2025. február 9., vasárnap

Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység


 "Hosszú utat tettem meg idáig, és úgy érzem, itt végre megnyugodhat a lelkem."

*

Létezik ​egy legenda a szirének csábító és veszedelmes énekéről, amit senki nem élhet túl, aki óvatlanul a Mera­cas-öböl felé hajózik. Sokak szerint ez csak mese, ezért nem hisznek benne. Ahogy Dean Sullivan sem hitt. Miután leszerelt a so­kat látott, amerikai tengerész, és a turistákkal zsúfolt óceánjárókból is elege lett, egy Nocturne nevű, olasz kisvárosban köt ki. Tudomást szerez egy kis öbölről, ahol hemzsegnek a halak. A helyi lakosok figyelmezte­tik, hogy napnyugta után nem maradhat ott, ha kedves az élete. 
Dean fittyet hányva a rémtörténetekre, miután az összes turista elment végre, kihajózik, hogy nyugodtan horgászhasson. Navia szirénként abba a korba lépett, hogy le kell csap­nia élete első áldozatára. De ha nem teszi, pusztulásra ítéli a sziréneket, és kitaszítottá válik. A klán rangidősei viszik el Naviát, hogy kiszemeljék első célpontját, aki nem más, mint a jóképű és óvatlan Dean. 
Vajon véghez tudja vinni Navia a rá háruló feladatot, vagy megfutamodik? Egy szirén élete kegyetlen, és a sze­retet szikráját se mutathatja ki, főleg nem egy ember iránt. Vajon mi lesz Navia és Dean sorsa? Lehet közös jövője két világ szülöttének, vagy be kell teljesíteniük a végzetet, ami nem sok jóval kecsegtet? 
Misztikus lények és legendák tárulnak fel előtted, de vigyázat! Ha meghallod a szirének hívószavát, többé nem menekülsz. Vállalod a kockázatot?


"Az óceán mélysége tengernyi lehetőséget tartogat, de csak egyetlen Igazi van."

Nagyon szeretem a tengerben/óceánokban játszódó sellős/szirénes könyveket, és Dora Veeland egy nagyon izgalmas, átokban gazdag, szirén énekkel fűszerezett történetet tár elénk a Nocturne-ban, ahol nemcsak Dean esik Navia csapdájába, hiszen téged is leterít ez a világ, és legszívesebben megmártóznál a tengerben, és felfedeznéd a világát. Az utóbbi idők egyik legjobb szirénes könyve, amit olvastam, és csak ajánlani tudom a műfaj szerelmeseinek!!

Dean és Navia története tele van veszélyekkel, próbatételekkel, érzelmekkel, tiltott szerelemmel, hiszen míg Dean ember, addig Navia szirén, egy másik világ szülötte. Szerelmük megpróbáltatások kereszttüzében erősödik, és nincs egy olyan fejezete ennek a csoda kötetnek, ami ne hordozna magával egyfajta éteri, megbabonázós hangulatot. Teljesen a rabja lettem, és akárcsak Dean én sem tudtam elengedni, részese akartam lenni a szirének életének, és minden egyes pillanatnál ott kellett, hogy legyek. A történet egyik helyszíne Olaszország, míg a többi része a tengerben, óceánban játszódik. Míg a kötet eleje baljós, komor és tele van veszélyes pillanatokkal, addig a többi részébe csöppen egy kis fény, remény és a szebb jövő képe. A Nocturne nemcsak egy regény, ami egy tiltott szerelmet mutat be, hiszen a szirének mítoszát is a saját ízlése szerint tárja elénk, és ad egyfajta magyarázatot arra, hogy miért is van szükségük az emberi lelkekre, és miért vonzzák magukhoz énekükkel a vétlen hajósokat. Egy nagyon komplex, és szépen kivitelezett világot tár elénk az írónő, ami hol ámulatba ejtő, hol pedig tele van akadállyal és újdonsággal. Nagyon szerettem olvasni, és bármikor újrakezdeném. Nemcsak Deant hívta a mélység, hanem engem is. Egy utazásra invitál, ami szól a szerelemről, a családról, a sorsról és az áldozatokról, amiket a boldogságunk miatt hozunk.

Akik azt mondják, hogy 2025-ben szirénekről olvasni unalmas, az még biztos nem olvasta Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység c. kötetét! Hangulatában kicsit olyan mint a Siren sorozat, így ha ezt szeretted, akkor biztos vagyok benne, hogy a Nocturne is nagy kedvenc lesz. Egyedi, tele van szeretettel, keserédes pillanatokkal, found family-vel, tiltott szerelemmel és két faj egymásra találásával. Mindenből annyit ad, mint amire szükség van, és nem rest kételyeket ébreszteni bennünk olvasás közben.

A karakterei nagyon kedvelhetőek, megvan a jó és a rossz aránya, na meg az a vékony határvonal is, ami elválasztja ezt a kettőt egymástól. Nemcsak a két főszereplőt ismerhetjük meg, hanem reményeim szerint a következő kötet főszereplőit is. *Sejtelmesen néz, hátha Azeya és Alex lesznek azok.* De Zayik világa is érdekesen hangzik, így ha esetleg róla szólna az a bizonyos Nocturne 2., akkor sem lennék elégedetlen.

S ha már karakterek, a szirének és sellők mellett a tengeri boszorkányok is megjelennek egy nem mindennapi csavarral, ami merően meghatározza a Nocturne cselekményét. Tetszett, hogy nemcsak a két faj szerelmére koncentrál a történet, hanem arra is, hogy egy nagyobb képet mutassom meg a megálmodott világból. Sokkal merészebb a világa, mint mondjuk egy H2O, de nem annyira sötét, mint a Sirené, mégis inkább ehhez hasonlítanám.

A cselekmény kiforrottsága, és a lenyűgöző képi világ mellett muszáj beszélnünk Deanről és Naviáról is, mert nagyon megkedveltem őket. Dean a történet szempontjából az a fontos karakter, aki elindítja a Nocturne cselekményét, de ennél jóval több is. Egy nagyon kedvelhető, erős, okos és merész férfi, aki bármit megtenne a szeretett nőért, jelen esetben szirénért, és nem ismer lehetetlent. Ha kell beleveti magát a tengerbe, a tajtékzó habokba, vagy éppen a lelket szipolyozó szirének körébe, és félelmet nem ismerve áll helyt az embert próbáló küldetéseknél.

Mellette ott van Navia, aki a jóságával kiemelkedik a szirének közül, aki nem képes elfogadni a sorsát, és bármit megtenne, hogy változtasson azon. Titkokra derül fény ezáltal, egy évszázadok óta sújtó átok kerül legyőzésre, a sellők új klánját ismerhetjük meg útja során, és nem utolsó sorban a szerelem kezdi el kibontani szárnyait, és szépen lassan megmutatja, hogy nem létezik lehetetlen, és ha eléggé szeretjük a másikat, bármi megoldható. Legyen sellő, szirén vagy ember a delikvens.

A történet nem lenne az, ami Dora Veeland stílusa nélkül, ami csak még inkább hozzájárul ahhoz, hogy könnyen és mindenféle bukkanó nélkül tudjuk olvasni a kötetet. Őszintén engem már az átok meglétével megfogott, és az első oldalak is megnyerőek voltak. Maga a kötet egy csoda, mert nemcsak a külcsín 10/10, hanem bizony a belbecs is. Imádtam a térképet benne, a fejezetek egyedi grafikáját, és az időszakosan megjelenő illusztrációkat is. Tökéletesen kiegészítették a cselekményt, és még egyfajta pluszt is adtak neki. Dean és Navia szerelme nagyon szép, ugyanakkor nem lassan bontakozik ki, ami meglepő módon nem zavart, mert akármilyen gyorsan is jönnek az érzelmek, azért meg kell rendesen küzdeniük a boldogságért, és engem az az út varázsolt el, amíg eljutunk odáig. Kezdtük egy legendával, majd befejeztük a szerelem beteljesülésével, és azt érzem, hogy az én szívem is csordultig telt szeretettel. A legnagyobb kedvenceim azok a jelenetek lettek, amik a vízben játszódnak, és úgy érzem, hogy túl hamar lett vége. Romantikus fantasy rajongóinak must have olvasmány, ha meg a szirének mítosza is érdekel, akkor nem is kérdés, hogy kell e neked a Nocturne. Hagyd, hogy téged is megbabonázzon a szirének éneke, és vesd bele magad Dora Veeland második regényébe, ami átokról, szerelemről, családról és két faj megpróbáltatásairól szól!!
" - De ő egy sellő, Dean. Ha ésszerűen belegondolnál, tudhatnád, hogy nincs jövőtök. Én viszont itt vagyok most is, és bármikor ide tudok hozzád sétálni, de ő nem."

"Két világ közé ragadtam, és mindenhonnan kitaszítottak."

"Egy angyali hangot hallottam. Úgy kúszott a bőröm alá, akár egy kábítószer, ami aztán átvette az agyam felett az irányítást."

"Ismertem a tengert, és egyáltalán nem hittem a mendemondáknak. A kihívásokat pedig mindig is kedveltem, így nem volt kérdés, hogy megnézem azt az öblöt magamnak."

"Én nem hiszek semmiféle mesében, átokban vagy varázslatban. Épp elég szörnyűséget láttam már ahhoz, hogy tudjam, csodák nem léteznek."

" - Most már ott van az otthonom, ahol te vagy, Dean. 
Ebben csak az a bökkenő, hogy nem egy világba tartozunk."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2025. február 5., szerda

Lucy Score & Claire Kingsley: Whiskey kísérővel (Bootleg Springs 1.)


"Mindig is gyűlöltem a temetéseket."

*

A ​három basáskodó bátyja mellett felnőtt Scarlett Bodine igazi vadóc, aki forgószélként forgatja fel lakhelye, Bootleg Springs életét. Kedvenc hobbija a férfiak asztal alá ivása, ám fikarcnyit sem érdekli a szerelem. Ahogy a szomszédai sem – leszámítva a nemrég a szomszédjába költöző szexi pasit… 
Devlin McCallister nem is lehetne mélyebb gödörben. Minden sínen volt eddig az életében: házasság, magasra ívelő politikai karrier, élet Washington D. C.-ben. Elég volt azonban egyetlen jól elhelyezett ütés, és egy nyugat-virginiai városkába száműzik, ami összesen két dologról nevezetes: a pancsolt – bár ízletes – szeszről és egy tinédzser lány tizenkét évvel ezelőtti eltűnéséről. 
Devlin sebei nyalogatásával van elfoglalva, Scarlett azonban más szerepet szánna a férfi nyelvének – ám arra is rádöbben, hogy kettejük története messze nem csak egyetlen alkoholgőzös éjszakáról szól. Miközben vonzalmuk egyre erősebbé válik, a tizenkét évvel korábbi rejtélyes eltűnés ügye újra a felszínre tör, és ha nem vigyáznak, a készülődő botrány Scarlettet is magával ragadhatja… Lucy Score és Claire Kingsley óriási sikerű regénysorozata tökéletes kombinációja a kisvárosi romantikának és rejtélyeknek, csipetnyi erotikával és töménnyel fűszerezve.


"Az időnk véges itt a földön. Csak adott számú napkeltét és naplementét láthatunk. És csak rajtad múlik, hogyan használod ki a köztük lévő időt – mondta a nagyi."


Lucy Score a kisvárosi románcok királynője, és a Bootleg Spings sorozat első része, a Whiskey kísérővel tarolt nálam. Hozta a megszokott Lucy Score stílust azzal a kivétellel, hogy jóval rövidebb a kötet terjedelme, mint az eddigi féltéglák, amiket szerencsém volt olvasni tőle. Claire Kingsley társszerzősége nagyon jót tett a történetnek, és alig várom, hogy a többiek kötetét is a kezembe vehessem.

Nagyon bejött ez az újabb Lucy Score kötet, ami eredetileg 2018-ban jelent meg. Látszik rajta egy bizonyos szintig, hogy valamivel korábbi írásról van szó, ugyanakkor ugyanúgy megvolt az a varázs, amit eddig átéltem a kisvárosi románcaiban. Claire Kingsley nagyon szépen kiegészítette Score stílusát, és egy igazán humoros, erotikus és különleges kötetet kaptam. Nemcsak a karakterei egyéniségek, hanem az egész város, Bootleg Springs és a város lakói. Scarlett családja megérne egy misét, de nem tudtam nem szeretni a testvéreit. Miattuk és Scarlett forrófejűsége miatt többször nevettem, és éreztem azt, hogy egy igazán humoros kötetet kaptam. Scarlett úgy pörgött végig, mint egy Duracell nyuszi, aki soha nem fárad el, és őszintén ki olvasott már olyan női karakterről, akinek az a munkája, hogy a házak körüli szereléseket és javításokat elvégezze? Csak úgy pörgött végig a cselekmény alatt, és azt éreztem, hogy mellette sosincs megállás, és ezerrel pörgünk. Hiába viselkedett néhány helyen iszonyat gyerekesen, nekem mégis nagy kedvencem lett a szókimondó, egyszerű és nyers stílusával. Nem mindennapi hősnő, főleg nem kisvárosi románcokban. Egy sziporkázó hurrikán, ami az első adandó alkalommal lecsap rád. Lecsap, és addig nem ereszt, amíg végérvényesen meg nem szerzett magának. Ez Scarlett; egy ciklon, aminek ha az útjába kerülsz nem maradsz talpon, és szó szerint ledönt a lábadon az energiájával.

A kisvárosi románc mellett olyan trope-k jelennek meg a Whiskey kísérővel c. kötetben, mint a grumpy x sunshine, amiért én élek-halok, illetve második esély, de nem romantikus értelemben, hanem második esély az életben. El nem tudom mondani, hogy mennyire imádtam azt a dinamikát, ami Devlin és Scarlett között kialakult. Scarlett sunshine karaktere tökéletesen kiegészítette Devlin grumpy oldalát.

A kegyvesztett ügyvéd, illetve kisvárosi keménycsaj párosa nagyot ütött, és megmutatta, hogy nem kell feltétlenül hasonlítanod a másikhoz, hiszen a legtöbb esetben az ellentétek igenis vonzzák egymást, és erre egy nagyon jó példa Scarlett és Devlin, akinek a Whiskey kísérővel a második esély az életre, arra hogy úgy kezdje el élni, ahogy azt ő szeretné, és ne pedig úgy, ahogy azt a környezete és a családja elvárja tőle.

A kötet mozgatórugója a Scarlett és Devlin között kialakuló kémia. Nagyon jól kiegészítik a másikat, imádtam azt az összhangot, ami kialakult közöttük, és aminek hála már az elején sem unatkozunk. Kivételesen nem egy slow burn regénnyel van dolgunk, hiszen nem áll rendelkezésünkre 500 oldal, csupán csekély 384, hogy kialakuljon a kapocs, illetve az érzelmi része.

A két írónő nagyon jó munkát végzett. S habár nálunk a kötet nem nyáron jelent meg, én mégis azt mondanám, hogy ízig-vérig nyári kötet. A levegő, a hangulat és az évszak is mind ezt sugallják, és olyan jó érzés volt elmerülni Bootleg Springsben. A megkezdett krimis szál nagyon érdekes volt, jó kis töltetet adott a regénynek, és baromi kíváncsi vagyok, hogy hova is fog kilyukadni, hiszen potenciál van benne, már csak jól fel is kell használni azt.

A pikáns részek vitték a prímet, nagyon jól kiegészítik a néhol komoly hangulatot, és a kellő helyeken tüzelik fel a hangulatot. Nem volt túl spicy sem, pont annyit ad a jóból, mint amire szükségünk van, és végre egy Lucy Score regény, ami nincs elnyújtva, és nem kell 200+ oldalakat várni, hogy történjen valami érdemleges is. A kötet rövidsége az előnyére vált, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy túl lenne írva, sőt...

A Whiskey kísérővel rádöbbentett arra, hogy attól, hogy nem tudsz egy jó könyvet egy nap alatt befalni, még nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Nekem igazi felüdülést nyújtott, hogy munka után (néha közben is) hozzá tudtam nyúlni, és újra el tudtam merülni Bootleg Springsben. A város lakói egy igazi család, akiket nagyon megkedveltem, és ha csak egy képzeletbeli kisvárost választhatnék, ahol szívesen élnék az bizony Scarlett otthona lenne. A hangulata engem kicsit a Virgin River sorozatra emlékeztet, amit nagyon szeretek, így ha te is láttad már a sorozat valamelyik évadát, és szeretted is, akkor én nem hagynám ki a Whiskey kísérővel c. kötetet sem! Kellemes kikapcsolódást nyújtott, nem tudtam elszakadni a karakterektől, és lépten-nyomon előbukkantak. Scarlett és Devlin hiába ég és föld, mégis eszméletlenek együtt. Viszont a kötet elején féltem, hogy nem fog bejönni az, hogy túl hamar ugrunk fejest a vágyakban, de az a helyzet, hogy a Whiskey kísérővel c. kötetben pont az tetszett, hogy feszes tempót diktál, és nem ér rá olyan dolgokkal foglalkozni, mint a várakozás vagy a sóvárgás, hiszen ebben a kötetben ha akarnak valamit a karakterek, akkor azt meg is szerzik maguknak. Ha úgy érzed, hogy készen állsz egy újabb kisvárosi románcra, akkor Bootleg Springs tárt karokkal vár, és alig várja, hogy egy újabb Bodine történetét mesélhesse el. Nagyon várom a sorozat további részét, és tűkön ülök, hogy megtudjam mi történt Callie-vel.
"Nem arról volt szó, hogy féltem a magasságtól. Soha nem okozott gondot korábban. Csakhogy mostanában mindentől féltem. Az ismerős dolgoktól ugyanúgy, mint az ismeretlenektől."

"Kívülállónak éreztem magam a régi életemben, és itt is, ezen a rusztikus metszésponton. Olyan volt, mint valami átmenet a múlt és a jövő között."

" - Tényleg emlékeztetnem kell téged arra, hogy olyan világban élünk, ahol a barátaid és a családtagjaid bármikor hátba szúrnak, csak hogy feljebb jussanak a táplálékláncban?"

" - Jól néz ki - mondtam, mintha épp a megégetett madarat csodáltam volna meg, majd becsuktam a sütő ajtaját. 
Felragyogott az arca. 
- Köszi. Anya mindig azt mondta, hogy nincs egyszerűbb, mint csirkét sütni. 
Scarlett anyukája hazudott."

"Az élet rövid, az orgazmus pedig frankó."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2025. február 3., hétfő

Ashley Poston: Hét év távolság


"  - Ez egy varázserejű lakás! - mondta egyszer Analea néném a karosszékben ülve, amelynek színe a vörösbegy tojását idézte."

*

Megtörténhet, ​hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki. 
Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes. 
Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben. 
Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés. Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.


"Látod drágám? - kérdezné. - Ha mindent megtervezel az életedben, akkor is bőven érnek majd meglepetések."

Ashley Poston előző regényét, a Halott romantikát nagyon szerettem, így nem is volt kérdés, hogy el szeretném e olvasni a Hét év távolságot. Ebben a regényében egy olyan időcsavarba invitál minket, ahol nemcsak a jó kaják kapnak hangsúlyt, hanem az élmények és a pillanatok megélése is. Most már hivatalosan is az egyik kedvenc írónőm lett, hiszen imádtam a Hét év távolságot, és nem akartam, hogy véget érjen.

Annyira, de annyira jó volt, hogy legszívesebben még tovább húztam volna az olvasást, mert az a helyzet, hogy imádtam Iwan és Lemon társaságában lenni. Őszintén ki ne szeretne egy olyan romantikus történetet, amiben a mágikus realizmus, illetve citromos pite kap szerepet? Azt hiszem, akárcsak Clementine, én is szívesen időznék Analea lakásában, ami bármikor úgy gondolhat, hogy visszarepít 7 évet a múltba. Ez a kompozíció szerintem baromi érdekes, és olyan szépen oldotta meg az írónő azt, hogy Lemon és Iwan ne csak a múltban találjanak egymásra, hanem a jelenben is. Azért volt bennem egy kis félsz, mert a Halott romantikában is rendesen átvert, de a Hét év távolság más, mert itt valóban az érzelmeken van a hangsúly, és hagyja is kibontakozni a romantikát az írónő. Szó szerint éltem-haltam ezért a regényért, és minden egyes sorát imádtam. Nem volt elég az, amit kaptam, és bármikor képes lennék újra a kezembe venni, annyira tetszett, és annyira bele tudtam élni magam a cselekményébe. A történet középpontjában Analea lakása áll. Egy igazán különleges lakás ez, ami nemcsak emlékeket tárol, hanem lehetőségeket is. Megmutatja, hogy sosem késő annak élni, ami boldoggá tesz minket és lépni, még akkor is, ha félelmetesnek tűnik. Iwan és Lemon egymásra találása egyszerre volt édes, és sorszerű. Nem hittem volna, hogy ennyire be fog jönni egy mágikus realizmussal átszőtt romantikus történet, de az egyik kedvenc könyvem lett.

Nem véletlenül szeretik sokan ezt a könyvet, hiszen egy igazi ékszerdoboz, ami szerintem sokkal jobb, mint a Halott romantika, pedig én már azt is nagyon szerettem, viszont a Hét év távolság az, ami örökre rabul ejtette a szívemet. Hol éhes lettem közben, hol pedig azt vártam, hogy valami csoda folytán én is visszakerülök a múltba, és belecsöppen Iwan Ashton az életembe, galambostul, citromos pitéstől kezdve.

A karakterek nagyon szerethetőek, de muszáj vagyok párhuzamot vonni a múltbeli és a jelen Iwanje között. Míg a 7 évvel ezelőtti Iwan tele van reményekkel és álmokkal, addig a jelen Iwanje, mintha megrekedt volna, és amíg el nem jutunk addig a bizonyos részig nem is tudjuk, hogy miért. Mellette persze ott van a történet női hőse, Clementine, aki a könyvek iránti szeretete miatt telitalálat lett. Nagyon kedveltem a karakterét, és végig drukkoltam neki.

A kötet érzelmi része erős, ugyanakkor a múlt sokkal hangsúlyosabb érzelmek terén, mint a jelen. A múltban bontakoznak ki az érzelmek, a kötődés, amit a jelen nem tudott megugrani, legalább nálam. Szerintem sokkal jobban átjönnek a múltbeli események, míg a jelen csupán ezek hozománya, és hiányzik belőle a kapocs, ami a múltbeli Iwant összeköti a jelenbelivel. Ugyanakkor kétség kívül levettek a lábamról, és nem is lehetnék hálásabb azért, hogy megteremtette az írónő James Iwan Ashton karakterét.

Maga a történet egésze ezzel az egész időhurkos szállal nagyon egyedi, és ez végig érezteti is a hatását. Olyan olvasni a Hét év távolságot, mintha egy habos citromos süteményt habzsolnánk, ami annyira jó, hogy egymás után nyúlunk az újabb és újabb szeletekért, s mire feleszmélünk már be is faltuk az egészet. Nem egy sablonos történet, tele van komoly döntésekkel, szerelemmel, érzelmekkel és megannyi édes, vagy éppen meghatározó pillanatokkal, amik végigkísérik a cselekmény egészét.

A sütis részek és az érzelmek mellett komolyabban foglalkozik a gyásszal, saját magunk felfedezésével és azzal, hogy az idő változást hoz magával. Senki sem lesz az a személy, mint aki 7 éve volt, és ezt el kell fogadni, hiszen mi is változunk, de ez nem jelenti azt, hogy a változás rossz dolog lenne. Szimplán az élet velejárója, és emiatt a kötet hol megható, hol pedig elgondolkodtató aláfestést kapott. A bohókás, szerelmes részek mellett ezek a komolyabb szálak teszik szerethetővé a Hét év távolságot, és ezek miatt lesz megismételhetetlen.

Az írónő stílusa már az elején magával ragadt, és ha valaha megszületik a saját romantikus történetem, akkor azt szeretném, hogy azt Ashley Poston írja meg, de ne Halott romantika legyen, hanem Hét év távolság!! Poston stílusa könnyed, légies, és magával ragadó. Maga a történet tele van emlékezetes pillanatokkal, múltbeli örömökkel, és a jelen kérdéseivel és problémáival. Míg Iwan a múltban keresi önmagát, addig Lemon a jelenben. Két különböző életutat mutat be a kötet. Egyfelől itt van nekünk Iwan, aki séf akar lenni, és ott van Clementine, aki nem biztos abban, hogy jó helyen tart a karrierjében. Számára a Hét év távolság nemcsak szerelmet hoz, hanem döntéseket is. Érdekes volt látni, ahogy a lakás a legváratlanabb pillanatokban döntött úgy, hogy nem a jelenbe engedi be Lemont, hanem a múlt egy szegletébe, ahol ott vár rá Iwan, és az ő citromos pitéje! Összességében nagyon szerettem, jó volt az időzítés is, és azt érzem, hogy ennél jobbat jelenleg nem tud írni az írónő. Egyszerre volt szívhez szóló és elgondolkodtató olvasmány, amibe nemcsak szerelmet szőtt az írónő, hanem érzelmeket és temérdek emlékezetes pillanatot is. Ha csak egy romantikus regényt olvasol el egész februárban, akkor az legyen a Hét év távolság!!
"A számhoz emeltem egy falatot, és megkóstoltam. A pite meleg, szirupos savassága, a grahamkeksz ropogóssága, a tejszínhab édessége meg a csipetnyi citromhéj - lenyűgözően zsongtak a sütemény ízei és textúrái. Egy egész citromligetet idézett fel bennem."

"Ha mindent megtervezel az életedben, akkor is bőven érnek majd meglepetések."

"Egyedül csináltam végig életem legrosszabb napját, és más ember lettem, túlélővé váltam. Ez nem valami hiba, amit ki kell javítani. 
Engem nem kell megjavítani. Csak emlékeztetni… hogy ember vagyok."

"Mindig azt mondta, hogy a holdat kell kergetni. Olyan emberekkel vegyem körbe magam, akik bármikor készek üldözőbe venni."

" - Az élet nem mindig a terveink szerint alakul. Az a lényeg, hogy a kudarcok után is kihozzuk belőle a maximumot."

"Nincs gyász szeretet nélkül, és nincs szeretet gyász nélkül."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)




2025. január 30., csütörtök

T. J. Klune: Farkasok dala (Green Creek 1.)


"Tizenkettő voltam, amikor apám lerakott egy bőröndöt az ajtóhoz."

*

Meglepően ​nagy termete ellenére Ox mindig kicsinek érezte magát. Akkor is, amikor apja, mielőtt lelépett, még kijelentette, hogy a fiú értéktelen, és soha senki nem fogja megérteni. Akkor is, amikor a kisváros műhelyében kapott egy munkás inget, aminek elején piros betűkkel az ő neve állt – mintha lenne valaki, mintha tartozna valahová. Akkor is, amikor egy délutánon hazafelé találkozott egy fiúval, Joe-val a poros úton, aki csak beszélt és beszélt és beszélt, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg. 
Joe Bennett a családjával tért vissza Green Creekbe, beköltözve az útvégi, szomszédos házba. A család egy titkot is hozott magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára – az Alfa, a Béta és az Ómega színeire festette Ox körül a világot. A világot, ami teljesen felborult, amiben minden megkérdőjeleződött számára, és ahol nem maradhatott már kicsi. A világot, amiben Ox többé nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt. 
T.J. Klune egyszerre szívmelengető és vérfagyasztó, világhírű fantasy sorozatának első kötete ezúttal a vérfarkasok világában mesél a szerelemről, a hűségről, az árulásról és a család fontosságáról.


" - Néha - mondta, mialatt lassan pörögtünk egyet - kiveszik a kezünkből a döntést. Olykor megesik, hogy nem akarunk elmenni, noha érezzük, hogy meg kell tennünk."


Ha van könyv, aminek a magyar megjelenését nagyon vártam, akkor az a Farkasok dala. T. J. Klune munkássága iránti imádatom a Ház az égszínkék tengernél kezdődött, és azóta is töretlen. Nagyon imádom a szerző munkásságát, és minden egyes regényét úgy várom, mint kisgyerek a Mikulást. A Farkasok dala előtt A suttogó ajtón túl volt a kedvencem, de ez a csupaszív, vérfarkasos sztori lelökte az első helyről, és megmutatta, hogy lehet még jó vérfarkasos könyvet olvasni.

A Farkasok dala talán az egyik legnépszerűbb Klune kötet, ami nem is véletlen, hiszen érzelmes, varázslatos és a szemünk előtt nő fel Ox és Joe. Egyszerre szól a vérfarkasokról, a családról, az összetartozásról és a szerelemről. A Green Creek sorozat első része, ami után garantáltan szomjazni fogod a többi kötetet is. Nagyon az elevenembe talált most ez a történet, és minden egyes érzelmet megéltem, és végig ott voltam Ox és Joe mellett. Fogtam a kezüket, és terelgettem őket az úton. A történet Ox Mathesonról szól, aki a nehéz gyermekkora után találkozik Bennettékkel, és fenekestül felfordul az élete. Minden a 10 éves Joe-val kezdődik, ő az, aki elindítja Oxot a változás útján, azon hogy végre higgyen magában, és ne engedje, hogy a traumák határozzák meg a sorsát, és szabjanak gátat az életének. Mind a két fiú oldaláról van trauma, és ezek végig éreztetik is a hatásukat. Nincs olyan fejezet, amibe ne jelenne meg valamilyen módon, ugyanakkor a család és a falka is, mint központi elem előkerül. A vérfarkasos részek szépen kiegészítik a cselekményt az önmagunk felfedezésével foglalkozó részekkel. Ox belekeveredik egy számára ismeretlen világba, és az évek múlásával egyre jobban és jobban a világ részese lesz. Ennek az időnek a múlását Klune a maga tempójában mutatja be nekünk, és csempész a sorok közé olyan eszközöket, mint a család és a valahova tartozás fogalmai. A szívem szó szerint vérzett Ox miatt, és végig drukkoltam, hogy happy end legyen a Joe-val való kapcsolata, hiszen mind a ketten sokat szenvednek, és nagyon is megérdemlik a boldogságot.

A szerelem lassú kibontakozása mellett a falka fenyegetései és belső konfliktusai viszik előre a cselekményt, és mutatják meg, hogy mennyire is kegyetlen tud lenni T. J. Klune, ha akar. Nem egyszer tört darabokra a szívem olvasás közben, és nem egyszer éreztem azt, hogy menthetetlenül összetörtem. Érzelmileg nagyon megviselt a Farkasok dala, viszont nem bánom, hogy elolvastam, mert hatalmas kedvencem lett.

T. J. Klune nagyon jól ötvözte a paranormális részeket a romantikával, és az érzelmi fejlődéssel. Sem Ox, sem pedig Joe nem azok, akik a kötet elején voltak. Mind a ketten felnőnek, és olyan döntéseket hoznak, amik kihatással vannak a többiekre, és alapjaiban határozzák meg azt, hogy merre is haladjon a cselekmény. Események láncolatát indítják el, aminél csak idő kérdése, hogy mikor fog rosszra fordulni a helyzet, és mikor lesz visszafordíthatatlan az.

Az érzelmi fejlődés mellett a legnagyobb hangsúly a családon, és a családi köteléken van. Azt sulykolja belénk, hogy nem számít, ha nem vér szerinti kötelék, ha vannak olyan emberek körülötted, akik törődnek veled, akiknek fontos vagy, és akiknek számít a boldogságod, akkor van családod, mert a családot nem feltétlenül az határozza meg, ahova születtél, hanem az, akiknek fontos vagy, és akik szeretnek.

A kötet nagyon sok érzelmet ábrázol. Egészen a boldogságtól kezdve a veszteségig, és sajnos a gyász is megjelenik. Ezek a részek igazán embert próbálóak, mert fájdalmasak, és megmutatják, hogy elég egyetlen egy döntés, és minden megváltozik. A szerelem és az újrakezdés is megjelenik, a második esély, a bizalom és a másikban való hit kérdésköre mellett.

A Farkasok dala az a könyv, amiről nagyon sokat lehet beszélni, és minden egyes gondolat még többet szül. Szerintem eddig, legalábbis számomra ez az egyik legösszetettebb, és legjobban átgondolt Klune kötet, amit olvastam. Nemcsak a világ és a karakterek nyertek meg maguknak, hanem a stílus is, ami végigkíséri Ox és Joe történetét. Nagyon sok minden történik benne, eléggé hosszú időt is ölel fel, és minden egyes oldalnál még jobban a szívedhez nő.

Ami magát a stílust illeti hozza a kötet a szokásos T. J. Klune-ra jellemző jegyeket. Az érzelmes részeket is képes humorral feldobni, és minden egyes karaktere igazi egyéniség. Kezdve Ox-szal, aki a kötet narrátora, és akinek a szemszögéből olvashatjuk a Farkasok dalát. Ő az, aki megadja az alaphangulatot, és az ő nézőpontjából láthatjuk a falkát, a farkasokat és Bennettéket. Ezt a veszélyes, viszályokkal és bosszúval teli világot.

A történet egészen végig érződik Ox bizonytalansága, az érzelmi viaskodása, az önmagára találás hosszú útja, és azok a belső küzdelmek is, amiket átél a Farkasok dala alatt. Ox számára nem könnyű a Wolfsong, de azt sem mondhatom, hogy Joe-nak az lenne. Nagyon meggyötri őket Klune, és amikor azt hinnéd, hogy most már nem lehet rosszabb, akkor mutatja meg, hogy bizony lehet, és lesz is. Úgy játszott velem, mint farkas a nyúllal vadászat közben. Zsákmánynak tekintett, s már az elején elkezdte a becserkészésemet, hogy aztán a végén könnyű áldozat váljon belőlem. Összességében a Farkasok dala egy szívszorító, ám gyönyörű történet, ahol nemcsak Ox-ot és Joe-t kedveled meg, hanem az egész falkát, és alig várod, hogy újra visszatérhess Green Creekbe. Nagyon intenzív olvasási élményt adott, és felkerült a legjobb vérfarkasos könyvek listájára, amit valaha olvastam. Az írásmód gyönyörű, ugyanakkor kell egy adott hangulat hozzá, hiszen hosszadalmas és nem fogja mindenki tetszését elnyerni, nekem mégis hatalmas kedvencem lett, imádtam minden sorát, és a falka tagjaiért tűzbe mennék. Egy olyan found family-t kaptam, akiket az utolsó lélegzetvételemig védelmezni fogok, és akik remélem befogadnának a falkába. Ha egy egyedi, LMBTQ+ vérfarkasos történetet olvasnál, akkor ne hagyd ki T. J. Klune Farkasok dala c. regényét, mert egyszerűen valami zseniális, akárcsak a szerző többi könyve.
"Nem találtam szavakat, hogy elmondjam azt, amit szerettem volna. Néha, amikor az embernek annyira tele van a szíve, az érzések elveszik a hangját, és ilyenkor nem tehet mást, mint hogy kapaszkodik az életébe."

" - Történt ma valami? - tudakolta Thomas. 
Azt akartam felelni: elkezdtem elképzelni meztelenül a kiskorú fiadat, de azt gondoltam, ilyesmit nem mondhatok egy alfa farkasembernek."

" - Szeretlek - mondtam neki. De most utállak. Még sosem utáltalak, Gordo. De most kibaszottul utállak, és nem tudom, hogyan hagyjam abba."

"A daltól még a csontjaim is megremegtek. 
A szeretetről szólt. És a reményről. A szenvedésről. És minden egyes szörnyű és gyönyörű dologról, ami valaha történt velem. Az enyéimmel."

" - Nem vágytam másra, csak hogy hazajöhessek, mert nélküled nekem nincs otthonom."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2025. január 27., hétfő

Sophie Lark: There Are No Saints - Nincsenek szentek (Bűnösök 1.)


"A szalagcímek azt írják, megöltek egy lányt az Ocean Beachen, a holtteste a Sutro fürdő romjai között lebegett."

*

A ​lány tudja, hogy a férfi nem egy szent, de azt nem is sejti, hogy magával az ördöggel cimborál. 
Cole Blackwell szemében fontos az irányítás. Ő a legszexibb szobrász egész San Franciscóban: gazdag és sikeres és nagyra becsült. Egyetlen gyengéje a sötét késztetés, amit gondosan titkol. Valójában nem csak művész, hanem ragadozó is, és a város a vadászterülete. Mara Eldritch egy senki. Nincstelen és megtört, és három állása is van, miközben fest, de a festményeit soha senki sem látja majd. Amikor egy véletlen találkozás folytán Mara Cole útjába kerül, Cole-t megigézi a lány megmenekülése a biztos halálból. De még ennél is többet tesz: rendellenesen vonzódni kezd hozzá. 
Titkon követni kezdi a lányt, és rájön, hogy a nyomorgó, kallódó emberben több van, mint sejtette. Olyan érzéseket kelt benne, amikre Cole sosem hitte magát képesnek. Olyan vágyakat ébreszt benne, amikre sosem hitte, hogy sóvárogni fog. Nem tudja, hogy minden áron meg kell-e védenie a lányt vagy el kell pusztítania, mielőtt a lány teszi őt tönkre. Lassan elveszti a kontrollt, megszegi a szabályokat, amik a világ elől elrejtették valódi énjét. 
Cole megtaníthatja arra, hogyan szerezze meg, amit akar, de mit akarhat ez a romlott gyilkos cserébe? Mara tudja, hogy Cole veszélyes, de Cole az egyetlen ember, aki valaha is felismerte a tehetségét, és ez félrevezeti a szívét, be egyenesen a sötétségbe.


"Nem mindannyiunkat a szőke herceg vonz."


Sophie Larktól már olvastam, viszont a Nincsenek szentek teljesen más, mint a Brutal Prince. Sokkal sötétebb, a művészet miatt van benne egyfajta elvontság, és tele van megkérdőjelezhető pillanatokkal. Dark romance a javából, amit még jobban csak az illusztrációk dobhattak volna fel, amiket nagyon hiányoltam. Cole és Mara története brutális, kegyetlen és nagyon beteg, viszont a műfaj kedvelőinek igazi csemege.

Mivel nem ismeretlen előttem az írónő munkássága, így nagyon vártam, hogy valami mást is olvashassak tőle. A There Are No Saints egy viszonylag rövid kötet tele elvontsággal, brutális jelenetekkel és egy rögeszmével, ami végig érezteti a hatását, és azt, hogy sosem tudhatod mikor fog lecsapni, és ki lesz a következő áldozata. A terjedelme miatt nagyon gyorsan lehet vele haladni, a stílus is könnyed a sötét világkép ellenére is, és azt érzem ezzel a kötettel kapcsolatban, hogy ha ezt olvastam volna először az írónőtől, akkor teljesen másképp nyilatkoznék róla. Jó volt, viszont nagyon nem erre számítottam. A Brutal Prince után azt hittem, hogy nem tud megújulni Sophie Lark, viszont a Nincsenek szentek ezt megcáfolta. Sötét volt, a legjobb helyeken lett még durvább és még elborultabb a történet. A művészet is rásegít erre, és megmutatja az alkotás szabadságát. Hol egy újabb művészi alkotás születésének lehettünk szemtanúi, hol pedig a Szörnyeteg ámokfutásának, aki hullákat és érdekes kompozíciókat hagy maga után. A különc karakterek és a sötétebb világ az, ami megnyer magának, és ami miatt nehezen szabadulsz tőle. Tele van váratlan pillanatokkal, kegyetlenséggel, testiséggel, megszállottsággal és brutális képekkel. A művészet ezekbe szövi be a hálóját, és emeli a cselekmény központi elemeit a reflektorfénybe.

Mara az elején annyira nem volt szimpatikus, aztán szépen lassan megkedveltem, viszont nem egy tipikusan olyan női hős, aki egyből együttérzést vált ki belőled. Benne van is egyfajta sötétség, ami szivárog, és ami nem hagyja, hogy Cole alábecsülje. Érdekes karakter, de nem lett kedvenc, ugyanakkor nagyon várom a folytatást, hogy még többet tudjak meg.

Cole az eddigi legsötétebb karakter, akiről volt szerencsém olvasni. Miatta találták ki a morally black karaktereket, egyáltalán nem grey karakter, mert bármit megtenne azért, hogy az akarata érvényesüljön. Művész, aki a sajátos eszközeivel alkot, akit nem riaszt vissza a vér és a szokatlan látványa. Aki nem a lányos apukák álma, aki a sötétben rejtőző gonosz, aki alig várja, hogy lecsaphasson.

A kötetben olyan témák kerülnek említésre, mint a gyilkosság, erőszak, nők elleni erőszak, szexuális zaklatás, öngyilkosság vagy éppen a nemi erőszak. Erős témák, amik végig rányomják a bélyegét a regényre és annak hangulatára. Ad egyfajta borús, borzongató felütést neki, ami végig érezteti a hatását, és nem engedi, hogy biztonságban érezd magad olvasás közben. Brutális erővel csap le, és ha egyszer elkapott nem enged el.

Maga a helyszín San Francisco, de annyira nagy jelentőséget nem tulajdonít neki az írónő. A hangsúly a művészet megélésén, a rivalizáláson, és a gyilkosságokon van. Durva, kegyelmet nem ismerő, kegyetlen olvasmány tele testiséggel, szexualitással és zaklatással, ami végig elkísér. Az eddigi legkomorabb Sophie Lark, illetve dark romance kötet, amihez szerencsém volt.

Tökéletesen illik a kiadó dark romance könyvei közé, így ha azokat szeretted, akkor a Nincsenek szentek c. kötetet is szívvel ajánlom. Tényleg nagyon rövid, és a tömörsége az előnyére válik a regénynek. Az írónő nem időz sokat a részleteken, mégis sikerült egy kerek egész történetet megálmodnia, aminek az első része a There Are No Saints. Míg a férfi karakter, Cole egy híres szobrász, aki másodállásban gyilkos, addig Mara egy szegény művész, aki ki akar törni a nyomorból, és felemelkedni a nagyok közé. Az ő kettejük története a Nincsenek szentek. Mind a kettejükben van gonoszság, gyarlóság, birtokolni és teljesíteni akarás. Nagyon jól kiegészítik egymást, és plusz pont jár azért, hogy a kötet úgy nagyjából utolsó negyedében kezdenek el csak pikánsá, és erősen spicy-vá válni az események. Hihetetlenül gyors tempót diktál a kötet, és nem egy helyen sarkal arra, hogy még többet és többet olvass belőle. Egy ádáz harc első aktusainak lehetünk szemtanúi, és csak a folytatás mondhatja meg, hogy mi is lesz ennek a vadászatnak a végkimenetele. Ha olvastál már Sophie Larktól, de érdekel az írónő sötétebb, gátlások nélküli oldala is, akkor ne hagyd ki a Bűnösök duológiát!
"A hatalom megrontja az embert, a szépség pedig elhomályosítja a tudatot."

"Csakis tőled függ, mi az, ami jó, és mi az, ami rossz. Ez a te világod, a te életed. Te döntöd el, mit érezz."

" - Csak azok magányosak, akik társaságot akarnak. 
- Csak azok akarnak egyedül lenni, akik félnek másoktól."

"A fehér és a fekete kígyót. Úgy gondoltam, a kígyók mi vagyunk: ő és én, a jó és a gonosz, összeforrva egyetlen, végső csatában. Most viszont azon tűnődöm, talán mindkettő én vagyok…"

"Vajon Cole mester vagy gyilkos? Vajon megvéd vagy vadászik rám?"

"Akarom Cole-t. Akarom, mint a pénzt, mint a sikert, mint a kiteljesedést. Annyira akarom, mint más, állítólagos szükségszerűségeket. Például a biztonságot. Vagy az épelméjűséget."

"És mégis… nem mindannyiunkat a Szőke herceg vonz. 
Néhány kislány beveszi a báliruhákkal és sárkányölő lovagokkal teli történeteket… 
Miközben más kislányok olyan meséket olvasnak, amiben sötét ösvény vezet az erdőbe… egy ijesztő birtokra, aminek fekete ablakai vannak és ködfelhőben úszik… 
Mi oda akarunk bejutni, nem számít, mit találunk az ajtó mögött…"



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Adam Bray & Kelly Knox: Marvel Studios - Szereplők nagykönyve (bővített és frissített kiadás)


"Avengers! Assemble!"

*

LENDÜLJ AKCIÓBA A MARVEL MOZIS UNIVERZUM TÖBB MINT 200 SZEREPLŐJÉVEL! 
Tudj meg mindent kedvenceidről Vasembertől kezdve a Galaxis Őrzőin és Lokin át egészen Kate Bishopig, és vesd bele magad a Marvel filmjeinek, valamint sorozatainak szerteágazó, felejthetetlen hősökkel és gonosztevőkkel teli világába.











"A szerelem egy tőr: fegyver, amivel távolról vagy közelről hadonászhatsz. Láthatod benne magad. Gyönyörű. Amíg el nem vérzik."


Imádom a Marvel világát, emiatt nagyon érdekelt a kötet. Jó néhány ismert karakter is szerepet kap, azok mellett, akik nem éppen annyira híresek/kevesebbet hallani róluk, és az eddigi összes filmet és sorozatot sorra veszi, nemcsak a klasszikus filmeket (Bosszúállók), hanem olyanok is szerepet kapnak, mint a Loki,  A Sólyom és a Tél Katonája, Ms Marvel, Örökkévalók, Sólyomszem vagy éppen Wandavision. 

Jó volt, hogy nemcsak a megszokott "ismerősök" köszöntek vissza az oldalakról, hanem azok is, akiket érdemes megismerni, és akik legalább annyira fontosak, mint a már említett társaik. Egyetlen valamire való fan polcáról sem hiányozhat ez az információkban gazdag, képekkel illusztrált és szépen összeszedett, frissített és bővített kiadás.

Minden egyes oldal egy-egy karaktert mutat be, egy bizonyos séma alapján. Először is kapunk egy kis ízelítőt a karakterről, majd ezután következik az adatlap, amikben olyan dolgokra tér ki, mint kapcsolatok, erősség, vagy éppen az adott jellem szerepe a Marvel Univerzumra nézve. Mindezt a filmekből és sorozatokból kiragadott képekkel színesíti. 

Nem az a tipikus könyv ez, ami csak átszalad a részleteken, hanem, amit fontosnak tituál, azt meg is jeleníti, viszont minden karakterre csak pár gondolatot szán, emiatt nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele. 

A könnyen olvashatóság miatt igazi kincs a rajongók körében. Akik nem ismerik a világot, azoknak is érdekes lehet, hiszen felkelti a figyelmet, újat mutat, közel enged magához, és egy olyan átfogó képet hívatott kialakítani, ami felfrissíti a már megismert tudást, vagy éppen kiegészíti azokat. 

A kötet Tony Stark és Pepper Potts párosával nyit, ami valljuk be, nem volt meglepetés, hiszen Vasember az egyik legnépszerűbb karakter a Marvel világán belül. Nincs olyan kisgyerek, aki ne akart volna a Bosszúállók tagja lenni, és megismerni azokat a veszélyeket és fenyegetéseket, amivel Tonyék szembenéztek a 4 film alatt. Majd utánuk karakterek sokasága következik, úgy mint Monica Rambeau kapitány, Druig, Kate Bishop, Maya Lopez, Sylvie, B-15-ös vadász vagy éppen Mobius. A sort  Adam Warlock és Az Evolúció Mestere zárja.

Figyelembe véve a kötetet, úgy gondolom, hogy egy nagyon alapos munkával van dolgunk, ami kicsit sem informál túl minket, nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy egy adott karakterről minél többet tudjunk meg, legyen, hogy amit ad információ az releváns legyen. Ehelyett a pontosságot helyezi előtérbe, és csak a legfontosabb információkat mutatja be, de azért tudjuk, hogy ezek a karakterek ennél sokkal, de sokkal többet, és ez a kötet csak egy szeletét adja ki annak, amit a filmek és sorozatok alatt megtudhattunk róluk.

Egy-egy oldalt elég gyorsan át lehet futni, nem szövevényes a nyelvezete, és tényleg csak arra szorítkozik, hogy képbe kerüljünk, és amit fontosnak tart megemlíteni, azokat láthatjuk viszont az oldalakon. Remélem nem lesz nagy meglepetés, de még mindig Loki a kedvencem természetesen Pietro és Wanda mellett, hiszen nagyon szeretem a Maximoff testvéreket, és Pietro sokkal de sokkal többet érdemelt volna.

A Marvel Bosszúállók - Szereplők nagykönyve bővített és frissített kiadása azoknak szól, akik szeretnék feleleveníteni a filmeket és a sorozatokat. Ezúttal azonban nemcsak a híresebb karakterre fókuszál a kötet, hanem azokra is, akik nem kifejezetten voltak végig előtérben, és én épp ezt szerettem benne. 

Összességében úgy érzem, hogy megérte elolvasni, és újra közelebb kerülni a világhoz, és azt hiszem már nagyon érik egy filmeket és sorozatokat is átfogó Marvel maraton. A kötet ehhez nagyon meghozta a kedvemet!

Kétségkívül egy komoly darabról van szó, ami a szórakoztatás mellett lényeges információkkal is ellát, s rádöbbent arra, hogy nem is olyan kicsi az MCU világa, mint azt gondolná az ember. Nagyon összetett, összeszedett, lényegi információkat helyez előtérbe, és minden egyes oldallal ad valami pluszt. Mindezek mellett, akik tanulni szeretnének, azoknak is lehetőséget nyújt. 

Mind a bemutatott karakterek által, s mind a képekből arra következtethet az ember, hogy nemcsak érdemes kézbe venni, hanem igazi fanként egyfajta nosztalgikus érzést is ad. Ami különösen tetszett benne, hogy nemcsak a szuperhősökre hívja fel a figyelmet, hanem a gonosztevőkre is, és hát akik ismernek azok tudják, hogy szeretek gonosztevőkről is olvasni. Ha szereted a Marvel világát semmiképp se hagyd ki Adam Bray & Kelly Know Szereplők nagykönyve c. kötetét!


🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2025. január 26., vasárnap

Benjamin Stevenson: Ezen a vonaton mindenki gyanús (Ernest Cunningham 2.)


"Szóval megint írok. Ami, gondolom, jó hír azoknak, akik új kötetet vártak, azonban viszont pech, akiknek meg kellett halniuk azért, hogy legyen miről írnom."

*

Amikor ​meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni ‒ elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog. 
A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók ‒ velem az élen ‒ azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is. 
De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot? 
Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.


"Nem számít, hány könyv gerincén díszeleg a nevünk, az örökségünk néha nem jelent többet egy fekete műanyag zsákba csomagolt testnél."


Na jó, én ezt a sorozatot most nagyon élem. Egy újabb fergeteges Ernest Cunningham kalandban lehetett részem, és imádtam minden egyes pillanatát. Nagy szükségem volt egy ilyen Ernest féle kikapcsolódásra, és Benjamin Stevenson most sem hazudtolta meg magát. Eddig talán ez a kedvenc részem a sorozatból, és remélem még sok-sok részben lehet részem. Ernest Cunninghamet a népnek!!

Egy kicsit csaltam és az első rész után nem ezzel kezdtem, hanem a karácsonyi kisregénnyel, ami Idén karácsonykor mindenki gyilkos címen fut, és azt kell, hogy mondjam az a rész sem semmi, de ez sokkal jobb. Ernest nem egy tipikus nyomozó, semmiképp sem Agatha Christie szintű, viszont ha szereted a Finlay Donovan sorozatot, akkor nem lőhetsz mellé Ernesttel sem. Bohókás karakter, akit nem kell, és őszintén nem is szabad komolyan venni, mert pont az a varázsa, hogy ilyen szeleburdi, és nem szokványos karakter. Tudom, hogy már a fülszöveg is zseniális, de úgy igazán a történet egésze az, ami sziporkázik. Ha azt mondom, hogy imádtam az egészet úgy ahogy van, akkor nem fejeztem ki eléggé, hogy mennyire is szerethető ez a sorozat, és hiába beszélünk krimiről, igenis balzsam a léleknek. Nagyon izgalmas krimi, ami képes teljes mértékben kikapcsolni, és végig izgulsz, hogy vajon mikor derül ki, hogy ki a gyilkos, és te is szövöd a kis elméleteidet olvasás közben. Hol egy megkezdett szálat varrsz el, hol pedig egy újat nyitsz, de az biztos, hogy az Ezen a vonaton mindenki gyanúsnál egy perced nem lesz unatkozni. Igazán lehengerlő, okos és csavarokkal teli a sorozat második része.

Már a legelején éreztem, hogy szeretni fogom, viszont biztosan csak a kötet felénél tudtam, hogy bizony nekem ez lesz a kedvenc részem. Esélyem sem volt nem szeretni, hiszen a kenguruk földjén játszódik, és nem az a szokványos krimi, amit tucatszámra le tudsz kapni a polcról. Eszes, tele van gondolatok sokaságával, ravaszsággal és titkokkal.

Maga az alapszituáció nagyon találó már csak azért is, mert nem sűrűn olvas az ember hasonló könyveket. Benjamin Stevenson egy igazi kincs a cozy mysteryk világában, és nagyon remélem, hogy sose hagyja abba az írást, és még jó 10 év múlva is olvashatok újabbnál újabb Ernest Cunningham történeteket.

A könyvfesztivál és az Orient Expresshez hasonló vonat miatt nagyon Gyilkosság az Orient Expressen hangulatom volt, de ezt is tudta überelni a szerző, és Ausztrália csodás tájain suhanunk keresztül a kötet olvasása közben. Nemcsak a táj festői, hanem az is, ahogy Ernest megoldja a gyilkosságokat, és ahogy napfényre kerül az igazság. Igazán bravúros és friss olvasmány, ami a legnagyobb ellendrukkereket, vagy a kevésbé tapasztalt krimi olvasókat is képes meggyőzni.

Az Ezen a vonaton mindenki gyanús nagyon olvastatja magát, s míg az első résznél hozzá kellett szokjak a stílushoz, addig itt már régi ismerősként köszöntöttem, és alig vártam, hogy belevethessem magam az események középpontjába. Csavaros, és csak úgy pörögnek az oldalak. Rendesen figyelni kell rá, hogy ne vessz el, és minden részletet a helyére tudj illeszteni. Nagyon könnyen megvett magának kilóra, és nagyon sajnálom, hogy ennyire gyorsan kivégeztem.

Összességében nekem ez a rész is nagyon tetszett, és örülök, hogy egy ennyire erős és izgalmas folytatásban olvashattam újra Ernest Cunninghamről. A gyilkosságok is precízek, már ahogy én azt meg tudom állapítani, és a bizonyítékok is tökéletesen megállják a helyüket. A csavaroknak és titkoknak különösen örültem, hiszen nagyon feldobták a cselekményt, és öröm volt kézbe venni Benjamin Stevenson regényét. Ha szereted a cozy mystery műfaját, és nem rémít meg, hogy a szerző regényei a forró Ausztráliában játszódnak, akkor mindenképp adj egy esélyt az Ernest Cunningham sorozatnak, mert egyszerűen zseniális!!

"A világ nem képes megemészteni két erős nőt ugyanabban a pozícióban, úgyhogy muszáj gyűlölnünk egymást, muszáj versenyeznünk."

"Mindig is úgy hittem, azért írok, hogy ne felejtsek el bizonyos dolgokat, de a lényem egy részének azért is fontos az írás, hogy engem ne felejtsenek el."

"Ez volt a nyolcadik holttest, amelyet szerencsétlenségemre a saját szememmel láttam. Nem tudom, mi az a bűvös szám, amennyinél az ember érzéketlenné válik, de azt igen, hogy még nem tartottam ott."

"A krimik egyik kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy nemcsak azzal játszanak, hogy az olvasó mit hisz, hanem azzal is, amit nem hisz el."

"Ez a szerzőség paradox volta: a jelek szerint, ha elég jól írsz ahhoz, hogy népszerű légy, túl népszerű leszel ahhoz, hogy jó írónak tartsanak."


🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység

 "Hosszú utat tettem meg idáig, és úgy érzem, itt végre megnyugodhat a lelkem." * Létezik ​egy legenda a szirének csábító és ves...