2024. február 29., csütörtök

Hercz Júlia: Gyöngy és Rubin


"Elinor Hawkrich nagyokat szökkent, amivel újra meg újra kiváltotta a nyolc évvel idősebb bátyja rosszalló pillantását és zsörtölődését."

*

Romantikus ​nyomozás a misztikus lényekkel teli, 19. század eleji Londonban. 
Elinor azóta tudja, hogy ő csupán ízletes falat a démonok számára, amióta gyermekkorában megtámadták. Felnőve csatlakozott a démonvadászokhoz, ám egy nap holtan találja a mentorát. A nyomok egy rókadémonhoz, Lord Merryweatherhöz vezetnek. Elinor bosszútól és félelemtől hajtva saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. 
Shin, Merryweather bárója sosem tudott ellenállni a nőknek, főleg az olyanoknak, akik a legelképesztőbb indokokkal csábítják légyottra. Ám arra nem számított, hogy épp egy bárókisasszony akarja megölni… Már azt tervezi, miképp is fogja behajtani az elmaradt éjszakát, amikor azzal szembesül, hogy gyilkossággal vádolják, és csupán négy hetet kap ártatlansága bizonyítására. És ha mindez nem lenne elég, a kisasszonyról kiderül: nemcsak ismerte az áldozatot, hanem ő a gyöngy, akinek a szívét fel kellene falnia, majd kivonni belőle az esszenciát, hogy segíthesse az otthonvilágában maradtakat. 
Vajon be tudja bizonyítani az ártatlanságát? Megtalálják az igazi gyilkost? És mi lesz Elinorral? Meghal, vagy sikerül megszabadulnia az átoktól, ami egész eddigi életét beárnyékolta? 



"Veszélyes és vonzó. Bármelyik nő a rabjává válna… Nem is kell elcsábítanom! Megteszi ő, helyettem. Csak hagynom kell magam… Természetesen úgy, hogy józan maradok. Nem fogok bedőlni a démoni ármánynak, mivel pontosan tudom, mi ez valójában."


Megtudtam, hogy jön Shin könyve, és szó szerint madarat lehetett velem fogatni!! Eddig ez a kedvenc könyvem az írónőtől, és egyszerűen minden megvolt benne, ami egy jó régenskori fantasy történethez kell. Enemies to lovers, ember lány x rókadémon, érzelmek, múltbéli traumák, necces helyzetek, egy egyedülálló világ, megannyi izgalom és az elmaradhatatlan Hercz Júlia varázs. Amikor anno elkezdtem olvasni az írónőtől nem gondoltam volna, hogy ekkora szerelem lesz ez a sorozata, viszont az a helyzet, hogy imádom, és az egyik legkedvesebb a szívemnek. Az ilyen könyvek miatt szeretem, hogy beszélek magyarul, és nem maradok ki a FOKA tagok életéből!!

Úgy érzem, hogy minél többet olvasok ebből a sorozatból annál nagyobb lesz a rajongásom iránta. Továbbá egyre jobbak, izgalmasabbak és szívhez szólóbbak a részek, na meg egyre jobban ki is nyílik előttünk a világ, a FOKA működése, és minden egyes új résszel egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a világ minden szegletét megismerjük és megszeressük. Nem csak egy újabb tag történetét kapjuk meg, hanem annál jóval többet. Töretlen az imádatom, és a Gyöngy és Rubin kapcsán azt érzem, hogy az írónő nemcsak újból megmutatta, hogy mit tud, de miatta új kedvenc könyvet, illetve könyves párt is avattam. Nem tudom megunni az enemies to lovers típusú történeteket, de azokat sem, amiben két különböző faj szerelme kap hangsúlyt. Shin egy rókadémon, egy agyafúrt, ugyanakkor ádáz és gonosz lény, de valóban ez lenne Shin? Elinor szerint mindenképp. A történet elindul egy olyan vonalon, amit aztán szépen átír, és megmutatja, hogy lesz a gyűlöletből és előítéletből valami sokkal több, sokkal nemesebb. Nagyjából volt egyfajta elképzelésem, hogy milyen történetet szeretnék Shinnek, viszont még így is teljesen felülmúlta a Gyöngy és Rubin az elképzeléseimet!! Sokkal többet adott, mint vártam, s hiába hasonló a kötet felépítése, mint az előző kettőé, mégis van benne egyediség, veszély és egy perzselő szerelem. 

A régenskori Angliában járunk helyileg, így az adott korhoz igazodik a cselekmény, de hagyja, hogy a démonok világa beszivárogjon, és megmutassa, hogy mi mindent lehet kihozni ebből a világból. Akik ismernek azok tudják, hogy élek-halok a tiltott szerelmekért, a 'he falls first' típusú romantikus történetekért, és a Gyöngy és Rubin pont ilyen. A démont rakja össze a démonvadásszal, az előítéleteket a valóság egy darabjával, és az érzelmeket a józan ésszel.

Amíg a kötet eleje viszonylag lassan épül fel, addig a közepe táján csak úgy begyorsít, és nincs az a robogó vonat, ami megállíthatná. Elkezdjük megismerni a cselekmény magját, a karaktereket, az ominózus pillanatokat, amik elvezetik Elinort Shinhez, majd jönnek az elsöprő, néhol izgalmakban és veszélyben gazdag részek, aztán mire feleszmélünk már ott tartunk, hogy mindenki veszélyben van, és majd kiugrik a szívünk a helyéről.

A történelmi fantasy rajongóinak szerintem nem kell bemutatnom az 1810-es évek Angliáját, azt a normát, amit e kor képvisel, viszont azt fontosnak tartom kiemelni, hogy milyen jól játszott az írónő ezekkel az eszközökkel. Eleinte az utálat és a másik megítélésén van a hangsúly. Az ember-alakváltó konfliktuson, majd jönnek a finom érintések, a sorsdöntő lépések, és mire kettőt pislogtam már teljesen belevesztem a cselekménybe, és alig vártam, hogy még többet tudjak meg.

Nemcsak a kor és a történet egésze nyűgözött le, hanem bizony a karakterek is. Nagyon érdekelt már az előző részekben is Shin, viszont nem számítottam arra, hogy majd ilyen hamar le fog venni a lábamról ez a jóképű, markáns és szoknyapecér róka démon. Az írónő annyira jól összerakta, és olyan szépen (meg néha csúnyán) játszott az alvilági vonallal, hogy nem tudtam sírjak vagy örüljek, hogy a világ e szegletét is jobban megismerhettem.

Elinor Shinnel szemben az elején annyira nem volt szimpatikus. Egy buta lánynak gondoltam, aki előítéletes, aki megy a saját feje után, de bebizonyította, hogy méltó Shin szerelmére, és nem az a szokványos női karakter, mint akikkel lehet találkozni a fantasy könyvekben. A megcsömörlött udvarlási kísérletek kifejezetten szórakoztattak, és nagyon jót nevettem a különböző kísérleteken, na meg azon, ahogy Elinor saját magának is hazudva ellenállt a mi jóképű rókadémonunknak.

De ami igazán feltette számomra az i-re a pontot, az maga a romantika. Hölgyeim és uraim, Merryweather bárója jött, látott, tarolt és győzött. Az adok-kapok helyzetek, az enemies to lovers szál, az érzelmek kibontakozása, majd azok megélése, az apró érintések és gesztusok, a tagadás, majd a beismerés fázisa, illetve folytonos ellenkezés és ellenállás adták meg a végső dőfést, és a Gyöngy és Rubin lett a No.1 kedvencem. Ilyen egy tökéletesen felépített ellentéteken alapuló szerelmi történet!!

A hate to love szál miatt örök hálám az írónőnek. Nem elég, hogy végre Shin kapta a főszerepet, még a legjobb trope-okat is beletette. Ezeken felül a Fátyol mögötti világ is sokkal kézzelfoghatóbb távolságba került, s habár ezek a részek tele vannak kínzással, veszéllyel, és a szabad akarat elvesztésével, mégsem éreztem azt, hogy ne illenének bele a cselekménybe. Sokkal nagyobb a tét, mint eddig, és végre a démonok világát is megtapasztalhattuk. A Gyöngy és Rubin egy igencsak izgalmas, ugyanakkor démoni kalandokban gazdag LETEHETETLEN történet!! A nyomozás, a szócsaták, na meg a múlt koronázta csak úgy igazán meg az élményt, amit e könyvnek az olvasása adott. Hercz Júlia egy zseni, akinek az utóbbi évek egyik legjobb sorozatát köszönhetem. Igaz, hogy azt mondom, hogy sorozat meg minimálisan összefüggenek a részek, viszont önmagukban is megállják a helyüket, így ha nem szeretnél új sorozatba kezdeni viszont érdekel, hogy miért zengek konkrétan ódákat erről a könyvről, akkor nyugodt szívvel elkezdhetitek. Az biztos, hogy aki egyszer belép az Arany és Ónix világába, az nem fog tudni szabadulni tőle, és minden egyes távol töltött pillanat igazi kínszenvedés lesz akárcsak Shin számára az, hogy Elinort ő sodorta veszélybe, és neki kell áldozatokat hoznia, azért, hogy a szerelmét ne érje bántalom. Most komolyan, miért nem tudok úgy olvasni egy könyvet, hogy ne essek fülig bele a férfi főszereplőbe? Shin teljesen az ujjai közé csavart, és ha megjelenne előttem már mennék is vele a 19. századi Angliába, nem érdekelne, hogy démon, hiszen Shinről van szó!!

"Az ajka a férfi szájához ért. Puha melegség, amitől egyszerre többre vágyott. Hogy közelebb kerüljön a férfihoz, hogy átölelje a derekát. A szíve akkorát dobbant, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Egyszeriben ráébredt, hogy mit tett."

" - Ha nem vagyok erős, akkor csak préda vagyok, amit azonnal kiszimatolnak, és szétcincálnak."

"Igen, a nő határozottan zaklatott a közelségétől. Ami nem meglepő, hiszen tudja, hogy fel akarja falni. Bizonyára a bárányt is félelem járja át, ha a farkas tanyázik mellette."

" - Elinor, drága! 
- Nem vagyok a drágája. 
- Még nem, még nem… de csak egy parti, és már ölelhetem és csókolhatom, ahol csak szeretném. Ugye, ön is vágyik rá? 
- Inkább ragadjanak el a démonok!"

"–  - Te egy vadásszal dolgozol? Mióta? - Cian úgy meredt rá, hogy Shin fejében az fordult meg, a tündér szeme most fog kipottyanni a koponyájából."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2024. február 27., kedd

Penelope Douglas: Punk 57


 "Kedves Misha!"

*

Tökéletesen ​illettünk egymáshoz. Amíg nem találkoztunk. 
MISHA • Ötödikben a tanárunk levelezőtársakat keresett nekünk egy másik suliból. A nevem miatt lánynak hittek ott, és egy Ryen nevű diákkal párosítottak össze. Az én tanárom azt hitte, Ryen fiú, ezért beleegyezett. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjünk a hibára. Aztán egyszer csak már mindenen vitatkoztunk Ryennel. Melyik a legjobb pizza? Android vagy iPhone? Eminem a világ legjobb rappere, vagy sem? 
És ez csak a kezdet volt. A következő hét évben ezek voltunk mi. A levelei mindig fekete papíron, ezüst tintával írva érkeznek. Néha hetente egy, néha egy nap alatt három, de szükségem van rájuk. Ő az egyetlen, aki motivál, megnyugtat, aki elfogad úgy, ahogy vagyok. 
Csak három szabályunk van. Semmi közösségi média, nincs telefonálás, nincsenek képek. Jó ez így, ahogy van. Minek rontsuk el? Egészen addig, amíg szembe nem jön velem egy kép online. Egy lányról. A neve Ryen. A Gallo’s a kedvenc pizzériája, és imádja az iPhone-ját. Véletlen? 
Basszus! Találkoznom kell vele! De arra nem számítottam, hogy utálni fogom, amit találok. 
RYEN • Már három hónapja nem ír. Valami baj van. Talán meghalt? Vagy lecsukták? Mishát ismerve egyik sem kizárt. Nélküle megőrülök. Kell, hogy valaki meghallgasson. Az én hibám. El kellett volna kérnem a számát, vagy legalább egy képet róla. Lehet, hogy örökre eltűnt. De lehet, hogy itt van az orrom előtt, és nem is tudok róla.



"Övé az eszem és a testem. Vajon ha rájön, ki vagyok, emlékezni fog rá, mennyire tökéletesek vagyunk együtt?"


A Punk 57 előtt nem olvastam az írónőtől, viszont nagyon érdekelt, hogy vajon nekem tetszene e az, amiben tevékenykedik, és határozottan igen, mert ez a standalone romantikus történet egy igencsak problémákkal teli gimis kötet két szerethető, de álca mögé bújó karakter szemszögéből, ami nem mellesleg egy kicsit darkabb romantikus, mint a többi középsulis történet, ami eddig olvastam, és ezért éreztem azt, hogy nekem való. Oké, elismerem, hogy habár Misha nem a legtökéletesebb könyves pasi, azért őt is lehet szeretni, és együtt lehet érezni vele, meg lehet érteni a fájdalmát és azt, hogy mit miért tett.

Egy időben szinte mindenhonnan is a Punk 57 folyt, így nem is csoda, ha rendesen felkeltette a figyelmemet. Nem feltétlenül azért, mert hype könyv, hanem azért, mert fülszöveg alapján nagyon megfogott, és érdekelt, hogy egy gimis sztori még nekem való e, vagy pedig már kinőttem belőle, de még mindig nagyon fekszenek nekem ezek a komolyabb témákat boncolgató, mégis kézzelfogható közegben játszódó történetek. A kötet két karakter szemszögéből mutatja meg a Punk 57 cselekményét, majd egy ponton azt is elárulja, hogy miért pont az lett a címe, mint ami. Adott Ryen és Misha, akik habár levelezőtársak, mégsem találkoztak soha, így nem is tudják, hogy néz ki a másik. Mindketten álarc mögé bújnak, ami mögé nehéz bepillantást nyerni, és meglátni, hogy kicsoda is Ryen a tökéletes és népszerű, illetve Misha a Masen maszk mögött. Mind a ketten valamilyen szinten belebújnak egy stigmába, egy kialakított személyiségbe, akik nem ők. Ryennel együtt lehet érezni, mert habár titkolja a valódi énjét, sokan megértik, hogy miért is teszi azt, amit. Egy nagyon erős, kemény és szeretetre méltó női karakter, aki a népszerűség és kamubarátok mögé bújva rejti el önmagát, és azt, aki ő valójában. Nemcsak egy szerepet játszik, hanem azt is akarja, hogy ez a szerep igaz legyen. Hogy szeressék, irigyeljék és akarják. De mindez egy hamis kép, egy illúzió, ami addig hatásos, amíg az igazság ki nem derül, és fel nem robbantja körülötte a világot.

Misha tettei mögött lehet találni valamilyen szinten értelmet, ugyanakkor nem feltétlenül értek egyet azzal, amit tett. Sokáig ez a Masen-Misha kettős sok volt, és vártam, hogy mikor robban a bomba, és mikor tűnik el végleg Masen a képből. Viszont az kétség kívül igaz, hogy egy baromi jól megírt karakter, aki nem véletlen népszerű, és nem véletlenül kedvelhető. Ő is akárcsak Ryen sebzett, és emögé bújva alakítja ki azt a Mishát, akinek lennie kell.

Habár egy NA kötetről van szó, sokszor éreztem azt, hogy kicsit gyerekesek a karakterek, és a bullying, mint vonal akkor került elő, amikor a legkevésbé számítottam rá. Ez sokszor komolyabb vizekre eveztette a cselekményt, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy bizony a Punk 57-ben csak úgy árad a fülledt és hangos erotikus vonal, hol vágyakkal, hol pedig érzelmekkel tűzdelve.

Tudom, hogy jó pár klisé van a könyvben, mégis szerethető. Megvan benne a népszerű lány, akinek bárki szívesen belebújna a bőrébe, az érinthetetlen menő srác, az új gyerek, de még az emo srác is, akit piszkálnak, és akiért senki sem áll ki. Igen ám, de amikor senki sem figyel megjelenik Punk és a személyes látásmódjával, üzeneteivel felrázza az iskolai életet, és megmutatja a valóságot. Elkezd repedni a maszk, és csak idő kérdése mikor lesz elég, és mikor lesz az elnyomott én a valódi, a megismételhetetlen és az igazi.

Maga a cselekmény elsőnek nem tűnik mélynek, viszont a keményebb témák miatt bizony van benne ebből is bőven. A már említett bullying mellett felhívja a figyelmet arra, hogy semmit se higgyünk el, ami túl szépnek és túl jónak tűnik, mert sokszor a valóság ettől nem is állhatna távolabb. Nem, mert a repedések, a hibák és az elkövetett baklövések azok, amik élővé és emberivé teszik a másikat.

A kötet szerelmi része nem a megszokott. Valamilyen szinten friends to lovers meg enemies to lovers, viszont ezt a két trope-t két síkon is tartja. Megmutatja a kezdeteket, a közjátékot, és azt, hogy mi lehetett volna, ha nincs a Masen-Misha közjáték, ami szerintem sokat lendített a cselekményen, és megmutatta, hogy nem egy újabb gimis love story, hanem annál kicsit sötétebb, viszont határozottan nem dark romance, de azért nagyom vártam a bomba robbanását.

Míg Misha a gimis rosszfiú, addig Ryen a jó kislány, akik ha találkoznak megdől minden, ami eddig fontos volt. Vonzzák egymást, és csak idő kérdése mire a vonzalom kibontakozik, és eljönnek azok a bizonyos spicy részek. Ritkán élvezem olvasni ezeket a részeket amúgy, mert sokszor rosszul vannak megírva, viszont Penelope Douglas megmutatta, hogy smut is lehet jól megírva, és lehet szexi, perzselő, vággyal és érzelmekkel teli robbanás.

A történet maga egy titok köré épül, ami egyre jobban és jobban tör előre, mutatja az utat, azt, hogy ez a titok nemcsak rombolni képes, hanem építeni is. Akadályokat görget, megmutatja, hogy habár minden ellene szól, mégis a végére meg fogja érni az érzelmi vihart. Misha egy olyan férfi karakter, aki a legnagyobb bizalomhiányos személyt is kibillenti az egyensúlyából, és ráveszi a másikat arra, hogy vállalja fel önmagát és legyen az, aki boldoggá teszi, ne bújjon álarcok mögé, és ne adja ki magát másnak, mint ami. Összességében én nagyon megkedveltem a Punk 57-et, és felüdülés volt végre egy standalone történetet olvasni, amiben nem kell függővégektől és rosszkor abbahagyott fejezetekről félni, mert a Punk 57 egy kerek egész regény tele olyan érzésekkel, mint a magány, a kiközösítés, a fájdalom, a hazugságok általi megbecsülés, ugyanakkor a baráti kapcsolatok és a felszínesség is előtérbe kerül. Egy remek ötlet egy nagyon szépen kivitelezett köntösben. Nincs túlírva, nincsenek benne sallangok, és a keményebb érzelmeket is szépen egyensúlyban tartja a forróbb, tüzesebb jeleneteket. Ha szereted a tetovált rosszfiúkat, és a friends to lovers típusú szerelmeket sem veted meg egy kis csavarral, akkor ne hagyd ki Penelope Douglas Punk 57 c. regényét.
"Nem akartam hazudni, de akartam minden csókot."

" - Te voltál az egyetlen dolog az életemben, amit komolyan vettem."

"Ő emlékeztet arra, hogyan akarom érezni magam mindennap, akár vele vagyok, akár egyedül. Megtanított arra, hogy az, aki vele vagyok, túl jó ahhoz, hogy feláldozzam a többieknek való megfelelésért. Ahogy öltözködöm, akikkel beszélgetek, ahogyan játszmázom… ez mind csak műanyag, de ha vele vagyok, arannyá válok."

"Egyszer mindenkinek mérlegelnie kell, mit akar jobban: visszakapni, ami az övé volt, vagy küzdeni azért, ami még az lehetne. Maradni, vagy mindent kockára téve továbbhaladni."

"Szar érzés a magány. Mintha egy emberekkel teli szobában állnál, és úgy éreznéd, senki sem akarja, hogy ott legyél. Mintha ácsorognál egy buliban, ahova nem is hívtak meg. Senki nem tudja a nevedet. Nem is akarják tudni. Mert senkit nem érdekel."

"Te is észrevetted már ezt? Hogy mindenki minél gyorsabban és könnyebben akarja átvészelni az életet?"




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2024. február 21., szerda

Danielle Paige - Kass Morgan: A Hollók (A Hollók 1.)


"A boszorkány lenézett a földön kuporgó szőke lányra, akinek a félelmétől elkerekedett a szeme."

*

A ​Kappa Rho Nu, más néven a Hollók, nem egy átlagos főiskolai lányszövetség. Tagjai becsvágyók, gyönyörűek és okosak, és a Westerly Főiskola legbefolyásosabb hallgatói. Messze földön híresek a bulijaikról. De a Hollók közös titkot őriznek: a szövetség valójában boszorkányok gyülekezete. 
Scarlett Winter mindig is tudta magáról, hogy boszorkány, és eltökélt szándéka, hogy a szövetség elnökévé válasszák, ahogy előtte az anyját és a nővérét is. De ha a múltjának egy fájdalmas titka valaha is napvilágra kerül, akkor mindent, de mindent elveszíthet… 
Vivi Devereaux-nak sejtelme sincs arról, hogy boszorkány, és sehol sem lakott elég sokáig, hogy barátokat szerezzen. Amikor végre megszerzi a vágyott tagságot, és beléphet a Hollók közé, megfogadja, hogy mindent elkövet, hogy a varázsszövetséghez tartozhasson. Egyedül Scarlett áll az útjában, aki nem tartja alkalmasnak arra Vivit, hogy igazi Holló váljon belőle. 
De amikor egy sötét erő bukkan fel a kampuszon, a lányoknak félre kell tenniük a versengést, hogy megmenthessék a szövetségbeli nővéreiket. Valaki a Hollók titkának nyomára bukkant. És ez a valaki mindent megtesz, hogy égni lássa ezeket a boszorkányokat…



"Boszorkány volt. Holló. És a nővéreivel együtt bármit el tudott érni."


Kass Morgan neve nem ismeretlen előttem, hiszen annak idején, amikor megjelent a The 100 c. sorozat a könyveket is elolvastam. Mindig izgalmas egy olyan szerzőtől olvasni, aki egyszer már megmutatta, hogy mit tud, illetve szeretem ezeket a co-written könyveket, hiszen olyanokat ismerhetek meg általuk, akikre a későbbiekben is oda tudok figyelni. A Hollók pedig egy olyan regény, ami nagyon ígéretes. Nemcsak egyetemi környezetben játszódik, hanem dark academia jegyeket is képvisel, továbbá boszorkányokról szól. Már ez a hármas sikeresen meggyőzött arról, hogy bizony A Hollók nagyon is nekem való olvasmány.

Személy szerint nekem nagyon bejött, és örülök, hogy mindenféle elvárás nélkül kezdtem bele. Tetszett, ahogy a boszorkányságot megjelenítette, kezdve a tarot kártyákkal, varázsigékkel és boszorkány covenek meglétével. Egy igazán pörgős, boszis, YA urban fantasyt kaptam, ami már az elején megnyert magának, és szinte rekordidő alatt a végére értem, amit sajnálok, mert olvastam volna még tovább. Ugyanakkor igaz, hogy tetszett, de nem tudtam még az elején, hogy mire is számítsak tőle. Izgalmas volt belevetnem magam ebbe a kalandba, amit nemcsak a múlt fenyegető aurája vett körül, hanem a boszorkányok kecsegtető új nemzedéke is. A boszorkány szövetségek /covenek/ egy olyan téma, amiről mindig szívesen olvasok. Az biztos, hogy A Hollókban egy nem szokványos megközelítést kaptam, ami emiatt egy kicsit más szemszögből mutatja meg a varázslat és a négy elem boszorkányokra való kihatását, s ennek a világát. A legtöbb embernek az egyetemi szövetségekről olyan fiatalok jutnak az eszébe, akik a tanulmányaik mellett bulit bulira halmoznak, de a két írónő megmutatja, hogy egy csavarral hogyan is lehet ebből a közegbe varázslatot és boszorkányságot csempészni. Hol szórakoztató, hol kihívásokkal teli a cselekmény, de közben megmarad annak a könnyen olvasható történetnek, ami már az elején is volt.

Magát a történetet két szemszögből kísérhetjük figyelemmel. Egyfelől ott van nekünk Vivi, aki nem tudja magáról, hogy boszorkány, és ott van Scarlett, akinek egy örökséget kell betöltenie, magas elvárásoknak kell megfelelnie, és a múlt is mázsás súlyként nyomja a vállát. Az ő kettősük teszi ki A Hollók cselekményét. Bevezet ennek a világnak a mélyére, a szertartásokba, próbatételekbe és megmutatja, hogy semmi sem olyan veszélytelen, mint amilyennek látszik.

A veszély pallosként lebeg a cselekmény egésze felett, és alig várja, hogy lecsaphasson. A kötet elején még csak lerakja az alapokat, hagy időt, hogy megismerhessük a karaktereket, a kapcsolati és hierarchiai rendszert, illetve Mason karaktere miatt már itt az elején elülteti a kétely magvait. Aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre inkább kiélezettebb a helyzet, és a múlt is derült égből villámcsapásként súlyt le.

A Hollók, mint titkos társaság, innen a dark academia vibe, nagyon jól dolgozik össze a boszorkányok világával. Elszigeteli őket, de közben meg ki is tárja a létezésüket a világ elé. Nem elégszik meg annyival, hogy titokban tartja a tényt, miszerint vannak ilyen covenek, hanem az emberi szem előtt folytatva tevékenységüket mutatja meg magát. Tetszett, hogy habár egy egész világot épít fel a boszorkányság tényére, képes megmaradni a valóság talaján, és az egyetemi életre is legalább akkora hangsúlyt helyez.

A téma miatt a karakterek zöme női karakter. A férfi karakterek elvetve és másodlagos szerepet kapnak. Úgy érzem, hogy habár ebben a részben ők nem forrottak ki, szimplán hozzájárultak a kialakult helyzethez, gondolok itt az érzelmi, illetve a veszélyes oldalra, mégis úgy hiszem, hogy a következő részben nagyobb teret fognak kapni, és a lányszövetség burkából kilépve nemcsak Mason, de Jackson is megkapja a szereplés teljes jogát.

Mint említettem Vivi és Scarlett viszi a hátán a cselekményt. Míg Vivi egy tapasztalatlan, kedves karakter, aki eddig nem igazán találta a helyét a világban, és a folytonos költözések miatt nem adatott meg neki a barátok megléte, úgy érzem, hogy A Hollók végére igencsak kiforr, és kilép abból a buborékból, amiben az édesanyja tartotta. Ezzel szemben Scarlett az elején nem igazán volt szimpatikus, hiszen tipikusan az a 'mean girl', akit igyekszik kerülni az ember, de ő sem szimplán ennyi, és szerencsére az emberi oldalát is elég sokszor láthattuk. Leginkább a Scream Queenshez tudnám hasonlítani a hangulatát nézve, ami egy igencsak érdekes sorozat, viszont én imádom. Nem egyszer jött elő ez az érzés bennem, hogy tisztára Scream Queens A Hollók. Ha szeretted ezt a sorozatot, akkor én mindenképp adnék egy esélyt Danielle Paige és Kass Morgan sorozatának is. Viszont tényleg YA, és ez látszódik is, senkit se tévesszen meg az egyetemi környezet. Boszorkány rajongóknak pedig egyenesen kötelező olvasmány!! Modern, ugyanakkor sokkal kézzelfoghatóbb, mint egy megszokott boszis történet. Az újdonság kedvelői sem fognak csalódni benne. :)
"Vivian – Daphne Devereaux a lánya szobájának ajtajában állt, az arca eltorzult az elviselhetetlen szenvedéstől."

"Ne kérdezd, miért. Csak örülj, hogy végre valami jó történik veled."

"Még senki sem világosított fel, hogy a lovagiasság puszta nőgyűlölet szebb köntösben?"

"Hogy elvehesd egy másik boszorkány varázserejét, ahhoz meg kell ölnöd."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2024. február 19., hétfő

Krystal Sutherland: Hollow lányok


"Tízéves koromban döbbentem rá először, hogy fura vagyok."

*

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. 
Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket. 
A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. 
De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.



" - Iris - húzott vissza Tyler. - Nem foglak vízbe fojtani. Ilyet ne is kérj!"


A Hollow lányok az eddigi legfurább könyv, amit olvastam. Hidegrázós, elvont, horror elemekkel teleszőtt dark fantasy. Egészen különleges, hátborzongató, és csak úgy futkos a hátadon a hideg tőle. Rendesen libabőrös leszel olvasás közben, és az utolsó pillanatokig azt érezteti veled, hogy bizony beette magát a bőröd alá. A különc vonal, és az elvontabb részek hihetetlenül jól kiegészítették egymást, és rendesen ijesztő történetet kaptam, amibe vegyül egy jó nagy adag misztikum is.

A történet, mint ahogy a cím is mutatja a Hollow lányokról szól. Greyről, Viviről és Irisról, akiket gyerekként magával ragadott a köztes világ, és emiatt mások, mint a többiek. Különlegesek, szépek, manipulatívak és végig ott liheg a múlt a nyakukban. A helyszín London, majd Edinburgh. Mind a két helyszín hozza a borongósabb, sötétebb hangulatot, ami már az első oldalaktól kezdve jelen van. A cselekmény és a történet egésze jól kidolgozott, aprólékos és látszik, hogy mindenre gondolt az írónő. A legapróbb részletekig bemutatja nekünk az eseményeket, és nem köntörfalazik. Ha kell még jobban ráfekszik a misztikus vonalra, és nem egyszer érezteti azt velünk, hogy elment az eszünk annyira földöntúli, illetve hátborzongató a cselekmény. Az egész történetet Iris szemszögéből látjuk, aki a legkisebb Hollow lány. Okos, ugyanakkor kicsit magának való, akinek a segítségével nemcsak Greyt találjuk meg, hanem a köztes világot is, ami se nem a mi világunk, se nem a túlvilág. Még annak ellenére is, hogy alapvetően nem szoktam ennyire elvont és sötét köteteket olvasni teljesen a rabja lettem, és az első fejezetektől kezdve azt éreztem, hogy a dermesztő és néhol veszélyes részek ellenére is, hogy magával ragadott, és nem akartam kikerülni ebből a furcsa világból. Akármilyen szokatlan is a hangulata vagy éppen a története, az biztos, hogy nagyon kevés olyan könyv született eddig, mint a Hollow lányok.

Nemcsak a három testvért ismerhetjük meg, hanem azt is, hogy mi történet azon az ominózus napon, amikor eltűnt a 3 lány egy teljes hónapra. Hátborzongató és megmagyarázhatatlan részekben gazdag, ugyanakkor van benne testvéri összefogás, egy csepp szerelem Tyler miatt, veszély, jó sok vér, rothadó virágok, semmihez sem fogható jelenségek, és az a bizonyos sistergés, ami semmi jót nem ígér.

Legjobban úgy tudnám jellemezni a Hollow lányokat, mint egy jelenést, amit látnod és tapasztalnod kell ahhoz, hogy megértsd. Habár nem ez az első regénye az írónőnek, nekem mégis ez volt az első tőle, és nagyon azt érzem, hogy ez a vonal, amit képvisel az teljes mértékben én vagyok. Van benne vadság, szinte olyan, mintha veled együtt lélegezne, hiszen mindent megad, amire vizuálisan szükséged lehet. Illatokat, szagokat, környezet leírásokat és jellemzéseket. Emiatt annyira élő, de egyben hátborzongató is.

Még az elején annyira nem volt világos, hogy mit is olvastam, de miután bekerültem abba a bizonyos kerékbe éreztem azt, hogy ez jó lesz, és nem tévedtem, mert a maga különc módján egy igazi ékkő. Tele van sötétséggel, furcsaságokkal, szemmel el nem hihető dolgokkal, amik mégis megtörténtek, és a jó öreg természetfelettivel, ami még inkább elviszi a regényt a különleges spektrumba.

Ugyanakkor van benne egy kettősség is, hiszen amíg a történet maga hátborzongató, és nem tudod, hogy ugyan hova is tedd, közben mégis szórakoztató és nem akarod letenni. Nem akarod, mert a talány végére kell járnod, segítened kell Irisnak megtalálni Greyt, pontot kell tenned a múltbeli események végére, és ki kell derítened, hogy ki az a titokzatos alak, aki a legkéretlenebb pillanatokban jelenik meg, s akinek Greyre fáj a foga.

A rémisztőbb részek mellett a varázslat dominál még. Hol a múlt egy-egy darabja elevenedett meg előttünk, hol pedig a jelenre fókuszálunk. Nemcsak azt mutatta meg az írónő, hogy honnan indult Grey, Vivi és Iris, hanem azt is, hogy most hol tartanak. Végigkísérhetjük az eseményeket, és a megelevenedett emlékeknek hála egy sokkal nagyobb képet kapunk arról, hogy kik is a lányok. A sötét hangulat és a fantasztikus vonal kéz a kézben segítenek a cselekménynek, és minden egyes fejezetben igazi versenyt futva mutatják meg, hogy lehet ennél sokkal félelmetesebb is a történet. A három lány közül Iris lett a kedvencem, s ez talán annak a ténynek is köszönhető, hogy ő a narrátor, ő az, aki a szemünk előtt nő fel, és esik át egy hatalmas karakterfejlődésen is. Az írónő ráveszi arra, hogy saját döntéseket hozzon, és ösztönzi, hogy lépjen ki a saját magának felállított buborékból, és mentse meg a testvéreit anélkül, hogy bárkit is belerángatna még jobban, mint amennyire amúgy is benne van a slamasztikában. Az biztos, hogy egyhamar nem fogom elfelejteni a Hollow lányokat, már csak azért sem, mert rég éreztem azt olvasás közben, hogy libabőrös leszek, és a baljósabb részek hogyan is képesek megváltoztatni a hangulatot. Hol nyomott, hol bizakodó, s hol pedig félelemmel teli. Ha szeretsz borzongani, és nem riadsz vissza a szokatlanul véres részektől sem, akkor olvasd el Krystal Sutherland Hollow lányok c. regényét.
"A rendkívüli szépség veszélyt jelent. Az extrém szépség halált."

"Hétköznapi este volt egy unalmas utcán. Hétköznapi család voltunk. Aztán egyetlen csapásra megváltozott minden. Valami borzalmas és abszurd dolog történt velünk, és én képtelen voltam visszaemlékezni."

"Mit teszel, ha valaki, akit szeretsz, eltűnik? Ha már minden egyes helyet felforgattál? Mit csinálsz azokban a hosszú órákban, amikben a hiány és az aggodalom súlyként nehezedik rád?"

" - Nem kellene félned az igazságtól. Az felszabadítja az embert, nem?"

"Mindig sötét, veszélyes dolgok történtek a Hollow nővérek körül."

"A nővéreim. A vérem. A bőröm. Az iszonyatos kötelék, amin közösen osztozunk."

"A gyász durva dolgokat tesz az emberrel."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


2024. február 18., vasárnap

Ana Huang: Twisted Hate - Jules & Josh (Twisted 3.)


"Abból még soha nem sült ki semmi jó, ha a randialkalmazáson jobbra csúsztattam egy olyan pofát, akinek hal volt a kezében a képen."

*

Utálja… ​legalább annyira, mint amennyire kívánja őt. 
Jóképű, magabiztos, hamarosan menő orvos lesz, ráadásul Josh Chen sose találkozott olyan nővel, aki ellen tudott volna neki állni – kivéve Jules Ambrose. A gyönyörű, vörös hajú nő az első találkozásuk óta az idegein táncol, miközben senki máshoz foghatóan ragadta meg a képzeletét. 
Amikor a viszályuk egy felejthetetlen éjszakába torkollik, egy olyan megoldást javasol, amely segítségével végre tovább léphetne: egy ellenségek extrákkal kapcsolatot egyszerű szabályokkal. Nincs féltékenykedés. Nincs elköteleződés. És nincs szerelem. 
A barátságos és ambiciózus Jules egyetlen célja átmenni az ügyvédi vizsgán. Egyáltalán nincs szüksége egy jóképű doktorra, aki egymaga testesíti meg a kiállhatatlanság fogalmát – még ha rettenetesen dögös is. De ahogy jobban megismeri, rájön, hogy a régóta utált férfi sokkal többet rejt magában. Nem sejthette, hogy ő lesz az ősellensége és az igazi megváltása is. 
Kapcsolatuk pokolian indul, és amikor múltjuk démonjai utolérik őket, olyan igazságokkal kell szembenézniük, amelyek vagy megmentik őket… vagy elpusztítanak mindent, amiért eddig dolgoztak. A legjobb barátjának a testvére. Az ősellensége. És az igazi megváltása.



"Az sem számított volna, ha belehalok, mert egy olyan világban, ahol engem folyamatosan körülvett a halál, ő volt az egyetlen, aki mellett éreztem, hogy élek."


A legjobb Ana Huang könyv díjat kapja *dobpergés* a Twisted Hate Josh Chennel és Jules Ambrose-zal a főszerepben. Igen, ennyire imádtam a történetüket, és már a Twisted Love alatt vártam, hogy megismerhessem ezt a perzselő enemies to lovers szerelmet!! Ha csak egy könyvet olvasol el az írónőtől, akkor az ez legyen, mert valami eszméletlenül jó, és Josh az a pasi, akire titokban vágysz.

Már a Twisted sorozat előző részeiben is érezni lehetett az utálatot Jules és Josh között, de ez az érzelem a Twisted Hate alatt bontakozik ki csak úgy igazán. A kötet eleje tele van ellenszenvvel, elnyomott vágyakkal, és a mindenki által szeretett enemies to lovers vibe-bal. Személy szerint én imádom, ha valóban gyökerek egymással a karakterek, majd innen indulva ki alakul tovább a történet, és mutatja meg az írónő, hogy milyen vékony is a határvonal gyűlölet és szerelem között. Szó szerint végig izgultam ezt a részt, és nagyon jókor talált meg, mivel tűkön ülve vártam, hogy még többet és többet tudjak meg. Egyszerűen pont úgy volt jó, ahogy azt Ana Huang megírta, és minden várakozásomat felül is múlta. Egyszerre volt szexi, erotikus jelenetekben gazdag, érzelmekkel teli és közben valahol a mélyebb gondolatokat, illetve problémákat is elvetette. Jules és Josh alatt csak úgy perzseltek az oldalak, és egyes részeknél az a bizonyos 🌶️ faktor is erősen dolgozott. Teljesen más, mint az eddigi részek, ugyanakkor nem is tudtam volna elképzelni mást a két karakternek. Nem látom bennük a lassú kibontakozást, csak a pusztító orkánt, ami mindent maga alá söpör, és megmutatja, hogy a vihar még csak most kezdődik, és fiatal még ahhoz az este, hogy következtetéseket vonjunk le. Ha valaki azt mondja, hogy már unalmas at enemies to lovers szerelem, akkor az még nem olvasta Jules és Josh történetét. Ha pedig még ez sem lenne elég, akkor van a kötetben szexualitás, dominancia, dráma, felismerés, who did this to you, amitől elgyengül a lábad, és kell egy biztos kéz, hogy megtartson.

Jules és Josh története sokkal energikusabb, rombolóbb és fűtöttebb, mint a többieké. Max fokozaton izzanak az érzelmek, nem fukarkodik a testiséggel sem, illetve már az első jó néhány fejezet után megmutatja, hogy mire is számíthatunk a továbbiakban. Az biztos, hogy izgalmakban nem lesz hiány, és többször kell elővenni a poroltót, nehogy lángra kapjanak az oldalak, mint a sorozat előző részeinél. Jules és Josh számomra sokkal nagyobbat ütött, és még ha az elején a JR-ozás idegesített is ahhoz kétség sem fér, hogy Josh nagyon is tudja, hogy mit csinál.

Alapvetően Josh nem tartozik a zsánerembe, viszont hála Ms. Huangnak teljesen az ujja köré csavart, és egy igazi könyves álompasi, aki úgy rángathat, ahogy akar. Figyelmes, ha kell meghallgat, emellett mindig tudja, hogy hogyan vidítson fel, beleesik abba a tipikus férfi zsánerbe, akik nem akarnak kapcsolatot, a végén mégis abban kötnek ki, és ennél boldogabbak nem is lehetnének. Imádtam a karakterét, és nem hiszem, hogy bármelyik másik Ana Huang férfi ki fogja tudni őt túrni az első helyről.

Mint már az eddigi részekben is megszokhattuk az írónő nemcsak az érzelmekkel játszik, hanem komolyabb témákat is felvet. Egyrészt Jules múltját ismerhetjük meg kendőzetlenül. Úgy érzem, hogy habár nem a megfelelő környezetben nőtt fel, mégis baromi hosszú utat tett meg addig, hogy ő legyen Jules Ambrose, Josh Redje. Egy igazán erős, karakán és pimasz női karakter, akinek helyén van a szíve, akit nem kell félteni, ugyanakkor jó ha a fél szemünket rajta tartjuk, mert bizony bármelyik pillanatban kitörhet miatta a balhé. Imádtam Julest, azt hogy baromi erős volt, még akkor is, amikor látszólag minden romokban hevert körülötte.

Mellette ott van Josh, akit az eddigi részekben max. annyira vettem figyelembe, hogy ő Ava testvére. Nem sok figyelmet szenteltem neki, viszont ez hatalmas hiba volt, hiszen a Twisted Hate alatt megmutatja, hogy nem feltétlenül Rhys Larsen az egyetlen Twisted férfi, aki képes két tűz közé kerülni a szeretett nő miatt. Josh is pimasz, oké ne szépítsünk egy egocentrikus pöcs, legalábbis az elején, de van benne egyfajta gyengédség is, amit csak akkor láthatunk, ha elég közel enged magához. Számomra tökéletes párost alkotott Jules-szal, és minden percét élveztem a rizikós, bukkanókkal teli szerelmüknek.

A szívatások, az 'utállak, de foglalkozok veled pillanatok' teljesen tönkretettek. Már a kezdeti adok-kapok során is csak úgy érezni az érzelmeket, és ez a későbbiekben sem változik. Végig jelen vannak, s szépen lassan a gyűlölet átváltozik valami egészen mássá. Azokat a részeket is szerettem, amikben a gyűlölet a főszereplő, ugyanakkor a többi jelenet mélyebben üt. Mélyebben, mert megváltoznak az erőviszonyok, és felborul az addigi egyensúly, vékonyodik a fal, és egyre közelebb kerülünk a szerelem érzéséhez.

Maga a cselekmény forró, tüzes, és tele van tömény erotikával, amit alapvetően inkább átugrok, de az írónő olyan smut jeleneteket hozott össze, amik odaszegeztek az oldalakhoz, és igazából ki sem néznéd Joshy-ból, hogy milyen alfahím is az ágyban. Piszok szexi volt, maradjunk ennyiben!! Magamat is meglepve, de baromira élveztem ezeket a részeket, és nem győztem a csodálkozástól becsukni a számat, mert damn, ez a Josh fiú nagyon tud.

A kötet olyan feléig érzelmekről nem igazán beszélhetünk a gyűlöleten kívül, de aztán, ahogy szépen előjönnek robban egyet a cselekmény, és fénysebességgel törünk a cél felé. Az erotikus jelenetek miatt nem nevezném lassan égő szerelemnek Jules és Josh történetét, viszont ami az érzelmeket illeti nagyon is lassan alakulnak ki (itt most a gyűlöletet ne vegyük számításba, mert az előző részekben is csak úgy sercegett az a pár fejezet, amiben Jules és Josh összekerült). Nagyon lassan, a maga vánszorgó tempójában jönnek elő az első felismerések, és szó szerint ledöntenek a lábadról. Emellett egy jó nagy adag dráma, lezáratlan ügyek és ki nem mondott szavak is elvegyülnek a történet szálában, és a lehető legváratlanabb pillanatokban toppannak be. Összességében én nagyon imádtam, és ha egy valóban gyűlöleten alapuló szerelmes-erotikus könyvet szeretnél olvasni, akkor jó helyen jársz, hiszen vágyakból és fűtött jelenetekből nincs hiány a Twisted Hate alatt, sőt merem állítani, hogy a cselekmény java részét ez teszi ki. De nem panaszkodom, mert ez kellett Julesnak és Joshnak ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy néha minden ott van az orrunk előtt, csak el kell vonatkoztatni a heves érzésektől, és kipróbálni valami szokatlant. Pikáns, szexi és egy robogó gyorsvonat erejével terít le. Ez a Twisted Hate, Jules és Josh harca az érzelmekkel és elfojtott igazságokkal, egy barátság extrákkal történet barátság nélkül.
"Azt mondják, szeretni valakit, majd elveszíteni mégiscsak jobb, mint soha nem szeretni."

"Amikor nem vagyok vele, azt kívánom, bárcsak ott lenne. Amikor meg vele vagyok, azt szeretném, hogy a pillant örökké tartson."

" - Ezen a világon - mondta - az emberek kilencvenkilenc százaléka idióta. És sajnálattal közlöm, hogy te is közéjük tartozol."

"Magához rántott, és rászorította a száját az enyémre. És abban a pillanatban a világ, ahogy eddig ismertem, ezer és ezer darabra tört."

"– - Mert nekem te vagy az igazi. És ez sem ma, sem holnap, sem egy év múlva, sem egy évtized múlva nem fog megváltozni. - Josh ajka a bőrömet súrolta, aztán hátrahúzódott. Az arca csupa érzelem. - Én is csak ember vagyok, Red. Követtem el hibákat a múltban, és a jövőben is fogok. De azt a hibát soha nem követem el, hogy téged elengedjelek, addig nem, amíg a leghalványabb esély is van rá, hogy együtt lehetünk. Mert annak, hogy veled lehetek, még a lehetősége is jobb, mint bárki mással együtt lenni a valóságban. 
Sós könnyek szaladtak le az arcomon. 
 Szóval, ahogy mondtam… - Josh letörölte a könnyeimet. - Én várni fogok rád. Tart, ameddig tart."

"Voltak csókok, amik a csontomig hatoltak. De ezt most a lelkemben éreztem."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2024. február 13., kedd

Laura Kneidl: Ne! Veszíts el! (Ne! Érints meg! 2.)


"Csak bámultam az összekarmolt ajtót, amelyről már lepattogzott a lakk, és képtelen voltam rávenni magam, hogy elfordítsam a kulcsot."

*

A lány retteg a szerelemtől. De attól még inkább, hogy elveszíti a fiút… 
Sage egész életében Lucas-szal volt a legboldogabb. A fiú megmutatta neki, mit jelent megbízni valakiben. Mit jelent élni. És hogy mit jelent szeretni. De Sage sötét múltja utolérte őket – és tönkretette a boldogságukat. Sage viszont képtelen elfelejteni Lucát, pedig tényleg megtesz minden tőle telhetőt. Csakhogy minden erőfeszítése ellenére sem tud változtatni a tényen, hogy Lucas nélkül minden egyes nap olyan, mintha a lelkének egy darabja hiányozna. De egyszer csak a fiú ott áll az ajtaja előtt, és arra kéri, menjen vissza hozzá. 
Lucas soha nem akarta elkötelezni magát egyetlen nő mellett, inkább élvezte a szabadságot. Viszont amikor az életében felbukkant Sage, akkor a lány megváltoztatta korábbi elképzeléseit. De utolérte őket a múltjuk, és tönkretett mindent. Vajon létezik-e számukra második esély úgy, hogy oly sok minden próbál az útjukba állni?



"Ugyan kinek kell az oxigén, ha megkaphatja Lucas Gibsont is?"


Miután befejeztem a Ne! Érints meg! c. kötetet nagyon vártam, hogy a folytatást is a kezembe vehessem, mivel úgy ért véget az első rész, hogy szívem szerint nyúltam is volna a másodikért, de sajnos nem tudok németül. A várakozás teljesen kikészített, ugyanakkor megérte várni rá. Laura Kneidl egy nagyon tehetséges írónő, akire érdemes odafigyelni. Nagyon tetszett a sorozat második része, és megtelt a szívem boldogsággal Sage és Lucas miatt!! Pontosan így kell folytatást írni, ami az első részt is felülmúlja.

Sage és Lucas elválása az első részben minden volt csak idilli nem, így akik olvasták már a Ne! Érints meg! kötetet azok tudják, hogy mennyire is szükség volt a folytatásra. Egyszerűen tudnom kellett, hogy mi lesz velük, mi is történt pontosan Sage-dzsel, és azt is, hogy vajon a mindent elsöprő szerelem lesz erősebb vagy a félelem? A történet minden egyes mozzanatában ez a két érzés csap össze, és szinte versenyt futva egymással akarják legyőzni a másikat. Sage traumákkal terhes múltja, és Lucas 'nem kell senki, csak az a bizony lány' attitűdje tökéletesen kiegészítik egymást, és megadják a kellő alapot a Ne! Veszíts el! -nek. Laura Kneidl nemcsak az érzelmekkel adaptál, hanem a félelmekkel, és a félelmekkel való küzdelemmel is. Ez a második rész sem gyengédebb, mint az elődje, ugyanakkor végre nemcsak a problémákat halmozza egymásra, hanem megoldást is talál rájuk. A kötet első fele egészen depresszív, és sokszor érzed azt olvasás közben, hogy nagyon benne vagy abban a bizonyos gödörben, és nem találod a kiutat, ugyanakkor az írónő nem hagy minket sokáig dagonyázni a sárban, és ha lassan is, de elkezd terelni a kifelé vezető út felé. Szeretem az írónő regényeiben azt, hogy habár New Adult könyveket ír, mégsem riad meg attól, hogy YA elemeket csempésszen az írásaiba. 

Az egyetemi környezet, a tanulás és az élet kérdései ugyanúgy bekopognak az ajtón, mint a tinikre jellemző félénkség és az, hogy Sage és Lucas kapcsolata a tét. Eleinte kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan is fogja tudni a problémákat megoldani az írónő, de aztán minden kétségem elszállt, mert ahol Lucas Gibson megjelenik ott nem lehet sokáig haragudni a másikra.

Minden kétséget kizáróan ő a kedvencem ebből a sorozatból, és nemcsak a megjelenése, hanem a belső értékei miatt is. Merem állítani, hogy minden könyvmoly álma egy olyan pasi, aki szeret olvasni, értelmes, intelligens és ennek fejében még helyes is. Na Lucas pont ilyen. Nálam vitte a prímet, és nagyon örülök, hogy végre őt is még jobban megismerhettem, és nemcsak a felszínt kapargatjuk vele kapcsolatban, hanem le is ásunk a mélybe.

A Ne! Veszíts el! egyik legfontosabb mondanivalója az, hogy nem baj, ha nem vagy tökéletes, ha van múltad, de csak rajtad áll, hogy hagyod e, hogy a múlt bemocskolja a jelent és minden egyes lépésedben ott legyen, és irányítson. Nem baj, ha félsz, de olykor segítséget kell kérni, és tenni kell azért, hogy jobban legyél. A Ne! Veszíts el! egy terápia, ami segít a boldogság felé terelni, és megmutatja, hogy a legmélyebb félelmek is valósak, ha te annak érzed. Nincsenek határok és elvárások azzal szemben, hogy kinek kell lennned, csak legyél önmagad és hagyd, hogy a környezeted is annak lásson, aki mindig is voltál. Nem egy sérült burok, hanem egy érzelmekkel és szeretettel teli személy.

Habár komoly témát pedzeget az írónő (családon belüli erőszak), mégis könnyed és légies a stílusa. Csavar a történeten, van ahol elvesz belőle, van ahol még többet ad, de az biztos, hogy a végsőkig hű önmagához, és úgy alakítja a történetet, hogy azt mondhassuk a végére, hogy igen, ezt érdemes volt elolvasni, és más, mint a többi romantikus, egyetemen játszódó NA kötet. Több, mert komoly és van mélysége.

A boldog pillanatokat ugyanúgy megmutatja, mint a hibákat, a rossz döntéseket, illetve a múlt árnyékát, amely bármikor bekopoghat az ajtón és ledönthet a lábadról. Pont azért, mert végig ott lebeg felettünk Damoklész kardja lesz még komolyabb és még mélyebb a történet. De nemcsak erre helyezi a hangsúlyt, hanem arra is, hogy nyissunk az újdonságok és ismeretlen felé, mert sokszor a boldogság a komfortzónánkon kívül terül el. Élj, légy merész, és ne félj hibás döntéseket hozni. Az élet maga a döntések láncolata és csak rajtad múlik, hogy megéled e a pillanatokat, vagy hagyod, hogy a múlt és annak kísértetei meggátoljanak ebben.

A történet nem hosszú, mégis jóval több, mint azok a romantikus történetek, amiket napjainkban olvasni lehet. Az írónő kemény témákhoz nyúlva mutatja meg az élet árnyoldalát, és azt, hogy sosem késő lépni, és nem gáz magunk mögött hagyni a múltat. Mindenkinek joga van az újrakezdéshez, és ahhoz, hogy éljen. Habár nekem Lucas a kedvenc karakterem a történetből muszáj vagyok Sage-et is megemlíteni, aki néhol nagyon felidegesített, néhol meg azt éreztem vele kapcsolatban, hogy darabokra törik a szívem és legszívesebben a saját kezemmel vetettem volna véget Alannek. Egy törékenynek tűnő, de annál inkább bátor lány ő, aki küzd a démonaival, meghozza a rossz döntéseket, de végül megtalálja a fényt, ami kivezeti a sötétségből. Összességében én nagyon szerettem ezt a részt is, minden bukkanója ellenére is, és örülök, hogy lehetőségem adódott olvasni az írónőtől. Tetszett, ahogy a szavakkal bánt, ahogy alakította a cselekményt, és ahogy szinte a semmiből megteremtette Lucast, viszont fontos megjegyeznem, hogy senki sem tökéletes, és nem is létezik olyan, hogy valaki az. Mindenkinek vannak tökéletlen pillanatai, rossz döntései, és őszintén ez így van rendjén. Laura Kneidl megmutatja, hogy érzelmek hadával és bonyodalmak tömkelegével is lehet happy end a vége.
" - Hogyan is félhetnék valamitől, amit ennyire tökéletesen helyesnek érzek?"

"Úgy beszéltünk egymással, mint két szomszéd, akik az időjárást tárgyalják meg, nem pedig úgy, mint két olyan ember, akik számos akadály ellenére mégiscsak megtalálták az utat egymáshoz."

"Egyre inkább kezdtem megérteni, hogy az emberek szakítás után miért nem tudnak barátok maradni."

"A fájdalmában a saját fájdalmam tükröződött."

"Hogy a fenébe lehet két napon belül ennyifélét érezni egyetlen ember iránt? A vágytól és a csalódástól kezdve a megvetésen és a haragon át a gyűlöletig éreztem én már mindent iránta, s közben olyan erősen vonzódtam hozzá, hogy az már fájt."

"Pontosan tudtam, milyen az, amikor az ember olyasvalakit szeret, akit soha nem kaphat meg, méghozzá olyan okokból, amelyekre semmilyen ráhatása nincsen."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Hercz Júlia: Gyöngy és Rubin

"Elinor Hawkrich nagyokat szökkent, amivel újra meg újra kiváltotta a nyolc évvel idősebb bátyja rosszalló pillantását és zsörtölődését...