S. T. Abby: All the Lies - Az a sok hazugság (Mindf*ck 4.)

" - Marcus Evans... az a fiú igazi rosszcsont volt kisgyereknek, de olyan édes! Victoria pedig... árnyékként követte mindig. Bárhová ment Marcus és Jacob, Victoria ott volt a nyomukban. Ők pedig megengedték."

 

*

Hogy megértsük a világon élő szörnyetegeket, bele kell látnunk a fejükbe. Ez egy nagyon veszélyes vállalkozás, különösen, ha az ember egy idő után empatikus lesz, és kezdi elveszíteni az erkölcsi érzékét. Velem ez még sosem történt meg… 

Sosem tapasztaltam ellentétes érzéseket egyetlen üggyel kapcsolatban sem. Ami jó, az jó, és ami rossz, az rossz. Ez ilyen egyszerű. Fekete és fehér. Nincs olyan, hogy szürke. De a fenébe ezzel az üggyel! Most már azt sem tudom, hogy melyik oldalon állok. Nem értem, hogyan képes ez a város létezni anélkül, hogy megtörne a sok hazugság súlya alatt. 

Valahányszor rábukkanok valami kis igazságra, görcsbe rándul a gyomrom, gyorsabban ver a szívem, és egy kicsit jobban gyűlölöm ezt a helyet. Valahányszor azt gondolom, hogy már hallottam a legrosszabbat, újabb igazság kerül a felszínre a lángra kapott rengeteg hazugság hamva alól. És ami a legrosszabb, már azt sem tudom, hogy kiben bízhatok. 

Teljesen összezavarodtam. Büszke voltam magamra, amiért engem nem lehet átverni. Ám mindig rájövök, ha valaki hazudik nekem. Sosem hittem, hogy valaha is elvakíthat a szerelem… amíg meg nem ismertem Lanát.

" - Embereket kínzok és ölök meg. Alapfeltétel, hogy hátborzongató legyek."

Egy robogó vonat sebességével haladunk a vég felé, de cseppet sem bánom, mert a Mindf*ck sorozat az eddigi legaddiktívabb sorozat, amit olvastam. Ez a negyedik rész is tele van meghatározó pillanatokkal, érzelmek hadával, kínzással, vérrel és brutalitással. Lana még elszántabb, mint eddig, hiszen már oly közel a bosszú vége, oly közel a leszámolás, és oly közel a megkönnyebbülés, ugyanakkor Logan egyre közelebb kerül a Skarlát gyilkos kilétéhez, és egyre közelebb a lebukás veszélye.

Úgy érzem, hogy a sorozat kötetei közül eddig az All the Lies - Az a sok hazugság a legdurvább rész, nem véletlenül, hiszen Lana Myers elméje kezd meghasadni, és már Logan is alig képes a földön tartani őt. Félek, hogy mi lenne akkor, ha Logan sem lenne ott Lana mellett, de azt hiszem ezt az ötödik, lezáró részben megtudhatjuk. Lana itt már nagyon közel van a lebukáshoz, közel van az utolsó gyilkosságához, ami az eddigi legkiterveltebb, a legbrutálisabb és egyben a legkegyetlenebb is. Lana teljes mértékben elszabadul, nincs ami meghátrálásra késztesse, és ennél a résznél érezzük csak azt igazán, hogy eddig visszafogta magát. Persze kegyetlen volt, de nem olyan kegyetlen, mint az All the Lies alatt. Nincsenek határok, nincs kegyelem, és főleg nincs megbocsátás. Lana vérbe borít mindent maga körül, és örülj, hogy nem kerülsz az útjába. Látszólag törékenynek tűnik, de baromi távol áll a törékenység fogalmától. Ő az, aki mások vérével festi vörösre a város utcáit, és ő az, aki a legelérhetetlenebb embereket is képes megbüntetni, képes arra, amire a város lakói nem hiszik képesnek. Elemi erővel tarolja le Delaney Grove-ot. A bűnösök mind megbűnhődnek, és azt kívánják bárcsak sose keresztezték volna Lana Myers útját.

Amellett, hogy ez a rész sokkal brutálisabb, mint az elődei Lana múltja is jobban előtérbe kerül, több részletre fény derül, és emiatt a szívem szakadt meg. Baromi nehéz volt olvasni ezeket a részeket, és nagyon fájt látni a lelki szemeim előtt azt, amin keresztül kellett mennie, és ami azzá a szörnyeteggé tette, amivé vált a múlt véres megpróbáltatásai miatt. 

Lana egyre közelebb áll a tudathasadáshoz, egyre közelebb van hozzá a lebukás veszélye, és csak idő kérdése, hogy mikor derül fény mindenre. Már az elejétől kezdve számíthatunk arra, hogy Logan rá fog jönni a Skarlát gyilkos kilétére, és arra, hogy ki áll mögötte. De azt csak az All the Lies mondhatja meg, hogy hogyan is reagál erre, mit vált ki belőle a tudás, és mit kezd ezzel.

Érzelmileg még mindig nagyon erős a sorozat. Lana többször is megmutatja a szerelmes oldalát, és talán pont emiatt vagy Delaney Grove közelsége miatt válik meggondolatlanná, és hagyja, hogy kicsússzanak a kezei közül a dolgok. Ez a részt is nagyon gyorsan ki lehet olvasni, és ez is brutális erővel csap le. A függővég borítékolható, de szerencsére nem kell sokat várni a befejező részre, hiszen a napokban már az is megjelent. 

Ha egy olyan sorozatba kezdenél bele, ami addiktív, tele van vérrel, brutalitással, tiltott szerelemmel (gyilkos x FBI ügynök), és képtelenség szabadulni a világából, akkor meleg szívvel ajánlom S. T. Abby Mindf*ck sorozatát, ami elsöprő erővel csap le, és ami nem a gyengéd lelkűeknek szól, hiszen tele van gyilkosságokkal, és kegyetlen részletekkel. Egy olyan múlttal, ami elindít egy kedves lányt a szörnyeteggé válás útján.

"Mi egy pszichopatát keresünk. A szociopata képesek színlelni az empátiát. A pszichopaták nem."

" - Miért érzem úgy, hogy ez még csak a kezdet? - kérdezi Donny, miközben beszállunk a kocsiba."

" - Kyle egy szörnyeteg volt, aki csak arra várt, mikor szabadulhat ki. Miután egy ilyen gonosz kilép a dobozból, soha többé nem megy vissza."

" - A karrierem során soha, egyszer sem bizonytalanodtam el, hogy a törvény jó oldalán állok-e. A mai napig - jegyzi meg Donny halkan."

"Nagyobb részt fog elvenni a lelkemből, mint amit most kaptam vissza."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 4. (Boszorkánysüveg-műhely 4.)

 

*

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…

A Boszorkánysüveg-műhely negyedik része folytatja azt a világot, amit Sirahama Kamome megálmodott. Újabb akadályokat görget a tanoncok elé, és már nemcsak Coco útján van a hangsúly, hanem Agatt és a többi tanoncén is. Ezúttal egy próbatétel elé állítja őket, ami tele van iránymutatással, és veszélyekkel. Emellett belső konfliktus is felüti a fejét, továbbá a korábbi évek kudarcai is előtérbe kerülnek.

Coco és a többiek már nemcsak a tanoncok életének bukkanóival szembesülnek a Boszorkánysüveg-műhely negyedik részében, hanem a saját félelmeikkel is, amik talán nagyobb kihívást jelentenek, mint egy-egy alakzat megrajzolása vagy a már meglévő tudás gyarapítása. Nemcsak az erősségek mutatkoznak meg, hanem azok a gyengeségek is, amikre időt kell szánni, és jobbá válni. Erre helyezi a legnagyobb hangsúlyt ez a rész, és emiatt valamivel komolyabb, mint az előző kötetek.

A Sirahama Kamome által megálmodott világot még mindig nagyon kedvelem, hiszen a már meglévő sajátos elemeket vegyíti már ismert, a varázslásra épülő fantasy elemekkel. Emberi dilemmák, illetve erkölcsi kérdések is felütik a fejüket, és bizonytalanítják el a karaktereket a próbatételeken, illetve az útjukon, hogy tanoncból mesterré váljanak.

Azt szeretem nagyon ebben a manga világban, hogy részletgazdagok az illusztrációk, a képkockák tele vannak fontos elemekkel, illetve szöveg nélkül is maximálisan lehet követni a történetet, azt hogy éppen hol tartunk, és milyen akadályokat görget elénk a történet. Nagyon könnyű elveszni a próbatételek és varázslás világában, de Coco jelzőfényként mutatja az utat.

A sorozat egyik legerősebb eleme, ahogy ennek a résznek is a belső átalakulás. Agatt és Richie ebben a részben is fejlődnek, és ez a negyedik rész rájuk épül. Őket helyezi a középpontba, és az ő félelmeik által mutatja meg a világot, azokat az aggályokat, amikkel meg kell küzdeniük. Habár mások előtt erősnek mutatják magukat, legbelül ők is olyanok, mint bármelyik tanonc.

A Boszorkánysüveg-műhely 4. megmutatja azt, hogy mindegy milyen próbatétel elé állítja őket a világ késznek kell állniuk arra, hogy feláldozzanak a sikerért bármit, és ez az, ami végig motiválja őket. Minden új szereplő, új helyzet egy megugrásra váró akadály, ami által fejlődnek a tanoncok, és fejezetről-fejezetre egyre erősebbek lesznek, és egyre több felé ágazik szerte a tudásuk.

A varázsvilág még mindig lenyűgöző, megvannak a szabályai, ugyanakkor a különlegességei is, és ahogy haladok előre úgy lesz egyre kiforrottabb ez a világ. A világ háttere minden egyes résszel egyre inkább bővül, és megmutatja azt, hogy még mennyi mindent nem ismerünk, mennyi minden van, amit meg kell tanulnunk, vagy ami éppen arra vár, hogy felfedezzük. 

A tanoncok élete és a varázsvilág már-már összeforr, és a kettő nem létezhet egymás nélkül. Azt szerettem még ebben a részben, hogy valamivel veszélyesebb, mint az előzőek, és nem fél akadályokat görgetni a tanoncok elé. 

Coco-nak is ugyanúgy megvannak az erősségei, mint a gyengeségei, illetve megmutatja, hogy mennyire is elszánt ő, hiába nem szánták soha tanoncnak, még annak ellenére is, hogy önön hibáján kívül csöppent bele ebben a világba. Összességében úgy gondolom, hogy ez a rész is nagyon izgalmas, és öröm volt kézbe venni. Az illusztrációk még mindig hatalmas kedvenceim, és szerettem a mangában azt, hogy dinamikusan lehet haladni vele, a bukkanók is elősegítik a történet alakulását, és a karakterek is kötetről-kötetre fejlődnek, és így új oldalukat mutatják meg.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caitlin Schneiderhan: Menekülés Hawkinsból (Stranger Things 6.)

" - És tudod, Eddie, nem kell Clark Kent kiköpött másának lenned ahhoz, hogy Superman lehess."

*

Hawkins, Indiana. Legtöbb lakója számára idilli kisváros, ám a szerepjátékos, metálos és kiközösített Eddie Munsonnak a borzalmak kriptája. Szerencsére már csak pár hónapja van hátra a középiskolából, amit remekül el lehet ütni némi kockacsörgetéssel és részeg közönség előtti csörömpöléssel. Utána pedig marad az élve eltemetés a borzalmak kriptájában. 

Ekkor azonban Eddie egy igazi csodával találkozik: a hawkinsi középiskola egy végzett diákjával, akinek sikerült elmenekülnie innen. Paige ráadásul nemcsak sikeresen maga mögött hagyta Hawkins városát, hanem egy Los Angeles-i lemezkiadó tehetségkutatójaként dolgozik. A lány fantáziát lát Eddie Korhadt Koporsó nevű zenekarában – Eddie-ben pedig talán még többet. A bandának már csak egy demót kellene összeraknia ahhoz, hogy meginduljanak az Iron Maiden és a Metallica nyomdokain, ám a stúdióhoz pénzre van szükség. Eddie bármire hajlandó, hogy megszerezze a lét, még ha ehhez a törvényt hírből sem ismerő apjával is kell összefognia. 

Egy dolog biztos: 1984 Eddie Munson éve lesz…

" - Jóval régebb óta vagyok a világon nálad, és egész idő alatt ezt a harcot vívom. De azt elmondhatom, hogy még ha nehéz is, megéri!"

Imádom a Stranger Things sorozatot. A negyedik évad az egyik kedvenc évadom, Eddie karaktere pedig már az elején nagyon szimpatikus volt nekem, és majd megszakadt a szívem, milyen véget ért számára a sorozat. Egy olyan karakter ő, akivel sokan tudnak azonosulni, és aki sokak szívét megdobogtatta a különcségével, na meg azzal, hogy a szárnyai alá vette azokat, akiket a Hawkins Középiskola kivetett magából, vagyis inkább a kosárlabda csapat kipécézett magának.

Caitlin Schneiderhan nagyon szépen megragadta Eddie Munson karakterét, és végig hű maradt ahhoz a képhez, ami a sorozat által él bennünk róla. Elfogult vagyok vele kapcsolatban, tudom, de az a helyzet, hogy Eddig Munsont nem lehet megunni. Imádtam az élete része lenni, látni azokat a jellegzetes hozzá kapcsolódó jeleneteket, amik őt azzá az Eddie-vé teszik, akit oly sokan megkedveltek. Legyen az a Corroded Coffin vagy a Hellfire Club. Megmutatja ez a kötet azt, amit már eddig is tudtunk, hogy aranyból van a szíve, és bármire képes azokért az emberekért, akiket a szívébe foglal. Eddie egy olyan karakter, akit tévesen ítél meg a világ, akit az egész város egy őrült szektavezetőnek gondol, egy meg nem értett karakter ő, aki sokkal több, mint amit a hawkinsi emberek látnak belőle. Ez a kötet tökéletes arra, hogy megmutassa ki is ő valójában, azt hogy mit képes feláldozni a barátai miatt. Maga a regény nem ad sokat hozzá a már ismert világhoz, ugyanakkor minden Eddie rajongónak nagyon ajánlom, mert olyan érzés olvasni, mintha Eddie újra köztünk lenne, és nem halt volna meg a negyedik évad végén. Azt most hagyjuk, hogy ez a regény 2 évvel a sorozatbeli megjelenése előtt játszódik. Ez semmit nem vesz el abból a kialakított képből, amit eddig is ismertünk, és amit megszerettünk.

Már a történet kezdése is tipikus Eddie, hiszen belecsöppenünk egy D&D kampányba, és ez a szál végig el is kíséri a cselekményt. Megmutatja a Hellfire Club igazi értékét, azt hogy miért is oly fontos a történet szempontjából, és miért van szüksége a Hawkins High-nak rá. Szerintem senkinek nem kell bemutatnom a klub tagjait, talán csak Ronnie-t, akivel nem találkozhattunk a sorozatban. Olyan, mintha az írónő saját magát is beleírta volna a kötetbe, de Jeff és Gareth ugyanúgy jelen van, mint a sorozatban.

A Corroded Coffin azonban több szerepet kap, és általa Eddie álma is kézzelfoghatóbb közelségbe kerül. Nemcsak a háttérben tevékenykedik, hanem meghozhatja Eddie-nek azt az áttörést, azt a sikert, ami segít neki elmenekülni Hawkinsból, abból a városból, ami már csak a neve miatt skatulyába zárja őt, és csak a legrosszabbat várja el tőle. Emiatt nagyon sajnáltam a karakterét, és baromi mérges voltam a karakterekre, akik nem látták meg az igazi Eddie Munsont Al Munson árnyéka miatt.

Ez a kötet elsősorban azoknak szól, akik valaha is kívülállóknak érezték magukat. Ők a célközönség, ők azok, akik igazán át tudják érezni Eddie helyzetét, és azt, hogy miért olyan fontos neki az, hogy közel tartsa magához a "nyomikat" és mindazokat, akiket a kosárlabdázók kispécéztek maguknak. Eddie jóval több, mint egy kedvelhető Stranger Things karakter, és ebben rejlik az ő varázsa, amit az írónő maximálisan meg tudott jelentetni a Menekülés Hawkinsból c. kötetben.

A kötet egy része Eddie és az apja, Al kapcsolatára épül. Nem mondom, hogy ezek a részek a kedvenceim voltak, sőt haragszom az apjára, mert jól otthagyta a szarban Eddie-t, mégsem vártam tőle mást. Az írónő tökéletesen elhelyezte őt a történetben, és általa megmutatta azt, amit a sorozatban nem láttunk, hogy miért is tekintenek úgy Eddie.-re, mint a gonosz fiára, miért nem ad neki esélyt a város, és miért közösítik ki, még akkor is, ha alapvetően csak túl akarja élni a középiskolát, és menedéket nyújtani azok számára, akiknek szüksége van rá. Al megjelenése miatt hangsúlyosabb a bűnözés, az ahogy Eddie kapcsolatba kerül a fűvel, és a különböző bogyókkal, amik majd a sorozatban szerepet kap Chrissy. Ugyanakkor a múltja az, ami formálja őt, mi már csak egy kész karaktert láttunk, akinek vannak hibái, de nem ezek határozzák meg őt. A kötet megmutatja azt, amit a sorozat nem, kapcsolatokat alakít ki, lefekteti az alapokat és egy olyan közeget varázsol, ami tökéletesen illik a Stranger Things világába. Új karakterek, régi ismerősök bukkannak fel, de egy biztos, hogy Eddie Munson ott van azok számára, akik képesek meglátni benne az embert, azt a "hőst", aki menedéket nyújt a bajbajutottaknak. Habár én soha nem voltam D&D játékos, és Hellfire Club tag sem, mégis jó lett volna, ha van valaki, akire lehet támaszkodni, és Eddie egy ilyen figura. Ha szereted a Stranger Thingst, és rád is hatással volt Eddie, akkor ne hagyd ki a Menekülés Hawkinsból c. regényt. Nemcsak hitelesen nyújt betekintést Eddie múltjába, de sok kérdésre is választ ad a sorozattal kapcsolatban. Hogy került Wayne lakókocsijába, mi történt a szüleivel, vagy csak arra, hogy miért is tekint rá Hawkins városa kívülállónak.

" - A pokolba azzal, hogy ezek mit gondolnak rólad! - mondja olyan hangosan, ahogyan még soha nem hallottam beszélni. - Nem élheted le az életedet úgy, hogy azon rágod magad, mások szerint milyennek kellene lenned. Mindig is meg fognak próbálni beskatulyázni; jó és rossz, hős és gonosztevő. Szar alak meg jótét lélek. Az emberek nem erre születtek; egészen addig kitörhetünk a skatulyákból, míg a föld alá nem kerülünk. Te vagy az egyetlen, aki tényleg tudja, ki vagy. Úgyhogy állj le azzal, hogy iparkodsz belepasszolni valamelyik skatulyájukba, és simán csak légy önmagad!"

" - Azért szeretem ezt a típusú zenét, mert a szomorúságról szól, meg arról, amilyen szar az élet. És a dolgok tényleg szomorúak, az élet meg csakugyan szar. Ez a zene hiteles. Ellenben történeteket is mesél. Kalandokra csábít, elrepít egy másik világba, ahol mondjuk démonokat győzünk le. Elmerít a pokol bugyraiban. Anyám zenéje ablakot nyitott a világra. Azt hiszem, emiatt az enyém meg elteleportál egy másikba."

" - Ne hagyd magad beskatulyázni azáltal, hogy a szabályok szerint milyennek kellene lenned; abból sosem sül ki semmi jó. Azt csináld, amiről úgy gondolod, hogy a legszórakoztatóbb lesz!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sophie Lark: Kingmakers - Királycsinálók: Year One (Királycsinálók 1.)

"Ez az utolsó karácsonyom itthon. Miután elmegyek a Kingmakersre, már csak nyáron fogok tudni hazalátogatni."

*

Az első év 

A vér összekötötte őket, a szerelem szétszakította… 

A Kingmakers – a könyörtelen maffia egyetem – árnyékos termeiben a világ legrettegettebb családjainak leszármazottjai sajátítják el a befolyás és a megfélemlítés sötét művészetét. A gyerekkori barátjához, Annához rendíthetetlenül hűséges Leo egy olyan világba követi Annát, ahol a szerelem fegyver, a bizalom véráldozat és a túlélés az egyetlen győzelem, ami számít. De a legnagyobb veszélyt Dean Jenin jelenti, a Bratva-örökös, akinek bosszúja olyan jeges, mint a szíve. 

Dean azt tervezi, hogy tönkreteszi Leót, és elvesz tőle mindent, ami a szívének kedves, elsősorban Annát. Visszanyerheti-e Leo a lelki társát? Vagy Anna örökre elveszett… A Lark-megjegyzések: Képzeljük el a Kingmakerst, mint tévésorozatot: a sorozat mindegyik kötete egy-egy évad. Az első kötet a Leo Gallo és Anna Wilk közötti friends to lovers romantikus történet. 

Dean Jenin az intrikus, de a sorozat fő témája az ő megváltásának hosszú ívet leíró elbeszélése. Az olvasók fele meggyűlöli Deant az első év végére. Vajon képes leszek-e meggyőzni benneteket, hogy a harmadik év végére megszeressétek? – Sophie 

U.i.: A Kirngmakers a második nemzedék története, a szülők történetéhez keressétek az Alvilági románc sorozatot

"Necessitas non habet legem."

Egy jó Sophie Lark regénynek nem tudok nemet mondani, főleg ha friends to lovers, slow burn, forbidden love, maffia románc és dark academia a fő trope-k. Igaz a szerelmi háromszögekért nem rajongok, de hálisten a Kingmakersben kétség sincs afelől, hogy ki mellé tesszük le a voksunkat, hiszen míg Leo a gyermekkori szerelem képét testesíti meg, addig Dean egy olyan szerepet hoz magával, ami toxikus és egyáltalán nem szimpatikus. 

A szülők történetével igaz, hogy nagyon le vagyok maradva, de ez sem gátolt meg abban, hogy elkezdjem a következő generációjét. A világ ismerős, tele van maffia utalásokkal, egy iskolával, ami felkészít erre az életre, egy olyan helyszínen, ami távol esik a külvilágtól, egy olyan horvát szigetre kalauzolva el minket, ahol különböző próbatételek és ármányok teszik felejthetetlenné a napot. A kötet különlegessége, hogy a szerelmi háromszög minden résztvevője megkapja a saját nézőpontját, s ezt váltakoztatva csöppenünk bele ismét a Gallók világába. A Kingmakers - Királycsinálók: Year One egy olyan dark academia regény, ami a maffiauniverzum egy olyan szegletét mutatja be, ami egyszerre építi a hatalmat, az erőszakot, a birtoklási vágyat, az érzelmeket és a toxikus közeget. Kedves Sophie Lark olvasók, egy cseppet se féljetek, mert ez a kötet is hozza a már megszokott hangulatot. Megmutatja, hogy milyen az, ha az írónő továbbgondolja a már meglévő világát, és egy olyan szegletébe ad betekintést, amit eddig nem láthattunk. Én nagyon élveztem olvasni, az illusztrációk, avagy karakterrajzok nagyon jól illenek a történet dinamikájához, és még mindig imádom a művész stílusát. Sophie Lark regény nincs ezek nélkül a rajzok nélkül, és ezt a Kingmakers is megmutatja. A bűnszervezetek örököseinek életébe cseppenünk, de ugyanúgy szerepet játszik a felnőtté válás, mint a mindennapos megpróbáltatások.

Anna, Leo és Dean. Ők hárman alakítják és formálják a történet cselekményét. Anna már az elejétől kezdve nagyon szimpatikus volt, már csak a szülei miatt is. Leót is meglehetősen megkedveltem, és van a friends to lovers történetekben valami édes, amit ebben a brutális világban is éreztem. Nagyon drukkoltam nekik, és tudom, hogy szükséges volt Dean jelenléte, mégsem sikerült megkedvelnem őt.

A hangulat végig hozza a dark academia műfajára oly jellemző hangulatot, és a kötelező elemek is megvannak. A kötet világa kegyetlen, egy percig nem szépít az eseményeken, és végig hű marad önmagához. Ha kell kegyetlen, ha pedig arra van szükség, akkor megmutatja, hogy képes váratlan fordulatokat, illetve hátbatámadást hozzáadni a történethez, ami által még izgalmasabb és még ádázabb a cselekmény. 

A regény romantikus szála, köszönhetően Deannak erősen összefonódik a kegyetlenkedéssel, a hátba szúrással és a másik kiiktatásával. Dean egy olyan morálisan megkérdőjelezhető karakter, aki más megvilágításban sokkal kedvelhetőbb lehetett volna, míg ebben a részben úgy érzem, hogy csak hátráltatta az eseményeket, és meghiúsította Leo és Anna egymásra találását, de talán pont ezért sem unatkozunk olvasás közben, és lehet drukkolni a szerelmeseknek, hogy egymásra találjanak.

A Kingmakers egy intenzív olvasási élmény, ami nem finomkodik sem az érzelmekkel, sem pedig a tettekkel. Hol az erőszakos jelenetek vezérlik a cselekmény előremenetelét, hol pedig az elfojtott vágyak, amik alig várják, hogy végre révbe érhessenek, és úgy igazán kibontakozhassanak. Mind Leo, s mind Dean domináns, Dean talán kicsit titokzatosabb, nehezebb kiismerni, de nem is az az írónő szándéka, hogy a pártjára álljunk, hiszen a történet a friends to lovers szálra helyezi a hangsúlyt, teszem hozzá helyesen, és minden más akadály, amit le kell küzdeni. A kötetben előforduló próbák nekem nagyon tetszettek, főleg azért, mert nem egy idealizált társadalmat álmodott meg az írónő, hanem a maffia világát, amihez teljesen más készségek szükségesek, és az írónő erre is helyezi a hangsúlyt. Olyan tudással és információval látja el karaktereit, amik fontosak lesznek a későbbiekben a maffia hierarchia rendszerében elfoglalt helyükhöz. Dean oldaláról előtör a hatalmi játszma, illetve a másiknak keresztbe tevés, és ez az, ami nem hagyja, hogy egy percre is unatkozzunk. Nekem a kötet világa különösen tetszett, hiszen egy olyan oldalt mutat be dark academia közegben, amit nem feltétlenül látnánk. Ha szereted Sophie írásait, nem érdemes kihagyni a Kingmakerst sem!

"Nincsenek jók és rosszak. 

Csak olyanok vannak, akiket megáldott vagy megátkozott a sors."

" - A ruha, a frizura és a smink… ez mind része az ember saját brandjének. Ez képviseli őt. Ez mutatja meg, hogyan szeretné, ha mások látnák őt."

"Én mindig is imádtam a történelmet. Ha az ember más, korábban élő népek történelméről tanul, ezer életet él át, ráadásul tanulhat a hibáikból."

"Meglátja a szépséget a tönkretett és zavarba ejtő dolgokban."

"Minden kapcsolat, amit létesítesz vagy kinyit egy ajtót, vagy bezár előtted egyet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját (Finlay Donovan 5.)

"A fekete ruhás, vakítóan fehérre keményített galléros nő szigorúan mért végig királyi borszékéből."

*

Lehet, hogy Finlay Donovan szekrényében csontvázak lapulnak… de legalább a kertjében nincs elásva senki. 

Mrs. Haggerty, a környék önjelölt őrangyala és örökös pletykaforrása most a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, ha a hóhért akasztják: holttest kerül elő a hátsó udvarából, és bár a rendőrség hamar tisztázza a nőt a gyanú alól, a háza lezárt bűnügyi helyszín marad. Valahol így meg kell húznia magát… és mi más lenne kézenfekvőbb, mint Finlay nappalija, pont az utca túloldalán? 

Finlay-nek és Verónak azonban esze ágában sincs újabb gyilkossági ügybe keveredni, vagy lemondani a hálószobájáról. Négy hónap alatt annyi hullával hozta őket össze a sors, hogy abból egy életre elég, és most már sokkal szívesebben osztanák meg az ágyukat valaki mással… De amikor a nyomozás szálai Finlay exéhez, Stevenhez vezetnek, nincs választásuk: kénytelenek beleásni magukat Mrs. Haggerty titkaiba, mielőtt a rendőrség náluk is elkezdene szaglászni. 

Ezúttal viszont a kérdés nemcsak az, hogy ki a gyilkos, hanem hogy ki marad talpon, mire minden titokra fény derül.

" - Ez most karma, ugye? Tök úgy érzem, mint akit utolért. Már csak egy doboz fánk hiányzik, meg egy bevásárlószatyor a fejünkre."

A Finlay Donovan sorozat az, amit egyszerűen nem tudok megunni. Imádtam a Finlay Donovan megássa a sírját is, és valami eszméletlenül szórakoztató volt. Ez az a cozy mystery sorozat, amit a hét bármelyik napján élvezettel tudok olvasni, és ami megmutatja, hogy megfelelő könyvekkel ez a műfaj is nekem való lehet. Elle Cosimano írásai mindenképp, mert baromira élvezhetőek, és bárkit képesek kirángatni az olvasói válságból!

Ezt a részt is legalább annyira élveztem, mint a sorozat nyitókötetét, ha nem jobban. Zseniális volt! Megint teljesen odatapadtam az oldalakhoz, és egyszerűen nem akarom, hogy ez a sorozat valaha véget érjen. Nagyon szórakoztató, minden egyes kötetben van gyilkosság, egy ügy, amit meg kell oldania Finlaynek és Verónak, még akkor is, ha éppenséggel semmi közük hozzá. A Finlay Donovan megássa a sírját az eddigi legszórakoztatóbb rész, de ezt nagyrészt Mrs. Haggertynek tudom be, aki egy olyan szomszéd néni karakterét formázza meg, akivel senki sem akar rosszban lenni, mert mindenhol ott van a füle és mindenről tud. De mi van akkor, ha ez a néni kerül bajba és akarva-akaratlanul is Finlayék nyakába varrják a nénit? Az már az első taktusok után borítékolható volt, hogy ismét nem fogunk unatkozni, s mind Finlay, s mind Vero gondoskodnak a jó hangulatról és a véletlen egybeesésekről. Az írónő mindig tudja fokozni az előző részeket, és ez most sincs másképp. Mindent elkövet, illetve minden követ megmozgat, hogy mi olvasók jól szórakozzunk, és a részesei legyünk Finlay életének, na meg azoknak a kalamajkáknak, amikbe keveredik. Remélem még nagyon sok ilyen véletlen lesz, mert ez a sorozat egyszerűen megunhatatlan, és letehetetlen.

A történet nagyon illik abba az atmoszférába, amit az írónő az első résszel megálmodott, ugyanakkor most kicsit más volt a cselekmény, és ez javarészt Mrs. Haggertynek köszönhető, akit eleinte nagyon nem szimpatizáltam, de aztán szépen lassan megkedveltem, és csak a kötet végére esett le az állam, hogy mik ki nem derültek vele kapcsolatban. Egy tipikusan olyan néni, akivel érdemes jóban lenni, mert bármilyen mocskot elő tud rángatni a kis füzetecskéiből rólad.

A történet humora ismét lenyűgöző, kicsit groteszk, ugyanakkor annyira életlenszerűek az események, hogy már-már komikusnak is mondható, mindenesetre én nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen szórakoztató is ez a sorozat, és mennyire megéri elkezdeni, mert aki egyszer esélyt ad Finlay Donovannek, az utána szomjazni fogja a következő részeket. Élek-halok Finlay és Vero párosáért, akiket nem tudok megunni, és akik zseniálisan lettek kitalálva.

Egy kisvárosi idill elevenedik meg előttünk, de már az elején lerántja a leplet erről az írónő, és megmutatja, hogy mi minden rejlik a földben, akarom mondani a levegőben, ha kicsit jobban a mélyre ásunk. A hasonlatok itt direkt születtek, de hiszem, hogy Mrs. Haggerty nem számított arra, hogy bármi is kiderülne a tetteiből. Mi meg aztán lelkes olvasók tuti nem. :D

Amit nagyon szerettem a történetben az a kacifántos gyilkosságokon kívül az, hogy az érdekesebb karaktereket nem hagyja magára az írónő, legyen szó korábbi kötet mellékszereplőiről, hiszen ha a szükség úgy hozza, és úgy hozza, akkor visszahozza őket, és én ezért imádtam. Cam egy hatalmas forma, és nem tudom megunni a karakterét. Vero és Finlay mellett persze a gyerekek is megmutatják magukat, ők sem hagyják, hogy unatkozzunk, hiszen mindig történik valami, de Nick is tiszteletét teszi. Számomra talán azért különlegesebb ez az ötödik rész, mert Mrs. Haggerty az első kötettől jelen volt, de csak most kapta meg igazán a szereplési lehetőséget, és te jó ég, nagyon zseniális volt! Humoros, szórakoztató és könnyed. Nagyon gyorsan lehet olvasni, szinte észre sem veszed mennyire elmerültél az aktuális történetben, és már be is faltad a felét. Nem viccelek, de én 2 este alatt befaltam. Egyszerűen nem tudtam, és nem is akartam letenni. Összességében én a Finlay Donovan megássa a sírját is nagyon szerettem, hozta a tőle elvártakat, és megmutatta, hogy egy ötödik rész is lehet legalább olyan szórakoztató, mint az első, és megfelelő karakterekkel, na meg halálesetekkel nem lehet megunni. A kicsit függővéges zárás után iszonyatosan várom a hatodik részt, ami ha jól sejtem Verót fogja a középpontba helyezni, de hiszem, hogy kapunk egy újabb eltussolni való ügyet is. Ha szereted a cozy mystery-ket, akkor a Finlay Donovan sorozat neked való!

"A házunk egy gyerekbetegségektől fortyogó lombik."

" - Ez az, ami igazán kikészít, Finn. A bizalomhiány. Nem kérheted, hogy csak azokba a darabjaidba szeressek bele, amiket hajlandó vagy megmutatni. Téged akarlak. Nem egy darabot belőled. Teljes egészében kellesz, ahogy vagy. Nem akarom, hogy elfuss, amikor megijedsz. Azt akarom, hogy hozzám gyere. Ha kérdezek valamit, szeretném, ha úgy éreznéd, őszinte lehetsz velem. És amikor rám nézel, akkor azt akarom látni, kétségek nélkül, hogy elhiszed, igazán elhiszed, hogy soha nem élnék vissza a bizalmaddal."

" - Azért voltam ideges, mert láttam, hogy kiborultál. Dühös voltál, megbántottak, és elveszítetted a fejed. 

- És nem akartad, hogy valami ostobaságot csináljak. 

- Nem akartam, hogy egyedül legyél! Melletted álltam volna, Finn, de esélyt sem adtál rá!"

" - Mi a gond? - kérdezte Vero suttogva, ahogy elléptem a szekrénytől. 

- Kizárt, hogy én egy edényben őrizgessem Steven hamvait - súgtam. 

- Ezzel egyedül vagy. Én folyton erről fantáziálok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 2. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 2. (My Love Story with Yamada-kun at Lv999 2.)

*

A díjnyertes manga, ami a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 című animét is inspirálta. 

Miután az egyetemista Akanét dobja a pasija, egy online szerepjátékban találkozik a jóképű, középiskolás, profi gamer Yamadával. Bár a fiú a játékban kissé elutasítóan viselkedik vele, a való életben mégis kimenekíti egy kínos helyzetből az exével szemben. Amikor Akane guildjének vezetője meghívja őt egy offline találkozóra, amelyen a csapat többi tagja – köztük Yamada – is részt vesz, a lány örömmel bólint rá. A dolgok azonban feszültté válnak, amikor találkozik Runával, aki sem Akanét, sem más új tagot nem kíván bevonni a guild életébe. 

Eközben Akane érzelmei Yamada iránt egyre erősödnek, de ugyanezek az érzelmek kétségeket is ébresztenek benne. Lehet, hogy ő is tetszik Yamadának?

"Momo: …Nem nagyon értek a számítógépekhez, de ha füst jön belőle, az tuti nem jó jel, ugye?"

A kedvenc mangám második része is hozta a tőle elvártakat, és meglehetősen szerettem. Az első részt is imádtam, de ahogy haladok előre úgy lesz egyre jobb. Teljesen odáig vagyok érte, hihetetlenül cuki volt, és azt érzem, hogy ez az a manga, amit minden kezdő manga olvasó élvezni tudna. Nemcsak a karakterek szerethetőek, hanem a történet is, és nincs egy olyan eleme, ami ne lenne aranyos.

Ebben a részben a féltékenységen van a hangsúly, és az új kapcsolatok kialakulásán. Az első részben megismert karakterek tovább mélyítik a kapcsolatukat, de már nemcsak az online térben, hanem a való világban is, ami nem feltétlenül szül kellemes pillanatokat, de ennek a résznek pont ez volt a célja, hogy valós érzelmeket, valós kapcsolatokat mutasson be.

Az online játék kicsit háttérbe kerül, viszont ez nem feltétlenül rossz, sőt... Úgy érzem, hogy tökéletes volt ahhoz, hogy elindítsa a történetet, de nem feltétlenül van szükség rá, hogy folytatódhasson Akane és Yamada szerelme. Még szerelemről ugyan nem igazán beszélhetünk, de oda is el fogunk érni.

Akane továbbra is egy nagyon kedvelhető lány, aki szépen lassan túlteszi magát a szakítás okozta szomorúságon, és nyit új emberek felé. Yamada továbbra is egy megosztó karakter, aki szépen lassan kezd megnyílni, és megmutatni azt, hogy nem olyan elérhetetlen, mint első találkozásra vagy az online játékban tűnt.

A játék már nem központi "karakter", amit kicsit bánok, mert egy tök jó világot teremtett meg általa Mashiro. Elősegíti ugyan a cselekményt, de már a való világ is megáll egyedül a lábán. Az viszont fontos, hogy a megfelelő pillanatokban újból segíti a cselekményt, de azt érzem, hogy szépen lassan elszakad és megmutatja, hogy a háttérből munkálkodva is képes alakítani a történet folyamán.

Runa felbolygatja a manga második részét, és hoz egy kis féltékenységet a levegőbe. Miatta kicsit komolyabb ez a kötet, és van egy aprócska veszélyforrás is, ami nem igazán tünteti fel őt jó színben, én mégsem tudtam utálni a karakterét, mert a féltékenység olyan tettekre sarkall, amivel Akane is azonosulni tud. És alapjaiban egy egyedi, és különleges karakter.

Az érzelmek egyre jobban erősödnek Akane részéről, míg Yamada már nem olyan érzelemmentes, és megmutatja, hogy habár esetlen, azért van benne fejlődési akarat, és hiszem, hogy Akane szépen ki fogja bontakoztatni a karakterét, és nemcsak azt a Yamadát fogjuk látni, aki megközelíthetetlen.

Maga a manga gyorsan olvasható, édesek az illusztrációk, és csak jó érzés kézbe venni, és elmerülni a világában arra a fél órára, amíg a végére érünk. Ami különösen tetszett ebben a részben az az, hogy jobban megismerhettünk a karaktereket, és jobban teret kaptak ahhoz, hogy megmutathassák magukat. A világot is közelebb hozta hozzánk, és a középpontba helyezte az emberi kapcsolatok fontosságát, ami sokszor a háttérbe kerül, ha a virtuális világról, illetve az online térről van szó.

Akane továbbra is kedvelhető karakter, Runa igazi felüdülés, Yamada pedig hozza a megszokott formáját, azzal a különbséggel, hogy jobban felengedett, mint a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 első részében. És úgy érzem, hogy elkezdett elindulni azon az úton, amire Akane már az első találkozás alkalmával lépett.

Összességében úgy gondolom, hogy irtó cuki volt ez a rész, de nem akarok hamar a végére érni, mert kell az a cukiság bomba a mindennapjaimba, amit magával hordoz ez a manga sorozat, mert a hangulata igazán feldobja a hétköznapokat, és megmutatja, hogy a lehető legjobb választás volt belekezdeni a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 sorozatba!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Roberts: Fearless - A rettenthetetlen (Hatalom nélkül 3.)

"Két köpönyeges alaknak nem sok oka lehet egy késői éjszakai találkozóra."

*

Árulóként kellett menekülnie, most menyasszonyként tér vissza. 

Az Átlagos Paedyn Gray halálos ítéletre számított, nem lánykérésre. Nagyobb meglepetés nem érhette volna sem őt, sem a királyságot, amikor Kitt Azer megkérte a kezét, elvégre megölte a fiú apját, a királyt. Uralkodóként viszont Paedyn segíthetne megteremteni az egységes Ilyát, ahol az Átlagosok végre félelem nélkül élhetnek együtt az Elitekkel. 

Egyre közeledik az idő, amikor a lánynak döntenie kell a házassági ajánlatról, ám ő egyszerre viaskodik az eszével, a szívével és az újabb titokzatos Próbákkal, amiket ki kell állnia. Mindeközben Kai Azer mindent elkövet, hogy Paedyn az övé lehessen, akkor is, ha ezért a királyával kell szembeszállnia. 

Még soha nem volt ilyen nehéz a választás önfeláldozás és önzés között. Ahogy ilyen végzetes sem. 

A lebilincselően izgalmas, romantikus fantasysorozat harmadik része, ami az egész világon egy csapásra meghódította az olvasókat.

"Még a legszebb dolgok is okozhatnak fájdalmat."

Nem akartam, hogy vége legyen Paedyn Gray történetének, ezért a lehető legtovább húztam a harmadik, befejező rész olvasását, mivel az írónő egy olyan trilógiát álmodott meg, amitől nem akartam és őszintén nem is tudok elszakadni. Az egész történet lebilincselő, tele van klasszikus elemekkel, mégis addiktív és letehetetlen. Egy olyan világba kalauzol, ami hatalommal bír és alig várod, hogy újra és újra belecsöppenhess.

Vannak azok az emberek, akik alig várják, hogy egy sorozat végére érjenek, és vagyok én, aki nem szeret sorozatokat befejezni, mert akkor az azt jelenti, hogy nincs több új rész, és véget ér a kaland. A Fearless kapcsán is azt éreztem, hogy hiába viszonylag hosszú baromi gyorsan a végére értem, és nem érzem azt, hogy el tudnám engedni a világot, a karaktereket vagy a történet egészét. Paedny Gray a Powerlessel berobbant, és még a Fearless sem tudott annyi energiát összegyűjteni, hogy kirobbantsa belőlem ezt a trilógiát. Eszméletlenül jó volt ez a befejező rész, és nemcsak azért, mert a leghosszabb eleme a sorozatnak, hanem azért is, mert eléggé sok minden történik az oldalak alatt, én meg minden egyes fejezetet csak úgy szomjaztam. Vannak akik azt mondják, hogy ez a befejező rész nem annyira erős, én mégis úgy gondolom, hogy egy méltó lezárást kapunk. A sok szenvedés és halál végre meghozza a várt áldozatért járó jutalmat, de addig könnyekkel és verejtékkel átitatott az út. Nem egyszerűen megkapja Paedyn és Kai a boldog befejezést, hanem bizony az odáig tartó úton is akadályt görget akadály elé az írónő, és egy pillanatig sem kegyes hozzájuk, de pont emiatt szerettem, mert cseppet sem kiszámítható, és sosem tudhattam, hogy mi vár rám a következő oldalon, vagy mikor jön egy váratlan fordulat, ami képes mindent a feje tetejére állítani.

A második kötet eléggé meglepően ért véget, de szerencsére a Fearless pontosan ott folytatódik, ahol a Reckless véget ért. Véget vetve ezzel a talányoknak, és a döntést is más megvilágításban látjuk, hiszen Kitt Azer egy megfontolt karakter, aki nem cselekszik meggondolatlanul, de a kötetet olvasva, ahogy haladtam előre Kitt egy olyan oldalát is megmutatta, amit eddig nem láthattunk tőle.

Újra próbákba és veszélyes helyzetekbe csöppenünk, amik nemcsak Paedyn életét forgatják fel, hanem a királyságot is, hiszen sok múlik azon, hogyan veszi ezeket az akadályokat, hogyan teljesít, de csak a végén derül ki, hogy miért is volt ezekre szükség, hogy mi volt az a hátsó szándék, ami végig vezérelte a cselekményt, és ami nem hagyta, hogy lélegzethez jusson Paedyn, de Kai sem.

A Fearless egy olyan befejezés, ami hű az előző kötetekhez, és ami egy olyan már-már epikusnak nevezhető lezárást ad, amit könnyen el tudunk fogadni, még akkor is, ha ehhez olykor meghökkentő eszközökhöz nyúl. Nem egy helyen lepődtem meg, de örülök, hogy végre Paedyn múltja is a felszínre került, és végre megtudhattuk, hogy ki is ő valójában, azt viszont muszáj megemlíteném, hogy valahol sejtettem, hogy ilyen fordulatot fog venni a történet.

A kötet egyik különlegessége, hogy több szemszögön keresztül ismerhetjük meg a történetet, és nemcsak az kerül előtérbe, amire számítunk, hanem olyan finomságok is, amik eddig a háttérben munkálkodtak, és csak most fejtik ki igazán az erejüket, azt, hogy mire is képesek, ha tér van hagyva nekik. Gondolok itt elsősorban a királyra, Kittre és a Kitt édesanyját övező különös halálra.

Paedyn a Fearlessben már nemcsak a túlélésért küzd, hanem azért is, hogy elfogadják, mint uralkodót. Egy igencsak rögös és titkokkal terhes utat mutat be általa az írónő, de azért az érzelmek, a yearning sincs elhanyagolva, és habár jól megszorongatja a szerelmeseket, sem Paedyn, sem pedig Kai nem nyugodhat, viszont azt azért elmondhatom, hogy a végére majdnem minden szenvedés megéri. Maga a történet végig izgalmas és fordulatos, tele veszélyekkel, és olyan próbatételekkel, amik elsőre lehetetlennek tűnnek. Amin nagyon meglepődtem az Kitt, és az egész történetben elfoglalt szerepe, hiszen sokkal több, mint egy kedves és alkalmazkodó örökös, és ezt az írónő meg is mutatja. Habár sok minden történik a Fearless alatt, én még szívesen olvasnék Paedyn és Kai életéről, hiszen sosem elég belőlük, de legalább még a novellák előttem vannak, így nem kell feltétlenül elengednem a kezüket ezzel a záró résszel. Összességében én nagyon szerettem, és örülök, hogy belekezdtem ebbe a trilógiába, mert az egyik kedvencem lett. Ha szereted a romantasyket, a próbatételeket és az erős hősnőket, akkor semmiképp se hagyd ki a Fearless - A rettenthetetlent, ami a Hatalom nélkül trilógia harmadik lenyűgöző kötete!

"A tömeg üdvrivalgásban tör ki, a trónteremben felharsan az éljenzés. Valószínűleg inkább félelemből, mintsem örömükben, nyilván tartanak tőle, mit művelhetek velük."

"Létezik szerelem a kötelességben és kötelesség a szerelemben. Az egyik nem létezik a másik nélkül - mondja, és mély lélegzetet vesz -, ám mégsem érezheted mindkettőt egyszerre."

"A fény hiánya egyenlő a tudás hiányával. Fogalmam sincs róla, mi vár rám ezekben a barlangokban, és ez a nem tudás az, ami igazán megrémít."

"Születésem pillanatától kezdve nem kívánt személy voltam ebben a királyságban. De annak a férfinak a szemében, aki a felesége és a saját gyermeke elvesztése után ott talált a küszöbén, nem. Én lettem a mindene. És talán nincs is szükség ennél többre ahhoz, hogy valaki kiérdemelje az „apa” címet."

"Ismerem a halált. Van abban valami meghitt, amikor véget ér egy élet. Az évek során különleges kötelék alakult ki köztünk a halállal."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)