Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját (Finlay Donovan 5.)

"A fekete ruhás, vakítóan fehérre keményített galléros nő szigorúan mért végig királyi borszékéből."

*

Lehet, hogy Finlay Donovan szekrényében csontvázak lapulnak… de legalább a kertjében nincs elásva senki. 

Mrs. Haggerty, a környék önjelölt őrangyala és örökös pletykaforrása most a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, ha a hóhért akasztják: holttest kerül elő a hátsó udvarából, és bár a rendőrség hamar tisztázza a nőt a gyanú alól, a háza lezárt bűnügyi helyszín marad. Valahol így meg kell húznia magát… és mi más lenne kézenfekvőbb, mint Finlay nappalija, pont az utca túloldalán? 

Finlay-nek és Verónak azonban esze ágában sincs újabb gyilkossági ügybe keveredni, vagy lemondani a hálószobájáról. Négy hónap alatt annyi hullával hozta őket össze a sors, hogy abból egy életre elég, és most már sokkal szívesebben osztanák meg az ágyukat valaki mással… De amikor a nyomozás szálai Finlay exéhez, Stevenhez vezetnek, nincs választásuk: kénytelenek beleásni magukat Mrs. Haggerty titkaiba, mielőtt a rendőrség náluk is elkezdene szaglászni. 

Ezúttal viszont a kérdés nemcsak az, hogy ki a gyilkos, hanem hogy ki marad talpon, mire minden titokra fény derül.

" - Ez most karma, ugye? Tök úgy érzem, mint akit utolért. Már csak egy doboz fánk hiányzik, meg egy bevásárlószatyor a fejünkre."

A Finlay Donovan sorozat az, amit egyszerűen nem tudok megunni. Imádtam a Finlay Donovan megássa a sírját is, és valami eszméletlenül szórakoztató volt. Ez az a cozy mystery sorozat, amit a hét bármelyik napján élvezettel tudok olvasni, és ami megmutatja, hogy megfelelő könyvekkel ez a műfaj is nekem való lehet. Elle Cosimano írásai mindenképp, mert baromira élvezhetőek, és bárkit képesek kirángatni az olvasói válságból!

Ezt a részt is legalább annyira élveztem, mint a sorozat nyitókötetét, ha nem jobban. Zseniális volt! Megint teljesen odatapadtam az oldalakhoz, és egyszerűen nem akarom, hogy ez a sorozat valaha véget érjen. Nagyon szórakoztató, minden egyes kötetben van gyilkosság, egy ügy, amit meg kell oldania Finlaynek és Verónak, még akkor is, ha éppenséggel semmi közük hozzá. A Finlay Donovan megássa a sírját az eddigi legszórakoztatóbb rész, de ezt nagyrészt Mrs. Haggertynek tudom be, aki egy olyan szomszéd néni karakterét formázza meg, akivel senki sem akar rosszban lenni, mert mindenhol ott van a füle és mindenről tud. De mi van akkor, ha ez a néni kerül bajba és akarva-akaratlanul is Finlayék nyakába varrják a nénit? Az már az első taktusok után borítékolható volt, hogy ismét nem fogunk unatkozni, s mind Finlay, s mind Vero gondoskodnak a jó hangulatról és a véletlen egybeesésekről. Az írónő mindig tudja fokozni az előző részeket, és ez most sincs másképp. Mindent elkövet, illetve minden követ megmozgat, hogy mi olvasók jól szórakozzunk, és a részesei legyünk Finlay életének, na meg azoknak a kalamajkáknak, amikbe keveredik. Remélem még nagyon sok ilyen véletlen lesz, mert ez a sorozat egyszerűen megunhatatlan, és letehetetlen.

A történet nagyon illik abba az atmoszférába, amit az írónő az első résszel megálmodott, ugyanakkor most kicsit más volt a cselekmény, és ez javarészt Mrs. Haggertynek köszönhető, akit eleinte nagyon nem szimpatizáltam, de aztán szépen lassan megkedveltem, és csak a kötet végére esett le az állam, hogy mik ki nem derültek vele kapcsolatban. Egy tipikusan olyan néni, akivel érdemes jóban lenni, mert bármilyen mocskot elő tud rángatni a kis füzetecskéiből rólad.

A történet humora ismét lenyűgöző, kicsit groteszk, ugyanakkor annyira életlenszerűek az események, hogy már-már komikusnak is mondható, mindenesetre én nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen szórakoztató is ez a sorozat, és mennyire megéri elkezdeni, mert aki egyszer esélyt ad Finlay Donovannek, az utána szomjazni fogja a következő részeket. Élek-halok Finlay és Vero párosáért, akiket nem tudok megunni, és akik zseniálisan lettek kitalálva.

Egy kisvárosi idill elevenedik meg előttünk, de már az elején lerántja a leplet erről az írónő, és megmutatja, hogy mi minden rejlik a földben, akarom mondani a levegőben, ha kicsit jobban a mélyre ásunk. A hasonlatok itt direkt születtek, de hiszem, hogy Mrs. Haggerty nem számított arra, hogy bármi is kiderülne a tetteiből. Mi meg aztán lelkes olvasók tuti nem. :D

Amit nagyon szerettem a történetben az a kacifántos gyilkosságokon kívül az, hogy az érdekesebb karaktereket nem hagyja magára az írónő, legyen szó korábbi kötet mellékszereplőiről, hiszen ha a szükség úgy hozza, és úgy hozza, akkor visszahozza őket, és én ezért imádtam. Cam egy hatalmas forma, és nem tudom megunni a karakterét. Vero és Finlay mellett persze a gyerekek is megmutatják magukat, ők sem hagyják, hogy unatkozzunk, hiszen mindig történik valami, de Nick is tiszteletét teszi. Számomra talán azért különlegesebb ez az ötödik rész, mert Mrs. Haggerty az első kötettől jelen volt, de csak most kapta meg igazán a szereplési lehetőséget, és te jó ég, nagyon zseniális volt! Humoros, szórakoztató és könnyed. Nagyon gyorsan lehet olvasni, szinte észre sem veszed mennyire elmerültél az aktuális történetben, és már be is faltad a felét. Nem viccelek, de én 2 este alatt befaltam. Egyszerűen nem tudtam, és nem is akartam letenni. Összességében én a Finlay Donovan megássa a sírját is nagyon szerettem, hozta a tőle elvártakat, és megmutatta, hogy egy ötödik rész is lehet legalább olyan szórakoztató, mint az első, és megfelelő karakterekkel, na meg halálesetekkel nem lehet megunni. A kicsit függővéges zárás után iszonyatosan várom a hatodik részt, ami ha jól sejtem Verót fogja a középpontba helyezni, de hiszem, hogy kapunk egy újabb eltussolni való ügyet is. Ha szereted a cozy mystery-ket, akkor a Finlay Donovan sorozat neked való!

"A házunk egy gyerekbetegségektől fortyogó lombik."

" - Ez az, ami igazán kikészít, Finn. A bizalomhiány. Nem kérheted, hogy csak azokba a darabjaidba szeressek bele, amiket hajlandó vagy megmutatni. Téged akarlak. Nem egy darabot belőled. Teljes egészében kellesz, ahogy vagy. Nem akarom, hogy elfuss, amikor megijedsz. Azt akarom, hogy hozzám gyere. Ha kérdezek valamit, szeretném, ha úgy éreznéd, őszinte lehetsz velem. És amikor rám nézel, akkor azt akarom látni, kétségek nélkül, hogy elhiszed, igazán elhiszed, hogy soha nem élnék vissza a bizalmaddal."

" - Azért voltam ideges, mert láttam, hogy kiborultál. Dühös voltál, megbántottak, és elveszítetted a fejed. 

- És nem akartad, hogy valami ostobaságot csináljak. 

- Nem akartam, hogy egyedül legyél! Melletted álltam volna, Finn, de esélyt sem adtál rá!"

" - Mi a gond? - kérdezte Vero suttogva, ahogy elléptem a szekrénytől. 

- Kizárt, hogy én egy edényben őrizgessem Steven hamvait - súgtam. 

- Ezzel egyedül vagy. Én folyton erről fantáziálok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 2. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 2. (My Love Story with Yamada-kun at Lv999 2.)

*

A díjnyertes manga, ami a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 című animét is inspirálta. 

Miután az egyetemista Akanét dobja a pasija, egy online szerepjátékban találkozik a jóképű, középiskolás, profi gamer Yamadával. Bár a fiú a játékban kissé elutasítóan viselkedik vele, a való életben mégis kimenekíti egy kínos helyzetből az exével szemben. Amikor Akane guildjének vezetője meghívja őt egy offline találkozóra, amelyen a csapat többi tagja – köztük Yamada – is részt vesz, a lány örömmel bólint rá. A dolgok azonban feszültté válnak, amikor találkozik Runával, aki sem Akanét, sem más új tagot nem kíván bevonni a guild életébe. 

Eközben Akane érzelmei Yamada iránt egyre erősödnek, de ugyanezek az érzelmek kétségeket is ébresztenek benne. Lehet, hogy ő is tetszik Yamadának?

"Momo: …Nem nagyon értek a számítógépekhez, de ha füst jön belőle, az tuti nem jó jel, ugye?"

A kedvenc mangám második része is hozta a tőle elvártakat, és meglehetősen szerettem. Az első részt is imádtam, de ahogy haladok előre úgy lesz egyre jobb. Teljesen odáig vagyok érte, hihetetlenül cuki volt, és azt érzem, hogy ez az a manga, amit minden kezdő manga olvasó élvezni tudna. Nemcsak a karakterek szerethetőek, hanem a történet is, és nincs egy olyan eleme, ami ne lenne aranyos.

Ebben a részben a féltékenységen van a hangsúly, és az új kapcsolatok kialakulásán. Az első részben megismert karakterek tovább mélyítik a kapcsolatukat, de már nemcsak az online térben, hanem a való világban is, ami nem feltétlenül szül kellemes pillanatokat, de ennek a résznek pont ez volt a célja, hogy valós érzelmeket, valós kapcsolatokat mutasson be.

Az online játék kicsit háttérbe kerül, viszont ez nem feltétlenül rossz, sőt... Úgy érzem, hogy tökéletes volt ahhoz, hogy elindítsa a történetet, de nem feltétlenül van szükség rá, hogy folytatódhasson Akane és Yamada szerelme. Még szerelemről ugyan nem igazán beszélhetünk, de oda is el fogunk érni.

Akane továbbra is egy nagyon kedvelhető lány, aki szépen lassan túlteszi magát a szakítás okozta szomorúságon, és nyit új emberek felé. Yamada továbbra is egy megosztó karakter, aki szépen lassan kezd megnyílni, és megmutatni azt, hogy nem olyan elérhetetlen, mint első találkozásra vagy az online játékban tűnt.

A játék már nem központi "karakter", amit kicsit bánok, mert egy tök jó világot teremtett meg általa Mashiro. Elősegíti ugyan a cselekményt, de már a való világ is megáll egyedül a lábán. Az viszont fontos, hogy a megfelelő pillanatokban újból segíti a cselekményt, de azt érzem, hogy szépen lassan elszakad és megmutatja, hogy a háttérből munkálkodva is képes alakítani a történet folyamán.

Runa felbolygatja a manga második részét, és hoz egy kis féltékenységet a levegőbe. Miatta kicsit komolyabb ez a kötet, és van egy aprócska veszélyforrás is, ami nem igazán tünteti fel őt jó színben, én mégsem tudtam utálni a karakterét, mert a féltékenység olyan tettekre sarkall, amivel Akane is azonosulni tud. És alapjaiban egy egyedi, és különleges karakter.

Az érzelmek egyre jobban erősödnek Akane részéről, míg Yamada már nem olyan érzelemmentes, és megmutatja, hogy habár esetlen, azért van benne fejlődési akarat, és hiszem, hogy Akane szépen ki fogja bontakoztatni a karakterét, és nemcsak azt a Yamadát fogjuk látni, aki megközelíthetetlen.

Maga a manga gyorsan olvasható, édesek az illusztrációk, és csak jó érzés kézbe venni, és elmerülni a világában arra a fél órára, amíg a végére érünk. Ami különösen tetszett ebben a részben az az, hogy jobban megismerhettünk a karaktereket, és jobban teret kaptak ahhoz, hogy megmutathassák magukat. A világot is közelebb hozta hozzánk, és a középpontba helyezte az emberi kapcsolatok fontosságát, ami sokszor a háttérbe kerül, ha a virtuális világról, illetve az online térről van szó.

Akane továbbra is kedvelhető karakter, Runa igazi felüdülés, Yamada pedig hozza a megszokott formáját, azzal a különbséggel, hogy jobban felengedett, mint a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 első részében. És úgy érzem, hogy elkezdett elindulni azon az úton, amire Akane már az első találkozás alkalmával lépett.

Összességében úgy gondolom, hogy irtó cuki volt ez a rész, de nem akarok hamar a végére érni, mert kell az a cukiság bomba a mindennapjaimba, amit magával hordoz ez a manga sorozat, mert a hangulata igazán feldobja a hétköznapokat, és megmutatja, hogy a lehető legjobb választás volt belekezdeni a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 sorozatba!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Roberts: Fearless - A rettenthetetlen (Hatalom nélkül 3.)

"Két köpönyeges alaknak nem sok oka lehet egy késői éjszakai találkozóra."

*

Árulóként kellett menekülnie, most menyasszonyként tér vissza. 

Az Átlagos Paedyn Gray halálos ítéletre számított, nem lánykérésre. Nagyobb meglepetés nem érhette volna sem őt, sem a királyságot, amikor Kitt Azer megkérte a kezét, elvégre megölte a fiú apját, a királyt. Uralkodóként viszont Paedyn segíthetne megteremteni az egységes Ilyát, ahol az Átlagosok végre félelem nélkül élhetnek együtt az Elitekkel. 

Egyre közeledik az idő, amikor a lánynak döntenie kell a házassági ajánlatról, ám ő egyszerre viaskodik az eszével, a szívével és az újabb titokzatos Próbákkal, amiket ki kell állnia. Mindeközben Kai Azer mindent elkövet, hogy Paedyn az övé lehessen, akkor is, ha ezért a királyával kell szembeszállnia. 

Még soha nem volt ilyen nehéz a választás önfeláldozás és önzés között. Ahogy ilyen végzetes sem. 

A lebilincselően izgalmas, romantikus fantasysorozat harmadik része, ami az egész világon egy csapásra meghódította az olvasókat.

"Még a legszebb dolgok is okozhatnak fájdalmat."

Nem akartam, hogy vége legyen Paedyn Gray történetének, ezért a lehető legtovább húztam a harmadik, befejező rész olvasását, mivel az írónő egy olyan trilógiát álmodott meg, amitől nem akartam és őszintén nem is tudok elszakadni. Az egész történet lebilincselő, tele van klasszikus elemekkel, mégis addiktív és letehetetlen. Egy olyan világba kalauzol, ami hatalommal bír és alig várod, hogy újra és újra belecsöppenhess.

Vannak azok az emberek, akik alig várják, hogy egy sorozat végére érjenek, és vagyok én, aki nem szeret sorozatokat befejezni, mert akkor az azt jelenti, hogy nincs több új rész, és véget ér a kaland. A Fearless kapcsán is azt éreztem, hogy hiába viszonylag hosszú baromi gyorsan a végére értem, és nem érzem azt, hogy el tudnám engedni a világot, a karaktereket vagy a történet egészét. Paedny Gray a Powerlessel berobbant, és még a Fearless sem tudott annyi energiát összegyűjteni, hogy kirobbantsa belőlem ezt a trilógiát. Eszméletlenül jó volt ez a befejező rész, és nemcsak azért, mert a leghosszabb eleme a sorozatnak, hanem azért is, mert eléggé sok minden történik az oldalak alatt, én meg minden egyes fejezetet csak úgy szomjaztam. Vannak akik azt mondják, hogy ez a befejező rész nem annyira erős, én mégis úgy gondolom, hogy egy méltó lezárást kapunk. A sok szenvedés és halál végre meghozza a várt áldozatért járó jutalmat, de addig könnyekkel és verejtékkel átitatott az út. Nem egyszerűen megkapja Paedyn és Kai a boldog befejezést, hanem bizony az odáig tartó úton is akadályt görget akadály elé az írónő, és egy pillanatig sem kegyes hozzájuk, de pont emiatt szerettem, mert cseppet sem kiszámítható, és sosem tudhattam, hogy mi vár rám a következő oldalon, vagy mikor jön egy váratlan fordulat, ami képes mindent a feje tetejére állítani.

A második kötet eléggé meglepően ért véget, de szerencsére a Fearless pontosan ott folytatódik, ahol a Reckless véget ért. Véget vetve ezzel a talányoknak, és a döntést is más megvilágításban látjuk, hiszen Kitt Azer egy megfontolt karakter, aki nem cselekszik meggondolatlanul, de a kötetet olvasva, ahogy haladtam előre Kitt egy olyan oldalát is megmutatta, amit eddig nem láthattunk tőle.

Újra próbákba és veszélyes helyzetekbe csöppenünk, amik nemcsak Paedyn életét forgatják fel, hanem a királyságot is, hiszen sok múlik azon, hogyan veszi ezeket az akadályokat, hogyan teljesít, de csak a végén derül ki, hogy miért is volt ezekre szükség, hogy mi volt az a hátsó szándék, ami végig vezérelte a cselekményt, és ami nem hagyta, hogy lélegzethez jusson Paedyn, de Kai sem.

A Fearless egy olyan befejezés, ami hű az előző kötetekhez, és ami egy olyan már-már epikusnak nevezhető lezárást ad, amit könnyen el tudunk fogadni, még akkor is, ha ehhez olykor meghökkentő eszközökhöz nyúl. Nem egy helyen lepődtem meg, de örülök, hogy végre Paedyn múltja is a felszínre került, és végre megtudhattuk, hogy ki is ő valójában, azt viszont muszáj megemlíteném, hogy valahol sejtettem, hogy ilyen fordulatot fog venni a történet.

A kötet egyik különlegessége, hogy több szemszögön keresztül ismerhetjük meg a történetet, és nemcsak az kerül előtérbe, amire számítunk, hanem olyan finomságok is, amik eddig a háttérben munkálkodtak, és csak most fejtik ki igazán az erejüket, azt, hogy mire is képesek, ha tér van hagyva nekik. Gondolok itt elsősorban a királyra, Kittre és a Kitt édesanyját övező különös halálra.

Paedyn a Fearlessben már nemcsak a túlélésért küzd, hanem azért is, hogy elfogadják, mint uralkodót. Egy igencsak rögös és titkokkal terhes utat mutat be általa az írónő, de azért az érzelmek, a yearning sincs elhanyagolva, és habár jól megszorongatja a szerelmeseket, sem Paedyn, sem pedig Kai nem nyugodhat, viszont azt azért elmondhatom, hogy a végére majdnem minden szenvedés megéri. Maga a történet végig izgalmas és fordulatos, tele veszélyekkel, és olyan próbatételekkel, amik elsőre lehetetlennek tűnnek. Amin nagyon meglepődtem az Kitt, és az egész történetben elfoglalt szerepe, hiszen sokkal több, mint egy kedves és alkalmazkodó örökös, és ezt az írónő meg is mutatja. Habár sok minden történik a Fearless alatt, én még szívesen olvasnék Paedyn és Kai életéről, hiszen sosem elég belőlük, de legalább még a novellák előttem vannak, így nem kell feltétlenül elengednem a kezüket ezzel a záró résszel. Összességében én nagyon szerettem, és örülök, hogy belekezdtem ebbe a trilógiába, mert az egyik kedvencem lett. Ha szereted a romantasyket, a próbatételeket és az erős hősnőket, akkor semmiképp se hagyd ki a Fearless - A rettenthetetlent, ami a Hatalom nélkül trilógia harmadik lenyűgöző kötete!

"A tömeg üdvrivalgásban tör ki, a trónteremben felharsan az éljenzés. Valószínűleg inkább félelemből, mintsem örömükben, nyilván tartanak tőle, mit művelhetek velük."

"Létezik szerelem a kötelességben és kötelesség a szerelemben. Az egyik nem létezik a másik nélkül - mondja, és mély lélegzetet vesz -, ám mégsem érezheted mindkettőt egyszerre."

"A fény hiánya egyenlő a tudás hiányával. Fogalmam sincs róla, mi vár rám ezekben a barlangokban, és ez a nem tudás az, ami igazán megrémít."

"Születésem pillanatától kezdve nem kívánt személy voltam ebben a királyságban. De annak a férfinak a szemében, aki a felesége és a saját gyermeke elvesztése után ott talált a küszöbén, nem. Én lettem a mindene. És talán nincs is szükség ennél többre ahhoz, hogy valaki kiérdemelje az „apa” címet."

"Ismerem a halált. Van abban valami meghitt, amikor véget ér egy élet. Az évek során különleges kötelék alakult ki köztünk a halállal."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: God of Wrath - A Harag Istene (Legacy of Gods 3.)

"Ez egy baklövés."

*

Az ördög ejtett csapdába. 

Ami ártatlan tévedésnek indult valódi pokollá változott. 

Mentségemre szóljon, hogy nem akartam belezúgni egy maffiahercegbe. 

De ő ettől még ledöntötte a falakat, amikkel védtem magam. 

Titkon követett, és kiragadott az életből, amit ismertem. 

Jeremy Volkov elbűvölőnek tűnik, de valójában egy igazi ragadozó. Egy dolog hajtja: hogy birtokba vegyen, a tulajdona legyek és meg is tartson. 

De én nem akarok itt maradni a véráztatta világában. 

Vagy legalábbis így gondolom.

"Nem vagy prűd, ha arra gerjedsz, hogy sötét helyeken üldözzenek."

Ha Kim és Xander története nem traumatizált volna eléggé, elkezdtem Cecily-ét, hogy teljes legyen az életem, és beutalhassanak a pszichiátriára. Jeremy tönkretesz, parancsol és arra leszel figyelmes, hogy te sem tudsz nemet mondani neki, és hagyod, hogy azt tegyen, amit csak akar veled! Annika és Creighton története után nagyon vártam, hogy részese lehessek Cecily és Jeremy elemi erővel elsöprő, viharos és nem hétköznapi szerelmének. 

Jeremy azon Rina Kent férfi karakterek közé tartozik, aki durva, fenyegető és veszélyes, de mi lányok tudjuk, hogy olykor a veszélynél nincs csábítóbb, főleg ha Jeremy Volkovról van szó! A God of Wrath egy nyers dark romance, ami a torkodnál ragad meg, és addig nem ereszt, amíg a történet végére nem érsz. Brutális erővel csap le, igazi erő lakozik benne, és bármikor kész bárkit a helyére tenni, főleg ha a helyzet úgy adódik. Jeremy végig uralja nemcsak Cecily életét és döntéseit, hanem magát a történetet is. Nagyon jól hozza a parancsolgatós, szociopata karaktert, akitől félni kell, aki nem ad csak egy esélyt és ha azt buktad, akkor teljes mértékben el is vágtad magad előtte. Számítottam rá, hogy más lesz, mint a többi Rina Kent kötet, viszont arra nem, hogy ennyire sötét és még "szadistább" lesz, mint a sorozat előző kötetei. Olyan szinten berántott, hogy ha akartam volna sem tudtam volna szabadulni tőle. Tele van szexualitással, rejtett vágyakkal, és két olyan karakterrel, akik látszólag nagyon különbözőek, de aztán kiderül, hogy nem is olyan mások ők. Nemcsak Jeremynek van sötét oldala, hanem Cecilynek is, viszont ő elrejti ezt az oldalát, és imádtam, ahogy szépen lassan végre felszabadul, teret enged a vágyainak, és szépen a múlt traumáit is képes elengedni, és nem hagyja, hogy rányomja a bélyegét az életére. Jó volt látni a gyógyulását, főleg azért, mert ehhez a félelmetes és zsarnok Jeremy is nagyban hozzájárult.

A történet sötét és baromi őszinte. Az írónő a legsötétebb vágyakat tárja elénk, mutatja meg, hogy a látszat nem minden, hiszen bárkiről kiderülhet, hogy nem is olyan, mint amit valójában gondolunk róla, vagy amit mutat magából mások felé. Míg Cecily vágyai és álmai sötétek, durvák és nem feltétlenül egyezik a társadalmi normákkal, addig Jeremy pont az, aki a legmélyebb vágyakat hozza a felszínre és mutatja meg, hogy nincs miért szégyenkezni, nincs miért elrejteni magunkat és a vágyainkat.

Cecily egy prűd, okos és stréber karakter beütését hozza, ám az írónő megmutatja, hogy ez csak a látszat, és ennél jóval több rejlik benne. Nem egy unalmas apáca, hanem egy olyan hősnő, akinek rejtett álmai, olyan vágyai vannak, amik túlmennek a normalitás határán, de őszintén ki mondja meg, hogy mi a normális és mi nem? Cecily nemcsak kilép a csigaházából, de elkezdi élni az életét is félelmek nélkül, vagyis inkább olyan "félelmekkel", amiket szexualitás és kalandvágy kísér.

Jeremy ezzel szemben már a sorozat elején megmutatta, hogy ki is ő, mit is kell elvárni a maffiahercegtől, a trónörököstől, és ezt a vonalat hozza a God of Wrathban is. Egy cseppet sem lepődtem meg azokon a tetteken, amiket a történetben végrehajt, sokkal inkább ezt vártam el tőle. A brutalitást, a kukkolást, a már-már zaklatást, a perverziót és a nem mindennapi szexuális ízlést. A birtoklási vágyat és az érzelmek lassú leülepedését. Tökéletesen felépítette az írónő a karakterét, és egy pillanatra sem ingott meg az a kép, amit Rina kialakított róla.

Tetszett, ahogy Cecily sötét oldala idomult Jeremyéhez, és ahogy ők ketten egymásra hangolódtak. Cecilyn egy cseppet sem lepődtem meg, hiszen mindig a legcsendesebbek azok, akikre érdemes odafigyelni, hiszen képesek meghökkenteni, és simán leeshet tőlük az állad. Cecily egy ilyen karakter, és figyelembe véve a szüleit, akik Kim és Xander ezen nem is lepődtem meg. A God of Wrath sokkal inkább a szexualitás megélésére helyezi a hangsúlyt, mint a lélekre vagy az érzelmekre.

Maga a kötet baromi intenzív. Olyan, mintha belépnél egy kísértetjárta kastélyba, és arra várnál, hogy mikor ijeszt meg, mikor kerget ki a kastélyból és mikor mondod azt, hogy elég volt. Az a helyzet, hogy nem volt elég, és igazság szerint túl hamar véget is ért. Dark romance olvasóként igazi csemege, ami egy már ismert világba kalauzol el, ismert karakterek közé. Nagyon nehéz megütni Annika történetének szintjét, illetve túlszárnyalni azt, mégis azt tudom mondani, hogy az egyik legerősebb és legerotikusabb Legacy of Gods kötet Jeremy és Cecily története! Szexi, perzselő, veszélyes és brutális erővel csap le, ez a God of Wrath - A Harag Istene, ami nem kímél senkit és semmit. Jeremy jött, látott és győzött. Megmutatta, hogy mi rejlik a zord és durva külső mögött, míg Cecily arra világított rá, hogy semmit sem szabad készpénznek venni, és nem a traumáink uralkodnak rajtunk, hanem mi a traumáinkon, és csak rajtunk múlik, hogy meddig hagyjuk azt, hogy meggátoljanak az életben és abban, hogy olyan döntéseket hozzunk, amik boldoggá tesznek. Ha szereted Rina Kent munkásságát, illetve a Legacy of Gods sorozatot, akkor nem szabad kihagynod Jeremy & Cecily történetét, ami egyszerre brutális, erős és tele van elfojtott vágyakkal, meg nem élt pillanatokkal. Jeremynek hála Cecily kitárta szárnyait és megtanult repülni. A God of Wrath az ő szárnyalásának a története! Légy te is a részese!

"Nálam nem létezik második vagy harmadik esély. Ha valaki hibázik, leírta magát előttem. Örökre."

" - Láttam rajtad. A zöld szemed az éjszakai erdő színében pompázott, sötét, veszélyes kéjsóvárság égett benne. Harcoltál ellenem, de nem eléggé ahhoz, hogy el is lökj magadtól. Azért csináltad, hogy előcsalogasd a bennem élő szörnyeteget. Mert te arra a szörnyetegre vágysz, igaz Iisicska?"

" - Tudtam, hogy olyan leszel, mint a kedvenc kajám - lövell ki a nyelve, hogy lenyalja a csillogó ajkait."

" - Kim, szerelmem! Hol van a nagyapám vadászpuskája? Találtam egy gazfickót az ajtóban, aki azt állítja, hogy a lányunk barátja, és… Hagyd, megvan! Mindjárt jövök! Csak lelövöm, és már vacsorázhatunk is!"

" - El fogsz futni, Cecily?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 1. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal (My love story with Yamada-kun at Lvl999. 1.)

*

Az egyetemista Akanét épp most dobta a pasija. Összetört szívvel úgy dönt, a barátjával együtt játszott online RPG-vel sem foglalkozik tovább – de ahelyett, hogy törölné a fiókját, bejelentkezik, és alacsony szintű ellenfeleken próbálja levezetni feszültségét és megbántottságát. Ott találkozik Yamadával, egy profi gamerrel, aki annyira visszahúzódó, hogy Akane nem tudja eldönteni, bosszantja-e a fiú, vagy vonzódik hozzá. 

Amikor Akane egy gamer rendezvényen összefut az exével, egy spontán döntés következtében úgy tesz, mintha Yamada lenne a jelenlegi barátja, és hamarosan mind a játékban, mind a való életben sok időt töltenek együtt. Mindössze annyi a gond, hogy Yamadát kizárólag a játék érdekli. Akane érzéseinek erősödésével vajon sikerül Yamadának másra is koncentrálnia?

"Meg kell tanulnod elengedni a dolgokat. A tárhely véges."

Tavaly jelent meg a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 manga első 5 része, én meg alig vártam, hogy belevethessem magam ebbe a kalandba. Ha azt mondom, hogy ez az első rész nagyon tetszett, akkor nem fejezem ki eléggé magamat, mert imádtam! Ha van manga, ami nekem szól, és nincsenek benne dinoszauruszok, akkor az ez! Hihetetlenül édes már most, és baromi szórakoztató. Igazi csajos kikapcsolódás egy kis szakítás utáni depresszióval megfűszerezve.

Első ránézésre egy könnyed és romantikus mangának tűnik, amire a rózsaszín színvilág is rásegít, ugyanakkor ennél jóval többről szól a My Love Story with Yamada-kun at Lv999. Egy olyan online játékot mutat be, ami nemcsak díszletként van jelen, hanem alapjaiban határozza meg a történet alakulását. Minden egyes részében ott lüktet, és átitatja Akane történetét.

Minden egy játékkal kezdődik, ami elvezeti Akanét a kapcsolatához, de ez a játék tehet a szakításról is. Emiatt az alap nagyon érdekes, és alapjaiban határozza meg a szakítás utáni újrakezdés első lépéseit. Ez vezet el minket Yamadához is, aki első pillantásra nem feltétlenül tűnik egy sziporkázó személyiségnek, de ez a grumpy vonal nagyon jól kiegészíti Akane sunshine oldalát, és én már most imádom őket, hiába csak most kezdődött el a sorozat.

A manga egészét átitatja az online játék, és ha nem is vagy kocka, igazán különlegesnek érződik ez az online tér, és mindaz, ami benne leledzik. Nemcsak a játék tűnik kihagyhatatlannak, hanem a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 is. Én nem tudtam ellenállni neki, és nagyon örülök, hogy a Vad Virágok elhozták nekünk ezt a történetet, mert valami eszméletlenül jó, és már most kedvenc lett.

Érzelmileg teljesen két szinten áll Akane és Yamada, mégis megmutatja a manga, hogy kellő idővel és közös elfoglaltságokkal bármi megtörténhet. Bármikor kialakulhat közöttük egy olyan kötelék, ami nemcsak az online térben lehet jelen, hanem a való világban is. Akárcsak a játékban, úgy a valóságban is másképp látják a világot, de ez az alap nagyon jót tesz a történetnek, és kíváncsian várom, merre tovább a sorozat következő részeiben.

Akane egy alapvetően vidám személyiség, igazi csajos lány, akin habár ez még nem látszik, de mindenben a jót látja. Úgy érzem, hogy a manga kezdése a legrosszabb pillanatban találta meg, de látszik rajta, hogy egy jótett lélek, aki gondoskodó és aki imádja az élet adta lehetőségeket. Kicsit naiv, de nagyon szerethető karakter.

Ezzel szemben Yamada nem is lehetne jobban az ellentétje, hiszen szociálisan nem remekel, csendes, visszahúzódó, és egy magának való karakter, aki érzelmileg is zárkózott, de úgy hiszem Akane tökéletes ahhoz, hogy kihozza a csigaházából, és megmutassa neki mi mindenből marad ki azáltal, hogy az online térben éli az életét. Nagyon nehéz vele a kommunikáció, de nemcsak a virtuális térben, hanem a való életben is nehézségekbe ütközik az, aki Yamadával szeretne interakcióba lépni.

A manga egészét áthatja az esetlenség, és számomra emiatt lett aranyos, hiszen még az érzelmek kilátásban sincsenek. Mind Yamada, s mind Akane teljesen mással van elfoglalva, de az első kapcsolódási pont már megvan. A félreértések és a kínos helyzetek, amiből azért van bőven mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet különlegesnek hasson. A címben szereplő Lv999 arra is utal, hogy míg Yamada ezen a szinten áll a játékban, addig a valóságban meg sem közelíti azt az érzelmi szintet, amin Akane áll.

Az illusztrációk és maga az alkotó stílusa hozza a jól megszokott mangákra oly jellemző természetességet. Nagyon szerettem, hogy tele van ez a rész szívecskékkel, lányos habos-babos elemekkel, ugyanakkor a szöveg és a rajz mindvégig összhangban van, és megmutatja, hogy nem feltétlenül szükséges temérdek szöveg ahhoz, hogy mindent megértsünk. Az események szépen követik egymást, és az alap meghatározza a későbbi kötetet bonyodalmát. A My Love Story with Yamada-kun at Lv999 egy erős kezdés, ami az online teret helyezi szembe a való világgal, az érzelmeket, az új ismereteket és a véletlen egybeeséseket egy olyan térrel, ami megmutatja, hogy Yamada-kun is változhat, még ha elsőre nem is tűnik úgy. 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ali Hazelwood: Mate - A társ (A menyasszony 2.)

"Szeretnék kimenni, lenyelni egy tarajos sült és megvárni, hogy a belső vérzés végezzen velem."

*

Serena Paris árva, falkanélküli és egyedülálló. Az első hibridként a fajok közötti évszázados szakadékot kellett volna meggyógyítania. Ehelyett célponttá vált, a vérfarkasok, vámpírok és emberek közötti könyörtelen politikai machinációk áldozatává. Mivel ellenségei egyre közelednek hozzá, csak egy lehetősége maradt – ha a férfi akarja őt. 

Az északnyugati falka alfájaként Koen Alexander engedelmességet parancsol. A tekintélye annyira abszolút, hogy csak egy bolond veszélyeztetné a párját. Nem számít, ha Serena nem viszonozza az érzéseit, semmi sem akadályozza meg abban, hogy biztonságban tartsa. 

De nem a hataloméhes vámpírok és a vérfarkasok az egyetlen fenyegetés, amely Serenát üldözi. Előbb-utóbb a múltja is utoléri – és talán Koen az egyetlen, aki megóvhatja a teljes megsemmisüléstől…

"A lány tökéletes társ lenne egy alfa számára."

Ali Hazelwood Bride-ja az egyik kedvenc vérfarkasos történetem, emiatt nagyon kíváncsi voltam a Mate-re, ami a már ismert Serena és Koen története. Nagyon elfogult vagyok az írónő regényeivel szemben, hiszen imádom a STEM világait, a vérfarkasos sztorija meg emellé paranormális is. Eddig még egyik történetében sem csalódtam, és a Mate is csak azt mutatta meg, hogy miért is szeretem annyira Ali munkásságát, és azt, hogy a Bride világa korántsem lett lezárva Misery és Lowe történetével. Nagyon örülök, hogy megszületett a Mate, mert legalább annyira imádtam, mint az elődjét.

Egy újabb grumpy x sunshine párost kapunk, azzal a különbséggel, hogy míg az egyikőjük vérfarkas, addig a másik hibrid, és olyan fincsiség is felüti a fejét, mint a társ fogalma. Természetesen forced proxmity egy jó kis paranormalitással megspékelve. Végig érződik a regényen, hogy vérfarkasok a karakterei, hiszen erdőben játszódik, körbe vagyunk véve a természettel, Koen falkája élvezi a figyelmet, és Serena ebbe csöppen bele. Mint minden Ali Hazelwood regény, így a Mate is eleinte esetlen, de én imádtam érte! Kellett az, hogy haladjunk és jobban megismerjük a karaktereket, a kialakult kapcsolatokat, a falka törvényeit, azokat a szent szabályokat, amiket nem szegnek meg a vérfarkasok, és hatalmas szükség volt arra, hogy Serena megtalálja önmagát, hiszen jóval több annál, mint az első ismert ember-vérfarkas hibrid! Olvasás közben végig azt éreztem, hogy én is ott vagyok a falkával, ott vagyunk a háttérben, amikor Serena tüzel, amikor Koen marcangolja önmagát, még akkor is, ha ezt nem látványosan teszi, és ott voltam akkor is, amikor nem olvastam a kötetet, mert nem tudtam elszakadni a világától, és nem is akartam. Azt érzem, hogy habár megadta nekünk azt az írónő, amire vágytunk, mégsem elég ebből a világból, és szívem szerint már most kezdeném a nem létező következő részt. Vérfarkas rajongóként igazi must have olvasmány, ami nem épül klisékre, és tele van fenyegetéssel és ki nem mondott érzelmek hadával.

A kötet érdekessége, hogy most a vámpírok, mint csak háttérszereplők vannak jelen, és néhány elenyésző támadáson kívül a vérfarkasoké a terep. Nemcsak a hierarchiájukat mutatja meg, hanem azt is, hogy számukra a társ fogalma mennyivel többet jelent, mint nekünk embereknek. A társ fogalma alapjaiban rendezi át a történet lényét, és mutatja meg, hogy küzdeni lehet ellene, de győzni nem. A kötet minden egyes pórusában ott motoszkál, és addig nem enged, amikor el nem éri azt, amit akar.

Koen nem az a tipikus férfi hős, ám mégis tökéletesen illik Ali férfijai közé. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, megfontolt, és olyan mélységekig képes elrepíteni, ami nem feltétlenül jellemző a tipikus romantikus hősökre. A vérfarkas léte, az hogy alfa alapjaiban határozza meg a hierarchiában elfoglalt helyét, a kötelességeit, és azt, hogy mit engedhet meg magának, és mi az amiről le kell mondania.

Az egyéni vágyak és egy jól megalapozott rendszer működését állítja szembe egymással az írónő. Választás elé állítja Koent, de Serenát is, akinek a múltja végre napfényre derül, és sokkal jobban megismerhetjük őt, mint a Bride-ban. A történet egésze alatt keresi a válaszokat arra, hogy ki ő, és nem egy helyen változik az ezzel kapcsolatos diagnózis, de az az egy biztos, hogy ő Koen társa, még ha az elején nem is akar az lenni.

Ami magát a cselekményt illeti végig izgalmas, vannak benne veszélyek is, de leginkább a falka kerül előtérbe, Serena múltja, a vérfarkasok, és egy olyan jelen, amiben minden nap képlékeny. Azt éreztem olvasás közben, hogy behúz magába a regény, és nem ereszt. Belém marta a fogát, és addig nem hagyta, hogy döntsek, amíg az utolsó mondatokat el nem olvastam. 

Egy olyan paranormális történetet kaptam a Mate-tel, amiben nemcsak a STEM elemek jelennek meg Ali sajátos humorával, hanem paranormálisak is. Ezek hol erősebbek, hol gyengébbek, de azt biztos, hogy végig éreztetik a jelenlétüket. Szerettem a Mate-ben a found familyt, az összetartozás érzését, azt, hogy végre Serena is megkapta a jól megérdemelt kötetét, és azt, ahogy lépésről-lépésre lebontotta előttünk Koent, és megmutatta, hogy mi rejlik az alfa alatt, hogy ki is ő, ha nem a falkájának a vezére. A grumpy x sunshine páros teljes mértékben meggyőzött, imádtam a vérfarkas anatómiára irányuló részeket, a két főszereplő fokozatos egymásra találását, a társ fogalmat, ami már az elejétől ott lebeg a fejük felett, és csak arra várt, hogy ki tudjon teljesedni. Ennél jobb második részt álmodni sem mertem volna, és nem lehetek eléggé hálás Ali Hazelwoodnak, hogy megírta és valóra váltotta az álmomat. Ha egy olyan paranormális történetet keresel, amiben a vérfarkasok a hangsúlyosak, found family és nagyon nehéz ellenállni a falka hívó szavának, akkor Ali Hazelwood Mate-je a neked való regény. Ha pedig olvastad a Bride-ot, nem is kérdés, hogy A társ csak rád vár!

"Azon tűnődöm, miért tartott egészen eddig a pillanatig, hogy rájöjjek, hogy ő végig így mondta, hogy Szeretlek!"

"A kötelességeinek a falkája és a társa felé ketté kellene szakítania. És mégsem érezte még magát soha annyira teljesnek, mint most."

" - Amikor azt mondom, hogy minden újra megtennék, arra is gondoltam, hogy újra átélném azt, amit ő tett, ha az elvezet engem hozzád."

"Szemérmetlen. Mocskos. Felháborító. Buja, a lehető legjobb módon. Ezek a szavak jutnak a férfi eszében."

"A lányt neki szánták, de nem is lehetnének lehetetlenebbek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Tony Valente: Radiant 1. (Radiant 1.)

 *

A világot ellepték a nemeziseknek nevezett szörnyek – és egy fiatal fiú, akit megfertőzött egy ilyen szörny, semmitől sem riad vissza, hogy legyőzze őket! Nemezisek, azaz gonosz lények hullanak az égből, és az egyetlenek, akik harcolni tudnak ellenük, a varázslók – olyan fertőzöttek, akik túlélték egy nemezis megrontását. Seth, az egyik ilyen túlélő, megfogadja, hogy nemcsak a nemezisek ellen fog harcolni, hanem megkeresi mitikus fészküket, Radiantot, és elpusztítja azt! Sethnek nagy céljai vannak a nemezisek legyőzésével, de előbb el kell nyernie azoknak a falusiaknak a bizalmát, akiket meg akar védeni – nem könnyű feladat, amikor a mágiát használók éppoly rettegettek, mint a nemezisek, akik ellen harcolnak. Ami még rosszabb, Seth alig tudja kontrollálni szörnyű erejét! Többre lesz szükség, mint nyers erőre – bár az is kell –, hogy Seth küldetése kijusson a nagyvilágba!

" - A Radiant. Azok akik hisznek benne, Radiantnak hívják az otthonukat. Szóval te egy mítosz után erednél! Miközben a nemezisek nagyon is valódiak!"

A Radiant egy olyan képregény, amit baromi gyorsan lehet olvasni, ami tökéletes a fiatalabb korosztály számára, és ami tökéletes azok számára, akik szeretnének egy olyan világba belecsöppenni, ahol a nemezisek bármikor lepottyanhatnak az égből és pusztítást hajthatnak végre. 

A Radiant kicsit másabb, mint a többi manga olvasmányom, viszont így is nagyon élveztem a rajzokat, a fergeteges párbeszédeket, és azt a világot, amit Tony Valente megálmodott. Egy nagyon gyorsan pörgő történetet kaptam, ami az alapokat mutatja be egy kis kalamajkával karöltve, de nagyon mulatságos és szórakoztató.

Seth egy olyan férfi hős, aki előtt még hatalmas út áll, és baromi sok bökkenő fog az útjába kerülni, de már most látszik az, hogy gondoskodni fog arról, hogy ne unatkozzunk. Többet erővel, mint ésszel, és emiatt nem egyszer kerül szorult helyzetbe, de épp ez a szép a Radiantben, hiszen kiszámíthatatlan, és nem tudhatod, hogy mikor fog legközelebb minden a feje tetejére állni, és mikor fog Seth még többet rombolni, mint azt alaphelyzetben tenné.

A világ maga érdekes, az illusztrációk jól kiegészítik a párbeszédeket, és habár néhol túl zsúfoltnak tűnik, mégsem éreztem azt, hogy ne tudnám követni a történetet, mert végig jól érhető, és emiatt a fiatalabb korosztály is élvezettel tudja olvasni. Pörgős, adrenalinbomba és végig izgalmas, pont amire szükségem volt.

A kezdés nagyon ígéretes, és alig várom, hogy még többet tudjak meg erről a világról, és mindarról a veszélyről, amibe Seth sodorja magát. Ami különösen tetszett ebben a mangában az az, hogy olvasmányos volt, pörgött a cselekmény, és a karakterek is sokszínűek, tele vannak potenciállal, és ember legyen a lábán, aki meg tudja állítani Sethet, ha valamit a fejébe vert, és elhatározta, hogy nemeziseket fog ölni.

A nemezisek potyognak az égből egy olyan koncepció, amire nem voltam felkészülve, de nem is baj, mert így még inkább el tudott varázsolni, és ez a "szörnyes" téma nálam mindig nyerő, nem tudok nemet mondani rá. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a nemezisek sorsa, és hogy alakul Seth sorsa a Radiant manga további részében.

" - Számtalan szakterület létezik a mágusok számára! Íme néhány ezek közül! Kutatók, Vadászok, Gyógyítók… 

- Sonkás-sajtos 

- Tessék?"

" - Te hívtad ide? 

- Levelet küldtem, hogy valaki gyűjtse be a nemezis maradványait, és takarítson fel. 

- Ez csak egy kukás mágus!"

" - Egy vörös, szoknyás utaskísérőt keresünk, akinek nagy a cicije!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)