K. M. Moronova: The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövete

" - Vékony és elnyűtt a lelkünk szövete. Gyengédnek kell lennünk hozzá, és fáradhatatlanul szeretnünk kell."

*

Huszonhat éves vagyok, és meg akarok halni 

Amikor élve felébredek a kórházban, és a fivérem fölöttem sír, ez a pillanat mindent megváltoztat. Elintézte, hogy felvegyenek a Harlow Szentélybe, ebbe a szokatlan rehabilitációs központba, ahol újszerű módszereket alkalmaznak, egy intézetbe, aminek legendás a múltja. Itt ismerkedem meg a szobatársammal, akinek kegyetlen a tekintete és a humorérzéke az enyémnél is morbidabb. Különös vonzalom támad közöttünk. 

Én a halál után sóvárgok, ő az élet után. 

Képes-e két ilyen ember meggyógyítani egymást?

"Megcsókolt. Nem szerelemből vagy vágyból - ez egy egyezség. Egy borzalmasan toxikus egyezség két megtört lélek között, akik padlót fogtak."

Akik olvastak már K. M. Moronova tollából, netalántán a Leave Me Behindot, azok felejtsenek el mindent, mert a The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövete egy annyira mély, és szívet tépő történet, amihez nem elég elmerülni a lélek legbelső szövetébe, hanem meg is kell érteni azt. Egyszerre szól a halálról, az életről és az életben maradásról, arról hogy megéri e sok vesződés, ha aztán a lelkünk darabokban van. Egy nagyon erős regény, tele fontos témákkal, amik kitépik a szíved, és megmutatják, hogy milyen az, ha valakinek a fájdalom, az elmúlás és a halál körül forognak a gondolatai.

Eleinte olyan feelingem volt, mintha a Mara Dyer sorozatot olvastam volna, viszont örülök, hogy végre találtam egy hangulatában hasonló történetet, ami mégis teljesen más. A lélek rejtelmeibe ad betekintést Wynn és Liam szemszögén keresztül, akik mindketten egy unortodox rehabilitációs központban találkoznak. Egy igazán mély, hosszú és fájdalmas gyógyulási folyamatnak lehetünk a részesei, ahol többet esnek vissza, mint nem, viszont végig érződik a köteten az, hogy minden szenvedésnek és öngyilkos hajlamnak vége lesz egyszer, és nemcsak képesek lesznek újra a társadalom részesei lenni, hanem ott vannak a másiknak, és végig figyelemmel kísérik, hogy ha nagyon mélyen is van a másik, a gondolataiba ne merüljön el, és  ne csináljon még nagyobb bajt, mint eddig. Érzelmileg egy nagyon megterhelő olvasmány, viszont a Lelkünk vékony szövete sokkal többet ad annál, mint amit várnál tőle. Őszintén nem hittem volna, hogy ennyire mélyre fogunk ásni, és ennyire őszinte és végig hű marad önmagához a történet. Wynn és Liam kapcsolata nem az a megszokott szerelem, mint amit megszokhattunk eddigi olvasmányaink alatt, épp ezért különleges az a folyamat, ahogy megtalálják a másikat, ahogy megtalálják azt a célt, ami miatt érdemes élni, és ami miatt érdemes kitörni a béklyókból, a mindent beborító esőfelhők közül.

Wynn és Liam személyében megismerünk egy férfit, akinek mazochista hajlamai vannak, aki vágyja a fájdalmat, a szenvedést és az ezzel járó önostorozást, míg Wynn az öngyilkos hajlamaival küzd, hogy életben tudjon maradni és megtalálja a mókuskerékben önmagát, aki nem akar meghalni, aki megtalálja az élet értelmét és küszködik azért, hogy jobban legyen. Wynn miatt mi is érezzük a súlyt, ami lenyom a víz alá, és nem ereszt, de ebből is látszik, hogy az írónő szívét-lelkét belerakta a történetbe, és nem félt őszinte lenni és őszintén írni.

Pontosan ezért olyan fájdalmas és valahol szívszorító is az ő történetük. Nem mondom azt, hogy felüdülés volt olvasni, mert nem, és nem is haladtam gyorsan a történettel, viszont nem cserélném el semmire. Örülök, hogy a részese lehettem ennek a gyógyulási folyamatnak, és annak, hogy megnyíltak előttem a karakterek. Gondolok itt Wynnre, Liamra vagy éppen Lanstonra, aki a páros mellett a harmadik fontosabb szereplője a The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövetének.

Maga a cselekmény és annak hangulata nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hiába beszélünk egy viszonylag rövid történetről, mégsem lehet befalni, mert a Lelkünk vékony szövete egy tipikusan olyan történet, amit meg kell emészteni, amihez idő kell, és amit nem lehet csak úgy elsietni. Én kifejezetten lassan haladtam vele, de ez nem von le semmit a kötet értékéből, sőt... Pont így volt jó, hogy hagytam időt a leülepedésre, és nem engedtem túlságosan a kötetnek, hogy a mélyben tartson.

Liam múltja és a tettei mögött húzódó párhuzam teljesen a padlóra küldött, míg Wynnél azt éreztem, hogy több időre lett volna szükségem, hogy valóban meg tudjam érteni a tetteit, viszont ketten együtt megmutatják, hogy sosem késő a gyógyulás útjára lépni. A mély és traumatikus részek mellett spicy részeket is kapunk, de nem túl részletesek, és nem is ezekre a jelenetekre helyezi az írónő a hangsúlyt. Fájdalmas történet, viszont a maga nemében gyönyörű is. Szépen végigvezet minket a felismerés és a gyógyulás felé vezető úton, és emiatt lesz oly mély és traumatikus az élmény, miután befejezzük a The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövete c. kötetet. Eddig csak a Leave Me Behind volt az, ami megmutatta az írónő stílusát számomra, viszont a Lelkünk vékony szövete egy sokkal mélyebb oldalát mutatja be, azt amit a military romance-ban nem láthattunk. Örülök, hogy esélyt adtam Wynn és Liam történetének, a nem mindennapi egymásra találásának, és annak is, hogy egy ennyire a lélek rejtelmeiben vájkáló kötet került a kezeim közé. Lehangoló volt az olvasása, és több helyen fájt és vérzett a szívem, de úgy érzem, hogy nagyon megérte esélyt adni neki, mert maradandó élménnyel a hátam mögött zártam be az utolsó sorok után a regényt.

" - Az elméd gyönyörű és veszélyes dolog, Wynn, bár beteg. De a lelked beragyogja a világot körülötted, minden mást lángra gyújt az elkerülhetetlen szorongásoddal."

" - Segítesz, hogy feledjek, Wynn? Még ha csak egy estére is? - Komor és fojtott a hangja, szomorú és szívfacsaró. 

- Mit akarsz elfelejteni? - A mellére hajtom az arcomat, és hallgatom a szíve dobogását, miközben ömlik ránk a meleg víz. 

- Mindent, ami nem te vagy. Az életemet előtted."

" - Azért akartál meghalni, hogy ne érezzék úgy, hogy nekik kell."

"Olyan gyengéden ölel, és most először érzem annyira összetörtnek magam, amilyennek őt hittem. Még soha senki nem ölelt meg engem ilyen kétségbeesetten, teljes szívéből."

"Vékony a lelkünk szövete - csak azért bolyongtunk ezen a világon, hogy egyesüljünk az univerzumnak ebben az apró szegletében."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Serena Valentino: A végzet lángja (Gonosztevők 10.)

 

A sötétség urának története

*

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett. 

Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik. Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

"Az évek múlásával érezte, hogy eluralkodik rajta a bosszúszomj és a keserűség, s pont azzá az istenné vált, akinek gondolták."

A sötétség urának történetét már nagyon vártam. Szerintem Hádész az egyik legjobban meg nem értett gonosz, aki a körülmények áldozata, és aki a testvérei közül a legrövidebbet húzta. A Gonosztevők sorozat immár 10. részénél járunk, amit nem akarok elhinni, hiszen még nem állok készen befejezni ezt a sorozatot. Reméljük egy darabig még nem is kell. Hádész az a karakter, aki nem kifejezetten gonosz, sőt szerintem semmi gonoszság nincs benne, ezért is vártam annyira A végzet lángját.

Hádész története nagyon gyors lefolyású, humoros és hozza a Hádészra oly jellemző csibészséget. Imádtam, viszont azt sajnálom, hogy nem kaptunk egy sokkal hosszabb verziót belőle, mivel úgy érzem, hogy Hádészra sosem vetül annyi reflektorfény, mint amit megérdemelne. Viszont miatta Lucindáék története is kerek egésszé válik, nagyon sok mindenre választ kapunk, és nem egyszer láthatjuk azt, hogy ők négyen milyen jól is funkcionálnak együtt, és szinte legyőzhetetlenek, ha egyesítik erőiket, viszont Hádész az agy. Egy olyan furfangos karakter ő, aki szinte minden helyzetet átlát, és kész cselekedni. A története a bosszú köré épül, hiszen Zeuszt szemelte ki a bosszúja középpontjának, és végig ezt az utat járjuk be általa. Hercules és Meg is szerepet kap, viszont nem kell aggódni, mert nem hangsúlyosak, és végig Hádészra fókuszálunk. Mondjon bárki bármit én továbbra is team Hádész vagyok, és bármikor kész vagyok érmét adni a Révésznek, hogy elvigyen hozzá. Nem titok, hogy már a Herculesben is ő volt a kedvencem, így kifejezetten örülök, hogy a Gonosztevők sorozat tizedik része róla szól, és ő az, akit közelebbről megismerhetünk. A tündérmesés légkör őt sem kíméli, és végig érződik a történeten, ahogy beleszövi magát a cselekmény egészébe.

Egy igazán szórakoztató és pörgős kötetet kaptam, aminek nagyon hamar a végére értem. Már ismert karakterek kerültek elő, az előző kötetekből jól ismert jellemek, akik újfent segítették a történet alakulását, és akik nélkül talán nem lenne az a Gonosztevők sorozat, mint ami. Különösen élveztem azt, hogy Hádész maga mesélte el a történetét, és nemcsak külső szemlélők voltunk, hanem szinte már ott voltunk mellette, és láttuk a lelki szemeink előtt, hogy a tettei milyen irányba mozdították előre a történetét, és azt a sorsot, amit már oly jól ismerünk hála a Disney féle Herculesnek.

Ahogy az várható volt, Hádész története keserédes, de őszintén erre számítottam, és emiatt nem ért akkora meglepetés. Mindenféleképpen a történet javára válik, hogy a javát ő maga meséli el, és csak néhány olyan részlet van, amit nekünk kell összerakni abból, amit a többiek által megtudunk. Nem vártam, hogy nagyon mélyre ássunk, de úgy érzem, hogy amennyire kellett annyira megmozgattuk a felszínt, és megláthattuk az igazi Hádészt, aki nem a körülmények áldozata, és akit nemcsak a bosszúvágy és Zeusz leigázása hajt.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a rész is, és nagyon örülök, hogy végre az Alvilág ura is sorra került, jobban megismerhettük a jellemét, és azokat a körülményeket, amik odáig vezettek, hogy ő lett az Alvilág ura, és bosszút kezdett el forralni a testvérei, leginkább Zeusz ellen, akit ebben a részben Serena Valentino bűnbaknak tett meg, minden baj okozójának. Ha szeretnéd megismerni Hádész történetét, semmiképp sem hagynám ki A végzet lángját, ami erre ad lehetőséget.

"A Tündérmesék könyvének szövetébe, akár egy pókhálóba, a végzet leheletfinom fonalait is beleszőtték."

"Hát nem érdekes, hogy pont az ember családja az, ami a legmélyebb sebeket tudja ejteni? A saját családunk úgy bánthat minket, ahogy senki más."

" - Mi történt veletek? Hisz csak pár napig voltam távol; mit tettetek magatokkal? 

- Évekre itt hagytál minket, Hádész! Nem tartottad be az ígéretedet!…"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Brittney Arena: A Dance of Lies - Hazugságok tánca (Árnyak udvara 1.)

 

"Kevés dolog árulkodik jobban az emberről, mint a szenvedélye. Vagy annak hiánya."

*

„Nem vagyok toronyba zárt hercegnő. Árnyék vagyok.” 

Vasalie Moran egykor Illian király udvarának táncosa volt – míg egy cellában nem találta magát, egy olyan bűnért, amelyet nem követett el. Miután túlélte a börtönben töltött éveket, hirtelen ismét a király elé rendelik. Illian alkut ajánl neki: ha kémként szolgálja őt a királyi találkozón, utána szabadon engedi. 

Ahogy az uralkodó parancsai egyre véresebbé és kegyetlenebbé válnak – a lány pedig kénytelen elárulni és bántani a hozzá közel állókat – rájön, hogy a szörnyeteg, akit szolgál, talán csak alattvalója egy még nagyobb szörnyetegnek… 

Miközben a világ, amelyet ismert, összeomlani készül, a volt táncos kénytelen szövetséget kötni Illian testvérével és legnagyobb ellenségével, Kelet hírhedt királyával. 

Ahogy a két fivér közötti viszály elhatalmasodik, és ő két tűz közé kerül, múltjának rettenetes igazsága napvilágot lát. És ha túl akarja élni ezt a kalandot, el kell döntenie, kiben bízik, kiért harcol, és mennyit hajlandó feláldozni a lelkéből. 

Brittney Arena első magyarul megjelenő regénye egy lenyűgöző romantikus fantasy a szívfájdalmat követő reményről, titkokról, árulásról és szabadságvágyról.

"A saját lelkemet is odaadnám, ha cserébe az övé örökre elkárhozna."

Ki az, aki nagyon ritkán olvas epikus fantasyt, mégis amikor kézbe vesz egyet úgy elmerül a világában, hogy képes teljesen kizárni a külvilágot, és addig a történet részese lenni, amíg el nem olvassa az utolsó sorokat? Velem pontosan ez történt A Dance of Lies - Hazugságok tánca alatt. Már a legelején megfogott magának a történet, érdekes volt, ahogy az írónő felvezette az alapot, és ahogy megmutatta ezt az ármányokkal teli világot, ahol a tánc és a színészkedés központi szerepet kapott. Nagyon élvezhető, fordulatos és részletgazdag olvasmány, ami képes az első oldalaktól a lapokhoz szegezni.

Fantasy fogyasztóként elmondhatom, hogy nehéz meglepni ezen a téren, de valahogy az epikus fantasyknek mindig sikerül. Szerettem azt a regényben, hogy ahogy Vasalie úgy mi is fokozatosan ismerjük ki az embereket, még az elején nem ötlik szembe az ármány és a titkok kuszasága, de aztán ahogy haladunk előre a történetben úgy lesz egyre árnyaltabb és egyre gazdagabb ez a világ. Nem egy szokványos fantasy, és az epikus fantasy miatt érezhető, hogy tényleg oda kell figyelni, hogy vannak olyan részek, főleg a történet közepe fele, amik nem annyira izgalmasak, mégis nagyban hozzájárulnak a cselekmény alakulásához. Vasalie szemszögéből láthatjuk a történetet, az egész képet, mégsem éreztem azt, hogy emiatt kevésbé látnánk be a fátyol mögé. Látszólag ő csak egy táncos, aki rab lett, mégis jóval több ennél, de mindenre csak a kötet végén derül fény. Az biztos, hogy nem könnyű a sorsa, hogy minden veszteség és árulás formálja a karakterét, és ha eleinte  nem is tűnik egy erős női karakternek, a végére csak megmutatja, hogy ki ő, és nem az a védtelen és ártatlan lány, mint akinek az írónő próbálta beállítani. Nagy meglepetéseket tartogat magában, és emiatt került oly közel hozzám a karaktere.

Míg elsőre úgy tűnhet, hogy maga a borító és a történet nem passzol, szépen kiderül az is, hogy miért ezt a designt választotta az írónő, és őszintén én odáig vagyok az ilyen Easter eggekért, na meg aztán, ha a cím is megjelenik a cselekmény valamelyik pontján, akkor nekem végem. Brittney Arena egy olyan világot álmodott meg, ami a maga nemében különleges, és amit nem is lehet másik fantasyhoz hasonlítani. Egyedi és nagyon hangulatos, ami a megfelelő időben meg is mutatja az erejét, és azt, hogy mire képes.

Igaz, hogy Vasalie a főszereplőnk, de mellette még van két fontos férfikarakter, akik mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Míg Anton egyből belopta magát a szívembe a csibészes mosolyával, és a nem mindennapi személyiségével, addig Illian már a cselekmény elején érezteti a hatalmát, megmutatja, hogy ebben a történetben ő az a gonosz, akit le kell győzni, akinek nem sikerülhetnek a tervei, és ő az, aki miatt az ármány és az árulás jelen van. Anton számomra Daemon Targaryen vibe-ot áraszt magából, és nekem ennyi bőven elég volt, hogy megkedveljem.

Vasalie egy nagyon érdekes karakter. Kicsit szerelmi háromszög szaga volt egy bizonyos ponton a történetnek, aminek bevallom nem örültem, de aztán az írónő szépen pontot tett az ügy végére, és ennek kifejezetten örültem. A bombát a kötet végén dobja le gonosz módon, hogy aztán sóvárogj a folytatásért. Plusz pont, hogy egy duológiáról beszélünk, így biztos minden kérdésre választ fogunk kapni a második részben. Ez a kötet előnyére is válik, hiszen míg ebben a részben a világfelépítésre és az alapkonfliktus kidolgozására fókuszálunk, addig lehetőséget teremt a folytatásban az igazán lényeges kérdések megválaszolására, és a szálak elvarrására.

A kötetben a hatalmi harcok mellett megjelenik a szabadság utáni vágy, az ezzel párhuzamosan megjelenő tettre készség, és egy birodalom sorsa, ami ha rossz kezekbe kerül háborút hozhat magával. Vasalie múltja is tartogat elég meglepetést, és ha nem is végig, de nagyon izgalmas és páratlan A Dance of Lies - Hazugságok tánca cselekménye. Nem egy helyen lepődtem meg, vagy szurkoltam annak, hogy Vas helyesen cselekedjen, hogy ki tudjon törni a manipuláció hatalma alól. Az viszont biztos, hogy ő egy olyan női karakter, akiben ott a tettre készség csírája, ugyanakkor kell egy pont, hogy ez a csíra talajt fogjon, és merjen lépni a saját érdeke miatt. Ami nagyon tetszett ebben a történetben az az, hogy összetett, logikusan épül fel a világ, és nem hagy unatkozni. Ha nem Vasalie sorsát viseljük a szívünkön, akkor ott van az Illian tényező, vagy az Anton tényező, ami miatt egyre ármányosabb és egyre izgalmasabb a cselekmény. Összességében úgy gondolom, hogy akik szeretik a különleges történeteket, az erős hősnőket megterhelő múlttal, azoknak igazi telitalálat lesz A Dance of Lies - Hazugságok tánca Brittney Arenától. Plusz pont, ha szereted az epikus fantasyket, és nem bánod, ha lassabban indul be egy történet.

" - Sajnálom, amit elvettek öntől, de az ilyen pillanatokat nem vehetik el. Ezekhez csak akkor férnek hozzá, ha engedi. Szerintem az lehet a legnagyobb bosszú - folytatom -, ha az ilyen pillanatokból annyit teremt, amennyit csak tud. Amíg még lehet."

"Befolyásolhatom a közönség figyelmét, és ez olyan erő, ami az életem más területein hiányzik."

" - A nyelved ezúttal nem fog megmenteni, Anton. 

- Ó! Tényleg? Pedig azt hittem, ha eleget nyalom ezt a láncot, kiszabadulok."

" - Ó, de hiszen a gyűlölet és a szerelem ugyanannak a pengének a két oldala. Ugyanaz a szenvedély fűti őket."

" - A szív épp olyan törékeny, akár az üveg. Ha rossz kézbe kerül, könnyen összetörik. Csak annak add oda, aki vigyázni tud rá, aki talán még fényesre is csiszolja."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: God ​of Ruin – A rombolás istene (Legacy of Gods 4.)

"Annyira vártam, hogy végre fejbe rúghassam ezt a baromarcot! Alig bírom türtőztetni magam."

*

Bosszúra szomjazom. 

Amikor Mia Sokolov, maffia örökösnő és szelektív néma, sikeresen Landon ellen fordítja a saját fegyverét, rádöbben, hogy a tetteinek talán nem kívánt következményei lehetnek. 

Landon King egy zseniális művész, egy elegáns, piperkőc gazdag fiú és Mia legszörnyűbb rémálma.

Még sosem találkozott senkivel, akinek ugyanolyan gyengéje a gonoszság, mint neki.

De Landon felfedezi, hogy Mia a kemény páncélja mögött is olyasmivel birkózik, ami túl borzalmas ahhoz, hogy hangosan kimondja. 

Mia nem képes lerázni Landont, és közben egyre jobban ragaszkodik hozzá annak ellenére, hogy a fiú látszólag folyton képes kihozni őt a sodrából, és a pszichotikus hajlamai mindig egy határon túlra hajszolják. 

És ahogy Landon mind közelebb kerül a Mia múltjában rejlő igazsághoz, már a fenyegető veszély sincs messze. Mia megtanult bízni Landonban, de a fiú vajon megvédi-e vagy tönkreteszi?

"Landon annyira öntelt, hogy a szerénység kiszáradna és elhalna, mielőtt meg merné érinteni."

Landon és Mia. Különböznek, mégis nagyon összeillenek. Míg Mia a múltja fogja, addig Landon egy nagyon nehezen kezelhető, indulatos, ám mégis a művészetekben elbújó személyiség. Két külön életút, mégis egymás útjába sodorja őket az élet. Megszállottság és birtoklási vágy kíséri a szerelmüket, de nem is vártam mást ettől a kötettől. Imádtam, hogy ennyire toxikus, mégis szerethető.

Az előző kötetekben nem nőtt valami közel a szívemhez Landon, és nem tudom azt mondani, hogy ez most változott, de pont emiatt vártam annyira A rombolás istenét. Sokkal jobban meg tudjuk érteni őt, a személyiségét és jobban belelátunk abba a kusza gondolatba, ami őt ezen a világon tartja. Erősen pszichotikus személyiség ő, akit csak egy hajszál választ el attól, hogy engedjen a késztetésnek, és szabadon engedje a vágyait és magát az ördögöt. Pont emiatt olyan toxikus és velejéig romlott a kapcsolat közte és Mia között, aki nap mint nap küzd a démonaival, és aki a múlt fogságában kénytelen élni. Nagyon érdekes és hű Rina Kenthez az ő kettejük kapcsolata, ami megmutatja, hogy egy szörnyeteg, aki nem képes érzelmekre is megtalálhatja a szerelmet. Szélsőséges eszközök, nem várt események és két erős személyiség összecsapása a God of Ruin - A rombolás istene. Tökéletesen beleilleszkedik a Legacy of Gods sorozatba, és ki merem jelenteni, hogy a többiek sehol nincsenek Landonhoz képest. Ő az egyik megparancsolóbb, legtoxikusabb, mégis a legellenállhatatlanabb a sorozat férfi karakterei közül. Rombolásba dönti maga körül a világot, és megmutatja, hogy nincs senki, aki képes lenne igába hajtani őt.

Landon egy nagyon nehezen megkedvelhető személyiség, és hozzá képest Mia egy tünemény. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem értik mégis hogyan jöttek ők össze, de akit Landon kinéz magának, annak vége, ember legyen a talpán, aki ellen tud állni neki, és aki képes arra, hogy kiiktassa az életéből, főleg ha múzsának tituálja. A toxikus kapcsolat már szinte követelmény Rina Kent regényeinél, ezért sem meglepő, hogy Landon King maga a megtestesült rémálom.

Maga a cselekmény végig egyenletes tempóban halad előre, és csak a végén érezzük azt, hogy bepörög, és több kérdésünkre is választ ad. Szerettem azt a kötetben, hogy ennyire maszkulin, hogy ennyire magának való, és hagyja, hogy mi magunk döntsük el, hogy tulajdonképpen mit is gondolunk Landon King és Mia Sokolov kapcsolatáról. Vérben, bosszúban és veszélyben gazdag kötet A rombolás istene.

Mind Mia, s mind Landon egyéniség, akiket nem lehet és nem is szabad elnyomni. Egy kirakós két darabja ők, akik minden esély ellenére is jól működnek együtt. Nem egy szokványos felállás, ahogy ők találkoztak, mégis azt érzem, hogy Landon személyiségéhez ez illik. Ő ilyen, és ilyennek kell elfogadni. Elmenekülni előle el lehet, azonban nem érdemes.

A rombolás istene egy feszültséggel és veszéllyel teli történet, ami ezer fokozaton pörög, ami minden egyes oldallal egyre veszélyesebb, és amit nem lehet megállítani. Landon nagyon jól hozza a toxikus férfi karakterre jellemző jegyeket, míg Mia hozzá képest egy angyal, aki a múlt eseményei miatt képtelen szárnyalni, és itt jön a képbe Landon, aki nem engedi, hogy az ő kis múzsája sötétségben éljen. Tele van érzéki és pikáns részekkel, amik megmutatják, hogy így is lehet, és már rutinos Legacy of Gods olvasóként tudjuk, hogy nem szabad semmin sem meglepődni. Összességében én nagyon szerettem, és nem gondoltam volna, hogy majd Landon története lesz az, amire azt mondom, hogy a legtoxikusabb, hiszen Killian létezik, mégis simán letaszította Landon King őt a trónjáról. Ha szereted az igazán sötét és veszélyes történeteket, akkor nem érdemes kihagynod Rina Kent remekét, a Legacy of Gods sorozat negyedik részét, Landon és Mia történetét, a God of Ruin - A rombolás istenét, ami képes téged is romba dönteni és megmutatja mi is az az igazi sötétség és megszállottság.

"Landon annyira öntelt, hogy a szerénység kiszáradna és elhalna, mielőtt meg merné érinteni."

" - Ez szánalmas próbálkozás volt, Kill - lendíti hátra a haját Maya. - Régebben vetekedett a gőgöd az enyémmel, de ma már a visszapillantóból figyellek. Ez sem tesz valami jót az istennő imázsomnak."

"Az embereket a remény élteti, még akkor is, ha a helyzetük reménytelensége arcul csapja őket. Ha hisznek abban, hogy van fény az alagút végén, gondolkodás nélkül nekiveselkednek. Újra és újra."

" - Mert nem szeretem szerelemnek felcímkézni azt, amit irántad érzek. Ebben - mutat kettőnkre - sokkal több van, és sokkal betegebb, mint a szimpla szerelem. Ha szeretni valakit azt jelenti, hogy elengedem, és azt kívánom neki, hogy legyen boldog valaki mással, akkor rám nem illik ez. De ha a szerelem azt jelenti, hogy védelmezni és törődni valakivel a halálod napjáig, akkor sokkal jobban szeretlek, mint bárki, aki valaha emberi lényt szeretett ezen a világon."

" - A szerelem alapja nem az észszerűség, Mia. Ha az lenne, nem szerelemnek hívnák. Két lehetőséged van: vagy elfogadod úgy, ahogy van, vagy elengeded. Köztes megoldás nincs."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 6. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal (My love story with Yamada-kun at Lvl999. 6.)

*

Kedvenc gamer párosunk kalandjai folytatódnak! Akane nagyon elcsügged, amikor a Yuival való találkozója rosszul sül el. Yui barátjának megjelenése feszültséget kelt, és a kialakuló balhé Yamada és Eita közbelépését igényli. Vajon Yamada képes lesz-e megvigasztalni Akanét egy ilyen csalódás után? Váratlanul Yamada csapattársa, Taniyan is betoppan, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

"Az, hogy mi most együtt vagyunk, nagyrészt neked köszönhető, Akane-san. És én ezt nagyon szeretem benned. Más vagy mint én, de… Felnézek rád miatta."

Ezennel hivatalosan is behoztam a lemaradásomat, már ami a My Love Story with Yamada-kun at Lv999-et illeti. Jelen állás szerint ez a hatodik rész a legutóbbi, ami megjelent magyarul, de remélem már nem kell sokat várni a folytatásra, mert úgy ért véget ez a rész, hogy rögtön kell a kezembe a folytatás, és már most el akarok merülni benne. Nagyon beette ez a manga magát a bőröm alá, és az egyik legkedvesebb számomra azok közül, amiket eddig olvastam.

Ez a hatodik rész pont ott veszi fel a fonalat, ahol az ötödik abbamaradt. Most több karakterrel is operál, ami miatt érdemesebb odafigyelni a sorokra, és sokkal érzékibb, mint az elődei. Nekem ez amúgy nagyon bejött, már csak azért is, mert A szerelem jelei óta nem olvastam ennyire édes mangát.

És én őszintén meglepődtem egy-egy "pikánsabb" ábrázolásnál, és itt nem olyan dolgokra kell koncentrálni, de már most érzékelhető, hogy ahogy halad az idő, úgy a karaktereink is egyre merészebbek, és már nehezen állnak meg csak a csókolózásnál, aminek az ábrázolása nagyon jól sikerült. Mindig meglep, ha történik valami, de pont emiatt is szeretem annyira a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 6. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal hatodik részét.

Az új karaktereknek hála megismerhetjük Akane családját, amiért nem lehetek eléggé hálás, mert őszintén nekem hiányzott már az előző részekben is az, hogy lássam azt honnan is jött ő, és jó érzéssel töltött el az, hogy hazai közegben mozoghatott. Ahogy Mashiro, úgy én is középső testvérnek képzeltem el őt egy öcsikével, akivel tud kapcsolódni az online gaming miatt.

Yamada még mindig hozza a zárkózott formáját, de úgy gondolom, hogy kettejük közül ő a bevállalósabb, aki készen állna a következő szintre, még akkor is, ha ezzel nagyon is zavarba hozza Akanét, aki még mindig az a nagyon beszédes és vidám lány, de a manga második felében megmutatja azt is, hogy milyen hétköznapi gondokkal küzd, és ezek a gondok milyen hatással vannak az életére, és arra, ahogy egy-egy szituációban reagál.

A manga hozza a szokásos színvonalat, annyi különbséggel, hogy a több karakternek köszönhetően nagyobb a bonyodalmak száma, és sokkal árnyaltabb, mint az előző részek. Nekem ez személy szerint nagyon bejött, ugyanakkor nem vesztem el a szálak között, és szépen folytatódik Yamada-kun és Akade szerelme. Annyira édesek együtt, és annyira vicces, ahogy mások rádöbbennek, hogy Yamada kapcsolatban van, azaz van barátnője.

Ami a legjobban tetszett ebben a részben az az, hogy már úgy is viselkednek a karaktereink, mint egy pár. Előtérbe helyezik a másik szükségleteit, és szépen lassan egymás életének a részesei lesznek. Jobban megértik egymást, mint az elején, sőt jobban is funkcionálnak egy párként. Yamada-kun törődő, és mindig odafigyel Akanéra és a szükségleteire, legyen szó egy csókról, vagy a testi állapotáról.

Maga a cselekmény kevésbé volt izgalmas és drámákkal teli, mint amire számítottam volna a karakterek miatt, legalábbis az ötödik részhez képest, de így sem lehet okom panaszra, mert Akane és Yamada-kun "szomszédairól" is többet tudhattunk meg, akik nem csekély bonyodalmat okoztak.

Jó volt látni, ahogy nemcsak az életben haladnak előre a karakterek, hanem a tanulmányaikban is, és több mindenre fókuszálnak egyszerre. Az online tér még mindig jelen van, de már nem kiemelkedően arra fókuszálunk, hanem szépen eggyé válik a szöveggel és a szövegkörnyezettel.

Összességében úgy gondolom, hogy ez a hatodik rész egy erős pillére a sorozatnak, még úgy is, hogy annyira számottevő események nem történnek benne. Hétköznapi problémákra fókuszálunk, a szerelmesek jobban összecsiszolódnak, és ez megadja a történet alapját. Láthatjuk, hogy hogyan is változtak az első rész óta, és milyen problémákkal kénytelenek megküzdeni. Akane családja mellett örülnék, ha Yamada-kuné is feltűnne a következő részekben, de ha ez nem lesz így, akkor sem leszek elégedetlen, mert egy nagyon szerethető történet a My Love Story with Yamada-kun at Lv999.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ashley Poston: A szerelem hangja

"A a tengerpart és a fagylalttól ragacsos nyár borzas, szél fújta loboncú gyermeke voltam."

*

Joni Lark megvalósította az álmát: ő az egyik legkeresettebb dalszerző Los Angelesben. Jelenleg azonban alkotói válsággal küzd, a lelkét felemésztő borzalmas űrt semmi nem képes kitölteni. 

Amikor visszatér szülővárosába, az észak-karolinai Vienna Shoresba, abban reménykedik, hogy a homok, a tenger és a családja által üzemeltetett zenés klub, a Revelry koncertjei meghozzák számára az ihletet. Ám otthon már semmi sem olyan, mint régen. Legjobb barátnője kerüli, édesanyja emlékei halványulnak, és a Revelryt a bezárás fenyegeti. 

Hogyan is tudna egy új dal megírására összpontosítani, amikor körülötte minden szétesik, és semmit sem tehet ellene? 

De aztán hirtelen valami egészen különös dolog történik. Új dallam bukkan fel a fejében a semmiből, egy szöveg nélküli töredék, és ezzel egy időben beszélni kezd hozzá egy ellenállhatatlanul csábító hang, amely egy cinikus, súlyos terheket cipelő férfihoz tartozik. 

Biztosan csak a túlhajszolt képzelete játszik vele. 

Csakhogy a hang tulajdonosa, a nagyon is valóságos és bosszantóan jóképű zenész egyszer csak megjelenik Vienna Shoresban. Látszatra mogorva és idegesítő, semmi köze ahhoz a kedves, megértő és humoros valakihez, akit Joni a fejében hall. Ráadásul terve is van: befejezik a dalt, ami mindkettőjüket kísérti, megszabadulnak a köztük lévő különös telepatikus kapcsolattól, és remélik, hogy közben nem teszik kockára a szívüket. Mert a dallam, ami nem ereszti őket, talán nem véletlenül talált rájuk.

"A bánat is csak egy szerelmes dal, amit fordítva játszanak le."

Ashley Poston neve garancia a különleges romantikus történetekre. Ő nemcsak szimpla szerelmi történeteket ír, hanem minden regényében van valami különleges. A szerelem hangjában ez a különlegesség a dallamtapadás és az a kapocs, ami Joni és Sasha között kialakul. Egy olyan regényt kapunk, ami sokáig velünk marad, és őszintén engem már ott meggyőzött, hogy zene és Outer Banks. Tudtam, hogy ezúttal sem fogok csalódni benne, és biztos voltam abban, hogy különleges lesz Joni és Sasha története.

A szerelem hangja egy igazán szívhez szóló romantikus regény, amiben nagy hangsúlyt kap a kiégés veszélye, a kirakatélet és a sztárokat övező pompa és csillogás. Mind a két főszereplő ebből a csillogásból kerül át az Outer Banskbeli, Vienna Shoresba, ahol sokkal többet kapnak, mint amit reméltek. Joni és Sebastian között az első találkozás nem valami jó kimenetelű, ám ez ne gátoljon meg senkit, hiszen Sasha megmutatja ki is ő valójában, és nemcsak annyi van benne, hogy ő egy rég eltűnt tinibanda énekese, és híres az apja, hanem ennél sokkal több. Beláthatunk az álarc mögé, és megismerhetjük az igazi Sashát, akit csak kevesen láthatnak. Joni ezzel szemben egy igazán keserédes esemény miatt utazik a gyerekkora helyszínére, és emiatt fokozatosan tört meg a szívem. Nagyon a szívemen hordoztam az anyukája sorsát, és fájt látni, ahogy a demencia átvette a hatalmat. Minden nap egy újabb lehetőség, amit ki kell használni, és nem tudhatja, hogy a következő jó lesz e vagy sem. Mindeközben zajlik az élet, lelki vívódások mennek végbe Jo-ban, és nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az a pont, ahol végleg megtörik. Pont ezért örültem a dallamtapadásnak, és a kapcsolódásnak Sashával, mert így a szomorú események mellett másra is tudott koncentrálni, és nem zárta magát a betegség burkába, ami minden pillanatban ott volt vele.

A szerelem hangja nemcsak Jo-t, hanem Sashát is kísérti, és ez az a pont a történetben, amitől különleges lesz. Már megszokhattuk, hogy a mágikus realizmus valamilyen formában jelen van Ashley Poston műveiben, de mindig más formában jelenik meg, és nekem nagyon tetszett, ahogy a zene összekapcsolta Jo-t és Sashát, aki végre önmaga lehetett, és megmutathatta, hogy mi rejlik benne. Nagyon kedvelhető lett ezáltal, és nagyon szerethetővé tette a történetet.

Maga a cselekmény végig egyenletes tempóban halad, ám a belső küzdelmek, és a szeretteinkkel töltött idő rányomja a bélyegét a kötet hangulatára. Végig Joni szemszögéből olvashatjuk A szerelem jeleit, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott az, hogy Sasha gondolatait is halljuk, már azon kívül, mint amit kaptunk belőle, mert az nem volt valami sok, és szívesen elmerültem volna jobban az érzelmei kusza világában.

Joni és Sasha megmutatják, hogy a szerelem nem akkor talál ránk, amikor számítanánk rá, hanem a legváratlanabb pillanatokban. A kettejük közötti kapocs olyan természetes volt, és olyan jól passzoltak egymáshoz, hogy én végig drukkoltam nekik. Joni és Sasha is megérdemelte a boldogságot, és ha ez a boldogság Vienna Shoresban van, és nem Los Angelesben, akkor ott kell maradniuk, és megélni a pillanatot, hiszen nem tudhatjuk mit hoz a jövő, és erre a legjobb példa Joni anyukája, aki miatt darabokra tört a szívem.

Joni és Sasha karaktere végig érdekes. Szeretem az olyan regényeket, ahol a látszat mögé láthatunk be, és A szerelem hangja ezt adja. Megmutatja a siker mögötti valóságot, és a mindennapi problémákat. Egy olyan nyár elébe nézünk, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. A szerelem fokozatosan jelenik meg az érzelmekkel együtt, és nehéz döntés elé állítja Jonit, akinek döntenie kell, hogy esélyt ad e az újdonságnak, vagy a biztonságos, már ismert partnert választja, aki a biztonságot nyújtja, ám az ismeretlen mindig vonzóbb, ezért örülök, hogy az írónő is efelé mozdította el a cselekményt. A kötet végén sem hagy minket cserben Ashley Poston, mert a lehető legjobb eszközöket megragadva mutatja meg Sasha elhatározását, és emiatt mi is kicsit beleesünk ebben a sármos, feltörekvő zenészbe, aki újra éli az álmait, és bebizonyítja, hogy az apja hátszele nélkül is képes megállni a saját lábán a zeneiparban. Összességében nekem nagyon tetszett A szerelem hangja, és pont annyira különleges történetet kaptam, mint amit elvárok az írónőtől. Szerethető, kedves és tele van lehetőségekkel. Ez A szerelem hangja, amit a mágikus realizmus kedvelői nem akarnak kihagyni. Utazz te is az Outer Banksbe, és éld át Jonival a szerelem csodálatos érzését!

"Bizonyos számokat mi teszünk különlegessé - azzal, hogy kiválasztjuk őket egy első tánchoz, temetésekre, szerelmi csalódásokhoz, felejtéshez."

"Mindannyian emlékekből állunk. Emlékekből magunkról, másokról. Sejtjeinkben ott rezeg megannyi dallam - amiket nekünk énekeltek, és amiket mi énekeltünk magunknak. Dalok, amiket összetört szívvel hallgattunk, és dalok, amikre vidáman roptuk esküvőkön."

" - Naná! A nagyikám mindig azt mondta, hogy az igaz szerelem ritka. - Gigi belekarolt Mitchbe, arcáról gyengéd szeretet sugárzott. - Azt nem adják, nem is lopják; a szerelmet kölcsönbe veszik, így vélte. Kölcsönben van nálunk, és milyen szerencse, hogy aggódnunk kell az elvesztése miatt!"

"Az a jó szerelmes dal, amitől újra át akarjuk élni ezt a varázslatot. Ami érzéseket, emlékeket ébreszt bennünk, aminek súlya van. Mi értelme érezni, létezni, ha semmihez sem kezdünk vele? Akkor láttam a legtisztábban a világot, ha mélyen magamba néztem. Csak épp rettegtem ettől. Féltem megragadni és a fény felé tartani az érzelmeimet. Attól tartottam, megrepednek, én pedig darabokra török, holott a szerelem olyan, mint a gyémánt - ragyogó, tökéletesen metszett. Az kellett, hogy valakiből bátorságot meríthessek ehhez a kutatómunkához. Egy új kép kezdett kirajzolódni bennem."

"Senki nem mondta meg, hogy mit kellene tennem, miután feljutok a csúcsra, miután elértem, amit kitűztem magam elé. Senki nem figyelmeztetett, hogy a fű ettől nem lesz zöldebb, az élet nem lesz kerekebb, vagy ha egyszer a markodban tudhatod, amit kergettél, nem az örök boldogság lesz a jussod, mint ahogy várnád."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vi Keeland: A legnagyobb kísértés

 

"Mégis, mit képzelt az én barátom?"

*

Csábító idegen 

Amikor megismerkedtem Dawson Reeddel, rögtön egy ágyban kötöttünk ki. A gond az volt, egyikünk sem tudta, hogy a másik is az ágyban van. 

Mikor az éjszaka közepén felébredtem, és egy vadidegen feküdt mellettem, az ösztöneimre hallgatva rátámadtam a betolakodóra. Azonban hamar kiderült, hogy ő is kibérelte a kunyhót. Egy rendszerhiba miatt dupla foglalás történt. És természetesen a függetlenség napi ünnep miatt sehol nem lehet szobát kapni. Hamarosan azt is megtudtuk, ugyanarra az esküvőre vagyunk hivatalosak, és Dawson az a tanú, akivel kapcsolatban figyelmeztettek, hogy legyek óvatos. Magas volt, sötét hajú és elképesztően jóképű, pont olyan, amilyennek a legjobb barátnőm leírta. Bár abban is igaza volt, hogy utálni fogjuk egymást. 

Azt hiszem, a helyzet lehetne rosszabb is, mint hogy egy kunyhón kell osztoznom egy jóképű férfival, akit megvetek. 

Például, kiderül, hogy ő az új főnököm… 

Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző történetében a vágy felperzseli a határokat, és csak az érzelmek maradnak. De vajon érdemes rájuk hallgatni?

" - Miért érzem azt, hogy valami mást képzeltél a számba? 

- Mert nagyon okos nő vagy."

Odáig vagyok az írónő munkásságáért. Ha egy olyan romantikus történetre vágyok, ami könnyed, laza, de azért vannak benne komoly részek is, akkor egy Vi Keeland kötetet veszek le a polcról. Nagyon várom mindig az új megjelenéseit, és A legnagyobb kísértés az egyik kedvencem lett. Dawson Reed már a kötet elején levett a lábamról, és nem tudtam nemet mondani ennek a bacifóbiás, szexi és átkozottul jóképű pasinak.

Eléggé viccesen kezdődik a kötet, és ez a hangulat elég sokáig meg is marad. Dawson és Naomi találkozása nem mindennapos, főleg ha a következményeket nézzük, de úgy érzem, hogy nem is találhatott volna ki jobb meet cute-ot az írónő, mert így kerek az ő szerelmük. Tele van botlásokkal, bizonytalansággal, mégis az elemi izzás nem engedi, hogy elmenjenek egymás mellett. Nekem különösen tetszett az, hogy Dawson hiába szépfiú, mégis egyediség, hiszen ki lehetne nagyobb bacifóbiás, mint ő, aki egy teknőssel él együtt New Yorkban? Én imádtam ezt a kombót, és ha nem is lenne teknőse, akkor is szimpatikus karakter lenne, mert van egy olyan kisugárzása, aminek nehéz nemet mondani. Naomit sem kell félteni azonban, mert ő meg kacér, és szereti felpiszkálni az alvó oroszlánt, amiatt tökéletesek egymásnak. Nagyon jó köztük a kémia, végig érezni az izzást, és nem egyszer éreztem azt, hogy nekik találkozni kellett, mert így találták meg azt az embert, akit nem is kerestek, de mégis hatalmas szükség volt rá. A kisállatok is igazi tünemények, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki szereti a romantikus regényeket, azoknak Vi Keeland egy kiaknázatlan lehetőség. Nem lehet mellélőni a regényeivel, és A legnagyobb kísértés is egy olyan kísértés, amit szeretnél megismerni.

Az only one bed és az esküvő olyan fogalmak, amiből jól kijönni nem lehet, mert katasztrófa a kimenetel, de én imádtam ezért! Nagyon bravúros és szórakoztató a kezdés, és ahogy haladunk előre úgy mutatja meg magát a történet. Sok idő eltelik Dawson és Naomi újbóli találkozásáig, de ez nem okoz fennakadást, sőt... Jót tesz az idő és a távolság nekik, mert így legalább biztos, hogy amit akarnak az nem egyszeri fellángolás.

A múlt és annak kihatása a jelenre szinte teljesen végig jelen van a történetben, mégsem bántam, mert így egy olyan oldalát is megismerhettük Dawsonnak, amit Bailey nélkül nem láttunk volna. Keserédesek ezek a visszaemlékezések, és a szívem szakadt meg, de így lesz teljes a kép Dawsonnal kapcsolatban, és így láthatjuk a törékeny és sebezhető oldalát is ennek a karizmatikus pasinak.

Naomi múltja nem ennyire mély, mégis segíti a cselekmény előrehaladását. Tetszett az ügyvédes légkör, az hogy megpezsdítette a sorokat Naomi ügye, és közben meg is bonyolította azt. Nem mondom azt, hogy nem volt felüdülés, mert az volt, főleg ahogy elkezdett workplace románccá alakulni a cselekmény. Érzelmekben gazdag, és eléggé karizmatikus a történet ahhoz, hogy igazi közönség kedvenccé váljon.

A legnagyobb kísértés egyik pozitívuma, hogy végig őszinte és a két karakter között jó a kommunikáció, emiatt nincsenek benne buktatók, és emiatt oly szerethető a történet. New York és az, hogy Naomi új lehetőségek után néz ebben a városban tovább bonyolítják a cselekményt, aminek a kimenetele tele van önfeledt pillanatokkal, flörtöléssel és megannyi szórakoztató pillanattal. Egy igazán könnyed és modern romantikus történet A legnagyobb kísértés, amit egyszerűen imádtam! A történetet úgy is nézhetjük, hogy egy főnök-beosztott alapokra épülő romantikus, de ha mélyebbre ásunk ennél a sablonnál sokkal több A legnagyobb kísértés. Tele van érzelmekkel, testiséggel, vágyakkal és mindennel, amit szeretek Vi Keeland regényeiben. Összességében nagyon szerettem ezt a regényt, és örülök, hogy megjelenhetett magyarul is. Akik szeretik a romantikus olvasmányokat, a laza és könnyed történeteket, azoknak igazi telitalálat lesz A legnagyobb kísértés. Ha pedig te is Vi Keeland rajongó vagy, nem szabad kihagynod Dawson és Naomi igazán bravúros és őszinte szerelmét. Én imádtam, és remélem, hogy neked is el fogja nyerni a tetszésedet!

" - Kérdezhetek most én valami személyeset? 

Dawson kurtán bólintott. 

- Persze. Nagyjából tizennyolc centi, de egy jó napon húsz is megvan. 

Felnevettem."

"Mikor szétváltunk, ziháltam és kócos voltam. Mellkasunk hevesen emelkedett és süllyedt, és elzsibbadt a lábam. Amikor kitisztult a köd a szemem előtt, Emily ismét minket bámult. Megköszörültem torkomat, de még mindig halkan szólaltam meg. 

- Látta. 

Dawson jóképű arcán lassú mosoly terült szét. 

- Kit érdekel? Ez nekem volt, nem neki."

" - Nem harapok. Hacsak nem kifejezetten kéred…"

"Ben felnevetett, és megszemlélte a monoklimat. 

- El sem hiszem, hogy egy nő összevert! 

- Sötét volt. Egyetlen ütést vitt csak be."

" - A barátnőm meg fog ölni! Kitalálta ezt a varázslatos, tündérmesébe illő esküvőt az erdő közepén, és Dawson meg én úgy fogunk festeni, mint akiket a Disney-változat helyett a Grimm-meséből szalajtottak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)