Raven Kennedy: Glow - Ragyogás (Az aranyozott fogoly 4.)

"Sikolyok töltötték be a levegőt."

*

Az életem aranyozott hazugságokból épült fel. De a halál rothadásból tevődött össze. 

Mint a lángra lobbant főnixmadárnak, nekem is a hamvaimból kell feltámadnom, és meg kell tanulnom, hogyan éljek a saját hatalmammal. Lehet, hogy megnyirbálták a szárnyaimat, de már nem vagyok kalitkába zárva, és végre szabadon szállhatok el a fagyott birodalomból, ahol fogságban tartottak. A világ mégsem akar elereszteni. 

Ez történik, amikor egy király ellen fordulunk: mindenki más ellenünk fordul. 

Az a szerencsém, hogy egy másik király az én oldalamon áll. 

De még Slade Ravinger sötét fenyegetése ellenére is el akar fogni a többi uralkodó. 

Így hát harcolni fogok Slade Ravingerért, ő pedig gyilkol majd értem, és ha nekünk kell a gonoszoknak lennünk, ám legyen. 

Mert amíg ebben a világban élek, nem hagyom, hogy megint kihasználjanak.

"Azt mondtam, hogy mindent akarok, és amikor az ember mindent kér valakitől, akkor nem válogat. Olyannak kell elfogadnia amilyen."

Végre folytatódik a várva várt Az aranyozott fogoly sorozat!! Szerintem az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem ez a sorozat, amibe a kiadó belekezdett. Nagyon vártam már, hogy végre a negyedik részbe is belekezdhessek, hiszen egy nagyon különleges, akciódús egyedi romantasy a Glow - Ragyogás. Imádom a karaktereket, a világot és azt a dinamikát, ami Slade és Auren között van.

Raven Kennedy Glow - Ragyogás című regénye tovább mélyíti Auren történetét, megmutatja, hogy a harmadik rész befejezésének milyen következményei vannak, és itt nemcsak arra fókuszál, hogy Auren mennyire kimerült, leszívta az erejét a kitörés, hanem arra is, hogy ez milyen hatást gyakorolt a világra. A tetteinek következményei vannak, és úgy igazán a Glow végére érik be az, hogy mik is ezek a következmények. A kötet elején eléggé bizonytalan a sorsa, hiszen jó néhány fejezetig várnunk kell, amíg újra átveszi a vezető szerepet, de addig sem panaszkodhatunk, hiszen Slade megtesz mindent, hogy jó nyitánya legyen a Ragyogásnak. Minél többet olvasok ebből a sorozatból annál inkább azt érzem, hogy nem elég, és még több kell. Ez a negyedik rész eddig a leghosszabb, ugyanakkor én még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Képtelen vagyok megunni, és akárcsak Auren, én is az arany fogja lettem, és nem bírom kivárni, hogy még többet tudjak meg. Az első három részben még csak építgette az írónő a világot, és ez a negyedik az a rész, ahol végre megérkeztünk, és már majdnem minden szegletét láttuk, már nincsen előttünk annyi vak folt, és el tudjuk mondani, hogy megérte ez a lassabb világfelépítés. A kötet végig izgalmas, és nem érezteti azt magával, hogy túl hosszú lenne, hiszen pont annyit ad, mint amennyire szükségünk van.

A fantasy és a romantika mezsgyéjén táncolunk. Az aranynak még mindig irányító szerepe van, viszont Auren is kezdi lassan felfedezni önmagát, az erejét, és ezáltal másképp néz a világra is. Már nem az a lány, aki a történet elején volt, megerősödött, és képes megmutatni, hogy nem egy törékeny virágszál, akire vigyázni kellene. Auren szépen lassan rájön arra is, hogy az arany nem feltétlenül jelent csak rabságot, hanem egyfajta szimbólum is a szabadságra, önmagunk felfedezésére.

A regény olyan dolgokra helyezi a hangsúlyt, mint önmagunk feletti hatalom, trauma feldolgozása, hatalom, ennek a visszaszerzése, illetve a túlélés, mint eszköz. Nemcsak Auren, hanem Rissa és Polly is lehetőséget kap az újrakezdésre, és csak rajtuk múlik, hogy megragadják e a lehetőséget, vagy hagyják, hogy a múlt betemesse őket. Rajtuk áll, hogy mernek e lépni, vagy minden hiábavaló volt, és ott vannak, ahonnan elindultak.

A karakterek közül, akit nagyon megkedveltem ebben a részben az Ryatt, akiről nem gondoltam volna, hogy kedvenc lesz, de végig azt éreztette ebben a részben, hogy érdemes odafigyelni rá, és alig várom, hogy az ő szemszögéből is olvashassam a későbbiekben Az aranyozott fogoly sorozat egyes részeit. Spoiler: lesznek ilyen részek!!

A történet hangulatát leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy sötét és feszültséggel teli. Megvan benne a remény szikrája, ám ott van a jövő bizonytalansága is, és Auren tetteinek a következménye, ami végig rányomja a bélyegét a cselekményre, és valahol bizonytalanságban is tart. Kétségtelen, hogy a Ragyogás is karakterközpontú, és a karakterek azok, akik a hátukon viszik a cselekményt, főleg Slade és Auren, de a mellékkarakterek is fontos tényezők a történet alakulásában.

Auren, ahogy haladunk előre úgy lesz egyre érettebb a feladathoz, úgy nyílik ki fokozatosan és mutatja meg, hogy elnyomás nélkül mekkora erő lakozik benne. Van ereje, tudja is használni, végre már nem fél tőle, és míg az első kötetben nagyon féltettem őt, most már nem féltem, mert tudom, hogy talpraesett, és minden helyzetből képes jól kijönni, legyen akármilyen bizonytalan is a helyzete.

Maga a cselekmény fokozatosan épül fel, az elején még csak pislákol benne az erő, de a végére megmutatja, hogy mi minden lakozik ebben a részben. Hol Aurenre fókuszál, hol a világra. Hol azt érezzük, hogy elmúlt a veszély, hol pedig azt, hogy még csak most kezdődik. Az írónő stílusa végig érződik, elhagyja a romantasy sablonjait, és megmutatja a Glow - Ragyogás igazi erejét. Nemcsak Auren karaktere lesz összetett, hanem a többieké is. Az erotikus részek gyakrabban előfordulnak ebben a negyedik részben, mint a sorozat első három részében, ugyanakkor szépen belesimulnak a történetbe, és pont annyi pikantériát adnak a cselekménynek, mint amire szükség van. Nem érzem azt, hogy túl sok lett volna belőle, hiszen jól kiegészítették ezek a részek a komolyabb, vagy épp izgalomdúsabb részeket, és az írónő megtalálta azt az arany középutat, amire a Ragyogásnak szüksége volt. Úgy gondolom, hogy a Glow méltó folytatása Az aranyozott fogoly sorozatnak. Keverednek benne a klasszikus romantasy elemek, ugyanakkor az arany vonzása sem marad el, és megmutatja Auren igazi erejét, azt, hogy képes irányítani a képességét, és a múltjába is ad egy röpke betekintést. Slade múltja tele van fájdalmakkal, amit az írónő nem fél megmutatni nekünk, és pont emiatt kedveltem meg még jobban a karakterét. Ha szereted az egyedi világfelépítéssel rendelkező, romantikus fantasyket, akkor ne hagyd ki Az aranyozott fogoly sorozatot sem, ami egy olyan női hőst állít a történet középpontjába, aki habár nem tökéletes, mégis megtesz mindent, hogy végig hiteles és inspiráló legyen. Magát adja, megmutatja a gyengeségeit, a félelmeit, és épp ettől oly emberi Auren karaktere.

" - Nem kell gonosznak lenned hozzá, hogy erős legyél. Nem kell rosszindulatúnak lenned, hogy bátornak tűnj. Nem kell lenézned másokat, hogy emelt fővel járhass. Ha érzéseid vannak, attól még nem vagy gyenge. Csak azt jelenti, hogy elég okos vagy hozzá, hogy hagyd magad érezni."

" - Mindannyiunkban van egy kis romlottság, és én nem adnám semmiért. Így maradtunk életben."

" - Az egyik ember fájdalma nem semmisíti meg a másikét. A szívfájdalom nem verseny, hanem híd az empátiához."

" - Nos? Ott akarsz ülni az utcán egész éjszaka, hogy keselyük lakmározzanak rajtad? Vagy inkább velem jössz? Mert rossz a csípőm, és még rosszabb a türelmem."

" - Ha hegyet akarsz mászni, ott leszek melletted, és vigyázok, nehogy lezuhanj - Építeni akarsz valamit? Én a kezedbe adom a szerszámokat."

"Ha a megfelelő ember előtt térdelsz, abban van erő. Abban egyszerre van jelen az imádat és a behódolás. Akkor egyensúlyban van a kontroll."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)