Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert ​többen nincsenek 3. (Mert többen nincsenek 3.)

*

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte. A „krimi királynőjének" remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal a manga feldolgozás zárókötetét tartja kezében az olvasó.

"Semmi kedvem nem volt ölbe tett kézzel várni a halált. Lelkesedéstől hevesen dobogó szívvel, álmomat beteljesítve, az izgalom lángjában égve akartam meghalni."

Nem tudtam tovább várni, mert már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, és muszáj volt megtudnom, hogy ki a tettes, ki marad életben - ha egyáltalán lesz ilyen, és őszintén mi volt az indíték, ami erre a tettre sarkallta Mer-at-lant. Nem csalódtam ebben a befejező részben sem, és az eddigiek közül a Mert többen nincsenek 3. lett a kedvencem. Nagyon jól tudtam haladni vele, és mindent félredobva vetettem bele magam a mangába.

Ott veszi fel a kötet a fonalat, ahol az előző abbamaradt, és abban biztosak lehetünk, hogy senki sem ússza meg a sorsát, viszont addig feszültségben telnek a percek, és nem tudhatjuk, hogy ki lesz a következő áldozat, aki a versike szerint meghal, és emiatt végig azt érezteti a történet, hogy bárki lehet az, senki sem lehet biztonságban. Annak örültem, hogy a kedvenc karaktereim elég sokáig velünk voltak, viszont nagyon meglepett a Mert többen nincsenek 3.

A hangulat hozza a tőle elvártakat, a történet szépen halad előre, és minden egyes apró mozzanatra érdemes figyelni, mert nem tudhatjuk, hogy melyik lesz végzetes, melyik lesz az, ami meghatározza a karakterek sorsát. 

Egy leszámolás a Mert többen nincsenek, és minden bűnös felelni fog a bűneiért, de engem nagyon meglepett az, hogy *spoiler* senki sem éli túl. Azt hinné az ember, hogy legalább egy ember megmenekül a sorsa elől, és el tudja hagyni a Baka szigetet, tovább tudja élni az életét, de nem. A Mert többen nincsenek minden bűnössel leszámol, és megmutatja, hogy nem kellenek szavak, vagy fegyver ahhoz, hogy valakit a halálba kergessünk, elég a bűntudat és maga fog cselekedni.

Ez a harmadik rész valamivel hosszabb, mint az előzőek, de maga a történet számomra elég hamar véget ért. Utána jött a vallomás, ami nagyon meglepett, és egyáltalán nem számítottam erre a csavarra. Zseniálisan közelítette meg az ismeretlen tényező kilétét, és végig azt sugallta, hogy a megbízó és egyben gyilkos köztünk van, de nem hittem volna, hogy ennyire közel.

Persze meg sem közelítettem a megoldás felé vezető utat, de így is nagyon élveztem a történetet, és azokat a feszült pillanatokat, amit Nikaidou Aya adott Agatha Christie méltán híres történetével. Az illusztrációk és a képkockák a kellő helyeken homályosak ahhoz, hogy ne legyünk semmiben sem biztosak, de az tuti, hogy amint valaki egyedül marad nem fogja megélni a holnapot, és emiatt a feszültség miatt alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne faljam be a kötetet.

Minden karakternek van valamilyen vaj a füle mögött, senki sem ártatlan, de a vallomás az, ami úgy igazán felteszi az i-re a pontot. Nagyon egyben van a történet, és a karakterek jelleme, na meg a képkockák tökéletes vizuális képet adnak. Van, akit annyira nem kedvelünk meg, van akit nagyon is, és arra számítunk, mint egy tipikus horror filmben, hogy lesznek túlélők, de nem a Mert többen nincsenek kötetben.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy számomra ez a kötet koronázta meg az élményt. Szerettem ebben a nem mindennapi formában elmerülni egy Agatha Christie regényben, az alkotó stílusa még közelebb hozta hozzám az ikonikus történetet, és Nikaidou Aya tökéletes munkát végzett. 

Azokkal is megszerettette a krimi királynőjének írását, akik amúgy lehet nincsenek odáig a krimi műfajáért, vagy egyszerűen nem tudják rávenni magukat, hogy tömör szövegeket olvassanak, és ehhez tökéletes alternatíva a Mert többen nincsenek manga. Szerintem valami eszméletlenül zseniális lett, és még szívesen olvasnék ebben a formátumban Agatha Christie történetet, mert ha van valami, ami örök, akkor az az írónő zsenialitása!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kerri Maniscalco: Kingdom of the Feared - Rettegettek királysága (Gonoszok királysága 3.)

"A boszorkánykör vénjei ritkán értettek egyet bármiben is, két olyan kérdést leszámítva, amit a legfőbb törvényüknek tekintettek: az ördögöt soha nem szabad megidézni."

*

Két átok. 

Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett. És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál. 

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában. Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között. 

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte. Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

" - Határozottan nem úgy nézel ki, mint aki gyűlöl engem, démon. 

- A gyűlölet az utolsó dolog, amit rád nézve érzek."

El sem hiszem, hogy ez volt az utolsó kötete a Gonoszok királyságának. Nagy fináléra számítottam, válaszokat vártam, és mindent meg is kaptam. Kerri Maniscalco megmutatta a Rettegettek királyságában, hogy miért is szavaztam az első résznél bizalmat neki. Elég sok minden történik ebben a részben, több olyan dologra is fény derült, amire egyáltalán nem számítottam, és jóval többet adott, mint azt vártam volna ettől a befejező résztől. Nemcsak Emilia sorsa pecsételődik meg, hanem végre Vittoriáról, na meg Haragról is többet tudhatunk meg, amiért nem lehetek eléggé hálás.

Ebben a harmadik részben tovább bővül az ismeretünk a világról, és úgy érzem, hogy nagyon sokk újdonság jön velünk szembe. Az írónő nemcsak egy egyszerű lezárást adott, hiszen itt is jön velünk szembe olyan részlet, amire eddig nem figyeltünk, vagy nem volt eléggé szembeötlő ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Nagyon szerettem azt a Kingdom of the Fearedben, hogy nem engedte el a kezünket, és végignavigált minket a cselekményen. A kötet első fele baromi gyorsan bepörgött, és figyelni kellett, hogy ne maradjunk le semmilyen lényeges információról, míg a közepe annyira nem pörgött, viszont itt sem álltunk meg, és olyan érzés volt újra visszatérni ebbe a világba, mintha hazatérnék. A vámpíros-vérfarkasos-istennős vonal is teljesen levett a lábamról, és hihetetlen, de szerintem ez a legerősebb része a trilógiának. Itt már nemcsak Emilia a hangsúlyos, hanem Harag átka is, Vittoria maga, és az egész világ mögött húzódó vonal, ami miatt már nem tudjuk azt mondani, hogy Emilia egy boszorkány, mert annál jóval több, és olyan információk birtokába juthatunk amik miatt szó szerint leesik az állunk. Emiatt a főzés része háttérbe szorul, és mindent megkérdőjelezünk, amit eddig tudtunk, de ez így volt jól, mert ennek köszönhetően egy nagyon ütős és jól átgondolt befejező részt kaptunk.

A kötet hangulata még mindig sötét és magával ragadó. Ebben a hőségben nem is lehetett volna mit tenni, mint lemenni a pokolba, és a 7 főbűn hercegével mulatni az időt. Nekem nagyon tetszett, hogy semmin sem szépített az írónő, és egy kerek egész történetet, na meg hátteret adott Emilia és Harag szerelmének, ami egyáltalán nem hétköznapi, hiszen lemondásokkal és áldozatokkal jár, és emiatt lesz olyan egyedi és megismételhetetlen.

Amit kicsit hiányoltam az még mindig az, hogy Harag nem kapta meg a saját szemszögét, pedig jó pár fejezetnél annyira jó lett volna, ha láthatjuk a gondolatait, és azt, hogy miként is élte meg a Kingdom of the Feared cselekményét. Már a trilógia elején is kedvenc lett, de úgy igazán itt bizonyítja be, hogy miért is érdemes odafigyelni rá, és miért tökéletes párja Emiliának. Odáig voltam, hogy őt helyezte előtérbe, és a saját átkát hagyta volna megoldatlanul, csak Emiliának legyen jó. De ezért kicsit meg is vertem volna emiatt. :D

A kötet egyik legnagyobb erőssége Emilia karakterfejlődése. Ha visszatekintünk az első részre, akkor hatalmas átalakuláson ment keresztül, ami a javára válik, és ami miatt egy igazán erős hősnővé vált a 3 kötet alatt. Az igazi potenciált ebben a részben mutatta meg. Egy jól átgondolt, és szépen felépített karakter ő, aki kész áldozatot hozni, és aki végre megismerheti a múltját, és minden apró utalás értelmet nyer, amit az írónő Emilia kapcsán tett.

Habár az írónő lezárta a Gonoszok királyságát a Kingdom of the Feared - Rettegettek királysága kötettel, én mégis úgy érzem, hogy maradt nyitva néhány kiskapu, amiben van potenciál, és amit jobban ki lehetne fejteni. De összességében nagyon tetszett ez a lezáró rész, és imádtam újra belecsöppenni a pokolba, és Emilia életébe. Az írónő zseniális munkát végzett, ami miatt egy kiforrott, ám annál inkább kalandosabb részt adott. Vittoria karaktere igazi meglepetés volt számomra, főleg mivel eddig olyan igazán kedveltem őt, de nem a Kingdom of the Fearedben. Meglepett, és felbolygatta a cselekményt. Miatta tuti, hogy senki sem unatkozik ennél a résznél, és ha nem elég Emilia és Harag szála, akkor ott van Vittoriáé, ami baromi izgalmas, és miatta Emilia szála is sokkalta izgalmasabb, mint eddig. A cselekmény maga végig olvastatja magát, és fejezetet falsz fejezetre. Harag kicsit háttérbe szorul, de nem annyira, hogy hiányoljuk. Emilia emiatt sokkal hangsúlyosabb, és végre megtudhatjuk, hogy ki is ő, és milyen sorsot szánt neki az írónő. Ha szereted a 7 főbűnnel foglalkozó fantasy regényeket, amik sötétek és csábítóan izgalmasak, akkor ne hagyd ki Kerri Maniscalco a Rettegettek királysága kötetét, ami a Gonoszok királysága harmadik része!

"A gyűlölet, a félelem és a bosszú elszakítottak minket egymástól. A szeretet pedig be fogja gyógyítani a sebeinket."

" - Az egész udvaromat meg fogom gyilkolni és csonkítani! Az egész átkozott birodalmat, ha valaki még egyszer megzavar minket. Remélem, nem bánod, hogy a semmi királysága felett fogsz uralkodni."

" - Végül megtanulsz majd a jelenre összpontosítani, és elengeded a múltat. - Egy mellékutcán vezetett minket végig, amit jól ismertem. - Felesleges azon rágódni, ami lehetett volna, de soha nem fog megtörténni. Csak visszatart attól, ami vagy. Az egyik legnehezebb dolog, amit valaki megtehet, hogy az itt és mostban él. Nem aggódik a jövő miatt, nem töpreng a múlton. Légy jelen, ez a titka annak, hogy megváltoztasd a jövődet. Hogy megtaláld az igazi boldogságot."

" - Érted lemondanék a szívemről."

"Meg akartam tapasztalni minden gonosz és ördögi dolgot, amit csak megálmodott."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Clarissa Wild: Evil Boys - Gonosz fiúk (Spine Ridge Egyetem 2.)

" - Nézz rám! - mondja, és megragadja az államat. - Nézz a férfira, akié ez a kibaszott punci!"

*

Szilárdan eltökéltem, hogy megfizettetem velük. Ehelyett ők törtek és gyötörtek meg. Én vagyok a szépreményű gyermek, akitől tökéletességet várnak el. Nappal apám kívánságának megfelelően a Spine Ridge Egyetemre járok, de amikor leszáll a sötétség, felveszem a maszkomat, hogy bűnözőkre vadásszak és elpusztítsam őket. Amíg egy éjszaka három gonosz fiúval nem találom szemben magam… Kai-jel, Nathannel és Milóval a Fantom Társaságból. Zárkózott, erőszakos, mocskos fiúkkal, akik megígérik, hogy a világ elé tárják önkéntes rendfenntartó tevékenységemet, és reflektorfénybe állítják veszélyes mellékállásomat. Megmutatják a világnak, hogy valójában milyen kíméletlen vagyok…hacsak nem kényszeríthetnek szexre. A testem a hallgatásukért cserében…És én igent mondtam. Szégyentelenül tesznek a magukévá, még a méltóságomra sincsenek tekintettel. Fondorlatos játékaikkal elérik, hogy már a józan eszemben is kételkedjek. És ami a legrosszabb…kezdem megszeretni a romlottságuk minden pillanatát. Amíg már nemcsak test a testek ellen, de négy egyszerre dobbanó szívről van szó. De ha valóban végigjárom ezt a pokolba vezető utat, akkor magammal viszem ezeket az ördögöket is. Figyelmeztetés: A regény olyan jeleneteket tartalmazhat, amelyek egyeseket felzaklathatnak. Megjegyzés: A könyv olyan jeleneteket tartalmaz, amelyekben több férfi zúg bele ugyanabba a lányba.

"Pont az a típus, akiért Kai megőrül. - De egyedül nehéz őt kordában tartani. - Itt jövünk mi a képbe - teszi hozzá Milo felvont szemöldökkel. - Vagy jobban mondva, megyünk el benne…"

A Spine Ridge Egyetem nem való mindenkinek. Aki itt egyszer belép, annak szinte lehetetlen a menekülés, nincs kiút, megrontanak és ott hagynak a padlón a srácok. Ha azt hittem, hogy a Sick Boys volt a durva, akkor ahhoz képest az Evil Boys maga az ördög. Ennyire romlott bully románcot, dark romance elemekkel sem olvastam még, de minden fejezetet imádtam, főleg azt, hogy már az elején kegyetlen és gonosz volt, hűen a címéhez.

Kai, Nathan, Milo na meg Lana... Ők fixen nem hagyják, hogy unatkozz az Evil Boys alatt. Ha egy toxikus, brutális, kegyetlen és semmihez sem hasonlítható történetre vágysz, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad. Sem a fiúkat nem kell félteni, sem pedig Lanát. Mindenkinek megvan a maga keresztje, mindenki másra gerjed és az fix, hogy ebben a kötetben nemcsak a testnedvek szabadulnak el, hanem a kegyetlenkedés is. Megtalálta a zsák a foltját, vagy inkább mondhatnám azt, hogy foltjait. Lana már az elején megmutatja, hogy egy erős és makacs hősnő, akit nehéz betörni, és ha ehhez meg kell alázni őt, akkor a fiúk meg is fogják. Nem mondanám azt, hogy a kezdeti kegyetlenkedések miatt olyan hű de nagyon szimpatikusak lettek volna számomra a srácok, de ahogy haladunk előre úgy megtudhatunk pár dolgot a múltjukból, és abból, hogy miért is lettek ennyire kegyetlenek és brutálisak. Persze Lana sem egy apuci pici lánya, hiába tűnik úgy a külvilág számára. Belül ő is romlott, neki is vannak hajlamai, amit a fiúk tökéletesen kielégítenek. Nem egy szokványos dark romance hősnő, hiszen sokkal erősebb, mint a megszokott női karakter típus az ilyen műfajú regényekben, viszont pont emiatt olyan erős és brutális az Evil Boys. Kai, Milo, Nathan és Lana sem fogja vissza magát, és a lehető legromlottabb oldalukat mutatják meg.

Maga a történet hasonló az elsőhöz, mégis különbözik attól. Maga a felépítés hasonló, hiszen a Spine Ridge Egyetemen játszódik, egy társaság kerül előtérbe,viszont most a rivális banda kerül középpontba. A három toxikus férfi karakter megvan, viszont ezúttal a hősnő is toxikus, sőt kegyetlen a maga módján, amivel már az első fejezetek alatt szembesülhetünk.

A három fiú közül Kai lett a kedvencem, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Milo eleinte annyira nagyon ellentmondásos volt nekem, hogy nem tudtam hova tenni, de szerintem semmi baj azzal, ha valaki szeret leuralva lenni, és Milo tökéletesen hozza ezt a karaktert, míg Nathan egy szadista, aki bosszút akar állni a világon azért, amit elveszített. Ők hárman jól tudnak együtt dolgozni, na meg máshoz is nagyon értenek, főleg ha a testek keveredésével van kapcsolatban.

A pikánsabb részek nagyon dominálóak, amivel nekem semmi problémám, mert többek között ezért is szeretem a dark romance regényeket, hiszen nem finomkodnak, és olyan felállásokat mutatnak be, amire nem is gondoltam volna. A srácok és a Lana közötti feszültséget jól kiegészítik a pikáns jelenetek, amik miatt hol lángra kaptak az oldalak, hol pedig el akartak égni, és mindig meg tudott lepni valami újdonsággal az írónő, ami miatt nagyon örültem. Egy igazán mocskos és merész regény az Evil Boys.

Eddig a Fantomos srácok úgy tűntek fel, mint a rossz fiúk, de ha jobban megnézzük őket, akkor ugyanúgy van mélységeik, mint a Koponya és Kígyó Társaságbeli fiúknak. Vannak titkaik, traumáik, amiket próbálnak leküzdeni, és amiért valamilyen szinten torzult a világképük. Tetszett ebben a kötetben az, hogy végig hű maradt önmagához, és nem próbált meg az írónő szépíteni azon a képen, amit kialakított a karaktereiről. A világ még mindig kegyetlen, és tényleg véged, ha kinéztek maguknak a srácok. Birtoklóak, tele vannak felesleges energiákkal, amiket le kell küzdeniük, és amik minden döntésüket meghatározzák. Lana, mint női karakter sem az a hercegnő típus, így őt sem kell félteni. Ők négyen nagyon jól kiegészítik a másik elborult elméjét és mocskos gondolatait. Összességében nagyon tetszett ez a második rész, nem hiába dark romance, mivel megmutatja a műfajra oly jellemző sajátosságokat, és a kegyetlenkedéssel sem spórolt az írónő. Ahogy haladtam előre úgy lett egyre kegyetlenebb a cselekmény, viszont ez kellett ahhoz, hogy még jobban megismerhessük a karaktereket, és belássuk amögé az álarc mögé, amit felvettek az Evil Boys alatt. Elsősorban a dark romance rajongóinak ajánlanám, akik nem félnek a brutalitástól, és akik merészek.

"És amikor Kai kihúzódik belőlem, aztán újra belém hatol, Nathan is ugyanezt teszi… Milóval. 

Jóságos ég! Kefélnek! 

Nem tudtam, hogy szeretők."

"Lana összevonja a szemöldökét, amikor Milo lepattan az asztalról, és magabiztos mosollyal meg a gatyájában egy hatalmas merevedéssel felé lépked. És a picsába, legszívesebben megpofoznám ezért, de attól valószínűleg csak még keményebb lenne."

"Szóval… a lányt, akit kerestünk, nem elég, hogy megtaláltad, még úgy meg is nyalogattad, mint egy nyamvadt nyalókát…"

"Picsába vele meg azzal a kurva finom és arrogáns hangjával."

" - Azt hitted, hogy idejössz, és következmények nélkül legyőzhetsz bennünket, Lana? - Tudhattad volna, hogy tönkre fogunk tenni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert többen nincsenek 2. (Mert többen nincsenek 2.)

*

A rejtélyes halálesetek száma nő, a feszültség pedig tovább fokozódik, hiszen a titokzatos szigeten rekedtek hiába próbálnak következtetni a gyilkos kilétére. Vajon ki lehet a titokzatos I.S.Meretlan? 

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte.

A „krimi királynőjének” remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal manga formában találkozhatnak vele az olvasók!

Ez a második rész még izgalmasabb volt, mint az első, és még több embert halt meg, mint a Mert többen nincsenek 1-ben. Egyre éleződik a helyzet, minden karakter gyanússá válik, és hiába gondolják azt, hogy elővigyázatosak, nem biztos, hogy meg tudják akadályozni az eredeti terv szerint kiötölt zseniális gyilkosságokat.

Ahogy elkezdtem olvasni egyből visszacseppentem a történetbe, és nem baj, hogy az első részt nem a hetekben olvastam, mert nagyon könnyű felvenni a fonalat, és szó szerint ott folytatódik ez a második rész, ahol az első abbamaradt.

A karakterek még mindig rejtegetnek valamit, még úgy is, hogy látszólag minden titkukat kiteregették, de mivel hárman is áldozattá válnak. Biztos vagyok benne, hogy nem mondott el mindenki mindent, és még nagy meglepetések fognak érni minket. Az egyes elhalálozások gyorsak, ám brutálisak.

Az ismeretlen házigazda még mindig nem jelentkezett, én viszont biztos vagyok benne, hogy valahol ott lesz a házban, egy titkos szobában vagy titkos átjáróban, mert képtelen vagyok elhinni azt, hogy a karakterek közül valaki a tettes, bár az igaz, hogy számomra az orvos nagyon gyanús, ugyanakkor ő a legkézzelfoghatóbb válasz, így biztos, hogy nem ő az, akit mi keresünk. Na meg aztán sose találom ki, hogy ki a tettes, és az eredeti Agatha Christie történetet nem olvastam, így duplán izgalmas számomra, hogy a Mert többen nincsenek végére érjek.

A feszültség tovább nő ebben a részben, hiszen ahogy haladunk egyre kevesebben lesznek a karakterek, és nehéz kitalálni, hogy ki lesz a következő áldozat. Nagyon kell figyelni a részletekre, a mimikákra és a képvilágra is, hiszen sokszor az apró részletek azok, amik segítenek elboldogulni ebben az ügyben.

Az illusztrációkat és a szövegkörnyezetet még mindig nagyon szeretem. A fekete-fehér, illetve szürke képkockák egyre erőteljesebbek, ahogy haladunk, és ahogy fokozódik a feszültség úgy érezzük azt, hogy hiába ez a manga sorozat fele konkrétan még nagyon sok minden fog történni, és a harmadik lesz az igazi finálé, ami megváltoztatja a nézőpontunkat.

Nem lepett meg, hogy hárman is kikerültek a képből, viszont a módszer igen. Ha valaki kicsit is gyanússá kezd válni a megszólalásai miatt, vagy látszólag tudni vél valamit, akkor biztos, hogy s következő képkockák alkalmával ki fog likvidálódni, és jöhet a következő kör találgatás, amit én rettenetesen élvezek, de azért remélem a két kedvencem túl fogja élni ezt a munkát, és épségben el tudják hagyni a szigetet.

Szerettem azt ebben a részben, ahogy elkezdtek a karakterek nyomozni, ahogy senkit sem engedtek teljesen el, mint lehetséges gyanúsított, mégis többször megmutatta, hogy hiába találtak valakihez indítékot a rejtélyes megbízó elintézte, hogy a nyom kihűljön és másfelé kelljen keresgélniük. 

A múlt és az ok, ami miatt a szigetre kerültek van akinél jobban előkerül, mert kísérti, de van akinél már szinte el is felejtettük, hogy miért van ott, és miért vállalta el ezt a kamu munkát. Ugyanakkor most már kevésbé lep meg az, ha valakit holtan találnak, mert az első rész felkészített rá, hogy ez lesz a cselekmény menete.

Összességében nagyon tetszett ez a rész, nem volt olyan hosszú, nagyon szépen tudtam is haladni vele, és megmutatta, hogy mindenki gyanús egészen addig, amíg holtan nem találják. A történethez meglehetősen illik a manga formátum, és szépen tud működni a képi világ és az írott szöveg. Izgatottan várom a harmadik egyben befejező részt, és azt, hogy ki a tettes és ki fogja túlélni a szigetet.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elsie Silver: Hopeless - Reménytelen (Chestnut Springs 5.)

"Azt hittem, ha felbosszantom az öcsémet, és otthagyok csapotpapot, akkor érezni fogok valamit."

*

Szerinte a lányt senki nem ítéli el a családneve miatt. 

Ezért felajánlja neki a sajátját. 

Beau Eaton a kisvárosi herceg fehér lovon. Jóképű, hős exkatona, aki már csak fájdalmas múltjával harcol. Bailey Jansen a helyi bár kirekesztett pultosa, félénk lány, aki rossz helyre született. Beau harmincöt éves, ízig-vérig férfi, Bailey huszonkettő, és… szűz. Aztán eljegyzik egymást. Pontosabban úgy tesznek, mintha jegyesek lennének. Fogadásnak indul, amit Beau mindenáron meg akar nyerni, de igazából mindketten csak nyerhetnek vele. Csak viselnie kell a jegygyűrűt, követnie kell Beau-t, és úgy kell tennie, mint aki fülig szerelmes a „vőlegényébe”. Eddig elég könnyű, nem igaz? 

Azonban ami zárt ajtók mögött történik kettejük között, felborítja a gondosan kitervelt menetrendet – az már nem csupán színjáték. 

Beau korábban azt mondta Bailey-nek, hogy soha nem lesz szerelmes. A lány pedig határozottan azt szeretné, ha a férfi meggondolná magát…

" - Bármikor meghalhatunk, Bailey. Ma kell megtennünk, ami boldoggá tesz minket."

Imádtam! Még több Chestnut Springs kell az életembe, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Hopeless volt az első Elsie Silver regény, amit olvastam. A többi Eaton fiú története még várat magára, de Beau meggyőzött, hogy bizony a többiek történetét is el kell olvasnom. Nagyon szeretem a cowboy románcokat, de Beau múltja miatt a Hopeless inkább post katonai románc kisvárosi idillel, és egy olyan női hősnővel, akit nem a jelleme alapján ítélnek meg, hanem a családja miatt.

Már amikor elkezdtem olvasni éreztem, hogy jó lesz, és úgy örülök, hogy igazam lett. Teljesen odáig voltam Beau és Bailey párosáért, a szívembe zártam őket, és egy bizonyos ponton össze is törték azt. Elsie Silver megmutatta ezzel a regényével, hogy milyen az, ha megmutatja az erejét, azt, ha traumákra építi fel a cselekményt és két olyan karaktert sodor egymás útjába, akik alapvetően nem biztos, hogy egymásra találtak volna. Ha a trope-kat nézem, akkor kisvárosi románc, aranyifjú x kirekesztett pultos, nagyon sok angst van benne, a fake marriage-ért meg oda és vissza voltam, az age gapről nem is beszélve. A való életben nem vagyok odáig a házasság gondolatáért, de könyvekben nagyon szeretem a fake marriage trope-t, hiszen van benne valami, ami nem ereszt, és persze az sem hátrány, hogy a férfi karakter esik először szerelembe. Beau múltja miatt van egy jó nagy adag PTSD is a kötetben, night terrorral megfűszerezve, míg Bailey oldaláról kirekesztettség, és ezek azok a témák, amik igazán megalapozzák a Hopeless - Reménytelen hangulatát, és ezek miatt szeretünk bele annyira a történetbe. Két "sérült" lélek talál egymásra, és megtanítják a másiknak, hogy nem kell megfelelni az embereknek, hiszen sokkal fontosabb a boldogság, és az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Az age gapért szerintem illegálisan odáig vagyok, és nem tudok ellenállni az olyan romantikus regényeknek, ahol a férfi karakter valamennyivel idősebb. Tetszett, hogy ebben a kamu kapcsolatban Bailey volt a fiatalabb, és Beau a tapasztaltabb, az idősebb. Nagyon megkedveltem nemcsak a párosukat, hanem külön-külön is őket, főleg Beau-t, akit nagyon a szívembe zártam, és aki már a legelején megmutatta, hogy nagyon kell vigyázni vele, mert percek alatt képes összetörni a szívedet.

A traumák megjelenítése miatt nemcsak kapott egy komolyabb felütést a regény, hanem élethű, kézzelfogható is lett miatta. Az írónő nem szépített semmin, és megmutatta, hogy ha készek vagyunk a traumákat legyőzni vagy éppen elfogadni azokat, akkor igazából semmi sem állíthat meg minket abban, hogy elérjük a célunkat, kitörjünk a béklyóinkból, és azt tegyük, amit a szívünk diktál, és emiatt tartom nagyon fontosnak ezt a regényt.

Beau és Bailey között már az első találkozás alkalmával érezhető a kémia, a jó kis angst csak még többet tesz hozzá, és tagadhatatlan, hogy a humor is megvan kettejük között. Aprólékosan, a maga lassabb tempójában találnak egymásra, de miután ez megtörténik lesz igazán pikáns a történet, és nincs is jobb, mint egy jó kis hálószobai jelenet, na meg egy olyan férfi karakter, aki nagyon is jól tudja magáról, hogy mit miért csinál.

Amit nagyon szerettem ebben a kötetben, persze a karaktereken kívül, az az hogy nagyon jó témákhoz nyúlt az írónő, és nem félt a kényesebb részektől sem. Beau múltját úgy építette fel, hogy az kihatással legyen a jelenre, és Bailey karakterét is úgy alkotta meg, hogy egy ponton ki kelljen törnie a kisvárosból, az előítéletekből és esélyt kell kapjon arra, hogy megmutassa ki is ő, és ne azt a hamis képet kapjuk róla, mint amit a város lakói gondolnak róla. Érzelmileg egy igazi hullámvasút, hiszen ahogy a való élet, úgy a Hopeless is nemcsak vidámság, hanem tele van fontos döntésekkel, érzelmekkel és felismerésekkel, amik hatással vannak a cselekmény lefolyására. Nagyon tetszett az a kötetben, hogy Bailey Beau mellett elkezdett kinyílni, és még ha fenntartásokkal is kezelte az embereket és a lehetőségeket nem félt lépni, és úgy alakítani az életét, ahogy azt Beau előtt elképzelte. Az írónő annyira szépen megírta a történetüket, hogy nem akartam, hogy vége legyen, emiatt próbáltam beosztani a kötetet, de csúfos kudarcot vallottam, mert az az igazság, hogy nehezen tudtam távol tartani magam Beau és Bailey párosától. Ha a következő nagy kisvárosi romantikusodat keresed, amiben szexi cowboyok, és szexi ex-katona, na meg hokis is feltűnik, akkor ne hagyd ki Elsie Silver Chestnut Springs sorozatát!

" - Nem kéne egy kicsit alázatosabbnak lenned? Jót tenne. Építi a jellemet."

" - Ez őrület! Hát persze hogy nem igazságos! Ahhoz képest, hogy mennyi mindent láttál a világban, elképesztően idealista vagy, Beau! A jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Nem kell mindig hősnek lenned! Nem kell mindenkit megmentened."

"Az agyam egy gonosz perszóna, hogy így az arcomba vágja az igazságot."

"Meg kell állapítanom, hogy ebben az álkapcsolatban a huszonkét éves fél az érettebb."

"Nem, amikor Bailey az enyém lesz, az nem lesz egy percig sem megjátszás. Nem azért kellek majd neki, hogy fenn tudja tartani magát, és nem fogom ezen a módon sem kihasználni őt. Azt akarom, hogy csak azért kelljek neki, mert elviselhetetlen számára a gondolat, hogy nem vagyok az övé"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme (Orczy Mimi kalandjai 5.)

"Weisz Manci még életében nem látott ilyen pimasz cselédlányt, pedig lassan húsz éve állt a pult mögött."

*

Orczy Mimi és hűséges szobalánya, Anka egy kellemes nyári vakációra érkezik Imrei gróf és felesége erdélyi otthonába, ám a háziaknak fogalmuk sincs arról, hogy a két lány még korábban helyet cserélt egymással! Míg Anka ezúttal az úrilányok életébe kóstol bele, addig Mimi a személyzet mindennapjaival és teendőivel ismerkedik… De nem sokáig, mert a megérkezésük után nem sokkal szörnyű bűncselekmény történik a házban: a kastély könyvtárszobájában ugyanis valaki meggyilkolja a ház urát! De kinek állhatott az útjában az öreg Czibere gróf? A gyerekeinek, Ágostonnak és Katalinnak, akiket kizárt volna az örökségből? Vagy netán valaki a személyzetből orrolt meg rá annyira, hogy elvette az életét? 

A cselédruhába bújt Mimi nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy a kastélyban mindenkinek van valami takargatnivalója – a kérdés csak az, hogy fel tudja-e göngyölíteni az esetet, és megtalálja-e a gyilkost, mire Kolozsvárról megérkezik egy igazi detektív!

" - Megőrzöm a titkodat, ha te is az enyémet - kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót."

Elérkeztünk a sorozat utolsó előtti részéhez, ahol Anka és Mimi szerepet cserélnek. Ezalatt a kötet alatt és a cserének köszönhetően Mimi még inkább kibontakozhat, szabadabban mozoghat és beleshet a szolgálók életébe. A helyszínünk ezúttal Erdély és egy erdélyi kastély szellemének nyomába eredünk, na meg egy gyilkosság is keresztezi Mimi útját. Nagyon tipikus, hogy mindegy hova megy Orczy Mimi a baj akarva-akaratlanul, de rátalál.

A végzetes vonatút után már csak idő kérdése volt mikor talál rá legközelebb a baj Mimire és Ankára, azt viszont nem gondoltam volna, hogy már a kastélyba érkezés első estélyén szembejön velünk a halál. Ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesz egyre jobb és jobb az Orczy Mimi kalandjai. Mimi minden egyes kötettel egyre jobban megmutatja, hogy ki is ő, és hogy a társadalmi elvárásoknak fittyet hányva vág bele a nyomozásba. 

Ezzel is megmutatva, hogy nem egy bajba jutott kisasszony ő, akit meg kell menteni, hiszen eszes és képes gyilkosságokat felgöngyölíteni. Erre példa az eddigi megjelent kötetek, de ahogy egyre többet olvasunk a sorozatból, úgy az ügyek is egyre komolyabbak, és furfangosabbak lesznek. Árnyaltak, részletgazdagok, és tényleg gondolkodni kell, hogy rájöjjünk a gyilkos kilétére. 

Tudtam, hogy Erdélyben is meg fogja találni a baj a lányokat, de azt nem gondoltam volna, hogy az eddigi legrészletesebb és legfurfangosabb ügy elébe nézünk. Akár idilli is lehetne a helyszín az erdélyi kastély miatt, de útközben sokkal komolyabb felütést kap, mint amire számítanánk. Egy erdélyi kastély, ahol éjszaka nemcsak egy szellem garázdálkodik, hanem ahol családi titkok és a gyilkos is az árnyak között bujkál. Ugyan mi baj lehetne abból, hogy Mimi elkezd nyomozni?

Az alap és a nyomozás lefolyása már olyan hangulatot ad, mintha egy detektívregényt olvastam volna. Ruff Orsolya nagyon figyelt a részletekre, a nyomokra és a kirakós darabjaira, hogy a végén összeálljon a kép, és megmutassa, hogy mennyire zseniális is Az erdélyi kastély szelleme. Minden részlet és apró nyom a végére a helyére kerül, és megmutatja, hogy végig ott volt előttünk a válasz, csak össze kellett volna rakni a kirakós darabjait. Minden Orczy Mimi kalandjai kötetnél elámulok, hogy milyen eszes is Mimi, és nem lehet túljárni az eszén.

Mimi és a nyomozás mellett úgy érzem, hogy Anka az új szerepében egy kicsit elveszett. Örültem volna, ha több szerep jut neki, viszont így is nagyon izgalmas olvasmány Az erdélyi kastély szelleme. Tetszett az a kötetben, hogy hozza a tőle elvártakat, a megszokott hangulatot, és úgy igazán megmutatja, hogy nem lehet csak úgy túljárni Mimi eszén. Érdekes volt továbbá látni, ahogy Anka próbál azonosulni az új helyzettel, és nem lebuktatni Mimit azzal, hogy nem ő Orczy kisasszony.

A kastély lakói közül a leginkább Maci nénit kedveltem meg, aki egy igazán leleményes öreg hölgy. Tetszett, ahogy megvezette a rokonait, és ezáltal megláthatta azt, amit alapvetően nem látott volna. Jól állt neki ez a törékeny szerep, még úgy is, hogy alapvetően egy eléggé erős személyiség, akit nem lehet csak úgy félreállítani, és akit nem lehet csak úgy meglepni, ám Miminek ez mégis sikerült. 

Mint minden Orczy Mimi kalandjai kötetben, úgy Az erdélyi kastély szellemében is van melléklet, méghozzá receptek formájában, amit biztos, hogy egyszer ki fogok próbálni, mert nagyon jól hangzanak, és szeretem ezeket a plusz dolgokat, amiket a kötet ad. Ruff Orsolya nagyon szépen hozzászoktatott minket a jóhoz, és rendesen hiányolnám, ha nem lenne minden kötet ennyire extra, ha nem lenne benne valami plusz.

A bűntény és a körülötte való nyomozás tökéletesen megmutatja, hogy egyik család sem tökéletes, és mindenhol vannak titkok, igen ám, de a Czibere család megmutatja, hogy nem minden titok rossz dolog, és sorsok változhatnak meg miatta. 

Maga a cselekmény aprólékosan van felépítve, minden egyes elejtett elem segít a nyomozásban, és abban, hogy Mimi még közelebb kerüljön a gyilkos leleplezéséhez, és ebben holmi nyomozók sem akadályozhatják. Az erdélyi kastély szelleme az első önálló ügye, és remekelt benne. Örülök, hogy az írónő megadta neki a lehetőséget, hogy bizonyítson, és élvezet volt olvasni, ahogy összerakta a kirakós darabjait, az okfejtéseit és azt, ahogy felgöngyölte a gyilkosságot. A kötet vége meg várakozással töltött el, és alig bírom kivárni, míg megjelenik a sorozat utolsó, egyben zárókötete, amire remélhetőleg nem kell már sokat várni!

" - Semmi sincs rendben - morogta az orra alatt Rozi."

"Tényleg, hol van Rézi?"

" - Megőrzöm a titkodat, ha te is az enyémet - kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót."

"Weisz Manci még életében nem látott ilyen pimasz cselédlányt, pedig lassan már húsz éve állt a pult mögött."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland Saga 5. (Vinland Saga 5.)

*

Askeladd csapata télire egy angol faluban táborozik le, mit sem tudva arról, hogy Thorkell serege nem messze tőlük ugyanígy tett. Egy falusinak sikerül elmenekülnie és hírt vinnie a dánok hollétéről, és az üldözés a kegyetlen hideg és a nehéz terep ellenére folytatódik. Askeladdnak azonban nem csupán az ellenséges harcosokkal és az éhezéssel kell szembenéznie, hanem a táborán belüli árulásokkal is, amelyeknek hol elkövetője, hol elszenvedője lesz…

Ez az ötödik rész valami brutál kegyetlen volt! Amikor belekezdtem a mangába, pont arra számítottam a vikinges vonal miatt, hogy ennyire véres és brutális lesz, és minden egyes eddigi rész ilyen, viszont úgy érzem, hogy a Vinland Saga 5. az eddigi legvérmesebb és legkegyetlenebb. Végre megérkeztünk az igazán véres részekhez, ahol tényleg úgy hullanak a karakterek, mintha annak nem lenne súlya, és úgy gyilkolásszák egymást a vikingek, mint még soha.

Askeladd, Thorfinn és Thorkell kalandjai, vagyis inkább viszontagságai folytatódnak a manga ötödik részében. Brutálisan jó volt ez a rész, a tél viszontagságaival mit sem törődve menetelnek előre a vikingek, és jaj annak, aki az útjukba kerül. Míg az elején Askeladd és Thorkell külön-külön utakon jár, addig a végére találkoznak, de ebben nincs köszönet.

Végigkíséri az utunkat árulás, kegyetlen gyilkolászás, vérengzés, egy falu megsemmisítése, elégedetlenkedés, a vikingek részéről felüti a fejét egy kisebb fajta lázadás, ám ez nem tart sokáig, és ahogy haladunk úgy lesz egyre kiélezettebb a helyzet. Sem Askeladd, aki még mindig egy kegyetlen vezér, sem pedig Thorkell nem ússza meg a kegyetlen telet, de azt hiszem időszerű, hogy ne csak a csatákat és a rajtaütéseket lássuk, hanem a zord valóságot is, a várakozást, a tétlenkedést és azt, hogy nem csak összecsapásból áll a vikingek élete. Mindezt korhű környezetben, sallangoktól mentesen mutatja meg Jukimura Makoto. Néhol brutálisabb és véresebb eszközökhöz nyúl, néhol kegyetlen, de az biztos, hogy illik ahhoz a korhoz, amit megjelenít a manga lapjain.

Ez az ötödik rész mutatja meg igazán a manga valóságát. Elkezd egyre sötétebb lenni a kép, és egyre inkább kezd előjönni a politikai vonal is a portyázások és a bosszú mellett. Azonban a bosszú most kicsit háttérbe szorult, amit nem bánok, mert még bőven van Thorfinnak ideje bosszút állni, és elégtételt szerezni az édesapja miatt. Kevesebb szerephez jutott most, de amikor megkapta a lehetőséget, akkor megmutatta, hogy már egyáltalán nem kell félteni őt. Egyre felnőttesebb, egyre megfontoltabb, és végig ott lebeg a szeme előtt a cél, ami Askeladd megsemmisítése.

A hatalomért folytatott játszma tovább éleződik, és lassan szembekerül a két ellentétes csapat; Askeladd csapata és Thorkell csapata. Mind a ketten valahol őrültek, de talán Thorkell az őrültebb kettejük közül. Míg Askeladdnak céljai vannak, addig Thorkell mindent az élvezetekért, a vérontásért, és az izgalomért tesz, ami kiemeli őt a többi viking közül. Megmutatja, hogy milyen más értékrenddel rendelkezik, mint pl. Askeladd vagy Thorfinn.

Knut herceg még most sem bontakozott ki, számomra olyan ő, mint egy elkényeztetett, hisztis gyerek, aki nem tudja átlátni a helyzet komolyságát, aki csak sodródik az árral, és aki eddig nem sok vizet zavart, nem igazán kapunk belőle sokat, és még mindig kérdéses, hogy mit is gondolok róla. Reméltem, hogy ebben az ötödik részben nagyobb jelentőséget fog kapni, de ez nem így lett, viszont remélem lassan kiderül, hogy mit is keres ő ebben a vikinges mangában.

Ami különösen tetszett ebben a részben az az, hogy Jukimura nem hanyagolja el a megszállt falvak helyzetét sem, hiszen bemutatja, hogy mégis min kell keresztülmenniük egy-egy megszállás alkalmával, amit igazi brutalitással szemléltetnek a képkockák.

Ha szerencséjük van nem mészárolják le őket, és teljesíthetik a vikingek kéréseit, amik hol abszurdak, hol lehetetlen megfelelni nekik. Az éhezés és a tél hadjáratai nemcsak a falu lakóit sínyli meg, hanem a vikingeket is, akik emiatt ingerlékenyebbek, lobbanékonyabbak és sokkal könnyebben elborul náluk az a bizonyos.

Összességében nagyon élveztem ezt a részt, és örülök, hogy ahogy haladunk előre egyre többet és többet láthatunk a vikingek portyázásából, Thorfinn bosszúja is aprólékosan mutatkozik meg, és mutatja meg, hogy ha kell tud várni, és nem feltétlenül meggondolatlanul viselkedik. Askeladd, Thorfinn és Thorkell hármasa gondoskodik arról, hogy ne legyen eseménymentes a Vinland Saga ötödik része sem. Ha érdekel a vikingek világa, és szeretsz mangákat olvasni, akkor semmiképp se hagyd ki Jukimura Makoto Vinland Saga sorozatát!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)