Rupi Kaur: Tej és méz

"annyira féltél

a hangomtól

hogy úgy döntöttem

én is félek tőle"

*

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

Nem szándékoztam elolvasni ezt a kötetet, mert nagyon messze állnak tőlem a versek, legyen az modern vagy klasszikus. Sose találtam meg velük a közös hangot, aztán egy raktárvásár alkalmával a kezembe akadt a Tej és méz. 500 Ft-ért nem tudtam ott hagyni. Aztán elolvastam. Bevallom elsőre furcsa volt. Én és a versek... Oké, de aztán történt valami. Az őszinteségével levett a lábamról. Jó néhány negatív kritikát olvastam, de messze nem olyan rossz, mint ahogy azt beállítják egyesek, sőt van benne valami megkapó. A versek az írónő személyes tapasztalatait, élményeit és meglátásait foglalja össze. A fájdalomtól kezdve a szerelemen át a gyógyulásig. Egyfajta terápiás célzattal íródott mű, ami nemcsak az írójának segít, hanem neked is, aki olvassa. Ráébreszt dolgokra, felnyitja a szemed és megvilágosodást ad. Eltölt egyfajta nyugalommal, lepereg előtted az eddigi életed és a döntéseid, megmutatja hogy igenis jól döntöttél. Arra ösztönöz, hogy szeresd magad, hiszen ez az első lépcsője annak, hogy mások is képesek legyenek szeretni téged. S arra is sarkall, hogy szeresd a tested, a lelked. Ezek mind hozzád tartoznak és akkor fog a legjobban kivirágozni, ha megadod saját magadnak az esélyt. Fontos az elfogadás, a megbecsülés és önmagunk szeretete. Magam sem hittem volna, de megérintett. A legnehezebb A fájdalom fejezet volt, hiszen nem csak az élet szép oldalát mutatja be, hanem a velejéig romlottat is. Sokkoló, ugyanakkor gondolatébresztő. Aztán jött a szeretet, a törés és a gyógyulás. Mindezt a saját íze szerint fűszerezve tálalja az írónő a saját rajzaival megspékelve. Meglepődtem a köteten, néhol elborzadtam, de értékeltem, hogy ennyire őszinte és kitárulkozó és megmutatja, hogy nem vagy egyedül. Igaz, hogy csak versek vannak a lapokon, mégis felér egy egész regénnyel. Az érzékeny lelkűeket még talán ennél is jobban megérinti a versek mondanivalója, s ha nem is lettem rajongó, ami a verseket illeti az biztos, hogy Rupi másik verseskötetét is el fogom olvasni. Összességében egy valós, kemény, szókimondó, gazdag kötetet kaptam, ami a valódiságával és őszinteségével letarolt és elgondolkodtatott az életen és annak értelmén. Ugyanakkor önmagunk szeretetére is megtanít.

"a te véred folyik

az ereimben

mondd mégis

hogyan felejthetnék"

"rózsa volt

azoknak a kezében

akiknek eszükben sem

volt megtartani őt"

"azáltal tanulom

szeretni őt ahogy

magamat szeretem"

"mit teszel amitől

én az erdőtűz úgy

elgyengülök hogy folyóvízzé

változom"

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!