Leigh Rivers: Voracious ​- A telhetetlen (The Edge of Darkness-trilógia 2.)

 

" - Szüksége van valamire, Miss Rhodes?"

*

Stacey hazatér Kade csapatának védelmében, ám tébolyodott bántalmazója, Chris még mélyebbre rántja az eleven pokolba, amíg lehetőség nem adódik, hogy végre visszaüthessen. 

Kade maga sem volt még ilyen mélyen a pokol bugyraiban. Az, hogy egyszer látja Stacey-t, kis híján kibillenti az egyensúlyából, ám az, hogy ez kétszer történik meg, és a lány ráadásul készen áll, hogy elfogadja a dominanciáját, maga a küszöbön álló katasztrófa. 

Mégis a Stacey iránti gyűlölete ellenére is a lány számára a horgony, és Kade az együtt töltött pillanataik felvillanó emlékei révén képes csak megőrizni a józan eszét, és tud megálljt parancsolni az elnyeléssel fenyegető sötétségnek. 

De mi történik, amikor a múltjukról kiderül az igazság, és mindketten megtudják, mi történt valójában azon az éjszakán, ami elszakította őket egymástól?

" - Leszel az örökké számomra, Szeplőske?"

A földbe döngölt a Voracious - A telhetetlen, és azt érzem, hogy darabokban van a szívem, és gyógyír rá csak a trilógia befejező része lehet. Ha azt hitted, hogy az első kötetben szenvednek a karakterek, akkor nem vagy eléggé felkészülve A telhetetlenre, mert sokkal kegyetlenebb, mint az előde. Rendesen eltipor, és morzsát sem hagy maga után. Annyira megvisel, főleg az utolsó néhány oldal, hogy arra nincsenek szavak, és nem lehet eléggé felkészülni arra az érzelmi cunamira, amit ad.

Leigh Rivers becsomagolta egy selyemkendőbe a szívemet, aztán ledobta egy szikláról, hogy darabokra törjön, és esélyem sem legyen megtalálni a darabjait! Ha van könyv, ami miatt beutalhatnának pszichiátriára, akkor az határozottan a The Edge of Darkness-trilógia. Én nem tudom, hogy miért gyötri ennyire az írónő Kade-et és Staceyt, de már engem is gyötör, és nem tudom, hogy ez a gyötrés irányomban jó dolog e vagy sem, de valószínűleg nem, mert nagyon a szívemen viselem Kade és Stacey viharos és korántsem egyszerű szerelmét, ami mindig akadályokba ütközik, ami kegyetlen és olyan traumákat hordoz magával, amik sokkal súlyosabbak annál, mint amire mi olvasók fel vagyunk készülve. Már előre rettegek, hogy mi fog történni a harmadik részben, mert az a helyzet, hogy ez a második rész sem volt éppen komplikációmentes és több jelenetnél éreztem azt, hogy leszúrt az írónő egy késsel, és utána jól megforgatta azt bennem. Kegyetlen, de egyben zseniális is, és nagyon hálás vagyok, minden elejtett könny ellenére is, hogy megírta nekünk az írónő Kade és Stacey történetét, ami sokkal toxikusabb, sokkal brutálisabb és sokkal jobban meggyötri a lelkünket, mint Malachi Vize története.

Ha csak két szóval jellemezhetném a Voracious ​- A telhetetlen c. kötetet, akkor azt mondanám, hogy fájdalmas és szívszorító. De közben miatta a diliházba is kerülsz, és minden sejtedet arra ösztönzi a regény, hogy legyél ott a karakterekkel, legyél sebezhető és engedd meg nekik, hogy a te szívedet is szilánkosra törjék, és te is darabokban, vagy éppen félelemben, ha nem kétségekben legyél az utolsó mondat elolvasása után. Nagyon gonosz ez a második etap, de innen szép nyerni, és hiszek benne, hogy nyerni fogunk.

Kade és Stacey nagyon sokat szenved a Voracious ​- A telhetetlen kötetben is, sőt szerintem még többet is, mint az elsőben, mert végre a múltbéli visszaemlékezéseknek hála olyan információ is a birtokunkba jutnak, amikre vártunk, de közben a teljes igazságra korántsem voltunk teljesen felkészülve. A múlt apró darabjai miatt is azt érzem, hogy csak kínoz minket az írónő, de a jelen az, ami igazán meggyötör. Meggyötör, és aztán magadra hagy.

Stacey egy nagyon erős női karakter, aki már megjárta a poklot, aki tudja milyen az, ha valaki megszállottan akarja őt, és nem a jó fajta megszállottsággal, tudja hogy milyen az, ha darabokra törik, ha kihasználják és megerőszakolják, mégis képes Kade miatt a gyógyulás útjára lépni, akkor is, ha ez az út hosszadalmas és tele van olyan bukkanókkal, amire nem számít. Az írónő sem őt, sem pedig Kade-et nem kíméli, és a poklok poklát élik át a kötetben. 

A tragikus múltat egy még tragikusabb jelen követi. Maga a cselekmény olyan mértékben pörög, hogy nem tudjuk mire figyeljünk, mert mindig történik valami, ami megforgatja bennünk a kést vagy éppen a földre lök minket. Ha azt hitted, hogy a múlt jeleneteit lesz nehéz olvasni, akkor nagyot tévedtél, mert a jelen sem könnyebb, sőt ugyanúgy tele van fájdalommal és veszteségekkel, mint a múlt. Nagyon nehéz volt olvasni ezt a kötetet, ugyanakkor nagyon vitt magával a történet, és pillanatok alatt befejeztem. Mégsem érzem azt, hogy könnyű lett volna az olvasása, mert nem volt az. Rendesen megtépázta a lelkem, de megérte, és lehet, hogy a lelkem és a darabokban lévő szívem most tiltakozik, de akkor is így van. Összességében minden fájdalom ellenére hálás vagyok az írónőnek, hogy folytatódik Kade és Stacey viharos szerelme, de annak nem, hogy ennyire kegyetlenül elbánt velük, és még messze a feloldozás, messze a nyugalom és a megnyugvás. Ha szereted az írónő munkásságát, ha dark romance olvasó vagy, akkor semmiképp sem szabad kihagynod a The Edge of Darkness-trilógia második részét, a Voracious ​- A telhetetlent, ami rendesen el fog bánni veled, és azt fogod érezni, hogy tönkretett, és megtépázta a lelked.

"Mit ér az örökké, ha már nem lehetek vele?"

"Nem tudom, nem-e megszállottság-e ez a vágy, hogy lássam, beszéljek vele vagy akárcsak kibaszottul érezzem az illatát."

"Olyan ő nekem, mint egy apa, akit mindig is akartam, akire szükségem volt, és aki örökre mellettem áll függetlenül attól, milyen kapcsolatban vagyok a fiával."

"Mentsd meg a fiút! Mentsd meg a lányt! Mentsd meg őket!"

"Fülig beleszerettem Kade Mitchellbe. A legjobb barátnőm bátyjába. A srácba, aki folyton szekált, amikor a közelében voltam, aki miatt minden idegszálam megfeszült… jó és rossz voltam, megnevettetett, amikor legszívesebben sírni lett volna értelemben is. Mosolyt csalt az arcomra, amikor szomorú kedvem, és melegséget okozott, amikor fáztam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)