H. D. Carlton: Phantom - Fantom (Macska-egér duológia 0.)

"Az iránta érzett megszállottságom lassan szerelemmé mélyült, nem számít, milyen rövid ideje ismerem."

*

1944. november 12. 

Ez a ház egy életen át fogva tartja a lelkeket. 

Azt hittem, a lelkemet a férjemnek adtam, amikor esküt tettem, hogy az idők végezetéig szeretem majd.

De hazudtam. 

Semmi sem készített fel arra a napra, amikor a fantomom megjelent az ablakom előtt. 

Ijesztő volt, mégis hipnotizáló, és tagadni sem tudtam, mennyire izgat. Sosem akartam viharos szerelembe bonyolódni a rajongómmal. Főként nem azért, mert ennél sokkal több. 

Egy bűnöző. 

Egy gengszter. 

Egy férfi, aki vigasztalást nyújt a Parsons Manor szörnyeteg ura után. Olyan sok rém kísért ezekben a termekben, én mégis csak a férjemtől rettegek.

"Életem harmincnégy éve alatt még egyetlen férfitól sem akadt el a lélegzetem. Tőle azonban… Mintha ő irányítaná a tüdőmet a bordáim mögött."

A Macska-egér duológia olvasása után szerintem nincs olyan, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését Gigi és Ronaldo tiltott szerelme. Nagyon rövid a kötet, és nem is teljesen elégítette ki a kíváncsiságomat, mert mi az, hogy nem tudjuk meg mi lesz velük? Mégis nagyon sokat adott hozzá a történetükhöz ez a 300 oldal, ami megdobogtatta a szívem, és ami megmutatta az igaz szerelmet.

A Fantom teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől. Sokkal nyugodtabb, sokkal inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, arra ahogy Gigi és Ronaldo egymásra találnak, arra hogy Gigi nem fél attól az embertől aki kvázi stalkerkodik utána, és a fák takarásából figyeli őt. Megmutatja egy házasság zátonyra futását, a Parsons Manor igazi szörnyetegét, és azt, hogy egy vad külső milyen érző szívet is takar. Nagyon a szívemen viseltem Gigi sorsát, és iszonyatosan drukkoltam neki, hogy megkaphassa a jól megérdemelt boldog befejezését. Ronaldo a maffia része, mégsincs veszélyben Gigi, hiszen Ronaldo bármit megtenne érte, még saját magát is feláldozná Gigi boldogságáért. A tenyerén hordozza őt, megmutatja azt a világot, ami az övé, de közben hadban áll önmagával, hiszen szíve szerint eltenné az útból Johnt, aki Gigi férje. A felállás nagyon érdekes, hisz míg Gigi férjes asszony, akinek gyereke van, addig Ronaldo a maffia tagja, emiatt veszély övezi az életét, mégsem gátolja meg, hogy első látásra beleszeressen Gigibe, aki a férje játékszenvedélye miatt máshol keresi a boldogságot. Számomra nagyon sokat adott ez a történet, és nagyon örülök annak, hogy H. D. Carlton elmesélte nekünk ezt a tiltott, stalker szerelmet, és ezzel 1940-be csöppenhettünk.

A történetet Gigi és Ronaldo szemszögéből is olvashatjuk, és ezeket egészíti ki Gigi naplóbejegyzései. A naplóbejegyzések már nem ismeretlenek előttünk, viszont örülök annak, hogy kézzelfogható közelségbe került hozzánk Gigi. Ronaldo helyzete sem fényes, emiatt hogy Gigit az életébe tartsa a fantomjává válik, aki a sötétből figyeli, akinek első Gigi biztonsága, és csak folyamatosan válik az élete részévé.

Habár tiltott a szerelmük és stalker romance, én nagyon a szívemen viseltem a sorsukat, és drukkoltam, hogy mindenféle viszontagság ellenére is sikerüljön megtalálniuk a boldogságot. Apró érintések, Ronaldo jelenléte és ajándékok által válik egyre közelebbivé a kapcsolatuk. Ronaldo nem a mintaférfi, mégis megmutatja Giginek, hogy bármit megtenne érte, ha kell vár, ha kell lenyeli a büszkeségét, csak legyen ott mellette Gigi.

A cselekmény a naplóbejegyzéseknek hála kap egyfajta bensőséges hangulatot, ami miatt nagyon megszerettem. Az érzelmek kapnak nagyobb hangsúlyt, és a pörgős események most háttérbe szorultak, de egyáltalán nem bánom, mert emiatt annyira szerethető Gigi és Ronaldo szerelme. Ha olvastad a Haunting Adeline-t, akkor semmiképp se hagyd ki a Phantomot!

"Anyám mindig azt mondta, hogy más vagyok. Csakhogy úgy köpte ki ezt a két szót, mintha romlott étel lenne a szájában."

"Soha nem lesz más, ahogyan nélküled életem sem. Mindannyiunkra halál vár, Genevieve. De még a halál sem tud távol tartani tőled."

"A fantomom egy gyilkos. És ez még nem elég, de szereti is csinálni."

"Hogyan lehetne Ronaldo a pokol ura, miközben a mennyországba repít?"

"Minden más csókunk tele volt elektromossággal, ebben viszont egy egész vihar van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elliott Rose: Chasing the Wild - Határok nélkül (Crimson Ridge 1.)

"Egyből hangposta. Megint."

*

Az állatorvos Layla Montanában, egy isten háta mögötti farmon reked, édes kettesben azzal a férfival, akiről határozottan tilos fantáziálnia: a csendes, hihetetlenül vonzó férfi ugyanis nem más, mint az exe apja. 

Világéletemben azt tettem, amit elvártak tőlem. Hisz én vagyok Layla Birch, a „rendes lány". 

Túlságosan gyorsan fel kellett nőnöm. Mindig magamról gondoskodtam, és mindig a megszabott utat követtem. Az egyetlen dolog, amire nem számítottam, Colton Wilder – ő nem volt tervbe véve. Egy cowboy, aki közel kétszer annyi idős, mint én… Számomra mégis ő az álomférfi. Aki odafigyel rám, aki munkát ad nekem, és akinek közelségében a pulzusom dübörögve száguldani kezd. 

Az exem apja. 

A hegytetőn hosszúak és hidegek az éjszakák. Ahogy a hótakaró napról napra vastagszik, a kémia is egyre erősebb köztünk. Mindketten alig észrevehető léptekkel közelítjük a határt, amelyet sohasem volna szabad átlépnünk. Napról napra egyre nehezebb ellenállnom a férfinak, akinek a szeméből ilyen sóvárgás árad. Kísértő gondolat, hogy végre egyszer félredobjam a jókislány-álarcot. Úgysem tudná meg senki! Vagy mégis…?

"Ha megérinted egy férfi kalapját, vagy verekedést tervezel, vagy dugást."

Cowboy romance? Jöhet! Age gap romance? Jöhet! Exem apja? Jöjjön! Grumpy x sunshine? Jöhet! Vidéki kisváros? Jöhet! Elliott Rose berobbant az életembe, és ennél nem is lehetnék hálásabb neki. Az új kedvenc cowboy románcom lett a Crimson Ridge sorozat első része, és szó szerint a személyiségem része lett. Imádtam a yearningot, a két karakter közötti korkülönbséget, a tentiont, és a kisvárosi behavazott hangulatot, ami a karakterek javára vált, és ami eldöntötte, hogy Colt lépni fog, és nem hagyja Laylát bajban, amibe a fia keverte bele.

Úgy vágtam bele a kötetbe, hogy csak pozitív gondolataim voltak, és nagyon bejött, mert imádtam. Kicsit a hangulata olyan, mint a Birthday Girlé, kivéve hogy ezúttal egy nagyon magának való cowboy a férfi főszereplő, és egy igazán elszigetelt helyen lakik, ahol ha leesik a hó se ki, se be nem lehet menni, és igazából ez hozza el a történet pikáns részét, hiszen mégis mi rossz sülhetne ki abból, ha teszem fel Layla az exe apjánál havazódna be, és nem tudna lemenni a hegyről? Semmi rossz, ugye? Tetszett ez a rossz fiú-jó kislány kontraszt, hogy egy bizonyos ideig Colt és Layla is próbált ellenállni a kísértésnek, hiszen mégiscsak tiltott lenne az, amire vágynak, na meg van közöttük 17 év korkülönbség is, na de itt jön képbe az írónő és mutatja meg, hogy nem minden esetben számít a korkülönbség. Akadálynak kiváló, de nincs olyan akadály, amit kellő motivációval ne lehetne áthidalni, amit ne lehetne megoldani. Maga a helyszín eléggé behatárolt, de a Chasing the Wildnak ez is nagyon jól állt, hiszen habár nem akkora a mozgásterület, mégis izgalmas, és ez az egész behavazódás zseniális ötlet volt, nagyon jól játszott vele az írónő, és megmutatta, hogy nem kell messzire mennie ahhoz, hogy igazán szexi és pikáns jelenetekkel örvendeztessen meg minket.

A kémia és a feszültség, a tention nagyon jó Colt és Layla között. A váltott nézőpont tökéletesen átadja az érzelmeket, és hála a váltott szemszögnek minden kíváncsiságomat képes volt kielégíteni a Chasing the Wild, akárcsak Colt Layla minden igényét. Nagyon pikáns és szexi, eléggé sűrű a történetben a 🌶️🌶️🌶️ jelenetek száma, én ezt mégsem bántam, mert igazán forrón és érzékien írta meg az írónő. Van benne néhány kink, de ettől lesz igazán paprikás a hangulat.

Colt egy igazi grumpy karakter, aki mogorva, aki ránézésre olyan, mintha mindig morcos vagy éppen dühös lenne, de pont ez teszi őt szexivé, na meg egy kicsit elérhetetlenné. Mellette Layla igazi napsugár, aki ugyanúgy mint Colt pörög a 17 év korkülönbségen, de szerintem Colt az, aki igazán kattog ezen, hiszen ő az, aki nagyon a tilosban jár, mégis az a legédesebb, ami tiltott, és Colt számára ez Layla. Iszonyatosan megszerettem a karakterüket, és én kifejezetten szeretem az idősebb pasi fiatalabb nő (szigorúan 20 éves kor felett) szituációkat.

Maga a történet az érzelmek és a testi aktus vonalain keresztül halad előre, hol a természet erői sodorja egyre közelebb egymáshoz a karaktereket, hol az események bűvös láncolata, de az biztos, hogy mire a végére érünk kétségünk sem lesz afelett, hogy Colt és Layla egy pár; korkülönbség ide vagy oda. Úgy érzem, hogy nagyon jól kiegészítették egymást, és jól passzolnak a másikhoz. 

Nem kell egy világmegváltó regényre számítani a Chasing the Wildtól, mert nem ez a célja. Akik szeretik a cowboy románcokat, és nem mondanak nemet az age gap románcoknak sem, azoknak igazi telitalálat lesz a történet. Nagyon hamar meg lehet szeretni ezt az elszigetelt farmot, ahol Colton Wilder él, és ahova Layla belecsöppen az időjárásnak köszönhetően. Végig nagyon drukkoltam nekik, és reméltem, hogy az írónő minden viszontagság ellenére is összehozza őket, és megmutatja, hogy mennyire jók is együtt. A kisvárosi idill már az elején megmutatja magát, és szerettem többek között emiatt is, hogy annyira közel került a szívemhez a hely és a karakterek. Egy ilyen elszigetelt Montanai farmon én is szívesen kikötnék. Összességében egyik kedvenc cowboy romance-om lett, és imádtam minden sorát. Ha szereted az age gap szerelmeket, a grumpy x sunshine felállást, és ha mindened a kisvárosi hangulat és a cowboy románcok, akkor mindenképp ajánlom Elliott Rose Chasing the Wild c. kötetet, ami garantáltan az új kedvenc regényed lesz! Én személy szerint már nagyon várom a következő kötetet, mert a Crimson Ridge sorozat első kötete nagyon jó, és annyira pikáns amennyire kell!

"Azt akarom, hogy megkapja a holdat, a csillagokat, magát a napot is, de azt nem akarom, hogy valaki más adja meg neki."

"Mert már tudom, milyen érzés, amikor valaki mellettem marad akkor is, amikor teljesen szétesem."

"Hogy hiányozhat valaki ennyire őrülten, amikor egy fedél alatt vagyunk, és alig pár órája szexszeltünk egymással? Úgy érzem, mintha a cowboyomat óceánok és kontinensek választanák el tőlem, nem pedig néhány halk lépés egy néma folyosón."

" - Kufircoltál valami dögös cowboyjal? 

- Ki mond olyat manapság,hogy „kufircol”? 

- Jaj, elnézést. Már ütöm is fel a ba-szótáramat. Dugtál. Kamatyoltál. Betörtél egy vadlovat… válassz csak kedvedre."

"Ha húsz évvel fiatalabb lennék, kurvára ő lenne álmaim nője. 

A pokolba, így is az."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

M. L. Eperke: Kőbe dermedt szívek (Halhatatlanok melódiája 2.)

 

"Van egy régi mondás Pidben: "Elfeledett lénytől ne kérj semmit, ha nem akarsz elveszíteni valamit."

Vannak szívek, amik nem azért dobognak csendesen, mert nincs mit érezniük. Hanem mert megfagytak. Megdermedtek. És talán meg is álltak. 

De ami egyszer már dobogott… az bármikor újra felébredhet. Melodi és Mox végre ugyanabban a világban élnek. Egy világban, ahol már csak a Novarák maradtak, a rettegett Mongok viszont… eltűntek. 

Senki nem tudja, hová lettek. Vagy hogy miért hagyták pont őket hátra. A levegőben háború íze kavarog, de nem tudni, ki ellen indul majd, vagy miért kell bekövetkeznie. 

A válaszokat csak a szétszórt Novarák ismerik, akiket szándékosan választottak szét, nehogy újra összefogjanak. Melodi és Mox elindulnak, hogy egyesítsék őket. 

Csakhogy, közben valami más is történik: a dermedt szív repedezni kezd. És ha egyszer a jég megtörik, a legapróbb érzelem is vihart szabadíthat fel. 

A Kőbe dermedt szívek a Halhatatlanok melódiája sorozat második része, amelyben tovább mélyülnek a Pid szigetén feltárt titkok, és egy tiltott kötelék szabályai is lassan semmivé porladnak.

"A Novarák kiléptek a porondra. A tömeg ujjongott. A napfény azonban - mintha szándékosan tette volna - csak Moxot világította meg."

Ha ez lehetséges, akkor a Kőbe dermedt szíveket még jobban imádtam, mint az Aranyba zárt könnyeket. Eperke újra egy csodát alkotott, amit nem győztem olvasni, és ami minden egyes oldallal még inkább lenyűgözött. A lehető legjobb döntést tudod hozni azzal, ha esélyt adsz a Halhatatlanok melódiájának, mert egy igazán zseniális történet. Tele van génmódosított állatokkal, a már megkezdett világ elmélyítésével, és olyannyira olvasmányos, hogy képes vagy addig nem létezni a külvilág számára, amíg az utolsó sorokhoz nem érsz, és be nem zárod a Kőbe dermedt szíveket.

Nagyon szeretem Eperke munkásságát, és büszkeséggel tölt el, hogy ilyen csodás magyar szerző által írt könyvet olvashatok. A kötet már az első oldalakkal megvesz magának, és megmutatja, hogy mekkora munka, na meg tehetség kellett ahhoz, hogy megszülethessen Melodi és Mox története. A világ valami egészen elképesztően lenyűgöző. Ahogy haladunk a történetben úgy lesz egyre izgalmasabb, egyre kiélezettebb a helyzet, és ezáltal mutatja meg önmagát, azt az erőt, ami a Kőbe dermedt szívekben rejlik. Nemcsak egy egyszerű folytatás, ami felülmúlja az első részt, hanem egy olyan következő szint, ami más megvilágításban mutatja be Pid világát, és a már megkezdett halhatatlan szálat. Nemcsak egy újabb fantasy történet, hanem A történet, amit meg kell ismerned! A kötet hangulata sötétebb és borúsabb, mint az Aranyba zárt könnyeké, de ez nem vesz el az értékéből, annál inkább hozzáad. Szerettem benne, hogy Melodi és Mox szemszögei váltakoztak, hogy Erwint sem hanyagoltuk el, és ők hárman, de legfőképp Mox és Melodi a hátukon vitték a cselekményt, és készek voltak bármit megtenni a másikért, és készen álltak áldozatokat hozni. Ezt a karakterjegyet nagyon tisztelem bennük, és ebből is látszik, hogy mennyire át lett gondolva a karakterük.

Nagyon vártam a pillanatot, hogy visszatérhessek a világba, hiszen nagyon megszerettem, de arra a legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy ennyire kiforrott és ennyire egész lesz ez a második rész. Minden részlet a helyén van, az illusztrációk nagyon sokat adnak a történethez, és alig várom, hogy be tudjam szerezni őket képeslap formátumban is, mert élnek, és ezáltal a történet is él, és lélegzik. Adnak a történetnek egy nagy löketet, egy hatalmas pluszt, ami miatt már olvasás előtt megéri belelapozni a kötetbe.

Míg a kötet eleje lassabban épül fel, addig a többi része szinte egy száguldó vonat sebességével robog, és nem egyszerű megkapaszkodni, de azt hiszem, hogy egy ennyire fantasztikus történetnél ez így van jól. Nemcsak a cselekmény baromi erős eleme a Kőbe dermedt szíveknek, hanem a karakterek fejlődése is, ami nélkül nem lehetne teljes az élmény, és nem zúgnánk még jobban bele Moxba, és nem éreznénk azt, hogy a szívünkön viseljük Melodi sorsát, és persze Moxét, aki még mindig a kedvencem, és ennél hálásabb nem is lehetnék, hogy Eperke megalkotta őt.

A történet romantikus szála még mindig nagyon slow burn, viszont már érezni lehet, ahogy egyre jobban mélyülnek el ezek a viszonzatlan érzelmek, és megéri kitartónak lenni, mert bizony meghozza a gyümölcsét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam nagyobb gesztusokat, de végül is örülök, hogy még egy kicsit szenvedhetünk, mert Mox és Melodi egy pár, mondjon bárki bármit, nem tágítok ezen állításom mellől, és nagyon remélem, hogy minden reményem beigazolódik általuk.

Maga a cselekmény baromi erős, és igaz, hogy vannak olyan részek, amik lassabban épülnek fel, mégis ezek a részek lesznek a támpontjai a történetnek, és ezek a részek mutatják meg a későbbiekben, hogy mennyire is szükség volt rájuk. Szerettem azt a Kőbe dermedt szívekben, hogy már nemcsak Melodi oldaláról ismerhetjük meg a történetet, hanem Mox is kiveszi a részét, és részesei lehetünk annak, hogy ő miként élte meg a Kőbe dermedt szívek cselekményét. Nagyon hálás vagyok ezért Eperkének, na meg azért is, hogy megmutatta a slow burn románcokra jellemző édességet, és tökéletesen vegyítette a már ismert világfelépítést olyan elemekkel, amik még kiforrottabbá tették ezt a fantasztikus világot. Remélem senkinek sem lesz meglepő, de már szívem szerint tegnap elkezdtem volna a harmadik részt, és igen tudom, még nincs megírva, de annyira szeretem a Halhatatlanok melódiáját, hogy kínkeserves lesz a várakozás a harmadik részig. Ha szereted a fantasyket, amik slow burn, nyomozós, halhatatlan x tolvajlány, forced proximity kapcsolat, ami folyamatosan alakul át valami egészen mássá, ugye 30.fejezet?, akkor ne hagyd ki a Halhatatlanok melódiája sorozat második részét, a Kőbe dermedt szíveket!

"Melodi a Novarák létezését is alig akarta elhinni, egészen addig, amíg egy közülük meg nem jelent a szobájában."

"Ritkán látta rajta rettegés jelét. És ha látta is, akkor is mindig csak Moxért félt. Pontosabban féltette őt. De most mintha valóban megijedt volna."

" - Ő lenne a Mongod? - kérdezte.

Mox nem válaszolt, a tekintete nem időzött rajta, inkább elkerülte. És ez rosszabb volt, mint bármilyen szó."

" - Vajon mit fog tenni - kérdezte Fraus halkan -, amikor Philios bemegy hozzá a kórházba, és elmondja neki, hogy te nem jössz vissza többé?"

" - El kell mennem - mondta, és már állt is fel."

"A lányai nevei. Mindegyik mellett egy-egy rövid mondat.

Augusta - erősebb nálam is.

Phera - adj neki időt.

Melodi - makacs, de látja, amit más nem.

Atella - ne hagyd, hogy féljen.

Rosett - túl jó ehhez a világhoz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert ​többen nincsenek 3. (Mert többen nincsenek 3.)

*

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte. A „krimi királynőjének" remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal a manga feldolgozás zárókötetét tartja kezében az olvasó.

"Semmi kedvem nem volt ölbe tett kézzel várni a halált. Lelkesedéstől hevesen dobogó szívvel, álmomat beteljesítve, az izgalom lángjában égve akartam meghalni."

Nem tudtam tovább várni, mert már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, és muszáj volt megtudnom, hogy ki a tettes, ki marad életben - ha egyáltalán lesz ilyen, és őszintén mi volt az indíték, ami erre a tettre sarkallta Mer-at-lant. Nem csalódtam ebben a befejező részben sem, és az eddigiek közül a Mert többen nincsenek 3. lett a kedvencem. Nagyon jól tudtam haladni vele, és mindent félredobva vetettem bele magam a mangába.

Ott veszi fel a kötet a fonalat, ahol az előző abbamaradt, és abban biztosak lehetünk, hogy senki sem ússza meg a sorsát, viszont addig feszültségben telnek a percek, és nem tudhatjuk, hogy ki lesz a következő áldozat, aki a versike szerint meghal, és emiatt végig azt érezteti a történet, hogy bárki lehet az, senki sem lehet biztonságban. Annak örültem, hogy a kedvenc karaktereim elég sokáig velünk voltak, viszont nagyon meglepett a Mert többen nincsenek 3.

A hangulat hozza a tőle elvártakat, a történet szépen halad előre, és minden egyes apró mozzanatra érdemes figyelni, mert nem tudhatjuk, hogy melyik lesz végzetes, melyik lesz az, ami meghatározza a karakterek sorsát. 

Egy leszámolás a Mert többen nincsenek, és minden bűnös felelni fog a bűneiért, de engem nagyon meglepett az, hogy *spoiler* senki sem éli túl. Azt hinné az ember, hogy legalább egy ember megmenekül a sorsa elől, és el tudja hagyni a Baka szigetet, tovább tudja élni az életét, de nem. A Mert többen nincsenek minden bűnössel leszámol, és megmutatja, hogy nem kellenek szavak, vagy fegyver ahhoz, hogy valakit a halálba kergessünk, elég a bűntudat és maga fog cselekedni.

Ez a harmadik rész valamivel hosszabb, mint az előzőek, de maga a történet számomra elég hamar véget ért. Utána jött a vallomás, ami nagyon meglepett, és egyáltalán nem számítottam erre a csavarra. Zseniálisan közelítette meg az ismeretlen tényező kilétét, és végig azt sugallta, hogy a megbízó és egyben gyilkos köztünk van, de nem hittem volna, hogy ennyire közel.

Persze meg sem közelítettem a megoldás felé vezető utat, de így is nagyon élveztem a történetet, és azokat a feszült pillanatokat, amit Nikaidou Aya adott Agatha Christie méltán híres történetével. Az illusztrációk és a képkockák a kellő helyeken homályosak ahhoz, hogy ne legyünk semmiben sem biztosak, de az tuti, hogy amint valaki egyedül marad nem fogja megélni a holnapot, és emiatt a feszültség miatt alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne faljam be a kötetet.

Minden karakternek van valamilyen vaj a füle mögött, senki sem ártatlan, de a vallomás az, ami úgy igazán felteszi az i-re a pontot. Nagyon egyben van a történet, és a karakterek jelleme, na meg a képkockák tökéletes vizuális képet adnak. Van, akit annyira nem kedvelünk meg, van akit nagyon is, és arra számítunk, mint egy tipikus horror filmben, hogy lesznek túlélők, de nem a Mert többen nincsenek kötetben.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy számomra ez a kötet koronázta meg az élményt. Szerettem ebben a nem mindennapi formában elmerülni egy Agatha Christie regényben, az alkotó stílusa még közelebb hozta hozzám az ikonikus történetet, és Nikaidou Aya tökéletes munkát végzett. 

Azokkal is megszerettette a krimi királynőjének írását, akik amúgy lehet nincsenek odáig a krimi műfajáért, vagy egyszerűen nem tudják rávenni magukat, hogy tömör szövegeket olvassanak, és ehhez tökéletes alternatíva a Mert többen nincsenek manga. Szerintem valami eszméletlenül zseniális lett, és még szívesen olvasnék ebben a formátumban Agatha Christie történetet, mert ha van valami, ami örök, akkor az az írónő zsenialitása!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kerri Maniscalco: Kingdom of the Feared - Rettegettek királysága (Gonoszok királysága 3.)

"A boszorkánykör vénjei ritkán értettek egyet bármiben is, két olyan kérdést leszámítva, amit a legfőbb törvényüknek tekintettek: az ördögöt soha nem szabad megidézni."

*

Két átok. 

Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett. És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál. 

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában. Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között. 

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte. Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

" - Határozottan nem úgy nézel ki, mint aki gyűlöl engem, démon. 

- A gyűlölet az utolsó dolog, amit rád nézve érzek."

El sem hiszem, hogy ez volt az utolsó kötete a Gonoszok királyságának. Nagy fináléra számítottam, válaszokat vártam, és mindent meg is kaptam. Kerri Maniscalco megmutatta a Rettegettek királyságában, hogy miért is szavaztam az első résznél bizalmat neki. Elég sok minden történik ebben a részben, több olyan dologra is fény derült, amire egyáltalán nem számítottam, és jóval többet adott, mint azt vártam volna ettől a befejező résztől. Nemcsak Emilia sorsa pecsételődik meg, hanem végre Vittoriáról, na meg Haragról is többet tudhatunk meg, amiért nem lehetek eléggé hálás.

Ebben a harmadik részben tovább bővül az ismeretünk a világról, és úgy érzem, hogy nagyon sokk újdonság jön velünk szembe. Az írónő nemcsak egy egyszerű lezárást adott, hiszen itt is jön velünk szembe olyan részlet, amire eddig nem figyeltünk, vagy nem volt eléggé szembeötlő ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Nagyon szerettem azt a Kingdom of the Fearedben, hogy nem engedte el a kezünket, és végignavigált minket a cselekményen. A kötet első fele baromi gyorsan bepörgött, és figyelni kellett, hogy ne maradjunk le semmilyen lényeges információról, míg a közepe annyira nem pörgött, viszont itt sem álltunk meg, és olyan érzés volt újra visszatérni ebbe a világba, mintha hazatérnék. A vámpíros-vérfarkasos-istennős vonal is teljesen levett a lábamról, és hihetetlen, de szerintem ez a legerősebb része a trilógiának. Itt már nemcsak Emilia a hangsúlyos, hanem Harag átka is, Vittoria maga, és az egész világ mögött húzódó vonal, ami miatt már nem tudjuk azt mondani, hogy Emilia egy boszorkány, mert annál jóval több, és olyan információk birtokába juthatunk amik miatt szó szerint leesik az állunk. Emiatt a főzés része háttérbe szorul, és mindent megkérdőjelezünk, amit eddig tudtunk, de ez így volt jól, mert ennek köszönhetően egy nagyon ütős és jól átgondolt befejező részt kaptunk.

A kötet hangulata még mindig sötét és magával ragadó. Ebben a hőségben nem is lehetett volna mit tenni, mint lemenni a pokolba, és a 7 főbűn hercegével mulatni az időt. Nekem nagyon tetszett, hogy semmin sem szépített az írónő, és egy kerek egész történetet, na meg hátteret adott Emilia és Harag szerelmének, ami egyáltalán nem hétköznapi, hiszen lemondásokkal és áldozatokkal jár, és emiatt lesz olyan egyedi és megismételhetetlen.

Amit kicsit hiányoltam az még mindig az, hogy Harag nem kapta meg a saját szemszögét, pedig jó pár fejezetnél annyira jó lett volna, ha láthatjuk a gondolatait, és azt, hogy miként is élte meg a Kingdom of the Feared cselekményét. Már a trilógia elején is kedvenc lett, de úgy igazán itt bizonyítja be, hogy miért is érdemes odafigyelni rá, és miért tökéletes párja Emiliának. Odáig voltam, hogy őt helyezte előtérbe, és a saját átkát hagyta volna megoldatlanul, csak Emiliának legyen jó. De ezért kicsit meg is vertem volna emiatt. :D

A kötet egyik legnagyobb erőssége Emilia karakterfejlődése. Ha visszatekintünk az első részre, akkor hatalmas átalakuláson ment keresztül, ami a javára válik, és ami miatt egy igazán erős hősnővé vált a 3 kötet alatt. Az igazi potenciált ebben a részben mutatta meg. Egy jól átgondolt, és szépen felépített karakter ő, aki kész áldozatot hozni, és aki végre megismerheti a múltját, és minden apró utalás értelmet nyer, amit az írónő Emilia kapcsán tett.

Habár az írónő lezárta a Gonoszok királyságát a Kingdom of the Feared - Rettegettek királysága kötettel, én mégis úgy érzem, hogy maradt nyitva néhány kiskapu, amiben van potenciál, és amit jobban ki lehetne fejteni. De összességében nagyon tetszett ez a lezáró rész, és imádtam újra belecsöppenni a pokolba, és Emilia életébe. Az írónő zseniális munkát végzett, ami miatt egy kiforrott, ám annál inkább kalandosabb részt adott. Vittoria karaktere igazi meglepetés volt számomra, főleg mivel eddig olyan igazán kedveltem őt, de nem a Kingdom of the Fearedben. Meglepett, és felbolygatta a cselekményt. Miatta tuti, hogy senki sem unatkozik ennél a résznél, és ha nem elég Emilia és Harag szála, akkor ott van Vittoriáé, ami baromi izgalmas, és miatta Emilia szála is sokkalta izgalmasabb, mint eddig. A cselekmény maga végig olvastatja magát, és fejezetet falsz fejezetre. Harag kicsit háttérbe szorul, de nem annyira, hogy hiányoljuk. Emilia emiatt sokkal hangsúlyosabb, és végre megtudhatjuk, hogy ki is ő, és milyen sorsot szánt neki az írónő. Ha szereted a 7 főbűnnel foglalkozó fantasy regényeket, amik sötétek és csábítóan izgalmasak, akkor ne hagyd ki Kerri Maniscalco a Rettegettek királysága kötetét, ami a Gonoszok királysága harmadik része!

"A gyűlölet, a félelem és a bosszú elszakítottak minket egymástól. A szeretet pedig be fogja gyógyítani a sebeinket."

" - Az egész udvaromat meg fogom gyilkolni és csonkítani! Az egész átkozott birodalmat, ha valaki még egyszer megzavar minket. Remélem, nem bánod, hogy a semmi királysága felett fogsz uralkodni."

" - Végül megtanulsz majd a jelenre összpontosítani, és elengeded a múltat. - Egy mellékutcán vezetett minket végig, amit jól ismertem. - Felesleges azon rágódni, ami lehetett volna, de soha nem fog megtörténni. Csak visszatart attól, ami vagy. Az egyik legnehezebb dolog, amit valaki megtehet, hogy az itt és mostban él. Nem aggódik a jövő miatt, nem töpreng a múlton. Légy jelen, ez a titka annak, hogy megváltoztasd a jövődet. Hogy megtaláld az igazi boldogságot."

" - Érted lemondanék a szívemről."

"Meg akartam tapasztalni minden gonosz és ördögi dolgot, amit csak megálmodott."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Clarissa Wild: Evil Boys - Gonosz fiúk (Spine Ridge Egyetem 2.)

" - Nézz rám! - mondja, és megragadja az államat. - Nézz a férfira, akié ez a kibaszott punci!"

*

Szilárdan eltökéltem, hogy megfizettetem velük. Ehelyett ők törtek és gyötörtek meg. Én vagyok a szépreményű gyermek, akitől tökéletességet várnak el. Nappal apám kívánságának megfelelően a Spine Ridge Egyetemre járok, de amikor leszáll a sötétség, felveszem a maszkomat, hogy bűnözőkre vadásszak és elpusztítsam őket. Amíg egy éjszaka három gonosz fiúval nem találom szemben magam… Kai-jel, Nathannel és Milóval a Fantom Társaságból. Zárkózott, erőszakos, mocskos fiúkkal, akik megígérik, hogy a világ elé tárják önkéntes rendfenntartó tevékenységemet, és reflektorfénybe állítják veszélyes mellékállásomat. Megmutatják a világnak, hogy valójában milyen kíméletlen vagyok…hacsak nem kényszeríthetnek szexre. A testem a hallgatásukért cserében…És én igent mondtam. Szégyentelenül tesznek a magukévá, még a méltóságomra sincsenek tekintettel. Fondorlatos játékaikkal elérik, hogy már a józan eszemben is kételkedjek. És ami a legrosszabb…kezdem megszeretni a romlottságuk minden pillanatát. Amíg már nemcsak test a testek ellen, de négy egyszerre dobbanó szívről van szó. De ha valóban végigjárom ezt a pokolba vezető utat, akkor magammal viszem ezeket az ördögöket is. Figyelmeztetés: A regény olyan jeleneteket tartalmazhat, amelyek egyeseket felzaklathatnak. Megjegyzés: A könyv olyan jeleneteket tartalmaz, amelyekben több férfi zúg bele ugyanabba a lányba.

"Pont az a típus, akiért Kai megőrül. - De egyedül nehéz őt kordában tartani. - Itt jövünk mi a képbe - teszi hozzá Milo felvont szemöldökkel. - Vagy jobban mondva, megyünk el benne…"

A Spine Ridge Egyetem nem való mindenkinek. Aki itt egyszer belép, annak szinte lehetetlen a menekülés, nincs kiút, megrontanak és ott hagynak a padlón a srácok. Ha azt hittem, hogy a Sick Boys volt a durva, akkor ahhoz képest az Evil Boys maga az ördög. Ennyire romlott bully románcot, dark romance elemekkel sem olvastam még, de minden fejezetet imádtam, főleg azt, hogy már az elején kegyetlen és gonosz volt, hűen a címéhez.

Kai, Nathan, Milo na meg Lana... Ők fixen nem hagyják, hogy unatkozz az Evil Boys alatt. Ha egy toxikus, brutális, kegyetlen és semmihez sem hasonlítható történetre vágysz, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad. Sem a fiúkat nem kell félteni, sem pedig Lanát. Mindenkinek megvan a maga keresztje, mindenki másra gerjed és az fix, hogy ebben a kötetben nemcsak a testnedvek szabadulnak el, hanem a kegyetlenkedés is. Megtalálta a zsák a foltját, vagy inkább mondhatnám azt, hogy foltjait. Lana már az elején megmutatja, hogy egy erős és makacs hősnő, akit nehéz betörni, és ha ehhez meg kell alázni őt, akkor a fiúk meg is fogják. Nem mondanám azt, hogy a kezdeti kegyetlenkedések miatt olyan hű de nagyon szimpatikusak lettek volna számomra a srácok, de ahogy haladunk előre úgy megtudhatunk pár dolgot a múltjukból, és abból, hogy miért is lettek ennyire kegyetlenek és brutálisak. Persze Lana sem egy apuci pici lánya, hiába tűnik úgy a külvilág számára. Belül ő is romlott, neki is vannak hajlamai, amit a fiúk tökéletesen kielégítenek. Nem egy szokványos dark romance hősnő, hiszen sokkal erősebb, mint a megszokott női karakter típus az ilyen műfajú regényekben, viszont pont emiatt olyan erős és brutális az Evil Boys. Kai, Milo, Nathan és Lana sem fogja vissza magát, és a lehető legromlottabb oldalukat mutatják meg.

Maga a történet hasonló az elsőhöz, mégis különbözik attól. Maga a felépítés hasonló, hiszen a Spine Ridge Egyetemen játszódik, egy társaság kerül előtérbe,viszont most a rivális banda kerül középpontba. A három toxikus férfi karakter megvan, viszont ezúttal a hősnő is toxikus, sőt kegyetlen a maga módján, amivel már az első fejezetek alatt szembesülhetünk.

A három fiú közül Kai lett a kedvencem, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Milo eleinte annyira nagyon ellentmondásos volt nekem, hogy nem tudtam hova tenni, de szerintem semmi baj azzal, ha valaki szeret leuralva lenni, és Milo tökéletesen hozza ezt a karaktert, míg Nathan egy szadista, aki bosszút akar állni a világon azért, amit elveszített. Ők hárman jól tudnak együtt dolgozni, na meg máshoz is nagyon értenek, főleg ha a testek keveredésével van kapcsolatban.

A pikánsabb részek nagyon dominálóak, amivel nekem semmi problémám, mert többek között ezért is szeretem a dark romance regényeket, hiszen nem finomkodnak, és olyan felállásokat mutatnak be, amire nem is gondoltam volna. A srácok és a Lana közötti feszültséget jól kiegészítik a pikáns jelenetek, amik miatt hol lángra kaptak az oldalak, hol pedig el akartak égni, és mindig meg tudott lepni valami újdonsággal az írónő, ami miatt nagyon örültem. Egy igazán mocskos és merész regény az Evil Boys.

Eddig a Fantomos srácok úgy tűntek fel, mint a rossz fiúk, de ha jobban megnézzük őket, akkor ugyanúgy van mélységeik, mint a Koponya és Kígyó Társaságbeli fiúknak. Vannak titkaik, traumáik, amiket próbálnak leküzdeni, és amiért valamilyen szinten torzult a világképük. Tetszett ebben a kötetben az, hogy végig hű maradt önmagához, és nem próbált meg az írónő szépíteni azon a képen, amit kialakított a karaktereiről. A világ még mindig kegyetlen, és tényleg véged, ha kinéztek maguknak a srácok. Birtoklóak, tele vannak felesleges energiákkal, amiket le kell küzdeniük, és amik minden döntésüket meghatározzák. Lana, mint női karakter sem az a hercegnő típus, így őt sem kell félteni. Ők négyen nagyon jól kiegészítik a másik elborult elméjét és mocskos gondolatait. Összességében nagyon tetszett ez a második rész, nem hiába dark romance, mivel megmutatja a műfajra oly jellemző sajátosságokat, és a kegyetlenkedéssel sem spórolt az írónő. Ahogy haladtam előre úgy lett egyre kegyetlenebb a cselekmény, viszont ez kellett ahhoz, hogy még jobban megismerhessük a karaktereket, és belássuk amögé az álarc mögé, amit felvettek az Evil Boys alatt. Elsősorban a dark romance rajongóinak ajánlanám, akik nem félnek a brutalitástól, és akik merészek.

"És amikor Kai kihúzódik belőlem, aztán újra belém hatol, Nathan is ugyanezt teszi… Milóval. 

Jóságos ég! Kefélnek! 

Nem tudtam, hogy szeretők."

"Lana összevonja a szemöldökét, amikor Milo lepattan az asztalról, és magabiztos mosollyal meg a gatyájában egy hatalmas merevedéssel felé lépked. És a picsába, legszívesebben megpofoznám ezért, de attól valószínűleg csak még keményebb lenne."

"Szóval… a lányt, akit kerestünk, nem elég, hogy megtaláltad, még úgy meg is nyalogattad, mint egy nyamvadt nyalókát…"

"Picsába vele meg azzal a kurva finom és arrogáns hangjával."

" - Azt hitted, hogy idejössz, és következmények nélkül legyőzhetsz bennünket, Lana? - Tudhattad volna, hogy tönkre fogunk tenni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert többen nincsenek 2. (Mert többen nincsenek 2.)

*

A rejtélyes halálesetek száma nő, a feszültség pedig tovább fokozódik, hiszen a titokzatos szigeten rekedtek hiába próbálnak következtetni a gyilkos kilétére. Vajon ki lehet a titokzatos I.S.Meretlan? 

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte.

A „krimi királynőjének” remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal manga formában találkozhatnak vele az olvasók!

Ez a második rész még izgalmasabb volt, mint az első, és még több embert halt meg, mint a Mert többen nincsenek 1-ben. Egyre éleződik a helyzet, minden karakter gyanússá válik, és hiába gondolják azt, hogy elővigyázatosak, nem biztos, hogy meg tudják akadályozni az eredeti terv szerint kiötölt zseniális gyilkosságokat.

Ahogy elkezdtem olvasni egyből visszacseppentem a történetbe, és nem baj, hogy az első részt nem a hetekben olvastam, mert nagyon könnyű felvenni a fonalat, és szó szerint ott folytatódik ez a második rész, ahol az első abbamaradt.

A karakterek még mindig rejtegetnek valamit, még úgy is, hogy látszólag minden titkukat kiteregették, de mivel hárman is áldozattá válnak. Biztos vagyok benne, hogy nem mondott el mindenki mindent, és még nagy meglepetések fognak érni minket. Az egyes elhalálozások gyorsak, ám brutálisak.

Az ismeretlen házigazda még mindig nem jelentkezett, én viszont biztos vagyok benne, hogy valahol ott lesz a házban, egy titkos szobában vagy titkos átjáróban, mert képtelen vagyok elhinni azt, hogy a karakterek közül valaki a tettes, bár az igaz, hogy számomra az orvos nagyon gyanús, ugyanakkor ő a legkézzelfoghatóbb válasz, így biztos, hogy nem ő az, akit mi keresünk. Na meg aztán sose találom ki, hogy ki a tettes, és az eredeti Agatha Christie történetet nem olvastam, így duplán izgalmas számomra, hogy a Mert többen nincsenek végére érjek.

A feszültség tovább nő ebben a részben, hiszen ahogy haladunk egyre kevesebben lesznek a karakterek, és nehéz kitalálni, hogy ki lesz a következő áldozat. Nagyon kell figyelni a részletekre, a mimikákra és a képvilágra is, hiszen sokszor az apró részletek azok, amik segítenek elboldogulni ebben az ügyben.

Az illusztrációkat és a szövegkörnyezetet még mindig nagyon szeretem. A fekete-fehér, illetve szürke képkockák egyre erőteljesebbek, ahogy haladunk, és ahogy fokozódik a feszültség úgy érezzük azt, hogy hiába ez a manga sorozat fele konkrétan még nagyon sok minden fog történni, és a harmadik lesz az igazi finálé, ami megváltoztatja a nézőpontunkat.

Nem lepett meg, hogy hárman is kikerültek a képből, viszont a módszer igen. Ha valaki kicsit is gyanússá kezd válni a megszólalásai miatt, vagy látszólag tudni vél valamit, akkor biztos, hogy s következő képkockák alkalmával ki fog likvidálódni, és jöhet a következő kör találgatás, amit én rettenetesen élvezek, de azért remélem a két kedvencem túl fogja élni ezt a munkát, és épségben el tudják hagyni a szigetet.

Szerettem azt ebben a részben, ahogy elkezdtek a karakterek nyomozni, ahogy senkit sem engedtek teljesen el, mint lehetséges gyanúsított, mégis többször megmutatta, hogy hiába találtak valakihez indítékot a rejtélyes megbízó elintézte, hogy a nyom kihűljön és másfelé kelljen keresgélniük. 

A múlt és az ok, ami miatt a szigetre kerültek van akinél jobban előkerül, mert kísérti, de van akinél már szinte el is felejtettük, hogy miért van ott, és miért vállalta el ezt a kamu munkát. Ugyanakkor most már kevésbé lep meg az, ha valakit holtan találnak, mert az első rész felkészített rá, hogy ez lesz a cselekmény menete.

Összességében nagyon tetszett ez a rész, nem volt olyan hosszú, nagyon szépen tudtam is haladni vele, és megmutatta, hogy mindenki gyanús egészen addig, amíg holtan nem találják. A történethez meglehetősen illik a manga formátum, és szépen tud működni a képi világ és az írott szöveg. Izgatottan várom a harmadik egyben befejező részt, és azt, hogy ki a tettes és ki fogja túlélni a szigetet.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)