelemmel vegyes elégedettség ült ki."

"Ez nem tündérmese. A szörnyetegből nem lesz herceg, pedig Margot-nak herceg járna."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!