2021. szeptember 27., hétfő

Christina Henry: Piros


"A fickó a tűz túloldaláról egy futó pillantással végignézett Piroson, a piros kapucnija alól kikandikáló csigákba göndörödő borzas hajától egészen a földön, mellette heverő kis fejszéig."

*

Az ​örök klasszikus, „Piroska és a farkas” meséjének posztapokaliptikus időkben élő hőse nem is olyan védtelen, mint amilyennek látszik. 
Felütötte a fejét a Járvány, amely megtizedelte a lakosságot, a túlélők pedig karanténtáborokba kényszerültek, ahol arat a halál, a romlás és a betegség. Egy fiatal lány egyedül próbál elmenekülni, és életben maradni egy olyan világban, amely semmiben sem hasonlít ahhoz a másikhoz, amelyben felnőtt, amely tökéletesen biztonságos, normális és unalmas volt… egészen három hónappal ezelőttig. 
A piros kabátos lánynak nincs más lehetősége, mint átvágni az erdőn a nagymama házához, ám senki sincs biztonságban egyedül a rengetegben. Éjszaka előjönnek rejtekhelyükről a ragadozók: farkasok, kojotok, kígyók, mindenféle teremtmények. Vannak azonban a vadállatoknál is fenyegetőbb veszedelmek. Férfiak sötét vágyakkal és gonosz szándékokkal. Egyenruhások, bizalmas információk, halálos titkok és könyörtelen parancsok hordozói. És néha, nagy ritkán, jön egy mindezeknél is rosszabb valami…


Ha meghallom azt a két szót, hogy Piroska és apokalipszis, akkor biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb el fogom olvasni, hogy miről is szól a kötet. A Piros fülszövege sok jót tartogat, és már első olvasásra is felkeltette a figyelmemet, s ha ehhez hozzáadjuk a csoda borítót is, akkor már borítékolható volt, hogy amint lehet belevetem magam a történetbe. Amióta megtudtam, hogy jön magyarul, azóta tűkön ülve vártam a megjelenését, és azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam, sőt... Nagyon meglepett a kötet, jó értelemben.

Christina Henry munkássága újdonság számomra, viszont a retelling történetekért nagyon odáig vagyok. Imádok ezekbe a mesés újragondolásokban elmerülni, és meglátni azt a pluszt, amit az írónő beletett. Első körben, amit tudni kell a Pirosról az az, hogy egy posztapokaliptikus, járvány sújtotta világban játszódik. Eléggé kísérteties a hasonlóság, még úgy is, hogy eredetileg 2019-ben jelent meg a kötet a boltok polcain. Sokszor volt déja vu érzésem, és emiatt ütött akkorát a regény. Valóságosnak éreztem egyes részeit, tudtam hova és mihez kötni, s emiatt más is volt olvasni. Jobb vagy rosszabb? Azt döntse el mindenki maga, de arra készüljetek fel, hogy sokkol, meglep és ledönt a lábadról a történet. A maga 258 oldalával nem egy hosszú olvasmány, viszont velős gondolatokat rejt el az írónő a sorok között, végig nagyon izgalmas, és nem fél az erőszaktól, vagy épp a véres jelenetektől sem. Maga a kötet alaphelyzete a következő. Adott egy vírus, ami leteríti az emberiséget, és aki elkapja az néhány napon belül meghal, elviszi a kór. De valóban csak ennyi lenne? Ahogy haladunk előre mindenre fény derül, és garantáltan meglepetést fog okozni a történet további része. 

A kötetünk főszereplője Piros, egy igazán talpraesett lány, akinek mindenre kész terve van, aki baromira akaratos és makacs, de emellett okos, ügyes és minden helyzetből megtalálja a kivezető utat. Egy olyan hősnőt kapunk általa, aki egy igazi harcos, aki sosem adja fel, s aki mindent megtesz azért, hogy elérje a célját és, mint az eredeti, klasszikus mesében is, megtalálja a nagyija házát. 

Amikor megtudtam, hogy retelling nem éppen ilyen kontextusban gondoltam rá. Leginkább a farkasos rész jelenik meg képletesen, és nem feltétlen asszociál rá egyből az ember, így kb. a kötet háromnegyedéig vártam, hogy oké, de mikor jelenik meg a gonosz és éhes farkas? Nem lövöm le a poént, de arra számítsatok, hogy ez nem az a tipikus Piroska és a farkas retelling, mint amire számít az ember. 

Velős gondolatokat rejt el a sorok között, és minden egyes oldallal egyre többet és többet nyújt. Tartalmilag nagyon erős, jól érződik az írónő egyedi hangja és gondolkodásmódja, az a nézet, ami által éli a mindennapjait, és igazán szókimondó, néhol szomorú, de annál inkább erősebb történetet ismerhettem meg általa. A fejezetekben az különösen tetszett, hogy nemcsak a jelenre, hanem a múltra is koncentrál, s amikor arra van szükség, akkor mesél, és a legváratlanabb pillanatokban ránt minket vissza a jelenbe. 

Szerettem olvasni, a sötétebb világnézetével, és borús gondolataival igazán kalandos, meglepő és szerethető kötetet kaptam. Egyetlen egy dolog volt, ami nem tetszett, az pedig az, hogy nagyon gyorsan kiolvastam, és a vége számomra nem az igazi, túlságosan rám van hagyva, hogy én hogy képzelem el a befejezést, és ha figyelembe veszem az eredeti alapot, akkor szükség lenne egy második részre is, hiszen igazi válaszokat nem kapunk a világra és a továbbiakra nézve. 

De mindezek mellett úgy érzem, hogy nagyon is megérte kézbe venni és elmerülni a cselekményben, mert a Piros egy olyan kötet, ami gondolkodóba ejt, és tanít is. Olvassátok és szeressétek, mert ahogy Pirosnak szüksége van a nagyijára, úgy lehet, hogy neked is szükséged lenne erre a történetre. Összességében nagyon szerettem, és a karakterfejlődés mellett az apokaliptikus világ felépítése is nagyon sokat ad az élményhez. Maga a világ információkban gazdag, de ahol kell rejtélyes, jól felépített, és ha véletlen beköszönne az apokalipszis, szeretném, ha Piros mellettem lenne, mert vele tuti túlélném, és nem válnék az enyészetté. Ha egy vakmerő, de annál inkább meglepetésekben gazdag kötetet keresel, és nem baj, ha nincs benne szerelmi szál, és még véletlenül szereted is a Piroska és a farkast, akkor ajánlom neked ezt a járvány utáni, keressük meg a nagyit regényt tele kalanddal és az emberi természet igazi arcával. Nemcsak a világra világít rá az írónő, hanem azt is megmutatja, hogy hogyan is képesek egyesek kifordulni önmagukból, és feladni azt a kis emberséget is, ami még bennük van.
" - Azt hiszed, azok a gyökerek be akarnak kergetni minket az erdőbe? - horkant fel Adam. - A könnyű zsákmány reményében jöttünk ide. Nem fogják otthagyni az autót azért, hogy minket üldözzenek."

"Piros azt az egyet megtanulta a könyvekből és a filmekből, amiket éveken át olvasott és nézett, hogy az emberek minden járványnál, zombinál, ufónál vagy arcevő szörnynél sokkal félelmetesebbek."

"Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok hogy megtévesszen a maszkod. Tudom hogy mi vagy."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...