Christina Henry: Piros

"A fickó a tűz túloldaláról egy futó pillantással végignézett Piroson, a piros kapucnija alól kikandikáló csigákba göndörödő borzas hajától egészen a földön, mellette heverő kis fejszéig."

*

Az ​örök klasszikus, „Piroska és a farkas” meséjének posztapokaliptikus időkben élő hőse nem is olyan védtelen, mint amilyennek látszik. 

Felütötte a fejét a Járvány, amely megtizedelte a lakosságot, a túlélők pedig karanténtáborokba kényszerültek, ahol arat a halál, a romlás és a betegség. Egy fiatal lány egyedül próbál elmenekülni, és életben maradni egy olyan világban, amely semmiben sem hasonlít ahhoz a másikhoz, amelyben felnőtt, amely tökéletesen biztonságos, normális és unalmas volt… egészen három hónappal ezelőttig. 

A piros kabátos lánynak nincs más lehetősége, mint átvágni az erdőn a nagymama házához, ám senki sincs biztonságban egyedül a rengetegben. Éjszaka előjönnek rejtekhelyükről a ragadozók: farkasok, kojotok, kígyók, mindenféle teremtmények. Vannak azonban a vadállatoknál is fenyegetőbb veszedelmek. Férfiak sötét vágyakkal és gonosz szándékokkal. Egyenruhások, bizalmas információk, halálos titkok és könyörtelen parancsok hordozói. És néha, nagy ritkán, jön egy mindezeknél is rosszabb valami…

Ha meghallom azt a két szót, hogy Piroska és apokalipszis, akkor biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb el fogom olvasni, hogy miről is szól a kötet. A Piros fülszövege sok jót tartogat, és már első olvasásra is felkeltette a figyelmemet, s ha ehhez hozzáadjuk a csoda borítót is, akkor már borítékolható volt, hogy amint lehet belevetem magam a történetbe. Amióta megtudtam, hogy jön magyarul, azóta tűkön ülve vártam a megjelenését, és azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam, sőt... Nagyon meglepett a kötet, jó értelemben.

Christina Henry munkássága újdonság számomra, viszont a retelling történetekért nagyon odáig vagyok. Imádok ezekbe a mesés újragondolásokban elmerülni, és meglátni azt a pluszt, amit az írónő beletett. Első körben, amit tudni kell a Pirosról az az, hogy egy posztapokaliptikus, járvány sújtotta világban játszódik. Eléggé kísérteties a hasonlóság, még úgy is, hogy eredetileg 2019-ben jelent meg a kötet a boltok polcain. Sokszor volt déja vu érzésem, és emiatt ütött akkorát a regény. Valóságosnak éreztem egyes részeit, tudtam hova és mihez kötni, s emiatt más is volt olvasni. Jobb vagy rosszabb? Azt döntse el mindenki maga, de arra készüljetek fel, hogy sokkol, meglep és ledönt a lábadról a történet. A maga 258 oldalával nem egy hosszú olvasmány, viszont velős gondolatokat rejt el az írónő a sorok között, végig nagyon izgalmas, és nem fél az erőszaktól, vagy épp a véres jelenetektől sem. Maga a kötet alaphelyzete a következő. Adott egy vírus, ami leteríti az emberiséget, és aki elkapja az néhány napon belül meghal, elviszi a kór. De valóban csak ennyi lenne? Ahogy haladunk előre mindenre fény derül, és garantáltan meglepetést fog okozni a történet további része. 

A kötetünk főszereplője Piros, egy igazán talpraesett lány, akinek mindenre kész terve van, aki baromira akaratos és makacs, de emellett okos, ügyes és minden helyzetből megtalálja a kivezető utat. Egy olyan hősnőt kapunk általa, aki egy igazi harcos, aki sosem adja fel, s aki mindent megtesz azért, hogy elérje a célját és, mint az eredeti, klasszikus mesében is, megtalálja a nagyija házát. 

Amikor megtudtam, hogy retelling nem éppen ilyen kontextusban gondoltam rá. Leginkább a farkasos rész jelenik meg képletesen, és nem feltétlen asszociál rá egyből az ember, így kb. a kötet háromnegyedéig vártam, hogy oké, de mikor jelenik meg a gonosz és éhes farkas? Nem lövöm le a poént, de arra számítsatok, hogy ez nem az a tipikus Piroska és a farkas retelling, mint amire számít az ember. 

Velős gondolatokat rejt el a sorok között, és minden egyes oldallal egyre többet és többet nyújt. Tartalmilag nagyon erős, jól érződik az írónő egyedi hangja és gondolkodásmódja, az a nézet, ami által éli a mindennapjait, és igazán szókimondó, néhol szomorú, de annál inkább erősebb történetet ismerhettem meg általa. A fejezetekben az különösen tetszett, hogy nemcsak a jelenre, hanem a múltra is koncentrál, s amikor arra van szükség, akkor mesél, és a legváratlanabb pillanatokban ránt minket vissza a jelenbe. 

Szerettem olvasni, a sötétebb világnézetével, és borús gondolataival igazán kalandos, meglepő és szerethető kötetet kaptam. Egyetlen egy dolog volt, ami nem tetszett, az pedig az, hogy nagyon gyorsan kiolvastam, és a vége számomra nem az igazi, túlságosan rám van hagyva, hogy én hogy képzelem el a befejezést, és ha figyelembe veszem az eredeti alapot, akkor szükség lenne egy második részre is, hiszen igazi válaszokat nem kapunk a világra és a továbbiakra nézve. 

De mindezek mellett úgy érzem, hogy nagyon is megérte kézbe venni és elmerülni a cselekményben, mert a Piros egy olyan kötet, ami gondolkodóba ejt, és tanít is. Olvassátok és szeressétek, mert ahogy Pirosnak szüksége van a nagyijára, úgy lehet, hogy neked is szükséged lenne erre a történetre. Összességében nagyon szerettem, és a karakterfejlődés mellett az apokaliptikus világ felépítése is nagyon sokat ad az élményhez. Maga a világ információkban gazdag, de ahol kell rejtélyes, jól felépített, és ha véletlen beköszönne az apokalipszis, szeretném, ha Piros mellettem lenne, mert vele tuti túlélném, és nem válnék az enyészetté. Ha egy vakmerő, de annál inkább meglepetésekben gazdag kötetet keresel, és nem baj, ha nincs benne szerelmi szál, és még véletlenül szereted is a Piroska és a farkast, akkor ajánlom neked ezt a járvány utáni, keressük meg a nagyit regényt tele kalanddal és az emberi természet igazi arcával. Nemcsak a világra világít rá az írónő, hanem azt is megmutatja, hogy hogyan is képesek egyesek kifordulni önmagukból, és feladni azt a kis emberséget is, ami még bennük van.

" - Azt hiszed, azok a gyökerek be akarnak kergetni minket az erdőbe? - horkant fel Adam. - A könnyű zsákmány reményében jöttünk ide. Nem fogják otthagyni az autót azért, hogy minket üldözzenek."

"Piros azt az egyet megtanulta a könyvekből és a filmekből, amiket éveken át olvasott és nézett, hogy az emberek minden járványnál, zombinál, ufónál vagy arcevő szörnynél sokkal félelmetesebbek."

"Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok hogy megtévesszen a maszkod. Tudom hogy mi vagy."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Shey Stahl: Revel

"Nem titok, hogy egy rohadt nagy sárkány van a hátamra varrva. Az igazat megvallva, erről a tetkóról beszélnek a legtöbbet a zeneiparban."

*

Nagyot zuhant, és ezúttal nem tudtam elkapni. Mindenki ismeri Revel Slade nevét. Ismerik annyira, hogy féljenek tőle. Nem merészkednek közel hozzá, hiszen a srác a pokol tüzének parancsolója, aki hamuvá éget mindenkit, és még élvezi is a lángok játékát. A gondolataimban is ott kísért. 

Akkor mégis miért utazom el vele? Mert nem vagyok normális. Ez az oka. 

Én, Taylan Ash, a pophercegnő, beleszerettem a rockkirályba. Magába az ördögbe. Gyerekkorodban tündérmeséken nősz fel, amik szerint vár rád valahol a Szőke Herceg; de elfelejtik megemlíteni a gonoszt – a rejtőző szörnyeteget. 

Nem figyelmeztetnek, hogy a csábos szem és az a dohányfüstös tüdő álcája mögött mi rejtőzik. Elvakított a szenvedély, így nem láttam, mi történik, amíg már nem volt visszaút. 

Amikor kikerültem a bűvköréből, nem maradt belőlem semmi. Ő nem fog belém szeretni. Kizárt. Esélyem sincs. Micsoda ostoba ötlet, hogy belém szerethet! 

De mégis megtörtént.

Valószínűleg nem lepődtetek meg, hogy elolvastam a kötetet. Akik olvassák a blogomat, vagy éppen ismernek instagramról, azok tudják, hogy mennyire is imádom a rocksztáros könyveket, és éreztem, hogy nekem a Revelt olvasnom kell. Már, akkor eldöntöttem, amikor megláttam a borítót, mert hiába mondják sokan, hogy ne legyen pucér pasi a borítón, azért a Revelé eléggé szexi. Aztán megláttam azt a két szót, hogy rockkirály és pophercegnő, és úgy éreztem, ezt a könyvet nekem írták, és tényleg így van. Hihetetlenül szerettem, és tipikusan az a kötet, ami vagy levesz a lábadról, vagy egyáltalán nem tetszik. Nagyon megosztó, mégis ez a szép benne.

Az írónő egy Piroska és a farkas idézettel indít, és már ekkor tudtam, hogy imádni fogom. És igen, durva, néhol kegyetlen vagy épp mocskos, de közben ez is a Revel sikerének titka. Nem fél szókimondó lenni, nem fél a valóságtól, és tabuk sem léteznek előtte. Ami a szívén, az a száján, s nagyom becsülöm azt az írónőben, hogy ennyire őszinte volt a kötet alatt, és nem keresett kifogásokat, hanem az arcunkba vágta a valóságot, és a legmocskosabb részletektől sem riadt vissza. Habár egy szexi kötetnek indul, azért jóval több van benne. Ne riasszon vissza senkit sem a borító, vagy épp a fülszöveg, ne adj isten egy-egy negatív vélemény, hiszen mindenkinek más tetszik, és nem baj, ha neked más a véleményed, mint a többségnek. A Revel egy ízig-vérig rock star romance, minden bájával és hibájával együtt. Tabukat dönget, nyíltan és merészen beszél a problémákról, ha kell rendesen odavág, de megéri elolvasni, mivel a végére tanít is valamit. Megmutatja, hogy sosem késő változni, sosem késő helyesen dönteni. Igen, kicsit toxikus, de nem lehet minden rózsaszín és csudajó. Néha kell az is, hogy meglássuk, milyen is az élet sötétebb oldala. 

Maga a történet Revel és Taylan szerelmét meséli el. Revel a Revved zenekar frontembere és alapítója, aki sosem veti meg a piát és a drogokat. Nem éppen a legkedvesebb ember, veszélyes, pimasz, erőszakos, kiszámíthatatlan, mocskos szájú, ugyanakkor sosem tudhatod mit fog lépni legközelebb, mivel fog meglepni, vagy épp megbotránkoztatni. Ezt a kiszámíthatatlanságot kedveltem benne a legjobban, hiszen végig fenn tudta tartani a figyelmemet, és ha néha le is húzott, aztán segített újra felemelkedni. 

Rajta keresztül mutatja meg az írónő, hogy a folytonos rossz döntések is hozhatnak jót az ember életébe, de ha ezt a jót meg is akarjuk tartani, ahhoz változni kell, és olykor az sem árt, ha magunk előtt is beismerjük a problémákat, és nem másért, hanem magunk miatt akarunk küzdeni, és jobban lenni. Taylan, a pophercegnő, aki már gyerekkora óta a reflektorfényben él, akit az apja irányít, s aki el van veszve, nem tudja ki is az igazi Taylan. Általa az írónő új kapukat nyit meg, arra ösztönöz, hogy merj lépni, és megmutatni azt, ki is vagy valójában. 

Mind tudjuk, hogy sosem tart sokáig a biztonsági buborék, és egyszer úgyis ki fog durrani, s Shey Stahl pont azt mutatja meg Tay karakterén keresztül, hogy ez nem feltétlenül rossz, és a legtöbb esetben szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, és azt, hogy kik is vagyunk igazán. Revel és Tay szemszögén keresztül lehetünk tanúi egy feszültséggel teli, áldozatoktól terhes, toxikus kapcsolatnak, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, de a Revel ennél jóval több. 

Elgondolkodtató, slow burn romance, szenvedéllyel és érzelmek hadával. Nekem személy szerint nagyon tetszett, és az elejétől a végéig teljes mértékben levett a lábamról, igazi függő lettem, aki alig várta az újabb adagot, és aki képtelen volt nem a hatása alá kerülni. Revel és Tay története nem az a szokványos rock star romance, amihez hozzá van szokva az ember. Annál sokkal egyedibb, durvább és kegyetlenebb, de minden egyes sorral megmutatja a kötet, hogy igenis érdemes folytatni, és megtudni mi lesz a rockkirály és a pophercegnő sorsa. 

Trigger warning: nyomokban erőszakot, vért és függőséget tartalmaz a kötet. Olvasása csak saját felelősségre! Ha nagyon akarnám hasonlítani valamihez, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint a drog, ha egyszer rákapsz nehéz leállni vele, és kínkeserves lesz a leszokási folyamat, de megéri belevetni magad, mert ezután a kötet után semmi sem lesz már ugyanolyan. Azt különösen szerettem a kötetben, hogy természetes közegében mutatja be a rosszfiút, olyannak mutatja amilyen, és nem próbál téves információkat közölni velünk. 

Végig őszinte, még akkor is, ha ez néha fájdalmas. Ahol kell ott vad, nem ismer félelmet, és tökéletesen illik a Rubin Pöttyösök közé. Egy olyan kötetet kaptam, ahol a főhősöknek démonok vannak a múltjában, Revel részéről igazán súlyos problémákkal szembesülhetünk, de Taylan sem az a cuki, rózsaszín lány, mint amit mutat kifelé. Összességében egy igazán őszinte, és zabolátlan kötetet kaptam, szenvedélybetegséggel átitatva, tabuktól mentes, őszinte cselekményt, ami minden egyes oldallal újabb és újabb meglepetéseket tartogatott. Imádtam, ahogy beszéltek hozzánk a karakterek, ahogy nem hagyták, hogy a sötétben tapogatózzunk, őszinték, néhol viccesek vagy épp szarkasztikusak voltak, de végig hűen önmagunkhoz viselkedtek, teljesen azt éreztették, hogy én is részese vagyok a történetnek, és felültem velük a robogó hullámvasútra, és addig nem engednek kiszállni, amíg meg nem tudom mi lesz Revel és Taylan sorsa. Az epilógus előtti fejezeteket olvasva fájdalom gyötört, és kétségek, de az epilógus mindent a helyére pattint, és egy igazán emlékezetes befejezést ad a történetnek.

" - Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem ez bazira szexi volt. Szerintem ez rendszeres lesz ezen a buszon. Ó! Szerinted orgiákat is tartanak itt?"

" - Jegyezd meg ezt a percet, mert ennél közelebb sosem kerülsz a nagysághoz! - köpi oda, majd visszafordul a színpadhoz, ledobja elém a törülközőt, és otthagy, nekem pedig elakad a szavam."

"Mi a fenébe keveredtem? Micsoda seggfej! Elég szexi seggfej, de akkor is az."

"Vajon csinálnak olyan tájékoztatót, ami azt mutatja be, hogyan éljük túl Revel Slade-et? Ha igen, nekem kell egy olyan. Legyen egy ilyen brosúra. Gyártsátok le, és adjátok oda mindenkinek, aki Revel közelébe merészkedik!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

José Antonio Cotrina: A sötétség gyermekei (Vörös Hold-ciklus 2.)

"A hiéna a karjától alig két centire zárta össze száját."

*

Samhein aratása után a kaland folytatódik. 

Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket. Mindeközben egy ősrégi, mindennél gonoszabb erő éledezik a romok alatt… 

Hamarosan pedig felkel a Vörös Hold.

Az első kötet olvasása után jó volt visszatérni ehhez a világhoz, és újra részese lenni a kalandnak, ami a Samhein aratása alatt elkezdődött. Igaz, hogy az első résznél még voltak kétségeim, és bele kellett rázódjak az eseményekbe, de az író ezalatt a második kötet alatt megmutatja, hogy mit is tud. Felettébb élveztem elmerülni benne, és nagyon jó döntésnek tartom, hogy nem adtam fel a kalandot. Ez a második rész sokkal izgalmasabb és sokkal jobban megfogott magának, mint az első. 

Rocavarancolia világa még mindig teljesen elkápráztat, és nagyon jó érzés volt újra ezen a földön járni. Plusz, hogy mielőtt belevetnénk magunkat a cselekménybe, kapunk egy kis összefoglalót abból, hogy mi is történt eddig, és segít feleleveníteni az első kötet izgalmait, és információit, ami hatalmas segítség, főleg ha fantasy kötetről van szó. Már az első fejezet is baromi izgalmasan kezdődik, s nem is lenne az igazi, ha nem lenne tele bonyodalmakkal és kérdésekkel.

Ahogy haladunk előre a cselekményben úgy lesz egyre kalandosabb, egyre részletesebb a történet, és sosem lehetünk biztosak abban, hogy mi is fog legközelebb történni. Élvezetes, igazi fantasy a javából, ami kiállja az időt, és képes valami újat teremteni. A trilógia második része számomra jóval adrenalin-és akciódúsabb volt, mint az első, emiatt sokkal jobban be is lopta magát a szívembe, és tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem, hogy legalább annyira lehengerlő lesz, mint a második rész.

Amitől elsőnek féltem, az lett a kötet legnagyobb erénye. Amikor először megláttam, hogy milyen vaskos is a második rész, bevallom kicsit elbizonytalanodtam, és elgondolkodtam, hogy vajon bele kell e nekem vetnem magamat ebbe a kalandba, ha az első rész nem lett annyira kedvenc? Határozottan igen, mert wow, itt A sötétség gyermekeinél kő kövön nem marad szárazon. Nagyon addiktív, és nem lehet csak úgy letenni, és végezni a dolgod. Teljesen magához láncol, és nem is enged el az utolsó sorokig.

Ami a karaktereket illeti, úgy ahogy ők, úgy én is egyre inkább otthonosabban kezdtem el mozogni az író által megalkotott világban, és minden egyes fejezettel egyre inkább úgy éreztem, hogy nem akarom elhagyni. Nemcsak a kötet szereplői, de én is átlépek egy bizonyos holtponton, s onnantól kezdve nincs megállás. Megyünk előre, és keressük a válaszokat, újabb kérdéseket teszünk fel, és ez a kör csak megy és megy, megszakítás nélkül.

Ami magát a cselekményt illeti 100%-kal száguldunk, kalandokban és akciódús jelentekben sincs hiány, ahogy misztikumban sem. Nemcsak a Tanács életébe nyerhetünk betekintést a gyerekek mellett, hanem abba is, ami a háttérben mozog. Emiatt lesz a kötet végtelenül izgalmas, és emiatt képtelenség letenni. Minden egyes oldallal nő a rajongásunk, és a végére teljesen úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk Rocavarancoliában. Mindeközben a Vörös Hold eljövetele is hatalmas szerepet kap, és ahogy egyre közeledünk felé, úgy lesz egyre feszültebb a cselekmény is. 

Összességében egy majdnem tökéletes második részt kaptam, ami bebizonyította, hogy bizony érdemes volt folytatni a trilógiát, s messze van még a vége. Nagyon érdekel, hogy mi lesz még, hogy mi fog történni, és hogyan is fog lezárulni az a kaland, ami a Samhein aratása alatt elkezdődött, s ami A sötétség gyermekei alatt is folytatódik. Ha nyitottak vagytok az újdonságokra, és szeretnétek egy igazán remek spanyol fantasyt olvasni, akkor meleg szívvel ajánlom a Vörös Hold sorozatot, hiszen minden egyes kötettel egyre izgalmasabb a cselekmény, a megálmodott világ egyre inkább kibontakozik, minden kötettel egyre többet és többet mutat meg magából, és nagyon egyediek a karakterek. 

"Mindig meg kell próbálni a lehető legkisebb kárt okozni, néha azonban elkerülhetetlen, hogy ártsunk."

"Rocavarancolia egy köztes királyság, egy olyan világ, ami különböző dimenziók kereszteződésében helyezkedik el, vagy valami hasonló… Bárhogy legyen is, itt nagyon egyszerű különböző világokba nyíló ajtókat nyitogatni."

"Sok helyzetben nincsenek rosszak, sem jók, sem győztesek, sem legyőzöttek, feketék vagy fehérek. A világ, az idő nagyobb részében, csupa szürke."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

 "A lány az életéért fut."

*

Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el. 

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. Így kezdődik 

Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. 

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől. 

 Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. 

V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

Ismeritek azt az érzést, amikor egy kötet annyira különleges, és egyedi, hogy nem tudod mit mondj róla, csak azt tudod, hogy ezt olvasni kell, és legszívesebben mindenki kezébe nyomnád? Velem ezt történt az Addie LaRue láthatatlan élete alatt. Végre egy olyan kötet, amit tényleg meg kell emészteni, amin nem lehet csak úgy átszaladni. Egy kötet, ami megváltoztat, és gondolkodóba ejt. Eddig is tudtam, hogy V. E. Schwab tehetséges, de ennél a köteténél bizonyítja csak be úgy igazán, mennyire is az. Olvassatok Schwabot! Nem fogjátok megbánni.

A kötet eredeti megjelenése óta csak jókat hallottam erről a történetről, és egy percig sem merült fel bennem, hogy ne olvasnám el. Az írónőnek a munkássága nem ismeretlen előttem, de úgy érzem nem voltam kellőképpen felkészülve erre a regényre. Jóval többet ad, mint amire számítana az ember, s pont emiatt olyan felemelő olvasni. Emiatt ragad meg, és marad még sokáig veled. A magyar borító is valami eszméletlenül szép, s még ha a fülszöveg nem is kelti fel az érdeklődésedet, az biztos, hogy a borító mellett már nem tudsz szó nélkül elmenni. Maga a kötet 300 évet ölel fel, különböző részekre osztva az eseményeket, s ezalatt az idő alatt megismerhetjük Addie-t, az alkuját a sötétséggel és azt, hogyan is alakul az élete. Nem egy könnyen emészthető regény, de éppen emiatt olyan különleges. Hagyni kell, hogy leülepedjenek a dolgok, és nem lehet csak úgy átrobogni a cselekményen. A kötet is olyan finoman, légiesen van megírva, ami még a legkeményebb részeken is könnyűszerrel átvisz, és nem érezteti veled az idő múlását sem. Az különösen tetszett a kötetben, hogy a jelen és a múlt eseményei váltakoznak, ahogy egyre több és több információt ad Addie-ről, és arról, hogy ki is ő valójában. 

Egy lány, aki csak azt akarta, hogy végre szabad lehessen, aki nem akar senkihez sem tartozni. De mi van, ha minden alkunak van hátulütője, és a sötétség nem is olyan önzetlen, mint amilyennek elsőre tűnik? 300 év, megannyi esemény, történelmi jelentőséggel bíró, életeket felbolygató pillanatok, és mindezt egy olyan lány szemszögéből, aki mindenki számára ismeretlen, akire senki sem emlékszik, s aki magányosan bolyong a világban. 

Bevallom, egy kicsit szomorúnak tűnik a történet, és valamilyen szinten az is. Letargikus, néhol levisz az életről, de közben nagyon csodálatos is, egy igazi csoda, amit meg kell ismerni. Nem egyszer voltam szomorú, vagy éppen lelkileg megterhelt olvasás közben, de megérte, mert az írónő elvarázsolt, és megmutatta, mennyire is tehetséges és nélkülözhetetlen az, amit letett az asztalra. Nehéz beszélni róla, ugyanakkor könnyű is. 

Vannak részek, amik mélyebben érintenek, többlet jelentéssel bírnak, vagy éppen metaforikusan kell érteni őket, de minden egyes fejezettel egyre inkább tisztul a kép, s mire a végére ér az ember, nem árt, ha van mellette egy csomag zsepi. Maga a történet fájdalmasan gyönyörű. Imádtam olvasni, ugyanakkor nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam, hogy csak egy történet legyen a sok közül, és szerencsére az írónő bebizonyítja, hogy Addie LaRue láthatatlan élete minden csak nem felejthető, sokáig fogunk rá emlékezni, s nemcsak rá, hanem a fiúra is, aki csak azt szerette volna, ha szeretnék.

Henry karaktere, Addie mellett nagyon közel került hozzám, és sokáig nem is sejtettem mi is tulajdonképpen a szerepe a kötetben, de amikor kiderült a szívem szakadt meg, hiszen nagyon is szerethető, kedves, és tényleg egy olyan jellemmel felruházott szereplő, aki mellett bárki szívesen megállapodna, s ami a legfontosabb, számára Addie nemcsak egy arc a sok közül, hanem emlékszik is rá, s emiatt lesz a végére oly keserédes a történet, mert kiderül, miért is más, mint a többiek, s itt volt az első pont, ahol igazi mélyrepülésben érzi magát az ember. 

Schwab mind Addie-t, s mind Henryt megsanyargatja, de nem tudok haragudni rá, amikor egy ilyen semmihez sem hasonlítható, igazi csodát alkotott, és osztott meg velünk. Ha a történet cselekményét nézem, akkor szépen bontakozik ki, nem siet sehova, hagyja, hogy elmerengj, eltöprengj az életen, és garantálom, hogy miután a végére érsz, más színben fogod látni a világot, az életed, és azt, ami megadatott. 

Tényleg csak annyit tudok mondani, hogy gyönyörű, és kiemelt helye lesz nemcsak a polcomon, hanem a szívemben is, Addie-nek, és ígérem, hogy nem fogom elfelejteni. Örökké emlékezni fogok rá. Emellett egy kalandokban, és utazásokban gazdag kötetben lehetett részem, s nemcsak a lelkemet töltődött fel melegséggel és szeretettel, hanem a kíváncsiságomat is kielégítette. Franciaországon keresztül, Londonon át, New York-ig, elég sok helyen megfordulunk, s minden egyes helyhez tartozik valamilyen történet, amit Addie szívesen mesél el nekünk, s ami miatt még közelebb érezhetjük magunkat hozzá. 

Természetesen a regény nem lenne az, ami ha nem kapna a sötétség, azaz Luc is hatalmas szerepet, s akit bevallom eleinte nem tudtam hova tenni, aztán a végére megkedveltem, és ha nem is értek egyet a döntéseivel, át tudom érezni, hogy mit, miért tett. Addie LaRue a 2021-es évem egyik hatalmas kedvence lett. Teljességgel levett a lábamról a különleges hangulatával, azzal az írói zseniálissal, ami árad a kötetből, s az írónő egyedi hangjával, ami miatt még inkább elvarázsolt a kötet. Összességében úgy érzem, hogy ez az a történet, amit olvasni kell, amin nem lehet átszaladni, amit meg kell emészteni, s amit hagyni kell, hogy leülepedjen és eljusson hozzád a mondanivalója, s ne feledd, emlékezz, hiszen ez a legfontosabb kulcs. Az emlékek, a szerelmek, az érzések, és azok az események, amiken keresztül mész életed során, az emberek, akik belépnek az életedbe, és akik valami maradandót alkotnak benne. Akik nyomot hagynak, és akik nem felejtenek el, mert emlékeznek, és azért szeretnek, aki vagy, nem azért, akinek gondolnak, hogy vagy. Nemcsak Addie tanít valamit, hanem Henry is, és ha úgy nézzük Luc is, aki nélkül nem lehetne Addie LaRue az, aki.

" - Nem akarok valaki máshoz tartozni - folytatja a lány hirtelen támadt hévvel. A szavak olyanok, mint egy szélesre tárt ajtó, amelyen most minden kiáramlik. - Senkihez sem akarok tartozni, csak saját magamhoz. Szabad akarok lenni. Szabadon akarok élni, rá akarok találni a saját utamra, hogy szeressek vagy egyedül legyek, de azt akarom, hogy ez legalább az én döntésem legyen, és már annyira belefáradtam, hogy nincs választási lehetőségem, annyira félek attól, hogy az évek elszállnak a fejem felett! Nem akarok úgy meghalni, ahogy életem, ami egyáltalán nem is élet. Én..."

" - Nem valamiféle dzsinn vagyok, akinek teljesítenie kell a kívánságodat - felelte a férfi, és elrugaszkodik a fától. - Holmi kisszerű erdei szellem sem vagyok, aki megelégszik azzal, hogy szívességekre cseréli a halandók csecsebecséit. Erősebb vagyok az istenednél, és idősebb az ördögödnél. Én vagyok a sötétség a csillagok között, a gyökér a föld alatt. Ígéret vagyok és lehetőség, és ha játékról van szó, én találom ki a szabályokat, én teszem fel a bábukat a táblára, és én döntöm el, mikor játszom. És ma este nemet mondok."

" - Ki vagy te? - kérdezi.

  - Én vagyok az, aki ha gyújtóst lát, tüzet gyújt vele. Aki gondozásba veszi az emberi képességeket."

"Addie bármelyik kis rózsaszín esernyőnél jobb.

Jobb, mint egy erős whisky egy hideg éjszakán.

Jobb, mint bármi, amit Henry érzett az utóbbi években.

Amikor a lánnyal van, gyorsabban telik az idő, de ez nem rémíti meg.

Amikor a lánnyal van, úgy érzi, él, és ez nem fáj neki."

" - Azt mondtad, tehetségekre vadászol.

  - Hát, az egyszerűbb volt, mint azt mondani, hogy egy háromszázhuszonhárom éves szellem vagyok, akinek az az egyetlen hobbija, hogy ihletet ad a művészeknek."

" - Mert a boldogság röpke, a történelem örök, és a legvégén mindenki arra vágyik, hogy emlékezzenek rá."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Liz Flanagan: Sárkánylány

"Azon a napon - amikor a sárkányok visszatértek Arcosiba -, Milla egy narancsfán rejtőzött."

*

A ​Sárkánylány főszereplője Milla – a melegszívű, árva kis szolgálólány –, aki Arcosi varázslatos szigetén él. Az emberek ezen a településen úgy tudják, hogy a tűzokádó sárkányok már emberöltőkkel ezelőtt végleg kihaltak. A sziget egykori lakói – a sárkánylovasok – is csak a legendákban élnek tovább. 

Egy nap Milla – drámai körülmények között – négy különleges tojás birtokosa lesz, és ráébred, hogy rajta fog múlni, a sárkányfiókák kikelnek-e, és életben tudnak-e maradni. 

Közben Arcosi egyre fenyegetőbb hellyé válik, és mind nehezebb eldönteni, kiben bízhat igazán az ember. Milla és barátai mindent elkövetnek, hogy megvédjék a sárkánytojásokat, amelyeket a szigetet uraló hatalommániás herceg is szeretne megkaparintani. 

Ha igaz, amit rebesgetnek, és a tojásokból sárkányok kelnek ki: az egész szigetország sorsa gyökeresen megváltozik. Milla pedig végre megtudhatja, kik is voltak a szülei valójában, és mit rejteget számára a múlt. Vajon ki nevelheti fel a sárkányokat? És mihez kezd velük? 

Liz Flanagan brit írónő remek mesélő: sok humorral és értő lélekrajzzal ábrázolja szereplőit, akiknek egy gyönyörűen megírt, varázslatos világban kell helytállniuk. 

A Sárkánylány lenyűgöző szépségű történet barátságról, szerelemről, hűségről, a származásunk iránti tiszteletről és az erkölcsi helytállásról. A meseregény mindenkinek ajánlott, aki szereti a lebilincselő történeteket, a hajmeresztő kalandokat – és persze nem fél a repüléstől.

A Sárkánylány egy nagyon aranyos, bájos, de annál inkább kalandos történet tele sárkányokkal, és a szeretet erejével. Négy fiatalról szól, négy sárkányról, és egy olyan világról, ahol régen sárkányok éltek és a mindennapok résztvevői voltak, de mára már eltűntek. Leginkább a sárkányos vonal keltette fel az érdeklődésemet, és a fülszöveg is elég ígéretesen hangzik. Meleg szívvel tudom ajánlani, és nemcsak a fiatalabb korosztály számára, hiszen lehet, hogy egy ifjúsági irodalommal, meseregénnyel van dolgunk, de az idősebbek is lelhetnek benne szórakozást, és érdemes nekik is kézbe venni.

Először is had beszéljek egy kicsit a borítóról. Annyira kifejező, és imádnivaló. Tökéletesen illik a történethez, és Liz Flanagan fantáziájához. Nemcsak Millát mutatja be tökéletesen, de Iggie-t is. Maga a kötet egy gyors lefolyású, érdekes és aranyos történet, ahol a szeretet, a család, a barátság, és a másik iránti gondoskodás kap nagyobb szerepet. A történet főszereplője, Milla egy igencsak kedves és szerethető lány, akinek a múltja a kötet lapjai alatt bontakozik ki, s aki velünk együtt ismeri meg a családja történetét, és azt, hogy hogyan is került Arcosiba. Kalandos, néhol megdöbbentő utazás keretén belül ismerhetjük meg a karaktereket, és az írónő által felépített világot, ami úgy gondolom, hogy páratlan lett, és a sárkányos vonal nagyon sokat emel a kötet színvonalán. Érdekes olvasmány, van benne minden, ami egy jó regényhez kell. Izgalmak, titkok, igazság utáni szomj, meredek helyzetek és persze a regény karaktereinek sokszínűsége. Így, 25 éves fejjel is hihetetlenül élveztem olvasni, teljes mértékben sikerült kikapcsolnia, és az az igazság, hogy annyira megszerettem ezt a történetet, hogy csak nagy nehézségek árán tudtam letenni, és legszívesebben addig ki sem mozdultam volna a lakásból, amíg be nem fejezem. 

Az írónő minden egyes fejezettel egyre több és több információt ad, ha kell hagyja, hogy a sötétben tapogatózzunk, de az biztos, hogy a végére mindent elmagyaráz. Nemcsak a felépített világa erős, hanem a karakterek is, akik egytől egyig értékesek és példát mutatnak, megmutatják, hogy nem minden a felszín, és olykor érdemes leásni a mélybe, és közelebbről megismerni a másikat mielőtt téves következtetést vonna le az ember. 

Emellett a testvéri szeretet is fontos alappillére a regénynek, a sárkányok mellett természetesen, hiszen a regény, mint ahogy a címe is mutatja a sárkányokat és Millát helyezi előtérbe. Érdekes volt olvasni a fejlődést, a sárkányok és társaik közötti kapcsolatot, és azt a szimbiózist, amiben élnek. Nem egy világot megrengető regény, de mivel 10 éven felülieknek ajánlják elsősorban, nem is kell tőle ilyeneket elvárni. 

Aki egy könnyed, de annál inkább érdekesebb és olvasmányosabb délutánra vágyik, annak tökéletes választás lehet. Számomra bebizonyította az írónő, hogy ért a meséléshez, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle. Ha szereted a sárkányokat, és nem riadsz vissza a meseregényektől, akkor ajánlom ezt a csupaszív és kedves kötetet. 

Maga a regény tanulságos, egyes részeknél aranyos, imádtam a sárkányokról olvasni és arról, ahogy fejlődtek a karakterek, és léptek ki a saját maguk által felállított skatulyákból, és mutatták meg az igazi énjüket. Milla egy igazán bátor és kitartó lány, aki eleinte különc a maga helyzetével, de öröm volt az ő szemszögéből olvasni a Sárkánylányt. 

Vigo eleinte nem volt szimpatikus, de aztán megmutatta az igazi énjét, és őt is sikerült hamar a szívembe zárnom. Tarya a másik nagy kedvenc lett Milla mellett, hiszen mindig is bírtam azokat a karaktereket, akik nem akarnak szokványosak lenni, és Tarya pont ilyen. Ellentmond minden skatulyának, és bebizonyítja, hogy egy lány is lehet harcias és vehemens. Aztán ott van Tarya testvére, Isak, aki megmutatja, hogy milyen befolyással is bír egy nagy hatalmú uralkodó egy fiatal, bizonyítani akaró fiú számára, de aztán a végére Isak is helyesen dönt, és ha nem is kedveltem a karakterekét, a végére azért ő is megmutatja ki is az igazi Isak. Mellettük a sárkányok és a társuk közötti kapocs varázsolt el a legjobban, hiszen tényleg varázslatos volt. Meglepő fordulatokban, és véres, harcos, kicsit durvább jelenetekben sem szűkölködik a kötet, de ezek a váratlan események és csavarok kellettek ahhoz, hogy rendesen felrázzák a regényt, és egy percre se tudjuk letenni. Összességében nagyon megszerettem mind a szereplőket, a világot és a történetet, azt az egyszerűséget, ami árad a kötetből, s csak remélni tudom, hogy lesz még második rész is, hiszen Arcosi csak most kezd el úgy igazán élni és kibontakozni.

"Négy sárkány kelt ki, és egyik sem Olvart választotta. Milla el sem tudta képzelni, hogy mit fog most tenni a herceg."

" - Figyeljetek rám! - folytatta Vigo. - Ha változást akarunk előidézni ezen a szigeten, őszintének kell lennünk! Meg kell hallgatnunk egymást! És nem szabad megsértődnünk! És ezt nekünk kell elkezdenünk, itt és most!"

"Millát különös, új érzés fogta el. A teljes nyugalom. Könnyű volt és szabad. Semminek érezte magát - homokszemnek a szélben -, de egyben a nagy mindennek is részese volt. Egész nap tudna repülni. Itt fenn nincs semmi baj. Senki, aki számonkérné. Csak Iggie és Milla és ez a tökéletes mozgás, ami örökké tart."

"A városát akkor is háború dúlja. Minden másodperc, amit Iggie-től távol töltött, jobban fájt, mint valaha gondolta volna. És akkor is az ismeretlen felé hajóznak, ahol halovány reményük van megtalálni Vigót és Taryát."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ella Steel: Érzéki rabság

"Hiába a húgom, Lindsey könyörgése, úgy éreztem, ezen az estén nem ülhetek megint a négy fal között."

*

Travis Sawyer élete gyökeresen megváltozik egy tragédiát követően. Feltett szándéka, hogy jobbá tegye a világot, mindeközben folyamatosan küzd a belső démonjaival. 

Mona Wright számos rossz döntés után céltalanul és magányosan tengeti mindennapjait. Nincs semmi, ami izgalommal töltené el, mígnem egy napon nyomozók érkeznek a munkahelyére. 

A lány megízleli az adrenalin vérpezsdítő hatását és mindent elkövet, hogy ne kelljen róla lemondania… Egy megoldatlan ügy, egy véletlen találkozás és egy elkeseredett döntés, ami megkérdőjelezheti Travis nyomozói mivoltát… 

Egy tekintet, ami elvarázsol, egy érintés, ami magával ragad és érzéki rabságba zár… 

Családon belüli erőszak, gyász, depresszió, újrakezdés. 

Visszatérnek Ella Steel szereplői, akiket a szerző Hajsza-sorozatában ismerhettünk meg, hogy ezúttal az ő szemükön keresztül élhessük át az eseményeket.

Akik már olvasták az írónő Hajsza sorozatát, azoknak nem lesz ismeretlen Travis és Mona karaktere. Mind a ketten kisebb szerepet kaptak már az említett sorozatban, de végre eljött az idő, hogy az ő történetüket is megismerjük, és újra átéljük a már ismert forgatókönyvet. Az Érzéki rabság párhuzamosan játszódik együtt a Hajsza könyvekkel, így akik még nem olvasták ezt a két könyvet, azoknak saccperkábé felvázolja Ella a cselekményt.

Nagyon vártam ezt a kötetet már, hiszen Ella Steel minden egyes új regényével tud valami újat mutatni, s ez az Érzéki rabság alatt sem volt másképp. Mindig öröm olvasni a könyveit. Kezdjük a sztori elejével, szépen az alapoktól indít, és úgy építi fokról fokra a cselekményt az írónő, a legfontosabb eseményeket mutatja be nekünk az elején, majd szépen áttér a múltból a jelenbe, kezdetlegesen mutatva meg azt az utat, amit kijelölt a karakterei számára. Megmutatja, hogy ki is volt Travis, és milyen nehézségekkel kellett már fiatalon megküzdenie, aztán Mona múltját is jobban megismerhetjük, a hirtelen változásokat, és azt a sorsfordító eseményt, ami teljesen felforgatta az életét. Tetszett, hogy úgy indít, hogy a találkozásuk előtt, viszont nem lő le minden poént az elején az írónő, lassacskán csepegteti el a múlt darabjait, és csak a kötet végére lesz teljes a kirakós, akkor állnak össze a darabok, és akkor tudjuk meg Travisen keresztül, hogy mi is történt 16 évvel a találkozásuk előtt. Ennek már csak azért is örültem, mert kicsit illúzióromboló lett volna, ha már az elején tudunk mindent, viszont így megmaradt titokzatosnak, és volt mit várni a végén, mert az biztos, hogy az írónő nem hagy elvarratlan szálakat, minden kérdésre választ ad, ha nem is az elején, abban biztosak lehetünk, hogy nem hagy minket függővéggel, és elvarratlan szálakkal. 

Travis karaktere eleinte nem volt annyira szimpatikus ennél a kötetnél, annak ellenére, hogy a Hajsza sorozatban nagyon kedveltem, de aztán az első találkozása nem úgy sült el Monával, ahogy én arra számítottam, és kicsit ellenszenves is lett, de aztán egyre többet és többet olvastam a kötetből, és Travist is másképp láttam utána. Ha tehetném az első találkozást átírnám, de amúgy ezen kívül nagyon is rendben van a karaktere, sőt... 

Azt hiszem egy újabb tesztoszterontól túlfűtött, szexi pasit ismerhettem meg a személyében. Örültem, hogy nem kellett csalódnom benne, és a kemény múlt ellenére is sikerült az írónőnek egy olyan karaktert alkotnia, akit az olvasók is szerethetnek. Mellette Mona kap nagy hangsúlyt, a kötet másik főszereplője, aki történetesen Mira húga. Ebből már következtethetünk arra, hogy vele sem lesz minden egyszerű, és nem is hazudtolta meg önmagát az írónő. 

Mona, akárcsak Mira fékezhetetlen, ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor azt véghez is viszi, hihetetlenül makacs, és mindenbe beleüti az orrát, nem bír megülni a helyén, és ember legyen a talpán, aki kordában tudja tartani. Ahol veszélyt szimatol, ott egyből fejest is ugrik az események sűrűjében, s nem számít, hogy ezzel milyen károkat okoz másoknak, vagy épp saját magának. Forrófejű, igazi tűzről pattant női karakterrel van dolgunk, akinek Travishez hasonlóan nem éppen rózsás a múltja. Rajta keresztül mutatja be az írónő a bűntudat, a veszteség, a megmutatni akarás és a párkapcsolaton belüli erőszak témáit. 

Tetszett, hogy Ella nem félt kemény témákhoz nyúlni, és a lehető legszemléletesebb módon írt róluk, és szőtte bele a cselekménybe, ezzel emelve a fényét. Ehhez mérten hol keményebb a történet, s hol pedig a szíved szakad meg miatta. Kemény témákat boncolgató regény ez, de nem véresen komoly, annál inkább izgalmakban gazdag, könnyen olvasható, rendőrös, CSI hangulatot árasztó kötet. Az érzelmi része nekem annyira nincs kiforrva, mint én azt szerettem volna, és ha őszinte akarok lenni, akkor nem is mindig hittem el, hogy Mona és Travis egymásba szeretett. Viszont nagyon sok helyen csak úgy lángol az a bizonyos szikra, és felgyújtja a lapokat, emiatt szinte le sem lehet tenni a regényt. Legnagyobb örömömre azonban a végére igazán beindulnak az események, és nincs megállás, pislogásra sincs sok idő. Összességében úgy érzem, hogy kellett Travis és Mona története az életembe, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, és annak is örülök, hogy bele lett szőve a Hajsza regények cselekménye, ezáltal újra átélhettem Jay és Mira történetét is. A szexi borítóért pedig jár a plusz pont, hiszen nagyon ütős lett. Tökéletesen illik a történethez, és árad belőle az izgalom, egy feledhetetlen élmény ígérete.

Köszönöm szépen az írónőnek a előolvasási lehetőséget! 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Az alábbi helyekről előrendelhető:)

Álomgyár

Libri

Bookline

NewLine

Book24

Líra

Laurie Elizabeth Flynn: Esztelen játékok

"Mi uralkodtunk. Előttünk terült el a birodalmunk; a füves campus és a bulik végeérhetetlen kuszasága."

*

Ambrosia ​Turner élete maga a tökély: New Yorkban él, jól fizető állása van, a barátai szeretik, a férje isteníti. És ami a legfontosabb: senki sem ismeri a múltját. 

Tizenkilenc éves korában New Jerseyből került a főiskolára, ahol mindjárt az első napokban rá kellett jönnie, hogy bár a gimnáziumban népszerűnek számított, itt esélye sincs az előkelő magániskolákban végzett, gyönyörű lányokkal szemben. Hamarosan magára vonja a karizmatikus és gátlástalan Sully figyelmét, és összebarátkoznak. Sully nagy élvezettel manipulál mindenkit, aki a közelébe kerül, és Ambrosia lelkesen asszisztál kegyetlen játszmáihoz. Egy alkalommal azonban túllőnek a célon, és az este borzalmas tragédiába torkollik. 

A két lány megússza következmények nélkül, Amb pedig mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat. Az évfolyam-találkozó közeledtével azonban egy nap rejtélyes üzenet landol a postaládájában: Beszélnünk kell arról, amit aznap éjjel tettünk! Mert az ostoba játékoknak ára van… és ezt az árat nem mindenki tudja megfizetni.. 

Laurie Elizabeth Flynn egykori modell Ontarióban él a férjével és három gyermekével. Három ifjúsági regény megírása után az Esztelen játékok az első felnőtteknek szóló könyve. A regény jogait tizenegy országban vásárolták meg, az AMC pedig a megfilmesítését tervezi.

Hűha, rendesen kiléptem ezzel a könyvvel a komfortzónámból. Műfaját tekintve thriller, egy kis krimis beütéssel. Alapvetően nem szoktam ilyen regényeket olvasni, viszont fülszöveg alapján rendesen felkeltette a figyelmemet, és úgy gondoltam érdemes lesz esélyt adnom neki. Vegyes véleményekkel találkoztam eddig, de úgy gondolom, laikusként, hogy nagyon is érdekes olvasmány volt, ami végig fenn tudta tartani a figyelmemet.

Nagyon tetszett a kötetben, hogy az alapoktól indít, és nem lövi le a poént már az elején, hanem hagyja, hogy ülepedjen, és a megfelelő helyeken hinti el az újabb és újabb információmorzsákat, amik segítenek kirakni a kirakós darabjait. Habár thriller, nem éreztem annak. Volt benne egy kis nyomozás is, de a legnagyobb hangsúlyt az árulás, a kegyetlenkedés és a másik megszégyenítése kapta. Mindezt egyetemi közegben, hiszen alapvető tény, hogy a legkegyetlenebb lények a nők, főleg ha úgy érzik kevesebbek, mint a másik, és tartozni akarnak valahova. Akkor nincsenek határok, mindent megtesznek az elismerésért, és azért, hogy mások szemében legyenek valakik. Az írónő tökéletesen építi fel az egyetemi közeget, a skatulyákat, és azokat a nehézségeket, amik nap mint nap kísérik a diákok életét. Sok film született már erről, és még fog is, de nem lehet eleget beszélni a mentális betegségekről és a másik elnyomásáról, megszégyenítéséről. Egy viszonylag komoly hangvételű regénnyel van dolgunk, ahol a múlt és a jelen pillanatai szépen lassan összeforrnak, és fényt derítenek egy szörnyű tragédiára, ami odafigyeléssel simán elkerülhető lett volna. Mint már említettem két idősíkon keresztül zajlanak az események, s minden egyes fejezet után egyre többet akar tudni az ember. 

Feszültséggel teli, izgalmas, néhol elborzasztó regény tele kegyetlenkedéssel és verbális ütésekkel. A kötet Ambrosia szemszögéből játszódik, rajta keresztül ismerhetjük meg a történet szálát, s ő is az, aki segít kibogozni nekünk, mi is történt azon az ominózus estén, mi vezetett el a tragikus eseményhez, ami mindenki életét felbolygatta, és bizonyos szinten meg is változtatta. 

Ambrosia, mint sok lány, elismerésre, és odafigyelésre vágyott, tartozni akart valahova, nem akart az a lány lenni, aki előtte volt. Azt hitte az egyetemi évek alatt majd minden megváltozik, de nem úgy, ahogy azt ő gondolta. Egyes fejezeteknél fájt olvasni mennyire nem figyelt oda a másikra, fájt ahogy átnézett a szobatársán, és ahogy mindig azt nézte, hogy lehetne több és jobb, mint ő. 

Féltékenység, és a más akarok lenni fogalomköre erősen érződik a kötet soraiból. Emellett a szexnek, az érzelmek elfojtásának, és a nemi erőszaknak is jelentős szerep jut az Esztelen játékok alatt. Nem Ambrosia az áldozat, mégis ő meséli el nekünk az egyetemi éveit, majd rajta keresztül láthatjuk azt is, hogy forr össze a múlt a jelennel, és hogy derül fény az igazságra. 

A kötet tökéletes példája annak, hogy mindig minden kiderül, semmi sem marad örökre homályban, de van a kötetben egyfajta megszállottság is, ami a romlás irányába sodorja az eseményeket, és ami egy újabb tragikus eseményhez is vezethet. Az írónő precízen, mindent szépen kidolgozva tár elénk egy olvasmányos, de annál inkább nehezebb témákat feldolgozó köteten keresztül. 

Összességében egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, és azt a konklúziót vontam le a kötetből, hogy több thrillert kellene olvasnom, mert mindenféle szépítés nélkül tárja elénk a kegyetlen valóságot, és az a sötétebb hangulat, ami árad a történetből tökéletes kikapcsolódást nyújthat egy borongósabb, bekuckozós őszi napon. Igen, kegyetlen a kötet, de végig azt éreztette velem, hogy ha segítség kell, merjek szólni és sosem engedte el a kezem. Végig navigál az eseményeken, ébren tart és nem ereszt. Igazán izgalmas regény egy nem éppen szokványos megközelítésben, ahol az egyetemeken nemcsak szerelmek szövődnek, hanem traumák, veszteségek és olykor az élet is keményen odavág. Mindenkinek ajánlanám, akinek egyszer is megfordult a fejében az, hogy mást bántson, és még egyetem előtt (vagy talán inkább még középiskolás korban) a lányok kezébe nyomnám, hogy igenis, minden egyes kimondott szónak értéke van, és sosem tudhatod, mikor lesz a tied az utolsó, ami életeknek vethet véget. Maga a kötet kegyetlen, de a végére megmutatja, hogy sosem lehet bízni senkiben, és sosem tudhatjuk mi fog elkerülni a szekrényből, ami képes fenekestül felforgatni az ember életét. A befejezésen kívül, ami számomra erőltetettnek tűnt, úgy érzem, hogy az írónőnek sikerült egy olyan regényt letenni az asztalra, amiről beszélni kell, s amit nem szabad csak úgy a szőnyeg alá söpörni.

"Nem tehetem meg nem történtté mindazt, amit tettünk. Amit tettem. Szörnyeteg lett belőlem, de a világ jól tudja, hogyan csináljon szörnyeteget a lányokból, akik arra vágynak, amit sosem érhetnek el."

"Zokon vettem, hogy Flora vált az életem középpontjává. Mintha Flora és Sully lenne a Nap és a Hold, én pedig engedelmesen keringenék körülöttük."

"Ha én akartam a hősnő lenni, le kellett taszítanom a királynőt a trónjáról."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Libri Kiadónak!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)