Penelope Douglas: Corrupt - Megrontva (Az Ördög éjszakája 1.)

 

"Ő biztosan nem lesz itt."

*

Nekem mindig is azt mondták, hogy az álmok a szívünk vágyait fejezik ki. Az én rémálmom azonban a rögeszmémmé vált. 

ERIKA 

A rémálmomat Michael Cristnek hívják. A pasim bátyja olyan, mint egy hátborzongató film, amit a szemed elé tapasztott kézzel, az ujjaid között kikukucskálva nézel. Jóképű, kisportolt, de félelmetes is egyszerre. A fősuli kosárcsapatának sztárja, már hivatásos sportoló, akit még a cipőjére kerülő kosz is jobban érdekli, mint én. Azonban figyeltem őt. Évekig rágtam a körmöm izgalmamban, képtelen voltam levenni róla a szememet. 

MICHAEL 

A neve Erika Fane, de mindenki csak Rikának hívja. Ő az öcsém barátnője, aki nálunk nőtt fel, és mindig ott vacsorázott velünk együtt, a családi asztalnál. Lesüti a szemét, amikor belépek a szobába, és megdermed, amikor a közelében vagyok. Érzem, hogy a félelem munkál benne, és bár a teste nem az enyém, tudom, hogy a gondolatai körülöttem forognak. És én csak ennyit akartam. Egészen addig, amíg az öcsém el nem szegődik a katonasághoz, és Rika egyedül marad a főiskolán. Az én városomban. Védtelenül. És most minden egyes rémálma valósággá fog válni.

"Az élet egy egyirányú utca, és nincs visszaút."

Nagyon sok jót hallottam már Az Ördög éjszakája sorozatról, nemcsak Tiktokon, hanem kb. mindenhonnan is ez folyt egy ideje, így természetesen baromi kíváncsi lettem rá, és most jött el az idő, hogy győzött ez a kíváncsiság, és belevetettem magam a Corruptba, ami egy dark romance. Penelope Douglastól eddig csak jót olvastam, és ez nem volt most sem másképp, mert hiába indult be számomra lassan a történet, a végére egyesen imádtam az egész élményt, amit adott. Nagyon megérdemli a hype-ot, és érdemes belekezdeni, ha egy kicsit is érdekel, hogy miben rejlik a népszerűsége.

A négy lovas téma, a gyilkolós filmek hangulata és a zűrzavar keltés határozza meg Rika és Michael történetét. A múlt és a jelen történései felváltva vezetnek be minket a cselekmény sűrűjébe, és mutatja meg, hogy mennyi minden rejlik a Corruptban. Igaz, hogy nekem eleinte lassú volt a felvezetés, és kellett idő, hogy úgy igazán megvegyen magának kilóra, de miután ez megtörtént nem volt megállás, és mint egy megszállott olvastam. Michael egy olyan karaktere a négy lovasnak, aki illik is közéjük, de egy múltbéli történés miatt kívülálló is, hiszen nem volt rosszkor rossz helyen, és kimaradt a nagy balhéból, ami megváltoztatta Will, Damon és Kai életét. Rika egy kedvelhető karakter, és annak ellenére, hogy a családja vagyonos nincs elszállva magától. Ugyanakkor megpróbál kitörni a biztonságos közegből, és ez vezeti el őt a srácokhoz. Direkt nem néztem nagyon utána a sorozatnak, hogy meglepetés legyen, és nagyon jól tettem, mert emiatt mindent első kézből tapasztalhattam meg, együtt utálhattam a srácokat Rikával, együtt szegülhettem ellen Michaelnek, és együtt éreztük meg azt, milyen ha egy nehéz súly gördül le a vállunkról, és minden értelmet nyer; a múlt, a négy lovas tettei és az a gyűlölet, ami Rika felé irányul a srácok felől. Penelope Douglas egy olyan sorozatot alkotott meg, ami beeszi magát a bőröd alá, és alig várod, hogy a teljes sorozatot megismerd.

A Corrupt egy nagyon intenzív olvasási élményt ad, egy olyan szerelmi történet ez, ahol a manipulálás, a hatalmi harcok és az érzelmek dominálnak. Maga a hangulat végig sötét, fenyegető és mindig ott van benne a lehetőség, hogy valami olyan fog történni, amire nemhogy nem vagy felkészülve, de nem is láttad jönni. És igazából ebben is rejlik a Corrupt - Megrontva varázsa. Ádáz, veszélyes és tele van indulatokkal, amik bármelyik percben elszabadulhatnak, és nincs erő, ami megállítsa ezt.

A történetet körüllengi egy feszült hangulat, ami végigkísér minket olvasás közben. Hol maszkos bulin vagyunk, hol a rendőrök kezei közül szabadulunk el, hol gyújtogatás van porondon, hol pedig azt próbáljuk kideríteni, hogy Michael és a srácok miért gyűlölik annyira Rikát, és mi vezetett el odáig, hogy szó szerint pokollá akarják tenni az életét. Ez a kettősség végig uralkodik, és ott csap le, ahol nem számítanánk rá.

A Rika és a srácok, vagy éppen a Michaellel kialakított kapcsolat sokszor toxikus, körüllengi egy maszkulin légkör, ami birtokló, manipulatív, és ami tele van birtoklási vággyal, de nem mondanám éppen manipuláció mentesnek, hiszen a manipuláció végigkíséri a Corrupt - Megrontva cselekményét. Szinte alig van olyan jelenet, ahol ne ütné fel a fejét, és ahol ne éreztetné a hatását, vagy éppen a jelenlétét.

Magát a történetet úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy gonosz és toxikus. Az biztos, hogy tökéletesen illik a dark romance műfajába, és megéri belekezdeni Az Ördög éjszakája sorozatba, ugyanakkor a Corrupt még csak a bevezetés, ezért a kötet eleje lassabb, és idő kell neki, hogy megragadjon minket. Ami nekem különösen tetszett ebben a történetben az az, hogy amikor már elengedtem volna a kezét történt valami váratlan, ami visszarángatott, és még a végén is képes volt meglepetéseket okozni. Maga az írói stílus megkapó, dinamikusan lehet haladni a cselekménnyel, és a múltbéli visszaemlékezések sem zökkentenek ki, hanem egy mélyebb és szinte áthatolhatatlan oldalát mutatja meg a Corruptnak. Michael és Rika múltja nem eseménymentes, de az biztos, hogy a jelenük sem az. Michael birtokló, míg Rika a szabadság érzését hajszolja, azt hogy független legyen és ne függjön másoktól. Az ő kettősük alapozza meg a történet vázát, és nekik köszönhetően láthatunk mélyebbre. Ha szereted a toxikus férfi karaktereket, a dark romance műfaját és érdekel, hogy miért lett ennyire felkapott Az Ördög éjszakája sorozat, akkor ne hagyd ki a Corruptot, ami téged is meg fog rontani a négy lovas által! Igazi függőséget okoz, amitől nem akarsz és nem is tudsz szabadulni!

"Édesanyámnak pedig azt köszönhettem, hogy megtanultam az önállóságot. Persze, valójában az általa elkövetett hibákból tanultam: miközben figyeltem őt, pontosan láttam, milyen emberré nem szerettem volna válni."

"A legértékesebb leckét, amit az ember megtanulhat az életben, minél korábban meg kell tanulnia. Azt, hogy nem muszáj abban a valóságban élned, amit valaki más talált ki."

"Senki sem úszkált a vízben, de bőven volt hely a heverészéshez, élvezhettük a nyár végi nap langymelegét. A medence túlsó végén sziklaszirteket láttam, és volt ott egy vízesés is. Lehajtott fejjel próbáltam kivenni valamit, ami a vízesés mögött rejtőzött, és leginkább egy titkos barlangnak tűnt."

" - Tudod, miért boldogtalan az emberek többsége ezen a világon, Rika? Mert nincs elég bátorságuk megtenni azt az egyetlen dolgot,ami megváltoztatná az egész életüket."

"A félelem nem a gyengeség jele. De az, ha hagyom, hogy gyökeret verjen a fejemben és elhallgattasson. 

A félelem nem az ellensége az embernek. Hanem a tanítómestere."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Steve Niles & Bernie Wrightson: Frankenstein - Él! Él!

*

Steve Niles író és Bernie Wrightson rajzoló ismert párosának közös munkája, a Mary Shelley gótikus horror klasszikusa ihlette Frankenstein – Él! Él!, folytatja Victor Frankenstein prométheuszi szörnyetegének történetét, amelyben a teremtmény útra kel, és megkísérli feltárni saját emberiességét. 

Jelen gyűjtemény a sorozat mind a négy része mellett tartalmaz egy különleges galériát Wrightson korábban soha nem látott, az eredeti példányokról beszkennelt oldalterveivel és ceruzarajzaival. 

A történet utolsó fejezetét Kelley Jones rajzolta, akit Wrightson személyesen választott utódjául, hogy halála után befejezze a Frankenstein – Él! Él!-t.

"De ha nem is vagyok ember, attól még élek, és ezen a világon bármely teremtmény, még ha tudomány vagy varázslat szülte is, megérdemli az életet."

Mary Shelley Frankenstein története örök. Egy olyan alkotás ez, ami nemcsak fennmaradt az utókor számára, hanem sokakat megihletett. Niles és Wrightson párosa képregényes formában örökítette meg ennek a szörnyetegnek a történetét, egy sokkal emberibb megközelítésből, egy olyan oldalról, amit én eddig nem láttam. A főszereplőnk, és ezáltal a mesélő is Frankenstein, akinek csak a külseje elborzasztó, hiszen belülről kétségek, aggályok és a létezésének megkérdőjelezése gyötri.

Egy olyan újragondolás ez a képregény, ami akár Frankenstein életének folytatása is lehet. Nem egy hosszú olvasmány, még úgy sem, hogy a teljes történet egy kiadásban jelent meg. Egy-egy rész benne meglehetősen rövid, de ezek a rövid részletek adják ki a teljes történetet. 

Szemtanúi lehetünk Frankenstein belső gondolatainak, annak hogy tulajdonképpen hogyan is látja ő a létezését, és mindazt, ahogy az emberek viszonyulnak hozzá. A képregényből kiderül, amit eddig is tudtunk, hogy nem ő a szörnyeteg, még ha külsőre úgy is néz ki, hanem a teremtője és azok az emberek, akik szörnyként viselkednek vele. 

Maga a képregény világa sötét, fekete-fehér a domináló szín, és ez nemcsak hogy tökéletes alapot ad a történetnek, hanem szinte eggyé is olvad Frankenstein karakterével. Néhol azt érezhetjük olvasás közben, hogy egy meg nem értett karakter ő, néhol meg azt, hogy hiába létezik, ha a külvilág számára nem marad más, mint egy szörnyszülött. Érdekes helyzeteket produkál Niles és Wrightson, aki sajnos már nem élte meg a történet befejezését, de a stílusában nagyon jól kitűnik a kiforrottság, és az eredeti mű iránti tisztelet.

A történet azzal kezdődik, hogy Frankenstein bolyong, túléli a Victorral töltött idejét, és keresi önmagát, keresi azt a helyet, ahol megnyugodhat, de a viszontagságok ezt nem hagyják, már amikor azt hiszi, hogy megnyugodhat eljön a pillanat, hogy újra bolyongania kell, de a doktorral való találkozása megmutatja, hogy nem minden ember fél tőle, vagy tartja a kinézete alapján szörnyetegnek.

A képkockák, és a szöveg tökéletes összhangban adja ki a teljes képet, és élvezet volt elmerülni ebben a képregényben. Szerettem benne, hogy habár nem annyira hangsúlyos benne a szöveg, sokkal inkább az illusztrációk dominálnak, mégis jól kiegészíti a kettő egymást, és csak akkor szólal meg, ha arra szükség van. Nagyon jól lehet követni az eseményeket a képkockáknak köszönhetően, és nem egy helyen köszön vissza a karakter iránt tanúsított alázat.

A Frankenstein - Él! Él! egy melankólikus, borúsabb feldolgozása az eredeti műnek, amihez nagyon jól passzol a képregényekre oly jellemző informatív és vizuális jelleg. Hangulata végigkíséri Frankenstein belső gondolatait, az érzései világosan kerülnek elő, és mutatják meg, hogy milyen belső konfliktusok zajlanak le benne a képregény cselekménye közben.

A kötet rövidsége mellett szól az, hogy habár gyorsan lehet vele haladni, mégis sikerül mély nyomokat hagynia, és megmutatni azt, hogy adott keretek között is ki lehet bontakoztatni egy karaktert, és megmutatni a valódi énjét.

Szerettem azt ebben a történetben, hogy végig hű maradt Victor Frankenstein teremtményéhez, de közben azt is megmutatta, hogy milyen aggályok és gondolatok cikáztak Frankenstein fejében, mik voltak azok a pillanatok, amikor tisztán és világosan látta a körülötte lévő közeget, és úgy gondolom, hogy ez az egyik erőssége ennek a képregénynek. Ha szereted Mary Shelley művét, akkor adj esélyt a Frankenstein - Él! Él! kötetnek is, ami továbbgondolja a teremtmény sorsát!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennie Goutet: A páratlan (The Clavering Chronicles 2.)

" - Azt hiszem, nem érted… Voltál te már szerelmes?"

*

Miss Philippa Clavering nemcsak a bátyja, George kedvenc vitaparnere, hanem George barátai is imádják. A bálok rendre Philippa okos válaszaitól és kacagásától zengenek. A lány ráadásul rögtön a báli szezon kezdetén észreveszi, hogy Susan barátnőjének nem a számára ideális férfi udvarol. Kezébe veszi hát az irányítást. Persze van, aki erre azt mondja: beleüti az orrát. 

Jack Blythefield – Susan bátyja. 

Jack eljutott arra a pontra, hogy feleséget válasszon. Olyasvalakit, aki elősegíti parlamenti karrierjét, és nem nyaggatja, ha olykor a klubjában tölti az estéket. Meg is van a jelöltje, és tervezi a lánykérést… azonban a húgával, Susannel is törődnie kell, különösen, ha mindig ott tyúkanyóskodik körülötte az a szeleburdi Philippa, aki minden valamirevaló fiatalemberrel udvaroltat magának. Hát hogy lehet az ilyen nőt kibírni? 

A Clavering-krónikák következő kötete Lucius Clavering báró húgának, az elbűvölő Philippának történetét meséli el. Nem kapcsolódik szervesen sem az előző, sem a következő kötethez, egymagában is olvasható. A regény különlegessége, hogy a szerelmi történet hátterében a küszöbön álló változások formálják Anglia és a világ jövőjét: a géprombolások, gabonatörvények korában az új gazdasági rend hajnala határozza meg hőseink törekvéseit.

" - Nagyon szeretném azt a csókot, és ha újabb lehetőségem adódna, figyelmeztetlek, hogy élni fogok vele."

A Clavering-krónikák az a történelmi romantikus sorozat, ami sokkal több figyelmet érdemelne. Én nagyon szerettem az első részt, de úgy érzem, hogy ez a második, A páratlan sokkal olvasmányosabb, sokkal élvezhetőbb és nagyon könnyen bele lehet veszni a sorokba. Pontosan az ilyen jellegű történelmi romantikusokért vagyok oda. Nagyon megszerettem Philippa és Jack történetét, és alig várom, hogy ősz legyen, és olvashassam a harmadik részt.

A páratlan egy nagyon szórakoztató, korhű regény, ami tele van politikával, egy törvény eltörlési kísérletével, társadalmi helyzetekkel és váratlan kapcsolódásokkal. Philippa karaktere nekem már az elején nagyon szimpatikus lett, hiszen talpraesett, okos, néha cserfes, tudja hogy mit szeretne és abból nem enged. Habár elsőre egy kislánynak tűnik, megmutatja a kellő pillanatban, hogy kész felvállalni a háziasszony szerepet és nem áll tőle a támogatás, az hogy ott legyen a másik mellett. Emellett nagyon jó emberismerő, és tudja, hogy kinek szabad bizalmat szavazni, és ki az, akit érdemes messziről elkerülni. Maga a történet igazán olvasmányos, főleg azok a részek, ahol Philippa és Jack egymásba botlik. A történet váltott szemszögű, emiatt nemcsak a női karakter oldaláról láthatjuk a vonzalom és az érzelmek kialakulását, hanem Jack oldaláról is, akit elsőre nem tudtam hova tenni, de aztán szépen fokozatosan egyre kedvesebb lett a szívemnek, és alig vártam, hogy valamiféle érzelmi megnyilvánulás is felüsse a helyét. Pont a történelmi romantikus címke miatt csak a kötet végén kapunk bárminemű érzelem kinyilvánítást, de pont ez a szép ebben a kötetben, hogy várni kell, és itt megéri várni. Imádtam azt a finom romantikát, amit kaptunk, és igazi felüdülés volt olvasni.

Azt szeretem a Clavering-krónikákban, hogy bájos, üde és tökéletesen hozza a tőle elvártakat. Az írói stílus nagyon jó, nagyon illik a régenskori Angliához, és a fordítás is nagyon színvonalas. Igaz, hogy maga A páratlan nem hosszú, mégis segít kikapcsolódni, és megmutatja a történelmi romantikusok szépségét. A gyengéd kézfogásokat, a lassan kibontakozó érzelmeket, a közeledéseket és azokat az akadályokat, amiket a szerelmeseknek meg kell ugornia.

Ebben a részben a politika erősen jelen van, mégsem volt zavaró, hiszen az írónő szépen beleépítette a cselekmény egészébe, és megmutatta, hogy a régenskorral bizony a politikai vonal is jár, csak kevés történelmi romantikus helyez erre hangsúlyt. Nagyon szerettem, ahogy Philippa gondolatai megjelentek egy-egy témát illetően, és Jack hagyta, hogy szabadon kifejezze a gondolatait és mondanivalóját.

Korban változás előtt állunk, és ehhez igazodik is a kötet. Már valamivel szabadabb, mint egy kötöttebb regény, és ez nagyon is meglátszik azon, ahogy hagyja az írónő kibontakozni a női karaktert, azt hogy ő válasszon a házasságot illetően, és ne legyen kényszerítve egy olyan emberhez, akihez nem akar hozzámenni, de azért ez a régi eszme is felüti még a fejét, viszont jó volt látni, hogy nem mindenki ragadt le ennél, és esélyt kapunk a változásra.

Jack Blythefield megjelenése igazi felüdülés, a finoman kialakuló érzelmek tökéletesen illenek A páratlanhoz. Nem tolakodó, nem akar olyat mutatni, amit nem lehet, és végig ott van ez a romantikus szál, de csak a végére érik be. Tetszett, hogy Jack ha nem is közvetve, de mindig ott volt, amikor Philippának szüksége volt rá. Amikor valami kisiklott, és segítségre volt szüksége, és az is, ahogy Jack véleménye szépen megváltozott Philippa kapcsán. A kötet vége felé azt is megmutatja az írónő, hogy milyen jó párost alkotnak együtt, és talán nem ildomos első ránézésre megítélni valakit, hanem meg kell ismerni, és csak utána eldönteni, hogy hogyan is viszonyulunk hozzá. A páratlan egy olyan történelmi romantikus, ami a maga bájával vesz le a lábadról, és ami megmutatja, hogy az érzelmek lassú mederben való kialakulása sem gátolja abban a cselekményt, hogy olyan babérokra törjön, mint a politika vagy a nők hangjának megismerése. Én nagyon szerettem ezt a részt is, és remélem még több rajongója lesz ennek a sorozatnak. Ha szereted a történelmi romantikusokat, akkor semmiképp se hagyd ki Jennie Goutet A páratlan c. regényét, ami a politika mezsgyéjén egyensúlyoz és ami tele van apró, ám annál jelentősebb pillanatokkal.

"És… akinek jelenlétében megmozdul a föld, és meglódul a szív. Igen. Akit szeret."

"Alig volt több mint egy idegen számára, de mit nem adott volna azért, hogy megmenthesse."

" - Ha lenne feleségem, bármilyen újsághoz és könyvhöz hozzáférhetne a házamban, ami csak érdekli. És mindenféle témáról beszélgetnék vele, amiről csak akar. És másként alkalmaznám a védelmemet… gálánsan, nem pedig úgy, hogy elrejtek előle olyan ismereteket, amik esetleg érdekelnék."

"Álmában nem gondolta, hogy valaha a karjában tartja Miss Claveringet, ezt a bosszantó fehérnépet."

"Mindenkinek úgy kell hasznosítania a tehetségét, ahogyan helyesnek látja."

"Jacknek más jelzők is eszébe jutottak volna Miss Claveringről: büszke, idegesítő, talpraesett, cserfes, makacs – de mindenképpen páratlan."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jeneva Rose: A tökéletes házasság

" - Ez most komoly? Már megint?"

*

Megvédenéd a férjedet, ha azzal vádolnák, hogy megölte a szeretőjét?

Sarah Morgan sikeres és befolyásos védőügyvéd Washingtonban. Mindössze 33 évesen már partner az irodánál, az élete pontosan úgy alakul, ahogy eltervezte. 

A férjéről, Adamről ugyanez már nem mondható el. Küszködő író, aki egyre inkább frusztrált felesége üstökösként ívelő karrierje miatt – úgy érzi, Sarah sikereiért a házasságuk fizette meg az árat. 

Adam közel két éve titkos viszonyt folytat Kelly Summersszel. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor Kelly brutálisan meggyilkolt holttestére bukkannak a házaspár tóparti nyaralójában, és Adamet letartóztatják emberölés gyanújával. 

Sarah abban a rémálomszerű helyzetben találja magát, hogy saját férje védelmére kell kelnie – a férfiére, akit azzal vádolnak, hogy megölte a szeretőjét.

De vajon Adam tényleg bűnös… vagy ártatlan?

"Senki sem ismeri még a teljes történetet, nem hallani még róla a hírekben, de ez persze nem állíthatta meg a pletyka terjedését."

Jeneva Rose egy zseni, és ezt nem győzöm hangsúlyozni. Eddig az összes magyarul megjelent regényét olvastam, egy délután befaltam őket, de mindig képes meglepni, és megmutatni, hogy mi minden rejlik még a tarsolyában. A tökéletes házasság egy mesterien felépített pszichológiai thriller, és baromi ritkán olvasok ilyen regényeket, de amióta a kezembe vettem az első Jeneva Rose kötetemet azóta nem tudok ellenállni az írónő regényeinek, hiszen minden alkotása mesteri, és A tökéletes házasság is zseniális volt!

Imádtam, ahogy az elejétől a végéig felépítette az ügyet, ahogy szépen adagolta a bizonyítékokat, ahogy csőbe húzta Adamet, és végig izgalomban tartott minket, hiszen biztosak csak a kötet végén lehettünk abban, hogy Adam valóban elkövette e azt, amivel vádolják, vagy éppenséggel ártatlan volt e mindvégig. A bizonyítékok, a DNS-minták ,és az ügy briliánsan van felépítve. A jó helyeken jön szembe újabb bizonyíték, vagy siklik ki Adam a bizonytalanság és kétségbeesés miatt. Úgy gondolom, hogy nem egy szokványosan van felépítve a kötet, mégis ebben rejlik a varázsa. Végig játszadozik velünk a történet, sakkban tart, nem engedi, hogy biztosan tudjuk azt állítani, hogy igen bűnös, és ezen az sem segít, hogy látszólag el van könyvelve a rendőrség által a tett, és Sarah-n kívül látszólag nincs senki, aki segíteni akarna Adamen. Engem teljesen meggyőzött ez a regény, faltam az oldalakat, és nem tudtam letenni. Szó szerint addig a kezemhez tapadt, amíg a végére nem értem, és nem tudtam meg, hogy mi lett az ügy vége, mi lett Adam sorsa, és Sarah hogyan is viselte a megcsalás tényét, azt hogy Adam és Kelly a háta mögött összejöttek, és az a legszebb ebben a kötetben, hogy senkiben, de tényleg senkiben nem tudtam bízni, egyetlen egy dolog volt, amiben biztos voltam, mégpedig abban, hogy Adam Morgan ártatlan. Az elejétől kezdve meg voltam bizonyosodva afelől, hogy ő nem lehetett, de hogy igazam lett e, azt nem árulom el. Olvassátok el A tökéletes házasságot és kiderül.

Mivel olvastam a többi Jeneva Rose könyvet, így bátran ki merem jelenteni, hogy eddig A tökéletes házasság a legjobb írása. Ez van a legjobban, a legmegalapozottabban felépítve, és ennél éreztem azt, hogy tényleg játszadozik velünk, nem engedi, hogy a bizonyítékok meggyőzzenek, és akkora erővel csapott le, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Zseniális, de tényleg! Most érkezett meg igazán az írónő, a fordulatok mesteriek, az elhallgatott bizonyítékok életet menthetnek, és annyira csavaros és drámai az egész, hogy csak imádni lehet!

Nagyon nehezen bírtam ki, hogy ne olvassak bele a végébe, hogy ne üssem be a keresőbe, hogy ki a tettes, hogy Adam volt e az elkövető, de megálltam, és rekord sebességgel ki is olvastam A tökéletes házasságot. Hozzám nőtt, és amikor jutott egy szabad percem már olvastam is. Ehhez nagy segítség volt az, hogy pörgős, gyorsan lehet haladni vele, és a fejezetek kifejezetten rövidek, ami miatt simán beleeshetünk a "csak még egy fejezet" csapdájába. Szerettem benne, hogy rövidek a fejezetek, mert így abba a csapdába ringatott, hogy gyorsan haladok, és bármikor megtudhatok, ki is ölte meg Kelly-t.

A megcsalás, a gyilkosság, a nyaraló, a rendőrség és az ügyészség mind-mind hozzájárulnak a feszült hangulathoz, ahhoz, hogy ennyire izgalmas és letehetetlen lett a történet. Adam nem tűnik olyan karakternek, aki képes lenne gyilkosságra, de az írónő mégis elülteti a bogarat a fülünkben, hogy mi van, ha mégis ő volt, ha a bizonyítékok nem valósak, valaki csak rá akarja kenni a gyilkosságot, és rossz színben feltüntetni? Mellette ott van Sarah, a feleség, aki egyben a védőügyvéd is, de valóban képes egy nő megbocsátani a hűtlenséget? Többek között ilyen gondolatokat is pedzeget az írónő.

Megdöbbentő és egyben meghökkentő is volt számomra a történet hirtelen lezárása, hiszen nem éppen úgy zárul, ahogy arra az olvasó számítana. Én legalábbis teljesen másra számítottam, és rendesen tátva is maradt a szám. Mondom én, hogy zseniális ez a nő! Egy nem éppen sikeres író és egy híres ügyvéd, akár egy happy endes sztori is lehetne, de belekeveredik egy kis megcsalás, gyilkosság, rendőrségi ámokfutás, és egy igencsak terhelő bizonyíték, ami nem biztos, hogy kihúzza Adamet a slamasztikából, még akkor sem, ha Sarah megtesz mindent az ügy érdekében. Valóban megtesz mindent? A mellékkarakterek rendesen félrevezetnek minket, hiszen több lehetséges gyanúsítottat is felsorakoztat az írónő különféle indítékkal, és még ha nem is teljesen sikerült kitalálnom, hogy ki ölte meg Kelly-t, büszke vagyok magamra, mert ezúttal nagyon közel tapogatóztam, és ilyen közel talán még sosem jártam egy ügy felderítésében. Ha szereted a pszichológiai thrillereket, azokat az eseteket, ahol a bizonyítékok a vádlott ellen beszélnek, és fent szeretsz maradni hajnalig, hogy a végére járj az esetnek, akkor nagyon ajánlom A tökéletes házasságot, ami igazán zseniális, izgalmas és nem fogsz egykönnyen túljárni az eszén, de pont emiatt ennyire briliáns Jeneva Rose legújabb magyarul megjelent regénye!

"Mindig azt éreztem, hogy ő meghódítja a világot, miközben én csak küszködöm a létezéssel. Ő pontosan ilyen emberré akart válni - mindig ő a főszereplő, én meg csak statiszta vagyok."

"Ha már semmi sem marad az életedben, a remény az egyetlen, amit nem vehetnek el tőled."

"Nem az a típus vagyok, aki várni szokott a válaszokra, én szoktam rájuk találni. Utálok várakozni és sötétben tapogatózni."

"Megigazítom a papírokat, tökéletesen rendbe teszem őket. Mindig ezt csinálom, ha épp nem tudom, mit tegyek. Rendbe rakok mindent, amit kell."

"A szemébe néztem, és megláttam benne ugyanazt a szomorúságot, mint a sajátomban. Mindig is úgy gondoltam, hogy az emberek tekintete képtelen hazudni. Azt az igazságot hordozza magában, amit nem tudunk vagy nem akarunk megosztani."

" - Ez a jelvényedbe kerül majd, te emberszabású faszkalap!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sarah Adams: Álmaidban (Ha Rómában jársz 4.)

"Személyes bosszút hirdettem a „tégy meg minden tőled telhetőt, a többivel pedig ne törődj” mondás ellen."

*

Fel szabad-e forgatni, amit alapvetésnek hiszünk? 

Madisonnak muszáj tiszta lapot nyitnia. Éveken át hiába próbált séfként befutni New Yorkban. Nem tervezte, hogy visszatér szülővárosába, a Kentucky-beli Rome-ba, de ölébe hullik egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat Madison bátyjának legjobb barátjától, Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba. James tudja, hogy a lány idegesítőnek tartja, de most, hogy Madison újra itt van a városban, fejébe vette, hogy változtat a helyzeten. 

Mindkettejüknek kétségei vannak: vajon érdemes kockáztatni a szerelemért, vagy bizonyos álmokat jobb, ha nem piszkálunk?

"Az igazi barátoknak nem kell ragaszkodniuk szorosan, vagy bármit is erőltetniük ahhoz, hogy a barátságuk szilárd legyen."

Sarah Adams Ha Rómában jársz sorozata az egyik kedvencem, és el sem hiszem, hogy már az utolsó Walker testvér történetét olvashatjuk. Bevallom, nekem Madison karaktere állt eddig a legtávolabb tőlem, ő volt az, aki az eddigi kötetek alatt a legkevésbé keltette fel az érdeklődésemet, és emiatt vártam annyira az Álmaidban megjelenését, amire nagyon megérte várni, mert egy igazán kedvelhető slow burn kisvárosi románcot kaptam.

Imádtam újra Rome-ban lenni, és Madison az a Walker testvér, aki látszólag biztos magában, mert annak mutatkozik, de legbelül ugyanúgy össze van zavarodva, mint bárki más. Nem biztos a képességeiben, a tudásában és abban, hogy jó lehet valamiben. Ezzel nagyon sokan úgy gondolom, hogy együtt tudnak érezni, többek között én is, és emiatt is került olyan közel hozzám Madison karaktere, na meg ki ne szeretne egy olyan női karaktert, aki megment egy széttört páncélú teknőst a Central Parkból, és gondját viseli? Én egyből a szívembe zártam, és már sajnálom, hogy az előző kötetek alatt nem figyeltem annyira oda a karakterére. Maddie nagyon tehetséges, ám a folytonos kudarcai, és a "nem elég jó" érzés miatt nem tud kibontakozni, nem találja a hangját, fél és ebbe a félelembe csöppen bele James, aki Madison sziklájává válik, és alig várjuk, hogy ez a baseball sapis szikla végre megmozduljon, és megmutassa a lánynak, hogy mit is érez iránta. Slow burn, tehát erre várnunk kell, de higgyetek nekem, mert megéri. A férfi karakter esik először szerelembe, a vonzalom kettejük között tagadhatatlan, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy lesz világos Maddie előtt az, ami végig a szeme előtt volt; egy olyan társ, akire lehet számítani, akivel meg lehet nézni egy 7 évados sorozatot, és aki mellett nem kell mindig érdekesnek tűnni ahhoz, hogy meg tudja tartani, és ne rombolja le az önbecsülését a földig.

A Huxley-farm és az Üvegház egy olyan kombináció, amire az Álmaidban c. kötetnek szüksége volt. Imádtam a farm feelinget, azt hogy James megtermeli a betevőt, hogy egy olyan erős férfi kéz, akire lehet számítani, és aki csak akkor enged a testvérének, Tommynak, ha azzal tud Madisonnak segíteni. Önzetlen, tele van szeretettel, de egyben zárkózott is, és csak azok előtt nyílik meg, akik azt megérdemlik, akiket kész a teljes bizalmába fogadni.

James pont ezek miatt a tulajdonságok miatt tökéletes Maddie számára. Szerintem nincs olyan nő, akinek ne imponálna egy olyan férfi, aki képes hegyet-völgyet megmozgatni miatta, és aki látja a legapróbb bizonytalanságokat is, de türelmes és kivárja, hogy a másik fél túlkerekedjen rajtuk. James és Maddie párosa a barátokból szerelmesek trope szerint bontakozik ki, de ennek a történetnek erre volt szüksége. Erre volt szüksége, mert így még jobban megismerhettük őket, a félelmeiket, és azokat az akadályokat, amik eddig meggátolták őket abban, hogy együtt legyenek.

Az elvárások, a belső dilemmák, a pánikroham és az önbecsülés hiánya mind-mind felütik a fejüket a kötetben, emiatt komolyabb hangvételű, de a stílus és a helyszín miatt egy könnyed romantikus regény. Könnyed, mert a karakterek azzá teszik, és ahogy haladunk az olvasással úgy nyílnak meg egyre jobban, és úgy tapasztalják meg a másik fél mellett az életet, amit élhetnének, ha végre lépnének.

Madisont eleinte úgy ismerhetjük, mint egy vad, zabolátlan lányt, aki előtt nincsenek akadályok, aki ambiciózus, és a szakács álmait követve indul el New Yorkba, de ennél nem is lehetnénk messzebb az igazságtól, hiszen a Walker testvérek közül talán ő a legbizonytalanabb, és őt a legnehezebb kiismerni, ő az, aki páncélba bújik, és nem engedi, hogy mások lássák a valódi énjét. Az Álmaidban az ő kiteljesülése kezdve a szarkasztikus humorral, a fokozatos kiteljesedéssel, és az Üvegházzal, ami valami új kezdete lehet. Egy esély, ami nemcsak megmutatja Madison értékeit, hanem arra is rávezeti, hogy talán nem is olyan szörnyű hely a Kentucky állambeli Rome, ahol az egész életét leélte, és ahonnan menekülni akart. James nagyban közrejátszik abban, hogy Maddie újra az a magabiztos Madison legyen, akinek a többiek látják, és a férfinek hála már nem is olyan biztos, hogy Rome szörnyű hely az újrakezdéshez, arra hogy Maddie megtalálja önmagát, és újra élvezettel nézzen a főzés irányába. Összességében én nagyon szerettem, és sajnálom, hogy ez az utolsó regény, amit az írónő a Ha Rómában jársz sorozathoz írt. Ha szereted a slow burn, friends to lovers, best friend's brother típusú kisvárosi románcokat, akkor nem szabad kihagynod Madison és James történetét sem, ami újra Rome-ba kalauzol el minket, egy olyan kisvárosba, ahol te is szívesen élnél!

"Az, hogy valaki ismer, csodás. Főleg, ha a legrosszabb dolgokat is tudja rólad, és mégis téged választ."

" - A szakácsiskola nem volt kudarc - kitartó nő vagy, aki a legnehezebb időkben sem adta fel."

"Aztán ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy a szív mindenképpen gyászolni fog. Csak megtanuljuk eltitkolni a fájdalmat mindenki elől, hogy ne okozzunk nekik kellemetlenséget."

" - Szerintem ezek az érzések teljesen jogosak. És szabad így érezned."

"Légy hangos. Bízz magadban."

"Ő mindenkinek mesélt az életéről, csak nekem nem, én pedig szánalmas figyelmet szenteltem minden egyes szónak, ami elhagyja a száját."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Adrienne Young: June Farrow két élete

"Margaret Anne Farrow 2023. június 10. napján halt meg álmában, így én maradtam az utolsó élő Farrow a világon."

*

June Farrow készen áll sorsa beteljesülésére. 

Családjának női ágát szörnyű átok sújtja: előbb vagy utóbb mindegyikük eszét veszti. June azonban eltökéli, hogy megtöri az ördögi kört, és tudatosan kerüli a férfiakat, nehogy bárkivel túl szoros kapcsolatot építsen ki. Az egész város ismeri anyja történetét, akinek nyoma veszett, amikor June-t a szíve alatt hordta, majd kislányát egy kosárban eljuttatta a nagymamához, hogy nevelje fel. 

A nagymama halála után June különös nyomokra bukkan, amelyek követésével talán anyja rejtélyes eltűnésére is magyarázatot kaphat. Ehhez viszont kénytelen a józan ész határait meghaladó dolgokban hinni. Talán már nála is bekopogtatott az őrület? Vagy igaza volt a nagymamájának, aki azt állította, ő nem beteg, csupán egyszerre van két helyen? Adrienne Young első, felnőtteknek szóló regénye felejthetetlen romantikus történet egy csipetnyi misztikummal és egy leheletnyi mágiával fűszerezve.

" - Az igazságnak megvan az a szokása, hogy végül mindig kiderül, nem igaz?"

Az írónő Fable sorozata hatalmas kedvencem, ezért nagyon vártam már, hogy valami mást is olvashassak Adrienne Youngtól. A June Farrow két élete egy nagyon különleges történet, nem szokványos felállással, és egy olyan sorssal, ami megpecsételi a Farrow nők helyzetét. Nagyon könnyen bele tudtam veszni a sorokba, és nagyon hamar a történet rabja lettem, hiszen tudnom kellett, hogy June Farrow melyik életet választja.

Maga a történet baromi egyedi, hasonló felállással már ugyan találkoztam, de az nem volt ennyire különleges, és emiatt teljesen levett a lábamról a történet. A környezet, a kisvárosi idill, a virágok és a föld közelsége miatt nagyon hamar a szívembe zártam a helyszínt, a Farrow családot, és a női sorsokat. Szerettem azt a kötetben, hogy az első oldaltól az utolsóig fogva tartott, és nem eresztett. Azt, hogy habár látszólag végig fogta a kezem, amikor valami váratlan történt vagy új információ került előtérbe elengedte azt, és hagyta, hogy zuhanjak. Nem egy szokványos szerelmi történet June és Eamon története. Az 1951-es években járunk, egy tragikus halálesetet követően, ami még friss nyomot hagyott az ott élőkben, és aminek a rejtélye végig körbelengi a történetet. Hol azt éreztem olvasás közben, hogy egyre közelebb kerülünk a rejtély megoldásához hol pedig azt, hogy egyre távolabb, és már talán sosem fogjuk megtudni, hogy mi történt a lelkésszel, és ennek az egésznek mi köze June-hoz. Nagyon jó volt, hogy az írónő oldalról-oldalra mindig meg tudott lepni, és úgy igazán nem ismerhettük ki a gondolkodásmódját, csak a történet végére nyert értelmet nagyon sok minden, gondolok itt azokra az emberekre, akik a jövőben nem tűntek fontosnak, és gondolok arra a csavarra, amikor ezeket az embereket leleplezi a múltban, és jön egy olyan érzés, ami miatt tátott szájjal bámulsz magad elé.

Minden egy a semmiből megjelenő piros ajtóval kezdődik, és minden azzal is ér véget. Ez az ajtó szó szerint addig kísérti June Farrow-t, amíg ki nem nyitja, és meg nem tudja, hogy mi van az ajtó túloldalán. Nem mondom azt, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, mert cseppet sem, de pont az a történet varázsa, hogy képes meglepni, meghökkenteni és bizonytalanságban tartani. A 2023 és az 1951 közötti párhuzam hatalmas, és csak June képes arra, hogy mindent feltérképezzen, és válaszokat adjon a kérdéseinkre.

June Farrow karaktere akárcsak a történet tele van ismeretlennel. Igaz, hogy sok mindent megtudunk róla, de sok minden talány marad. Nagyon érdekes, ahogy az írónő felépítette a karakterét, ahogy összemosta az idővonalakat, és megmutatta, hogy June egy olyan énje életébe cseppent, ahol minden ismeretlen számára, és akárcsak nekünk úgy neki is össze kell rakosgatnia a darabkákat, és rá kell jönnie a teljes képre, hogy értelmet nyerhessen a piros ajtó, és a vele járó felelősség és döntések fontossága.

A gyilkosság és June múltjának felfedezése kellőképp kiegészítik egymást, emellé Eamon és Annie igazi bónusz, ami eleinte sokként éri a lányt, mégsem riad meg a feladattól, és kész úgy meghozni a döntését, hogy nemcsak a jövőre fókuszál, hanem a múltat is figyelembe veszi, és mérlegel. Hatalmas felelősség szakad June nyakába, de úgy érzem, hogy jól helytállt, és meghozta azokat a döntéseket, amik feltétlen szükségesek voltak ahhoz, hogy normalizálja a piros ajtót, az idővonalakat és az érintettek életét.

A leírások, a belső gondolatok és az az idillinek tűnő környezet, ami mégsem az, nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire különleges lehessen a June Farrow két élete. Látszólag csak róla szól ez a történet, de jobban megnézve mindenki másra is kihatással vannak a tettei, és a döntései. Nem lehet úgy megbolygatni az idővonalat, hogy az ne legyen hatással a jövőre, és a múltra is egyaránt. Különleges női sorsokat mutat meg, nők egész generációját, akik egy bizonyos teherrel élik az életüket, hiszen nemcsak a jövőben élhetnek, hanem a piros ajtónak köszönhetően a múltban is. A hangulata kicsit hasonlít az Outlanderhez, így aki szereti Diana Gabaldon monumentális sorozatát, azoknak biztos fog tetszeni Adrienne Young Junne Farrow két élete is. Nagyon sok mindenben eltér az említett műtől, ugyanakkor hasonlóság is van benne, az viszont biztos, hogy merőben más, mint a Fable sorozat. Engem már az első oldalak megvettek maguknak, és alig vártam, hogy minél többet és többet tudjak meg. Egyszerűen imádtam, és ki merem jelenteni, hogy eddig ez az írónő legerősebb írása, mind ami a cselekményt illeti, s mind ami a karaktereket. A June Farrow két élete egy olyan utazás, amiből nem szeretnél kimaradni. Ha szereted az időutazós, különleges történeteket, semmiképp se hagyd ki!

"Nem számít, mennyire kicsi a város, vagy mennyire ügyesen próbálod rejtegetni a dolgokat, mindig maradnak utánad nyomok. Mindig van valaki, aki látott vagy hallott valamit. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül a felszínre."

" - Emlékszel rám? - Úgy tette fel a kérdést, mintha félt volna. Mintha olyan választ adhatnék, amivel elpusztítom őt. - Nem úgy értem, hogy vannak-e emlékeid kettőnkről. Úgy értem, emlékszel rám?"

"A tükör felé fordultam, a bőröm bizseregni kezdett, ahogy abban a szobában állva figyeltem magam. Én voltam, egy olyan élet vásznára festve, amit nem éltem meg. Az volt a legrosszabb, hogy úgy festettem, mint aki ide tartozik, tökéletesen illettem a jelenetbe."

"Az én világom nagyon kicsi volt, csak pár ember és hely alkotta, és úgy éreztem, minden pillanattal egyre inkább zsugorodik."

"Nem képzelődtem. Az ajtó volt. A piros ajtó. Ugyanaz, amit a temetőben láttam. A farmon. És a Main Streeten. Ugyanaz a rézgomb. Ugyanaz a lepattogzott festék. Ott állt egyenesen a mező kellős közepén, vörös foltként a zöld, hullámzó domboldalon."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Leigh Rivers: Insatiable - A kielégíthetetlen (The Edge of Darkness-trilógia 1.)

"Kurvára utálom az embereket."

*

Kade Mitchell megszállottja valakinek, akit megvet 

Stacey Rhodes egy angyal bőrébe bújt kígyó, mégis ő az, akit Kade képtelen elfelejteni: a lány, aki összetörte a szívét, és az alvilág mélyének sötétjébe taszította.. 

Éveken át figyelte. Megölt mindenkit, aki a közelébe merészkedett. De most, amikor a számára csapdát jelentő életből egy röpke pillanatra kiszabadul, hazatér és ismét hajtja a vágy, hogy a lányt a magáénak követelje, és ezért megszeg minden szabályt, amit felállított. 

Még a gyűlölet sem nyomhatja el a kettejük közötti vonzalmat. 

De Kade sosem fog megbocsátani – vagy mégis?

" - De soha nem szűntem meg szeretni őt. Egy percre sem."

Ha azt hitted, hogy Malachi Vize az orvosi eset, az elvetemült megszállott, akkor még nem találkoztál Kade Mitchell-el, aki még rajta is túltesz. Nem véletlenül ez a trilógiája a legsötétebb írása az írónőnek, és nem véletlenül ennyire ádáz, kegyetlen és birtokló. Nemcsak Kade kielégíthetetlen, hanem a történet is. Hol perzsel, hol megfélemlít, hol pedig a múlt darabkáit csöpögteti, hogy még jobban fájjon a jelen.

Tökéletesen beleillik az Insatiable a dark románcok világába, mégis másképp sötét, mint amit megszokhattunk ettől a műfajtól. Sötét, mert Kade a férfi főszereplő, és az élete olyan fordulatot vett, ami miatt veszélyes, sötét és brutális a világa. Tele van áldozatokkal, gyilkolással, erőszakkal, lemondásokkal és egy megrögzött vággyal, amit semmi sem pusztíthat el. Eleinte még csak a felszínt kapargatjuk aztán megmutatja az írónő a regény igazi valóját, azt a sötét oldalát, ami meglep, és képes bármelyik pillanatban ledönteni a lábadról. Nem a gyenge idegzetűeknek való A kielégíthetetlen, hanem azoknak, akik imádják a sötétség ölelését, akik nem riadnak vissza a kegyetlenkedéstől, és akik készek letérdelni Kade Mitchell előtt. Egy nagyon sötét és nagyon fájdalmas történet Stacy és Kade szerelme. Mind a ketten olyan dolgokon mentek és mennek keresztül, amik képesek elméket megtörni, ami megrengeti az emberekbe vetett bizalmat, és amit senkinek sem kívánok, mert nemcsak életeket tesz tönkre, hanem olyan kapcsolatokat, amiknek nem kellett volna, hogy véget érjenek. Erre a legjobb példa Kade és Stacey szerelme, ami best friend's brother, enemies to lovers és touch her and die, ha a trope-kat nézem.

Nagyon rossz volt látni, ahogy Kade és Stacey elhidegültek egymástól, főleg annak függvényében, hogy a múlt darabjait is adagolja az írónő. Ezek a visszaemlékezések még csetlő-botló korukban mutatja be a karaktereket, az első alkalmakat, az első csókot, azt a vonzást, ami elindult a két karakterben, és szépen lassan egyre több és több kezdett el kialakulni közöttük.

Maga a történet brutális erővel csap le. tele van szenvedéssel, belső és lelki harcokkal, ami miatt mély és feledhetetlen lesz az Insatiable, és ami miatt nyomot hagy maga után. A The Edge of Darkness-trilógia első része, de én úgy gondolom, hogy már ez az első rész is elég sötét és kielégíthetetlen ahhoz, hogy erős lábakon álljon, és egy ütős kezdést adjon a trilógiának, és ennek a romlott szerelemnek.

A múltbéli visszaemlékezések olyannyira ellentétben állnak a jelennel, hogy sokszor nem is értettem, hogy jutottak el ahhoz a jelenhez a karakterek, ahol épp állnak. A múltban még ártatlanok, fiatalok, üdék, esetlenek és nincs tapasztalatuk, viszont a jelenben megjárták a poklot, és írmagja sem maradt annak az ártatlanságnak, ami jellemezte őket. Mintha két külön életet éltek volna, van a szakítás előtti időszak és az utáni kegyetlen valóság, ami tele van fájdalmakkal és gyötrődéssel.

Romlott, mély és tele van borzalmakkal A kielégíthetetlen. Kade élete annyira a feje tetejére állt, hogy sokszor bele se mertem gondolni abba, hogy mit kellett az idő alatt átélnie, amíg Stacey nem volt az élete része, és nem volt ott mellett, hogy megnyugtassa a mániáját, és elkerülje a bajt. Úgy érzem, hogy még nagyon az elején járunk, de már most annyi minden történt, hogy azt ép ésszel nem tudom felfogni. Annak ellenére, hogy Kade életében Stacey a kísértés melegágya, nekem nagyon szimpatikus a karaktere, ám megszakad a szívem a múltja és főleg Chris miatt, akit akár egy kanál vízben képes lennék megfojtani. A kielégíthetetlen egy tipikusan olyan regény, ami érzelmeket vált ki az olvasóiból, összetöri őket, és hagyja, hogy a kötet befejezte után szedegessük a darabokat, és várjuk, hogy helyre álljon a lelki békénk. Összességében én imádtam ezt a regényt, minden nehézségével együtt és alig várom, hogy a következő rész még inkább lerombolja a lelki világomat, és megmutassa milyen a szenvedés, az igazi hamisíthatatlan szenvedés. Ha olvastál már az írónőtől, akkor azért, ha nem akkor pedig azért adj egy esélyt a The Edge of Darkness-trilógiának! Az összetört szív garantált a történet végére!

" - De soha nem szűntem meg szeretni őt. Egy percre sem."

"E miatt a nő miatt a szokásosnál is veszélyesebb vagyok."

" - Az embereknek néha meg kell változniuk, hogy életben maradjanak."

"Tudják, hányszor akartam így felébredni az elmúlt két évben? Így, hogy a karomban tartom? Gyűlöltem magam, amiért annyira vágyom rá, de minden szabályomat hajlandó lettem volna megszegni csak azért, hogy ilyen helyzetben lehessek. Most pedig itt vagyok."

"Alighanem ő az egyetlen ember ezen a földön, aki igazán megért, pedig több ezer kilométerre él innen egy elmegyógyintézetben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)