José Antonio Cotrina: Samhein aratása (Vörös Hold-ciklus 1.)

"Nyugtalanság honolt a városban."

*

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában! Üdvözlünk a halál kapujában! 

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa. De még nincs mindennek vége. 

Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. 

Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. 

Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

Először a kötet fülszövege és a borító hívta fel magára a figyelmemet, és úgy éreztem, hogy ezt nekem olvasnom kell, mert valami egészen különlegesen utazásban lesz részem. Ez félig-meddig így is volt, viszont a kötet elejével nagyon megszenvedtem, többször kellett belekezdjek, mert egyszerűen nem kaptam el a fonalat, és nem éreztem azt, hogy akkor én ezt most 2 nap alatt bedarálom. Az első nekifutás után, másodjára már könnyebben haladtam vele, viszont még így sem éreztem azt, hogy magához láncolna a kötet. Valami hiányzott nekem belőle, és nagyon nehezen tudtam csak figyelni a szövegre, holott maga a történet nagyon érdekes, és van benne fantázia, mégis... De azt el tudom mondani, hogy megérte szenvedni vele az elején, hiszen a végére már egészen belelendültem az olvasásba.

Ami nagyon tetszett a kötetben az az, hogy nagyon jó volt az alapja, a világ kidolgozása is a helyén volt, érdekesek voltak a karakterek, és nem az a tucat, ami minden klisés fantasy sztoriba beleillik. És igen, ezek mind jók voltak, szépen ki is dolgozta őket az író, de a fordítás nekem túl száraz volt, és nem éreztette azt, hogy igen, olvass, olvass és olvass. De ha ettől elvonatkoztatok, akkor maga a cselekmény izgalmas, akciódús, néhol már-már hihetetlen, de nagyon különleges a maga nemében. 

Rocavarancolia nem evilági légköre lengi körül a kötetet, s a cselekmény is e köré a világ köré épül fel. Az biztos, hogy az első kötet alatt leginkább az alapcselekmény megismerése, és az információk befogadása az elsődleges, de emellett fontos hangsúlyt kapnak a karakterek is, azaz a 12 különleges képességgel rendelkező gyerek, akik valamilyen oknál fogva különlegesek, de az első kötetben még nem derül ki, hogy miért is.

A kötet olvasása közben bennem is felmerült, hogy vajon, ha megjelennének a szobámban a küldöttek én aláírnám e a "szerződést", és elmennék e egy másik birodalomba, csak azért, mert az mondták, hogy különleges vagyok. Valószínűleg nem, de azokat is megértem, akik egyből megragadnák a lehetőséget, és mennének. Emellett a kötet nagy hangsúlyt fektet az alaphelyzet megismerésére, a fiatalok berendezkedésére, és arra, hogy egy kicsit többet tudjunk meg a rejtélyes és rémálmokkal átszőtt Rocavarancoliáról. 

Ez volt az első spanyol dark fantasym, de a végére elmondhatom, hogy nem az utolsó, mert habár nem vett le teljesen a lábamról, azért szerettem, és érdekes volt olvasni. Elvileg YA fantasy, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek lenne türelme kivárni azt, hogy végre történjen valami és ne csak az alapot ismerjük meg, hanem legyen benne valami akció is, ami miatt ez a Vörös Hold-ciklus első része. Nyitókötetként megállja teljességgel a helyét, viszont, ha nem tudnám, hogy a további kötetek azért ennél eseménydúsabbak, akkor nem biztos, hogy levenném a polcról.

"Azok a legborzalmasabb szörnyetegek, akik nem tűnnek annak."

"Mindenszentek estéje volt, október utolsó éjszakája, és hatalmas telihold úszott sápadtan és magasan az égen."

"Gyászos sikolyt hallatott, az ég pedig megtelt szárnyakkal. Sötét és elnyűtt szárnyakkal, melyek a legkisebb zaj nélkül szántották az eget. Szörnyszülöttek végtelen sora jelent meg a semmiből, áthatoltak a felhőkön, és átvették az uralmat a falu felett. A házak tetejére telepedtek, az utcai lámpák íveibe, a fák koronájába. Hatalmas, rongyszárnyú hollók voltak. Szemgödrükben lángoló golyók és gombok táncoltak. Lábuk drótból készült, csőrük cipőtalp volt, az őket borító tollakat pedig fekete papírból vágták ki."

"Azt mondom, amit látok. Sosem megyek túl azon, ég és pokol mentsen meg a képzelőerőtől!"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)