Tahereh Mafi: Ne tágíts (Ne érints: Új Köztársaság 2.)

" - Nos? - Lassan megfordulok, hogy szembenézzek vele, egyik vállammal a hideg betonfalnak dőlök. - Érzel valamit?"

*

Rosabelle Wolffnak volt egy terve. Most bosszúra szomjazik. Ahhoz, hogy megmenthesse a húgát, haza kell jutnia, hogy elpusztíthassa a rendszert, amely megalkotta. Rosabelle legfőbb ereje, hogy képes halottá tenni a testét és az elméjét; ez az egyetlen lehetősége arra, hogy életben maradhasson a Bárka-sziget megfigyelőállamában. Ám az utóbbi időben a szíve hevesebben ver, a gondolatai kiszámíthatatlanul cikáznak, a védelmi rendszere meggyengült. És mindennek egy bizonyos személy az oka. 

James Andersonnak volt egy terve. Most nincs egyebe, csak problémái. Talán Rosabelle az a szövetséges, akire szüksége van, hogy harcba szálljon a Regenerációval, de senki sem akar megbízni az ellenség bérgyilkosában. Az sem sokat segít, hogy Rosabelle nem igazán beszédes, nem túl jó csapatjátékos, és ösztönből öl. Azzal, hogy a lány oldalára áll, James csaknem mindent kockára tesz – de ha életben tartja, talán megmentheti a világot. Bárcsak meg tudná erről győzni a bátyját is! 

Aaron Warner Andersonnak volt egy terve. Valami sötét dolog közeleg, és Rosabelle érkezése csak az előjáték. Warner saját magát látja a lányban, de semmi esetre sem bízhat meg benne, és már nem is tud olvasni a lelkében. Olyan, mint egy lemerült akkumulátor, semmiféle érzelmet nem mutat. Legalábbis addig, amíg James be nem lép a szobába… 

Vulkanikus feszültség, sokkoló felismerések, nyaktörő akciók – és egy disztópikus világ, amely soha nem rest növelni a tétet. Üdvözlünk ismét az Új Köztársaságban!

"Talán a hamvai annak, aki voltam, termővé teszik a talajt, hogy kinőhessen belőle az, aki lenni akarok."

James és Rosabelle az új Aaron és Juliette, és ennek az ellenkezőjéről nem tudsz meggyőzni. Az írónő úgy látszik, hogy szereti a női karaktereket sérültnek tituálni, akiknek a fejében nem klappol minden, mert Rosabelle is ilyen, sőt nála még nagyobb a katyvasz aközött, hogy mit kellene csinálnia, és mi az, amit helyette csinálni szeretne. Igazi háború dúl az elméjében, amiből nem lehet kiszabadítani, de James hangja képes utat törni a berögzült parancsok és kötelességtudat közé.

Ha az első résznél nem tűnt volna, fel akkor most még jobban kiütközik az, hogy James olyan, mintha az írónő egybegyúrta volna Aaront és Kenjit. Míg Aaron a kinézetéért felel, addig Kenji a belsőt adta, a viccesebb, felelőtlen személyiséggel. Ezzel szemben Rosabelle olyan, mint Aaron belsőleg. Persze még abból az időből, amikor lehetett manipulálni, és amikor a legkegyetlenebb volt. Nagyon vártam a Ne színlelj folytatását, mert az az igazság, hogy ugyanúgy szeretem, mint a Ne érints sorozatot, és minden egyes kötettel ez a szerelem csak egyre erősebb lesz. Már a legeslegelején bedob minket Tahereh Mafi a mélyvízbe, és megmutatja, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk James és Rosabelle kapcsán, és a Ne színlelj csak a kezdet volt. Ha az izgalmas és veszélyes volt, akkor a Ne tágíts még annál is veszedelmesebb. James élete folyamatosan veszélyben van, és nemcsak Rosabelle ölési kényszere miatt, hanem amiatt is, hogy végtelenül makacs, és nem tudja elengedni Rosabelle sorsát, akiről igencsak meglepő dolgok derülnek ki. Ha az első rész nem sokkolt eléggé, akkor a második garantáltan fog. Sokkal több információt kapunk Rosabelle által az eddig élt életéről, a viszontagságairól és mindarról, ami őt azzá a gyilkológéppé tette, akit megismerhettünk a Ne színleljben, ezáltal közelebb is kerül hozzánk a karaktere, és emiatt kétes érzések kerítenek hatalmába.

Ami a legjobban tetszett ebben a kötetben az az, hogy kicsit visszatérünk a Ne érintshez, mert James és Rosabelle szemszögén kívül Aaron is újra megmutatkozik, és végre megint olvashatjuk a nézőpontját, a gondolatait és a meglátásait. Úgy kellett ez nekem mint éhezőnek a kenyér. Aaron Warner Andersonból sosem elég, és ezt a Ne tágíts is megmutatja. Tovább folytatódik ezáltal az ő története is, és persze Juliette-é, aki annyira nem hangsúlyos most, de azért megmutatja magát.

Maga a cselekmény veszélyes, néhol felelőtlen és tele van meggondolatlan tettekkel, de James is ilyen, emiatt tökéletesen illik hozzá a Ne tágíts. Hol felelőtlen, hol pedig az érzelmei vezérlik. Néhol nem látja a fától az erdőt, néhol meg olyan makacs, hogy nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Lobbanékony, tettre kész, forrófejű és túlontúl önfejű, de így szeretjük őt.

Rosabelle ezzel szemben eleinte olyan, mint egy jól beprogramozott robot, aki a gyilkoláson kívül nem ért semmihez, aki katatón állapotban létezik, és nincs ami a fényre húzza. Ekkor jön James és az ő makacssága, ami utat tör a legnagyobb homályban is. Nem mondom, hogy nem izgalmas Rosabelle fejében lenni, de néha olyan érzés, mintha mi is kezdenénk megőrülni, és mi is ott lennénk az Új Köztársaságban, és alapvetően jó volt látni a fejlődést, tekintve az 45-ös szektor viszontagságait.

Annyira izgalmas volt a kötet cselekménye, hogy szinte le sem tudtam tenni, és nem is nagyon akartam elválni James és Rosabelle párosától. Jó a dinamika közöttük, az új világ fejlődőképes, és már nemcsak külön létezik a Bárka-sziget és az Új Köztársaság, hanem látjuk azokat az ellentéteket, amik ezeket a két elszeparált működéseket illetik. A jól ismert karakterek ismét jelen vannak, aminek szívből örülök, mert kellett Aaron sziklaszilárd személyisége a Ne tágítsnak, na meg Jamesnek is. Lehet, hogy nem Aaron az első ember, akiben megbíznál, de mindig úgy hozza meg a döntéseit, még ha ez nem is látszik, hogy helyes legyen, és a nagyobb jó érdekét szolgálja. Nekem nagyon kellett az útmutatása, mert ha Jamesen és Rosabelle-n múlt volna csak a cselekmény félő, hogy nem éltük volna meg a harmadik kötet megszületését, mert már itt kinyíratták volna a másikat a felelőtlen és meggondolatlan döntéseikkel. Ha szereted a Ne érints sorozatot, de te sem tudod elengedni a karakterek kezét, és érdekel, hogy az Új Köztársaság alatt mi történik még a szeretett karakterekkel, illetve James és Rosabelle párosával, akkor semmiképp se hagyd ki a lobbanékony és megalapozott döntések nélküli veszélyekben gazdag kapcsolatuk alakulását a Ne tágíts c. kötetben!

"De Rosabelle… 

Elfordítja a fejét a párnán, kipirult az arca. 

Aztán felnéz az öcsémre, és olyan döbbenetes erejű fájdalmat érez, hogy hátrahőkölök. 

Hallom, ahogy beszívja a levegőt. 

Azt hiszem, eleget láttam."

" - A szerelem kicsit olyan érzés, mint a haldoklás"

"Egyetlen szó tolul fel bennem újra és újra, és mintha már a torkomban dobogna. 

Enyém."

" - Nem jól tudom, hogy lelőtt téged? Erre te itt ülsz, és apró falatokra vágod neki a gofrit?"

" - Valakinek tudnia kell, hogy a dolgok menetének van egy helyes módja. Miért döntenél úgy, hogy rosszul csinálod, ha van egy jobb megoldás?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vi Keeland: Majdnem örökké

 " - Ó, te jó ég! - Elijah pislogva bámult rám. - Ez valami hülye vicc, ugye?"

*

Újra bízni? 

Esküvők. 

A munkám minden egyes percében esküvőkről gondolkodom, beszélek és írok, holott már a gondolattól is sikítófrászt kapok. Miután a vőlegényem tavaly faképnél hagyott az oltár előtt, a Menyasszony magazinnál betöltött állásom maga lett a végtelenített rémálom. Hogy sót hintsenek a sebemre, egy esküvőn a „Menyasszörny” rávett, hogy helyettesítsem az egyik koszorúslányt, csak azért, mert ismeri a laptulajdonos fiát. 

Természetesen az egész délutánt azzal töltöm, hogy a vőlegény egyik barátjával veszekszem. Az estét pedig azzal, hogy csókolózom vele. 

A dolog akkor lesz igazán izgalmas, amikor kiderül, hogy ő nem más, mint a tulajdonos fia… És kénytelen vagyok a szezon végéig vele dolgozni minden egyes esküvőn, amelyről írni fogok. Vajon meg tudja gyógyítani egymást egy faképnél hagyott menyasszony és egy férfi, aki fél a szerelemtől? 

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland ízig-vérig romantikus története megannyi szenvedélyes pillanattal van megfűszerezve. Kötelező olvasmány a műfaj kedvelőinek.

" - Mindenki a maga tapasztalataival érkezik egy párkapcsolatba. A fontos az, hogy mihez kezdesz vele. Cipelheted magaddal egy életen át, vagy leteheted. A döntés a tiéd."

Vi Keeland egy nagyon érdekes témával állt elő legújabb regényében, amiben olyan témák kapnak fókuszt, mint az esküvők, az újra bízni a másik nemben, és a fel nem adás fogalma. Már ahogy az elejébe beleolvastam teljesen meggyőzött magának, és nem tudtam nem haladni vele. Akárcsak a többi Vi Keeland regényt, úgy a Majdnem örökkét is nagyon szerettem. Sloane és Wilder párosa nem a megszokott, mégis nagyon illik abba a zsánerbe, amiben az írónő tevékenykedik.

Az esküvős témákért alapvetően nem vagyok oda, de jó hír, hogy Sloane nem mint menyasszony van jelen a regényben, hiszen egy menyasszonyokkal foglalkozó magazinnál dolgozik, és így jön képbe az esküvő, nem is egy, de a legfontosabb az az, ahol Wilder és Sloane találkoznak. Már az elején is jól érezhető a kettejük között kialakult kémia, és tagadhatatlan, hogy a kötet egy pontján össze kell jönniük. Tetszett a történetben az, hogy nem egyből lökte az írónő a karaktereket egymás karjába, hanem adott tartást Sloane-nak, és Wildernek is meg kellett küzdenie az esélyért, és emiatt volt oly szórakoztató olvasni a Majdnem örökkét. A hangulat és maga a cselekmény is viszi előre a történetet, nagyon könnyedén lehet olvasni, és végig érződik az írónő stílusa, amit én nagyon imádok. Őszintén megmondom, hogy rossz Vi Keeland regényt még nem olvastam, és a Majdnem örökké az új kedvencem lett tőle. Tetszett az egész vibe, az hogy Wilder habár egy igazi sármos, jó kiállású férfi karakter, de ha kell képes küzdeni, és addig nem adja fel, amíg el nem éri a céljait, ami jelen esetben Sloane. Nagyon sziporkázó a kettejük közötti levegő, van banter is, na meg vágyakozás is, de ez az egyik szépsége ennek a történetnek. Amúgy Wilder egy ex rögbi játékos, de a hangsúly nem ezen van.

A karakterek számomra nagyon szimpatikusak voltak. Sloane a cukorbetegsége miatt kiemelkedik a romantikus regények hősnői közül, és egy olyan betegséget vezet be általa az írónő a regénybe, amiről nem lehet olyan sűrűn olvasni ilyen jellegű könyvekben, ezért számomra még fontosabb a Majdnem örökké, mert habár jómagam nem vagyok cukorbeteg, ismerek olyat, aki igen, és tudom, hogy mennyire kell mindenre figyelni. Azért az írónő szeret megijeszteni is minket, na meg meglepni, de Sloane-t sem kell azért félteni.

Mellette ott van Wilder, aki már a kötet elején kiemelkedik, és megmutatja, hogy nagyon izgalmas többek között miatta is a cselekmény, és egy olyan karakter ő, akire érdemes odafigyelni. Egy olyan pasi ő, aki könnyedén levesz mindenkit a lábáról, de ott van az az egy, aki nem omlik a lábai elé, aki miatt meg kell küzdenie, akit nem lehet csak úgy felszedni, és ekkor jött Sloane, aki pontosan ilyen. Maguk az érzelmek gyorsan alakultak ki, de ahogy egyre több időt töltött együtt Wilder és Sloane úgy alakult ki közöttük egy igazán bensőséges kapcsolat.

A kötet pikánsabb részei a kellő időben kapcsolódtak be, és maradjunk annyiban, hogy akik szeretik az ilyen részeket, azok nem lesznek boldogtalanok a Majdnem örökkében sem, sőt egyes jelenetek igazán perzselőek, és megmutatják, hogy nem feltétlenül szükséges már a történet elején ledobni a textilt, mert a banter és a felgyülemlett szexuális feszültség miatt sokkal jobb, ha a kötet második egységében szabadulnak meg a karakterek a ruháktól.

Wilder életvitele miatt hol New Yorkban, hol pedig Londonban járunk, emiatt igazi kis gyöngyszemek is előkerültek, de a történések java része New Yorkra tehető. Ami magát a cselekményt illeti gyors lefolyású, olvasmányos, könnyed szerelmi történet, amiben komoly témák is előfordulnak, mint a cukorbetegség vagy a korai demencia. Számomra a legerősebb része a kötetnek az Sloane elhatározásbeli módosulása. Nagyon jó volt látni, ahogy a darabjaiban lévő lány végre elkezdett erősödni, és esélyt adni az életében az újdonságoknak, az embereknek, és persze az érzelmeknek. A kötet olyan 80%-ánál kicsit ránk ijeszt a történet, de mivel egy Vi Keeland kötetről beszélünk, garantált a happy end, amiben most sem kell csalódnunk. Nekem nagyon tetszett a Majdnem örökké, és nagyon jól éreztem magam olvasás közben. Tökéletesen hozta a tőle elvártakat, és egy olyan romantikus történetet adott, ami könnyed, mégis szórakoztató és tele van szerethető karakterekkel, na meg vicces jelenetekkel, amik garantáltan meg fognak mosolyogtatni. Ha szereted az írónő munkásságát, vagy ha egy olyan könnyed romantikus történetre vágysz, ami levesz a lábadról, akkor ne hagyd ki a Majdnem örökkét.

" - Azt mondtad, hogy nagyon tetszik, de nem veszel ruhát egy álomkép miatt, ami nem is létezik. - Wilder egyenesen a szemembe nézett. - Ezért vettem meg én. Mert azóta, hogy megismertelek, te elhitetted velem, hogy az álmok valóra válhatnak. És ezt neked akartam adni, mert hátha leszek olyan szerencsés, hogy az enyém leszel."

" - Nem félhetsz azért kockáztatni, mert megbántottak. Az élet arról szól, hogy kockáztatni kell. Néha leugrunk a szikláról, és szétloccsanunk. De néha ugrunk, és repülünk."

"Ha nem kockáztatok, nem sérülhetek. És Wilder Hayes nem csak kicsit bántott volna. Mert Wilder nagy szerelem volt. Az, aki nemcsak a szíved egy kis darabját ragadja el, amikor elmegy, hanem hatalmas, tátongó lyukat hagy maga után."

" - Figyelmeztetlek, Cupcake. Amikor bejövök a szobádba, és nem ha, hanem amikor, akkor az úriembert az ajtón kívül hagyom."

"Mindent meg akartam mutatni Sloane Carricknek – és nem csak Londont. Az egész világot."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My ​love story with Yamada-kun at Lv999 7. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 7. (My love story with Yamada-kun at Lv999 7.)

*

Szintet lép-e egy ottalvós randin Akane és Yamada kapcsolata? A játékostársakból szerelmesekké lett Akane és Yamada kapcsolata kezd felforrósodni. Amikor Akane hetekig szenved az alváshiánytól gamer szomszédjának zajongása miatt, Yamada nemcsak azt ajánlja fel, hogy cseréljenek lakást, hanem Taniyan közreműködésével azt is elhatározza, hogy eltávolítják a kellemetlen hangoskodót. 

A lakáscserével járó kalandok egy kérdéssel is szembesítik Yamadát és Akanét: vajon készek-e arra, hogy elmélyítsék a szerelmüket? A való életben és a játékban átélt váratlan fordulatok közepette sikerül-e ráébredniük, hogy valójában mit is éreznek egymás iránt?

Folytatódik Akane és Yamada románca a hetedik résszel, ami meglepően pikánsra sikeredett. Őszintén nem gondoltam volna, amikor kivettem az új részt a postaládámból, hogy ennyire perzselő lesz. Nagyon élvezem ezeknek a mangáknak az olvasását, és minden résszel egyre tovább nő az imádatom a mangák iránt. Nemcsak szintet lép Akane és Yamada kapcsolata, hanem Yamada egy teljesen új oldalát is megismerhetjük.

Ahogy az előző részekben úgy most is rekordidő alatt a kötet végére értem. Elkezdtem és befaltam az egészet, emiatt a következő rész iránti sóvárgásom pedig még nagyobb, mint valaha. 

Tetszett az a történetben, hogy Yamada feladva a saját kényelmét és a saját alvásidejét átadta a lakását Akanénak, hogy kipihent legyen, és ne legyen nyűgös a hangos szomszédja miatt, aki nem érti a másokkal együtt való élés szabályait.

Emiatt az online tér, a játékok fontossága és valamilyen szinten emiatt a cyber bullying is helyet kap. Javarészt ez a manga Akane és Yamada kapcsolatára fókuszál, na meg arra, hogy megoldódjon Akane problémája, és vissza tudjon költözni a saját lakásásba. 

Yamada önfeláldozása miatt teljesen más oldalról ismerhetjük meg a fiút, ami a történet elején szinte elképzelhetetlen lett volna, de én nagyon örülök ennek a változásnak, mert így a gamer icon is megmutatja az emberi oldalát, de azért nem szabad teljesen elengedni azt sem, hogy híres a gamer világban, és bárhol felismerhetik. Legyen az egy mozizás vagy utcán sétálás.

A kapcsolatuk határozottan fejlődik ebben a részben, viszont számomra annyira meglepő volt, hogy a magának való Yamada tud kezdeményezni, és eléri, amit akar. Legyen az egy csók Akanétól, vagy valami sokkal több. Azért azt muszáj elmondanom, hogy nem számítottam arra, hogy ennyire érzéki lesz ez a rész, sőt... meglepődtem, de ezért is imádom, mert egyben cuki és érzéki.

Ha kedvenc kötetet kellene választanom tuti, hogy ezt a hetedik részt mondanám. Eddig ennek a résznek a borítója a kedvencem, nagyon tetszik a rózsaszín, mint fő szín és Yamada is tökéletesen mutat főszerepben. De azért is kedvenc, mert végre történik valami, ami nemcsak egy apró érintés, hanem annál sokkal hangsúlyosabb, és azért is, mert már kezd felnőttesebb lenni, ugyanakkor megmarad aranyosnak a történet.

Az alapszituáció teszi igazán bravúrossá ezt a részt, hiszen mindenki együtt tud érezni Akanéval a hangos szomszéd miatt, de Yamada megoldása annyira szívből jövő, annyira önzetlen, hogy ha eddig nem lett volna kedvencem a fiú, akkor most tuti levett volna a lábamról. 

Az online tér és a kipécézés pedig adta magát. Különösen örülök, hogy a gamer tevékenység jobban előtérbe került, mert lássuk be azért az előző részekben nem ezen van a hangsúly, hanem Akane és Yamada kapcsolatának alakulásán, amivel semmi probléma, de azért hiányzott az online tér erősebb jelenléte.

A manga vége pedig egyszerűen zseniális. Jó volt végre megismerni Yamada anyukáját, és a múltbéli visszaemlékezésnek hála teljesen új köntösben látjuk Yamadát, és a közömbösségét a női nem iránt, és maga a szerelem iránt. Kíváncsi vagyok, hogy merre fog kifutni még a történet, mert ha jól láttam csak 10 részes, és vészesen közeledünk a finálé felé. Három rész van hátra, és Yamada egyre jobban megnyílik előttünk, egyre jobban képes önmagát adni, és az anyukája megjelenésével Akane is másképp láthatja a fiút, lehetőséget kap egy sokkal bensőségesebb viszony kialakítására. Ha már eljutottál idáig a mangában, ne hagyd ki a hetedik részt sem, ami a személyes kedvencem!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lilly Shade: A hazug és a hercegnő (Törékeny hatalom duológia 1.)

"Látom a szemében a dühöt, és tudom, hogy most szívesen nekem esne. Enyhén szólva is, imádom mikor ilyen mértékű gyűlölettel néznek rám az emberek. Ilyenkor érzem, hogy hatalmam van felettük."

*

Egy tökéletes férfi és egy különleges lány. Vajon mit rejthet a hibátlan álca? 

William, a milliárdos üzletember Seattle-be utazik, hogy megtalálja elhunyt nevelőapja egyetlen vér szerinti gyermekét, akit ténylegesen megillet a férfira hagyott örökség. Miközben piszkos módszereivel a valódi örökös után kutat, összehozza a sors egy dacos, szemtelen, fiatal lánnyal, aki egyedi szépségével azonnal megbabonázza őt. William felrúgva saját szabályait, enged Jessica csábításának. 

Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, William rájön, hogy Jessica nem egy átlagos lány, a múltját sötét titkok rejtik, ami után a férfi hiába nyomoz, folyton zsákutcába fut. Merőben eltérő személyiségük, életvitelük és a köztük lévő korkülönbség nehéz döntés elé állítja őket. Megéri ennyit szenvedni egy boldog kapcsolat lehetősége miatt? 

Ha fény derül minden titokra, képesek lesznek ugyanúgy nézni egymásra, mint azelőtt? 

Lilly Shade története nemcsak arra bizonyíték, hogy nincsenek véletlenek, de arra is, hogy a sors sem mindig kegyes. A tökéletes nem valódi, és ami annak látszik, csupán álca. Az ilyen álcák pedig a legsötétebb titkokat rejtegetik.

" - Semmi baj! - szakít félbe, majd magához ölel. Olyan szorosan tart, hogy alig kapok levegőt,de ebben a pillanatban ez a legcsodálatosabb érzés a világon - Nem fogom hagyni, hogy bántson. Sosem. Érted? Itt vagyok."

Ahogy elkezdtem olvasni A hazug és a hercegnőt rám tört egy erős dejá vu, majd eszembe jutott, hogy én már ezt olvastam. Évekkel ezelőtt megjelent Az örökös, de még nem volt kiforrva, és kellett neki az idő és a tapasztalat, hogy azzá a történetté nőjje ki magát, mint ami ma. Egy olyan második esélyt kap William és Jessica története, amit mindig is érdemelt. Sokkal kidolgozottabb és sokkal olvasmányosabb, mint az előde volt, és tipikusan egy olyan kötetről van szó, aminek nagyon jót tett a 10 év távolság, és ami egy sokkal szebb és elbűvölőbb köntösben jelenhetett meg.

Adott egy megközelíthetetlen férfi milliárdos, és egy 19 éves egyetemista, akiknek az útja keresztezik egymást, és onnantól kezdve nem lesz semmi sem ugyanolyan. Maga a történet Seattle városában játszódik, és az első pár fejezet szépen bevezet minket a történések sűrűjébe. Erősen indít, megmutatja, hogy mire is számíthatunk tőle, és azt is, hogy érdemes lesz figyelni a karakterekre, mert az időbeli ugrásoknak és a nézőpont váltásoknak köszönhetően jobban oda kell figyelni arra, hogy hol is vagyunk térben és időben. Nekem az alap tetszett, és jó volt látni a fejlődést Lilly Shade írásmódján, hiszen egy sokkal kiforrottabb cselekményt kapunk, ami hol William oldaláról mutatja be a könyörtelen üzleti életet, a döntésekkel együtt, hol pedig Jessica egyetemista életét, az óráit és a nővérével közös helyzetüket. Az ő párosuk vezet végig minket a cselekményen, és mutatja meg azt a tagadással teli érzelmi káoszt, ami jellemzi őket. Míg Jessica tapasztalatlan és fiatal, még a korához képest is, addig William számára nem ismeretlen az intimitás, és a másik fél kihasználása, az élvezetek halmozása. És pont emiatt is oly érdekes az ő párosuk, és az az út, amit végigjárnak A hazug és a hercegnő alatt.

Van a kötetben kellő szenvedés, érzelmek összecsapása, de azt is szépen bemutatja, hogy milyen az, ha ellenszenvből alakul ki valami egészen más, valami egészen különleges. Ugyanakkor egyes helyeken én nem éreztem eléggé erősnek a szerelmi szálat ahhoz, hogy egylábon megállja a helyét, sőt Jessica szerintem túl korán mutatta ki mit is érez, és emiatt nekem hiányérzetem lett. Nem jött át a közöttük lévő szerelmi kapocs, viszont a vágyódás annál inkább.

Persze perzselő és vágytól fűtött részekben is gazdag a történet, de nem ezen van a hangsúly. Míg William keresi az elveszett örököst, addig Jessica éli a mindennapi életét, és próbál az élet viszontagságai mellett lavírozni, és úgy alakítani a sorsát, hogy jól jöjjön ki belőle. Emiatt hol naiv, hol pedig túlságosan is hiszékeny, de amit a fejébe vesz azt véghez is viszi. Ő és William tűz és víz, és ebben a kapcsolatban a tűz William oldaláról mutatkozik meg.

Maga a történet váltott szemszögű, amit mindig örömmel veszek, hiszen ki ne szeretné látni, hogy mit is gondol egyes helyzetekben a férfi karakter. Szerencsére az írónő nem hagy cserben minket, és jó pár William szemszögű fejezettel örvendeztet meg minket. Ehhez párosulnak az illusztrációk és a fekete lapok, amik igazán különlegesség teszik A hazug és a hercegnő megjelenését.

A történet végig visz előre, emiatt nagyon gyorsan lehet vele haladni, ugyanakkor engem egyes helyeken megakasztott az időbeli eltolódás, és nagyon kellett figyelnem arra, hogy hol is járunk időben, és mik azok az események, amik esetleg közben már történtek, mégsem látjuk a másik fél szemszögéből. Nemcsak a jelen eseményei hangsúlyosak a történet szempontjából, hanem a múlté is, ami tele van fájdalmakkal és traumákkal. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Jessica és William is ott álljon, ahol A hazug és a hercegnő közben állnak. Emellett William részéről megjelenik a bosszú és a hatalmi játszma is, mint központi téma, és emiatt még izgalmasabb, még áskálódósabb a cselekmény. Az remélem senkit sem lep meg, hogy William édesanyja egyáltalán nem lett szimpatikus, és simán meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Összességében úgy gondolom, hogy nagyon sokat fejlődött az írónő, és készen áll arra, hogy olyan történetek kerüljenek ki a kezei közül, amit nemcsak pár olvasó élvezhet, hanem mindenki, aki szereti a romantikus történeteket, az age gap kapcsolatokat és a milliárdos x egyetemista trope-t. Ha ezeket szereted, úgy gondolom, hogy nem tudsz mellélőni A hazug és a hercegnővel.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. F. Williamson: Sárkányok háborúja (Sárkányok nyelvén 2.)

"Az ég szürke, és tele van sárkányokkal."

*

Vivien Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. De vajon a tudásával képes lesz véget vetni a háborúnak? 

Polgárháború tombol egész Nagy-Britanniában, sárkányok és emberek harcolnak mindkét oldalon. Vivien pedig Wyvernmire miniszterelnök legyőzésével akaratlanul is a lázadás jelképévé, valamint az ország első számú ellenségévé vált. Csakhogy mit ér egy forradalmár, ha bujkálnia kell, és tehetetlenül nézi, ahogy a barátai harcolnak? 

Vivien bizonytalanul, kételyek között indul a távoli skót szigetekre, hogy felkutasson egy különös, rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a kulcsot jelentheti a háború befejezéséhez egyszer s mindenkorra.

" - Ne akarj mindig valaki lenni. Így nem találod meg önmagad. Nincs egyetlen dolog, ami meghatározná, ki vagy. Csak Vivien. Eleinte talán úgy érzed majd, darabjaidra hullottál, de ahogy Britannia újjáépíti magát, úgy te is."

A kedvenc sárkányos történelmi fantasy-m folytatódik, és izgalmasabb, mint valaha. S. F. Williamson olyat írt, amit nagyon rég nem éreztem sárkányos fantasy kapcsán. Nagyon szerettem, és végig azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok a történetben, ott vagyok Viv mellett, és rajtam is múlik, hogy milyen döntéseket hoz, és hogyan alakul a háború. Egy nagyon izgalmas, és végig olvasmányos történetet kaptam, ami szó szerint a kezemhez nőtt, és amitől nem tudtam szabadulni. Spoiler: nem is akartam!

Az előző rész vége teljesen lesokkolt, és a Sárkányok háborúja alatt is kellett jó pár fejezet, hogy ez a sokk teljes mértékben eltűnjön, és újra belevethessem magam a történések sűrűjébe. Azt éreztem, hogy végig pörög a cselekmény, megismerhetjük a wyverneket, és olyan információk kerülnek a birtokunkba, amik miatt teljesen más színben tűnnek fel az eddig megítélt karakterek vagy éppen események, és ahogy Viv, úgy mi is egy ideig tapogatózunk a sötétben, és kell idő, hogy el tudjuk dönteni kinek a pártján is állunk, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Viv még mindig jól akar cselekedni, és ehhez minden eszközt megragad, vagy éppen megtagad, ha azt érzi, hogy az a helyes lépés. Van egy határ, amit ő sem lép át a háború megnyerése miatt, egy olyan morális közeg, amit nem érez elég erősnek ahhoz, hogy egy teljes faj sorsát kockáztassa, és emiatt nagyon tisztelem, hiszen ha nem is közvetve, de a sárkányok különböző faja által a rasszizmus és ennek kérdésköre is felüti a fejét a történetben, és nagyon vékony az a határ, amin mozognak a karakterek. Atlas újbóli megjelenésével nemcsak egy kis romantikát csempészett a történetben az írónő, hanem egy kis érdekellentétet is, ami alapjaiban változtatja meg a kötet hangulatát. Helyileg már nem Londonban vagyunk, hanem Canna szigetén.

A kötetben erősen jelen van a társadalomkritika is a morális kérdések mellett, viszont a fantasy és sárkány témáknak köszönhetően sokkal könnyebb befogadni, hiszen nem olyan nyers, és ezáltal nemcsak a társadalom működését kérdőjelezi meg, hanem a karakterek döntéseit is. Erre a legjobb példa Canna szigete, hiszen az igazán fontos dolgok itt derülnek ki, itt áll válaszút előtt Viv, és csak rajta múlik, hogy mit lép, hogy mit gondol elfogadhatónak, és mit nem a háború megnyeréséhez.

Amit nagyon szerettem a kötetben az az, hogy megismerhettünk a sárkányok egy új faját, a wyverneket. Megmutatta az írónő, hogy nem is olyan nagy a különbség közöttük és az emberek között, hiszen nagyon hasonló dolgokat képesek elvégezni. Persze, a nyelv és a sárkányok nyelvének megértése még mindig hangsúlyos a történet szempontjából, ugyanakkor már nemcsak ezen van a hangsúly. Egy olyan háború előtt állnak Vivék, ami mindent eldönthet, ezért is olyan fontos, hogy a háború jó oldalán álljon, ha van ilyen, és a döntéseivel elősegítse azt.

Viv az első részhez képest nagyon sokat fejlődött, és sokkal érettebb viselkedést mutat, mint a Sárkányok nyelvén c. kötetben. Már nem lehet az orránál fogva vezetni, de azért ha be is húzzák a csőbe, képes mérlegelni, és olyan emberek ellen fordulni, akikben eddig megbízott. A bizalom, mint fogalomkör többször is előkerül a történetben, nagy hangsúlyt fektetett rá az írónő, és már nemcsak Viv sorsának alakulását láthatjuk, hanem a sárkányokét is, teljes fajok sorsát, ami miatt sokkal komolyabb hangvételt kap a regény.

A kötet nem mentes erkölcsi dilemmáktól sem, és olyan fontos döntések keresztezik Viv útját, amik kihagyhatatlanok. Hol nehezebb döntéseket hoz meg, hol pedig olyanoknak szavaz bizalmat, akik elárulják azt. Nagyon meg kell válogatni, hogy ki az, akinek bizalmat szavazunk, mert a Sárkányok háborúja alatt csak nagyon kevesen hűek az elvekhez és az erkölcsökhöz. A kötet hangulata miatt nekem még mindig a Divine Rivals jut róla eszembe, annyi különbséggel, hogy ebben a történetben a sárkányok hangsúlyosak, és a cselekmény több, mint felében rajtuk is van a világ szeme. Titkokban és elhallgatott információkban is gazdag ez a rész, ami miatt bonyodalmak és megtört bizalmak sora tarkítja a sorokat. Én személy szerint nagyon gyorsan tudtam haladni a kötettel, mert olvastatja magát, és minden egyes fejezet új információt ad az egész képhez, ami miatt elengedhetetlen, hogy ne rakjuk mi magunk is össze a teljes képet, és ne képzeljük magunkat Viv helyébe. Egy jelkép ő, aki sokkal többé válik, mint egy jelkép, és az írónő ezt meg is mutatja. Ha szereted a történelmi fantasyket, a sárkányokat, a különböző nyelveket és érdekel, hogy ezeket felhasználva mit alkotott S. F. Williamson, akkor ne hagyd ki a Sárkányok háborúját, ami a Sárkányok nyelvén folytatása.

" - Mit csinálsz? 

- Próbálom megfejteni, ki vagy. 

- Én is egy kód vagyok, amit szívesen feltörnél, ugye?

- Igazi talány - felelem."

"Pezseg a vérem. Történelem íródik a szemem előtt."

" - Kérlek, ne szennyezd a levegőmet a hülyeségeiddel!"

" - Ez csak a munkád, nem határozza meg, ki vagy."

" - Nincs nyelv, amely tiszta és érintetlen lenne - válaszolom. - A nyelv élő organizmus, amely folyamatosan változik a beszélői által, és más nyelvek által, amelyekkel kapcsolatba kerül."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elise Kova: Dragon Cursed - Sárkányátok

 

"Csizmák kopognak a sikátor macskakövein, olyan élesnek hallom, mintha egy tőrt húznának végig a fenőkövön."

*

Nincs kegyelem. 

Egy akciódús fantasy romance a lerombolt, felperzselt vidék végső emberlakta menedékéről, ahol minden tini brutális próbatételeken esik át, hogy különválasszák a sárkányvadászokat a sárkányátok alatt szenvedőktől. 

Egy újjászületett hősként ünnepelt fiatal nőnek küzdenie kell az életéért az egyre erősödő gyanakvás közepette, miszerint ez az átok többről szól, mint aminek tűnik.

"Vinguardban a legnagyobb veszély sosem a sárkányok voltak, még csak nem is a Csapás, hanem az ott élő ember kapzsisága."

Megtaláltam a tökéletes ellenszert Fourth Wing másnaposságra. Ha te sem találtad meg a következő nagy sárkányos könyv szerelmedet, akkor muszáj megismerned Elise Kova Dragon Cursed c. regényét. Nem az a szokványos fantasy, mint amire számítanál, sokkal kegyetlenebb, és a sárkányokat sem a szokásos köntösben mutatja meg. Egy olyan nagy volumenű sorozat első része ez, ami letarol és megmutatja, hogy van élet a Negyedik szárny után is!

Az írónő munkássága nem ismeretlen előttem, hiszen már több regényét is volt szerencsém olvasni, de úgy érzem, hogy a Dragon Cursed az eddigi legkülönlegesebb fantasyje. Már a kötet elején megnyert magának, és nagyon érdekelt, hogy hova is fog kifutni Isola szála, és milyen nehézségekkel kell majd szembenéznie a Sárkányátok alatt. Kevés olyan sárkányos regény van szerintem a könyves piacon, ahol a sárkányok léte nem kedvező, hanem egyenesen félelemmel tölt el, és azért képeznek ki jelölteket, hogy legyen esélyük megvédeni Vinguardot, de ahogy haladunk úgy ötlik szembe mindaz az elhallgatott információáradat, amit a sorokat olvasva szembeötlik, és megmutatja ezzel, hogy nincs minden kőbe vésve, és amit rossznak kiáltottak ki, azok nem feltétlenül úgy idomulnak, ahogy elvárnánk. Itt a sárkányok léte egyenlő a veszéllyel, de egyben átok is, és minden eszközt megragadva mutatja meg a kötet, hogy mennyire kell figyelnie Isolának, hiszen senki sem az, mint akinek mutatja magát, és jól kell megválogatnia a szövetségeseit. Maga az alap egy felperzselt világ, ami pusztulásra van ítélve, és mindezért a sárkányokat okolják. Itt jön a képbe továbbá az is, hogy a kiképzés kegyetlen, és sorsokat képes megváltoztatni.

Egy átok, ami bárkiben ott lehet, amit a legkegyetlenebb módszerekkel próbálnak előcsalogatni, de nem tudhatjuk, hogy ki lesz az, akiben megmutatkozik az átok, és ki az, aki arra van kárhoztatva, hogy sárkánnyá, ezáltal Vinguard ellenségévé váljon. Ezzel kapcsolatban volt egy megérzésem, amit elég erősnek gondoltam, de ahogy haladtam előre a történetben úgy kezdtem elbizonytalanodni, de ha van egy megérzésed hallgass rá, és hagyd, hogy az írónő beteljesítse a reményeidet.

Maga az alap nagyon erős lábakon áll. Ha kell kegyetlen, ha kell bizalmatlan, de az biztos, hogy a történetnek nincs egy olyan szeglete sem, ami ne járulna hozzá ahhoz, hogy egy kalandos, és igazán különleges sárkányos történetet adjon. Egy slow burn szerelem is helyet kap a sorok között, ám ez tényleg az a bizonyos slow burn, mert nem sok minden történik ezzel kapcsolatban, viszont annál inkább folytatásért kiállt, és ami úgy igazán elvarázsol az a kötet vége.

Végig azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok Isola, Lucan és Saipha mellett, és együtt álljuk ki a próbákat, együtt löknek ki minket a tetőre, hogy átváltozzunk, vagy megöljön a sárkány, és együtt senyvedünk, együtt éhezünk, és minden egyes pillanatot ugyanúgy átélünk, mint a karakterek. Mind a hárman képesek hatalmas meglepetéseket okozni, és biztos vagyok benne, hogy a fennmaradóak még fognak is. Elég csak az utolsó mondatra, vagy éppen az utolsó fejezetre gondolni, mert az biztos, hogy nem egykönnyen fogom elfelejteni.

Az Újjászületett Harcos kultusza végig érezteti hatását, és nem engedi, hogy Isola elfelejtse azt. Egy olyan történetet kaptam  a Sárkányátok személyében, amiben az átok és a próbák kéz a kézben járnak, és a sárkányok a rosszfiúk, de ahogy haladunk a történetben, és más színben kezd el derengeni a világ már semmi sem biztos, és mindent megkérdőjelezünk. Isola karaktere erős, bár csak a cselekmény alakulása végett lesz az, eleinte nem az, sőt kifejezetten azt éreztem, hogy gyenge és könnyen átverhető, de valahol a közepe táján elkezdett erősödni, és végre elindult azon az úton, ami ahhoz kell, hogy felnőjjön a feladatához, és azzá a felnőtté váljon, azzá a harcossá, akinek a sors szánta. Lucan mellette a másik főszereplő, akinek szintén időt kell hagyni ahhoz, hogy megismerhessük, de amint ez megtörténik biztos vagyok benne, hogy szurkolni fogunk neki, és azért fogunk szorítani, hogy ő is megmutassa az igazi Lucant, aki mindig is volt a sok hazugság alatt, és annak lássuk, aki. Ha szereted az írónő munkásságát, illetve ha a gyengéid a sárkányos fantasyk, akkor mindenképp adj egy esélyt a Dragon Cursed - Sárkányátok c. kötetnek, ami megmutatja, hogy van élet a Fourth Wing után is sárkányos fantasyk terén.

" - Azt hiszed, tudod a válaszokat. De alig ismered a kérdéseket. - Csend borít el, és a talaj kicsúszik alólam, pedig azt hittem, sikerült megvetnem a lábam. A főpap még mindig egy lépéssel előttem jár, még mindig hatalmasabb a tudásával, ami nekem nincs meg."

"Annyira belefáradtam a vérontásba és a harcba. Nem kellene így élnie senkinek sem. Biztosan van ennél jobb élet. Nem hiszem, hogy a halál csapását még több halállal lehetne megoldani. Nem hiszem, hogy a megoldás egy olyan átokra, amelyet még csak nem is értünk, az lenne, hogy megöljük a társainkat."

"Éheztettek minket, aztán mézesmázos szavakkal kínálnak étel helyett. Félelmet keltettek bennünk, miközben úgy tettek, mintha ők lennének az egyetlen védelem. Rémséget mutattak nekünk, de nemes szavakba burkolták, hogy ne merjük megkérdőjelezni, miért kényszerítettek minket eleve arra, hogy ezt elviseljük."

" - Igen, igen, mindannyian próbálunk túlélni, Isola. Nem csak itt. Hanem általában. Élni azt jelenti, hogy túlélni. Ezért kell megkeresned azt, amiért érdemes élni."

"Vinguard megérdemel egy hőst. De csak egy ijedt, tizennyolc éves lány jut nekik. 

Szóval rohadtul elég kell legyek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Holnes: Gyűlölj, ha mersz!

" - Inkább legyen a történetem rövid, de igaz, mint egy hosszú élet tele kihagyott lehetőségekkel."

*

A szerelemben rosszul döntök. Kár, hogy a rossz döntésekben vagyok a legjobb. 

A nővérem visszautazik Spanyolországba, ahol várja őt a nagy ő, én meg úgyis vele tartok. Jó, ha valaki megvédi, figyel rá, és a józan észt képviseli. Ugyanis nem hiszek a meseszerű szerelmi történetekben. Egy nyaralás alatt nem találod meg életed párját. Aztán megismerem Rafát. A nővérem spanyol szerelmének barátját. Szerinte én ítélkező és bizalmatlan vagyok. Ő pedig egy öntelt, bosszantó idióta, ez biztos. Szóval nem igazán jövünk ki egymással. A vitáink miatt egyre veszélyesebb egyensúlyoznunk a gyűlölet és a vonzalom határvonalán. 

K. M. Holmes regénye a napfényes Málagába csábítja az olvasókat, ahol egy olyan kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, amelyben mindketten elbuknak a saját érzéseikkel szemben. Hisz a szív és a józan ész párbajozik egymással.

"Kanos férfi mindent megold."

K. M. Holmes regényeit mindig örömmel veszem kézbe, mivel eddig még sosem csalódtam bennül, és biztos lehetek abban, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Ezúttal nem sanyargatta meg a karaktereit, aminek kifejezetten örülök, és egy olyan spanyol vérrel átitatott szerelmet kaptam, ami már az első pillanattól kezdve forró, tüzes és vigyázni kell, hogy ne kapjanak lángra az oldalak. Nagyon szerettem olvasni, és baromi gyorsan a végére is értem. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és az egyik kedvenc trope-mat vette alapul, a hate to love-ot.

Minden egyes új K. M. Holmes regényben a világ egy új szegletét fedezhetjük fel, és ez a Gyűlölj, ha mersz! kapcsán sincs másképp, hiszen Spanyolországba utazunk, azon belül is Málagába, és a hely nemcsak átjárja a regényt, hanem az elejétől kezdve megmutatja a spanyol habitust, és a spanyol férfiak sármját, aminek ellen lehet állni, de nem érdemes. Ezt Zara is a saját bőrén keresztül tapasztalja meg, de maradjunk annyiban, hogy a kezdeti ellenszenv, és a rendezett arc teljesen mást mutat belül, hiszen egy spanyol bikának nem lehet nemet mondani. Rafa kitartó, és a maga macsós stílusával veszi le Zarát a lábáról, ezzel megmutatva, hogy a legnehezebb kőszikla is lebontható egy kis csibészséggel, és egy jó nagy adag nagyképűséggel. Maga a történet már a legelején beindul, és végig fokozatos tempóban halad, megmutatja milyen Málaga igazi arca, a helyi szokásokat, a spanyolok vendégszeretetét, azt az odaadó közeget, ami őket jellemzi, és azt is, hogy aki egyszer beteszi a lábát Spanyolországba az tuti, hogy nem úgy fogja elhagyni, ahogy oda érkezett, mert a spanyol életérzés egy teljesen új arcát mutatja meg, amitől nagyon nehéz szabadulni, már ha egyáltalán lehet, és Zara mindent is megtapasztal a Gyűlölj, ha mersz! c. kötet alatt.

Szerettem azt a regényben, hogy habár nagyon informatív, nem azokat a szokásos, turistás elemeket tárja elénk, hiszen a hely megelevenedik előttünk, és megmutatja az igazi arcát. Azokat a különlegességeket, amiket egy turista nem biztos, hogy észrevenne, és azokat a nem szokványos látnivalókat is élvezhetjük, amit csak a spanyolok ismernek, a kis rejtett zugokat és a különleges élményeket, amik a szem előtt észrevétlenek, és igazi kincses dobozként tündökölnek Málaga egén.

Az érzelmek erősen csapnak le ránk, szinte nem is lehet felkészülni az érkeztükre, de ennek különösen örültem, mert mindig volt olyan pontja a regénynek, ami meglepetésként ért. Nem egy klisés történet, főleg azért nem, mert várnunk kell az erős érzelmekre, de végig ott munkálkodnak a háttérben, és várják a megfelelő pillanatot, hogy kiteljesedhessenek és megmutathassák a valódi arcukat.

Zara és Rafa kapcsolata nem indul felhőtlenül, de nem is számítottam rá, hogy így lesz, mert Zara ellen akar állni az érzésnek, és tulajdonképpen egy hate to love kapcsolat kibontakozásának lehetünk a szemtanúi. Zara mindent elkövet, hogy ne lopja be magát Málaga és Rafa a szívébe, de van aminek nem lehet ellenállni, és ahogy haladunk előre a regényben úgy lesz egyre erősebb a kísértés, és úgy lesz egyre nehezebb az ellenállás.

A Gyűlölj, ha mersz! tele van tűzzel és azzal a bizonyos spanyol életérzéssel, ami az oldalakból oly természetesen árad. Imádtam elveszni a sorokban, és csak úgy átadni magam az érzéseknek, és az élményeknek. K. M. Holmes egy olyan utazásra hívott, amire örömmel mondtam igent, és ami a megszokottól eltérően kevésbé sanyargatja meg a karaktereit, de ennek én kifejezetten örültem. Annyira jó élmény volt olvasni, hogy egy délután alatt be is faltam a regényt. Rafa egy hatalmas pozitív színfoltja a Gyűlölj, ha mersz!-nek, hiszen nem sűrűn találkozunk ennyire önfeledt és karizmatikus férfi karakterrel. Zara mellett Lili szála is érdekes volt, de nem annyira mint Zara és Rafa egymásra találása. Tüzes jeleneteket is kapunk, amit egyáltalán nem bántam, hiszen a kellő helyeken nagyon jól jött az, hogy egy kicsit éltek a karaktereink a természetes vágyaiknak, és megmutatták azt, amit kimondani még nem mertek, vagy éppen nem akartak, és próbáltak ellenállni. Ha egy igazán szenvedélyes romantikus történetre vágysz, ahol csak úgy lángolnak az oldalak, és tele van forró jelenetekkel, akkor imádni fogod K. M. Holmes új regényét!

" - Rafa, Egy nő alszik a hálódban, te pedig úgy nézel ki, mint aki mindjárt pánikrohamot kap attól, hogy kedveli. 

- Menj a picsába!"

" - Az a csaj tegnap képes lett volna téged szemmel megölni. - Mit láttál benne, amiért elhívtad randira? - Nem randizunk, baszd meg. Az ilyen romantikus faszságokat meghagyom neked."

"Csak félig néztem rá. Túl dögös volt, hogy egészben a szemem elé kerüljön."

"Általában taszítanak azok a férfiak, akik túlságosan magabiztosak, de basszus, neki ez rohadt jól állt!"

"Áh, tudja a tököm! A nők bonyolultak, de az biztos, hogy nem könnyíti meg a dolgom. Attól veszélyes, hogy érdekes, én pedig attól, hogy nem tudok ellenállni az ilyennek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)