Rina Kent: Beautiful Venom - Gyönyörű méreg (Viperák 1.)

"Az élet, ahogy eddig ismertem, apró, felismerhetetlen darabokra tört."

*

A viperafészekben a bosszú a leghalálosabb méreg. 

Elpusztították a világomat, most én döntöm romba az övékét. Hogy mi ezzel a probléma?

Gyakorlatilag lehetetlen előkerítenem a bábjátékost. 

Az egyetlen nyomom: a Viperák. Egy elit főiskolai hokicsapat, amely a jég királya. És a jégen túli árnyaké. 

Hogy beszivárogjak a titkos társaságukba, kinéztem magamnak a leggyengébb láncszemet. 

Kane Davenportot. 

A karizmatikus kapitányt és a kígyók fészkében az egyetlen jó arcot. De már késő: rá kell jönnöm, hogy a legerősebb mérgű kígyót csábítottam el. Kane barátságos álarca mögött egy ragadozó rejtőzik, aki veszélyesebb, mint képzeltem. 

Hamar leleplezi előttem a felszín alatt bujkáló szörnyet. 

A szörnyet, aki csak azért csábított be, hogy egy menekülést nem kínáló, halálos játszma kelepcéjébe csaljon.

" - Azt akarod, hogy tönkretegyelek, Dahlia? Azt akarod, hogy mindenki lássa, hogy kihez tartozol?"

Rina Kent és dark romance egy kis hokival fűszerezve? Azt hiszem a mennyországba kerültem, mert úgy volt toxikus a Beautiful Venom, mint az eddigi összes Rina Kent történet egybegyúrva. Nemcsak Kane, hanem Dahlia is a perem sötétebb oldalán egyensúlyos, és csak idő kérdése, míg átesnek a másik oldalra és megsemmisítő csapást mérnek a másikra. Ahogy az írónő többi regényét, úgy a Gyönyörű mérget is imádtam, és egyszerűen nem tud Rina Kent rosszat írni.

Amikor valaki azt mondja, hogy egy könyv hoki romance és dark romance is, akkor nem erre számítasz, de lehet pont ezért is imádtam annyira. Két olyan műfajt gyúrt egybe, amit külön-külön is nagyon kedvelek, de egybe az igazi. Egy olyan függőséget kezdett el ezzel a kötet, ami villámcsapásként csapott le rám, de nem bánom, mert a toxikus és titkos társaságos légkör egyből megnyert magának. Dahlia végig keresi a bajt, és a baj meg is találja Kane személyében. Azt hiszi, hogy túljárhat az eszén, de az az igazság, hogy Kane az, aki végig a kezében tartja az irányítást, ő az, aki miatt ennyire sötét, maszkulin és mérgező a Beautiful Venom hangulata. Nem egy egyszerű hokis könyvről beszélünk, mert olyan témák kapnak szerepet a történetben, mint a bosszú, amiért Dahlia képes mindent elkövetni, nem konszenzuson alapuló szexuális élmény, egy testvériség, ahova baromi nehéz bejutni, ha egyáltalán lehetséges, manipuláció, sötét és traumatikus múlt, gyilkosság, erőszak, és kapunk egy olyan antihőst is, aki megtalálja a párját a bosszúra éhes lányban, akinek lehet, hogy túl nagy a szája és ez a nagy száj többször is bajba sodorja, de akkor sem enged, akkor sem hagyja abba, és mindent elkövet, hogy igazságot szolgáltathasson. Ez a Gyönyörű méreg, ami a maga mérgező hangulatával vesz le a lábadról.

Kane Davenport egy olyan férfi hős, akinek nem lehet nemet mondani, aki leuralja a lényed, aki mindenkin átlát, aki parancsol, aki maga a szexuális ígéret, de mégis van egyetlen egy gyenge pontja, na meg egy olyan múltja, ami tele van traumákkal, aki megölte azt a kisfiút, aki volt, és azzá a toxikus férfivá vált, akit megismerhetünk a Gyönyörű méreg lapjai alatt. Mégsem tudunk haragudni rá, sőt az egyik legerősebb Rina Kent karakterré nőtte ki magát.

Egy nagyon izgalmas, ám jó sok helyen áll leesős történetet kaptam. Amikor már azt hittem, hogy nem fog tudni meglepni akkor mutatta meg, hogy még közel sem ismertem ki, még nagyon sok minden van a tarsolyában, és ha nem figyelek eléggé, engem is magával ránthat. Na, az a helyzet, hogy magával is rántott, és nem tudom, hogy az egyik Vipers meccsen vesztem el, vagy akkor amikor Kane megmutatta Dahliának, hogy hol is van a helye.

Kane és Dahlia párosa minden csak nem nyugodt. Heves érzelmek, nagy veszekedések, stalkerkedés és sakkban tartás jellemzi a kapcsolatukat. Hol ellenszegülnek a másiknak, hol olyanba ütik az orrukat, amibe nem kéne, de az biztos, hogy egy percig sem unatkozhatunk. Már a kötet legelején bedob minket a mélyvízbe, és hála Dahlia vakmerőségének egyből belecsöppenünk egy olyan "beavatási szertartásba", amire nem voltunk felkészülve.

Ami a legjobban tetszett a kötetben, persze amellett, hogy toxikus volt az az, hogy nagyon összetett és Kane, na meg Dahlia tökéletesen kiegészítették egymást. Egy nagyon durva és veszélyes történetet ad nekünk Rina Kent, de here I am! Tényleg nem tudok rosszat mondani sem a karakterekről, sem a cselekményről, de azt elismerem, hogy nem a soft dark romance olvasóknak való, hanem azoknak, akik készek elmerülni a mérgező ködben, és nem akadnak fenn egy kis erőszakosságon. Az eddigi legbrutálisabb Rina Kent könyv, de nagyon imádtam. A trilógia további két könyve sem lesz piskóta, úgyhogy nagyon várom, mert igazán beteg és toxikus párosokat rakott össze az írónő. Nagyon várom!! Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, de a Viperák az a sorozat, amire azt hiszem megérte és meg is éri várni. Összességében én imádtam, és tényleg ajánlott elolvasni a figyelmeztetést, mert nagyban segít, hogy rájöjj arra neked való ez a toxikus hokis dark romance. Ha szereted a durvább jeleneteket, akkor mindenképp ajánlom a  Beautiful Venom - Gyönyörű méreg c. kötetet, ami a Viperák első fergeteges része! Csak felügyelettel, és mindenki saját felelősségre vegye a kezébe! Én szóltam. :)

"Istenem…Miért van ilyen mély, durva hangja? Mintha a legsötétebb, legédesebb álmaimból lépett volna elő."

"Ez az ember egy igazi szörnyeteg."

"Ő az egyetlen férfi, akire valaha vágytam. Minden egyes porcikámmal."

"Egy a csók egyszerre birtoklás, és egyszerre behódolás. Kane akar engem. Olyannyira, hogy nem tudja visszafogni magát."

"Nem leszek csupán egy újabb állomás az életében. És még ha az lennék is a végén, azt akarom, hogy sose tudjon kiverni a fejéből. Hogy egy olyan epizód legyek a múltjában, ami örökké ott motoszkál benne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mattson Tomlin & Andrea Sorrentino: Batman - Az imposztor

 

*

Bruce Wayne még csak alig egy éve vágott bele a küldetésébe a Sötét Lovagként, amikor megjelenik Gotham városában egy másik Batman, akinek nem tiltják az elvei, hogy bűnözőket gyilkoljon – élő adásban. Az igazi Batmannek meg kell találnia az imposztort, hogy tisztázza a nevét… de vajon képes lesz-e a maszk mögül bizonyítani az ártatlanságát?

Az eddigi képregényes pályafutásom alatt a legtöbb képregény, amit olvastam DC volt, és azon belül is Supermanre és Batmanre fókuszáló. Mattson Tomlin Batman karakterét helyezte a középpontba, és mutatta meg, hogy még van olyan szeglete Gothamnek, amit nem ismerünk, és maga a Batman téma egy olyan téma, ami kifogyhatatlan, mert mindig derülnek ki újabb bűntények, sosem unalmas Bruce Wayne élete, és Az imposztorral is ezt célozza meg, és ezáltal megmutatja, hogy Batman sem feltétlenül mozog a mezsgye világos oldalán, és elég egy imposztor, hogy minden dugába döljön.

A színvilág és a sötétebb tónusok tökéletesen illenek a már ismert Gothamhez, Batman karakteréhez és ahhoz a világhoz, ahol Batman az igazságosztó. Minden oldal hangsúlyos, hol a tettekre helyezi a reflektorfényt, hol pedig Batmanre. Már nemcsak a hősködés és az igazságszolgáltatás a cél, hanem a leleplezés, és Batman hírének tisztára mosása.

Mattson Tomlin szépen beleillesztette a maga történetét ebbe a borús és cseppet sem felemelő világban, ugyanakkor hozza a már ismert sémát és vonalat, ezáltal válik igazán azzá Batman, akit mindig is ismertünk, hála a DC univerzumnak. 

Nem állít róla valótlan dolgot, de hagy időt, hogy mi magunk jöjjünk rá arra, amit már a cím is sugall, hogy nemcsak Batman szeli Gotham utcáit, hanem egy imposztor is, aki alaposan felkavarja Batman körül a vizet, és aki miatt igazi közellenséggé, levadászandó célponttá válik. A szeretett és tisztelt hős immár semmissé válik, és elindul a leszámolás. Brutális képek, sötét hangulat és vér jellemzi a Batman - Az imposztor c. kötetet, ami durvább, mint az eddigi denevéres képregények.

Az illusztrációk és a képi világ kéz a kézben járnak a szöveggel, és minden egyes oldal és képkocka egyre sötétebb és sötétebb, hála Andrea Sorrentino ábrázolásmódjának. Már nemcsak az van veszélyben, ahogy megítélik Batmant, hanem Bruce Wayne is, aki körül egyre inkább szorul a hurok, és egyre közelebb kerül a lelepleződéshez. Van egy apró szerelmi szál is a képregényben, amit őszintén nem tudok hova tenni, mert szerintem nem sikerült annyira erősre, hogy megállja önmagában a helyét.

A Bruce és a pszichológusa között kialakult helyzet hűen tükrözi azt a lelki állapotot, amit Batman kénytelen átélni Az imposztorban. Hol erős szavakkal, hol az igazság egy morzsájával haladunk előre, de az biztos, hogy ezek a jelenetek a támpontjai a képregénynek, és ezek tartják a földön Batmant. Egy nagyon földhöz ragadt Gothamet kapunk, de egyáltalán nem bánom, mert így volt tökéletes a kialakított kép, és így válik teljessé az olvasás élménye.

Viszonylag sok szöveggel kooperál a képregény, amit egyáltalán nem bántam, mert nem egy olyan jelenet van, ahol csak a képi anyagra támaszkodhatunk a megértés szempontjából. Batman lénye megelevenedik előttünk, és minden hibát és gyarlóságot látunk, mégis annak szurkolunk, hogy leleplezze és megfékezze az imposztort, aki csorbát ejt a becsületén és azon a képen, amit Gotham lakói alakítottak ki róla.

Blair Wong nyomozó megjelenésével egy teljesen új világot kapunk, hiszen vele ezidáig nem találkozhattunk, egy teljesen új karakter ő, aki a Batman - Az imposztorban debütál először. Érdekes és eszes karakter, ugyanakkor továbbra sem értem a vele kapcsolatos szerelmi szálat.

Összességében nagyon tetszett ez a komor és sötét Gotham, és mindazon akadályok, amiket Batmannek le kellett küzdenie. A képi világ és a szöveg is tökéletesen illeszkedik az ismert világhoz, és a karakterek is hozták a tőlük elvártakat. Batman hozta a formáját, és maga a cselekmény is izgalmas, brutális és olykor véres. Ha szereted a képregényeket és Batman karakterét, nem hagynám ki Az imposztort Mattson Tomlin és Andrea Sorrentino párosától!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Roberts: Powerful - Adena története (Hatalom nélkül 1,5.)

"Mert rettenetes ember vagyok, aki képtelen elhinni, hogy valaki tényleg ennyire jókedvű lehet."

*

A Powerless eseményei idején játszódó regényben a rajongók egyik kedvence, Adena kap saját történetet. 

Miután Paedynt kiválasztották a Purgáló Próbatételekre, Adenának egyedül kell boldogulnia a Dézsma utcáin. Amikor egy lopási kísérlete balul sül el, egy titokzatos férfi menti meg. Mak nemcsak a vonzó külseje, hanem homályos múltja és titokzatos képessége miatt is kitűnik a nyomornegyed alacsony rangú Elitje közül. Adenával összefognak, hogy még a játszmák előtt találkozhassanak a szeretteikkel, ám arra nem számítanak, hogy a küldetés jócskán próbára teszi a hűségüket, a szerelmüket, sőt az életüket is.

" - Elhallgatnál legalább annyi időre, amíg rendesen megcsókollak?"

Tisztában voltam vele, hogy a Powerful össze fogja törni a szívem, és emiatt halogattam ennek a rövid kötetnek az olvasását, mert nem akartam, hogy darabokra törjön Adena és Mak miatt a szívem, de nem úszhattam meg, és teljesen tönkretett ez a kötet, sőt olvasási válságba taszított, mert ahogy befejeztem egyszerűen nem tudtam új kötetbe kezdeni, sőt ki se tudtam választani, hogy mi legyen a következő olvasmányom. Lelkileg teljesen megölt, és megszakadt a szívem Adena sorsa miatt.

Egy beteljesületlen és tragikus szerelem a Powerful. Adena karaktere senki előtt nem ismeretlen, akik olvasták a Powerlesst, Paedyn Gray történetét. Adena egy olyan pontja a Powerlessnek, ami megsemmisített minket, de hogy ez a fájdalom ne érjen hamar véget, és még tovább fájjon Lauren Roberts megírta a Powerfult, ami Adena története, és ami ennél szomorúbb nem is lehetne. Látjuk az első találkozást Paedyn és Adena között, azt hogy hogyan is élte meg Dena azt, hogy Pae részt vesz a próbákon, és milyen fontos események történnek vele addig, amíg nem kerül varrónőként Paedyn mellé. Tragikus sors egy nagyon kedves és mosolygós lánynak, aki sokkal többet érdemelt volna annál, mint amilyen sorsot az írónő szánt neki. Mak megjelenésével Adena élete is elkezd a neki megírt mederbe terelődni, és egyre jobban közeledik a sorsa felé. Mak eleinte tartózkodó és igazi grumpy karakter, aki a múlt traumái miatt nehezen nyílik meg, és nehezen nyitja meg a szívét másoknak, és nehéz úgy igazán kiismerni őt. Mégis Adena az a személy, aki a maga locsi-fecsi csacsogásával egyre jobban megnyitja Makot, és hála neki jobban megismerhetjük. Adenát képtelenség nem szeretni, hiszen egy élő napsugár, aki minden szobát beragyog és a pozitív személyiségével a legborúsabb napokat is jobbá teszi.

Maga a kötet nem valami hosszú, mégis a legfontosabb eseményeket érinti, amik fordulópontként funkcionálnak Adena életében. A Powerful nem kerget illúziókat, szépen követi a Powerless cselekményét, és csak a végén döfi belénk a kést, és forgatja meg azt bennünk. Fájt a Powerful, de közben tudjuk, hogy mi fog következni, mégsem vagyunk eléggé felkészülve rá. Adena elvesztése fáj, de most már jobban érthető, hogy Mak miért cselekszik úgy-ahogy, és miért választja az elkerülhetetlent.

Szép, mégis kegyetlenül fáj a Powerful olvasása. A szerelem megjelenése és a kedves gesztusok még inkább abba az irányba vezetnek el minket, hogy fájjon a búcsú, és ne legyen kegyes a viszontlátás. Tetszett viszont, ahogy Adena és Mak egymásra talált, ahogy egyre inkább elkezdtek támaszkodni a másikra, és ezáltal az írónő elcsepegteti a lehetséges happy end lehetőségét, ami sosem következett be. Adena egy finom, nőies karakter, aki nem az erejével, hanem a tehetségével bizonyít.

Ha szeretted a Hatalom nélkül trilógiát, a világot, amit Lauren Roberts megalkotott, és mindig is érdekelt, hogy Adena hogyan is látta a Powerless cselekményét, és hogyan élte meg a saját szemszögéből azt. Powerless rajongóknak egyenesen kihagyhatatlan, de arra mindenki készüljön, hogy darabokra fog törni a szíved!

"Lehet, hogy majd én töröm meg, hiszen én vagyok a legrosszabb rémálma: a szöges ellentéte. És igazából ezzel csak szívességet teszek neki. Kicsit kitágítanám az érzelmi horizontját. Elérhetném, hogy nyisson más érzések felé is ezen a folyamatos elviselhetetlen lelkesedésen túl."

" - A nyomornegyedben mindenkinek megvan a saját módszere, amivel megvédheti magát. Csak a legrátermettebbek élik túl az itteni életet. Még mindig a fegyverekkel teli polcokat bámulja."

" - Már ha kellek neked. 

- És mi van, ha nem kellesz? - kérdezi halkan. 

- Akkor soha senkinek nem fogok."

" - Ismerlek - mondja halkan. - És azt is tudom, hogy én vagyok a harcos, te pedig a szeretet."

"Mama mindig mondta, hogy túl lelkes vagyok. És hogy a türelmetlenségem fog megakadályozni abban, hogy fokozatosan szeressek bele valakibe. Mert én elveszítem az egyensúlyomat, és addig botladozom, amíg fejjel előre zuhanok bele az elkerülhetetlen kudarcba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lisa Merrick: Hőség

"Én örülnék, ha a szellemem macskák társaságában tölthetné az idejét."

*

Készen állsz valami újra? 

Ophelia egy fájdalmas szakítás után gyógyulni érkezik a hangulatos tengerparti városba, Imosba. Azonban a sors nem hagyja, hogy túl sokáig egyedül maradjon, ugyanis megismerkedik egy férfival, Raevannel, aki elkezdi benne újra feléleszteni a tüzet. Viszont a lány érzi, ez a hely valami misztikusnak, valami hátborzongatónak ad otthont, amelynek a férfi is része lehet… Egy szívbe markoló szerelem, egy mély lelki utazás, egy tengerparti város, amely sötét titkokat őriz, és egy történet, amely kísérteni fog. Te meg mered nézni, milyen tarot-lapokat oszt ki számodra a végzet? 

Lisa Merrick első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve egy forró pillanatokkal teletűzdelt misztikus románc.

"Élni akarok, még akkor is, ha az élet fáj."

Első Lisa Merrick regényem, viszont az tuti, hogy nem az utolsó, mert a Hőséget egy délután alatt kiolvastam. Magam is meglepődtem, hogy mennyire tempósan tudtam haladni vele, és mennyire olvastatta magát. Nagyon elvárásaim nem voltak a kötettel kapcsolatban, de pozitív élménnyel zártam az első Lisa Merrick regényemet. Nagyon kíváncsi voltam már Lisa munkásságára, de egy olyan kötetével szerettem volna kezdeni, ami nem sorozat része, és amit önállóan is lehet olvasni, és itt jött képbe a Hőség, ami egy misztikus románc. 

A helyszínünk egy horvát tengerpart, de a Hőség nem az a tipikus nyári regény, hiszen boszorkányok, tarot kártya, Észak-Amerikai folklór és élőhalottak is megjelennek benne, amitől igazán különleges és nem szokványos a történet. Ha ehhez még hozzáadjuk a mélabús hangulatot is, akkor senki sem tudja rásütni a nyári címkét a Hőségre, ami egy dark és hangulatos regény. Szeretem azokat a könyveket, amik nemcsak olvastatják magukat, de van bennük egyediség, és a Hőség ilyen. Még nem olvastam hozzá foghatót, főleg nem olyat, ami tengerparton játszódik és a központi eleme a halál, a magány és a különcség. Eleinte egy olyan történetnek indul, ami szokatlannak tűnik, mégsem az, mert nyár van, Horvátországban vagyunk és Ophelia egy szakítás után menekül erre a szigetre. A magány, a különcség érzése majdnem végig elkísér minket, mégsem éreztem azt, hogy rossz felé haladunk, mert időközben érdekes események keresztezik az utunkat, olyan megérzések törnek elő, amik eddig nem voltak ott, és ahogy szépen haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre rejtélyesebb és misztikusabb a cselekmény szála. Új karaktereket ismerünk meg, akik nem igazán vibe-olnak Opheliával, vagy éppen olyan titokzatosak, hogy nem bírjuk ki, hogy ne merüljünk el teljesen a történetben, és szó szerint tűkön ülve várjuk, hogy megjelenjen újból. Igen, itt Raevenre gondolok.

Raevan egy olyan titokzatos, ám kiismerhetetlen férfi karakter, aki egyből megragadja a figyelmünket, és nem is ereszti el azt. Nagyon homályos eleinte a jelenléte, aztán egyre jobban megismerjük, és ott motoszkál a fejünk mellett a kisördög, hogy megtudjuk ki ő, vagy éppen mi ő. Itt azért nagy meglepetések várnak, és vártam a Bella Swan pillanatot, hogy végre kiderüljön, hogy micsoda is Raevan. Bevallom amikor megtudtam megdöbbentem, de örültem is, hogy erre felé vitte el az írónő a cselekményt.

Adott Ophelia, akinek össze van törve a szíve, aki nem tudja, hogy mit kezdjen magával, ezért a szokásokat követve kibérel egy tengerparti kis házikót, és szó szerint elmenekül a világból, a problémái elől. Tengerparti séták, a táj felfedezése, önmagára találás és új akadályok keresztezik az útját, amik hozzájárulnak a jelleme alakulásához, és ahhoz, hogy más színben lássa a világot, mint addig. A boszorkányos és tarot kártyás vonal szerintem kifejezetten jól állt a Hőségnek, és a cicák, na meg a temetői hangulat miatt nem egyszer tört rám a Twilight hangulat.

Raevan megjelenésével Ophelia élete is felpezsdül, és szépen lassan abba a mederbe kerül, ami az átokhoz, és a sorsához vezet. Elkerülni nem lehet, esetleg késleltetni, de az biztos, hogy Ophelia nem az a női karakter, aki megijed az ismeretlentől és a veszélyektől. Raevan már az elején megkedveltette magát velem, de amikor úgy igazán megismerhettük, akkor lett a kedvencem. Kedvencem lett, mert kevés hozzá hasonló férfi karakter van. 

Az átok és az élőhalott téma tökéletes elegyet alkot az Észak-Amerikai folklórral, ami igazán meglepő egy horvát tengerparti városkánál, de üsse kavics, mert a Hőség így teljes. Maga a történet izgalmas, néhol veszélyes, vagy éppen groteszk, de az biztos, hogy ehhez hasonlót még nem olvastál, és pont ezért olyan kiemelkedő, és ezért más, mint amit eddig olvastam. Lisa stílusa és írásmódja könnyed, légies és emiatt oly olvasmányos is a Hőség. Ami nekem nagyon tetszett a Hőségben az az, hogy sosem tudtam megjósolni, hogy a következő fejezetben mi fog rám várni, és mikor jön el az a pont, hogy amit az írónő elkezdett szál az elején beérik, és olyan fordulatot hoz magával, ami alapjaiban változtatja meg a Hőség hangulatát, és a róla kialakított képet. A legnagyobb meglepetés a kötettel kapcsolatban a cicák, nagyon sok cica van a történetben, és imádtam ezért. Egy nagyon különleges és sötét hangulatú történet a Hőség, amit azok fognak igazán értékelni, akik szeretik a nem megszokott regényeket. Összességében nagyon tetszett, igazi felüdülés volt olvasni, és még biztos vagyok abban, hogy fogok olvasni az írónőtől, mert érdekel, hogy milyen a Rage and freedom. Ha olyan különleges, mint a Hőség, akkor nyert ügye lesz nálam!

" - De mi lesz a cuccaimmal? A könyveimmel? - kérdezte Hanna."

"És milyen a nő? 

Hát olyan csodálatos katasztrófa."

"Na de a lényeg a mai napra az, hogy mégis mi értelme lenne az életnek? Élsz, dolgozol, hogy élj, élsz, hogy dolgozz, közben szenvedés, meg vannak jó napok is, de aztán az ember végtére is semmit nem test hozzá a világhoz."

"De itt nem te vagy az áldozat. És én sem vagyok az. Túlélő vagyok. Túléltelek. Túléltem mindent, amit bennem okoztál. És most itt vagyok."

"Sokáig így maradtak, miközben a függönyön keresztül átszűrődött a késő délutáni fény. Ilyen egy tökéletes nap."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jessica Peterson: Cash (Lucky River Ranch 1.)

"Mélyen bent járok a cowboyok földjén, mégis beletaposok a fékbe, amikor meglátok egy igazi marhapásztort, aki az igazi lovát egy hamisítatlan saloon elé köti ki."

*

Apámmal évekkel ezelőtt elidegenedtünk egymástól, de nem meglepő, hogy mint egyetlen élő rokona a halálakor én öröklöm a hatalmas szarvasmarha tenyésztő birtokát. Az viszont már elképesztő, hogy a végrendeletében kikötötte: egy évig a farmon kell élnem, és tevőlegesen igazgatnom kell, mielőtt hozzáférnék az örökségemmel járó pénzhez. Azóta, hogy a szüleim hatéves koromban elváltak, nem tettem be a lábam az ezerfős lakosú texasi Hartsville-be. Vérbeli városi lányként meg sem fordult a fejemben, hogy visszatérjek a cowboyok világába. De szükségem van a pénzre, hogy befektessem a vállalatomba, és egy lány kénytelen megtenni, amit kell. Egyetlen óriási akadály tornyosul csak a tervem megvalósítása előtt: Cash Rivers, a tanya munkafelügyelője, egy barátságtalan cowboy. Nem érdekel, milyen jóvágású a Wranglerjében és a lovasfelszerelésében, de udvariatlan, morc és azt szeretné, ha eltűnnék az életéből. Gondolkodás nélkül lapátra tenném, de szükségem van rá, hogy megtanítson, hogy kell egy szarvasmarha telepet vezetni. Első pillanattól ellenségek vagyunk. De kiderül, hogy Cash fantasztikusan ért a telep vezetéséhez. Erős a keze, intelligens a gondolkodása, és elég, ha annyit mondok, hogy Texasban minden nagyobb. A közös munka révén csillagfényes éjszakai beszélgetéseket folytatunk. És akkor tegyük még hozzá azt, hogy összesimulva táncolunk a helyi kocsmában, és mindez olyan természetesen jó, hogy lassan megkedvelem a tanyasi életet. És talán őt is. De a hartsville-i tartózkodásom csak átmeneti, és tudom, mit tartanak a cowboyokról: lehet, hogy betörik a lovakat, de a női szíveket is összetörik. Bárcsak Cash ne rántotta volna magához lasszóval az enyémet…

" - Ez a világ legrosszabb legjobb kísértése, hogy egész héten, egész álló nap veled, a chapseddel és a kibaszott bajuszoddal vagyok körülvéve."

Nem tudok ellenállni a cowboy románcoknak, és Jessica Peterson Cash c. kötete igazi gyöngyszem. Nagyon imádtam, és szívem szerint már most költöznék a Lucky Farmra, hogy közel lehessek a Rivers fiúkhoz. Minden megvolt ebben a történetben, amit szeretek: egy morcos cowboy, egy városi lány, kényszerű közelség, cowboy élet, kisvárosi countryside varázs és egy szerelem, ami fokozatosan alakul ki, először ellenszenv, aztán pedig he falls first, és véged! 

Egy nagyon szexi és pikáns cowboy romance a Cash, amiben olyan trope-k fordulnak elő, mint egy ló (hidd el nekem, ez lesz az új vesszőparipád, hiszen ki gondolta volna, hogy ennyire jó is lehet, ha csak egy ló van, és ketten kell visszatérni a farmra), grumpy x sunshine (élek-halok a grumpy típusú férfi karakterekért, Cash Rivers pedig nem is lehetne ennél morcosabb), hate to love, egy cseppnyi enemies to lovers, cowboy x cowgirl (a végére, mert Mollie nem az az ijedős fajta, és megmutatja, hogy igenis apja lánya, aki legalább olyan jó cowgirl, mint Cash cowboy), és ellentétek vonzzák egymást. Van valami édes azokban a történetekben, ahol a két főszereplő ég és föld, de közben valahol a sorok között egymásra találnak, és a Cash ilyen. Már a kötet legelején belecsöppenünk a Ranch életébe, és ha egyszer kitárod azt a bizonyos ajtót nincs menekvés, mert megvesz magának kilóra. Nagyon imádtam a történetet, a karaktereket, az érzelmeket, azt ahogy Cash és Mollie is fokozatosan levetkőzte a másik iránti ellenszenvét, és meglátták azt az embert a másikban, akiről nem tudták, hogy szükségük van rá. Egy második esély ez a történet, és a maga olvasmányosságával vesz le a lábadról. Megmutatja, hogy sosem késő új esélyt adni, és sosem késő új dolgokat kitalálni. Mollie ambiciózus, amit nagyon kedveltem benne, Cash pedig egy szexi cowboy, aki ellen esélyem sem volt.

Egy szócsatákban bővelkedő, ám annál perzselőbb szerelmet kaptam, ami a maga medrében alakult ki. A vonzás és a kezdeti ellenszenv csak még inkább megalapozza a hangulatot, és még inkább megmutatja, hogy milyen is az, ha egy városi lány belecsöppen egy farm életébe, milyen az, ha erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy elérje a céljait, de mi van akkor, ha ezek a célok szépen fokozatosan másodlagossá válnak, és már más lesz a prioritás? Mollie ezen megy keresztül, de végig ott van mellette a pimasz Cash, aki megmutatja, hogy mit hagy ki.

Az alap szerintem nagyon jó, és többször is sikerült az írónőnek mosolyt csalnia az arcomra. Nagyon szerettem olvasni, és azt érzem, hogy hiába van sok cowboy romance a piacon, a Lucky River Ranch mégis kiemelkedik közülük. Nemcsak megírt egy szerelmi történetet az írónő, hanem be is mutatta egy szarvasmarhafarm életét, a kemény és alázatos munkát, az áldozatokat és azt az életvitelt, ami nem való mindenkinek, csak a legkitartóbbaknak, és ami fejezetről-fejezetre egyre jobban elvarázsolja Mollie-t, aki nekem végig nagyon szimpatikus karakter volt.

A kötet pikáns és szexi jelenetekben sem szűkölködik, és ha van valami, amit nagyon szeretek, akkor az a jól megírt szexjelenetek. Jessica Peterson perzselő románca megmutatja, hogy lehet ötvözni az érzékiséget a cowboyok természetével, és lehet úgy alakítani a sors fonalát, hogy olyan kerüljön előtérbe, akit eddig meg sem forgattál a fejedben, mint lehetséges partner. Imádtam Cash és Mollie egymásra találását, és azt, hogy mind a kettejük esélyt kaptak arra, hogy a saját szemszögükből láthassuk a történetet, az első találkozást, az első benyomást és mindazt, amivé a Cash kinövi magát.

A Cash nemcsak egy újabb klisés cowboy romance, nem, ennél sokkal több. A múlt terheivel karöltve vezet végig minket az írónő a cselekményen, és mutatja meg közben, hogy ha a kezdeti ellenszenvet elhagyjuk, akkor marad egy talpraesett városi lány, aki nagyon könnyen beilleszkedik a vidéki életbe, és van egy morcos cowboy, aki csak azért morcos, mert félti a családját, a megélhetését, de amúgy kenyérre lehet kenni, és ha igazán megismerjük, akkor láthatjuk, hogy helyén van a szíve. Egy sorozat első része, de ha már az első rész ilyen perzselően szexi, akkor be kell szerezzek egy slagot, mert nemcsak a lapok fognak lángra kapni, hanem bizony én is. Hatalmas meglepetés volt számomra ez a kötet, mert valahol éreztem, hogy szeretni fogom, de arra egy percig sem gondoltam, hogy ennyire odáig leszek Cash és Mollie történetéért. A lehető legjobbkor fogtam kézbe, és már most iszonyatosan várom Sally és Wyatt történetét, ami nem hiszem, hogy kevésbé lesz mocskosan szexi és perzselő, mint Cash és Mollie története. Ha szereted a cowboy románcokat, és még nincs meg a következő nagy kedvenced, akkor adj egy esélyt Jessica Peterson sorozatának, és a Rivers fiúknak, akik a Texasi hőségben is leolvasztják rólad a bugyit!

"Rám mered, az orrcimpája kitágult. Az a tűz! Dögöljek meg, olyan érzésem van tőle, mintha két számmal összement volna a bőröm."

"Csak átkulcsolom a nyakát, és átadom magam a kényeztető érzésnek, hogy egy koszos, mocskos szájú cowboy vigyen a karjában."

" - Tegnap este megtáncoltattalak, ezért reméltem, hogy te cserébe ma meglovagoltatsz."

"Hogy lehetnék normális annak a lánynak a közelében, akit imádok utálni?"

" - Az életemre esküszöm, hogy Garrett úgy halt meg, hogy téged mindennél jobban szeretett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grant Morrison & Frank Quitely: MI3

*

Az amerikai légierő szigorúan titkos kutatólétesítményének mélyén forradalmasítják a kibernetikát. A MIF-terv tudósai egyszerű háziállatok felhasználásával újfajta kiborgokat, a jövő harcmezőire tervezett hús-fém lényeket hoznak létre. A terv megkoronázása a MI3 néven ismert prototípus-hármas. Mindegyikük egyéni alkotás, kiképzésük szerint csoportban dolgoznak. 

Az okosfegyverek legjobbjának számító MI3 idegrendszerét csúcstechnológiájú katonai eszközök erősítik: programozhatók, mégis önállóak, hűségesek, és közben nem ismernek irgalmat. De bármilyen sikeresek is, a MI3 mégiscsak mintapéldány, és a tesztelés végén szétszerelik őket. Csakhogy a félelmetes gépekben három elveszett kedvenc van, és felerősített képességeik a túlélésre is érvényesek, egy olyan ösztönre, amely erősebbnek bizonyul annál, ahogy alkotóik sejtették. 

Amikor pusztulás vár rájuk, a MI3 megszökik: ki a rémítő, zavaros külvilágba, ahol most épp olyan fenyegetést jelentenek, mint azok, akik vadásznak rájuk. A kíméletlen hajsza során a MI3 úgy harcol, akár egy zászlóalj… és közben ott motoszkál benne egy halvány emlék … az otthonról. 

A két világklasszis alkotó csúcsteljesítményei közé tartozó MI3 történetét a nagyszerű Grant Morrison (All-Star Superman, Batman: Arkham Elmegyógyintézet, Új X-Men – E mint eltörölni) írta, és a páratlan Frank Quitely (Az Igazság Ligája: Föld Kettő, Új X-Men – Birodalom) illusztrálta.

"2 fut!"

Ha Grant Morrison képregényt veszek a kezembe biztos lehetek abban, hogy egészen különleges élménnyel gazdagodom. Amiket eddig olvastam tőle azok nagyon tetszettek, ezért is szavaztam bizalmat az MI3-nak, ami egy igazán érdekes témát boncolgat, és ami megmutatja, hogy milyen különleges vizekre is lehet evezni képregény berkeken belül.

Maga az alap nagyon érdekes, miszerint az amerikai kormány kísérleteket végez annak kapcsán, hogy az emberi erőt le tudja cserélni állatokra, olyan erőre, amik feláldozhatóak, és bármikor megsemmisíthetőek, és jóformán erről is szól a történet. Kísérletekről, amik képesek lennének megváltoztatni egy háború sorsát, és ehhez állatokat használ fel. 

A MI3, ahogy az könnyen kitalálható a 3 állati főszereplőnkre értetendő. Adott egy cica, egy kutya és egy nyuszi, akiket mind keresnek a gazdáik, de nem találnak meg. Veszedelmesek, alap intelligenciával rendelkeznek, a kommunikációjuk darabos, mégis egységként mozognak, és harcolnak az életben maradásért, a túlélésérért.

Maga az alap szerintem nagyon jó, és a képkockák is arra hivatottak, hogy szavak nélkül megmutassák a történetet, legyen az éppen a kormány általi szemszög, vagy a kísérleti állatoké, akik jóval fejlettebbek és veszélyesebbek lettek annál, mint amit vártak tőlük.

A színes, ugyanakkor néhol sötétebb kockáknak köszönhetően bontakozik ki a lelki szemeink előtt a történet, mindezzel megmutatva a MI3 történetét, ami nem szokványos történet. Mint az állatkísérlet nem elrugaszkodott gondolat, mégis ezt továbbfejlesztve vezet be minket Grant Morrison a sűrűjébe. Nemcsak azt mutatja meg, hogy mit alkotott az amerikai kormány, hanem azt is, hogy milyen gyorsan képes megsemmisíteni azt, ha az érdekei úgy diktálják.

Eleinte úgy vannak beállítva ezek a kísérleti állatok, mint érzéketlen "robotok", de a kötet előrehaladtával mégiscsak megmutatja a történet, hogy ők is érző lények, akiknek nem feltétlenül a rombolás és a gyilkolás áll az életük középpontjában, hanem a szabadulás gondolata, és ezért készek áldozatokat hozni.

A történet már a legelső képkockákkal belevág a cselekmény közepébe, nem finomkodik és a legbrutálisabb, legvéresebb részeket is megmutatja. Nem szokatlan a vér, illetve a brutalitás ábrázolása a képkockákon, de pont emiatt lesz olyan emberi a történet, hiszen viszontagságokon keresztül ismerjük meg a tank kutyát, a kém macskát és az aknákat telepítő nyulat, akik végigkísérnek a képregényen.

A történet valahol a brutalitás és emberi gyarlóság alatt szól a szabadságról is, a szabad akaratról, és olyan brutális őszinteségről szól erről a három állatról, hogy akarva-akaratlanul is, de a szíveden viseled a sorsukat. 

A történet legerősebb pontja a történet mellett az ábrázolási mód. Élénk színeket ötvöz a nyers brutalitással, és még ha nem is vagy állatszerető biztos vagyok benne, hogy neked is össze fog szorulni a szíved a sorokat olvasva, mert szörnyű, amit ezekkel az állatokkal tettek. Valakinek a házikedvencei voltak, a kormány meg gyilkolóeszközöket csinált belőlük.

Ahogy az várható volt végig szurkoltam az állatoknak, hogy sikerüljön megszabadulniuk a béklyóktól, és olyan életet élhessenek, amit eddig is kellett volna nekik, ha nem is juthatnak vissza a gazdáikhoz, igenis megérdemlik a szabadságot és a szabad akaratot. A képregény pont ezt a szabad akaratot vette el tőlük, és lehet hogy állatok, de az állatoknak is vannak érzéseik, és ők is fontosak valakinek. Kicsit megviselt a történet, de nem bánom, hogy elolvastam, mert igazán különleges perspektívát és alapot adott Grant Morrison a MI3-nak.

A tartalom recenziós együttműködés keretében készült, a kötetet a GABO Kiadócsoport biztosította.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Helen Scheuerer: Blood ​& Steel – Vér és acél (Thezmarr legendái 1.)

"Althea Zoltaire halálát már kis korában kőbe vésték."

*

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben. 

Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. 

Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek. Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is? 

A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasy sorozat, a Thezmarr legendái első kötete.

"A férfiak és a szörnyek világában a tudás és a tudás felhasználásának képessége jelenti a legnagyobb erőt."

A Vér és acél megmutatja, hogy milyen egy dark fantasy egy olyan férfiak uralta világban, ahol a nők nem harcolhatnak, ahol kisebbségben vannak, és ahol olyan szörnyek léphetnek át a Fátylon, amik nemcsak embereket, de egész településeket söpörhetnek el. Egy igazán veszélyes és meghökkentően izgalmas világba kalauzol el minket az írónő, és csak rajtunk múlik, hogy talpon maradunk e vagy beterít minket a sötétség és a toxikus maszkulin energia.

Sok mindenre számítottam a Thezmarr legendái első részétől, csak éppen arra nem, amit kaptam. Hát, én az első mondattól az utolsóig imádtam, és végig drukkoltam Theának, Calnak és Kippnek, hogy sikerrel járjanak, hogy megérje a sok erőfeszítés és győzedelmeskedjenek. Olyan pusztító erővel csapott le rám ez a történet, amire nem voltam felkészülve, de tárt karokkal vártam az újabb és újabb cselszövést, a belső harcokat és Thea útját, ami nem mentes problémáktól és akadályoktól, de ő az a hősnő, aki már a kötet elején is baromi erős, határozott és nagyon is tudja, hogy mit akar. Nem fél bármit feláldozni a céljai elérése érdekében, és ezt nagyon tisztelem benne. A személyében egy olyan hősnőt ismerhetünk meg, aki egy férfiak uralta, kegyetlen világban éli túl az alkimisták napjait, egészen addig amíg meg nem fordul a sorsa és megmutatja, hogy nincs kőbe vésve a sorsa, kész áldozatot hozni, és a rögös úton olyan barátokra lel, akik készek feláldozni magukat érte. Nagyon megszerettem a kis hármasukat: Theát, Calt és Kippet, és nem egyszer rágtam tövig a körmöm és nem egyszer éreztem azt, hogy majd kiugrik a szívem olvasás közben annyira izgultam miattuk, na meg drukkoltam, hogy semmi bajuk ne legyen, és sikeresen teljesítsék a próbát. Míg Thea talpraesett, addig Cal született tehetség, de Kipp egy igazi szerencsétlen, aki nem a fizikai erejével bizonyít, hanem a stratégiáival és a hatalmas szívével.

Tele van a történet veszélyes részekkel, és itt nem feltétlen arra gondolok, hogy hemzsegnek a szörnyek, hanem arra, hogy a felkészülés ideje alatt sem érezheti magát Thea biztonságban, és azért, mert ő nő, sokaknak piszkálja a csőrét, és bármit hajlandóak megtenni azért, hogy kivonják őt a képletből. Ugye Seb? És pont emiatt oly izgalmas, kalandos és egyes helyeken átkozottul veszélyes a cselekmény. Nemcsak a hátunk mögé kell lesni, hanem szét is kell nézni, hiszen bármikor nyilat lőhetnek a hátunkba.

Maga a cselekmény terjedelme vetekszik egy fél téglával, én mégsem érzem azt, hogy eleget kaptam a történetből. Nagyon én vagyok a Blood & Steel, és nem is lehetnék ennél hálásabb, hogy megjelenhetett magyarul. Új kedvencet avattam a személyében, és szó szerint befaltam ezt a 576 oldalas monstrumot, de minden percet megért, amit a karakterekkel tölthettem, mert eszméletlenül zseniális, és könnyű elveszni a sorok között.

Ami a romantikát illeti, yearning az van benne rendesen, és Wilder Hawthorne megtesz mindent, hogy ne feledkezhessünk meg róla egykönnyen, de nem bánom, mert nagyon jól jött, hogy az ő szemszögéből is láthattuk a történetet, és ez az 'akarlak, de nem lehetek veled' szituáció teljesen kikészített. Esküszöm jobb volt, mint egy enemies to lovers történet, hiszen nincs is jobb annál, mint amikor nő a feszültség, és a végén robban, és itt robban, de rendesen! Én meg imádtam emiatt!

A központi fókusz a kiképzésen, a harcokon és az éles bevetésen van, ahol megtudhatja Thea, na meg a többi pajzshordozó is, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztak. A megálmodott világ tele van veszélyekkel, szörnyekkel és egy legendával, ami végigkíséri a sorokat, és ami végig ott lebeg Thea feje felett, arról nem is beszélve, amit megtudunk róla a kötet végén. Ha van regény, ahol lehet az álladat kell keresgélni az utolsó sorok elolvasása után, akkor az a Blood ​& Steel – Vér és acél, a Thezmarr legendái első része. Nekem iszonyatosan tetszett a kötet, jó volt a világ felépítése, sötét hangulatot áraszt a történet magából, amiért én különösen odáig vagyok, és a hősnő is egy olyan pontja a kötetnek, ami még erősebbé teszi a már így is erős alapokat. Műfaját tekintve epikus fantasy, de szerintem dark fantasy elemekkel is vegyíti ezt az írónő, és milyen jól tette, mert így egy olyan elegyet kapunk, ami odaláncol az oldalakhoz, és ami nem ereszt egykönnyen. Összességében én nagyon nagyon szerettem, és ha szereted az erősebb világfelépítéseket, akkor neked is nagyon tudom ajánlani Helen Scheuerer: Blood ​& Steel – Vér és acél c. kötetét, ami garantáltan levesz a lábadról, és megmutatja, hogy milyen erő lakozik ebben a történetben.

"Egy valódi férfi nem szúr hátba, amikor a saját csatáidat vívod, de meg sem vívja őket helyetted. Egy valódi férfi megélezi a kardodat, fedezi a hátadat, és az oldaladon küzd, bármilyen sötétséggel nézel szembe."

"Thea majdnem lefordult a nyeregből. Soha életében nem szólították még hölgyemnek."

"Mély levegőt vett, behunyta a szemét, elűzte a félelmét, a szűkös idő jelentette sürgető érzést és a hegyes sziklákat nyaldosó hullámok képét. 

- Nem ma halok meg - suttogta magának, és megfeszültek az izmai."

"Kilencéletű Althea egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy legendává váljon."

" - A férfiak és a szörnyek világában a tudás és a tudás felhasználásának képessége jelenti a legnagyobb erőt. Ne feledkezz meg erről, ahogy pajzshordozóvá válsz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)