José Antonio Cotrina: Samhein aratása (Vörös Hold-ciklus 1.)

"Nyugtalanság honolt a városban."

*

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában! Üdvözlünk a halál kapujában! 

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa. De még nincs mindennek vége. 

Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. 

Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. 

Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

Először a kötet fülszövege és a borító hívta fel magára a figyelmemet, és úgy éreztem, hogy ezt nekem olvasnom kell, mert valami egészen különlegesen utazásban lesz részem. Ez félig-meddig így is volt, viszont a kötet elejével nagyon megszenvedtem, többször kellett belekezdjek, mert egyszerűen nem kaptam el a fonalat, és nem éreztem azt, hogy akkor én ezt most 2 nap alatt bedarálom. Az első nekifutás után, másodjára már könnyebben haladtam vele, viszont még így sem éreztem azt, hogy magához láncolna a kötet. Valami hiányzott nekem belőle, és nagyon nehezen tudtam csak figyelni a szövegre, holott maga a történet nagyon érdekes, és van benne fantázia, mégis... De azt el tudom mondani, hogy megérte szenvedni vele az elején, hiszen a végére már egészen belelendültem az olvasásba.

Ami nagyon tetszett a kötetben az az, hogy nagyon jó volt az alapja, a világ kidolgozása is a helyén volt, érdekesek voltak a karakterek, és nem az a tucat, ami minden klisés fantasy sztoriba beleillik. És igen, ezek mind jók voltak, szépen ki is dolgozta őket az író, de a fordítás nekem túl száraz volt, és nem éreztette azt, hogy igen, olvass, olvass és olvass. De ha ettől elvonatkoztatok, akkor maga a cselekmény izgalmas, akciódús, néhol már-már hihetetlen, de nagyon különleges a maga nemében. 

Rocavarancolia nem evilági légköre lengi körül a kötetet, s a cselekmény is e köré a világ köré épül fel. Az biztos, hogy az első kötet alatt leginkább az alapcselekmény megismerése, és az információk befogadása az elsődleges, de emellett fontos hangsúlyt kapnak a karakterek is, azaz a 12 különleges képességgel rendelkező gyerek, akik valamilyen oknál fogva különlegesek, de az első kötetben még nem derül ki, hogy miért is.

A kötet olvasása közben bennem is felmerült, hogy vajon, ha megjelennének a szobámban a küldöttek én aláírnám e a "szerződést", és elmennék e egy másik birodalomba, csak azért, mert az mondták, hogy különleges vagyok. Valószínűleg nem, de azokat is megértem, akik egyből megragadnák a lehetőséget, és mennének. Emellett a kötet nagy hangsúlyt fektet az alaphelyzet megismerésére, a fiatalok berendezkedésére, és arra, hogy egy kicsit többet tudjunk meg a rejtélyes és rémálmokkal átszőtt Rocavarancoliáról. 

Ez volt az első spanyol dark fantasym, de a végére elmondhatom, hogy nem az utolsó, mert habár nem vett le teljesen a lábamról, azért szerettem, és érdekes volt olvasni. Elvileg YA fantasy, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek lenne türelme kivárni azt, hogy végre történjen valami és ne csak az alapot ismerjük meg, hanem legyen benne valami akció is, ami miatt ez a Vörös Hold-ciklus első része. Nyitókötetként megállja teljességgel a helyét, viszont, ha nem tudnám, hogy a további kötetek azért ennél eseménydúsabbak, akkor nem biztos, hogy levenném a polcról.

"Azok a legborzalmasabb szörnyetegek, akik nem tűnnek annak."

"Mindenszentek estéje volt, október utolsó éjszakája, és hatalmas telihold úszott sápadtan és magasan az égen."

"Gyászos sikolyt hallatott, az ég pedig megtelt szárnyakkal. Sötét és elnyűtt szárnyakkal, melyek a legkisebb zaj nélkül szántották az eget. Szörnyszülöttek végtelen sora jelent meg a semmiből, áthatoltak a felhőkön, és átvették az uralmat a falu felett. A házak tetejére telepedtek, az utcai lámpák íveibe, a fák koronájába. Hatalmas, rongyszárnyú hollók voltak. Szemgödrükben lángoló golyók és gombok táncoltak. Lábuk drótból készült, csőrük cipőtalp volt, az őket borító tollakat pedig fekete papírból vágták ki."

"Azt mondom, amit látok. Sosem megyek túl azon, ég és pokol mentsen meg a képzelőerőtől!"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (Athéné Klub 1.)

"Mary Jekyll az anyja koporsójára meredt."

*

Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. 

Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek. 

A magyar születésű, de Amerikában felnőtt Theodora Goss trilógiájának első része letehetetlenül izgalmas, ám nemcsak kalandokban, de emlékezetes szereplőkben, humorban és egyéb rabul ejtő elemekben is gazdag történet, mely 2018-ban megkapta a legjobb első regénynek járó Locus-díjat, és jelölték a Nebula- és World Fantasy-díjakra is.

A kötet először a csodaszép borítójával hívta fel magára a figyelmemet, aztán megtudtam, hogy Frankenstein retelling és tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell. Imádok mindent, ami retelling, legyen az mesefeldolgozás, vagy éppen horror történet átírása. Emiatt nagyon izgatott lettem a kötettel kapcsolatban, és alig vártam, hogy a kezeim közé kaparinthassam.

Jóval több mindent kaptam a történttől, mint amire számítottam. Eleinte kicsit fura volt az egész cselekmény, ugráltak a szálak, a kis közbeékelések rendesen összezavartak, de már az első oldaltól azt éreztem, hogy nehezen fogom tudni majd letenni, és így is lett. Ahogy egyre jobban haladtam előre a sztoriban úgy állt össze lassan a kép is, úgy nyert értelmet a kötet felépítése, és úgy lett egyre izgalmasabb maga a történet is. Éteri erővel vonzott magához és minden egyes fejezettel csak még többet és többet akartam tudni. Tetszett ez az egész nyomozós, szörnyes, titokzatos szál, ami egyszerre volt hátborzongató és figyelemfelkeltő is. Nagyon tetszett, hogy nem egy szokványos regénnyel van dolgunk, hanem egy kicsit sötétebb árnyalatú, baljósabb kötettel, ami nem riad vissza attól sem, hogy különös legyen és megmutassa az egyediségét. Alapvetően nem egy hosszú regény, viszont annyira aprólékos, és annyira információgazdag, hogy észre sem veszi az ember, és már az utolsó fejezetek egyikét olvassa. A kötet egy misztikus krimi Angliai helyszínnel, és egy nyomozással a középpontban. 

A krimik nem a kedvenceim, igen ritkán olvasok is ilyen regényeket, de Az alkimista lányának különleges esete megszerettette velem, nemcsak azért, mert Frankenstein történetét facsarta ki, és helyezte egy teljesen új megközelítésbe, hanem azért is, mert ezzel együtt Sherlock Holmes is előtérbe került, és ez a páros ugyancsak megfűszerezte a kötet hangulatát.  Eddig nem olvastam Sherlock Holmes kötetet, de azt hiszem, hogy ez hamarosan változni fog ennek a regénynek a hatására. 

Felettébb élveztem olvasni ez a kicsit sötétebb, gyilkosságokkal tűzdelt regényt, ahol minden egyes oldalon ért valamilyen meglepetés, és sosem tudhattam, hogy mi lesz legközelebb. Az is felettébb tetszett, ahogy a tudományt és az orvoslást bevezette és, ahogy az evolúció törvényeit állította a feje tetejére, és megmutatta, hogy tényleg csak a képzelet szab határt.  S habár az alap Frankenstein története, úgy érzem, hogy ennél jóval többet hozott ki a kötetből az írónő. 

Adott egy olyan elsöprően egyedi kezdő kötetet, ami megfogja az olvasókat és arra ösztönzi őket, hogy egy borús délutánon, a kandalló melege mellett belevessék magukat a cselekmény közepébe. Maguk a karakterek egytől egyig különlegesek, s habár még mindig nem teljesen világos előttem, hogy ki kicsoda, elég sokszor belezavarodtam, így is élvezhető és kalandos a lányok története. Látszólag Mary Jekyll a főszereplő, de amint egyre több lap kerül a hátunk mögé, rá kell jönnünk, hogy nem. Jóval többről szól ez a kötet mint Mary Jekyll. 

Habár ő indítja el a cselekményt, nem ő az, aki mozgatja a szálakat, s aki miatt haladunk előre a cselekményben. Ott van Diana, aki eleinte fura, de aztán egyre inkább kiütközik az igazi természete, és nehéz elfelejteni, hogy csak 14 éves. Aztán Justine-ról, Beatrice-ról és Catherine-ről sem szabad megfeledkezni, hiszen ők is sokat adnak a kötethez, s nem egyszer okoznak meglepetést. Különlegesek, ugyanakkor veszélyesek is, és pont emiatt lesznek kedvelhetőek, és emiatt érzi azt az ember, hogy még többet akar tudni róluk. Mégis felkavaró jelenségek, akik a hátukon hordják a regényt és nem hagyják, hogy egy percre is másra figyeljünk. 

 

Mellettük a gyilkosság mozgatja a szálakat, ez viszi előre a cselekményt, s emiatt a jelenség miatt lesz egyre komorabb a kötet, s habár mindvégig az orrunk előtt van a válasz, mégsem jövünk rá, mert a karakterek elterelnek minket és a saját kis monológjukkal szórakoztatnak. Amellett, hogy különleges, a Sherlock Holmes szál nagyon jót tesz a regénynek. Imádtam olvasni, ahogy egyre inkább belemerülünk a nyomozásba, az erkölcsi kérdésekbe és abba, hogy mit is jelent élni, hogy milyen volt nőnek lenni a viktoriánus Angliában, s milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Kaptam egy fergeteges történetet, egy igazán tehetséges írónő tollából, aki már ezzel a regényével meggyőzött, és már most akarom a folytatást olvasni. Amellett, hogy sötét a kötet hangulata, ahol arra van szükség ott egészen bájos, lehengerlő, humoros vagy éppen kalandos. Kalandban és veszélyben nem szűkölködik, s ha úgy hozza a helyzet, akkor ezt a kettősséget tökéletesen ötvözi is. Ami nagyon tetszett, a karakterek mellett az a narratíva, ne kövezzetek meg, de még most sem világos, hogy ki is az, aki elmeséli a történetet, mert úgy ugrálunk, hogy az már követhetetlen, mégis a kis közbeszólásokkal teljes egészet alkot. Összességében nagyon szerettem, tetszett ez az egészen egyedi hangulat, amit áraszt magából a kötet, és remélem, hogy hamarosan a többi részt is olvashatjuk, hiszen ez még csak a kezdet volt, és temérdek bűnügy vár még a lányokra.

" - Jöjjenek be, gyorsan! Jöjjenek! - biztatta őket Mrs. Poole. - A szegény Miss Frankestein megölt egy embert!"

" - Nehezen tudom elhinni... - szólt közbe Watson. - Hogyan lehet emberi értelmet ültetni egy állatba?"

" - Prendick szánalmas teremtményeit meg tudják ölni. Mindet megölhetik. De még akkor is meg kell küzdeniük velem! És te, Justine! Értsd már meg, hogy téged nekem alkottak. Mindörökre az enyém vagy! Inkább a saját kezemmel öllek meg, semhogy nélkülem élj!"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

J. L. Armentrout: Stone Cold Touch - Dermesztő érintés (Komor elemek 2.)

"Tíz másodperccel azután, hogy Cleo tanárnő bevonult a bioszterembe, elindította a vetítőt és lekapcsolta a lámpát, Bambi úgy döntött: mégsem felel meg neki az a pozíció, ahogy addig a derekam köré tekeredett."

*

Minden ​érintésnek ára van. 

Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét – ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lánynak, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Lehetetlenül vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a lelkét. 

Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderült róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más tudná. 

Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. 

Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. 

A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni…

Nem titok, hogy JLA az egyik kedvenc írónőm, és szinte falom a könyveit. Mind a Wait For You, s mind a fantasy köteteit egytől egyig imádom. Ez alól a Komor elemek sem kivétel. Amikor az első részt olvastam teljesen levett a lábamról, de nem folytattam egyből, mert éreztem, hogy sokat kell majd várni a harmadik részre, de nagyon szenvedtem a várakozással, mert imádom a sorozatot. Nemcsak Layla és Roth, hanem Zayne és a megálmodott világ is hatalmas kedvencem. 

Alapjáraton nem vagyok odáig a szerelmi háromszögekért, de ez alól kivétel ez a sorozat, hiszen energikus, feszültséggel teli és mámorító az egész, és képtelenség nem odáig lenni érte. Több, mint száz okot fel tudnék sorolni miért is imádom ennyire, viszont még így sem közelítené meg az élményt, amit a kötetek adnak. Kezdjük azzal, hogy hihetetlenül kidolgozott, az első pillanattól kezdve elvarázsol és a csavaroknak köszönhetően végig fenn is tartja a figyelmed. Nem egy egyszerű fantasy, ami csak úgy van, hanem egy olyan, ahol nem elég a felszínt kapargatni, hanem bizony alá kell bukni a mélybe és felhozni a kincset, ami majd mindent megváltoztat, de közben össze is zavar. Imádom, ahogy az írónő csavarja a szálakat, ahogy vezeti a cselekményt, és ahogy végig arra összpontosít, hogy mi olvasók jól érezzük magunkat, és fejezetről fejezetre essen le az állunk. Nemcsak a jó és a rossz harcát mutatja be a regény, hanem azt is, hogy egyik oldal sem csak fekete-fehér, és bizony ezek okozzák a legnagyobb meglepetéseket is olvasás közben. Maga a kötet eleje egyből berobban, és meg sem áll az utolsó mondatokig. 

Mindvégig Layla szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, vele együtt élhetjük át a történéseket, és vele együtt ülünk fel az érzelmek hullámvasútjára is, és vele együtt vagyunk összezavarodva és vele együtt próbáljuk megfejteni a cselekményt. Layla egy nagyon kedvelhető karakter számomra, olyan aki ha kell erős, de ugyanúgy megvan benne a kislányos attitűd, ami miatt csak még közelebb kerül az olvasókhoz. 

Aztán ott van Roth és Zayne, és a legnagyobb Roth fanok is meginognak a második rész alatt, hiszen ha az mondom, hogy teljesen összezavart ez a kötet, még akkor sem közelíti meg a valóságot. Úgy fejeztem be az első részt, hogy Team Roth, igen ám, de jött JLA és mindent felbolygatott. Teljesen oda meg vissza lettem Zayne-től és ha fegyvert tartottak volna a fejemhez, sem tudtam volna választani közülük. 

Amíg Zayne nagyobb hangsúlyt kap ebben a részben, addig Roth háttérbe szorul, de nem tűnik el teljesen, mégis teljesen összezavarnak ezek a JLA pasik. Mégis hogy lehet ezt tenni az olvasókkal? Roth démon, Zayne gorgó, azaz egyszerű lenne a választás, de nekünk lányoknak mindig is az kellett, amit nem szabad, ami tiltott. De mi van, akkor ha sem Zayne, sem pedig Roth nem elérhető? Akkor kezdődnek a problémák, és akkor lesz csak még letehetetlenebb és izgalmasabb a sztori. 

Ahhoz kétség sem fért, hogy a végére igazi kedvenc lett a kötet, sóvárogtam minden egyes fejezet után, s most, hogy befejeztem, már fognám is a következőt, és kapcsolnám is ki a világot, hogy senki se zavarhasson. Mindezek mellett érzelmek tömkelegét éltem át, volt, hogy nagyon dühös voltam, volt hogy tótágast állt a gyomrom, s volt hogy teljesen összezavarodva néztem magam elé, és nem akartam mást, csak olvasni és olvasni. 

Egységét tekintve pontosan egy ilyen energikus, sok mindenre kiterjedő folytatásra vágytam, és minden szükségletemet ki is elégítette ez a kötet. Még a szerelmi háromszög is pikáns, szexi, vagy épp forró volt, de az biztos, hogy romba döntött. Mesterien megírta JLA Roth, Layla és Zayne történetének második felvonását. Jó nagy adag sötétséget, kuriózumot, rejtélyt, titkokat és érzelmeket adott hozzá, amik csak még olvasmányosabbá tették a cselekmény egészét. 

Nagyon szerettem a kötetben azt, hogy mindig történik valami, ha nem kézzel fogható dolog, akkor Layla belsőjében. Egyszerre imádtam és éreztem azt, hogy ez megint csak fantasztikus lett, mert újra megmutatta az írónő, hogy mennyire is egyedi és utánozhatatlan a repertoárja, és képes a sokadik kötetével is meglepetést okozni. Ami még különösen tetszett az az, hogy Layla baromi sokat fejlődött, s még ha teljesen nem is, de már nagyon jó úton jár afelé, hogy teljesen elfogadja magát annak aki, és emiatt ne szégyenkezzen, hanem bátran vállalja fel magát. 

S ha már Layla, akkor nézzük a kötet érzelmi részét, a szerelmi szálat. Roth kicsit háttérbe szorul, igen, de a kötet végén megmutatja magát, és OMG, teljesen elolvadtam tőle. Nekem is kell egy ilyen pasi! Zayne, meg... Hát én nem tudom mit gondolt az írónő, de nem szép dolog két ilyen tökéletes pasit beletenni a sorozatba. Zayne a kezdeti nehézségek ellenére nagyon nagyot nőtt a szememben, és tőle is teljesen kész voltam. Ki ne lenne odáig egy olyan szálért, ahol az áhítat tárgya végre más szemmel néz a lányra, és közeledik is felé? Na ugye? Garantált az olvadás veszély. Én nem tudom, hogy Layla, hogy bírta, de én biztos kihordtam két szívrohamot olvasás közben. Dögös volt, szexi és egyszerűen frenetikus. Tanítani kéne, amit JLA csinál. Kész, végem lett a kötet végére. S ezt az írónő tovább spékelte akciódús jelenetekkel, csavarokkal, meglepő fordulatokkal és érzelmek sokaságával. Összességében imádtam, bánom hogy ilyen sokáig váratott magára, ugyanakkor örülök is annak, hogy most kerítettem rá sort, amikor már kézzelfoghatóbb közelségben van a harmadik rész. Ha egy igazán izgalmas démonokkal és őrzőkkel teli, izgalmas regényre vágytok, ne keresgéljetek tovább, mert a Komor elemek pont ilyen, és hidd el, pont erre a sorozatra van szükséged!

" - Neked semmit sem jelent az emberi élet?

  - Démon vagyok - válaszolta. - Miért jelentene?"

" - Na, és veled mi a helyzet, Gerald? - hajolt előre Roth. - Anyuci vagy apuci volt démon? Vagy talán az egyik üknagyapó oda mártotta a pennáját, ahová nem kellett volna?"

"Rengeteg kockázattal járt volna belevágni ebbe, ám hevesen dobogó szívvel rádöbbentem, hogy akár démoni származású valaki, akár nem, az élet tele van kockázattal, és nekem elegem lett már ebből, hogy nem élek - hogy nem próbálkozom."

" - Hát, az igaz, de ugyan már, mi baj lehet? Barátok vagyunk, nem? Mint a démonborsó meg a démonhéja."

" - Hallasz engem? Van valami, amit mindenképpen tudnod kell - mondta Roth, érdes és fojtott hangon, ami mintha nagyon távolról szólt volna, mégis sürgetően. - Szeretlek, Layla. Hallod? Azóta szeretlek, hogy legelőször meghallottam a hangodat, és örökké szeretni foglak. Bármi is történjék. Szeretlek."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Tricia Levenseller: Daughter of the Siren Queen - A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya 2.)

 "Túl hangosan siklik a késem a kalóz torkán a sötétben."

*

Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek. Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs. 

Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik. 

Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… 

Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya. A közönségkedvenc A kalózkirály lánya folytatása. 

Szárnyalj vele!

Igen, igen, végre. Nagyon vártam már ezt a kötetet, és egy cseppet sem csalódtam benne. Imádtam újra visszatérni Alosa és Riden történetéhez. Ízig-vérig kalóz történet, egy kis szirén világgal megspékelve és jó sok kalanddal. Miután befejeztem évekkel ezelőtt az első részt, maradt bennem egy űr, mert azonnal folytatni akartam, de tudtam, hogy várnom kell majd, de azt nem hogy ennyit. Szerintem az elsők között voltam, akik előrendelték a könyvet, viszont legnagyobb bánatomra, nem tudtam egyből elkezdeni, viszont nagyon megérte várni rá, mert nagyon gyorsan befaltam a sorokat.

Alosa és Riden párosa az egyik kedvenc könyves párosom, hihetetlenül szeretem őket és A kalózkirály lánya is az egyik kedvenc duológiám. Ha szeretitek a fantasyt, a kalózok világát és a szirének rejtélyes természetét, akkor ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. Tömény izgalom, verejték, harc, kalandok, mindezt egy pörgős és fordulatokkal tarkított könnyed és olvasmányos regény lapjain keresztül tárja elénk az írónő, aki a mai naptól hivatalosan is felkerült a kedvenc írónőim listájára. Sokan mondják, hogy nehéz második részt írni, de nehéz azt is elérni, hogy jobban szeresse az ember, mint az elsőt, vagy ne adj isten, azt mondja, hogy igen, ilyen egy méltó folytatás, ilyen egy lélegzetelállítóan gyönyörű és kalandos regény, ilyen az, amikor az olvasó szívecskéket lát a szemei előtt gyönyörűségében. Úgy vonzz magához, mint a szirének éneke vagy mint a szomjazót a friss, lédús ivóvíz. Végig azt érezteti veled a kötet, hogy megtaláltad a helyed, és legszívesebben már másnap te is kalóznak állnál és szelnéd a habokat a legénységeddel. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is Alosa legénységéhez tartoznék, és én is részese lettem volna a cselekménynek, én is ugyanúgy éreztem a friss tengeri szellőt, mint ők, s a legmeglepőbb pillanatokban nekem is kikerekedett a szemem, vagy épp elborzadtam. 

Van a kötetben egy cseppnyi borzalom is, nem fogok spoilerezni, de egy bizonyos résznél rendesen leesett az állam, és néhány fejezet erejéig nem is tértem magamhoz. Hihetetlen, hogy mennyire addiktív, és mennyire odaláncol magához a kötet. Nem telt el úgy egy szabad percem, hogy ne arra gondoltam volna, vajon mi lesz a következő csavar, mikor és hogyan fog újra meglepni az írónő és mikor dob bele a nyílt óceánba. Nemcsak a történetvezetése páratlan, hanem az is, ahogy kifejezi önmagát, ahogy egymás után szövi a szálat, és ahogy végig megmarad hű önmagához, és az első kötethez. 

Hatalmas utat tesz meg, ugyanakkor valami újat is mutat. Túlmutat a történeten, és valós problémákra világít rá. Megmutatja a történet mögött rejlő igazságot, és hagy reménykedni bennünket. Ami magát a cselekményt illeti, nem egyszer kapkodtam a fejem és estem kábulatba, hogy te jó ég. Igen, imádtam, egy rossz szavam nincs ellene. Pontosan erre volt szükségem, és minden egyes leütött soron csüngtem. Számomra A szirénkirálynő lánya egy igazi remekmű, amit jóval több embernek kéne elolvasnia, és ami megérdemel minden dicséret. 

Sose akartam kalóz lenni, ugyanakkor most vonz ez az életforma, vonz az, hogy kint legyek a vízen és kalandokba keveredjek. Vonz az adrenalin és az az életérzés, amit a kötet sugároz magából. Ritkán kívánom azt, hogy bárcsak a sorok között élhetnék, de olyan jó lenne Alosa mellett harcolni, kalandokra indulni és csak úgy sodródni az árral és meglátni, hogy mi lesz. A karakterek voltak még számomra igazi kincsek, a cselekmény mellett, hiszen egytől egyig egyediek, különlegesek és hiába olvashatjuk Alosa szemszögéből a kötetet, a többiek jelleme, ereje és rátermettsége is átjött. Imádtam, hogy Alosa mindig mindent megoldott, hogy nem riadt vissza még a leglehetetlenebb pillanatokban sem, és végig megmaradt az a tüzes lány, aki az elején is volt. 

Mellette megkedveltem a mellékkaraktereket is, és nem egyszer törte össze a szívemet az írónő miattuk. Nem egyszer űzött velem kegyetlen tréfát, s nem egyszer hozta rám a szívrohamot, de így volt ez rendjén, hiszen ha másképp alakította volna az eseményeket, lehet hogy nem lett volna ekkora szerelem ez a kötet. Tudom, hogy még csak június van, de azt hiszem már most megtaláltam a hónap olvasmányát. Ez persze nemcsak a kötetnek és Alosának köszönhető, hanem Ridennek is, aki levett a lábamról és hatalmas drukker lettem, ami őt és Alosát illeti. 

Riden kötelező eleme a regénynek, igazi cuki pasi, aki nem adja könnyen magát, aki elvarázsol és aki miatt te is simán beállnál kalóznak. Ha van tökéletes könyves pár, akkor ők azok. Olyan, mintha egymásnak lettek volna teremtve, és az írónő minden lehetőséget ki is aknázott velük kapcsolatban. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, mégpedig azt, hogy vége, hogy el kell engedjem a kezüket és nem lesz több könyvünk. Viszont A szirénkirálynő lánya alatt sok kérdésemre választ is kaptam, már nemcsak Alosa és a Kalózkirály lényeges, hanem a Szirénkirálynő is, s miatta titkokra derül fény, a sziréneket is elérhetőbb közelségbe hozta, és élveztem azokat a részeket, ahol végre a szirének is hangsúlyosabb szerepet kaptak, és megmutatták az erejüket, hogy nemcsak arra képesek, hogy a vízbe csalogassák a férfiakat, és aztán végezzenek velük. Összességében imádtam ezt a kötetet, úgy ahogy van. Nem változtatnék semmin, talán csak annyin, hogy még több Alosa és Riden jelenetet csepegtetnék bele, de nem túl sokat, mert úgy van rendjén a kettejük története, ahogy azt az írónő megírta. A borító most is csodás, talán azért tetszik ennyire, mert habár látszatra nem sok mindent árul el, olvasva a kötetet értelmet nyer, és már tudjuk, hogy miért ez a jelenet lett kiragadva, és miért lett így ábrázolva Alosa. Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, akkor annak nagyon örülök. Ha nem, akkor is csak azt tudom mondani, hogy egy esélyt mindenképp megérdemel, s lehet, hogy pont emiatt az esély miatt avattok majd egy új kedvencet.

" - Képtelen vagyok uralmam alatt tartani a szirént. Szörnyeteg, és pont ezért kell óvatosnak lennünk."

" - És mégis mit képzel, bármit megtehet anélkül, hogy előbb megbeszélné a kapitánnyal? Egyébként meg semmiféle hatással nincs a hangulatomra annak a férfinak a jelenléte! Ne merészelj még egyszer ilyesmire célozni!"

" - Szükségem volt rád - vallom be nagy nehezen. - Nélküled szörnyeteggé változom a víz alatt. De ha te is ott vagy... előhozod az emberi énemet. Te emlékeztetsz arra, ki vagyok valójában. Gyűlölöm, hogy így van, de rájöttem, hogy van benned valami, egyedül benned, senki másban, ami emberré tesz, amikor a szirén énem megpróbál eluralkodni rajtam."

" - A bennem élő szirén elérné, hogy kéjesen nyögj, miközben újra meg újra beléd mélyeszti a kést. Meztelenre vetkőztetne, és addig táncoltatna, amíg csontig kopik a lábad. Miután kiszórakozta magát veled, a holttesteddel táncolna odalent a víz alatt. Szeretnéd, ha ecsetelném, mennyire tetszik neki ez a gondolat? Eszébe jutott már korábban."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

" - Ó, TE JÓSÁGOS... - mormolta Linus Baker, és letörölte a verejtéket a homlokáról. - Ez felettébb szokatlan."

*

Egy ​varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.  

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje. 

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felsővezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy wyvren, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. 

Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek. 

A ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros szerelmi történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire vagyunk foglyai az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

Nagyon jókat hallottam már erről a regényről, emiatt is lettem olyan izgatott, amikor megtudtam, hogy bizony jön magyarul is. Már maga a fülszöveg nagyon érdekesen hangzik és az, hogy LMBTQ+ regényről van szó, még inkább arra ösztönzött, hogy olvassam el. Senkit se riasszon vissza a hype, ami a kötet körül leng, mert megalapozott és félelemre semmi ok. A Ház az égszínkék tengernél egy szerethető, tanulságos mese az életről, az elfogadásról és a másságról.

Már a borító is valami eszméletlenül gyönyörű, kifejező és nagyon jól megmutatja, miről is szól a regény. Teljes mértékben el lett találva, és csak emel a kötet színvonalán. Számomra nem lett 5 csillagos élmény, csak 4,5 de mindjárt rátérek, hogy miért is nem. De először nézzük a cselekményt, ami részletekben gazdag, értéket közvetítő igazi, nagybetűs élmény. Nemcsak különleges, de van benne valami egészen egyedi. Eleinte annyira nem fogott meg, Linus hihetetlenül unalmas volt számomra, be volt fásulva, és élte a maga kis buborék életét, ami semmi izgalmat nem tartogatott a számára, és ez a regényre is rányomta a bélyegét, viszont úgy érzem, hogy egy ilyen kezdés kellett, hiszen valahonnan el kell indulni, az építkezéseken sem egyből betonozunk, hanem megalapozzuk a vázat és csak utána jöhet a többi. Ez a Ház az égszínkék tengernél is így volt. Végig Linus élményeit, véleményét és kalandjait kísérhetjük figyelemmel, de nemcsak ő kap nagyobb hangsúlyt, hanem a szigeten elő gyerekek és a nevelőjük is. Eleinte kicsit olyan volt, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, viszont az a kötet számomra igazi szenvedés volt, ezzel szemben a HAÉT igazi felüdülés, ami megmutatta, hogy lehet érdekfeszítően és érdekes közegben is tálalni a mondandóját. Kaptam egy regényt, ami leás a felszín alá, ami megmutatja, hogy nem fekete és fehér a világ, hanem igenis vannak árnyalatok, hogy mindenkinek megvan a maga története és keresztje, hogy senki sem az, aki előző nap volt, mert minden egyes nap változunk és az élet eseményei által fejlődünk és leszünk egyre jobbak és jobbak. 

Linuson keresztül hatalmas karakterfejlődésen esünk át, általa mi magunk is kimozdulunk a kis buborékunkból és megengedjük a világnak, hogy utat törjön magának. Maga a cselekmény hihetetlenül eseménydús, érdekes, ahol kell titokzatos, de végig körüllengi egy különleges atmoszféra, ami az utolsó oldalakig kitart. Emellett ahol arra van szükség ott elvarázsol és levesz a lábadról. A történet továbbá bűbájos és van benne egy cseppnyi varázs is, amit T. J. Klune humorral fűszerez. 

Kaptunk általa 6 mágikus gyereket, akik igazi egyéniségek, akiket a legtöbben elkönyveltek különcnek és szörnyszülöttnek, de ők ennél jóval többek. Érző-lélegző lények, akik ugyanúgy a társadalom tagjai, s akiket nem kéne amiatt diszkriminálni, amik. Segít a kötet rálelni a helyes útra és megmutatja, mennyire is sokfélék vagyunk, és nem kell félni a szokatlantól. Nem kell szörnyet kiáltani ott, ahol nincs, s nem szabad elfelejteni, hogy maga a világ sem kétféle színből áll, hanem egy egész paletta alkotja, s a legkülönlegesebbek csak nagyon ritkán fordulnak elő. 

Nagyon szerettem a kötetben, hogy lépésről lépésre építette fel a cselekményt, ahol kellett ott a végletekig őszinte és nem fél attól sem, hogy a szemünkre mondja az igazságot és közben végig könnyed és szívet melengető is volt. Nemcsak a karakterek tették igazán különlegessé, hanem az író is. Látszik, hogy szíve-lelke benne van, és próbálta minél egyszerűbben, minél befogadhatóbban tálalni a mondanivalóját, s úgy érzem, hogy ez sikerült is neki. 

Úgy harangozták be ezt a kötetet, hogy LMBTQ+ regény, de szerintem ez a szál nagyon elenyésző, inkább YA fantasy, és el is értünk arra a részre, hogy miért csak 4,5 csillagot kapott tőlem a kötet. A szerelmi szál miatt enyhén szólva is csalódott vagyok, ott volt, de közben mégis hiányzott. Hiányzott az alap, az érzelmek, és sajnos csetlő-botló módon bontakozott ki a lelki szemeink előtt, holott felnőtt férfiakról van szó, nem pedig 20 éves kisfiúkról. Emiatt kicsit pipa vagyok, mert amúgy sok mindent ki lehetett volna hozni ebből a szálból. 

Viszont ezt ellensúlyozva T. J. Klune hatalmas hangsúlyt helyez a másságra, a különbözőségre és a normától való eltérésre. A gyerekek jelenléte megmelengette a szívemet és szinte egytől-egyig nagy kedvenceim is lettek. Lucy hatalmas forma, akihez nagyon passzol a fekete humor, és aki igazi kuriózuma a kötetnek. Aztán ott van Talia, aki már az első találkozás alkalmával megnevetettet, és tudtam, hogy imádni fogom. Sal eleinte visszahúzódó, de valójában egy megtört, kedves lélek, akinek szüksége van a szeretetre és arra, hogy bízni tudjon az emberekben. Chauncey is kedves lett számomra, mert habár nem tehet arról, ami, mégis sikerült megmaradnia olyannak, amilyen és nem hagyta, hogy az általánosítás rossz irányba vigye a személyiségét. Összességében egy nagyon szép és tanulságos történetet kaptam, tele szerethető karakterekkel, egy remek cselekménnyel és egy tükörrel, ami megmutatja milyen is a világ, s arra is rávilágít, hogy merj más lenni, ne hagyd, hogy mások elnyomjanak és megszabják azt, ki is lehetsz te. Legyél egyedi és ne félj változtatni, ha épp arra van szükséged.

" - Mr. Baker, hozhatok innivalót? - kérdezte Lucy kedvesen. - Gyümölcslét esetleg? Teát? - Kicsit közelebb hajolt, és mély hangon folytatta: - Egy olyan csecsemő vérét, aki temetőben született, telihold idején?"

" - Nem szabad megölnöm őket, mert olyat csak a sorozatgyilkosok csinálnak, és ha már meghaltak, nem játszhatok a maradványaikkal, mert büdös leszek."

" - Maga olyan drága alak, Linus - felelte aztán. - Van egy kérge, ami kőkemény, bár repedezett. És ha sikerül egy kicsit mélyebbre ásni, akkor kiderül, hogy a felszín alatt tele van élettel. Ami így együtt elég rejtélyes..."

" - Az ember néha csak akkor veszi észre, hogy mi van a birtokában, amikor az valamiért eltűnik. És szót kellett emelnem értetek. Hogy azok, akik messze vannak innen, megtudják, hogy kik vagytok."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)