2020. szeptember 28., hétfő

Papp Csilla: Ha/Mar

 "Semmi kétségem nincs afelől, hogy nekem valami egészen mást kellene csinálnom."

*

Mindig ​létezik új esély? Mikortól szabad újrakezdened, ha két gyermekkel egyedül maradtál? Akarsz-e, tudsz-e újra bízni a szerelemben? Ezek Dalma – az új történet főhősének – dilemmái. De Dénes helyzete sem kevésbé bonyolult. Két tragikus házasság után van tovább? És ha igen, akkor merre? A járt út, vagy valami egészen más a megoldás? Ezek a kérdések mardossák Dénes lelkét. A regényből megtudhatjuk, mi történik, amikor Dalma és Dénes, a két bizalmatlan és sebzett ember egy idegen országban – egy kis görög szigeten – a múlt kötöttségei nélkül találkoznak, és a konvenciókat hátrahagyva utat engednek az egymás iránti szenvedélynek. 
 Papp Csilla korábbi regényeiből megismert szereplőkkel is találkozhatunk ebben a történetben, ami onnan indul, ahol általában a romantikus regények befejeződnek. Az író ismét érzékenyen nyúl olyan komoly – és sok esetben tabunak számító – aktuális témákhoz, mint a gyász feldolgozása, a jó vagy rossz anya kérdésköre, vagy hogy meddig tudunk önmagunk maradni a munkánkban.


Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy előolvashattam a Ha/Mart, ami egy könnyed, nyár végi kalandnak indult, de aztán sokkal komolyabb és velősebb regény lett belőle. Az írónő munkássága nem újdonság előttem, hiszen anno, nagyon régen már olvastam tőle A másik oldalról című regényét, ami egyből fel is került a kedvencek listájára, de az utána megjelenő két regénye valahogy elkerült, de a Ha/Mar után biztos vagyok benne, hogy nem fogok olyan sokat várni, hiszen a hamarosan megjelenő új regényével megmutatta azt az írónő nekem, hogy igenis van benne spiritusz és olyan érzéssel ír, amit tanítani kéne.

Mint ahogy már írtam a regény egy könnyed, kis kalanddal indul egy egzotikus környezetben, Görögország egy parányi szigetén. Már ez a kezdés sejteti azt, amire vártam, a szórakozás és a kikapcsolódás lehetőségét. Az első fejezetek után tudtam, hogy itt még semmi sem az, aminek látszik, bőven akad kifejteni való és ahogy egyre haladtam előre úgy nyílt meg a könyv is az olvasói előtt. Míg az első pár fejezet, maga a hűsítő víz, addig a többi eszeveszett erővel tombol és alig várja, hogy kiszabadulhasson a ketrecéből, akárcsak a kötet szereplői. Nemcsak egy regényt kaptam, hanem egy komoly témákat feszegető olvasmányt, kemény döntésekkel, magával az élettel és az elmúlás utáni sokkal és azzal a kecsességgel, amivel az írónő lapra veti a gondolatait. Nagyon örülök, hogy én lehettem az, aki előolvashatta ezt a regényt, hiszen ami már az első fejezet után meggyőz, az gyanús, hogy nemcsak az olvasói lelkeket fogja elrabolni, hanem bizony gondolkodásra, számvetésre is sarkallja olvasóit. Maga a regény tele van váratlan fordulatokkal, olyan élethelyzetekkel, ami miatt úgy érezzük magunkat, mintha beültünk volna a moziba egy filmre, de valóban minden egyes jelenete, akár a való életben is megtörténhetne. 

Nemcsak a lelki része megterhelő, hanem a szerelmi, romantikusabb szál is. Küzdelem nélkül semmi sincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni, s erre is helyezi a regény a legnagyobb energiát. Ahogy a kezdeteknél cserfes, flörtölős, úgy vált át utána komolyabb hangnemre és zúdítja a fejünkre az információk tömkelegét. Dalma és Dénes kapcsolata nem az a szokványos egymásra találás, amit a filmekben is láthatunk, hiszen két megtépett, megsebzett lélekről van szó, akik egyszerre, egy időben, voltak jó helyen. 

A sors nagy játékos, s ezt az írónő sem hanyagolja el. Úgy tolja élénk a váratlanabbnál váratlanabb pillanatokat, hogy még csak pislogni sincs időnk. Maga a regény felépítése következetes, ahol kell szexi, pikáns, megad egy bizonyos alaphangulatot, a karakterei valósak, akár te vagy a szomszédod is lehet és nem utolsó sorban szíve-lelke benne van az írónőnek, nemcsak a karakterek erősek, de a történet váza és felépítése is. 

Tégláról téglára épül, de minden egyes elem előtt újabb adalékanyagot és információt pottyant az ölünkbe, hogy ne érezzük elhanyagolva magunkat. A Ha/Mar egy élet-igenlő, valóságos, szerelmes, de olykor fájdalmas történet két megsebzett szív egymásra találásáról és az egymás elleni harcról, visszafojtott vágyakról. 

A megszokott elemekkel, a megszokott stílusban köszönt minket a legújabb regényével Papp Csilla, s úgy érzed a regény után, hogy neked bizony olvasnod kell a többi regényét is, hiszen már az első perctől kezdve megvesz magának kilóra és nem hagyja, hogy elkalandozz, végig odaszegez az oldalakhoz és a cselekmény sokszínűségével végig fenn is tartja az érdeklődést. Emellett a történet intenzív és érzelmek sokaságával támasztja alá a kételyeket, a lelki vívódást, mégis az alaphangulat nem erre épül, hanem a gyász utáni kilábalás és a boldogság megtalálása a fő célja. 

Azt sulykolja belénk a regény, hogy nem szabad feladnunk, mindenki megérdemli a boldogságot, de tenni kell érte és nem szabad hagyni, hogy elillanjon mellettünk az élet. Kézen kell fogni és addig-addig bontogatni a szárnyunkat, amíg úgy nem érezzük, készen állunk a repülésre. A kötet utolsó fejezeteiben nyer csak úgy igazán értelmet a cím, a Ha/Mar, s ha keserédes is, még mindig ott van a remény, aki végigsegít minket az utolsó oldalakon is. A kötet lezárását tekintve igazi keretet alkot, hiszen ahogy elkezdődött úgy is ér véget. Maguk a karakterek szerethetőek, de Dalma személyével nem vagyok teljes egészében kibékülve. Túl sokat gondolkodik, néha önzőnek kell ahhoz lenni, hogy a jó dolgok ne csak megtörténjenek, hanem meg is maradjanak, s olykor a másikat is meg kell hallgatni. Emiatt kicsit alább hagyott a lelkesedés a végére, de összességében nagyon élvezhető, tanulságos regény két összetört szívű ember találkozásáról és a félelmeink legyőzéséről. Tökéletes kikapcsolódás a borongós, őszi napokra, amikor másra sem vágyok az ember, csak a jó meleg takaróra, egy bögre forró teára és egy jó könyvre.
" - Szerintem - kezdte, de mintha meglepte volna a visszakérdezés, talán eddig nem is volt határozott álláspontja. Némi gondolkodást követően ezt mondta: - Az, amikor az egyik ember lemeztelenítve odaadja a szívét a másiknak, és mégsem marad szív nélkül, mert cserébe megkapja a társáét. Úgy gondolom, ez a szerelem."

" - Jaj, nagyon helyesek voltak az egyik évben az Eurovízión a magyar fiúk, megkedveltem őket - lelkesedett, miközben nekem fogalmam sem volt arról, miről beszél.
  - Igen, ők az AWS zenekar - vetette közbe Dalma. - Nagyon fiatalok - kezdtek beszélgetni a zenéről."

"Basszus! Basszus! Csongor még sértődötten a szobájában. Kristóf éhen akar halni. Donátnak mindjárt amputálni kell a lábát. Én meg szívszélütésben rögtön összeesek. Nem ez volt a mai tervem."

" - Hát nem érted? Téged akarlak! Nem a testedet, nem azt, amit fel akarsz nekem kínálni percről percre, nem csak azt. Egészben akarlak, te őrült! Azt akarom, hogy ne csak pótlék legyek számodra. Azt akarom, hogy te is engem akarj, ne csak azt az érzést, ne csak a beteljesülést, amire a tested vágyik. Érted már?"




Köszönöm szépen az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak az előolvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...