Tahereh Mafi: Ne színlelj (Ne érints: Új Köztársaság 1.)

"Amikor kinyitom a szekrényt, üres polcokat találok."

*

Tíz év telt el a világsikerű Ne érints-sorozat lezárása, a Regeneráció bukása óta. Tíz éve, hogy a hírhedt páros – Juliette Ferrars és Aaron Warner Anderson – világméretű felkelést szított, és megalapította az Új Köztársaságot. Ám egy évtizednyi nyugtalanító csend után a Regeneráció készen áll egy pusztító lépésre, és megvan a tökéletes emberük a feladatra… 

James Andersonnak volt egy terve. Vagy legalábbis egy fél terve. Csak az számít, hogy sikerült megtennie azt, amit bátyjának, a híres Aaron Warner Andersonnak soha: beszivárgott a Bárka-szigetre, a Regeneráció utolsó menedékébe. Az elmúlt évtizedben egyetlen kívülálló sem tört be az autoriter rezsim fellegvárába, de James odabent van. Egy börtöncellában ugyan, de ami Jamest illeti, ez akkor is győzelem. 

Rosabelle Wolffnak volt egy terve. Mindig van terve. A Bárka-szigeten, ahol a biztonság illúzióját az állandó megfigyelés tartja fent, még az érzelmeket is óvatosan kell átélni, ugyanis minden mozdulatát szintetikus intelligencia figyeli – és amikor parancsot kap, képzett bérgyilkosként nem habozhat. 

Tahereh Mafi Új Köztársaság-sorozatának első kötete akcióval és kínzó romantikával teli utazás egy disztópikus tájra, ahol még soha nem volt ilyen nehéz ellenségből szövetségessé, vagy akár annál is többé válni. Ráadásul, ahogy egyre többet tudunk meg a Regeneráció terveiről, egy nyugtalanító kérdés kezd kirajzolódni: Vajon kik vagyunk, amikor senki sem figyel?

"Minden alkalommal egyre kevesebbet adtak, és mindig többet követeltek."

Nagyon szeretem a Ne érints sorozatot, és emiatt iszonyú kíváncsi voltam az Új Köztársaságra, Jamesre és erre az új sorozatra. Az a helyzet, hogy Tahereh Mafi bármit ír én azt szó szerint befalom, mert nem tudok sokáig elidőzni egy-egy történetében, mert mohó vagyok, és mindent tudnom kell. Amikor 3 nap alatt bedaráltam az eredeti trilógiát, nem gondoltam volna, hogy eljutunk odáig, hogy James is megkapja a saját történetét, és annyira élvezetes lesz, mint a Ne színlelj.

Új, mégis hozza a világról ismert tényeket, a hangulatot, és valóban Jamesre fókuszálunk, viszont legnagyobb örömömre a "régi" karaktereket sem felejtjük el, és részben emiatt is szerettem annyira ezt a kötetet. James nagyon jó narratíva, kicsit olyan, mint Kenji fiatalon, ezért nem lehet nem szeretni, sőt ez az egyik legjobb tulajdonsága, hiszen hiába vakmerő, a szíve mindig a helyén van, és kész a legrizikósabb helyzetekbe is fejest ugrani. hol élet-halál harcot vív, hol pedig megismerhetjük, hogy kicsoda is James valójában. Felejtsétek el azt a kisgyereket, akit eddig ismertünk, mert megmutatja, hogy felnőtt, és legalább olyan vakmerő, mint a már ismert és szeretett Ne érints karakterek. Amit kicsit sajnálok, hogy Juliette nem olyan hangsúlyos, de szerencsére még így is találkozhatunk vele. James egy üde foltja ennek a világnak, aki szinte legyőzhetetlen, aki előtt nem létezik lehetetlen küldetés, és emiatt kerül bele nem egyszer olyan helyzetekbe, amik mást már rég a túlvilágra száműzött volna. Ami különösen tetszett ebben a kötetben az az, hogy habár egy ismert világba csöppenünk bele, mégis tudott olyan szegletet mutatni, amit eddig nem láttunk. A Bárkasziget és annak a működése felettébb érdekes, és ad egy olyan sarkalatos pontot, aminek lezárást kell adni, ami egyfajta fenyegetés, és a végére kell járni, hogy tényleg eljöhessen egy olyan Új Köztársaság, amiben az embereknek szabad akarata van, és nem manipulálják őket.

Azért azt be kell vallanom, hogy eleinte féltem a kötettől, mert mi van akkor, ha a Ne érints akar lenni? Mi van, ha James akar lenni az új Aaron Warner? Szerencsére egyik sem igaz, mert a Ne színlelj tovább viszi a más ismert és szeretett világot, nem akar versenybe szállni vele, csupán kiegészíteni azt, és megmutatni, hogy Juliette és Aaron győzelme után sem jöhet el olyan egyszerűen a boldog befejezés, mert van még mit tenni, és a veszély nem múlt el.

A hangulata hozza a tőle elvártakat, de más is, mint amire számítottam. Nagyon pozitív csalódás nekem ez a regény, főleg amiatt, hogy James felnő és kiforr a személyisége. Külsőre olyan, mint Aaron Warner, de belsőre Kenji Kishimoto. A veszélyeket csak úgy vonzza magához, és ez már a kötet kezdésénél szembeöltik, hiszen bedob minket az írónő a mély vízbe, és nincs ott, hogy kihúzzon, nekünk kell kievickélni a partra, és amikor azt hinnénk, hogy James és a küldetése sikerrel jár, megmutatja, hogy még messze vagyunk tőle.

Rosabelle tökéletes főszereplő James mellett. Van története, múltja, célja és képes bármit megtenni érte. A nagy bomba a kötet utolsó oldalain robban, de addig sem unatkozunk, hiszen Rosa ahol felbukkan ott biztos, hogy fog történni valami. Érdekes volt látni, ahogy egy ártatlannak kinéző lány igazából egy gyilkos, akinek küldetése van, és akit nem tud a Bárkasziget vagy éppen Klaus manipulálni a beültetett chipnek köszönhetően, és emiatt emberibb lesz a karaktere, mert Clara miatt van vesztenivalója, és hatalmas számára a tét.

Egy óriási szerelem éledt újra bennem, és alig várom, hogy még többet tudjak meg Jamesről, Rosáról, és arról a világról, amit Aaron és Juliette épített fel. Nagyon nagy a történetben a potenciál, és eddig az írónő megmutatta, hogy nemcsak egy újabb folytatás, ami nem tölt ki semmit, mert a Ne színlelj hozza a Ne érint színvonalát, mégsem akar túlnőni rajta, és szerintem ez a kezdő kötet egy új era kezdete lehet, nemcsak azért, mert sok mindent kell még felfedeznünk, hanem Rosa és James miatt is. Annyira keveset tudunk a lányról, és annyi minden van, amire kíváncsi lennék. Az írónő egy nagyon izgalmas, kalandos és tempós kezdőkötetet adott, amit befaltam, és ami ébren tartott. Addig nem hagyott nyugodni, amíg nem értem a végére, de most meg sóvárgok a folytatásért. James egy nagyon érdekes karakter, aki miatt még csomó meglepetésben lesz részünk, de Rosa is ott van szorosan mögötte, és már most sejteti azt, hogy nem véletlenül őt választotta Tahereh Mafi főszereplőnek. Összességében én imádtam ezt a kötetet, jó volt visszatérni a Ne érints világába, és egyszerre volt veszélyes, vakmerő és hihetetlenül izgalmas a Ne színlelj. Ha szereted az írónő munkásságát, vagy te is Aaron Warner fan vagy, akkor ne hagyd ki James és Rosabelle történetét sem, ami az Új Köztársaság életébe enged betekintést!

" - Figyelmeztettelek - mondja lágyan, mire megdermedek, és kis híján megáll a szívem. - Megmondtam, hogy ha bántod a családomat, egy egészen más Jamesszel fogsz találkozni. Ha bármivel megpróbálkozol, cafatokra téplek, Rosabelle. Megértetted? Kurvára megsemmisítelek. Nem érdekel, kinek jelentesz odahaza. Ebben a pillanatban az én parancsaimat követed."

"Amennyire a program látja, ez a lány belülről halott."

" - Egész életemben megtévesztettem az embereket. Te vagy az egyetlen, aki figyel."

"Nem lehettem tudós vagy orvos. Se anya vagy katona. Úgy neveltek, hogy hatékony gyilkos legyek. Kiváló fegyver a rezsim számára."

"Annyi holtan töltött év után, James mellett végül úgy érzem, hogy élek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 4. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 4. (My Love Story with Yamada-kun at Lv999 4.)

*

Yamada gondos ápolásának köszönhetően Akane felépül hirtelen jött betegségéből. Ez a tapasztalat azonban ráébreszti, hogy nem titkolhatja tovább: amit Yamada iránt érez, az több mint barátság. Barátnője, Momo és a guildmester Eita bátorítására Akane elszánja magát, hogy szerelmet valljon. Yamada bokros teendői azonban nagyon megnehezítik a megfelelő alkalom megtalálását. Ráadásul a guild új tagja titokban szintén szerelmes a fiúba. Miközben a két lány azon küszködik, hogy kiöntse a szívét, lassacskán talán Yamada érzései is körvonalazódnak…

A meglévő My Love Story with Yamada-kun at Lv999 - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal mangáim végére értem, de azt hiszem nem fogok sokáig Akane és Yamada nélül maradni, mert már megjelent az ötödik rész, és a hónapban jön a hatodik is. Ez a rész is nagyon jó volt, iszonyatosan élveztem olvasni, és ahogy egyre többet olvasok, egyre többet látok az online játékból, úgy nekem is kedvem támad csatlakozni egy guildhez és küldetéseket teljesíteni.

Ez a rész még inkább ráfekszik a romantikus vonalra, és amit eddig sejthettünk azt most meg is erősíti. Nem mondom azt, hogy elsiette volna, mert nem, viszont nagyon örülök, hogy ha a karakterek eleinte nem is sejtik a másik érzelmeit, azért mi már biztosak lehetünk benne, és tűkön ülve várhatjuk, hogy mi lesz még. Főleg, ha a lezárást tekintjük, mert kérem szépen mégis mi volt ez?? Hogy lehet így befejezni egy mangát? Azonnal ide a folytatást!

Ez a rész is szépen az elejétől kezdve fel van építve, ott folytatódik, ahol a harmadik befejeződött, és érezhető Akane hálája Yamada iránt, hiszen ott volt, amikor szüksége van rá, gondoskodott róla és tett azért, hogy a lány jobban érezze magát.

Az online tér, és maga a játék is több teret kap ebben a negyedik részben. Újra láthatjuk azokat a kapcsolatokat, amiket a játéknak köszönhetünk, továbbá azt is, hogy hiába guild társak a többiek, nagyon sok mindent nem tudnak a másikról, nem tudják, hogy a való életben kik ők, mivel foglalkoznak, vagy azt, hogy milyen messzire ér el a kapcsolati hálójuk.

Szerettem azt, hogy új karaktereket is bevezetett Mashiro, és megadta nekik azt a megerősítést vagy éppen lezárást, amire szükségük volt. Érzelmekben bővelkedik, ugyanakkor ezek az érzelmek egy széles skálán mozognak, és nem mindig kecsegtetőek, de annak örülök, hogy senkit sem tart bizonytalanságban, és ha a végére is, de kimondja azt, amit ki kell mondania.

Egy 10 részes manga sorozat majdnem félidejénél tartunk. Már látszik, hogy az alapok erősek, az érzelmek lassan, de biztosan felszínre kerülnek, ugyanakkor ha a másik oldalt nézem, akkor pont itt volt az idő, hogy ne csak ismerkedjünk Yamada-kunnal és Akanéval, hanem végre történjen is valami. A nagy áttörés még várat magára, de már most látszik, hogy jó úton haladunk felé.

Yamada főleg a manga utolsó taktusa miatt meglepett, mert zárkózott és nehezen enged közel magához bárkit, ami miatt bunkónak és hűvösnek tűnhet, de meglepetéssel töltött el, hogy amikor senki sem számítana rá, akkor mondja ki, mit is érez, és hagyja, hogy a másik szó nélkül maradjon. Vicces azonban, hogy mindeközben semmi sem biztos, és ott hagy minket, és nem tudjuk, hogy mit is kezdjünk magunkkal utána, szóval igen, nagyon kell az az ötödik rész!

Nemcsak a szerelem bizonytalanságai jelennek meg a kötetben, hanem olyan szituációk is, amiket gyengédséggel kell kezelni, ami megmutatja az ember igazi valóját, és ezáltal nemcsak azt láthatjuk, amit Mashiro sugallni szeretne, hanem azt is, ami mélyen legbelül jellemzi Yamadát.

A kötet végére tartogat meglepetéseket Mashiro, és annak ellenére, hogy tökre kiakadtam, hogy mégis hogy lehet valamit így befejezni, nagyon jól jött a Yamada és az Akane közötti párbeszéd, az hogy végre tisztán láthatunk, és nem kell a jelek között olvasni, hanem már tudjuk azt, amit eddig csak sejtettünk.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a rész is, és azt érzem, hogy ahogy haladunk úgy lesz egyre szerethetőbb a manga. Mashiro nagyon jól játszik a képi világgal és a történet alakításával, hiszen nemcsak a főszereplőkre fókuszál, hanem azokra a mellékkarakterekre is, akik ott vannak a háttérben és szorgoskodnak azon, hogy ne unatkozzunk. Tetszett, hogy újra erőteljesebb az online világ és a való élet kontrasztja, és  már megismert karakterek is visszaköszönnek a kellő helyeken. Élvezetes, romantikus és aranyos ez a világ, amiből nem lehet eleget kapni.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Carley Fortune: Egy aranyló nyár (Barry's Bay 2.)

"Egy igazán jó fotó olyan érzést kelt benned, mintha ismernéd az alanyt, még akkor is, ha sosem találkoztatok."

*

Sosem számítottam Charlie Florekre. 

A nagymama mindig azt mondta, hogy a tónál jó dolgok történnek, és Alice pontosan tudja, hogy ez igaz. Tizenhét éves volt, amikor Nan vidéki házikójában töltött egy nyarat Barry’s Bayben; ott készült az a fénykép, amin három vigyorgó kamasz feszít egy sárga motorcsónakban, és ami örökre megváltoztatta a lány életét. 

Mostanra Alice a kamera másik oldalán él. Fotósként a háttérben érzi magát igazán otthon, hagyva, hogy mások legyenek a középpontban. De az utóbbi időben egyre erősebben vágyik valami többre. Így, amikor Nan váratlanul elesik és eltöri a csípőjét, Alice elhatározza, hogy mindketten visszamennek Barry’s Baybe, még egy nyárra a régi, varázslatos helyre. 

Csakhogy a csendes újrakezdést hamar megzavarja egy ismerős sárga motorcsónak zúgása… és a férfi, aki vezeti. Charlie Florek tizenkilenc volt, amikor Alice titokban lefotózta. Mostanra magabiztos és megnyerő felnőtté vált: a humora még Nan arcára is mosolyt csal, Alice-nek pedig eszébe juttatja, milyen volt tizenhétnek lenni, amikor az élet még egyszerű volt, a fotózás pedig csak játék. 

A tóparti napok és az éjszakai csónakázások gyógyírként hatnak Alice lelkére, egészen addig, míg Charlie tekintete össze nem fonódik az övével. Mert Alice látja az embereket – ezért is olyan jó a munkájában –, de most először érzi, hogy valaki őt is igazán látja. És talán épp ez a tekintet az, ami miatt újra hinni kezd a szerelemben.

" - Nekem tetszik az, aki vagy. Semmin sem változtatnék."

Barry's Baybe mindig szívesen térek vissza, főleg, ha újra a Florek család tagjaihoz vezet ez a visszaút. A Minden elmúlt nyár nagy kedvencem, de volt bennem egy hiányérzet Charlie miatt, hiszen sokan velem együtt szívesen olvasták volna a történetét, az ima meghallgattatott, és itt vagyunk megjelent az Egy aranyló nyár, ami újra elhozta az önfeledt nyár hangulatát, a tavat, a nyári meleg napokat és mindazt az életérzést, amit Barry's Bay hordoz magával. 

Pont amiatt, hogy ennyire vágytam Charlie történetére, úgy kezdtem bele az Egy aranyló nyárba, hogy hatalmas elvárásaim voltak. Charlie és Alice története olyan, mintha újra tizenhét évesek lennénk, és egy feledhetetlen nyár elé néznénk. Az Egy aranyló nyár tökéletesen hozza a tőle elvártakat, sőt meg merem kockáztatni, hogy jobb volt, mint Sam és Percy története. Tele van önismerettel, félelemmel, érzelmekkel és olyan élményekkel, amik még közelebb hozzák Charlie és Alice történetét. Legnagyobb bánatomra Charlie nem kap saját szemszöget, így csak Alice karakterén keresztül láthatjuk az események láncolatát, de így sem vagyok elégedetlen, hiszen Carley Fortune Charlie-val megalkotta a tökéletes pasit, az álompasit, akit minden nő szeretne magának. Azt éreztem olvasás közben, hogy ahogy haladtam fokozatosan előre úgy lett egyre kedvesebb a szívemnek, és úgy ismertem meg még jobban a karakterét. Charlie a Minden elmúlt nyár olvasói előtt nem ismeretlen, de úgy igazán csak az Egy aranyló nyár alatt ismerhetjük meg. Ez a kötet tele van olyan érzelmekkel és kalandokkal, amik nemcsak Alice önbizalmát erősítik meg, hanem azt is megmutatják, hogy sosem késő élni, és bakancslista szerint haladni az életben, ha épp arra van szükség, és Alice-nek szüksége volt arra a listára, hogy tudjon nemet mondani, és a saját ízlése és elképzelése szerint élni az életét, döntéseket hozni és néha merészet álmodni.

Egy olyan érzelmi utazásra invitál az írónő, amire nem voltam teljes mértékben felkészülve. Megmutatta a regény, hogy sosem késő megállni, megélni a pillanatokat, és ha arra van szükség szünetet tartani. Egy feledhetetlen nyárnak lehettem a részese, ahol Charlie és Alice egymásra talált, és megélhették azokat a pillanatokat, amiket Barry's Bay nélkül talán soha nem lett volna lehetőségük megélni.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az eddigi legerősebb regénye az írónőnek, és ez nagy szó olyantól, aki eddig az összes magyarul megjelent történetét olvasta. Mindegyiknél volt valami, ami miatt azt éreztem, hogy jókor talált meg, de az Egy aranyló nyár az, ami levett a lábamról, és ami miatt azt akarom, hogy már most legyen nyár, süssön a nap, legyen meleg, és lehessen fagyizni a tó mellett, vagy csak sétálni, úszni és élvezni a nyári pillanatokat.

Alice karakterét már egészen a kötet elején sikerült megkedvelnem, és vele együtt vágtam bele a kecsegtető nyárba. Ott voltam, amikor kitalálta, hogy hogyan tudná jobb kedvre deríteni a nagymamáját, ott voltam akkor is, amikor elkezdett kételkedni önmagában és akkor is, amikor olyan döntéseket hozott, amiket előtte nem mert volna meglépni. De ott voltam akkor is, amikor Charlie belépett az életébe, és végig fogtam a kezét út közben, nem engedtem el, és végig drukkoltam, hogy sikerüljön a happily ever after!

Az Egy aranyló nyár maga a nyári napsütés. Egy olyan történet, ami sokáig veled marad, ami ráébreszt arra, hogy nem szabad félni a döntésektől, merésznek kell lenni, és úgy alakítani az életet, hogy arra büszkék legyünk. Alice az a karakter, akivel sokan tudnak azonosulni, hiszen nem találja a helyét, keresi önmagát, és ezzel nincs egyedül. Mindenkinek legalább egyszer volt már olyan érzése, hogy nem tudja mi legyen, hogy ki ő, és meg kell találnia önmagához az utat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi ott lehetünk Alice mellett, amíg meg nem találja azt az Alice-t, akire büszke lenne a tizenhét éves énje. Charlie-nak hírneve van, de az Egy aranyló nyárban megmutatja, hogy nem feltétlenül az a nőcsábász, aki mindig is volt, és meg kell adni neki a lehetőséget, hogy több legyen. Az ő kettejük története egyszerre vitt az egekbe, és dobott bele a mélybe, de közben tanított, utat mutatott és megmutatta, hogy a bizonytalanságaink és kételyeink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Ha szereted a romantikus, nyáron játszódó történeteket, és Carley Fortune is a kedvenc íróid közé tartozik, ne habozz belekezdeni az Egy aranyló nyárba, mert megérdemli Charlie és Alice, hogy megismerd őket. Ha pedig még nem olvastál az írónőtől, mire vársz?

" - Charlie Florek, ne is próbálj bocsánatot kérni valamiért, amit nyilvánvalóan egy cseppet sem bánsz!"

" - Olyan jóképű vagy, hogy önmagáról is elfeledkezett. 

- Most, hogy mondja, tényleg kicsit zavartnak tűnt."

" - Ezért tartsd meg azt, ami boldoggá tesz, és élvezd minél tovább! Az élet túl rövid."

"A hűtőszekrényre tűzöm, Charlie papírja mellé. Ez emlékeztet arra, honnan indult az egész. Semmi utómunka, semmi mesterséges fény, semmi kompromisszum. Egyetlen örömteli pillanat, megörökítve az idők végezetéig."

"Tiniként gyakran éreztem magam láthatatlannak, de a fényképező mögött ez lett a szupererőm. A kamerának köszönhetően ráleltem egy olyan helyre a világban, ahol igazán kibontakozhattam."

"A fotó címet is kapott: Egy aranyló nyár. Ez lett a portfólióm ékköve, amikor jelentkeztem a fotósképzésre."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 3. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 3. (My Love Story with Yamada-kun at Lv999 3.)

 

*

Szintet lép-e a szerelem? 

Akane érzései Yamada iránt egyre erősödnek, ahogy az figyelmes és megbízható barátnak bizonyul mind az online, mind az offline életben – de a lány kezd mindent túlgondolni, amit a fiú társaságában tesz. 

Amikor Akane a guild többi tagjával részt vesz Yamada iskolai fesztiválján, a diákok azt hiszik, hogy Yamada barátnője, ami kínos félreértéshez vezet. 

További bonyodalmakat okoz, amikor Yamada a lázas beteg Akane segítségére siet. 

Vajon ez is csak a szokásos figyelmessége, vagy annál már valami többet jelez?

Szintet lépünk a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 harmadik részében! Nem kell azon filóznunk, hogy Akane és Yamada között lesz e valami, mert Mashiro nagyon a romantika irányába tereli a cselekményt, amit eddig is vártunk, de ebben a részben tesz érte erőfeszítéseket, és mutatja meg annak az előszelét, hogy merre is fog tovább haladni a manga története. Mint az eddigi részeknél, úgy most is azt érzem, hogy rövid volt, és túl hamar a végére értem.

Ebben a harmadik rész úgy érzem, hogy hiába Akane a főszereplőnk, mégis Yamada az, akire úgy igazán fókuszál. Már nemcsak azt a képet látjuk a fiúról, amit szépen kialakított magáról, már nemcsak az elzártság és a magának valóság sugárzik belőle, hanem szépen beleshetünk a függöny mögé, és megláthatjuk Yamada sokkal emberibb, és szerethetőbb, olykor gondoskodó és talán aggódó oldalát.

Ez a rész egy igazi fordulópont a manga életében, hiszen az online jelenlét mellett már arra is helyezi a hangsúlyt, hogy kilépve ebből a térből épkézláb emberi kapcsolatokat alakítson ki a karakterei között. Yamada és Akane nem feltétlenül az a páros, akire számítanál, hogy majd együtt lesznek, viszont ez a harmadik etap tökéletes példa arra, hogy megmutassa, ha úgy adódik egy zárkózott és sokak által megközelíthetetlen karakter is lehet gondoskodó, érdekelheti a másik fél, még akkor is, ha erre utaló jelek eddig nem voltak, vagy annyira elenyészőek ezek, hogy a homályban tartott minket. Akane betegsége tökéletes eszköz arra, hogy kicsit közelebb hozza hozzánk Yamadát, és megmutassa azt, hogy egy romantikus mangáról van szó, csak ki kell várni, amíg történik is valami.

Én ezt a részt is nagyon szerettem, már csak azért is, mert nagyon édes, aranyos és esetlen a My Love Story with Yamada-kun at Lv999. Csetlő-botló, de megvan a varázsa. Nem kell tőle nagy előrehaladást várni, mert apránként haladunk, viszont ha visszatekintünk az első részre, akkor már most érezhető a változás, az ahogy Yamada viszonyul Akane karakteréhez, és az, ahogy egyre inkább az előnyére változik a fiú. Szépen lassan kilép az online térből, de ugyanúgy fennmarad a megközelíthetetlensége, azonban Akane szépen lassan belesiklik a mindennapjaiba, és a szemünk előtt kezd el szárba szökni kettejük között valami egészen különleges.

Míg Yamadát eddig úgy ismerhettük meg, mint egy magányos fiút, akit nem érdekelnek a lányok, sem pedig a kapcsolatok, addig ebben a harmadik részben ezt megkérdőjelezzük, mert ha mások előtt bunkónak és szívtelennek is tűnhet az, ahogy viszonyul társaihoz, megmutatja, hogy ez nem feltétlen van így. Láthatjuk a gondoskodó oldalát, azt amelyik segít Akanénak, amikor beteg, és ott van neki támasznak, ott van, mert segítségre szorul, és Yamada önmagát is meglepve gondoskodik a lányról.

Teljesen odáig vagyok azokért a jelenetekért, ahol az emberibb Yamadát láthatjuk, aki nem az a megközelíthetetlen online játékos, hanem egy egyszerű gimis srác, aki csak éli az életét, de Akane segítségével kitör a buborékából, és olyan tetteket hajt végre, amit nem néznénk ki belőle. Emiatt ez a harmadik rész teljes mértékben Yamadáé, és Akane, mint segítség van jelen, hogy egy új oldalát ismerhessük meg a fiúnak.

Ebben a részben valamivel hangsúlyosabb Akane és Yamada kapcsolatának az alakulása, végre nemcsak Akane érzéseit láthatjuk, hanem azt is, ahogy Yamada reagál különböző szituációkra, ahogy szépen lassan összerakja fejben a dolgokat és cselekszik. Ami nagyon tetszett, hogy az előző részekhez képest kevesebb az online jelenlét, és több a való világba kivetített jelenet. 

Az illusztrációk és a képkockák tökéletesen átadják azt a képi világot, amit Mashiro szeretett volna, és nagyon jól használja azokat az eszközöket, amiket az online játék során megalkotott. Már nemcsak egy felhasználónév lebeg előttünk, hanem nevet és arcot is tudunk társítani hozzá.

Ennek a résznek az a különlegessége, hogy Akane ki van szolgáltatva érzelmileg, míg Yamada a hűvös és távolságtartó személyiségével áll helyt ebben a történetben, és ahogy haladunk előre a cselekményben úgy döbbenünk rá fokozatosan arra, hogy jóval több rejlik a fiúban, mint azt elsőre gondolnánk róla. Összességében én nagyon szerettem ezt a részt is, és még ha nem kezdted el olvasni a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 mangát, akkor ez legyen a jel, hogy kezd el! Nagyon szerethető, romantikus és iszonyat aranyos. Nem érdemes kihagyni!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz Bűntársa (A Gonosz Asszisztense 3.)

"Evie Sage első hónapja A Gonosz alkalmazásában meglehetősen szokatlanul telt, de legalább nem volt katasztrofális mértékben sokkoló."

*

JUTALOM JÁR ÉRTE: A Gonosz tanítványa kerestetik árulás (minimális), mágikus vagyoni kár okozása (állítólagos) és egy fegyverként használt sütemény (így történt) vádjával. Gyakran látható egy morcos béka (koronás, ítélkező) társaságában. Az „Evie” vagy a „Hagyd abba!” megszólításokra reagál. 

Evie Sage sosem gondolta volna, hogy a királyság legfélelmetesebb gonosztevőjének jobbkeze lesz. Az egyik pillanatban még egy „könnyű kis papírmunkát és alkalmi lefejezéseket” ígérő beosztotti pozícióra jelentkezett, a következőben pedig már térdig gázolt a zűrzavarban, gyilkossági tervekben és egy határozottan nem helyénvaló vonzalomban jóképű főnöke iránt. 

Most, hogy beteljesülni látszik egy mágikus jóslat, bérgyilkosok tűnnek fel a kastély társalgójában, és gyanúsan sok koronás béka rója az irodafolyosókat, Evie-nek valahogy túl kell élnie a mindennapokat anélkül, hogy lángba borítaná a királyságot, vagy teljesen elveszítené a méltóságát, ami már csak egy nagyon cinikus cérnaszálon lóg. 

A gonoszkodás nem volt része Evie középtávú tervének. De hát… az sem, hogy teljesen belezúg A Gonoszba.

"Trystannek is volt katapultja, és ha újabb sikolyt hall, akkor a pénzügyi osztály többi tagját is elkezdi kilövöldözni. Lehet amúgy is megteszi, csak szórakozásból."

Hogy én mennyire imádom ezt a sorozatot! Ha van sorozat, ami teljes mértékben nekem íródott, akkor az ez, mert minden egyes részt befalok, jelölők százával rakom tele, és idiótán vigyorgok olvasás közben. Ha valaki tudja esetleg, hogy A Gonosz mikor keres legközelebb asszisztenst magának, szóljon, mert muszáj jelentkeznem! Zseniális egy sorozat, röhögve nevetős, slow burn, tele galádsággal, egy elvarázsolt békával és mágiával!

Ahogy belekezdtem egyből visszatértek azok az érzések, amiket az előző két kötetnél éreztem. Imádtam ezt a részt, és olyan jó hangulatom volt végig, hogy nem győztem elrejteni közben a vigyorgást. A karakterek, a cselekmény és a történet is sokat fejlődött az első rész óta, és talán most érződik az igazán, hogy megérett a történet, már nemcsak lépkedünk a vékony jégen, már ami Tristant és Evie-t illeti, hanem történnek dolgok is. Eddig ez a slow burn készít ki a legjobban, mert ha haladunk is valamennyit előre, akkor sem annyit, mint amennyit én szeretnék. A csapat, a világ és a cselekmény is top tier. A legjobb karaktereket válogatta össze az írónő, és a történet szerteágazósága is jól jött A Gonosz Bűntársának. Tetszett az a kötetben, hogy ennyire sokfelé kellett figyeljek, az hogy nemcsak a Tristan-Evie vonal mozdult előre, hanem a többieké is. Jobban megismerhettem a karakterek zömét, a világ egy tágabb része tárult fel előttem, és még több a veszély, mint eddig. Nem egyszer éreztem azt, hogy bárcsak én is a kötet részese lehetnék, és ott lehetnék, amikor Kingsleynek van egy epizódja, vagy Evie valami vakmerőt mond, aminek már nem tud ellenállni Tristan sem, és csak úgy  perzselnek az oldalak. 

Az írónő humora és stílusa még mindig fenomenális, és a lehető legjobban adja át a történet lényegét. Megmutatja, hogy a sokak által A Gonosznak vélt férfi sem velejéig romlott, sőt sokkal jobban kedvelem ebben a történetben a gonosznak kikiáltott karaktert, mint a királyt, aki eddig nekem negatív karakter. Nem rajta van a hangsúly, de én ennek örülök, mert sokkal jobban bírom Beckyt, Kingsleyt, Pengét, Tatiannát vagy éppen a főszereplőinket, Tristant és Evie-t.

Maga a cselekmény nagyon szórakoztató, eseményekben gazdag, élvezhető és baromira olvasmányos. Van egyfajta sajátos hangulata, amit eddig más romantasy kötetek kapcsán még nem fedeztem fel, és emiatt egyedi A Gonosz Asszisztense sorozat. Ez a harmadik rész sem kevésbé élvezhető, mint az eddigiek, sőt nekem eddig ez a kedvencem. Valamivel hosszabb, mint az elődei, ennek amúgy nagyon örülök, és már lerágom a körmöm a slow burn miatt, de nem panaszkodok, mert minden csepp jutalom, amit Evie és Tristan életéből kaphatok.

A Gonosz Bűntársában Evie és az ő beszólásai, megszólalásai, felelőtlen tettei a hangsúlyosak, ezek is viszik előre a cselekményt, és ezek azok a pontok, ahol számíthatunk arra, hogy valami olyan fog történni, amire senki sem számít. Sem mi, sem pedig Tristan. Arra meg végképp nem vagyunk felkészülve, hogy mikor fog elszakadni A Gonosznál a cérna, és mikor jön el az a pont, ahol már nem tudja türtőztetni a vágyait, és bizony kézzelfogható bizonyíték tárul az Evie iránti vonzalma bizonyításaképp.

Az idei év egyik legjobban várt megjelenése számomra A Gonosz Bűntársa, és annyira örülök, hogy minden hozzáfűzött reményemet beváltotta, mert nagyon imádtam, és nem győztem lapozni, na meg jelölőzni olvasás közben. Evie és Tristan zseniálisak együtt, ahol ők ketten színre kerülnek, ott tuti, hogy fog valami történni. Kingsley miatt végig nagyon izgultam, és alig várom, hogy még többet tudjak meg, bár az sejthető, hogy a negyedik részben sem lesz kevésbé szórakoztató olvasni róla, főleg ha figyelembe vesszük a kötet utolsó fejezetét. Az Alexanderes vonal, ezzel az elátkozott békakirály vibe-bal nagyon ütős, de már várom, hogy megismerhessük Alexandert is, ne csak Kingsleyt. A cselekmény ezúttal is kalandos, szerteágazó, ugyanakkor könnyen követhető, és szinte lehetetlen elveszni a különböző nézőpontok között. Én imádtam, és alig várom a következő részt. Annak kifejezetten örülök, hogy így a harmadik részre történik is valami Evie és Tristan között, de szeretném, ha a továbbiakban gyorsabban haladnának, mert megöl ez a slow burn!! Ha szeretted az előző részeket, ne hagyd ki a sorozat harmadik, legújabb magyarul megjelent részét! Ha pedig még nem kezdtél bele a sorozatba, legyen ez egy jel, hogy itt az ideje!

"Amikor főnöke kitárta az ajtót, Kingsley jelent meg a küszöbén, és a tábláján még mindig az virított: Végre."

"Sage felsóhajtott, az orrán levő ránc egy pillanatra elvonta Trystan figyelmét, és a férfi ostoba módon számlálni kezdte a szeplőit."

" - Kavicsokat kellene tenned a cipőmbe - motyogta a férfi révetegen. 

- Micsoda? - Rebecka lenézett, majd újra fel. - Miért? 

- Mert menten elrepülök - felelte Penge, és megérintette az arcát, ahol az imént megérintette a nő ajka."

"Még ha Trystané lett is volna a világ összes önuralma, azok után, hogy két hétig távol kellett tartania magát a lánytól, csak az árnyékból leskelődni utána, és az ajtókhoz, falakhoz, sőt, olykor az ablakokhoz nyomni a fülét, csak hogy hallhassa a lány hangját, csupán egyetlen lehetséges válasz létezett tanítványa ajkának gyöngéd érintésére. 

És ez természetesen az volt, hogy elvesztette a maradék ép eszét."

" - Nem figyeltem, uram. 

Trystan elkomorodott. 

- Miért nem? 

- A mellkasodat bámultam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Leigh Rivers: Little Liar - Kis Hazug (A Csend Hálója duológia 2.)

"Nincs kőből a szívem, csak tele van méreggel."

*

Malachi Vize egész életében egy valakire vágyott. 

Egy célja volt. Egy leküzdhetetlen rögeszméje, amiről sosem tudott lemondani. 

A fogadott nővéréről, Oliviáról. Olivia a világgal dacolva most először áll ki mellette, és Malachi soha többé nem akarja kiereszteni a markából, csakhogy a boldogságát hamarosan nagyhatalmú ellenségek zúzzák szét, akik meg akarják kaparintani Oliviát. 

Malachi megszerezte Oliviát. 

De elvesztette. 

Sebesülten és még most is a démonjaival küzdve Malachi kénytelen nem várt szövetségeket kötni, hogy levadássza az ellenségeit. De nem hagy fel a harccal, míg vissza nem szerzi Oliviát. 

Mindegy, mibe kerül.

"Én mindig jól viselkedem. Az emberek egyszerűen nem szeretik, hogy más vagyok, mint a többiek. Játszani akarnak, barátkozni, meg minden, de nekem fogalmam sincs, hogyan kell."

Ismeritek azt az érzést, amikor egy történet kitépi a szíveteket? Malachi Vize és a Little Liar pont ezt teszi velünk. Ha azt hitted, hogy a Little Strangernél nem lehet szívbemarkolóbb egy történet, akkor itt van a Kis Hazug, ami még több Malachi-t ad, még több gyötrelmet és még több szenvedést, de pont emiatt nem tudtam nem átélni a cselekményt, és muszáj volt újra Malachi fejében lennem.

A kötet első fele a már átélt traumákat fejti ki, mutatja meg azokat a hézagokat, amiket eddig Malachi szemszögéből nem láthattunk, és pont emiatt volt olyan érzésem, mintha az első részt, a Little Strangert olvastam volna újra. A gyerek Malachi miatt újra darabokra tört a szívem, és ha nem éltem volna át újra ezeket az érzéseket, talán nem is adott volna akkora élményt a kötet. Még mindig sötét, még mindig elborult, még mindig beteg, de ez mind igaz Malachi Vize-ra is, mégsem tudunk ellenállni neki. Teljesen kicsinált ez a regény, és Malachi fejében kalandozva rám is rámtört az elmebaj olvasás közben, de ez mind hozzájárul A Csend Hálója duológia olvasásához, és így teljes a történet. A kötet második fele az, amiben olyan események történnek, amiket eddig még nem láttunk, illetve amik meglepetéssel szolgálnak. Az írónő megmutatja, hogy a Little Stranger még csak a kezdet volt, és az igazi elborult, sötét gondolatokat a második részre, a Little Liarre tartogatja. Egy olyan érzelmileg intenzív, sötét hangulatú regény a Kis Hazug, ami a hazugság, a trauma és a bizalom törékenységét vizsgálja, ezekre helyezi a hangsúlyt. Nem egy könnyű olvasmány, én mégis úgy gondolom, hogy dark romance olvasóként érdemes elolvasni ezt a duológiát, ha másért nem, már azért megéri, hogy utána beutaltathasd magad terápiára.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első, már csak azért is, mert sokkal többet lehetünk Malachi fejében, és emiatt sokkal jobba átjött a történet lényege. Malachi egy meghasadt személyiség, akinek az élete egy valaki körül forog, és ezt a mániát ismétli az írónő, hol a mélybe ugrunk közben, hol pedig elmerülünk az őrültségben.

Olivia a Kis Hazugban ugyanolyan fontos karakter, mint a Kis Idegenben, de már nemcsak azt a kislányt látjuk, akiket a Vize szülők örökbe fogadtak, hanem a nőt is, aki tud és mer is nemet mondani. Végre kiáll önmagáért, és bebizonyítja, hogy Malachi nemcsak a testvére, hanem a pasija is. Csavart, elmebeteg, ugyanakkor valós az ő szerelmük, legyen akármilyen elborult is Malachi elméje.

A szexuális töltet ebből a kötetből sem hiányozhat, és szerintem sokkal pikánsabb is, mint a duológia első részében. Perzselően szexi oldalak, brutalitás és erkölcstelenség jellemzi ezeket a jeleneteket, de ez Malachie Vize nem lehet, és nem is szabad megváltoztatni, mert őt így kell elfogadni, így kell szeretni, és Olivia bármit megtenne a szerelméért. 

Maga a kötet sötét és nyomasztó hangulatot áraszt, amit nem könnyű olvasni. Mint ahogy az nektek is feltűnhetett Leigh Rivers nem egy hagyományos szerelmi történetet írt. Tele van traumákkal, megkérdőjelezhető tettekkel, megkérdőjelezhető érzelmekkel, de ebben rejlik a duológia varázsa, hogy nem a megszokott, és nem egy sémára épül. Malachi és Olivia szerelme ennél toxikusabb nem is lehetne, mégis van bennük valami, ami megfog, és nem ereszt. A gátlásaidat jó, ha leveted az írónő regényét olvasva, mert a Little Liar sem a gyengédebb lelkeknek való, akik követik a szabályokat, hanem azoknak, akik szeretnek kilógni a sorból, és valami szokatlant, valami nem odavalót csinálni. Tény és való, hogy a történet nagyon megosztó, nem véletlenül, hiszen olyan trope-kkal és meglátásokkal dolgozik, ami nem nevezhető hagyományosnak, de úgy hiszem, hogy a rutinos dark romance olvasók nem fognak olyanon fennakadni, mint örökbefogadott testvérek közötti szerelem, egy kis fájdalom és megannyi sötétség. Igazi téboly a Kis Hazug, de minden elolvasott oldal után egyre inkább azt érezteti, hogy akárcsak Malachi Vize te is sérülsz közben. Ha szeretted az első részt, a Little Strangert, ne hagyd ki a folytatást sem!

"Én mindig jól viselkedem. Az emberek egyszerűen nem szeretik, hogy más vagyok, mint a többiek. Játszani akarnak, barátkozni, meg minden, de nekem fogalmam sincs, hogyan kell."

"A terapeuta a gyerekkoromról beszélt nekem. Az első találkozón azt kérdezte, hogy mit vettek el tőlem a szüleim. 

Mindent. 

Mindent elvettek tőlem."

"Szeretlek most, szerettelek tegnap is. Amikor gyerekek voltunk, amikor tinik, amikor börtönbe küldtél, és amikor újra rád találtam, akkor is. Holnap is szeretni foglak. És a következő hónapban, a következő évben is. Szeretni foglak, ha a gyermekemet hordod, ha öreg és ősz leszel, sőt akkor még jobban szeretlek majd, mert ott lesz előttem az egész élet, hogy még jobban és jobban beléd szeressek. Elég ez neked, Olivia? Vagy több kell ennél?"

"Megfeszül az állam, ahogy az ajtóra tapasztom a homlokomat, és csukott szemmel hallgatom a szipogását. Olivia sír. Miattam. Már megint megtörténik – boldogtalanná teszem. El fog hagyni, mert kiborítom."

"Azt hiszem, a húgom gerjed a szomnofíliára. Nem mintha zavarna!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caroline Pecham & Susanne Valenti: Árnyhercegnő (Zodiákus Akadémia 4.)

 

"A csillagok energiáját meglovagolva tértem vissza a Királyodúba."

*

Az árnyak a véremben vannak. 

Érzem, ahogy belém ássák magukat, a bőröm alatt kúsznak, foglyul ejtenek. 

De a bennem élő sötétség még mindig jobb, mint az engem körülvevő. 

A négy égi örökös mindenre hajlandó, hogy elpusztítson engem és a testvéremet. 

Ám még mindig nem fogták fel, hogy sosem volt dolguk nálunk erősebb lényekkel. 

És amikor napvilágra kerül a titkunk, készen kell állnunk szembeszállni velük, és az összes ellenünk törő kegyetlen tündérrel. Vagy mi, vagy ők. 

Az pedig holtbiztos, hogy nem mi maradunk alul.

" - A tűz középpontjában ég leghevesebben a fa. Minél nagyobb a megpróbáltatás, annál erősebb leszel."

Az eddigi leghosszabb Zodiákus Akadémia kötet címét kapja... az Árnyhercegnő! A maga 800+ oldalával soknak tűnik, viszont annyira imádom ezt a világot, hogy még ezt is kevésnek érzem. Nagyon jó ez a rész, tovább bonyolódik a Vega ikrek sorsa, a fiúkat egy sokkal kegyetlenebb oldalukról ismerhetjük meg, de Toryt és Darcyt sem kell félteni. Adok-kapok helyzetek, átverések, kicseszések és megannyi epic pillanatnak lehetünk a részesei ebben a részben.

A kötet végig baromi izgalmas, képtelenség letenni, tele van olyan történésekkel, amik nagy jelentőséggel bírnak, a Tory-Darius-Caleb háromszög is hangsúlyosabb, mint az eddigi részek alatt, illetve Darcy és Orion románca is tovább égeti a lapokat. Nem titok, hogy én már rég letettem a BlueLance páros mellett a voksomat, így továbbra is ezek a részek a kedvenceim, ahol Darcy és Orion titkos és tiltott kapcsolatába tekinthetünk be. A Zodiákus Akadémián töltött idő is tovább folyik, és azt érzem, hogy a Vega ikrek sorsa talán sosem lesz zökkenőmentes, sosem lesz konfliktus és kicseszés mentes, mert az égi örökösök ezt nem hagyják. Amíg eddig valamennyire szimpatizáltam Seth-tel, az most úgy égett el, mint egy tollpihe, mert egy kicsit megutáltatta velem őt a két írónő. Viszont azt nem tagadom, hogy vannak érdekes pillanatai a srácnak, ami miatt nem is olyan tuskó, mint amilyennek mutatni akarja magát. Tory és Darcy az Árnyhercegnőben is remekel, és sorra veszik az akadályokat, amiket nemcsak az Akadémia görget eléjük, hanem bizony a srácok is, akik hiába piszok szexik, ha belül elkárhozottak, és jelen pillanatban azt érzem, hogy a jó pillanataik ellenére sincs esély a számukra a javulásra. Ettől függetlenül imádom őket, főleg Maxet a kis afférja miatt, mert valljuk be irtó mulatságos, ahogy fut Geraldine után, és ahogy sorra kapja a kosarakat. 

Maga a cselekmény hosszadalmas, sok minden történik, de úgy igazán az utolsó pár száz oldal pörög be, és mutatja meg, hogy miért is érdemes folytatni a sorozatot. Nagyon sokat nevettem olvasás közben, éreztem azt, hogy nagyon jó helyen vagyok, és olvadtam el, amikor Darcy és Orion jeleneteit olvastam. Imádom ezt a tiltott viszont köztük, ami kötetről-kötetre egyre valóságosabb és egyre mélyebb. Annyira jók együtt, és egy bizonyos résznél megállt az ütő bennem, de alig várom, hogy merre alakul tovább a kapcsolatuk.

Tory és a háromszöge miatt feszültséggel, akciódús jelenetekkel és adrenalinnal teli a történet. Ő az az iker, aki jobban szereti az adrenalint, a veszélyeket és előszeretettel húzgálja a sárkány bajszát, nem érdekelve, hogy ezzel felbőszíti vagy esetleg kihúzza a gyufát, és lángokba borít mindent. Kétségtelen, hogy a feszültség és a banter megvan Tory és Darius között, ugyanakkor Caleb sem kerül ki a képből, ami ad egyfajta pikantériát a kötetnek. 

Végre beérik a dolog Tory és Darius között, ám ez nem feltétlen jelenti azt, hogy minden happy. Rutinos Zodiákus Akadémia olvasóként tudjuk, hogy a tűzszünet talán sosem jön el, és minél tovább jutunk a sorozatban, annál inkább fognak égni az oldalak, és azt várjuk, hogy mikor fog minden lángolni közöttük. Az Árnyhercegnő olyan, mintha a két írónő lelocsolta volna benzinnel, és arra várunk, hogy mikor ejtenek el egy gyufát. Ez a gyufa a kötet lezárásával lángba borít mindent, és sóvárogva várhatjuk a következő kötet megjelenését!

Megtaposott, megrágott majd kiköpött a Zodiákus Akadémia negyedik része, de ha ennyire zseniális, akkor állok elébe, és bármikor szétcseszheti az agyamat. A fókusz ezúttal is az örökösökön meg a Vega ikreken van, viszont a cselekmény továbbra is érdekes és szórakoztató. Imádtam ebben a részben azt, hogy az utolsó száz oldalon próbált felállítani egy idillt, hogy aztán jól odacsapjon a végével! Zseniális sorozat zseniális résszel, ami igen, baromi hosszú, de a rajongók akkor is szeretni fogják, mert ha egyszer elkezded a Zodiákus Akadémiát függő leszel, és addig nem lehet megnyugvásod, amíg a végére nem érsz. Ebben a részben Toryt sikerült jobban megkedvelnem, míg Darcy megerősítette azt, hogy miért ő a kedvenc Vega ikrem. A BlueLance részekért repesett a szívem, és alig vártam, hogy Darcy vagy Orion szemszögéből olvashassam az eseményeket. Ezúttal veszélyesebb a kettejük között kialakult kapocs, hatalmas a tét, de a vallomástételek megerősítettek abban, hogy nem szabad kételkedni Lance Orionban, és olvasás közben kicsit mi is beleszeretünk, én legalábbis még jobban beleszerettem ebbe a mogorva és seggfej professzorba. :D Ha te is akkora Zodiákus Akadémia függő vagy, mint én, akkor ezt a részt is be fogod falni, és alig várod majd, hogy május legyen, és tudd folytatni, illetve újra az Akadémia falai között tölteni az idődet.

"És úgy érzem, hogy mostantól ez lesz az életünk. Folyamatosan olyan dolgokat kell tennünk, amiket egyáltalán nem akarunk. Felelősséggel halmoznak el minket, miközben csak szabadságra vágyom."

" - Ügyes, Seth. Kábé egy teáskanál érzelmi intelligenciájával rendelkezel - mondta."

" - Neked adom a szívemet. Ha cserébe nekem adod a tiédet, akkor életünk minden egyes pillanatát annak bizonyításával töltöm, hogy méltó lehetek rá."

"Hozzám húzódott. A csillagok a fejünk felett ragyogtak, várakozó energia gyülekezett körülöttünk. Lélegzete az enyémmel táncolt, illata beborított, és előcsalogatta szívem legsötétebb vágyait."

"Meglehetősen más dolog azt gondolni, hogy a lányok éreznek valamit, és tudni azt. Kicseszett enigmák, titokba csomagolva. Szóval ha megtalálod a kulcsot hozzájuk, akkor mondd el nekünk is."

"Túl mélyen egymásba gabalyodtunk már, és mintha az egész világegyetem összeszövetkezett volna, hogy így is maradjunk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)