Budai Lotti: Shirzan szerelme (Ágyas és úrnő 1.)

"1675-ben egy felkavaró bűncselekmény zavarta meg a párizsiak nyugalmát."

*

Egy angol úrihölgy útja egy indiai herceg ágyába

Louise Elsfieldnek, ennek a bátor és gyönyörű asszonynak a kalandjai 1685-ben veszik kezdetüket. A II. Jakab, angol király ellen indított felkelés elsodorja főhősnőnk vonzó férjét: Lord Elsfieldet ártatlanul börtönbe vetik, majd Indiába száműzik, ahol a halálnál is rosszabb sors vár rá. De Louise állhatatos szerelmétől hajtva követi férje nyomát a lenyűgöző és ismeretlen országba, s ezzel kezdetét veszi veszélyekkel, csalódással és szenvedéllyel teli utazása. Kalandjai során kalózok rabolják el, majd megismeri a csillogó paloták és a császári háremek világát is. Tanúi lehetünk, mint válik főhősünkből egy bosszúszomjas amazon, vagy ahogyan a régi perzsák harcos asszonyaikat nevezték: Shirzan. Budai Lotti hatalmas sikert aratott, A Borostyánszemű című romantikus regénye után most a 17. századi India császári háremébe, és a forradalmi Anglia cselszövésekkel teli napjaiba kalauzol. Páratlanul izgalmas és romantikus új könyvében könnyed, szórakoztató formában keveredik a fantázia és az a történelmi hitelesség. 

Budai Lottinak nem ez az első regénye. A szemfülesek már találkozhattak vele a Borostyánszemű kapcsán, s utalások is tűzdelik a Shirzan szerelmének lapjait. De nem kell megijedni, hiszen ugyanolyan jól érthető magában is a történet, még akkor is ha nem ismerjük az előzményeket. Szóval egymagában is tökéletesen megállja a helyét. Mint sokan tudjátok egy fiatal és tehetséges írónővel van dolgunk, aki nem fél utánajárni dolgoknak, hogy még hihetőbb és még hitelesebb legyen az írása.

Mielőtt nekiálltam volna a kötetnek sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne ideális, ha megvárnám a második kötet megjelenését, vagy ha hamarabb elkezdeném, s végül mint láthatjátok is győzött a kíváncsiságom, már csak azért is, mert a napokban értesültem arról, hogy bizony novella is van már a kötetekhez. Azt elöljáróban el kell mondanom, hogy Lotti egy olyan műfajban tevékenykedik, ami csak az utóbbi 1-2 évben kezdett közel kerülni a szívemhez, ezért is nehezebb dolguk van azoknak az íróknak, akik belevágják a fejszéjüket a sűrűjébe, mivel nehéz meggyőzni engem. De az írónő azzal a lelkesedéssel és információk utáni kutatással, amit tanúsított teljesen levett a lábamról és meggyőzött, hogy érdemes volt tőle olvasnom. Már az első fejezetek kivégzése után egyből szembetűnik az a kutatómunka és utánajárás, ami ahhoz kellett, hogy megszülethessen a Shirzan szerelme, mivel valós személyek, valós tényekkel alátámasztott megtörtént események is helyet kapnak, sőt a kötet első felében, ami a 17. századbeli Angliában játszódik olyan valóság és korhű, mintha a történelem könyvek lapjairól lépett volna ki egy jóval emészthetőbb és izgalmas verzióban. Nemcsak a száraz tényeket és intrikákat építi bele a mondanivalójába és a cselekményébe, de ezeket még ráadásul úgy is teszi, hogy izgalmas, néhol botrányos vagy éppen elborzasztó legyen. Az a kép, amit ad magáról a korról, a trónviszályról, az ármányról és cselszövésről nagyon jól megmutatja, hogy bizony régen se volt könnyű az emberek élete attól függetlenül, hogy kastélyokban éltek, mivel az emberek kapzsisága és bosszúvágya mindig is fellelhető volt és sajnos még most is az, de minden elismerésem Lottit illeti, aki ennél precízebben és élethűbben nem is oldhatta volna ezt meg.

S ha már szóba került a kötet első fele, akkor a második sem merülhet feledésbe, mivel leginkább a titokzatos indiai vonal miatt jött az ihlet, hogy nekem ez kell és maga a borító is inkább ezt a vonalat erősíti. Ma már ha a régmúltról akarunk olvasni bármikor könnyűszerrel megtehetjük, de a szokásos témák és helyszínek mellett bizony vannak olyanok is, akik a már így is izgalmas múlt mellett egy olyan földrészt vesznek a kezükbe, amiről egyrészt kevesen írnak és keveset is tudunk. Jómagam régóta vágytam arra, hogy újat fedezzek fel, s ezt sikerült is megvalósítanom a Shirzan szerelmének hála. Olyan kalandokban, váratlan eseményekben lehet részem, amire egyrészt nem számítottam, másrészt meg is leptem jócskán, mivel olyan szinten belemerült az írónő a témába, hogy alig tudtam elszakadni a regény cselekményvilágától. Fantasztikusan tálalja az idegen ország sajátosságait, szokásait, hagyományait, eszmevilágát és a társadalmi rendet is, ami merőben eltér attól, amit a kötet első felében tapasztalhattunk meg.

Maga a cselekmény ennél izgalmasabb és ennél különlegesebb nem is lehetne. A kis lábjegyzetek nagyban hozzájárulnak a jobban érthetőségért, mert olyan plusz információkat tartalmaznak, vagy éppen olyan magyarázattal szolgálnak, amik elengedhetetlenek és kellenek ahhoz, hogy ne merüljenek fel bennünk felesleges kérdések és megválaszolatlan talányok. Lotti úgy alakította a karaktereit, hogy erősek, önállóak és magukért képesek legyenek kiállni, ugyanakkor a gyengédség magjait is elvetette bennük. Sok mindenkivel találkozhatunk a kaland során, még sincs tumultus, egy percig nem lehet azt érezni, hogy megfojt a sok szereplő. Az különösen tetszik, hogy földrajzi sajátosságokkal és az adott részre jellemző jelzőkkel, kifejezésekkel és elnevezésekkel teszi még egzotikusabbá, még különállóbbá ezt az ármányoktól és cselszövésektől tarka rengeteget.

A szöveg is teljesen érthető, érződik rajta az egyedi stílus, s biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer könyv közül is megismerném Lotti írását, hiszen már-már dallamos az, ahogyan elénk tárja a cselekmények szerteágazó fonalát. S még mindezek mellett találó leírásokat és helyzetelemzéseket is kapunk. Arról nem is beszélve, hogy olyan csattanóval, függővéggel, amelyik kifejezés jobban tetszik, van dolgunk, hogy csak pislogtam. Nem elég, hogy szegény főszereplőnk Louise, aki már így is annyi mindenen ment keresztül, s már olyan mint egy harcedzett amazon, még sincs vége a megpróbáltatásainak, ami elvégre nekünk olvasóknak jó, mert olvashatjuk tovább a kalandjait, másrészről viszont elgondolkodtató, hogy vajon élvezi e az írónő azt, hogy ennyit szenvedteti e nemes hölgyet, aki immár nemcsak francia és angol kalandokat tudhat a háta mögött, de most már indiait is. Ezek a fordulatok isteniek, néha felettébb komolyak, de ugyanakkor elborzasztóak is, mégsem akartam olyan könnyen elengedni Louise kezét és ha őszintén bevallom nem is bánom annyira, hogy Lotti ott görget az útjába egy újabb sziklát, igen direkt nem követ írtam, mert ezek bizony sziklák,ahol csak tud, hogy még tovább és tovább tudja szőni a kalandjait és, hogy megmutassa milyen erős és megtörhetetlen karaktert is hozott létre. Így végigolvasva jobb lett volna, ha megvárom a második kötetet, mert ez így kínzás. Tudnom kell, hogy mi történik ezután, hogy mi lesz Louise sorsa, na meg a szituáció megoldása, magyarázata és továbbgondolása is nagyon izgatja a fantáziámat.

" - Ismertem, szerettem, istenítettem. Feleségül kellett volna vennem, az anyja nekem ígérte őt. De akkor William Harvey közénk állt..."

" - Úgy legyen! - vágta rá Mr. Graham. - Lady Elsfield, tudom, mondtam már önnek, de engedje, hogy elismételjem: lenyűgöző az a bátorság és az az eltökéltség, amivel a férje keresésére indult."

" - Ez a törekvés valóban dicséretes. De kormányzó uram... én nemcsak a lángok közé, de a pokol legmélyebb bugyraiba is követném a férjemet, ha szükséges. Méghozzá önként."

" - Ha valamit megtanultam rövidke életem során, Ifram, akkor az az, hogy az Isten nem sokat törődik az ártatlanok szenvedéseivel. Sem az én istenem, sem a tiéd, sem semelyik másik, akihez a balga hívek imádkoznak."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak az olvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 50%-os kedvezménnyel!