Jeph Loeb & Tim Sale: Superman az örökkévalóságnak

"Manapság úgy emlegetik a népek, hogy az "Acélember"."

*

Úgy hívták, Clark Kent. Fiatalember volt még, akinek meg kellett birkóznia az elképesztő erővel, amelyet a sors rá mért. Ideje megismerni a lenyűgöző képregényt, amelyben falusi gyerekből a világ leghatalmasabb hősévé emelkedik. 

A Superman az örökkévalóságnak Superman legkorábbi kalandjainak mitikus története. Alkotói Jeph Loeb és Tim Sale, a Batman: Hosszú Halloween és a Batman: Torz diadal Eisner-díjnyertes szerzői, a gyönyörű színezés Bjarne Hansen munkája. 

A klasszikus történet gyűjteményes kiadása tartalmazza az eredeti, négyrészes képregényt és kiegészítő fejezeteket a Superman 226., a Superman/Batman 26., a Solo 1. és a Superman/Batman Secret Files 2003 1. számából.

"Odanézz, fent az égen! Egy madár! Egy repülő! Nem, ez Superman!

Superman talán az egyik legismertebb és legnépszerűbb DC szuperhős, akinek a neve összefonódott mára a hősiességgel. A Superman az örökkévalóságnak Clark Kent emberi oldalát mutatja meg, azt, hogy hogyan is került Smallville-ből a Daily Planethez. Egy nagyon olvasóbarát kiadvány, amiben Clarkra, mint emberként fókuszál, megmutatja, hogy milyen az élete és kik azok, akiket a háta mögött hagyott a nagyvárosi hősködés miatt. Rávilágít továbbá azokra a pontokra, amik segítettek neki eldönteni, hogy kezdenie kellene valamit a szupererejével, és többet tenni, mint az átlag ember.

Sokszor érzem azt Supermannel kapcsolatban, hogy legyőzhetetlennek ábrázolják, és elmarad az emberi énje. Egy olyan szimbólum ő, akinek semmi sem lehetetlen, aki nem menekül a problémák elől, hanem saját erején túl teljesít, és mindent feláldoz az emberiség jólétéért. Na, Jeph Loeb ezzel szemben Superman esendő emberi oldalát ragadta meg, és mutatta be ezzel a képregénnyel. Egy sokkal közelibb és érzelmesebb oldalát láthatjuk, aki akár a szomszéd fiú is lehetne a farmról, mert valójában az.

A kiadvány különlegessége, hogy 4 évszakon keresztül lehetünk Clark Kent életének a részesei. Mind a négy részben/évszakban előkerül Smallville és a Metropolisbeli élete is. Ellenségek, megoldásra váró problémák, segítségkérések, elgondolkodtató gondolatok és Lois Lane kísértésében telnek ezek az évszakok, és mutatják meg, hogy olykor a szuperhősöknek is szükségük van magányra, gondolkodási időre és a család, a megszokott élet közelségére. Nekem nagyon tetszett az, ahogy Loeb és Sale ábrázolták Superman karakterét, és nem akarták, hogy csak egy távoli és érzelemmentes hősként maradjon meg bennünk a Superman jelenség.

Ahány alkotó annyi nézőpont, de van valami különleges ebben a Supermanben. Nagyon a kezdetek-kezdetén láthatjuk őt, emiatt esendő, szimpatikus, és át tudjuk érezni a helyzetét. Egy olyan fiatal férfit ismerhetünk meg, aki keresi a helyét a világban, aki erősebb mint az emberiség nagy része, mégis képes megmutatni az esendő és a gyenge oldalát. Eleinte csak egy kisfiú, de aztán szépen felnő a feladatához, és megmutatja, hogy Superman sem tökéletes, és ugyanúgy képes elbizonytalanodni, mint te vagy én.

A különböző évszakok különböző nézőpontokat, perspektívát adnak. A tavasz részében Jonathan Kenten keresztül láthatjuk Clarkot. Ez a szakasz a fiatalságot, a reményt és a szuperhősködés kezdeti szakaszát mutatja be. A fiatalkori elhatározás és elköltözés elemei is itt jelennek meg. Ezzel szemben a nyarat már Lois Lane mutatja be nekünk, és Clark kevésbé kap benne teret a szereplésre, mint Superman. Az ő részei hangsúlyosabbak, illetve Clark beilleszkedése és kapcsolata a többiekkel kerül jobban fókuszba.

A harmadik egység, az ősz, Lex Luthoré, aki Superman ellensége, pont emiatt is érdekes ez a rész, hiszen láthatjuk, hogy hogyan is alakult ki Lexben a Superman iránti gyűlölet, és mik voltak azok a pontok, amik átlendítették őt azon a bizonyos ponton. A veszély és valamilyen szinten a kezdeti ellenségeskedés színtere is az ősz. Elindítja a későbbiekben ismert ellenséges hangulatot.

Az utolsó egység a tél, amiben legnagyobb meglepetésemre Lana Lang szemszöge kerül elő. Egy nagyon emberi és szeretetteljes egységet tudhat a magáénak. Lana meglátásai sokat segítenek abban, hogy más fényben lássuk Clarkot. Betekintést nyújt ezáltal a fiú belső világába, a kétségeibe és az elfogadásba is. Nemcsak Lana fogadja el a helyzetet, hanem Clark is. Nemcsak egy egyszerű ember, hanem ő Superman, aki tehet az emberiségért, és akinek magasztosabb célja van az életben, mint egy kisváros lakójának lenni, illetve a Daily Planetnek publikálni.

Nemcsak Smallville Superman otthona, hanem Metropolis is. Amiatt, hogy nem Clark meséli el Superman történetét, hanem különböző nézőpontokon keresztül láthatjuk őt lesz sokkal kézzelfoghatóbb, mint az eddigi általam olvasott Superman képregények. A képkockák és az illusztrátor stílusa is nagyban hozzájárult ehhez a képhez, hiszen élénk, vibráló színeket használ. 

Túlnyomó többségben vannak a világosabb színek, az ikonikus piros és kék is megjelenik, ugyanakkor pont emiatt lesz árnyalt és emberi a Supermanről kialakított kép. Superman ábrázolása is azt mutatja, hogy esetlen figura ő, akinek hozzá kell szoknia az új normához, ahhoz, hogy mennyire is kilóg a groteszkként ábrázolt, elnagyolt testi tulajdonságaival, de nekem pont emiatt vált oly szimpatikussá ez az ábrázolásmód.

Loeb Supermanjének az egyik legnagyobb erőssége az, hogy lélektanilag közelíti meg a hős karakterét. Bemutatja, hogy Jonathan Kent által milyen neveltetést kapott, hogy lényegében csak egy kisvárosi fiú, aki magasztos célokat tűzött ki maga elé az életben, és emiatt sokszor bizonytalan, nagy az igazságérzete, de nehezen illeszkedik be ebbe az új életbe, amit a döntése miatt már nem Smallville városában él. 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)