Leigh Rivers: Voracious ​- A telhetetlen (The Edge of Darkness-trilógia 2.)

 

" - Szüksége van valamire, Miss Rhodes?"

*

Stacey hazatér Kade csapatának védelmében, ám tébolyodott bántalmazója, Chris még mélyebbre rántja az eleven pokolba, amíg lehetőség nem adódik, hogy végre visszaüthessen. 

Kade maga sem volt még ilyen mélyen a pokol bugyraiban. Az, hogy egyszer látja Stacey-t, kis híján kibillenti az egyensúlyából, ám az, hogy ez kétszer történik meg, és a lány ráadásul készen áll, hogy elfogadja a dominanciáját, maga a küszöbön álló katasztrófa. 

Mégis a Stacey iránti gyűlölete ellenére is a lány számára a horgony, és Kade az együtt töltött pillanataik felvillanó emlékei révén képes csak megőrizni a józan eszét, és tud megálljt parancsolni az elnyeléssel fenyegető sötétségnek. 

De mi történik, amikor a múltjukról kiderül az igazság, és mindketten megtudják, mi történt valójában azon az éjszakán, ami elszakította őket egymástól?

" - Leszel az örökké számomra, Szeplőske?"

A földbe döngölt a Voracious - A telhetetlen, és azt érzem, hogy darabokban van a szívem, és gyógyír rá csak a trilógia befejező része lehet. Ha azt hitted, hogy az első kötetben szenvednek a karakterek, akkor nem vagy eléggé felkészülve A telhetetlenre, mert sokkal kegyetlenebb, mint az előde. Rendesen eltipor, és morzsát sem hagy maga után. Annyira megvisel, főleg az utolsó néhány oldal, hogy arra nincsenek szavak, és nem lehet eléggé felkészülni arra az érzelmi cunamira, amit ad.

Leigh Rivers becsomagolta egy selyemkendőbe a szívemet, aztán ledobta egy szikláról, hogy darabokra törjön, és esélyem sem legyen megtalálni a darabjait! Ha van könyv, ami miatt beutalhatnának pszichiátriára, akkor az határozottan a The Edge of Darkness-trilógia. Én nem tudom, hogy miért gyötri ennyire az írónő Kade-et és Staceyt, de már engem is gyötör, és nem tudom, hogy ez a gyötrés irányomban jó dolog e vagy sem, de valószínűleg nem, mert nagyon a szívemen viselem Kade és Stacey viharos és korántsem egyszerű szerelmét, ami mindig akadályokba ütközik, ami kegyetlen és olyan traumákat hordoz magával, amik sokkal súlyosabbak annál, mint amire mi olvasók fel vagyunk készülve. Már előre rettegek, hogy mi fog történni a harmadik részben, mert az a helyzet, hogy ez a második rész sem volt éppen komplikációmentes és több jelenetnél éreztem azt, hogy leszúrt az írónő egy késsel, és utána jól megforgatta azt bennem. Kegyetlen, de egyben zseniális is, és nagyon hálás vagyok, minden elejtett könny ellenére is, hogy megírta nekünk az írónő Kade és Stacey történetét, ami sokkal toxikusabb, sokkal brutálisabb és sokkal jobban meggyötri a lelkünket, mint Malachi Vize története.

Ha csak két szóval jellemezhetném a Voracious ​- A telhetetlen c. kötetet, akkor azt mondanám, hogy fájdalmas és szívszorító. De közben miatta a diliházba is kerülsz, és minden sejtedet arra ösztönzi a regény, hogy legyél ott a karakterekkel, legyél sebezhető és engedd meg nekik, hogy a te szívedet is szilánkosra törjék, és te is darabokban, vagy éppen félelemben, ha nem kétségekben legyél az utolsó mondat elolvasása után. Nagyon gonosz ez a második etap, de innen szép nyerni, és hiszek benne, hogy nyerni fogunk.

Kade és Stacey nagyon sokat szenved a Voracious ​- A telhetetlen kötetben is, sőt szerintem még többet is, mint az elsőben, mert végre a múltbéli visszaemlékezéseknek hála olyan információ is a birtokunkba jutnak, amikre vártunk, de közben a teljes igazságra korántsem voltunk teljesen felkészülve. A múlt apró darabjai miatt is azt érzem, hogy csak kínoz minket az írónő, de a jelen az, ami igazán meggyötör. Meggyötör, és aztán magadra hagy.

Stacey egy nagyon erős női karakter, aki már megjárta a poklot, aki tudja milyen az, ha valaki megszállottan akarja őt, és nem a jó fajta megszállottsággal, tudja hogy milyen az, ha darabokra törik, ha kihasználják és megerőszakolják, mégis képes Kade miatt a gyógyulás útjára lépni, akkor is, ha ez az út hosszadalmas és tele van olyan bukkanókkal, amire nem számít. Az írónő sem őt, sem pedig Kade-et nem kíméli, és a poklok poklát élik át a kötetben. 

A tragikus múltat egy még tragikusabb jelen követi. Maga a cselekmény olyan mértékben pörög, hogy nem tudjuk mire figyeljünk, mert mindig történik valami, ami megforgatja bennünk a kést vagy éppen a földre lök minket. Ha azt hitted, hogy a múlt jeleneteit lesz nehéz olvasni, akkor nagyot tévedtél, mert a jelen sem könnyebb, sőt ugyanúgy tele van fájdalommal és veszteségekkel, mint a múlt. Nagyon nehéz volt olvasni ezt a kötetet, ugyanakkor nagyon vitt magával a történet, és pillanatok alatt befejeztem. Mégsem érzem azt, hogy könnyű lett volna az olvasása, mert nem volt az. Rendesen megtépázta a lelkem, de megérte, és lehet, hogy a lelkem és a darabokban lévő szívem most tiltakozik, de akkor is így van. Összességében minden fájdalom ellenére hálás vagyok az írónőnek, hogy folytatódik Kade és Stacey viharos szerelme, de annak nem, hogy ennyire kegyetlenül elbánt velük, és még messze a feloldozás, messze a nyugalom és a megnyugvás. Ha szereted az írónő munkásságát, ha dark romance olvasó vagy, akkor semmiképp sem szabad kihagynod a The Edge of Darkness-trilógia második részét, a Voracious ​- A telhetetlent, ami rendesen el fog bánni veled, és azt fogod érezni, hogy tönkretett, és megtépázta a lelked.

"Mit ér az örökké, ha már nem lehetek vele?"

"Nem tudom, nem-e megszállottság-e ez a vágy, hogy lássam, beszéljek vele vagy akárcsak kibaszottul érezzem az illatát."

"Olyan ő nekem, mint egy apa, akit mindig is akartam, akire szükségem volt, és aki örökre mellettem áll függetlenül attól, milyen kapcsolatban vagyok a fiával."

"Mentsd meg a fiút! Mentsd meg a lányt! Mentsd meg őket!"

"Fülig beleszerettem Kade Mitchellbe. A legjobb barátnőm bátyjába. A srácba, aki folyton szekált, amikor a közelében voltam, aki miatt minden idegszálam megfeszült… jó és rossz voltam, megnevettetett, amikor legszívesebben sírni lett volna értelemben is. Mosolyt csalt az arcomra, amikor szomorú kedvem, és melegséget okozott, amikor fáztam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grady Hendrix: A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen

"Ennek a történetnek véres a vége."

*

Patricia Campbell élete még sosem tűnt ennyire fojtogatónak. A férje folyton dolgozik, kamasz gyerekei már a saját életüket élik, szenilis anyósa állandó felügyeletet igényel, a napi teendőinek pedig sosem ér a végére. Az egyetlen színfolt az életében a könyvklub: egy összetartó női társaság, amelyet a valós bűnügyek iránti rajongás kovácsolt össze. Találkozóikon ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a Manson családról, mint a sajátjaikról. Egy este, nem sokkal a könyvklub után, Patriciára rátámad egy idős szomszédjuk – segítségére pedig a férfi jóképű unokaöccse, James Harris siet. Nem sokkal később a művelt, megnyerő külsejű és sokat látott James olyan érzéseket ébreszt Patriciában, amikről már azt hitte, végleg elfelejtette őket. Ám amikor a város másik végén hirtelen gyerekek tűnnek el, Patricia gyanakodni kezd: lehet, hogy James Harris nem az, akinek mondja magát? Talán nem is Brad Pittre, hanem inkább Ted Bundyra hasonlít… vagy valamire, ami nem is ember. 

És ami még rosszabb, hogy már beengedte a férfit az otthonába. James apránként belopja magát Patricia életébe, és megpróbálja elvenni mindazt, amit a nő addig természetesnek hitt – még a könyvklubját is. De Patricia nem adja meg magát harc nélkül ebben a véráztatta történetben, amely egyszerre tiszteleg a legjobb vámpírtörténetek előtt, és mégis egyedülálló módon emelkedik ki közülük.

"Vagy hisz az ember az ördögben, vagy nem."

Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy jön ez a kötet magyarul, hiszen még nem olvastam Grady Hendrixtől, viszont egy vámpíros horror történetnek nem tudok ellenállni, és itt jött a képbe A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen, amitől végig balsejtelem kerített hatalmába, és én is hallottam, ahogy egyre jobban beleszövi magát a sötétség és a megmagyarázhatatlan dolgok az életembe, akárcsak Patricia Campbellébe.

Már a kötet eleje is nagyon különleges, és meg merem kockáztatni, hogy nem sok olyan vámpíros regény van a piacon, mint a A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen. Eleinte nem tapasztalunk annyira szokatlan dolgokat, amikbe ne lehetne belemagyarázni valamit, de ahogy haladunk előre úgy érezzük azt, hogy ez a történet nem az a szokványos kertvárosi történet, amiben a háziasszonyok unatkoznak és lehetetlen dolgokat találnak  ki. Ahogy előre haladunk a furcsaságokat és az összefüggések egyre baljósabb képet festenek, de nincs senki, aki igazán elhinné azt, amit Patricia mond. Egy férfiak uralta világban, ahol a nőket könnyen paranoiával diagnosztizálnak kell helyt állnia Patriciának, és közben megvédenie a családját. A veszély már nemcsak a szomszédban tevékenykedik, hanem szépen lassan a családja szerves része lesz, és nem tud menekülni előle. Grady Hendrix úgy vezeti be a vámpír szált a történetbe, hogy közben az elménkkel játszik, és nem egyszer utal arra, hogy nem feltétlenül szükséges hinni Patriciának, főleg amiatt, hogy a furcsa események csak őt érintik, aztán ahogy egyre elmélyülünk, és már a cselekmény sűrűjében járunk ötlik szembe az, hogy minden para mögött ott a valóság, és minden félelemre és furcsa eseményre kézzelfogható magyarázat van, ami megmutatja, hogy Patricia nem tévedett, és végig látta és hitt abban, amit és amiben a többiek nem.

Tetszett az a történetben, hogy fokozatosan bontakozott ki, hogy nem egyszerűen megkaptuk az alapot, és aztán hagyta, hogy a karakterei szabadon lófráljanak, hanem célt adott nekik. A vámpíros vonal sem a megszokott, hiszen egy teljesen új megvilágításban tárja elénk a vérszívók mítoszát, és nem is a megszokott módon ábrázolja az író, hanem belevitte a saját elképzeléseit, és egy sokkal horrorisztikusabb lényt alkotott, akinek nemcsak lételeme a vér, hanem a vérszívásnak következményei is vannak az áldozatra nézve.

Egyes részek gyomorforgatóak, mások egyszerűen gusztustalanok, na meg persze vannak meghökkentőek és olyanok is, ahol legszívesebben már ordítanál, hogy végre figyeljenek oda Patriciára, és arra amit mond, a bizonyítékokra, amiket felsorakoztat, és ne higgyenek mindent unalomnak és női hisztériának. Látszik, hogy férfi írta a történetet, és emiatt nem úgy vannak ábrázolva a nők, ahogy azt megszoktam, viszont a történetnek jól áll, hogy eltérünk a megszokottól.

Pénz, befektetés, gyerekek eltűnése, öngyilkosságok és a feketék helyzete nehezíti a cselekményt. Megmutatja a férfiak erejét, az összetartozásukat, a hatalom iránti vágyukat és mindezt szembeállítja a nők gyengédségével és a család képével. Maga a történet szépen ívelő utat jár be, megmutatva ezzel az apróbb részleteket, az összefüggéseket és a kirakós darabjait, amik ha összeállnak rájövünk, hogy nem mindenki az, mint akinek mutatja magát.

Grady Hendrix egy olyan utazásra invitál, ami nem a megszokott mederben játszódik, mégis kész elragadni magával, és megmutatni, hogy mi minden rejlik A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen c. kötetben. Hol baljós, hol különleges, de az biztos, hogy olvasás közben nem egyszer fogsz a hátad mögé vagy éppen a fejed fölé nézni. Én esténként olvastam, a sötétben és ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Bemászott a bőröm alá, és a kötet végére egyre több furcsa esemény keresztezte az utunkat, ezzel is egyre közelebb vitt minket az elkerülhetetlen vég felé. Patricia, habár labilis személyiségnek tűnhet, nem az, sőt egy erős anya ő, aki bármit megtenne a gyermekeiért, és ha ehhez oda kell vetnie magát a vámpírnak, hogy az olvasóköre leszámoljon vele, akkor ezt teszi. A történet maga végig erős, megmutatja az igazi oldalát, de közben elkalauzol minket a '90-es évekbe is, ahol könnyen tituálhattak valakit hisztériásnak, és nehéz bizonyítani egy nőnek az igazát egy férfi ellen. Egy olyan horror történet A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen, ami különleges, sejtelmes, de végig borsódzik és libabőrözik a hátad tőle. Nekem nagyon bejött és ha szereted a nem éppen klasszikus vámpír történeteket, akkor nagyon ajánlom Grady Hendrix A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen c. kötetét! A történet ezennel a vérszívásnak is új értelmet adott!

"Itt van ez az érzés, hogy minden dolog kerek egész, meleg és biztonságos, és annyira szeretné az ember visszakapni, de egyre csak a láthatáron marad, félig már alá is bukik, és az ember úgy érzi, soha többé nem kaphatja vissza, és nem akar élni nélküle. De aztán csak él tovább, és az egyfolytában fáj. Olyan érzés minden, akárha kést szegeznének a bőrömnek, és sajognak az ízületeim."

"Senki sem törölhette, nem cserélhette ki a kiosztott könyvét mással, csak akkor, ha súlyos büntetést fizet, mert a Mt. Pleasant-i Irodalmi Körbe nem szórakozni jártak."

"A piócának két lánya van: add ide, add ide!"

"Van, aki arra használja az irodalmat, hogy megértse a saját életét."

"Nem mozdultam ki otthonról, és azoknak a Ménendez testvéreknek a tárgyalását néztem. Szeretnélek megkérni, ha te vagy a testvéreid úgy döntötök, hogy elegetek van apából vagy belőlem, megtennétek, hogy inkább a költözés legyen az első, mint hogy vadászpuskával, álmunkban végezzetek velünk?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Samantha Shannon: Sápadt Álmodó (Csontszüret 0,5.)

"A madarak telekürtölik a szürkületet, amely hídként köti össze az éjszakát a nappallal. Amíg halljuk, addig a két állapot küszöbén létezünk."

*

A Csontszüret egy hétkötetesre tervezett disztópikus fantasyszéria, amelyből eddig öt kötet látott napvilágot. A történet 2059-ben veszi kezdetét, főszereplője Paige Mahoney, az álomjáró. 

A Sápadt Álmodó az első rész előtt játszódik. A Londoni Scion Citadellában elszabadult egy veszedelmes kopogószellem, és a rivális alvilági látók mindenre képesek, hogy megszerezzék. A tizenhat éves Paige számára talán ez lesz a megfelelő alkalom, hogy bebiztosítsa a helyét a leghírhedtebb mímesúr bandájában, a Hét Pecsét nevű szervezetben. 

Samantha Shannon New York Times- és Sunday Times-bestsellerszerző, napjaink legsikeresebb fantasysorozatainak szerzője, könyveiből világszerte több mint 1,3 millió példány kelt el. 1991-ben született Londonban. Könyveit huszonnyolc nyelvre fordították le. A Csontszüret első könyve 21 éves korában, 2013-ban látott napvilágot, a hatodik rész tervezett megjelenési időpontja 2026 ősze. Shannon másik sorozata, A káosz gyökerei jelenleg három regényből áll.

Samantha Shannontól már olvastam, viszont nem a Csontszüretet, így ez a 0,5. rész igazi újdonság volt számomra a maga világával, de azt kell, hogy mondjam, hogy már most nagyon megfogott magának, és biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni ezt a disztópikus fantasy sorozatot, mert a Sápadt Álmodó nagyon meghozta hozzá a kedvemet.

Tökéletes ez a novella azoknak, akik még nem ismerik a Csontszüret világát és Paige Mahoney történetét, vagyis nekem mindenféleképpen tökéletes kezdés volt. Megismerhettük a világot, a szellemeket, a képességek irányította disztópikus alapot, és a főbb karaktereket, akik szerintem a későbbiekben is fontos szerepet fognak betölteni a Hét Pecsétben. Szemtanúi lehetünk annak, hogy lesz a tagja ennek a szövetségnek Paige, akinek az első ügye is kibontakozik előttünk. Egy igencsak érdekes világot kapunk, tele szellemekkel és olyan emberekkel, akiknek tiltott képességei vannak. Egy olyan rövid történetet kaptam, ami gyors betekintést enged abba a világba, amit Samantha Shannon megalkotott. Gyorsan lehet haladni vele, és gyorsan a rabjai is leszünk, mert érdekes és van benne kellő érdekesség, hogy ne akarjuk nem megtudni, hogy hova fut ki ez a 7 részes sorozat. A szellemes világ, illetve amit eddig láttam a világból az nekem tetszett, és eléggé veszélyes volt ahhoz, hogy már most folytatni akarjam. Nagyon örülök, hogy már rég beszereztem a köteteket, annak meg még jobban, hogy alá is írattattam az írónővel, mert garantáltan kedvencem lesz. Egyenlőre sokat elárulni róla nem tudok, de tetszett a Sápadt Álmodó.

A sötétebb és borúsabb világkép megnyert magának, Paige kezdi bontogatni a szárnyait, a Hét Pecsétről sokat nem árul el, de amit megmutat belőle az mutatós, és felkelti az érdeklődést. Ha téged is érdekelt a Csontszüret, de nem mertél belevágni, akkor a Sápadt Álmodó jó kezdőlöket lehet a világhoz és a karakterekhez. Ez a 0,5. rész Paige és Nick kalandjaira fókuszál, de a többiek is elvétve felbukkannak benne.

A kötet érdekessége, hogy ha megfordítjuk a regényt, akkor a másik felén egy újabb novella vár, ami a harmadik és a negyedik rész között játszódik, de még nem vetettem bele magam, mert előtte be kell hozzam a lemaradásomat. Miért nem mondta nekem senki, hogy ez a sorozat is zseniális? Eddig esküszöm rosszat még nem olvastam az írónőtől, és a Csontszüret már most jó, kétlem, hogy ne tenne a rabjává, ha eljutok odáig, hogy úgy rendesen elmerüljek a világában és a kötetekben.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

P. C. Harris: Ne bízz senkiben! (Ne nézz vissza! 2.)

 

"A hullaház hideg és élettelen, akárcsak a test a kezeim között. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a halott bátyám legjobb barátját fogom elhamvasztani titokban, az éj leple alatt."

*

Szerelem vagy túlélés – Te melyiket választanád? 

Portland sziklás partszakaszain a gyilkosságok nyomai kétféleképpen tüntethetőek el: vagy a tenger hullámai mossák el őket, vagy a sziget egyetlen krematóriuma gondoskodik arról, hogy egy bizonyíték se maradjon hátra. 

Oliver Seith tíz éve elmenekült, miután legjobb barátját brutálisan meggyilkolták. Most többszörös gyilkossággal gyanúsítják, de az igazság bonyolultabb annál, mint amit a bizonyítékok elsőre mutatnak. Avril Hart naponta mossa le a halál szagát magáról, mégis most először hallja meg a holtak sikolyait – és azok hangosabbak, mint az élők hazugságai. 

Oliver és Avril már nem menekülhetnek. Az óra ketyeg. A hamvasztókemence izzik. És a szigeten valaki már kiválasztotta a következő áldozatot… Ezen a helyen mindenki álarcot visel, nincs barát vagy szerető. Csak préda és vadász. És nem lehetsz biztos benne, melyik szerepet osztotta neked a sors. Ezért csak egyetlen szabály van: Ne bízz senkiben! 

P. C. Harris erotikus pszichothriller regénye a sötétség mélyére csábít minket. De vajon elég az izzó parázs fénye a tények felderítéséhez, vagy porrá kell égetni mindent az igazsághoz?

" - Egész életemben azt hittem, egyike azoknak, akik soha nem árulnak el."

Kedves P. C. Harris! Ez mégis mi a fene volt, és mi az, hogy vége?? Nagyon remélem, hogy lesz folytatása, mert képtelen vagyok így elfogadni ezt a kötetet. Ott játszott velem, ahol tudott, és úgy ejtett át a palánkon, ahogy eddig még könyv nem. Nagyon összetett és nagyon csavaros történetet kaptam, ami végig játszadozott velem, és végig rágtam a körmöm, hogy mi lesz az a következő váratlan esemény, amire nem számítok, és ami alapjaiban fogja megrengetni a cselekmény egészét.

Sokkal több kérdésem lett elolvasva a Ne bízz senkiben!-t, mint amennyire választ kaptam. Végig azt éreztem olvasás közben, hogy az írónő játszadozik velem, és minden eszközt megragad ahhoz, hogy ne tudjam elengedni a történetet, hogy ne akarjak mást csinálni, mint a végére járni, és pontot tenni Avril és Oliver történetére, de ettől még olyan messze vagyunk, hogy csak kérdéseim vannak. Nagyon minimálisan kaptam választ, de nem eleget ahhoz, hogy elégedett legyek. Tudtam, hogy zseniális lesz, de arra nem számítottam, hogy majd felül fogja múlni az első részt, a Ne nézz vissza! c. kötetet, hiszen már az is nagyon összetett és nagyon kellett figyelni a részletekre. Kezdjük ott, hogy egy percig sem hagyta nyugton az írónő a főszereplőinket, na de Portland városának lakóit sem. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy oroszlán verembe lettem volna bedobva, és bármikor megtámadhattak volna, sőt el is kábíthattak volna. Egyáltalán nem éreztem biztonságban magam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ha bajba kerülnék bárki ki tudna húzni a slamasztikából, vagy azt, hogy bízhatok a kisváros lakóiban, mert nem. Mindenkinek van vaj a füle mögött, és mindenki rejteget titkokat, emiatt senkiben sem bízhatunk, és nem véletlen az a kötet címe is, hogy Ne bízz senkiben! 

Olyan volt olvasni ezt a kötetet, mintha egy horror elemekkel megtűzdelt gyilkossági ügyet görgetnénk fel, ahol mindenki gyanús, és mindenkinek van indítéka, mégsem érünk igazán a végére, mert amikor nem számítanánk rá, akkor engedi el az írónő a kezünket. Nem mondom azt, hogy nem imádtam olvasni, mert imádtam, mégis volt bennem egyfajta borzongás is olvasás közben, és azt éreztem, hogy figyelnek. Az alap hátborzongató, és nem egyszerűen csak félelmetes, hanem tényleg a hátad mögé kell nézned.

Avril és Oliver ebben a részben is kap jó sok akadályt, veszélyben az életük, és csak pislogunk, hogy az írónő még itt sem, ebben a második részben sem kedvez nekik, és ott nyomorgatja meg őket ahol csak tudja. Erre a legjobb példa Oliver, akinek az első kötet sem volt fáklyás menet, na de ez a második úgy igazán betett neki. Az írónő minden eszközt bevetett, hogy a földbe döngölje, de a mi Ollie fiúnk erős, és minden viszontagság ellenére is helyén a szíve, és ha nem is látja át úgy az eseményeket, mint Avril, attól még őt sem kell félteni.

Ami nekem a legjobban tetszett a Ne bízz senkiben! az továbbra is a hátborzongatós, libabőrös hangulat és az, hogy tele van rejtélyekkel, olyan kérdésekkel, amikre nem ad választ, és még a végén sem kímél minket, sőt ott rúg belénk igazán. Minden egyes oldalon ott motoszkál a libabőr és a borzongatás, és csak ő tudhatja, hogy mikor dob be egy újabb csavart, ami megváltoztatja a tények állásást, vagy márt be olyat, akiről nem gondoltuk volna, hogy köze van a Hellfire Clubhoz.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kevesebb, mint egy nap alatt elolvastam, mert nem bírtam magammal, nem tudtam beosztani, és muszáj volt a végére járnom, még akkor is, ha utólag tudom, hogy semmilyen érdemleges választ nem kaptam. Egyszerűen nem tudtam elszakadni a kötettől, és tudnom kellett, hogy mi lesz Avrillel, Oliverrel, és azoknak a lányoknak az eltűnésével, akiket még nem találtak meg. Rejtélyt rejtélyre halmozott, én meg itt vagyok válaszok nélkül, és nem tudom, hogy fogok e kapni választ rájuk. Nagyon csúnya játékot játszott velünk a kötet, de a legcsúnyább része az a lezárás, mert ez minden csak nem lezárás, és most nagyon utálom az írónőt, hogy ennyire zseniális volt, és képes volt a lehetetlent összehozni. Összességében én nagyon imádtam, annak ellenére is, hogy nem tértem még most sem magamhoz, és utáltam egyes részeknél P. C. Harrist, de a Ne nézz vissza! sorozatot imádom, és tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban, mert olyan nincs, hogy nem lesz, mert lennie kell. Ami ennyire zseniális annak nem szabad véget érnie, főleg nem két kötet után. Ha egy igazán agyeldobós és csavaros történetre vágysz, ami ott játszadozik veled, ahol tud, akkor ne hagyd ki a Ne bízz senkiben! c. kötetet!

" - Ha elbuksz, veled bukok. Ha elégsz, veled égek. De egyszerűen nem tudok olyan világban élni, ahol te nem vagy."

"A gonoszság ezerarcú szörny, és én minden választásommal közelebb léptem ahhoz a tükörhöz, amelyben végül megláttam a sajátomat."

"Az életem mindig is olyan volt, akár egy rosszul megkavart pakli. Végre azt hiszed, jó lapjaid vannak, és talán még nyerhetsz is, aztán egyetlen rossz húzás, és mindent buksz."

" - Fel kell kötnie a gatyáját, mert ő Anglia valaha volt legjobb nyomozója - biccent az ajtó irányába Worthingtonra célozva. - De szerencséje van, barátom, mert én meg Nagy-Britannia legjobb ügyvédje vagyok. 

- Ugye, ez nem csak egy szar reklámszöveg?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: Beautiful Venom - Gyönyörű méreg (Viperák 1.)

"Az élet, ahogy eddig ismertem, apró, felismerhetetlen darabokra tört."

*

A viperafészekben a bosszú a leghalálosabb méreg. 

Elpusztították a világomat, most én döntöm romba az övékét. Hogy mi ezzel a probléma?

Gyakorlatilag lehetetlen előkerítenem a bábjátékost. 

Az egyetlen nyomom: a Viperák. Egy elit főiskolai hokicsapat, amely a jég királya. És a jégen túli árnyaké. 

Hogy beszivárogjak a titkos társaságukba, kinéztem magamnak a leggyengébb láncszemet. 

Kane Davenportot. 

A karizmatikus kapitányt és a kígyók fészkében az egyetlen jó arcot. De már késő: rá kell jönnöm, hogy a legerősebb mérgű kígyót csábítottam el. Kane barátságos álarca mögött egy ragadozó rejtőzik, aki veszélyesebb, mint képzeltem. 

Hamar leleplezi előttem a felszín alatt bujkáló szörnyet. 

A szörnyet, aki csak azért csábított be, hogy egy menekülést nem kínáló, halálos játszma kelepcéjébe csaljon.

" - Azt akarod, hogy tönkretegyelek, Dahlia? Azt akarod, hogy mindenki lássa, hogy kihez tartozol?"

Rina Kent és dark romance egy kis hokival fűszerezve? Azt hiszem a mennyországba kerültem, mert úgy volt toxikus a Beautiful Venom, mint az eddigi összes Rina Kent történet egybegyúrva. Nemcsak Kane, hanem Dahlia is a perem sötétebb oldalán egyensúlyos, és csak idő kérdése, míg átesnek a másik oldalra és megsemmisítő csapást mérnek a másikra. Ahogy az írónő többi regényét, úgy a Gyönyörű mérget is imádtam, és egyszerűen nem tud Rina Kent rosszat írni.

Amikor valaki azt mondja, hogy egy könyv hoki románc és dark romance is, akkor nem erre számítasz, de lehet pont ezért is imádtam annyira. Két olyan műfajt gyúrt egybe, amit külön-külön is nagyon kedvelek, de egybe az igazi. Egy olyan függőséget kezdett el ezzel a kötet, ami villámcsapásként csapott le rám, de nem bánom, mert a toxikus és titkos társaságos légkör egyből megnyert magának. Dahlia végig keresi a bajt, és a baj meg is találja Kane személyében. Azt hiszi, hogy túljárhat az eszén, de az az igazság, hogy Kane az, aki végig a kezében tartja az irányítást, ő az, aki miatt ennyire sötét, maszkulin és mérgező a Beautiful Venom hangulata. Nem egy egyszerű hokis könyvről beszélünk, mert olyan témák kapnak szerepet a történetben, mint a bosszú, amiért Dahlia képes mindent elkövetni, nem konszenzuson alapuló szexuális élmény, egy testvériség, ahova baromi nehéz bejutni, ha egyáltalán lehetséges, manipuláció, sötét és traumatikus múlt, gyilkosság, erőszak, és kapunk egy olyan antihőst is, aki megtalálja a párját a bosszúra éhes lányban, akinek lehet, hogy túl nagy a szája és ez a nagy száj többször is bajba sodorja, de akkor sem enged, akkor sem hagyja abba, és mindent elkövet, hogy igazságot szolgáltathasson. Ez a Gyönyörű méreg, ami a maga mérgező hangulatával vesz le a lábadról.

Kane Davenport egy olyan férfi hős, akinek nem lehet nemet mondani, aki leuralja a lényed, aki mindenkin átlát, aki parancsol, aki maga a szexuális ígéret, de mégis van egyetlen egy gyenge pontja, na meg egy olyan múltja, ami tele van traumákkal, aki megölte azt a kisfiút, aki volt, és azzá a toxikus férfivá vált, akit megismerhetünk a Gyönyörű méreg lapjai alatt. Mégsem tudunk haragudni rá, sőt az egyik legerősebb Rina Kent karakterré nőtte ki magát.

Egy nagyon izgalmas, ám jó sok helyen áll leesős történetet kaptam. Amikor már azt hittem, hogy nem fog tudni meglepni akkor mutatta meg, hogy még közel sem ismertem ki, még nagyon sok minden van a tarsolyában, és ha nem figyelek eléggé, engem is magával ránthat. Na, az a helyzet, hogy magával is rántott, és nem tudom, hogy az egyik Vipers meccsen vesztem el, vagy akkor amikor Kane megmutatta Dahliának, hogy hol is van a helye.

Kane és Dahlia párosa minden csak nem nyugodt. Heves érzelmek, nagy veszekedések, stalkerkedés és sakkban tartás jellemzi a kapcsolatukat. Hol ellenszegülnek a másiknak, hol olyanba ütik az orrukat, amibe nem kéne, de az biztos, hogy egy percig sem unatkozhatunk. Már a kötet legelején bedob minket a mélyvízbe, és hála Dahlia vakmerőségének egyből belecsöppenünk egy olyan "beavatási szertartásba", amire nem voltunk felkészülve.

Ami a legjobban tetszett a kötetben, persze amellett, hogy toxikus volt az az, hogy nagyon összetett és Kane, na meg Dahlia tökéletesen kiegészítették egymást. Egy nagyon durva és veszélyes történetet ad nekünk Rina Kent, de here I am! Tényleg nem tudok rosszat mondani sem a karakterekről, sem a cselekményről, de azt elismerem, hogy nem a soft dark romance olvasóknak való, hanem azoknak, akik készek elmerülni a mérgező ködben, és nem akadnak fenn egy kis erőszakosságon. Az eddigi legbrutálisabb Rina Kent könyv, de nagyon imádtam. A trilógia további két könyve sem lesz piskóta, úgyhogy nagyon várom, mert igazán beteg és toxikus párosokat rakott össze az írónő. Nagyon várom!! Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, de a Viperák az a sorozat, amire azt hiszem megérte és meg is éri várni. Összességében én imádtam, és tényleg ajánlott elolvasni a figyelmeztetést, mert nagyban segít, hogy rájöjj arra neked való ez a toxikus hokis dark romance. Ha szereted a durvább jeleneteket, akkor mindenképp ajánlom a  Beautiful Venom - Gyönyörű méreg c. kötetet, ami a Viperák első fergeteges része! Csak felügyelettel, és mindenki saját felelősségre vegye a kezébe! Én szóltam. :)

"Istenem…Miért van ilyen mély, durva hangja? Mintha a legsötétebb, legédesebb álmaimból lépett volna elő."

"Ez az ember egy igazi szörnyeteg."

"Ő az egyetlen férfi, akire valaha vágytam. Minden egyes porcikámmal."

"Egy a csók egyszerre birtoklás, és egyszerre behódolás. Kane akar engem. Olyannyira, hogy nem tudja visszafogni magát."

"Nem leszek csupán egy újabb állomás az életében. És még ha az lennék is a végén, azt akarom, hogy sose tudjon kiverni a fejéből. Hogy egy olyan epizód legyek a múltjában, ami örökké ott motoszkál benne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mattson Tomlin & Andrea Sorrentino: Batman - Az imposztor

 

*

Bruce Wayne még csak alig egy éve vágott bele a küldetésébe a Sötét Lovagként, amikor megjelenik Gotham városában egy másik Batman, akinek nem tiltják az elvei, hogy bűnözőket gyilkoljon – élő adásban. Az igazi Batmannek meg kell találnia az imposztort, hogy tisztázza a nevét… de vajon képes lesz-e a maszk mögül bizonyítani az ártatlanságát?

Az eddigi képregényes pályafutásom alatt a legtöbb képregény, amit olvastam DC volt, és azon belül is Supermanre és Batmanre fókuszáló. Mattson Tomlin Batman karakterét helyezte a középpontba, és mutatta meg, hogy még van olyan szeglete Gothamnek, amit nem ismerünk, és maga a Batman téma egy olyan téma, ami kifogyhatatlan, mert mindig derülnek ki újabb bűntények, sosem unalmas Bruce Wayne élete, és Az imposztorral is ezt célozza meg, és ezáltal megmutatja, hogy Batman sem feltétlenül mozog a mezsgye világos oldalán, és elég egy imposztor, hogy minden dugába döljön.

A színvilág és a sötétebb tónusok tökéletesen illenek a már ismert Gothamhez, Batman karakteréhez és ahhoz a világhoz, ahol Batman az igazságosztó. Minden oldal hangsúlyos, hol a tettekre helyezi a reflektorfényt, hol pedig Batmanre. Már nemcsak a hősködés és az igazságszolgáltatás a cél, hanem a leleplezés, és Batman hírének tisztára mosása.

Mattson Tomlin szépen beleillesztette a maga történetét ebbe a borús és cseppet sem felemelő világban, ugyanakkor hozza a már ismert sémát és vonalat, ezáltal válik igazán azzá Batman, akit mindig is ismertünk, hála a DC univerzumnak. 

Nem állít róla valótlan dolgot, de hagy időt, hogy mi magunk jöjjünk rá arra, amit már a cím is sugall, hogy nemcsak Batman szeli Gotham utcáit, hanem egy imposztor is, aki alaposan felkavarja Batman körül a vizet, és aki miatt igazi közellenséggé, levadászandó célponttá válik. A szeretett és tisztelt hős immár semmissé válik, és elindul a leszámolás. Brutális képek, sötét hangulat és vér jellemzi a Batman - Az imposztor c. kötetet, ami durvább, mint az eddigi denevéres képregények.

Az illusztrációk és a képi világ kéz a kézben járnak a szöveggel, és minden egyes oldal és képkocka egyre sötétebb és sötétebb, hála Andrea Sorrentino ábrázolásmódjának. Már nemcsak az van veszélyben, ahogy megítélik Batmant, hanem Bruce Wayne is, aki körül egyre inkább szorul a hurok, és egyre közelebb kerül a lelepleződéshez. Van egy apró szerelmi szál is a képregényben, amit őszintén nem tudok hova tenni, mert szerintem nem sikerült annyira erősre, hogy megállja önmagában a helyét.

A Bruce és a pszichológusa között kialakult helyzet hűen tükrözi azt a lelki állapotot, amit Batman kénytelen átélni Az imposztorban. Hol erős szavakkal, hol az igazság egy morzsájával haladunk előre, de az biztos, hogy ezek a jelenetek a támpontjai a képregénynek, és ezek tartják a földön Batmant. Egy nagyon földhöz ragadt Gothamet kapunk, de egyáltalán nem bánom, mert így volt tökéletes a kialakított kép, és így válik teljessé az olvasás élménye.

Viszonylag sok szöveggel kooperál a képregény, amit egyáltalán nem bántam, mert nem egy olyan jelenet van, ahol csak a képi anyagra támaszkodhatunk a megértés szempontjából. Batman lénye megelevenedik előttünk, és minden hibát és gyarlóságot látunk, mégis annak szurkolunk, hogy leleplezze és megfékezze az imposztort, aki csorbát ejt a becsületén és azon a képen, amit Gotham lakói alakítottak ki róla.

Blair Wong nyomozó megjelenésével egy teljesen új világot kapunk, hiszen vele ezidáig nem találkozhattunk, egy teljesen új karakter ő, aki a Batman - Az imposztorban debütál először. Érdekes és eszes karakter, ugyanakkor továbbra sem értem a vele kapcsolatos szerelmi szálat.

Összességében nagyon tetszett ez a komor és sötét Gotham, és mindazon akadályok, amiket Batmannek le kellett küzdenie. A képi világ és a szöveg is tökéletesen illeszkedik az ismert világhoz, és a karakterek is hozták a tőlük elvártakat. Batman hozta a formáját, és maga a cselekmény is izgalmas, brutális és olykor véres. Ha szereted a képregényeket és Batman karakterét, nem hagynám ki Az imposztort Mattson Tomlin és Andrea Sorrentino párosától!

✨ A tartalom recenziós együttműködés keretében készült, a kötetet a GABO Kiadócsoport biztosította.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Roberts: Powerful - Adena története (Hatalom nélkül 1,5.)

"Mert rettenetes ember vagyok, aki képtelen elhinni, hogy valaki tényleg ennyire jókedvű lehet."

*

A Powerless eseményei idején játszódó regényben a rajongók egyik kedvence, Adena kap saját történetet. 

Miután Paedynt kiválasztották a Purgáló Próbatételekre, Adenának egyedül kell boldogulnia a Dézsma utcáin. Amikor egy lopási kísérlete balul sül el, egy titokzatos férfi menti meg. Mak nemcsak a vonzó külseje, hanem homályos múltja és titokzatos képessége miatt is kitűnik a nyomornegyed alacsony rangú Elitje közül. Adenával összefognak, hogy még a játszmák előtt találkozhassanak a szeretteikkel, ám arra nem számítanak, hogy a küldetés jócskán próbára teszi a hűségüket, a szerelmüket, sőt az életüket is.

" - Elhallgatnál legalább annyi időre, amíg rendesen megcsókollak?"

Tisztában voltam vele, hogy a Powerful össze fogja törni a szívem, és emiatt halogattam ennek a rövid kötetnek az olvasását, mert nem akartam, hogy darabokra törjön Adena és Mak miatt a szívem, de nem úszhattam meg, és teljesen tönkretett ez a kötet, sőt olvasási válságba taszított, mert ahogy befejeztem egyszerűen nem tudtam új kötetbe kezdeni, sőt ki se tudtam választani, hogy mi legyen a következő olvasmányom. Lelkileg teljesen megölt, és megszakadt a szívem Adena sorsa miatt.

Egy beteljesületlen és tragikus szerelem a Powerful. Adena karaktere senki előtt nem ismeretlen, akik olvasták a Powerlesst, Paedyn Gray történetét. Adena egy olyan pontja a Powerlessnek, ami megsemmisített minket, de hogy ez a fájdalom ne érjen hamar véget, és még tovább fájjon Lauren Roberts megírta a Powerfult, ami Adena története, és ami ennél szomorúbb nem is lehetne. Látjuk az első találkozást Paedyn és Adena között, azt hogy hogyan is élte meg Dena azt, hogy Pae részt vesz a próbákon, és milyen fontos események történnek vele addig, amíg nem kerül varrónőként Paedyn mellé. Tragikus sors egy nagyon kedves és mosolygós lánynak, aki sokkal többet érdemelt volna annál, mint amilyen sorsot az írónő szánt neki. Mak megjelenésével Adena élete is elkezd a neki megírt mederbe terelődni, és egyre jobban közeledik a sorsa felé. Mak eleinte tartózkodó és igazi grumpy karakter, aki a múlt traumái miatt nehezen nyílik meg, és nehezen nyitja meg a szívét másoknak, és nehéz úgy igazán kiismerni őt. Mégis Adena az a személy, aki a maga locsi-fecsi csacsogásával egyre jobban megnyitja Makot, és hála neki jobban megismerhetjük. Adenát képtelenség nem szeretni, hiszen egy élő napsugár, aki minden szobát beragyog és a pozitív személyiségével a legborúsabb napokat is jobbá teszi.

Maga a kötet nem valami hosszú, mégis a legfontosabb eseményeket érinti, amik fordulópontként funkcionálnak Adena életében. A Powerful nem kerget illúziókat, szépen követi a Powerless cselekményét, és csak a végén döfi belénk a kést, és forgatja meg azt bennünk. Fájt a Powerful, de közben tudjuk, hogy mi fog következni, mégsem vagyunk eléggé felkészülve rá. Adena elvesztése fáj, de most már jobban érthető, hogy Mak miért cselekszik úgy-ahogy, és miért választja az elkerülhetetlent.

Szép, mégis kegyetlenül fáj a Powerful olvasása. A szerelem megjelenése és a kedves gesztusok még inkább abba az irányba vezetnek el minket, hogy fájjon a búcsú, és ne legyen kegyes a viszontlátás. Tetszett viszont, ahogy Adena és Mak egymásra talált, ahogy egyre inkább elkezdtek támaszkodni a másikra, és ezáltal az írónő elcsepegteti a lehetséges happy end lehetőségét, ami sosem következett be. Adena egy finom, nőies karakter, aki nem az erejével, hanem a tehetségével bizonyít.

Ha szeretted a Hatalom nélkül trilógiát, a világot, amit Lauren Roberts megalkotott, és mindig is érdekelt, hogy Adena hogyan is látta a Powerless cselekményét, és hogyan élte meg a saját szemszögéből azt. Powerless rajongóknak egyenesen kihagyhatatlan, de arra mindenki készüljön, hogy darabokra fog törni a szíved!

"Lehet, hogy majd én töröm meg, hiszen én vagyok a legrosszabb rémálma: a szöges ellentéte. És igazából ezzel csak szívességet teszek neki. Kicsit kitágítanám az érzelmi horizontját. Elérhetném, hogy nyisson más érzések felé is ezen a folyamatos elviselhetetlen lelkesedésen túl."

" - A nyomornegyedben mindenkinek megvan a saját módszere, amivel megvédheti magát. Csak a legrátermettebbek élik túl az itteni életet. Még mindig a fegyverekkel teli polcokat bámulja."

" - Már ha kellek neked. 

- És mi van, ha nem kellesz? - kérdezi halkan. 

- Akkor soha senkinek nem fogok."

" - Ismerlek - mondja halkan. - És azt is tudom, hogy én vagyok a harcos, te pedig a szeretet."

"Mama mindig mondta, hogy túl lelkes vagyok. És hogy a türelmetlenségem fog megakadályozni abban, hogy fokozatosan szeressek bele valakibe. Mert én elveszítem az egyensúlyomat, és addig botladozom, amíg fejjel előre zuhanok bele az elkerülhetetlen kudarcba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)