Samantha Shannon: Sápadt Álmodó (Csontszüret 0,5.)

"A madarak telekürtölik a szürkületet, amely hídként köti össze az éjszakát a nappallal. Amíg halljuk, addig a két állapot küszöbén létezünk."

*

A Csontszüret egy hétkötetesre tervezett disztópikus fantasyszéria, amelyből eddig öt kötet látott napvilágot. A történet 2059-ben veszi kezdetét, főszereplője Paige Mahoney, az álomjáró. 

A Sápadt Álmodó az első rész előtt játszódik. A Londoni Scion Citadellában elszabadult egy veszedelmes kopogószellem, és a rivális alvilági látók mindenre képesek, hogy megszerezzék. A tizenhat éves Paige számára talán ez lesz a megfelelő alkalom, hogy bebiztosítsa a helyét a leghírhedtebb mímesúr bandájában, a Hét Pecsét nevű szervezetben. 

Samantha Shannon New York Times- és Sunday Times-bestsellerszerző, napjaink legsikeresebb fantasysorozatainak szerzője, könyveiből világszerte több mint 1,3 millió példány kelt el. 1991-ben született Londonban. Könyveit huszonnyolc nyelvre fordították le. A Csontszüret első könyve 21 éves korában, 2013-ban látott napvilágot, a hatodik rész tervezett megjelenési időpontja 2026 ősze. Shannon másik sorozata, A káosz gyökerei jelenleg három regényből áll.

Samantha Shannontól már olvastam, viszont nem a Csontszüretet, így ez a 0,5. rész igazi újdonság volt számomra a maga világával, de azt kell, hogy mondjam, hogy már most nagyon megfogott magának, és biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni ezt a disztópikus fantasy sorozatot, mert a Sápadt Álmodó nagyon meghozta hozzá a kedvemet.

Tökéletes ez a novella azoknak, akik még nem ismerik a Csontszüret világát és Paige Mahoney történetét, vagyis nekem mindenféleképpen tökéletes kezdés volt. Megismerhettük a világot, a szellemeket, a képességek irányította disztópikus alapot, és a főbb karaktereket, akik szerintem a későbbiekben is fontos szerepet fognak betölteni a Hét Pecsétben. Szemtanúi lehetünk annak, hogy lesz a tagja ennek a szövetségnek Paige, akinek az első ügye is kibontakozik előttünk. Egy igencsak érdekes világot kapunk, tele szellemekkel és olyan emberekkel, akiknek tiltott képességei vannak. Egy olyan rövid történetet kaptam, ami gyors betekintést enged abba a világba, amit Samantha Shannon megalkotott. Gyorsan lehet haladni vele, és gyorsan a rabjai is leszünk, mert érdekes és van benne kellő érdekesség, hogy ne akarjuk nem megtudni, hogy hova fut ki ez a 7 részes sorozat. A szellemes világ, illetve amit eddig láttam a világból az nekem tetszett, és eléggé veszélyes volt ahhoz, hogy már most folytatni akarjam. Nagyon örülök, hogy már rég beszereztem a köteteket, annak meg még jobban, hogy alá is írattattam az írónővel, mert garantáltan kedvencem lesz. Egyenlőre sokat elárulni róla nem tudok, de tetszett a Sápadt Álmodó.

A sötétebb és borúsabb világkép megnyert magának, Paige kezdi bontogatni a szárnyait, a Hét Pecsétről sokat nem árul el, de amit megmutat belőle az mutatós, és felkelti az érdeklődést. Ha téged is érdekelt a Csontszüret, de nem mertél belevágni, akkor a Sápadt Álmodó jó kezdőlöket lehet a világhoz és a karakterekhez. Ez a 0,5. rész Paige és Nick kalandjaira fókuszál, de a többiek is elvétve felbukkannak benne.

A kötet érdekessége, hogy ha megfordítjuk a regényt, akkor a másik felén egy újabb novella vár, ami a harmadik és a negyedik rész között játszódik, de még nem vetettem bele magam, mert előtte be kell hozzam a lemaradásomat. Miért nem mondta nekem senki, hogy ez a sorozat is zseniális? Eddig esküszöm rosszat még nem olvastam az írónőtől, és a Csontszüret már most jó, kétlem, hogy ne tenne a rabjává, ha eljutok odáig, hogy úgy rendesen elmerüljek a világában és a kötetekben.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

P. C. Harris: Ne bízz senkiben! (Ne nézz vissza! 2.)

 

"A hullaház hideg és élettelen, akárcsak a test a kezeim között. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a halott bátyám legjobb barátját fogom elhamvasztani titokban, az éj leple alatt."

*

Szerelem vagy túlélés – Te melyiket választanád? 

Portland sziklás partszakaszain a gyilkosságok nyomai kétféleképpen tüntethetőek el: vagy a tenger hullámai mossák el őket, vagy a sziget egyetlen krematóriuma gondoskodik arról, hogy egy bizonyíték se maradjon hátra. 

Oliver Seith tíz éve elmenekült, miután legjobb barátját brutálisan meggyilkolták. Most többszörös gyilkossággal gyanúsítják, de az igazság bonyolultabb annál, mint amit a bizonyítékok elsőre mutatnak. Avril Hart naponta mossa le a halál szagát magáról, mégis most először hallja meg a holtak sikolyait – és azok hangosabbak, mint az élők hazugságai. 

Oliver és Avril már nem menekülhetnek. Az óra ketyeg. A hamvasztókemence izzik. És a szigeten valaki már kiválasztotta a következő áldozatot… Ezen a helyen mindenki álarcot visel, nincs barát vagy szerető. Csak préda és vadász. És nem lehetsz biztos benne, melyik szerepet osztotta neked a sors. Ezért csak egyetlen szabály van: Ne bízz senkiben! 

P. C. Harris erotikus pszichothriller regénye a sötétség mélyére csábít minket. De vajon elég az izzó parázs fénye a tények felderítéséhez, vagy porrá kell égetni mindent az igazsághoz?

" - Egész életemben azt hittem, egyike azoknak, akik soha nem árulnak el."

Kedves P. C. Harris! Ez mégis mi a fene volt, és mi az, hogy vége?? Nagyon remélem, hogy lesz folytatása, mert képtelen vagyok így elfogadni ezt a kötetet. Ott játszott velem, ahol tudott, és úgy ejtett át a palánkon, ahogy eddig még könyv nem. Nagyon összetett és nagyon csavaros történetet kaptam, ami végig játszadozott velem, és végig rágtam a körmöm, hogy mi lesz az a következő váratlan esemény, amire nem számítok, és ami alapjaiban fogja megrengetni a cselekmény egészét.

Sokkal több kérdésem lett elolvasva a Ne bízz senkiben!-t, mint amennyire választ kaptam. Végig azt éreztem olvasás közben, hogy az írónő játszadozik velem, és minden eszközt megragad ahhoz, hogy ne tudjam elengedni a történetet, hogy ne akarjak mást csinálni, mint a végére járni, és pontot tenni Avril és Oliver történetére, de ettől még olyan messze vagyunk, hogy csak kérdéseim vannak. Nagyon minimálisan kaptam választ, de nem eleget ahhoz, hogy elégedett legyek. Tudtam, hogy zseniális lesz, de arra nem számítottam, hogy majd felül fogja múlni az első részt, a Ne nézz vissza! c. kötetet, hiszen már az is nagyon összetett és nagyon kellett figyelni a részletekre. Kezdjük ott, hogy egy percig sem hagyta nyugton az írónő a főszereplőinket, na de Portland városának lakóit sem. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy oroszlán verembe lettem volna bedobva, és bármikor megtámadhattak volna, sőt el is kábíthattak volna. Egyáltalán nem éreztem biztonságban magam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ha bajba kerülnék bárki ki tudna húzni a slamasztikából, vagy azt, hogy bízhatok a kisváros lakóiban, mert nem. Mindenkinek van vaj a füle mögött, és mindenki rejteget titkokat, emiatt senkiben sem bízhatunk, és nem véletlen az a kötet címe is, hogy Ne bízz senkiben! 

Olyan volt olvasni ezt a kötetet, mintha egy horror elemekkel megtűzdelt gyilkossági ügyet görgetnénk fel, ahol mindenki gyanús, és mindenkinek van indítéka, mégsem érünk igazán a végére, mert amikor nem számítanánk rá, akkor engedi el az írónő a kezünket. Nem mondom azt, hogy nem imádtam olvasni, mert imádtam, mégis volt bennem egyfajta borzongás is olvasás közben, és azt éreztem, hogy figyelnek. Az alap hátborzongató, és nem egyszerűen csak félelmetes, hanem tényleg a hátad mögé kell nézned.

Avril és Oliver ebben a részben is kap jó sok akadályt, veszélyben az életük, és csak pislogunk, hogy az írónő még itt sem, ebben a második részben sem kedvez nekik, és ott nyomorgatja meg őket ahol csak tudja. Erre a legjobb példa Oliver, akinek az első kötet sem volt fáklyás menet, na de ez a második úgy igazán betett neki. Az írónő minden eszközt bevetett, hogy a földbe döngölje, de a mi Ollie fiúnk erős, és minden viszontagság ellenére is helyén a szíve, és ha nem is látja át úgy az eseményeket, mint Avril, attól még őt sem kell félteni.

Ami nekem a legjobban tetszett a Ne bízz senkiben! az továbbra is a hátborzongatós, libabőrös hangulat és az, hogy tele van rejtélyekkel, olyan kérdésekkel, amikre nem ad választ, és még a végén sem kímél minket, sőt ott rúg belénk igazán. Minden egyes oldalon ott motoszkál a libabőr és a borzongatás, és csak ő tudhatja, hogy mikor dob be egy újabb csavart, ami megváltoztatja a tények állásást, vagy márt be olyat, akiről nem gondoltuk volna, hogy köze van a Hellfire Clubhoz.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kevesebb, mint egy nap alatt elolvastam, mert nem bírtam magammal, nem tudtam beosztani, és muszáj volt a végére járnom, még akkor is, ha utólag tudom, hogy semmilyen érdemleges választ nem kaptam. Egyszerűen nem tudtam elszakadni a kötettől, és tudnom kellett, hogy mi lesz Avrillel, Oliverrel, és azoknak a lányoknak az eltűnésével, akiket még nem találtak meg. Rejtélyt rejtélyre halmozott, én meg itt vagyok válaszok nélkül, és nem tudom, hogy fogok e kapni választ rájuk. Nagyon csúnya játékot játszott velünk a kötet, de a legcsúnyább része az a lezárás, mert ez minden csak nem lezárás, és most nagyon utálom az írónőt, hogy ennyire zseniális volt, és képes volt a lehetetlent összehozni. Összességében én nagyon imádtam, annak ellenére is, hogy nem tértem még most sem magamhoz, és utáltam egyes részeknél P. C. Harrist, de a Ne nézz vissza! sorozatot imádom, és tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban, mert olyan nincs, hogy nem lesz, mert lennie kell. Ami ennyire zseniális annak nem szabad véget érnie, főleg nem két kötet után. Ha egy igazán agyeldobós és csavaros történetre vágysz, ami ott játszadozik veled, ahol tud, akkor ne hagyd ki a Ne bízz senkiben! c. kötetet!

" - Ha elbuksz, veled bukok. Ha elégsz, veled égek. De egyszerűen nem tudok olyan világban élni, ahol te nem vagy."

"A gonoszság ezerarcú szörny, és én minden választásommal közelebb léptem ahhoz a tükörhöz, amelyben végül megláttam a sajátomat."

"Az életem mindig is olyan volt, akár egy rosszul megkavart pakli. Végre azt hiszed, jó lapjaid vannak, és talán még nyerhetsz is, aztán egyetlen rossz húzás, és mindent buksz."

" - Fel kell kötnie a gatyáját, mert ő Anglia valaha volt legjobb nyomozója - biccent az ajtó irányába Worthingtonra célozva. - De szerencséje van, barátom, mert én meg Nagy-Britannia legjobb ügyvédje vagyok. 

- Ugye, ez nem csak egy szar reklámszöveg?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: Beautiful Venom - Gyönyörű méreg (Viperák 1.)

"Az élet, ahogy eddig ismertem, apró, felismerhetetlen darabokra tört."

*

A viperafészekben a bosszú a leghalálosabb méreg. 

Elpusztították a világomat, most én döntöm romba az övékét. Hogy mi ezzel a probléma?

Gyakorlatilag lehetetlen előkerítenem a bábjátékost. 

Az egyetlen nyomom: a Viperák. Egy elit főiskolai hokicsapat, amely a jég királya. És a jégen túli árnyaké. 

Hogy beszivárogjak a titkos társaságukba, kinéztem magamnak a leggyengébb láncszemet. 

Kane Davenportot. 

A karizmatikus kapitányt és a kígyók fészkében az egyetlen jó arcot. De már késő: rá kell jönnöm, hogy a legerősebb mérgű kígyót csábítottam el. Kane barátságos álarca mögött egy ragadozó rejtőzik, aki veszélyesebb, mint képzeltem. 

Hamar leleplezi előttem a felszín alatt bujkáló szörnyet. 

A szörnyet, aki csak azért csábított be, hogy egy menekülést nem kínáló, halálos játszma kelepcéjébe csaljon.

" - Azt akarod, hogy tönkretegyelek, Dahlia? Azt akarod, hogy mindenki lássa, hogy kihez tartozol?"

Rina Kent és dark romance egy kis hokival fűszerezve? Azt hiszem a mennyországba kerültem, mert úgy volt toxikus a Beautiful Venom, mint az eddigi összes Rina Kent történet egybegyúrva. Nemcsak Kane, hanem Dahlia is a perem sötétebb oldalán egyensúlyos, és csak idő kérdése, míg átesnek a másik oldalra és megsemmisítő csapást mérnek a másikra. Ahogy az írónő többi regényét, úgy a Gyönyörű mérget is imádtam, és egyszerűen nem tud Rina Kent rosszat írni.

Amikor valaki azt mondja, hogy egy könyv hoki románc és dark romance is, akkor nem erre számítasz, de lehet pont ezért is imádtam annyira. Két olyan műfajt gyúrt egybe, amit külön-külön is nagyon kedvelek, de egybe az igazi. Egy olyan függőséget kezdett el ezzel a kötet, ami villámcsapásként csapott le rám, de nem bánom, mert a toxikus és titkos társaságos légkör egyből megnyert magának. Dahlia végig keresi a bajt, és a baj meg is találja Kane személyében. Azt hiszi, hogy túljárhat az eszén, de az az igazság, hogy Kane az, aki végig a kezében tartja az irányítást, ő az, aki miatt ennyire sötét, maszkulin és mérgező a Beautiful Venom hangulata. Nem egy egyszerű hokis könyvről beszélünk, mert olyan témák kapnak szerepet a történetben, mint a bosszú, amiért Dahlia képes mindent elkövetni, nem konszenzuson alapuló szexuális élmény, egy testvériség, ahova baromi nehéz bejutni, ha egyáltalán lehetséges, manipuláció, sötét és traumatikus múlt, gyilkosság, erőszak, és kapunk egy olyan antihőst is, aki megtalálja a párját a bosszúra éhes lányban, akinek lehet, hogy túl nagy a szája és ez a nagy száj többször is bajba sodorja, de akkor sem enged, akkor sem hagyja abba, és mindent elkövet, hogy igazságot szolgáltathasson. Ez a Gyönyörű méreg, ami a maga mérgező hangulatával vesz le a lábadról.

Kane Davenport egy olyan férfi hős, akinek nem lehet nemet mondani, aki leuralja a lényed, aki mindenkin átlát, aki parancsol, aki maga a szexuális ígéret, de mégis van egyetlen egy gyenge pontja, na meg egy olyan múltja, ami tele van traumákkal, aki megölte azt a kisfiút, aki volt, és azzá a toxikus férfivá vált, akit megismerhetünk a Gyönyörű méreg lapjai alatt. Mégsem tudunk haragudni rá, sőt az egyik legerősebb Rina Kent karakterré nőtte ki magát.

Egy nagyon izgalmas, ám jó sok helyen áll leesős történetet kaptam. Amikor már azt hittem, hogy nem fog tudni meglepni akkor mutatta meg, hogy még közel sem ismertem ki, még nagyon sok minden van a tarsolyában, és ha nem figyelek eléggé, engem is magával ránthat. Na, az a helyzet, hogy magával is rántott, és nem tudom, hogy az egyik Vipers meccsen vesztem el, vagy akkor amikor Kane megmutatta Dahliának, hogy hol is van a helye.

Kane és Dahlia párosa minden csak nem nyugodt. Heves érzelmek, nagy veszekedések, stalkerkedés és sakkban tartás jellemzi a kapcsolatukat. Hol ellenszegülnek a másiknak, hol olyanba ütik az orrukat, amibe nem kéne, de az biztos, hogy egy percig sem unatkozhatunk. Már a kötet legelején bedob minket a mélyvízbe, és hála Dahlia vakmerőségének egyből belecsöppenünk egy olyan "beavatási szertartásba", amire nem voltunk felkészülve.

Ami a legjobban tetszett a kötetben, persze amellett, hogy toxikus volt az az, hogy nagyon összetett és Kane, na meg Dahlia tökéletesen kiegészítették egymást. Egy nagyon durva és veszélyes történetet ad nekünk Rina Kent, de here I am! Tényleg nem tudok rosszat mondani sem a karakterekről, sem a cselekményről, de azt elismerem, hogy nem a soft dark romance olvasóknak való, hanem azoknak, akik készek elmerülni a mérgező ködben, és nem akadnak fenn egy kis erőszakosságon. Az eddigi legbrutálisabb Rina Kent könyv, de nagyon imádtam. A trilógia további két könyve sem lesz piskóta, úgyhogy nagyon várom, mert igazán beteg és toxikus párosokat rakott össze az írónő. Nagyon várom!! Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, de a Viperák az a sorozat, amire azt hiszem megérte és meg is éri várni. Összességében én imádtam, és tényleg ajánlott elolvasni a figyelmeztetést, mert nagyban segít, hogy rájöjj arra neked való ez a toxikus hokis dark romance. Ha szereted a durvább jeleneteket, akkor mindenképp ajánlom a  Beautiful Venom - Gyönyörű méreg c. kötetet, ami a Viperák első fergeteges része! Csak felügyelettel, és mindenki saját felelősségre vegye a kezébe! Én szóltam. :)

"Istenem…Miért van ilyen mély, durva hangja? Mintha a legsötétebb, legédesebb álmaimból lépett volna elő."

"Ez az ember egy igazi szörnyeteg."

"Ő az egyetlen férfi, akire valaha vágytam. Minden egyes porcikámmal."

"Egy a csók egyszerre birtoklás, és egyszerre behódolás. Kane akar engem. Olyannyira, hogy nem tudja visszafogni magát."

"Nem leszek csupán egy újabb állomás az életében. És még ha az lennék is a végén, azt akarom, hogy sose tudjon kiverni a fejéből. Hogy egy olyan epizód legyek a múltjában, ami örökké ott motoszkál benne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mattson Tomlin & Andrea Sorrentino: Batman - Az imposztor

 

*

Bruce Wayne még csak alig egy éve vágott bele a küldetésébe a Sötét Lovagként, amikor megjelenik Gotham városában egy másik Batman, akinek nem tiltják az elvei, hogy bűnözőket gyilkoljon – élő adásban. Az igazi Batmannek meg kell találnia az imposztort, hogy tisztázza a nevét… de vajon képes lesz-e a maszk mögül bizonyítani az ártatlanságát?

Az eddigi képregényes pályafutásom alatt a legtöbb képregény, amit olvastam DC volt, és azon belül is Supermanre és Batmanre fókuszáló. Mattson Tomlin Batman karakterét helyezte a középpontba, és mutatta meg, hogy még van olyan szeglete Gothamnek, amit nem ismerünk, és maga a Batman téma egy olyan téma, ami kifogyhatatlan, mert mindig derülnek ki újabb bűntények, sosem unalmas Bruce Wayne élete, és Az imposztorral is ezt célozza meg, és ezáltal megmutatja, hogy Batman sem feltétlenül mozog a mezsgye világos oldalán, és elég egy imposztor, hogy minden dugába döljön.

A színvilág és a sötétebb tónusok tökéletesen illenek a már ismert Gothamhez, Batman karakteréhez és ahhoz a világhoz, ahol Batman az igazságosztó. Minden oldal hangsúlyos, hol a tettekre helyezi a reflektorfényt, hol pedig Batmanre. Már nemcsak a hősködés és az igazságszolgáltatás a cél, hanem a leleplezés, és Batman hírének tisztára mosása.

Mattson Tomlin szépen beleillesztette a maga történetét ebbe a borús és cseppet sem felemelő világban, ugyanakkor hozza a már ismert sémát és vonalat, ezáltal válik igazán azzá Batman, akit mindig is ismertünk, hála a DC univerzumnak. 

Nem állít róla valótlan dolgot, de hagy időt, hogy mi magunk jöjjünk rá arra, amit már a cím is sugall, hogy nemcsak Batman szeli Gotham utcáit, hanem egy imposztor is, aki alaposan felkavarja Batman körül a vizet, és aki miatt igazi közellenséggé, levadászandó célponttá válik. A szeretett és tisztelt hős immár semmissé válik, és elindul a leszámolás. Brutális képek, sötét hangulat és vér jellemzi a Batman - Az imposztor c. kötetet, ami durvább, mint az eddigi denevéres képregények.

Az illusztrációk és a képi világ kéz a kézben járnak a szöveggel, és minden egyes oldal és képkocka egyre sötétebb és sötétebb, hála Andrea Sorrentino ábrázolásmódjának. Már nemcsak az van veszélyben, ahogy megítélik Batmant, hanem Bruce Wayne is, aki körül egyre inkább szorul a hurok, és egyre közelebb kerül a lelepleződéshez. Van egy apró szerelmi szál is a képregényben, amit őszintén nem tudok hova tenni, mert szerintem nem sikerült annyira erősre, hogy megállja önmagában a helyét.

A Bruce és a pszichológusa között kialakult helyzet hűen tükrözi azt a lelki állapotot, amit Batman kénytelen átélni Az imposztorban. Hol erős szavakkal, hol az igazság egy morzsájával haladunk előre, de az biztos, hogy ezek a jelenetek a támpontjai a képregénynek, és ezek tartják a földön Batmant. Egy nagyon földhöz ragadt Gothamet kapunk, de egyáltalán nem bánom, mert így volt tökéletes a kialakított kép, és így válik teljessé az olvasás élménye.

Viszonylag sok szöveggel kooperál a képregény, amit egyáltalán nem bántam, mert nem egy olyan jelenet van, ahol csak a képi anyagra támaszkodhatunk a megértés szempontjából. Batman lénye megelevenedik előttünk, és minden hibát és gyarlóságot látunk, mégis annak szurkolunk, hogy leleplezze és megfékezze az imposztort, aki csorbát ejt a becsületén és azon a képen, amit Gotham lakói alakítottak ki róla.

Blair Wong nyomozó megjelenésével egy teljesen új világot kapunk, hiszen vele ezidáig nem találkozhattunk, egy teljesen új karakter ő, aki a Batman - Az imposztorban debütál először. Érdekes és eszes karakter, ugyanakkor továbbra sem értem a vele kapcsolatos szerelmi szálat.

Összességében nagyon tetszett ez a komor és sötét Gotham, és mindazon akadályok, amiket Batmannek le kellett küzdenie. A képi világ és a szöveg is tökéletesen illeszkedik az ismert világhoz, és a karakterek is hozták a tőlük elvártakat. Batman hozta a formáját, és maga a cselekmény is izgalmas, brutális és olykor véres. Ha szereted a képregényeket és Batman karakterét, nem hagynám ki Az imposztort Mattson Tomlin és Andrea Sorrentino párosától!

✨ A tartalom recenziós együttműködés keretében készült, a kötetet a GABO Kiadócsoport biztosította.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Roberts: Powerful - Adena története (Hatalom nélkül 1,5.)

"Mert rettenetes ember vagyok, aki képtelen elhinni, hogy valaki tényleg ennyire jókedvű lehet."

*

A Powerless eseményei idején játszódó regényben a rajongók egyik kedvence, Adena kap saját történetet. 

Miután Paedynt kiválasztották a Purgáló Próbatételekre, Adenának egyedül kell boldogulnia a Dézsma utcáin. Amikor egy lopási kísérlete balul sül el, egy titokzatos férfi menti meg. Mak nemcsak a vonzó külseje, hanem homályos múltja és titokzatos képessége miatt is kitűnik a nyomornegyed alacsony rangú Elitje közül. Adenával összefognak, hogy még a játszmák előtt találkozhassanak a szeretteikkel, ám arra nem számítanak, hogy a küldetés jócskán próbára teszi a hűségüket, a szerelmüket, sőt az életüket is.

" - Elhallgatnál legalább annyi időre, amíg rendesen megcsókollak?"

Tisztában voltam vele, hogy a Powerful össze fogja törni a szívem, és emiatt halogattam ennek a rövid kötetnek az olvasását, mert nem akartam, hogy darabokra törjön Adena és Mak miatt a szívem, de nem úszhattam meg, és teljesen tönkretett ez a kötet, sőt olvasási válságba taszított, mert ahogy befejeztem egyszerűen nem tudtam új kötetbe kezdeni, sőt ki se tudtam választani, hogy mi legyen a következő olvasmányom. Lelkileg teljesen megölt, és megszakadt a szívem Adena sorsa miatt.

Egy beteljesületlen és tragikus szerelem a Powerful. Adena karaktere senki előtt nem ismeretlen, akik olvasták a Powerlesst, Paedyn Gray történetét. Adena egy olyan pontja a Powerlessnek, ami megsemmisített minket, de hogy ez a fájdalom ne érjen hamar véget, és még tovább fájjon Lauren Roberts megírta a Powerfult, ami Adena története, és ami ennél szomorúbb nem is lehetne. Látjuk az első találkozást Paedyn és Adena között, azt hogy hogyan is élte meg Dena azt, hogy Pae részt vesz a próbákon, és milyen fontos események történnek vele addig, amíg nem kerül varrónőként Paedyn mellé. Tragikus sors egy nagyon kedves és mosolygós lánynak, aki sokkal többet érdemelt volna annál, mint amilyen sorsot az írónő szánt neki. Mak megjelenésével Adena élete is elkezd a neki megírt mederbe terelődni, és egyre jobban közeledik a sorsa felé. Mak eleinte tartózkodó és igazi grumpy karakter, aki a múlt traumái miatt nehezen nyílik meg, és nehezen nyitja meg a szívét másoknak, és nehéz úgy igazán kiismerni őt. Mégis Adena az a személy, aki a maga locsi-fecsi csacsogásával egyre jobban megnyitja Makot, és hála neki jobban megismerhetjük. Adenát képtelenség nem szeretni, hiszen egy élő napsugár, aki minden szobát beragyog és a pozitív személyiségével a legborúsabb napokat is jobbá teszi.

Maga a kötet nem valami hosszú, mégis a legfontosabb eseményeket érinti, amik fordulópontként funkcionálnak Adena életében. A Powerful nem kerget illúziókat, szépen követi a Powerless cselekményét, és csak a végén döfi belénk a kést, és forgatja meg azt bennünk. Fájt a Powerful, de közben tudjuk, hogy mi fog következni, mégsem vagyunk eléggé felkészülve rá. Adena elvesztése fáj, de most már jobban érthető, hogy Mak miért cselekszik úgy-ahogy, és miért választja az elkerülhetetlent.

Szép, mégis kegyetlenül fáj a Powerful olvasása. A szerelem megjelenése és a kedves gesztusok még inkább abba az irányba vezetnek el minket, hogy fájjon a búcsú, és ne legyen kegyes a viszontlátás. Tetszett viszont, ahogy Adena és Mak egymásra talált, ahogy egyre inkább elkezdtek támaszkodni a másikra, és ezáltal az írónő elcsepegteti a lehetséges happy end lehetőségét, ami sosem következett be. Adena egy finom, nőies karakter, aki nem az erejével, hanem a tehetségével bizonyít.

Ha szeretted a Hatalom nélkül trilógiát, a világot, amit Lauren Roberts megalkotott, és mindig is érdekelt, hogy Adena hogyan is látta a Powerless cselekményét, és hogyan élte meg a saját szemszögéből azt. Powerless rajongóknak egyenesen kihagyhatatlan, de arra mindenki készüljön, hogy darabokra fog törni a szíved!

"Lehet, hogy majd én töröm meg, hiszen én vagyok a legrosszabb rémálma: a szöges ellentéte. És igazából ezzel csak szívességet teszek neki. Kicsit kitágítanám az érzelmi horizontját. Elérhetném, hogy nyisson más érzések felé is ezen a folyamatos elviselhetetlen lelkesedésen túl."

" - A nyomornegyedben mindenkinek megvan a saját módszere, amivel megvédheti magát. Csak a legrátermettebbek élik túl az itteni életet. Még mindig a fegyverekkel teli polcokat bámulja."

" - Már ha kellek neked. 

- És mi van, ha nem kellesz? - kérdezi halkan. 

- Akkor soha senkinek nem fogok."

" - Ismerlek - mondja halkan. - És azt is tudom, hogy én vagyok a harcos, te pedig a szeretet."

"Mama mindig mondta, hogy túl lelkes vagyok. És hogy a türelmetlenségem fog megakadályozni abban, hogy fokozatosan szeressek bele valakibe. Mert én elveszítem az egyensúlyomat, és addig botladozom, amíg fejjel előre zuhanok bele az elkerülhetetlen kudarcba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lisa Merrick: Hőség

"Én örülnék, ha a szellemem macskák társaságában tölthetné az idejét."

*

Készen állsz valami újra? 

Ophelia egy fájdalmas szakítás után gyógyulni érkezik a hangulatos tengerparti városba, Imosba. Azonban a sors nem hagyja, hogy túl sokáig egyedül maradjon, ugyanis megismerkedik egy férfival, Raevannel, aki elkezdi benne újra feléleszteni a tüzet. Viszont a lány érzi, ez a hely valami misztikusnak, valami hátborzongatónak ad otthont, amelynek a férfi is része lehet… Egy szívbe markoló szerelem, egy mély lelki utazás, egy tengerparti város, amely sötét titkokat őriz, és egy történet, amely kísérteni fog. Te meg mered nézni, milyen tarot-lapokat oszt ki számodra a végzet? 

Lisa Merrick első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve egy forró pillanatokkal teletűzdelt misztikus románc.

"Élni akarok, még akkor is, ha az élet fáj."

Első Lisa Merrick regényem, viszont az tuti, hogy nem az utolsó, mert a Hőséget egy délután alatt kiolvastam. Magam is meglepődtem, hogy mennyire tempósan tudtam haladni vele, és mennyire olvastatta magát. Nagyon elvárásaim nem voltak a kötettel kapcsolatban, de pozitív élménnyel zártam az első Lisa Merrick regényemet. Nagyon kíváncsi voltam már Lisa munkásságára, de egy olyan kötetével szerettem volna kezdeni, ami nem sorozat része, és amit önállóan is lehet olvasni, és itt jött képbe a Hőség, ami egy misztikus románc. 

A helyszínünk egy horvát tengerpart, de a Hőség nem az a tipikus nyári regény, hiszen boszorkányok, tarot kártya, Észak-Amerikai folklór és élőhalottak is megjelennek benne, amitől igazán különleges és nem szokványos a történet. Ha ehhez még hozzáadjuk a mélabús hangulatot is, akkor senki sem tudja rásütni a nyári címkét a Hőségre, ami egy dark és hangulatos regény. Szeretem azokat a könyveket, amik nemcsak olvastatják magukat, de van bennük egyediség, és a Hőség ilyen. Még nem olvastam hozzá foghatót, főleg nem olyat, ami tengerparton játszódik és a központi eleme a halál, a magány és a különcség. Eleinte egy olyan történetnek indul, ami szokatlannak tűnik, mégsem az, mert nyár van, Horvátországban vagyunk és Ophelia egy szakítás után menekül erre a szigetre. A magány, a különcség érzése majdnem végig elkísér minket, mégsem éreztem azt, hogy rossz felé haladunk, mert időközben érdekes események keresztezik az utunkat, olyan megérzések törnek elő, amik eddig nem voltak ott, és ahogy szépen haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre rejtélyesebb és misztikusabb a cselekmény szála. Új karaktereket ismerünk meg, akik nem igazán vibe-olnak Opheliával, vagy éppen olyan titokzatosak, hogy nem bírjuk ki, hogy ne merüljünk el teljesen a történetben, és szó szerint tűkön ülve várjuk, hogy megjelenjen újból. Igen, itt Raevenre gondolok.

Raevan egy olyan titokzatos, ám kiismerhetetlen férfi karakter, aki egyből megragadja a figyelmünket, és nem is ereszti el azt. Nagyon homályos eleinte a jelenléte, aztán egyre jobban megismerjük, és ott motoszkál a fejünk mellett a kisördög, hogy megtudjuk ki ő, vagy éppen mi ő. Itt azért nagy meglepetések várnak, és vártam a Bella Swan pillanatot, hogy végre kiderüljön, hogy micsoda is Raevan. Bevallom amikor megtudtam megdöbbentem, de örültem is, hogy erre felé vitte el az írónő a cselekményt.

Adott Ophelia, akinek össze van törve a szíve, aki nem tudja, hogy mit kezdjen magával, ezért a szokásokat követve kibérel egy tengerparti kis házikót, és szó szerint elmenekül a világból, a problémái elől. Tengerparti séták, a táj felfedezése, önmagára találás és új akadályok keresztezik az útját, amik hozzájárulnak a jelleme alakulásához, és ahhoz, hogy más színben lássa a világot, mint addig. A boszorkányos és tarot kártyás vonal szerintem kifejezetten jól állt a Hőségnek, és a cicák, na meg a temetői hangulat miatt nem egyszer tört rám a Twilight hangulat.

Raevan megjelenésével Ophelia élete is felpezsdül, és szépen lassan abba a mederbe kerül, ami az átokhoz, és a sorsához vezet. Elkerülni nem lehet, esetleg késleltetni, de az biztos, hogy Ophelia nem az a női karakter, aki megijed az ismeretlentől és a veszélyektől. Raevan már az elején megkedveltette magát velem, de amikor úgy igazán megismerhettük, akkor lett a kedvencem. Kedvencem lett, mert kevés hozzá hasonló férfi karakter van. 

Az átok és az élőhalott téma tökéletes elegyet alkot az Észak-Amerikai folklórral, ami igazán meglepő egy horvát tengerparti városkánál, de üsse kavics, mert a Hőség így teljes. Maga a történet izgalmas, néhol veszélyes, vagy éppen groteszk, de az biztos, hogy ehhez hasonlót még nem olvastál, és pont ezért olyan kiemelkedő, és ezért más, mint amit eddig olvastam. Lisa stílusa és írásmódja könnyed, légies és emiatt oly olvasmányos is a Hőség. Ami nekem nagyon tetszett a Hőségben az az, hogy sosem tudtam megjósolni, hogy a következő fejezetben mi fog rám várni, és mikor jön el az a pont, hogy amit az írónő elkezdett szál az elején beérik, és olyan fordulatot hoz magával, ami alapjaiban változtatja meg a Hőség hangulatát, és a róla kialakított képet. A legnagyobb meglepetés a kötettel kapcsolatban a cicák, nagyon sok cica van a történetben, és imádtam ezért. Egy nagyon különleges és sötét hangulatú történet a Hőség, amit azok fognak igazán értékelni, akik szeretik a nem megszokott regényeket. Összességében nagyon tetszett, igazi felüdülés volt olvasni, és még biztos vagyok abban, hogy fogok olvasni az írónőtől, mert érdekel, hogy milyen a Rage and freedom. Ha olyan különleges, mint a Hőség, akkor nyert ügye lesz nálam!

" - De mi lesz a cuccaimmal? A könyveimmel? - kérdezte Hanna."

"És milyen a nő? 

Hát olyan csodálatos katasztrófa."

"Na de a lényeg a mai napra az, hogy mégis mi értelme lenne az életnek? Élsz, dolgozol, hogy élj, élsz, hogy dolgozz, közben szenvedés, meg vannak jó napok is, de aztán az ember végtére is semmit nem test hozzá a világhoz."

"De itt nem te vagy az áldozat. És én sem vagyok az. Túlélő vagyok. Túléltelek. Túléltem mindent, amit bennem okoztál. És most itt vagyok."

"Sokáig így maradtak, miközben a függönyön keresztül átszűrődött a késő délutáni fény. Ilyen egy tökéletes nap."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jessica Peterson: Cash (Lucky River Ranch 1.)

"Mélyen bent járok a cowboyok földjén, mégis beletaposok a fékbe, amikor meglátok egy igazi marhapásztort, aki az igazi lovát egy hamisítatlan saloon elé köti ki."

*

Apámmal évekkel ezelőtt elidegenedtünk egymástól, de nem meglepő, hogy mint egyetlen élő rokona a halálakor én öröklöm a hatalmas szarvasmarha tenyésztő birtokát. Az viszont már elképesztő, hogy a végrendeletében kikötötte: egy évig a farmon kell élnem, és tevőlegesen igazgatnom kell, mielőtt hozzáférnék az örökségemmel járó pénzhez. Azóta, hogy a szüleim hatéves koromban elváltak, nem tettem be a lábam az ezerfős lakosú texasi Hartsville-be. Vérbeli városi lányként meg sem fordult a fejemben, hogy visszatérjek a cowboyok világába. De szükségem van a pénzre, hogy befektessem a vállalatomba, és egy lány kénytelen megtenni, amit kell. Egyetlen óriási akadály tornyosul csak a tervem megvalósítása előtt: Cash Rivers, a tanya munkafelügyelője, egy barátságtalan cowboy. Nem érdekel, milyen jóvágású a Wranglerjében és a lovasfelszerelésében, de udvariatlan, morc és azt szeretné, ha eltűnnék az életéből. Gondolkodás nélkül lapátra tenném, de szükségem van rá, hogy megtanítson, hogy kell egy szarvasmarha telepet vezetni. Első pillanattól ellenségek vagyunk. De kiderül, hogy Cash fantasztikusan ért a telep vezetéséhez. Erős a keze, intelligens a gondolkodása, és elég, ha annyit mondok, hogy Texasban minden nagyobb. A közös munka révén csillagfényes éjszakai beszélgetéseket folytatunk. És akkor tegyük még hozzá azt, hogy összesimulva táncolunk a helyi kocsmában, és mindez olyan természetesen jó, hogy lassan megkedvelem a tanyasi életet. És talán őt is. De a hartsville-i tartózkodásom csak átmeneti, és tudom, mit tartanak a cowboyokról: lehet, hogy betörik a lovakat, de a női szíveket is összetörik. Bárcsak Cash ne rántotta volna magához lasszóval az enyémet…

" - Ez a világ legrosszabb legjobb kísértése, hogy egész héten, egész álló nap veled, a chapseddel és a kibaszott bajuszoddal vagyok körülvéve."

Nem tudok ellenállni a cowboy románcoknak, és Jessica Peterson Cash c. kötete igazi gyöngyszem. Nagyon imádtam, és szívem szerint már most költöznék a Lucky Farmra, hogy közel lehessek a Rivers fiúkhoz. Minden megvolt ebben a történetben, amit szeretek: egy morcos cowboy, egy városi lány, kényszerű közelség, cowboy élet, kisvárosi countryside varázs és egy szerelem, ami fokozatosan alakul ki, először ellenszenv, aztán pedig he falls first, és véged! 

Egy nagyon szexi és pikáns cowboy romance a Cash, amiben olyan trope-k fordulnak elő, mint egy ló (hidd el nekem, ez lesz az új vesszőparipád, hiszen ki gondolta volna, hogy ennyire jó is lehet, ha csak egy ló van, és ketten kell visszatérni a farmra), grumpy x sunshine (élek-halok a grumpy típusú férfi karakterekért, Cash Rivers pedig nem is lehetne ennél morcosabb), hate to love, egy cseppnyi enemies to lovers, cowboy x cowgirl (a végére, mert Mollie nem az az ijedős fajta, és megmutatja, hogy igenis apja lánya, aki legalább olyan jó cowgirl, mint Cash cowboy), és ellentétek vonzzák egymást. Van valami édes azokban a történetekben, ahol a két főszereplő ég és föld, de közben valahol a sorok között egymásra találnak, és a Cash ilyen. Már a kötet legelején belecsöppenünk a Ranch életébe, és ha egyszer kitárod azt a bizonyos ajtót nincs menekvés, mert megvesz magának kilóra. Nagyon imádtam a történetet, a karaktereket, az érzelmeket, azt ahogy Cash és Mollie is fokozatosan levetkőzte a másik iránti ellenszenvét, és meglátták azt az embert a másikban, akiről nem tudták, hogy szükségük van rá. Egy második esély ez a történet, és a maga olvasmányosságával vesz le a lábadról. Megmutatja, hogy sosem késő új esélyt adni, és sosem késő új dolgokat kitalálni. Mollie ambiciózus, amit nagyon kedveltem benne, Cash pedig egy szexi cowboy, aki ellen esélyem sem volt.

Egy szócsatákban bővelkedő, ám annál perzselőbb szerelmet kaptam, ami a maga medrében alakult ki. A vonzás és a kezdeti ellenszenv csak még inkább megalapozza a hangulatot, és még inkább megmutatja, hogy milyen is az, ha egy városi lány belecsöppen egy farm életébe, milyen az, ha erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy elérje a céljait, de mi van akkor, ha ezek a célok szépen fokozatosan másodlagossá válnak, és már más lesz a prioritás? Mollie ezen megy keresztül, de végig ott van mellette a pimasz Cash, aki megmutatja, hogy mit hagy ki.

Az alap szerintem nagyon jó, és többször is sikerült az írónőnek mosolyt csalnia az arcomra. Nagyon szerettem olvasni, és azt érzem, hogy hiába van sok cowboy romance a piacon, a Lucky River Ranch mégis kiemelkedik közülük. Nemcsak megírt egy szerelmi történetet az írónő, hanem be is mutatta egy szarvasmarhafarm életét, a kemény és alázatos munkát, az áldozatokat és azt az életvitelt, ami nem való mindenkinek, csak a legkitartóbbaknak, és ami fejezetről-fejezetre egyre jobban elvarázsolja Mollie-t, aki nekem végig nagyon szimpatikus karakter volt.

A kötet pikáns és szexi jelenetekben sem szűkölködik, és ha van valami, amit nagyon szeretek, akkor az a jól megírt szexjelenetek. Jessica Peterson perzselő románca megmutatja, hogy lehet ötvözni az érzékiséget a cowboyok természetével, és lehet úgy alakítani a sors fonalát, hogy olyan kerüljön előtérbe, akit eddig meg sem forgattál a fejedben, mint lehetséges partner. Imádtam Cash és Mollie egymásra találását, és azt, hogy mind a kettejük esélyt kaptak arra, hogy a saját szemszögükből láthassuk a történetet, az első találkozást, az első benyomást és mindazt, amivé a Cash kinövi magát.

A Cash nemcsak egy újabb klisés cowboy romance, nem, ennél sokkal több. A múlt terheivel karöltve vezet végig minket az írónő a cselekményen, és mutatja meg közben, hogy ha a kezdeti ellenszenvet elhagyjuk, akkor marad egy talpraesett városi lány, aki nagyon könnyen beilleszkedik a vidéki életbe, és van egy morcos cowboy, aki csak azért morcos, mert félti a családját, a megélhetését, de amúgy kenyérre lehet kenni, és ha igazán megismerjük, akkor láthatjuk, hogy helyén van a szíve. Egy sorozat első része, de ha már az első rész ilyen perzselően szexi, akkor be kell szerezzek egy slagot, mert nemcsak a lapok fognak lángra kapni, hanem bizony én is. Hatalmas meglepetés volt számomra ez a kötet, mert valahol éreztem, hogy szeretni fogom, de arra egy percig sem gondoltam, hogy ennyire odáig leszek Cash és Mollie történetéért. A lehető legjobbkor fogtam kézbe, és már most iszonyatosan várom Sally és Wyatt történetét, ami nem hiszem, hogy kevésbé lesz mocskosan szexi és perzselő, mint Cash és Mollie története. Ha szereted a cowboy románcokat, és még nincs meg a következő nagy kedvenced, akkor adj egy esélyt Jessica Peterson sorozatának, és a Rivers fiúknak, akik a Texasi hőségben is leolvasztják rólad a bugyit!

"Rám mered, az orrcimpája kitágult. Az a tűz! Dögöljek meg, olyan érzésem van tőle, mintha két számmal összement volna a bőröm."

"Csak átkulcsolom a nyakát, és átadom magam a kényeztető érzésnek, hogy egy koszos, mocskos szájú cowboy vigyen a karjában."

" - Tegnap este megtáncoltattalak, ezért reméltem, hogy te cserébe ma meglovagoltatsz."

"Hogy lehetnék normális annak a lánynak a közelében, akit imádok utálni?"

" - Az életemre esküszöm, hogy Garrett úgy halt meg, hogy téged mindennél jobban szeretett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)