Tricia Levenseller: Daughter of the Siren Queen - A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya 2.)

 "Túl hangosan siklik a késem a kalóz torkán a sötétben."

*

Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek. Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs. 

Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik. 

Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… 

Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya. A közönségkedvenc A kalózkirály lánya folytatása. 

Szárnyalj vele!

Igen, igen, végre. Nagyon vártam már ezt a kötetet, és egy cseppet sem csalódtam benne. Imádtam újra visszatérni Alosa és Riden történetéhez. Ízig-vérig kalóz történet, egy kis szirén világgal megspékelve és jó sok kalanddal. Miután befejeztem évekkel ezelőtt az első részt, maradt bennem egy űr, mert azonnal folytatni akartam, de tudtam, hogy várnom kell majd, de azt nem hogy ennyit. Szerintem az elsők között voltam, akik előrendelték a könyvet, viszont legnagyobb bánatomra, nem tudtam egyből elkezdeni, viszont nagyon megérte várni rá, mert nagyon gyorsan befaltam a sorokat.

Alosa és Riden párosa az egyik kedvenc könyves párosom, hihetetlenül szeretem őket és A kalózkirály lánya is az egyik kedvenc duológiám. Ha szeretitek a fantasyt, a kalózok világát és a szirének rejtélyes természetét, akkor ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. Tömény izgalom, verejték, harc, kalandok, mindezt egy pörgős és fordulatokkal tarkított könnyed és olvasmányos regény lapjain keresztül tárja elénk az írónő, aki a mai naptól hivatalosan is felkerült a kedvenc írónőim listájára. Sokan mondják, hogy nehéz második részt írni, de nehéz azt is elérni, hogy jobban szeresse az ember, mint az elsőt, vagy ne adj isten, azt mondja, hogy igen, ilyen egy méltó folytatás, ilyen egy lélegzetelállítóan gyönyörű és kalandos regény, ilyen az, amikor az olvasó szívecskéket lát a szemei előtt gyönyörűségében. Úgy vonzz magához, mint a szirének éneke vagy mint a szomjazót a friss, lédús ivóvíz. Végig azt érezteti veled a kötet, hogy megtaláltad a helyed, és legszívesebben már másnap te is kalóznak állnál és szelnéd a habokat a legénységeddel. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is Alosa legénységéhez tartoznék, és én is részese lettem volna a cselekménynek, én is ugyanúgy éreztem a friss tengeri szellőt, mint ők, s a legmeglepőbb pillanatokban nekem is kikerekedett a szemem, vagy épp elborzadtam. 

Van a kötetben egy cseppnyi borzalom is, nem fogok spoilerezni, de egy bizonyos résznél rendesen leesett az állam, és néhány fejezet erejéig nem is tértem magamhoz. Hihetetlen, hogy mennyire addiktív, és mennyire odaláncol magához a kötet. Nem telt el úgy egy szabad percem, hogy ne arra gondoltam volna, vajon mi lesz a következő csavar, mikor és hogyan fog újra meglepni az írónő és mikor dob bele a nyílt óceánba. Nemcsak a történetvezetése páratlan, hanem az is, ahogy kifejezi önmagát, ahogy egymás után szövi a szálat, és ahogy végig megmarad hű önmagához, és az első kötethez. 

Hatalmas utat tesz meg, ugyanakkor valami újat is mutat. Túlmutat a történeten, és valós problémákra világít rá. Megmutatja a történet mögött rejlő igazságot, és hagy reménykedni bennünket. Ami magát a cselekményt illeti, nem egyszer kapkodtam a fejem és estem kábulatba, hogy te jó ég. Igen, imádtam, egy rossz szavam nincs ellene. Pontosan erre volt szükségem, és minden egyes leütött soron csüngtem. Számomra A szirénkirálynő lánya egy igazi remekmű, amit jóval több embernek kéne elolvasnia, és ami megérdemel minden dicséret. 

Sose akartam kalóz lenni, ugyanakkor most vonz ez az életforma, vonz az, hogy kint legyek a vízen és kalandokba keveredjek. Vonz az adrenalin és az az életérzés, amit a kötet sugároz magából. Ritkán kívánom azt, hogy bárcsak a sorok között élhetnék, de olyan jó lenne Alosa mellett harcolni, kalandokra indulni és csak úgy sodródni az árral és meglátni, hogy mi lesz. A karakterek voltak még számomra igazi kincsek, a cselekmény mellett, hiszen egytől egyig egyediek, különlegesek és hiába olvashatjuk Alosa szemszögéből a kötetet, a többiek jelleme, ereje és rátermettsége is átjött. Imádtam, hogy Alosa mindig mindent megoldott, hogy nem riadt vissza még a leglehetetlenebb pillanatokban sem, és végig megmaradt az a tüzes lány, aki az elején is volt. 

Mellette megkedveltem a mellékkaraktereket is, és nem egyszer törte össze a szívemet az írónő miattuk. Nem egyszer űzött velem kegyetlen tréfát, s nem egyszer hozta rám a szívrohamot, de így volt ez rendjén, hiszen ha másképp alakította volna az eseményeket, lehet hogy nem lett volna ekkora szerelem ez a kötet. Tudom, hogy még csak június van, de azt hiszem már most megtaláltam a hónap olvasmányát. Ez persze nemcsak a kötetnek és Alosának köszönhető, hanem Ridennek is, aki levett a lábamról és hatalmas drukker lettem, ami őt és Alosát illeti. 

Riden kötelező eleme a regénynek, igazi cuki pasi, aki nem adja könnyen magát, aki elvarázsol és aki miatt te is simán beállnál kalóznak. Ha van tökéletes könyves pár, akkor ők azok. Olyan, mintha egymásnak lettek volna teremtve, és az írónő minden lehetőséget ki is aknázott velük kapcsolatban. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, mégpedig azt, hogy vége, hogy el kell engedjem a kezüket és nem lesz több könyvünk. Viszont A szirénkirálynő lánya alatt sok kérdésemre választ is kaptam, már nemcsak Alosa és a Kalózkirály lényeges, hanem a Szirénkirálynő is, s miatta titkokra derül fény, a sziréneket is elérhetőbb közelségbe hozta, és élveztem azokat a részeket, ahol végre a szirének is hangsúlyosabb szerepet kaptak, és megmutatták az erejüket, hogy nemcsak arra képesek, hogy a vízbe csalogassák a férfiakat, és aztán végezzenek velük. Összességében imádtam ezt a kötetet, úgy ahogy van. Nem változtatnék semmin, talán csak annyin, hogy még több Alosa és Riden jelenetet csepegtetnék bele, de nem túl sokat, mert úgy van rendjén a kettejük története, ahogy azt az írónő megírta. A borító most is csodás, talán azért tetszik ennyire, mert habár látszatra nem sok mindent árul el, olvasva a kötetet értelmet nyer, és már tudjuk, hogy miért ez a jelenet lett kiragadva, és miért lett így ábrázolva Alosa. Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, akkor annak nagyon örülök. Ha nem, akkor is csak azt tudom mondani, hogy egy esélyt mindenképp megérdemel, s lehet, hogy pont emiatt az esély miatt avattok majd egy új kedvencet.

" - Képtelen vagyok uralmam alatt tartani a szirént. Szörnyeteg, és pont ezért kell óvatosnak lennünk."

" - És mégis mit képzel, bármit megtehet anélkül, hogy előbb megbeszélné a kapitánnyal? Egyébként meg semmiféle hatással nincs a hangulatomra annak a férfinak a jelenléte! Ne merészelj még egyszer ilyesmire célozni!"

" - Szükségem volt rád - vallom be nagy nehezen. - Nélküled szörnyeteggé változom a víz alatt. De ha te is ott vagy... előhozod az emberi énemet. Te emlékeztetsz arra, ki vagyok valójában. Gyűlölöm, hogy így van, de rájöttem, hogy van benned valami, egyedül benned, senki másban, ami emberré tesz, amikor a szirén énem megpróbál eluralkodni rajtam."

" - A bennem élő szirén elérné, hogy kéjesen nyögj, miközben újra meg újra beléd mélyeszti a kést. Meztelenre vetkőztetne, és addig táncoltatna, amíg csontig kopik a lábad. Miután kiszórakozta magát veled, a holttesteddel táncolna odalent a víz alatt. Szeretnéd, ha ecsetelném, mennyire tetszik neki ez a gondolat? Eszébe jutott már korábban."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)