Allison Saft: Wing of Starlight - Tél és Tavasz határán

"Vannak dolgok, amelyeket senki sem találhat meg, csak azok, akik pontosan tudják, hol keressék őket."

*

Mielőtt Tündérrév királynőjévé koronázták, csupán egy fiatal tündér volt, akinek választania kellett a kötelesség és a szíve között… 

A meleg évszakok tündérei évszázadok óta nem keltek át Télvadonba, és bár sokan tartanak a fagyott vidékeken ólálkodó szörnyektől, Clariont mindig is vonzotta a Tél komoly szépsége. A jelenlegi uralkodó és az évszakminiszterek vigyázó szemei alatt azonban nincs sok ideje az ábrándozásra, miközben egyre fogynak a napok közelgő koronázásáig. 

Egészen addig, amíg a palotába meg nem érkezik a hír a szörnyről, amely átkelt a Télből a Tavaszba. Clarion úgy érzi, hogy ha leszámol a fenyegetéssel, bizonyíthatja, hogy méltó új szerepére. A Tél határán azonban a szörnyeteg helyett Milorira, Télvadon ifjú őrzőjére talál. Miközben a birodalmaik megmentésére sietnek, valószínűtlen kötelék alakul ki közöttük.Ahogy a szövetségük valami többé válik, ráébrednek, hogy a meleg évszakok tündéreinek és a Tél lakóinak okkal kell távol maradniuk egymástól, és hogy a távolság ára épp olyan halálos, mint a Télvadonban portyázó szörnyek.

" – Nem hiszem, hogy rossz dolog élvezni azokat a boldog pillanatokat, amelyek megadatnak nekünk."

Kezeket fel, ki ragad meg minden lehetőséget, hogy tündérekről olvasson? Legyen az fairy porn, vagy cuki Disney tündérek, nekem mindegy, mert mindig szívesen olvasok a varázslatos világukról, és minden esélyt megragadok, hogy egy kis varázslatot csempésszek a mindennapokba. Egy kis báj itt, egy kis tündérpor ott, és máris kész a Tél és Tavasz határán alapja, ami jóval komolyabb tündérmese, mint aminek borító alapján tűnik.

Allison Saft Tél és Tavasz határán c. regénye egy olyan fantasy regény, amely elkalauzol minket a Csingiling által ismert világba, már ismert karakterek történetét meséli el, és útközben a bájos álca alatt összetöri a szíved. Én azt hittem, hogy majd milyen cuki történet lesz, de rá kellett jönnöm, hogy nem minden szerelem végződik happy enddel, és nem mindenki kapja meg az esélyt a boldogságra. Egy olyan világba csöppennünk a kötet által, ami már ismerős, mégis van benne egy csavar, ami miatt izgalmas, néhol veszélyes, de kalandos marad. A kötet alapjául a Tavasz és Tél tündéreket vesszük, akik habár fizikai képtelenségek miatt nem kerülhetnek szorosabb kapcsolatba, mégis Clarion és Milori sorsa úgy hozza, hogy össze kell fogniuk, és le kell győzniük a Rémálmokat, amik már nemcsak a Tél területei felett keltenek pánikot, hanem szépen a meleg évszakok tündéreit is rettegésben tartják. Az írónő nemcsak egyesíti a látszólag széthúzódott közösséget, hanem ezzel azt is megmutatja, hogy az összefogás által bármilyen akadály legyőzhető, és nincs lehetetlen küldetés. Az összetartás és a másikra támaszkodás kérdésköre ugyanúgy felvetül, mint a kötelességek és saját magunk boldogsága közötti párhuzam. Clarion és Milori eközben végig ott van velünk, és nem hagyják, hogy a világuk még a jelenleginél is nagyobb veszélybe kerüljön.

Allison Saft meggyőzően teremtette meg a világot, és igaz, hogy javarészt csak a Tél és a Tavasz tündérei szerepelnek, én azért a többi évszak tündéreire is kíváncsi lettem volna. Tetszett azonban, ahogy a Tavaszból kiindulva mutatta meg a Tél tündérek téves megítélését, és közben arra is rávilágított olvasás közben, hogy az előítéletek a legtöbb esetben rombolnak, és olyan kirekesztésekért felelősek, amik gyökeresen képesek megváltoztatni egyes fajok vagy népek megítélését.

A star crossed lovers trope a szívembe markolt, hiszen hiába talált egymásra a két főszereplő, mégsem lehettek együtt. A Tavasz és a Tél habár megfér egymás mellett, ugyanakkor a másik oldal veszélyeket is rejt. Milori mindenféle veszéllyel dacolva mutatja meg az érzelmeit, és emiatt kicsit megszakadt a szívem. Sajnáltam a párosukat, hogy habár tündérmesés az egymásra találásuk, mégsem lehetnek együtt.

Maga a világ hozza a Disney mesékre jellemző hangulatot, nekem végig olyan érzésem volt, mintha leültem volna mesét nézni, és megtelt a szívem szeretettel. Tanulságos is a történet, és kifejezetten egyedinek találom azt, ahogy a Rémálmok megjelentek, és átvették a Főgonosz szerepét. Az atmoszféra és a leírások miatt olyan, mintha mi is ott lettünk volna a világban, és együtt segítettünk volna Clarionnak és Milorinak legyőzni a Rémálmokat, és újra békességet hozni a tündérek közé.

Összességében a Tél és Tavasz határán egy nagyon aranyos és tanulságos mese tele tündérekkel, tündérporral, veszéllyel, egy slow burn star crossed szerelemmel, ami soha nem teljesülhet be, ugyanakkor végig drukkolsz nekik, hogy sikerüljön egy olyan kiskaput találni, ami megadja nekik az esélyt. Tökéletesen illik a Disney mesék világába, és az írónőnek sikerült megfognia a karakterek lényét, bájosak voltak, ha kellett felnőttek a feladatukhoz, és önfeláldozóan, nem a saját boldogulásukat választották, hanem a világ sorsát helyezték előtérbe, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy újra visszaálljon a világ rendje. Míg Clarion az elején bizonytalan és megkérdőjelezi önmagát, addig a végére igazi átalakuláson megy át, és megmutatja, hogy bizony nagyon is érett az uralkodó szerepre, és jó kezekbe kerül Tündérrév a királynővé koronázása által. Az írónő stílusa végig fogja a kezünket, és nemcsak azt érezzük, mintha mi is szárnyalnánk, hanem bizony a hideg és a rettenet is bekúszik a bőrünk alá. Hol szárnyalunk, hol fázunk, hol aggódunk, de az biztos, hogy szeretettel és egy kis szomorúsággal telik meg a szívünk, amíg a Tél és Tavasz határán c. kötet végére érünk. Ha egy olyan fantasyre vágysz, ami hozza a Disney mesék hangulatát, és tele van tündérekkel, akkor ne hagyd ki Allison Saft regényét, és hagyd, hogy Clarion és Milori megmutathassa a Tavasz és a Tél varázsát!

"Egymáshoz simultak, és a fiú ajka az övéhez ért, olyan kétségbeesetten, hogy azonnal elállt a lélegzete. Clarion viszonozta a szenvedélyét. A világa összeszűkült: nem létezett más, csak Milori haja, ahogy vízként folyik át az ujjai között. A keze, ahogy végigsimít a gerince vonalán, majd átfogja a derekát. Olyan közel húzta magához, mintha ki akarná törölni a közéjük ékelődő teret. Mintha valaha is elég közel kerülhetnének egymáshoz. Clarion úgy érezte, képtelen kifejezni a sóvárgást, amit amiatt az idő miatt érez, amin sosem osztozhatnak."

"Egy ilyen szerelem mindent tönkretesz. Egy törött szárny semmi egy törött szívhez képest. Csak azt remélem, hogy a fájdalom idővel enyhül."

" - Légy dühös, ha muszáj - mondta - de nem veszíthetlek el!"

"Clarion nem mert megszólalni, nehogy kicsússzon a száján valami sajnálatosan szeszélyes vagy szomorú. Abban a pillanatban nem volt biztos benne, hogy melyik felé hajlik a hangulata."

" - Ezzel csak azt akarom mondani, azt hiszem, hogy a nyár arra bátorít minket, hogy élvezzük az életet, bárhogyan is akarjuk élni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)