P. C. Harris: Ne bízz senkiben! (Ne nézz vissza! 2.)

 

"A hullaház hideg és élettelen, akárcsak a test a kezeim között. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a halott bátyám legjobb barátját fogom elhamvasztani titokban, az éj leple alatt."

*

Szerelem vagy túlélés – Te melyiket választanád? 

Portland sziklás partszakaszain a gyilkosságok nyomai kétféleképpen tüntethetőek el: vagy a tenger hullámai mossák el őket, vagy a sziget egyetlen krematóriuma gondoskodik arról, hogy egy bizonyíték se maradjon hátra. 

Oliver Seith tíz éve elmenekült, miután legjobb barátját brutálisan meggyilkolták. Most többszörös gyilkossággal gyanúsítják, de az igazság bonyolultabb annál, mint amit a bizonyítékok elsőre mutatnak. Avril Hart naponta mossa le a halál szagát magáról, mégis most először hallja meg a holtak sikolyait – és azok hangosabbak, mint az élők hazugságai. 

Oliver és Avril már nem menekülhetnek. Az óra ketyeg. A hamvasztókemence izzik. És a szigeten valaki már kiválasztotta a következő áldozatot… Ezen a helyen mindenki álarcot visel, nincs barát vagy szerető. Csak préda és vadász. És nem lehetsz biztos benne, melyik szerepet osztotta neked a sors. Ezért csak egyetlen szabály van: Ne bízz senkiben! 

P. C. Harris erotikus pszichothriller regénye a sötétség mélyére csábít minket. De vajon elég az izzó parázs fénye a tények felderítéséhez, vagy porrá kell égetni mindent az igazsághoz?

" - Egész életemben azt hittem, egyike azoknak, akik soha nem árulnak el."

Kedves P. C. Harris! Ez mégis mi a fene volt, és mi az, hogy vége?? Nagyon remélem, hogy lesz folytatása, mert képtelen vagyok így elfogadni ezt a kötetet. Ott játszott velem, ahol tudott, és úgy ejtett át a palánkon, ahogy eddig még könyv nem. Nagyon összetett és nagyon csavaros történetet kaptam, ami végig játszadozott velem, és végig rágtam a körmöm, hogy mi lesz az a következő váratlan esemény, amire nem számítok, és ami alapjaiban fogja megrengetni a cselekmény egészét.

Sokkal több kérdésem lett elolvasva a Ne bízz senkiben!-t, mint amennyire választ kaptam. Végig azt éreztem olvasás közben, hogy az írónő játszadozik velem, és minden eszközt megragad ahhoz, hogy ne tudjam elengedni a történetet, hogy ne akarjak mást csinálni, mint a végére járni, és pontot tenni Avril és Oliver történetére, de ettől még olyan messze vagyunk, hogy csak kérdéseim vannak. Nagyon minimálisan kaptam választ, de nem eleget ahhoz, hogy elégedett legyek. Tudtam, hogy zseniális lesz, de arra nem számítottam, hogy majd felül fogja múlni az első részt, a Ne nézz vissza! c. kötetet, hiszen már az is nagyon összetett és nagyon kellett figyelni a részletekre. Kezdjük ott, hogy egy percig sem hagyta nyugton az írónő a főszereplőinket, na de Portland városának lakóit sem. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy oroszlán verembe lettem volna bedobva, és bármikor megtámadhattak volna, sőt el is kábíthattak volna. Egyáltalán nem éreztem biztonságban magam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ha bajba kerülnék bárki ki tudna húzni a slamasztikából, vagy azt, hogy bízhatok a kisváros lakóiban, mert nem. Mindenkinek van vaj a füle mögött, és mindenki rejteget titkokat, emiatt senkiben sem bízhatunk, és nem véletlen az a kötet címe is, hogy Ne bízz senkiben! 

Olyan volt olvasni ezt a kötetet, mintha egy horror elemekkel megtűzdelt gyilkossági ügyet görgetnénk fel, ahol mindenki gyanús, és mindenkinek van indítéka, mégsem érünk igazán a végére, mert amikor nem számítanánk rá, akkor engedi el az írónő a kezünket. Nem mondom azt, hogy nem imádtam olvasni, mert imádtam, mégis volt bennem egyfajta borzongás is olvasás közben, és azt éreztem, hogy figyelnek. Az alap hátborzongató, és nem egyszerűen csak félelmetes, hanem tényleg a hátad mögé kell nézned.

Avril és Oliver ebben a részben is kap jó sok akadályt, veszélyben az életük, és csak pislogunk, hogy az írónő még itt sem, ebben a második részben sem kedvez nekik, és ott nyomorgatja meg őket ahol csak tudja. Erre a legjobb példa Oliver, akinek az első kötet sem volt fáklyás menet, na de ez a második úgy igazán betett neki. Az írónő minden eszközt bevetett, hogy a földbe döngölje, de a mi Ollie fiúnk erős, és minden viszontagság ellenére is helyén a szíve, és ha nem is látja át úgy az eseményeket, mint Avril, attól még őt sem kell félteni.

Ami nekem a legjobban tetszett a Ne bízz senkiben! az továbbra is a hátborzongatós, libabőrös hangulat és az, hogy tele van rejtélyekkel, olyan kérdésekkel, amikre nem ad választ, és még a végén sem kímél minket, sőt ott rúg belénk igazán. Minden egyes oldalon ott motoszkál a libabőr és a borzongatás, és csak ő tudhatja, hogy mikor dob be egy újabb csavart, ami megváltoztatja a tények állásást, vagy márt be olyat, akiről nem gondoltuk volna, hogy köze van a Hellfire Clubhoz.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kevesebb, mint egy nap alatt elolvastam, mert nem bírtam magammal, nem tudtam beosztani, és muszáj volt a végére járnom, még akkor is, ha utólag tudom, hogy semmilyen érdemleges választ nem kaptam. Egyszerűen nem tudtam elszakadni a kötettől, és tudnom kellett, hogy mi lesz Avrillel, Oliverrel, és azoknak a lányoknak az eltűnésével, akiket még nem találtak meg. Rejtélyt rejtélyre halmozott, én meg itt vagyok válaszok nélkül, és nem tudom, hogy fogok e kapni választ rájuk. Nagyon csúnya játékot játszott velünk a kötet, de a legcsúnyább része az a lezárás, mert ez minden csak nem lezárás, és most nagyon utálom az írónőt, hogy ennyire zseniális volt, és képes volt a lehetetlent összehozni. Összességében én nagyon imádtam, annak ellenére is, hogy nem tértem még most sem magamhoz, és utáltam egyes részeknél P. C. Harrist, de a Ne nézz vissza! sorozatot imádom, és tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban, mert olyan nincs, hogy nem lesz, mert lennie kell. Ami ennyire zseniális annak nem szabad véget érnie, főleg nem két kötet után. Ha egy igazán agyeldobós és csavaros történetre vágysz, ami ott játszadozik veled, ahol tud, akkor ne hagyd ki a Ne bízz senkiben! c. kötetet!

" - Ha elbuksz, veled bukok. Ha elégsz, veled égek. De egyszerűen nem tudok olyan világban élni, ahol te nem vagy."

"A gonoszság ezerarcú szörny, és én minden választásommal közelebb léptem ahhoz a tükörhöz, amelyben végül megláttam a sajátomat."

"Az életem mindig is olyan volt, akár egy rosszul megkavart pakli. Végre azt hiszed, jó lapjaid vannak, és talán még nyerhetsz is, aztán egyetlen rossz húzás, és mindent buksz."

" - Fel kell kötnie a gatyáját, mert ő Anglia valaha volt legjobb nyomozója - biccent az ajtó irányába Worthingtonra célozva. - De szerencséje van, barátom, mert én meg Nagy-Britannia legjobb ügyvédje vagyok. 

- Ugye, ez nem csak egy szar reklámszöveg?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)