" - György! Veled leszek ég és föld között. Mindig megmondom neked, hogy hol vagy."
Fangirl értékelés következik. Amikor kijött a sorozat Netflixre egyből megnéztem, és nem túlzok ha azt mondom, hogy imádtam. Legszívesebben már másnap újból kezdtem volna. Na ez az érzés újra előtört belőlem olvasva a Sarolta királynét. Tökéletesen hozza a sorozat hangulatát, imádnivaló, ugyanakkor érzelmes és valahol szomorú történet is egy lányról, aki egy számára ismeretlen országban kénytelen tovább élni, ahol a titkok mindennaposak, és ahol ő nem más, mint egy eszköz a cél elérése érdekében, de Julia Quinn és Shonda Rhimes megmutatják, hogy ennél jóval több Sarolta. Fontos, hogy ne felejtsétek el, hogy ez a kötet még mindig fikció, a személyek valósak, de a cselekmény a képzelet, illetve nagyrészt Shonda Rhimes szüleménye.
Nem titok, hogy mekkora rajongója is vagyok ennek a világnak, és amellett sem tudok elmenni szó nélkül, amit Julia Quinn és Shonda Rhimes letett az asztalra. A Sarolta királyné egy nagyon szép, ám annál inkább fájdalmasabb és őrültebb szerelem története. Valós történelmi tényeket adaptáltak be egy népszerű, ám történelmileg nem éppen hű felállásba. De ettől ugyanúgy szerethető, sőt talán még annál inkább az, hiszen a szerelemre, és az érzelmekre teszi a hangsúlyt. Továbbá a társadalmi helyzetbe, az arisztokrácia életébe, és a lemondások világába is betekintést ad,
Szerintem még ekkora mosollyal soha nem olvastam az arcomon könyvet. Végig fangirlködtem és átéltem az egészet. A lelkemig hatolt, megmelengette a szívemet, és kitöltötte minden egyes gondolatomat. Az arcpirító részletektől én is elpirultam, feltöltött boldogsághormonnal, és alapjaiban határozta meg a hangulatomat. Éreztem közben örömet, kétségbeesést, fájdalmat, árulást és sírtam is. Sírtam, mert Sarolta és György szerelme gyönyörű. A legkeményebb időszakban is kiállnak egymás mellett, és nem hagyják, hogy a sötétség diktálja az ütemet.
A kötet, mint már említettem több szemszögből íródott, ezáltal Sarolta, György, Agatha és Brimsley is hozzáad a cselekményhez. Javarészt Sarolta az, aki megismertetni velünk a történetet, de akik látták a sorozatot, azoknak nem lesz ismeretlen, mert azon ritka esetek egyike ez a kötet, amikor a sorozat kap regényváltozatot, és nem fordítva. Hűen tükrözi az ott látottakat, és egy percig sem okoz csalódást. Julia Quinn egy zseni, akitől egyenesen bűn nem olvasni!! Shonda Rhimes pedig tökéletesen kiegészíti őt.
Sarolta szinte még gyerekként kerül a Sarolta királyné cselekményébe, de ahogy haladunk előre úgy nő fel a feladatához, és nemcsak ahhoz, hogy királyné, hanem az arisztokrácia alapjait is megrengeti, megmutatja, hogy mekkora erő is rejlik benne. Illetve szemtanúi lehetünk, ahogy megtapasztalja az élet döntésekkel tűzdelt részét is. Egy igazán erős női karakter, aki mindig a talpára esik, és már az első oldalak során képes kilóra megvenni magának.
György király, Csak György, vagy éppen Földműves György az, aki mosolyt csal az arcodra, aki miatt te is kiállod a megpróbáltatásokat, és ő az, aki miatt a legtöbb könnyet is ejted. A fejezetei egészen kicsapongóak. Nagyon érdekes volt egy őrült elmébe betekintést nyerni. Teljesen más élményt adott, hogy leírva láthattam a gondolatait, mint amikor a képernyőn láttam az őrültség jeleit. Párhuzamosan az olvasással, a lelki szemeim előtt peregtek le a történtek.
György teljesen megbabonázott, az ikonikus mondatai olyan szinten megrengették a lelki világomat, hogy az nem igaz. Képtelen voltam józanul gondolkodni, és akárcsak egy őrült ember, nekem is csak egy valami keringett a fejemben, de az nem a Vénusz volt és a csillagok, hanem az, hogy sose érjen véget a kötet. Nem akartam, hogy véget érjen, de az a helyzet, hogy képtelen voltam letenni. Fizikailag fájt.
Aztán ott van Agatha... Féltem olvasni a fejezeteit!! Nem akartam újra "látni". Borzalmasan kemény sors jut neki, nagyon sajnáltam, ugyanakkor azt akartam, hogy minél hamarabb túljussunk rajtuk. Az elvárásokkal ellentétben kevés igazán kemény jelenete van, amiért örök hálám, mert nem tudom, hogy bírtam volna ki, ha újból látnom kellett volna a megpróbáltatásait, de ezt leszámítva nagyon tisztelem a karakterét. Talán az egyik legjobb Julia Quinn karakter, akit létrehozott az írónő.
Brimsley és Reynolds. Annyira de annyira szerettem őket, és nem tudok úgy írni róluk, hogy az ne legyen fangirlös. Még többet szeretnék belőlük. Tudnom kell, hogy mi lesz velük. Az ő kapcsolatuk csak sokadlagos a Sarolta királynéban, mégis megérint, és izgalommal tölt el. Két személy, akik élete hozzá van kötve a királyhoz és királynéhoz, mégis megtalálják az egymáshoz vezető utat. Arról nem is beszélve, hogy a sorozat utolsó részében Brimsley egyedül táncol, és a szívem nem tudja feldolgozni azt, hogy nincs rendesen megírva a szerelmük története. Egy tabu, amiről szívesen olvasnék. A csillogás mögötti emberek is éppen annyira érdekes, mint az arisztokrácia élete. És ezt Brimsley és Reynolds kérdés nélkül bebizonyították.
"Mint egy igazi csillag. Egy üstökös. Minden, ami ragyog az éjszakai égen, valami varázslattal a földre szállt; olyan varázslattal, amiről az egyház azt állította, hogy nem is létezik."
" - Nem - jelentette ki határozottan a királyné. - A kutyák nagyok és fenségesek. A pinscher, a juhászkutya, a schnauzer. Ez egy deformált nyúl."
" - Az orrom előtt lengetik a boldogságot, de soha nem engedik elérni."
"Mi van akkor, ha csak György, az ő Györgye csak egy töredék?"
" - Fél férjed van, Sarolta. Fél életed. Nem tudom megadni neked azt a jövőt, amit megérdemelsz. Nem teljesen vagyok a tied. Ez nem egy teljes házasság. Csak egy fél házasság. Fél ember. Fél király. Fél élet.
- Ha az, amink van, csak fél, akkor a lehető legjobb féllé tesszük. Szeretlek. És az elég."
" - Elmondtad nekem az igazat. Azt mondtad, hogy csak György vagy. És az vagy. Félig király. Félig földműves. De mindig csak György. És csak annak kell lenned."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése