Sara Faring: A tizedik lány

"Dél-Amerika legdélibb csücskében, ahol a jégmezők sóhegyekkel találkoznak, leányiskola állt egy magányos sziklán."

*

Egy ​kísértetjárta argentin kúria. 

Egy családi átok. 

És egy csavar, amire egyáltalán nem számítanál. 

Üdvözlünk mindenkit a Vaccaro Iskolában! 

Dél-Amerika legdélebbi csücskében egy mindentől elzárt leányiskolát találunk. Különös erők sújtják ezt a szentségtelen szikladarabot, a legenda szerint mindenki el lesz átkozva, aki itt merészel letelepedni. Mavi számára viszont ez a hely az egyetlen kiút, hiszen édesanyját elragadta a kormányzó hatalom, így a neki el kell hagynia otthonát, Buenos Airest. Fiatal tanárként itt kezdhet új életet, Argentína leggazdagabb leánynövendékei között. Mavi megpróbálja elfogadni az impozáns ház idegenszerűségét. 

De amikor tíz diákja közül az egyik eltűnik, és mindenki úgy kezd viselkedni, mintha megszállták volna, nem tud többé nem tudomást venni a szentségtelen sziklán kísértő erőkről. Meg akarja fejteni a hiányzó lány rejtélyét a figyelmeztetések ellenére is, hogy veszélyes éjszaka kószálnia. 

Ráadásul különös Másvilágiakról szóló pletykák is keringenek. Az egyik ilyen lélek, egy rejtélyes fiatalember olyan titkokat őriz, amelyek Mavinak nemcsak az érzéseire, hanem a puszta létezésére is hatással vannak.

"Nem városi lányokkal van dolgom, hanem Vaccaro Iskolás lányokkal. Olyanokkal, akik szerencsések és magabiztosak, akiknek élénk emlékeik vannak a gazdagságról. Az ő csínyjeik ezeknél sokkal alattomosabbak lesznek."

A tizedik lány egy paranormális gótikus fantasy, abból is a hátborzongatóbb, misztikusabb fajta, ahol sosem tudhatod mi leselkedik rád a sötétben, mi fog lerántani a mélybe, és tölti meg álmokkal és borzongással a Vaccaro Iskolában töltött napjaid. Szerintem ennél különlegesebb, különcebb kötetet is rég olvastam. Alapvetően szeretem az újdonságokat, és nekem A tizedik lány az volt, már csak azért is, mert nem vagyok nagy horror fogyasztó, de ez most nagyon betalált.

Adott egy iskola Argentínában, aminek már a múltja is tele van rejtélyekkel, érdekes eseményekkel és nem mindennapi rémségekkel. Az biztos, hogy kell egy alaphangulat a kötethez, mert vagy egyből beszippant, vagy azt érzed, hogy ez nem neked való. Nekem tetszett, főleg a különlegessége miatt, és azért, mert nagyon érdekes, már-már velőtrázóan félelmetes a hangulata. Nem titok, hogy elsősorban a borító és a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet, de ez azután sem lankadt, hogy ténylegesen elkezdtem olvasni. Az eleje kicsit furcsa volt, kellett jó néhány fejezet, hogy belerázkódjak, és fel tudjam fogni a történéseket. Az biztos, hogy alaposan oda kell figyelni a cselekményre, mert könnyű elveszni a sorok között. Tudod, vannak azok a könyvek, amik először csak kinyúlnak érted, magukhoz édesgetnek, aztán pedig berántanam. A tizedik lányt olvasni pont ilyen érzés. Egyszerre érzed azt, hogy megragadt és nem akar elereszteni, továbbá azt, hogy nem tudod mire megy ki az egész, de a részese kell, hogy legyél. Annyira összetett, és sok pici apró részletből áll össze, hogy úgy igazán csak a végére nyer értelmet a cselekmény, és maga a Vaccaro Iskola léte is. Hátborzongató, csavaros, titokzatos, néhol félelmetes, de kétség kívül izgalmas olvasmány, amit évente csak egyszer olvas az ember. Azon kevés könyvek közé tartozik, amihez foghatót nehéz találni.

Nemcsak a karakterek, hanem úgy az egész atmoszféra is ontja magából azt a komor és sötét hangulatot, ami a köteten uralkodik éjszakánként. Ha tehetitek ne este olvassátok, mert nem sok alvás lesz belőle. Nekem pont azért tetszett, mert nem a szokványos vonalat követi, hanem megy a saját feje után, és minden egyes fejezettel egyre jobban összekuszál, és megmutatja, milyen is az, amikor egy csavarral minden, amit eddig tudtál a feje tetejére áll.

Zseniális, hiánypótló regény, ami képes borzongást kiváltani, és a legmeglepőbb pillanatokban lesokkol. A hangulata kicsit melankolikusabb, kell hozzá egy nagy adag nyitottság, és kíváncsiság az újdonságok iránt, de akiben ez megvan, az nagyon fogja szeretni Sara Faring regényét. Az írói stílus is páratlan, a saját gyökereit keveri a gótikus horror műfajával, és A tizedik lány csalogat, alig várja, hogy te is csatlakozz a kalandhoz.

A cselekmény mellett a karakterek is egyediek, igazi egyéniségek, főleg azok a fejezetek, amik Angel szemszögéből íródtak. Bevallom, először nem tudtam hova tenni ezt a szálat, DE, és itt fontos a de, végül ez lett az egyik kedvenc elemem a kötetből. Az elején kevésbé érthető, de aztán ahogy leülepszik a sok információ, lesz igazán izgalmas, de aztán jönnek a csavarok, pofon ütnek, és egyszerűen csak fogod a fejed, hogy hűha, wow!!

Röviden nekem is ez jutott először eszembe, ahogy befejeztem A tizedik lányt, hogy hűha meg wow. Az biztos, hogy még csak hasonlóval sem találkozhat az ember, annyira eredeti az írónő regénye. Hátborzongató épület? Pipa! Szellemek, vagy legalábbis hozzájuk hasonló lények? Pipa! Titkok? Pipa! Íratlan szabályok? Pipa! Borzongás? Pipa! Meghökkentő csavarok és fordulatok? Pipa!

Úgy nagyjából a 80. oldal környékén kezd leülepedni a történet, innentől válik igazán izgalmassá, itt mutatja meg először a foga fehérjét, és itt mutat rá arra is, hogy mekkora kettősség lakozik a Vaccaro kúria életében. A nappalok teljes kontrasztot alkotnak a veszélyes, "szörnyektől" hemzsegő éjszakával. Míg nappal egy iskola életébe enged betekintést, addig éjszaka életre kelnek az árnyékok, és elindulnak éjféli csemegézésükre. Sem te, sem pedig az álmaid nincsenek biztonságban.

Légy részese te is a történetnek, és A tizedik lány rejtélyének!

" - Hallod egyáltalán, amit mondok, te kis csótány?
Később ráébredtem, hogy a csótány névvel az apai gondoskodását fejezi ki felém. Én lettem az apró, cuki kis csótány, amilyen még sose volt Charonnak."

" - Egy lényeges dolog részesei legyen, Madam? Szeretném... szeretném azt hinni, hogy ennek semmi köze az... - Megköszörüli a torkát. Legalább három másodpercen át várakozik, ami egyenlő az örökkévalósággal Carmela idegtépő jelenléte mellette. - A tizedik lány."

"Kinyitom a szemem, kinézek a csipkés szélű jégre, ami szürkének tűnik a hajnali ködben. Azt hiszem, eggyé váltunk.
Én vagyok ő.
Dom."

"Ebben a házban, a szűk szobákkal, a kanyargó folyosókkal és a vad félhomállyal semmi sem tűnik valóságosnak. Mintha a hely mindenki számára egy szövevényes tündérmesét álmodna. Yesinek gótikus rejtélyt, a lányoknak fejlődésregényt, nekem meg valami furcsa románcot. Saját elvárásainkat használja fel ellenünk, hogy jobban illeszkedjen a fantazmagóriájához."

"A kezemet lesve igyekszem ezredjére is emlékeztetni magam, hogy száznyolcvan centi magas vagyok. Mintha egy huskyt kereszteztek volna egy milánói férfimodellel."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)