Hercz Júlia: Acél és Lazurit

"A te hibád!"

*

Egy rablás… 

Egy medál… 

Egy szerződés… 

Sarah csupán gyerek volt, amikor elrabolták, és elvesztette az emlékeit. Tíz évvel később tolvajként él, és azt tervezi, hogy új életet kezd Amerikában Tessával, akit húgaként szeret. 

Csakhogy minden terve meghiúsul, amikor Tessa eltűnik, őt pedig eladják egy titokzatos idegennek. Vajon mit akar tőle ez a férfi? Létezhet olyan egyezség közöttük, ami segíti Sarah-t? 

Aiden egy otthonvilágát elhagyó égi, aki évek óta kutatja a szervezetében keringő méreg ellenszerét. Éppen kirabolják, amikor megpillantja gyógyulása kulcsát: egy medált. 

Hirtelen új lehetőség nyílik meg előtte, amikor megvásárolja a tolvajt, aki kirabolta. Csakhogy Sarah olyan emlékeket és érzéseket ébreszt benne, amiket már rég eltemetett. 

Vajon Sarah és Aiden képes segíteni egymást? Az érdekkapcsolaton túl szövődhet köztük igazi szerelem? Visszakapja Sarah az emlékeit? És ha igen, lesz benne köszönet? 

Egyedülálló, a régenskorban gyökerező fantasytörténet.

" - Talán tudni szeretnéd, de Lord Feather úgy nézett ki, mint akit megtaposott egy birkacsorda."

Évekkel ezelőtt olvastam az Arany és Ónixot. Emlékszem, hogy nagyon szerettem, és vártam, hogy legyen még ebben a világban játszódó történet. Az Acél és Lazurit nem egy folytatás, megállja a helyét stabdalone-ként is, ugyanakkor akik olvasták az írónő másik regényét, azoknak ismerős lehet a helyszín, a kor, a megálmodott világ és a karakterek egy része is. Nekem egy igazán kiemelkedő olvasmány volt az Arany és Ónix, így nagy elvárásokkal kezdtem bele az Acél és Lazuritba.

A történelmi fantasy nem a legolvasottabb műfajom, de van benne valami, ami vonz magához, és nagyon jó érzés elmerülni egy-egy ilyen világban. Viszonylag elég hamar újra belerázódtam a Hercz Júlia felé világba, és ha nem is teljesen, de foszlányokban még az első részre is emlékszem, előhozta az emlékeimet, és már néhány fejezet után megmutatta, hogy miért is szerettem annyira az Arany és Ónixot. Az Acél és Lazurit hasonlóan kiemelkedő olvasmány lett, már csak azért is, mert a FOKA egy újabb tagjának a történetét ismerhetjük meg, plusz az sem elhanyagolandó, hogy a női hősnő most nem egy finom hölgy, hanem egy tolvaj lány. Egy nagyon ügyes, okos, titokzatos múlttal megáldott lány, akinek a háta mögött kemény évek állnak. Aiden ezzel szemben egy égi, szimbiótával. Akarva-akaratlanul, de Zirről mindig Venom jutott eszembe, még akkor is, ha alapvetően semmi közük nincs egymáshoz, én mégis valahogy úgy képzeltem el, hogy Zir úgy néz ki, mint Venom, csak Aidenben van, nem változik át. Zir humora és szarkazmusa mindent visz, nagyon jól lehet szórakozni rajta, és hihetetlenül jól áll ennek a kötetnek a jelenléte.

Ezúttal a világ egy még mocskosabb szegletével van dolgunk, ahol mindennapos a vér és az árulás, a titkokról nem is beszélve. Ez a szál habár eleinte nem tetszett, úgy gondolom, hogy kellett Aiden és Sarah egymásra találásához. Sarah hiába erős női karakter, néha túlságosan naiv, kíváncsi és vak abban az értelemben, hogy nem lát tovább a nyilvánvalótól. Emiatt kicsit sajnáltam őt, de amúgy egy nagyon izgalmas karaktert sikerült megalkotnia általa az írónőnek, na meg a múltja is tele van titkokkal, és jó sokáig hagy a sötétben tapogatózni.

Aident már a legelején megkedveltem, még amikor nem is lett kimondva a neve, és tagadhatatlan, hogy mennyire szexuális a kisugárzása, de mellette egy igencsak kemény batyu is nyomja a hátát, de Zir valamelyest enyhít a terhén, és a keményebb részeket is feldobja. Az meg már csak tényleg plusz, hogy fehér a haja, így még egy karakter csatlakozott a fehér hajú hárememhez. Ami a személyiségét illeti képzeljétek el Azrielt, és vonjátok ki a mélabút és az árnyékokat.

Az ő kettősük a kötet igazi különlegessége, hiszen már a "párbeszédeik" is haláliak. Sem Aiden, sem pedig Sarah nem egy könnyű eset, így bőven van bonyodalom, makacsság, illetve erő a kötetben. Emellett Aiden egy viszonylag becsületes, néha pimasz, de komoly férfi karakter, aki képes a végsőkig elmenni a szeretteiért, és mindig megszerzi, amit akar, még akkor is, ha saját magát akarja lebeszélni róla, és Zirrel kell érvekkel harcolnia. 

A romantikus szál nagyon lassan, fejezetről-fejezetre bontakozik ki. Az elején csak elveti a magokat, aztán egyre jobban és jobban öntözi ezeket, míg kisarjadnak, és elkezdenek nőni. Az Acél és Lazurit is ehhez a folyamathoz hasonlít. Nagyjából a közepe tája után beszélhetünk romantikáról, addig csak gondolatszinten, illetve elfojtás gyanánt van meg, na de utána... Nagyon jól feldobja a cselekményt, és megszínesíti az oldalakat. Ez az enyhe enemies to lovers szál a gyengém, és egyszer a vesztemet fogja okozni. 

Erotikus, pikáns, és szexi!! Talán tüzesebb, mint az Arany és Ónix, de a jó fajtából. Nem tolja túl az írónő ezt az elemet, mindent a kezében tart, és hihetetlenül jól építi fel az odáig vezető utat. Az eleje nagyon lassú, de miután úgy igazán beindulnak a hormonok nincs megállás, és az Aiden & Sarah páros mindent letarol. Látszólag ég és föld a két karakter, mégis olyan jól kiegészítik egymást. Ami az egyiknek gyengeség, addig az a másiknak erősség, és kovácsolva tudásukat legyőzhetetlenek. 

A kötet javarészt az Életfa utáni kutatás, a hozzá vezető térkép és egy medál körül forog, ez is alakítja a cselekményt, és ez viszi előre a karaktereket. Motivál, mutatja az utat, és ha kell vakvágányra vezet. De emellett kalandos, adrenalinbomba, mindig történik valami, nagyon olvastatja magát, és egyes részeknél szexi, de ebből nincs sok. Leginkább a fantasy vonal dominál, ami nekem nagyon tetszett. Nemcsak maga a világ, hanem az égiek jelenléte is. Persze feszültségben teli pillanatok is akadnak bőven, na meg az elmaradhatatlan csavarok. Trope, azaz zsáner szerint fated mates, slow burn romance (imádom, de tényleg imádom), továbbá a FOKA miatt found family. A kötet utolsó negyede adja az akcióban gazdag jelenetek túlnyomó részét, előtte csak felkészít minket és a karaktereket is a fináléra, a csavarokra, amik (a legnagyobb mindenképp) nem volt meglepetés, de azért arcul csap, és te is úgy érzed magad, mint akit elárultak. Összességében ez a rész is tetszett, jobban, mint az Arany és Ónix, és csak remélni tudom, hogy a többi FOKA tag is megkapja a maga könyvét. Ha még nem olvastál történelmi fantasyt, de érdekel és szívesen támogatnál egy tehetséges magyar írónőtől, akkor meleg szívvel ajánlom Hercz Júlia regényeit!

"Pfff. Ha te orvos vagy, akkor én meg mocsári macska!"

"Hogy lehetne ez a nő az ő Egyetlene, akivel tökéletes összhangban tudna létezni? Hogyan lehetne vele szárnyas gyermekük?"

" - Ezek szerint beismeri? Beismeri, uram - egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta -, hogy olyan lény, akit a sötétség pokla okádott ki magából?"

"Ó, ez tetszik! Legközelebb mondd meg annak a rókának, hogy szellem vagyok! És kísérteni fogom őt, ha még egyszer leférgez."

"Sarah az earlre meredt, és lassan pislogott. Szerelmes lenne a vikomtba? Ezen még nem gondolkodott. De azt tudta, hogy szeretné-e, ha megcsókolná. Ahogy azt is, hogy újra megérintse. Őt érintse, ne mást. De ez csak vágy, nem igaz? A szerelemnek másmilyennek kell lennie, nem?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mia Sosa: A legrosszabb esküvői tanú

 

"A telefonom SMS-csipogása olyan, mint egy vörösbegyé, ami egyáltalán nem készít fel a kijelzőn megjelenő gigakatasztrófára."

*

Egy oltár előtt elhagyott esküvőszervező? Ja, persze, az iróniát Carolina Santos is érzékeli. De múltjának e kellemetlen mozzanata ellenére Lina olyan lehetőséget kap, amely megváltoztathatja az életét. Csak egyetlen bökkenő van: együtt kell működnie a világ legrosszabb esküvői tanújával a saját kudarcba fulladt menyegzőjéről. 

Max Hartley marketingszakértő eltökélt szándéka, hogy letegye a névjegyét egy áhított szállodai ügyfélnél, aki az arculata kiterjesztését tervezi. Aztán megtudja, hogy a bátyja eszes, lenyűgöző és abszolút tabu exmenyasszonyával kell dolgoznia, aki ráadásul ki nem állhatja őt… 

Ha sikerül egymás kinyírása nélkül összehozniuk a prezentációjukat, mindketten jól járnak. Csakhogy Max az első számú közellenség, mióta arra biztatta a bátyját, hogy hagyja faképnél a menyasszonyt, és Lina a maga részéről kész megfizetni érte. 

Lina és Max hamar felfedezik, hogy nem az ellenszenv az egyetlen érzelem, amitől szikrázik közöttük a levegő. Ám ez a rossz csillagzat alatt született páros mégsem lehet több ideiglenes játszópajtásnál, mert Lina nem vágyik szerelemre, Max pedig soha többé nem hajlandó a bátyja mellett másodhegedűst alakítani…

" - Eltekintve attól, hogy a menyasszony úgy néz ki, mint egy zellerszár, ez egy igazán szép esküvő."

Nemcsak az írónő neve cuki, hanem ez a könyv is. Valami eszméletlenül aranyos a borító, de senkit se tévesszen meg, mert szexi, pikáns és forró is tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja, és úgy kívánja. A romkomok a gyengéim, főleg a melegebb napokban, és a mai pont egy ilyen nap. Limonádét/jeges teát a kézbe, és indulhat a kikapcsolódás!! Nyári olvasmánynak tökéletes, de ha csak ki szeretnél kapcsolni, akkor is tudom ajánlani.

Mint szinte majdnem minden romkom, így A legrosszabb esküvői tanú is egy érdekes felállással kezd. Adott Lina, aki esküvőszervező, de pont a saját nagy napján hagyják faképnél. De mit, vagy inkább kit sodor az útjába a sors évek múltán? Újra belebotlik az exvőlegénybe, és annak öccsébe, akinek a meghiúsult esküvőt köszönheti. Remélem mondanom sem kell, de engem már ez a szituáció megnyert magának. Mia Sosa regényei nem ismeretlenek előttem, hiszen egy időben elég sokat láttam őket instagramon, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is tud. Sokat nevettem, fogtam a fejem olvasás közben, és nem egyszer forgattam a szemem, hogy na ne!! Ha egy könnyed olvasmányra vágysz A legrosszabb esküvői tanú pont ilyen. Kedvelhetőek a karakterek, gyorsan, pörgősen lehet haladni a történettel, és nem utolsó sorban megadja a romkomokra jellemző hangulatot. Légies, humoros, ha kell szarkasztikus, de az biztos, hogy garantálja a jól szórakozást. Én nagyon szerettem, és csak remélni tudom, hogy az írónő másik könyvét, a The Wedding Crashert is olvashatjuk magyarul. Főleg, hogy Dean a főszereplője, akit nagyon megkedveltem hála Maxnek. Az esküvős téma nagyon idegen számomra, de jó volt olvasni róla, még akkor is, ha néha kicsit stresszesnek tűnik, és baromi sok meló van vele.

Nem mondom azt, hogy A legrosszabb esküvői tanú a legjobb romkom, amit életemben olvastam, de van benne valami, ami megfogott. Eleinte egy enemies to lovers történet egy kis szorongással és évődéssel, civakodással megfűszerezve. Ezen felül only one bed, és itt konkrétan a vigyort nem lehetett levakarni a fejemről. Egyszerűen imádom, amikor csak egy ágy van, és mindenki tudja merre is halad tovább a cselekmény: 🌶️🛏️🌶️. Továbbá brother's ex girlfriend zsáner is van benne, amit sose szerettem igazán, de ennek a regénynek kifejezetten jól áll.

Alapvetően egy cuki, aranyos történet, ami nem akar túl sok lenni, mégis megadja hozzá a lehetőséget. Max és Lina kapcsolatába ad egyfajta betekintést, kezdve az ellenségek közötti feszültséggel, a megbántottság érzésével, a múltbéli kísértetekkel, és a továbblépés kecsegtető lehetőségével. Számomra egy egy nap alatt kiolvasós kötet lett, amit ha elkezdesz nehéz elszakadni tőle. Én sem tudtam, ezért együltő helyben befaltam az egészet. Viszonylag közepes terjedelmű, így nem jelent akadályt azoknak sem, akik lassabban olvasnak.

A kötet igazi különlegessége a brazil kultúra adaptálása. Imádok számomra új népek szokásaival találkozni, és ha csak néhány oldal erejéig is, de jó a megszokott dolgoknak a részese lenni. Megfűszerezi a sorokat, és ad egyfajta hangulatot is. A brazil ételek miatt szó szerint csorgott a nyálam, a tortákról nem is beszélve. Nagyon éhes lettem ezektől a részektől, és legszívesebben minden ételt megkóstoltam volna, ami szóba került. Lina családja nagyon szerethető, megbocsátó, és fergeteges a hangulat náluk, így nem csoda, hogy többet akartam belőlük.

Alapvetően Lina és Max a főszereplői a regénynek, ugyanakkor Andrew is sajnos szerepet kap. Ő az, aki miatt elindul A legrosszabb esküvői tanú, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kárörvendtem, amikor szorult helyzetbe került, és nem éreztem azt, hogy a sors visszaadja, amit kell. Nem véletlenül mondják azt, hogy a fagyi visszanyal, és A legrosszabb esküvői tanú alatt rendesen vissza is nyal. Andrew már csak tudja, én meg akármilyen gonoszul is hangzik, élveztem, hogy szenved.

Lina egy baromi erős, határozott, igazi kőszikla, akit nehéz kibillenteni az egyensúlyából, ugyanakkor neki sincs kőből a szíve. Mia Sosa egy keményebb múltat ad neki, abban az értelemben, hogy már az elején arcul csapja, és megmutatja, hogy nem minden habos-babos, és kell annak a bizonyos Tündérkeresztanyának a keze, hogy megkavarja az állóvizet, és a helyes irányba terelje őt. Sokan nem tudják, de kacérkodtam az esküvőszervezéssel, már csak azért is, mert nem vagyok esküvőpárti, ugyanakkor jó érzéssel tölt el másokat boldognak látni. Emiatt valamilyen szinten át tudtam érezni Lina helyzetét, és nagyon drukkoltam, hogy az enemies szál gyorsan csapjon át valami egészen másba, és erre nem is kell olyan sokat várni.

Lina mellett úgy gondolom muszáj beszélnünk Maxről is, akivel kicsit viharosan indult a kapcsolatom. Az első gondolatom az volt, hogy mekkora egy pöcs, aztán meg az, hogy túlságosan mások kedvében akar járni, megalkuszik, és nem helyezi saját magát legelőre, ami óriási hiba, de aztán szépen fokozatosan sikerült megkedvelnem, és a kötet végére sikeresen bebizonyítja, hogy bizony több van benne, mint amit elsőre enged meglátni magából. Akárcsak Lina, úgy Max is hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, és a végére már korlátok nélkül cselekszenek. 

A pikánsabb, forróbb részek pont jókor jöttek. Felmelegítették az amúgy aranyos légkört, és fülledt hangulatot varázsolt a lapokra. Szerintem kellő mennyiségben volt ahhoz, hogy ne legyen közönséges, illetve nem sieti el a dolgokat, és meghagyja, hogy az érzelmek és a szexuális vonzás a megfelelő időben bukkanjon elő. Végig ott van a levegőben, de csak egy bizonyos ponton mutatja meg úgy igazán magát. Ha a chili mérőn kellene bejelölnöm, akkor egy 🌶️🌶️ fokozatú rangsorozást kapna tőlem.

Ami talán A kötet legnagyobb erénye az az, hogy valós, hibázik és nem akar túlságosan tündérmesés lenni. Ugyanúgy megmutatja a hibákat, és gyarlóságokat. Összességében nekem egy pozitív élmény volt az olvasása, és egy igazán szórakoztató, szerethető és nem utolsó sorban olvasmányos történetet kaptam. Lina és Max párosáért odáig voltam, nagyon drukkoltam nekik, na meg annak is, hogy Lina végre képes legyen elengedni a múltat, élni és új tapasztalatokat szerezni. Max kapcsán pedig azért szorítottam, hogy sikerüljön kilépnie a testvére árnyékából, és megmutatni, hogy egyedül is képes megfelelni, sikerre vinni a kitűzött feladatot, célt. Néhány helyen eléggé kiszámítható a cselekmény, viszont szinte várod ezeket a részeket, hogy megtudd, hogyan is kezelik a karakterek, és mi lesz a végkimenetel. Az nem kérdés, hogy jól szórakozol e, mert nagyon, és habár nem ütöttek nagyot az előforduló csavarok, szerettem, ahogy megkavarta az állóvizet, de csínján bánt az érzelmekkel. Ha szeretitek a romkomokat, ne hagyjátok ki A legrosszabb esküvői tanút sem!! Könnyed, szexi, kifejezetten jó a magyar fordítása és nem utolsó sorban igazi beach read, ami tökéletes kelléke lehet egy tengerparti, illetve vízparti nyaralásnak.

"A pillanat, amikor rájössz, hogy épp most csináltál hülyét magadból? Aha. Ez az."

"A nő lő. Talál. Én halott vagyok.

Máris el tudom képzelni az egymondatos sírfeliratomat: Nem is sejtette, hogy ez lesz."

" - Te voltál az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a banántaxit elvigyük az utolsó kalandjára, úgyhogy ne pimaszkodj velem, asszony! - dorgál meg az ujjával."

" - Én leszek a legjobb francos barátnőd, aki sosem volt.

A karomon égnek áll a szőr, ahogy végigfut rajtam a borzongás. Aha. Pontosan ettől félek. De hé, legalább nem egy pajtában fogunk aludni ma éjjel."

"Tágas. Óriási. Hatalmas. Lenyűgöző.
Ha nem tudnám jobban, azt hinném, hogy a merevedésemről beszél."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sara Faring: A tizedik lány

"Dél-Amerika legdélibb csücskében, ahol a jégmezők sóhegyekkel találkoznak, leányiskola állt egy magányos sziklán."

*

Egy ​kísértetjárta argentin kúria. 

Egy családi átok. 

És egy csavar, amire egyáltalán nem számítanál. 

Üdvözlünk mindenkit a Vaccaro Iskolában! 

Dél-Amerika legdélebbi csücskében egy mindentől elzárt leányiskolát találunk. Különös erők sújtják ezt a szentségtelen szikladarabot, a legenda szerint mindenki el lesz átkozva, aki itt merészel letelepedni. Mavi számára viszont ez a hely az egyetlen kiút, hiszen édesanyját elragadta a kormányzó hatalom, így a neki el kell hagynia otthonát, Buenos Airest. Fiatal tanárként itt kezdhet új életet, Argentína leggazdagabb leánynövendékei között. Mavi megpróbálja elfogadni az impozáns ház idegenszerűségét. 

De amikor tíz diákja közül az egyik eltűnik, és mindenki úgy kezd viselkedni, mintha megszállták volna, nem tud többé nem tudomást venni a szentségtelen sziklán kísértő erőkről. Meg akarja fejteni a hiányzó lány rejtélyét a figyelmeztetések ellenére is, hogy veszélyes éjszaka kószálnia. 

Ráadásul különös Másvilágiakról szóló pletykák is keringenek. Az egyik ilyen lélek, egy rejtélyes fiatalember olyan titkokat őriz, amelyek Mavinak nemcsak az érzéseire, hanem a puszta létezésére is hatással vannak.

"Nem városi lányokkal van dolgom, hanem Vaccaro Iskolás lányokkal. Olyanokkal, akik szerencsések és magabiztosak, akiknek élénk emlékeik vannak a gazdagságról. Az ő csínyjeik ezeknél sokkal alattomosabbak lesznek."

A tizedik lány egy paranormális gótikus fantasy, abból is a hátborzongatóbb, misztikusabb fajta, ahol sosem tudhatod mi leselkedik rád a sötétben, mi fog lerántani a mélybe, és tölti meg álmokkal és borzongással a Vaccaro Iskolában töltött napjaid. Szerintem ennél különlegesebb, különcebb kötetet is rég olvastam. Alapvetően szeretem az újdonságokat, és nekem A tizedik lány az volt, már csak azért is, mert nem vagyok nagy horror fogyasztó, de ez most nagyon betalált.

Adott egy iskola Argentínában, aminek már a múltja is tele van rejtélyekkel, érdekes eseményekkel és nem mindennapi rémségekkel. Az biztos, hogy kell egy alaphangulat a kötethez, mert vagy egyből beszippant, vagy azt érzed, hogy ez nem neked való. Nekem tetszett, főleg a különlegessége miatt, és azért, mert nagyon érdekes, már-már velőtrázóan félelmetes a hangulata. Nem titok, hogy elsősorban a borító és a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet, de ez azután sem lankadt, hogy ténylegesen elkezdtem olvasni. Az eleje kicsit furcsa volt, kellett jó néhány fejezet, hogy belerázkódjak, és fel tudjam fogni a történéseket. Az biztos, hogy alaposan oda kell figyelni a cselekményre, mert könnyű elveszni a sorok között. Tudod, vannak azok a könyvek, amik először csak kinyúlnak érted, magukhoz édesgetnek, aztán pedig berántanam. A tizedik lányt olvasni pont ilyen érzés. Egyszerre érzed azt, hogy megragadt és nem akar elereszteni, továbbá azt, hogy nem tudod mire megy ki az egész, de a részese kell, hogy legyél. Annyira összetett, és sok pici apró részletből áll össze, hogy úgy igazán csak a végére nyer értelmet a cselekmény, és maga a Vaccaro Iskola léte is. Hátborzongató, csavaros, titokzatos, néhol félelmetes, de kétség kívül izgalmas olvasmány, amit évente csak egyszer olvas az ember. Azon kevés könyvek közé tartozik, amihez foghatót nehéz találni.

Nemcsak a karakterek, hanem úgy az egész atmoszféra is ontja magából azt a komor és sötét hangulatot, ami a köteten uralkodik éjszakánként. Ha tehetitek ne este olvassátok, mert nem sok alvás lesz belőle. Nekem pont azért tetszett, mert nem a szokványos vonalat követi, hanem megy a saját feje után, és minden egyes fejezettel egyre jobban összekuszál, és megmutatja, milyen is az, amikor egy csavarral minden, amit eddig tudtál a feje tetejére áll.

Zseniális, hiánypótló regény, ami képes borzongást kiváltani, és a legmeglepőbb pillanatokban lesokkol. A hangulata kicsit melankolikusabb, kell hozzá egy nagy adag nyitottság, és kíváncsiság az újdonságok iránt, de akiben ez megvan, az nagyon fogja szeretni Sara Faring regényét. Az írói stílus is páratlan, a saját gyökereit keveri a gótikus horror műfajával, és A tizedik lány csalogat, alig várja, hogy te is csatlakozz a kalandhoz.

A cselekmény mellett a karakterek is egyediek, igazi egyéniségek, főleg azok a fejezetek, amik Angel szemszögéből íródtak. Bevallom, először nem tudtam hova tenni ezt a szálat, DE, és itt fontos a de, végül ez lett az egyik kedvenc elemem a kötetből. Az elején kevésbé érthető, de aztán ahogy leülepszik a sok információ, lesz igazán izgalmas, de aztán jönnek a csavarok, pofon ütnek, és egyszerűen csak fogod a fejed, hogy hűha, wow!!

Röviden nekem is ez jutott először eszembe, ahogy befejeztem A tizedik lányt, hogy hűha meg wow. Az biztos, hogy még csak hasonlóval sem találkozhat az ember, annyira eredeti az írónő regénye. Hátborzongató épület? Pipa! Szellemek, vagy legalábbis hozzájuk hasonló lények? Pipa! Titkok? Pipa! Íratlan szabályok? Pipa! Borzongás? Pipa! Meghökkentő csavarok és fordulatok? Pipa!

Úgy nagyjából a 80. oldal környékén kezd leülepedni a történet, innentől válik igazán izgalmassá, itt mutatja meg először a foga fehérjét, és itt mutat rá arra is, hogy mekkora kettősség lakozik a Vaccaro kúria életében. A nappalok teljes kontrasztot alkotnak a veszélyes, "szörnyektől" hemzsegő éjszakával. Míg nappal egy iskola életébe enged betekintést, addig éjszaka életre kelnek az árnyékok, és elindulnak éjféli csemegézésükre. Sem te, sem pedig az álmaid nincsenek biztonságban.

Légy részese te is a történetnek, és A tizedik lány rejtélyének!

" - Hallod egyáltalán, amit mondok, te kis csótány?
Később ráébredtem, hogy a csótány névvel az apai gondoskodását fejezi ki felém. Én lettem az apró, cuki kis csótány, amilyen még sose volt Charonnak."

" - Egy lényeges dolog részesei legyen, Madam? Szeretném... szeretném azt hinni, hogy ennek semmi köze az... - Megköszörüli a torkát. Legalább három másodpercen át várakozik, ami egyenlő az örökkévalósággal Carmela idegtépő jelenléte mellette. - A tizedik lány."

"Kinyitom a szemem, kinézek a csipkés szélű jégre, ami szürkének tűnik a hajnali ködben. Azt hiszem, eggyé váltunk.
Én vagyok ő.
Dom."

"Ebben a házban, a szűk szobákkal, a kanyargó folyosókkal és a vad félhomállyal semmi sem tűnik valóságosnak. Mintha a hely mindenki számára egy szövevényes tündérmesét álmodna. Yesinek gótikus rejtélyt, a lányoknak fejlődésregényt, nekem meg valami furcsa románcot. Saját elvárásainkat használja fel ellenünk, hogy jobban illeszkedjen a fantazmagóriájához."

"A kezemet lesve igyekszem ezredjére is emlékeztetni magam, hogy száznyolcvan centi magas vagyok. Mintha egy huskyt kereszteztek volna egy milánói férfimodellel."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Alexandra Bracken: Lore

 

"Felébredt. Érdes földet és halandó vér szagát érezte maga alatt."

*

Tagadhatod ​a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát. Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár. 

Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát. 

Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő: Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült Athéné. 

Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz, halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre kényszeríteni.

"A szörnyek az árnyékokban élnek. Ha le akarod vadászni őket, nem szabad félned utánuk menni. És csak úgy pusztíthatod el őket, ha neked élesebb a fogad és sötétebb a szíved."

Görög mitológia 21. századi köntösbe burkolva? Sign me up!! Nagyon nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre. A mitológia, főleg a görög az egyik kedvencem, viszont még nem olvastam olyan könyvet, ami ezt a mai világba adaptálta volna bele, és ne vitt volna minket vissza az időben. A Lore az első ilyen próbálkozásom, és nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Nem mondom azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, mert nem, de összességében tetszett, és örülök, hogy olvashattam. Egy 4 csillagos olvasmány lett a számomra, amit biztos nem fogok egykönnyen elfelejteni. 

A kötet első 100 oldala számomra hihetetlenül lassan indult be, nem éreztem azt, hogy megfogott volna magának, kicsit zavaros volt, sokszor nem értettem éppen mi történik, de aztán történt valami és elég gyorsan befejeztem a hátralévő részt. Igazi kis különlegesség a görög mitológia kedvelőinek. Nem az a szokványos fantasy regény, viszont annál inkább több vért, halált, harcot és küldetést ígér, és meg is kapjuk ezeket. Valahol olyan a Lore, mintha egy véres videójáték és a görög mitológia szerelemgyereke lenne. Senki sincs biztonságban, minden oldalról veszély leselkedik, és nem tudhatod, kiben bízhatsz meg, és kit érdemes nagy ívben elkerülni. Lore, a címadó, s egyben főszereplőnk a Perszeidák utolsó fennmaradt túlélője. Egy erős, de annál inkább makacs lány, aki a feje után megy, és félelmet nem ismerve veti bele magát a legesélytelenebb harcba is. Kedvelhető karakter, de arra számítsatok, hogy nem lesz gyalog galopp vele a menet. Ugyanakkor szerintem jó volt, hogy ő a mesélő, mert ahogy eljutnak hozzá az információk, úgy hozzánk is, és együtt rakhatjuk ki a kusza képet. Ismeritek azt az érzést, amikor tudjátok, hogy figyelni kellett volna valamire, de nem tudjátok, hogy mire és végül váratlanul lecsap rád? Na, a Lore is ezt csinálja. Körbelengi egy különleges atmoszféra, megtölti a levegőt feszültséggel és bizalmatlansággal, majd hagyja, hogy aztán rád szakadjon ennek a terhe.

A Lore-t valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon nem. De ez a legtöbb görög mitológiai regénnyel szerintem így van. A Lore egy olyan fantasy, ami megmozgat, és érzelmeket vált ki belőled. Ezek lehetnek pozitívak, illetve negatívak is. Engem mindenesetre sikeresen meggyőzött Alexandra Brackennek ahhoz, hogy akarjak még olvasni tőle. A Lore egy igazán izgalmas, kicsit sötét, de annál inkább akcióban dús történet.

A cselekmény és a világfelépítés sokszor érezteti azt, hogy valamiről lemaradtunk, vagy éppen tudnunk kellene. Ezzel szemben az alap fejezetről fejezetre építkezik, és ez érezhető is. Mindig is csodáltam azokat, akik hozzá mernek nyúlni a mitológiához, és a saját szájuk szerint alakítani rajtuk, beleszőni a sorokba, és úgy alapvetően mernek dolgozni velük. Alexandra Bracken nagyon jól megtalálta a tökéletes egyensúlyt a mitológia és a mai világ felépítése között.

Mondhatjuk feminista regénynek is, hiszen nem egyszer kérdőjelezi meg a női-férfi hatalmi kapcsolatokat, és a világban elfoglalt szerepüket. Lore fenekestül felforgatja a világot, és minden egyes titkot feltár, továbbá megmutatja, hogy mekkora erő rejlik a "gyengébb nem"-ben. Ő és Athéné végig a hátán viszi a cselekményt, s habár az elején fura volt az istennő jelenléte, a végére nagyon megkedveltem, és nélküle nem lenne az a Lore, ami.

Mellettük Castor és Miles az, akire igazán érdemes figyelni. Mind a ketten más-más miatt értékes elemei a történetnek, és más miatt érdemes figyelni a cselekvéseiket, és a döntéseiket. Sem ők, sem pedig Lore nem az a személy, akik a kötet elején voltak. Az írónő által hatalmas jellemfejlődésen mennek keresztül, és a nehézségek ellenére is megmaradtak annak a tiszta léleknek, akiket még nem ragadott el a hatalom, és a becsvágy.

Ami a kötet felépítését illeti többször éreztem azt, hogy az írónő egyes részeket kifejtett, másokat meg hagyott a sötétben tapogatózni, és arra kárhoztatta őket, hogy saját maguk által emelkedjenek ki, és kezdjék el alakítani a cselekmény menetét. Sokszor ezek a részek okozzák a legnagyobb meglepetést, és ezek azok, amik után következnek a fordulatok és a bukkanók.

Végig azon gondolkodtam olvasás közben, hogy mihez is tudnám hasonlítani ezt a regényt, azok kedvéért akik nem mernek belekezdeni, és az az igazság, hogy olyan mint egy felnőttesebb Percy Jackson, amiben jóval több az áldozat, a gyilkosság és a kegyetlenség. Ezalatt azt értem, hogy hiába az isteneken van a hangsúly, sokan nem, ahogy én sem készültek fel arra, hogy bizony ez egy erőszakos regény, tele brutalitással és vérrel. A borító kicsit csalóka, de ez nem egy leányregény pillangókkal, és mezőn táncoló istennőkkel. Ami nekem hiányzott belőle az a több szemszög, mert a Lore csak Lore szemszögéből mutatja be a történetet. Úgy érzem, hogy Castor sokkal többet érdemelt volna, illetve talán képes lett volna kicsit puhítani a kötet keménységén. A világfelépítésnek, Castor fejlődésének és úgy egészében a regénynek is jót tett volna, de így is elégedett vagyok, mert szerettem a Lore-t. Ha össze kellene foglalnom azt mondanám, hogy a bosszúról, a múltról, a túlélésről, a családról, az összetartozásról, szeretteink emlékéről és magáról a sorsról szól. Arról, hogy vajon lehetséges e a hátunk mögött hagyni a múltat, vagy akkora súlya van, hogy képes letaszítani, és egészében elnyelni. Ha szeretted az Akhilleusz dalát szerintem a Lore is tetszene. :)

"Amikor végre áttört egy érzés a zsibbadtságon, nem az volt, amire számított. Düh. Nem vad és elemésztő harag, hanem éles és kegyetlen. Olyan éles és kegyetlen, amilyenek gyakorlókardjaik voltak."

" - Az utolsó halandó tagja. Az új Poszeidón, az Árapályhozó egykoron Perszeusz ivadékai, a Perszeidák közé tartozott."

" - Csak a szörnyetegek maradtak. Mindig is nagy bátorság volt benned, chrysaphenia mou. Vannak szörnyek, akiknek elijesztésére elég ez a bátorság... de lesznek mások, nagyobbak, vadállatok, akik örömmel vesznek részt a hajszában. Megértetted?"

" - Hát nem nyilvánvaló? - kérdezte Castor. - Méltó akartam lenni hozzád.
- Méltó akartál lenni hozzám? - kérdezett vissza. A szavak gyakran túl gyorsan, túl élesen jöttek, és ezt nem akarta. Most nem. - Cas...
- Lore - szólt Castor ugyanolyan lágy hangon. - Velem született három fontos képesség: az, hogy lélegezzek, álmodjak és szeresselek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Julia Quinn & Shonda Rhimes: Sarolta királyné

 "A német arisztokrácia összes tagjához hasonlóan Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz hercegnőnek is sok neve volt."

*

A ​New York Times bestseller szerzője, Julia Quinn és a televíziós úttörő Shonda Rhimes mozgalmas, lendületes és felettébb romantikus regényt írt, amelynek főszereplője a Bridgerton-sorozatból ismert Sarolta királyné és III. György király, az ő szerelmi történetük, valamint, hogy ez a szerelem milyen változásokat hozott a társadalom életében. A regényt a Shondaland által a Netflixnek készített eredeti sorozat, a Sarolta királyné – Egy Bridgerton történet ihlette. 

„Egy korona vagyunk. Az ő terhe az enyém és az enyém az övé…” 1761-ben egy szép szeptemberi napon egy király és egy királyi menyasszony találkozik, életükben először. Néhány óra múlva már házasok. A német hercegnőként született Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz gyönyörű, makacs és nagyon, de nagyon okos… nem kifejezetten azok a tulajdonságok, amelyekre a brit udvar vágyott, amikor jövendőbelit keresett az ifjú III. Györgynek. Ám Saroltának nagyon is szüksége volt makacsságára és függetlenségére, mert Györgynek titkai voltak… olyan titkai, amelyek megrengethették volna a monarchia alapjait. 

Miután Sarolta új, királynéi szerepében találja magát, meg kell tanulnia eligazodni és előrehaladni a bonyolult udvari politikában… mindeközben a szívére is vigyáznia kell, mert beleszeret a királyba, hiába igyekszik György eltávolítani magától. De mindenekelőtt meg kell tanulnia uralkodni, és megérteni, hogy egy egész társadalom átalakítására kapott hatalmat. Harcolnia kell, de nem magáért, hanem a férjéért és minden új alattvalójáért, akik az ő útmutatását és kegyeit várják. Mert ő már soha nem lesz Charlotte. El kell fogadnia a sorsát, teljesítenie kell kötelességét… Nagy-Britannia és Írország királynéjaként.

" - György! Veled leszek ég és föld között. Mindig megmondom neked, hogy hol vagy."

Fangirl értékelés következik. Amikor kijött a sorozat Netflixre egyből megnéztem, és nem túlzok ha azt mondom, hogy imádtam. Legszívesebben már másnap újból kezdtem volna. Na ez az érzés újra előtört belőlem olvasva a Sarolta királynét. Tökéletesen hozza a sorozat hangulatát, imádnivaló, ugyanakkor érzelmes és valahol szomorú történet is egy lányról, aki egy számára ismeretlen országban kénytelen tovább élni, ahol a titkok mindennaposak, és ahol ő nem más, mint egy eszköz a cél elérése érdekében, de Julia Quinn és Shonda Rhimes megmutatják, hogy ennél jóval több Sarolta. Fontos, hogy ne felejtsétek el, hogy ez a kötet még mindig fikció, a személyek valósak, de a cselekmény a képzelet, illetve nagyrészt Shonda Rhimes szüleménye.

Nagyon nagyon imádtam olvasni. A megszállottja lettem, és nincs olyan, hogy elég, ha Sarolta királynéról és György királyról van szó. Ahogy elkezdtem újra rámtört a rajongás érzése, a fejemben újra megszólaltak a szereplők, és ahogy olvastam a magyar szöveget, úgy hangzott a fejemben az angol megfelelője. Emiatt egy igazán intenzív élményt kaptam. Én is ott lépkedtem Saroltával, végig fogtam a kezét és együtt próbáltuk kibogozni a királyné lét csínját-bínját. Ahogy a sorozat úgy a kötet is több szálon fut, ugyanakkor itt nincsenek időbeli ugrálások. Az elején kezdi a mesélést a kötet, és egy bizonyos ponton hagyja abba. Eleinte nem tudtam mire számítsak tőle, de tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Kezdve csak Györgytől, földműves Györgyig, György 'jó a gombokkal'-ról nem is beszélve. Talán azért, mert angolul ment a fejemben a szöveg, valamivel nehezebb volt számomra magyarul olvasni, de mindenképp szerettem volna így is átélni ezt a fergeteges szerelmi történetet. A Sarolta királyné egy olyan kötet, ami a történelmi romantikusok kedvelőinek igazi csemege, a Bridgerton rajongóinak pedig egyenesen kötelező. Ugyanakkor míg része a sorozatos Bridgertonnak, addig a könyvek lezártak, nem igazán igazodik hozzájuk, több ellentmondás is van benne, ami miatt nem nevezhető Bridgerton eredettörténetnek, de ettől függetlenül ugyanolyan élményt ad, és visszahozza azokat az érzéseket is.

Nem titok, hogy mekkora rajongója is vagyok ennek a világnak, és amellett sem tudok elmenni szó nélkül, amit Julia Quinn és Shonda Rhimes letett az asztalra. A Sarolta királyné egy nagyon szép, ám annál inkább fájdalmasabb és őrültebb szerelem története. Valós történelmi tényeket adaptáltak be egy népszerű, ám történelmileg nem éppen hű felállásba. De ettől ugyanúgy szerethető, sőt talán még annál inkább az, hiszen a szerelemre, és az érzelmekre teszi a hangsúlyt. Továbbá a társadalmi helyzetbe, az arisztokrácia életébe, és a lemondások világába is betekintést ad, 

Szerintem még ekkora mosollyal soha nem olvastam az arcomon könyvet. Végig fangirlködtem és átéltem az egészet. A lelkemig hatolt, megmelengette a szívemet, és kitöltötte minden egyes gondolatomat. Az arcpirító részletektől én is elpirultam, feltöltött boldogsághormonnal, és alapjaiban határozta meg a hangulatomat. Éreztem közben örömet, kétségbeesést, fájdalmat, árulást és sírtam is. Sírtam, mert Sarolta és György szerelme gyönyörű. A legkeményebb időszakban is kiállnak egymás mellett, és nem hagyják, hogy a sötétség diktálja az ütemet. 

A kötet, mint már említettem több szemszögből íródott, ezáltal Sarolta, György, Agatha és Brimsley is hozzáad a cselekményhez. Javarészt Sarolta az, aki megismertetni velünk a történetet, de akik látták a sorozatot, azoknak nem lesz ismeretlen, mert azon ritka esetek egyike ez a kötet, amikor a sorozat kap regényváltozatot, és nem fordítva. Hűen tükrözi az ott látottakat, és egy percig sem okoz csalódást. Julia Quinn egy zseni, akitől egyenesen bűn nem olvasni!! Shonda Rhimes pedig tökéletesen kiegészíti őt. 

Sarolta szinte még gyerekként kerül a Sarolta királyné cselekményébe, de ahogy haladunk előre úgy nő fel a feladatához, és nemcsak ahhoz, hogy királyné, hanem az arisztokrácia alapjait is megrengeti, megmutatja, hogy mekkora erő is rejlik benne. Illetve szemtanúi lehetünk, ahogy megtapasztalja az élet döntésekkel tűzdelt részét is. Egy igazán erős női karakter, aki mindig a talpára esik, és már az első oldalak során képes kilóra megvenni magának. 

György király, Csak György, vagy éppen Földműves György az, aki mosolyt csal az arcodra, aki miatt te is kiállod a megpróbáltatásokat, és ő az, aki miatt a legtöbb könnyet is ejted. A fejezetei egészen kicsapongóak. Nagyon érdekes volt egy őrült elmébe betekintést nyerni. Teljesen más élményt adott, hogy leírva láthattam a gondolatait, mint amikor a képernyőn láttam az őrültség jeleit. Párhuzamosan az olvasással, a lelki szemeim előtt peregtek le a történtek. 

György teljesen megbabonázott, az ikonikus mondatai olyan szinten megrengették a lelki világomat, hogy az nem igaz. Képtelen voltam józanul gondolkodni, és akárcsak egy őrült ember, nekem is csak egy valami keringett a fejemben, de az nem a Vénusz volt és a csillagok, hanem az, hogy sose érjen véget a kötet. Nem akartam, hogy véget érjen, de az a helyzet, hogy képtelen voltam letenni. Fizikailag fájt. 

Aztán ott van Agatha... Féltem olvasni a fejezeteit!! Nem akartam újra "látni". Borzalmasan kemény sors jut neki, nagyon sajnáltam, ugyanakkor azt akartam, hogy minél hamarabb túljussunk rajtuk. Az elvárásokkal ellentétben kevés igazán kemény jelenete van, amiért örök hálám, mert nem tudom, hogy bírtam volna ki, ha újból látnom kellett volna a megpróbáltatásait, de ezt leszámítva nagyon tisztelem a karakterét. Talán az egyik legjobb Julia Quinn karakter, akit létrehozott az írónő. 

Brimsley és Reynolds. Annyira de annyira szerettem őket, és nem tudok úgy írni róluk, hogy az ne legyen fangirlös. Még többet szeretnék belőlük. Tudnom kell, hogy mi lesz velük. Az ő kapcsolatuk csak sokadlagos a Sarolta királynéban, mégis megérint, és izgalommal tölt el. Két személy, akik élete hozzá van kötve a királyhoz és királynéhoz, mégis megtalálják az egymáshoz vezető utat. Arról nem is beszélve, hogy a sorozat utolsó részében Brimsley egyedül táncol, és a szívem nem tudja feldolgozni azt, hogy nincs rendesen megírva a szerelmük története. Egy tabu, amiről szívesen olvasnék. A csillogás mögötti emberek is éppen annyira érdekes, mint az arisztokrácia élete. És ezt Brimsley és Reynolds kérdés nélkül bebizonyították. 

Azt hiszem szinte lehetetlen, hogy elfogulatlan legyek, de az a helyzet, hogy a Sarolta királyné sokkal jobban tetszett, mint a Bridgerton család kötetei. Az első négyet olvastam, de a negyediket nem fejeztem be, és ott számomra meghalt a könyvsorozat, viszont a Netflixes verziót imádom!! A Sarolta királyné nemcsak sorozatban lett kedvenc, hanem könyvben is. Egy mindent elemésztő, fájdalmasan gyönyörű szerelmet kaptam, tiszta érzelmekkel, egy kis őrültséggel, jó sok titokkal, kötelességgel és írói zsenialitással. Szerintem sose fogom túltenni magam György vallomásán: "I loved you desperately. I cannot breath when you are not near. I love you, Charlotte. My heart calls your name." azaz "- Attól a pillanattól kezdve, amikor megláttam, hogy át akarsz mászni a falon, végtelenül szeretlek. Nem kapok levegőt, ha nem vagy a közelemben. Szeretlek, Sarolta. - Két tenyere közé vette a felesége arcát. - Szívem a te nevedet dobogja." A cselekményt pedig jobb, ha nem is említem, mert akkor ez a bejegyzés sose ér a végére. A Sarolta királyné teljesen megtört, és ledöntött a lábamról, kibillentett az egyensúlyomból, és nem egyszer hagyta, hogy zuhanjak a sötétség felé. Hagyta, hogy elnyeljen az őrültség, amiből a Vénusz sem képes kizökkenteni.

"Mint egy igazi csillag. Egy üstökös. Minden, ami ragyog az éjszakai égen, valami varázslattal a földre szállt; olyan varázslattal, amiről az egyház azt állította, hogy nem is létezik."

" - Nem - jelentette ki határozottan a királyné. - A kutyák nagyok és fenségesek. A pinscher, a juhászkutya, a schnauzer. Ez egy deformált nyúl."

" - Az orrom előtt lengetik a boldogságot, de soha nem engedik elérni."

"Mi van akkor, ha csak György, az ő Györgye csak egy töredék?"

" - Fél férjed van, Sarolta. Fél életed. Nem tudom megadni neked azt a jövőt, amit megérdemelsz. Nem teljesen vagyok a tied. Ez nem egy teljes házasság. Csak egy fél házasság. Fél ember. Fél király. Fél élet.
- Ha az, amink van, csak fél, akkor a lehető legjobb féllé tesszük. Szeretlek. És az elég."

" - Elmondtad nekem az igazat. Azt mondtad, hogy csak György vagy. És az vagy. Félig király. Félig földműves. De mindig csak György. És csak annak kell lenned."

" - Csak György? Földműves György?

Lélegzet-visszafojtva várt. És aztán ott volt György, benézett az ágy alá.

- Gyere - hívta Sarolta mosolyogva. - Rejtőzz el velem az egek elől!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Julia Dippel: Az örök tűz (Izara 1.)

 

"Az iskolai lárma szinte elviselhetetlen ellentétben állt az utolsó lágy, őszi napsugarakkal."

*

Titkos ​társaságok, természetfeletti lények és egy tiltott szerelem… Ariana átlagos tininek mondható átlagosan siralmas kamaszkorral. Szülei elváltak, érzelmileg ingatag édesanyjával él együtt, miközben dúsgazdag édesapját teljes szívéből megveti. 

A suliban sem nyer népszerűségi versenyt, és miközben egy menő elitiskolába jár, pincérnőként dolgozik, hogy fussa benzinre rozoga autójába. Ezek után a legkevésbé az hiányzik neki, hogy természetfeletti lények törjenek az életére – köztük Lucian, aki sosem végez félmunkát. 

De miért került épp Ariana a célkeresztbe, és kik mozgatják a szálakat a háttérben? Lucian végül Ariana mellé áll, hogy együtt járjanak utána az igazságnak, és kiderítsék, mi folyik itt valójában. Sosem lehetnek biztosak abban, hogy ki a barát és ki az ellenség, talán még egymásban sem bízhatnak. Ám egy dolog biztos: Arinak életben kell maradnia. 

Julia Dippel Izara-sorozata az elmúlt évek legnépszerűbb német ifjúsági regényciklusa, Az örök tűz pedig megjelenése után elnyerte a legjobb német nyelvű első könyvnek járó díjat.

Szeretted A Végzet Ereklyéit, de azóta sem találtál olyan sorozatot, ami ennyire addiktív lenne? Van egy jó hírem a számodra. Ha szeretted Cassandra Clare könyveit, biztos vagyok benne, hogy Julia Dippel Izara című sorozata is tetszene neked. Izgalmas, árnyalt, lenyűgöző a világfelépítése, vannak benne démonok, angyalok, erkölcsi döntések, a jó és a rossz örökös harca, boszorkányok, harcosok, az emberi szem előtt láthatatlan világ, ami akárcsak az Árnyvadász világ, egybeolvad a miénkkel. Urban fantasy a javából egy kis tiltott szerelemmel megspékelve!! Jól hangzik, ugye? Ismerd meg te is Lucian és Ariana letehetetlen történetét!

Amikor belekezdtem a kötetbe nem sok elvárásom volt. Emiatt igazi derült égből villámcsapásként ért, hogy milyen jó is. Nemcsak izgalmas, de a karakterek is érdekesek, de ami a legjobban megnyert magának az a világ!! Egyszerűen imádtam, és nem tudtam elég gyorsan olvasni ahhoz, hogy minél többet tudjak meg, és behozzam a lemaradásomat. Jelenleg 5 kötetnél tart a sorozat, és ha a többi rész is annyira FENOMENÁLIS lesz, mint Az örök tűz, akkor azt hiszem van egy új kedvenc sorozatom. Már többször kiszúrta a szemem, és Julia Dippel is csak megerősített benne, hogy a német szerzők igazi kincsek. Mindegy, hogy romantikus, misztikus vagy éppen fantasy vonalon mozognak, mert amit letesznek az asztalra, az szinte már must have. Eddig csak olyan német ajkúakkal volt dolgom, akiket nem tudtam nem imádni, és erre a listára Dippel is felkerült. Egy igazán igényes, keménykötéses féltégla az Izara sorozat első része, de megvan benne minden amit a paranormális, romantikus fantasyt olvasók szeretnek. Nemcsak a karakterek adnak sokat a történethez, hanem az írónő által kitalált démonfajták is. Van itt minden: brachionok és primusok. Egy olyan társadalom, amivel még garantálom, hogy nem találkoztál. Nagyon egyedi, és igazi kuriózum ez a két faj. Ha unod a sablonokat, vedd kézbe ezt a kötetet, és minden bajod elszáll.

Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet. Adott egy lány, Ariana, aki eleinte nem tud semmiről, éli a mindennapi iskolás lány életét, és nincs nagyobb problémája, mint az exe és a tanulmányai. De mindezek alatt ott van egy eltitkolt világ, ami alig várja, hogy bekebelezze. Tény és való, hogy a kötet kezdése cringe, és többször fogtam a fejem, de ne adjátok fel, mert miután bekerül Ariana ebbe a világba, onnantól lesz igazán érdekes a kötet. 

Az nem is kérdés, hogy mekkora meglepetést okozott nekem Az örök tűz, mert én azt hittem, hogy majd egy elcsépelt, tinirománcot kapok, de nem. A 16 éves énem élne-halna ezért a sorozatért, de azért a 26 éves énem is nagyon tud örülni neki. Ha most ennyire tetszik, nem is tudom mi lett volna velem, ha 16 évesen olvasom. :) Szerintem ki se lehetett volna venni a kezemből, spoiler alert: így sem lehetett. Két napig a kezemhez nőtt, amíg ki nem olvastam. Nem viccelek, még a konyhába is vittem magammal.

Az írónő által alkotott világ elég hamar megnyert magának, illetve beszippantott, és van egy olyan érzésem, hogy addig nem nyugszom, amíg el nem olvasom az összes magyarul megjelent részt. Tudom, hogy nemcsak én vagyok így vele, de az impozáns borító elég hamar felkeltette az érdeklődésemet, de ami igazán megfogott az maga a történet. Veszélyes, információkban gazdag, jól felépített, átlátható, terjedelmes, és minden egyes fejezettel egyre izgalmasabb.

Ez az egész angyal - démon - boszorkány háromszög megvett magának kilóra, és nagyon örülök, hogy már a polcomon csücsül a folytatás, mert nem hiszem, hogy sokáig bírnám, és záros határidőn belül (1-2 nap) tuti újra a kezemben lesz, mert ez a vég, ez valami nagyon kegyetlen. Amit az elején elkezd építeni, azt a kötet végén fejezi be az írónő, de nem is akárhogyan. Megadja a módját, na meg annak is, hogy sóvárogj a folytatásért. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, szerezd be a többi részt is, mert egyből nyúlnál a következő részért. 

A karakterek egytől egyig egyéniségek. Mindenkiben van valami jó tulajdonság, amit lehet kedvelni (itt természetesen a kis csapatra gondolok: Lizzy, Ari, Lucian, Gideon, Aaron, Jimmy, Toby, Ryan). Lucian nem titkolom, de új kedvenc könyves pasim lett, hiszen ki ne szeretne egy démont, aki bugyiolvasztó mosollyal rendelkezik, és bármit megtenne a kiszemeltjéért? Azért azt muszáj elmondanom, hogy az elején cseppet sem kedveltem, de végül csak beadtam a derekam, és cseppet sem bánom.

Ariana eleinte hiába egy naiv csitri, bocsi de tényleg az volt elég sokszor, ami agyamra ment, de a kötet végére felnő, már nem az a lány, aki az elején volt, hanem önmaga erősebb, információkkal teli változata, aki előtt nem ismeretlen a világ valódi alakja, és az sem, ha olyan dolgokkal kell szembenéznie, mint a boszorkányok bűbája, vagy a démonok szemfényvesztése. Kedvelhető, erős és könnyű azonosulni vele. 

Az örök tűz nem egy finomkodó regény. Tele van döntésekkel, misztikummal és meglepő fordulatokkal. Számomra ilyen egy valamirevaló sorozat kezdése. Kecsegtető, van benne fantázia, és eléri, hogy még többet akarj tudni. Az új fajok megjelenése egyszerűen zseniális, és alig várom, hogy lássam mi is van még az írónő tarsolyában, mert abban biztos vagyok, hogy Az örök tűz még csak a jéghegy alja. Sok víznek kell lefolynia ahhoz, hogy elérjük a csúcsát, de megéri. Nagyon nagy reményeket fűzök a folytatáshoz!!

Mint már említettem urban fantasy, de van benne egy cseppnyi romantika is, ami lassan alakul ki, de annál édesebb. Azért csak cseppnyi, mert az Izara sorozat első részében nem ez a domináns, sokkal inkább a megálmodott világ megismerése, és az, hogy tisztában legyünk a fogalmakkal, és a helyére tudjuk illeszteni a kapott információkat. Na meg aztán YA, azaz young adult kötetről van szó. De Lucian és Ariana nagyon cukik együtt, és csak remélni tudom, hogy valahogy tovább viszi ezt a lassan folyó szerelmet az írónő, mert a sok fantasy elem mellé nagyon kell egy kis romantika is, és Az örök tűznek jól is áll. Mivel ifjúsági regény, ezért a tettek zárt ajtók mögött történnek, de kárpótol minket Lucian ellenállhatatlan kisugárzása, és a megannyi váratlan, vagy éppen megdöbbentő fordulat és esemény. Spoiler alert: elég sokszor megdöbbentő, vagy éppen csak kapkodod a fejed. A cselekmény pedig maga a megtestesült szerelem. Hiába inkább YA regény, simán ajánlom NA fantasy rajongóknak is. Vannak apró hibái, de ezek eltörpülnek az izgalmak és a folytonos történések mellett. Olvassátok ti is, mert nagyon megéri!!

" - Egy cápákkal teli medence közepén ülsz egy üveggömbben, amelynek falán egy óriási repedés van, és te folyamatosan rugdosod az üveget. Legalább Harris megtaníthatta volna neked, hogyan kell kicsit visszafogottabban viselkedni.".

"Nagyszerű terv, Piroska!, mondtam magamnak. Csak kövesd a gonosz farkast a sötét erdőbe!"

"Mit akarhatna egy halhatatlan primus egy jöttment lánytól? Már rég elmúltak azok az idők, amikor még ilyesmiről álmodoztam. A mostohaapám elérte, ne is reménykedjek benne, hogy álmaim hercege egyáltalán létezik. Brendon pedig megadta a kegyelemdöfést. Még egyszer nem fogok efféle reményekbe kapaszkodni."

" - Izara egy olyan lélek, ami sosem enyészik el. Ha a primusok irigykednek az emberi lélekre, akkor logikus, hogy születik egy legenda, ami életben tartja a reményeiket és az álmaikat."

" - Randizni akarsz velem? - hebegtem. Áruló szívem nagyot dobban örömében.
- Miért ne? - kérdezte, közben megvonta a vállát.
- Talán mert a fél világ meg akar ölni, és ezért egy kibírhatatlan, megszállottan kötelességtudó brachion két hete fogva tart egy bunkerben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Heteira: A hold vonzása

"Összetartozás. Az kell, hogy mindenki tudja, összetartozunk. Egyek vagyunk, te a részem vagy. És én a részed vagyok. Nekem erre van szükségem."

*

SEJTELMES ALAKOK A HOLDFÉNYBEN. IZZÓ SZENVEDÉLY… 

Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket… Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra. A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. 

Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok. Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre? Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról. 

ÉLVEZD A SZENVEDÉLY VONZÁSÁT!

Róbert Katalin munkássága nem ismeretlen előttem, a Keresd az igazit! hatalmas kedvencem tőle, ezért is vártam nagyon, hogy megnézzem mit is tud vérfarkasos témában alkotni. Ha választanom kellene egy kedvenc természetfeletti lényt, akkor az bizony a vérfarkas lenne.Van bennük valami, ami lenyűgöz. Az erejük, a megjelenésük, és a körülöttük létrejött mítoszok. A vérfarkasokért rajongó énem oda meg vissza van a gyönyörtől, hiszen A hold vonzása csak úgy hemzseg tőlük. Ha te is imádod ezeket a lényeket, kétség sem fér hozzá, hogy olvasnod kell Heteira novelláit.

Heteira 11 novellája került be ebbe a válogatásba, ami válogat a romantika és a misztikum vonala között. Vannak benne csöpögősebb, és bizony kalandosabb írások is, de szinte majdnem mindegyikre jellemző, hogy terjedelmük 30 oldal körüli. Emiatt nem mondanám rövidnek őket, de ahhoz pont eleget kapunk, hogy elmerüljünk a megálmodott cselekményekben. 

A mítoszok és legendák beleszövése nekem különösen tetszett, hiszen mindig jó olvasni a különböző hiedelmekről. Arról nem is beszélve, milyen szépen vezeti elő ezeket a szálakat az írónő. Nem egy történetben van még több is, potenciál, amit ki lehetne használni. Ezek általában több karakterrel dolgoznak, több bennük a párbeszéd, és jobban meg is ragad benned. Főleg a Vérfarkas a szomszédomra értem ezt, mert ott tényleg látszik, hogy jóval több van benne, mint amit kaptunk. 

Nem szoktam olyan sűrűn novellákat olvasni, de mint szinte minden gyűjteményben itt is vannak kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő alkotások. Vannak azok, amik megszólítanak, és kicsit gyengébbek is. De ez nem von le az értékéből, hiszen elég színes a paletta, amivel Heteira dolgozik, és a lehető legkülönfélébb módokon közelíti meg a témát, ami jelen esetünkben a vérfarkasok jelensége. 

Vannak gyorsabb, és valamivel lassabb tempójú novellák is. Van, amit gyorsan végig olvasunk, és van, amit kicsit lassabban. De ugyanúgy igaz mindegyikre, hogy érzelmekben gazdag, néhol a cselekmény dominál, vagy éppen a vágyak. Emellett izgalmas módon vezet be az adott novella világába. Nemcsak egy országra fókuszál, hanem szinte az egész világra, ezért több helyen is játszódik A hold vonzása. Mindegyik helyszín sajátosságát valamilyen szinten sikerült beépítenie az írónőnek az adott történetbe. 

A 11 novellából jó pár kedvenc lett, de a szívemhez legközelebbiről, a Vérfarkas a szomszédomról bővebben is szeretnék írni. Lehet azért lett ez a No. 1 novellám, mert ez volt az első, vagy éppen mert van benne husky is, nekem meg az a kedvenc kutyus fajtám, vagy a szexi viking miatt, de a lényeg, hogy tökéletes kezdésnek bizonyult, és örülök, hogy ezt tette az írónő a kötet elejére. Megalapozza a hangulatot, és példákkal hivatkozik a vérfarkas mítoszra. 

Vérfarkas a szomszédom 

Már az első novellán is látszik, hogy nem azt a tipikus vérfarkast kapjuk, amit a filmekből ismerünk, hanem alaposan utánajárt az írónő a különböző mítoszoknak, a különböző megjelenéseiknek, és ezeket építette bele ebbe a rövid történetbe. Az eleje nekem keserédes, egy bizonyos pillanatot meg is könnyeztem, hiszen szívbemarkoló és szomorú, ugyanakkor a többi része vágyban, titokban és veszélyben gazdag. A skandináv mitológiát veszi alapul Heteira, s erre építi fel a Vérfarkas a szomszédom cselekményét. Nagyon kis rövid, de ennek ellenére is maximálisan élvezhető. A vérfarkasok egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg, egy nem mellesleg szexi viking képében. A Lokis utalásokért pedig repesett a szívem. :)

Összességében úgy gondolom, hogy szépen össze lett rakva ez a gyűjtemény, és a novellák tekintetében is sikerült egy elég színes közeget létrehozni. Nincsenek benne klisék. Látszik a sok kutatómunka és utánajárás, és pont emiatt emelkedik ki más novella gyűjtemény közül. Azt nem is említve, hogy valami miatt a vámpírok sokkal népszerűbbek, mint a vérfarkasok, ezért róluk igencsak nehéz értékelhető írást találni. 

Személy szerint én jobban szeretem a vérfarkasos sztorikat, mint a vámpírosokat. Továbbá annak is örülök, hogy Heteira mgpegóbálta átírni az egyes mítoszok alapjait. Örülök, hogy olvashattam ezt a kalandokban gazdag, fordulatos és szerethető kötetet. Van még néhány Róbert Kati regény a polcomon, amiket még nem olvastam, de ezután biztos vagyok benne, hogy hamarabb sorra fogom keríteni őket.

" - Aksel! Az emberek nem vadásznak le egy évtizeddel később senkit. 

- Nem? Még csak most tanulom az emberi viselkedést, és a filmek mást sugallnak. 

- Hát ne a filmekből tanulj!"

"Nyilván mindenre van egy kiábrándító és egyben illegális magyarázat. Nyilván valami bűnöző vagy, és most a nyomodban van a maffia. Lehet, hogy bekameráztad a házamat, vagy legalább felszereltél néhány mikrofont. Mit tudom én. De bármi értelmesebb annál, mint hogy a vérfarkasok valódiak!"

"Haragos sírás szorította a torkát, pedig egyetlen csepp könnyet sem akart ejteni ezért a beképzelt pasiért. Nézhet ki akármilyen jól, ennyit nem ér…"

"Falkaellenes megállapodás, így nevezték a törvényt."

" - Neked varázsige kell, hogy eldöntsd, szereted-e azt a lányt?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)