Elle Kennedy: The Score - A pont (Off-Campus 3.)

"Beszélhetnénk?"

*

A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz…

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani.

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.

Nem is értem, hogy Logan után hogy nem folytattam a sorozatot, hiszen imádtam és most is imádom. Az egyik all time favourite sorozatom és basszus, nem gondoltam volna, de Dean története egyszerűen elképesztő. Lehetetlenség nem szeretni, és az a helyzet, hogy én az első mondattól az utolsóig imádtam. Ebben a pillanatban fejeztem be és azt hiszem kijelenthetem, hogy szerelmes vagyok Dean Di Laurentisbe.

Azt már tudom magamról, hogy oda meg vissza vagyok Elle Kennedyért, főleg a hokisokról szóló sztorijait imádom. Egytől egyig van az összesben valami lehengerlő, ami arra késztet, hogy rekordidő alatt faljam be a könyveket és merüljek el újra és újra az Off-Campus sorozatban. Anno csak a második részig jutottam, hiszen annyi jó könyv jelent meg egyszerre, hogy nem tudtam tartani a lépést és lemaradtam. De most végre bepótolok a lemaradást és nem is kezdhettem volna jobban, mint Deannel, aki hivatalosan is a kedvencem Garrett és Fitzy mellett. Egyszerre volt szórakoztató, mocskos, vad, szexi és a vége felé szomorú és megkeseredett a történet. Egyszerre éreztem rajongást és bánatot. Hol megtöltött szeretettel, s hol elvette azt. Maga a kötet egy hatalmas adrenalinbomba telis-tele szexi jelenetekkel, jó sok szexszel és megbotránkoztató vagy éppen szórakoztató eseményekkel. Dean és Allie párosa rendesen üt és kő kövön nem marad utánuk. Robbanó párosuk csak úgy hasít a lapokon és mire feleszmélsz befaltad az egész könyvet és vetnéd rá magad Tucker sztorijára. 

De mielőtt ez megtörténne hagyd, hogy a Dean hurrikán magával ragadjon és elsodorjon egy szebb és szexibb világ felé. Nem titok, hogy mennyire oda vagyok ezekért a hokis srácokért, de azt még én sem gondoltam volna, hogy Dean ekkora hatással lesz rám, hiszen a skatulya szerint Dean egy szexmániás srác, akit csak a farka vezet. S ezáltal nem egyszer volt részem haláli jelenetekben. De emellett egy szerethető, jószívű, kedves, cukipofa ez a Dean, akit még az is megszeret, aki eleinte utálta vagy nem szimpatizált vele. És akkor ott van még Allie, akinek sosem volt egyszerű az élete, egy olyan burokban él, ami kényelmes, de korántsem kielégítő. 

Egészen addig amíg le nem dönti a lábáról a Dean hurrikán. Mindenféle fangirlség nélkül mondom, hogy imádtam. Ugrándozhatnék is örömömben, de nekem nincs egy szeretnivaló Deanem, aki elkapna, ha leesnék az ágyról. Visszatérve a történetre és a cselekményre egyáltalán nem kiszámítható, teli van meglepetéssel, s a hokira is jóval kevesebb energiát fordít, hiszen A pont alatt azon van a hangsúly, hogy Dean és Allie is megtalálja önmagát és rájöjjenek arra, hogy mire is van szükségük és mit kell kizárni az életükből. 

A pont egy regény az útkeresésről és önmagunk megtalálásáról. Belátás a skatulya és a sztereotípiák mögé. Egy regény, ami felnyitja a szemed és utat mutat, ami nem engedi el a kezed, még akkor sem ha kihúzza alólad a talajt vagy ha éppen arra készül, hogy megrengesse a világodat. Emellett természetesen nagy hangsúlyt fektet az érzelmekre és a lelki békére is, mindezt megspékelve jó sok szex jelenettel és huncutkodással. 

Tökéletesen illik Dean személyiségéhez és kellő egyensúlyt alkot azzal a képpel, amit a végére az írónő el szeretett volna érni. S nemcsak Dean, hanem a többiek is visszatérő vendégek, s Summer és Fitzy első pillanata is rögzítésre kerül, s hiába olvastam már a történetüket, akkor is jó volt látni, ahogy tornádó Summer jön és letarol mindent. Akárcsak a bátyja, Dean, aki mellett nemcsak játék és kacagás az élet, hanem lehet komoly is amellett, hogy szórakoztató. A kötet háromnegyede rózsaszín ködös, szívecskékkel teleaggatott szexszel átitatott tündérmese, míg az utolsó harmada a kegyetlen valóságé. 

Az elmúlás és a komoly döntések színtere. A kezdeti adok-kapok tökéletes kiegészítője, ami egyszerre emeli fel a kötet értékét és egyszerre helyezi más szemszögbe azt. Hiszem hiába van tele civódással, erotikával, ha aztán a végére összetör és úgy kell felszedegetned a darabokat. Nem mondom, hogy nem volt nehéz, de teljességgel megérte, hiszen Dean és Allie annyira erős párost alkot, hogy számukra a lehetetlen is lehetséges.

Már mint karakterek annyira erősek, hogy kétség sem fér hozzá, hogy együtt minden akadályt képesek legyőzni. De azért voltak aggályaim, hiszen a nőcsábász, szexistenek sztorijait a legnehezebb hitelesen megírni. Nemcsak el kell hinteni a reményt, hogy képesek a változásra, hanem be is kell bizonyítani. Én végig bíztam Dean karakterében, hiszen aki annyira foglalkozik a csapattársaival és aki annyira érzékeny, mint ő, nem lehet, hogy képtelen egy kapcsolatra. A pimasz mosolyával és a mocskos szájával már rég levett a lábamról, de csak A pont alatt mutatta meg igazán magát. Allie egy barátnőmet juttatta eszembe, aki szintén kapcsolatfüggő, de Allie nála erősebb és sokkalta perverzebb. Tökéletes párost alkot Deannel, aki maga a megtestesült szex és izgalom. Nemcsak egy név, hanem egy jelenség, akire érdemes figyelni és belátni a felszín alá. Egy szó, mint száz imádtam és alig várom, hogy újra halljak felőlük. A lezárás egyszerre melengette meg a szívemet és dobta be a bombát. Maga a szerelem lépésről lépésre szivárog be a sorok közé és a végére már annyira beleszövi magát, hogy csak a bolond nem látja a fától az erdőt és nem érzékeli azt a rózsaszín ködöt, amit néhol tarkít egy kis fekete, ami körülöleli a regényt. Vedd kézbe, merülj el, garantáltan nem fogod megbánni, s téged is leterít a Dean hurrikán.

" - Hát persze, te kis oktondi. Mit gondolsz, honnan jönnek a szivárványok? Valahányszor feltűnik egy az égen, egy angyal elélvezett."

"Hányszor dörzsölheti meg az ember a dzsinn lámpáját, mielőtt kifogy belőle a varázserő? Vagy a lámpa végtelen számú kívánságot képes teljesíteni?"

" - Nem. Azt hiszem, inkább Dean miatt aggódom. Még soha nem rohant így senkihez. Nem állítom, hogy önző, sőt, nagyon jó barát, de tudom, hogy Garrett előbb kérne segítséget Logantől, mint tőle."

" - Mert maga is úgy néz rá, mintha ő festené reggelente kékre az eget, és ha a szimatom nem csal, Dean is ugyanígy érez maga iránt - biccent felém búcsúzóul, majd lemegy a lelátóról, és csatlakozik Deanhez és a fiúkhoz a pályán."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!