Elle Kennedy: The Play - A játszma (Briar U 3.)

"Ez a buli gáz."

*

Őrültség ​lenne összejönnünk… 

Mit tanultam a tavalyi esetből, amikor a zavaró tényezők tönkretették a csapatom teljes szezonját? Azt, hogy nincs több töketlenkedés. Sőt, a tököm egy az egyben ki kell, hogy kerüljön a képből. Újdonsült csapatkapitányként új mottó szerint élek: csak a hoki és a suli, a csajok várhatnak. 

Vagyis én, Hunter Davenport önkéntes cölibátusra ítélem magam… bármilyen nehéz lesz is. Azt viszont nem tiltja semmi, hogy lányokkal barátkozzak. Nem fogok hazudni: az új csoporttársam, Demi Davis belevaló csaj. Jó a dumája, és állati szexi, de mivel foglalt, meg sem próbálok ráhajtani. 

Csakhogy a barátságunk harmadik hónapjára Demi már szingli, és új zsákmányra veti ki a hálóját. Engem akar. És lehetetlen elkerülnünk egymást, de tudom, hogy képes leszek ellenállni neki. Mi ketten amúgy sem működhetnénk. Különböző a hátterünk, teljesen mások a céljaink, ráadásul a szülei ki nem állhatnak. Őrültség lenne összejönnünk. Már csak a testemet kell meggyőznöm erről – és a szívemet. 

Készülj fel egy újabb letehetetlen regényre a New York Times bestsellerszerző Elle Kennedy tollából. HAGYD, HOGY ELVARÁZSOLJON!

Imádom Elle Kennedy írásait, a hoki románcot, az Off-Campus, illetve Briar U sorozatokat. Nem tudom elmondani, hogy mennyire boldog voltam, amikor végre megjelent ez a harmadik rész, és kezembe foghattam Hunter és Demi történetét. Bevallom nem készültem értékelést írni hozzá, de Hunter Davenport megjelent a színen, és felülírta a számításaimat. A kötet nem rövid, ellenben 464 oldalas, amit *dobpergést kérek* egy nap alatt befaltam. Teljesen a rabja lettem és nem tudtam mást csinálni, mint csak olvasni. Hunter levett a lábamról, és nem hiszem el, hogy ennyire szerethető sztorit kanyarított neki Elle Kennedy. Habár az előző részekben nem a komolyságáról híres ez a szexi hokis, viszont A játszma alatt bebizonyítja, hogy van még benne bőven meglepetés, és a legváratlanabb fordulatokban fog előállni velük.

Számomra a top 1 Briar U srác Fitzy, de azt kell, hogy mondjam rendesen megingott a léc alatta, mert Hunter majdnem képes volt kiütni őt a nyeregből, ami azért hatalmas szó nálam. Nem mostanában olvastam az első két részt, mégis emlékszem, milyen mély benyomást tett rám anno Colin Fitzgerald. A játszma méltó vetélytársa A hajszának, és eddig a második legjobb Briar U kötet. A legvadabb álmaimban sem gondoltam azt, hogy majd pont Hunter, a nőfaló, szexmániás fog levenni a lábamról, mégis megtörtént. Kicsit Dean Heyward-Di Laurentist látom benne. Arról nem is beszélve, hogy ahol ő megjelenik ott mindig történik valami. Igazából olyan nagy elvárásaim nem voltak a kötettel szemben, mégis azt adta, amire vágytam. Hunter felkötheti azt a bizonyos nadrágot, mert az a Hunter, akit a The Mistake alatt ismerhettünk meg köszönőviszonyban sincs a The Play-beli Hunter Davenporttal. És hogy én mennyire imádtam ezért őt. De kezdjük szépen az elején. A gyengéim az egyetemen játszódó történetek, ha pedig kapok mellé valamilyen sportot, leginkább a hokit preferálom, akkor nálam már nyert ügye van. Ez a sokadik ilyen EK könyvem, mégsem tudom megunni, mert minden egyes részben valami más kerül előtérbe, más problémákkal és kérdésekkel foglalkozunk. Tudom, hogy elsősorban a szórakoztatás a cél, mégis megragadnám az alkalmat és nem tudom megállni, hogy ne említsem meg milyen fontos kérdésköröket is érint A játszma. 

Nemcsak a megfelelési kényszer, és a mások iránti elismerés kap fontos szerepet, hanem a lelki sérelmek, a megcsalás és az öngyilkossági kísérlet is, ezáltal a lélek bugyraiban is elmerülünk, de mindemellett megmarad annak a szórakoztató és kikapcsoló regénynek, amilyennek indult, és ami a sorozat egészét is jellemzi. Humoros, csípkelődős, de ha kell komoly is tud lenni. Akárcsak Hunter, aki lapról-lapra megmutatja, hogy jóval több lapul a kockás has mögött, mint azt sejtenénk.

Ízig-vérig Elle Kennedy könyv. Olvastam néhány olyan véleményt, miszerint a sorozat vége felé felhígult a minőség és már nem olyan ez a világ, mint volt, de én nem érzem ezt. Lehet, hogy én olvastam jókor vagy segített az, hogy egyhuzamban, de nekem tetszett, és ha akarnék sem tudnék kifogást emelni ellene. Megkaptam azokat az érzelmeket és gesztusokat, amiket szerettem volna, és Hunter is bebizonyította, hogy kellett neki ez az önálló kötet, ahol önmaga lehet, legalábbis egy ideig. 

Humorban, erotikában, szexi és pikáns jelenetekben gazdag, érzelmekkel és kötelességgel teli regény, ahol nemcsak a sport, a csapat, hanem az egyén is fontos, és ahol lehetsz úgy kapitány, hogy közben éled az életed, felelősséget vállalsz és megmutatod, hogy mértékkel minden élvezet csak segíti a célod elérését. Friends to lovers, amit imádok, de néha már a hajamat téptem annyit kellett körbe udvarolni Huntert. Legszívesebben belelöktem volna Demi ágyába, és én magam vetkőztettem volna meztelenre.

Tetszett, hogy ez az egész barátos dolog a legeslegelejétől kezdve bontakozik ki a lelki szemeink előtt, és nem nekünk kell elképzelni, hogy hogyan is volt. Eleinte Hunter és Demi nem ismerik egymást. Más közegben mozognak, aztán egy órai feladat miatt mégis összekerülnek, és igazából innen indul minden. Hunter és a cölibátusa néha beteszi a kaput, és okoz nem egy, és nem két kellemetlen vagy éppen kínos szituációt, de épp ez a szép benne, hogy a cikis helyzetekre építve lesz egyre szorosabb és szorosabb ez a barátság. Az pedig csak hab a tortán, hogy a többi pár is megjelenik valamilyen szinten A játszma alatt.

Demi egy erős nő, ugyanakkor megvan benne az a kislány is, aki az apja elismeréséért küzd, és nem mer kiállni önmagáért, nem mer az álmainak élni, és inkább burokban, úgymond a külvilágtól elzárva tartja a vágyait és az álmait. Szerettem benne, hogy habár hullámvölgyekben gazdag szerepet tölt be a regény ideje alatt, mégis a kellő pillanatokban erős, és nem fél kiállni az elvei mellett. Szimpatikus benne az is továbbá, hogy nem hagyja lábtörlőnek használni magát és van annyi önbecsülése, ami ahhoz szükséges, hogy kivágja a toxikus embereket az életéből.

Hunter és a hokisok közötti kitartás, családias hangulat még mindig a gyengém, teljesen lenyűgöznek ezek a srácok, s habár a többségüket régebb óta "ismerem" jó volt látni, hogy Elle Kennedy új karaktereknek is teret hagy. Demi egy igazi dög, aki úgy flörtöl, hogy észre sem veszi, és Hunternek pont arra van szüksége, hogy valaki kibillentse az egyensúlyávól és megmutassa, hogy tök jó és szép dolog a cölibátus, de nem ez fogja meghatározni egy-egy meccs vagy éppen a szezon végét. A végére annyira cukik lettek ők ketten, hogy elolvadtam tőlük.

Maga a cselekmény és a történet is hozza a már megszokott hangulatot. Néha zajos vagy éppen duruzsolós, de ez a jó benne. Sosem unalmas, színes, meg tud újulni és igazi szerelem sorozat, aminek bárcsak sose lenne vége, mert hiába olvasható nagyon könnyen, és hiába falod az oldalakat az utolsó leütött szó szíven markol, és legszívesebben már most újrakezdenéd az egészet. Továbbá a kötet úgymond különlegessége, hogy Demi és Hunter mellett Hollis és Rupi szerelmének újabb fordulatába is betekinthetünk, és megolvasztották a szívemet annyira cukik együtt. 

Az a helyzet, hogy hiába szeretnék értékelhető értékelést írni, úgy érzem, hogy csúfos kudarcot vallok minden egyes alkalommal, amikor a kezembe kerül egy Off-Campus vagy Briar U. regény, mivel az agyam kikapcsol, és a fangirl üzemmód aktiválódik. A játszma alatt is ez történt. De egy cseppet sem bánom, mivel nagyon jól éreztem magam olvasás közben, és Hunter is a szívem egyik csücske lett, Demiről nem is beszélve, hiszen igazi példakép. Ilyen egy majdnem tökéletes hokis románc, és ilyen egy igazi Elle Kennedy regény. Nagyon nagyon szerettem, és baromira örülök, hogy a Summer ügy után Hunter is végre megtalálja a boldogságot, és rájön arra, hogy milyen értékekkel is rendelkezik ő valójában. Az elejétől a végéig ittam minden szavát, de azért a slow burn jellegű érzelmi része teljesen kicsinált! Mégsem cserélném el az élményt semmire. Kellett nekem Hunter Davenport, és az is kellett, hogy újra felültessen a hoki románcos vonatra. Ezután még jobban várom Conor kötetét, amiről hideget és meleget is olvastam már. De az biztos, hogy a The Dare alatt sem fogok unatkozni. Ti pedig addig olvassatok The Playt, és hagyjátok, hogy Hunter a csibészes, gödröcskés mosolyával végignavigáljon a Briar U sorozat harmadik részén.

" - Egy csomó fiú barátod van, én meg eggyel sem bírok el - rázza a fejét. - Nem értem, hogy csinálod. Az a sok törékeny egó… Egy rakás kiskölyök, aki csak figyelemre vágyik. Tudod, ki vagy te? - csillan fel a szeme. - Wendy az Elveszett Fiúkkal."

"És bár Mike Hollis már nem játszik velünk, minden csapatban garantáltan akad egy tipikus Hollis-figura. A szerethető balfék, ahogy Brenna mondaná. Idén ez a megtisztelő szerep a másodéves Aaronnak jutott, akit mindenki csak Buckynak hív, mert hasonlít arra a csókára a Marvel-filmekből. Bucky utálja, ha így szólítjuk, de az van a becenevekkel, hogy csak úgy ráragadnak az emberre – akár akarja, akár nem."

" - Előbb a malac, aztán a muff! - visszhangozza Matt. 

Gavin leszakad a videójátékról, és komoly képpel bólint.

- Bölcs idézet Thomas Jeffersontól."

"Mostanában minden apróság felizgat. A múltkor merevedésem lett egy YouTube-os Tupperware-reklámtól, amiben egy MILF meghámozott egy banánt. Aztán fogta a banánt, felszeletelte, és a szeleteket egy műanyag tárolóedénybe tette, de még ez a szörnyű szimbolika sem tudott megakadályozni, hogy aznap Banánasszonyra maszturbáljak. Ha így megy tovább, néhány hónap múlva már az almáspitéket kefélem, amiket a lakótársam, Rupi süt vasárnaponként."

"Majdnem öt hónapja nem szexeltem, és a harmadévemet egy olyan bulival indítom, ahol a lányok kábé meztelenül parádéznak. Engem sem az eszemért fognak elrabolni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)