Holly Black: The Wicked King - A gonosz király (A levegő népe 2.)

"Jude felemelte a nehéz gyakorlókardot, és felvette az első állást - a készenlétit."

*

Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts. Az első lecke az, hogy erősödj meg.

Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány. Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban. Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.

Hogy én mennyire vártam ezt a regényt, lehet nem kellett volna, mert egy kicsit csalódott vagyok. Alig vártam, hogy A Cruel Prince után újra belecsöppenjek a világba, erre egy gyenge folytatást kaptam, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Utálom, amikor nem történik semmi és a kötet háromnegyede, vagyis kb. az első része a nagy semmiről szól. Előkészületek, de minek?

Azt gondoltam, hogy majd ezt is imádni fogom, de a mumusom lett. Megbántott és elárulva érzem magam, ha csak a második felét olvastam volna el a kötetnek, akkor nem lenne semmi baj, sőt elégedett is lennék, de így maradt bennem rendesen tüske. De mindemellett valamennyire élveztem, hiszen mégiscsak az áhított világba léphettem be újra, Cardan is adta önmagát, ő sose lesz az a szokványos karakter, akit egyszerű szeretni vagy épp gyűlölni. Minden egyes lépése mögött ott a szándék, de ez nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű. Nehéz megismerni, kiismerni meg még nehezebb, de megéri minden egyes ráfordított percet. Igaz, hogy a könyvet illetően csalódott vagyok, de azt nem mondom, hogy nem érte meg elolvasni, hiszen vannak benne értékelhető részek, de ennél azért jóval többet vártam. Izgalmakat, pörgő cselekményt és megannyi mámort. Ehhez képest kaptam egy középszerű történetet egy kis mágiával fűszerezve, 200 oldal talányt és egy messzemenően izgalmas lezárást. Nem tudom, hogy mi volt a probléma, hogy velem van e a baj, vagy csak rosszkor talált meg a könyv, de Holly Black ennél jóval többre is képes. De ez nem szegi a kedvemet attól, hogy befejezzem a sorozatot. Jude és Cardan párosa elég nekem ahhoz, hogy újra és újra a kezembe vegyem a történetüket és hiába átlagos, fantáziával megáldott a cselekmény hiányzik az a plusz belőle, ami A Cruel Prince-ben megvolt. 

Az megfogott, megsanyargatott, az újdonság varázsával hatott és nem eresztett. A The Wicked King ezzel szemben megfogott bele passzírozott a történetbe és hagyta, hogy elkalandozzak. Csemegének, ízelítőnek jó volt, de semmi több. Viszont még mindig imádom a világot, azt ahogy az írónő megteremtette és ahogy újabbnál újabb cseleket, csattanókat talál ki. 

Ahogy navigál, a Mélytengeri részek, maga a világ nagyon felkeltette a figyelmemet és megvolt benne a varázs, igaz hogy gonosz színben tünteti fel az írónő őket, de ahhoz kétség sem fér, hogy mennyire zseniális az elképzelés és ahogy mozgatja a szálakat, már emiatt megérte kézbe venni. 

Cardan, ő Cardan. Én imádtam és Jude is kedvencem. Igaz lehetett volna több akció, ármány, harcok, beszólások, viszont még így is 4 csillagot kap tőlem az 5-ből, mert érzem, hogy van még itt több is és igenis várni kell a The Queen of Nothing-et. Ami a borítót illeti nagyon hiteles és találó, a cselekmény végére teljességgel értelmet nyer és a fejezetkezdő grafika is meseszép. Szóval annyira nem volt rossz, sőt élvezhető, de amikor vársz valamit és nem azt kapod, mint amire számítasz akkor az szíven üt. 

És igen A gonosz király szíven ütött, kételyeket ültetett el bennem, de ugyanakkor arra is sarkallt, hogy olvassam és adjak még egy esélyt neki és legyek én a győztes, aki megmutatja, hogy lehet úgy is jól szórakozni, hogy nem vagy a fellegekben és nem érzed azt a varázst, mint az első résznél. Ha magát a történetet nézem az egy hármas, s a szereplők és a világ teszi egy erős négyessé. 

De ettől eltekintve élveztem, néhol szenvedtem, de nem az a regény amire azt mondod, hogy igen, oké. Hanem azt, hogy hol a következő rész. Néha úgy éreztem, hogy csak időhúzás a nagy finálé előtt. Mintha dróton rángatna és nem hagyná, hogy lankadjon a figyelmem. Ezután csak még inkább érdekel, hogy mi is lesz a harmadik részben és, hogy hogy fog folytatódni Jude és Cardan harca, mert ami köztük van az inkább ellenséges viszony, mint szerelmi szívódás. 

Sőt maga a szerelmi szál egy igencsak kétes dolog a regényben, néhol érezhető, néhol nem, sőt van hogy egyenesen a hiánya tűnik fel, de annyi bizonyos, hogy Cardan ha akarja, ha nem valahol legbelül kedves, szerethető és igenis jó.

Összességében az egyik szemem sír, a másik nevet. De valahol a kettő között ragadtam. Tetszett is meg nem is. Csalódtam, igen. De ugyanakkor hamar ki is olvastam, mert olvastatta magát, vártam türelmesen, hogy mikor jön az igazi Holly Black átütés. Lehet, hogy a harmadik rész után majd azt mondom, hogy igrn, kellett egy gyengébb második rész, hogy értékelni tudjam a harmadik ádázságát és gonoszságát. Már arra is gondoltam, hogy gyorsan megrendelem, amíg nem jön a magyar és kiolvasom, mert őszintén szólva az utolsó fejezet eléggé felbolygat mindent és most eléggé kivannak az idegeim. De nem baj, Cardan én így szeretlek, még akkor is, ha néha olyan sötét vagy, mint az éjszaka. Mindenesetre egy izgalmas (a második fele) és olvasmányos második részt kaptam, tele aggályokkal és tévedésekkel, s bár a tündérek nem hazudhatnak, mégis tele vsn ármánnyal és hazugságokkal.

" - Elmeséltek egy történetet - mondja Cardan. - Akarod hallani? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy emberlány, akit elraboltak a tündérek, és ezért megfogadta, elpusztítja őket."

" - Csókol meg újra! - szólal meg részegen, ostobán. - Csókolj addig, amíg már rosszul vagyok tőle!"

" - Akkor mégsem ismerem olyan jól a lányomat. Mert az a Jude, akit én ismerek, kivájná annak a fiúnak a szívét azért, amit ma tett vele."

"Orlagh királynő hosszú menetet állított össze a tengeri népekből. Sellők, hatalmas teknősökön és cápákon lovagló tündérek, míg a fókatündérek fókaalakjukban szelik a habokat. A teknősön ülő tündérek hosszú, vörös zászlókat cipelnek, amik ott lengedeznek mögöttük."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!