Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (Athéné Klub 1.)

"Mary Jekyll az anyja koporsójára meredt."

*

Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. 

Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek. 

A magyar születésű, de Amerikában felnőtt Theodora Goss trilógiájának első része letehetetlenül izgalmas, ám nemcsak kalandokban, de emlékezetes szereplőkben, humorban és egyéb rabul ejtő elemekben is gazdag történet, mely 2018-ban megkapta a legjobb első regénynek járó Locus-díjat, és jelölték a Nebula- és World Fantasy-díjakra is.

A kötet először a csodaszép borítójával hívta fel magára a figyelmemet, aztán megtudtam, hogy Frankenstein retelling és tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell. Imádok mindent, ami retelling, legyen az mesefeldolgozás, vagy éppen horror történet átírása. Emiatt nagyon izgatott lettem a kötettel kapcsolatban, és alig vártam, hogy a kezeim közé kaparinthassam.

Jóval több mindent kaptam a történttől, mint amire számítottam. Eleinte kicsit fura volt az egész cselekmény, ugráltak a szálak, a kis közbeékelések rendesen összezavartak, de már az első oldaltól azt éreztem, hogy nehezen fogom tudni majd letenni, és így is lett. Ahogy egyre jobban haladtam előre a sztoriban úgy állt össze lassan a kép is, úgy nyert értelmet a kötet felépítése, és úgy lett egyre izgalmasabb maga a történet is. Éteri erővel vonzott magához és minden egyes fejezettel csak még többet és többet akartam tudni. Tetszett ez az egész nyomozós, szörnyes, titokzatos szál, ami egyszerre volt hátborzongató és figyelemfelkeltő is. Nagyon tetszett, hogy nem egy szokványos regénnyel van dolgunk, hanem egy kicsit sötétebb árnyalatú, baljósabb kötettel, ami nem riad vissza attól sem, hogy különös legyen és megmutassa az egyediségét. Alapvetően nem egy hosszú regény, viszont annyira aprólékos, és annyira információgazdag, hogy észre sem veszi az ember, és már az utolsó fejezetek egyikét olvassa. A kötet egy misztikus krimi Angliai helyszínnel, és egy nyomozással a középpontban. 

A krimik nem a kedvenceim, igen ritkán olvasok is ilyen regényeket, de Az alkimista lányának különleges esete megszerettette velem, nemcsak azért, mert Frankenstein történetét facsarta ki, és helyezte egy teljesen új megközelítésbe, hanem azért is, mert ezzel együtt Sherlock Holmes is előtérbe került, és ez a páros ugyancsak megfűszerezte a kötet hangulatát.  Eddig nem olvastam Sherlock Holmes kötetet, de azt hiszem, hogy ez hamarosan változni fog ennek a regénynek a hatására. 

Felettébb élveztem olvasni ez a kicsit sötétebb, gyilkosságokkal tűzdelt regényt, ahol minden egyes oldalon ért valamilyen meglepetés, és sosem tudhattam, hogy mi lesz legközelebb. Az is felettébb tetszett, ahogy a tudományt és az orvoslást bevezette és, ahogy az evolúció törvényeit állította a feje tetejére, és megmutatta, hogy tényleg csak a képzelet szab határt.  S habár az alap Frankenstein története, úgy érzem, hogy ennél jóval többet hozott ki a kötetből az írónő. 

Adott egy olyan elsöprően egyedi kezdő kötetet, ami megfogja az olvasókat és arra ösztönzi őket, hogy egy borús délutánon, a kandalló melege mellett belevessék magukat a cselekmény közepébe. Maguk a karakterek egytől egyig különlegesek, s habár még mindig nem teljesen világos előttem, hogy ki kicsoda, elég sokszor belezavarodtam, így is élvezhető és kalandos a lányok története. Látszólag Mary Jekyll a főszereplő, de amint egyre több lap kerül a hátunk mögé, rá kell jönnünk, hogy nem. Jóval többről szól ez a kötet mint Mary Jekyll. 

Habár ő indítja el a cselekményt, nem ő az, aki mozgatja a szálakat, s aki miatt haladunk előre a cselekményben. Ott van Diana, aki eleinte fura, de aztán egyre inkább kiütközik az igazi természete, és nehéz elfelejteni, hogy csak 14 éves. Aztán Justine-ról, Beatrice-ról és Catherine-ről sem szabad megfeledkezni, hiszen ők is sokat adnak a kötethez, s nem egyszer okoznak meglepetést. Különlegesek, ugyanakkor veszélyesek is, és pont emiatt lesznek kedvelhetőek, és emiatt érzi azt az ember, hogy még többet akar tudni róluk. Mégis felkavaró jelenségek, akik a hátukon hordják a regényt és nem hagyják, hogy egy percre is másra figyeljünk. 

 

Mellettük a gyilkosság mozgatja a szálakat, ez viszi előre a cselekményt, s emiatt a jelenség miatt lesz egyre komorabb a kötet, s habár mindvégig az orrunk előtt van a válasz, mégsem jövünk rá, mert a karakterek elterelnek minket és a saját kis monológjukkal szórakoztatnak. Amellett, hogy különleges, a Sherlock Holmes szál nagyon jót tesz a regénynek. Imádtam olvasni, ahogy egyre inkább belemerülünk a nyomozásba, az erkölcsi kérdésekbe és abba, hogy mit is jelent élni, hogy milyen volt nőnek lenni a viktoriánus Angliában, s milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Kaptam egy fergeteges történetet, egy igazán tehetséges írónő tollából, aki már ezzel a regényével meggyőzött, és már most akarom a folytatást olvasni. Amellett, hogy sötét a kötet hangulata, ahol arra van szükség ott egészen bájos, lehengerlő, humoros vagy éppen kalandos. Kalandban és veszélyben nem szűkölködik, s ha úgy hozza a helyzet, akkor ezt a kettősséget tökéletesen ötvözi is. Ami nagyon tetszett, a karakterek mellett az a narratíva, ne kövezzetek meg, de még most sem világos, hogy ki is az, aki elmeséli a történetet, mert úgy ugrálunk, hogy az már követhetetlen, mégis a kis közbeszólásokkal teljes egészet alkot. Összességében nagyon szerettem, tetszett ez az egészen egyedi hangulat, amit áraszt magából a kötet, és remélem, hogy hamarosan a többi részt is olvashatjuk, hiszen ez még csak a kezdet volt, és temérdek bűnügy vár még a lányokra.

" - Jöjjenek be, gyorsan! Jöjjenek! - biztatta őket Mrs. Poole. - A szegény Miss Frankestein megölt egy embert!"

" - Nehezen tudom elhinni... - szólt közbe Watson. - Hogyan lehet emberi értelmet ültetni egy állatba?"

" - Prendick szánalmas teremtményeit meg tudják ölni. Mindet megölhetik. De még akkor is meg kell küzdeniük velem! És te, Justine! Értsd már meg, hogy téged nekem alkottak. Mindörökre az enyém vagy! Inkább a saját kezemmel öllek meg, semhogy nélkülem élj!"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)