2020. február 26., szerda

Elle Kennedy: The Goal - A cél (Off-Campus 4.)


" - Basszus, basszus, basszus! Baaaassszus! Hol a francban van a kulcsom?"

*

A ​lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.


Ez a nap is elérkezett, amikor is az utolsó Off-Campus kötetet fogom a kezembe. Féltem ettől a naptól, de Dean sztoriját olvasva kétség sem fért hozzá, hogy minél előbb sort kell kerítsek Tuckerre is. Na igen, Tucker. Annyira emlékeztet valakire a saját kis életemből, hogy teljesen más volt olvasni, mint a többieket. Bensőségesebb kapcsolat alakult ki és imádtam minden egyes sorát.

Mint már Dean és Allie románca alatt is említettem egyáltalán nem szimpatizáltam Sabrinával. Túlságosan zárkózott és magának való volt ahhoz, hogy megkedveljem és meg volt bennem az, hogy mi lesz ha emiatt az ellenszenv miatt utálni fogom a sorozat negyedik részét. Rendesen féltem, de ha van írónő, aki képes arra, hogy a legrokonszenvesebb karaktert is megszeressem, akkor az Elle Kennedy. Hihetetlen, hogy már az első oldalak után másképp néztem Sabrinára, miután kiderül a háttere sokan másképp fognak nézni rá és igen engem Dean befolyásolt, de egy percig nem bánom, hogy így történt. Hiszen ha nincs ez akkor nem kaphattam volna egy erős, céltudatos, akaratos női karaktert telis-tele ambíciókkal és életcéllal. Tucker személyét nem kell sokat méltassam, hiszen Tucker ő Tucker. Önzetlen, kedves, szexi, jólelkű és annyira de annyira rendes, hogy az már fáj. Komolyan mondom nála rendesebb pasiról még nem olvastam. Nemcsak lovagias, de régimódi is és egy megtestesült álom. Maga a cselekmény pedig jóval komolyabb és erőteljesebb, mint az előzőek. Persze mindegyikben fontos szerepet kap a hoki, a bajtársiasság, a szex és a vágyak, viszont 

A cél alatt bensőségesebb és szilárdabb, életszagúbb fogalmak is szerepet játszanak. Akik olvasták a harmadik részt azoknak nem titok, hogy Tucker története leginkább az érzelmekről, az apaságról és a gyerekvállalásról szólnak. Emiatt is annyira valós és szívhez szólóbb, mint az előző részek. A kötet úgy nagyjából majdnem a fele Dean történetének az idejében játszódik, újra átélünk bizonyos eseményeket és már megtörtént jeleneteket láthatunk más szemszögből. 

Majd a fennmaradó rész már csak Tucker és Sabrina párosáé. Előtérbe kerül a jövő, hogy mi lesz a Briar Egyetem után, hogy kinek mi az álma, mindaddig amíg be nem üt a ménkő és egy pillantás alatt a feje tetejére áll minden. Egy igen komoly témát boncolgat az írónő, telis-tele nehézségekkel, lemondással, álmokkal. De mégis valahol annyira illik ez az egész a tyúkanyó Tuckerhöz. Maga a szexuális sem tűnik el, sőt talán ebben a részben a legerősebb. 

Nemcsak jelen van, de a lapokat is átitatja vággyal és szexuális töltéssel. A már megismert párokat is bevonja, újra és újra láthatjuk, hogy hogyan is alakul az életük, s habár a negyedik a legnehezebb kötet, de egyben ez a legtökéletesebb is. Megmutatja, hogy nehézségek árán is el tudjuk érni a célunkat, ha nagyon akarjuk és megdolgozunk érte. A személyes vonatkoztatás miatt - nem, nem vagyok terhes és soha nem is voltam - valamivel nehezebb volt az olvasása, de az tagadhatatlan, hogy mennyire pergő a cselekmény, milyen kemény és az sem elhanyagolandó, hogy bizony méltó lezárást kapott ezáltal a kötet által az Off-Campus sorozat. 

Rajongtam érte, együtt lélegeztem a szereplőkkel és jómagam is hallottam a sírást és a szívem szakadt meg a csökönyös viselkedés miatt, amit a szereplők tanúsítottak. Nem egyszer akartam értelmet verni Sabrina csinos kis buksijába. És igen, kemény élete volt, de akkor is mindenkinek szüksége van arra, hogy közelebb engedje magához az embereket. Hiszen társas lények vagyunk és jóval többre vagyunk annál hivatottabbak, mint hogy folyamat egyéjszakás kalandokba bocsátkozzunk.

Összességében egy erőteljes, nehézségekkel teli kötetet kaptam, tele boldog és megmosolyogtató pillanatokkal, Beau miatt a szívem újfent összetört, de Tucker szépen csendben rendbe tette azt. A végére Sabrinát is sikerült megkedvelnem, bár kedvenc nem lesz, de legalább már nem utálom, sőt van bennem egyfajta tisztelet is az irányába. Lenyűgözött a céltudatossága és az, hogy nem futamodott meg. Maga a történet is jól teljesít, igazi adok-kapok. Tökéletesen beleillik a sorozatba és a cselekmény is jelenet gazdag, erős és brutálisan kemény, de a végére minden kockázat megéri az áldozatot. Teljes mértékben lehengerelt és felállított bennem egy újfajta megfelelési mércét a pasikkal szemben. Tucker, mint karakter mérően más, mint az eddig megismert hokisok, jóval nyugodtabb és csendesebb, de ugyanolyan akaratos és céltudatos, mint a többiek. Ami kell neki azt megszerzi, még akkor is, ha akadályok gördülnek elé, amiket nem feltétlen tud csak úgy félresöpörni.
" - Szóval, mindent összevetve, a pénz nem minden. Tök mindegy, mennyire vastag valaki. Mindannyian ugyanúgy szenvedünk és ugyanúgy szeretünk. Egyformák vagyunk. Nem számít, kivel élsz vagy honnan jöttél. A jövődet te alakítod, és én nagyon szeretném látni, a te utad hogyan alakul."

"Összeszorul a szívem. Hetekig hanyagoltam, de még ezek után is képes úgy nézni rám, mintha én lennék az egyetlen lány ezen a bolygón. Basszus, meg sem érdemlem ezt a pasit. Karon fog, és az udvar szélén álló padokhoz vezet."

" Ő és Garrett is jelentkezett keresztapának. Poénból felvetettem, hogy majd versenyben döntjük el, ki lesz a befutó, erre ezek komolyan vették, és most versenyeznek."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...