Grant Morrison & Frank Quitely: MI3

*

Az amerikai légierő szigorúan titkos kutatólétesítményének mélyén forradalmasítják a kibernetikát. A MIF-terv tudósai egyszerű háziállatok felhasználásával újfajta kiborgokat, a jövő harcmezőire tervezett hús-fém lényeket hoznak létre. A terv megkoronázása a MI3 néven ismert prototípus-hármas. Mindegyikük egyéni alkotás, kiképzésük szerint csoportban dolgoznak. 

Az okosfegyverek legjobbjának számító MI3 idegrendszerét csúcstechnológiájú katonai eszközök erősítik: programozhatók, mégis önállóak, hűségesek, és közben nem ismernek irgalmat. De bármilyen sikeresek is, a MI3 mégiscsak mintapéldány, és a tesztelés végén szétszerelik őket. Csakhogy a félelmetes gépekben három elveszett kedvenc van, és felerősített képességeik a túlélésre is érvényesek, egy olyan ösztönre, amely erősebbnek bizonyul annál, ahogy alkotóik sejtették. 

Amikor pusztulás vár rájuk, a MI3 megszökik: ki a rémítő, zavaros külvilágba, ahol most épp olyan fenyegetést jelentenek, mint azok, akik vadásznak rájuk. A kíméletlen hajsza során a MI3 úgy harcol, akár egy zászlóalj… és közben ott motoszkál benne egy halvány emlék … az otthonról. 

A két világklasszis alkotó csúcsteljesítményei közé tartozó MI3 történetét a nagyszerű Grant Morrison (All-Star Superman, Batman: Arkham Elmegyógyintézet, Új X-Men – E mint eltörölni) írta, és a páratlan Frank Quitely (Az Igazság Ligája: Föld Kettő, Új X-Men – Birodalom) illusztrálta.

"2 fut!"

Ha Grant Morrison képregényt veszek a kezembe biztos lehetek abban, hogy egészen különleges élménnyel gazdagodom. Amiket eddig olvastam tőle azok nagyon tetszettek, ezért is szavaztam bizalmat az MI3-nak, ami egy igazán érdekes témát boncolgat, és ami megmutatja, hogy milyen különleges vizekre is lehet evezni képregény berkeken belül.

Maga az alap nagyon érdekes, miszerint az amerikai kormány kísérleteket végez annak kapcsán, hogy az emberi erőt le tudja cserélni állatokra, olyan erőre, amik feláldozhatóak, és bármikor megsemmisíthetőek, és jóformán erről is szól a történet. Kísérletekről, amik képesek lennének megváltoztatni egy háború sorsát, és ehhez állatokat használ fel. 

A MI3, ahogy az könnyen kitalálható a 3 állati főszereplőnkre értetendő. Adott egy cica, egy kutya és egy nyuszi, akiket mind keresnek a gazdáik, de nem találnak meg. Veszedelmesek, alap intelligenciával rendelkeznek, a kommunikációjuk darabos, mégis egységként mozognak, és harcolnak az életben maradásért, a túlélésérért.

Maga az alap szerintem nagyon jó, és a képkockák is arra hivatottak, hogy szavak nélkül megmutassák a történetet, legyen az éppen a kormány általi szemszög, vagy a kísérleti állatoké, akik jóval fejlettebbek és veszélyesebbek lettek annál, mint amit vártak tőlük.

A színes, ugyanakkor néhol sötétebb kockáknak köszönhetően bontakozik ki a lelki szemeink előtt a történet, mindezzel megmutatva a MI3 történetét, ami nem szokványos történet. Mint az állatkísérlet nem elrugaszkodott gondolat, mégis ezt továbbfejlesztve vezet be minket Grant Morrison a sűrűjébe. Nemcsak azt mutatja meg, hogy mit alkotott az amerikai kormány, hanem azt is, hogy milyen gyorsan képes megsemmisíteni azt, ha az érdekei úgy diktálják.

Eleinte úgy vannak beállítva ezek a kísérleti állatok, mint érzéketlen "robotok", de a kötet előrehaladtával mégiscsak megmutatja a történet, hogy ők is érző lények, akiknek nem feltétlenül a rombolás és a gyilkolás áll az életük középpontjában, hanem a szabadulás gondolata, és ezért készek áldozatokat hozni.

A történet már a legelső képkockákkal belevág a cselekmény közepébe, nem finomkodik és a legbrutálisabb, legvéresebb részeket is megmutatja. Nem szokatlan a vér, illetve a brutalitás ábrázolása a képkockákon, de pont emiatt lesz olyan emberi a történet, hiszen viszontagságokon keresztül ismerjük meg a tank kutyát, a kém macskát és az aknákat telepítő nyulat, akik végigkísérnek a képregényen.

A történet valahol a brutalitás és emberi gyarlóság alatt szól a szabadságról is, a szabad akaratról, és olyan brutális őszinteségről szól erről a három állatról, hogy akarva-akaratlanul is, de a szíveden viseled a sorsukat. 

A történet legerősebb pontja a történet mellett az ábrázolási mód. Élénk színeket ötvöz a nyers brutalitással, és még ha nem is vagy állatszerető biztos vagyok benne, hogy neked is össze fog szorulni a szíved a sorokat olvasva, mert szörnyű, amit ezekkel az állatokkal tettek. Valakinek a házikedvencei voltak, a kormány meg gyilkolóeszközöket csinált belőlük.

Ahogy az várható volt végig szurkoltam az állatoknak, hogy sikerüljön megszabadulniuk a béklyóktól, és olyan életet élhessenek, amit eddig is kellett volna nekik, ha nem is juthatnak vissza a gazdáikhoz, igenis megérdemlik a szabadságot és a szabad akaratot. A képregény pont ezt a szabad akaratot vette el tőlük, és lehet hogy állatok, de az állatoknak is vannak érzéseik, és ők is fontosak valakinek. Kicsit megviselt a történet, de nem bánom, hogy elolvastam, mert igazán különleges perspektívát és alapot adott Grant Morrison a MI3-nak.

A tartalom recenziós együttműködés keretében készült, a kötetet a GABO Kiadócsoport biztosította.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Helen Scheuerer: Blood ​& Steel – Vér és acél (Thezmarr legendái 1.)

"Althea Zoltaire halálát már kis korában kőbe vésték."

*

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben. 

Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. 

Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek. Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is? 

A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasy sorozat, a Thezmarr legendái első kötete.

"A férfiak és a szörnyek világában a tudás és a tudás felhasználásának képessége jelenti a legnagyobb erőt."

A Vér és acél megmutatja, hogy milyen egy dark fantasy egy olyan férfiak uralta világban, ahol a nők nem harcolhatnak, ahol kisebbségben vannak, és ahol olyan szörnyek léphetnek át a Fátylon, amik nemcsak embereket, de egész településeket söpörhetnek el. Egy igazán veszélyes és meghökkentően izgalmas világba kalauzol el minket az írónő, és csak rajtunk múlik, hogy talpon maradunk e vagy beterít minket a sötétség és a toxikus maszkulin energia.

Sok mindenre számítottam a Thezmarr legendái első részétől, csak éppen arra nem, amit kaptam. Hát, én az első mondattól az utolsóig imádtam, és végig drukkoltam Theának, Calnak és Kippnek, hogy sikerrel járjanak, hogy megérje a sok erőfeszítés és győzedelmeskedjenek. Olyan pusztító erővel csapott le rám ez a történet, amire nem voltam felkészülve, de tárt karokkal vártam az újabb és újabb cselszövést, a belső harcokat és Thea útját, ami nem mentes problémáktól és akadályoktól, de ő az a hősnő, aki már a kötet elején is baromi erős, határozott és nagyon is tudja, hogy mit akar. Nem fél bármit feláldozni a céljai elérése érdekében, és ezt nagyon tisztelem benne. A személyében egy olyan hősnőt ismerhetünk meg, aki egy férfiak uralta, kegyetlen világban éli túl az alkimisták napjait, egészen addig amíg meg nem fordul a sorsa és megmutatja, hogy nincs kőbe vésve a sorsa, kész áldozatot hozni, és a rögös úton olyan barátokra lel, akik készek feláldozni magukat érte. Nagyon megszerettem a kis hármasukat: Theát, Calt és Kippet, és nem egyszer rágtam tövig a körmöm és nem egyszer éreztem azt, hogy majd kiugrik a szívem olvasás közben annyira izgultam miattuk, na meg drukkoltam, hogy semmi bajuk ne legyen, és sikeresen teljesítsék a próbát. Míg Thea talpraesett, addig Cal született tehetség, de Kipp egy igazi szerencsétlen, aki nem a fizikai erejével bizonyít, hanem a stratégiáival és a hatalmas szívével.

Tele van a történet veszélyes részekkel, és itt nem feltétlen arra gondolok, hogy hemzsegnek a szörnyek, hanem arra, hogy a felkészülés ideje alatt sem érezheti magát Thea biztonságban, és azért, mert ő nő, sokaknak piszkálja a csőrét, és bármit hajlandóak megtenni azért, hogy kivonják őt a képletből. Ugye Seb? És pont emiatt oly izgalmas, kalandos és egyes helyeken átkozottul veszélyes a cselekmény. Nemcsak a hátunk mögé kell lesni, hanem szét is kell nézni, hiszen bármikor nyilat lőhetnek a hátunkba.

Maga a cselekmény terjedelme vetekszik egy fél téglával, én mégsem érzem azt, hogy eleget kaptam a történetből. Nagyon én vagyok a Blood & Steel, és nem is lehetnék ennél hálásabb, hogy megjelenhetett magyarul. Új kedvencet avattam a személyében, és szó szerint befaltam ezt a 576 oldalas monstrumot, de minden percet megért, amit a karakterekkel tölthettem, mert eszméletlenül zseniális, és könnyű elveszni a sorok között.

Ami a romantikát illeti, yearning az van benne rendesen, és Wilder Hawthorne megtesz mindent, hogy ne feledkezhessünk meg róla egykönnyen, de nem bánom, mert nagyon jól jött, hogy az ő szemszögéből is láthattuk a történetet, és ez az 'akarlak, de nem lehetek veled' szituáció teljesen kikészített. Esküszöm jobb volt, mint egy enemies to lovers történet, hiszen nincs is jobb annál, mint amikor nő a feszültség, és a végén robban, és itt robban, de rendesen! Én meg imádtam emiatt!

A központi fókusz a kiképzésen, a harcokon és az éles bevetésen van, ahol megtudhatja Thea, na meg a többi pajzshordozó is, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztak. A megálmodott világ tele van veszélyekkel, szörnyekkel és egy legendával, ami végigkíséri a sorokat, és ami végig ott lebeg Thea feje felett, arról nem is beszélve, amit megtudunk róla a kötet végén. Ha van regény, ahol lehet az álladat kell keresgélni az utolsó sorok elolvasása után, akkor az a Blood ​& Steel – Vér és acél, a Thezmarr legendái első része. Nekem iszonyatosan tetszett a kötet, jó volt a világ felépítése, sötét hangulatot áraszt a történet magából, amiért én különösen odáig vagyok, és a hősnő is egy olyan pontja a kötetnek, ami még erősebbé teszi a már így is erős alapokat. Műfaját tekintve epikus fantasy, de szerintem dark fantasy elemekkel is vegyíti ezt az írónő, és milyen jól tette, mert így egy olyan elegyet kapunk, ami odaláncol az oldalakhoz, és ami nem ereszt egykönnyen. Összességében én nagyon nagyon szerettem, és ha szereted az erősebb világfelépítéseket, akkor neked is nagyon tudom ajánlani Helen Scheuerer: Blood ​& Steel – Vér és acél c. kötetét, ami garantáltan levesz a lábadról, és megmutatja, hogy milyen erő lakozik ebben a történetben.

"Egy valódi férfi nem szúr hátba, amikor a saját csatáidat vívod, de meg sem vívja őket helyetted. Egy valódi férfi megélezi a kardodat, fedezi a hátadat, és az oldaladon küzd, bármilyen sötétséggel nézel szembe."

"Thea majdnem lefordult a nyeregből. Soha életében nem szólították még hölgyemnek."

"Mély levegőt vett, behunyta a szemét, elűzte a félelmét, a szűkös idő jelentette sürgető érzést és a hegyes sziklákat nyaldosó hullámok képét. 

- Nem ma halok meg - suttogta magának, és megfeszültek az izmai."

"Kilencéletű Althea egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy legendává váljon."

" - A férfiak és a szörnyek világában a tudás és a tudás felhasználásának képessége jelenti a legnagyobb erőt. Ne feledkezz meg erről, ahogy pajzshordozóvá válsz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Serena Valentino: A törött szívű (Gonosztevők 12.)

"Sokféle tükör létezik. Van olyan, amelyben egyszerűen a saját arcunkat látjuk; másokban azokét, akiket szeretünk, még ha távol is vannak tőlünk."

*

Lehet, hogy azt hiszed, ismered a Szívkirálynő történetét, a vérszomjas zsarnokét, aki tortákat fal és mindenkit le akart fejeztetni a birodalmában. Biztos hallottál már a fiatal lányról, Alízról is, aki a nyúl üregén át egy Csodaország nevű helyre zuhant, és arról, hogyan győzte le a gonosz uralkodót, hogy hazataláljon. De elgondolkodtál valaha azon, milyen lehetett a királynő első napja Csodaországban? Találkozott-e ugyanazokkal a csodákkal – és rémségekkel –, mint Alíz? A birodalom furcsa törvényei vajon nem csupán kétségbeesett próbálkozások, hogy a királynő rendet teremtsen egy helyen, ami megtagadja a logikát? És egyáltalán, miért olyan dühös állandóan? Nehéz egyértelmű választ adni egy olyan világ kérdéseire, amely más világok törött darabjaiból született. Ez a történet arról szól, hogyan folytat ádáz küzdelmet egy nő a benne lakozó sötétséggel, és hogyan barátkozik össze váratlanul egy kis fehér nyúllal.

"Egy ilyen hely, mint Csodaország, bármelyikünket képes lenne gyilkosságba kergetni, még talán téged is."

Elérkeztünk a Gonosztevők sorozat 12. részéhez, ami legalább annyira élvezetes, mint a többi Gonosztevő története, ugyanakkor sokkal különlegesebb is, hiszen mégiscsak Csodaországról van szó, és a Szívkirálynő történetéről. Miután elolvastam a kedvenceim történetét, a Szívkirálynőnek a története volt az, amit a legjobban vártam. Egy kis őrültség, egy kis különcség és máris kész A törött szívű. Hozza a már ismert Csodaországra jellemző hangulatot, és megmutatja, hogy nemcsak Alice őrült bele Csodaországba, hanem a kártyalapból lett királynő is.

A törött szívűben találkozhatunk az ikonikus karakterekkel: a Fehér Nyúllal, a Bolond Kalapossal, a Vigyorgó macskával, de nem róluk szól ez a Gonosztevők kötet, hanem a Szívkirálynőről, akit percről percre egyre jobban megőrjít Csodaország, és ez a különleges világ, amit egyáltalán nem csodálok, hiszen ennyi őrült között ki ne bolondulna meg, és ki ne akarna fejeket veszejteni? A Különös Nővérek lénye átfonja a cselekményt, nemcsak közbeavatkoznak, hanem külső szemlélőként is jelen vannak. Ha egy szóval jellemezném A törött szívűt azt mondanám, hogy fura, de a szó legjobb értelmében. Nemcsak a Szívkirálynő bolondul meg, hiszen nem emlékszik a múltjából semmire, hanem egy kicsit mi is olvasás közben. Azt éreztem, hogy én is beestem a Nyúl üregébe, és egy olyan őrült világba csöppentem, amit nem tudtam mikor véresen komoly, és mikor játszadozik az elmémmel. Az Alice Csodaországban olyan mintha beszívva olvasná az ember, és ez A törött szívűre is nagyon igaz. Akik ismerik ezt a világot azoknak nem hiszem, hogy be kell mutatni. Serena Valentino nagyszerű munkát végzett, és hozta a világtól elvártakat. A Különös Nővérekkel kapcsolatban azt érzem, hogy akkor jelennek meg igazán, amikor a történet egy fordulóponthoz érkezik, és nincs aki megakadályozza a vég felé vezető utat.

Egy gonosz és szívtelen Királynő útját kísérhetjük végig, s ezzel megmutatva azt az utat, amíg ez a kártyalap egy olyan kegyetlen uralkodóvá válik, mint akit megismertünk a Szívkirálynő személyében. Ahogy egyre több időt tölt ebben a Csodaországban úgy bomlik meg egyre jobban az elméje, és úgy lesz egyre sötétebb és kegyetlenebb. Azt hihetnénk, hogy megakadályozható a Királynő sorsa, de minden reményt vessetek el, mert a Szívkirálynő az idő előremenetelével még őrültebb és még kegyetlenebb lesz.

A történet maga nem valami hosszú, emiatt nagyon könnyen lehet haladni vele, és végig érezteti azt, hogy egy olyan világ szegletébe tekinthetünk be, ami a Fehér Nyúl és a Szívkirálynő barátságát is bemutatja, de sokszor nem elég az, hogy legyen ott velünk valaki, mert nekünk kell a változást akarni, és ebben az esetben nem éreztem azt, hogy a Nyuszi meg tudja menteni a Szívkirálynőt a sorsától, amit a Tündérmesék Könyve is megírt már.

Aminek nagyon örültem az az, hogy a Nyúl szemszögéből is láthatjuk a történetet, és ezáltal rámutat arra is, hogy mennyire fontos is az ő szemszöge, és mennyire benne van a történet alakulásában ő, mint fő karakter, aki nélkül már jóval előbb megőrült volna a Királynő. Minden fontos részletet megismerhetünk, ami elvezeti oda a Szívkirálynőt, ahova a Tündérmesék Könyve szerint kell.

Összességében úgy gondolom, hogy Serena Valentino igazságot szolgáltatott a Szívkirálynő karakterének, és  örülök, hogy végre ez a történet is sorra került a Gonosztevők sorozatban. Ha szereted az Alice Csodaországban történetét, és mindig is érdekelt, hogy mi a Szívkirálynő története, akkor ne hagyd ki A törött szívűt, ami minden kérdésre választ ad a Királynővel kapcsolatban.

" - Ezek az idióták akkor sem tudnák, mit jelent egy sértés, ha kiugrana eléjük egy teáskannából, és hanyatt lökné őket a székükkel."

"És mint előbb-utóbb mindenki megtanulja: minden út az Alvilágba vezet - s ebben a nyúlüregek is beleértendők."

" - Ugyan mit számít, ha nem emlékszünk rá, kik voltunk tegnap? Csak az számít, hogy kik vagyunk ma."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Navessa Allen: Caught Up - Rákattanva (Into Darkness 2.)

"Édes hármas. Az édes hármas volt a meglepetés, a büdös kurva életbe, hát most már biztos voltam benne, hogy akarok ilyet csinálni, mielőtt meghalok."

*

„Kívántam ezt a nőt, és én olyan férfi vagyok, aki mindig megszerzi, amit akar”. 

Ifjabb Nico Trocci, azaz Junior tisztában van azzal, hogy Lauren Marchetti elérhetetlen számára. Lauren merő édesség és nevetés, míg Junior világa az erőszak és a romlottság. A hozzá hasonló férfiaknak tilos a Laurenhez hasonló nőkhöz közeledniük. Junior ezért is taszította el magától Laurent még a középiskolában, és azóta is távolságtartó vele szemben. De amikor Junior megkeresi Laurent az interneten, rádöbben, hogy az emlékezetében élő, visszahúzódó, könyveket bújó lány nincs többé, és a helyén egy lélegzetelállítóan gyönyörű nő van, aki hiányosan öltözött képeket posztol magáról a közösségi médiában, és elárulja azt is, hogy kapcsolatban áll egy közeli játékklubbal. Junior eleinte ártatlan érdeklődése hamar sötét megszállottsággá fajul. Nem éri be azzal, hogy messziről figyeli Laurent. Muszáj őt megszereznie. 

„Kíméletlen férfi, egy két lábon járó vörös zászló. Még szerencse, hogy a vörös a kedvenc színem” 

Lauren kíváncsiságát felkelti a titokzatos férfi, aki újra meg újra felbukkan a klubjában, és tüzeli perzselő vágyait. De amikor a flörtölős csetelésük mélyebben érinti meg, Lauren aggódni kezd, hogy esetleg igazi érzéseket kezd táplálni a sötét lelkű idegen iránt. Amikor pedig a vágyaik a tetőfokra hágnak, vajon melyikük csábítja el a másikat?

" - Nem akarom visszanyesni a szárnyaidat, Lo. Azt akarom látni, hogy repülsz."

A Lights Out után már nagyon vártam, hogy olvashassak még Navessa Allentől. Nekem nagyon tetszett Lauren és Junior története, ugyanakkor most meg várom a harmadik részt, szóval igazi függőséget okoznak ezek a könyvek. Dark romance, de van benne egyfajta rom-com jelleg is, ami miatt odáig vagyok érte. Szerettem a kötet hangulatát, s habár nem a megszokott "világban" játszódik, élveztem felfedezni más aspektusait is a való életnek.

A történet felállása szerint egy maffiózó x szexmunkás szerelméről olvashatunk, ám ennél jóval többről szól a kötet. Gyerekkori traumák kerülnek elő, a család nyomasztó ereje és a második esély, amiért meg kell küzdeni, amiért nem elég bocsánatot kérni, hanem amiért vezekelni kell, hogy megadasson, és nincs is szexibb annál, mint egy férfi karakter, aki tudja, hogy mikor kell behódolni, még akkor is, ha alapvetően benne van a maffiában. Junior nem ismeretlen azok előtt, akik olvasták már a Lights Outot, és én személy szerint nagyon izgatott voltam a könyve miatt. Nem okozott csalódást, és igazi felfrissülésként hatott rám a sok dark romance között. Sikerült kitűnnie közülük a szexmunkás téma és a tartalomgyártás miatt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt pikáns, vagy nem mutatott volna meg olyan részeket, amiket alapvetően nem látnánk. A páros és maga a történet is teljesen a helyén van, sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy nem akarom letenni, és őszintén nem is nagyon raktam le. Nyilvánosan dark romance-ot olvasni igenis szexi, főleg, ha azt a medence mellől teszed, és azt érzem, hogy Navessa Allen még sok meglepetést fog tartogatni számunkra. A Caught Up hozza a Lights Out hangulatát, ahol kell véresen komoly, de szexi és pikáns is tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja, és jó párszor úgy kívánja.

A stalker romance része ahogy az várható volt nagyon bejött, főleg, hogy Junior végig ott volt Lauren mellett, még úgy is, hogy a lány nem tudott róla, ha kellett a távolból figyelte, ha kellett láthatatlanul közbeavatkozott, de abban biztosak lehetünk, hogy végigkísérte Lo életét, és csak akkor lépett ki a fényre, amikor már úgy érezte, hogy Lo-nak is tudnia kell, hogy mi mindent tett érte az első pillanattól kezdve. Ilyen egy proactive daddy, akit szeretünk a dark romance-okban.

A második esélyekért alapvetően nem vagyok odáig, sőt nem is igen hiszek a második esélyben, de Junior megmutatja, hogy miért is érdemli meg azt a második esélyt. Lo miatt újdonságokat próbál ki, megismeri a rejtett vágyait, azt hogy mit is szeretne az élettől, és Lo miatt tör ki abból a béklyóból, ami már születése óta nyomja őt, és nem is lehetnék ennél hálásabb a lánynak emiatt.

Lauren oldaláról megismerhetjük, hogy milyen egy szexmunkás, avagy OnlyFans tartalomgyártó élete. Ez egy olyan téma, ami habár jelen van, mégsem beszélünk róla, és egy olyan oldalát mutatta meg ezzel az írónő, amit a laikusok sem látnak. Sokkal többről szól, mint az előfizetőkről és a szexuális jellegű tartalmak, és ezt Lo megmutatja. Nem mondom, hogy Lo egy szent, de mindennek megvan a miértje, és erre Navessa Allen is szépen rámutat.

Ami a legjobban tetszett a történetben az az volt, hogy egy középiskolai szerelmet szőtt tovább az írónő egy olyan köntösben, ami nem megszokott. Ahogy a történet, úgy Lauren és Junior szerelme sem mentes a problémáktól, és emiatt olyan olvasmányos. A maffia szál jelen van, de nem annyira hangsúlyos, és ennek én kifejezetten örültem, mert habár Junior a maffia tagja minden porcikájával azon van, hogy kitörjön belőle, és ehhez Lo egy igazán nagy segítség. Lo és Junior szerelme nem az a szokványos dark romance, sokkal inkább egy olyan sötét románc, amiben vegyül a testiség, a stalkerkodás és a múlt történései, ami bélyeget nyom az életükre, ami kihatással van a döntéseikre, és a bizalmukra. Összességében úgy gondolom, hogy Navessa Allen újra bebizonyította, hogy miért is volt érdemes esélyt adni a Caught Upnak, és legalább olyan izgalmas volt, mint a Lights Out. Szerettem, hogy az előző könyv párosa is megjelenik, és nem kellett teljesen elengednem a kezüket. A kötet befejezése meglepő volt, de nagyon is illik Junior és Lo szerelméhez. Messy, szexi és nem mindennapi. Ha szereted a dark romance-okat, én nem hagynám ki a Caught Up - Rákattanva c. kötetet.

" - Micsoda úriember lettél hirtelen! - állapította meg, és összefűzte az ujjainkat. 

- Ez vagyok én, igazi úriember. Az utcán a kezét fogom, az ágyban a haját markolom."

"Ha a pokolban voltak orgiák, a kölnije illata lengte be őket: sötét volt, füstös, egy árnyalatnyi csábos, fűszeres pézsmával meg egy kis elegáns szadista utánérzéssel."

"Érzem, hogy haldoklom, basszus, érzem, ahogy a lelkem újabb darabkái sorvadnak el, ahányszor csak megszólal a telefonom. Ha így megy tovább, vagy meghalok, vagy reménytelenül kiégek egy-két éven belül, és nem szeretném, ha ez megtörténne."

"A maffiózó és a videós csaj együtt egy kellemes családi sütögetésen. Mi baj lehet belőle?"

"Mintha máris az enyém lenne testestül-lelkestül, és nem maradt volna más dolgom, mint hogy átvegyem a jutalmamat."

"Annyira fontos volt nekem, hogy mindkettőnk szívét összetörtem a biztonsága érdekében."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Linsey Miller: Dal és tenger hercege

"A fájdalom hullámokban áradt végig Eric testén, a só minden karcolásba belemart."

*

Vellónia hercegét, Ericet egész életében kegyetlen átok sújtotta: ha bárki olyat csókolna meg, aki nem az igaz szerelme, a herceg meghal. Miközben a szomszédos királyság a legapróbb ürügyet is megragadná, hogy lerohanhassa a birodalmat, és kísértetkalózok rémtörténetei keringenek a tengereken, Eric kétségbeesetten kutatja, hogyan törheti meg az átkot és mentheti meg a népét. 

A megoldás végül egy levél formájában érkezik, amit rég elvesztett édesanyja hagyott hátra neki. A sorokból kiderül: Ericnek vagy meg kell találnia az igaz szerelmét, azt a lányt, akinek a lelke tiszta, a hangja pedig a tenger dallamával vetekszik, vagy el kell pusztítania a boszorkányt, aki egykoron megátkozta. 

Így hát a herceg útnak indul, hogy felkutassa Szerénia szigetét, a tengeri boszorkány legendabéli otthonát. De amikor egy hajótörött, lángvörös hajú lány sodródik az életébe, akinek mosolyától elcsendesül mind a hét tenger, Eric rájön, hogy az igaz szerelem talán mégsem olyan elérhetetlen, mint korábban hitte.

"Csak a lány és a hangja állt közte és a tenger halálos ölelése között."

Egy újabb Disney kötetet vettem a kezembe, ami nem másról szól, mint a kedvenc mesém, A kis hableány hercegéről, Ericről. Ez az a mese, amit sosem unok meg, legyen szó retellingről, vagy Ursula történetéről, esetleg egy másik nézőpontból való elmesélésről. Ezúttal Eric szemszögén keresztül élhetjük át A kis hableány történetét, Ariel és Eric egymásra találását, és nem kevésbé imádtam, mint a már jól ismert klasszikus történetet. Sellők, átkok, elvarázsolt sziget, bolyongó lelkek és egy csók, ami mindent megváltoztat. Ez a Dal és tenger hercege, ami téged is Vellónia partjaira sodor.

Remélem senki előtt nem ismeretlen A kis hableány története, de ha mégis akkor most alkalom nyílik rá, hogy megismerd Eric herceg szemszögéből. Engem mindig is vonzott a tenger, a tengeri élővilág, és nem tudok nemet mondani egy hableányos, avagy sellős történetnek, így nem is csoda, hogy gyerekkoromban A kis hableányért voltam oda. Amikor láttam, hogy megjelent Eric szemszögéből a történet tudtam, hogy olvasnom kell. Nem hosszú olvasmány, mégis hozzáad az élményhez és a már ismert történethez. Egy nagyon izgalmas, néhol beszélyes, ám végig kalandos történetet kaptam, ahol Ericen múlik a világ szeme, ahol megmutathatja, hogy ki is ő, és mi az a motiváló erő, mi viszi előre. Központi téma az átok és annak a megtörése, ami végig rányomja a bélyegét a történetre, és ennek köszönhetően ismerhetjük meg Arielt, Ursulát és Vanessát is, akik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Eric azzá a herceggé váljon, aki méltó Vellónia trónjára, akit nem vakít el egy eszme kutatása, és aki ha a végén is, de meglátja azt, ami végig ott volt a szeme előtt, a szerelmet, amiről a legtöbb Disney mese szól, és ez alól A kis hableány, na meg a Dal és tenger hercege sem kivétel. Úgy gondolom, hogy ez a kötet tökéletes kiegészítése Arielének, és így kapjuk meg a teljes képet, nemcsak azt, amit a női karakter által eddig láthattunk.

Az én szívemnek különösen kedves a Dal és tenger hercege. Ericről eddig nem sok információval szolgáltak részünkre, de hála Linsey Millernek végre megismerhettük jobban is őt. Azt, hogy milyen akadályokat görgetett elé az élet, amíg rátalált Arielre, és amíg eljutunk odáig, hogy nemcsak hogy felnő a feladatához, de megmutatja azt is, hogy a szerelemnek nem kell eszményinek lennie, nem kell követnie a lefektetett szabályokat, és sokkal fontosabb a valóság, mint egy lázálmot kergetni, ami nem is biztos, hogy azzal a véggel érne véget, mint amire Eric számít.

Nem titok, hogy Eric az egyik, ha nem a legkedvencebb hercegem, és ennél nem is örülhetnék jobban, hogy végre őt is jobban megismerhetjük. Alapvetően egy nagyon kedves, ám vakmerő karakter ő, aki bármit megtenne a szeretteiért, még akkor is, ha emiatt bajba keveredik. Ő az a herceg, akire lehet számítani, aki a tenger közelsége miatt már nem lepődik meg semmin, aki tök természetesen fogadja a sellők létezését, aki akkor is másokat helyez maga elé, ha ezzel ő kerül hátrányba, vagy rossz színbe.

A történet maga szorosan követi A kis hableány történetének azon részeit, ahol Eric is szerepet játszik, illetve olyan részletekkel gazdag a történet, ahol kicsit beleláthatunk, hogy milyen is valójában Eric herceg. Látjuk, hogy viszonyul a barátaihoz, a családjához és a személyzethez. Ariel nemcsak egy hű társat talál meg benne, hanem egy igazságos uralkodót is, aki kész áldozatokat hozni, és aki már most megmutatja, hogy helyén van a szíve, és mindig helyesen fog cselekedni.

A tengeri kalandok veszélyesek, ám Ursula megjelenésével ezek a veszélyek eltörpülnek. Ebben a történetben ő a Gonosztevő, akit le kell győzni, aki az igaz szerelem útjában áll. Eric a herceg, akit nem riaszt vissza sem a kalózok jelenléte, sem pedig a tengeri rejtélyek. Eric átkáról elég sokat megtudunk, és így valahogy sokkal egészebbnek érzem A kis hableány történetét is. Nekem személy szerint hatalmas szükségem volt Eric herceg történetére, és nagyon örülök, hogy Linsey Miller megadta nekünk. A Dal és tenger hercege rendesen felültetett a nosztalgia vonatra, de nem bánom, mert olyan jeleneteket élhettem át Eric szemszögén keresztül, amikre mindig is kíváncsi voltam, hogy a herceg hogy látta azokat. Maga a történet rövid, ám annál több minden történik benne. A fontosabb eseményeket mind érinti, és egyszerűen varázslatos volt elmerülni újra ebben a tengeri világban kalózokkal, rejtélyekkel, átkokkal és hableányokkal karöltve. Eric eddig is a kedvenc hercegem volt, de ezután már nem fogja senki sem kiütni őt az első helyről. Összességében nekem nagyon tetszett a Dal és tenger hercege. Ajánlom mindenkinek, aki szereti A kis hableány történetét, és akik kíváncsiak arra, hogyan is látta Eric herceg Arielt és az ő világát.

"Sauer és legénysége észak felé csalta a szellemhajót. A Kacagó Gerle fedélzetén senki sem szólalt meg addig, amíg a kísértetjárta bárka el nem tűnt a látóhatáron, és akkor is csak óvatos suttogást lehetett hallani mindenhonnan."

" - Egy koppintás az igen, kettő a nem, három pedig a "nem tudom" - javasolta. - Így a legfontosabb válaszokat lefedjük.

A lány egyszer tapsolt."

" - A Vérsodor régi altatómese ezen a partvidéken - mondta. - Ha tehát a Vérsodor és Szerénia szigete összefügg, akkor valószínűleg itt kell keresnünk."

" - Szerintem akkor sem tudna megfulladni, ha akarna - felelte Gabriella, és a hátára fordult."

" - Miért nevezted magad az igaz szerelmemnek? - kérdezte.

Vanessa elmosolyodott, és úgy billentette meg Eric fejét, hogy egymás szemébe nézhessenek.

- Mert az vagyok - felelte.

- De honnan tudtad? - kérdezte. - Nem is említettem az átoknak ezt a részét.

Vanessa összepréselte ajkát. Szorítása Eric karján még erősebbé vált."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Serena Valentino: Vesszen a szörny! (Gonosztevők 11.)

"Talán azt hiszitek, hogy ismeritek Gaston történetét."

*

Lehet, hogy azt hiszed, már ismered ezt a történetet, amely régi, akár az idő. Talán ismered a Szépséget és a Szörnyeteget, és az átkot, amit együtt törtek meg. De léteznek olyan mesék, amelyeknek nem csupán egy befejezése van. Amelyekben egynél több gonosztevő is szerepel. Gaston története is ilyen. Gaston és a Herceg, bár nem voltak vérszerinti rokonok, testvérekként nőttek fel. Gyerekkori kalandjaik során bejárták a kastély megannyi termét, sőt, még a sűrű erdőbe is elmerészkedtek. Az erdőbe, amely otthont adott a legendás gévaudani fenevadnak, a félelmetes lénynek, amelynek jelenléte folyton ott derengett a képzeletükben. Azután, egy végzetes éjszakán, egy borzalmas tragédia örökre megváltoztatta az életüket és a barátságukat, és egészen különböző utakra terelte őket: az egyikük elindult az önzés és a kiváltságok útján, a másik pedig elhatározta, hogy helyrehozza a múlt hibáit. Amint azt tudjuk, a Herceg nagy árat fizetett a gonoszságáért. Gaston pedig három, minden lében kanál boszorkány varázslatától hajtva, szépen, lassan egyetlen vágy rabszolgájává vált: hogy mindenáron vesszen a szörny!

" - Túl veszélyes, Királyszli. Nem lehet. Megöl minket."

A Szépség és a Szörnyeteg rajongói előtt nem ismeretlen Gaston története, viszont a Vesszen a szörny! tökéletes alapot ad neki, és sokkal jobban beleláthatunk a karakterébe és a megpróbáltatásaiba, mint amit a mese látni engedett. Ez a kötet egyben a leghosszabb Gonosztevők kötet is, amit nem is csodálok, hiszen nagyon sok minden van Gastonnal kapcsolatban, amit látni kell, hiszen egy nagyon összetett karakter ő, és talán rá igaz a legjobban az, hogy rosszul ítéltük meg az alapján, ahogy Belle-el és az édesapjával bánt, a Szörnyetegről nem is beszélve.

Gaston története egészen visszanyúlik addig, ahol még csak kisfiú és a Herceggel úgy nőnek fel, mint a testvérek. Együtt csinálnak szinte majdnem mindent, együtt keverednek bajba, együtt eszelik ki az újabb és újabb csínyeket, és együtt érnek férfivá. Ez hol veszteségekkel, hol áldozatokkal jár, de ott vannak a másik mellett, és ha baj van tudnak támaszkodni egymásra. Szinte fivérek, akiket nem a vér köt össze, hanem a szeretet. Az idilli gyermekkort felváltja a kamaszkor, ahol már a Herceg felelőséggel tartozik a Királyságának, és már kevesebb ideje jut Gastonra, akit elemészt a bánat és a bosszú. Nem mentes a gyermekkora a nehézségektől, mégis minden esemény hozzájárult ahhoz, hogy Gaston egy felelősségteljes és szerethető felnőtté váljon. Minden szépen alakult az életében egészen addig a pontig, amíg nem találkozott a Különös Nővérekkel, és nem kavarodott meg teljesen az élete. Ahogy az eddigi Gonosztevőknél, úgy Gastonnál is a három nővér a katalizátor, ami elindította őt a Gonosztevővé válás útján, és ők azok, akik szó szerint elvették tőlünk a szerethető Gaston képét, és azt adták cserébe, akit a Disney is megírt és bemutatott A Szépség és a Szörnyetegbe. Egy arrogáns és fellengzős Gastont, akit képtelenség kedvelni.

Szerettem azt a történetben, hogy hála Serena Valentino-nak végig őszinte és képes volt velem megkedveltetni egy olyan karaktert, akit sosem kedveltem. Gaston számomra egy nagyon negatív figura volt mindig is, de hála a Vesszen a szörny!-nek sokkal jobban beleláttam abba, hogy hogyan is vált ő ezzé a negatív karakterré, aki saját hibái által végeztetett be. Ez ahhoz is hozzájárult, hogy nagyon megsajnáljam, hiszen ő az egyik olyan karakter, aki többet érdemelt volna.

A Herceg és Gaston között kialakult kapcsolatot nagyon megkedveltem, és szerettem a részese lenni azoknak a fejezeteknek, ahol még kicsik voltak, ahol még nem volt semmi gondjuk és önfeledten, na meg vakmerően élték a mindennapjaikat. A csínyeik egyszerűen zseniálisak voltak. Nem volt közöttük különbség, hiszen nem számított, hogy a Herceg nemesi származású, míg Gaston nem, és ez sokáig nem is állt kettejük közé.

A kötet hangulata hozza a már megszokott atmoszférát, végig tündérmesés, és az elkerülhetetlen vég miatt sem lesz kevésbé varázslatos. Egy olyan barátságnak lehetünk a szemtanúi, ami gyermeki, ugyanakkor megmutatja, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, milyen az, ha nincsenek határok, csak két fiú, akik megtalálták a másikban a testvért, és azt a személyt, akire mindig támaszkodni tudnak. Emiatt oly szomorú a Herceg és Gaston története, és nemcsak azért, mert a Herceg Szörnyeteggé változik.

Összességében úgy gondolom, hogy pont amiatt, hogy ez az eddigi leghosszabb Gonosztevők kötet, ez a legösszetettebb is, és a Vesszen a szörny!-ben jelenik meg igazán a múlt és mutatja meg, hogy mik voltak azok az események, amik elindították a Herceget és Gastont is a nekik kijelölt úton. A Disney mese után nem számítottam rá, de sokkal fordulatosabb és csavarokban gazdagabb Gaston története, mint amit valaha reméltem tőle. Ha neked is A Szépség és a Szörnyeteg a kedvenc Disney meséd, akkor ne hagyd ki Gaston történetét, ami képes meglepetéseket okozni!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Moronova: The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövete

" - Vékony és elnyűtt a lelkünk szövete. Gyengédnek kell lennünk hozzá, és fáradhatatlanul szeretnünk kell."

*

Huszonhat éves vagyok, és meg akarok halni 

Amikor élve felébredek a kórházban, és a fivérem fölöttem sír, ez a pillanat mindent megváltoztat. Elintézte, hogy felvegyenek a Harlow Szentélybe, ebbe a szokatlan rehabilitációs központba, ahol újszerű módszereket alkalmaznak, egy intézetbe, aminek legendás a múltja. Itt ismerkedem meg a szobatársammal, akinek kegyetlen a tekintete és a humorérzéke az enyémnél is morbidabb. Különös vonzalom támad közöttünk. 

Én a halál után sóvárgok, ő az élet után. 

Képes-e két ilyen ember meggyógyítani egymást?

"Megcsókolt. Nem szerelemből vagy vágyból - ez egy egyezség. Egy borzalmasan toxikus egyezség két megtört lélek között, akik padlót fogtak."

Akik olvastak már K. M. Moronova tollából, netalántán a Leave Me Behindot, azok felejtsenek el mindent, mert a The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövete egy annyira mély, és szívet tépő történet, amihez nem elég elmerülni a lélek legbelső szövetébe, hanem meg is kell érteni azt. Egyszerre szól a halálról, az életről és az életben maradásról, arról hogy megéri e sok vesződés, ha aztán a lelkünk darabokban van. Egy nagyon erős regény, tele fontos témákkal, amik kitépik a szíved, és megmutatják, hogy milyen az, ha valakinek a fájdalom, az elmúlás és a halál körül forognak a gondolatai.

Eleinte olyan feelingem volt, mintha a Mara Dyer sorozatot olvastam volna, viszont örülök, hogy végre találtam egy hangulatában hasonló történetet, ami mégis teljesen más. A lélek rejtelmeibe ad betekintést Wynn és Liam szemszögén keresztül, akik mindketten egy unortodox rehabilitációs központban találkoznak. Egy igazán mély, hosszú és fájdalmas gyógyulási folyamatnak lehetünk a részesei, ahol többet esnek vissza, mint nem, viszont végig érződik a köteten az, hogy minden szenvedésnek és öngyilkos hajlamnak vége lesz egyszer, és nemcsak képesek lesznek újra a társadalom részesei lenni, hanem ott vannak a másiknak, és végig figyelemmel kísérik, hogy ha nagyon mélyen is van a másik, a gondolataiba ne merüljön el, és  ne csináljon még nagyobb bajt, mint eddig. Érzelmileg egy nagyon megterhelő olvasmány, viszont a Lelkünk vékony szövete sokkal többet ad annál, mint amit várnál tőle. Őszintén nem hittem volna, hogy ennyire mélyre fogunk ásni, és ennyire őszinte és végig hű marad önmagához a történet. Wynn és Liam kapcsolata nem az a megszokott szerelem, mint amit megszokhattunk eddigi olvasmányaink alatt, épp ezért különleges az a folyamat, ahogy megtalálják a másikat, ahogy megtalálják azt a célt, ami miatt érdemes élni, és ami miatt érdemes kitörni a béklyókból, a mindent beborító esőfelhők közül.

Wynn és Liam személyében megismerünk egy férfit, akinek mazochista hajlamai vannak, aki vágyja a fájdalmat, a szenvedést és az ezzel járó önostorozást, míg Wynn az öngyilkos hajlamaival küzd, hogy életben tudjon maradni és megtalálja a mókuskerékben önmagát, aki nem akar meghalni, aki megtalálja az élet értelmét és küszködik azért, hogy jobban legyen. Wynn miatt mi is érezzük a súlyt, ami lenyom a víz alá, és nem ereszt, de ebből is látszik, hogy az írónő szívét-lelkét belerakta a történetbe, és nem félt őszinte lenni és őszintén írni.

Pontosan ezért olyan fájdalmas és valahol szívszorító is az ő történetük. Nem mondom azt, hogy felüdülés volt olvasni, mert nem, és nem is haladtam gyorsan a történettel, viszont nem cserélném el semmire. Örülök, hogy a részese lehettem ennek a gyógyulási folyamatnak, és annak, hogy megnyíltak előttem a karakterek. Gondolok itt Wynnre, Liamra vagy éppen Lanstonra, aki a páros mellett a harmadik fontosabb szereplője a The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövetének.

Maga a cselekmény és annak hangulata nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hiába beszélünk egy viszonylag rövid történetről, mégsem lehet befalni, mert a Lelkünk vékony szövete egy tipikusan olyan történet, amit meg kell emészteni, amihez idő kell, és amit nem lehet csak úgy elsietni. Én kifejezetten lassan haladtam vele, de ez nem von le semmit a kötet értékéből, sőt... Pont így volt jó, hogy hagytam időt a leülepedésre, és nem engedtem túlságosan a kötetnek, hogy a mélyben tartson.

Liam múltja és a tettei mögött húzódó párhuzam teljesen a padlóra küldött, míg Wynnél azt éreztem, hogy több időre lett volna szükségem, hogy valóban meg tudjam érteni a tetteit, viszont ketten együtt megmutatják, hogy sosem késő a gyógyulás útjára lépni. A mély és traumatikus részek mellett spicy részeket is kapunk, de nem túl részletesek, és nem is ezekre a jelenetekre helyezi az írónő a hangsúlyt. Fájdalmas történet, viszont a maga nemében gyönyörű is. Szépen végigvezet minket a felismerés és a gyógyulás felé vezető úton, és emiatt lesz oly mély és traumatikus az élmény, miután befejezzük a The Fabric of Our Souls - Lelkünk vékony szövete c. kötetet. Eddig csak a Leave Me Behind volt az, ami megmutatta az írónő stílusát számomra, viszont a Lelkünk vékony szövete egy sokkal mélyebb oldalát mutatja be, azt amit a military romance-ban nem láthattunk. Örülök, hogy esélyt adtam Wynn és Liam történetének, a nem mindennapi egymásra találásának, és annak is, hogy egy ennyire a lélek rejtelmeiben vájkáló kötet került a kezeim közé. Lehangoló volt az olvasása, és több helyen fájt és vérzett a szívem, de úgy érzem, hogy nagyon megérte esélyt adni neki, mert maradandó élménnyel a hátam mögött zártam be az utolsó sorok után a regényt.

" - Az elméd gyönyörű és veszélyes dolog, Wynn, bár beteg. De a lelked beragyogja a világot körülötted, minden mást lángra gyújt az elkerülhetetlen szorongásoddal."

" - Segítesz, hogy feledjek, Wynn? Még ha csak egy estére is? - Komor és fojtott a hangja, szomorú és szívfacsaró. 

- Mit akarsz elfelejteni? - A mellére hajtom az arcomat, és hallgatom a szíve dobogását, miközben ömlik ránk a meleg víz. 

- Mindent, ami nem te vagy. Az életemet előtted."

" - Azért akartál meghalni, hogy ne érezzék úgy, hogy nekik kell."

"Olyan gyengéden ölel, és most először érzem annyira összetörtnek magam, amilyennek őt hittem. Még soha senki nem ölelt meg engem ilyen kétségbeesetten, teljes szívéből."

"Vékony a lelkünk szövete - csak azért bolyongtunk ezen a világon, hogy egyesüljünk az univerzumnak ebben az apró szegletében."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)