T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

" - Ó, TE JÓSÁGOS... - mormolta Linus Baker, és letörölte a verejtéket a homlokáról. - Ez felettébb szokatlan."

*

Egy ​varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.  

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje. 

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felsővezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy wyvren, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. 

Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek. 

A ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros szerelmi történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire vagyunk foglyai az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

Nagyon jókat hallottam már erről a regényről, emiatt is lettem olyan izgatott, amikor megtudtam, hogy bizony jön magyarul is. Már maga a fülszöveg nagyon érdekesen hangzik és az, hogy LMBTQ+ regényről van szó, még inkább arra ösztönzött, hogy olvassam el. Senkit se riasszon vissza a hype, ami a kötet körül leng, mert megalapozott és félelemre semmi ok. A Ház az égszínkék tengernél egy szerethető, tanulságos mese az életről, az elfogadásról és a másságról.

Már a borító is valami eszméletlenül gyönyörű, kifejező és nagyon jól megmutatja, miről is szól a regény. Teljes mértékben el lett találva, és csak emel a kötet színvonalán. Számomra nem lett 5 csillagos élmény, csak 4,5 de mindjárt rátérek, hogy miért is nem. De először nézzük a cselekményt, ami részletekben gazdag, értéket közvetítő igazi, nagybetűs élmény. Nemcsak különleges, de van benne valami egészen egyedi. Eleinte annyira nem fogott meg, Linus hihetetlenül unalmas volt számomra, be volt fásulva, és élte a maga kis buborék életét, ami semmi izgalmat nem tartogatott a számára, és ez a regényre is rányomta a bélyegét, viszont úgy érzem, hogy egy ilyen kezdés kellett, hiszen valahonnan el kell indulni, az építkezéseken sem egyből betonozunk, hanem megalapozzuk a vázat és csak utána jöhet a többi. Ez a Ház az égszínkék tengernél is így volt. Végig Linus élményeit, véleményét és kalandjait kísérhetjük figyelemmel, de nemcsak ő kap nagyobb hangsúlyt, hanem a szigeten elő gyerekek és a nevelőjük is. Eleinte kicsit olyan volt, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, viszont az a kötet számomra igazi szenvedés volt, ezzel szemben a HAÉT igazi felüdülés, ami megmutatta, hogy lehet érdekfeszítően és érdekes közegben is tálalni a mondandóját. Kaptam egy regényt, ami leás a felszín alá, ami megmutatja, hogy nem fekete és fehér a világ, hanem igenis vannak árnyalatok, hogy mindenkinek megvan a maga története és keresztje, hogy senki sem az, aki előző nap volt, mert minden egyes nap változunk és az élet eseményei által fejlődünk és leszünk egyre jobbak és jobbak. 

Linuson keresztül hatalmas karakterfejlődésen esünk át, általa mi magunk is kimozdulunk a kis buborékunkból és megengedjük a világnak, hogy utat törjön magának. Maga a cselekmény hihetetlenül eseménydús, érdekes, ahol kell titokzatos, de végig körüllengi egy különleges atmoszféra, ami az utolsó oldalakig kitart. Emellett ahol arra van szükség ott elvarázsol és levesz a lábadról. A történet továbbá bűbájos és van benne egy cseppnyi varázs is, amit T. J. Klune humorral fűszerez. 

Kaptunk általa 6 mágikus gyereket, akik igazi egyéniségek, akiket a legtöbben elkönyveltek különcnek és szörnyszülöttnek, de ők ennél jóval többek. Érző-lélegző lények, akik ugyanúgy a társadalom tagjai, s akiket nem kéne amiatt diszkriminálni, amik. Segít a kötet rálelni a helyes útra és megmutatja, mennyire is sokfélék vagyunk, és nem kell félni a szokatlantól. Nem kell szörnyet kiáltani ott, ahol nincs, s nem szabad elfelejteni, hogy maga a világ sem kétféle színből áll, hanem egy egész paletta alkotja, s a legkülönlegesebbek csak nagyon ritkán fordulnak elő. 

Nagyon szerettem a kötetben, hogy lépésről lépésre építette fel a cselekményt, ahol kellett ott a végletekig őszinte és nem fél attól sem, hogy a szemünkre mondja az igazságot és közben végig könnyed és szívet melengető is volt. Nemcsak a karakterek tették igazán különlegessé, hanem az író is. Látszik, hogy szíve-lelke benne van, és próbálta minél egyszerűbben, minél befogadhatóbban tálalni a mondanivalóját, s úgy érzem, hogy ez sikerült is neki. 

Úgy harangozták be ezt a kötetet, hogy LMBTQ+ regény, de szerintem ez a szál nagyon elenyésző, inkább YA fantasy, és el is értünk arra a részre, hogy miért csak 4,5 csillagot kapott tőlem a kötet. A szerelmi szál miatt enyhén szólva is csalódott vagyok, ott volt, de közben mégis hiányzott. Hiányzott az alap, az érzelmek, és sajnos csetlő-botló módon bontakozott ki a lelki szemeink előtt, holott felnőtt férfiakról van szó, nem pedig 20 éves kisfiúkról. Emiatt kicsit pipa vagyok, mert amúgy sok mindent ki lehetett volna hozni ebből a szálból. 

Viszont ezt ellensúlyozva T. J. Klune hatalmas hangsúlyt helyez a másságra, a különbözőségre és a normától való eltérésre. A gyerekek jelenléte megmelengette a szívemet és szinte egytől-egyig nagy kedvenceim is lettek. Lucy hatalmas forma, akihez nagyon passzol a fekete humor, és aki igazi kuriózuma a kötetnek. Aztán ott van Talia, aki már az első találkozás alkalmával megnevetettet, és tudtam, hogy imádni fogom. Sal eleinte visszahúzódó, de valójában egy megtört, kedves lélek, akinek szüksége van a szeretetre és arra, hogy bízni tudjon az emberekben. Chauncey is kedves lett számomra, mert habár nem tehet arról, ami, mégis sikerült megmaradnia olyannak, amilyen és nem hagyta, hogy az általánosítás rossz irányba vigye a személyiségét. Összességében egy nagyon szép és tanulságos történetet kaptam, tele szerethető karakterekkel, egy remek cselekménnyel és egy tükörrel, ami megmutatja milyen is a világ, s arra is rávilágít, hogy merj más lenni, ne hagyd, hogy mások elnyomjanak és megszabják azt, ki is lehetsz te. Legyél egyedi és ne félj változtatni, ha épp arra van szükséged.

" - Mr. Baker, hozhatok innivalót? - kérdezte Lucy kedvesen. - Gyümölcslét esetleg? Teát? - Kicsit közelebb hajolt, és mély hangon folytatta: - Egy olyan csecsemő vérét, aki temetőben született, telihold idején?"

" - Nem szabad megölnöm őket, mert olyat csak a sorozatgyilkosok csinálnak, és ha már meghaltak, nem játszhatok a maradványaikkal, mert büdös leszek."

" - Maga olyan drága alak, Linus - felelte aztán. - Van egy kérge, ami kőkemény, bár repedezett. És ha sikerül egy kicsit mélyebbre ásni, akkor kiderül, hogy a felszín alatt tele van élettel. Ami így együtt elég rejtélyes..."

" - Az ember néha csak akkor veszi észre, hogy mi van a birtokában, amikor az valamiért eltűnik. És szót kellett emelnem értetek. Hogy azok, akik messze vannak innen, megtudják, hogy kik vagytok."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)