Devney Perry: Indigo Ridge (Az Eden család 1.)

" - Elrepülsz, kismadár?"

*

Winslow ​Covington az élet, a szabadság és a törvények híve. A Montana-beli Quincy új rendőrfőnökeként mindenáron bizonyítani szeretné a helyi közösségnek, hogy az állását nem nagyapja, a polgármester befolyásának köszönheti. 

A nagypapája szerint csak egyetlen dolga van: jóban lenni a város alapítóival, az Eden családdal. De nem könnyíti meg a helyzetét, hogy egyéjszakás kalandja volt a legidősebb Eden fiúval. Mentségére szóljon, hogy nem is sejtette, hogy a jóképű és megnyerő idegen, aki elcsavarta a fejét a városban töltött legelső estén, Quincy első számú családjának tagja. 

Óriási hiba volt a liezon Griffin Edennel, és próbál megfeledkezni róla. A férfi elviselhetetlen, öntelt és rendszeresen emlékezteti, hogy nem közülük való. Winslow próbálja elkerülni Griffint, de amikor holtan találnak egy nőt az Eden-birtokon, kénytelenek együttműködni. 

A nyomok arra utalnak, hogy a tettes a város egyik lakója, és Griffin rájön, hogy nagyon alábecsülte Winslow-t. A gyönyörű és intelligens nő ellenállhatatlannak bizonyul. Számára. És a gyilkos számára is.

"Valami tenyeres-talpas nőt képzeltem férfiasan rövidre vágott hajjal, és keskeny orral, mint a nagyapjáé. Nem a Playboy-nyuszit, akit a Willie's bárpultjánál találtam."

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, és nemcsak azért, mert a Kossuth Kiadó egy igazán különleges kiadással örvendette meg a magyar olvasókat, hanem azért is, mert nagyon izgalmasnak tűnt a történet fülszöveg alapján, és még sosem olvastam cowboy romance-ot egy kis nyomozással megspékelve. Az Indigo Ridge után azt a következtetést vontam el, hogy még több cowboy romance-ra van szükségem, és Devney Perry nagyon közel áll ahhoz, hogy Az Eden család az egyik új kedvenc sorozatom legyen.

Vannak azok a könyvek, amik annyira jók, hogy nem akarod, hogy végük legyen. Nem akarod letenni őket. Nem akarsz kiszakadni a világból, abból a közegből, ahova elrepített. Az Indigo Ridge kapcsán abszolúte így érzek. Legszívesebben már most Quincy-be költöznék, vagy ha nem oda, akkor Montanába, mert nagyon élveztem olvasni ezt a könyvet. Teljesen lekötötte a figyelmemet, a cowboy szál valami eszméletlenül jól állt neki, a nyomozás miatt egy nyugodt percem nem volt, de nem bánom, mert az Indigo Ridge egy ízig-vérig izgalmas, szórakoztató romantikus történet. Nemcsak a kisvárosi hangulat varázsol el, hanem a kötet maga is. Devney Perry egy tehetséges írónő, akitől remélem még jó sokat olvashatunk. Winn és Griffin története nem az a tipikus egymásra találás, hiszen már az elején belevágunk a dolgok közepébe, de az a helyzet, hogy ennek a kötetnek ez állt jól, na meg persze Griffin, aki teljesen levett a lábamról, és nekem is kell egy szexi cowboy az életembe. Tényleg simán elköltöznék vele egy farmra, ahol csak mi lennénk, na meg a nagy család. Ritkán érzem azt egy-egy könyvnél, hogy bárcsak ott élhetnék, de az írónő elérte, hogy így érezzék Quincy és Montana kapcsán.

Maga a történet Winn-nel és az új városba költözésével kezdődik. Egy estével, ami nem egyedül ér véget, ami fülledt, magában hordozza az egyéjszakás kalandok varázsát, de semmi komoly felütése nincs. Majd ahogy belevágunk az első fejezetekbe, jön a cikis pillanat, az első bukkanó, ami szórakoztat és fogod a fejed, hogy ilyen nem létezik. Valahol nemcsak Winn és az új élete kerül előtérbe, hanem Griffin is, aki az Eden család tagja. Quincy kisvárosa hordozza magában szinte az összes kisvárosra jellemző adottságot. Azt, hogy mindenki ismer mindenkit, azt, hogy nehéz beilleszkedni, illetve bizonyítani kell az újaknak.

Habár cowboy romance a krimis szál nagyon feldobta, és megmutatta a romantika egy olyan oldalát, amikor nemcsak azon van a hangsúly, hogy egymásra találjanak a karakterek, hanem a beilleszkedésen, egy balesetnek látszódó esetnek, amiben jóval több van. És mindemellett ott van a szexuális vágy is a két karakter között. Devney Perry mindenből ad egy kicsit, és a végéig adagolja az újabb és újabb összetevőket.

A történet végig izgalmas, nincsenek benne laposabb szálak és tényleg látszik, hogy az érzelmek mellett a legnagyobb hangsúly Quincy városán, a nyomozáson van és azon, hogy fény derüljön az évek óta tartó eseményekre. Ez a része az egyik legerősebb eleme a kötetnek, van benne kellő logika, szépen ki van dolgozva a részletekig, és végig érződik belőle a jól átgondolt, megfontolt gondolatmenet, ami elvisz az ügy elejétől a végéig. A kellő helyeken ad hozzá új bizonyítékot, vagy kavarja meg a szálakat a "véletlennel", mint jelenséggel.

Javarészt Winn és Griffin hangsúlyos, de a többi karakter is szépen ki van dolgozva. Griffin a macsó cowboy sztereotípia, aki bárkit megkaphat, de senkit sem akar másra, mint a vágyak kielégítésére, egészen addig, amíg nem találkozik Winslow-val. Igaz, hogy ez a része nekem gyors volt, nem igazán szeretem, ha a főszereplők egyből egymásnak esnek, viszont az Indigo Ridge-nek jól állt, hiszen az érzelmek javarészt útközben alakultak ki, és cseppet sem volt zavaró, hogy a megismerkedés kvázi fordított sorrendben történt, mint szokott.

Ugyanakkor a kötet legerősebb eleme nem az érzelmek, hanem a nyomozás, a kisváros és Griffin. Látszik rajta a jellemfejlődés, az hogy honnan indult és hova tart. Ugyanúgy, mint Winn-nél, aki egy nagyon szimpatikus, tökös csaj, nem hiába lett ő Quincy új rendőrfőnöke. Viszont szerettem, hogy nem akart mindig erős lenni, és a romantikus vonalt megtartva néha nemcsak ő, de Griffin is sokat beletett a kapcsolatba, és abba, hogy az működőképes legyen. Winn-nel könnyű azonosulni, hiszen egy okos nő, akinek helyén van az esze, és nehéz megtéveszteni, emellett alapos és kedves is a maga rendőrfőnökös kisugárzásával.

Griffin az a tipikus medve típusú pasi, aki habár méretre hatalmas, a szíve még ennél is nagyobb és tele van szeretettel. Tökéletes cowboy romance alapanyag, akit kár lett volna kihagyni. Az Eden család pedig már önmagában megéri a pénzüket, és talán pont miattuk is szerettem meg ennyire az Indigo Ridge-et. Griffin egy kemény alapja a kötetnek, neki köszönhetjük azt, hogy ha a nyomozás nem is halad előre, a történet érzelmi része annál inkább. Aranyos volt, ahogy fokozatosan ülepedtek le neki a dolgok. 

A történet Winn és Griffin szemszögéből is megmutatja az eseményeket. Azt, hogy hogyan is láttak egyes dolgokat, mi játszódott le bennük, illetve mikor jött el számukra az a pillanat, amikor tudták, hogy nem fogják tudni elengedni a másikat. Én személy szerint jobban szeretem az olyan könyveket, ahol váltott szemszög van, mert ezek képesek sokkal többet adni. Mind Winn, s mind Griffin fejezetei tartogatnak meglepetéseket. Az írónő tökéletesen átadja az érzelmeket, a nyomozás feszült hangulatát egy könnyed és gyors történetvezetéssel. A fordítás is nagyon jó lett, hiszen a történet olvastatja magát, és mindig akkor ér véget egy fejezet, amikor még olvasnád tovább. Összességében én nagyon szerettem. Igazi újdonság a romantika rajongóinak. Valahogy a romantika és a krimi ötvözete mindig nyerő párosítás, amit Devney Perry is szépen megmutatott. Az Indigo Ridge egy szerethető, gyors lefolyású, de annál szerethetőbb és feszültséggel telibb olvasmány. A nyomozós szál végig alakítja a cselekményt és a végén sem ülepszik le. Ha szereted a kisvárosi romantikát és szívesen olvasnál egy cowboy romance-ot, akkor ne hagyd ki Az Eden család első részét. :)

"Griffin Eden egy édes gyötrelem volt. Delejesen vonzó. Nyers és merész."

"Pokolba azzal az emberrel. Griffin teste gyönyörre született. A kezétől elolvadtam. Az ajkaitól remegtem, mint a kocsonya. A farkával a rabszolgájává tett."

" - Ne vedd magától értetődőnek az elmédet, Griffin. Vagy a szívedet. Mindkettő adomány. És ki tudja, hogy holnap működni fognak-e."

"Nyolc év Skylerrel. Egy hónap Griffinnel.

És egyértelműen Griffin volt a befutó."

" - Hülye volt, és elvesztette őt. Winn már az enyém. És én nem leszek hülye."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elena Armas: Hosszú játszma (Hosszú játszma 1.)

 "A fej legurult a vállról, és egy puffadással landolt a lábam előtt."

*

Adalyn Reyes mindent megtesz, hogy tökéletesen végezze a munkáját a Miami Flames focicsapat irodájában, de homokszem kerül a gépezetbe: felvétel készül arról, hogy összeveszik a csapat címerállatával, ami virálisan terjedni kezd. A tulajdonos – aki történetesen Adalyn apja – nem rúgja ki, hanem elküldi az isten háta mögé, Észak-Karolinába, ahol azt a feladatot kapja, hogy hozza vissza a küszködő helyi focicsapat, a Green Warriors reményeit, és ezzel bizonyítsa rátermettségét. Adalyn nagy tervei romokba dőlnek, amikor látja, hogy a csapat játékosai tütüt viselnek (nem praktikus), kecskét tartanak házikedvenc gyanánt (pfúj, undi!), és egyáltalán: a csapat játékosai kilencévesek. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a városban tartózkodik Cameron Caldani, vagyis Cam, a csodakapus, aki maga a kétlábonjáró rejtelem. Ő volna a tökéletes jelölt arra, hogy segítsen, de egy szerencsétlen malőr után, amelyben érintett egy kakas, Cam lába és Adalyn kocsijának lökhárítója, a férfi minden erejét latba veti, hogy elűzze Adalynt a városból. De Adalyn nem hátrálhat meg, muszáj felhoznia a szedett-vedett csapatot – számára ez az út vezet a dicsőséghez. Márpedig ez hosszú játszmának ígérkezik. Akár segít neki Cam, akár nem.

" - Különös játék a szerelem, mi amor. Nincsenek szabályok, és hiába próbálsz nyerni, így vagy úgy, de mindig kockára teszed a szíved."

Úgy kezdtem bele a Hosszú játszmába, hogy biztos nem lehet jobb, mint Az amerikai szobatárskísérlet, de az a helyzet, hogy nekem eddig ez a kedvenc Elena Armas regényem, és igen tudom, hogy nem mindenkinek nyerte el 100%-osan a tetszését, viszont nekem nagyon bejön ez a stílus, az hogy mert kilépni az írónő a Spanyol szerelmi átverés hálójából, mert újat alkotni, ami teljesen más, mint a regény, amivel berobbant a köztudatba. És igenis kell néha az, hogy egy habár hasonlóan felépített, mégis új oldalát mutassa meg magából. A Hosszú játszma alatt pedig pontosan ezt tette.

Nem elégedett meg azzal, hogy megírta a sokak által szeretett és rajongott Spanyol szerelmi átverést, hanem kilépett ebből a világból és egy kisvárosi környezetbe helyezte a következő regényét. Ami a leginkább tetszett nekem a Hosszú játszmában az Cam, a cicák, a 'ki tette ezt veled' zsáner (itt azt hiszem fel kellett kaparni a földről), a grumpy x sunshine karakterek, a kisváros hangulata, az enyhének nem mondható ellenségekből szerelmesek szál és a foci is, hiszen rendesen odatette magát a lánycsapattal, és nem egy jelenet volt emiatt cuki. Azt meg már csak félve merem megemlíteni, hogy Cam angol, szóval a 'darling' (drágám) és a 'love' (szerelmem), mint becenevek mindennaposak nála, én meg szinte elolvadtam tőle. S ha már eléggé sikerült felkeltenem a figyelmedet, akkor íme 5 ok, amiért el kell olvasnod a Hosszú játszmát: 1.) Drámával kezdődik a történet, még több drámával és félreértéssel folytatódik, viszont közben kialakul két ember között egy mindent elsöprő szerelem, ami a legkeményebb szívet is megdobogtatja. 2.) A hősnő, jelen esetben Adalyn egy igencsak keménynek látszódó, mégis összetört és megnyomorgatott karakter, akinek szüksége van az útmutatásra, arra, hogy valaki ne csak elvárásokat támasszon elé, hanem ott is legyen mellette, amikor erre van szüksége. 3.) Megannyi állat kap kisebb-nagyobb szerepet, nem véletlenül szerepelnek a borítón, és az az igazság, hogy ha valaki beletesz egy cat daddy-t egy romantikus történetbe, az nekem kötelező olvasmány. 4.) Olyan zsánereket sorakoztat fel az írónő, amik külön-külön is megállják a helyüket, viszont együtt az igaziak és a Hosszú játszma alatt tökéletes összhangban mozognak. 5.) Camnek rengeteg tetoválása van, nekem meg a gyengéim a tetovált karakterek, és ha ez nem elég indok, akkor nem tudom mi az. 

De persze emellett az érzelmek, a küzdelmek és a múlt történései is bélyeget nyomnak a történetre. Habár egy botránnyal kezdődik a történet, a végére megmutatja, hogy miért volt rá szükség. Az elején Cam és Adalyn is zárkózott, néha zsémbes vagy éppen szórakozott, béna, illetve esetlen. Amíg Adalyn csak úgy kapja az élettől a lapokat, addig Cam elvan a maga kis buborékjában, amit maga köré épített, és amibe nem enged betekintést. A kettejük sorszerű találkozása indítja be a Hosszú játszmát.

S ahogy egy foci meccs, úgy ez a kötet is az elejétől építi fel a játékot. Kell neki egy kis idő, amíg bemelegednek a játékosok és anyait-apait beleraknak a játékba. Jelen esetben ez a minden a másik megismerése, illetve a helyzet elfogadása. Sem Adalyn, sem pedig Cam nem szabadul a másiktól. Az eleje emiatt kicsit feszültebb, csak úgy vágni lehet ezt a feszültséget, és kell is idő a cselekménynek, hogy beinduljon, de úgy érzem, hogy miután ez megtörténik lesz igazán szórakoztató a kötet.

Szórakoztató, mert kerülgetik, illetve kóstolgatják egymást a karakterek. A szexuális feszültség csak úgy serceg. Cam flörtölő stílusa teljesen átveszi a vezetést, és akárcsak Adalyn, mi is sodródunk az árral, ami jelen esetben Cam. Javarészt ezért alakul ki egyfajta lassan égő szerelem a két karakter között, amiért nagyon hálás vagyok, mert élek-halok értük, illetve már az elejétől kezdve megvan Cam és Adalyn között a szexuális feszültség, viszont a cukkolásoknak köszönhetően a szerelmi része csak később alakul ki.

Cam és Adalyn párosát egészíti ki a kisváros, Green Oak ahol mindig történik valami. Ha nem egy fesztivál, akkor fazekas tevékenység vagy kecskejóga, de minden egyes ilyen jelenet szórakoztató és látszik, hogy vezet valahova. A kislányok jelenléte, illetve Joise sokban hozzájárul a történet sikeréhez. Cukik a lányok, illetve jó volt olvasni azokat a részeket, ahol Cam, mint edző tűnik fel, és nem az a Cam, aki próbál Adalyn agyára menni.

S ha már a karakterek, akkor muszáj megemlítenem, hogy habár nem tűnik úgy, főleg az elején, de Adalyn egy könnyen szívbe zárható, és kedvelhető karakter. Kicsit esetlen, nem éppen kisvárosba való, mégis valahol a történet közben eldobja a tűsarkús főnökasszony imidzset, és csak Adalyn lesz. Ledobja magáról a hercegnős stílust, és ha kell kecskekakiba ül csak azért, hogy az említett kecskét megnyugtassa. Többek között ezért is szerettem meg a karakterét, mert képes volt a hercegnős imidzset levetkőzni, és megismerni önmagát.

Camtől már az elején oda meg vissza voltam. Imádom az ilyen mufurc, igazi grumpy karaktereket, akiket ha rendesen megismersz kiderül, hogy kenyérre lehet kenni. Egy-két dolog volt csak furcsa nekem vele kapcsolatban, és talán ez is csak a magyar fordítás miatt, hiszen az angolok szeretik használni a 'darling' és 'love' kifejezéseket, amikkel ha angolul hallom vagy olvasom őket nincs bajom, sőt, de magyarul nagyon életidegennek tűntek egyes helyeken. Olyan furcsa volt, hogy egyik pillanatban Adalyn még drágám, aztán már szerelmem. De szerintem ez csak a fordítás miatt volt így, mert ezeket nem igazán lehet átadni úgy, hogy jól jöjjenek ki.

Maga a cselekmény viszont eléggé szórakoztató, néhol mélyebb mint amilyennek látszik. Tetszett, hogy komolyabb dolgok is elfértek benne, úgy mint a megfelelési kényszer, múltbeli sérelem, illetve jól jött ki Adalyn karakterfejlődése is. Az pedig mindenképp pluszpontot érdemel, hogy váltott szemszöget kapunk. Imádom, ha nemcsak a női, de a férfi karakter is esélyt kap a kibontakozásra, és Armas ezt megadja Cameronnak. A bónuszfejezetekért pedig örök hálám!! Cam egyes gondolatától lehet, hogy zavarba jöttem, főleg amikor Adalyn fülébe súgott, vagy amikor úgy tett, hogy teljesen hidegen hagyja a jelenléte, közbe meg korántsem, csak jól titkolja az érzelmeit. A lassabban kialakuló érzelmek, illetve a cselekmény könnyed hangulata nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a Hosszú játszmát, és ne csak játszma legyen a történet, hanem legyen benne mondanivaló, illetve komolyabb gondolatok. Ilyen például Cam bujkálása, vagy Adalyn kiállása önmagáért. Nem mondom, hogy tökéletes regény, de szerintem jobb, mint a Spanyol szerelmi átverés vagy a nagy kedvencem, Az amerikai szobatárskísérlet. Mindkettőt más és más miatt szeretem, de Cameron Caldani piros lapot adott Aaron Blackfordnak és Lucas Martínnak. Ha sikerült felkeltenem a figyelmedet, ne habozz belekezdeni ebbe a romantikus, vicces és szerethető történetbe.

" - Jézusom, asszony! Mi baja van magának meg a kocsijának velem?"

"Jaj, istenem! Mi történt? Sosem izgattak a munkáskezek. Sem a tetoválások. Sem az alkarok. Sem a flanel, ha már itt tartunk."

"Azt viszont aggasztónak találtam, hogy Josephine szerint én és Adalyn egy csapat vagyunk. Az a nő néhány perc leforgása alatt többször is kirúgott engem, mintha nem egy profi focista lennék, aki szívességet tesz a csapatnak. Nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy segíthetek a csapatnak, mégis mintha pontosan ez lett volna a problémája."

" - Mi ez?

- Egy doboz.

- Mi van a dobozban?

- Nem a türelmem, az biztos."

" - Cuki overall.

- Cuki kötény - vágtam vissza, miközben Josie utasításokat kiabált a háttérben. - Ezek a százszorszépek igazán kiemelik a szemed színét."

" - Ó, istenem! - suttogta Adalyn. - Sebastian Stan.
Értetlenül ráncoltam a homlokomat.
- Kicsoda?

- Robbie említett egy kakast, aki eltűnt - magyarázta Adalyn. - A neve Sebastian Stan."

" - Játékot akarsz, szerelmem? - Sötét él rejlett a hangjában. Megsimította az arcom. - Olyan férfit akarsz, aki nem menekül hanyatt-homlok előled? Olyan férfit, aki az utolsó leheletéig küzd a kedvedért? - Nagyot dobbant a szívem. - Akkor én vagyok a te embered."

" - Hát... úgy vigyorogsz, mint a tejbetök. - Valami átmelegedett a mellkasomban, és kényszerítettem magam, hogy rákérdezzek.
- Miért?
- Mert épp most adtál rá okot.
- Mire adtam okot?
- Hogy végigjátsszam életem leghosszabb meccsét."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)