Budai Lotti: A királyné ékszerei (A borostyánszemű 1.)

"Henrietta Mária angol királyné hintója és az ingóságait szállító további hat szekérből álló menet nehézkesen haladt előre a csöpögő esőben, nem beszélve a népes kíséretet alkotó többi hintóról."

*

Hány ​generáció sorsát befolyásolhatja egy rosszul meghozott döntés? Jean, Combray márkija 1644-ben veszi magához a menekülőben lévő angol királyné, Henrietta Mária ékszereit, hogy megmentse a birtokát. 

Ám ekkor még nem sejti, hogy tette a bosszú és a gyűlölet olyan hullámait korbácsolja fel, amelyek még unokája életére is hatással lesznek: a fiatal Louise de Morainville mindössze tizenhét éves, amikor a számára ismeretlen „családi átok” miatt kénytelen megismerni az élet legsötétebb oldalát. Louise XIV. Lajos híres-hírhedt kegyencnője, Montespan márkiné pártfogásának köszönhetően a francia udvarba kerül, amelynek forgatagában hamarosan visszanyeri életkedvét. 

Noha a Napkirály környezetében számtalan zátony között kénytelen lavírozni: a kegyencek sem az intrikáktól, sem a méregkeveréstől nem riadnak vissza az előrejutás érdekében. Hamarosan rá kell ébrednie, hogy nemcsak Madame de Montespannak vannak titkos tervei személyével kapcsolatban, de családja régi ellenségétől sem szabadulhat oly könnyen, mint azt korábban hitte. A borostyánszemű 

Budai Lotti Shirzan-sorozatának előzménytörténete, egy nagy ívű, négy generáció sorsát érintő regénysorozat, amely bizonyosan el fogja varázsolni a történelem és az ármány szerelmeseit. A bővített újrakiadás még több titkot és talányt rejt…

Imádom Budai Lotti történelmi romantikusait. Ő az egyik olyan magyar írónő, akinek árgus szemekkel kísérem végig az útját, és eddig még egyszer sem csalódtam benne. A szamuráj lánya, az Ágyas és az úrnő, illetve A szerelem rabszolgái is előkelő helyet foglalnak el a kedvenc könyveim listáján. Lotti olyan gazdagon mutat be egy-egy korszakot, hogy szinte olyan mintha az adott korban élt volna, látszik a sok utánajárás, és valóban olyan, mintha mi is a regényei helyszínén lennénk. Ez A borostyánszemű első részénél sincs másképp, ami A kegyencnő hálószobája duológia kibővített, átdolgozott kiadása. Az eredeti művet sajnos nem olvastam, de örülök, hogy ezt a csodás kiadást igen.

Nem titok, hogy Budai Lotti egy igazi zseni, aki arra született, hogy történelmi korokba kalauzoljon el minket. A királyné ékszerei az egyik legnagyobb meglepetés számomra az idei évben, hiszen nemcsak beleillik abba a milliőbe, amiben az írónő dolgozik, hanem emellett kalandos, ádáz, valamilyen szinten szomorú és kétségbeesett is. Egy olyam lányról szól, aki a múlt áldozata, s az ő megpróbáltatásai elevenednek fel. Nem egyszer éreztem szimpátiát Louise iránt, és nem egyszer fogtam a fejem, hogy ne tedd, mert ebből semmi jó nem sülhet ki. Minden egy régi históriával kezdődik, egy ékszerrel és ennek a szerencsétlen eseménynek az évekre gyakorolt hatásával. Élvezetes, hiszen mindig történik valami, ugyanakkor figyelemfelkeltő is, mert olyan légiesen, olyan könnyedén fogalmaz Lotti, hogy képtelenség nem elveszni benne. Nincs fölösleges szócséplés, mégis megadja azokat a részleteket, amikre vágyunk. A cselekmény tempója sem gyors, először megmutatja mindennek az elejét, azt hogy hogyan is kezdődött a de Sauvage és a de Morainville család közötti viszály, mi az oka az utálatnak és annak, hogy a döntések milyen vehemens erővel is rendelkeznek. Eleinte csak egy lány története, majd jóval több lesz annál. Menekülés, bántalmazás, megsínylett hónapok, félelem és reménytelenség kísérik Louise útját, aki bebizonyítja mekkora erő is lakozik benne, és megmutatja, hogy nem lehet őt megtörni.

Már az elején is egy szimpatikus karakter, egy igazi egyéniség, akinek helyén van az esze, mégis képes galibát okozni, ha a szép kis buksija helyett a szívére hallgat. Bevallom nekem a Francois részek eleinte túl szépek voltak ahhoz, hogy igazak legyenek. Tekintve az apja ellenszenvét Louise családja iránt, én egyszerűen tudtam, éreztem, hogy itt bizony hatalmas galiba lesz, és jó lesz figyelni arra, merre is vezet a meggondolatlan tettek mezeje.

Az írónő alapvetően, amennyire én meg tudom állapítani hiteles történelmi eseményekre épít, és ezáltal próbál lavírozni az arisztokrácia, a kor szokásai és normái között. Felettébb jól megoldotta, az írásmód lehengerlő, páratlan és biztos vagyok benne, hogy nemcsak én vagyok elfogulatlan Budai Lotti alkotásaival szemben, hanem azok is, akik olvastak már tőle, de az a helyzet, hogy ha akarna sem tudna rosszat írni, vagy olyat, ami ne lenne ennyire alapos és helytálló.

Magát a kötetet két részre tudnám osztani. Az első fele az maga a napfény, amit eltakar a sötétség, egy kilátástalan helyzet még kilátástalanabb megoldásokkal, majd jön a megoldás, a nagy áttörés, ami után egy kecsegtető, fényesebb jövő áll. Emiatt érzelmek tömkelegét váltja ki az emberből. Együtt vagyunk szerelmesek Louise-szal, együtt tapasztaljuk meg a tehetetlenség érzését, az elhagyatottságot, és együtt lobban bennünk a tűz, hogy márpedig innen szabadulni kell, minél előbb, mert teljesen tönkre fog tenni.

Ezután jön, legalábbis én úgy gondolom a kötet igazi magja, az ami miatt nem duológia, hanem trilógia. Az udvari élet, egy teljesen új világ, s az ezzel járó felelősség, egy utazás kezdete. Egy olyan utazásé, ami gyökerestől változtatja meg az embert, reménnyel és hálával tölti el. A nemesek, a viszály, az előrejutás és a szépség ugyanúgy előkerülnek, mint a laposabb, de szükséges részletek, na meg persze a bálok. A nagy adrenalin löket után ezek a részek valamivel csendesebbek, és nyugodtabbak. Igazi kontrasztot alkotnak a már megszokott borzalmakkal.

Mégsem unalmasak ezek a részletek, hiszen egy új világba vezet be, és megelevenedik előttünk XIV. Lajos és az udvartartása, illetve a francia arisztokrácia élete. Akárcsak vidéken, itt is ádáz harcok folynak, viszont ezek a harcok selyembe vannak csomagolva, és garantált a jó szórakozás. Amennyire komor a kötet első fele, annál inkább színesebb, és vidámabb, bohókásabb a második. Louise élete viszont így sem egyszerű, és az igazi megpróbáltatások csak ezután jönnek. 

A kötet végéről annyit szeretnék mondani, hogy habár sokáig a markában tart, megéri kivárni az esemenyek alakulását. Louise nemcsak lelkiekben megy alakuláson keresztül, hanem a viselkedésében is. Remélem a következő részben több lesz benne az erő, és megmutatja, hogy hiába próbálták megtörni, nem lehet, mert egy erős és makacs kislány, aki arra született, hogy önálló és boldog legyen az életben. Kedveltem, és habár értem miért olyan sorsot szánt neki az írónő, mint amit adott neki, azért kicsit haragszom rá, hogy ennyire összetörte. Viszont nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy visszatérjen az a cserfes lány, mint aki a történet elején is volt. Összességében egy nagyon jól kidolgozott, hitelesen alátámasztott regényt kaptam. Hozta a már megszokott budai lottis hangulatot. Tele van energiával és erővel A királyné ékszerei, és alig várom, hogy megtudjam merre vezet tovább Louise útja, hiszen nem véletlenül előzménytörténet. Nemcsak a korszak varázsolt el, hanem a történet is, még úgy is, hogy sokszor kilátástalannak éreztem a lány sorsát, de az udvari politika és intrika kárpótolt érte. Ha te is szeretnél elmerülni egy régmúlt korban, és nem riadsz vissza az ármánykodástól sem, akkor szívből ajánlom Budai Lotti A borostyánszemű trilógiáját.

" - Kétségtelenül szép kis találkozás a miénk: két ellenséges család tagjai, távol a harcoktól véletlenül egymásba botlanak."

"Visszafelé úgy érezte, a rózsával egy édes, de veszélyes titkot kezdett rejtegetni, s nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ezzel átlépett egy határt. Az apja bizonyára nem dicsérte volna meg a szomszédba tett kirándulásaiért sem, de azért, hogy Sauvage fiával találkozgat, sőt, hogy a tőle kapott virágot is megőrzi, biztosan rettentő dühös lenne, mire kislányos bűntudattal szégyellte el magát."

"Louise sosem hitte volna, hogy egy nap őt is fenyegetheti veszély. Kezdte úgy érezni magát a két férfi közé szorulva, mint egy kelepcébe került állat."

" - Pénzhez, hatalomhoz, szerelemhez... Meglepődnél, gyermekem, ha tudnád, mi mindenre képesek az emberek ezért a három dologért."

" - Ez valójában az én hibám - mondta gyorsan Henry. - Többet kellene társaságba vinnem édesanyádat. Egészen otthonülő lett mellettem. De mitévő legyek, ha a könyvtáramban jobban érzem magam, mint a fecsegő emberek között..."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lucy Score: Amin sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

"Fogalmam sincs, mire számítottam, amikor besétáltam a Café Revbe, de az holtbiztos, hogy nem készültem a kassza mögött lógó fényképem látványára, ami fölött a szöveg azt hirdette: "Nincs kiszolgálás."

*

Knox ​örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján. Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockmeutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben. Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie. Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez. Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét. Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.

Azt a mindenit!! Egy időben minden közösségi platformon ez a könyv jött szembe velem, és ilyenkor azért elgondolkodom, hogy ha ekkora a hype körülötte vajon engem is megnyer magának, vagy én leszek a kivétel? Nem véletlenül New York Times bestseller azt kell, hogy mondjam. Lucy Score minden sikert megérdemel, mivel függővé tett, és az Amin sosem leszünk túl tölti ki minden egyes gondolatomat, olyanannyira, hogy meg is találtam a saját Knoxomat, aki külsőleg hasonlít rá. Készüljetek fel, mert az Amin sosem leszünk túl hatással lesz rád, és alig várod, hogy újabb és újabb adagot kapj belőle.

Már az elején tudtam és éreztem, hogy bizony nekem ez a kötet szerelem lesz. Adott egy szökevény menyasszony, egy szexi viking, oké egy szexi tetovált, szakállas szőke pasi, egy kisváros, elnyomott érzések és egy fergeteges slow burn romantika. Nem egy jelenetnél hittem azt, hogy ki kell hívni a tűzoltókat úgy lángolt a kötet. Lucy Score max fokozatra kapcsol, és megmutatja mi fán is terem az a bizonyos romantika. Nem a legrövidebb kötet, ráadásul lassan égő is, ami a szerelmet illeti, igazi szenvedés, de a jobbik fajtából. Abból, aminek a bűvköréből nem tudsz szabadulni, és minden egyes szabad percedben arra gondolsz, hogy mi lehet a karakterekkel, és mit csinálnak nélküled. Hát mondanom sem kell, hogy nem tartott sokáig kiolvasni. Mindössze 2,5 nap alatt ledaráltam, és úgy érzem, hogy nagyon jó döntést hoztam. A fejezetekkel gyorsan lehet haladni, mindig történik valami, ami miatt olvasnád a következőt, és nincs az, hogy akkor most lerakom és elmegyek aludni. Ha elkezded, készülj fel, hogy lemondhatsz az alvásról és a gondolkodásról, mert minden szabad percedben az Amin sosem leszünk túlon fogsz pörögni. Ez a történet él, és beeszi magát a bőröd alá. Lélegzik, és minden egyes lélegzetvétellel egyre többet ad. Igazi megszállottja lettem, és habár sokszor mosolyogtam rajta, alig vártam, hogy a szabad perceimben elvesszek a cselekményben. Nemcsak a karakterek, hanem a helyszín is megnyer magának, és legszívesebben te is Knockemout városába költöznél!

Nem szoktam nagyon spicy könyveket olvasni, de ez az volt. Még az ízlésesség határán belül maradtunk, de azért jó néhányszor kimostam volna Knox száját, csak hogy tudja hol a helye. De tagadhatatlan, hogy nem lehet nem szeretni ezt a nagyra nőtt óvodást, aki igazi ellentmondás, és nagyon nehéz rajta kiigazodni. De megkedveltem, még akkor is, amikor haragudtam rá, és a legszívesebben bemostam volna neki, hogy hogy lehet ilyen mamlasz.

Nem tudom, hogy csinálta Lucy Score, de Tinán kívül mindenki kedvenc lett, főleg Naomi akivel nagyon együttérzek, és basszus, annyira jó lélek, annyira kedves, hogy minden jót megérdemel az életben. A szókimondó, vagány énje 10/10, és nemcsak azért, mert belevaló csajszi, hanem azért is, mert vajból van a szíve és csak úgy árad belőle a kedvesség, a szeretet és a báj, ami végigkíséri az Amin sosem leszünk túl cselekményét.

A zsánerét tekintve grumpy x sunshine (imádom, de tényleg, az egyik legjobb, amit ki lehetett találni), fake dating (valaki hívja a mentőket, mert már tényleg sok lesz a jóból), enemies to lovers (defibrillátor van valakinél?), small town romance (azt hiszem megállt a szívem), és az elmaradhatatlan spice. Az egyik legspicybb regény, amihez szerencsém volt, és legnagyobb örömömre nem megy el a szürke 50 irányába.

Maga a cselekmény elég gyorsan beindul, bedob minket a mélyvízbe, majd hagyja, hogy mi magunk ússzunk ki a partra, és abban sem segít, hogy hamarabb kapjunk levegőt. Tele van szexi kisugárzással, szenvedélyes jelenetekkel, szeretettel, problémákkal, emberi gyarlósággal, túlféltéssel, kihívásokkal és olyan karakterekkel, akiket már az egyéniségük miatt érdemes megismerni. Egy monstrum, ami leigáz, és megmutatja, hogy egy kisvárosi románc is lehet lassan perzselő láva, és teríthet be érzésekkel pillanatok alatt.

A slow burn romantika miatt azt érzed, hogy habár gyorsan lehet haladni ezzel a 600 oldalas csodával, mégsem haladsz semerre, mert amint képbe kerülnek az érzelmek satuféket húz Knox, és visszaállít a start mezőre, és kezdheted elölről a játékot. A tét hatalmas, a szív csap össze az érzelmekkel és az ésszel. Knox lelki gyötrődése, bizonytalansága téged is elbizonytalanít, és téged is kétségbe von. Annyi érzelmet ad, és vált ki belőled, amire az elején nem gondolnál.

Amellett, hogy Naomi és Knox viharos kapcsolatát ismerhetjük meg, a mellékkarakterek is épp olyan fontosak, mert a szívedig hatolnak, és nem eresztenek. Az Amin sosem leszünk túl egy igazán szerethető, élvezhető és erotikában gazdag történet. Pillanatok alatt beszippant, és nem ereszt. Hiába hosszú, nem éreztem annak, sőt nagyon szívesen olvastam volna még tovább. Az írónő a stílusával bebizonyította, hogy van benne potenciál és nagyon is érdemes figyelemmel kísérni a munkásságát.

Összességében egy nagyon jól összeállított regényt kaptam, erős alappal, a kellő helyeken bonyodalmakkal, és végig fenntartotta az érdeklődésemet. Ahol kellett ott kicsit rejtélyesebb, ahol meg arra van szükség ott érzelmekkel és bonyodalommal teli. Nem éreztem azt, hogy túl lenne írva, vagy hogy túl sok lenne benne a szex. Pont annyit kapunk, amennyit elbír a történet, és nem lesz az egész smut regény, amiért azért annyira nem rajongok. Lucy Score tökéletesen ötvözte az érzelmeket a problémákkal és a kisvárosi hangulattal, ami a szívem egyik csücske lett. Szívesen élnék én is Knockemout városában, ahol még számít a másik, ahol odafigyelnek egymásra az emberek, összefognak és példaértékű a közösség ereje. Emellett olyan kérdésekkel foglalkozik az írónő, mint a gyámság, félelem az elvesztéstől, jónak lenni, a múlt kísérletei, a megnyílás és a közel engedés nehézsége, továbbá sok sok kutyust is kapunk, akik mosolyt csalnak az arcunkra, és nyállal meg kutyaszőrrel terítik be a ruhánkat. Ha egy olyan regényre vágysz, ami messze van a tökéletességtől, ugyanakkor a maga nemében, mégis az, és nem riadsz vissza a szőrös viking kinézetű pasiktól sem, akkor az Amin sosem leszünk túl neked való. Alig várom, hogy Nash & Lina, illetve Lucian & Sloane történetét is olvashassam!!

"Úgy szerettem a nőket, ahogy a kapcsolataimat - ledérnek, mocskosnak és alkalminak.
Naomi Wittre egyik sem volt jellemző, és erre muszáj lesz emlékeznem."

"Az ember azt hinné, a testvérem előrántott egy jó huszonöt centis aranyfaszt, ahogy Naomi rávetette magát, és szorosan átölelte."

" - Ha ez kell ahhoz, hogy kisétáljunk ebből a kurva üzletből, anélkül hogy elájulnék az átkozott merevedésemtől, megveszem neked a kibaszott fehérneműt."

" - A fiút elviheted Knockemoutból, de Knockemoutot nem törölheted ki a fiúból - jegyezte meg."

" - Kurva kimerítő.
- Az. És az egyetlen alkalom, amikor valami végtelenül önző dolgot teszek kizárólag a saját kedvemért, visszafelé sül el.
- Mit tettél magadért? - faggattam.
- Egyéjszakás kalandba bonyolódtam egy mogorva, tetovált borbéllyal."

"Él olyan férfi a világban, akinek pont elég vagyok? Nem túl sok, nem túl kevés, hanem pont az a személy, akire egész életében várt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elle Kennedy: The Play - A játszma (Briar U 3.)

"Ez a buli gáz."

*

Őrültség ​lenne összejönnünk… 

Mit tanultam a tavalyi esetből, amikor a zavaró tényezők tönkretették a csapatom teljes szezonját? Azt, hogy nincs több töketlenkedés. Sőt, a tököm egy az egyben ki kell, hogy kerüljön a képből. Újdonsült csapatkapitányként új mottó szerint élek: csak a hoki és a suli, a csajok várhatnak. 

Vagyis én, Hunter Davenport önkéntes cölibátusra ítélem magam… bármilyen nehéz lesz is. Azt viszont nem tiltja semmi, hogy lányokkal barátkozzak. Nem fogok hazudni: az új csoporttársam, Demi Davis belevaló csaj. Jó a dumája, és állati szexi, de mivel foglalt, meg sem próbálok ráhajtani. 

Csakhogy a barátságunk harmadik hónapjára Demi már szingli, és új zsákmányra veti ki a hálóját. Engem akar. És lehetetlen elkerülnünk egymást, de tudom, hogy képes leszek ellenállni neki. Mi ketten amúgy sem működhetnénk. Különböző a hátterünk, teljesen mások a céljaink, ráadásul a szülei ki nem állhatnak. Őrültség lenne összejönnünk. Már csak a testemet kell meggyőznöm erről – és a szívemet. 

Készülj fel egy újabb letehetetlen regényre a New York Times bestsellerszerző Elle Kennedy tollából. HAGYD, HOGY ELVARÁZSOLJON!

Imádom Elle Kennedy írásait, a hoki románcot, az Off-Campus, illetve Briar U sorozatokat. Nem tudom elmondani, hogy mennyire boldog voltam, amikor végre megjelent ez a harmadik rész, és kezembe foghattam Hunter és Demi történetét. Bevallom nem készültem értékelést írni hozzá, de Hunter Davenport megjelent a színen, és felülírta a számításaimat. A kötet nem rövid, ellenben 464 oldalas, amit *dobpergést kérek* egy nap alatt befaltam. Teljesen a rabja lettem és nem tudtam mást csinálni, mint csak olvasni. Hunter levett a lábamról, és nem hiszem el, hogy ennyire szerethető sztorit kanyarított neki Elle Kennedy. Habár az előző részekben nem a komolyságáról híres ez a szexi hokis, viszont A játszma alatt bebizonyítja, hogy van még benne bőven meglepetés, és a legváratlanabb fordulatokban fog előállni velük.

Számomra a top 1 Briar U srác Fitzy, de azt kell, hogy mondjam rendesen megingott a léc alatta, mert Hunter majdnem képes volt kiütni őt a nyeregből, ami azért hatalmas szó nálam. Nem mostanában olvastam az első két részt, mégis emlékszem, milyen mély benyomást tett rám anno Colin Fitzgerald. A játszma méltó vetélytársa A hajszának, és eddig a második legjobb Briar U kötet. A legvadabb álmaimban sem gondoltam azt, hogy majd pont Hunter, a nőfaló, szexmániás fog levenni a lábamról, mégis megtörtént. Kicsit Dean Heyward-Di Laurentist látom benne. Arról nem is beszélve, hogy ahol ő megjelenik ott mindig történik valami. Igazából olyan nagy elvárásaim nem voltak a kötettel szemben, mégis azt adta, amire vágytam. Hunter felkötheti azt a bizonyos nadrágot, mert az a Hunter, akit a The Mistake alatt ismerhettünk meg köszönőviszonyban sincs a The Play-beli Hunter Davenporttal. És hogy én mennyire imádtam ezért őt. De kezdjük szépen az elején. A gyengéim az egyetemen játszódó történetek, ha pedig kapok mellé valamilyen sportot, leginkább a hokit preferálom, akkor nálam már nyert ügye van. Ez a sokadik ilyen EK könyvem, mégsem tudom megunni, mert minden egyes részben valami más kerül előtérbe, más problémákkal és kérdésekkel foglalkozunk. Tudom, hogy elsősorban a szórakoztatás a cél, mégis megragadnám az alkalmat és nem tudom megállni, hogy ne említsem meg milyen fontos kérdésköröket is érint A játszma. 

Nemcsak a megfelelési kényszer, és a mások iránti elismerés kap fontos szerepet, hanem a lelki sérelmek, a megcsalás és az öngyilkossági kísérlet is, ezáltal a lélek bugyraiban is elmerülünk, de mindemellett megmarad annak a szórakoztató és kikapcsoló regénynek, amilyennek indult, és ami a sorozat egészét is jellemzi. Humoros, csípkelődős, de ha kell komoly is tud lenni. Akárcsak Hunter, aki lapról-lapra megmutatja, hogy jóval több lapul a kockás has mögött, mint azt sejtenénk.

Ízig-vérig Elle Kennedy könyv. Olvastam néhány olyan véleményt, miszerint a sorozat vége felé felhígult a minőség és már nem olyan ez a világ, mint volt, de én nem érzem ezt. Lehet, hogy én olvastam jókor vagy segített az, hogy egyhuzamban, de nekem tetszett, és ha akarnék sem tudnék kifogást emelni ellene. Megkaptam azokat az érzelmeket és gesztusokat, amiket szerettem volna, és Hunter is bebizonyította, hogy kellett neki ez az önálló kötet, ahol önmaga lehet, legalábbis egy ideig. 

Humorban, erotikában, szexi és pikáns jelenetekben gazdag, érzelmekkel és kötelességgel teli regény, ahol nemcsak a sport, a csapat, hanem az egyén is fontos, és ahol lehetsz úgy kapitány, hogy közben éled az életed, felelősséget vállalsz és megmutatod, hogy mértékkel minden élvezet csak segíti a célod elérését. Friends to lovers, amit imádok, de néha már a hajamat téptem annyit kellett körbe udvarolni Huntert. Legszívesebben belelöktem volna Demi ágyába, és én magam vetkőztettem volna meztelenre.

Tetszett, hogy ez az egész barátos dolog a legeslegelejétől kezdve bontakozik ki a lelki szemeink előtt, és nem nekünk kell elképzelni, hogy hogyan is volt. Eleinte Hunter és Demi nem ismerik egymást. Más közegben mozognak, aztán egy órai feladat miatt mégis összekerülnek, és igazából innen indul minden. Hunter és a cölibátusa néha beteszi a kaput, és okoz nem egy, és nem két kellemetlen vagy éppen kínos szituációt, de épp ez a szép benne, hogy a cikis helyzetekre építve lesz egyre szorosabb és szorosabb ez a barátság. Az pedig csak hab a tortán, hogy a többi pár is megjelenik valamilyen szinten A játszma alatt.

Demi egy erős nő, ugyanakkor megvan benne az a kislány is, aki az apja elismeréséért küzd, és nem mer kiállni önmagáért, nem mer az álmainak élni, és inkább burokban, úgymond a külvilágtól elzárva tartja a vágyait és az álmait. Szerettem benne, hogy habár hullámvölgyekben gazdag szerepet tölt be a regény ideje alatt, mégis a kellő pillanatokban erős, és nem fél kiállni az elvei mellett. Szimpatikus benne az is továbbá, hogy nem hagyja lábtörlőnek használni magát és van annyi önbecsülése, ami ahhoz szükséges, hogy kivágja a toxikus embereket az életéből.

Hunter és a hokisok közötti kitartás, családias hangulat még mindig a gyengém, teljesen lenyűgöznek ezek a srácok, s habár a többségüket régebb óta "ismerem" jó volt látni, hogy Elle Kennedy új karaktereknek is teret hagy. Demi egy igazi dög, aki úgy flörtöl, hogy észre sem veszi, és Hunternek pont arra van szüksége, hogy valaki kibillentse az egyensúlyávól és megmutassa, hogy tök jó és szép dolog a cölibátus, de nem ez fogja meghatározni egy-egy meccs vagy éppen a szezon végét. A végére annyira cukik lettek ők ketten, hogy elolvadtam tőlük.

Maga a cselekmény és a történet is hozza a már megszokott hangulatot. Néha zajos vagy éppen duruzsolós, de ez a jó benne. Sosem unalmas, színes, meg tud újulni és igazi szerelem sorozat, aminek bárcsak sose lenne vége, mert hiába olvasható nagyon könnyen, és hiába falod az oldalakat az utolsó leütött szó szíven markol, és legszívesebben már most újrakezdenéd az egészet. Továbbá a kötet úgymond különlegessége, hogy Demi és Hunter mellett Hollis és Rupi szerelmének újabb fordulatába is betekinthetünk, és megolvasztották a szívemet annyira cukik együtt. 

Az a helyzet, hogy hiába szeretnék értékelhető értékelést írni, úgy érzem, hogy csúfos kudarcot vallok minden egyes alkalommal, amikor a kezembe kerül egy Off-Campus vagy Briar U. regény, mivel az agyam kikapcsol, és a fangirl üzemmód aktiválódik. A játszma alatt is ez történt. De egy cseppet sem bánom, mivel nagyon jól éreztem magam olvasás közben, és Hunter is a szívem egyik csücske lett, Demiről nem is beszélve, hiszen igazi példakép. Ilyen egy majdnem tökéletes hokis románc, és ilyen egy igazi Elle Kennedy regény. Nagyon nagyon szerettem, és baromira örülök, hogy a Summer ügy után Hunter is végre megtalálja a boldogságot, és rájön arra, hogy milyen értékekkel is rendelkezik ő valójában. Az elejétől a végéig ittam minden szavát, de azért a slow burn jellegű érzelmi része teljesen kicsinált! Mégsem cserélném el az élményt semmire. Kellett nekem Hunter Davenport, és az is kellett, hogy újra felültessen a hoki románcos vonatra. Ezután még jobban várom Conor kötetét, amiről hideget és meleget is olvastam már. De az biztos, hogy a The Dare alatt sem fogok unatkozni. Ti pedig addig olvassatok The Playt, és hagyjátok, hogy Hunter a csibészes, gödröcskés mosolyával végignavigáljon a Briar U sorozat harmadik részén.

" - Egy csomó fiú barátod van, én meg eggyel sem bírok el - rázza a fejét. - Nem értem, hogy csinálod. Az a sok törékeny egó… Egy rakás kiskölyök, aki csak figyelemre vágyik. Tudod, ki vagy te? - csillan fel a szeme. - Wendy az Elveszett Fiúkkal."

"És bár Mike Hollis már nem játszik velünk, minden csapatban garantáltan akad egy tipikus Hollis-figura. A szerethető balfék, ahogy Brenna mondaná. Idén ez a megtisztelő szerep a másodéves Aaronnak jutott, akit mindenki csak Buckynak hív, mert hasonlít arra a csókára a Marvel-filmekből. Bucky utálja, ha így szólítjuk, de az van a becenevekkel, hogy csak úgy ráragadnak az emberre – akár akarja, akár nem."

" - Előbb a malac, aztán a muff! - visszhangozza Matt. 

Gavin leszakad a videójátékról, és komoly képpel bólint.

- Bölcs idézet Thomas Jeffersontól."

"Mostanában minden apróság felizgat. A múltkor merevedésem lett egy YouTube-os Tupperware-reklámtól, amiben egy MILF meghámozott egy banánt. Aztán fogta a banánt, felszeletelte, és a szeleteket egy műanyag tárolóedénybe tette, de még ez a szörnyű szimbolika sem tudott megakadályozni, hogy aznap Banánasszonyra maszturbáljak. Ha így megy tovább, néhány hónap múlva már az almáspitéket kefélem, amiket a lakótársam, Rupi süt vasárnaponként."

"Majdnem öt hónapja nem szexeltem, és a harmadévemet egy olyan bulival indítom, ahol a lányok kábé meztelenül parádéznak. Engem sem az eszemért fognak elrabolni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Laura Kneidl: Ne! Érints meg! (Ne! Érints meg! 1.)

"Nem félek. A félelem nem a valóság."

*

Azt hitte, soha nem fog tudni szeretni. De aztán találkozott vele… Amikor Sage megérkezik Nevadába a Melview-i Egyetem elsőéves hallgatójaként, semmije sincs: se pénze, se lakása, se barátai. De az elszántsága nem ismer határokat. 

Új életet akar kezdeni, és minden erejével azon van, hogy elfeledje, ami odahaza, Maine-ben történt vele. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, ha az ember lányát lépten-nyomon emlékek kísértik, és minduntalan rátör a félelem. 

Mint például az első munkanapján az egyetemi könyvtárban, amikor meglátja Lucast. A fiú szürke szeme és a tetoválásai pontosan azt idézik fel, amitől Sage a legjobban retteg. 

Csakhogy Lucas egyáltalán nem olyan, amilyennek első pillanatra látszik, és amikor Sage-nek sikerül a külső mögé is bepillantani, a szíve egyre hevesebben kezd verni…

Ez az első könyvem az írónőtől, de az biztos, hogy nem az utolsó. Mindenféleképpen szeretnék még olvasni tőle, mert habár a téma nem könnyű nekem mégis nagyon bejött a Ne! Érints meg! sorozat első kötete. Ritkán olvasok német ajkú szerzők tollából, de tavaly bebizonyosodott, hogy bizony nagyon tehetségesek. Mona Kastennel kezdődött, és úgy látszik, hogy Laura Kneidl-el folytatódik a rajongásom. Mindkét írónő NA körökben mozog, egyetemi a helyszín, és mind a ketten képesek pillanatok alatt megfogni.

Sok mindent hallottam már a Ne! Érints meg! kötettel kapcsolatban, így valamennyire fel voltam készülve a keményebb témára, ugyanakkor így is szívem ütött. A sötétben tapogatózás, és az utalások teljesen kikészítettek. Ez a kötet nemcsak a traumák és gyógyulás kötete, hanem egy esély az életre, az újrakezdésre és a félelem markából való szabadulásra, amely minden egyes fejezettel egyre inkább lazul, és alig várja, hogy Sage kilépjen a börtönéből, és merjen élni. Mélyen érint, és biztos vagyok, hogy sokáig veled marad Sage története. Nem volt könnyű belevágni ebbe a kalandba, mégis úgy érzem, hogy teljes mértékben megérte. A kötet főszereplője, Sage, egy lány aki a múltja és a traumák elől menekülve messze kerül otthonától. Szinte ismeretlenül vág bele az életbe, és az egyetemi életbe, barátok és támogatás nélkül. Laura Kneidl nem egyből tolja a képünkbe az igazságot, hanem folyamatosan adagolja, így szítja bennünk a haragot és a mérhetetlen dühöt. Nem egyszer voltam mérges a kötetre, arra ahogy szegény lánynak élnie kellett, ahogy csak sejthettem, min is ment keresztül és az biztos, hogy nem a gyengédebb lelkűek sorozata lesz ez. Engem is iszonyatosan megviselt az, ami Sage-et arra késztette, hogy meneküljön. Dühös voltam, átéreztem a félelmét, és valahol meg is szakadt miatta a szívem. Látszólag egy vidámabb borító egy igenis komoly történetet tartalmaz, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Sajnos nincs az a felkészülés, ami elég lenne ehhez a regényhez. A szívedig hatol, és nem ereszt.

Ehhez mérten valamivel lassabban is haladtam a regénnyel, de nem bánom, mert így legalább tovább emésztgethettem, és jobban is átjártak az érzések. Amellett, hogy dühös voltam, szerettem olvasni, mert egy olyan lassan égő szerelem bontakozik ki előttünk, amire érdemes várni. Érdemes, mert adott az egyik fél, aki fél a férfiaktól, az érintésektől, és adott egy másik, aki meg az elköteleződéstől retteg. Mindkét oldalon van leküzdendő probléma, de lassú, aprólékos lépésekkel nincs lehetetlen.

Sage az elsődleges szereplője a Ne! Érints meg!-nek, de mellette a mellékkarakterek is érdekesek, és érdemes odafigyelni rájuk. Azt érzem, hogy mindenkinek osztott egy szerepet, egy traumát az írónő, és nem félt nyitott, őszinte és valóságos maradni. Nem volt az az érzésem, hogy minden túl szép, hogy igaz legyen, mert rendesen megdolgoztatott mindenkit, és nemcsak a felszínt kapargatta, hanem le is ásott a mélyre, és felszínre hozta a traumákat.

Sage mellett Lucas és April vált igazi kedvenccé. April azért, mert egy igazán szimpatikus lány, akinek ugyanúgy megvannak a démonai, de közben tudja élni az életét, és nem tartja vissza a múltja. Lucas pedig hát ő Lucas, kell ennél több? Mindig is odáig voltam a szőke, tetovált karakterekért, Lucas meg pont beleillik ebbe a képbe, de komolyra fordítva a szót, valami megfogott benne, és hiába a látszat benne is ott lapul egy nem éppen rejtett probléma, ami ugyanúgy gátolja az életben, mint Sage-et, még akkor is, ha a világért sem ismerné be. 

Az egyik legnagyobb pozitívuma a kötetnek a leírások mellett a lelki vívódás, és ennek a megélése. Nyilván ez nem egy pozitív dolog, viszont ahogy mindezt találja az írónő az az. Elhittem, hogy mindezek megtörténtek a karakterekkel, és nem maradt bennem szálka, vagy éppen nem éreztem azt, hogy márpedig ilyen a való életben nincs, sajnos van, és Kneidl nem finomkodik. Hol katartikus élményt nyújt, hol a vesédbe lát, hol pedig darabokra tör.

Sage nekem néhol már túlságosan nem is az a legjobb szó rá, hogy fura, de valamilen szinten mégis az volt. A miscommunication, illetve a kommunikáció hiánya néha megölt, és nyilván tök jó, hogy nem estek egyből egymásnak a karakterek, mégis hiányzott az, hogy kimondják a nyilvánvalót, és ne csak elbeszéljenek a másik feje felett. Ezt leszámítva egy meghökkentő, nagyon is valós történetet ad az írónő, a végét sem sieti el, és megmutatja, hogy nem lehet mindig minden happy end. Igazi arcul csapás az, ahogy befejezi az első részt, és ha nem félteném annyira a könyveimet, tuti a falhoz vágtam volna.

A Ne! Érints meg! biztos vagyok benne, hogy sokáig velem lesz még, mert habár lelkileg fájt olvasni, jól szíven is döfött nem lehet elmenni szó nélkül mellette, és a borzalmas élményekről való visszaemlékezések csak még erősebbé és igazibbá teszik a cselekményt, és annak mondanivalóját is. Laura Kneidl bebizonyította számomra, hogy nagyon is tud írni, és egy őszinte hang az NA írók körében. 

Készüljetek fel, mert Sage és Lucas története messze van a sablonosságtól, tele van fájdalmakkal, mély érzésekkel, küzdelemmel, az élet kegyetlenségével, és biztos vagyok benne, hogy mire a kötet végére értek bennetek is fel fog menni az a bizonyos pumpa, és a vörös köd teljesen elveszi az eszeteket. Konkrétan már vagy egy órája befejeztem, de azt érzem, hogy erről a kötetről nem lehet eleget, elég pontosan írni, és át kell élni, mert szavakkal nem lehet átadni azokat az érzéseket és kilátástalan helyzeteket, amiket a regény olvasása közben átél az ember. A Ne! Érints meg! első része nagyot üt, a földön fekve is beléd rúg, és az utolsó fejezettel csak még mélyebbre taszít. Zseniális, ugyanakkor fájdalmas is. Szerettem, de közben bizonyos részeket utáltam, és fogalmam sincs, hogy fogom kibírni a második részig, mert tudnom kell, hogy mi lesz Sage-dzsel és Lucasszal. Nem holnap van szükségem a folytatásra, hanem most, ebben a pillanatban!! Ha egy valós, igazi problémákkal foglalkozó kötetre vágytok, ami nem köntörfalazik, és nem ringat hiú ábrándokba, szívből ajánlom Laura Kneidl könyveit, különösen Sage és Lucas történetét.

" - Már akkor Jacknek hívták, amikor elhoztam a menhelyről, és hallgat is rá. Téged se hívlak Legolasnak, csak mert az jobban hangzik, mint a Lucas.

- Jól van már, Frodó!"

"Összeállítottuk az öt leghelyesebb színész listáját, és abban rögtön egyetértettünk, hogy az élen Tom Hiddleston áll."

"Ha az ember a maratonra készül, akkor sem fut le mindjárt az első edzésen negyven kilométert. Először csak ötöt, aztán tízet, tizenötöt, és valamikor talán eléri a negyvenet. Lucas nekem olyan volt, mint egy ötven kilométeres táv."

" - Ittál te már valaha olyasmit is, amiben nem volt legalább egy tonna cukor?"

" Alan az én dolgom volt. Az én múltam. És ha valamit nagyon nem akartam, akkor az az, hogy az új életembe is belerondítson. Nem véletlenül titkoltam el Lucas és April elől azt sem, hogy pszichiáterhez járok. Azt hitték, hogy olyankor könyvtárban vagyok, vagy hogy a csoporttársaimmal tanulok. Most pedig kis híján kiderült minden, csak azért, mert annyira bepánikoltam, hogy elfelejtettem kijelentkezni a gépből?"

"A szívem vadul kalapált, és megint feltettem magamnak a kérdést, amely most aktuálisabb volt, mint eddig bármikor: vajon milyen lehetne az életem, ha Alan nem lenne benne?"

" - Mondd ki, Sage! Mondd ki, amit hallani szeretnék! Miért pirultál el, ha állítólag nem is tetszem neked."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Natasha Bowen: A mély dala (A mély dala 1.)

"A sötét hullámok közt bujkálva, a cápákkal együtt körözök a hajó körül."

*

Túlélni. Szolgálni. Megmenteni ​a szeretteit. Simi egykoron imádkozott az istenekhez. 

Most azonban Mami Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé. A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. 

Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen. A dolgok azonban egyre bonyolódnak. 

Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… 

Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

Ha már régebb óta követtek, akkor talán nem lesz meglepetés, hogy mennyire is odáig vagyok a sellőkért, szirénekért és a tengeri világért. Natasha Bowen regénye már az eredeti megjelenésekor is felkeltette a figyelmemet, és alig vártam, hogy belevethessem magam ebbe a nem mindennapi regénybe. A tengeri elővilág mellett a mitológiai utalások is a gyengéim, és szerencsére A mély dalában mindkettőből kapunk, hiszen az alapja A kis hableány és az afrikai mitológia. Úgy érzem, hogy eléggé beszűkült a mitológiai retellingek repertoárja, és hatásköre, de az írónő megmutatja, hogy a görög és északi mitológián túl is van élet, de még milyen.

A mély dala egy pörgős, izgalmas és fordulatokban gazdag regény. Főszereplőnk, Simi egy Mami Wata, azaz hableány, akinek az élete tragikusan röviden és hirtelenül ért véget, tele homályokkal és a múlt darabjaival, ugyanakkor Mami Wataként esélyt kap arra, hogy összegyűjtse a tengerbe fult lelkeket és átsegítse őket a túlvilágra, vagy a következő életbe, attól függ, hogy miben is hisztek. Ez a momentuma a kötetnek nagyon megmelengette a szívemet, annyira szép gesztusként írja le az írónő. Már ez a kezdő mozzanat nagyon elnyerte a tetszésemet, mert még ilyen csavart A kis hableány retellinggel nem találkoztam. Az alapja szinte ugyanaz, mint az eredeti mesének: a hableány beleszeret a földi fiúba, de A mély dala ennél jóval több, jóval árnyaltabb és jóval nyakatekertebb. Megvan benne minden ahhoz, hogy igazán kiemelkedő legyen, és az egyediségével kiemelkedjen a többi retelling közül. A történet eleje lassan indul be, de miután beindul onnantól nincs megállás, és csak kapkodod a fejed a csavarok és újabb információk láttán. Simi egy felettébb szimpatikus karakter, aki méltó hőse ennek a duológiának. Erős, karakteres, álmokkal teli, más mint a többi Mami Wata. Magasztosabb célok kísérik az útját annál mint, hogy egy legyen közülük. Közben szerencsétlen is a sorsa, sanyargatja az írónő, de ahogy egyre jobban kibontja szárnyait, úgy lesz egyre kedvesebb és felejthetetlenebb a karaktere. Az elején még nem gondoltam volna, de a végére nagyon megszerettem A mély dalát, és méltó helyet kapott a képzeletbeli kedvenc retelling történeteim listáján.

A kötet egy tiltott tettel kezdődik, de annál jóval többé válik az idő előrehaladtával. Az egyszerű célokkal megáldott Simi kilép a vízből, és olyan érzéseket, tapasztalatokat gyűjt, amit egyik Mami Wata sem. Bajt zúdít a fejére a tetteivel, ugyanakkor ez indítja be a cselekményt, emiatt beszélhetünk arról a világról, amit Natasha Bowen megálmodott és megalkotott. Ez a világ felettébb sötét, érzelmekkel teli, kalandos, a végsőkig őszinte és a lehető megtöbbet hozza ki magából. Arról nem is beszélve, hogy istenek jelenlétével és teremtményekkel. 

Az afrikai mitológia végig jelen van, nemcsak a különféle lényekkel, hanem a hitükkel és a hiedelmeikkel is. Szorosan összefonódik a Mami Watákkal, az orisákkal és bizony Kola karkaterével is, aki Eric herceg megfelelője. Egy fiú, aki a tengerbe vész, de a kellő időben és helyen megmenti őt Ariel, azaz ebben a regényben Simi. A vágyódás az emberi élet felé, és a szárazföldi lét itt is visszaköszön, nem is akárhogyan. Egy küldetés, egy cél, és egy még baljóslatúbb végkimenetel ígéretével vezet végig minket az első köteten az írónő. Tele van az utunk veszéllyel, és zűrös helyzetekkel, kilátástalan pillanatokkal.

Emellett keményebb témákhoz is nyúl Bowen, úgy mint a 15. századi rabszolgakereskedelem, ennek a kérdésköre már az elejétől kezdve jelen van és érezteti nem egyszer a jelenlétét. Felettébb jól működött együtt a mitológiai vonallal és azzal az egyedi felhanggal, ami árad a kötetből. Egyes helyeken gyomorforgató, erőszakos és a véresebb, halállal átitatott jelenetek sem újdonságok A mély dalában. Ugyanakkor megérint, hozzád nőnek a karakterek, és maga a világ is.

Gondoltam, hogy szeretni fogom, de nem számított rá, hogy a végére ekkora kedvenc lesz. Nemcsak Simi, de Kola is megérdemli a figyelmet, és azt, hogy még többen megismerjék a történetüket. Ami a romantika oldalát illeti, elvétve szerepel, de nem ez a legerősebb vezető szála a kötetnek. Slow burn romantikát kapunk, de a hangsúly a fantasy-n, a világ megismerésén, és egy nagyobb célon van. Viszont én remélem, hogy a folytatásban csurran-cseppen ebből is egy kevés, mert nagyon megszerettem azt a dinamikát, és érzelmi kötődést ami Simi és Kola között kezd szépen lassan kibontakozni.

Nagy potenciál van A mély dalában, és csak remélni tudom, hogy megtalálja a megfelelő közönséget magának. Ha egy izgalmas, de egyedi YA fantasy történetre vágytok, tele hajmeresztő jelenetekkel, veszéllyel és egy nagyobb céllal, ami segítségével végigevezhetünk a kötet folyamán, és ha nem bánjátok azt sem, hogy szókimondó, őszinte, afrikai mitológiai alapokkal átitatott A kis hableány retellinget tár elénk az írónő, akkor A mély dala hiszem, hogy tetszeni fog. Nekem a szívem egyik csücske lett, és iszonyatosan várom a következő részt.

Főleg amiatt, mert basszus mi volt ez a befejezés? Nevezhetem egyáltalán annak? Amilyen lassan indul be, olyan gyorsan ér véget Simi és Kola kalandja, és azt érzem, hogy nem kaptam eleget, hiába van tele temérdek információval, és hiába csillapítja a szomjamat, a vége miatt olyan, mintha kirántott volna a vízből, és nem engedi, hogy újra elmerüljek a habokba. Tudom, hogy debütáló regényről van szó, de azt a mindenit! Egy erős 3,5 csillagos olvasmánynak indult, majd feltornázta magát a kedvenceim közé. Az biztos, hogy nehéz lesz a folytatásnak überelnie A mély dalát. Összességében egy látványos, reprezentációkkal teli, eredeti történetet kaptam, ami nemcsak az Afrikai kultúrára épít, hanem a történelemre is, és ezeknek az aspektusaira. A 15. századi rabszolgákra, és sorsára, továbbá az élet nehézségeire. Ugyanakkor megmutatta a nép erejét, szívósságát, miközben fájdalommal töltötte meg a sorokat. Nemcsak Simin és Kolán keresztül, hanem az ikreket is figyelembe véve megmozgatott, és a kellő helyeken reménnyel töltött el. Nemcsak YA olvasók figyelmébe ajánlom A mély dalát, ami A mély dala sorozat első része.

" - Mert hogyha kimutatod a szeretetedet egy ember iránt, elveszted az alakodat, és nem marad más belőled, csak tajték a tengeren."

"Ez az egész Ninki Nanka-eset csak véletlen volt ráadásul nekem előre kellett volna éreznem. Azonban dühös vagyok, és tudom, hogy azért, mert rettegek. És nem csak attól félek, hogy cserben hagyom Yemoját, hanem attól is, hogy elveszítem Kolát."

"Szeretném megérinteni, megsimogatni fekete, göndör tincseit. Helyette inkább ökölbe szorítom a kezem, hogy visszafogjam magam. Nem szabad elfelejtenem, hogy én a tengerhez tartozom, ő viszont nem."

"- Én sosem kételkedtem bennük. - Kola engedi, hogy Issa lemásszon a karjából. A yumbo meghajol Yinka és Bem előtt. - A népe megmentett engem, mikor a csónakunk elsüllyedt. Bánjatok vele óvatosan! Aprócska."

" - Soha ne feledd, hogy rajtad Yemoja áldása van. Mindig is veled lesz. Nem kell itt lenned ahhoz, hogy hozzá imádkozz. Bármikor szükséged van az erejére, csak mondd el az imát, amit tanítottam neked."

" - Simidele tiltott gyümölcs. Mivel már nem ember, ha kimutatja egy halandó iránti szerelmét, nem marad belőle más, csak tajték a tengeren."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

"Elárulom, mi a kedvenc érdekes infómorzsám: dr. Marie Sklodowska-Curie laborköpenyben állított be az esküvőjére."

*

Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal. 

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt. 

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

Az írónő A szerelem képlete kötetével már bizonyított nálam, és az Eszméletlen szerelemmel is még jobban megerősített abban, hogy örökre és visszavonhatatlanul imádom a regényeit. Ez a kötet talán egy kicsivel, de tényleg csak egy kicsivel jobban tetszett, mint a The Love Hypothesis, mégpedig azért, mert Bee-vel nagyon tudtam azonosulni. Nekem is volt már színes a hajam (igen, rózsaszín is), van orrpiercingem és imádom a cicákat, még akkor is ha jelenleg nincs. Bee számomra megtestesít mindent, amit egy rom-com hősnőjétől elvárok. Vicces, khm... kínos, szerethető és nem utolsó sorban baromi okos.

Imádtam, imádtam és imádtam ezt a kötetet. Ali Hazelwood egy igazi csoda, aki a STEM világában játszódó történeteivel újra és újra képes elkápráztatni. Bee és Levi párosa must have, és nagyon nagyon megszerettem őket. Két cica bolond, akik a he falls first, mistress in distress, enemies to lovers, hate to love és workplace romance csapdájába estek. Őszintén kell ennél több? Nekem nem, én már ennyitől boldog vagyok, főleg, hogy imádom azokat a történeteket, ahol a férfi karakter lesz először szerelmes. Van bennük valami szép, de a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy majd ennél az értékelésnél azt fogom írni, hogy jobban tetszett, mint A szerelem képlete, és a legszívesebben belemásztam volna a cselekménybe, hogy még inkább a részese lehessek. De az a helyzet, hogy hiába hasonló a felépítés, még így is tudott újdonsággal szolgálni Ali Hazelwood. A NASA, űrkutatás és az agy feltérképezése mindig is olyan témák voltak, amik kifejezetten érdekelnek, és az írónő adott egy kisebb falatot ebből a tudományos világból. Ha akartam volna sem tudtam volna nem észrevenni, hogy Levi és Adam mennyire hasonlítanak, mégis úgy gondolom, hogy kellő tulajdonságjegyekkel el lehet különíteni őket, és ez az írónőnek is sikerült. Levi egy olyan szelete Adamnek, aki kevésbé ijesztő, jóval társadalomorientáltabb, és könnyű vele szóba eredni. Egy igazi könyves álom, akiért lehet rajongani. Az, hogy közben cat daddy is szerintem sokaknak csak még többet fog hozzáadni a karakteréhez, és azokhoz az okokhoz, amiért kedvelhető és úgy összességében egy pozitív olvasmány az Eszméletlen szerelemben.

Maga a kötet teljes mértékben levett a lábamról, már-már elvarázsolt, és minden egyes érzelmet, amit kiváltott belőlem teljes fokozaton éltem meg. Már az elején érezni lehet, hogy ha szereted a romantikus, könnyedebb regényeket, akkor az Eszméletlen szerelem telitalálat lesz, és számomra az is lett. Humorban gazdag, de közben kikapcsol, szórakoztató és a legmeglepőbb pillanatokban szexi. Nem smut regény, ami nem baj, én nagyon örülök, hogy nem az, mert pont annyi vággyal túlfűtött jelenetet kapunk, ami még elég, és ezáltal egyensúlyba is hozza a tudományos kifejezéseket és az érzelmi kitöréseket.

Az egész kötetet áthatja Marie Sklodowska-Curie munkássága, és a tisztelet iránta. Őszintén eleinte nem tudtam hova tenni az érdekességeket vele kapcsolatban, és nem is értettem, hogy miért kaptak fontos szerepet, de aztán minden értelmet nyer, és igazi kuriózummá válik ezáltal. Marie beleivódott az Eszméletlen szerelembe, és egészen a kötet végéig kitart. Sokszor megmosolyogtató jeleneteket köszönhetünk neki, vagy éppen szívszorító pillanatokat, amiket nem cserélnék el a világon semmiért. Persze mindez nem jöhetett volna létre Bee nélkül.

Bee egy nagyon, de nagyon őrült csaj, akit képtelenség nem szeretni. Valahol zakkant, de persze a szó legnemesebb értelmében. Még sosem találkoztam hozzá hasonló hősnővel, és szerintem nem is fogok, annyira egyedi és megismételhetetlen lett. Kedves, igazi kis energiagombóc, aki mindenkit levesz a lábáról, és aki annyira szeleburdi, hogy az már hihetetlen. Nem egyszer mosolyogtam vagy éppen nevettem miatta, és pont egy ilyen főszereplőre volt szüksége az Eszméletlen szerelemnek.

Mellette ott van Levi, aki először gorombának tűnik, látszólag utalja Bee-t, de emlékeztek, hogy oviban is azoknak húzták meg a haját a fiúk, akik tetszettek nekik? Na valahol Levi és Bee kapcsolata is ilyen, de a végére minden kiderül, és emiatt más színben látjuk a regény kezdését és a felmerülő problémákat is. Levi egy nagyon magas, Cuki Srác TM, aki ha akarna se tudna úgy igazán ellenszenves lenni. Valahol titokzatos a karaktere, de az az igazság, hogy én már az elején megszerettem. Süt róla, hogy oda meg vissza van Bee-ért, csak nagyon szerencsétlen a kimutatásában és a kommunikációban.

Bee és Levi a tökéletes alanyai az Eszméletlen szerelemnek. A kettejük között kialakuló érzelmek is eszméletlenek, de amellett, hogy egy cuki, csajos regényt kaptam jóval több is a Love on the Brain. Több, mert traumákkal foglalkozik, emberi döntésekkel, bosszúval, félreértett tettekkel, és azzal a bizonyos bizonytalan változóval, amint már tudjuk sose lehet kiszámítani, nem tudjuk mi lesz az a következő pont, vagy cselekvés, ami meglep minket, és egy új oldalról mutatja be a történet lefolyását.

Ami a cukkolást, beszólásokat és finom csipkelődéseket illeti, kapaszkodjatok meg valamiben, mert ez megfog lepni titeket, de imádtam őket. Imádtam, mert Levi és Bee hamisítatlan grumpy x sunshine páros. Levinak problémái vannak a helyes kommunikációval, az önkifejezéssel, az érzelmek közlésével, míg Bee a maga napsugár személyiségével minden helyzetet feldob, és miatta a legborúsabb napon is van miért örülni. A lelkemnek nagyon szüksége volt az Eszméletlen szerelembe, feltöltött boldogsághormonnal, és ráadásként kaptam két cuki cicát is tőle.

A tudományos részeket nem feltétlenül értettem, de ettől függetlenül élveztem, és nem bánom, hogy ennyire belemélyedt az írónő a tudományba, és a tudományos szövegekbe. Az Eszméletlen szerelem egy szerelmes levél, ami Ali Hazelwoodra kísértetiesen hasonlító karakterről szól, a nők helyzetéről a tudományban, és arról, hogy milyen nehéz is nekik érvényesülni. Hogy mennyire sokat kell gürizniük olyan alapvető emberi jogokért, mint a tisztelet csak azért, mert nőneműek, és ezért foggal-vérrel küzdeniük kell, hogy ha sikereket érnek el, meg is szerezzék értük a kreditet, és ne vesszen el a tesztoszterontól hemzsegő tengerben. Bee- t teljes egészében úgy képzeltem el, mint amilyen Ali lehet a való világban, és ettől csak még szerethetőbb és bájosabb a regény. Ha szerettétek A szerelem képletét, akkor az Eszméletlen szerelmet se hagyjátok ki! Én imádtam, mint ahogy arra már rájöhetetettek, és nagyon ajánlom a humoros, szarkasztikus, romantikus regényeket kedvelő olvasóknak. Igazi csemege, ami függőséget okoz és még több AH regényt akarsz olvasni utána. Az írónő ezennel fel is került az autobuy authors listámra. Egy zseni, aki a tudomány és a szerelem között lavírozva, grumpy x sunshine karakterekkel vezet be egy új világba.

"Biztosan kiakasztottam valamelyik istent. Zeuszt? Erószt? Tuti, hogy Poszeidónt. Elpazarolt ifjúságom idején nem kellett volna belepisilnem a Balti-tengerbe."

" - Ezért nem érné meg harcolni? Kép napról van szó annak a közvetlen közelében, akit a világon a legjobban utálsz.
- Elon Musk is jön? 
- Nem... én."

" Néha eltűnődöm, hogy vajon dr. Curie-nek is volt-e titkos identitása, amit nem fedhetett fel. A korszak alapján Hasfelmetsző Jack is lehetett. Soha ne mondd, hogy soha, igaz?"

" - Nos, megmondom, mi van: ha a NASA egy középiskola lenne, és a különböző részlegei klikkek lennének, az űrhajósok lennének a focisták."

" - Reike, ez csak egy... csók volt. Őt nem érdekli. Nekem meg nem áll szándékomban, hogy még egyszer valaha érdekeljen. Egy kör nászajándék-visszaküldés elég volt."

"- Éveken át, éveken át reméltem, hogy találok mást, aki felér hozzád. Reméltem, hogy érzek valamit, bármit valaki más iránt. És most itt vagy, és... az enyém voltál, Bee. Tudom, milyen ez. Azt hiszed, nem tudom, milyen érzés annyira akarni valamit, hogy félsz megengedni magadnak, hogy elvedd? Még akkor sem, amikor ott van az orrod előtt? Szerinted én nem félek rohadtul? - Kifújja a levegőt, a kezével végigszánt a haján. - Bee... te tartozni akarsz valahová. Akarsz valakit, aki nem enged el. Én az vagyok. Évekig nem engedtelek el, pedig még csak nem is voltál az enyém. De hagynod kell."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)