Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz Asszisztense (A Gonosz Asszisztense 1.)

"Egy átlagos nap volt, amikor Evie találkozott a Gonosszal."

*

ASSZISZTENS ​KERESTETIK: Hírhedt, magas rangú gonosztevő hűséges, megfontolt munkaerőt keres meghatározatlan irodai feladatokra, illetve az alkalmazottak támogatására zűrzavar, megfélemlítés és egyéb Általános Sötét Teendők elvégzésében. A diszkréció elengedhetetlen. Kiváló juttatások. 

Evie Sage-nek el kell tartania gyengélkedő családját, ezért elengedhetetlen, hogy munkát találjon. Amikor a balsors összehozza Rennedawn leghírhedtebb gonosztevőjével, aki ráadásul állást is kínál neki, azonnal elfogadja. Persze egyetlen munka sem tökéletes, de nehezíti a helyzetet, ha az ember egy hangyányit belezúg a félelmetes, temperamentumos és tagadhatatlanul dögös főnökébe. Ne találd ennyire vonzónak a gonoszságot, Evie! 

Amikor már kezdene hozzászokni a mennyezetről lelógó, levágott fejekhez és a talpa alá keveredő kóbor szemgolyók nyálkás cuppanásához, Evie gyanút fog, hogy a főhadiszállásukon egy hatalmas patkány bujkál… és nem csak a szó szerinti fajta. Mert Rennedawn királyságában burjánzik a rothadás, és úgy tűnik, hogy valaki képes még a nagybetűs Gonoszt is célba venni, hogy kiiktassa aljas birodalmával együtt. 

Így hát Evie-nek már nemcsak főnöke iránti nyálcsorgatását kell visszafognia, hanem azt is ki kell derítenie, ki szabotálja a működésüket… valamint gondoskodni róla, hogy az illető garantáltan megfizessen érte. Elvégre jó állást nehéz találni.

"Evangelina Celia Sage, ha ezt a pillanatot választod a nyálcsorgatásra, soha többé nem fogsz mocskos regényeket olvasni."

Hogy én ezt a könyvet mennyire élveztem!! Imádom a gonoszokat, nem véletlenül mindig nekik drukkolok, amint feltűnnek a színen. Hannah Nicole Maehrer kötete egy villain lovernek igazi csemege. Nemcsak sziporkázó, de humoros és a dinamika a karakterek között valami eszméletlenül jó. Nagyon nehezen szakadtam el tőle, és végig azt éreztem, hogy ez a könyv bizony nekem íródott.

Adott egy lány, Evie, aki munkát keres, kicsit szeleburdi, mindig történik vele valami, és szó szerint olyan, mintha az írónő rólam mintázta volna a jellemét, na meg a szerencsétlenkedéseit. Aztán ott a Gonosz, aki munkát ad neki, és így lesz a Gonosz asszisztense. Ez a felállás nagyon tetszett, főleg amiatt, hogy mindezt egy fantasy közegbe helyezi, aminek a középpontjában a király és a Gonosz közötti konfliktus áll. Hol szakadunk a nevetéstől olvasás közben, hol pedig tűkön ülve várjuk, hogy mi lesz még itt. Trystan, vagyis a Gonosz egy velejéig morally grey karakter, aki hozza a mogorva, sohasem mosolygó kemény férfit, de amint színre lép Evie, úgy ő is egyre jobban felenged, és megmutatja ki is az a Trystan Maverine a Gonosz álcája alatt. Bevallom, amikor kézbe vettem, na meg amikor még az eredeti megjelenéskor felkeltette az érdeklődésemet egy teljesen más történetre számítottam, viszont nagyon örülök, hogy az írónő humort és mágiát is csempészett a lapok közé. Evie és Trystan egy tipikusan grumpy x sunshine páros, akikért élek-halok. Annyira jók együtt, annyira jó köztük a kémia, a dinamika és ez az egész slow burn romance, hogy az valami hihetetlen. Nemcsak érdekesek külön-külön is, hanem együtt egy még bombább csapatot alkotnak. Nem egyszer mosolyodtam el, vagy éppen nevettem fel olvasás közben, és nem egyszer éreztem azt, hogy megtelik a szívem boldogsággal. Van, akinek nem lesz majd elég ez a történet, mert semmi komolyság nincs benne, de ha megtalálja a megfelelő olvasókat, akkor garantálom, hogy szeretni fogjátok. Ami engem illet, én nagyon imádtam, jó volt, hogy nem véresen komoly, ugyanakkor nem is unalmas, és végig szórakoztat, nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmed, és úgy alapvetően meghatározza a hangulatodat.

Ami a leginkább elnyerte a tetszésemet az a kialakuló romantika. Titkon reméltem, hogy a Gonosz megkapja a lányt, és nemcsak egy olyan fantasy regény lesz, amiben a Gonosz asszisztense segíti a Gonosz mindennapi munkáját. Persze ebből is van benne, de közben szépen lassan az érzelmek is kialakulnak, és megmutatják magukat. Nemcsak Evie részéről, hanem bizony a Gonoszéról is. Egyfelől emiatt volt jó választás a váltott szemszög, másfelől meg azért, mert így nemcsak a Gonoszt láthattuk Evie szemszögén keresztül, hanem fordítva is.

Nagyon élveztem a kötet olvasását, végig tök jó kedvem volt, és igaz, hogy a történet eleje kicsit lassabb, kellett neki azért egy kis idő mire bemelegedett, de a második fele rendesen beindult, és csak úgy követik egymást az események. Hol a veszély kopogtat az ajtón, hol a mágia, s hol pedig mágikus lények. Az biztos, hogy egy percig sem unalmas, na meg hogyan is lehetne az, ha a Gonoszról szól?!

Ami a romantikus szálat illeti, habár nem történik sok minden, így sem vagyok elégedetlen, mert aranyos volt, és nem is számítottam arra, hogy nagyon részletes lesz. A Gonosz Asszisztensének ez a lassan kibontakozó érzelem része áll jól, az hogy ne a romantikán legyen a hangsúly, mégis ott legyen azért, és hagyja, hogy a cselekmény, illetve a karakterek legyenek hangsúlyosak. Legyen szó Evie-ről, Trystanról, Kingsleyről, a békáról vagy éppen a Gonosz alkalmazottjairól.

Nem titok, de az egyik kedvencem Kingsley lett. Imádom ezt a koronás békát, valami haláli figura, akit csak szeretni lehet. Evie, már csak a neve miatt is szimpatikus, a történet javarészt az ő szemszögéből mutatja be A Gonosz Asszisztensét, ugyanakkor ő az, aki a szeleburdi személyiségével nem hagyja, hogy unatkozzunk. Megmutatja, hogy nem kell feltétlen badass karakternek lenni ahhoz, hogy szerethető legyen, és érdekesen teljenek a munkával töltött órái.

Trystan, avagy a Gonosz már azelőtt megkedveltette magát velem, hogy egyáltalán elkezdtem volna olvasni a kötetet. Hatalmas villain lover vagyok, de tényleg. Szerintem nincs olyan gonosz/morally grey karakter, aki helyett inkább a hőst választanám. Trystan helyett sem választanék egyetlen hőst sem. Tetszett, hogy a morális értékei megkérdőjelezhetőek voltak, hogy habár temperamentumos, azért igazságos is, és következetes. Jól van összerakva a karaktere, és végig hű maradt a gonosz címkéhez.

A kötet egésze gyors lefolyású, nagyon könnyen olvasható, és előhozza a belső fangirlt. Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy fanfictiont olvastam volna, lehet emiatt is tetszett annyira, mert előhozta belőlem azokat a jóleső érzéseket, amiket akkor érzek, ha egy jól összerakott történetet olvasok. Nem mondom, hogy egyes helyeken nem banális, vagy éppen egyszerű a cselekménye, viszont A Gonosz Asszisztensének nagyon jól áll a YA vonal. Jól áll neki az, hogy egy adott megoldandó problémára fókuszál, és addig megy előre, amíg haladást nem ér el az ügyben. Összességében egy jól összerakott, szórakoztató fantasyt kaptam, amiben a Gonosz nem is annyira gonosz, de a világért sem ismerné el. Igazságos, kicsit kegyetlen azért, de jóval több annál, mint amit a mesékben sugallnak róluk. Ez az egész black cat x golden retriever energia, ami árad a kötetből zseniális!! Pontosan egy ilyen szórakoztató és csavarokkal teli regényre volt szüksége a lelkemnek. A végét pedig ne is említsük, ide a következő részt! Ha egy olyan könyvre vágysz, ami könnyed, mégis új, akkor olvasd el Hannah Nicole Maehrer A Gonosz Asszisztense c. regényét! A fordítás hihetetlenül jól sikerült, így a szöveg még élvezetesebb, és még könnyedebb. Gonosztevők rajongóinak pedig egyenesen kötelező olvasmány!! Ne hagyjátok ki, merüljetek el ti is Evie és Trystan történetében!

"Általában azért hagyta nyitva ki az ajtaját, hogy jelezze, senki sem fog megölni, amiért távozni készül a nap végén."

" - Ó, és mit csináltatok a főnökkel ebben az álomban, te pajkos kis asszisztens?"

" - Egyszerűen nem lehet embereket ölni, és szépnek lenni közben."

"A férfi jól csókolt, de hát ez természetes. A vonzó gyilkosok mindig jól csókolnak."

"Gonosznak lenni nem egy derűs feladat, amit a migrénje is bizonyított."

"Egy romlott világot is képes lennél helyrehozni egyetlen mosolyoddal."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Amber Smith: Amilyen akkor voltam (Amilyen akkor voltam 1.)

" Sok mindent nem tudok."

*

Eden ​legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját. 

A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett – akit egykor szeretett –, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt. 

Amber Smith provokatív bemutatkozó regénye feltárja a trauma által ejtett mély sebeket, és megmutatja egy fiatal lány erejét, aki megküzd a kamaszkor csalódásaival és elviselhetetlen fájdalmaival, az első szerelemmel és az első szívfájdalommal, a megszakadt és újraélesztett barátságokkal, miközben megtanulja elfogadni a túlélés erejét, amelyről nem is tudta, hogy ott rejtőzik a szívében.

"Nekem nem ilyennek kellett volna lennem. Régen olyan kedves voltam. Egy kedves és aranyos lány, jó ember. És most csak…csak…gyűlölet van bennem."

Egy könyv, ami darabokra törte a szívem, és ami nem hagyott utána napokig aludni. Nagyon ritkán olvasok komolyabb hangvételű írásokat, de úgy éreztem, hogy meg kell ismernem Eden történetét, és esélyt kell adjak az Amilyen akkor voltam c. kötetnek. Egy percig nem bánom, hogy kézbe vettem, de nem voltam felkészülve arra a fájdalomra, amit a kötet olvasása jelentett számomra. Szétcincálta a lelkem, és apró darabokban hagyta a szívem. Kitépte, jól megszorongatta, majd visszalökte azzal az érzéssel, hogy fáj és gyötrelmes a létezés.

Ennél valódibb nem is lehetne az Amilyen akkor voltam. Zsepit készítsetek elő, mert garantálom, hogy szem nem marad szárazon a kötet után. Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy hajnalig olvasok, de az a helyzet, hogy elkezdtem és nem tudtam elszaladni a kötettől. Tudnom kellett, hogy mi lesz, hogyan tovább, egyszerűen a kezemhez tapadt, és nem tudtam letenni, nem tudtam a bizonytalanságban lenni addig, amíg újra a kezembe nem vehettem, így első körben befaltam a kötet háromnegyedét, majd szépen megemésztettem a többi oldalt, ami maradt belőle. Baromi erősnek kellett lennie az írónőnek ahhoz, hogy Edent így bemutassa. Már a regény elején tudjuk, hogy mi történt, már a fülszöveg is sejteti, de az első fejezet az, ami nem hagy kétségek között, ami bedob a mélyvízbe, és felőle akár meg is fulladhatsz. Nem köntörfalazik, viszont sok idő kell a gyógyuláshoz, ahhoz, hogy Eden képes legyen feldolgozni azokat a perceket, amik gyökerestől megváltoztatták az életét. Egy kislányt indít el a züllés és az érzelmi sterilitás útján. Nemcsak tombol, hanem küzd is. Küzd önmagával, az érzelmeivel, a mindennapokban és azzal, hogy újra megtalálja önmagát. Talán a kötet egyik legnagyobb üzenete az, hogy nem a traumák határozzák meg azt, hogy ki vagy, hanem az, ahogy éled az életed. Ha hagyod, hogy a traumák irányítsanak, akkor te magad is elhiszed, hogy ennyi vagy, de ha erős vagy, küzdesz és a végén meglátod a fényt az alagút végén, akkor nem győzött a sötétség, nem estél a trauma csapdájába, és nem hagytad, hogy az irányítson téged, a cselekedeteidet, az érzelmeidet vagy éppen azok hiányát.

Mindenképp érett olvasóknak ajánlanám ezt a kötetet, azoknak akik érdeklődnek egy életszerű, ugyanakkor kemény témához nyúló történethez, ami itt csak történet, de kint több száz, ha nem ezer nőnek a valósága. Egy olyan pont az életükben, ami gyökeresen megváltoztatta őket. A szexuális erőszak, mint téma kemény, mélyen üt, és megrázó.

Ezelőtt nem olvastam ehhez hasonló könyvet, ami ennyire közelről mutatná be a lejtőt, a tombolást, és a megmásíthatatlan eseményt. Azt, hogy elég egy szempillantás ahhoz, hogy egy élet gyökeresen megváltozzon. Egyszerűen fájt olvasni, és nem igazán tartom magam érzékeny olvasónak, de Eden teljesen a földbe döngölt.

Egy fiatal lányról van szó, aki a poklok poklát élte meg közel 14 évesen. Innen indul az a tombolás, az a kicsapongás, ami utána végig igaz lesz a cselekményre. Szex, pia, drogok. Egyik buli a másik után. Kifordulás önmagából. A bizonytalanság, hogy senki sem hinne neki, hiába mondaná el bárkinek, hiába szólna a testvérének, vagy éppen a legjobb barátnőjének.

Fejezetről fejezetre vártam, hogy mikor jön el az a pont, amikor olyan személy kerül Eden közelébe, akinek képes lesz megnyílni, akiben képes lesz annyira megbízni, hogy elmondja mi történet azon a napon. A végéig nem is voltam biztos benne, hogy ez meg fog valaha történni. Aztán jön az ominózus hír, ami először sokkolja Edent, majd cselekvésre készteti, és megmutatja, hogy a felszín alatt még mindig az a rémült kislány, aki azon az éjszakán volt, és aki azt várja, hogy valaki figyeljen rá eléggé ahhoz, hogy megbízhasson benne.

Eden a cselekmény nagy részében egy álarc. Egy olyan álarc, ami keménynek, nem törődömnek, és vakmerőnek tűnik, de ez csak a felszín. Az igazi Eden a sorok között szenved, újra és újra átéli a fájdalmát, és ahogy a visszaemlékezés pillanatai feltűnnek mi is darabokra esünk. Darabokra esünk, aztán órákig szedegetjük azokat, de utána is azt érezzük, hogy meghasadt a szívünk, és nincs, ami meggyógyítsa.

A történet a maga valóságában egyszerre kegyetlen és valahol hihetetlen is, hiszen nem volt senki, de tényleg senki, aki figyelt volna Edy-re, akinek látnia kellett volna, hogy valami nincs rendben? Kérdések milliói merültek fel bennem olvasás közben, amikre nem kaptam választ. Hogy hogy nem volt legalább egy olyan ember, akit érdekelt Eden? Miért nem látták a szülei, hogy valami baj van? Egy anyának nem kellene az első furcsaságra ugrania, nem kellene megéreznie, hogy valami nem oké a gyerekével? Tényleg nem volt senki? Számomra hihetetlen, hogy Eden annyi időn át képes volt eltitkolni az eseményeket, és senki nem tett semmit. Emiatt fáj a legjobban számomra az Amilyen akkor voltam. Iciri-piciri darabokban van a lelkem, a szívemről nem is beszélve. És lehet, hogy ez egy könyv, de sokaknak ez nemcsak egy történet. Van, akinek ez a múltja, van akinek ugyanolyan nehézségei vannak, mint Edennek. Az Amilyen akkor voltam egy valóságos, romlott, kegyetlen és a végsőkig lehangoló olvasmány. Érzelmeket vált ki, leginkább dühöt. Nem egyszer dobnád a falhoz a regényt, és üvöltenéd bele a nagyvilágba azt a fájdalmat, amit a kötet olvasása okoz. Érzelmileg nagyon megterhelő, viszont úgy gondolom, hogy kortól függetlenül minden nőnek, és férfinak is el kellene olvasnia!! S akármennyire is darabokban hagyott Amber Smith és Eden egy percig sem bánom, hogy kiléptem a komfortzónámból és beengedtem a valóságot.

"Nehéz nem így látni, ha az ember belegondol a dolgok állásába. Mármint, hogy mennyire elcseszett a világ."

"Kedvelem őt. Nagyon, nagyon kedvelem. Mondhatni, szeretem. A metaforikus szívemmel. Ha röntgenfelvételt készítenének rólam, egy nyílvesszőt mutatna a mellkasom vöröslő, vérben ázó izomtömegének közepébe fúródva. És valahogy tudom, hogy a dolgok megváltoztak közöttünk."

"A testem egy kínzókamra. Egy kibaszott bűnügyi helyszín."

"Kinyomom és kikapcsolom a telefont, mert nem akarom tudni, ha hív, de még ennél is inkább nem akarom tudni, ha nem hív."

"Hagyták, hogy megtörténjen, azzal, hogy hagyták, hogy itt legyen, és elhitették velem, hogy az egész világon mindenki más jobban tudja nálam, mi a jó nekem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ana Huang: Twisted Lies - Stella & Christian (Twisted 4.)

" - Stella!"

*

Nem ​a hazugság a legszörnyűbb dolog, amit megtenne ezért a nőért! 

A szívdöglesztő és kőkemény Christian Harper valójában egy úriembernek álcázott szörnyeteg. Az erkölcsöt nem tartja sokra, a szerelmet még annyira se, ugyanakkor nem tagadhatja a vonzalmat, amelyet a szomszédjában lakó fiatal nő iránt érez. Idővel ez a nő lesz legsötétebb vágyainak tárgya, az egyetlen hatalmas talány, amin képtelen kiigazodni. És amikor lehetősége nyílik rá, hogy a közelébe férkőzzön, saját szabályait megszegve olyan ajánlattal áll elő, amit nem utasíthat vissza. Minden szörnyetegnek van gyenge pontja. Az övé ez a lány. A megszállottja lett. Ő a szenvedélye. És ő a kivétel az összes szabálya alól. 

A kedves, félénk és a közösségi médiában szerzett hírneve ellenére introvertált Stella Alonso igazi romantikus lélek, aki évek óta fegyelmezetten tartja kordában a szívét. Két munkája mellett nincs ideje párkapcsolatra, és nem is igazán vágyik rá. De amikor a múltjából érkező fenyegetés elől annak a férfinak a karjaiba – és lakásába – menekül, akinél veszélyesebbel még életében nem találkozott, óriási a kísértés, hogy hosszú idő után ismét a szívére hallgasson. Mert bármilyen rideg is Christian, ha vele van, olyasmiket érez, amit azelőtt soha. Szenvedélyt. Biztonságot. Igazi vágyat. Szerelmüket titkok és hazugságok szövik át… és amikor az igazságra végre fény derül, lerombolhat mindent.

"Próbáltam távol maradni tőle, de nagyjából olyan értelmetlen kihívásnak tűnt, mintha a tenger próbált volna távol maradni a parttól. Lehetetlen."

A sorozat végéhez közeledve most már kijelenthetem, hogy ahogy haladtunk előre úgy lett egyre jobb és ezzel együtt egyre hosszabb a sorozat kötetei. A Twisted Lies tökéletes lezárás, a legvaskosabb, illetve a legsötétebb része a Twisted világának. Nemcsak Stellát ismerhettük meg közelebbről, hanem Christiant is, aki tökéletes beleillik a morally grey antihősök skálájába. Ez a negyedik rész erős, ugyanakkor baromi közel járt ahhoz, hogy letaszítsa Josh Chent a trónról, de erre még Christian Harper sem volt képes. Egy igazán lebilincselő, szórakoztató és elgondolkodtató részt kaptam, amiben olyan alapvető dolgok merülnek fel, mint az önbecsülés vagy éppen a szerelem kérdésköre.

Tudom, hogy sokaknak vagy nagyon tetszik ez a rész, vagy pont nem, de nekem a szívem egyik csücske lett. Ana Huang sorozata nagyon sokat jelent számomra, és az egyik szemem valahol sír, hogy ennyi volt, a másik viszont örül, hogy részese lehettem ennek a négy elképesztően erős nőnek és négy kemény pasinak a történetének, és végig ott lehettem velük, amíg megtalálták a boldogságot, és a másik felüket. Úgy igazán Juleséknál lettem kíváncsi Christianre és Stellára, addig Stella mint karakter elenyésző volt, kevésszer szólalt meg, és ha meg is szólalt valahogy sosem keltette fel eléggé a figyelmemet, aztán jött a Twisted Lies, és minden megváltozott. Nagyon közel került hozzám, mint karakter és ez a rész is egy teljesen új színben mutatta meg. Megismerhetjük az olykor csendes, de nagyon is kedvelhető Stellát, akinek az élete a social media, illetve a különböző partneri együttműködések körül forog, közbe meg tele van bizonytalansággal, és az élete sem mondható veszélytelennek. Ebbe a közegbe csöppen bele Christian Harper, akinek a jelenlétét az írónő már az előző részekben szépen elcsepegtette. Bevallom voltak kétségeim, de mire eljutottam a Twisted Liesig, addig minden elpárolgott, és átvette a helyét a nyugalom. Megérkeztem egy olyan világba, amiről oly szívesen olvasok, és olyan karakterek közé csöppenhettem megint, akiket imádok. 

A Twisted sorozat minden egyes kötete megállja egyedül is a helyét, viszont így az utolsó részt is befejezve tűnik csak fel igazán, hogy mennyire is szükség volt arra, hogy mindenki megkapja a maga döcögős, de boldog befejezését. A Twisted Lies pedig a lehető legjobb záró kötet, amit kaphatott a sorozat. Befejezve már értem, hogy miért Stella és Christian kapták a legtöbb teret, már ami a terjedelmét illeti a kötetnek, és egyáltalán nem bánom, hogy ők maradtak utoljára. Kellett ez a nagy durranás a végére, hogy miatta még többet akarjunk mind az írónőből, s mind ebből a világból.

S habár voltak elvárásaim, már ami a történetet illeti, sikeresen kijelenthetem, hogy mindent sikerült megugrani, sőt sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam tőle. Valahol éreztem, hogy jó lesz, és szeretni fogom, viszont biztos csak akkor lehettem, amikor már javában benne voltam a cselekményben, és alig vártam, hogy új részleteket tudhassak meg. Nemcsak Stella élete, hanem Mr. Harperé is érdekelt, és minden egyes morzsára csak úgy ugrottam.

Stella oldaláról a zaklatás, a közösségi média jelenlét, illetve a szorongás, és önmagunk marcangolása, önbecsülés hiánya az, amire az írónő fókuszál. Megmutatja az influencerek világát, a jót, a rosszat és a lehetőségeket is, ami ebben a világban rejlik. Stella a kihívásokkal fejlődik együtt, és a végére már nem az a lány, mint aki az elején volt. Hatalmas fejlődésen megy keresztül, és ezért nem is lehetnék büszkébb rá.

Ezzel szemben Christian egy percre sem hazudtolja meg önmagát, és hozza azt a titokzatos, kicsit sötét, nagyon morally grey, azaz erkölcsileg megkérdőjelezhető magatartást, amit úgy vártam tőle. Ha kellett veszélyes volt, ádáz, és egy percig nem hagyott kétségek között. Nem köntörfalazott, és végig önmagát adta. A szexuális feszültség, illetve a be nem teljesült vágyak teljesen kikészítettek, s úgy mint Christian én is pengeélen táncoltam.

Az érzelmek, illetve a vágyak már a kezdetektől jelen vannak, mégis a beteljesülésre várni kell, nem is keveset. Egy bizonyos ponton kezdtem azt érezni, hogy soha nem fog semmi történni, és mindegy mennyit olvasok egyik fél sem szándékszik megtenni a kezdő lépést. Igazán idegörlő volt, viszont kellett az a Twisted Liesnak, hogy ne essenek egyből egymásnak a karakterek, hanem szépen érlelődjenek azok a bizonyos érzelmek, az indulatok, hogy aztán robbanva ledöntsenek a lábunkról.

A történet maga hosszú, a sorozat leghosszabb eleme, viszont így sem unalmas. Végig történik valami, ha nem a zaklatóval kapcsolatban, akkor Christian cégével, és végig tűkön ülve vártam, hogy újabb részlet rajzolódjon ki, és végre megtudhassuk ki áll mindezek mögött. Nagyon izgalmas, de egyben lassan kibontakozó cselekményt ad a Twisted Lies. A kellő helyeken pörgeti be az események fonalát az írónő, és a végsőkig játszadozik a türelmünkkel.

Nem titok, hogy egyszerűen le lehet venni a lábamról a fake dating és grumpy x sunshine történetekkel. Az írónő ezekkel a trope-kal játszva lavíroz végig a cselekményen, és mutatja meg, hogy a negyedik rész végére sem fulladt ki. Kicsit talán hosszabb volt, mint ami szükségesnek tűnik, viszont még így is örültem volna, ha nagyobb hangsúlyt fektet az Olaszországban játszódó jelenetekre. Persze a családi háttér, a jelenben felleledző problémák, és az érzelmek bimbózó kialakulása kárpótolt, ugyanakkor annyira imádtam Stella mindig vidám természetét és Christian morcos, ugyanakkor védelmező oldalát, hogy még ezt a kis hiányosságot is elnézem a Twisted Liesnak. Összességében úgy gondolom, hogy egy igencsak erős, érzelmekben gazdag, izgalmas és az utolsó oldalakig érdekes cselekményt kaptam. Van benne egy kis erkölcsileg megkérdőjelezhetőség is, de imádom a morally grey karaktereket, szóval számomra ez csak pluszt jelentett. A divatblogos, illetve influenszerkedős részek is a kellő helyeken jönnek elő, nincs akkora hangsúly rajta, mint amire számítottam, de ez így van jól. Pont nem vonja el a figyelmet, és arra fókuszál, ami igazán fontos: Stella és Christian párosára. Végezetül pedig örülök, hogy részese lehettem a sorozatnak, és annak is, hogy ilyen gyorsan elhozta nekünk a részeket a Maxim kiadó. Az biztos, hogy hiányozni fognak a karakterek, de azért remélem még fogunk velük találkozni. :)

" - És rád milyen benyomást tettem? 

- Ne tégy fel olyan kérdéseket, amelyekre nem akarod hallani a választ. 

- Te jó ég! Ennyire szörnyű? 

- Nem. Ennyire jó."

"Tudom, hogy nem juthatok el a mennyországba, de mit számít, ha ő uralkodik velem együtt a pokolban?"

"Ne ölj… kivéve, ha a kamupasidat azon kapod, hogy részt akar venni egy vacsorán a fennhéjazó családoddal."

"Én csak a véres kezemmel érinthetem őt, én csak egy csaló hazug szájával csókolhatom őt. Egy szörnyeteggel bújna ágyba, és még csak nem is sejtené…"

"Biztos volt itt valahol a mélyben egy történet, de az is tuti, hogy könnyebb lenne egy sziklából vért fakasztani, mint ma este kiszedni belőle azt a bizonyos történetet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Lauren: Szerelem és egyéb szavak

"Az apám sokkal magasabb volt az anyámnál - amit úgy kell érteni, hogy sokkal magasabb. "

*

Ami a szívben megtörténik, azt soha nem lehet kiradírozni. 

Macy beleszokik a hajtós, de élményszegény menetrendbe: gyakornok lett a gyermekklinikán, tervbe vette, hogy összeházasodik egy idősebb, jómódú férfival. Lehajtott fejjel halad előre, nem törődik azzal, mit súg a szíve. 

De amikor véletlenül összefut Elliottal – élete első és egyetlen szerelmével –, a nagy odafigyeléssel létrehozott buborék kipukkad. Elliot a világot jelentette Macynek – együtt nőttek fel, a nyurga fiúból, aki állandóan a könyveket bújta, az évek során férfivá serdült, aki elrabolta Macy szívét. Mellette állt, amikor a lány elvesztette az édesanyját. 

Annak idején Elliot szerelmet vallott Macynek, de rögtön aznap össze is törte a szívét. Az emlék sok évvel később is ugyanolyan fájó – vajon képesek lesznek feldolgozni? Lehetnek még együtt boldogok?

"Te vagy a legjobb mindenem."

A szerzőpáros eddig nem okozott csalódást, és a sokadik könyvük után kétlem, hogy bármikor is fog. A Szerelem és egyéb szavak nem olyan könnyed, vidám vagy éppen szórakoztató, mint az eddigi általam olvasott kötetek, hanem egy igencsak fájdalmas szerelmi történet. Készítsétek elő a 100-as zsepit, mert kelleni fog! Viszont így is imádtam, hogy más volt, és egy percig nem bánom, hogy ezt a kötetet is elolvastam tőlük.

A Szerelem és egyéb szavak egy lassan felépülő, a jelenben és a múltban is játszódó történet tele botlásokkal, gyermeki esetlenséggel, önmagunk felfedezésével, első szerelmekkel, első tapasztalatokkal és egy mindent elsöprő kapocsról, ami két ember között kialakulhat. A kötet főszereplője Macy és Elliot. Macy életét egészen attól a pillanattól figyelemmel kísérhetjük, ahogy belép az életébe Elliot. Szinte a szemünk előtt nő fel, tapasztalja meg a világot, és ismeri meg a szerelem erejét. Egy igencsak szép, de baromi fájdalmas történet ez, ahol a slow burn romantika új értelmet nyer. Egy kicsit olyan a hangulata, mint a Minden elmúlt nyárnak, így ha azt szeretted, biztos vagyok benne, hogy a Szerelem és egyéb szavak is tetszene. Friends to lovers, azaz barátokból szerelmesek, de ebből is az a lassan égő, lassan kialakuló, már-már fájdalmasan hosszú, ami után tudjuk, hogy semmi sem lesz a régi, még akkor sem, ha az élet közbeszól. Emellett second chance, azaz második esély történet is, amikkel általában hadilábon állok, viszont ennek a kötetnek még ez is jól állt. Jól állt, mert ahogy váltogatja magát a múlt és a jelen képei, úgy te is drukkolsz Macynek és Elliotnak, és alig várod, hogy megismerd a múlt összes darabkáját, és eljuss odáig, amikor a jelen értelmet nyer, és megtudod miért sincsenek együtt a jelenben.

Azt éreztem olvasás közben, hogy a szerzőpáros egy sokkal érzelmesebb oldalát engedte kivirágozni, aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt jó volt látni, hogy erre is képesek. Egyáltalán nem csalódtam a kötetben, sőt még azt is szerettem benne, hogy olyan fájdalmas és megható volt. Szó szerint a lelki szemeink előtt játszódik, a kötettel együtt nőnek fel a karakterek, és többek között emiatt érzed oly közel őket magadhoz

Macy, mint kislány, majd tinédzser nagyon közel került hozzám. Tudtam azonosulni vele, és nemcsak abban a tekintetben, hogy könyvmoly, hanem abban is, hogy habár kevés embert enged közel magához, mégis akiket közel enged, azokért a maratont is képes lenne lefutni. Egy nagyon szimpatikus, ártatlan lány, akit hajt a kíváncsiság, akit kételyek gyötörnek, és akivel nagyon könnyen együtt lehet érezni. Ezzel szemben a felnőtt Macyt egyáltalán nem kedveltem, úgy éreztem, hogy valahol félúton kirabolt, és csak a vége felé sikerült belopnia magát újra a szívembe.

Aztán ott van Elliot, akit már fiúként, majd kamaszként is nagyon kedveltem, és szerintem nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Szerelem és egyéb szavak alatt végig drukkoltam neki. Teljesen beleéltem magam a történetbe, imádtam, hogy már kisfiúként is tudta, hogy mit akar, és olyan volt, amilyen. Okos, megkapó és az apró szárnypróbálgatásai, illetve az érzelmi kitörései is sokban hozzájárultak a kötet sikeréhez.

S ha már szóba kerültek az érzelmek; van benne minden: fájdalom, öröm, féltékenység, kíváncsiság, de valahol útközben ezek az érzelmek átalakulnak, majd kiteljesednek és nem marad más, mint a szerelem, a lecsupaszított szív, és az őszinteség. Fájdalmas, mégis gyönyörű. A Szerelem és egyéb szavak egyik Christina Lauren regényhez sem hasonlítható. A maga nemében egyedülálló, és a lassú történetvezetés is javára vált, és ha nem tudnám, hogy ez egy korai írásuk azt hihetnénk, hogy a könnyed romantika helyett átnyargaltak az érzelmesebb romantika irányába.

Végig izgultam olvasás közben, és nemcsak azért, mert vártam, hogy mikor lesz a barátságból több, hanem azért is, mert Elliot annyira cuki volt, annyira édes ahogy közte és Macy között kialakulnak az érzelmek, hogy egyszerűen csak velük kellett legyek, nem tudtam elszakadni a kötettől, viszont a múltban játszódó részeket sokkal jobban szerettem, mint a jelent. A jelen fájt, tele voltam kérdésekkel miatta, míg a múlt megnyugtatott, de el is bizonytalanított a boldog befejezést illetően.

Tudom, valószínűleg már unalmas ezt olvasni, de Christina Lauren zseniális, és amit a Szerelem és egyéb szavakban művelt ahhoz szavak nem érhetnek fel. Ez a két nő igazi zseni. Úgy játszottak az érzéseimmel, ahogy az nekik jó volt. Újfent bebizonyították számomra, hogy a szerelem igenis létezik, lehet időtálló, lehet fájdalmas, de akkor is ott van és várja, hogy megtaláld azt az embert, akit meg kell, akit a csillagok is neked kívántak. Macy és Elliot párosa nem indul egyszerűen, mégis úgy hiszem, hogy nagyon megéri megismerni a történetüket. A Szerelem és egyéb szavak tökéletes példa arra, hogy a barátokból szerelmesek trope is lehet izgalmas, lehet jó, és nem feltétlenül szükséges mindig az, hogy enemies to lovers, azaz ellenségekből szerelmesek legyen, mert van egyfajta bája a barátok között kialakuló érzelmeknek is. Emiatt és a történet időbeli ugrásai miatt engem teljesen megnyert magának, s ha nem is tudta kiütni az első helyről a Kalandtúra Wilder-módra c. kötetet, ami számomra a No.1 Christina Lauren kötet, a Szerelem és egyéb szavak is kedvenc lett. Remélem sokatokat meg fogja találni ez az érzelmekben gazdag kötet, és ti is legalább annyira fogjátok szeretni, mint én.

" - Soha ne engedd senkinek, hogy kétségbe vonja: igazi szent vagy. 

- Az hát. Te meg rávettél, hogy elhagyjam a kis buborékomat!"

"Azt sem jósolhattuk meg, hogy az én világom a szomszéd házig terjed majd, egy cingár kis majompofa tenyerében, akit Elliot Lewis Petropoulosnak hívnak."

" - Mindennap történnek apró csodák, nem igaz, kismókus?"

"Mindenhol ott van, minden pillanatban, miközben egyikben sem. Minden pillanatomról lemarad, és nem tudom, melyikre rosszabb gondolnom, arra, hogy itt maradtam nélküle, vagy arra, hogy ő nélkülem létezik valahol."

"Ahelyett, hogy azon aggódom, nehogy elveszítsem, arra kellett koncentrálnom, hogyan tartsam meg."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Evelyn Skye: A hercegnő és a sárkány

 "Inophe az a fajta hely volt, ahol mintha visszafelé haladt volna a világ."

*

Életet ​az életért. Vért a tűzért. 

Elodie Brayford élete nem épp tündérmesébe illő. Egy aprócska, éhínséggel küzdő fejedelemség örökösnőjeként a fiatal lány napjait ügyes-bajos dolgok töltik ki: gondoskodni országa, Inophe népének élelméről, lakhelyéről – avagy épp latrináiról. Élete azonban mesébe illő fordulatot vesz, amikor Aurea titokzatos királyságának trónörököse, Henry királyfi feleségül kéri. A királyi frigy révén Inophe nélkülöző népe részesülhet Aurea bőséges javaiból, Elodie pedig egy csodálatos, varázslattal átitatott földön élhet boldogan, míg meg nem hal jóvágású és kedves hitvese oldalán. Azonban a tündérmesék nem mindig érnek jó véget. Aurea aranyló búzában bővelkedő mezőinek és gyógyító gyümölcsökkel teli erdőségeinek ára van, amit minden egyes nemzedék vérrel vált meg – mégpedig fiatal lányok vérével. Elodie-nak rá kell döbbennie, hogy számára nem adatik meg a boldog élet; ehelyett áldozatként kell szolgálnia új népét, ahogy azt az őt megelőző hercegnők sora tette. Ő viszont nem holmi tehetetlen hercegnő, hanem Inophe szikár, kemény földjének szülöttje, aki nem adja fel harc nélkül. Sorstársai vérbe zárt emlékei segítségével szembeszáll az Aureát rettegésben tartó sárkánnyal. Ám lehet-e bármi esélye egyetlen lánynak a világ legpusztítóbb szörnyetegével és az egész királyság szörnyűséges hagyományaival szemben?

A hercegnő és a sárkány azon ritka könyvek közé tartozik, amit később olvastam, minthogy láttam volna a filmet. Tudom, tudom, a könyv mindig jobb, de Evelyn Skye regénye számomra a filmmel együtt lett igazán kerek. Természetesen a könyv sokkal többet ad, főleg, ami az új nyelvet illeti, és a motivációk is jobban el lettek magyarázva benne, mint a filmben.

A hercegnő és a sárkány egy könnyen olvasható, YA fantasy, tele tipikus fantasy elemekkel, sárkányokkal, emellett high fantasy is, ami a szívem egyik csücske, és talán emiatt, na meg Elodie karaktere miatt kedveltem meg annyira a történetet.

Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a szokásos felállást, miszerint a herceg megmenti a hercegnőt a sárkány karmai közül, igen ám, de mi van akkor, ha pont a herceg az, aki a sárkány karmai közé löki a hercegnőt, és neki kell megbirkóznia a sárkánnyal, neki kell élet-halál harcot vívnia? Az írónő erre keresi a választ regényében. Nemcsak egy erős női karaktert ad, Elodie személyében, hanem azt is megmutatja, hogy semmi sem fekete-fehér, és ahhoz, hogy lássuk a teljes képet szépen le kell ásni a dolgok mélyére, és addig kaparni azt, amíg elő nem tör az igazság, hiszen a gonosz sem eredendően gonosz, minden éremnek két oldala van, úgy ahogy az igazságnak is.

Úgy gondolom, hogy akik szeretik a könnyedebb fantasyket azoknak tetszeni fog a kötet. A szokásos motívumok mellett (herceg, hercegnő, család, uralkodók) megjelenik a hősiesség, és önfeláldozás is, mint kellék. Eleinte nagyon lassan haladnak az események, majd miután megismertük az alapot kezd tempósabb lenni, és miután átveszi a taktika a központi szerepet lesz igazán lebilincselő és izgalmas a regény.

Elodie a szemünk előtt nő fel, hercegnőből lesz harcos, aki nem fél megismerni az igazságot, és aki kész áldozatot hozni. A hercegnő és a sárkány egy mese, amely egyszerre szól a családról, a szeretetről, a hatalomról, a túlélésről és a kapzsiságról. Uralkodók buknak meg, illetve új világ van születőben. Egy ifjú hercegnő története ez, ugyanúgy, mint a sárkányé, akit az évek alatt végig a sötétben tartottak.

Ami magát a cselekményt illeti, úgy érzem, hogy habár kiszámítható volt, mégis jó volt elmerülni benne, hiszen az írónő stílusa hozza azt a megszokott cozy vibe-ot, azt az ifjúsági regényekre jellemző hangulatot, ami A hercegnő és a sárkány alatt is végig érezhető. A több szemszög hatalmas segítség ahhoz, hogy ne csak Elodie szemszögéből lássuk a történetet, hanem a többiekéből is, illetve a múlt is megelevenedik előttünk, így adva meg a teljes képet.

Sokkal jobban kidolgozott, mint a film, viszont Millie Bobby Brown tökéletesen hozta Elodie-t, így olvasás közben is ő elevenedett meg előttem. Ha választani kellene egy kedvenc karaktert, akkor az tuti Elodie lenne. Már csak azért is, mert erős, igazi badass női karakter, akit nem lehet csak úgy bedobni a sárkányhoz következmények nélkül. Ha kell felperzseli a barlangot, de akkor is kiszabadul élve.

Ha szereted a sárkányos regényeket, illetve tervben van a Damsel megnézése, előtte mindenképp olvasd el a könyvet is.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Holly Jackson: Jó kislányok első gyilkossága (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 0,5.)

" A hüvelykujján az apró ráncokban és az ujjlenyomata mélyedéseiben vörös csíkok tekergőztek."

*

HAT GYANÚSÍTOTT, HÁROM ÓRA, EGY GYILKOSSÁG… 

A házban halk jazz muzsika szól, miközben az 1920-as évek divatja szerint öltözött fiatalok igyekeznek fényt deríteni arra, hogy ki ölte meg Reginald Remyt. 

Még az is lehet, hogy Pippa Fitz-Amobi a gyilkos. 

A Little Kilton-i társaság ugyanis detektívjátékot játszik, amely tele van változatos feladatokkal, titokzatos üzenetekkel és persze intrikákkal. Pip nyomozói vénája pedig már itt is megmutatkozik, sőt, az este végén egy merész ötlete támad… 

A Jó kislányok első gyilkossága Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténete.

"Ennyi, kész, ügy lezárva, punktum. A fiúja tette, mindig az a tettes, mondogatták az emberek. Minden klappolt, minden olyan… egyszerűnek tűnt. Pip összevonta a szemöldökét. Talán túl egyszerűnek."

Oda meg vissza vagyok Holly Jackson Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz sorozatáért, ezért nagyon megörültem, ahogy felröppent a hír, hogy bizony jön magyarul is. Egy nagyon kis vékonyka könyvvel van dolgunk, de hozza a megszokott hangulatot, találékonyságot és azt a Pipes hozzáállást, amit a sorozat eddigi részében már egyszer megszerettünk.

A Jó kislányok első gyilkossága tökéletes kedvcsináló azoknak, akik még nem vágták bele a fejszéjüket Little Kiltonba, illetve Pip és Ravi mindennapjaiba. Egy igazán remek kis ízelítő, ami után még többet akarsz. Az alapszituáció szerint egy játékest elevenedik meg a sorok között, ami fel is készít a többi kötetre. Ez a 148 oldal furfangos, tele van bizonyítékokkal, kitalált bűncselekménnyel és Pip nem hétköznapi eszével, aki már ebben a 0,5. részben megmutatja, hogy mennyire is érdemes odafigyelni rá.

Valamilyen szinten előre is vetíti azt a bizonyos beadandót, ami az egész Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz kötetet beindítja. Megadja Pipnek a kezdőlöketet, azt, hogy minden mögé lásson be, ne higgyen senkinek és legyen gyanakvó, ne alkudjon meg a leírtakkal, illetve ne féljen nyomozni és előásni a piszkot.

Hiába nagyon rövid a történet, így is lehet maximálisan élvezni, sőt... Az írónő ebbe a rövid terjedelembe sűrítette bele az esetet, ami megoldásra vár, s miközben a bizonyítékok között lavírozunk illetve meghallgatjuk a tanúkat, megismerjük a felvett szerepeket, közben jól érezzük magunkat, és várjuk, hogy kiderüljön ki volt a tettes és mi volt az indítéka.

A történet vége nagyon valóságszagú, hiszen nem mindig úgy történnek az események, ahogy azt mi elgondoltuk, és pont ezért lesz tökéletes eleme a sorozatnak. Megmutatta egyúttal azt is, hogy míg a forgatókönyvszerű, előre megrendezett esetekben logikátlan, vagy sokszor túl egyszerű a megoldás, addig a való életben mindennek több oldala van, és mindent meg kell többször vizsgálni ahhoz, hogy egy elrejtett információ se maradjon észrevétlen előttünk.

A Kill Joy játékest szórakoztató, csavaros, megmutatja, hogy mi volt az a pont, ami elvezette Pipet Andy Bellhez, illetve ahhoz, hogy ne fogadja el a kész tényeket. A kötet végére akárcsak én, úgy te is legszívesebben részt vennél egy ilyen játékban, és reménykednél, hogy vagy olyan jó, mint Pip.

Ha eddig nem ismerted a sorozatot, de szemezgettél már vele, illetve kell egy kezdőlöket, akkor legyen ez a novella az. Ha pedig ismered már Pip történetét, akkor tökéletes nosztalgia lesz a Jó kislányok első gyilkossága.

" - Robert „Bobby” Remy - mondta Pip, és átnyújtotta Antnek az iratot -, téged kihagytak az apád végrendeletéből."

" - Kibírsz néhány órát a pasikád nélkül. Biztos vagyok benne, hogy túléled. Mármint, hacsak nem te ölted meg Reginald Remyt, ebben az esetben valószínűleg felakasztanak."

" - Részemről rendben. Nyitott könyv vagyok, vagyis nyitott szakács… könyv"

" - Felügyelő úr, egy rendkívül súlyos bűncselekményt kell jelentenem: a komornyik ellopta a bajuszomat!"

" - Látják, ki kellett mennem a veteményesbe azért a répáért. Mellesleg el is készítettem azt az átkozott répatortát. Kurva lucskos lett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Shantel Tessier: The Ritual - A szertartás (The L.O.R.D.S. 1.)

"Egy Lord komolyan veszi esküjét."

*

A ​lánynak szolgálnia és engedelmeskednie kell a férfinak. A férfi cserében megvédi és a tulajdonának tekinti. Én esküszöm. Te esküszöl. Mi esküszünk. 

A Barrington Egyetem a Lords, egy titkos társaság otthona, egy társaságé, ami vérben vár fizetséget. A Lords tagjai mindenki felett állnak, ők a világ leghatalmasabb férfijai. Életüket a hatalomért cserében az erőszaknak szentelik. És végzős korukban felajánlanak nekik egy Kiválasztottat. 

Az emberek azt képzelik, hogy gazdagon felnőni szabadságot ad, de nekem elhihetik, nem így van. Az életemet előre megtervezték, és sosem volt lehetőségem azt tenni, amit akarok, amíg meg nem ismertem Ryat Alexander Archert, aki felkínálta nekem egy jobb élet esélyét. Azt ajánlotta, amiben soha senkinek nem volt része: szabadságot. 

Úgy döntöttem, az övé leszek. Egyébként is ezt hitette el velem, de ez is csak egy újabb hazugság volt. A Lords tagjai ezzel vesznek rá, hogy azt tedd, amit akarnak. 

Miután beszippantott a Lords sötét, torz világa, belevetettem magam az új szerepembe, és hagytam, hogy Ryat trófeaként parádézzon velem mindenütt, hiszen számára az voltam. De ami játéknak indult, hamarosan az életbe maradásért folytatott harc lett. És csak egy kiút létezett: a halál.

"Én esküszöm. Te esküszöl. Mi esküszünk."

A szertartás tényleg a legsötétebb dark romance rajongóknak való, akik már nem riadnak meg az oldal hosszúságú trigger warningtól, sőt szándékosan keresik is az ilyen könyveket. Shantel Tessier könyve nem egy tündérmese, kőkemény szex és birtoklási vágy keveréke egy kis őrültséggel és megannyi megkérdőjelezhető tettel megbolondítva. Ha a Hunting Adeline-ra mondtam azt, hogy durva, akkor a The Ritual bőven meghaladja azt a sötétséget, ami az említett könyvben uralkodik. Sokan el fognak borzadni a történettől, de akik a műfaj rajongói, azoknak igazi csemege lesz!!

Az egyetemi helyszínen játszódó történetekkel mindig meg lehet győzni, na meg a trigger warning sem szokott megijeszteni, sőt... Inkább felkelti az érdeklődésemet, és a kíváncsiságomnak hála addig nem nyugszom, amíg a végére nem járok. Shantel Tessier olyan eszközökhöz nyúl a regényében, mint a BDSM, beleegyezés nélküli aktusok, fizikai bántalmazás, különböző perverziók kiélése, gyilkosság és a vérrel sem fukarkodik. Hol a mocsokban úszunk, hol pedig a testnedvek lepik el az oldalakat. Tipikusan olyan smut regény, amiben majdnem mindegyik fejezetben történik aktus, vagy ahhoz közeli cselekvés. A szexuális perverziókat vegyíti egy titkos társaság életével, mindezt váltott szemszögből, aminek hála, nemcsak Blakely, hanem Ryat gondolatait is megismerhetjük. A kötet elején még csak barátkozunk a közeggel, elhinti az írónő a később fontos tényezőket, illetve bemutatja nekünk Blakely-t, aki első pillantásra egy ártatlan lánynak tűnhet, de aztán ahogy szépen egyre jobban megismerjük, derül ki, hogy nem is olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Sőt ennél messzebb nem is lehetnénk a valódi természetétől, és attól, hogy ki ő valójában. Bevallom az elején annyira nem volt szimpi, de aztán, ahogy levetette a kislányos bájt és megmutatta a nőt, akinek szükségletei, vágyai és elképzelései vannak, na ezt az oldalát már tudtam értékelni. Tudtam, mert végre ő is kezdett érdekes lenni, és nemcsak Ryat, aki a dark romance girlies körében erősen megérne egy misét.

A helyszín a Barrington Egyetem, a LORDS titkos társaság székhelyén, ahova csak a legkiváltságosabbak léphetnek be, s akiknek minden egyes lépésük meg van szabva. Egy titkos társaság, ami kegyetlen, nem ismer határokat, és ahhoz, hogy túléld neked is kegyetlennek és mindenre képesre kell lenned. Nincs második esély, nincs megbocsátás, és fix, hogy botlásnak sincs helye.

Az írónő viszonylag lassan csöpögteti erről a társaságról az infókat, ami miatt alig várjuk, hogy még többet tudhassunk meg. Szó szerint kikészít minket, mire elérkezünk odáig, hogy már tudunk valamit a LORDS-ról, és arról, hogy milyen helye is van az életben ennek a társaságnak. Egy kegyetlen világ még kegyetlenebb megmozdulása ez, ahol erény a feladatok precíz elvégzése, és hátrány az érzelmek kimutatása.

Blakely és Ryat kapcsolata toxikus. Már maguk a karakterek is toxikusak. Úgy keringenek egymás körül, mint két robbanásra készülő kémiai biobomba. S habár Blakely-ről eleinte nem gondolnánk, de van legalább olyan elborult, mint Ryat. Hiszem, hogy a Ryat féle pasik miatt nyer értelmet úgy igazán a megszállott jelző. Ryat Archer maga a két lábon járó toxikus férfi karakter, aki nem ismeri a határokat és bármire képes azért, hogy megszerezze, amit akar.

Egyszerre volt újdonság, illetve sokkoló olvasni A szertartást, de az a helyzet, hogy a lelkem sötét részének nagyon bejött. Nem a megszokott tündérhabos romantikus történetet, ahh nem, korántsem. A szertartás tele van BDSM jellegű aktusokkal, megannyi perverzióval, obszcén nyelvezettel, durva képi világgal, mocsokkal és erotikusnak beállított fizikai bántalmazással. Fontosnak tartom kiemelni, hogy habár a dark romance típusú könyveket nem szabad példának venni, ami a romantikus részét illeti, ezek a regények csak a képzelet szüleményei, és nincs semmi probléma veled, ha szeretsz elmerülni a mocsokban, illetve az ilyen jellegű írásokban.

A történet egésze nem ölel fel sok mindent, hiszen a cselekmény jó 75-80%-a szex, és a szex különböző formái. Ez teszi ki a cselekmény nagyját, amivel nekem nem volt semmi problémám, hiszen az írónő érdekesen tálalja, kellőképp bemutatja előtte Ryatet, és azt, hogy mi is várható tőle, ugyanakkor még így is nem egyszer érhet minket meglepetés, és a csavarok, illetve érdekes szituációk mellett megadják az alaphangulatot.

A szertartás egy alapvetően veszélyes történet, a legtoxikusabb, legdurvább, legkeményebb és legmocskosabb dark romance, amihez valaha szerencsém volt, ugyanakkor valami miatt nem tudtam, és nem is akartam abbahagyni. Velejéig romlott, csak úgy árad belőle a nyers erő, ugyanakkor a világ érdekes, és annyira felpiszkálja a fantáziádat, hogy muszáj megtudnod mi lesz Blakely, illetve Ryat sorsa, aki miatt tényleg komolyan kell venni a figyelmeztetéseket, és ha a felsorolt trigger warningok közül valamelyiknél azt érezzük, hogy nem nekünk való, akkor hallgassunk a megérzésre, mert A szertartás NEM VALÓ MINDENKINEK!! KELL EGYFAJTA NYITOTTSÁG HOZZÁ, ÉS NEM ÁRT, HA MENTÁLISAN ÉS ÉRZELMILEG IS STABILAK VAGYUNK OLVASÁS KÖZBEN!! Shantel Tessier egy igazán belevaló, őszintén író nőszemély, akinek alig várom, hogy újabb könyvét foghassam a kezembe. Ryat Archer egy vadállat, de Blakely-t sem kell félteni, ha szexuális perverziók a téma, vagy ha éppen azt kell eldönteni, hogy hogyan is merüljünk el még jobban a mocsok és a titkos társaság durva és erőszaktól hemzsegő életébe. Kislányból nővé érik, felfedez, megtapasztal dolgokat, és nem egyszer veszélyes helyzetekbe keveredik. Ezzel szemben Ryat uralkodik felette és olyan mederbe tereli a cselekményt, ahova már az 5 chili paprika is kevés, és biztos vagyok benne, hogy sokaknak durva vagy sok lesz az a szexuális tartalom, ami A szertartásban van, de ha szereted a dark romance-okat, érdekel egy veszélyes és függőséget okozó világ, akkor ne habozz elolvasni Shantel Tessier A szertartás c. mocskos és toxikus történetét!!

"Rögeszmém lett a mosolya, az, ahogy hozzám ér. A hangja. Az, ahogy a nevemet mondja. Ahogy az illatát ott érzem a ruháimon, amikor nem vagyok vele. Egész lényével táplálja bennem azt az éhséget, amely soha nem csillapodhat. Én tudom, és ő is tudja."

"Mondd azt valakinek, hogy nem kaphat meg valamit, és nézd végig, ahogy mindent megtesz, ami a hatalmában áll, csak hogy megkaparintsa."

" - Olyan ember vagyok, aki a földön csúszva nyalja le a cipőről a sarat, mint a paraszt, aki alamizsnáért könyörög a király színe előtt. Hogy elhitessem vele, hogy gyenge vagyok. De csak azért, hogy amikor senki nem figyel, elvághassam a torkát."

" - Azt hiszed, ölnék érted, de nem halnék meg érted? - ingatja a fejét gyengéden. - Kis buta."

" - Szeretlek - mondja, amitől szipogni kezdek. - Te vagy az egyetlen nő, akinek ezt kimondtam. És ez a halálom napjáig így lesz. Az arcod meggyógyul, a hegek elhalványulnak majd, de az irántad érzett szerelmem nem fog változni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)