2023. március 14., kedd

Laura Kneidl: Ne! Érints meg! (Ne! Érints meg! 1.)


"Nem félek. A félelem nem a valóság."

*

Azt hitte, soha nem fog tudni szeretni. De aztán találkozott vele… Amikor Sage megérkezik Nevadába a Melview-i Egyetem elsőéves hallgatójaként, semmije sincs: se pénze, se lakása, se barátai. De az elszántsága nem ismer határokat. 
Új életet akar kezdeni, és minden erejével azon van, hogy elfeledje, ami odahaza, Maine-ben történt vele. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, ha az ember lányát lépten-nyomon emlékek kísértik, és minduntalan rátör a félelem. 
Mint például az első munkanapján az egyetemi könyvtárban, amikor meglátja Lucast. A fiú szürke szeme és a tetoválásai pontosan azt idézik fel, amitől Sage a legjobban retteg. 
Csakhogy Lucas egyáltalán nem olyan, amilyennek első pillanatra látszik, és amikor Sage-nek sikerül a külső mögé is bepillantani, a szíve egyre hevesebben kezd verni…



Ez az első könyvem az írónőtől, de az biztos, hogy nem az utolsó. Mindenféleképpen szeretnék még olvasni tőle, mert habár a téma nem könnyű nekem mégis nagyon bejött a Ne! Érints meg! sorozat első kötete. Ritkán olvasok német ajkú szerzők tollából, de tavaly bebizonyosodott, hogy bizony nagyon tehetségesek. Mona Kastennel kezdődött, és úgy látszik, hogy Laura Kneidl-el folytatódik a rajongásom. Mindkét írónő NA körökben mozog, egyetemi a helyszín, és mind a ketten képesek pillanatok alatt megfogni.

Sok mindent hallottam már a Ne! Érints meg! kötettel kapcsolatban, így valamennyire fel voltam készülve a keményebb témára, ugyanakkor így is szívem ütött. A sötétben tapogatózás, és az utalások teljesen kikészítettek. Ez a kötet nemcsak a traumák és gyógyulás kötete, hanem egy esély az életre, az újrakezdésre és a félelem markából való szabadulásra, amely minden egyes fejezettel egyre inkább lazul, és alig várja, hogy Sage kilépjen a börtönéből, és merjen élni. Mélyen érint, és biztos vagyok, hogy sokáig veled marad Sage története. Nem volt könnyű belevágni ebbe a kalandba, mégis úgy érzem, hogy teljes mértékben megérte. A kötet főszereplője, Sage, egy lány aki a múltja és a traumák elől menekülve messze kerül otthonától. Szinte ismeretlenül vág bele az életbe, és az egyetemi életbe, barátok és támogatás nélkül. Laura Kneidl nem egyből tolja a képünkbe az igazságot, hanem folyamatosan adagolja, így szítja bennünk a haragot és a mérhetetlen dühöt. Nem egyszer voltam mérges a kötetre, arra ahogy szegény lánynak élnie kellett, ahogy csak sejthettem, min is ment keresztül és az biztos, hogy nem a gyengédebb lelkűek sorozata lesz ez. Engem is iszonyatosan megviselt az, ami Sage-et arra késztette, hogy meneküljön. Dühös voltam, átéreztem a félelmét, és valahol meg is szakadt miatta a szívem. Látszólag egy vidámabb borító egy igenis komoly történetet tartalmaz, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Sajnos nincs az a felkészülés, ami elég lenne ehhez a regényhez. A szívedig hatol, és nem ereszt.

Ehhez mérten valamivel lassabban is haladtam a regénnyel, de nem bánom, mert így legalább tovább emésztgethettem, és jobban is átjártak az érzések. Amellett, hogy dühös voltam, szerettem olvasni, mert egy olyan lassan égő szerelem bontakozik ki előttünk, amire érdemes várni. Érdemes, mert adott az egyik fél, aki fél a férfiaktól, az érintésektől, és adott egy másik, aki meg az elköteleződéstől retteg. Mindkét oldalon van leküzdendő probléma, de lassú, aprólékos lépésekkel nincs lehetetlen.

Sage az elsődleges szereplője a Ne! Érints meg!-nek, de mellette a mellékkarakterek is érdekesek, és érdemes odafigyelni rájuk. Azt érzem, hogy mindenkinek osztott egy szerepet, egy traumát az írónő, és nem félt nyitott, őszinte és valóságos maradni. Nem volt az az érzésem, hogy minden túl szép, hogy igaz legyen, mert rendesen megdolgoztatott mindenkit, és nemcsak a felszínt kapargatta, hanem le is ásott a mélyre, és felszínre hozta a traumákat.

Sage mellett Lucas és April vált igazi kedvenccé. April azért, mert egy igazán szimpatikus lány, akinek ugyanúgy megvannak a démonai, de közben tudja élni az életét, és nem tartja vissza a múltja. Lucas pedig hát ő Lucas, kell ennél több? Mindig is odáig voltam a szőke, tetovált karakterekért, Lucas meg pont beleillik ebbe a képbe, de komolyra fordítva a szót, valami megfogott benne, és hiába a látszat benne is ott lapul egy nem éppen rejtett probléma, ami ugyanúgy gátolja az életben, mint Sage-et, még akkor is, ha a világért sem ismerné be. 

Az egyik legnagyobb pozitívuma a kötetnek a leírások mellett a lelki vívódás, és ennek a megélése. Nyilván ez nem egy pozitív dolog, viszont ahogy mindezt találja az írónő az az. Elhittem, hogy mindezek megtörténtek a karakterekkel, és nem maradt bennem szálka, vagy éppen nem éreztem azt, hogy márpedig ilyen a való életben nincs, sajnos van, és Kneidl nem finomkodik. Hol katartikus élményt nyújt, hol a vesédbe lát, hol pedig darabokra tör.

Sage nekem néhol már túlságosan nem is az a legjobb szó rá, hogy fura, de valamilen szinten mégis az volt. A miscommunication, illetve a kommunikáció hiánya néha megölt, és nyilván tök jó, hogy nem estek egyből egymásnak a karakterek, mégis hiányzott az, hogy kimondják a nyilvánvalót, és ne csak elbeszéljenek a másik feje felett. Ezt leszámítva egy meghökkentő, nagyon is valós történetet ad az írónő, a végét sem sieti el, és megmutatja, hogy nem lehet mindig minden happy end. Igazi arcul csapás az, ahogy befejezi az első részt, és ha nem félteném annyira a könyveimet, tuti a falhoz vágtam volna.

A Ne! Érints meg! biztos vagyok benne, hogy sokáig velem lesz még, mert habár lelkileg fájt olvasni, jól szíven is döfött nem lehet elmenni szó nélkül mellette, és a borzalmas élményekről való visszaemlékezések csak még erősebbé és igazibbá teszik a cselekményt, és annak mondanivalóját is. Laura Kneidl bebizonyította számomra, hogy nagyon is tud írni, és egy őszinte hang az NA írók körében. 

Készüljetek fel, mert Sage és Lucas története messze van a sablonosságtól, tele van fájdalmakkal, mély érzésekkel, küzdelemmel, az élet kegyetlenségével, és biztos vagyok benne, hogy mire a kötet végére értek bennetek is fel fog menni az a bizonyos pumpa, és a vörös köd teljesen elveszi az eszeteket. Konkrétan már vagy egy órája befejeztem, de azt érzem, hogy erről a kötetről nem lehet eleget, elég pontosan írni, és át kell élni, mert szavakkal nem lehet átadni azokat az érzéseket és kilátástalan helyzeteket, amiket a regény olvasása közben átél az ember. A Ne! Érints meg! első része nagyot üt, a földön fekve is beléd rúg, és az utolsó fejezettel csak még mélyebbre taszít. Zseniális, ugyanakkor fájdalmas is. Szerettem, de közben bizonyos részeket utáltam, és fogalmam sincs, hogy fogom kibírni a második részig, mert tudnom kell, hogy mi lesz Sage-dzsel és Lucasszal. Nem holnap van szükségem a folytatásra, hanem most, ebben a pillanatban!! Ha egy valós, igazi problémákkal foglalkozó kötetre vágytok, ami nem köntörfalazik, és nem ringat hiú ábrándokba, szívből ajánlom Laura Kneidl könyveit, különösen Sage és Lucas történetét.
" - Már akkor Jacknek hívták, amikor elhoztam a menhelyről, és hallgat is rá. Téged se hívlak Legolasnak, csak mert az jobban hangzik, mint a Lucas.
- Jól van már, Frodó!"

"Összeállítottuk az öt leghelyesebb színész listáját, és abban rögtön egyetértettünk, hogy az élen Tom Hiddleston áll."

"Ha az ember a maratonra készül, akkor sem fut le mindjárt az első edzésen negyven kilométert. Először csak ötöt, aztán tízet, tizenötöt, és valamikor talán eléri a negyvenet. Lucas nekem olyan volt, mint egy ötven kilométeres táv."

" - Ittál te már valaha olyasmit is, amiben nem volt legalább egy tonna cukor?"

" Alan az én dolgom volt. Az én múltam. És ha valamit nagyon nem akartam, akkor az az, hogy az új életembe is belerondítson. Nem véletlenül titkoltam el Lucas és April elől azt sem, hogy pszichiáterhez járok. Azt hitték, hogy olyankor könyvtárban vagyok, vagy hogy a csoporttársaimmal tanulok. Most pedig kis híján kiderült minden, csak azért, mert annyira bepánikoltam, hogy elfelejtettem kijelentkezni a gépből?"

"A szívem vadul kalapált, és megint feltettem magamnak a kérdést, amely most aktuálisabb volt, mint eddig bármikor: vajon milyen lehetne az életem, ha Alan nem lenne benne?"

" - Mondd ki, Sage! Mondd ki, amit hallani szeretnék! Miért pirultál el, ha állítólag nem is tetszem neked."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...