Rebecca Jenshak: Burnout - Kiégve (A Holland fivérek 1.)

"Lüktet az adrenalin a bőröm alatt, ahogy a motoromon ülök a sorompó mögött."

*

Ő az a dögös, tetovált rosszfiú, akivel eddig csak beszólogattunk egymásnak… Most meg a segítségemet kéri? 

Knox Holland elég nagy bajban van. A profi motokrossz világában már senki nem akar vele dolgozni, ő pedig kétségbeesetten próbál visszakapaszkodni. Így köt ki nálam az edzőteremben. Most csak a jövőmre kellene összpontosítanom, nem fér bele semmiféle figyelemelterelés. 

Knoxszal bonyolult a helyzet: egyik percben egymás torkának esünk, a következőben meg azon kapom magam, hogy túlzottan is tetszik, ahogy póló nélkül produkálja a kézenállást. Hiba lenne belezúgni… Ha egy letehetetlen spicy sport románcra vágysz, klasszikus jó kislány – rosszfiú felállással és szócsatákkal, ezt a történetet szeretni fogod! 

Olyan népszerű toposzok várnak, mint az ellenségből szerelmesek, a közös edzés vagy a grumpy x sunshine. 

Merülj el egy profi motokrosszos és egy bajnok tornász világában! 

A Burnout – Kiégve a Holland fivérek sorozat első része.

"Az emberek nem tudnak csalódást okozni, ha semmit sem vársz tőlük."

Motocross x olimpiai bajnok tornász sport románc? Még nem olvastam hasonlót, de úgy kellett nekem, mint szomjazónak a hűsítő folyadék. Nagyon jó volt, és végig megmutatta a regény, hogy miért is lett olyan népszerű. Ezennel a sport románcok történelmében új számítás kezdődik. Már nemcsak léteznek ezek a romantikusok, hanem minden, ami a Burnout - Kiégve után jön az már nem lehet olyan jó, mint Rebecca Jenshak regénye! Sokkal szórakoztatóbb volt, mint amire számítottam tőle, de ennek kifejezetten örülök, mert új kedvencet avattam.

Mi történik akkor, ha a szexi, de nagyképű motocross versenyzőnek segítségre van szüksége és csak a rózsaszínbe öltözött tornász tud neki segíteni? Rebecca Jenshak ledönt minden sztereotípiát, megmutatja hogy sokkal több rejlik a karakterekben, mint azt hiszik magukról, és jóval több bennük a közös nevező, mint azt gondolták volna. Adott Knox, aki hatalmasat bukik, és adott Avery, aki egy sérülés miatt kénytelen újrakezdeni a felkészülést, az erőnlétet és nem biztos, hogy vissza tud térni arra a szintre, ahol volt. Mindketten baromi makacsak, ugyanakkor ez a javukra is válik, hiszen nem adják fel és küzdenek a céljaik eléréséért. Ezt nagyon tiszteltem bennük, ugyanakkor a kötet elején még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy képesek lesznek e megtalálni a közös nevezőt, és hogy egyáltalán el fog e múlni az ellenséges hangulat, de ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megszeressem a Burnout - Kiégve c. kötetet, mert csak úgy perzselnek az indulatok, az érzelmek a maguk lassú, de nehézkes tempójában alakulnak ki, ugye Knox? De végig nagyon izgalmas, és van a kötetnek egyfajta bája, ami végig körüllengte a cselekményt. Jó volt látni Knox gondoskodó és lemondó oldalát, azt ahogy a testvéreihez és magához az élethez viszonyult, és ahogy a legnagyobb nehézségek árán sem adta fel, és addig küzdött, amíg ott nem volt, ahol lennie kellett.

Nehéz olyan sport románcot írni, amivel még ne találkoztam volna, viszont az írónőnek sikerült. A motocross világát vegyítette a tornászokéval. Két különböző életstílus, két különböző ág, mégis nagyon jók voltak együtt. Nemcsak felszínesen érintettük a témát, hanem bizony az írónő leásott a mélybe, és egy sokkal kézzelfoghatóbb stílusban tárta elénk e két világ sajátosságait. Részt vehettünk versenyeken, hosszas felkészüléseken és bizony ott lehettünk akkor is, amikor valami nem sikerült.

Mind Knox, s mind Avery nagyon kitartó, és bármit megtennének a sikerért, ugyanakkor mindkettejükben ott van a félsz is, a bizonytalanság és ez teszi őket emberivé. Szerettem azt bennük, hogy valódiak voltak, hogy az írónő megmutatta a bukkanókat is, azokat a pillanatokat, amik vízválasztóak lehetnek, és attól sem riadt meg, ha egy kicsit meg kellett nyomorgatni a karaktereit. Mind a ketten visszatérők, akik küzdenek és akik nem adják fel a versenyt.

Legnagyobb örömömbe váltott nézőpontból olvashatjuk a kötetet, amiért nem lehetek elég hálás, hiszen ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mind a két sportba jobban belelássunk. Knox miatt a found family trope is előkerült, és tagadhatatlan hogy a kapcsolatban ő a grumpy karakter, míg Avery maga a napsugár. Mégis kiegészítik egymást, és a kellő pillanatokban ott állnak a másik mellett és drukkolnak a sikerért. Két világ, ami habár különböző, mégis nagyon hasonló.

Nemcsak a főszereplők, hanem bizony a mellékkarakterek is közel kerültek hozzám, ezen amúgy nem is csodálkozom, hiszen egy motoros enemies to lovers történet borítékolható, hogy kedvenc lesz, és az is lett. Néhol akadályokat görgetett az írónő Avery és Knox irányába, néhol elbizonytalanította őket, de annyira sosem, hogy ne merjenek lépni, és nagyot álmodni legyen az egy versenyre felkészülés vagy az érzelmeik kuszasága. Maga a cselekmény nagyon olvastatja magát, a váltott szemszögnek köszönhetően mind a két karakter életébe betekinthetünk, és láthatjuk Knox gyengédebb oldalát is. Nagyon sok mindent feláldozott a testvérei miatt, és ha nem is mindig látszik úgy a sok fekete ruha alatt, de helyén van a szíve, és kész áldozatokat hozni azokért, akik fontosak neki. Összességében én nagyon imádtam A Holland fivérek sorozat első részét, és örülök, hogy Knox nyitotta a sort. A Burnoutban volt minden, amit szeretek, és még annál is több. Ha kellett felpörögtek az események, de ha éppen arra volt szükség, akkor megmutatta, hogy a kezdeti ellenszenv Knox és Avery között nem tarthat örökké, és a sorok között ez az ellenszenv szépen átalakult valami egészen mássá. Ha szereted a sport románcokat, és érdekel egy motocross versenyző és egy olimpiai bajnok tornász története, akkor ne hagyd ki a Burnout - Kiégve c. kötetet!

" - Mi van, ha a végén megbántom? Vagy ha elcseszem? 

- Egészen biztosan el fogod cseszni - biztosít Jane halkan nevetve. - Mindenki elcseszi, neked pedig még kevesebb tapasztalatod van, mint a legtöbb embernek. Az számít, mit teszel azután, hogy elcseszted. Attól leszel az, aki vagy."

" - Mit a fenét mondtál neki? Úgy felhúzta magát, hogy a kollégiumi szobában fel-alá trappolt, és olyan seggfejekről motyogott, akiknek kétszer akkora az egójuk, mint a farkuk. El kellett jönnöm, hogy Quinn kifüstölhesse zsályával a lakásukat, és lenyugtathassa a barátnőjét."

"Ha azt akarja hinni, hogy a varázsp*ncim segít neki, és nem az edzés, hát legyen. Nem ez a legrosszabb, amit valaha gondoltak rólam."

" - Veszélyes ilyet mondani nekem, hercegnő. - Mélyíti el a hangját. - Olyan gyorsan hajítanálak rá a motoromra, hogy azt sem tudnád, merre van felfelé."

" - Meghajlok a dupla nikknakk királya előtt. 

- Ó, később meg fogsz hajolni, hercegnő, ebben biztos lehetsz!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Valerie Bowman: The ​Honeycrisp Orchard Inn– Almáskert Panzió

" - Ki vagy rúgva, Eleanor!"

*

Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.

A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ. 

Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk. Tökéletes olvasmány a méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak! Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!

"Már azon gondolkodom, vajon van-e mód arra, hogy a könyvtári létrán szexeljünk, de ezt egyelőre megtartom magamnak."

Ha a tökéletes őszi kisvárosi románcot keresed van egy jó hírem, mert megtaláltad! Egy csupaszív, kedves és baromi hangulatos történet az Almáskert Panzió, amiben gyerekkori barátok, második esély, forced proximity, slow burn és grumpy x sunshine trope-k teszik még kellemesebbé az olvasást. Ahogy belekezdtem megszállt az őszi hangulat, és addig nem is engedett el, amíg a végére nem értem, és amíg nem éltem át az őszi forgatagot, az őszi fesztivált, amit Ellie szervezett, aki egyébként egy hihetetlenül kedves karakter.

A lehető leghangulatosabb őszi kötetet hozta el nekünk a Kossuth Kiadó, ami felettébb olvasmányos, amit már az első oldalakkal megkedvelünk, és végig szorítunk Ellie-nek, hogy a végén jól döntsön, és Aiden is megkapja azt az esélyt, amire mindig is vágyott. Van valami a be nem teljesült szerelmekben, a gyerekkori barátok trope-ban, ahol az egyik fél többet érez a másik iránt, mégsem mer lépni, de idővel kap egy új esélyt, amit nem szalaszthat el, és nem is szalaszt, és Aiden pont ezt kapja az Almáskert Panziótól. Egy esélyt, hogy együtt legyen Ellie-vel, és megmutassa neki, hogy egy kisvárosban, Harvest Hollow-ban is ki tud teljesedni, és ezért nem kell egészen a Nagy Almáig menekülnie. Piros alma, tökök, szalmabála, őszi felvonulás, tökjelmezbe öltözött mopsz, kukoricalabirintus és egy érzés, ami örökre áthat, ez a  The ​Honeycrisp Orchard Inn– Almáskert Panzió, ami megmutatja, hogy milyen egy ízig-vérig őszi történet, amiben nemcsak, mint háttérszereplő jelenik meg az évszak, hanem szerves része is a történetnek. Nekem nagyon nagyon tetszett, és olyan volt, mintha én is ott lettem volna a karakterekkel az Almáskert Panzióban és együtt tettünk volna azért, hogy ez a fesztivál sikeres legyen, és együtt éltük át az Almáskert Panzió varázsát.

A történet a lehető legbájosabb elemekkel játszik, és nagyon egy hullámhosszra kerülnek az apró elemek, amik a kötet hangulatáért felelősek. Nemcsak egy őszi tájjal bevont történetet ad, hanem egy dobogó szívet, aminek a sorsa a te kezedben van. Cozy romantikus, ami a lehető legjobb pillanatban jelent meg, és ami számomra a nagybetűs őszi olvasmány, amit csak kívánhat az ember lánya.

A cselekmény szempontjából hatalmas a tét, hiszen a Panzió sorsa forog kockán, de közben nemcsak a panziót látjuk, hanem az embereket is, akik valamilyen módon hozzájárulnak a hely varázsához. Nehéz nem szerelembe esni vele, és tényleg nehéz nem úgy olvasni a kötetet, mintha mi is ott lennénk, és ötletelnénk Ellie-vel, hogy mik azok a programok, amik sikerre vihetik a rendezvényt.

Aztán persze ott van Aiden, aki már az első pillanatokban feltűnik, és aki nem engedi Ellie-nek, hogy elfelejtse a múltat és azt, hogy miért is szerette annyira az Almáskert Panziót. Eleinte úgy tűnt, hogy egy enemies to lovers történet bontakozik ki előttünk, de aztán elég hamar megmutatta azt az írónő, hogy erről szó sincs, és egy gyerekkori barátok történetet kapunk minden egyes édes és kevésbé édes pillanatával.

Ha tehetném már most indulnék, olyan szívesen élnék Harvest Hollow-ban. Egyszerűen varázslatos, és annyira hangulatos, hogy nagyon esélyes arra, hogy minden valamirevaló cozy romantikus kötetet lesöpörjön, és a dobogó legfelső fokára álljon fel. Plusz pont, ami a történet javára válik, hogy nagyon olvastatja magát, és mire észbe kapsz már teljesen el is varázsolt. A cselekmény végig izgalmas, igazi kis csoda, és ahogy haladunk előre úgy bontakozik ki a történet érzelmi része is, szépen lassan jönnek elő a közös programok, az egymásra vetett pillantások, és nem győzöd falni a kötetet. Számomra hatalmas szerelem lett, ami nemcsak az őszi forgatag miatt győzött meg, hanem azért is, mert a lelkemet melengette, és egy forró kakaóval a kézben képes volt egy hosszú és fárasztó nap után is megmelengetni a szívemet. Ha szereted azokat a romantikus regényeket, amik egy idilli kisvárosban játszódnak, de nem túl hosszúak, és olyan karaktereket ad, akikért te is izgulhatsz, és akik a te szívedbe is beköltöznek, akkor semmiképp se hagy ki Valerie Bowman The ​Honeycrisp Orchard Inn– Almáskert Panzió c. kötetét. Nagyon várom, hogy olvashassak még az írónőtől, hiszen maga az őszi varázs, ami megmelengeti a szíved!

"Eszembe jut a pókos incidens. Ha megtalálod azt az embert, aki megment attól, amitől félsz, ne engedd el!"

"Nem arról van szó, hogy munkát szeretnék. Hanem arról, hogy legyen valamim. Hogy szeressek valamit. Hogy minden egyes nap azt csináljam, amit szeretek. Hogy senkinek ne tartozzak elszámolással, csakis saját magamnak."

"Ó, a karma néha egy kecske képében érkezik."

"Lehet tarot-kártyától pánikrohamot kapni? Nem igazán illik a spirituális hangulathoz, mégis itt tartok."

"És mennyire üdítő már, amikor egy férfi nem ellopja az ötleteimet, hanem elismeri őket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Matt Dinniman & Tevagah: Dungeon Crawler Carl - A képregény 1. (Dungeon Crawler Carl - A képregény 1.)

*

Tudod, mi rosszabb, mint szakítani a barátnőddel? 

Ha a nyakadon marad a díjnyertes, elkényeztetett macskája. 

És tudod, mi rosszabb még ennél is? 

Egy űrlényinvázió, melynek során minden ember alkotta építmény megsemmisül a Földön, hogy egy intergalaktikus, szadista valóságshow keretében kifosszák a bolygót. 

A kötet a népszerű Dungeon Crawler Carl-sorozat webtoon-adaptációjának 1-13. fejezetét tartalmazza.

"A kazamata hőse"

Gratulálunk! Sikeresen teljesítetted a küldetést és elolvastad a Dungeon Crawler Carl képregény első részét. Jutalmad: mehetsz megvenni a könyveket és tovább folytathatod a kalandot. Ezért nem jár manna pont, de alvatlan éjszaka annál több. Ha befejezted A kazamata hősét, ami csupán 458 oldal szintet léphetsz!

Ha van történet, aminél nagyon beütött nálam a FOMO, akkor az a Dungeon Crawler Carl! Nagyon sok helyen láttam már, nagyon sok mindenki szereti, és nagyon jó a visszhang, így természetes volt, hogy nekem is felkelti az érdeklődésemet, és persze, hogy piszkálgatta a fantáziámat Matt Dinniman függőséget okozó remeke. 

Habár a könyvekbe eddig nem mertem belekezdeni, meg úgy igazán le is vagyok maradva, azért a képregénynek nem tudtam nemet mondani, és milyen jól tettem, hogy belevetettem magam, mert egyszerűen imádtam, főleg Muffin hercegnőt!

Irtó gyorsan kiolvastam ezt a képregényt, és meglehetősen jól éreztem magam közben. Attól most tekintsünk is el, hogy egy megszállás a kiváltója, és a Föld leigázása, mert ez a képregényes forma nagyon jól áll a Dungeon Crawler Carlnak. Nemcsak Carl egy hatalmas forma, hanem Muffin hercegnő is, akit nem tudtam nem imádni. Egy igazi macska, aki nem tagadja le a karakterét, és aki végig sziporkázott. Már miatta megérte elmerült a történetben és eljutni az 1. szintig.

A történet már a legeslegelején bedob minket a mélyvízbe, és akárcsak Carl nekünk is kell egy kis idő, hogy felfogjuk mi is történik valójában. Lehet, hogy éppen pizsiben jön el az a pillanat, hogy kézbevesszük, de ez nem lehet akadály, hiszen ha Carl tudja gyűjteni a pontokat, és oldalról oldalra előrébb jutni ebben az eszement küldetésben, akkor mi is ki tudunk kapcsolni egy órára.

Az illusztrációk és maga a képi világ tökéletesen visszaadja azokat az érzéseket és elemeket, amit Dinniman látattni szeretett volna a történet olvasása közben, és maga a vizuális világa a képregény legerősebb pontja. Megmutatja a részleteket, nem kell nekünk kitalálni, hogy ki micsoda és hogy is nézhet ki, hiszen minden ott van előttünk, legyen az egy patkány vagy egy lávát köpő láma. Elborult? Egy kicsit lehet, de mi így szeretjük a Dungeon Crawler Carlt.

Carl egy látszólag hétköznapi figura, aki éli a szakítás utáni mindennapjait, kivéve, hogy a macska rámarad, de titkon ő sem bánja, hiszen miatta van életben, és miatta lehet részese ennek az örült küldetésnek. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy ha Muffin hercegnő nem lenne, talán Carl sem húzta volna olyan sokáig, és pár kötet után megállt volna a sztori. A képregény ezt sejteti, és az okosabb félnek nem Carl van beállítva, hanem Muffin hercegnő, és én ezt egy nagyon zseniális húzásnak tartom.

A képi világa inkább a sötét színekkel apellál, de a bordót sem veti meg, és végig ahogy haladunk végig odatapadunk a lapokhoz. Ez lehet azért is van, mert egyes kulcsfontosságú információ baromi kicsivel van feltüntetve és nagyon kell figyelni, hogy ne suhanjon át felette a figyelnünk, és nem is biztos, hogy az az elsődleges célunk, hogy minden apróságot észrevegyünk, hiszen annyira visz magával a történet, és annyira elmerülünk a képi világban, hogy a szöveg csak másodlagos.

Ami nekem különösen tetszett a Dungeon Crawler Carl képregényben az az, hogy izgalmas, néhol veszélyes, néhol meggondolatlan, de végig iszonyatosan szórakoztató, és nem egy szokványos történet. 

Imádom a különleges történetvezetést, a próbákat és úgy maga a D&D-re hajazó világ is megnyert magának. Igen, néhol undi volt, vagy éppen kegyetlen, de ez a Dungeon Crawler Carl. Az "ellenség" sem kíméli Carlt és Muffin hercegnőt, akkor nekik miért kéne? Ha leigázzák a bolygód és a kazamaták mélyére csalogatnak, semmi jóra ne számítsz cserébe! Készülj fel a szint ugrásra és a manna pontok gyűjtésére!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lisa Merrick: Love and Panic - Szerelem és pánik (Rage and Freedom 2.)

" - Nem balhézhatunk úgy, hogy én nem is tudok róla. Ez nem fair - tekintett Philo várakozóan Tiberiusra."

*

Két szál. 

Két egyedülálló szerelmi történet.Philo és Tiberius Démon és tündér. Harcos és herceg.

Nyugalom és szorongás.

Türelem és félelem.

Védelmező és megmentésre szomjazó.

Mersz szeretni, ha a saját elméd az ellenséged? Mersz sebezhető lenni? Mersz küzdeni azért, amire mindennél jobban vágysz? Kira Szabadszájú, vad, öntudatos. Maga a perzselő szenvedély. Maga a vágy. Maga a tűz. 

De vajon ki lesz az, akit ez a tűz nem emészt fel? És ki lehet nyitni azt, ami egyszer már bezárult? 

Lisa Merrick Rage and freedom-sorozatának második kötete, amely a Düh és szabadság története előtt két évvel kezdődik – ezért akár önmagában is olvasható –, egy igazi érzelmi hullámvasút menny és pokol között. Készen állsz erre a nem hétköznapi menetre?

" - Bármi is vagy… Bárki is vagy… Örülök, hogy ezt veled élhettem át először."

Ahogy befejeztem a Rage and Freedom sorozat első részét már ugrottam is bele a másodikba. Az a helyzet, hogy annyira felkeltette az érdeklődésemet Philo és Tiberius, hogy nem tudtam ellenállni a Love and Panicnak, ami fényévekkel jobb, mint a Rage and Freedom. Ismerve a második részt most már látom, hogy Lucas és Hanna története nyers, míg Philo és Tiberius története kiforrott és nagyon jól van összerakva.

Ahogy belekezdtem a kötetbe meg kellett bizonyosodjak arról, hogy jó könyv van e a kezemben annyira más és annyival jobb az írásmódja, mint a Rage and Freedomnak. Amíg az első rész szórakoztat, addig a Love and Panic megmutatja az igazi potenciált, ami az írónőben rejlik. Erős érzelmekkel applikál, nem egy helyen mutatja meg, hogy szenvedtetni is tudja a karaktereit, és igenis ért ahhoz, hogy a sóvárgás és a szerelem kéz a kézben járjon. Nagyon megszerettem Philo és Tiberius párosát, és ahol ők szenvedtek ott én is. De a Love and Panic nemcsak róluk szól, hanem Kiráról is, akit már az első részben is megismerhettünk, de a története itt kezdődik el igazán. Jó hír, hogy maga a kötet magában is olvasható, hiszen a 80%-a a Rage and Freedom előtt játszódik és tökéletesen megállja önmagában is a helyét. Tele van érzelmekkel, megtagadott vágyakkal, mentális problémákkal, amiket le kell küzdeni a boldogságért, és megannyi banterrel, amit én kifejezetten imádtam a kötetben. Szeretem azokat a fantasyket, amik nem szokványos módon épülnek fel, és a Love and Panic is ilyen. Adott egy démon, aki beleszeret egy tündérbe, és adott egy tündér, aki beleszeret egy démonba, de a félelmei és gátlásai miatt nem lehetnek együtt. Itt kezdődik az ő szenvedésük, amit megér kivárni, mert a történetük vége mindenkit kárpótol. Kettő az egyben szerelmet kapunk, és habár Kira nem is állhatna távolabb Philo és Tiberius párosától, azt hiszem elmondhatjuk, hogy ő is sokat szenved a Love and Panic alatt, de ő is megérdemli a boldogságot, legyen az egy vámpír vagy egy démon mellett. Nem akarok spoilerezni, de Kira szerelmi szála is megannyi meglepetést tartogat, ami a történet javára válik.

A Rage and Freedomban egyértelműen Philo és Tiberius keltették fel a legjobban az érdeklődésemet, emiatt hatalmas elvárásokkal kezdtem bele a Love and Panicba, de egy percig sem kételkedtem abban, hogy Lisa ne szolgáltatna számukra igazságot. A tiltott szerelem mindig is édesebb, mint az, amit pártolnak mások és egy démon x tündér kapcsán sincs ez másképp. Míg az egyik fél maga a pusztítás és a halál, addig a másik gyengéd és nincs hozzászokva ahhoz a mérhetetlen gyilkolászáshoz, ami egy démon életét jellemzi.

Konfliktustok, múltbéli események és a jelen ingoványos talaja keresztezi a szerelmesek útját, a lelki terhekről nem is beszélve, ami végig jelen van, és ami nem engedi, hogy Philo és Tiberius szerelme beteljesüljön. Mind a kettejük szemszögéből olvashatjuk a történetet, így nemcsak az egyik fél szenved, hanem mindenki. Láthatjuk Tiberius kételyeit, azokat az aggályokat, amik miatt nem tud és nem is mer lépni a boldogsága érdekében, és láthatjuk Philo szemszögéből is, ahogy egyre jobban darabokra törik a szíve Tiberius tétlensége miatt.

Aztán ott van Kira szála, ami nagyon szépen indul, majd ledob a mélybe és megmutatja, hogy milyen az igazi szívfájdalom. Sok mindenre fel voltam készülve, de arra nem, hogy többszörösen töri össze a lelkem darabjait a Love and Panic. Nemcsak a fiúk miatt fájt, hanem Kira miatt is. A gyász és a meghalni akarás elég sokáig jelen van, és mutatja meg milyen pusztításra is képes, ha azt az embert veszítjük el, aki a legtöbbet jelentette számunkra. De pont emiatt sokkol le a végén a kötet, és emiatt érte meg az a sok szenvedés, amin Kira keresztülment.

Maga a kötet valamivel hosszabb, mint a Rage and Freedom, de egyáltalán nem bánom, mert annyi minden van benne, és annyival többet ad, mint a sorozat első része. Végig tartja a színvonalat, és megmutatja, hogy az első rész óta erre vártunk. Azt éreztem olvasás közben, hogy most érkezett meg igazán Lisa, és ez az a vonal, amit folytatnia kell. Sokkal szebb az írásmód és sokkal kifejezőbb ez a második rész, és az első miatt ez egy amolyan sokként is ért. Nagyon meglepett, de közben meg végtelenül örültem is neki, hiszen egy erős és érzelmekben, na meg izgalmakban, harcokban és háborúban gazdag részt kaptam, ami megmutatja, hogy a szerelem bármilyen félelmet képes legyőzni. Legyen az egy pánik vagy a múlt miatti bizalmatlanság. Összességében nekem fényévekkel jobban tetszett a Love and Panic, mint a Rage and Freedom, és biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom a sorozatot. Sőt már tudom is, hogy hétfő reggel mi lesz az első megállóm, mert akkora függőséget okozott a Love and Panic, hogy a lelkem nem vágyik most másra, mint a Misery and Hope-ra. Ha szereted az MM románcokat, a fantasy világokat, ahol két ellentétes faj esik szerelembe és fájdalmas az az út, amíg úgy igazán egymásra nem találnak, akkor olvasd el a Love and Panicot, és légy részese Philo és Tiberius szerelmének.

"Lehúzott redőnnyel feküdt a számára kijelölt lakásban, és a plafont bámulta. Borzasztó fájdalmat érzett, és el sem tudta képzelni, hogy fog tudni ezek után élni."

"Jól van. Csak ne hagyd, hogy a sok hülyeség a fejedben megakadályozza a boldogságodat, drága."

"De egyszer az életben szerettem volna valami igazit. És ezt nagyon is annak érzem."

"A családjával már régen megszakította a kapcsolatot a múltban történtek miatt, amiket magában csak „incidens’’-nek nevezett."

"Tiberius a könyvtárban ült és olvasott. Ez volt ez egyik kedvenc időtöltése, amivel már-már úgy érződött, mintha élné az életét, és annak értelme is lenne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lisa Merrick: Rage and Freedom - Düh és szabadság (Rage and Freedom 1.)

"Hanna, abbahagyva a hisztérikus röhögést, zokogni kezdett, ezzel tartva az ütemtervet a napi mentális összeomlás beiktatásával."

*

Valóra vált álom? 

Hanna, a huszonnyolc éves, mérsékelten életunt főhősnőnk kérdéses mentális állapotban tengeti mindennapjait. Semmi értelmét nem látja létezésének. 

Mígnem egy reggelen öt mágikus lény jelenik meg a hálószobája ajtajában. Azt állítják, hogy ő a démonkirály régóta keresett, elrejtett lánya. Mivel a lány nagy fantasy-rajongó – aki sokszor kívánta, bárcsak valaki kiszakítaná a szürke hétköznapjaiból, és igaz lenne mindaz, amiről a könyvekben olvasott –, velük tart a Mágikus világba. Ám ekkor még nem is sejti, az igazi élete csak most kezdődik… 

De vajon mindenben igazat mondanak neki a mágikus lények? És hogyan sikerülhet magára találnia egy számára ismeretlen világban? Lisa Merrick regénye egy szarkasztikus humorral fűszerezett, rendkívüli romantasy, amelynek főszereplője egy traumatizált lány, aki maga se tudja, hogy mire vágyik igazán. A sors viszont már döntött. Megannyi kaland és egy mindent elsöprő szerelem vár rá.

"Ez nem verseny… A fájdalom az fájdalom. A trauma az trauma."

Az utóbbi idők egyik legérdekesebbb regénye lett Lisa Merrick Hőség c. kötete, ezért elhatároztam, hogy amint megjelennek élfestetten a Rage and Freedom köteteket azokat is el fogom olvasni. Nagyon érdekelt már csak a borító és az élfestés miatt is, na meg mindenki úgy emlegeti mint egy olyan fantasyt, amihez még nem volt dolguk, így a műfaj fogyasztójaként nem is tudtam tovább ellenállni neki, és bele is vetettem magam a Düh és szabadságba.

Elöljáróban annyit hozzá szeretnék tenni, hogy látszik ezen a köteten, hogy ez volt az írónő első regénye, ugyanakkor az is, hogy mennyit fejlődött, hiszen a Hőség már egy sokkal kiforrottabb Lisa Merrick regény. Szeretem a fantasyket, a démonos fantasyket meg nagyon, így természetes volt, hogy esélyt adok Hanna és Lucas történetének. Nagyon hamar a kötet végére értem, szerintem 1 nap alatt simán befaltam, és habár nem lett életem regénye, mégis nagyon jót szórakoztam olvasás közben, és többször hangosan felnevettem vagy azért, mert tök abszurd volt, amit olvastam vagy annyira cinikus volt Hanna, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Adott egy életunt lány, aki éli az unalmas mindennapjait, amikor is betoppannak a házába és közlik vele, hogy egy démonhercegnő. Mit csinál ilyenkor az ember lánya? A kis csapattal megy és megtapasztalja a fantasy hősnők életét. Maga az alap szerintem jó volt, a világ maga érdekes. Különösen tetszett az, hogy minden fajnak megvan a maga területe, a maga helye és azon képességek, amik segítségével boldogulnak az életben. Plusz pont, hogy nemcsak információk tömkelegét ismerteti Lisa, hanem azt is megmutatja, hogy ezekkel a képességekkel mégis mire képesek. Persze a fókusz továbbra is Hanna karakterén van, na meg azon, hogy egy igazi őrült az apja, aki nem mellesleg démon és valahogy meg kellene állítani. Itt kezdődik el úgy igazán a kalamajka, és ismerhetjük meg Hanna alpári, szókimondó és semmit sem visszafogó oldalát. Hol azt vesszük észre, hogy bólogatunk olvasás közben és helyeseljük Hanna tetteit, hol pedig fogjuk a fejünket, hogy nem, ezt talán nem kellett volna.

Hanna mellett Lucas még a hangsúlyos, hiszen ő a másik főszereplő, akiről szól a Rage and Freedom és az a helyzet, hogy már az elején sikerült megkedvelnem a karakterét, ugyanakkor Lisa nem ad annyi teret neki, amivel el tudná venni Hanna elől a szereplés lehetőségét, elvégre mégis csak Hanna történetéről beszélünk tele régi sérelmekkel, bosszúval és egy traumákkel teli gyerekkorral, ami bizony rányomta a bélyegét Hanna életére. 

A megálmodott világ számomra a kötet egyik erőssége, már csak azért is, mert jól át van gondolva, ugyanakkor nem bántam volna, ha kicsit jobban ki lett volna fejtve. Hanna fejében létezünk szinte majdnem végig, és amilyen a lány személyisége, olyan maga a kötet hangulata és stílusa is. Ahol azt érezzük, hogy Hanna bunkó ott a történet is az, és ahol Hanna tele van tettvággyal ott a történet alakulása is erre az útra visz minket.

A stílus nekem eltér attól, amit a Hőségben olvastam, és kellett jó néhány fejezet, mire fel tudtam venni a fonalat, és úgy igazán élvezni tudtam a cselekményt. Hol izgalmas, hol informatív, hol pedig tele van izgalmakkal a Rage and Freedom. Minden karakternek van benne rendeletetése, és alapvetően egy gyorsan olvasható kötetről van szó. Nem veszünk el a részletekben, végig lényegre törő, és a legszükségesebb információkat adja csak át.

A maga 300 oldalával a pörgősebb és könnyebben olvasható fantasyk közé tartozik. Egy olyan sorozat kezdőkötete, aminek nagyon várom a folytatását, már csak azért is, mert két olyan karakterről szól, akiket nagyon megkedveltem. A Rage and Freedom egyik erőssége, persze a világ mellett az az olvasmányossága. Ha egyszer elkezded biztos vagyok benne, hogy a végére akarsz érni, és nagyon nehéz nem elveszni a fejezetekben. Velem az történt, hogy hiába mondtam azt magamnak, hogy még csak egy fejezetet fogok elolvasni, és aztán alvás, mire felocsúdtam már a kötet felén is túl voltam. :D Pozitívumként muszáj vagyok kiemelni az illusztrációkat, hiszen annyira hozzák a történet színvonalát, és annyira passzolnak az egyes jelenetekhez, hogy kár lett volna kihagyni őket. Összességében nekem tetszett Lisa írása. Kellőképp volt őrült ahhoz, hogy végig figyeljek rá, és az biztos, hogy valóban egy olyan sorozatot és egy olyan világot álmodott meg a karaktereivel együtt, akikből nincs még egy a világon, és akik lehet, hogy forrófejűek, de legalább a háború jó oldalán állnak, és készek harcba szállni a szeretteikért. Ha egy igazán egyedi és megismételhetetlen fantasyre vágysz, akkor nagyon jó helyen jársz, mert a Rage and Freedom ilyen. Tele olyan pillanatokkal és eseményekkel, ami miatt a Düh és szabadság nem egy szokványos fantasy. Plusz pont, ha szereted a szabadszájú hősnőket, akik úgy beszélnek, mint a kamionosok. :D

" - De mi lesz a cuccaimmal? A könyveimmel? - kérdezte Hanna."

"Na de a lényeg a mai napra az, hogy mégis mi értelme lenne az életnek? Élsz, dolgozol, hogy élj, élsz, hogy dolgozz, közben szenvedés, meg vannak jó napok is, de aztán az ember végtére is semmit nem test hozzá a világhoz."

"De itt nem te vagy az áldozat. És én sem vagyok az. Túlélő vagyok. Túléltelek. Túléltem mindent, amit bennem okoztál. És most itt vagyok."

"Sokáig így maradtak, miközben a függönyön keresztül átszűrődött a késő délutáni fény. Ilyen egy tökéletes nap."

" - Ahova megyünk, ott lesz pszichológus?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Tahereh Mafi: Ne tágíts (Ne érints: Új Köztársaság 2.)

" - Nos? - Lassan megfordulok, hogy szembenézzek vele, egyik vállammal a hideg betonfalnak dőlök. - Érzel valamit?"

*

Rosabelle Wolffnak volt egy terve. Most bosszúra szomjazik. Ahhoz, hogy megmenthesse a húgát, haza kell jutnia, hogy elpusztíthassa a rendszert, amely megalkotta. Rosabelle legfőbb ereje, hogy képes halottá tenni a testét és az elméjét; ez az egyetlen lehetősége arra, hogy életben maradhasson a Bárka-sziget megfigyelőállamában. Ám az utóbbi időben a szíve hevesebben ver, a gondolatai kiszámíthatatlanul cikáznak, a védelmi rendszere meggyengült. És mindennek egy bizonyos személy az oka. 

James Andersonnak volt egy terve. Most nincs egyebe, csak problémái. Talán Rosabelle az a szövetséges, akire szüksége van, hogy harcba szálljon a Regenerációval, de senki sem akar megbízni az ellenség bérgyilkosában. Az sem sokat segít, hogy Rosabelle nem igazán beszédes, nem túl jó csapatjátékos, és ösztönből öl. Azzal, hogy a lány oldalára áll, James csaknem mindent kockára tesz – de ha életben tartja, talán megmentheti a világot. Bárcsak meg tudná erről győzni a bátyját is! 

Aaron Warner Andersonnak volt egy terve. Valami sötét dolog közeleg, és Rosabelle érkezése csak az előjáték. Warner saját magát látja a lányban, de semmi esetre sem bízhat meg benne, és már nem is tud olvasni a lelkében. Olyan, mint egy lemerült akkumulátor, semmiféle érzelmet nem mutat. Legalábbis addig, amíg James be nem lép a szobába… 

Vulkanikus feszültség, sokkoló felismerések, nyaktörő akciók – és egy disztópikus világ, amely soha nem rest növelni a tétet. Üdvözlünk ismét az Új Köztársaságban!

"Talán a hamvai annak, aki voltam, termővé teszik a talajt, hogy kinőhessen belőle az, aki lenni akarok."

James és Rosabelle az új Aaron és Juliette, és ennek az ellenkezőjéről nem tudsz meggyőzni. Az írónő úgy látszik, hogy szereti a női karaktereket sérültnek tituálni, akiknek a fejében nem klappol minden, mert Rosabelle is ilyen, sőt nála még nagyobb a katyvasz aközött, hogy mit kellene csinálnia, és mi az, amit helyette csinálni szeretne. Igazi háború dúl az elméjében, amiből nem lehet kiszabadítani, de James hangja képes utat törni a berögzült parancsok és kötelességtudat közé.

Ha az első résznél nem tűnt volna, fel akkor most még jobban kiütközik az, hogy James olyan, mintha az írónő egybegyúrta volna Aaront és Kenjit. Míg Aaron a kinézetéért felel, addig Kenji a belsőt adta, a viccesebb, felelőtlen személyiséggel. Ezzel szemben Rosabelle olyan, mint Aaron belsőleg. Persze még abból az időből, amikor lehetett manipulálni, és amikor a legkegyetlenebb volt. Nagyon vártam a Ne színlelj folytatását, mert az az igazság, hogy ugyanúgy szeretem, mint a Ne érints sorozatot, és minden egyes kötettel ez a szerelem csak egyre erősebb lesz. Már a legeslegelején bedob minket Tahereh Mafi a mélyvízbe, és megmutatja, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk James és Rosabelle kapcsán, és a Ne színlelj csak a kezdet volt. Ha az izgalmas és veszélyes volt, akkor a Ne tágíts még annál is veszedelmesebb. James élete folyamatosan veszélyben van, és nemcsak Rosabelle ölési kényszere miatt, hanem amiatt is, hogy végtelenül makacs, és nem tudja elengedni Rosabelle sorsát, akiről igencsak meglepő dolgok derülnek ki. Ha az első rész nem sokkolt eléggé, akkor a második garantáltan fog. Sokkal több információt kapunk Rosabelle által az eddig élt életéről, a viszontagságairól és mindarról, ami őt azzá a gyilkológéppé tette, akit megismerhettünk a Ne színleljben, ezáltal közelebb is kerül hozzánk a karaktere, és emiatt kétes érzések kerítenek hatalmába.

Ami a legjobban tetszett ebben a kötetben az az, hogy kicsit visszatérünk a Ne érintshez, mert James és Rosabelle szemszögén kívül Aaron is újra megmutatkozik, és végre megint olvashatjuk a nézőpontját, a gondolatait és a meglátásait. Úgy kellett ez nekem mint éhezőnek a kenyér. Aaron Warner Andersonból sosem elég, és ezt a Ne tágíts is megmutatja. Tovább folytatódik ezáltal az ő története is, és persze Juliette-é, aki annyira nem hangsúlyos most, de azért megmutatja magát.

Maga a cselekmény veszélyes, néhol felelőtlen és tele van meggondolatlan tettekkel, de James is ilyen, emiatt tökéletesen illik hozzá a Ne tágíts. Hol felelőtlen, hol pedig az érzelmei vezérlik. Néhol nem látja a fától az erdőt, néhol meg olyan makacs, hogy nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Lobbanékony, tettre kész, forrófejű és túlontúl önfejű, de így szeretjük őt.

Rosabelle ezzel szemben eleinte olyan, mint egy jól beprogramozott robot, aki a gyilkoláson kívül nem ért semmihez, aki katatón állapotban létezik, és nincs ami a fényre húzza. Ekkor jön James és az ő makacssága, ami utat tör a legnagyobb homályban is. Nem mondom, hogy nem izgalmas Rosabelle fejében lenni, de néha olyan érzés, mintha mi is kezdenénk megőrülni, és mi is ott lennénk az Új Köztársaságban, és alapvetően jó volt látni a fejlődést, tekintve az 45-ös szektor viszontagságait.

Annyira izgalmas volt a kötet cselekménye, hogy szinte le sem tudtam tenni, és nem is nagyon akartam elválni James és Rosabelle párosától. Jó a dinamika közöttük, az új világ fejlődőképes, és már nemcsak külön létezik a Bárka-sziget és az Új Köztársaság, hanem látjuk azokat az ellentéteket, amik ezeket a két elszeparált működéseket illetik. A jól ismert karakterek ismét jelen vannak, aminek szívből örülök, mert kellett Aaron sziklaszilárd személyisége a Ne tágítsnak, na meg Jamesnek is. Lehet, hogy nem Aaron az első ember, akiben megbíznál, de mindig úgy hozza meg a döntéseit, még ha ez nem is látszik, hogy helyes legyen, és a nagyobb jó érdekét szolgálja. Nekem nagyon kellett az útmutatása, mert ha Jamesen és Rosabelle-n múlt volna csak a cselekmény félő, hogy nem éltük volna meg a harmadik kötet megszületését, mert már itt kinyíratták volna a másikat a felelőtlen és meggondolatlan döntéseikkel. Ha szereted a Ne érints sorozatot, de te sem tudod elengedni a karakterek kezét, és érdekel, hogy az Új Köztársaság alatt mi történik még a szeretett karakterekkel, illetve James és Rosabelle párosával, akkor semmiképp se hagyd ki a lobbanékony és megalapozott döntések nélküli veszélyekben gazdag kapcsolatuk alakulását a Ne tágíts c. kötetben!

"De Rosabelle… 

Elfordítja a fejét a párnán, kipirult az arca. 

Aztán felnéz az öcsémre, és olyan döbbenetes erejű fájdalmat érez, hogy hátrahőkölök. 

Hallom, ahogy beszívja a levegőt. 

Azt hiszem, eleget láttam."

" - A szerelem kicsit olyan érzés, mint a haldoklás"

"Egyetlen szó tolul fel bennem újra és újra, és mintha már a torkomban dobogna. 

Enyém."

" - Nem jól tudom, hogy lelőtt téged? Erre te itt ülsz, és apró falatokra vágod neki a gofrit?"

" - Valakinek tudnia kell, hogy a dolgok menetének van egy helyes módja. Miért döntenél úgy, hogy rosszul csinálod, ha van egy jobb megoldás?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vi Keeland: Majdnem örökké

 " - Ó, te jó ég! - Elijah pislogva bámult rám. - Ez valami hülye vicc, ugye?"

*

Újra bízni? 

Esküvők. 

A munkám minden egyes percében esküvőkről gondolkodom, beszélek és írok, holott már a gondolattól is sikítófrászt kapok. Miután a vőlegényem tavaly faképnél hagyott az oltár előtt, a Menyasszony magazinnál betöltött állásom maga lett a végtelenített rémálom. Hogy sót hintsenek a sebemre, egy esküvőn a „Menyasszörny” rávett, hogy helyettesítsem az egyik koszorúslányt, csak azért, mert ismeri a laptulajdonos fiát. 

Természetesen az egész délutánt azzal töltöm, hogy a vőlegény egyik barátjával veszekszem. Az estét pedig azzal, hogy csókolózom vele. 

A dolog akkor lesz igazán izgalmas, amikor kiderül, hogy ő nem más, mint a tulajdonos fia… És kénytelen vagyok a szezon végéig vele dolgozni minden egyes esküvőn, amelyről írni fogok. Vajon meg tudja gyógyítani egymást egy faképnél hagyott menyasszony és egy férfi, aki fél a szerelemtől? 

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland ízig-vérig romantikus története megannyi szenvedélyes pillanattal van megfűszerezve. Kötelező olvasmány a műfaj kedvelőinek.

" - Mindenki a maga tapasztalataival érkezik egy párkapcsolatba. A fontos az, hogy mihez kezdesz vele. Cipelheted magaddal egy életen át, vagy leteheted. A döntés a tiéd."

Vi Keeland egy nagyon érdekes témával állt elő legújabb regényében, amiben olyan témák kapnak fókuszt, mint az esküvők, az újra bízni a másik nemben, és a fel nem adás fogalma. Már ahogy az elejébe beleolvastam teljesen meggyőzött magának, és nem tudtam nem haladni vele. Akárcsak a többi Vi Keeland regényt, úgy a Majdnem örökkét is nagyon szerettem. Sloane és Wilder párosa nem a megszokott, mégis nagyon illik abba a zsánerbe, amiben az írónő tevékenykedik.

Az esküvős témákért alapvetően nem vagyok oda, de jó hír, hogy Sloane nem mint menyasszony van jelen a regényben, hiszen egy menyasszonyokkal foglalkozó magazinnál dolgozik, és így jön képbe az esküvő, nem is egy, de a legfontosabb az az, ahol Wilder és Sloane találkoznak. Már az elején is jól érezhető a kettejük között kialakult kémia, és tagadhatatlan, hogy a kötet egy pontján össze kell jönniük. Tetszett a történetben az, hogy nem egyből lökte az írónő a karaktereket egymás karjába, hanem adott tartást Sloane-nak, és Wildernek is meg kellett küzdenie az esélyért, és emiatt volt oly szórakoztató olvasni a Majdnem örökkét. A hangulat és maga a cselekmény is viszi előre a történetet, nagyon könnyedén lehet olvasni, és végig érződik az írónő stílusa, amit én nagyon imádok. Őszintén megmondom, hogy rossz Vi Keeland regényt még nem olvastam, és a Majdnem örökké az új kedvencem lett tőle. Tetszett az egész vibe, az hogy Wilder habár egy igazi sármos, jó kiállású férfi karakter, de ha kell képes küzdeni, és addig nem adja fel, amíg el nem éri a céljait, ami jelen esetben Sloane. Nagyon sziporkázó a kettejük közötti levegő, van banter is, na meg vágyakozás is, de ez az egyik szépsége ennek a történetnek. Amúgy Wilder egy ex rögbi játékos, de a hangsúly nem ezen van.

A karakterek számomra nagyon szimpatikusak voltak. Sloane a cukorbetegsége miatt kiemelkedik a romantikus regények hősnői közül, és egy olyan betegséget vezet be általa az írónő a regénybe, amiről nem lehet olyan sűrűn olvasni ilyen jellegű könyvekben, ezért számomra még fontosabb a Majdnem örökké, mert habár jómagam nem vagyok cukorbeteg, ismerek olyat, aki igen, és tudom, hogy mennyire kell mindenre figyelni. Azért az írónő szeret megijeszteni is minket, na meg meglepni, de Sloane-t sem kell azért félteni.

Mellette ott van Wilder, aki már a kötet elején kiemelkedik, és megmutatja, hogy nagyon izgalmas többek között miatta is a cselekmény, és egy olyan karakter ő, akire érdemes odafigyelni. Egy olyan pasi ő, aki könnyedén levesz mindenkit a lábáról, de ott van az az egy, aki nem omlik a lábai elé, aki miatt meg kell küzdenie, akit nem lehet csak úgy felszedni, és ekkor jött Sloane, aki pontosan ilyen. Maguk az érzelmek gyorsan alakultak ki, de ahogy egyre több időt töltött együtt Wilder és Sloane úgy alakult ki közöttük egy igazán bensőséges kapcsolat.

A kötet pikánsabb részei a kellő időben kapcsolódtak be, és maradjunk annyiban, hogy akik szeretik az ilyen részeket, azok nem lesznek boldogtalanok a Majdnem örökkében sem, sőt egyes jelenetek igazán perzselőek, és megmutatják, hogy nem feltétlenül szükséges már a történet elején ledobni a textilt, mert a banter és a felgyülemlett szexuális feszültség miatt sokkal jobb, ha a kötet második egységében szabadulnak meg a karakterek a ruháktól.

Wilder életvitele miatt hol New Yorkban, hol pedig Londonban járunk, emiatt igazi kis gyöngyszemek is előkerültek, de a történések java része New Yorkra tehető. Ami magát a cselekményt illeti gyors lefolyású, olvasmányos, könnyed szerelmi történet, amiben komoly témák is előfordulnak, mint a cukorbetegség vagy a korai demencia. Számomra a legerősebb része a kötetnek az Sloane elhatározásbeli módosulása. Nagyon jó volt látni, ahogy a darabjaiban lévő lány végre elkezdett erősödni, és esélyt adni az életében az újdonságoknak, az embereknek, és persze az érzelmeknek. A kötet olyan 80%-ánál kicsit ránk ijeszt a történet, de mivel egy Vi Keeland kötetről beszélünk, garantált a happy end, amiben most sem kell csalódnunk. Nekem nagyon tetszett a Majdnem örökké, és nagyon jól éreztem magam olvasás közben. Tökéletesen hozta a tőle elvártakat, és egy olyan romantikus történetet adott, ami könnyed, mégis szórakoztató és tele van szerethető karakterekkel, na meg vicces jelenetekkel, amik garantáltan meg fognak mosolyogtatni. Ha szereted az írónő munkásságát, vagy ha egy olyan könnyed romantikus történetre vágysz, ami levesz a lábadról, akkor ne hagyd ki a Majdnem örökkét.

" - Azt mondtad, hogy nagyon tetszik, de nem veszel ruhát egy álomkép miatt, ami nem is létezik. - Wilder egyenesen a szemembe nézett. - Ezért vettem meg én. Mert azóta, hogy megismertelek, te elhitetted velem, hogy az álmok valóra válhatnak. És ezt neked akartam adni, mert hátha leszek olyan szerencsés, hogy az enyém leszel."

" - Nem félhetsz azért kockáztatni, mert megbántottak. Az élet arról szól, hogy kockáztatni kell. Néha leugrunk a szikláról, és szétloccsanunk. De néha ugrunk, és repülünk."

"Ha nem kockáztatok, nem sérülhetek. És Wilder Hayes nem csak kicsit bántott volna. Mert Wilder nagy szerelem volt. Az, aki nemcsak a szíved egy kis darabját ragadja el, amikor elmegy, hanem hatalmas, tátongó lyukat hagy maga után."

" - Figyelmeztetlek, Cupcake. Amikor bejövök a szobádba, és nem ha, hanem amikor, akkor az úriembert az ajtón kívül hagyom."

"Mindent meg akartam mutatni Sloane Carricknek – és nem csak Londont. Az egész világot."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)