Serena Valentino: Herceg vagy Szörnyeteg? (Gonosztevők)

 "A Szörnyeteg a rózsakertben állt, bódultan az újonnan kinyílt virágok mindent belengő illatától."

*

Mindenki ismeri az ősi történetet, amelyben a kegyetlen Herceg Szörnyeteggé változik. Aztán megjelenik egy gyönyörű lány, együttérzésével megváltoztatja a rémséget, aki végül bele is szeret, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Ám a történeteket, legyenek bár olyan jól ismertek, mint a Szépség és a Szörnyeteg, sokféle módon mesélik. De bármelyik változatot is hallja az ember, egy kérdés mindig megválaszolatlan marad: mitől változott a büszke Herceg a világtól elvonult, morózus Szörnyeteggé? 

Íme, egy lehetséges válasz a sok közül, melyeket világszerte mesélnek. Történetünk hiúságról, gőgről, gyűlöletről és kegyetlenségről szól… na és persze: az igaz szerelemről. 

Ez a Szépség szerelmének a könyve.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki imádta a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg mesét, s amióta felnőtt keresi az ezzel kapcsolatos könyveket, retellingeket, és aki bármikor, hezitálás nélkül a Szörnyeteget választaná a Herceg helyett. Ez a lány most kapott egy 180 oldalas történetet, ami elmeséli, hogyan is lett a Szörnyeteg az, aki és mik voltak azok a pillanatok, amik idáig vezettek. Ez a lány nem is lehetne boldogabb, hogy elolvashatta ezt a rövid könyvet, és újra elmerülhetett a történetben, és újra megelevenedhetett előtte gyerekkora egyik kedvenc meséje, egy új szemszögön keresztül.

Igen, ez a lány én vagyok, és nagyom vártam már ezt a történetet. Serena Valentino eddig is érdekesen nyúlt a már ismert mesékhez, s most is sikerült egy olyan háttérsztorit adnia, ami egyszerre hihető, és tanulságos is. Maga a kötet először a Szörnyeteg hangján szólal meg, majd aztán a Herceg életébe is betekintést nyújt. Az eleje számomra nosztalgikus élményt nyújtott, egyből ahogy belevetettem magam az olvasásba, levett a lábamról, és egyre inkább arra ösztönzött, hogy csak faljam és faljam az oldalakat, ami nem volt nehéz, hiszen rövidek a fejezetek és nagyon is olvastatja magát a történet. Ami a Szörnyeteg oldalát illeti, sok újdonság nincs benne, viszont sokat segít feleleveníteni a már ismert információkat. Nosztalgikus hangulatot teremt, s megmutatja, miért is olyan kedvelhető ez a mese. A Hercegről szóló részek alátámasztottak, hihetőek, emellett varázslatosak, és tükröt is mutat, hiszen még ma is az számít, hogy hogyan nézel ki, nem pedig az, hogy mire vagy képes, mit érzel, és milyen a személyiséged, milyen a lelked. Egy kicsit sikerült is megutáltatnia velem a gőgös herceget, akinek csak az volt a fontos, hogy a jövendőbelije szép legyen, tehetős és mutasson jól mellette, akár egy kiállítási tárgy, de az emberek nem tárgyak, akiknek nincsen érzelmeik, és erre szépen rá is mutat az írónő. Megmutatja, hogy nem minden a szépség, és bizony a belső értékek sokkal, de sokkal fontosabbak. 

Leginkább azért szeretem ezt a klasszikusnak számító mesét, mert megmutatja azt, hogy legyél bárki, a boldogság téged is megtalálhat, és ehhez nem kell kifordulnod önmagadból, hanem csak azt az oldaladat kell mások felé mutatni, aki valójában vagy. A belső szépség sokkal fontosabb, mint a külső. Serena Valentino a Hercegen keresztül egy igazi utazásra invitál minket, ahol a gőgös Herceg napról napra változik, s aki egy idő után már nem önmaga. 

Mindenki ismeri a végét, mégis drukkoltam, hogy sikerüljön megváltoznia, más színben látnia a világot, és nem azon a fekete-fehér skálán mozognia, mint előtte, és hamarabb megtörnie az átkot, hiszen próbálkozott, meg akart változni, de ha romlott a gyökér, abból nem lesz szép és érett az alma. Igazi, kézzel fogható változásokra van szükség, nem pedig a látszatra, s az írónő jól szíven is szúrt, és nem félt a kegyetlenkedéstől sem. Néhol a szívem szakadt meg, és hiába csak 180 oldalas a kötet, sokkal több érzelmet ad át, mint amire eleinte számítottam. 

Természetesen a Három nővér itt is megjelenik, s nem marad kő-kövön szárazon. Ahol tudnak ott rendesen odapörkölnek a kötetnek, s kényünk szerint alakítják a cselekmény folyamát. Valójában a Szörnyeteg nem az a kimondottan villain (gonosztevő) alapanyag, legalábbis számomra nem az, hanem egy olyan ifjú, aki letért az útról, és keresi a fény felé vezető kiutat, ami végre kiviszi a sötétségből, és megmutatja, mi is lehet az övé, ha ledobja az attitűdjét, és annak látja az embereket, amik valójában. 

De benne is megvan a romlás forrása, amit a nővérek fel tudnak ellene használni. És fel is használnak. Sosem lesznek a kedvenceim, mégis megszínesítik a történetet, és általuk az írónő megmutatja, hogy a szerelem mindent legyőz, az utálatot, a beavatkozást és az akadályokat is, amit az élet elénk gördít.

Összességében a történet egy nagyon pozitív élmény volt számomra, szerettem, ahogy mélyebben elmerültünk a miértekben, az írónő stílusa ezt még inkább gördülékennyé tette, s habár túlságosan rövid volt, azért szerettem olvasni, de kicsit sajnálom is, hogy ilyen hamar vége lett. Viszont mindenképp pozitívumként éltem meg a Herceg és Gaston barátságát, ami rendesen meglepett, s amíg a Herceg szemszögét olvastam, sikerült is megkedvelni a karaktert, úgy hogy közben nem vagyok egy nagy Gaston fan, addig a Szörnyeteg szemszöge megmutatta, hogy miért is nem volt szimpatikus a karaktere. A palota lakóinak eltűnése feszültséggel teli, és az elkerülhetetlen véggel csak még inkább izgalmassá teszi a várakozást, a sorsot, ami a Hercegre vár. Ami szerintem nagy erénye ezeknek a köteteknek, az az hogy Serena Valentino a nővéreken keresztül összekapcsolja őket, és megmutatja, hogy minden összefügg, és ha akarunk tudunk kapcsolódási pontot találni. A kötet lezárása sem volt nagy meglepetés, leginkább, ami ismeretlen volt előttünk a kötettel kapcsolatban, az a Herceg gondolatai, tettei és minden egyes kiejtett szava, amit az emberek felé intézett. Délutáni kikapcsolódásnak tökéletes ez a kötet. Ha szeretitek a Szépség és a Szörnyeteg történetét, és mindig is kíváncsi voltál, hogy lett a Hercegből Szörnyeteg, akkor ez a te történeted. Pár óra alatt simán kiolvasható, és ha nem zavar, hogy Belle nem kap annyi szerepet, akkor igazán élvezetes olvasmány lehet.

"Gaston és a Herceg mindig is hasonlítottak, és a Herceg úgy vélte, ezért kedvelik annyira egymás társaságát. Vagy talán úgy érezte, hogy jobb, ha az ember rajta tarthatja a szemét a vetélytársán? Néha elmélázott rajta, hogy valójában erről van-e szó."

" - A rózsa szirmainak hullása jelzi majd az idő múlását a huszonegyedik születésnapodig. Ha addig a napig nem talál rád a viszonzott, igaz szerelem, csókkal megpecsételve, megmaradsz annak a rettenetes teremtménynek, akivé válni fogsz."

" - Ha szeretnél, ha tényleg szeretnél, akkor mindez nem történne velünk! Mrs. Potts és Cogsworth itt lennének; az állatok a labirintusban nem támadnának rám, és én nem néznék ki így! Nézz rám! Napról napra egyre rútabb, egyre hitványabb leszek!"

"A farkasok csak elterelték a figyelmét. A farkasok, amik az ő hibájukból mentek oda. A farkasok, amik most holtan hevertek az erdőben. A farkasok, amiknek a vére feketén száradt a teremtmény karmain. A farkasok hozták össze őket."

Köszönöm szépen a Manó Könyveknek a recenziós példányt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)