V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

 "A lány az életéért fut."

*

Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el. 

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. Így kezdődik 

Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. 

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől. 

 Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. 

V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

Ismeritek azt az érzést, amikor egy kötet annyira különleges, és egyedi, hogy nem tudod mit mondj róla, csak azt tudod, hogy ezt olvasni kell, és legszívesebben mindenki kezébe nyomnád? Velem ezt történt az Addie LaRue láthatatlan élete alatt. Végre egy olyan kötet, amit tényleg meg kell emészteni, amin nem lehet csak úgy átszaladni. Egy kötet, ami megváltoztat, és gondolkodóba ejt. Eddig is tudtam, hogy V. E. Schwab tehetséges, de ennél a köteténél bizonyítja csak be úgy igazán, mennyire is az. Olvassatok Schwabot! Nem fogjátok megbánni.

A kötet eredeti megjelenése óta csak jókat hallottam erről a történetről, és egy percig sem merült fel bennem, hogy ne olvasnám el. Az írónőnek a munkássága nem ismeretlen előttem, de úgy érzem nem voltam kellőképpen felkészülve erre a regényre. Jóval többet ad, mint amire számítana az ember, s pont emiatt olyan felemelő olvasni. Emiatt ragad meg, és marad még sokáig veled. A magyar borító is valami eszméletlenül szép, s még ha a fülszöveg nem is kelti fel az érdeklődésedet, az biztos, hogy a borító mellett már nem tudsz szó nélkül elmenni. Maga a kötet 300 évet ölel fel, különböző részekre osztva az eseményeket, s ezalatt az idő alatt megismerhetjük Addie-t, az alkuját a sötétséggel és azt, hogyan is alakul az élete. Nem egy könnyen emészthető regény, de éppen emiatt olyan különleges. Hagyni kell, hogy leülepedjenek a dolgok, és nem lehet csak úgy átrobogni a cselekményen. A kötet is olyan finoman, légiesen van megírva, ami még a legkeményebb részeken is könnyűszerrel átvisz, és nem érezteti veled az idő múlását sem. Az különösen tetszett a kötetben, hogy a jelen és a múlt eseményei váltakoznak, ahogy egyre több és több információt ad Addie-ről, és arról, hogy ki is ő valójában. 

Egy lány, aki csak azt akarta, hogy végre szabad lehessen, aki nem akar senkihez sem tartozni. De mi van, ha minden alkunak van hátulütője, és a sötétség nem is olyan önzetlen, mint amilyennek elsőre tűnik? 300 év, megannyi esemény, történelmi jelentőséggel bíró, életeket felbolygató pillanatok, és mindezt egy olyan lány szemszögéből, aki mindenki számára ismeretlen, akire senki sem emlékszik, s aki magányosan bolyong a világban. 

Bevallom, egy kicsit szomorúnak tűnik a történet, és valamilyen szinten az is. Letargikus, néhol levisz az életről, de közben nagyon csodálatos is, egy igazi csoda, amit meg kell ismerni. Nem egyszer voltam szomorú, vagy éppen lelkileg megterhelt olvasás közben, de megérte, mert az írónő elvarázsolt, és megmutatta, mennyire is tehetséges és nélkülözhetetlen az, amit letett az asztalra. Nehéz beszélni róla, ugyanakkor könnyű is. 

Vannak részek, amik mélyebben érintenek, többlet jelentéssel bírnak, vagy éppen metaforikusan kell érteni őket, de minden egyes fejezettel egyre inkább tisztul a kép, s mire a végére ér az ember, nem árt, ha van mellette egy csomag zsepi. Maga a történet fájdalmasan gyönyörű. Imádtam olvasni, ugyanakkor nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam, hogy csak egy történet legyen a sok közül, és szerencsére az írónő bebizonyítja, hogy Addie LaRue láthatatlan élete minden csak nem felejthető, sokáig fogunk rá emlékezni, s nemcsak rá, hanem a fiúra is, aki csak azt szerette volna, ha szeretnék.

Henry karaktere, Addie mellett nagyon közel került hozzám, és sokáig nem is sejtettem mi is tulajdonképpen a szerepe a kötetben, de amikor kiderült a szívem szakadt meg, hiszen nagyon is szerethető, kedves, és tényleg egy olyan jellemmel felruházott szereplő, aki mellett bárki szívesen megállapodna, s ami a legfontosabb, számára Addie nemcsak egy arc a sok közül, hanem emlékszik is rá, s emiatt lesz a végére oly keserédes a történet, mert kiderül, miért is más, mint a többiek, s itt volt az első pont, ahol igazi mélyrepülésben érzi magát az ember. 

Schwab mind Addie-t, s mind Henryt megsanyargatja, de nem tudok haragudni rá, amikor egy ilyen semmihez sem hasonlítható, igazi csodát alkotott, és osztott meg velünk. Ha a történet cselekményét nézem, akkor szépen bontakozik ki, nem siet sehova, hagyja, hogy elmerengj, eltöprengj az életen, és garantálom, hogy miután a végére érsz, más színben fogod látni a világot, az életed, és azt, ami megadatott. 

Tényleg csak annyit tudok mondani, hogy gyönyörű, és kiemelt helye lesz nemcsak a polcomon, hanem a szívemben is, Addie-nek, és ígérem, hogy nem fogom elfelejteni. Örökké emlékezni fogok rá. Emellett egy kalandokban, és utazásokban gazdag kötetben lehetett részem, s nemcsak a lelkemet töltődött fel melegséggel és szeretettel, hanem a kíváncsiságomat is kielégítette. Franciaországon keresztül, Londonon át, New York-ig, elég sok helyen megfordulunk, s minden egyes helyhez tartozik valamilyen történet, amit Addie szívesen mesél el nekünk, s ami miatt még közelebb érezhetjük magunkat hozzá. 

Természetesen a regény nem lenne az, ami ha nem kapna a sötétség, azaz Luc is hatalmas szerepet, s akit bevallom eleinte nem tudtam hova tenni, aztán a végére megkedveltem, és ha nem is értek egyet a döntéseivel, át tudom érezni, hogy mit, miért tett. Addie LaRue a 2021-es évem egyik hatalmas kedvence lett. Teljességgel levett a lábamról a különleges hangulatával, azzal az írói zseniálissal, ami árad a kötetből, s az írónő egyedi hangjával, ami miatt még inkább elvarázsolt a kötet. Összességében úgy érzem, hogy ez az a történet, amit olvasni kell, amin nem lehet átszaladni, amit meg kell emészteni, s amit hagyni kell, hogy leülepedjen és eljusson hozzád a mondanivalója, s ne feledd, emlékezz, hiszen ez a legfontosabb kulcs. Az emlékek, a szerelmek, az érzések, és azok az események, amiken keresztül mész életed során, az emberek, akik belépnek az életedbe, és akik valami maradandót alkotnak benne. Akik nyomot hagynak, és akik nem felejtenek el, mert emlékeznek, és azért szeretnek, aki vagy, nem azért, akinek gondolnak, hogy vagy. Nemcsak Addie tanít valamit, hanem Henry is, és ha úgy nézzük Luc is, aki nélkül nem lehetne Addie LaRue az, aki.

" - Nem akarok valaki máshoz tartozni - folytatja a lány hirtelen támadt hévvel. A szavak olyanok, mint egy szélesre tárt ajtó, amelyen most minden kiáramlik. - Senkihez sem akarok tartozni, csak saját magamhoz. Szabad akarok lenni. Szabadon akarok élni, rá akarok találni a saját utamra, hogy szeressek vagy egyedül legyek, de azt akarom, hogy ez legalább az én döntésem legyen, és már annyira belefáradtam, hogy nincs választási lehetőségem, annyira félek attól, hogy az évek elszállnak a fejem felett! Nem akarok úgy meghalni, ahogy életem, ami egyáltalán nem is élet. Én..."

" - Nem valamiféle dzsinn vagyok, akinek teljesítenie kell a kívánságodat - felelte a férfi, és elrugaszkodik a fától. - Holmi kisszerű erdei szellem sem vagyok, aki megelégszik azzal, hogy szívességekre cseréli a halandók csecsebecséit. Erősebb vagyok az istenednél, és idősebb az ördögödnél. Én vagyok a sötétség a csillagok között, a gyökér a föld alatt. Ígéret vagyok és lehetőség, és ha játékról van szó, én találom ki a szabályokat, én teszem fel a bábukat a táblára, és én döntöm el, mikor játszom. És ma este nemet mondok."

" - Ki vagy te? - kérdezi.

  - Én vagyok az, aki ha gyújtóst lát, tüzet gyújt vele. Aki gondozásba veszi az emberi képességeket."

"Addie bármelyik kis rózsaszín esernyőnél jobb.

Jobb, mint egy erős whisky egy hideg éjszakán.

Jobb, mint bármi, amit Henry érzett az utóbbi években.

Amikor a lánnyal van, gyorsabban telik az idő, de ez nem rémíti meg.

Amikor a lánnyal van, úgy érzi, él, és ez nem fáj neki."

" - Azt mondtad, tehetségekre vadászol.

  - Hát, az egyszerűbb volt, mint azt mondani, hogy egy háromszázhuszonhárom éves szellem vagyok, akinek az az egyetlen hobbija, hogy ihletet ad a művészeknek."

" - Mert a boldogság röpke, a történelem örök, és a legvégén mindenki arra vágyik, hogy emlékezzenek rá."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)