Clarissa Wild: Evil Boys - Gonosz fiúk (Spine Ridge Egyetem 2.)

" - Nézz rám! - mondja, és megragadja az államat. - Nézz a férfira, akié ez a kibaszott punci!"

*

Szilárdan eltökéltem, hogy megfizettetem velük. Ehelyett ők törtek és gyötörtek meg. Én vagyok a szépreményű gyermek, akitől tökéletességet várnak el. Nappal apám kívánságának megfelelően a Spine Ridge Egyetemre járok, de amikor leszáll a sötétség, felveszem a maszkomat, hogy bűnözőkre vadásszak és elpusztítsam őket. Amíg egy éjszaka három gonosz fiúval nem találom szemben magam… Kai-jel, Nathannel és Milóval a Fantom Társaságból. Zárkózott, erőszakos, mocskos fiúkkal, akik megígérik, hogy a világ elé tárják önkéntes rendfenntartó tevékenységemet, és reflektorfénybe állítják veszélyes mellékállásomat. Megmutatják a világnak, hogy valójában milyen kíméletlen vagyok…hacsak nem kényszeríthetnek szexre. A testem a hallgatásukért cserében…És én igent mondtam. Szégyentelenül tesznek a magukévá, még a méltóságomra sincsenek tekintettel. Fondorlatos játékaikkal elérik, hogy már a józan eszemben is kételkedjek. És ami a legrosszabb…kezdem megszeretni a romlottságuk minden pillanatát. Amíg már nemcsak test a testek ellen, de négy egyszerre dobbanó szívről van szó. De ha valóban végigjárom ezt a pokolba vezető utat, akkor magammal viszem ezeket az ördögöket is. Figyelmeztetés: A regény olyan jeleneteket tartalmazhat, amelyek egyeseket felzaklathatnak. Megjegyzés: A könyv olyan jeleneteket tartalmaz, amelyekben több férfi zúg bele ugyanabba a lányba.

"Pont az a típus, akiért Kai megőrül. - De egyedül nehéz őt kordában tartani. - Itt jövünk mi a képbe - teszi hozzá Milo felvont szemöldökkel. - Vagy jobban mondva, megyünk el benne…"

A Spine Ridge Egyetem nem való mindenkinek. Aki itt egyszer belép, annak szinte lehetetlen a menekülés, nincs kiút, megrontanak és ott hagynak a padlón a srácok. Ha azt hittem, hogy a Sick Boys volt a durva, akkor ahhoz képest az Evil Boys maga az ördög. Ennyire romlott bully románcot, dark romance elemekkel sem olvastam még, de minden fejezetet imádtam, főleg azt, hogy már az elején kegyetlen és gonosz volt, hűen a címéhez.

Kai, Nathan, Milo na meg Lana... Ők fixen nem hagyják, hogy unatkozz az Evil Boys alatt. Ha egy toxikus, brutális, kegyetlen és semmihez sem hasonlítható történetre vágysz, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad. Sem a fiúkat nem kell félteni, sem pedig Lanát. Mindenkinek megvan a maga keresztje, mindenki másra gerjed és az fix, hogy ebben a kötetben nemcsak a testnedvek szabadulnak el, hanem a kegyetlenkedés is. Megtalálta a zsák a foltját, vagy inkább mondhatnám azt, hogy foltjait. Lana már az elején megmutatja, hogy egy erős és makacs hősnő, akit nehéz betörni, és ha ehhez meg kell alázni őt, akkor a fiúk meg is fogják. Nem mondanám azt, hogy a kezdeti kegyetlenkedések miatt olyan hű de nagyon szimpatikusak lettek volna számomra a srácok, de ahogy haladunk előre úgy megtudhatunk pár dolgot a múltjukból, és abból, hogy miért is lettek ennyire kegyetlenek és brutálisak. Persze Lana sem egy apuci pici lánya, hiába tűnik úgy a külvilág számára. Belül ő is romlott, neki is vannak hajlamai, amit a fiúk tökéletesen kielégítenek. Nem egy szokványos dark romance hősnő, hiszen sokkal erősebb, mint a megszokott női karakter típus az ilyen műfajú regényekben, viszont pont emiatt olyan erős és brutális az Evil Boys. Kai, Milo, Nathan és Lana sem fogja vissza magát, és a lehető legromlottabb oldalukat mutatják meg.

Maga a történet hasonló az elsőhöz, mégis különbözik attól. Maga a felépítés hasonló, hiszen a Spine Ridge Egyetemen játszódik, egy társaság kerül előtérbe,viszont most a rivális banda kerül középpontba. A három toxikus férfi karakter megvan, viszont ezúttal a hősnő is toxikus, sőt kegyetlen a maga módján, amivel már az első fejezetek alatt szembesülhetünk.

A három fiú közül Kai lett a kedvencem, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Milo eleinte annyira nagyon ellentmondásos volt nekem, hogy nem tudtam hova tenni, de szerintem semmi baj azzal, ha valaki szeret leuralva lenni, és Milo tökéletesen hozza ezt a karaktert, míg Nathan egy szadista, aki bosszút akar állni a világon azért, amit elveszített. Ők hárman jól tudnak együtt dolgozni, na meg máshoz is nagyon értenek, főleg ha a testek keveredésével van kapcsolatban.

A pikánsabb részek nagyon dominálóak, amivel nekem semmi problémám, mert többek között ezért is szeretem a dark romance regényeket, hiszen nem finomkodnak, és olyan felállásokat mutatnak be, amire nem is gondoltam volna. A srácok és a Lana közötti feszültséget jól kiegészítik a pikáns jelenetek, amik miatt hol lángra kaptak az oldalak, hol pedig el akartak égni, és mindig meg tudott lepni valami újdonsággal az írónő, ami miatt nagyon örültem. Egy igazán mocskos és merész regény az Evil Boys.

Eddig a Fantomos srácok úgy tűntek fel, mint a rossz fiúk, de ha jobban megnézzük őket, akkor ugyanúgy van mélységeik, mint a Koponya és Kígyó Társaságbeli fiúknak. Vannak titkaik, traumáik, amiket próbálnak leküzdeni, és amiért valamilyen szinten torzult a világképük. Tetszett ebben a kötetben az, hogy végig hű maradt önmagához, és nem próbált meg az írónő szépíteni azon a képen, amit kialakított a karaktereiről. A világ még mindig kegyetlen, és tényleg véged, ha kinéztek maguknak a srácok. Birtoklóak, tele vannak felesleges energiákkal, amiket le kell küzdeniük, és amik minden döntésüket meghatározzák. Lana, mint női karakter sem az a hercegnő típus, így őt sem kell félteni. Ők négyen nagyon jól kiegészítik a másik elborult elméjét és mocskos gondolatait. Összességében nagyon tetszett ez a második rész, nem hiába dark romance, mivel megmutatja a műfajra oly jellemző sajátosságokat, és a kegyetlenkedéssel sem spórolt az írónő. Ahogy haladtam előre úgy lett egyre kegyetlenebb a cselekmény, viszont ez kellett ahhoz, hogy még jobban megismerhessük a karaktereket, és belássuk amögé az álarc mögé, amit felvettek az Evil Boys alatt. Elsősorban a dark romance rajongóinak ajánlanám, akik nem félnek a brutalitástól, és akik merészek.

"És amikor Kai kihúzódik belőlem, aztán újra belém hatol, Nathan is ugyanezt teszi… Milóval. 

Jóságos ég! Kefélnek! 

Nem tudtam, hogy szeretők."

"Lana összevonja a szemöldökét, amikor Milo lepattan az asztalról, és magabiztos mosollyal meg a gatyájában egy hatalmas merevedéssel felé lépked. És a picsába, legszívesebben megpofoznám ezért, de attól valószínűleg csak még keményebb lenne."

"Szóval… a lányt, akit kerestünk, nem elég, hogy megtaláltad, még úgy meg is nyalogattad, mint egy nyamvadt nyalókát…"

"Picsába vele meg azzal a kurva finom és arrogáns hangjával."

" - Azt hitted, hogy idejössz, és következmények nélkül legyőzhetsz bennünket, Lana? - Tudhattad volna, hogy tönkre fogunk tenni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert többen nincsenek 2. (Mert többen nincsenek 2.)

*

A rejtélyes halálesetek száma nő, a feszültség pedig tovább fokozódik, hiszen a titokzatos szigeten rekedtek hiába próbálnak következtetni a gyilkos kilétére. Vajon ki lehet a titokzatos I.S.Meretlan? 

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte.

A „krimi királynőjének” remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal manga formában találkozhatnak vele az olvasók!

Ez a második rész még izgalmasabb volt, mint az első, és még több embert halt meg, mint a Mert többen nincsenek 1-ben. Egyre éleződik a helyzet, minden karakter gyanússá válik, és hiába gondolják azt, hogy elővigyázatosak, nem biztos, hogy meg tudják akadályozni az eredeti terv szerint kiötölt zseniális gyilkosságokat.

Ahogy elkezdtem olvasni egyből visszacseppentem a történetbe, és nem baj, hogy az első részt nem a hetekben olvastam, mert nagyon könnyű felvenni a fonalat, és szó szerint ott folytatódik ez a második rész, ahol az első abbamaradt.

A karakterek még mindig rejtegetnek valamit, még úgy is, hogy látszólag minden titkukat kiteregették, de mivel hárman is áldozattá válnak. Biztos vagyok benne, hogy nem mondott el mindenki mindent, és még nagy meglepetések fognak érni minket. Az egyes elhalálozások gyorsak, ám brutálisak.

Az ismeretlen házigazda még mindig nem jelentkezett, én viszont biztos vagyok benne, hogy valahol ott lesz a házban, egy titkos szobában vagy titkos átjáróban, mert képtelen vagyok elhinni azt, hogy a karakterek közül valaki a tettes, bár az igaz, hogy számomra az orvos nagyon gyanús, ugyanakkor ő a legkézzelfoghatóbb válasz, így biztos, hogy nem ő az, akit mi keresünk. Na meg aztán sose találom ki, hogy ki a tettes, és az eredeti Agatha Christie történetet nem olvastam, így duplán izgalmas számomra, hogy a Mert többen nincsenek végére érjek.

A feszültség tovább nő ebben a részben, hiszen ahogy haladunk egyre kevesebben lesznek a karakterek, és nehéz kitalálni, hogy ki lesz a következő áldozat. Nagyon kell figyelni a részletekre, a mimikákra és a képvilágra is, hiszen sokszor az apró részletek azok, amik segítenek elboldogulni ebben az ügyben.

Az illusztrációkat és a szövegkörnyezetet még mindig nagyon szeretem. A fekete-fehér, illetve szürke képkockák egyre erőteljesebbek, ahogy haladunk, és ahogy fokozódik a feszültség úgy érezzük azt, hogy hiába ez a manga sorozat fele konkrétan még nagyon sok minden fog történni, és a harmadik lesz az igazi finálé, ami megváltoztatja a nézőpontunkat.

Nem lepett meg, hogy hárman is kikerültek a képből, viszont a módszer igen. Ha valaki kicsit is gyanússá kezd válni a megszólalásai miatt, vagy látszólag tudni vél valamit, akkor biztos, hogy s következő képkockák alkalmával ki fog likvidálódni, és jöhet a következő kör találgatás, amit én rettenetesen élvezek, de azért remélem a két kedvencem túl fogja élni ezt a munkát, és épségben el tudják hagyni a szigetet.

Szerettem azt ebben a részben, ahogy elkezdtek a karakterek nyomozni, ahogy senkit sem engedtek teljesen el, mint lehetséges gyanúsított, mégis többször megmutatta, hogy hiába találtak valakihez indítékot a rejtélyes megbízó elintézte, hogy a nyom kihűljön és másfelé kelljen keresgélniük. 

A múlt és az ok, ami miatt a szigetre kerültek van akinél jobban előkerül, mert kísérti, de van akinél már szinte el is felejtettük, hogy miért van ott, és miért vállalta el ezt a kamu munkát. Ugyanakkor most már kevésbé lep meg az, ha valakit holtan találnak, mert az első rész felkészített rá, hogy ez lesz a cselekmény menete.

Összességében nagyon tetszett ez a rész, nem volt olyan hosszú, nagyon szépen tudtam is haladni vele, és megmutatta, hogy mindenki gyanús egészen addig, amíg holtan nem találják. A történethez meglehetősen illik a manga formátum, és szépen tud működni a képi világ és az írott szöveg. Izgatottan várom a harmadik egyben befejező részt, és azt, hogy ki a tettes és ki fogja túlélni a szigetet.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elsie Silver: Hopeless - Reménytelen (Chestnut Springs 5.)

"Azt hittem, ha felbosszantom az öcsémet, és otthagyok csapotpapot, akkor érezni fogok valamit."

*

Szerinte a lányt senki nem ítéli el a családneve miatt. 

Ezért felajánlja neki a sajátját. 

Beau Eaton a kisvárosi herceg fehér lovon. Jóképű, hős exkatona, aki már csak fájdalmas múltjával harcol. Bailey Jansen a helyi bár kirekesztett pultosa, félénk lány, aki rossz helyre született. Beau harmincöt éves, ízig-vérig férfi, Bailey huszonkettő, és… szűz. Aztán eljegyzik egymást. Pontosabban úgy tesznek, mintha jegyesek lennének. Fogadásnak indul, amit Beau mindenáron meg akar nyerni, de igazából mindketten csak nyerhetnek vele. Csak viselnie kell a jegygyűrűt, követnie kell Beau-t, és úgy kell tennie, mint aki fülig szerelmes a „vőlegényébe”. Eddig elég könnyű, nem igaz? 

Azonban ami zárt ajtók mögött történik kettejük között, felborítja a gondosan kitervelt menetrendet – az már nem csupán színjáték. 

Beau korábban azt mondta Bailey-nek, hogy soha nem lesz szerelmes. A lány pedig határozottan azt szeretné, ha a férfi meggondolná magát…

" - Bármikor meghalhatunk, Bailey. Ma kell megtennünk, ami boldoggá tesz minket."

Imádtam! Még több Chestnut Springs kell az életembe, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Hopeless volt az első Elsie Silver regény, amit olvastam. A többi Eaton fiú története még várat magára, de Beau meggyőzött, hogy bizony a többiek történetét is el kell olvasnom. Nagyon szeretem a cowboy románcokat, de Beau múltja miatt a Hopeless inkább post katonai románc kisvárosi idillel, és egy olyan női hősnővel, akit nem a jelleme alapján ítélnek meg, hanem a családja miatt.

Már amikor elkezdtem olvasni éreztem, hogy jó lesz, és úgy örülök, hogy igazam lett. Teljesen odáig voltam Beau és Bailey párosáért, a szívembe zártam őket, és egy bizonyos ponton össze is törték azt. Elsie Silver megmutatta ezzel a regényével, hogy milyen az, ha megmutatja az erejét, azt, ha traumákra építi fel a cselekményt és két olyan karaktert sodor egymás útjába, akik alapvetően nem biztos, hogy egymásra találtak volna. Ha a trope-kat nézem, akkor kisvárosi románc, aranyifjú x kirekesztett pultos, nagyon sok angst van benne, a fake marriage-ért meg oda és vissza voltam, az age gapről nem is beszélve. A való életben nem vagyok odáig a házasság gondolatáért, de könyvekben nagyon szeretem a fake marriage trope-t, hiszen van benne valami, ami nem ereszt, és persze az sem hátrány, hogy a férfi karakter esik először szerelembe. Beau múltja miatt van egy jó nagy adag PTSD is a kötetben, night terrorral megfűszerezve, míg Bailey oldaláról kirekesztettség, és ezek azok a témák, amik igazán megalapozzák a Hopeless - Reménytelen hangulatát, és ezek miatt szeretünk bele annyira a történetbe. Két "sérült" lélek talál egymásra, és megtanítják a másiknak, hogy nem kell megfelelni az embereknek, hiszen sokkal fontosabb a boldogság, és az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Az age gapért szerintem illegálisan odáig vagyok, és nem tudok ellenállni az olyan romantikus regényeknek, ahol a férfi karakter valamennyivel idősebb. Tetszett, hogy ebben a kamu kapcsolatban Bailey volt a fiatalabb, és Beau a tapasztaltabb, az idősebb. Nagyon megkedveltem nemcsak a párosukat, hanem külön-külön is őket, főleg Beau-t, akit nagyon a szívembe zártam, és aki már a legelején megmutatta, hogy nagyon kell vigyázni vele, mert percek alatt képes összetörni a szívedet.

A traumák megjelenítése miatt nemcsak kapott egy komolyabb felütést a regény, hanem élethű, kézzelfogható is lett miatta. Az írónő nem szépített semmin, és megmutatta, hogy ha készek vagyunk a traumákat legyőzni vagy éppen elfogadni azokat, akkor igazából semmi sem állíthat meg minket abban, hogy elérjük a célunkat, kitörjünk a béklyóinkból, és azt tegyük, amit a szívünk diktál, és emiatt tartom nagyon fontosnak ezt a regényt.

Beau és Bailey között már az első találkozás alkalmával érezhető a kémia, a jó kis angst csak még többet tesz hozzá, és tagadhatatlan, hogy a humor is megvan kettejük között. Aprólékosan, a maga lassabb tempójában találnak egymásra, de miután ez megtörténik lesz igazán pikáns a történet, és nincs is jobb, mint egy jó kis hálószobai jelenet, na meg egy olyan férfi karakter, aki nagyon is jól tudja magáról, hogy mit miért csinál.

Amit nagyon szerettem ebben a kötetben, persze a karaktereken kívül, az az hogy nagyon jó témákhoz nyúlt az írónő, és nem félt a kényesebb részektől sem. Beau múltját úgy építette fel, hogy az kihatással legyen a jelenre, és Bailey karakterét is úgy alkotta meg, hogy egy ponton ki kelljen törnie a kisvárosból, az előítéletekből és esélyt kell kapjon arra, hogy megmutassa ki is ő, és ne azt a hamis képet kapjuk róla, mint amit a város lakói gondolnak róla. Érzelmileg egy igazi hullámvasút, hiszen ahogy a való élet, úgy a Hopeless is nemcsak vidámság, hanem tele van fontos döntésekkel, érzelmekkel és felismerésekkel, amik hatással vannak a cselekmény lefolyására. Nagyon tetszett az a kötetben, hogy Bailey Beau mellett elkezdett kinyílni, és még ha fenntartásokkal is kezelte az embereket és a lehetőségeket nem félt lépni, és úgy alakítani az életét, ahogy azt Beau előtt elképzelte. Az írónő annyira szépen megírta a történetüket, hogy nem akartam, hogy vége legyen, emiatt próbáltam beosztani a kötetet, de csúfos kudarcot vallottam, mert az az igazság, hogy nehezen tudtam távol tartani magam Beau és Bailey párosától. Ha a következő nagy kisvárosi romantikusodat keresed, amiben szexi cowboyok, és szexi ex-katona, na meg hokis is feltűnik, akkor ne hagyd ki Elsie Silver Chestnut Springs sorozatát!

" - Nem kéne egy kicsit alázatosabbnak lenned? Jót tenne. Építi a jellemet."

" - Ez őrület! Hát persze hogy nem igazságos! Ahhoz képest, hogy mennyi mindent láttál a világban, elképesztően idealista vagy, Beau! A jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Nem kell mindig hősnek lenned! Nem kell mindenkit megmentened."

"Az agyam egy gonosz perszóna, hogy így az arcomba vágja az igazságot."

"Meg kell állapítanom, hogy ebben az álkapcsolatban a huszonkét éves fél az érettebb."

"Nem, amikor Bailey az enyém lesz, az nem lesz egy percig sem megjátszás. Nem azért kellek majd neki, hogy fenn tudja tartani magát, és nem fogom ezen a módon sem kihasználni őt. Azt akarom, hogy csak azért kelljek neki, mert elviselhetetlen számára a gondolat, hogy nem vagyok az övé"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme (Orczy Mimi kalandjai 5.)

"Weisz Manci még életében nem látott ilyen pimasz cselédlányt, pedig lassan húsz éve állt a pult mögött."

*

Orczy Mimi és hűséges szobalánya, Anka egy kellemes nyári vakációra érkezik Imrei gróf és felesége erdélyi otthonába, ám a háziaknak fogalmuk sincs arról, hogy a két lány még korábban helyet cserélt egymással! Míg Anka ezúttal az úrilányok életébe kóstol bele, addig Mimi a személyzet mindennapjaival és teendőivel ismerkedik… De nem sokáig, mert a megérkezésük után nem sokkal szörnyű bűncselekmény történik a házban: a kastély könyvtárszobájában ugyanis valaki meggyilkolja a ház urát! De kinek állhatott az útjában az öreg Czibere gróf? A gyerekeinek, Ágostonnak és Katalinnak, akiket kizárt volna az örökségből? Vagy netán valaki a személyzetből orrolt meg rá annyira, hogy elvette az életét? 

A cselédruhába bújt Mimi nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy a kastélyban mindenkinek van valami takargatnivalója – a kérdés csak az, hogy fel tudja-e göngyölíteni az esetet, és megtalálja-e a gyilkost, mire Kolozsvárról megérkezik egy igazi detektív!

" - Megőrzöm a titkodat, ha te is az enyémet - kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót."

Elérkeztünk a sorozat utolsó előtti részéhez, ahol Anka és Mimi szerepet cserélnek. Ezalatt a kötet alatt és a cserének köszönhetően Mimi még inkább kibontakozhat, szabadabban mozoghat és beleshet a szolgálók életébe. A helyszínünk ezúttal Erdély és egy erdélyi kastély szellemének nyomába eredünk, na meg egy gyilkosság is keresztezi Mimi útját. Nagyon tipikus, hogy mindegy hova megy Orczy Mimi a baj akarva-akaratlanul, de rátalál.

A végzetes vonatút után már csak idő kérdése volt mikor talál rá legközelebb a baj Mimire és Ankára, azt viszont nem gondoltam volna, hogy már a kastélyba érkezés első estélyén szembejön velünk a halál. Ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesz egyre jobb és jobb az Orczy Mimi kalandjai. Mimi minden egyes kötettel egyre jobban megmutatja, hogy ki is ő, és hogy a társadalmi elvárásoknak fittyet hányva vág bele a nyomozásba. 

Ezzel is megmutatva, hogy nem egy bajba jutott kisasszony ő, akit meg kell menteni, hiszen eszes és képes gyilkosságokat felgöngyölíteni. Erre példa az eddigi megjelent kötetek, de ahogy egyre többet olvasunk a sorozatból, úgy az ügyek is egyre komolyabbak, és furfangosabbak lesznek. Árnyaltak, részletgazdagok, és tényleg gondolkodni kell, hogy rájöjjünk a gyilkos kilétére. 

Tudtam, hogy Erdélyben is meg fogja találni a baj a lányokat, de azt nem gondoltam volna, hogy az eddigi legrészletesebb és legfurfangosabb ügy elébe nézünk. Akár idilli is lehetne a helyszín az erdélyi kastély miatt, de útközben sokkal komolyabb felütést kap, mint amire számítanánk. Egy erdélyi kastély, ahol éjszaka nemcsak egy szellem garázdálkodik, hanem ahol családi titkok és a gyilkos is az árnyak között bujkál. Ugyan mi baj lehetne abból, hogy Mimi elkezd nyomozni?

Az alap és a nyomozás lefolyása már olyan hangulatot ad, mintha egy detektívregényt olvastam volna. Ruff Orsolya nagyon figyelt a részletekre, a nyomokra és a kirakós darabjaira, hogy a végén összeálljon a kép, és megmutassa, hogy mennyire zseniális is Az erdélyi kastély szelleme. Minden részlet és apró nyom a végére a helyére kerül, és megmutatja, hogy végig ott volt előttünk a válasz, csak össze kellett volna rakni a kirakós darabjait. Minden Orczy Mimi kalandjai kötetnél elámulok, hogy milyen eszes is Mimi, és nem lehet túljárni az eszén.

Mimi és a nyomozás mellett úgy érzem, hogy Anka az új szerepében egy kicsit elveszett. Örültem volna, ha több szerep jut neki, viszont így is nagyon izgalmas olvasmány Az erdélyi kastély szelleme. Tetszett az a kötetben, hogy hozza a tőle elvártakat, a megszokott hangulatot, és úgy igazán megmutatja, hogy nem lehet csak úgy túljárni Mimi eszén. Érdekes volt továbbá látni, ahogy Anka próbál azonosulni az új helyzettel, és nem lebuktatni Mimit azzal, hogy nem ő Orczy kisasszony.

A kastély lakói közül a leginkább Maci nénit kedveltem meg, aki egy igazán leleményes öreg hölgy. Tetszett, ahogy megvezette a rokonait, és ezáltal megláthatta azt, amit alapvetően nem látott volna. Jól állt neki ez a törékeny szerep, még úgy is, hogy alapvetően egy eléggé erős személyiség, akit nem lehet csak úgy félreállítani, és akit nem lehet csak úgy meglepni, ám Miminek ez mégis sikerült. 

Mint minden Orczy Mimi kalandjai kötetben, úgy Az erdélyi kastély szellemében is van melléklet, méghozzá receptek formájában, amit biztos, hogy egyszer ki fogok próbálni, mert nagyon jól hangzanak, és szeretem ezeket a plusz dolgokat, amiket a kötet ad. Ruff Orsolya nagyon szépen hozzászoktatott minket a jóhoz, és rendesen hiányolnám, ha nem lenne minden kötet ennyire extra, ha nem lenne benne valami plusz.

A bűntény és a körülötte való nyomozás tökéletesen megmutatja, hogy egyik család sem tökéletes, és mindenhol vannak titkok, igen ám, de a Czibere család megmutatja, hogy nem minden titok rossz dolog, és sorsok változhatnak meg miatta. 

Maga a cselekmény aprólékosan van felépítve, minden egyes elejtett elem segít a nyomozásban, és abban, hogy Mimi még közelebb kerüljön a gyilkos leleplezéséhez, és ebben holmi nyomozók sem akadályozhatják. Az erdélyi kastély szelleme az első önálló ügye, és remekelt benne. Örülök, hogy az írónő megadta neki a lehetőséget, hogy bizonyítson, és élvezet volt olvasni, ahogy összerakta a kirakós darabjait, az okfejtéseit és azt, ahogy felgöngyölte a gyilkosságot. A kötet vége meg várakozással töltött el, és alig bírom kivárni, míg megjelenik a sorozat utolsó, egyben zárókötete, amire remélhetőleg nem kell már sokat várni!

" - Semmi sincs rendben - morogta az orra alatt Rozi."

"Tényleg, hol van Rézi?"

" - Megőrzöm a titkodat, ha te is az enyémet - kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót."

"Weisz Manci még életében nem látott ilyen pimasz cselédlányt, pedig lassan már húsz éve állt a pult mögött."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland Saga 5. (Vinland Saga 5.)

*

Askeladd csapata télire egy angol faluban táborozik le, mit sem tudva arról, hogy Thorkell serege nem messze tőlük ugyanígy tett. Egy falusinak sikerül elmenekülnie és hírt vinnie a dánok hollétéről, és az üldözés a kegyetlen hideg és a nehéz terep ellenére folytatódik. Askeladdnak azonban nem csupán az ellenséges harcosokkal és az éhezéssel kell szembenéznie, hanem a táborán belüli árulásokkal is, amelyeknek hol elkövetője, hol elszenvedője lesz…

Ez az ötödik rész valami brutál kegyetlen volt! Amikor belekezdtem a mangába, pont arra számítottam a vikinges vonal miatt, hogy ennyire véres és brutális lesz, és minden egyes eddigi rész ilyen, viszont úgy érzem, hogy a Vinland Saga 5. az eddigi legvérmesebb és legkegyetlenebb. Végre megérkeztünk az igazán véres részekhez, ahol tényleg úgy hullanak a karakterek, mintha annak nem lenne súlya, és úgy gyilkolásszák egymást a vikingek, mint még soha.

Askeladd, Thorfinn és Thorkell kalandjai, vagyis inkább viszontagságai folytatódnak a manga ötödik részében. Brutálisan jó volt ez a rész, a tél viszontagságaival mit sem törődve menetelnek előre a vikingek, és jaj annak, aki az útjukba kerül. Míg az elején Askeladd és Thorkell külön-külön utakon jár, addig a végére találkoznak, de ebben nincs köszönet.

Végigkíséri az utunkat árulás, kegyetlen gyilkolászás, vérengzés, egy falu megsemmisítése, elégedetlenkedés, a vikingek részéről felüti a fejét egy kisebb fajta lázadás, ám ez nem tart sokáig, és ahogy haladunk úgy lesz egyre kiélezettebb a helyzet. Sem Askeladd, aki még mindig egy kegyetlen vezér, sem pedig Thorkell nem ússza meg a kegyetlen telet, de azt hiszem időszerű, hogy ne csak a csatákat és a rajtaütéseket lássuk, hanem a zord valóságot is, a várakozást, a tétlenkedést és azt, hogy nem csak összecsapásból áll a vikingek élete. Mindezt korhű környezetben, sallangoktól mentesen mutatja meg Jukimura Makoto. Néhol brutálisabb és véresebb eszközökhöz nyúl, néhol kegyetlen, de az biztos, hogy illik ahhoz a korhoz, amit megjelenít a manga lapjain.

Ez az ötödik rész mutatja meg igazán a manga valóságát. Elkezd egyre sötétebb lenni a kép, és egyre inkább kezd előjönni a politikai vonal is a portyázások és a bosszú mellett. Azonban a bosszú most kicsit háttérbe szorult, amit nem bánok, mert még bőven van Thorfinnak ideje bosszút állni, és elégtételt szerezni az édesapja miatt. Kevesebb szerephez jutott most, de amikor megkapta a lehetőséget, akkor megmutatta, hogy már egyáltalán nem kell félteni őt. Egyre felnőttesebb, egyre megfontoltabb, és végig ott lebeg a szeme előtt a cél, ami Askeladd megsemmisítése.

A hatalomért folytatott játszma tovább éleződik, és lassan szembekerül a két ellentétes csapat; Askeladd csapata és Thorkell csapata. Mind a ketten valahol őrültek, de talán Thorkell az őrültebb kettejük közül. Míg Askeladdnak céljai vannak, addig Thorkell mindent az élvezetekért, a vérontásért, és az izgalomért tesz, ami kiemeli őt a többi viking közül. Megmutatja, hogy milyen más értékrenddel rendelkezik, mint pl. Askeladd vagy Thorfinn.

Knut herceg még most sem bontakozott ki, számomra olyan ő, mint egy elkényeztetett, hisztis gyerek, aki nem tudja átlátni a helyzet komolyságát, aki csak sodródik az árral, és aki eddig nem sok vizet zavart, nem igazán kapunk belőle sokat, és még mindig kérdéses, hogy mit is gondolok róla. Reméltem, hogy ebben az ötödik részben nagyobb jelentőséget fog kapni, de ez nem így lett, viszont remélem lassan kiderül, hogy mit is keres ő ebben a vikinges mangában.

Ami különösen tetszett ebben a részben az az, hogy Jukimura nem hanyagolja el a megszállt falvak helyzetét sem, hiszen bemutatja, hogy mégis min kell keresztülmenniük egy-egy megszállás alkalmával, amit igazi brutalitással szemléltetnek a képkockák.

Ha szerencséjük van nem mészárolják le őket, és teljesíthetik a vikingek kéréseit, amik hol abszurdak, hol lehetetlen megfelelni nekik. Az éhezés és a tél hadjáratai nemcsak a falu lakóit sínyli meg, hanem a vikingeket is, akik emiatt ingerlékenyebbek, lobbanékonyabbak és sokkal könnyebben elborul náluk az a bizonyos.

Összességében nagyon élveztem ezt a részt, és örülök, hogy ahogy haladunk előre egyre többet és többet láthatunk a vikingek portyázásából, Thorfinn bosszúja is aprólékosan mutatkozik meg, és mutatja meg, hogy ha kell tud várni, és nem feltétlenül meggondolatlanul viselkedik. Askeladd, Thorfinn és Thorkell hármasa gondoskodik arról, hogy ne legyen eseménymentes a Vinland Saga ötödik része sem. Ha érdekel a vikingek világa, és szeretsz mangákat olvasni, akkor semmiképp se hagyd ki Jukimura Makoto Vinland Saga sorozatát!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Becka Mack: Fall wit Me - Zuhanj velem (Playing for Keeps 4.)

" - Szexelünk a tengerparton, a privát medencénkben, a teraszon."

*

Egyéjszakás kalandnak kellett volna lennie. De mi van, ha nem tudják maguk mögött hagyni? 

Jaxon Riley három dologban kiváló: balhé kirobbantásában a jégen, nők felszedésében a meccsek után, és otthon a világ legjobb cicaapucijának lenni. A kapcsolatok sajnálatos módon nem fértek fel a listára… 

Lennon Hayesnek épp a nászútján kéne lennie, ehelyett magányos szingliként nyaral egy mogorva, tetovált férfi szomszédságában, aki még a partnerét is elüldözte a szállodából. Egymásba botlanak a bárban, ami civakodásba és koktélozásba torkollik, aztán a lány azon kapja magát, hogy az ellenség ágyában kötött ki, úgyhogy még napkelte előtt lelép. Lennon terve, miszerint egy új városban kezd új életet, remekül alakul, egészen addig, amíg el nem kezdi az új munkáját: ő a Vancouver Vipers új fotósa. Hogy ki a védő, aki mogorva tekintettel méregeti a terem másik feléből? Az egyéjszakás kaland, akivel nem kellett volna többé találkoznia. Még szerencse, hogy egyikük sem keres komoly kapcsolatot… 

Jaxonnak nem szokása szerelembe esni, ám ha mégis megtörténik, nem hajlandó egyedül csinálni. Azt akarja, hogy ha ő zuhan, zuhanjon vele Lennon is.

"A macska miatt jöttem, a lakótársakból szerelmesek sztori miatt maradtam."

Ha nem tudod, hogy mit kezdj magaddal az Off-Campus sorozat után, akkor had mutassam be neked Becka Mack Playing for Keeps sorozatát, ami felnőtt hokisokról szól, tele van érzelmekkel, szerethető karakterekkel, hokival, erős férfiakkal és olyan románcokkal, amikért tűzbe mennél. Ez alól Jaxon és Lennon sem kivétel, aki nem mindennapi módon találkoztak, és nem éppen tehermentes az egymásra találásuk, de pont az a jó a Zuhanj velem c. kötetben, hogy tele van megoldásra váró problémákkal, egy makacs hokissal és egy nagyon belevaló fotóssal, akinek újra kell kezdenie az életét.

Imádtam ezt a részt, főleg Jaxon és Kesztyű miatt, na meg a humoros és pikáns részletek miatt. Ahogy elkezdtem olvasni egyből csillapult az Off-Campus hangoverem, amiért nem lehetek eléggé hálás, mert végre egy hokis történet, ami kihozott ebből a gödörből, amitől nem tudtam kimászni. Tökéletes alapot adott egy nem is olyan új mániámnak, hiszen nagyon szeretem Becka Mack Playing for Keeps sorozatát. Lennon az a női karakter, aki kellett Jaxon mellé. Mind a ketten hatalmas batyut hordanak a hátukon, és kell a másik ahhoz, hogy ez a batyu ne teher legyen, hanem egy új lehetőség. Míg Lennon a befuccsolt majdnem házassága elől menekülve kezd életet Vancouverben, addig Jaxon a hokicsapatnak másfél éve a tagja, aki egész életében azt érezte, hogy nem kell, hogy senki sem törődik vele, senkinek sem igazán fontos ahhoz, hogy hosszútávon elköteleződjön mellette, és aki saját maga is azt érzi, hogy nem érdemli meg a szerelmet, azt hogy foglalkozzanak vele, és valakinek ő legyen a fontos, az a személy, akinek nem fordítanak hátat, és akkor is ott vannak mellette, ha hibázik, vagy ha segítségre van szüksége, akkor is, ha nem mondja ki, hogy mire van szüksége.

Eddig a srácok közül Jaxon története hatolt a legmélyebbre. Nagyon megérintett a sorsa, azok a megpróbáltatások, amiket át kellett élnie, és ahogy végig érezte magát a kötet alatt. Még, amikor ott volt előtte a boldogság sem mert élni neki, nem merte elhinni, hogy megérdemli, és ez teljesen kicsinált érzelmileg. Nagyon megviselt, és a szívemen viseltem a sorsát. Azóta szerettem volna olvasni az ő történetét, amióta örökbe fogadta Kesztyűt, és esélyt adott ennek az édes cicának a családra, és a boldogságra.

Lennon élete sem bukkanómentes, hiszen eléggé szokatlan szituációban mutatkozik be előttünk, de már amikor megjelent tudtam, hogy sem én, sem pedig Jaxon nem fogunk unatkozni a Zuhanj velem alatt. Ha a trope-kat nézem, akkor egyéjszakás kaland, grumpy x sunshine, hokis x fotós, he fall first, runaway bride és found family. A karaktereink idősebbek, így a problémák és a felmerülő nehézségek is komolyabb hangsúlyt kapnak. 

Maga a cselekmény elsőre hosszúnak tűnhet, de ahogy elkezdjük ez már fel sem merül, annyira a rabjai leszünk a kötetnek. Becka Mack sorozata, és a Fall with Me is tele van érzelmekkel, szerethető ám makacs férfi karakterrel, egy olyan hősnővel, aki ott van Jaxon mellett, aki türelmes, aki tudja, hogy mit akar és kivárja a megfelelő pillanatot.

Imádtam Jaxon és Lennon párosát, azt a dinamikát, ami kettejük között van, és ha van pár, akiknek együtt kell lennie, akkor ők azok. Nemcsak támaszkodhatnak egymásra, hanem olyan apróságokra is figyelnek, mint a gyerekkori álmok megvalósítása, a kedvenc virág beszerzése vagy éppen a Kesztyűről való gondoskodás. Nemcsak Jaxon mutatja meg, hogy a tetovált és mogorva külső alatt egy softy, hanem Lennon is, hogy a múltbéli csalódások után is képes nyitni, és megszerezni magának azt, akit akar.

Amit a legjobban értékeltem a kötetben az az, hogy tele van szeretettel, humorral, édes pillanatokkal, ugyanakkor a szenvedélyt sem vetette meg, és úgy volt tökéletes, ahogy van. Nagyon jó volt látni, ahogy a srácok befogadták Jaxont, akkor is, ha ő maga ezt csak nagyon sokára realizálta, ahogy valódi barátokká, és szó szerint egy családdá váltak, akik ott állnak mögötted, ha arra van szükséged, de a kispadról is tudnak szurkolni, ha épp azt érzed, hogy megfulladsz vagy össze vagy zavarodva, és egyedüllétre vágysz, mert ezek a hokis srácok akkor is ott vannak, ha kész vagy kihúzni a fejed a csigaházadból, és kész vagy meglátni a valóságot, azt ami végig ott volt előtted, csak féltél megnyílni, és féltél az elutasítástól. Valószínűleg minden résznél azt mondom, hogy ez a kedvenc részem, de Jaxon és Lennon története hatalmas kedvencem lett. Imádtam a dinamikájukat, a kis életüket, amit kialakítottak, és jó volt látni, ahogy Lennon kiegészítette Jaxont, és ahogy Jaxon megmutatta Lenonnak, milyen az ő világa, és azt, hogy van neki benne hely, még ha fél is beismerni. Ha szereted a hoki románcokat, és kész vagy belevetni magad egy nagyon szerethető sorozatba, akkor ne hagyd ki a Playig for Keepst Becka Macktől, de ha csak egy szívmelengető történetet olvasnál az újrakezdésről és a félelmekről, akkor a Zuhanj velem tárt karokkal vár!

"Hogy a húsz perc hatvanná, majd a hatvan perc két órává változik, és mire észbe kapunk, mindketten részegek vagyunk, centikre egymástól, egyre több igazságot keverünk a légből kapott sértéseinkbe, jelentéktelen beszélgetésünkbe, és közben könnyedén nevetgélünk."

" - Azt kell tenned, ami a legjobb neked, Len. Ha ez azt jelenti, hogy valahol máshol kezded újra, akkor tedd azt. Az életben egyszer tedd végre magad az első helyre!"

" - Mindig is az idegesítő volt az eseted. 

- Te vagy az esetem - morogja. - Csak te."

" - Te vagy a legjobb barátom, a vonalam és az otthonom."

" - Nincs semmi ezen a világon, ami elszakíthatna tőled, Jaxon."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 5. (Könnyhold Birodalom 5.)

*

A nyári szünetet kihasználva Mia hazatér a birodalomba. Kifárasztják a napokon át tartó összejövetelek meg estélyek, és mihamarabb vissza akar menni az akadémiára. A hazaúton azonban ismét nyugtalanítani kezdte a jövőben rá váró guillotine, ezért Ludwiggal az oldalán minden erejével azon van, hogy valahogy elkerülje a végzetét. 

Mindeközben a birodalom bukásának közvetetten előidéző személy látogat el Miához. Vajon a sorsa fordulópontjához érve Mia képes lesz kikövetkeztetni a helyes választ? A korábban ügyetlen hercegnő eredetileg önző cselekedetei végül nagyban megváltoztatják a jövőt, és a sorsával dacol ebben az egyedülálló, jövőt megváltoztató fantasyban!

"Egy unikornis hajdísz"

Elérkeztünk a Könnyhold Birodalom ötödik részéhez, ami egy átvezető rész az eddigi és a következő részek előtt. Azt érzem, hogy ez a rész egy igazi vízválasztó, hiszen itt már látjuk, hogy mindazon változások, amiket Mia eszközölt sikerrel jártak, és elkezdett változni a jövő, de a guillotine elkerülése még messze van, de az irány nagyon jó, és Mia is a javára változik ezáltal.

Míg az előző részekben Mia hercegnő sorsa a hangsúlyos, addig ebben már a birodalom sorsa is jobban előtérbe kerül, sokkal fontosabb, mint eddig. Emiatt ez a kötet sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint az eddigiek. Mia azt is megtapasztalhatja, hogy milyen az, ha törődnek vele az emberek, milyen ha vannak barátai, akikre számíthat, akik ott állnak mellette, és akik akkor is meglátogatják, ha éppen beteg, vagy nincs jó színben.

Az eddigi önző tettek is úgy látszik, hogy beérnek, és megmutatják a hosszú távú következményeket. Igaz, hogy önös cél vezérli Mia hercegnőt, mégis azt érzem, hogy ezek a döntések nem hiábavalóak, hiszen útközben ő is változik, és ami eddig önzés volt, az most szíven hordott döntés, amit örül, hogy meglépett, és ami segít nemcsak a birodalmon, de végső sorban rajta is.

A történet egyre jobban kirajzolódik előttünk, és már sokkal nagyobb a hézag aközött a Mia hercegnő között, aki az első részben volt, és aki most. Már nemcsak a célját tartja szem előtt, hanem elkezdett változni, és érdekli, hogy egy-egy döntése milyen hatással bírhat a körülötte lévőkre, vagy a birodalomra. Sokat tesz azért, hogy megváltoztassa a sorsát, de közben élvezi is, hogy hatással lehet a dolgok alakulására, és bölcsen úgy alakítja a birodalom döntéseit, hogy azok neki is kedvezzenek.

A politikai kérdések jobban előjönnek, mint eddig, de ennek most kifejezetten örültem, mert érdekes volt látni, ahogy egy-egy gondolat/ötlet megformálódott Mia hercegnő fejében, aztán ezek a gondolatok szárba szökkennek, és talajt találtak maguknak a megvalósításhoz. Az árva gyerekek sorsa ugyanúgy előjött, mint egy törzs élete, akik Mia előző életében ellene fordultak a döntései következtében.

Érdekes volt azt látni, ahogy olyan események kezdenek el kivirágozni, amik eddig ismeretlenek voltak Mia életében, hiszen ahogy változásokat akar elérni, úgy olyan részletek is előkerülhetnek, amik az előző idősíkban el voltak rejtve, vagy Mia döntései végett nem tűntek hangsúlyosnak, pedig a legtöbbször épp azok a döntések a legfontosabbak, amiknek nem tulajdonítunk akkora jelentőséget, és erre Könnyhold Mia hercegnő sorsa a legjobb példa.

A Könnyhold Birodalom problémái sokkal jobban előtérbe kerültek ebben a részben, mint eddig. Már nemcsak a háttérben mozognak Mia mögött, hanem átvették az irányítást, és ösztönzik Mia hercegnőt arra, hogy cselekedjen. Már nemcsak a kárelhárítás a cél, hanem a Birodalom feszültségeinek oldása. A politika és a Birodalmat érintő ügyek szépen kiegészítették egymást, és cselekvésre ösztönözték Miát.

Amit nagyon szerettem ebben a részben az az, hogy hiába önző Mia hercegnő, mégis már most hatalmas fejlődésen ment keresztül, és ez minden megmozdulásán látszik. Kezd felnőni a feladatához, és ahhoz a Miához, aki képes lesz elkerülni a bitófát, és aki a Birodalom sorsát képes lesz megváltoztatni, továbbá olyan ráhatása van az eseményekre, amiről nincs is tudomása.

Összességében nagyon kedveltem ezt a részt is, a manga utáni lightnovel részletek szépen kiegészítik a teljes képet, és megmutatják azt, amit eredetileg a lightnovelben olvashatnánk. Az illusztrációk és a szövegbuborékok még mindig nagyon jól kiegészítik egymást, és igazán tempósan lehet haladni a Könnyhold Birodalom ötödik részével is. Ha téged is érdekel Könnyhold Mia sorsa, ne hagyd ki a manga ötödik részét sem!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)