Shey Stahl: Revel

"Nem titok, hogy egy rohadt nagy sárkány van a hátamra varrva. Az igazat megvallva, erről a tetkóról beszélnek a legtöbbet a zeneiparban."

*

Nagyot zuhant, és ezúttal nem tudtam elkapni. Mindenki ismeri Revel Slade nevét. Ismerik annyira, hogy féljenek tőle. Nem merészkednek közel hozzá, hiszen a srác a pokol tüzének parancsolója, aki hamuvá éget mindenkit, és még élvezi is a lángok játékát. A gondolataimban is ott kísért. 

Akkor mégis miért utazom el vele? Mert nem vagyok normális. Ez az oka. 

Én, Taylan Ash, a pophercegnő, beleszerettem a rockkirályba. Magába az ördögbe. Gyerekkorodban tündérmeséken nősz fel, amik szerint vár rád valahol a Szőke Herceg; de elfelejtik megemlíteni a gonoszt – a rejtőző szörnyeteget. 

Nem figyelmeztetnek, hogy a csábos szem és az a dohányfüstös tüdő álcája mögött mi rejtőzik. Elvakított a szenvedély, így nem láttam, mi történik, amíg már nem volt visszaút. 

Amikor kikerültem a bűvköréből, nem maradt belőlem semmi. Ő nem fog belém szeretni. Kizárt. Esélyem sincs. Micsoda ostoba ötlet, hogy belém szerethet! 

De mégis megtörtént.

Valószínűleg nem lepődtetek meg, hogy elolvastam a kötetet. Akik olvassák a blogomat, vagy éppen ismernek instagramról, azok tudják, hogy mennyire is imádom a rocksztáros könyveket, és éreztem, hogy nekem a Revelt olvasnom kell. Már, akkor eldöntöttem, amikor megláttam a borítót, mert hiába mondják sokan, hogy ne legyen pucér pasi a borítón, azért a Revelé eléggé szexi. Aztán megláttam azt a két szót, hogy rockkirály és pophercegnő, és úgy éreztem, ezt a könyvet nekem írták, és tényleg így van. Hihetetlenül szerettem, és tipikusan az a kötet, ami vagy levesz a lábadról, vagy egyáltalán nem tetszik. Nagyon megosztó, mégis ez a szép benne.

Az írónő egy Piroska és a farkas idézettel indít, és már ekkor tudtam, hogy imádni fogom. És igen, durva, néhol kegyetlen vagy épp mocskos, de közben ez is a Revel sikerének titka. Nem fél szókimondó lenni, nem fél a valóságtól, és tabuk sem léteznek előtte. Ami a szívén, az a száján, s nagyom becsülöm azt az írónőben, hogy ennyire őszinte volt a kötet alatt, és nem keresett kifogásokat, hanem az arcunkba vágta a valóságot, és a legmocskosabb részletektől sem riadt vissza. Habár egy szexi kötetnek indul, azért jóval több van benne. Ne riasszon vissza senkit sem a borító, vagy épp a fülszöveg, ne adj isten egy-egy negatív vélemény, hiszen mindenkinek más tetszik, és nem baj, ha neked más a véleményed, mint a többségnek. A Revel egy ízig-vérig rock star romance, minden bájával és hibájával együtt. Tabukat dönget, nyíltan és merészen beszél a problémákról, ha kell rendesen odavág, de megéri elolvasni, mivel a végére tanít is valamit. Megmutatja, hogy sosem késő változni, sosem késő helyesen dönteni. Igen, kicsit toxikus, de nem lehet minden rózsaszín és csudajó. Néha kell az is, hogy meglássuk, milyen is az élet sötétebb oldala. 

Maga a történet Revel és Taylan szerelmét meséli el. Revel a Revved zenekar frontembere és alapítója, aki sosem veti meg a piát és a drogokat. Nem éppen a legkedvesebb ember, veszélyes, pimasz, erőszakos, kiszámíthatatlan, mocskos szájú, ugyanakkor sosem tudhatod mit fog lépni legközelebb, mivel fog meglepni, vagy épp megbotránkoztatni. Ezt a kiszámíthatatlanságot kedveltem benne a legjobban, hiszen végig fenn tudta tartani a figyelmemet, és ha néha le is húzott, aztán segített újra felemelkedni. 

Rajta keresztül mutatja meg az írónő, hogy a folytonos rossz döntések is hozhatnak jót az ember életébe, de ha ezt a jót meg is akarjuk tartani, ahhoz változni kell, és olykor az sem árt, ha magunk előtt is beismerjük a problémákat, és nem másért, hanem magunk miatt akarunk küzdeni, és jobban lenni. Taylan, a pophercegnő, aki már gyerekkora óta a reflektorfényben él, akit az apja irányít, s aki el van veszve, nem tudja ki is az igazi Taylan. Általa az írónő új kapukat nyit meg, arra ösztönöz, hogy merj lépni, és megmutatni azt, ki is vagy valójában. 

Mind tudjuk, hogy sosem tart sokáig a biztonsági buborék, és egyszer úgyis ki fog durrani, s Shey Stahl pont azt mutatja meg Tay karakterén keresztül, hogy ez nem feltétlenül rossz, és a legtöbb esetben szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, és azt, hogy kik is vagyunk igazán. Revel és Tay szemszögén keresztül lehetünk tanúi egy feszültséggel teli, áldozatoktól terhes, toxikus kapcsolatnak, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, de a Revel ennél jóval több. 

Elgondolkodtató, slow burn romance, szenvedéllyel és érzelmek hadával. Nekem személy szerint nagyon tetszett, és az elejétől a végéig teljes mértékben levett a lábamról, igazi függő lettem, aki alig várta az újabb adagot, és aki képtelen volt nem a hatása alá kerülni. Revel és Tay története nem az a szokványos rock star romance, amihez hozzá van szokva az ember. Annál sokkal egyedibb, durvább és kegyetlenebb, de minden egyes sorral megmutatja a kötet, hogy igenis érdemes folytatni, és megtudni mi lesz a rockkirály és a pophercegnő sorsa. 

Trigger warning: nyomokban erőszakot, vért és függőséget tartalmaz a kötet. Olvasása csak saját felelősségre! Ha nagyon akarnám hasonlítani valamihez, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint a drog, ha egyszer rákapsz nehéz leállni vele, és kínkeserves lesz a leszokási folyamat, de megéri belevetni magad, mert ezután a kötet után semmi sem lesz már ugyanolyan. Azt különösen szerettem a kötetben, hogy természetes közegében mutatja be a rosszfiút, olyannak mutatja amilyen, és nem próbál téves információkat közölni velünk. 

Végig őszinte, még akkor is, ha ez néha fájdalmas. Ahol kell ott vad, nem ismer félelmet, és tökéletesen illik a Rubin Pöttyösök közé. Egy olyan kötetet kaptam, ahol a főhősöknek démonok vannak a múltjában, Revel részéről igazán súlyos problémákkal szembesülhetünk, de Taylan sem az a cuki, rózsaszín lány, mint amit mutat kifelé. Összességében egy igazán őszinte, és zabolátlan kötetet kaptam, szenvedélybetegséggel átitatva, tabuktól mentes, őszinte cselekményt, ami minden egyes oldallal újabb és újabb meglepetéseket tartogatott. Imádtam, ahogy beszéltek hozzánk a karakterek, ahogy nem hagyták, hogy a sötétben tapogatózzunk, őszinték, néhol viccesek vagy épp szarkasztikusak voltak, de végig hűen önmagunkhoz viselkedtek, teljesen azt éreztették, hogy én is részese vagyok a történetnek, és felültem velük a robogó hullámvasútra, és addig nem engednek kiszállni, amíg meg nem tudom mi lesz Revel és Taylan sorsa. Az epilógus előtti fejezeteket olvasva fájdalom gyötört, és kétségek, de az epilógus mindent a helyére pattint, és egy igazán emlékezetes befejezést ad a történetnek.

" - Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem ez bazira szexi volt. Szerintem ez rendszeres lesz ezen a buszon. Ó! Szerinted orgiákat is tartanak itt?"

" - Jegyezd meg ezt a percet, mert ennél közelebb sosem kerülsz a nagysághoz! - köpi oda, majd visszafordul a színpadhoz, ledobja elém a törülközőt, és otthagy, nekem pedig elakad a szavam."

"Mi a fenébe keveredtem? Micsoda seggfej! Elég szexi seggfej, de akkor is az."

"Vajon csinálnak olyan tájékoztatót, ami azt mutatja be, hogyan éljük túl Revel Slade-et? Ha igen, nekem kell egy olyan. Legyen egy ilyen brosúra. Gyártsátok le, és adjátok oda mindenkinek, aki Revel közelébe merészkedik!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)