Mark Millar: Superman: Vörös Hős

 "Minden problémára akadt megoldás. Néha akár kettő is."

*

Egy kriptoni űrhajó a Földre zuhan, egyetlen csöppséggel a fedélzetén, akiből egy nap bolygónk leghatalmasabb hőse lesz – csakhogy az űrhajó ezúttal nem Amerikában ér földet, hősünk pedig nem Smallville-ben nő fel, hanem egy szovjet kolhozban talál otthonra. 

Ez a Superman is képes megváltoztatni a folyók áramlásának irányát és a puszta kezével meghajlítani az acélt… ám a munkásemberek bajnokaként fáradhatatlanul küzd Sztálinért, a szocializmusért és a Varsói Szerződés kiterjesztéséért. 

A Superman-mítosz merész újraértelmezése Mark Millar, a Ha/Ver és a The Authority írójának fejéből pattant ki. A képregényt Dave Johnson, Kilian Plunkett, Andrew Robinson és Walden Wong rajzolta, az előszót pedig a filmproducer Tom DeSanto (X-Men, Transformers) írta. A kiadványt Jonhson, Plunkett és Alex Ross vázlatrajzai egészítik ki.

"Hiába tudtam megfigyelni más bolygók élővilágát vagy az elektronok örök táncát röppályájukon, néha akkor is vak voltam."

Ha azt mondom, hogy Superman, akkor mindenki Clark Kentre gondol, a Smallville-i szuperhősre, aki nemcsak Amerika hőse, hanem az egész világé. Kék-piros ruhájában rója az eget, és nemcsak Metropolis lakói tisztelik, hanem Lois Lane szívét is elrabolja. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy Mark Millar Supermanje nem a Kent család által felnevelt hős, hanem a Szovjetunió által ünnepelt "hős", aki a rosszabbnál rosszabb döntéseket hozza meg újra és újra? Ahhoz mit szólnál, ha Lois Lex Luthor felesége lenne, és nem Kenté? Millar ennek jár utána ebben a sötét és DC hősökkel/antihősökkel felfegyverzett képregényben.

Habár a szakavatlan szemek ezt nem tudják, de a DC világa jóval színesebb annál, mint amit eddig a filmvásznon láthattunk. A Superman: Vörös Hősben mégis olyan karakterek bukkannak fel, akik senki számára sem ismeretlenek. Gondolok itt Wonder Womanre, Batmanre, vagy éppen a Zöld Lámpásra. Ebben a csavart és sötét képregényben minden amire eddig nem gondoltál felbukkan. Nemcsak Superman más benne, hanem bizony a már ismert és szeretett karakterek is.

Lex Luthor talán még elvetemültebb, mint eddig hittük róla, és a csavar miszerint Lois Lane a felesége nagyon furcsa volt. Egyszerre éreztem azt, hogy ez a "mi lett volna, ha..." csavar túlságosan elrugaszkodott a számításaitól, de közben meg tetszett is, hogy egyáltalán nem volt kiszámítható, és ebben a 170 oldalban egyre több és több meglepetés tőrt felszínre, és mutatta meg azt a megcsavart univerzumot, amit Millar kitalált.

Maga az elgondolás szerintem zseniális lett, és nemcsak azért mondom, mert alapjáraton kedvelem a Superman történeteket, hanem azért is, mert ezek a "mi lett volna, ha..." kérdések mindig izgalmasak, és talajt adnak olyan terep felkutatására, amit eddig nem láttunk, vagy amire nem nagyon gondoltunk korábban. 

A jól átgondolt történet mellett meg kell említeni az illusztrációkat és rajzokat is, hiszen egy jó képregény ezek nélkül átlagos, vagy éppen semmitmondó is lehet, de nem a Superman: Vörös Hős, hiszen nemcsak a történet magva van nagyon egyben, hanem az elkészült képkockák is, amik sok esetben többet mondanak minden szónál. 

Nincs egy olyan kocka, ami ne illene a többi közé, és az az igazság, hogy én pont emiatt a könnyedség és összetett munka miatt szeretek képregényeket olvasni. Vegyük csak Walden Wong, Andrew Robinson, Kilian Plunkett, Dave Johnson munkáit. 4 illusztrátor, akik olyan precízen dolgoztak egymás mellett, hogy keresve se találna hibát benne az ember. Nagyon jól összecsiszolódtak, és ez látszik is azon, ahogy megelevenedik a Vörös Hős képvilága.

Superman mellett, akik úgy igazán kiemelkednek azok Batman és Wonder Woman. Viszont tartozok egy vallomással: WW története annyira nincs meg a fejemben, csak úgy nagyjából, és Batman sem mondható a kedvencemnek. Ugyanakkor szerintem ebbe a sötétebb, szovjetek által uralt világba, ahol Lex Luthor őrültebb, mint valaha nagyon jól beleillenek, és Batman nagyon menő. Igazi antihős, akit a veszteség és a bosszú formált, akinek világos a célja, és nem fél bepiszkítani a kezét, vagy jelen esetben a jelmezét.

Wonder Woman is érdekes volt, főleg a pálfordulása, és az, ahogy a világot látja. Tisztelem benne, hogy csakis akkor áll ki a "barátai" mellett, ha úgy látja, hogy jót tesznek, de ha bármikor is vakvágányra tévednének, akkor ő ott van, és a helyes irányba rugdossa őket. Sajnos azt is meg kell említsem, hogy a Mark Millar féle Superman nem lett a kedvencem, na a karakter és nem a történet, mert azt nagyon élveztem. Vannak azok a hősök, akik idővel letérnek a pályájukról, és vissza kell őket taszigálni a helyes irányba, de Millar hőse szerintem sose volt jó úton.

A Superman: Vörös Hős kellően más és jól megírt ahhoz, hogy felhívja a DC rajongók figyelmét, továbbá a maga elvont módján mégis hű az eredeti karakterhez, akit akár Amerika egyik nemzeti hősének is hívhatunk, attól függően, hogy inkább a DC vonalat helyezzük előtérbe, és nem a Marvelét. Marvel fanként nagyon érdekes felfedezni képregényről képregényre a DC világát, és látni azokat az összeköttetéseket a karakterek között, amiket eddig nem láttam.

Összességében az eleje nem tetszett, viszont utána már nagyon. Kellett az, hogy több hős/antihős is szerephez jusson, és lássunk egy olyan Supermant, aki nem velejéig jó, hanem vannak benne szürke foltok, és akinek a háta mögött nincs ott Lois Lane, hogy terelgesse, vagy hogy éppen megkérdőjelezze a döntéseit. Érdekes felvetéseket sorakoztatott fel Mark Millar, amiket precízen meg is oldott, és az egyik legjobb "mi lett volna, ha..." történet lett, amit eddig olvastam. Ha szeretitek a DC univerzumot, és Superman karakterét, akkor ne hagyjátok ki a Vörös Hőst sem!

" - Épp most találték el Batmant vagy féltucat lövedékkel. Jöjjenek, és tegyenek pontot az ügy végére!"

" -Elveszítettük! Ismétlem: elveszítettük, rajparancsnok! A célpont... 

- ... egyenesen délnek tart, a kertgyűrű felé, Vörös Ötös. Látja már?"

"Különös, mennyire máshogy alakultak volna a dolgok, mennyire más irányt vethetett volna a történelem, ha északról érkezem Moszkvába..."

" - Egek, nézzenek oda! Kicsit sem változtál azóta, hogy gyerekként annyi galibát okoztunk a farmon."

" - Nem, nem te! Háromszáz kilométerre innen, valaki segítségért kiált Moszkvában."

"Luthor első hivatalban töltött évének közepére Amerika élénk gazdasággal, elégedett népességgel és százszázalékos támogatottsággal bíró elnökkel büszkélkedhetett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)