Agatha Christie: A kutya se látta (Hercule Poirot 16.) (Arthur Hastings 9.)

"Arundell kisasszony május 1-jén halt meg, rövid betegség után - halála mégsem okozott meglepetést Market Basingben, a vidéki kisvárosban, ahol Miss Arundell tizenhat esztendős kora óta élt."

*

Hastings kapitány érdeklődve figyeli, ahogy Hercule Poirot a reggeli postáját bontogatja. Az egyik levelet kétszer is végigfutja. Hastings kérdésére, hogy ki írta a levelet és miről szól, a belga detektív egyszerűen átnyújtja neki, hogy olvassa el. A kapitány értetlenkedik: a levél nem is szól semmiről! 

Miss Emily Arundell, minden kétséget kizáróan egy vénlány, Poirot segítségét kéri – de hogy miben, az nem világos. Poirot nem habozik, nemsokára útra kel, Miss Arundell házán azonban „Eladó vagy kiadó” tábla lóg. Mint kiderül, a kisasszony nemrég meghalt, és végrendelete azóta is szóbeszéd tárgya a faluban. 

Mivel Agatha Christie szövi a mese szálát, sejthetjük, hogy a halállal és a végrendelettel sincs rendben minden… 

Poirot-t ez alkalommal nemcsak kis szürke agysejtjei vezetik nyomra, hanem egy kedves foxterrier is.

"Arundell kisasszony gyakran felkelt az éjszaka közepén, nesztelenül járkált a házban, felemelt egy könyvet, végigsimított egy-egy csecsebecsét, megigazított egy vázát, megírt egy-két levelet. Ilyenkor úgy érezte, megelevenedik a ház."

Folytatom a tanulmányaimat, és a következő alany A kutya se látta, amit már nagyon el szerettem volna olvasni. Poirot-val nem az első találkozásom, viszont Arthur Hastings-szel igen. Felettébb élvezhető, kicsit szokatlan történet, hiszen az alapja egy halottól érkezett levél, amiben talán nincs semmi, talán van, mindenesetre Poirot a végére jár, és kideríti számunkra, hogy valóban történet e gyilkosság vagy sem.

Minden úgy kezdődik, hogy még él a későbbi áldozat. Egy tehetős vénkisasszony, aki senkivel sem igazán kedves, mindenről megvan a véleménye és ha hiszed ha nem, de meg vannak számlálva a napjai. Na nem azért, mert beteg lenne, hanem azért mert ez a csavaros eszű krimi királynő őt szemelte ki áldozatnak, és minden erején azon van, hogy nem egy szokványos megközelítésben tálalja az eseményeket. A kötet elején megismerhetjük Arundell kisasszonyt, a családjához fűzött viszonyát, azt hogy kik is törődnek vele igazán, ha van ilyen személy, és már az elején azt is látjuk, hogy kinek van indítéka. Khm... szinte mindenkinek. Így kezdődik ez a zseniális regény, és talán A kutya se látta az egyik legfurfangosabb AC kötet, amihez eddig szerencsém volt. Abban az értelemben nem szokványos regény, mert maga az elhunyttól kap levelet Poirot és Hastings kapitány. Csak a szakavatott szemek láthatják a bűntettet ott, ahol más nem, így Poirot barátjával felkerekedve elmennek Market Basingbe, és itt kezdődik el igazán a történet. Nyom nyomot követ, apró részletek válnak ki, és mutatják meg magukat Poirot előtt. Nemcsak Bob, hanem a ház is segít a nyomozásban.

A szó legszorosabb értelmében véve egy igazi nyomozós történet A kutya se látta, ahol tényleg mindenre figyelni kell, és ahol mindenki gyanús. A bizonyítékok csak úgy gyűlnek, de vajon elég ügyesek leszünk, hogy meg is tudjuk oldani az ügyet, vagy Poirot ezúttal is gyorsabb nálunk? Szerintem nem meglepő módon újfent átjárt az eszemen AC, és meg sem közelítettem a valódi tettes kilétét.

De nagyon jól szórakoztam olvasás közben, hiszen egy igazán izgalmas, a már ismert vidéki angliai közegben játszódó balesetnek látszódó gyilkossági ügyet kaptam, ami talán az egyik leglebilincselőbb AC regény. Valamivel hosszabb, mint amit már megszoktam az írónőtől, de egyáltalán nem volt baj, hiszen jó volt elmerülni ebben az esetben, és tesztelni magamat, miszerint sikerült volna e egyedül felgöngyölítenem az ügyet.

Maga a cselekmény nagyon pörgős, szinte nincs is benne üres járat, és minden megjegyzés, semmiségnek tűnő pont fontos, a félrevezetés már az elején szembeötlik, de mégsem vetjük el addig, amíg igazán biztosak nem vagyunk a megérzéseinkben, és abban, hogy jó emberre gyanakszunk e. A Hastings-szel közös nyomozás miatt volt egy kis Sherlock Holmes beütése a kötetnek, a dinamikájuk nagyon jó, a párbeszédeik szórakoztatóak és mind a ketten különleges karakterek. Remélem lesz szerencsém csak Hastings által felderített ügyhöz is.

Összességében nagyon élveztem, az elejétől kezdve a végéig gyorsan halad a cselekmény, több helyen próbál meg bukkanókra vezetni, de a szemfülesek ennek már nem dőlnek be. A sokadig Agatha Christie regényem után sem érzem azt, hogy ne tudna megújulni egy-egy történet, hiszen mindegyik más és más. Más az elkövető, más az áldozat, és minden egyes nyomozás más és más elemekre épül, amik aztán a végén kiadják az egész képet, és vagy sikeresen veszed az akadályokat, vagy úgy elbukod, mint én.

" -Milyen asszony az unokanővére?
- Bella? Unalmas. Igaz, Charles? 
-  Szörnyen unalmas. Olyan, mint egy fülbemászó. A legjobb anya, de tudomásom szerint a fülbemászó is az."

"Ostoba emberek naponta írják más ostoba emberek élettörténetét."

"- Széttéplek benneteket! - vicsorogta. - Majd megtanuljátok, hogy ebbe a házba nem lehet csak úgy besétálni! Várjatok csak, mindjárt megismerkedtek a fogaimmal!"

" - Csupán szeretet kell, életöröm, és semmi más! 
-  Ahogy mondja, mademoiselle - bólogatott Poirot. - Milyen kár, hogy annyi a félreértés a nézeteltérés - kivált a pénz körül. 
-  A pénz oly mocskos! - lehelte Julia."

" - Mint mondom, ha az ember hazudik, igyekezzék művészien hazudni, tálaljon fel romantikus, érdekes, meggyőző hazugságokat!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)