Sarah Adams: Add nekem, vagy elveszem! (Ha Rómában jársz 3.)

"Nem számít, ki vagy, ha egy hüvelykujj nagyságú városban élsz, akkor mélyen magadba fojtod, és soha nem vallód be, hogy nem tetszik a frizura, amit a fodrász csinált."

*

Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába. 

Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott. Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar… 

Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene. 

Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból. Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak? Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

" - Látod, ez is a problémához tartozik. Megtanultam, hogy soha ne fogadjam el a segítségedet, mert az mindig feltételekhez kötődik."

Sarah Adams az egyik olyan romantikus szerző, akinek nem tudom megunni az írásait, a Ha Rómában jársz sorozata pedig a szívem egyik csücske. Nagyon szeretem ezeket a kisvárosi románcokat, de ha valaki azt mondja nekem, hogy Emily története lesz a kedvencem, tuti nem hinnék neki. Annyira szívmelengető, annyira szerethető és lelket simogató az Add nekem, vagy elveszem!, hogy ha tehetném már most pakolnék, és költöznék Rome-ba.

Az Add nekem, vagy elveszem! azok közé a romantikus regények közé tartozik, amit bármikor tudnék olvasni. Igazi napsütés a hétköznapok szürkesége mellett. A karakterek nagyon kedvelhetőek, a cselekmény végig szórakoztató és hozza a Sarah Adamsre, és erre a sorozatra oly jellemző hangulatot. Tele van kísértéssel, adok-kapok helyzetekkel, flörtöléssel, szakadék szélén járással és egy olyan idilli kisvárossal, ahol mindenki ismer mindenkit, akik összetartanak és csak nagy nehézségek árán vetnek ki magukból bárkit is. Emily az a Walker testvér, aki mindenki más boldogságát maga elé helyezi, és aki bármit megtenne a testvéreiért, igen ám, de pont emiatt válik annyira szimpatikus karakterré, hiszen amíg mások igényeit tartja szem előtt, addig az ő érzései szépen a háttérbe szorulnak, és várjuk, hogy mikor érkezik meg a megfelelő férfi az életébe, aki megmutatja, hogy Emily akkor is szerethető, ha önmagát adja, és nem próbál meg mindenkinek megfelelni. Ekkor jön a képbe Jack, aki Emily nemezise, és ki nem állhatják egymást, vagyis Emily biztosan nem, de mi a helyzet Jackkel? Őszintén megmondom ez az egész riválisokból szerelmesek téma nagyon tetszett. A Jack és Emily között kialakult banternek nem tudtam ellenállni, és bármit megtennék, hogy még egy kicsit ott legyek velük Rome-ban.

A kötet eleje eléggé szórakoztatóan kezdődik ahhoz, hogy addig ne legyen nyugta az embernek, amíg a végére nem ér. Azt éreztem, amikor elkezdtem, mintha egy hosszú nap után hazaértem volna. Tele van törődéssel, szeretettel, válaszúttal, nagy döntésekkel és olyan érzelmekkel, amiket már nem lehet elnyomni, amik már nem engedik, hogy ignoráljuk őket, és ennek a regénynek pont ebben rejlik a varázsa.

Imádtam az Emily és a Jack között kialakult szócsatákat, a forced proximity-t, azt ahogy az írónő mindig egymás útjába sodorta őket, és mindazt az érzelmi hullámvasutat, amit az Add nekem, vagy elveszem! hordoz magával. Szerettem ezt a kisvárosi románcot, a riválisokból szerelmesek trope-val együtt, amiről még mindig azt gondolom, hogy az egyik legalulértékeltebb, mégis a legtöbb potenciál rejlik benne.

Az írónő ügyelt a kényes témákra is, és már az elején felhívja a figyelmünket azokra az érzékeny témákra, amiket érint Emily története alatt. Hol a gyász üti fel a fejét, hol a bizonytalanság, hol a nyilvánosság elöli elbújás, de akik szeretik az erotikusabb jeleneteket, azokat sem hagyja cserben az írónő, viszont megmarad az ízléses vonalon. Emiatt a cselekmény nagyon szerteágazó, és megmutatja, hogy képes a legborúsabb napot is beragyogni a fényével.

Maga a cselekmény nagyon szerethető, tele van döntések hadával, olyan pillanatokkal, amik megpecsételik Emily és Jack sorsát, na meg elszalasztott pillanatokkal, elnyomott érzésekkel. Olvasás közben majdnem végig mosolyogtam, és jó érzéssel töltött el a Ha Rómában jársz sorozat harmadik része. Élveztem minden pillanatot, a rivalizálás feldobta a sorokat, és addig-addig húzta halasztotta az írónő az egymásra találást, hogy féltem sosem teszi meg sem Jack, sem pedig Emily azt a bizonyos első lépést. Amit nagyon szerettem ebben a kötetben az az, hogy a szerelem és az érzelmek természetesen alakulnak ki, nincs benne dráma, csak az érzelmek tisztasága. Nem kapunk bonyolultságot, csak két karaktert, akiknek együtt kell lenniük, hiszen kiegészítik a másikat, és többek lesznek azáltal, hogy ott vannak a másiknak és támogatják egymást. Emilynek ez a személy Jack, míg Jacknek Emily, és az Add nekem, vagy elveszem! ezt mutatja meg. Letisztult, romantikus, szerethető és tele van érzelmekkel. Egy igazán szórakoztató, ám szívmelengető történet, amit minden Sarah Adams rajongónak csak ajánlani tudok. Az Add nekem, vagy elveszem! tökéletes tavaszi olvasmány, ami miatt te is úgy érzed, hogy Rome városába csöppentél. Ha egy humoros, szerethető történetet keresel, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad!

" - Ez olyan édes, hogy fizikailag fáj."

"Persze, ha az, amire szükséged van, ellentéte annak, ami neki kell, akkor lehet, hogy ez a szerelem csak arra való, hogy szellőként átsöpörjön rajtatok. Időnként találkozunk ilyennel is az életben. És az ilyen szerelmet sem kevésbé csodálatos átélni, csak azért, mert gyorsan jön és gyorsan megy."

" - Helyre kell hoznod. 

  - Mondd meg, hogy mit. És megcsinálom."

" - Fontos utánajárni, miből fakadnak a szavaink. Akkor is a saját gondolatainkat és érzéseinket rögzítjük, amikor egy ideig valaki más bőrébe bújunk írás közben."

"Áttér a másik lábamra, és a legtöbb, amit tehetek, hogy nem csúsztatom a kezemet sűrű barnásszőke hajába. Olyan szép a haja! Olyan konfrontációkerülő. Jack annyira kedves, hogy még igazi hajszíne sincs, nehogy csalódást okozzon bárkinek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 4. (Könnyhold Birodalom 4.)

*

Felvirradt a kardforgató bajnokság napja, és heves versengés veszi kezdetét. Vajon Abel herceg képes lesz legyőzni gőgös bátyját? És ki állítja meg Sion herceg sikersorozatát? Ki lesz az akadémia legjobb bajvívója? De még ennél is fontosabb kérdés, hogy Mia szendvicsei meghódítják-e Abel szívét, vagy Keithwood akadékoskodása mindent elront?

A Könnyhold Birodalom negyedik része számomra eddig a legrövidebb. Olyannyira elmerültem a cselekményben, és a kardvívásban, hogy igazi sokként ért, hogy a végére értem. Elkezdtem és zsupsz vége is lett. Nem történik sok minden ebben a részben, emiatt nem is értem, miért lett ilyen gyorsan vége. Az a baj, hogy túl szórakoztató volt, és nem vettem észre, hogy halad az idő. Ez is azt mutatja, hogy mennyire élvezhető is ez a történet, és mennyire el lehet veszni a világában.

Úgy érzem, hogy habár számottevő nem történik, mégis ez volt a legizgalmasabb rész, és talán ezt is élveztem eddig a legjobban. A szendvics készítős részek nagyon humorosak voltak, és ha már itt tartunk, akkor én is szívesen megkóstolnám Mia hercegnő lovacska alakú szendvicseit. Sokkal kedvesebb és együttérzőbb ebben a részben, ami a karakterfejlődést is mutatja.

A szendvicsek mellett a kardvívás a hangsúlyos, és mindaz a hatás, amit Mia kivált a környezetében lévőktől. Már most nagyon távol áll a személyisége attól a hercegnőétől, aki a múltban volt, akit nem érdekelt, hogy kit bánt meg, kin gázol át, és ez azt is mutatja, hogy ebben a negyedik részben már elértünk egy olyan pontra, ahol ketté tudjuk választani a jelen és a múlt Miáját. 

Már sokkal inkább arra fekteti a hangsúlyt, hogy jól cselekedjen, és nemcsak azért, hogy elkerülje a guillotinet, hanem a személyisége is változik, önmaga sokkal jobb verziójává kezd válni, és már természetesen jön neki a kedvesség, mások meghallgatása, vagy az, hogy motiválja az embereket. Az önző Mia szépen lassan a háttérbe szorul, és emiatt nem is lehetnék hálásabb, hiszen ez az új Mia nagyon szimpatikus.

A kardvívásos jelenetek nagyon jók, van egy kis versenyszellem is bennük, na meg megmutatási vágy. Sion és Abel kerülnek jobban elő, és ez is azt mutatja, hogy a megfelelő lépésekkel minden megváltoztatható. Ha elég kitartó vagy, és van célod, akkor minden akadály legyőzhető, legyen az fizikai vagy mentális. Minden fejben dől el, és csak rajtad múlik mi mindent teszel meg a győzelemért.

Abel herceg kezd egyre szimpatikusabb lenni, és tudom, hogy Mia továbbra is haragszik Sionra a múlt történései miatt, azonban jó látni, ahogy szépen ő is a történet szerves része lesz, és nem tudja Mia kikerülni őt. Nagyon érdekel, hogy hova fog kialakulni ez a hármas, Mia, Sion és Abel, mert a versengés jót tenne szerintem nekik, és Mia is képes lenne elengedni a múltat.

A manga hangulata hozza a tőle elvártakat. Nagyon tetszettek az illusztrációk, főleg amikor nem volt szöveg, mert így is minden érthető, és nem volt akadály abban, hogy követni tudjam a cselekményt. A képi világ sokszor többet mondott minden leírt szövegbuboréknál, és tökéletesen kiegészítették a már ismert tényeket. Mia arckifejezése nem egy helyen zseniális, és nem egyszer derültem azon, ahogy a különböző helyzetekre reagált.

Örültem, hogy Mia ebben a részben végre másokkal is foglalkozik, és törődik a többiekkel, legyen az egy egyszerű szendvics készítés vagy drukkolás a kardvívás alatt. Egy teljesen új oldalát mutatta meg, ami nemcsak nekem tűnt fel, hanem Abel hercegnek is. 

Ez a rész talán pont amiatt, hogy kicsit más, mint az előző részek sokkal cukibb és aranyosabb, mint amire számítottam, de nagyon jó, hogy meg tudott lepni, és meg tudta egy teljesen új oldalát mutatni. Valahogy időszerű is volt már, hiszen én eddig is láttam Miában a reményt, de kellett ez a bohókásabb rész ahhoz, hogy kézzel fogható tényként lássuk a változást és a törődést.

Összességében imádtam ezt a negyedik Könnyhold Birodalom részt is. Tetszett, ahogy Mocsicuki Nozomu felépítette és fokozatosan adagolta a Miával kapcsolatos változásokat, illetve azokat a meghatározó eseményeket, amik sokat tettek hozzá ahhoz, hogy Mia ne csak akarjon, hanem ténylegesen el is induljon a változás felé vezető úton. Kedves, igazán bájos karakter ő, akit most már csak kedvelni lehet. Úgy érzem, hogy innentől csak még szerethetőbb lesz ez a manga, és alig várom, hogy a kezembe foghassam a következő részt is.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Eszes Rita: A sárkány végzete (A gyöngyszemű sárkány 1.)

"Az éles fájdalom a fejembe hasít, és hiába nyitom tágra a szememet, nem látok semmit, csak a mindent elborító fényességet."

*

A nőt a birodalomért vagy a birodalmat a nőért? 

794-ben a tenger egy dühödt férfit vet ki magából a japán partokon. Nem közönséges halandó ő: a tengerek ember alakban rekedt istene, aki valójában sárkány. Egy nő megölte a legjobb barátját, őt pedig, a zöldfülű uralkodót, kijátszotta és letaszította a trónjáról. 

Akuma évekig hánykolódott a tengeren, most pedig bosszútól vezérelve vissza akarja szerezni a hatalmát, és megmenteni a népét. Ehhez éppen kapóra jön a trónbitorló kebelbarátnője. 

Tora búvár, szinte lételeme az óceáni közeg, és sokáig bírja víz alatt - tovább, mint a tengeristen jelenlegi alakjában. Egy tenger mélyére történő merülést azonban még ő sem élhet túl, halála pedig bosszúként szolgálna Akuma veszteségéért cserébe. 

A tengeristen vak vándornak adja ki magát, és kihasználja Tora szimpátiáját és elszántságát, aki bármire hajlandó, hogy megtalálja halottnak hitt, elveszett barátnőjét. Ráveszi a lányt, hogy vigye le őt a tengermélyi birodalmába – eltitkolva, hogy Tora nem élheti túl a veszélyes merülést. 

Útnak indulnak az Édesvizű-tenger felé, ám mielőtt elérnék azt, olyan kalandba merülnek, ami mindent örökre megváltoztathat. Még az is lehet, hogy hiába földi halandó csupán, Tora lesz a sárkány végzete. Add át magad a történet sodrásának!

"Egyetlen élet nem számíthat, amikor a népemről van szó, egy egész birodalomról. Az emberi birodalmakról is akár, noha azokhoz eddig nem volt semmi közöm."

Vallomással tartozom: még nem olvastam ezelőtt Eszes Ritától, oké ez nem teljesen igaz, hiszen egy novellájához már volt szerencsém, de az nem olyan élmény, mint egy teljes könyvet olvasni tőle. Szeretem az ázsiai mitológia inspirálta történeteket, így végképp nem értem, hogyan is maradhatott ki az életemből az írónő munkássága. Ha megteszel magadnak egy szívességet, te ne legyél olyan, mint én és merülj el Eszes Rita fantasztikus könyveiben, mivel A sárkány végzete fenomenális, és csak ajánlani tudom!

A sárkány végzete nemcsak egy újabb mitológia inspirálta fantasy, ó nem, ennél jóval több. Olyan érzés olvasni, mintha te is a történet részese lennél, mintha te is ott lennél Akuma és Tora mellett. Eszes Rita egy olyan mesélő, akinek természetesen gurulnak le a szavak a tolláról, és aki képes minden egyes fejezettel meglepni. Hatalmas meglepetés, aztán pedig kedvenc lett A gyöngyszemű sárkány első része, ami nemcsak a sárkány szimbólumra helyezi a hangsúlyt, hanem új kapcsolatokra és egy küldetésre. A történetmesélése könnyed, maga a történet olvasmányos, és baromi könnyen el lehet veszni abban a világban, amit az írónő kínál. Annyira új volt, annyira szerethető és annyira izgalmas, hogy nem is értem, miért nem olvastam eddig az írónőtől. Az újdonság varázsával vett le a lábamról, és a fantasztikusságával nyert meg magának. Már az első fejezet után éreztem, hogy A sárkány végzete nem egy szokványos fantasy, de úgy igazán csak a történet felénél bizonyosodhattam meg arról, hogy jóval több ez a kötet, mint amit eleinte megmutat magából. Az ázsiai kultúra, és mindenféle mitológiai elem hatalmas szerelmem, de az írónő ezeket úgy szövi egybe, hogy közben két karaktert is felépít ergo a nulláról, és megmutatja, hogy mi mindenre képesek lehetnek, ha ott lebeg a szemük előtt a cél, és készek mindent feláldozni.

Olyan elemek jelennek meg A sárkány végzete lapjain, mint a középkori Japán képe, a tenger tomboló mivolta, a japán mítoszok, illetve legendák híres alakjai, úgy mint szellemek, sárkányok, istenek és a kedvenceim a sellők. A sárkány képe végig vezet minket a cselekményen keresztül, és Akumának hála sokszor megjelenik, mint motívum vagy éppen mint legenda.

A sellők képe azonban csak a végén, illetve mindenféle spoiler nélkül mondhatom, hogy akik figyelmesen olvasnak azok már sokkal korábban is megláthatják a jelenlétüket a történetben. Nagyon színes az a skála továbbá, amiben mozog az írónő, és minden egyes jel vagy éppen megkezdett szál rendeltetéssel rendelkezik, és ez a rendeltetés, ha nem is ebben a részben, de be fog érni.

A történetbe mi is úgy csapódunk be, ahogy Akuma kivetődik a partra. Mi tudjuk, hogy mi ő, de Tora csak a kötet végén jön rá. Akuma nemcsak fejlődőképes karakter, de azt is megmutatja, hogy mire képes a céljai elérése érdekében. Eleinte egyáltalán nem volt szimpatikus, de aztán nagyon megkedveltem. Valahol példaértékű a hozzáállása a céljának elérése érdekében, ugyanakkor rezeg alatta a léc, hiszen bármikor lebukhat.

Ami nagyon tetszett a kötetben az az, hogy nemcsak a borító színes, hanem a történet is. A váltott szemszög tökéletesen illeszkedik a megálmodott történet egészébe. Kalandos, olvasmányos és nagyon szerethető az a világ, amit az írónő papírra vetett. Nemcsak egy különleges utazásra invitál minket, hanem egy olyanra is, amit nehezen tudunk majd elfelejteni. Az írói stílus tökéletesen illeszkedik a történetbe, megmutatva ezáltal, hogy mennyire tehetséges történetmesélő is. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is a regény része lettem volna, és együtt vágtam volna bele a kalandba Akumával és Torával. Lehengerlő, különleges és megismételhetetlen. A sárkány végzete igaz, hogy egy sorozat első része, mégis tele van erővel, és hatalmas elvárásokat tár a sorozat többi része elé. Nekem hatalmas kedvencem lett, és alig várom, hogy a tenger alatti világban is elmerülhessek, hogy Akumát a természetes közegébe láthassam. Ha szereted az ázsiai mitológia inspirálta fantasy regényeket, Eszes Rita munkásságát vagy csak nem tudsz ellenállni a sárkányoknak, akkor ne hagyd ki A sárkány végzetét, ami A gyöngyszemű sárkány sorozat első lehengerlő része!

"A felkarja a vállamhoz ér, a melle a mellkasomhoz, a sós víz illata bekúszik az orromba, a szíve erőteljesen dobog a bordáim túloldalán, mintha be akarna törni hozzám, mintha azért dörömbölne, hogy beengedjem."

"Az emberek túlontúl veszélyesek, már tapasztaltam. Ha kicsit is kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint ahogyan egyébként élnek, egyből olyanokká válnak, akár a tűzijátékkal játszó gyerekek."

"Sosem derülhet fény a hazugságaimra."

" - Erős vagy - állapítom meg elismerően. Erősebb, mint én."

"És persze ez nem magyarázat a reggeli viselkedésére sem, és nagyon unom, hogy nem mond semmit, én meg próbálok a kedvében járni, mintha hibáztam volna."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Julia Hausburg: Sötét titkok (Dark Elite 1.)

"Eddig soha nem gondoltam a halálra. Miért is tettem volna?"

*

Egy különleges egyetem, egy titokzatos diákszövetség, és egy verseny, amit mindenki meg akar nyerni – bármi áron. 

Elora rövid időn belül elveszít mindent, ami fontos volt számára: imádott édesapját, szeretett otthonát és legjobb barátait. A vidéki lány rosszindulatú sznobok között találja magát, miután anyja hozzámegy egy dúsgazdag svájci üzletemberhez. Elora mielőbb szeretne elmenekülni ebből az árulással és hazugságokkal teli világból, mostohaapja azonban sarokba szorítja, és a Corvina Kastélyba küldi tanulni. Gabriel élete látszólag tökéletes. Gazdag és befolyásos család sarja, aki Svájc patinás elit egyetemén, a Corvina Kastélyban tanulhat, ami csupán kevesek kiváltsága. Élhetné az aranyifjak gondtalan életét, ám ikertestvére tragikus halála összetöri a szívét, és Annabelle-lel együtt benne is meghal valami. 

Amikor az egyetem diákszövetsége, a Fortuna tagfelvételt hirdet, mindketten jelentkeznek. Elora azért, hogy megszabaduljon mostohaapja irányításától, Gabriel azért, hogy megtalálja testvére gyilkosát. Ádáz küzdelem veszi kezdetét az egyetlen szabad helyért, hiszen a győztes mindent visz: ösztöndíj, karrier, megvalósult álmok. Vajon meddig hajlandóak elmenni azért, hogy a Dark Elite a soraikba fogadja őket? A Sötét titkok rejtélyekkel teli, lebilincselő nyitánya a Dark Elite-sorozatnak.

"Én vagyok az iránytű, ő pedig az én északom."

Ha szereted a Prédák házát, illetve a Ragadozók házát és érdekel, hogy hasonló környezetben, egy svájci elitegyetemen berkein belül milyen dark academia kötetet lehet írni, és nem félsz a német szerzőktől, a Dark Elite pontosan az, amire vágysz. Én nagyon szeretem a német szerzők regényeit, a dark academia műfaja az Achilles-sarkam, emiatt nagyon izgatott voltam Julia Hausburg regénye miatt. 

Julia Hausburg személyében egy olyan szerzőt ismerhettem meg, aki tele van ötletekkel, mesterien szövi a dark academia szálat a titkokkal, a hatalommal és az elit életével. Ami már az elején szembeötlő volt számomra az az, hogy nem fogok unatkozni, és a kötet meg fog tenni azért mindent, hogy kedvenc legyen a Dark Elite sorozat. Már ez az első rész érzelmileg intenzív, ami megmutatja az elitegyetem sajátosságait, bevezet minket a sűrűjébe, és a titkok mellett a szerelemre is nagy hangsúlyt helyez. A hatalom, a manipuláció, illetve az érzelmi kiszolgáltatottság ugyanúgy felüti a fejét, mint az ellenségeskedés, illetve a traumák kihatása a jelenre. A két főszereplő között a dinamika, illetve a banter zseniális. Én éltem-haltam az adok-kapok helyzetek miatt, illetve nagyon tetszett, hogy nem próbált meg az írónő idilli környezetet kialakítani, hanem a valóságot tárta elénk, titkokkal, múlttal és traumákkal karöltve. Egy olyan zárt közösségbe helyezte el a karaktereit, amik hozták magukkal a titokzatosságot, és a bizonytalanságot az ismeretlentől. A két főszereplő, Elora és Gabriel egymás ellenfelei, riválisok, ahol csak a legjobb győzhet, és kerülhet be a Fortunába, a Dark Elite-k közé.

Maga a történet nagyon izgalmas, olvasmányos, és ahogy az várható egy dark academia jegyeire épülő regénytől tele van titkokkal, és egy titkos társasággal. Már ezek elegek számomra, hogy szeressek egy történetet, a riválisok trope-ról nem is beszélve. Tempósan lehet haladni a kötettel, és a váltott szemszög, mint a legtöbb esetben most is nagyon jól jött.

Gabriel élete habár tökéletesnek látszik, nem az. Beárnyékolja a múlt tragédiája, az ikertestvérének elvesztése, és a bosszú, ami végig motiválja őt a Dark Elite alatt. A német címe a kötetnek egyébként az, hogy Revenge, szóval igen, a bosszú végig átszövi a cselekményt, viszi előre Gabriel karakterét, de közben olyan bukkanók is felütik a fejüket, mint az érzelmek fokozatos kialakulása, illetve Elora, mint zavaró tényező.

Elora különleges helyzetben van, hiszen nem gazdagként nőtt fel, csupán belecsöppent ebbe a milliőbe, és minden porcikája tiltakozik ez ellen. Miatta látjuk teljesen más megközelítésben a regényt, és pont emiatt lesz a karaktere is annyira szimpatikus. Tetszett, hogy habár nem tartozik az elitek közé születésétől fogva, és foggal-körömmel küzdött az egyetem ellen, mégis sikerült beilleszkednie és szerves része a Corvina Kastélynak.

A történet középpontjában Gabriel oldaláról a bosszú áll, míg Elore oldaláról a függetlenedés, eltávolodás attól a közegtől, amibe belecsöppent és a saját lábára állás, ezért mindkettejük útja a Fortuna Szövetséghez vezet, és innen is indul a rivalizálás kettejük között. A dark academia és a titkos társaság mellett hangsúlyos a romantika és az érzelmek alakulása. A cselekményt a próbatételek viszik előre, amik hol titokzatosak, hol érdekesek, de az biztos, hogy adnak egy olyan hangulatot a történetnek, amitől nem tudunk elszakadni. Nagyon tetszett az a Julia Hausburg féle világ, ahol a zürichi tó mentén áll egy elitegyetem. Van egy olyan tipikus vibe-ja a regénynek, amiért a dark academia rajongók élnek, és a Dark Elite pont ilyen. Ahol kell felüti a fejét a viszály, vagy éppen a másik legyőzése, árulás, titkok, próbatételek és a jól ismert és szeretett romantika, ami megédesíti a sorokat. Ha szereted Diana Hunt méltán híres dark academia könyveit, akkor érdemes egy esélyt adni Julia Hausburgnak is és a Dark Elite sorozatnak. Én személy szerint nagyon várom már a második részt, és biztos vagyok benne, hogy legalább olyan izgalmas lesz, mint a Sötét titkok!

"Fogalmam sincs, hogyan leszek képes valaha is elfelejteni ezt a csókot. De ami ennél is rosszabb, az az égető vágy, hogy az ajkát újra az ajkamon érezzem. Hogy a segítségével végre elűzzem a hideget a lelkemből, mert rohadtul kikészít, hogy folyton csak fázom."

"Akihez feltétel nélküli szeretet fűzi az embert, és egyfajta azonosság, amit a világon senki másban nem talál meg."

"Ha mindig mindenki csak hallgat, akkor nem fog változni semmi."

"Mi az, ami csak játék, és mi a valóság? Mintha egy sötét erdőben tapogatóznék, ahol göcsörtös ágak nyúlnak utánam, gyökerek próbálnak elgáncsolni."

"Érezni akarok és élni, és a jövőtől való félelem nélkül érinteni Gabrielt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Tony Valente: Radiant 2. (Radiant 2.)

 

*

A világot ellepték a nemeziseknek nevezett szörnyek – és egy fiatal fiú, akit megfertőzött egy ilyen szörny, semmitől sem riad vissza, hogy legyőzze őket! Nemezisek, azaz gonosz lények hullanak az égből, és az egyetlenek, akik harcolni tudnak ellenük, a varázslók – olyan fertőzöttek, akik túlélték egy Nemezis megrontását. Seth, az egyik ilyen túlélő, megfogadja, hogy nemcsak a nemezisek ellen fog harcolni, hanem megkeresi mitikus fészküket, a Radiantot, és elpusztítja azt!

Ebben a részben is csak úgy pörögnek az események, veszélyt veszélyre halmozunk, és annyi minden történik, mintha nem is egy mangát olvasnánk, hanem vagy három részt egymás után. Azt éreztem olvasás közben, hogy habár még mindig túl soknak gondolom a szöveget, a karakterrajzok és az illusztrációk szépen beleillenek ebbe a nemezisek uralta világba. Sok mindent megtudunk, sok minden kérdéses még, de az biztos, hogy nem unatkozunk olvasás közben.

A Radiant sorozat első része is már kalandosan indult, de fel sem érhet ehhez a másodikhoz, amiben még több a veszély, a nemezis, és a világot is jobban megismerhetjük ezáltal. Nemcsak Seth és a küldetése hangsúlyos, hanem az odáig vezető út, ami tele van tanulással, makacssággal, meglepő fordulatokkal, érdekes új karakterekkel, veszéllyel és megannyi necces pillanattal, ami még szórakoztatóbbá teszi ezt a részt. 

Egy percet sem kapunk arra, hogy unatkozzunk, és végig egy olyan hullámvasúton vagyunk, ami folyton levisz minket a mélybe, és megmutatja, hogy Seth nem a szívbajos hősök közé tartozik. Ugyanakkor néhány oldal erejéig betekintést kapunk a múltjába, ami miatt együtt érzünk vele, és láthatjuk azt, hogy miért is olyan fontos számára a küldetése.

Az illusztrációk, illetve a borítón szereplő új karakter engem megvett magának kilóra, és alig várom, hogy még többet tudhassak meg a karakterekről, a világról és láthassam, ahogy Seth egyre több nemezissel akad össze, egyre több "próba" elé állítva így önmagát. Nem egy olyan karakter ő, akit nagyon félteni kellene, hiszen fejestül ugrik bele a legveszélyesebb pillanatokba is. Meggondolatlan, és ez a manga minden oldalán érezhető.

Az akciódúsabb jelenetek ebben a részben sokkal hangsúlyosabbak, s míg a Radiant 1. betekintést nyújt a világba, addig a Radiant 2. megszilárdítja ezeket az alapokat, és megmutatja, hogy mennyi minden rejlik még benne. Eddig csak egy egészen kis részét láthattuk, néhány fontosabb karakterrel, de ez most változik, és sokkal nagyobb hangsúly nehezedik a világra, és a benne elfoglalt nemezisekre.

Összességében én ezt a részt is nagyon szerettem. Szórakoztató és akciódús. Kicsit felelőtlen, akárcsak Seth, de ezért is illik olyan jól a karaktere a Radiant világába. Ha szereted a különlegesebb mangákat, én mindenképp esélyt adnék a Radiant sorozatnak!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Morisita szuu: A szerelem jelei 4. (A szerelem jelei 4.)

*

Juki, a siket diáklány, aki korábban védett életet élt, nagy lépést tett: életében először jár valakivel! A barátja igazi főnyereménynek tűnik: Icuomi több nyelven beszélő, világjáró fiú, aki ráadásul jóképű! De vajon mikor kezd el Icuomi beszélni a múltjáról és az álmairól? Talán egy táborozás a barátaikkal újabb ajtókat nyit meg… Morisita szuu különleges szerelmes története tele van hiteles részletekkel a japán jelnyelvvel és a hallássérültek életével kapcsolatban, és szerte a világon meghódította a romantikus mangák rajongóit. 

Na jó, ez volt az eddigi legédesebb rész, és nagyon hamar a végére értem, ami miatt szomorú vagyok. Az a helyzet A szerelem jelei sorozattal, hogy nem elég csak egy részt elolvasni, mert túl édes ahhoz, hogy ne tudjam meg, mi lesz még itt. Többet kell tudnom Jukiról, Icuomiról, és az ő bimbózó szerelmükről. Ez a rész kulcsfontosságú a továbbiakra nézve, már csak azért is, mert Juki belekóstolhat abba, hogy milyen is lehetne az élete Icuomi mellett.

Ebben a negyedik részben tovább mélyül a karakterek kapcsolata, a kettejük között kialakult kommunikáció, és mindaz az önállóság, ami Icuomi karakterét jellemzi. Eddig Juki egy burokban élte az életét, ami tele volt megszokásokkal, hétköznapisággal, de ahogy megjelenik az életében a szerelem, úgy lesz egyre tágasabb az a tér, amiben mozog.

Már nem az a lány, aki a sorozat kezdésekor volt, hiszen nyit a világ felé, és a lehetőségeihez mérten megtesz mindent, hogy minél több élmény, információ és új lehetőség eljusson hozzá. A karaktere továbbra is nagyon kedvelhető, én személy szerint most még inkább kedvelem, hiszen bátor, és nem fél az ismeretlentől. Ha kell elmegy táborozni, vagy megmutatja Icuominak és a barátainak, hogy ő miként is látja a világot, miként érik az ingerek, és mik azok a pontok, amin túl már az ismeretlen terül el.

Ez a rész sokkal kalandosabb, mint az előzőek, és emiatt sokkal jobban illik Icuomihoz is. Mondhatnám azt is, hogy ez a rész a próba arra, hogy Juki mennyire tud beilleszkedni a fiú világába, illetve mennyire találja meg benne a helyét. Nagyon büszke vagyok Jukira, mert nagyon érdeklődő, és szomjazza az újdonságokat, emiatt pedig tökéletes párja Icuominak.

Juki kezd egyre inkább kiigazodni a világ dolgain, egyre önállóbb lesz, és ehhez az első lépés a jelnyelv tábor, és a komfortzónából való kilépés. Már nemcsak a kialakuló kapcsolatra fókuszálunk, hanem a már meglévő kapcsolat megerősítésére. Eddig Morisita szuu az alapokra helyezte a hangsúlyt, de ebben a negyedik részben már a megszilárdításon van a hangsúly.

Juki sok változáson megy keresztül, ami csak a javára válik, hiszen eddig csak szemlélője volt a világnak, és a körülötte kialakult eseménynek, ugyanakkor most már aktív résztvevője. A belső monológoknak köszönhetően azonban annak is szemtanúi lehetünk, hogy bizonytalan magában és abban, hogy van e helye egy ilyen világlátott és minden kalandban benne lévő fiú világában.

Icuomi eddig is kedvelhető karakter volt, viszont most mutatja meg igazán, hogy mennyire is érdeklődő, hogy mennyire fontos számára Juki és az ő világa. Már nemcsak kész tanulni, hanem a szerves része is lenni az életének. Az ő kettejük kapcsolata mangáról mangára egyre inkább fejlődik, és jó látni azt a kapcsolatot, ami kezd kialakulni közöttük. Egyszerre édes, és tele van megugrandó akadályokkal. A legnagyobb akadályt már megugrották, így én nagyon várom, hogy megtudjam milyen akadályokkal kell majd még szembenézniük.

Az önállósodás és a kölcsönös tisztelet kérdése kerül jobban előtérbe. A romantikus kapcsolat első hetei kezdenek feloszlani, de a rózsaszín köd ugyanúgy megmarad. A kapcsolatuk már nemcsak egy idill, hanem két különböző személyiség találkozása, és egymásra hangolódása.

Összességében ezt a részt is nagyon szerettem, és azt hiszem kijelenthetem, hogy eddig ez volt a legédesebb rész, ugyanakkor meghatározó pillanatokkal is tele van, ami miatt még inkább kötődni kezdünk Juki és Icuomi kapcsolatához. Egy érintés, egy tekintet vagy csak egy jel, és minden más megvilágításba kerül, kitárul Juki előtt a világ, és új dolgokat tapasztal meg.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Samantha Shannon: Égő virágok között (A káosz gyökerei 0,5.)

"Mielőtt város lett belőle, Cárscaro csupán egy bánya volt."

*

Lépj be az eposzi méretű világba. Az Égő virágok között történetében csapnak fel az első lángok, amelyek aztán azzal fenyegetnek, hogy porig rombolják A Narancsfa-kolostor világát. Yscalin, ez a napsütötte, levendulamezőkkel borított föld hamarosan lángok martaléka lesz. Több évszázad telt el azóta, hogy a sárkányok serege szárnyra kapott, és kis híján kiirtotta az emberiséget. Marosa Vetalda bebörtönözve él az otthonában, minden lépését figyeli rideg atyja, Sigoso király. 

A hegyeken túl Marosa jegyese, Aubrecht Lievelyn kormányozza Mentendont. Marosa és Aubrecht egy jobb világot szeretnének elhozni a bolygóra. Estina Melaugo számára ez a jobb világ távoli ábránd. Ő le akarja vadászni a sárkányokat, ezeket a fenevadakat, amelyek évszázadokon át szunnyadtak. 

Ébredezik Fýredel, a nagy féreg, és elsőként Yscalint fogja célba venni… Az Égő virágok között az ellenállás, az emberi állhatatosság története. Ebből a kötetből derül ki, milyen tragikus események vezettek ahhoz az eseménysorhoz, amelyeket már ismerünk A Narancsfa-kolostor című, több mint egymillió példányban elkelt bestsellerből.

" - Mihez is kezdenék nélküled? 

- Elfelejtenéd, hogy herceg vagy."

A Narancsfa-kolostort nagyon szerettem, emiatt minden lehetőséget megragadok, hogy visszatérhessek ebbe a világba. Samantha Shannon nagyszerű mesélő, és ezt az Égő virágok között c. kötetben is megmutatja. Ez a 0,5. kötet olyan, mintha kimaradt volna egy fontos részlet az első kötetből, és az írónő megragadva az alkalmat megmutatja nekünk, hogy még mi hiányzott A Narancsfa-kolostor elejéről.

Igaz, hogy egy nagyon rövid olvasmány illusztrációkkal feldobva, mégsem éreztem könnyű olvasmánynak, sőt kifejezetten nehéz volt, de aki már olvasta A káosz gyökerei bármelyik részét az tudja, hogy mire is számíthat. Nem éppen a legkönnyedebb olvasmány, mégis a sorozat rajongóinak tud újat mutatni. Komplex világ, komplex karakterekkel és persze sárkányokkal. Érződik a köteten nagyon, hogy epic fantasy és high fantasy keveréke. Ennyire összetett, és sűrű novellát még nem olvastam, és tényleg úgy voltam vele, hogy majd gyorsan kiolvasom, de Samantha Shannon nem az az írónő, akinek a regényein csak úgy át lehet suhanni. Emészteni kell őket, ha kell pihenőt tartani, és befogadni azt a világot, ami képes ledönteni a lábadról. Egyfelől a hatalom, a politika és az elnyomás a fő témái, és ezek köré szövi a cselekményt is, ami egyszerre temet maga alá, és vet fel benned kérdéseket. A cselekményt több nézőpontból ismerhetjük meg, és ez néhol soknak tűnik, mégis tökéletesen kiegészíti azt a képet, amit már megszerettem A Narancsfa-kolostorban. Az epikus fantasy elemek szépen vezetik a történet szálát, és mutatják meg A leszálló éj napja és A Narancsfa-kolostor közötti kimaradt információkat. Amíg nem veszed kézbe, addig nem is igazán tudatosul benned, hogy mennyire nagy szükség volt erre a novellára.

Ami nagyon tetszett ebben a kötetben az a címben megjelenő motívum, hiszen az égő virágoknak két jelentése van. Egyszerre utal a pusztításra, ami a sárkányok ébredésével vár az emberekre, és arra a szépségre, ami az elmúlás után következik. Ahogy a tűz elpusztítja a várost és az embereket, úgy lehetőség nyílik valami újra, ami gyümölcsöző és szebb jövőt kecsegtet az eljövendő nemzedék számára.

A belső vívódások, illetve a múlt titkai kerülnek jobban előtérbe, illetve megismerhetjük a karakterek sorsának egy-egy szálát, ami elindítja őket A Narancsfa-kolostorhoz vezető útjukon. Marosa és Aubrecht azok, akikre a legnagyobb hangsúly vetül az Égő virágok között c. kötetben, amit cseppet sem bánok, mert mindketten kiemelkedő szereplői ennek a világnak.

Összességében úgy gondolom, hogy az írónő stílusa még mindig zseniális, és a világfelépítése a történetnek az, ami igazán maradandó. Ennyire nehéz és hangsúlyos high fantasyket nem szoktam olvasni, de A káosz gyökerei a kivétel, mivel nagyon jól van megírva, szerteágazó a világfelépítése és olyan karakterekkel apellál, akiknek szívesen követjük végig a sorsát. Ha olvastál már az írónőtől, ne hagyd ki az Égő virágok között c. kötetét sem!

" - Kissé úgy érzem magam, mint Sir Wulfert Glenn, ahogy utat tört magának a fagyos Északra."

" - Mi a Halgalantért kell nekem táncolnom? 

- Hogy ne tétlenkedj - közölte határozottan Ermuna. - Menj, mielőtt hívom az illemtanárodat, hogy segítsen."

" - Bedona, már megmondtam. Amíg rajtam múlik, azzal házasodsz össze, akivel akarsz. 

- Nagyon jó. - Bátyja asztalának támaszkodott. - Mindig is olyan jóképű volt az istállófiú."

" - Úgy látom, elfogadtad az ajánlatomat. Csak annyi kellett hozzá, hogy vége legyen a világnak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)