K. M. Holnes: Gyűlölj, ha mersz!

" - Inkább legyen a történetem rövid, de igaz, mint egy hosszú élet tele kihagyott lehetőségekkel."

*

A szerelemben rosszul döntök. Kár, hogy a rossz döntésekben vagyok a legjobb. 

A nővérem visszautazik Spanyolországba, ahol várja őt a nagy ő, én meg úgyis vele tartok. Jó, ha valaki megvédi, figyel rá, és a józan észt képviseli. Ugyanis nem hiszek a meseszerű szerelmi történetekben. Egy nyaralás alatt nem találod meg életed párját. Aztán megismerem Rafát. A nővérem spanyol szerelmének barátját. Szerinte én ítélkező és bizalmatlan vagyok. Ő pedig egy öntelt, bosszantó idióta, ez biztos. Szóval nem igazán jövünk ki egymással. A vitáink miatt egyre veszélyesebb egyensúlyoznunk a gyűlölet és a vonzalom határvonalán. 

K. M. Holmes regénye a napfényes Málagába csábítja az olvasókat, ahol egy olyan kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, amelyben mindketten elbuknak a saját érzéseikkel szemben. Hisz a szív és a józan ész párbajozik egymással.

"Kanos férfi mindent megold."

K. M. Holmes regényeit mindig örömmel veszem kézbe, mivel eddig még sosem csalódtam bennül, és biztos lehetek abban, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Ezúttal nem sanyargatta meg a karaktereit, aminek kifejezetten örülök, és egy olyan spanyol vérrel átitatott szerelmet kaptam, ami már az első pillanattól kezdve forró, tüzes és vigyázni kell, hogy ne kapjanak lángra az oldalak. Nagyon szerettem olvasni, és baromi gyorsan a végére is értem. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és az egyik kedvenc trope-mat vette alapul, a hate to love-ot.

Minden egyes új K. M. Holmes regényben a világ egy új szegletét fedezhetjük fel, és ez a Gyűlölj, ha mersz! kapcsán sincs másképp, hiszen Spanyolországba utazunk, azon belül is Málagába, és a hely nemcsak átjárja a regényt, hanem az elejétől kezdve megmutatja a spanyol habitust, és a spanyol férfiak sármját, aminek ellen lehet állni, de nem érdemes. Ezt Zara is a saját bőrén keresztül tapasztalja meg, de maradjunk annyiban, hogy a kezdeti ellenszenv, és a rendezett arc teljesen mást mutat belül, hiszen egy spanyol bikának nem lehet nemet mondani. Rafa kitartó, és a maga macsós stílusával veszi le Zarát a lábáról, ezzel megmutatva, hogy a legnehezebb kőszikla is lebontható egy kis csibészséggel, és egy jó nagy adag nagyképűséggel. Maga a történet már a legelején beindul, és végig fokozatos tempóban halad, megmutatja milyen Málaga igazi arca, a helyi szokásokat, a spanyolok vendégszeretetét, azt az odaadó közeget, ami őket jellemzi, és azt is, hogy aki egyszer beteszi a lábát Spanyolországba az tuti, hogy nem úgy fogja elhagyni, ahogy oda érkezett, mert a spanyol életérzés egy teljesen új arcát mutatja meg, amitől nagyon nehéz szabadulni, már ha egyáltalán lehet, és Zara mindent is megtapasztal a Gyűlölj, ha mersz! c. kötet alatt.

Szerettem azt a regényben, hogy habár nagyon informatív, nem azokat a szokásos, turistás elemeket tárja elénk, hiszen a hely megelevenedik előttünk, és megmutatja az igazi arcát. Azokat a különlegességeket, amiket egy turista nem biztos, hogy észrevenne, és azokat a nem szokványos látnivalókat is élvezhetjük, amit csak a spanyolok ismernek, a kis rejtett zugokat és a különleges élményeket, amik a szem előtt észrevétlenek, és igazi kincses dobozként tündökölnek Málaga egén.

Az érzelmek erősen csapnak le ránk, szinte nem is lehet felkészülni az érkeztükre, de ennek különösen örültem, mert mindig volt olyan pontja a regénynek, ami meglepetésként ért. Nem egy klisés történet, főleg azért nem, mert várnunk kell az erős érzelmekre, de végig ott munkálkodnak a háttérben, és várják a megfelelő pillanatot, hogy kiteljesedhessenek és megmutathassák a valódi arcukat.

Zara és Rafa kapcsolata nem indul felhőtlenül, de nem is számítottam rá, hogy így lesz, mert Zara ellen akar állni az érzésnek, és tulajdonképpen egy hate to love kapcsolat kibontakozásának lehetünk a szemtanúi. Zara mindent elkövet, hogy ne lopja be magát Málaga és Rafa a szívébe, de van aminek nem lehet ellenállni, és ahogy haladunk előre a regényben úgy lesz egyre erősebb a kísértés, és úgy lesz egyre nehezebb az ellenállás.

A Gyűlölj, ha mersz! tele van tűzzel és azzal a bizonyos spanyol életérzéssel, ami az oldalakból oly természetesen árad. Imádtam elveszni a sorokban, és csak úgy átadni magam az érzéseknek, és az élményeknek. K. M. Holmes egy olyan utazásra hívott, amire örömmel mondtam igent, és ami a megszokottól eltérően kevésbé sanyargatja meg a karaktereit, de ennek én kifejezetten örültem. Annyira jó élmény volt olvasni, hogy egy délután alatt be is faltam a regényt. Rafa egy hatalmas pozitív színfoltja a Gyűlölj, ha mersz!-nek, hiszen nem sűrűn találkozunk ennyire önfeledt és karizmatikus férfi karakterrel. Zara mellett Lili szála is érdekes volt, de nem annyira mint Zara és Rafa egymásra találása. Tüzes jeleneteket is kapunk, amit egyáltalán nem bántam, hiszen a kellő helyeken nagyon jól jött az, hogy egy kicsit éltek a karaktereink a természetes vágyaiknak, és megmutatták azt, amit kimondani még nem mertek, vagy éppen nem akartak, és próbáltak ellenállni. Ha egy igazán szenvedélyes romantikus történetre vágysz, ahol csak úgy lángolnak az oldalak, és tele van forró jelenetekkel, akkor imádni fogod K. M. Holmes új regényét!

" - Rafa, Egy nő alszik a hálódban, te pedig úgy nézel ki, mint aki mindjárt pánikrohamot kap attól, hogy kedveli. 

- Menj a picsába!"

" - Az a csaj tegnap képes lett volna téged szemmel megölni. - Mit láttál benne, amiért elhívtad randira? - Nem randizunk, baszd meg. Az ilyen romantikus faszságokat meghagyom neked."

"Csak félig néztem rá. Túl dögös volt, hogy egészben a szemem elé kerüljön."

"Általában taszítanak azok a férfiak, akik túlságosan magabiztosak, de basszus, neki ez rohadt jól állt!"

"Áh, tudja a tököm! A nők bonyolultak, de az biztos, hogy nem könnyíti meg a dolgom. Attól veszélyes, hogy érdekes, én pedig attól, hogy nem tudok ellenállni az ilyennek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Paisley Hope: Magasan a nyeregben (Silver Pines Ranch 3.)

"Két pizzához lenne kedvem. Extra pepperónival - szólal meg a hátam mögött a hang, amit már úgy ismerek, mint a sajátomat."

*

A vadszívű lányt csak ő tudja kézben tartani. 

Ginger és Cole eltöltenek egy vad hétvégét Las Vegasban, és miután túl sokat ittak, egy neonokkal kivilágított kápolnában találják magukat. Miután hazaérnek, megállapodnak: egy darabig titokban tartják a házasságot. Egyre több időt kényszerülnek egymás társaságában tölteni. Szikrák lobbannak, a véletlen házasság kezd veszélyesen valódinak érződni. Apránként megfeledkeznek arról, hogy eredetileg csak színlelték a dolgot, és lassanként Cole is megérti, hogy a Felelsz vagy mersz?-ben mindig a mersz a helyes válasz.

"Épp el akarom mondani CeCenek, hogy mennyire szeretem, ám a nőstényördög épp ezt a pillanatot választja, hogy materializálódjon köztünk, és tönkretegye a hangulatot."

Ami Vegasban történik, az Vegasban is marad! Vagy mégsem? Erről jobban nem is tudna mesélni Cole és Ginger, akiknek az élete fenekestül felfordul egy Vegasban töltött este után, és utána már semmi sem a régi. Sem a kettejük közötti barátság, sem pedig a vonzás, aminek eddig ellen tudtak állni, sem pedig a helyzet, hogy Ginger meghatározott időre beköltözik Cole-hoz és Mabelhez. Egy nagyon szerethető, szexi és pikáns harmadik részt kaptam a Magasan a nyeregben személyében, aminek minden egyes sorát egyszerűen imádtam!!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem Cole és Ginger könyve volt az, amit a legjobban vártam, mert az a helyzet, hogy amióta elkezdtem a Silver Pines Ranch sorozatot végig ott motoszkáltak a háttérben, és már annyira erős volt a banter, hogy én nem bírtam tovább. Egy szexi seriff és egy tanítónéni története a Magasan a nyeregben, és őszintén nekem ennél több nem is kell. Imádom a best friend's brother trope-t, hiszen van benne valami tiltott, ami miatt mindig édesebb, mint bármi más, és emellett Cole egy szingli apuka is. Arról nem is beszélve, hogy secret marriage, small town, forced proximity és forbidden love a kötet. Már az elején belecsöppenünk a közepébe, de valójában az írónő már a legelső kötetben elkezdte a háttérben szőni Cole és Ginger történetét, ami a második kötetben még kiemelkedőbb lett, és itt ebben a harmadikban teljesedhet ki igazán az a vonzalom és visszatartott érzelmek sokasága, ami az elejétől jellemzi őket. Azt éreztem olvasás közben, hogy megérkeztem, és nem akarok elmenni. Imádtam Mabelt, a kis veteményeskertjét, azt ahogy egyből befogadta Gingert, és az egész alap nagyon jó volt. Végig izgultam Cole és Ginger miatt, de közben a vigyorgást sem tudtam visszafogni, és nagyon jó hangulatom lett, ahogy újra belecsöppenhettem a Silver Pines Ranch életébe.

Az előző kötetek alatt is jellemző volt Cole és Ginger között a csipkelődés, de a Magasan a nyeregben teljesedett ki igazán. Még szenvedélyesebb, még csipkelődősebb, és még kacérabb a történetük, de ez illik hozzájuk és őszintén, ha nem hozta volna az írónő a rájuk jellemző jegyeket, lehet hogy nekem se tetszett volna ennyire a történetük és hiányérzetem lenne, de szerencsére minden vágyam teljesült velük kapcsolatban, és több mint imádnivaló a történetük.

A Vegasi felfordulás után indulnak be igazán az események, és utána érezhető az, hogy oké, megvan a kezdőlöket, de igazából csak Cole-on és Gingeren múlik, hogy mit hoznak ki ebből, és hagyják e, hogy az elfojtott érzelmeik utat törjenek, és szabadon mozogjanak, ezzel beteljesítve a sorsukat, és megalkotva egy olyan csapatot, amiben már nemcsak Cole és Mabel van, hanem van helye Gingernek is, akit nagyon megkedveltem a Magasan a nyeregben c. kötet alatt.

Ahogy a többi Ashby testvér úgy Cole is megér egy misét, na meg jó pár ajtócsapkodást, és az írónő nem volt rest vele kapcsolatban sem, hiszen mindenből adott egy kicsit. Láthatjuk a szingli apuka Cole-t, akinek az első Mabel, és az ő boldogsága, de ott van a seriff is, aki a közösség kősziklája, egy olyan bástya, akire támaszkodhatnak az emberek, de ott van a pimasz és szexi Cole is, aki epekedik Ginger után, még úgy is, hogy a titkos felesége. Engem teljesen levett a lábamról a kisugárzása, és öröm volt olvasni a Mabellel közös jeleneteket.

Egy gondoskodó, felelősségteljes, szexi seriffnek nem tudok ellenállni, az meg hogy tetovált is csak hab a tortán. A kötet egyik legnagyobb pozitívuma az a szeretet, törődés és boldogság, ami árad belőle. Lehet, hogy vannak kételyek, és megoldásra váró kérdések, de Cole és Ginger képes áthidalni ezeket. A perzselő, pikáns jelenetek tökéletesen kiegészítik azokat, ahol egy családként látjuk őket, ahol Ginger úgy viszonyul Mabelhez, ahogy a saját anyja nem tudott, és végig ott van vele, segíti, támogatja és út közben egy olyan csapattá érnek, amire sem Cole, sem pedig Ginger nem számított. Maga a cselekmény nagyon olvastatja magát, ahol kell elmélyül a történet, vagy jön egy buktató, de az odaadás és a másik iránti tisztelet nem halványul el, végig ott világít és mutatja az utat a szerelmeseknek. A Cole és Ginger közötti üzenetváltásokat nagyon szerettem, és tökéletesen kiegészítik a cselekmény egészét. Habár nem kifejezetten cowboy romance, hiszen Cole seriff, azért nem kell megfosztanunk magunkat a látványtól, ha értitek mire gondolok. Összességében én nagyon szerettem, és alig várom a sorozat következő részét. Ha szereted a forró jelenetekben gazdag best friend's brother típusú, szingli apukás történeteket, akkor semmiképp se hagyd ki Cole és Ginger kötetét, ami a Magasan a nyeregben címet viseli.

" - Na ki kér még egy italt? 

- Jézusom, papa… - motyogok, és megdörzsölöm az arcomat. 

- Mi van? Akkoriban a nászéjszakáig kellett várni, hogy… tudjátok… - mondja, közben feláll. - Mit mondjak, nagyanyád tüzes kis bestia volt."

" - Gingerrel saját csapatunk van! – közli az apjával, aki döbbentet színlel."

" - Kihagytál egy lépést. Magára hagytad azt az egy kis szálat, ott - mondja Jo, és beleharap a saját pirítósába. - Így nem lesz erős, amit csinálsz, drágám. Három szál együtt erős kötelet alkot, ami sokkal jobb, mint amire egy szál képes önmagában."

" - A mai első dollárom! 

- Igaz. Azt hiszem ideje elárulnom, hogy Ginger egész idő alatt káromkodott, amíg te távol voltál - közli vele Cole. 

- Gazdag leszek! - kuncog Mabel."

"Épp el akarom mondani CeCenek, hogy mennyire szeretem, ám a nőstényördög épp ezt a pillanatot választja, hogy materializálódjon köztünk, és tönkretegye a hangulatot."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Leigh Rivers: Voracious ​- A telhetetlen (The Edge of Darkness-trilógia 2.)

 

" - Szüksége van valamire, Miss Rhodes?"

*

Stacey hazatér Kade csapatának védelmében, ám tébolyodott bántalmazója, Chris még mélyebbre rántja az eleven pokolba, amíg lehetőség nem adódik, hogy végre visszaüthessen. 

Kade maga sem volt még ilyen mélyen a pokol bugyraiban. Az, hogy egyszer látja Stacey-t, kis híján kibillenti az egyensúlyából, ám az, hogy ez kétszer történik meg, és a lány ráadásul készen áll, hogy elfogadja a dominanciáját, maga a küszöbön álló katasztrófa. 

Mégis a Stacey iránti gyűlölete ellenére is a lány számára a horgony, és Kade az együtt töltött pillanataik felvillanó emlékei révén képes csak megőrizni a józan eszét, és tud megálljt parancsolni az elnyeléssel fenyegető sötétségnek. 

De mi történik, amikor a múltjukról kiderül az igazság, és mindketten megtudják, mi történt valójában azon az éjszakán, ami elszakította őket egymástól?

" - Leszel az örökké számomra, Szeplőske?"

A földbe döngölt a Voracious - A telhetetlen, és azt érzem, hogy darabokban van a szívem, és gyógyír rá csak a trilógia befejező része lehet. Ha azt hitted, hogy az első kötetben szenvednek a karakterek, akkor nem vagy eléggé felkészülve A telhetetlenre, mert sokkal kegyetlenebb, mint az előde. Rendesen eltipor, és morzsát sem hagy maga után. Annyira megvisel, főleg az utolsó néhány oldal, hogy arra nincsenek szavak, és nem lehet eléggé felkészülni arra az érzelmi cunamira, amit ad.

Leigh Rivers becsomagolta egy selyemkendőbe a szívemet, aztán ledobta egy szikláról, hogy darabokra törjön, és esélyem sem legyen megtalálni a darabjait! Ha van könyv, ami miatt beutalhatnának pszichiátriára, akkor az határozottan a The Edge of Darkness-trilógia. Én nem tudom, hogy miért gyötri ennyire az írónő Kade-et és Staceyt, de már engem is gyötör, és nem tudom, hogy ez a gyötrés irányomban jó dolog e vagy sem, de valószínűleg nem, mert nagyon a szívemen viselem Kade és Stacey viharos és korántsem egyszerű szerelmét, ami mindig akadályokba ütközik, ami kegyetlen és olyan traumákat hordoz magával, amik sokkal súlyosabbak annál, mint amire mi olvasók fel vagyunk készülve. Már előre rettegek, hogy mi fog történni a harmadik részben, mert az a helyzet, hogy ez a második rész sem volt éppen komplikációmentes és több jelenetnél éreztem azt, hogy leszúrt az írónő egy késsel, és utána jól megforgatta azt bennem. Kegyetlen, de egyben zseniális is, és nagyon hálás vagyok, minden elejtett könny ellenére is, hogy megírta nekünk az írónő Kade és Stacey történetét, ami sokkal toxikusabb, sokkal brutálisabb és sokkal jobban meggyötri a lelkünket, mint Malachi Vize története.

Ha csak két szóval jellemezhetném a Voracious ​- A telhetetlen c. kötetet, akkor azt mondanám, hogy fájdalmas és szívszorító. De közben miatta a diliházba is kerülsz, és minden sejtedet arra ösztönzi a regény, hogy legyél ott a karakterekkel, legyél sebezhető és engedd meg nekik, hogy a te szívedet is szilánkosra törjék, és te is darabokban, vagy éppen félelemben, ha nem kétségekben legyél az utolsó mondat elolvasása után. Nagyon gonosz ez a második etap, de innen szép nyerni, és hiszek benne, hogy nyerni fogunk.

Kade és Stacey nagyon sokat szenved a Voracious ​- A telhetetlen kötetben is, sőt szerintem még többet is, mint az elsőben, mert végre a múltbéli visszaemlékezéseknek hála olyan információ is a birtokunkba jutnak, amikre vártunk, de közben a teljes igazságra korántsem voltunk teljesen felkészülve. A múlt apró darabjai miatt is azt érzem, hogy csak kínoz minket az írónő, de a jelen az, ami igazán meggyötör. Meggyötör, és aztán magadra hagy.

Stacey egy nagyon erős női karakter, aki már megjárta a poklot, aki tudja milyen az, ha valaki megszállottan akarja őt, és nem a jó fajta megszállottsággal, tudja hogy milyen az, ha darabokra törik, ha kihasználják és megerőszakolják, mégis képes Kade miatt a gyógyulás útjára lépni, akkor is, ha ez az út hosszadalmas és tele van olyan bukkanókkal, amire nem számít. Az írónő sem őt, sem pedig Kade-et nem kíméli, és a poklok poklát élik át a kötetben. 

A tragikus múltat egy még tragikusabb jelen követi. Maga a cselekmény olyan mértékben pörög, hogy nem tudjuk mire figyeljünk, mert mindig történik valami, ami megforgatja bennünk a kést vagy éppen a földre lök minket. Ha azt hitted, hogy a múlt jeleneteit lesz nehéz olvasni, akkor nagyot tévedtél, mert a jelen sem könnyebb, sőt ugyanúgy tele van fájdalommal és veszteségekkel, mint a múlt. Nagyon nehéz volt olvasni ezt a kötetet, ugyanakkor nagyon vitt magával a történet, és pillanatok alatt befejeztem. Mégsem érzem azt, hogy könnyű lett volna az olvasása, mert nem volt az. Rendesen megtépázta a lelkem, de megérte, és lehet, hogy a lelkem és a darabokban lévő szívem most tiltakozik, de akkor is így van. Összességében minden fájdalom ellenére hálás vagyok az írónőnek, hogy folytatódik Kade és Stacey viharos szerelme, de annak nem, hogy ennyire kegyetlenül elbánt velük, és még messze a feloldozás, messze a nyugalom és a megnyugvás. Ha szereted az írónő munkásságát, ha dark romance olvasó vagy, akkor semmiképp sem szabad kihagynod a The Edge of Darkness-trilógia második részét, a Voracious ​- A telhetetlent, ami rendesen el fog bánni veled, és azt fogod érezni, hogy tönkretett, és megtépázta a lelked.

"Mit ér az örökké, ha már nem lehetek vele?"

"Nem tudom, nem-e megszállottság-e ez a vágy, hogy lássam, beszéljek vele vagy akárcsak kibaszottul érezzem az illatát."

"Olyan ő nekem, mint egy apa, akit mindig is akartam, akire szükségem volt, és aki örökre mellettem áll függetlenül attól, milyen kapcsolatban vagyok a fiával."

"Mentsd meg a fiút! Mentsd meg a lányt! Mentsd meg őket!"

"Fülig beleszerettem Kade Mitchellbe. A legjobb barátnőm bátyjába. A srácba, aki folyton szekált, amikor a közelében voltam, aki miatt minden idegszálam megfeszült… jó és rossz voltam, megnevettetett, amikor legszívesebben sírni lett volna értelemben is. Mosolyt csalt az arcomra, amikor szomorú kedvem, és melegséget okozott, amikor fáztam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grady Hendrix: A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen

"Ennek a történetnek véres a vége."

*

Patricia Campbell élete még sosem tűnt ennyire fojtogatónak. A férje folyton dolgozik, kamasz gyerekei már a saját életüket élik, szenilis anyósa állandó felügyeletet igényel, a napi teendőinek pedig sosem ér a végére. Az egyetlen színfolt az életében a könyvklub: egy összetartó női társaság, amelyet a valós bűnügyek iránti rajongás kovácsolt össze. Találkozóikon ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a Manson családról, mint a sajátjaikról. Egy este, nem sokkal a könyvklub után, Patriciára rátámad egy idős szomszédjuk – segítségére pedig a férfi jóképű unokaöccse, James Harris siet. Nem sokkal később a művelt, megnyerő külsejű és sokat látott James olyan érzéseket ébreszt Patriciában, amikről már azt hitte, végleg elfelejtette őket. Ám amikor a város másik végén hirtelen gyerekek tűnnek el, Patricia gyanakodni kezd: lehet, hogy James Harris nem az, akinek mondja magát? Talán nem is Brad Pittre, hanem inkább Ted Bundyra hasonlít… vagy valamire, ami nem is ember. 

És ami még rosszabb, hogy már beengedte a férfit az otthonába. James apránként belopja magát Patricia életébe, és megpróbálja elvenni mindazt, amit a nő addig természetesnek hitt – még a könyvklubját is. De Patricia nem adja meg magát harc nélkül ebben a véráztatta történetben, amely egyszerre tiszteleg a legjobb vámpírtörténetek előtt, és mégis egyedülálló módon emelkedik ki közülük.

"Vagy hisz az ember az ördögben, vagy nem."

Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy jön ez a kötet magyarul, hiszen még nem olvastam Grady Hendrixtől, viszont egy vámpíros horror történetnek nem tudok ellenállni, és itt jött a képbe A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen, amitől végig balsejtelem kerített hatalmába, és én is hallottam, ahogy egyre jobban beleszövi magát a sötétség és a megmagyarázhatatlan dolgok az életembe, akárcsak Patricia Campbellébe.

Már a kötet eleje is nagyon különleges, és meg merem kockáztatni, hogy nem sok olyan vámpíros regény van a piacon, mint a A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen. Eleinte nem tapasztalunk annyira szokatlan dolgokat, amikbe ne lehetne belemagyarázni valamit, de ahogy haladunk előre úgy érezzük azt, hogy ez a történet nem az a szokványos kertvárosi történet, amiben a háziasszonyok unatkoznak és lehetetlen dolgokat találnak  ki. Ahogy előre haladunk a furcsaságokat és az összefüggések egyre baljósabb képet festenek, de nincs senki, aki igazán elhinné azt, amit Patricia mond. Egy férfiak uralta világban, ahol a nőket könnyen paranoiával diagnosztizálnak kell helyt állnia Patriciának, és közben megvédenie a családját. A veszély már nemcsak a szomszédban tevékenykedik, hanem szépen lassan a családja szerves része lesz, és nem tud menekülni előle. Grady Hendrix úgy vezeti be a vámpír szált a történetbe, hogy közben az elménkkel játszik, és nem egyszer utal arra, hogy nem feltétlenül szükséges hinni Patriciának, főleg amiatt, hogy a furcsa események csak őt érintik, aztán ahogy egyre elmélyülünk, és már a cselekmény sűrűjében járunk ötlik szembe az, hogy minden para mögött ott a valóság, és minden félelemre és furcsa eseményre kézzelfogható magyarázat van, ami megmutatja, hogy Patricia nem tévedett, és végig látta és hitt abban, amit és amiben a többiek nem.

Tetszett az a történetben, hogy fokozatosan bontakozott ki, hogy nem egyszerűen megkaptuk az alapot, és aztán hagyta, hogy a karakterei szabadon lófráljanak, hanem célt adott nekik. A vámpíros vonal sem a megszokott, hiszen egy teljesen új megvilágításban tárja elénk a vérszívók mítoszát, és nem is a megszokott módon ábrázolja az író, hanem belevitte a saját elképzeléseit, és egy sokkal horrorisztikusabb lényt alkotott, akinek nemcsak lételeme a vér, hanem a vérszívásnak következményei is vannak az áldozatra nézve.

Egyes részek gyomorforgatóak, mások egyszerűen gusztustalanok, na meg persze vannak meghökkentőek és olyanok is, ahol legszívesebben már ordítanál, hogy végre figyeljenek oda Patriciára, és arra amit mond, a bizonyítékokra, amiket felsorakoztat, és ne higgyenek mindent unalomnak és női hisztériának. Látszik, hogy férfi írta a történetet, és emiatt nem úgy vannak ábrázolva a nők, ahogy azt megszoktam, viszont a történetnek jól áll, hogy eltérünk a megszokottól.

Pénz, befektetés, gyerekek eltűnése, öngyilkosságok és a feketék helyzete nehezíti a cselekményt. Megmutatja a férfiak erejét, az összetartozásukat, a hatalom iránti vágyukat és mindezt szembeállítja a nők gyengédségével és a család képével. Maga a történet szépen ívelő utat jár be, megmutatva ezzel az apróbb részleteket, az összefüggéseket és a kirakós darabjait, amik ha összeállnak rájövünk, hogy nem mindenki az, mint akinek mutatja magát.

Grady Hendrix egy olyan utazásra invitál, ami nem a megszokott mederben játszódik, mégis kész elragadni magával, és megmutatni, hogy mi minden rejlik A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen c. kötetben. Hol baljós, hol különleges, de az biztos, hogy olvasás közben nem egyszer fogsz a hátad mögé vagy éppen a fejed fölé nézni. Én esténként olvastam, a sötétben és ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Bemászott a bőröm alá, és a kötet végére egyre több furcsa esemény keresztezte az utunkat, ezzel is egyre közelebb vitt minket az elkerülhetetlen vég felé. Patricia, habár labilis személyiségnek tűnhet, nem az, sőt egy erős anya ő, aki bármit megtenne a gyermekeiért, és ha ehhez oda kell vetnie magát a vámpírnak, hogy az olvasóköre leszámoljon vele, akkor ezt teszi. A történet maga végig erős, megmutatja az igazi oldalát, de közben elkalauzol minket a '90-es évekbe is, ahol könnyen tituálhattak valakit hisztériásnak, és nehéz bizonyítani egy nőnek az igazát egy férfi ellen. Egy olyan horror történet A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen, ami különleges, sejtelmes, de végig borsódzik és libabőrözik a hátad tőle. Nekem nagyon bejött és ha szereted a nem éppen klasszikus vámpír történeteket, akkor nagyon ajánlom Grady Hendrix A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen c. kötetét! A történet ezennel a vérszívásnak is új értelmet adott!

"Itt van ez az érzés, hogy minden dolog kerek egész, meleg és biztonságos, és annyira szeretné az ember visszakapni, de egyre csak a láthatáron marad, félig már alá is bukik, és az ember úgy érzi, soha többé nem kaphatja vissza, és nem akar élni nélküle. De aztán csak él tovább, és az egyfolytában fáj. Olyan érzés minden, akárha kést szegeznének a bőrömnek, és sajognak az ízületeim."

"Senki sem törölhette, nem cserélhette ki a kiosztott könyvét mással, csak akkor, ha súlyos büntetést fizet, mert a Mt. Pleasant-i Irodalmi Körbe nem szórakozni jártak."

"A piócának két lánya van: add ide, add ide!"

"Van, aki arra használja az irodalmat, hogy megértse a saját életét."

"Nem mozdultam ki otthonról, és azoknak a Ménendez testvéreknek a tárgyalását néztem. Szeretnélek megkérni, ha te vagy a testvéreid úgy döntötök, hogy elegetek van apából vagy belőlem, megtennétek, hogy inkább a költözés legyen az első, mint hogy vadászpuskával, álmunkban végezzetek velünk?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Samantha Shannon: Sápadt Álmodó (Csontszüret 0,5.)

"A madarak telekürtölik a szürkületet, amely hídként köti össze az éjszakát a nappallal. Amíg halljuk, addig a két állapot küszöbén létezünk."

*

A Csontszüret egy hétkötetesre tervezett disztópikus fantasyszéria, amelyből eddig öt kötet látott napvilágot. A történet 2059-ben veszi kezdetét, főszereplője Paige Mahoney, az álomjáró. 

A Sápadt Álmodó az első rész előtt játszódik. A Londoni Scion Citadellában elszabadult egy veszedelmes kopogószellem, és a rivális alvilági látók mindenre képesek, hogy megszerezzék. A tizenhat éves Paige számára talán ez lesz a megfelelő alkalom, hogy bebiztosítsa a helyét a leghírhedtebb mímesúr bandájában, a Hét Pecsét nevű szervezetben. 

Samantha Shannon New York Times- és Sunday Times-bestsellerszerző, napjaink legsikeresebb fantasysorozatainak szerzője, könyveiből világszerte több mint 1,3 millió példány kelt el. 1991-ben született Londonban. Könyveit huszonnyolc nyelvre fordították le. A Csontszüret első könyve 21 éves korában, 2013-ban látott napvilágot, a hatodik rész tervezett megjelenési időpontja 2026 ősze. Shannon másik sorozata, A káosz gyökerei jelenleg három regényből áll.

Samantha Shannontól már olvastam, viszont nem a Csontszüretet, így ez a 0,5. rész igazi újdonság volt számomra a maga világával, de azt kell, hogy mondjam, hogy már most nagyon megfogott magának, és biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni ezt a disztópikus fantasy sorozatot, mert a Sápadt Álmodó nagyon meghozta hozzá a kedvemet.

Tökéletes ez a novella azoknak, akik még nem ismerik a Csontszüret világát és Paige Mahoney történetét, vagyis nekem mindenféleképpen tökéletes kezdés volt. Megismerhettük a világot, a szellemeket, a képességek irányította disztópikus alapot, és a főbb karaktereket, akik szerintem a későbbiekben is fontos szerepet fognak betölteni a Hét Pecsétben. Szemtanúi lehetünk annak, hogy lesz a tagja ennek a szövetségnek Paige, akinek az első ügye is kibontakozik előttünk. Egy igencsak érdekes világot kapunk, tele szellemekkel és olyan emberekkel, akiknek tiltott képességei vannak. Egy olyan rövid történetet kaptam, ami gyors betekintést enged abba a világba, amit Samantha Shannon megalkotott. Gyorsan lehet haladni vele, és gyorsan a rabjai is leszünk, mert érdekes és van benne kellő érdekesség, hogy ne akarjuk nem megtudni, hogy hova fut ki ez a 7 részes sorozat. A szellemes világ, illetve amit eddig láttam a világból az nekem tetszett, és eléggé veszélyes volt ahhoz, hogy már most folytatni akarjam. Nagyon örülök, hogy már rég beszereztem a köteteket, annak meg még jobban, hogy alá is írattattam az írónővel, mert garantáltan kedvencem lesz. Egyenlőre sokat elárulni róla nem tudok, de tetszett a Sápadt Álmodó.

A sötétebb és borúsabb világkép megnyert magának, Paige kezdi bontogatni a szárnyait, a Hét Pecsétről sokat nem árul el, de amit megmutat belőle az mutatós, és felkelti az érdeklődést. Ha téged is érdekelt a Csontszüret, de nem mertél belevágni, akkor a Sápadt Álmodó jó kezdőlöket lehet a világhoz és a karakterekhez. Ez a 0,5. rész Paige és Nick kalandjaira fókuszál, de a többiek is elvétve felbukkannak benne.

A kötet érdekessége, hogy ha megfordítjuk a regényt, akkor a másik felén egy újabb novella vár, ami a harmadik és a negyedik rész között játszódik, de még nem vetettem bele magam, mert előtte be kell hozzam a lemaradásomat. Miért nem mondta nekem senki, hogy ez a sorozat is zseniális? Eddig esküszöm rosszat még nem olvastam az írónőtől, és a Csontszüret már most jó, kétlem, hogy ne tenne a rabjává, ha eljutok odáig, hogy úgy rendesen elmerüljek a világában és a kötetekben.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

P. C. Harris: Ne bízz senkiben! (Ne nézz vissza! 2.)

 

"A hullaház hideg és élettelen, akárcsak a test a kezeim között. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a halott bátyám legjobb barátját fogom elhamvasztani titokban, az éj leple alatt."

*

Szerelem vagy túlélés – Te melyiket választanád? 

Portland sziklás partszakaszain a gyilkosságok nyomai kétféleképpen tüntethetőek el: vagy a tenger hullámai mossák el őket, vagy a sziget egyetlen krematóriuma gondoskodik arról, hogy egy bizonyíték se maradjon hátra. 

Oliver Seith tíz éve elmenekült, miután legjobb barátját brutálisan meggyilkolták. Most többszörös gyilkossággal gyanúsítják, de az igazság bonyolultabb annál, mint amit a bizonyítékok elsőre mutatnak. Avril Hart naponta mossa le a halál szagát magáról, mégis most először hallja meg a holtak sikolyait – és azok hangosabbak, mint az élők hazugságai. 

Oliver és Avril már nem menekülhetnek. Az óra ketyeg. A hamvasztókemence izzik. És a szigeten valaki már kiválasztotta a következő áldozatot… Ezen a helyen mindenki álarcot visel, nincs barát vagy szerető. Csak préda és vadász. És nem lehetsz biztos benne, melyik szerepet osztotta neked a sors. Ezért csak egyetlen szabály van: Ne bízz senkiben! 

P. C. Harris erotikus pszichothriller regénye a sötétség mélyére csábít minket. De vajon elég az izzó parázs fénye a tények felderítéséhez, vagy porrá kell égetni mindent az igazsághoz?

" - Egész életemben azt hittem, egyike azoknak, akik soha nem árulnak el."

Kedves P. C. Harris! Ez mégis mi a fene volt, és mi az, hogy vége?? Nagyon remélem, hogy lesz folytatása, mert képtelen vagyok így elfogadni ezt a kötetet. Ott játszott velem, ahol tudott, és úgy ejtett át a palánkon, ahogy eddig még könyv nem. Nagyon összetett és nagyon csavaros történetet kaptam, ami végig játszadozott velem, és végig rágtam a körmöm, hogy mi lesz az a következő váratlan esemény, amire nem számítok, és ami alapjaiban fogja megrengetni a cselekmény egészét.

Sokkal több kérdésem lett elolvasva a Ne bízz senkiben!-t, mint amennyire választ kaptam. Végig azt éreztem olvasás közben, hogy az írónő játszadozik velem, és minden eszközt megragad ahhoz, hogy ne tudjam elengedni a történetet, hogy ne akarjak mást csinálni, mint a végére járni, és pontot tenni Avril és Oliver történetére, de ettől még olyan messze vagyunk, hogy csak kérdéseim vannak. Nagyon minimálisan kaptam választ, de nem eleget ahhoz, hogy elégedett legyek. Tudtam, hogy zseniális lesz, de arra nem számítottam, hogy majd felül fogja múlni az első részt, a Ne nézz vissza! c. kötetet, hiszen már az is nagyon összetett és nagyon kellett figyelni a részletekre. Kezdjük ott, hogy egy percig sem hagyta nyugton az írónő a főszereplőinket, na de Portland városának lakóit sem. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy oroszlán verembe lettem volna bedobva, és bármikor megtámadhattak volna, sőt el is kábíthattak volna. Egyáltalán nem éreztem biztonságban magam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ha bajba kerülnék bárki ki tudna húzni a slamasztikából, vagy azt, hogy bízhatok a kisváros lakóiban, mert nem. Mindenkinek van vaj a füle mögött, és mindenki rejteget titkokat, emiatt senkiben sem bízhatunk, és nem véletlen az a kötet címe is, hogy Ne bízz senkiben! 

Olyan volt olvasni ezt a kötetet, mintha egy horror elemekkel megtűzdelt gyilkossági ügyet görgetnénk fel, ahol mindenki gyanús, és mindenkinek van indítéka, mégsem érünk igazán a végére, mert amikor nem számítanánk rá, akkor engedi el az írónő a kezünket. Nem mondom azt, hogy nem imádtam olvasni, mert imádtam, mégis volt bennem egyfajta borzongás is olvasás közben, és azt éreztem, hogy figyelnek. Az alap hátborzongató, és nem egyszerűen csak félelmetes, hanem tényleg a hátad mögé kell nézned.

Avril és Oliver ebben a részben is kap jó sok akadályt, veszélyben az életük, és csak pislogunk, hogy az írónő még itt sem, ebben a második részben sem kedvez nekik, és ott nyomorgatja meg őket ahol csak tudja. Erre a legjobb példa Oliver, akinek az első kötet sem volt fáklyás menet, na de ez a második úgy igazán betett neki. Az írónő minden eszközt bevetett, hogy a földbe döngölje, de a mi Ollie fiúnk erős, és minden viszontagság ellenére is helyén a szíve, és ha nem is látja át úgy az eseményeket, mint Avril, attól még őt sem kell félteni.

Ami nekem a legjobban tetszett a Ne bízz senkiben! az továbbra is a hátborzongatós, libabőrös hangulat és az, hogy tele van rejtélyekkel, olyan kérdésekkel, amikre nem ad választ, és még a végén sem kímél minket, sőt ott rúg belénk igazán. Minden egyes oldalon ott motoszkál a libabőr és a borzongatás, és csak ő tudhatja, hogy mikor dob be egy újabb csavart, ami megváltoztatja a tények állásást, vagy márt be olyat, akiről nem gondoltuk volna, hogy köze van a Hellfire Clubhoz.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kevesebb, mint egy nap alatt elolvastam, mert nem bírtam magammal, nem tudtam beosztani, és muszáj volt a végére járnom, még akkor is, ha utólag tudom, hogy semmilyen érdemleges választ nem kaptam. Egyszerűen nem tudtam elszakadni a kötettől, és tudnom kellett, hogy mi lesz Avrillel, Oliverrel, és azoknak a lányoknak az eltűnésével, akiket még nem találtak meg. Rejtélyt rejtélyre halmozott, én meg itt vagyok válaszok nélkül, és nem tudom, hogy fogok e kapni választ rájuk. Nagyon csúnya játékot játszott velünk a kötet, de a legcsúnyább része az a lezárás, mert ez minden csak nem lezárás, és most nagyon utálom az írónőt, hogy ennyire zseniális volt, és képes volt a lehetetlent összehozni. Összességében én nagyon imádtam, annak ellenére is, hogy nem tértem még most sem magamhoz, és utáltam egyes részeknél P. C. Harrist, de a Ne nézz vissza! sorozatot imádom, és tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban, mert olyan nincs, hogy nem lesz, mert lennie kell. Ami ennyire zseniális annak nem szabad véget érnie, főleg nem két kötet után. Ha egy igazán agyeldobós és csavaros történetre vágysz, ami ott játszadozik veled, ahol tud, akkor ne hagyd ki a Ne bízz senkiben! c. kötetet!

" - Ha elbuksz, veled bukok. Ha elégsz, veled égek. De egyszerűen nem tudok olyan világban élni, ahol te nem vagy."

"A gonoszság ezerarcú szörny, és én minden választásommal közelebb léptem ahhoz a tükörhöz, amelyben végül megláttam a sajátomat."

"Az életem mindig is olyan volt, akár egy rosszul megkavart pakli. Végre azt hiszed, jó lapjaid vannak, és talán még nyerhetsz is, aztán egyetlen rossz húzás, és mindent buksz."

" - Fel kell kötnie a gatyáját, mert ő Anglia valaha volt legjobb nyomozója - biccent az ajtó irányába Worthingtonra célozva. - De szerencséje van, barátom, mert én meg Nagy-Britannia legjobb ügyvédje vagyok. 

- Ugye, ez nem csak egy szar reklámszöveg?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: Beautiful Venom - Gyönyörű méreg (Viperák 1.)

"Az élet, ahogy eddig ismertem, apró, felismerhetetlen darabokra tört."

*

A viperafészekben a bosszú a leghalálosabb méreg. 

Elpusztították a világomat, most én döntöm romba az övékét. Hogy mi ezzel a probléma?

Gyakorlatilag lehetetlen előkerítenem a bábjátékost. 

Az egyetlen nyomom: a Viperák. Egy elit főiskolai hokicsapat, amely a jég királya. És a jégen túli árnyaké. 

Hogy beszivárogjak a titkos társaságukba, kinéztem magamnak a leggyengébb láncszemet. 

Kane Davenportot. 

A karizmatikus kapitányt és a kígyók fészkében az egyetlen jó arcot. De már késő: rá kell jönnöm, hogy a legerősebb mérgű kígyót csábítottam el. Kane barátságos álarca mögött egy ragadozó rejtőzik, aki veszélyesebb, mint képzeltem. 

Hamar leleplezi előttem a felszín alatt bujkáló szörnyet. 

A szörnyet, aki csak azért csábított be, hogy egy menekülést nem kínáló, halálos játszma kelepcéjébe csaljon.

" - Azt akarod, hogy tönkretegyelek, Dahlia? Azt akarod, hogy mindenki lássa, hogy kihez tartozol?"

Rina Kent és dark romance egy kis hokival fűszerezve? Azt hiszem a mennyországba kerültem, mert úgy volt toxikus a Beautiful Venom, mint az eddigi összes Rina Kent történet egybegyúrva. Nemcsak Kane, hanem Dahlia is a perem sötétebb oldalán egyensúlyos, és csak idő kérdése, míg átesnek a másik oldalra és megsemmisítő csapást mérnek a másikra. Ahogy az írónő többi regényét, úgy a Gyönyörű mérget is imádtam, és egyszerűen nem tud Rina Kent rosszat írni.

Amikor valaki azt mondja, hogy egy könyv hoki románc és dark romance is, akkor nem erre számítasz, de lehet pont ezért is imádtam annyira. Két olyan műfajt gyúrt egybe, amit külön-külön is nagyon kedvelek, de egybe az igazi. Egy olyan függőséget kezdett el ezzel a kötet, ami villámcsapásként csapott le rám, de nem bánom, mert a toxikus és titkos társaságos légkör egyből megnyert magának. Dahlia végig keresi a bajt, és a baj meg is találja Kane személyében. Azt hiszi, hogy túljárhat az eszén, de az az igazság, hogy Kane az, aki végig a kezében tartja az irányítást, ő az, aki miatt ennyire sötét, maszkulin és mérgező a Beautiful Venom hangulata. Nem egy egyszerű hokis könyvről beszélünk, mert olyan témák kapnak szerepet a történetben, mint a bosszú, amiért Dahlia képes mindent elkövetni, nem konszenzuson alapuló szexuális élmény, egy testvériség, ahova baromi nehéz bejutni, ha egyáltalán lehetséges, manipuláció, sötét és traumatikus múlt, gyilkosság, erőszak, és kapunk egy olyan antihőst is, aki megtalálja a párját a bosszúra éhes lányban, akinek lehet, hogy túl nagy a szája és ez a nagy száj többször is bajba sodorja, de akkor sem enged, akkor sem hagyja abba, és mindent elkövet, hogy igazságot szolgáltathasson. Ez a Gyönyörű méreg, ami a maga mérgező hangulatával vesz le a lábadról.

Kane Davenport egy olyan férfi hős, akinek nem lehet nemet mondani, aki leuralja a lényed, aki mindenkin átlát, aki parancsol, aki maga a szexuális ígéret, de mégis van egyetlen egy gyenge pontja, na meg egy olyan múltja, ami tele van traumákkal, aki megölte azt a kisfiút, aki volt, és azzá a toxikus férfivá vált, akit megismerhetünk a Gyönyörű méreg lapjai alatt. Mégsem tudunk haragudni rá, sőt az egyik legerősebb Rina Kent karakterré nőtte ki magát.

Egy nagyon izgalmas, ám jó sok helyen áll leesős történetet kaptam. Amikor már azt hittem, hogy nem fog tudni meglepni akkor mutatta meg, hogy még közel sem ismertem ki, még nagyon sok minden van a tarsolyában, és ha nem figyelek eléggé, engem is magával ránthat. Na, az a helyzet, hogy magával is rántott, és nem tudom, hogy az egyik Vipers meccsen vesztem el, vagy akkor amikor Kane megmutatta Dahliának, hogy hol is van a helye.

Kane és Dahlia párosa minden csak nem nyugodt. Heves érzelmek, nagy veszekedések, stalkerkedés és sakkban tartás jellemzi a kapcsolatukat. Hol ellenszegülnek a másiknak, hol olyanba ütik az orrukat, amibe nem kéne, de az biztos, hogy egy percig sem unatkozhatunk. Már a kötet legelején bedob minket a mélyvízbe, és hála Dahlia vakmerőségének egyből belecsöppenünk egy olyan "beavatási szertartásba", amire nem voltunk felkészülve.

Ami a legjobban tetszett a kötetben, persze amellett, hogy toxikus volt az az, hogy nagyon összetett és Kane, na meg Dahlia tökéletesen kiegészítették egymást. Egy nagyon durva és veszélyes történetet ad nekünk Rina Kent, de here I am! Tényleg nem tudok rosszat mondani sem a karakterekről, sem a cselekményről, de azt elismerem, hogy nem a soft dark romance olvasóknak való, hanem azoknak, akik készek elmerülni a mérgező ködben, és nem akadnak fenn egy kis erőszakosságon. Az eddigi legbrutálisabb Rina Kent könyv, de nagyon imádtam. A trilógia további két könyve sem lesz piskóta, úgyhogy nagyon várom, mert igazán beteg és toxikus párosokat rakott össze az írónő. Nagyon várom!! Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, de a Viperák az a sorozat, amire azt hiszem megérte és meg is éri várni. Összességében én imádtam, és tényleg ajánlott elolvasni a figyelmeztetést, mert nagyban segít, hogy rájöjj arra neked való ez a toxikus hokis dark romance. Ha szereted a durvább jeleneteket, akkor mindenképp ajánlom a  Beautiful Venom - Gyönyörű méreg c. kötetet, ami a Viperák első fergeteges része! Csak felügyelettel, és mindenki saját felelősségre vegye a kezébe! Én szóltam. :)

"Istenem…Miért van ilyen mély, durva hangja? Mintha a legsötétebb, legédesebb álmaimból lépett volna elő."

"Ez az ember egy igazi szörnyeteg."

"Ő az egyetlen férfi, akire valaha vágytam. Minden egyes porcikámmal."

"Egy a csók egyszerre birtoklás, és egyszerre behódolás. Kane akar engem. Olyannyira, hogy nem tudja visszafogni magát."

"Nem leszek csupán egy újabb állomás az életében. És még ha az lennék is a végén, azt akarom, hogy sose tudjon kiverni a fejéből. Hogy egy olyan epizód legyek a múltjában, ami örökké ott motoszkál benne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)