Ozaki Kaori: Az istenek hazudnak

"Tizenegy éves koromban történt nyáron."

*

Nanao Nacuru tizenegy éves, egyedül él az anyjával és válogatott focista szeretne lenni. Miután új fociedzőt kap, és egy macskának köszönhetően összebarátkozik a zárkózott Szuzumura Rióval, hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, ellógja a nyári focitábort, és a lánynál húzza meg magát romos házukban, amely azonban sötét titkot rejt… 

Keserédes nyári történet egy gyerekszerelemről, a közös magányból kicsírázó összetartásról és a titkok terheiről.

"Indulok. Igyekszem hamar hazaérni."

Ozaki Kaori rövid mangája nem az a kötet, amit egyszer elolvasol, aztán elfelejtesz. Ó, nem! Ez a manga a maga valóságával döngöl a földbe, és mutatja meg, hogy bizony így is lehet. Rövid, egykötetes, mégis nyomot hagy maga után. Egyszerre szól a felnövésről, a gyermeki ártatlanság elvesztéséről, a felelősségről, szerelemről és az emberi kapcsolatok törékenységéről. Az eddig általam olvasott mangák közül ez hagyta a legmélyebb nyomot bennem, és biztos vagyok benne, hogy minden évben legalább egyszer újra fogom olvasni.

A történet középpontjában Nanao Nacuru áll, aki egy nem hétköznapi nyarat tudhat a háta mögött. Csupán 11 éves, mégis szembesülnie kell az élet zord oldalával, azzal, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy szerető és gondos kezek között töltheti a mindennapjait, hogy van egy anyukája, akinek fontos, aki törődik vele, és aki ott van mellette, ha szüksége van rá.

Mellette Suzumura Rio kerül a középpontba, aki Nanao népszerűsége mellett egy szürke kisegér, akit a társai folyamatosan gúnyolnak, aki teljesen más életet kényszerül élni, mint más gyerekek. A sorsát nagyon a szívemen viseltem olvasás közben, és nem egyszer tört össze apró darabokra pont amiatt, amit az tett vele, akinek vigyáznia kellett volna rá. Van egyfajta morbid utóhangja is  a történetnek miatta, és szó szerint azt éreztem olvasás alatt, hogy megszakad érte a szívem.

Suzumura a helyzete miatt egy csendes és visszahúzódó lány, akinek kötelessége és feladata van, akinek már nagyon korán fel kellett nőnie, és olyan dolgokat csinálnia, amit egy felnőttnek sem lenne szabad. Ezzel szemben Nanao egy népszerű focista, és a véletlen folytán belebotlik Rioba, s onnantól nem lesz semmi sem a régi. Innen kezdődik el ez az érdekes nyár, és mutatja meg, hogy mennyire különböző élethelyzeteket és felelősségtudatot tud produkálni az élet.

A manga hangulata pont emiatt egyes helyeken melankolikus, de a visszafogottság sem idegen tőle, főleg ha Rio kerül előtérbe. Az az 5 fejezet, amin keresztül az élete részesei lehetünk tele van megpróbáltatásokkal, felelősséggel és korai felnövéssel. Hiába manga, én mégis úgy gondolom, hogy nehezebb olvasmány, mint pl. A Holdkönny Birodalom, mert emberi sorsokról szól, és megmutatja az árnyoldalt is. Nemcsak a szépre helyezi a hangsúlyt, hanem a valóságra is, ami olykor kegyetlen és tele van fájdalmakkal.

Ozaki Kaori stílusa tökéletesen illeszkedik a történethez, hiszen a rajzok könnyedséget és eleganciát sugároznak magukból. Tökéletesen visszaadja a hangulatot, a kisvárosi Japán nyári hangulatát, a japánok életvitelét, a nyári kalandok hóbortját, illetve az első szerelem keserédes mivoltát. Valahol gyermeki is, de érződik rajta a felnövés, és a teher is. Ontja magából a nosztalgia, a csend, a forró nyári napok és a kaland hangulatát. Valahol sorszerű is Rio ás Nanao találkozása, valahol pedig szomorú, de egyben őszinte is.

Ahhoz képest, hogy milyen rövid ez a történet, úgy érzem, hogy kellőképp ki vannak dolgozva a karakterek, és mindenkiből pont annyit kapunk, mint amire szükségünk van a cselekményhez. Se nem többet, se nem kevesebbet. Minden karakter hozza a rá kiosztott szerepet, és a kellő időben foglalja el a helyét a kötet sűrűjében. 

Ami különösen tetszett nekem a karakterek ábrázolása során az az, hogy nem klisés karakterekkel adaptál, hiszen Nanao egy viszonylag érzékeny fiú, aki gondolkodik, aki nem mondható klasszikusnak, és a maga tempójában kezdi megérteni a felnőttek világát, magát az életet, hogy nem minden úgy alakul, ahogy az kellene, mégis megvannak azok a pontok, amik képesek reménnyel eltölteni. Pont emiatt volt számomra szomorú a befejezés, és emiatt érzem azt, hogy Az istenek hazudnak nem egy egyszerű manga.

A legszívszorítóbb karakter egyértelműen Rio, akinek nyomja a vállát a felelősség, akinek ott van a testvére akire vigyáznia és akiről gondoskodnia kell, na meg egy titok, ami gyökeresen megváltoztathatja az életét. Úgy csúszik bele a felnőttek életébe, hogy azt észre sem veszik mások, mégis képes ideig-óráig helytállni, és felvállalni a családfő szerepét. Az istenek hazudnak egy rövid, de annál inkább szemfelnyitós olvasmány, ami megmutatja, hogy a felnőttek világa tele van hazugsággal, és nem minden olyan egyszerű és vidám, mint az gyermekfejjel tűnik. Ha egy elgondolkodtató mangát olvasnál, ne hagyd ki Ozaki Kaori Az istenek hazudnak c. kötetét.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)