Ez az első könyvem az írónőtől, de az biztos, hogy nem az utolsó. Mindenféleképpen szeretnék még olvasni tőle, mert habár a téma nem könnyű nekem mégis nagyon bejött a Ne! Érints meg! sorozat első kötete. Ritkán olvasok német ajkú szerzők tollából, de tavaly bebizonyosodott, hogy bizony nagyon tehetségesek. Mona Kastennel kezdődött, és úgy látszik, hogy Laura Kneidl-el folytatódik a rajongásom. Mindkét írónő NA körökben mozog, egyetemi a helyszín, és mind a ketten képesek pillanatok alatt megfogni.
Ehhez mérten valamivel lassabban is haladtam a regénnyel, de nem bánom, mert így legalább tovább emésztgethettem, és jobban is átjártak az érzések. Amellett, hogy dühös voltam, szerettem olvasni, mert egy olyan lassan égő szerelem bontakozik ki előttünk, amire érdemes várni. Érdemes, mert adott az egyik fél, aki fél a férfiaktól, az érintésektől, és adott egy másik, aki meg az elköteleződéstől retteg. Mindkét oldalon van leküzdendő probléma, de lassú, aprólékos lépésekkel nincs lehetetlen.
Sage az elsődleges szereplője a Ne! Érints meg!-nek, de mellette a mellékkarakterek is érdekesek, és érdemes odafigyelni rájuk. Azt érzem, hogy mindenkinek osztott egy szerepet, egy traumát az írónő, és nem félt nyitott, őszinte és valóságos maradni. Nem volt az az érzésem, hogy minden túl szép, hogy igaz legyen, mert rendesen megdolgoztatott mindenkit, és nemcsak a felszínt kapargatta, hanem le is ásott a mélyre, és felszínre hozta a traumákat.
Sage mellett Lucas és April vált igazi kedvenccé. April azért, mert egy igazán szimpatikus lány, akinek ugyanúgy megvannak a démonai, de közben tudja élni az életét, és nem tartja vissza a múltja. Lucas pedig hát ő Lucas, kell ennél több? Mindig is odáig voltam a szőke, tetovált karakterekért, Lucas meg pont beleillik ebbe a képbe, de komolyra fordítva a szót, valami megfogott benne, és hiába a látszat benne is ott lapul egy nem éppen rejtett probléma, ami ugyanúgy gátolja az életben, mint Sage-et, még akkor is, ha a világért sem ismerné be.
Az egyik legnagyobb pozitívuma a kötetnek a leírások mellett a lelki vívódás, és ennek a megélése. Nyilván ez nem egy pozitív dolog, viszont ahogy mindezt találja az írónő az az. Elhittem, hogy mindezek megtörténtek a karakterekkel, és nem maradt bennem szálka, vagy éppen nem éreztem azt, hogy márpedig ilyen a való életben nincs, sajnos van, és Kneidl nem finomkodik. Hol katartikus élményt nyújt, hol a vesédbe lát, hol pedig darabokra tör.
Sage nekem néhol már túlságosan nem is az a legjobb szó rá, hogy fura, de valamilen szinten mégis az volt. A miscommunication, illetve a kommunikáció hiánya néha megölt, és nyilván tök jó, hogy nem estek egyből egymásnak a karakterek, mégis hiányzott az, hogy kimondják a nyilvánvalót, és ne csak elbeszéljenek a másik feje felett. Ezt leszámítva egy meghökkentő, nagyon is valós történetet ad az írónő, a végét sem sieti el, és megmutatja, hogy nem lehet mindig minden happy end. Igazi arcul csapás az, ahogy befejezi az első részt, és ha nem félteném annyira a könyveimet, tuti a falhoz vágtam volna.
A Ne! Érints meg! biztos vagyok benne, hogy sokáig velem lesz még, mert habár lelkileg fájt olvasni, jól szíven is döfött nem lehet elmenni szó nélkül mellette, és a borzalmas élményekről való visszaemlékezések csak még erősebbé és igazibbá teszik a cselekményt, és annak mondanivalóját is. Laura Kneidl bebizonyította számomra, hogy nagyon is tud írni, és egy őszinte hang az NA írók körében.
"Összeállítottuk az öt leghelyesebb színész listáját, és abban rögtön egyetértettünk, hogy az élen Tom Hiddleston áll."
"Ha az ember a maratonra készül, akkor sem fut le mindjárt az első edzésen negyven kilométert. Először csak ötöt, aztán tízet, tizenötöt, és valamikor talán eléri a negyvenet. Lucas nekem olyan volt, mint egy ötven kilométeres táv."
" - Ittál te már valaha olyasmit is, amiben nem volt legalább egy tonna cukor?"
" Alan az én dolgom volt. Az én múltam. És ha valamit nagyon nem akartam, akkor az az, hogy az új életembe is belerondítson. Nem véletlenül titkoltam el Lucas és April elől azt sem, hogy pszichiáterhez járok. Azt hitték, hogy olyankor könyvtárban vagyok, vagy hogy a csoporttársaimmal tanulok. Most pedig kis híján kiderült minden, csak azért, mert annyira bepánikoltam, hogy elfelejtettem kijelentkezni a gépből?"
"A szívem vadul kalapált, és megint feltettem magamnak a kérdést, amely most aktuálisabb volt, mint eddig bármikor: vajon milyen lehetne az életem, ha Alan nem lenne benne?"
" - Mondd ki, Sage! Mondd ki, amit hallani szeretnék! Miért pirultál el, ha állítólag nem is tetszem neked."
🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése