Papp Csilla: Ha/Mar

 "Semmi kétségem nincs afelől, hogy nekem valami egészen mást kellene csinálnom."

*

Mindig ​létezik új esély? Mikortól szabad újrakezdened, ha két gyermekkel egyedül maradtál? Akarsz-e, tudsz-e újra bízni a szerelemben? Ezek Dalma – az új történet főhősének – dilemmái. De Dénes helyzete sem kevésbé bonyolult. Két tragikus házasság után van tovább? És ha igen, akkor merre? A járt út, vagy valami egészen más a megoldás? Ezek a kérdések mardossák Dénes lelkét. A regényből megtudhatjuk, mi történik, amikor Dalma és Dénes, a két bizalmatlan és sebzett ember egy idegen országban – egy kis görög szigeten – a múlt kötöttségei nélkül találkoznak, és a konvenciókat hátrahagyva utat engednek az egymás iránti szenvedélynek. 

 Papp Csilla korábbi regényeiből megismert szereplőkkel is találkozhatunk ebben a történetben, ami onnan indul, ahol általában a romantikus regények befejeződnek. Az író ismét érzékenyen nyúl olyan komoly – és sok esetben tabunak számító – aktuális témákhoz, mint a gyász feldolgozása, a jó vagy rossz anya kérdésköre, vagy hogy meddig tudunk önmagunk maradni a munkánkban.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy előolvashattam a Ha/Mart, ami egy könnyed, nyár végi kalandnak indult, de aztán sokkal komolyabb és velősebb regény lett belőle. Az írónő munkássága nem újdonság előttem, hiszen anno, nagyon régen már olvastam tőle A másik oldalról című regényét, ami egyből fel is került a kedvencek listájára, de az utána megjelenő két regénye valahogy elkerült, de a Ha/Mar után biztos vagyok benne, hogy nem fogok olyan sokat várni, hiszen a hamarosan megjelenő új regényével megmutatta azt az írónő nekem, hogy igenis van benne spiritusz és olyan érzéssel ír, amit tanítani kéne.

Mint ahogy már írtam a regény egy könnyed, kis kalanddal indul egy egzotikus környezetben, Görögország egy parányi szigetén. Már ez a kezdés sejteti azt, amire vártam, a szórakozás és a kikapcsolódás lehetőségét. Az első fejezetek után tudtam, hogy itt még semmi sem az, aminek látszik, bőven akad kifejteni való és ahogy egyre haladtam előre úgy nyílt meg a könyv is az olvasói előtt. Míg az első pár fejezet, maga a hűsítő víz, addig a többi eszeveszett erővel tombol és alig várja, hogy kiszabadulhasson a ketrecéből, akárcsak a kötet szereplői. Nemcsak egy regényt kaptam, hanem egy komoly témákat feszegető olvasmányt, kemény döntésekkel, magával az élettel és az elmúlás utáni sokkal és azzal a kecsességgel, amivel az írónő lapra veti a gondolatait. Nagyon örülök, hogy én lehettem az, aki előolvashatta ezt a regényt, hiszen ami már az első fejezet után meggyőz, az gyanús, hogy nemcsak az olvasói lelkeket fogja elrabolni, hanem bizony gondolkodásra, számvetésre is sarkallja olvasóit. Maga a regény tele van váratlan fordulatokkal, olyan élethelyzetekkel, ami miatt úgy érezzük magunkat, mintha beültünk volna a moziba egy filmre, de valóban minden egyes jelenete, akár a való életben is megtörténhetne. 

Nemcsak a lelki része megterhelő, hanem a szerelmi, romantikusabb szál is. Küzdelem nélkül semmi sincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni, s erre is helyezi a regény a legnagyobb energiát. Ahogy a kezdeteknél cserfes, flörtölős, úgy vált át utána komolyabb hangnemre és zúdítja a fejünkre az információk tömkelegét. Dalma és Dénes kapcsolata nem az a szokványos egymásra találás, amit a filmekben is láthatunk, hiszen két megtépett, megsebzett lélekről van szó, akik egyszerre, egy időben, voltak jó helyen. 

A sors nagy játékos, s ezt az írónő sem hanyagolja el. Úgy tolja élénk a váratlanabbnál váratlanabb pillanatokat, hogy még csak pislogni sincs időnk. Maga a regény felépítése következetes, ahol kell szexi, pikáns, megad egy bizonyos alaphangulatot, a karakterei valósak, akár te vagy a szomszédod is lehet és nem utolsó sorban szíve-lelke benne van az írónőnek, nemcsak a karakterek erősek, de a történet váza és felépítése is. 

Tégláról téglára épül, de minden egyes elem előtt újabb adalékanyagot és információt pottyant az ölünkbe, hogy ne érezzük elhanyagolva magunkat. A Ha/Mar egy élet-igenlő, valóságos, szerelmes, de olykor fájdalmas történet két megsebzett szív egymásra találásáról és az egymás elleni harcról, visszafojtott vágyakról. 

A megszokott elemekkel, a megszokott stílusban köszönt minket a legújabb regényével Papp Csilla, s úgy érzed a regény után, hogy neked bizony olvasnod kell a többi regényét is, hiszen már az első perctől kezdve megvesz magának kilóra és nem hagyja, hogy elkalandozz, végig odaszegez az oldalakhoz és a cselekmény sokszínűségével végig fenn is tartja az érdeklődést. Emellett a történet intenzív és érzelmek sokaságával támasztja alá a kételyeket, a lelki vívódást, mégis az alaphangulat nem erre épül, hanem a gyász utáni kilábalás és a boldogság megtalálása a fő célja. 

Azt sulykolja belénk a regény, hogy nem szabad feladnunk, mindenki megérdemli a boldogságot, de tenni kell érte és nem szabad hagyni, hogy elillanjon mellettünk az élet. Kézen kell fogni és addig-addig bontogatni a szárnyunkat, amíg úgy nem érezzük, készen állunk a repülésre. A kötet utolsó fejezeteiben nyer csak úgy igazán értelmet a cím, a Ha/Mar, s ha keserédes is, még mindig ott van a remény, aki végigsegít minket az utolsó oldalakon is. A kötet lezárását tekintve igazi keretet alkot, hiszen ahogy elkezdődött úgy is ér véget. Maguk a karakterek szerethetőek, de Dalma személyével nem vagyok teljes egészében kibékülve. Túl sokat gondolkodik, néha önzőnek kell ahhoz lenni, hogy a jó dolgok ne csak megtörténjenek, hanem meg is maradjanak, s olykor a másikat is meg kell hallgatni. Emiatt kicsit alább hagyott a lelkesedés a végére, de összességében nagyon élvezhető, tanulságos regény két összetört szívű ember találkozásáról és a félelmeink legyőzéséről. Tökéletes kikapcsolódás a borongós, őszi napokra, amikor másra sem vágyok az ember, csak a jó meleg takaróra, egy bögre forró teára és egy jó könyvre.

" - Szerintem - kezdte, de mintha meglepte volna a visszakérdezés, talán eddig nem is volt határozott álláspontja. Némi gondolkodást követően ezt mondta: - Az, amikor az egyik ember lemeztelenítve odaadja a szívét a másiknak, és mégsem marad szív nélkül, mert cserébe megkapja a társáét. Úgy gondolom, ez a szerelem."

" - Jaj, nagyon helyesek voltak az egyik évben az Eurovízión a magyar fiúk, megkedveltem őket - lelkesedett, miközben nekem fogalmam sem volt arról, miről beszél.

  - Igen, ők az AWS zenekar - vetette közbe Dalma. - Nagyon fiatalok - kezdtek beszélgetni a zenéről."

"Basszus! Basszus! Csongor még sértődötten a szobájában. Kristóf éhen akar halni. Donátnak mindjárt amputálni kell a lábát. Én meg szívszélütésben rögtön összeesek. Nem ez volt a mai tervem."

" - Hát nem érted? Téged akarlak! Nem a testedet, nem azt, amit fel akarsz nekem kínálni percről percre, nem csak azt. Egészben akarlak, te őrült! Azt akarom, hogy ne csak pótlék legyek számodra. Azt akarom, hogy te is engem akarj, ne csak azt az érzést, ne csak a beteljesülést, amire a tested vágyik. Érted már?"

Köszönöm szépen az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak az előolvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

J. L. Armentrout: Stay With Me - Maradj velem (Várok rád 3.)

"A Szexi Pasik Bandája körülvett. Sokan úgy hitték, a Szexi Pasik Bandája csak mítosz, a campuson terjengő legenda, mint a bálkirálynő, aki olyat trippelt LSD-n, vagy annyira túltolta a cracket, hogy kivetette magát a koli egyik emeleti ablakán."

*

A ​New York Times bestsellerszerző, aki korábban olyan könyvekkel jelent meg, mint a Várok rád és a Légy mellettem!, nem mindennapi történetet tár most az olvasó elé… egy fiatal nőről, aki megtanulja, hogy nem menekülhet a múltja elől – teljesen mindegy, milyen messzire szalad. 

 A huszonegy éves Calla nem sok mindent csinált eddig életében. Soha nem csókolózott, nem látta a tengert, és nem volt vidámparkban sem. Fiatalabb korában azonban olyan dolgokat élt meg, amiket egyetlen gyereknek sem lenne szabad. És még mindig hordozza azokat a testi és érzelmi sebeket, amiket többszörösen függő anyja, Mona hagyott rá – olyan titkokat, amiket nem oszt meg senkivel, még a legközelebbi barátaival sem. Azonban a biztonságos kis burok, amit Calla maga köré épített, egy nap darabokra hasad, amikor felfedezi, hogy anyja ellopta a főiskolai tanulmányaira félretett pénzét, ráadásul hatalmas adósságot halmozott fel a nevében. 

Kénytelen hát visszatérni a kisvárosba, amit annak idején örökre elhagyott. Amikor megérkezik az anyja kocsmájába, Monát sehol sem találja, megismerkedik viszont a száznyolcvan centis tömény érzékiséggel, Jackson Jamesszel, aki nem csupán a pultban áll, de nyilvánvalóan az egész kocsma lelke is. A szexi és lehengerlő Jax az első pillanattól részt követel magának Calla életéből, munkát ad neki, és segít felkutatni Monát. És ahogy Callára néz, abból egyértelmű, hogy legszívesebben fekvő helyzetben lenne együtt vele… Mielőtt azonban Calla ennyire közel engedné, még le kell győznie magában a múlt árnyait – és néhány alávaló embert is, akik azzal fenyegetik, hogy rossz vége lesz, ha nem keríti elő nagyon gyorsan az anyját.

Nagyon sokáig halogattam ennek a kötetnek az olvasását, de miután rendszereztem az olvasatlan könyveimet, úgy éreztem, hogy vonz, hogy azt akarja a Stay With Me, hogy vegyem le a polcról és vágjak bele. És kijelenthetem a legjobb döntést hoztam meg vele, hiszen imádtam. A sorozatból ez lett a kedvenc részem és nem bírom felfogni, hogy nem vettem előbb kézbe.

Calla története valamivel komolyabb, mint Cam és Jase sztorija, sokkal többet ad, mint eddig. Itt érik meg igazán az írónő, úgy érzem itt nyitja ki teljesen előttünk a szívét és itt ad egy hatalmas pluszt is a történethez. Maga a sztori akár lehetne klisés is, de nem az. Szerethető, könnyen olvasható, emésztésre váró regény tele első pillanatokkal, szerelemmel, veszéllyel és szexi, pikáns jelenetekkel. Mint azt már megszokhattuk ettől a sorozattól a középpontban az egyetemi élet és az egyetemisták állnak, viszont a Maradj velem alatt ennél jóval tovább megy az írónő. Egy nyarat ölel fel, ami mindent megváltoztat. A kötet középpontjában Calla áll, egy lány, aki fiatal kora ellenére sok mindenen ment már keresztül, sok olyan dolgon, amit az ellenségének sem kívánna az ember, mégis erős maradt, de nehezen oldódik fel, nehezen nyílik meg mások előtt és csak kevés embert enged közel magához. Aztán jön egy váratlan fordulat, kilép a komfortzónájából, visszatér a múltja helyére és fenekestül felfordul az élete. Jön Jax és minden eddigi elképzelése érvényt veszti. Nemcsak könnyen bele tudjuk képzelni magunkat Calla helyébe, hanem át is érezzük a megpróbáltatásait, az esetlenségét és tapasztalatlanságát. Régi emlékeket idéz elő bennünk, emiatt hol mosolygunk, hol pedig csak nevetünk magunkon, ahogy eszünkbe jutnak azok a bizonyos első alkalmak. 

A kötet valahol ártatlan, de valahol szókimondó is. Az írónő lépésről lépésre, egyre jobban bontakoztatja ki a cselekményt, s mire észbe kapnánk már teljesen elvarázsolt minket és nem bírjuk megállni, hogy ne tudjuk meg mi lesz Calla és Jax sorsa. Örülök, hogy Armentrout újra egy komoly témához nyúlt, hogy nem riadt vissza az őszinteségtől és a kötet végéig sikerült hitelesnek maradnia. Az érzelmi szál erős, nincs elkapkodva, ha kell akkor tombol, de ha arra van szükség lecsillapodik és szépen folyik a medrében. 

Az érzelmek valódiak, alá vannak támasztva, nincs egy kérdőjel sem bennem, hihető a cselekmény és hihető a karakterek közötti kémia, a közöttük lévő elektromos feszültség. A pikánsabb, szexibb jelenetek kifejezetten szépen vannak megírva, nem borzad el tőle az ember, nem megy át szexregénnyé, hanem a kötet elemévé válik, ami megerősíti és megszilárdítja a kapcsot a cselekmény és a karakterek között. 

Ennyit a szép részről, most pedig jöjjön a brutális valóság, amit az írónő beleszőtt. Drogok, pia, drogkereskedelem. Kemény téma befogadható köntösben. Kicsit sokkoló, de annál inkább valósabb kép az igazságról. Tetszett, ahogy nem aprózta el a részleteket az írónő, viszont ennek a szálnak a lezárása számomra gyenge. Igaz, előtte rettegéssel töltötte meg a lapokat, de nekem túl hirtelen ért véget és maradtak bennem kérdések ezzel kapcsolatban. 

De ettől eltekintve minden más a helyén van. Calla mellett Jax volt az, aki odatapasztott a lapokhoz, aki elérte, hogy ne tudjam letenni a kötetet, s hiába imádom Jase-t, Jax bizony kiütötte a nyeregből. Exkatona, aki harcolt, akinek múltja van és aki tökéletes Calla számára, hiszen két meggyötört lélek kiegészíti egymást és teljes egésszé válnak a másik által. Maga a cselekmény egyszerre bravúros, ha kell egyszerű, de kétség sem fér hozzá, hogy fenntartja a figyelmet. 

Nagyon nem erre számítottam a regénytől, mégis úgy érzem maximálisan megadta azt, amit tudott. Kicsit krimis volt, igaz, de ez csak hozzáad a kötethez, nem pedig elvesz belőle. Izgalmat és félelmet kelt, ugyanakkor ott az a plusz, ami megfog és nem ereszt. Hihetetlenül imádtam, kedvenc lett és jajj, nekem is kell egy külön bejáratú Jax, aki elfogad úgy ahogy vagyok, aki nem vájkál más múltjában, akinek te vagy a fontos és nem az milyen defektjeid vannak.

Összességében egy izgalmas, az írónő nevéhez hű sorozat következő elemét kaptam, szerelemmel, érzésekkel és valós, kemény dolgokkal átitatva. Kapunk egy kicsi drámát is, de hahó Jax miatt megéri. Egy szó mint száz, olvassátok el, ha eddig még nem tettétek és higgyétek el nem fogtok csalódni. Egy valamit sajnáltam csak, de ez az én defektem, hogy Jax gondolatait, szemszögét nem olvashattuk, végig Calla a narratíva és anyám, olyan gondolatai vannak, amiktől volt hogy hangosan felnevettem, vagy nagy egyetértések közepette bólogattam, hogy bizony csajszi, átérzem. Nagyon bele tudtam élni magam Calla karakterébe, kifejezetten különlegesre sikerült az írónőnek megalkotnia őt és ezért nagyon hálás vagyok neki. Mi nők, sose fogjuk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és J. L. Armentrout bebizonyította a Maradj velemmel, hogy hiába vagyunk elégedetlenek, ha más számára mi vagyunk a tökéletesek, ha mi vagyunk az aki miatt reggel megéri felkelni és aki mellett este megéri álomra hajtani a fejet. Köszönöm Jennifer, hogy megírtad Calla és Jax sztoriját, s ezzel együtt azt is bebizonyítottad, semmi sem lehetetlen. Mindenki számára ott a boldogság kulcsa, csak észre kell venni.

"Lehet, hogy csőlátó leszek, és agyilag zokni, amint észreveszek egy jóképű pasit, de legalább ezt is megtudtam magamról."

" - Már megmondtam, hogy mellettem biztonságban leszel. Bármikor. Komolyan. Teljesen mindegy, hogy éppen milyen új élményt szeretnél átélni, mellettem biztonságban megteheted."

" - Komolyan mondom, te leszel a halálom, édes. Eskü. Soha nem voltál részeg. Soha nem jártál a tengerparton. De soha nem ettél almás pitét? Egypár dolgot már sikerült kihúzni a listáról, de azt hiszem, ma még egyet ki fogunk."

" - (...) Az egyik legszebb csaj vagy, akivel életemben találkoztam, és a sebek miatt mégis csúnyának érzed magad. Pedig ezektől még nem lesz kevésbé gyönyörű a mosolyod, a csodálatosan kék szemed és a fantasztikus segged."

" - Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptél a kocsmába, Jax a szó szoros értelmében képtelen levenni rólad a szemét. Nagyon nyilvánvaló a dolog."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Maya Motayne: Nocturna (Varázshamisítás 1.)

 "Egy herceg mindig hazatér."

*

Finn ​Voy számára a mágia két dolgot jelent. Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket. Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni – el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét. Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni. A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát – amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel. Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.

 Egy könyv, ami kevés figyelmet kapott eddig, egy könyv, ami vízválasztó az olvasni szeretők körében, mégis úgy érzem, hogy sokkal többet adott a kötet, mint amit vártam tőle. Akik a környezetemből eddig olvasták azok szerint nem valami kiemelkedő, olvassak inkább mást, de a Nocturnánál is tökéletesen látszik az, hogy ne higgyünk másnak, tapasztaljuk meg mi is az élményt, hiszen ez a kötet ha nem is egy tökéletes első rész, nagyon sok potenciál van benne és érdemes figyelmet szentelni neki.

Magia Para Todos!

A Varázshamisítás sorozat első része, ahol nem minden a látszat, ahol fontos szerep jut a mögöttes tartalomnak és szándéknak. Ahogy belekezd az ember az első fejezetek még nem adják meg az alaphangulatot, még nem igazán fogja meg magának az olvasóit, de ahogy egyre jobban haladunk vele, úgy tűnnek fel a sajátosságai, a kiemelkedőségei és ahogy egyre több információ kerül a birtokunkba úgy kezdjük mi is élvezni a regény folyamát és úgy faljuk fejezetről fejezetre a sorokat. Maga az első egység még csak építgeti a történet vázát, bemutatja a fő karaktereket, elhelyez bennünket az elképzelt világban, ahol a mágia ugyanolyan hétköznapi dolog, mint a lélegzés. Nemcsak Alfie herceget ismerhetjük meg, hanem Finnt is, aki a nevével ellentétben egy lány, méghozzá egy igencsak híres és hírhedt tolvaj, aki bárki arcát képes elsajátítani. Érdekesen hangzik ugye? De vajon mi lesz akkor, ha az arctolvaj és a herceg keresztezik egymás útját? Vajon szövetségesekké vagy ellenségekké válnak? A kötet erre is választ ad. A cselekmény középpontjában a sötét mágia elszabadulása áll, ami fenekestül felforgatja az eseményeket és ami be is indítja azokat. Ha úgy érzed a kötet eleje nem fogott meg, várd ki amíg úgy igazán beindulnak az események, hiszen minden nagy finálé előtt kell egy csendesebb időszak is, amit az írónő mesterien alkalmaz. 

Elhinti a magvakat, s várja hogy a kellő helyen, időben és pillanatban kibújjanak és egy teljesen új mederbe sodorják a cselekményt, ami hol kalandos, veszélyes, de az esetek többségében erőtől duzzadó, megállíthatatlan folyam. Maga a világ felépítése, kezdve a térképpel, az egyik legszebb, amit eddig láttam. Nemcsak részletes, de szépen van kialakítva és hozzáad egy pluszt a regényhez. Mindenféle spoiler nélkül tudom azt mondani, hogy San Cristobal városa a gyűrűivel levesz a lábadról és minden kérdésedre időben választ ad. 

Szerettem a regényben, hogy nemcsak a kiválasztottakat látta el képességekkel, hanem mindenkit, ezáltal egyenlővé tette ilyen szempontból a karaktereket, persze a társadalmi rétegek így is megvannak, de egyediséggel és képességekkel vannak ellátva. A kötet szlogenje akár az is lehetne, hogy a mágia mindenkié, ahogy hirdeti is, de nemcsak úgymond jó, hasznos képességekkel látta el őket, hanem a jó és a rossz mágia egyensúlya is tökéletes összhangot alkot. Mindenkinél más és más váltja ki a mágiáját, nem lehet megmondani kinek mi lesz a képessége, ki lesz több vagy kevesebb, mint a másik, mivel mindenki egyenlő és ugyanolyan hasznos a társadalom számára. 

Ez az egyenlőség az első olyan kézzel meg nem fogható tulajdonsága a regénynek, ami miatt sokkal több figyelmet kellene szentelni neki. Határokat veszteget, ugyanakkor egy potenciális normát is mutat. Maga a történet nagyon sok helyen igazi energiabomba, egy percig nem unalmas, mindig történik valami, mindig előtérbe kerül valami új, amire lehet figyelni, ami miatt még inkább olvasmányosabb, még inkább szerethetőbb. 

Maguk a karakterek egyéniségek, megvan a magukhoz való eszük, nem gyerekesek, van múltjuk és jelenük, amik miatt közelebb érezhetjük magunkhoz őket. Alfie herceg már az elején levett a lábamról, érdekes volt, kicsit megközelíthetetlen, de nagyon szimpatikus. Aztán Finn már nem volt ennyire szimpatikus, de idővel őt is megkedveltem, sőt a végére igazi badass karakter lett, főleg a karakterfejlődés miatt, de amúgy is csodálatos dolgot vitt vele véghez az írónő. 

Egy egyszerű kis, na jó a történet szempontjából egy igen híres tolvajból érző-másokra odafigyelő karaktert alkotott, aki a kötet végére teljesen új személyiségjegyeket képvisel. Luka szerepe kevesebb, de annál inkább fontosabb. Ő az a bizonyos katalizátor, ami beindítja a cselekményt és aki miatt beszélhetünk egyáltalán izgalmas fordulatokról, a jó és a rossz összecsapásáról. Ő az, aki nélkül nem lenne se történet, se könyv. 

Tetszett még az is, hogy nemcsak arra ügyelt az írónő, hogy a külcsín vonzza a tekinteteket, hanem az is, hogy érződik benne a személyisége, az hogy mennyi időt és energiát pakolt bele ebbe a történetbe, a varázslat kifejtésére. Sokan mondják, hogy olyan, mint az Egy sötétebb mágia, de nem. Ég és föld a kettő. A Nocturna egy hamisítatlan utazás a mágia szárnyán, a jó és a rossz között, tele érzelmekkel, váratlan fordulatokkal és megannyi felmerülő kérdéssel és izgalmas végkimenetellel. A kötet közepe a legerősebb egység, itt történnek az igazán fontos dolgok, de a kötet vége is végig fenn tudja tartani a figyelmet, egyik pillanatban ádáz, aztán a másikban kegyetlen. Imádtam, ahogy a különböző szemszögek között ugrál a cselekmény szála, ahogy egyik karakter nézőpontjából ugrunk a másikba, ahogy megmutatja, semmi sem csak fekete-fehér, hanem árnyalatok, mögöttes tartalmak, múltbeli történések mozgatják és irányítják a karakterek cselekedeteit és személyiségét. Ha egy igazán kalandos, mágiával átitatott pörgős cselekményre vágytok, akkor teljes szívből tudom ajánlani Maya Motayne Nocturna c. regényét. Ha tetszett a Bronzváros a Nocturna is fog. Készülj fel a kalandra, tárazz be nasival, mert egyhamar nem fog elengedni a kötet. Hatalmas kedvenc lett, a karakterek meggyőztek és a történet minden apró hibájával meggyőzött, hogy igenis magamnak kell hinnem, nem pedig mások véleményének.

"Mindnyájunkban van jó és rossz, világosság és sötétség is. Ettől vagyunk emberek. És ne feledjétek, mindegy, milyen mélyre zuhanunk a sötétségben, sosem túl késő a fényt keresni."

"Alfie csak most ébredt rá, hogy mennyire hiányzik neki a lány hangja és élcelődése - a hang, aminek hallatán Alfie úgy képzelte, hogy a lány arca felragyog a csuklya takarásában."

"De ki mondta, hogy nem szolgálhatja a mágiát és önmagát is egyszerre?"

"Elmondhatja neki, hogy az ő hangjába kapaszkodott alig pár másodperccel korábban, amikor a legrosszabbtól félt? A hangját idézte fel, amikor azt mondta neki, hogy milyen ostoba, és igenis bízzon magában, találja meg a határt, és ne lépje át."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Libri Kiadónak! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Thomas Wheeler: Cursed - Átkozott

"A szalmakazalban megbújó, könnyes szemű Nimue úgy érezte, Carden atya maga a fény szelleme."

*

Nimue számkivetettként nő fel. A fekete mágiával való kapcsolata miatt druida falujában rettegnek tőle, így a kétségbeesett lány el akar menekülni… Azonban a vörös paladinok lemészárolják az egész falut, és Nimue élete örökre megváltozik. Haldokló anyja felszólítja, hogy vigye el az ősi kardot egy legendás varázslónak, így Nimue lesz népének egyetlen reménysége. 

Küldetése során aligha van ideje bosszút állni, mégis, a benne egyre növekvő erő miatt semmi másra nem tud gondolni. Nimue szövetséget köt Arthurral, a jóképű zsoldossal, valamint Britannia menedéket kereső tündérnépeinek tagjaival. Megforgatja a kardot, amely az egyetlen, igaz királyt illeti, lekaszabolja a paladinokat és egy romlott uralkodó seregét is. 

Küzdelme során megpróbálja egyesíteni a tündérnépeket, igyekszik bosszút állni a családjáért, és felfedezni a sorsát övező titkot. És talán egyvalami változtathatja meg a sorsot: az, ami a penge végén található.

Amióta kijött Netflixre a sorozat azóta szeretném a könyvet is elolvasni, hiszen a kezdeti nehézség ellenére is magába szippantott a sorozat és kíváncsian vártam, milyen lesz a könyv, lesz e benne valami plusz, ami hozzáad az élményhez vagy csak egy jól megírt könyvet kapok. Valahol a kettő között. Szórakoztató, igazi fantasy, ami nemcsak a tündérek népét mutatja be, de egy legendát is teljesen új köntösben tár elénk.

"Mi hajnalban születtünk... Hogy alkonyatban járjunk."

A Cursed alapja Arthur király legendája. Szerintem ezt a legendát senkinek sem kell bemutatni, hiszen sokak által ismert és szeretett legendáról van szó. Már ezzel megvett magának a kötet, hiszen imádom ezt a legendát, napestig el tudnám hallgatni a történetét. Megvannak benne a kötelező elemek, a kard, maga Arthur és Merlin is, de egy csavarral mindent felbolygat és teljesen új megközelítésben mutatja be a cselekmény által. Sokan mondják azt, ez az új Vaják, hát nem egészen. Aki erre számít, az csalódni fog, mivel a Cursed az a Cursed, a Vaják pedig a Vaják. Ég és föld a kettő, de ne szaladjunk ennyire előre. A regény kezdete nekem kicsit hézagos volt, túlságosan gyorsan történtek az események és valahol útközben lemaradtam, viszont mivel ismerem a sorozatot, ezért mégis megvoltak azok a kitöltő anyagok, amik által össze tudtam illeszteni a darabokat és kerek egészet tudtam alkotni belőlük. Viszont jó hír, hogy csak az eleje ennyire gyors lefolyású, utána már kezd egy olyan mederben folyni a cselekmény, amely könnyebben követhető és amely magyarázatokat is ad, nemcsak kérdéseket vet fel. A regény ahhoz képest, hogy vaskos és tele van rajzokkal, amik igazi pluszt jelentenek, hiszen jól kidolgozott illusztrációkkal van dolgunk, absztrakt elképzelésben, tökéletes kiegészítője a cselekménynek és segíti a gyors haladást is. Emellett olvasmányos, laza szerkezetű könnyen emészthető olvasmány. 

Nemcsak a főszereplő kap hangsúlyt, hanem a legfontosabb karakterek is, ezáltal több szálon fut, több időt hagy a szálak összeérésére, több információt, helyzetet ismerhetünk meg általa. Sokkal jobban átjön így a regény hangulata, ami kicsit borongós, kicsit sötét, de varázslatos és kemény is. 

A Cursed nem egy gyerekeknek való mese, hiszen az erőszaktól, a vértől és a brutalitástól sem riad vissza. Egyes jelenetek vértől átitatott események halmaza, viszont mindezt olyan természetességgel írta meg a szerző, hogy nincs viszolygás vagy undor az emberben az olvasása közben. 

A Cursed egy olyan fantasy, ami lerombolja a tündérek irányába tanúsított tévhiteket, s amely egy teljesen új megközelítésben tárja fel mind a tündérek népét, s mind a legendát. A kötet főszereplője, Nimue egy tündér, akit fajtársai kitagadtak, mert féltek tőle. 

Ő adja meg a regénynek az alaphangulatát, hozzá kerülünk a legközelebb, ő az aki a regény 60%-át uralja. Ő az, aki nemcsak egy lány, hanem egy harcos, aki képes önmagát is feláldozni a fajtársai oltárán. 

A kötetben mellette a vörös paladinok, a síró szerzetes, a vikingek és egy király is helyet kap. Ők teszik kalandossá, néhol titokzatossá a regényt, rájuk épül és velük együtt mozog a cselekmény. A karakterek fejlődőképesek, ha kell érzelmesek, ha kell kemények. 

A velük húzódó titkok koronázzák meg a cselekményt, nemcsak szépen elvegetálnak, hanem céljuk és küldetésük van. A síró szerzetes nem kap sok szerepet, viszont hatalmas potenciál rejlik benne, emiatt is remélem, hogy a továbbiakban megkapja a kellő figyelmet. 

A cselekmény mellett a kötet nyelvezete az, ami igazán felhívja magára a figyelmet. Nemcsak szépen van megírva, hanem egy tündér nyelv is rejlik a sorok között, nemcsak a különböző tündér fajok kapnak helyet, hanem a nyelv is. Ez a különlegesség kiemeli a többi hasonló kötet közül. Ahogy haladunk előre a regényben úgy változik a cselekmény is, néhol vad, zabolátlan, de ha arra van szükség szelíd folyásként tör elő. A kötet felétől érezhető a komolyság, a döntések igazi következménye, s ahogy Nimue, úgy a kötet is hatalmas fejlődésen esik át. Nemcsak a jelleme, hanem a gondolkodásmódja, a helyzetmegítélése is. Thomas Wheeler anyait-apait beletett a kötetbe, s ez látszik is. Elragadó, izgalmas, de olykor veszélyes kalandra invitál minket. Az a 440 oldal egy pillanat alatt lepereg a szemünk előtt, s befejezés után már nyúlnánk a következő kötetért, hiszen az utolsó fejezetek hatalmas erővel ütnek, kérdéseket vetnek fel, s a függővég lerombol minden addigi ellenállást. Fantasztikusan ötvözve a misztikumot a tudással és a folytatás lehetőségével. Ha érdekel titeket az Arthur király ötvözte mondakör, a tündérek népe és a véres háborúk világa, akkor a Cursed-Átkozott neked való, nem fogsz csalódni benne.

" - Bölcs dolog ez, uralkodóm? Merlin különös lény, az egyszer biztos, de mégis csak a mi lényünk. Nyilván nem óhajtunk még inkább ellenszegülni a sötét erőknek."

" (...) - Soha ne az általad megölt emberek számával mér saját bátorságodat. Ennyi az egész. Néha a valódi bátorság azt jelenti, hogy elkerülöd azt a csapást, ami kioltja egy ember életét. Azok, akik aszerint mérik értéküket, hogy hány embert öltek meg, alacsonyabb rendűek. Azok nem lovagok."

" - Te nem közönséges tündérlány vagy! Te vagy a farkasvérű boszorkány! Megforgattad az Ördög Fogát! Lesznek, akik majd imádnak, Nimue, és lesznek, akik majd félnek tőled, és lesznek olyanok is, akik bármit megtennének, csak ott lássanak égni a kereszten. De ha nem veszed kezedbe a sorsodat, az elevenen fal fel! Legyél tisztában azzal, hogy kik az igazi barátaid!"

" - Te Jeva egyik madara vagy, ugye? - döbbent rá Merlin, ahogy visszahúzta a kezét. - Mondd meg annak a vén szipirtyónak, hogy ezzel semmi nem változik kettőnk között!"

" - A kard fogva tart téged, Nimue. Tudom, hogy te is érzed. Én is éreztem. Arra kényszerít, hogy gyilkolj. Hogy legyőzz mindenkit. De ez az út a feledés felé vezet. A kardnak hatalma van, de válaszai nincsenek. A vezér ne csupán bátor legyen, de bölcs is."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Libri Kiadónak! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 5%-os kedvezménnyel!

Stephanie Garber: Finale (Caraval 3.)

"Scarlett Dragna hálószobája csodákból és a színlelés varázslatából épült palota volt, de olyasvalaki számára, aki elfeledte, hogyan kell álmodozni, egyszerűen csak ruhákkal teli, katasztrófa sújtotta területnek tűnhetett."

*

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni. 

Egy álom, amelyért megéri meghalni. 

Egy befejezés, amelyre megérte várni. 

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik. 

Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja. 

 A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.

A Dragna lányok visszatérnek és kő kövön nem marad szárazon. A Caraval lezárása azt ígéri, hogy egyszer minden játék véget ér, de valóban így fog történni? Én már nem vagyok biztos benne. Annyi meglepetést okozott már az írónő, hogy már nem hiszek a szememnek. Próbáltam úgy olvasni a kötetet, hogy kivételesen nem gyártok elméleteket, csak sodródok, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.

Maga a regény első fele most sem nyert meg magának, úgy látszik a döcögős kezdet a Caraval velejárója, de aztán ahogy egyre jobban bepörögnek az események úgy kerültem én is a hálójába, s addig nem eresztett el, amíg az utolsó sort, mondatot, levelet el nem olvastam. A Finale alatt már Scarlett és Tella is szerves része a cselekménynek, viszont Tella van hangsúlyban, ami egyáltalán nem rossz dolog, hiszen most már 3 kötet után ki tudom jelenteni, hogy hiába imádom Juliant, ha Tella személyisége és vakmerősége áll hozzám közelebb. De Scarlett is nagyon fontos szereplője a végjátéknak, nemcsak egy érdekes és senki által nem várt szálat vezet be, hanem érzések sokaságát is. Először is, iszonyat mérges voltam rá, nem tetszett az a szerelmi háromszög, amit generált, csalódtam benne, de aztán az írónő olyan mederbe terelte a cselekményt, ami miatt már nem tudtam haragudni rá. Aztán ezt Tellánál is eljátszotta, viszont ez nem zavart. Kaptam két olyan szerelmi háromszöget, ami felbolydította a cselekményt, megváltoztatott pár sorsfordító eseményt és gondolkodóba ejtett. Maga a cselekmény még mindig energikus, titokzatos, következetes, néhol harcias, de mindig tartogat valami meglepetést, amire nem számít az ember és ami miatt teljesen úgy érzi, ez még a Caraval, csak egy játék. Pedig nem a Finale már nem egy játék, hanem maga a valóság karöltve a Fátumokkal, titkokkal és döntések sorozatával. Az írónő nemcsak misztikumot csempész a lapok közé, hanem rejtélyeket és megoldandó szálakat is. Nemcsak Tella és Scarlett, hanem mi magunk is kapunk feladatot, amit a kötet alatt kell véghez vinnünk. 

Emellett persze kapunk romantikusabb, szerelmesebb részeket is, amikor már a csapból is a rózsaszín habos-babos életérzés árad, de annyira édesek voltak a karakterek *Julian, Legend, Jacks*, hogy emiatt nemhogy haragudni nem tudok, de örülök, hogy ezt is beletette az írónő és nemcsak az izgalmakra fókuszált. Igaz, hogy Scarlett is helyet kap a gondolataival, döntéseivel és cselekedeteivel, de még mindig Tella az, aki irányítja az eseményeket és aki által nemcsak Legend kerül közelebb, bontakozik ki, hanem Jacks is. 

Az írónő ezzel a szerelmi háromszöggel teljesen levett a lábamról, sose tudtam hogy kinek drukkoljak, hiszen mindkét karaktert egyformán szeretem és nehéz választani. Emiatt is vannak részek, amik annyira őszinték és annyi titkok tartalmaznak, hogy csak kapkodtam a fejem és nem hittem, hogy ez valóban megtörténik és én a részese lehetek. 

Aztán ott van maga a történet, ami még a Caravallal kezdődött, de azóta jóval túlnőtte magát rajta és teljesen egészében a Finale alatt bontakozik ki. Erőfitogtatás, évezredes titkok, döntések, a szív és az ész harca, s sok-sok feledhetetlen, mindent megváltoztató kalandban lehet része annak, aki enged a csábításnak és elkezdi a Finalet. 

Maga a kötet eleje még csak építi fel lépésről lépésre a cselekményt, emiatt nem is kell sokat várni tőle, de aztán ahogy a tetőfokára hág, ott aztán tarol és bekebelezi olvasóját. Az első 200 oldalt közel 3 nap alatt sikerült elolvasnom, annyira nem éreztem igazinak, aztán a többit hihetetlen sebességgel egy nap alatt befaltam. Ha úgy érzitek, hogy az elején nem fog meg, akkor se adjátok fel, mert a nagy durranás még csak ezután következik. 

Tella és Scarlett senkit sem hagy cserben. Julian, Legend és Jacks gondoskodnak a szórakoztatásról. Az új fejlemények és a Fátumok pedig megadják a baljós hangulatot, ami végigkíséri a regényt az utolsó sorokig. Hihetetlenül izgalmas, kalandos, mindent megváltoztató befejezés jó sok romantikával, egy meglepő végkimenetellel és a már jól megszokott stílussal.

Nem ez lett a kedvenc részem, hiszen még mindig a Caraval az, ami teljesen elvarázsolt, de úgy érzem nem maradt el nagyban tőle és összességében örülök, hogy magyarul is olvashattuk. Egy spin-off kötetet Legenddel simán el tudnék képzelni, hiszen Legend és Tella története még nem ért véget és nagy potenciál van bennük. Vagy ott van Jacks is, aki még érdekes lehet ebből a szempontból. Ami magát a kötet utolsó akkordjait illeti nagyon gyors lefolyású, tele megoldásokkal, izgalmakkal, szövetkezésekkel, kulcsfontosságú döntésekkel és egy olyan lezárással, ami után csak pislog az ember. 

Annyira idilli és édes az utolsó fejezet, a ráadásról nem is beszélve. Viszont maradtak bennem kérdések és úgy érzem túlságosan is gyorsan lett vége, szívesen olvastam volna még, és lett is volna benne potenciál. Emiatt kicsit szomorú vagyok, de ez nem vett el az élményből, hiszen a legtöbb függőben lévő szálra megoldást adott és látszik, hogy próbált ezzel az utolsó résszel az írónő az olvasóknak kedvezni.

" - Csináld - kérte. Lelkének egy része tudta, milyen kétségbeesett hiba egy Fátumhoz fordulni vigaszért. De még ha hiba is volt, annyira rossz nem lehetett, mint ez. - Űzd el a szomorúságot és a fájdalmat, csak űzz el mindent, ami fáj."

" - Te vagy az az emberlány, aki miatt újra dobogni kezdett Jacks szíve. Azt suttogják, te vagy az egyetlen igaz szerelme. De ez nem jelenti, amit szerinted jelent. A halhatatlanok képtelenek a szeretetre. Nem ismerik ezt az érzést."

" - A szerelem zűrös dolog. Nem könnyű irányítani. De ez teszi annyira erőssé. Féktelen szenvedély. Annyit tesz, mint jobban törődni valaki mással, mint a saját életeddel."

" - Csak mert valami igazi, ez még nem jelenti azt, hogy az ember hisz benne. A Fátumok igaziak, de én nem hiszek bennük. Benned hittem, és újra hinni szeretnék. Tudom, hogy ennél többre vagy képes."

"A férfi úgy festett, mint egy elátkozott románc befejezése. Sötét ruhája szakadt, mellkasán friss égések, és a szeme, amely valaha teli volt csillagokkal, most üres feketeség kétségbeesett szürke repedésekkel és a fehérjében kígyózó, fájdalmas vörös vonalakkal."

Köszönöm a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Stephanie Garber: Legendary (Caraval 2.)

"A palota néhány szobájában szörnyek lapultak az ágy alatt, arra pedig Tella esküdni mert volna, hogy az édesanyjuk lakosztálya valamiféle varázslatot rejt."

*

Egy összetört szív. 

Egy megfizetendő adósság. 

Egy vérre menő játék. 

Donatella Dragna a Caraval varázslatos világában végleg megszabadult zsarnok apjától, és a nővérét, Scarlettet is megmentette egy baljós házasságtól. Lenne mit ünnepelnie a Dragna-lányoknak – de Tella még nem szabad. Még a játék előtt, végső kétségbeesésében egyezséget kötött egy bűnözővel, és most olyasmivel tartozik neki, amit eddig soha senki nem tudott megszerezni. Ki kell derítenie a Caraval mester, Legend valódi nevét! Erre csak egyetlenegy esélye van: ha megnyeri a Caravalt. Tella tehát második alkalommal is beleveti magát a legendás versengésbe, és ezzel keresztezi egy gyilkos trónörökös útját, belebonyolódik egy elátkozott szerelembe, valamint a titkok kusza hálójába… amivel bajba sodorja Scarlettet is. 

A Caraval mindig is bátorságot, ravaszságot és áldozatokat követelt. Ám ezúttal még többet kér a játék: ha Tella nem tudja teljesíteni, amit az alkuban ígért, és nem szolgáltatja ki Legend igazi nevét, mindent elveszít – talán még az életét is. De ha nyer, Legend meghal, és a Caraval örökre megsemmisül. Isten hozott újra a Caravalban… a játék még csak most kezdődik igazán!

Nagy elvárásokat támasztottam a regénnyel szemben, hiszen imádtam az első részt, adott egy kis pluszt és nagyon kíváncsian vetettem bele magam a második rész olvasásába. A kötet eleinte nem felelt meg az elvárásaimnak, nem voltam odáig a gondolatért, hogy Scarlett helyett Tella legyen a mesélő, majd egy ponton minden kételyem elpárolgott és megmutatta a Legendary, hogy van olyan jó, mint a Caraval és nemcsak Scarlett, hanem Tella is megérett a saját Caravaljára.

Úgy nagyjából a kötet felénél kezdtem el először azt érezni, hogy kicsit többet ad ez a második rész, mint az első. Addig csak sodródtam az árral, vártam a különböző fordulatokat, befogadtam az információkat és hagytam hadd sodorjon magával. Azt viszont mindenképp ki kell jelentenem, mielőtt túl nagy elvárásoknak vetnétek alá a kötetet, hogy nem szabad és nem is kell összehasonlítani a Caravallal, mert a Caraval az a Caraval, a Legendary meg a Legendary. Egy érem két teljesen különböző oldala, egy család két teljesen eltérő személyiségű lányainak története. A kötetet Valenda városában játszódik, egy teljesen új Caraval veszi kezdetét, új szerepkörökkel, de a már megismert karakterek megmaradnak, míg Tella és Dante nagyobb szerepet kap, addig Scarlett és Julian eltűnnek a sorok között. Már nem ők a hangsúlyosak, de ez jól is van így, hiszen a Legendary már Tella szemszögéből közelíthető meg és az ő érzései, gondolatai, kételyei és döntései kerülnek előtérbe. Nemcsak a helyszín új, de a Caraval is. Már nem azon van a hangsúly, hogy megtaláljuk a másikat, hanem azon ki is Legend. Az egész cselekmény erre a mozzanatra épül rá, erre szövi a bonyodalmakat és a hajmeresztő eseményeket. Míg a cselekmény száguld, addig a karakterek kibontakoznak, megmutatják valódi önmagukat és bebizonyítják, nem minden arany, ami fénylik. 

Hol megbotránkoztatnak, hol elvarázsolnak, de az biztos, hogy végig fenntartja a kötet a figyelmet és addig nem enged el, amíg az utolsó kis apró mozzanata a helyére nem kerül. Természetesen nemcsak Tellát ismerhetjük meg tüzetesebben, hanem Dantet is, és mindketten sokkal közelebb kerültek hozzám, mint azt valaha is gondoltam volna. 

Dante Julian mellett elrabolta a szívem, Tella megmutatta valódi vadóc, de annál inkább akaratosabb és erősebb oldalát, amit eddig nem láthattunk tőle. Jóval több van benne, mint amit a felszín mutat. Nemcsak erős, de eszes és mindenre van egy kész válasza, még akkor is, ha elveszettnek érzi magát. 

Dante már nemcsak egy karakter, akit nem tudunk hova tenni, hanem egy olyan eleme a regénynek, aki szívek millióit rabolja el és tartja fogságban a regény végéig. Jacks igazi vérpezsdítő újdonság, aki behozza a Fátumokat a regénybe és aki által szóbeszédek, legendák válnak valósággá. Ahol egyszer felbukkan ott darabokra szedi a cselekményt és addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Ehhez mérten a cselekmény is egy kerek egészet alkot a karaktereivel, a talányaival és a ki nem mondott gondolataival. 

A szerelmi szál ezúttal enyhébb, de érezhetően jelen van és uralja a történetet, egészen a végsőkig, ahol is mindenre fény derül. A Legendary már nem az a regény, ahol vigyázni kell, hanem az, ahol ki kell bogozni a szálat és meg kell mondani, mi a valóság és mi a képzelet szüleménye. Mi igaz, s mi megjátszott. Nagyjából a kötet felétől kezdtem el azt érezni, hogy pörgősebb, erősebb, határozottabb a regény vezetése, mint az első részé. Igaz, eleinte csalódott voltam, hogy kevesebb Scarlett és Julian jelenetet kapott, de sikerült az írónőnek ezt az érzést ellensúlyoznia. 

Ami magának a kötetnek a felépítését illeti ugyanúgy megvannak a fő részek, a levelek viszont ezek már nem annyira díszesek, mint a Caravalban, egy letisztultabb stílust követnek, ami jobban is illik Tellához, s ami Legendet is közelebb hozza. Bár kevesebb szó esik róla, mégis végig uralja a kötet mondanivalóját. Végig jelen van és noszogat minket, járjunk a titok végére. Ami pedig a kötet utolsó éjszakáját, a regény gyors sodrású lefolyását illeti, nem egyszer maradt tátva a szám és teljesen ledöbbentem. Volt pár tippem, ki is lehet Legend, de nem mertem még csak gondolni sem arra, hogy talán valami csoda folytán igazam lehet. Arról nem is beszélve, hogy függővéges és most ki lennék akadva, ha nem lenne már a kezemben a záró kötet. Döntések, sorsokat megrendítő események, érzelmek kavalkádja és titkok feltárása vár ránk a Legendary alatt. Nemcsak a kötet utolsó harmadára érvényes az az állítás, miszerint beférkőzik a bőröd alá, izgalmas, lebilincselő, hanem az egész kötetre. Végig egy bizonyos mederbe tereli az olvasóit és csak az utolsó simítások után lök még egy utolsót, még egy végzeteset, ami felbolygatja és megváltoztatja a regényt, nemcsak a hangulatot, de az eddigi tetteket is más színben látatja. Ha eddig nem kaptál kedvet a trilógiához, garantálom, hogy most meghozza a kedved. S nemcsak az állad fog leesni, hanem érzelmek sokasága is le fog játszódni benned, míg a Legendary lapjain barangolsz és felfeded a titkait.

"És épp ez az, amiért a szerelem annyira veszélyes. A szerelem kertté varázsolja a világot, igéző kertté, ahol könnyű elfelejteni, hogy a rózsaszirmok is tiszavirág életűek, éppoly múlandók, mint az érzések, és végül ugyanúgy elhervadnak és meghalnak, semmi mást nem hagyva maguk után, csak a töviseket."

"Ó, mennyire vágyott Tella arra, hogy ő legyen a Szívek Hercegének egyetlen gyenge pontja! Teljes szívéből el akarta pusztítani."

" - Legközelebb meg is teszem - Dante ajkai csókot leheltek Tella homlokára. - Higgy bennem, Donatella. Ha most ébren maradsz. míg biztonságos, meleg helyre viszlek, ígérem, soha többé nem engedlek úgy el magam mellől, mint aznap éjjel. Együtt rendbe hozzuk ezt az egészet."

"Dante körbenyalta a szája szélét, mint egy éhes tigris, amely épp most cserkészett be egy kismacskát. Tella még szorosabban markolta a leplet."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!