Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme (Orczy Mimi kalandjai 5.)

"Weisz Manci még életében nem látott ilyen pimasz cselédlányt, pedig lassan húsz éve állt a pult mögött."

*

Orczy Mimi és hűséges szobalánya, Anka egy kellemes nyári vakációra érkezik Imrei gróf és felesége erdélyi otthonába, ám a háziaknak fogalmuk sincs arról, hogy a két lány még korábban helyet cserélt egymással! Míg Anka ezúttal az úrilányok életébe kóstol bele, addig Mimi a személyzet mindennapjaival és teendőivel ismerkedik… De nem sokáig, mert a megérkezésük után nem sokkal szörnyű bűncselekmény történik a házban: a kastély könyvtárszobájában ugyanis valaki meggyilkolja a ház urát! De kinek állhatott az útjában az öreg Czibere gróf? A gyerekeinek, Ágostonnak és Katalinnak, akiket kizárt volna az örökségből? Vagy netán valaki a személyzetből orrolt meg rá annyira, hogy elvette az életét? 

A cselédruhába bújt Mimi nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy a kastélyban mindenkinek van valami takargatnivalója – a kérdés csak az, hogy fel tudja-e göngyölíteni az esetet, és megtalálja-e a gyilkost, mire Kolozsvárról megérkezik egy igazi detektív!

" - Megőrzöm a titkodat, ha te is az enyémet - kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót."

Elérkeztünk a sorozat utolsó előtti részéhez, ahol Anka és Mimi szerepet cserélnek. Ezalatt a kötet alatt és a cserének köszönhetően Mimi még inkább kibontakozhat, szabadabban mozoghat és beleshet a szolgálók életébe. A helyszínünk ezúttal Erdély és egy erdélyi kastély szellemének nyomába eredünk, na meg egy gyilkosság is keresztezi Mimi útját. Nagyon tipikus, hogy mindegy hova megy Orczy Mimi a baj akarva-akaratlanul, de rátalál.

A végzetes vonatút után már csak idő kérdése volt mikor talál rá legközelebb a baj Mimire és Ankára, azt viszont nem gondoltam volna, hogy már a kastélyba érkezés első estélyén szembejön velünk a halál. Ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesz egyre jobb és jobb az Orczy Mimi kalandjai. Mimi minden egyes kötettel egyre jobban megmutatja, hogy ki is ő, és hogy a társadalmi elvárásoknak fittyet hányva vág bele a nyomozásba. 

Ezzel is megmutatva, hogy nem egy bajba jutott kisasszony ő, akit meg kell menteni, hiszen eszes és képes gyilkosságokat felgöngyölíteni. Erre példa az eddigi megjelent kötetek, de ahogy egyre többet olvasunk a sorozatból, úgy az ügyek is egyre komolyabbak, és furfangosabbak lesznek. Árnyaltak, részletgazdagok, és tényleg gondolkodni kell, hogy rájöjjünk a gyilkos kilétére. 

Tudtam, hogy Erdélyben is meg fogja találni a baj a lányokat, de azt nem gondoltam volna, hogy az eddigi legrészletesebb és legfurfangosabb ügy elébe nézünk. Akár idilli is lehetne a helyszín az erdélyi kastély miatt, de útközben sokkal komolyabb felütést kap, mint amire számítanánk. Egy erdélyi kastély, ahol éjszaka nemcsak egy szellem garázdálkodik, hanem ahol családi titkok és a gyilkos is az árnyak között bujkál. Ugyan mi baj lehetne abból, hogy Mimi elkezd nyomozni?

Az alap és a nyomozás lefolyása már olyan hangulatot ad, mintha egy detektívregényt olvastam volna. Ruff Orsolya nagyon figyelt a részletekre, a nyomokra és a kirakós darabjaira, hogy a végén összeálljon a kép, és megmutassa, hogy mennyire zseniális is Az erdélyi kastély szelleme. Minden részlet és apró nyom a végére a helyére kerül, és megmutatja, hogy végig ott volt előttünk a válasz, csak össze kellett volna rakni a kirakós darabjait. Minden Orczy Mimi kalandjai kötetnél elámulok, hogy milyen eszes is Mimi, és nem lehet túljárni az eszén.

Mimi és a nyomozás mellett úgy érzem, hogy Anka az új szerepében egy kicsit elveszett. Örültem volna, ha több szerep jut neki, viszont így is nagyon izgalmas olvasmány Az erdélyi kastély szelleme. Tetszett az a kötetben, hogy hozza a tőle elvártakat, a megszokott hangulatot, és úgy igazán megmutatja, hogy nem lehet csak úgy túljárni Mimi eszén. Érdekes volt továbbá látni, ahogy Anka próbál azonosulni az új helyzettel, és nem lebuktatni Mimit azzal, hogy nem ő Orczy kisasszony.

A kastély lakói közül a leginkább Maci nénit kedveltem meg, aki egy igazán leleményes öreg hölgy. Tetszett, ahogy megvezette a rokonait, és ezáltal megláthatta azt, amit alapvetően nem látott volna. Jól állt neki ez a törékeny szerep, még úgy is, hogy alapvetően egy eléggé erős személyiség, akit nem lehet csak úgy félreállítani, és akit nem lehet csak úgy meglepni, ám Miminek ez mégis sikerült. 

Mint minden Orczy Mimi kalandjai kötetben, úgy Az erdélyi kastély szellemében is van melléklet, méghozzá receptek formájában, amit biztos, hogy egyszer ki fogok próbálni, mert nagyon jól hangzanak, és szeretem ezeket a plusz dolgokat, amiket a kötet ad. Ruff Orsolya nagyon szépen hozzászoktatott minket a jóhoz, és rendesen hiányolnám, ha nem lenne minden kötet ennyire extra, ha nem lenne benne valami plusz.

A bűntény és a körülötte való nyomozás tökéletesen megmutatja, hogy egyik család sem tökéletes, és mindenhol vannak titkok, igen ám, de a Czibere család megmutatja, hogy nem minden titok rossz dolog, és sorsok változhatnak meg miatta. 

Maga a cselekmény aprólékosan van felépítve, minden egyes elejtett elem segít a nyomozásban, és abban, hogy Mimi még közelebb kerüljön a gyilkos leleplezéséhez, és ebben holmi nyomozók sem akadályozhatják. Az erdélyi kastély szelleme az első önálló ügye, és remekelt benne. Örülök, hogy az írónő megadta neki a lehetőséget, hogy bizonyítson, és élvezet volt olvasni, ahogy összerakta a kirakós darabjait, az okfejtéseit és azt, ahogy felgöngyölte a gyilkosságot. A kötet vége meg várakozással töltött el, és alig bírom kivárni, míg megjelenik a sorozat utolsó, egyben zárókötete, amire remélhetőleg nem kell már sokat várni!

" - Semmi sincs rendben - morogta az orra alatt Rozi."

"Tényleg, hol van Rézi?"

" - Megőrzöm a titkodat, ha te is az enyémet - kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót."

"Weisz Manci még életében nem látott ilyen pimasz cselédlányt, pedig lassan már húsz éve állt a pult mögött."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland Saga 5. (Vinland Saga 5.)

*

Askeladd csapata télire egy angol faluban táborozik le, mit sem tudva arról, hogy Thorkell serege nem messze tőlük ugyanígy tett. Egy falusinak sikerül elmenekülnie és hírt vinnie a dánok hollétéről, és az üldözés a kegyetlen hideg és a nehéz terep ellenére folytatódik. Askeladdnak azonban nem csupán az ellenséges harcosokkal és az éhezéssel kell szembenéznie, hanem a táborán belüli árulásokkal is, amelyeknek hol elkövetője, hol elszenvedője lesz…

Ez az ötödik rész valami brutál kegyetlen volt! Amikor belekezdtem a mangába, pont arra számítottam a vikinges vonal miatt, hogy ennyire véres és brutális lesz, és minden egyes eddigi rész ilyen, viszont úgy érzem, hogy a Vinland Saga 5. az eddigi legvérmesebb és legkegyetlenebb. Végre megérkeztünk az igazán véres részekhez, ahol tényleg úgy hullanak a karakterek, mintha annak nem lenne súlya, és úgy gyilkolásszák egymást a vikingek, mint még soha.

Askeladd, Thorfinn és Thorkell kalandjai, vagyis inkább viszontagságai folytatódnak a manga ötödik részében. Brutálisan jó volt ez a rész, a tél viszontagságaival mit sem törődve menetelnek előre a vikingek, és jaj annak, aki az útjukba kerül. Míg az elején Askeladd és Thorkell külön-külön utakon jár, addig a végére találkoznak, de ebben nincs köszönet.

Végigkíséri az utunkat árulás, kegyetlen gyilkolászás, vérengzés, egy falu megsemmisítése, elégedetlenkedés, a vikingek részéről felüti a fejét egy kisebb fajta lázadás, ám ez nem tart sokáig, és ahogy haladunk úgy lesz egyre kiélezettebb a helyzet. Sem Askeladd, aki még mindig egy kegyetlen vezér, sem pedig Thorkell nem ússza meg a kegyetlen telet, de azt hiszem időszerű, hogy ne csak a csatákat és a rajtaütéseket lássuk, hanem a zord valóságot is, a várakozást, a tétlenkedést és azt, hogy nem csak összecsapásból áll a vikingek élete. Mindezt korhű környezetben, sallangoktól mentesen mutatja meg Jukimura Makoto. Néhol brutálisabb és véresebb eszközökhöz nyúl, néhol kegyetlen, de az biztos, hogy illik ahhoz a korhoz, amit megjelenít a manga lapjain.

Ez az ötödik rész mutatja meg igazán a manga valóságát. Elkezd egyre sötétebb lenni a kép, és egyre inkább kezd előjönni a politikai vonal is a portyázások és a bosszú mellett. Azonban a bosszú most kicsit háttérbe szorult, amit nem bánok, mert még bőven van Thorfinnak ideje bosszút állni, és elégtételt szerezni az édesapja miatt. Kevesebb szerephez jutott most, de amikor megkapta a lehetőséget, akkor megmutatta, hogy már egyáltalán nem kell félteni őt. Egyre felnőttesebb, egyre megfontoltabb, és végig ott lebeg a szeme előtt a cél, ami Askeladd megsemmisítése.

A hatalomért folytatott játszma tovább éleződik, és lassan szembekerül a két ellentétes csapat; Askeladd csapata és Thorkell csapata. Mind a ketten valahol őrültek, de talán Thorkell az őrültebb kettejük közül. Míg Askeladdnak céljai vannak, addig Thorkell mindent az élvezetekért, a vérontásért, és az izgalomért tesz, ami kiemeli őt a többi viking közül. Megmutatja, hogy milyen más értékrenddel rendelkezik, mint pl. Askeladd vagy Thorfinn.

Knut herceg még most sem bontakozott ki, számomra olyan ő, mint egy elkényeztetett, hisztis gyerek, aki nem tudja átlátni a helyzet komolyságát, aki csak sodródik az árral, és aki eddig nem sok vizet zavart, nem igazán kapunk belőle sokat, és még mindig kérdéses, hogy mit is gondolok róla. Reméltem, hogy ebben az ötödik részben nagyobb jelentőséget fog kapni, de ez nem így lett, viszont remélem lassan kiderül, hogy mit is keres ő ebben a vikinges mangában.

Ami különösen tetszett ebben a részben az az, hogy Jukimura nem hanyagolja el a megszállt falvak helyzetét sem, hiszen bemutatja, hogy mégis min kell keresztülmenniük egy-egy megszállás alkalmával, amit igazi brutalitással szemléltetnek a képkockák.

Ha szerencséjük van nem mészárolják le őket, és teljesíthetik a vikingek kéréseit, amik hol abszurdak, hol lehetetlen megfelelni nekik. Az éhezés és a tél hadjáratai nemcsak a falu lakóit sínyli meg, hanem a vikingeket is, akik emiatt ingerlékenyebbek, lobbanékonyabbak és sokkal könnyebben elborul náluk az a bizonyos.

Összességében nagyon élveztem ezt a részt, és örülök, hogy ahogy haladunk előre egyre többet és többet láthatunk a vikingek portyázásából, Thorfinn bosszúja is aprólékosan mutatkozik meg, és mutatja meg, hogy ha kell tud várni, és nem feltétlenül meggondolatlanul viselkedik. Askeladd, Thorfinn és Thorkell hármasa gondoskodik arról, hogy ne legyen eseménymentes a Vinland Saga ötödik része sem. Ha érdekel a vikingek világa, és szeretsz mangákat olvasni, akkor semmiképp se hagyd ki Jukimura Makoto Vinland Saga sorozatát!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Becka Mack: Fall wit Me - Zuhanj velem (Playing for Keeps 4.)

" - Szexelünk a tengerparton, a privát medencénkben, a teraszon."

*

Egyéjszakás kalandnak kellett volna lennie. De mi van, ha nem tudják maguk mögött hagyni? 

Jaxon Riley három dologban kiváló: balhé kirobbantásában a jégen, nők felszedésében a meccsek után, és otthon a világ legjobb cicaapucijának lenni. A kapcsolatok sajnálatos módon nem fértek fel a listára… 

Lennon Hayesnek épp a nászútján kéne lennie, ehelyett magányos szingliként nyaral egy mogorva, tetovált férfi szomszédságában, aki még a partnerét is elüldözte a szállodából. Egymásba botlanak a bárban, ami civakodásba és koktélozásba torkollik, aztán a lány azon kapja magát, hogy az ellenség ágyában kötött ki, úgyhogy még napkelte előtt lelép. Lennon terve, miszerint egy új városban kezd új életet, remekül alakul, egészen addig, amíg el nem kezdi az új munkáját: ő a Vancouver Vipers új fotósa. Hogy ki a védő, aki mogorva tekintettel méregeti a terem másik feléből? Az egyéjszakás kaland, akivel nem kellett volna többé találkoznia. Még szerencse, hogy egyikük sem keres komoly kapcsolatot… 

Jaxonnak nem szokása szerelembe esni, ám ha mégis megtörténik, nem hajlandó egyedül csinálni. Azt akarja, hogy ha ő zuhan, zuhanjon vele Lennon is.

"A macska miatt jöttem, a lakótársakból szerelmesek sztori miatt maradtam."

Ha nem tudod, hogy mit kezdj magaddal az Off-Campus sorozat után, akkor had mutassam be neked Becka Mack Playing for Keeps sorozatát, ami felnőtt hokisokról szól, tele van érzelmekkel, szerethető karakterekkel, hokival, erős férfiakkal és olyan románcokkal, amikért tűzbe mennél. Ez alól Jaxon és Lennon sem kivétel, aki nem mindennapi módon találkoztak, és nem éppen tehermentes az egymásra találásuk, de pont az a jó a Zuhanj velem c. kötetben, hogy tele van megoldásra váró problémákkal, egy makacs hokissal és egy nagyon belevaló fotóssal, akinek újra kell kezdenie az életét.

Imádtam ezt a részt, főleg Jaxon és Kesztyű miatt, na meg a humoros és pikáns részletek miatt. Ahogy elkezdtem olvasni egyből csillapult az Off-Campus hangoverem, amiért nem lehetek eléggé hálás, mert végre egy hokis történet, ami kihozott ebből a gödörből, amitől nem tudtam kimászni. Tökéletes alapot adott egy nem is olyan új mániámnak, hiszen nagyon szeretem Becka Mack Playing for Keeps sorozatát. Lennon az a női karakter, aki kellett Jaxon mellé. Mind a ketten hatalmas batyut hordanak a hátukon, és kell a másik ahhoz, hogy ez a batyu ne teher legyen, hanem egy új lehetőség. Míg Lennon a befuccsolt majdnem házassága elől menekülve kezd életet Vancouverben, addig Jaxon a hokicsapatnak másfél éve a tagja, aki egész életében azt érezte, hogy nem kell, hogy senki sem törődik vele, senkinek sem igazán fontos ahhoz, hogy hosszútávon elköteleződjön mellette, és aki saját maga is azt érzi, hogy nem érdemli meg a szerelmet, azt hogy foglalkozzanak vele, és valakinek ő legyen a fontos, az a személy, akinek nem fordítanak hátat, és akkor is ott vannak mellette, ha hibázik, vagy ha segítségre van szüksége, akkor is, ha nem mondja ki, hogy mire van szüksége.

Eddig a srácok közül Jaxon története hatolt a legmélyebbre. Nagyon megérintett a sorsa, azok a megpróbáltatások, amiket át kellett élnie, és ahogy végig érezte magát a kötet alatt. Még, amikor ott volt előtte a boldogság sem mert élni neki, nem merte elhinni, hogy megérdemli, és ez teljesen kicsinált érzelmileg. Nagyon megviselt, és a szívemen viseltem a sorsát. Azóta szerettem volna olvasni az ő történetét, amióta örökbe fogadta Kesztyűt, és esélyt adott ennek az édes cicának a családra, és a boldogságra.

Lennon élete sem bukkanómentes, hiszen eléggé szokatlan szituációban mutatkozik be előttünk, de már amikor megjelent tudtam, hogy sem én, sem pedig Jaxon nem fogunk unatkozni a Zuhanj velem alatt. Ha a trope-kat nézem, akkor egyéjszakás kaland, grumpy x sunshine, hokis x fotós, he fall first, runaway bride és found family. A karaktereink idősebbek, így a problémák és a felmerülő nehézségek is komolyabb hangsúlyt kapnak. 

Maga a cselekmény elsőre hosszúnak tűnhet, de ahogy elkezdjük ez már fel sem merül, annyira a rabjai leszünk a kötetnek. Becka Mack sorozata, és a Fall with Me is tele van érzelmekkel, szerethető ám makacs férfi karakterrel, egy olyan hősnővel, aki ott van Jaxon mellett, aki türelmes, aki tudja, hogy mit akar és kivárja a megfelelő pillanatot.

Imádtam Jaxon és Lennon párosát, azt a dinamikát, ami kettejük között van, és ha van pár, akiknek együtt kell lennie, akkor ők azok. Nemcsak támaszkodhatnak egymásra, hanem olyan apróságokra is figyelnek, mint a gyerekkori álmok megvalósítása, a kedvenc virág beszerzése vagy éppen a Kesztyűről való gondoskodás. Nemcsak Jaxon mutatja meg, hogy a tetovált és mogorva külső alatt egy softy, hanem Lennon is, hogy a múltbéli csalódások után is képes nyitni, és megszerezni magának azt, akit akar.

Amit a legjobban értékeltem a kötetben az az, hogy tele van szeretettel, humorral, édes pillanatokkal, ugyanakkor a szenvedélyt sem vetette meg, és úgy volt tökéletes, ahogy van. Nagyon jó volt látni, ahogy a srácok befogadták Jaxont, akkor is, ha ő maga ezt csak nagyon sokára realizálta, ahogy valódi barátokká, és szó szerint egy családdá váltak, akik ott állnak mögötted, ha arra van szükséged, de a kispadról is tudnak szurkolni, ha épp azt érzed, hogy megfulladsz vagy össze vagy zavarodva, és egyedüllétre vágysz, mert ezek a hokis srácok akkor is ott vannak, ha kész vagy kihúzni a fejed a csigaházadból, és kész vagy meglátni a valóságot, azt ami végig ott volt előtted, csak féltél megnyílni, és féltél az elutasítástól. Valószínűleg minden résznél azt mondom, hogy ez a kedvenc részem, de Jaxon és Lennon története hatalmas kedvencem lett. Imádtam a dinamikájukat, a kis életüket, amit kialakítottak, és jó volt látni, ahogy Lennon kiegészítette Jaxont, és ahogy Jaxon megmutatta Lenonnak, milyen az ő világa, és azt, hogy van neki benne hely, még ha fél is beismerni. Ha szereted a hoki románcokat, és kész vagy belevetni magad egy nagyon szerethető sorozatba, akkor ne hagyd ki a Playig for Keepst Becka Macktől, de ha csak egy szívmelengető történetet olvasnál az újrakezdésről és a félelmekről, akkor a Zuhanj velem tárt karokkal vár!

"Hogy a húsz perc hatvanná, majd a hatvan perc két órává változik, és mire észbe kapunk, mindketten részegek vagyunk, centikre egymástól, egyre több igazságot keverünk a légből kapott sértéseinkbe, jelentéktelen beszélgetésünkbe, és közben könnyedén nevetgélünk."

" - Azt kell tenned, ami a legjobb neked, Len. Ha ez azt jelenti, hogy valahol máshol kezded újra, akkor tedd azt. Az életben egyszer tedd végre magad az első helyre!"

" - Mindig is az idegesítő volt az eseted. 

- Te vagy az esetem - morogja. - Csak te."

" - Te vagy a legjobb barátom, a vonalam és az otthonom."

" - Nincs semmi ezen a világon, ami elszakíthatna tőled, Jaxon."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 5. (Könnyhold Birodalom 5.)

*

A nyári szünetet kihasználva Mia hazatér a birodalomba. Kifárasztják a napokon át tartó összejövetelek meg estélyek, és mihamarabb vissza akar menni az akadémiára. A hazaúton azonban ismét nyugtalanítani kezdte a jövőben rá váró guillotine, ezért Ludwiggal az oldalán minden erejével azon van, hogy valahogy elkerülje a végzetét. 

Mindeközben a birodalom bukásának közvetetten előidéző személy látogat el Miához. Vajon a sorsa fordulópontjához érve Mia képes lesz kikövetkeztetni a helyes választ? A korábban ügyetlen hercegnő eredetileg önző cselekedetei végül nagyban megváltoztatják a jövőt, és a sorsával dacol ebben az egyedülálló, jövőt megváltoztató fantasyban!

"Egy unikornis hajdísz"

Elérkeztünk a Könnyhold Birodalom ötödik részéhez, ami egy átvezető rész az eddigi és a következő részek előtt. Azt érzem, hogy ez a rész egy igazi vízválasztó, hiszen itt már látjuk, hogy mindazon változások, amiket Mia eszközölt sikerrel jártak, és elkezdett változni a jövő, de a guillotine elkerülése még messze van, de az irány nagyon jó, és Mia is a javára változik ezáltal.

Míg az előző részekben Mia hercegnő sorsa a hangsúlyos, addig ebben már a birodalom sorsa is jobban előtérbe kerül, sokkal fontosabb, mint eddig. Emiatt ez a kötet sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint az eddigiek. Mia azt is megtapasztalhatja, hogy milyen az, ha törődnek vele az emberek, milyen ha vannak barátai, akikre számíthat, akik ott állnak mellette, és akik akkor is meglátogatják, ha éppen beteg, vagy nincs jó színben.

Az eddigi önző tettek is úgy látszik, hogy beérnek, és megmutatják a hosszú távú következményeket. Igaz, hogy önös cél vezérli Mia hercegnőt, mégis azt érzem, hogy ezek a döntések nem hiábavalóak, hiszen útközben ő is változik, és ami eddig önzés volt, az most szíven hordott döntés, amit örül, hogy meglépett, és ami segít nemcsak a birodalmon, de végső sorban rajta is.

A történet egyre jobban kirajzolódik előttünk, és már sokkal nagyobb a hézag aközött a Mia hercegnő között, aki az első részben volt, és aki most. Már nemcsak a célját tartja szem előtt, hanem elkezdett változni, és érdekli, hogy egy-egy döntése milyen hatással bírhat a körülötte lévőkre, vagy a birodalomra. Sokat tesz azért, hogy megváltoztassa a sorsát, de közben élvezi is, hogy hatással lehet a dolgok alakulására, és bölcsen úgy alakítja a birodalom döntéseit, hogy azok neki is kedvezzenek.

A politikai kérdések jobban előjönnek, mint eddig, de ennek most kifejezetten örültem, mert érdekes volt látni, ahogy egy-egy gondolat/ötlet megformálódott Mia hercegnő fejében, aztán ezek a gondolatok szárba szökkennek, és talajt találtak maguknak a megvalósításhoz. Az árva gyerekek sorsa ugyanúgy előjött, mint egy törzs élete, akik Mia előző életében ellene fordultak a döntései következtében.

Érdekes volt azt látni, ahogy olyan események kezdenek el kivirágozni, amik eddig ismeretlenek voltak Mia életében, hiszen ahogy változásokat akar elérni, úgy olyan részletek is előkerülhetnek, amik az előző idősíkban el voltak rejtve, vagy Mia döntései végett nem tűntek hangsúlyosnak, pedig a legtöbbször épp azok a döntések a legfontosabbak, amiknek nem tulajdonítunk akkora jelentőséget, és erre Könnyhold Mia hercegnő sorsa a legjobb példa.

A Könnyhold Birodalom problémái sokkal jobban előtérbe kerültek ebben a részben, mint eddig. Már nemcsak a háttérben mozognak Mia mögött, hanem átvették az irányítást, és ösztönzik Mia hercegnőt arra, hogy cselekedjen. Már nemcsak a kárelhárítás a cél, hanem a Birodalom feszültségeinek oldása. A politika és a Birodalmat érintő ügyek szépen kiegészítették egymást, és cselekvésre ösztönözték Miát.

Amit nagyon szerettem ebben a részben az az, hogy hiába önző Mia hercegnő, mégis már most hatalmas fejlődésen ment keresztül, és ez minden megmozdulásán látszik. Kezd felnőni a feladatához, és ahhoz a Miához, aki képes lesz elkerülni a bitófát, és aki a Birodalom sorsát képes lesz megváltoztatni, továbbá olyan ráhatása van az eseményekre, amiről nincs is tudomása.

Összességében nagyon kedveltem ezt a részt is, a manga utáni lightnovel részletek szépen kiegészítik a teljes képet, és megmutatják azt, amit eredetileg a lightnovelben olvashatnánk. Az illusztrációk és a szövegbuborékok még mindig nagyon jól kiegészítik egymást, és igazán tempósan lehet haladni a Könnyhold Birodalom ötödik részével is. Ha téged is érdekel Könnyhold Mia sorsa, ne hagyd ki a manga ötödik részét sem!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lynn Painter: Maid for Each Other - Egymásnak teremtve

"Az volt az első gondolatom, hogy jól néz ki a műszerfal fényében, ami sokat elárul arról, hogy milyen vonzó férfi."

*

Abi Mariano részmunkaidős állásban dolgozik egy takarítócégnél, így hát soha nem gondolta volna, hogy a lakása lakhatatlanná válik az elszaporodó csótányok miatt. Most mégis átmeneti időre ki kell költöznie az otthonából. Anyagi gondokkal küzdő diákként nem engedheti meg, hogy szállodában lakjon, ezért úgy dönt, erre a rövid időre beköltözik az egyik lakásba, ahol egyébként ő szokott takarítani. Úgy tűnik, minden sínen van, egészen másnap reggelig, amikor Declan Powell lakásának konyhájában két mosolygó idegennel találja szemben magát, akik azt állítják, már sokat hallottak Abiről… Declan Powell mindig is a karrierjét helyezte előtérbe, ez kellett ahhoz, hogy a Hathaway Holdings ügyvezető alelnöki pozíciójáig küzdje fel magát. Mivel egy különösen családcentrikus cégnél dolgozik, a karrierje érdekében még egy álbarátnőt is kitalált magának, akit történetesen Abbynek nevezett el. Ráveszi Abit, tegyen úgy, mintha járnának. 

Mi baj lehet belőle? Ez pusztán üzlet, semmi más, nem igaz?

"A fenébe, Abit mindenki elbűvölőnek találta. Ha őszinte akarok lenni, még én is."

Lynn Painter a romkomok koronázatlan királynője, aki újból megmutatta, hogy nem lehet őt lelökni a trónról, és aki újra visszacsöppent az életembe. Ha jól emlékszem utoljára tavaly előtt olvastam az írónőtől, de már nagy szükségem volt rá! Lynn Painter egy istennő, akinek szó szerint befalom a könyveit, és a Maid for Each Other az új kedvencem tőle! Valami eszméletlenül jó lett, és imádtam minden egyes sorát!

A gyengéim a fake dating, forced proximity, grumpy x sunshine történetek, de azt nem gondoltam, hogy egy milliárdos x szobalány is ennyire meg tud szerezni magának. Már az alapszituáció is eléggé vicces, ahogy azt megszokhattuk az írónőtől, de az i-re a pontot az teszi fel, ahogy a két karakter kapcsolata alakul. Adott az alap, Abi a szobalány, aki tilosban jár, és Declan, a milliárdos, akinek szüksége van egy Abby nevű álbarátnőre. Ugyan mi rossz sülhet ki ebből a felállásból? Imádtam, ahogy az írónő egyengette a karakterek sorsát, ahogy nemcsak Abi, de Declan is megnyílt előttünk, és beláthattunk a milliárdos külső mögé. Ezzel a regényével igencsak meglepett az írónő, de a jó értelemben. Már nagy szükségem volt arra, hogy egy ennyire vicces romkomot olvassak. Balzsam volt a lelkemnek, de komolyan. Azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok Abi és Declan mellett, és alig várom, hogy rájöjjenek arra, hogy ez a fake datinges felállás csak egy ideig élhető, hiszen utána borítékolható, hogy több lesz belőle mint egy kamu kapcsolat, és én oda meg vissza vagyok az ilyen kapcsolatokért. Első pillantásra ennél különbözőbbek nem is lehetnének a karakterek, hiszen amíg Abi maga a napsugár, a leégett egyetemista, aki egyszerre két munkát végez, addig Declan, a milliomos, akinek szinte semmi gondja, aki nem úgy értékeli az anyagi javakat, mint az emberek többsége. 

A kötet kezdése eléggé bravúros, és belecsöppenünk a közepébe, de már az első oldalakkal annyira megnyert magának, hogy nem tudtam nem imádni. Nagyon gyorsan tudtam haladni vele, és felüdülés volt elveszni a sorokban, és részese lenni két világ találkozásának, bepillantani a luxus életbe, és mind a mögé, amit ez az élet takar. egy hétvégére én is részese lehettem a csillogásnak, a fake datingnek, és egy grumpy x sunshine pár egymásra találásának.

Maga a hangulat humoros, vicces és érződik rajta a romkomokra oly jellemző emelkedett atmoszféra. Vannak persze benne komoly szituációk is, hiszen két társadalmi osztály kerül szembe egymással, ugyanakkor a viccesebb, és már-már abszurd helyzeteket sem veti meg az írónő, ami miatt végig hatalmas mosollyal az arcomon olvastam a regényt. Hihetetlenül jól éreztem magamat közben, és nem győztem lapozni, nem győztem tempósan olvasni, hogy még többet és többet tudjak meg.

Declan eleinte nem volt szimpatikus, hiszen nem sokat mutatott meg magából, aztán fokozatosan megnyílt és ahogy Abi úgy én is megismerhettem, hogy kicsoda is az a Declan Powell. Mellette Abi Mariano egy igazi üde folt, akit csak úgy vonz a baj, és aki nem tud rosszul megszólalni egy olyan szituációban sem, ami ismeretlen számára. Bájos, kedves és nagyon szerethető női karakter.

Mindegy, hogy éppen Omahában jártunk, vagy New Yorkban, esetleg Kansas Cityben, nem tudtam elengedni a karakterek kezét, főleg akkor nem, amikor csak egy ágy van, vagy amikor elcsattantak azok az első csókok, amiknek el kellett. Ami a romantikát illeti closed doors, de nagyon jól áll a Maid for Each Othernek ez a zárt romantikus vonal. Maga a regény nem olyan hosszú, cserébe nagyon olvasmányos, és mire észrevennéd már el is olvastad a kötet felét. Én az idő múlását se nagyon vettem észre, annyira belemerültem a történetbe, és rendesen fájt, amikor  mást kellett csináljak. A végére nagyon megszerettem Abi és Declan párosát, azt ahogy egymásra találtak, és végig vigyorogtam a kötetet, mert szórakoztató, vicces, humoros és nagyon aranyos. Az eddigi legjobb Lynn Painter regény, amit nehéz nem szeretni. A maga bájával tarol le, és mutatja meg, hogy a romkomok királynője újra tarolt. Ha szereted a könnyed, olvasmányos és igazán bájos történeteket, akkor ne hagyd ki Lynn Painter Maid for Each Other - Egymásnak teremtve c. regényét. Ha pedig te is imádod az írónő munkásságát, megvan mi legyen a következő olvasmányod. Ígérem, nem fog csalódást okozni az Egymásnak teremtve, hiszen a legjobb trope-k vannak benne!

"Tudtam, hogy ezt szem előtt kellene tartanom, de annyira védtelennek éreztem magam ebben a furcsa játékban, hogy valami a súgta, éljek azzal a minimális kis hatalommal, ami a kezemben van."

"Azt már eddig is sejtettem, hogy csinos lány, de ma este egyszerűen elképesztően nézett ki."

" - Nem akarom ellopni Mr. Darcy szavait, de amikor rád nézek, az agyam képtelen nem őt ismételni. Úgy tűnik…teljesen megigéztél, kis Abi Mariano."

"És az sem esett jól, hogy azonnal üresebb lett minden nélküle."

"Ahogy találkozott az ajkunk, minden alkalommal elvesztettem a fejem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Baehr: Kígyók városa (Ormdale titkai 4.)

"A tudomány nem mendemondákon alapul."

*

Edith felkészült a félőrült tudósra és a kígyókkal teli laboratóriumára, de vajon készen áll arra is, hogy beismerje: néha szüksége van a barátaira? 

Edith biztos benne, hogy Janushek egykori munkaadója, a titokzatos Farley doktor rejti a sárkányméreg ellenszerének kulcsát és ezzel az egyetlen reményt, hogy megmentse a férfit, akit szeret. Álruhában indul el London alvilági negyedébe, ahol azonban hamar olyan fondorlatos összeesküvésre bukkan, amely akár saját detektívregényeinek lapjairól is származhatna. 

Ahogy Edith egyre jobban elmélyül a város sokkal tekergőzőbb és veszedelmesebb részébe, mint valaha képzelte, rá kell döbbennie: Farley talán egészen mást keres, és Simon megmentésének ára jóval nagyobb lehet, mint amennyit képes megfizetni. 

Az Ormdale titkai-sorozat negyedik kötetében Edith útját követhetjük a londoni társasági élet csillogó magaslataitól a város legsötétebb nyomornegyedeinek mélyéig, ahol a sárkányok a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, és ahol Edith sorsa végül nem a saját, hanem barátai kezében nyugszik.

"Mindig lesznek ragadozók, ahogy prédák is."

Elérkeztünk az Ormdale titkai sorozat negyedik részéhez, ami sokkal veszélyesebb, mint az előző kötetek. Ezúttal a helyszínünk London, és egy bizonyos doktor után járjuk London ködös utcáit, kétes ügyletekbe botlunk, és nem egyszer van veszélyben Edith élete, amit annak köszönhet, hogy merszi és immunis a sárkányok mérgére. A Szelek Vára után iszonyatosan vártam a Kígyók városa megjelenését, de ha tudom, hogy nincs ebben a részben benne Simon, és nagyon keveset mozdul előre a kiszabadítása, akkor még vártam volna egy kicsit a befejező kötet megjelenéséig, mert muszáj megtudnom hogy és mikor fogja Edith kiszabadítani őt Wales fogságából.

Még mindig nagyon imádom ezt a sárkányos gótikus fantasyt, és Edith egyszerűen nem tud nem bajba keveredni, és én annyira szeretem őt ezért. Kicsit becsapott a kötet, de úgy hiszem, hogy megéri várni Simonra, és a kiszabadítására, még akkor is, ha ebben a negyedik részben végig ezt vártam, hogy mikor indulunk el utána. A Kígyók városában megismerhetjük az írónő által lefestett Londont, Janusek volt munkaadóját Farley doktort, Hannát, és azt is, hogy miért Kígyók városa a kötet címe. Nagyon jól éreztem magam olvasás közben, és habár másra számítottam, így is nagyon örülök, hogy nemcsak a Wormwood-apátság és Wales kapja meg a szereplési lehetőséget, hanem London is, és végre Edith szembesülhet azzal, mennyit is érnek a detektívregényei, és milyen élet várna rá, ha a sárkányok helyett kibújik az írói álnév alól, és megmutatja, hogy ki az az ifjú tehetség, aki ezeket a regényeket lapra vetette. Nagyon szerettem azt ebben a kötetben, hogy végig fenn tudta tartani a figyelmemet, a kellő helyeken volt titokzatos és néhol bizony veszélyes is. Edith sokkal vakmerőbb, mint eddig, és megmutatja, hogy ugyanúgy tud lenni egy bajba jutott hölgy, mint a saját sorsa kovácsa, és ez a kettősség teszi őt igazán kedvelhetővé.

Annyira könnyed és cozy a stílusa, a viktoriánus kor továbbra is levesz a lábamról, és így, hogy még nem jelent meg a befejező kötet is azt tudom mondani, hogy nagyon megérte elkezdeni, mert egy olyan kalandot ad, amire nagy szükségem volt. Londonnak köszönhetően ez a rész valamivel borúsabb, mint az előzőek, és kevesebb szerepet is kap benne Ormdale és lakói, de az a helyzet, hogy a Kígyók városának ez is jól áll. A végén persze visszatérünk az apátságba, ahol egy utolsó veszedelmes kaland vár ránk Simon kiszabadítása előtt, vagyis remélem, hogy az ötödikben már ez következik.

Farley doktor megjelenése nagyon hajaz Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ra, már csak az őrült orvos titulus miatt is. Farley doktornak hála Edith kétes ügyletekbe botlik az ellenszer megszerzése közben, ami miatt kicsit sötétebb a kötet hangulata, és ami miatt sokkal veszélyesebb, mint egy sárkány harapás. Előkerülnek morális kérdések, olyan párhuzamok, amiket Edith a maga tempójában fejt meg, és ami segít neki eldönteni a dilemmáját, miszerint melyik út járható Simon kiszabadításával kapcsolatban. Ahogy a legtöbben úgy Edith is elbizonytalanodik egy-egy döntés előtt, de örülök, hogy sikerült a morális zónáján belül maradnia, és nem lépte át a határait.

A sárkányok továbbra is jelen vannak, ugyanakkor a vége felé kerülnek úgy igazán elő. Persze Edith kiskedvence majdnem végig velünk van, de jó volt látni, ahogy a Wormwood-apátságbeli sárkányok is újra előkerültek, és a kincsesláda rejtélye is megoldódni látszott. Sok mindent lezárt ebben a részben az írónő, hogy majd a fináléban teljes erővel tudjon Simonra koncentrálni, legalábbis én remélem. :D Kérlek mondjátok, hogy így lesz!!

Megdöbbentő szituációkban ez a kötet sem szűkölködik, és ha azt nézzük, hogy mennyivel borúsabb és mennyivel mélyebb érzelmek jelennek meg benne, akkor ez nem is csoda. Egy nagyon izgalmas és veszélyes kalandban gazdag negyedik részt kaptam, ami tele van a sorozatra oly jellemző szerethető jegyekkel, ugyanakkor úgy érzem, hogy a Kígyók városában nagyobb a tét, mint eddig. Edith sikeresen megmutatja, hogy minden helyzetben kész helytállni, és nem riad meg a komplikációktól, illetve a felelőtlenül szükségtelen helyzetektől sem. Imádtam ezt a ködös Londont, a mélyebb elmerülést a bűnben, illetve a morális kérdéseket, a bűntudat vezérelte döntéseket, és mindazt, amit a Kígyók városa adott. Egy igazán lebilincselő folytatás ez, ami tele van Edith merészségével, és ami megmutatja, hogy a sárkányok Ormdale-n kívül mekkora veszélynek is vannak kitéve, ha rossz kezekbe kerülnek. Összességében én ezt a részt is nagyon szerettem, és alig várom, hogy újra visszacsöppenhessek a Christina Baehr által megálmodott misztikus világba az Ormdale titkai sorozat ötödik, lezáró részében. Emiatt az egyik szemem sír, mert hamarosan vége a kalandnak, a másik meg nevet, hiszen részese lehettem ennek a csodának, ami megmutatta, hogy a sárkányos cozy fantasyk az én vesszőparipám, ami nélkül lehet, de nem érdemes élni. 

"Az az elképzelés, hogy egy kapzsi képviselő az én szerény jövedelmemből tömje a hasát, elképesztően ízléstelen volt számomra."

" - Ha az elesettek védelmezése gyengeség, akkor én a gyengeséget választom."

" - Ha az ember mindent egyedül csinál, az nem azt jelenti, hogy erős. Valójában az egyfajta gyengeség. Amikor bízol annyira másokban, hogy a segítségüket kérd, mert képes vagy beismerni a saját gyengeségedet előttük, abban van az igazi erő."

"Különösen kellemetlen lenne, ha arról kellene meggyőznöm egy idegen úriembert, hogy engedje meg, hogy ráköpjek a londoni forgatag kellős közepén."

" - Mert már régóta keresem magát, Fairweather kisasszony."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Morisita szuu: A szerelem jelei 5. (A szerelem jelei 5.)

*

Juki élete a barátai, a divat és az egyetem körül forgott, amíg valami meg nem szakította megszokott rutint: egy véletlen találkozás Icuomival, egy felsőbb éves fiúval, akinek szenvedélye a nyelvtanulás, az utazás és a filmnézés. Miután összejöttek, Juki lassacskán kezdi megszokni a gondolatot, hogy barátja van – de vajon mit is jelent ez pontosan, és hogy változik meg az élete ettől? Morisita szuu különleges szerelmes története tele van hiteles részletekkel a japán jelnyelvvel és a hallássérültek életével kapcsolatban, és szerte a világon meghódította a romantikus mangák rajongóit.

"Ez a világ csak a miénk. Mintha csak a kettőnk titkos kódja volna."

Lehet, hogy már unalmas, hogy mindig azt mondom, hogy az éppen aktuális rész, amit olvastam a legcukibb, de az a helyzet, hogy A szerelem jelei 5. számomra, és most már tényleg a legcukibb kötete a mangának. Annyira édes volt, annyira nagy szüksége volt a lelkemnek rá, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni. Juki és Icuomi kapcsolata részről-részre egyre többet változik, egyre inkább megismerik a másikat, és ezáltal megmutatja az esetlen első szerelem minden apró mozzanatát.

Nagyon szerettem ebben a részben azt, hogy habár nem történtek hatalmas dolgok a történet szempontjából, mégis fontos eleme a sorozatnak, hiszen az érzelmek elmélyüléséé ez a kötet, és azé, hogy Juki és Icuomi kapcsolata még mélyebb, még természetesebb és még édesebb legyen.

Ugye a negyedik rész Ósi és Icuomival ért véget, és az a helyzet, hogy nagyon vártam mi lesz velük. Ósi most mutatta meg igazán magát, kicsit közelebb is kerülhetett ezáltal hozzánk, és végre nem kell találgatni azzal kapcsolatban, hogy mit is érez Jukival kapcsolatban. Nem éppen felhőtlen a két fiú kapcsolata, de jól jött ez a rész ahhoz, hogy valamennyire rendeződjenek a dolgok, és meglássuk azt, hogy hol is állunk tulajdonképpen. 

Ósi valamennyire kitárulkozott előttünk, amihez nagyban hozzájárult Icuomi természete is. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez az erőfitogtatás hiábavaló lett volna, mivel kicsit felrázta a történetet, és adott egyfajta felemelkedő hangulatot a mangának. Ósi miatt továbbá azt is látjuk, hogy Icuomi tényleg törődik Jukival, és nemcsak azért van vele, mert érdekes, újdonság és Juki által egy teljesen új világot ismerhet meg a jelnyelvnek hála.

Juki élete napról-napra egyre szélesebb körű, kitágul a látóköre, a perspektívája, és új lehetőségeket sodor az útjába. Tetszett, hogy Morisita szuu úgy ábrázolja őt, mint egy tipikus egyetemistát, aki szerelembe esik, aki diákmunkát vállal, és aki izgul egy randi előtt, egy közös programon, vagy csak esetlennek érzi magát, és emiatt aranyos helyzetekbe kerül. Még mindig azt mondom, hogy Icuomi és Juki nagyon is összeillő páros, és jól kiegészítik a másik világát.

Maga a hangulat végig könnyed, és van egyfajta meghittsége is. Érzelmileg sokkal mélyebb, mint eddig, és itt tudatosul úgy igazán Jukiban az, hogy van valakije, akivel tud közös programokat szervezni, akivel tud randizni, és aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy felfedezzék a világot már most az elején, hanem idomul a másikhoz, és fontosabbnak tartja az együtt töltött időt, mint a kalandokat. Ugyanakkor minden randi, minden új helyzet egy kaland, amit Juki és Icuomi közösen élhetnek át.

Számomra hihetetlenül aranyos az, ahogy egymásra talál a szerelmespárunk, ahogy a világ egy új perspektíváját ismerik meg, és ahogy egy egyszerű randi is mekkora örömet tud okozni Jukinak, aki nem tudom, hogy Icuomi előtt, hogy élte az életét, de az biztos, hogy utána nem lesz minden ugyanolyan. A fiú kihúzza a lányt a csigaházából, abból a biztonságos közegből, ahová saját magát száműzte, és megmutatja neki, hogy milyen a világ akkor, ha esélyt ad neki.

A jelnyelvnek köszönhetően nem minden részlet vehető ki, ám én nagyon szerettem azt, hogy nekem kell rájönnöm arra, hogy éppen mi az, amit Icuomi izgalmában ennyire hevesen és hibásan jelel Juki számára. A szerelem kibontakozása, és ezáltal a kötet is lassú, a maga tempójában folyik, hol belassul, hol pedig tempósabb, de az biztos, hogy minden egyes pillanat megéri, mert hihetetlenül aranyos A szerelem jelei.

Ezt a részt is egy reggel alatt befaltam, és annyira jól esett a lelkemnek. Igazi gyógyír egy esős reggelre, amikor nem kell azzal foglalkoznod, hogy kint leszakad az ég, mert Juki és Icuomi gondoskodik arról, hogy a szívedben valami útnak induljon. 

Ha csak egy erősséget emelhetnék ki A szerelem jeleivel kapcsolatban, akkor az az lenne, hogy végtelenül aranyos, és ebben az aranyosságban kellő esetlenség is van, ami miatt mi is úgy érezzük, hogy átéljük újra az első szerelmet. Az illusztrációk és a hozzájuk tartozó párbeszédek most is nagyon jól kiegészítik egymást, és még mindig levesz a lábamról az a könnyedség, amit a történet áraszt magából. Ha manga rajongó vagy, és még nem kezdted el A szerelem jeleit, akkor legyen ez egy jel, hogy adj egy esélyt neki!

"Amikor… Jelelek… Olyankor… Juki… Rám néz."

"Lélegzetelállító… 

Biztos az ilyen pillanatokra használják ezt a kifejezést… 

Erre gondoltam ebben a percben."

"Mennyire érződik súlyosnak, az attól is függ, kinek mondja el, és ő az adott időben épp mennyire tudja befogadni azt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)