Stephanie Garber: Finale (Caraval 3.)

"Scarlett Dragna hálószobája csodákból és a színlelés varázslatából épült palota volt, de olyasvalaki számára, aki elfeledte, hogyan kell álmodozni, egyszerűen csak ruhákkal teli, katasztrófa sújtotta területnek tűnhetett."

*

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni. 

Egy álom, amelyért megéri meghalni. 

Egy befejezés, amelyre megérte várni. 

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik. 

Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja. 

 A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.

A Dragna lányok visszatérnek és kő kövön nem marad szárazon. A Caraval lezárása azt ígéri, hogy egyszer minden játék véget ér, de valóban így fog történni? Én már nem vagyok biztos benne. Annyi meglepetést okozott már az írónő, hogy már nem hiszek a szememnek. Próbáltam úgy olvasni a kötetet, hogy kivételesen nem gyártok elméleteket, csak sodródok, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.

Maga a regény első fele most sem nyert meg magának, úgy látszik a döcögős kezdet a Caraval velejárója, de aztán ahogy egyre jobban bepörögnek az események úgy kerültem én is a hálójába, s addig nem eresztett el, amíg az utolsó sort, mondatot, levelet el nem olvastam. A Finale alatt már Scarlett és Tella is szerves része a cselekménynek, viszont Tella van hangsúlyban, ami egyáltalán nem rossz dolog, hiszen most már 3 kötet után ki tudom jelenteni, hogy hiába imádom Juliant, ha Tella személyisége és vakmerősége áll hozzám közelebb. De Scarlett is nagyon fontos szereplője a végjátéknak, nemcsak egy érdekes és senki által nem várt szálat vezet be, hanem érzések sokaságát is. Először is, iszonyat mérges voltam rá, nem tetszett az a szerelmi háromszög, amit generált, csalódtam benne, de aztán az írónő olyan mederbe terelte a cselekményt, ami miatt már nem tudtam haragudni rá. Aztán ezt Tellánál is eljátszotta, viszont ez nem zavart. Kaptam két olyan szerelmi háromszöget, ami felbolydította a cselekményt, megváltoztatott pár sorsfordító eseményt és gondolkodóba ejtett. Maga a cselekmény még mindig energikus, titokzatos, következetes, néhol harcias, de mindig tartogat valami meglepetést, amire nem számít az ember és ami miatt teljesen úgy érzi, ez még a Caraval, csak egy játék. Pedig nem a Finale már nem egy játék, hanem maga a valóság karöltve a Fátumokkal, titkokkal és döntések sorozatával. Az írónő nemcsak misztikumot csempész a lapok közé, hanem rejtélyeket és megoldandó szálakat is. Nemcsak Tella és Scarlett, hanem mi magunk is kapunk feladatot, amit a kötet alatt kell véghez vinnünk. 

Emellett persze kapunk romantikusabb, szerelmesebb részeket is, amikor már a csapból is a rózsaszín habos-babos életérzés árad, de annyira édesek voltak a karakterek *Julian, Legend, Jacks*, hogy emiatt nemhogy haragudni nem tudok, de örülök, hogy ezt is beletette az írónő és nemcsak az izgalmakra fókuszált. Igaz, hogy Scarlett is helyet kap a gondolataival, döntéseivel és cselekedeteivel, de még mindig Tella az, aki irányítja az eseményeket és aki által nemcsak Legend kerül közelebb, bontakozik ki, hanem Jacks is. 

Az írónő ezzel a szerelmi háromszöggel teljesen levett a lábamról, sose tudtam hogy kinek drukkoljak, hiszen mindkét karaktert egyformán szeretem és nehéz választani. Emiatt is vannak részek, amik annyira őszinték és annyi titkok tartalmaznak, hogy csak kapkodtam a fejem és nem hittem, hogy ez valóban megtörténik és én a részese lehetek. 

Aztán ott van maga a történet, ami még a Caravallal kezdődött, de azóta jóval túlnőtte magát rajta és teljesen egészében a Finale alatt bontakozik ki. Erőfitogtatás, évezredes titkok, döntések, a szív és az ész harca, s sok-sok feledhetetlen, mindent megváltoztató kalandban lehet része annak, aki enged a csábításnak és elkezdi a Finalet. 

Maga a kötet eleje még csak építi fel lépésről lépésre a cselekményt, emiatt nem is kell sokat várni tőle, de aztán ahogy a tetőfokára hág, ott aztán tarol és bekebelezi olvasóját. Az első 200 oldalt közel 3 nap alatt sikerült elolvasnom, annyira nem éreztem igazinak, aztán a többit hihetetlen sebességgel egy nap alatt befaltam. Ha úgy érzitek, hogy az elején nem fog meg, akkor se adjátok fel, mert a nagy durranás még csak ezután következik. 

Tella és Scarlett senkit sem hagy cserben. Julian, Legend és Jacks gondoskodnak a szórakoztatásról. Az új fejlemények és a Fátumok pedig megadják a baljós hangulatot, ami végigkíséri a regényt az utolsó sorokig. Hihetetlenül izgalmas, kalandos, mindent megváltoztató befejezés jó sok romantikával, egy meglepő végkimenetellel és a már jól megszokott stílussal.

Nem ez lett a kedvenc részem, hiszen még mindig a Caraval az, ami teljesen elvarázsolt, de úgy érzem nem maradt el nagyban tőle és összességében örülök, hogy magyarul is olvashattuk. Egy spin-off kötetet Legenddel simán el tudnék képzelni, hiszen Legend és Tella története még nem ért véget és nagy potenciál van bennük. Vagy ott van Jacks is, aki még érdekes lehet ebből a szempontból. Ami magát a kötet utolsó akkordjait illeti nagyon gyors lefolyású, tele megoldásokkal, izgalmakkal, szövetkezésekkel, kulcsfontosságú döntésekkel és egy olyan lezárással, ami után csak pislog az ember. 

Annyira idilli és édes az utolsó fejezet, a ráadásról nem is beszélve. Viszont maradtak bennem kérdések és úgy érzem túlságosan is gyorsan lett vége, szívesen olvastam volna még, és lett is volna benne potenciál. Emiatt kicsit szomorú vagyok, de ez nem vett el az élményből, hiszen a legtöbb függőben lévő szálra megoldást adott és látszik, hogy próbált ezzel az utolsó résszel az írónő az olvasóknak kedvezni.

" - Csináld - kérte. Lelkének egy része tudta, milyen kétségbeesett hiba egy Fátumhoz fordulni vigaszért. De még ha hiba is volt, annyira rossz nem lehetett, mint ez. - Űzd el a szomorúságot és a fájdalmat, csak űzz el mindent, ami fáj."

" - Te vagy az az emberlány, aki miatt újra dobogni kezdett Jacks szíve. Azt suttogják, te vagy az egyetlen igaz szerelme. De ez nem jelenti, amit szerinted jelent. A halhatatlanok képtelenek a szeretetre. Nem ismerik ezt az érzést."

" - A szerelem zűrös dolog. Nem könnyű irányítani. De ez teszi annyira erőssé. Féktelen szenvedély. Annyit tesz, mint jobban törődni valaki mással, mint a saját életeddel."

" - Csak mert valami igazi, ez még nem jelenti azt, hogy az ember hisz benne. A Fátumok igaziak, de én nem hiszek bennük. Benned hittem, és újra hinni szeretnék. Tudom, hogy ennél többre vagy képes."

"A férfi úgy festett, mint egy elátkozott románc befejezése. Sötét ruhája szakadt, mellkasán friss égések, és a szeme, amely valaha teli volt csillagokkal, most üres feketeség kétségbeesett szürke repedésekkel és a fehérjében kígyózó, fájdalmas vörös vonalakkal."

Köszönöm a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!