Stephanie Garber: A végtelen végződések tükre (Volt egyszer egy összetört szív 3,5.)

 

"Réges-régen, amikor a Fenséges Észak még csak Észak volt, és az erdők mélyén tündérek éltek, úgy hitték, hogy a szél egy tündérkirálynő szelleme, aki halála után nem volt hajlandó elhagyni a földi létezést."

*

Térj vissza a Fenséges Északra! 

Jacks és Evangeline Fox végre egymásra talált. Igazi boldog befejezés az övék. Azóta is boldogok. A Pagonyban minden csodálatos és tökéletes. Minden jól sült el. Senki sem rejteget titkokat… kivéve talán egyet. De ezért semmi rossz nem történhet… vagy mégis? Á, nem kell aggódni, ez nem fogja átírni a valóságot, nem fogja megváltoztatni a történelmet, és nem fogja megváltoztatni Jacks és Evangeline történetének végét. Legalábbis jó esetben nem. 

De a helyzet az, hogy minden történetben végtelen számú befejezés lehetősége rejlik. És mint tudjuk, ott fent, a Fenséges Északon minden, de minden megtörténhet. 

Visszavár a rajongók kedvenc karaktereinek felbukkanásával és Lotusbubble fantasztikus illusztrációival tarkított Volt egyszer egy összetört szív-univerzum.

"Az életed mindig tele lehet szeretettel, ha elfér a szívedben."

Evangeline és Jacks párosából sosem elég. Nem egy hosszú kisregényt kapunk, viszont nagyon szerettem olvasni, és jó volt újra visszatérni a Fenséges Északra, és a Pagonyba. Az illusztrációk olyan pluszt adnak, ami miatt még többet és többet akartam olvasni belőle. Nagyon gyorsan a végére lehet érni, és az a néhány óra, amíg kikapcsol úgy érezhettem, hogy én is ott vagyok Evangeline-nel, és rajtam is múlik, hogy milyen sorsot szán neki a Végtelen Végződések Tükre.

Stephanie Garber még sosem okozott csalódást, és ez most sem volt másképp. A végtelen végződések tükre tökéletes azok számára, akik még nem tudják, és nem is akarják elengedni Jacks és Evangeline kezét. Megmutatja, hogy mi történik az Egy átok az igaz szerelemért után. Megmutatja, hogy a happy end után is szembejöhetnek még nehézségek, és megmutatja Jacks olyan oldalát, amit eddig csak nagyon ritkán láthattunk. 

Minden egyes fejezet elején találunk egy illusztrációt, ami előrevetíti, hogy mi fog történni az adott fejezetben. Javarészt Evangeline szemszögéből olvashatjuk a kisregényt, de Jacks is kap jó néhány fejezetet, amiben kifejezheti az érzéseit és aggodalmait. Ugyanakkor a történet a mi lett volna, ha... kérdéskörével foglalkozik. Mi lett volna, ha Evangeline nem Jackset választhatja, hanem hozzámegy Luchoz? Valóban ezt akarta volna a lány? Vagy mindig is az volt megírva, hogy Eva és Jacks egymásra találjanak? Ha eddig voltak kételyeid, akkor jó hír, hogy az írónő minden kételyt eloszlat A végtelen végződések tükrében!

Evangeline és Jacks a Pagonyból megmutatják, hogy mennyire is fontosak egymásnak, emiatt a szívem megtelt boldogsággal, és nem tudtam nem imádni a kisregényüket. Valóban nagyon rövid, mégis sokat ad. Szerintem sosem leszek elég erős ahhoz, hogy elengedjem a kezüket, és soha nem fog eljönni az a pillanat, hogy elég volt belőlük. A végtelen végződések tükre egy olyan tündérmese, amiben a döntéseknek nemcsak súlyuk, de hatalmas következményei is vannak. A tét egyszerű: az igaz szerelem.

Jacks nagyon sokat fejlődött az első találkozás óta, és sokkal több minden rejlik benne, mint amit megmutat magából. Már nem az a gőgös herceg, aki összetört szíveket hagy maga után, hanem egy szerelmes férfi, aki bármit, és tényleg bármit megtenne a szerelméért. Ha kell a halhatatlanságát is feláldozná. Ha visszagondolunk a Volt egyszer egy összetört szívben szereplő Jacksre nem tudnánk elképzelni, hogy ilyen tettekre képes, de A végtelen végződések tükre megmutatja, hogy mégis.

Mivel egy kisregényről beszélünk nagy történetre nem kell számítani, emiatt is egy könnyedebb, tempósabb, rövid kis etapot kapunk, amit az első oldalaktól az utolsóig tudunk szeretni, és ami azt hivatott bebizonyítani, hogy Evangeline-nek Jacks mellett a helye, és Jacks helye is Evangeline mellett van. 

Ha a Fenséges Északon a Pagonyban szeretnék kialakítani az életüket, akkor ott fogják, és ott fognak egy mesebeli életet élni. Repesett a szívem, hogy újra a karakterek életének részesei lehettem, és nagyon örülök, hogy még nem kellett elengednem Evangeline és Jacks kezét. 

A kötet hangulata hozza a Volt egyszer egy összetört szívre oly jellemző hangulatot, és tökéletes alapot ad egy lehetséges új történetnek is, aminek LaLa és Káosz a főszereplői. Én nagyon szeretném, ha ez megvalósulhatna, mert még jóval több minden rejlik ebben a világban, mint amit eddig Stephanie Garber megmutatott belőle. Jött a Caraval, majd a Fenséges Észak. És engem nagyon érdekel, hogy mi lesz a következő helyszín, bár erre is vannak tippjeim. Jacks és Evangeline fanoknak kihagyhatatlan olvasmány A végtelen végződések tükre. Lépj be te is a Fenséges Északra, és hagyd, hogy még egyszer (lehetőleg nem utoljára) elvarázsoljon Jacks és Evangeline szerelme!

"Ugyanolyan kitartóan hajszolta a boldog befejezést, mint az igaz szerelmet. Ebben a pillanatban azonban ráébredt, hogy a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” nem olyasmi, amit hajszolni kell. Inkább olyasmi, mint egy csók: oda kell hajolni, meg kell ízlelni, és megosztani azzal, akit az ember szeret."

" - Mindössze nem szeretném, ha Evangeline-t megátkoznák vagy megölnék… már megint - felelte Jacks rezzenetlen arccal, mire Lala nagyot fújt. 

- Mindketten követtünk el hibákat, Jacks. És csak az egyik átok szárad az én lelkemen. Tényleg ideje lenne, hogy túllépj rajta. Lassan ráncos leszel a sok aggodalomtól."

"Ami olyan, mint a Sarkcsillag, rendíthetetlen, fényes és állandó, hogy ha felnézel életed egére, soha ne kelljen azon tűnődnöd, melyik csillag is az a sok közül. Hiszen tudod, hogy mindig ott van, akkor is, ha felhős az ég, vagy a nap fénye elrejti a szemed elől. Tudod, hogy a szerelem örök."

"A nap nem tudja, milyen az éjszaka, hiszen mindig vele van a saját fénye. Jacks számára Evangeline volt a nap."

"Készen állok feláldozni az életemet, de nem úgy, hogy fennáll az esélye, hogy a semmiért teszem. Annál többet érek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Harley Laroux: Her ​Soul for Revenge - Lelke a bosszúért (Souls-trilógia 2.)

"Nagypapa mindig azt mondta, hogy soha ne válaszoljak, ha az erdőből a nevemet hallom. Nem számít, ha az anyám, a bátyám vagy akár a legjobb barátom hangja. Ezt már kislány koromban a fejembe verte, amikor még az udvaron is alig tudtam járkálni, nemhogy elmenni az erdőig."

*

Egy démonra van szüksége, hogy bosszút állhasson. A segítségéért cserében bármit megígér. 

Juniper 

Miután egy szekta megpróbált feláldozni a gonosz istenének, elmenekültem, és bármit megtettem azért, hogy életben maradjak, amíg egy démon egyezséget nem ajánlott: adjam el neki a lelkemet, ő pedig segít végrehajtani vágyott bosszúmat. Vért fog ontani, és a szörnyek, amiktől egykor elmenekültem, hamarosan futni fognak előlem. De a lelkem elátkozása csak a kezdet volt: a démon most a szívemet akarja. 

Zane 

Évszázadok óta vadászok lelkekre, de ő a legértékesebb jutalom: romlott és állatias, megtört lelke olyan sötét, mint az enyém. Azt hittem, könnyű lesz megszerezni, de Juniper minden, csak nem egyszerű. Az ellenségei vérében ázó úton követtem, de lehet, hogy legközelebb már a mi vérünket ontják. Amikor egy ősi isten felriad szendergéséből, meglehet, hogy egyikünk sem éli túl.

"Sok furcsa dolgot csináltam már október 31-én, de még soha nem terveztem azt, hogy belógok egy halloweeni buliba, és megölöm a házigazdát."

A Souls-trilógia első része tavaly nagy kedvencem lett, ezért nagyon vártam már a második részt, amiben Juniper és Zane kapnak nagyobb szerepet. Juniper története azóta izgatja a fantáziámat, amióta először szóba került a Her Soul to Take - A lelke elrablója c. kötetben. Nagyon jó volt a megérzésem a karakterével kapcsolatban, mert felettébb élveztem a Her Soul for Revenge - Lelke a bosszúért kötetet. Meg merem kockáztatni, hogy még jobb is volt, mint az első rész.

Elvárásokkal kezdtem neki a történetnek, hiszen mégis kedvenc lett az első rész, ugyanakkor sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Egyfelől Juniper oldaláról megismerhetjük az eseményeket, amik már A lelke elrablója alatt is előtérbe került, igen ám, de végre Juniper szemszögéből láthatjuk, hogy mégis ő hogy élte meg a feláldozást, és azt hogy az elmenekülése után bujkálni kényszerült. Zane-nel a kapcsolata sem felhőtlenül indult, ám mindenképp a démon javára írható, hogy türelmes, és kivárta a sorát. Nem lépett addig, amíg úgy nem látta, hogy Juniper valóban készen áll, és kész eladni a lelkét a bosszúért. Sokkal véresebb, és kegyetlenebb ez a kötet, én mégis teljesen el tudtam veszni a sorok között, és magamhoz viszonyítva elég gyorsan a végére is értem. Persze vannak benne szexi és mocskos részek is, de a fő hangsúly a bosszún van. Na meg persze azokon a hátborzongató lényeken, amik az erdőt uralják, és amik miatt nem ajánlott bemenni oda. Emiatt volt egy olyan érzésem, mintha az írónő az Appalache-hegység folklórját és kriptidjeit hívta volna segítségül, ami kétség kívül hozzájárult ahhoz, hogy ennyire para legyen egyes részeknél a cselekmény, és ne csak Juniper féljen beljebb menni, hanem Zane is. Olyan lényeket sorakoztat fel Laroux, amivel a legfélelmetesebb álmaidban sem akarsz találkozni!

A kötet egyik erőssége, persze a karakterek és a történetvezetés mellett, az a hangulat. Nagyon sötét, és tele van iszonyattal, mégis ez fog meg a legjobban, és ez az a faktor, ami miatt nem tudod, és ami miatt nem is akarsz elszakadni a történettől. Ahol kell ott meggyőző, vagy éppen brutális, véres, de a szektás részek is hagynak maguk után kivetni valót, és olyan erővel söpörnek el, amire egyáltalán nem számítottal. Juniper szemszöge miatt sokkal elborzasztóbb az, amit a Hadleigh-k művelnek, és miattuk nem egyszer fogsz meghökkenni.

Olvasva az első részt nem kellett volna, hogy bármi is meglepjen, de mégis így történet. a kémia kifejezetten kiemelkedik Juniper és Zane között, és nemcsak a szexuális vágyakozás részéről, hanem ahogy haladunk előre úgy lesz egyre erősebb az érzelmi része is. A sok mocsok és szex között kialakulnak azok a fránya érzelmek is, ami miatt már nemcsak egy alku köti össze a karaktereket, hanem annál egy jóval erősebb erő is, amit nem tudnak megválasztani, és ami képes romba dönteni őket.

A Lelke a bosszúért kötetben már nemcsak Juniper sorsán van a hangsúly, hanem a bosszún is. Juniper már nem egy áldozat, akit csak úgy fel lehet áldozni. Ó, nem! Ő az üldözöttből lett vadász, aki alig várja, hogy leterítse zsákmányát! Ő az a töltény, amit elsütve borul minden, és az eddigi hierarchia vagy éppen a tébolyult elme által felállított kultusz van hatalmas veszélyben. Ő az, aki elindítja a lavinát, de nem várja el, hogy bárki is megállítsa azt, sőt Zane-nel karöltve nézik végig a véres bukást.

Brutálisabb volt, mint az első rész? Igen, de én mégis szerettem ezért. Annak viszont különösen örültem, hogy nemcsak Juniper és Zane volt jelen, hanem ahol szükség volt ott láttuk Leont is, na meg a harmadik kötet főszereplőit is, és muszáj annyit elmondanom, hogy nagyon érdekes lesz. Zane végig a hátán vitte a cselekményt, és a szexi, ugyanakkor pimasz kilétével ellopta a rivaldafényt Juniper elől, de ezt cseppet sem bánom, mert nagyon jó közöttük a dinamika, és mellette Juniper is megkapja a szereplés lehetőségét, megismerhetjük a történetét, és azt is láthatjuk, hogy a Hadleigh-k nem tudták megtörni, és erősebben tért vissza, mint valaha. Ugyanakkor nem kíméli őt a Lelke a bosszúért sem, de ezt nem is vártam volna el, hogy kesztyűs kézzel bánjon vele az írónő. Zane-t sem kímélte, de így lett kerek a történet, így tudta úgy igazán megmutatni az erejét, és azt a hatalmas erőt, ami a sorok között rejlik. Ha olvastad már a Souls-trilógia első részét, akkor ne hagyd ki a másodikat sem, ha pedig még csak most ismerkedsz az írónő munkásságával és szereted a paranormális, démonos, véres, feláldozós történeteket, akkor mindenképp adj egy esélyt a Her ​Soul for Revenge - Lelke a bosszúért c. kötetnek!

"A túlélés zűrzavaros. A túlélésben nincs erkölcs és nincs szépség. A túlélés nem fekete-fehér, jó a rossz ellen. A túlélés vörös árnyalatokból áll - kiontott és elvesztett vér."

"A farkasnak falkára van szüksége. A farkas nem tud egyedül vadászni."

"Az otthon nem csupán egy hely - néha az otthon valaki. 

Néha az otthon hús és vér. És én az utolsó leheletemig megvédem az otthont, amit találtam."

"Néhány ember szintén vadásznak tartotta magát, az olyanok, mint Jeremiah. De ők a gyengékre és a kiszolgáltatottakra vadásztak. Nem vadászok voltak, hanem csapdázók: csalit tettek ki, odacsalogatták az áldozatot, és elvették, amit tudtak. Tudták, hogy nem érdemlik meg a zsákmányukat, ennek ellenére akarták."

"Bármit jelentett ez, bármit jelentettek is ezek a kavargó, zavaros, ijesztő érzelmek - átadtam magam egy démonnak, és ő cserébe átadta magát nekem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rebecca Jenshak: Burnout - Kiégve (A Holland fivérek 1.)

"Lüktet az adrenalin a bőröm alatt, ahogy a motoromon ülök a sorompó mögött."

*

Ő az a dögös, tetovált rosszfiú, akivel eddig csak beszólogattunk egymásnak… Most meg a segítségemet kéri? 

Knox Holland elég nagy bajban van. A profi motokrossz világában már senki nem akar vele dolgozni, ő pedig kétségbeesetten próbál visszakapaszkodni. Így köt ki nálam az edzőteremben. Most csak a jövőmre kellene összpontosítanom, nem fér bele semmiféle figyelemelterelés. 

Knoxszal bonyolult a helyzet: egyik percben egymás torkának esünk, a következőben meg azon kapom magam, hogy túlzottan is tetszik, ahogy póló nélkül produkálja a kézenállást. Hiba lenne belezúgni… Ha egy letehetetlen spicy sport románcra vágysz, klasszikus jó kislány – rosszfiú felállással és szócsatákkal, ezt a történetet szeretni fogod! 

Olyan népszerű toposzok várnak, mint az ellenségből szerelmesek, a közös edzés vagy a grumpy x sunshine. 

Merülj el egy profi motokrosszos és egy bajnok tornász világában! 

A Burnout – Kiégve a Holland fivérek sorozat első része.

"Az emberek nem tudnak csalódást okozni, ha semmit sem vársz tőlük."

Motocross x olimpiai bajnok tornász sport románc? Még nem olvastam hasonlót, de úgy kellett nekem, mint szomjazónak a hűsítő folyadék. Nagyon jó volt, és végig megmutatta a regény, hogy miért is lett olyan népszerű. Ezennel a sport románcok történelmében új számítás kezdődik. Már nemcsak léteznek ezek a romantikusok, hanem minden, ami a Burnout - Kiégve után jön az már nem lehet olyan jó, mint Rebecca Jenshak regénye! Sokkal szórakoztatóbb volt, mint amire számítottam tőle, de ennek kifejezetten örülök, mert új kedvencet avattam.

Mi történik akkor, ha a szexi, de nagyképű motocross versenyzőnek segítségre van szüksége és csak a rózsaszínbe öltözött tornász tud neki segíteni? Rebecca Jenshak ledönt minden sztereotípiát, megmutatja hogy sokkal több rejlik a karakterekben, mint azt hiszik magukról, és jóval több bennük a közös nevező, mint azt gondolták volna. Adott Knox, aki hatalmasat bukik, és adott Avery, aki egy sérülés miatt kénytelen újrakezdeni a felkészülést, az erőnlétet és nem biztos, hogy vissza tud térni arra a szintre, ahol volt. Mindketten baromi makacsak, ugyanakkor ez a javukra is válik, hiszen nem adják fel és küzdenek a céljaik eléréséért. Ezt nagyon tiszteltem bennük, ugyanakkor a kötet elején még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy képesek lesznek e megtalálni a közös nevezőt, és hogy egyáltalán el fog e múlni az ellenséges hangulat, de ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megszeressem a Burnout - Kiégve c. kötetet, mert csak úgy perzselnek az indulatok, az érzelmek a maguk lassú, de nehézkes tempójában alakulnak ki, ugye Knox? De végig nagyon izgalmas, és van a kötetnek egyfajta bája, ami végig körüllengte a cselekményt. Jó volt látni Knox gondoskodó és lemondó oldalát, azt ahogy a testvéreihez és magához az élethez viszonyult, és ahogy a legnagyobb nehézségek árán sem adta fel, és addig küzdött, amíg ott nem volt, ahol lennie kellett.

Nehéz olyan sport románcot írni, amivel még ne találkoztam volna, viszont az írónőnek sikerült. A motocross világát vegyítette a tornászokéval. Két különböző életstílus, két különböző ág, mégis nagyon jók voltak együtt. Nemcsak felszínesen érintettük a témát, hanem bizony az írónő leásott a mélybe, és egy sokkal kézzelfoghatóbb stílusban tárta elénk e két világ sajátosságait. Részt vehettünk versenyeken, hosszas felkészüléseken és bizony ott lehettünk akkor is, amikor valami nem sikerült.

Mind Knox, s mind Avery nagyon kitartó, és bármit megtennének a sikerért, ugyanakkor mindkettejükben ott van a félsz is, a bizonytalanság és ez teszi őket emberivé. Szerettem azt bennük, hogy valódiak voltak, hogy az írónő megmutatta a bukkanókat is, azokat a pillanatokat, amik vízválasztóak lehetnek, és attól sem riadt meg, ha egy kicsit meg kellett nyomorgatni a karaktereit. Mind a ketten visszatérők, akik küzdenek és akik nem adják fel a versenyt.

Legnagyobb örömömbe váltott nézőpontból olvashatjuk a kötetet, amiért nem lehetek elég hálás, hiszen ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mind a két sportba jobban belelássunk. Knox miatt a found family trope is előkerült, és tagadhatatlan hogy a kapcsolatban ő a grumpy karakter, míg Avery maga a napsugár. Mégis kiegészítik egymást, és a kellő pillanatokban ott állnak a másik mellett és drukkolnak a sikerért. Két világ, ami habár különböző, mégis nagyon hasonló.

Nemcsak a főszereplők, hanem bizony a mellékkarakterek is közel kerültek hozzám, ezen amúgy nem is csodálkozom, hiszen egy motoros enemies to lovers történet borítékolható, hogy kedvenc lesz, és az is lett. Néhol akadályokat görgetett az írónő Avery és Knox irányába, néhol elbizonytalanította őket, de annyira sosem, hogy ne merjenek lépni, és nagyot álmodni legyen az egy versenyre felkészülés vagy az érzelmeik kuszasága. Maga a cselekmény nagyon olvastatja magát, a váltott szemszögnek köszönhetően mind a két karakter életébe betekinthetünk, és láthatjuk Knox gyengédebb oldalát is. Nagyon sok mindent feláldozott a testvérei miatt, és ha nem is mindig látszik úgy a sok fekete ruha alatt, de helyén van a szíve, és kész áldozatokat hozni azokért, akik fontosak neki. Összességében én nagyon imádtam A Holland fivérek sorozat első részét, és örülök, hogy Knox nyitotta a sort. A Burnoutban volt minden, amit szeretek, és még annál is több. Ha kellett felpörögtek az események, de ha éppen arra volt szükség, akkor megmutatta, hogy a kezdeti ellenszenv Knox és Avery között nem tarthat örökké, és a sorok között ez az ellenszenv szépen átalakult valami egészen mássá. Ha szereted a sport románcokat, és érdekel egy motocross versenyző és egy olimpiai bajnok tornász története, akkor ne hagyd ki a Burnout - Kiégve c. kötetet!

" - Mi van, ha a végén megbántom? Vagy ha elcseszem? 

- Egészen biztosan el fogod cseszni - biztosít Jane halkan nevetve. - Mindenki elcseszi, neked pedig még kevesebb tapasztalatod van, mint a legtöbb embernek. Az számít, mit teszel azután, hogy elcseszted. Attól leszel az, aki vagy."

" - Mit a fenét mondtál neki? Úgy felhúzta magát, hogy a kollégiumi szobában fel-alá trappolt, és olyan seggfejekről motyogott, akiknek kétszer akkora az egójuk, mint a farkuk. El kellett jönnöm, hogy Quinn kifüstölhesse zsályával a lakásukat, és lenyugtathassa a barátnőjét."

"Ha azt akarja hinni, hogy a varázsp*ncim segít neki, és nem az edzés, hát legyen. Nem ez a legrosszabb, amit valaha gondoltak rólam."

" - Veszélyes ilyet mondani nekem, hercegnő. - Mélyíti el a hangját. - Olyan gyorsan hajítanálak rá a motoromra, hogy azt sem tudnád, merre van felfelé."

" - Meghajlok a dupla nikknakk királya előtt. 

- Ó, később meg fogsz hajolni, hercegnő, ebben biztos lehetsz!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Valerie Bowman: The ​Honeycrisp Orchard Inn– Almáskert Panzió

" - Ki vagy rúgva, Eleanor!"

*

Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.

A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ. 

Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk. Tökéletes olvasmány a méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak! Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!

"Már azon gondolkodom, vajon van-e mód arra, hogy a könyvtári létrán szexeljünk, de ezt egyelőre megtartom magamnak."

Ha a tökéletes őszi kisvárosi románcot keresed van egy jó hírem, mert megtaláltad! Egy csupaszív, kedves és baromi hangulatos történet az Almáskert Panzió, amiben gyerekkori barátok, második esély, forced proximity, slow burn és grumpy x sunshine trope-k teszik még kellemesebbé az olvasást. Ahogy belekezdtem megszállt az őszi hangulat, és addig nem is engedett el, amíg a végére nem értem, és amíg nem éltem át az őszi forgatagot, az őszi fesztivált, amit Ellie szervezett, aki egyébként egy hihetetlenül kedves karakter.

A lehető leghangulatosabb őszi kötetet hozta el nekünk a Kossuth Kiadó, ami felettébb olvasmányos, amit már az első oldalakkal megkedvelünk, és végig szorítunk Ellie-nek, hogy a végén jól döntsön, és Aiden is megkapja azt az esélyt, amire mindig is vágyott. Van valami a be nem teljesült szerelmekben, a gyerekkori barátok trope-ban, ahol az egyik fél többet érez a másik iránt, mégsem mer lépni, de idővel kap egy új esélyt, amit nem szalaszthat el, és nem is szalaszt, és Aiden pont ezt kapja az Almáskert Panziótól. Egy esélyt, hogy együtt legyen Ellie-vel, és megmutassa neki, hogy egy kisvárosban, Harvest Hollow-ban is ki tud teljesedni, és ezért nem kell egészen a Nagy Almáig menekülnie. Piros alma, tökök, szalmabála, őszi felvonulás, tökjelmezbe öltözött mopsz, kukoricalabirintus és egy érzés, ami örökre áthat, ez a  The ​Honeycrisp Orchard Inn– Almáskert Panzió, ami megmutatja, hogy milyen egy ízig-vérig őszi történet, amiben nemcsak, mint háttérszereplő jelenik meg az évszak, hanem szerves része is a történetnek. Nekem nagyon nagyon tetszett, és olyan volt, mintha én is ott lettem volna a karakterekkel az Almáskert Panzióban és együtt tettünk volna azért, hogy ez a fesztivál sikeres legyen, és együtt éltük át az Almáskert Panzió varázsát.

A történet a lehető legbájosabb elemekkel játszik, és nagyon egy hullámhosszra kerülnek az apró elemek, amik a kötet hangulatáért felelősek. Nemcsak egy őszi tájjal bevont történetet ad, hanem egy dobogó szívet, aminek a sorsa a te kezedben van. Cozy romantikus, ami a lehető legjobb pillanatban jelent meg, és ami számomra a nagybetűs őszi olvasmány, amit csak kívánhat az ember lánya.

A cselekmény szempontjából hatalmas a tét, hiszen a Panzió sorsa forog kockán, de közben nemcsak a panziót látjuk, hanem az embereket is, akik valamilyen módon hozzájárulnak a hely varázsához. Nehéz nem szerelembe esni vele, és tényleg nehéz nem úgy olvasni a kötetet, mintha mi is ott lennénk, és ötletelnénk Ellie-vel, hogy mik azok a programok, amik sikerre vihetik a rendezvényt.

Aztán persze ott van Aiden, aki már az első pillanatokban feltűnik, és aki nem engedi Ellie-nek, hogy elfelejtse a múltat és azt, hogy miért is szerette annyira az Almáskert Panziót. Eleinte úgy tűnt, hogy egy enemies to lovers történet bontakozik ki előttünk, de aztán elég hamar megmutatta azt az írónő, hogy erről szó sincs, és egy gyerekkori barátok történetet kapunk minden egyes édes és kevésbé édes pillanatával.

Ha tehetném már most indulnék, olyan szívesen élnék Harvest Hollow-ban. Egyszerűen varázslatos, és annyira hangulatos, hogy nagyon esélyes arra, hogy minden valamirevaló cozy romantikus kötetet lesöpörjön, és a dobogó legfelső fokára álljon fel. Plusz pont, ami a történet javára válik, hogy nagyon olvastatja magát, és mire észbe kapsz már teljesen el is varázsolt. A cselekmény végig izgalmas, igazi kis csoda, és ahogy haladunk előre úgy bontakozik ki a történet érzelmi része is, szépen lassan jönnek elő a közös programok, az egymásra vetett pillantások, és nem győzöd falni a kötetet. Számomra hatalmas szerelem lett, ami nemcsak az őszi forgatag miatt győzött meg, hanem azért is, mert a lelkemet melengette, és egy forró kakaóval a kézben képes volt egy hosszú és fárasztó nap után is megmelengetni a szívemet. Ha szereted azokat a romantikus regényeket, amik egy idilli kisvárosban játszódnak, de nem túl hosszúak, és olyan karaktereket ad, akikért te is izgulhatsz, és akik a te szívedbe is beköltöznek, akkor semmiképp se hagy ki Valerie Bowman The ​Honeycrisp Orchard Inn– Almáskert Panzió c. kötetét. Nagyon várom, hogy olvashassak még az írónőtől, hiszen maga az őszi varázs, ami megmelengeti a szíved!

"Eszembe jut a pókos incidens. Ha megtalálod azt az embert, aki megment attól, amitől félsz, ne engedd el!"

"Nem arról van szó, hogy munkát szeretnék. Hanem arról, hogy legyen valamim. Hogy szeressek valamit. Hogy minden egyes nap azt csináljam, amit szeretek. Hogy senkinek ne tartozzak elszámolással, csakis saját magamnak."

"Ó, a karma néha egy kecske képében érkezik."

"Lehet tarot-kártyától pánikrohamot kapni? Nem igazán illik a spirituális hangulathoz, mégis itt tartok."

"És mennyire üdítő már, amikor egy férfi nem ellopja az ötleteimet, hanem elismeri őket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Matt Dinniman & Tevagah: Dungeon Crawler Carl - A képregény 1. (Dungeon Crawler Carl - A képregény 1.)

*

Tudod, mi rosszabb, mint szakítani a barátnőddel? 

Ha a nyakadon marad a díjnyertes, elkényeztetett macskája. 

És tudod, mi rosszabb még ennél is? 

Egy űrlényinvázió, melynek során minden ember alkotta építmény megsemmisül a Földön, hogy egy intergalaktikus, szadista valóságshow keretében kifosszák a bolygót. 

A kötet a népszerű Dungeon Crawler Carl-sorozat webtoon-adaptációjának 1-13. fejezetét tartalmazza.

"A kazamata hőse"

Gratulálunk! Sikeresen teljesítetted a küldetést és elolvastad a Dungeon Crawler Carl képregény első részét. Jutalmad: mehetsz megvenni a könyveket és tovább folytathatod a kalandot. Ezért nem jár manna pont, de alvatlan éjszaka annál több. Ha befejezted A kazamata hősét, ami csupán 458 oldal szintet léphetsz!

Ha van történet, aminél nagyon beütött nálam a FOMO, akkor az a Dungeon Crawler Carl! Nagyon sok helyen láttam már, nagyon sok mindenki szereti, és nagyon jó a visszhang, így természetes volt, hogy nekem is felkelti az érdeklődésemet, és persze, hogy piszkálgatta a fantáziámat Matt Dinniman függőséget okozó remeke. 

Habár a könyvekbe eddig nem mertem belekezdeni, meg úgy igazán le is vagyok maradva, azért a képregénynek nem tudtam nemet mondani, és milyen jól tettem, hogy belevetettem magam, mert egyszerűen imádtam, főleg Muffin hercegnőt!

Irtó gyorsan kiolvastam ezt a képregényt, és meglehetősen jól éreztem magam közben. Attól most tekintsünk is el, hogy egy megszállás a kiváltója, és a Föld leigázása, mert ez a képregényes forma nagyon jól áll a Dungeon Crawler Carlnak. Nemcsak Carl egy hatalmas forma, hanem Muffin hercegnő is, akit nem tudtam nem imádni. Egy igazi macska, aki nem tagadja le a karakterét, és aki végig sziporkázott. Már miatta megérte elmerült a történetben és eljutni az 1. szintig.

A történet már a legeslegelején bedob minket a mélyvízbe, és akárcsak Carl nekünk is kell egy kis idő, hogy felfogjuk mi is történik valójában. Lehet, hogy éppen pizsiben jön el az a pillanat, hogy kézbevesszük, de ez nem lehet akadály, hiszen ha Carl tudja gyűjteni a pontokat, és oldalról oldalra előrébb jutni ebben az eszement küldetésben, akkor mi is ki tudunk kapcsolni egy órára.

Az illusztrációk és maga a képi világ tökéletesen visszaadja azokat az érzéseket és elemeket, amit Dinniman látattni szeretett volna a történet olvasása közben, és maga a vizuális világa a képregény legerősebb pontja. Megmutatja a részleteket, nem kell nekünk kitalálni, hogy ki micsoda és hogy is nézhet ki, hiszen minden ott van előttünk, legyen az egy patkány vagy egy lávát köpő láma. Elborult? Egy kicsit lehet, de mi így szeretjük a Dungeon Crawler Carlt.

Carl egy látszólag hétköznapi figura, aki éli a szakítás utáni mindennapjait, kivéve, hogy a macska rámarad, de titkon ő sem bánja, hiszen miatta van életben, és miatta lehet részese ennek az örült küldetésnek. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy ha Muffin hercegnő nem lenne, talán Carl sem húzta volna olyan sokáig, és pár kötet után megállt volna a sztori. A képregény ezt sejteti, és az okosabb félnek nem Carl van beállítva, hanem Muffin hercegnő, és én ezt egy nagyon zseniális húzásnak tartom.

A képi világa inkább a sötét színekkel apellál, de a bordót sem veti meg, és végig ahogy haladunk végig odatapadunk a lapokhoz. Ez lehet azért is van, mert egyes kulcsfontosságú információ baromi kicsivel van feltüntetve és nagyon kell figyelni, hogy ne suhanjon át felette a figyelnünk, és nem is biztos, hogy az az elsődleges célunk, hogy minden apróságot észrevegyünk, hiszen annyira visz magával a történet, és annyira elmerülünk a képi világban, hogy a szöveg csak másodlagos.

Ami nekem különösen tetszett a Dungeon Crawler Carl képregényben az az, hogy izgalmas, néhol veszélyes, néhol meggondolatlan, de végig iszonyatosan szórakoztató, és nem egy szokványos történet. 

Imádom a különleges történetvezetést, a próbákat és úgy maga a D&D-re hajazó világ is megnyert magának. Igen, néhol undi volt, vagy éppen kegyetlen, de ez a Dungeon Crawler Carl. Az "ellenség" sem kíméli Carlt és Muffin hercegnőt, akkor nekik miért kéne? Ha leigázzák a bolygód és a kazamaták mélyére csalogatnak, semmi jóra ne számítsz cserébe! Készülj fel a szint ugrásra és a manna pontok gyűjtésére!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lisa Merrick: Love and Panic - Szerelem és pánik (Rage and Freedom 2.)

" - Nem balhézhatunk úgy, hogy én nem is tudok róla. Ez nem fair - tekintett Philo várakozóan Tiberiusra."

*

Két szál. 

Két egyedülálló szerelmi történet.Philo és Tiberius Démon és tündér. Harcos és herceg.

Nyugalom és szorongás.

Türelem és félelem.

Védelmező és megmentésre szomjazó.

Mersz szeretni, ha a saját elméd az ellenséged? Mersz sebezhető lenni? Mersz küzdeni azért, amire mindennél jobban vágysz? Kira Szabadszájú, vad, öntudatos. Maga a perzselő szenvedély. Maga a vágy. Maga a tűz. 

De vajon ki lesz az, akit ez a tűz nem emészt fel? És ki lehet nyitni azt, ami egyszer már bezárult? 

Lisa Merrick Rage and freedom-sorozatának második kötete, amely a Düh és szabadság története előtt két évvel kezdődik – ezért akár önmagában is olvasható –, egy igazi érzelmi hullámvasút menny és pokol között. Készen állsz erre a nem hétköznapi menetre?

" - Bármi is vagy… Bárki is vagy… Örülök, hogy ezt veled élhettem át először."

Ahogy befejeztem a Rage and Freedom sorozat első részét már ugrottam is bele a másodikba. Az a helyzet, hogy annyira felkeltette az érdeklődésemet Philo és Tiberius, hogy nem tudtam ellenállni a Love and Panicnak, ami fényévekkel jobb, mint a Rage and Freedom. Ismerve a második részt most már látom, hogy Lucas és Hanna története nyers, míg Philo és Tiberius története kiforrott és nagyon jól van összerakva.

Ahogy belekezdtem a kötetbe meg kellett bizonyosodjak arról, hogy jó könyv van e a kezemben annyira más és annyival jobb az írásmódja, mint a Rage and Freedomnak. Amíg az első rész szórakoztat, addig a Love and Panic megmutatja az igazi potenciált, ami az írónőben rejlik. Erős érzelmekkel applikál, nem egy helyen mutatja meg, hogy szenvedtetni is tudja a karaktereit, és igenis ért ahhoz, hogy a sóvárgás és a szerelem kéz a kézben járjon. Nagyon megszerettem Philo és Tiberius párosát, és ahol ők szenvedtek ott én is. De a Love and Panic nemcsak róluk szól, hanem Kiráról is, akit már az első részben is megismerhettünk, de a története itt kezdődik el igazán. Jó hír, hogy maga a kötet magában is olvasható, hiszen a 80%-a a Rage and Freedom előtt játszódik és tökéletesen megállja önmagában is a helyét. Tele van érzelmekkel, megtagadott vágyakkal, mentális problémákkal, amiket le kell küzdeni a boldogságért, és megannyi banterrel, amit én kifejezetten imádtam a kötetben. Szeretem azokat a fantasyket, amik nem szokványos módon épülnek fel, és a Love and Panic is ilyen. Adott egy démon, aki beleszeret egy tündérbe, és adott egy tündér, aki beleszeret egy démonba, de a félelmei és gátlásai miatt nem lehetnek együtt. Itt kezdődik az ő szenvedésük, amit megér kivárni, mert a történetük vége mindenkit kárpótol. Kettő az egyben szerelmet kapunk, és habár Kira nem is állhatna távolabb Philo és Tiberius párosától, azt hiszem elmondhatjuk, hogy ő is sokat szenved a Love and Panic alatt, de ő is megérdemli a boldogságot, legyen az egy vámpír vagy egy démon mellett. Nem akarok spoilerezni, de Kira szerelmi szála is megannyi meglepetést tartogat, ami a történet javára válik.

A Rage and Freedomban egyértelműen Philo és Tiberius keltették fel a legjobban az érdeklődésemet, emiatt hatalmas elvárásokkal kezdtem bele a Love and Panicba, de egy percig sem kételkedtem abban, hogy Lisa ne szolgáltatna számukra igazságot. A tiltott szerelem mindig is édesebb, mint az, amit pártolnak mások és egy démon x tündér kapcsán sincs ez másképp. Míg az egyik fél maga a pusztítás és a halál, addig a másik gyengéd és nincs hozzászokva ahhoz a mérhetetlen gyilkolászáshoz, ami egy démon életét jellemzi.

Konfliktustok, múltbéli események és a jelen ingoványos talaja keresztezi a szerelmesek útját, a lelki terhekről nem is beszélve, ami végig jelen van, és ami nem engedi, hogy Philo és Tiberius szerelme beteljesüljön. Mind a kettejük szemszögéből olvashatjuk a történetet, így nemcsak az egyik fél szenved, hanem mindenki. Láthatjuk Tiberius kételyeit, azokat az aggályokat, amik miatt nem tud és nem is mer lépni a boldogsága érdekében, és láthatjuk Philo szemszögéből is, ahogy egyre jobban darabokra törik a szíve Tiberius tétlensége miatt.

Aztán ott van Kira szála, ami nagyon szépen indul, majd ledob a mélybe és megmutatja, hogy milyen az igazi szívfájdalom. Sok mindenre fel voltam készülve, de arra nem, hogy többszörösen töri össze a lelkem darabjait a Love and Panic. Nemcsak a fiúk miatt fájt, hanem Kira miatt is. A gyász és a meghalni akarás elég sokáig jelen van, és mutatja meg milyen pusztításra is képes, ha azt az embert veszítjük el, aki a legtöbbet jelentette számunkra. De pont emiatt sokkol le a végén a kötet, és emiatt érte meg az a sok szenvedés, amin Kira keresztülment.

Maga a kötet valamivel hosszabb, mint a Rage and Freedom, de egyáltalán nem bánom, mert annyi minden van benne, és annyival többet ad, mint a sorozat első része. Végig tartja a színvonalat, és megmutatja, hogy az első rész óta erre vártunk. Azt éreztem olvasás közben, hogy most érkezett meg igazán Lisa, és ez az a vonal, amit folytatnia kell. Sokkal szebb az írásmód és sokkal kifejezőbb ez a második rész, és az első miatt ez egy amolyan sokként is ért. Nagyon meglepett, de közben meg végtelenül örültem is neki, hiszen egy erős és érzelmekben, na meg izgalmakban, harcokban és háborúban gazdag részt kaptam, ami megmutatja, hogy a szerelem bármilyen félelmet képes legyőzni. Legyen az egy pánik vagy a múlt miatti bizalmatlanság. Összességében nekem fényévekkel jobban tetszett a Love and Panic, mint a Rage and Freedom, és biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom a sorozatot. Sőt már tudom is, hogy hétfő reggel mi lesz az első megállóm, mert akkora függőséget okozott a Love and Panic, hogy a lelkem nem vágyik most másra, mint a Misery and Hope-ra. Ha szereted az MM románcokat, a fantasy világokat, ahol két ellentétes faj esik szerelembe és fájdalmas az az út, amíg úgy igazán egymásra nem találnak, akkor olvasd el a Love and Panicot, és légy részese Philo és Tiberius szerelmének.

"Lehúzott redőnnyel feküdt a számára kijelölt lakásban, és a plafont bámulta. Borzasztó fájdalmat érzett, és el sem tudta képzelni, hogy fog tudni ezek után élni."

"Jól van. Csak ne hagyd, hogy a sok hülyeség a fejedben megakadályozza a boldogságodat, drága."

"De egyszer az életben szerettem volna valami igazit. És ezt nagyon is annak érzem."

"A családjával már régen megszakította a kapcsolatot a múltban történtek miatt, amiket magában csak „incidens’’-nek nevezett."

"Tiberius a könyvtárban ült és olvasott. Ez volt ez egyik kedvenc időtöltése, amivel már-már úgy érződött, mintha élné az életét, és annak értelme is lenne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lisa Merrick: Rage and Freedom - Düh és szabadság (Rage and Freedom 1.)

"Hanna, abbahagyva a hisztérikus röhögést, zokogni kezdett, ezzel tartva az ütemtervet a napi mentális összeomlás beiktatásával."

*

Valóra vált álom? 

Hanna, a huszonnyolc éves, mérsékelten életunt főhősnőnk kérdéses mentális állapotban tengeti mindennapjait. Semmi értelmét nem látja létezésének. 

Mígnem egy reggelen öt mágikus lény jelenik meg a hálószobája ajtajában. Azt állítják, hogy ő a démonkirály régóta keresett, elrejtett lánya. Mivel a lány nagy fantasy-rajongó – aki sokszor kívánta, bárcsak valaki kiszakítaná a szürke hétköznapjaiból, és igaz lenne mindaz, amiről a könyvekben olvasott –, velük tart a Mágikus világba. Ám ekkor még nem is sejti, az igazi élete csak most kezdődik… 

De vajon mindenben igazat mondanak neki a mágikus lények? És hogyan sikerülhet magára találnia egy számára ismeretlen világban? Lisa Merrick regénye egy szarkasztikus humorral fűszerezett, rendkívüli romantasy, amelynek főszereplője egy traumatizált lány, aki maga se tudja, hogy mire vágyik igazán. A sors viszont már döntött. Megannyi kaland és egy mindent elsöprő szerelem vár rá.

"Ez nem verseny… A fájdalom az fájdalom. A trauma az trauma."

Az utóbbi idők egyik legérdekesebbb regénye lett Lisa Merrick Hőség c. kötete, ezért elhatároztam, hogy amint megjelennek élfestetten a Rage and Freedom köteteket azokat is el fogom olvasni. Nagyon érdekelt már csak a borító és az élfestés miatt is, na meg mindenki úgy emlegeti mint egy olyan fantasyt, amihez még nem volt dolguk, így a műfaj fogyasztójaként nem is tudtam tovább ellenállni neki, és bele is vetettem magam a Düh és szabadságba.

Elöljáróban annyit hozzá szeretnék tenni, hogy látszik ezen a köteten, hogy ez volt az írónő első regénye, ugyanakkor az is, hogy mennyit fejlődött, hiszen a Hőség már egy sokkal kiforrottabb Lisa Merrick regény. Szeretem a fantasyket, a démonos fantasyket meg nagyon, így természetes volt, hogy esélyt adok Hanna és Lucas történetének. Nagyon hamar a kötet végére értem, szerintem 1 nap alatt simán befaltam, és habár nem lett életem regénye, mégis nagyon jót szórakoztam olvasás közben, és többször hangosan felnevettem vagy azért, mert tök abszurd volt, amit olvastam vagy annyira cinikus volt Hanna, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Adott egy életunt lány, aki éli az unalmas mindennapjait, amikor is betoppannak a házába és közlik vele, hogy egy démonhercegnő. Mit csinál ilyenkor az ember lánya? A kis csapattal megy és megtapasztalja a fantasy hősnők életét. Maga az alap szerintem jó volt, a világ maga érdekes. Különösen tetszett az, hogy minden fajnak megvan a maga területe, a maga helye és azon képességek, amik segítségével boldogulnak az életben. Plusz pont, hogy nemcsak információk tömkelegét ismerteti Lisa, hanem azt is megmutatja, hogy ezekkel a képességekkel mégis mire képesek. Persze a fókusz továbbra is Hanna karakterén van, na meg azon, hogy egy igazi őrült az apja, aki nem mellesleg démon és valahogy meg kellene állítani. Itt kezdődik el úgy igazán a kalamajka, és ismerhetjük meg Hanna alpári, szókimondó és semmit sem visszafogó oldalát. Hol azt vesszük észre, hogy bólogatunk olvasás közben és helyeseljük Hanna tetteit, hol pedig fogjuk a fejünket, hogy nem, ezt talán nem kellett volna.

Hanna mellett Lucas még a hangsúlyos, hiszen ő a másik főszereplő, akiről szól a Rage and Freedom és az a helyzet, hogy már az elején sikerült megkedvelnem a karakterét, ugyanakkor Lisa nem ad annyi teret neki, amivel el tudná venni Hanna elől a szereplés lehetőségét, elvégre mégis csak Hanna történetéről beszélünk tele régi sérelmekkel, bosszúval és egy traumákkel teli gyerekkorral, ami bizony rányomta a bélyegét Hanna életére. 

A megálmodott világ számomra a kötet egyik erőssége, már csak azért is, mert jól át van gondolva, ugyanakkor nem bántam volna, ha kicsit jobban ki lett volna fejtve. Hanna fejében létezünk szinte majdnem végig, és amilyen a lány személyisége, olyan maga a kötet hangulata és stílusa is. Ahol azt érezzük, hogy Hanna bunkó ott a történet is az, és ahol Hanna tele van tettvággyal ott a történet alakulása is erre az útra visz minket.

A stílus nekem eltér attól, amit a Hőségben olvastam, és kellett jó néhány fejezet, mire fel tudtam venni a fonalat, és úgy igazán élvezni tudtam a cselekményt. Hol izgalmas, hol informatív, hol pedig tele van izgalmakkal a Rage and Freedom. Minden karakternek van benne rendeletetése, és alapvetően egy gyorsan olvasható kötetről van szó. Nem veszünk el a részletekben, végig lényegre törő, és a legszükségesebb információkat adja csak át.

A maga 300 oldalával a pörgősebb és könnyebben olvasható fantasyk közé tartozik. Egy olyan sorozat kezdőkötete, aminek nagyon várom a folytatását, már csak azért is, mert két olyan karakterről szól, akiket nagyon megkedveltem. A Rage and Freedom egyik erőssége, persze a világ mellett az az olvasmányossága. Ha egyszer elkezded biztos vagyok benne, hogy a végére akarsz érni, és nagyon nehéz nem elveszni a fejezetekben. Velem az történt, hogy hiába mondtam azt magamnak, hogy még csak egy fejezetet fogok elolvasni, és aztán alvás, mire felocsúdtam már a kötet felén is túl voltam. :D Pozitívumként muszáj vagyok kiemelni az illusztrációkat, hiszen annyira hozzák a történet színvonalát, és annyira passzolnak az egyes jelenetekhez, hogy kár lett volna kihagyni őket. Összességében nekem tetszett Lisa írása. Kellőképp volt őrült ahhoz, hogy végig figyeljek rá, és az biztos, hogy valóban egy olyan sorozatot és egy olyan világot álmodott meg a karaktereivel együtt, akikből nincs még egy a világon, és akik lehet, hogy forrófejűek, de legalább a háború jó oldalán állnak, és készek harcba szállni a szeretteikért. Ha egy igazán egyedi és megismételhetetlen fantasyre vágysz, akkor nagyon jó helyen jársz, mert a Rage and Freedom ilyen. Tele olyan pillanatokkal és eseményekkel, ami miatt a Düh és szabadság nem egy szokványos fantasy. Plusz pont, ha szereted a szabadszájú hősnőket, akik úgy beszélnek, mint a kamionosok. :D

" - De mi lesz a cuccaimmal? A könyveimmel? - kérdezte Hanna."

"Na de a lényeg a mai napra az, hogy mégis mi értelme lenne az életnek? Élsz, dolgozol, hogy élj, élsz, hogy dolgozz, közben szenvedés, meg vannak jó napok is, de aztán az ember végtére is semmit nem test hozzá a világhoz."

"De itt nem te vagy az áldozat. És én sem vagyok az. Túlélő vagyok. Túléltelek. Túléltem mindent, amit bennem okoztál. És most itt vagyok."

"Sokáig így maradtak, miközben a függönyön keresztül átszűrődött a késő délutáni fény. Ilyen egy tökéletes nap."

" - Ahova megyünk, ott lesz pszichológus?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)