Meghan March: Véletlen szeretők

" - Becca tegnap este látta Rykert az edzőteremben, rövidnadrág volt rajta, és hát hogy is mondjam, azt hallottam, hogy a faroklenyomata óriási."

*

Milyen a férfi? Arrogáns.

Milyen a nő? Önelégült.

Gyűlölöm a férfit.

Vágyom a nőre.

Két éve folyamatosan elutasítom a pasast.

Engem pedig minden elutasítás megerősít.

Nem vagyok egy egyéjszakás csaj.

Nem érted, hogy nem kalandra vágyom?

Teljesen megőrjít, nekem erre az emberre nincs szükségem!

Végül úgyis beleegyezel, nem adom fel.

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Miután elolvastam a Vigyél magaddal c. kötetet azóta vártam, hogy végre a Véletlen szeretők is megjelenjen. Kétség sem fér hozzá, hogy ez az én kötetem, mivel imádok egyetemista románcokról olvasni, nagyon bírom az írónő stílusát és mivel fiatal felnőttekről szól ezért kevésbé erotikus és kevésbé használ trágár szavakat. Ne értsetek félre semmi bajom az erotikával, de számomra bőven elég az, amit egy-egy ilyen kötet ad.

Miután kézhez kaptam percekig csak néztem, hogy milyen bitang jó is lett a borító, s utána természetes, hogy egyből rá is vetettem magam. Nagymenő egyetemista srác szerelmes lesz? Netalántán megváltozik egy lány miatt? Igen és igen. Már a fülszöveg sejteti, hogy kedvenc lesz számomra és nagyon jól el is találta, hiszen faltam a sorokat, szinte ki sem mozdultam otthonról. Az idő is épp most fordult hidegebbre, s egy jó kis bekuckózós hétvégére tökéletes olvasmány. Melegséggel tölti el a szíveket, szórakoztat, de valamilyen szinten komoly is marad. Annyi hasonló könyvet olvastam már, mégis tudod az írónő olyan újat mutatni, ami miatt nem mondhatom azt rá, hogy tucat, mert igenis értékes és ha nem egyedülálló, de legalább élvezetes. Szeretem Meghan írásaiban azt, hogy nem tart sokáig egy-egy fejezet elolvasása és, hogy nem kell gondolkodnak közbe. Amikor a kezembe veszem a könyveit olyan, mintha valaki lekapcsolna egy kapcsolót a fejembe és akkor csakis a regényre összpontosítok és nem létezik, hogy elterelődjön a figyelmem. Még úgy se, hogy közbe zajlik körülöttem az élet. Maga a történet egyfelől enyhén sablonos, megvan benne a nagymenő macsó, aki csak a strigulákra hajt, s egyszer csak megjelenik a színen egy csaj, aki miatt megváltozik. Ez mind szép és jó, de a való életben ez nem helytálló, viszont olvasni róla teljesen más. 

Aztán megvan a mi kis Hamupipőkénk is, aki ideig-óráig ellenáll,de aztán úgyis beadja a derekát. A legtöbb hasonló sztori itt szokott unalmassá válni és a pasi itt lesz papucs, de nem a Véletlen szeretők oldalain. A sablonosság ellenére is vannak benne becsülendő momentumok, részek és jellemvonások. Justine jelleme az egyik ilyen, hiszen amellett, hogy kiszámítható a viselkedése a karakter nagyon is példaértékű. Egy nehéz sorsú lányról van szó, akinek mindenért, de tényleg mindenért meg kellett küzdenie és semmit sem kapott csak úgy az élettől. Nem hullott ölébe a lehetőség, kemény és alázatos munkával érte el azt, ahol éppen tart. 

Aztán ott van Ryker, aki hozza a macsót, aki azért is megszerzi a lányt, de emellett megvan benne az a plusz is, hogy szerethető, szexi, pikáns jeleneteket lehet vele írni és neki is, mint másnak vannak emberi hibái és ő is képes arra, hogy forrófejű legyen és aszerint cselekedjen. A cselekmény középpontjában a pénz áll és ez is indítja el az eseményeket. Ez az a momentum, ami lavinaként sodorja magával a történéseket, s ami miatt egyáltalán beszélhetünk velős gondolatokról, elnyomott érzésekről, titkokról és önbecsülésről. Alapjában véve nem egy hosszú olvasmány,de annál lényegretörőbb és annál több minden lapul az oldalak között. Az egyetemi helyszín megadja azt a feelinget, amit éreznünk kell, s még ha nálunk nem is ilyen az oktatás, akkor is jó belemerülni és ott lenni a szereplőkkel lélekben. 

Olyannyira interaktív és kézzel fogható, hogy simán el tudom képzelni, hogy film készüljön belőle. Az eleje valamiért engem Az üzletre emlékeztet, de mivel azt is nagyon szerettem, ezért emiatt nem maradt bennem tüske, sőt... a karakterek miatt teljesen mást kaptam, mint amit vártam tőle. Van mondanivalója, visz valahova a történet, van eleje és vége. Megvan benne a szépen felépítés és kivitelezés elve. Az erotika kedvelőinek is kedvez, de csak olyan szinten, hogy ez még ne legyen túl sok, s hogyha alapul veszem az eddigi olvasmányaimat az írónőtől, akkor talán ebben van a legkevesebb fülledt jelenet, de ami van benne az üt rendesen és ezáltal azt is bebizonyította nekem Meghan March, hogy nem kell feltétlenül minden oldalon valami erotikusnak lennie ahhoz, hogy valóban azt lehessen mondani, hogy a Véletlen szeretők is egy újabb erotikus-romantikus csemege, mert a kevesebb néha több elvre alapozva, rejtett utalásokkal és belső monológgal fűszerezi az esetleges helyeket, ahol elkél a vérfrissítés.

Tetszett, hogy a múlt eseményeibe is betekintést ad, hogy a végére sem maradtak nyitva kérdések, hogy mindenre kaptam vagy választ vagy magyarázatot és ami a legfontosabb, hogy nemcsak élvezetes olvasmány, de könnyen bele is lehet szeretni. Talán nem tévedek nagyot, ha azt írom, hogy ez az egyik legjobb alkotása az írónőnek és az biztos, hogy kiemelkedő éke lesz a könyvespolcomnak. Összességében igazi kikapcsolódást és szórakoztatást nyújtó olvasmány, amiben kellően keveredik a romantika a jövő képlékenységével, a kiszámíthatatlansággal és az erotikával. A cica-egér harcok, amiket a főszereplőink vívtak az elején nagyon ismerős számomra, s jókat is nevettem rajtuk, mert valamilyen szinten alapelvárás, hogy a megkezdett vonzalom és az elvetett gondolatfoszlányok táptalajra leljenek és kiburjánzanak, ez a Véletlen szeretőkkel sincs másképp.

"Rossz kedvem van, úgyhogy nem vonom meg magamtól ezt a kis élvezetet. Hamupipőkéről az jut eszembe, hogy az álmok valóra válnak. A mai nap viszont egyértelműen bizonyítja, hogy Ryker nem a szőke herceg."

"Megborzongok. Fogalmam sincs, mit tegyek. Ryker Grant, akivel kapcsolatban eldöntöttem, hogy semmi nem lesz köztünk, meztelenül fekszik rajtam. Méghozzá tök merev hímtaggal. Ami hozzám ér."

" - Attól tartok, te csak elvonod a figyelmemet, így képtelen leszek másra gondolni. Egyre jobban beszippantasz, míg végül azt sem fogom tudni, mi volt a fő célom."

"Esküszöm, nem fogok panaszkodni, ha az asszony sütni akar. Sőt. Talán könyörögni fogok a sütiért, ami végképp nem méltó egy királyhoz."

" - Nem gyűlöllek. A fenébe, Justine! Szeretlek. Soha nem tudnálak gyűlölni. Azért ütköztem részegen a védőkorlátnak, mert egy komplett idióta vagyok. Az én hibám. Nem a tiéd. Minden miattam van. Nem miattad."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Anne L. Green: Ördögi kísértés

" - Mondd csak, Reggie, nem unod még ezeket a kisded játszadozásokat? - vágta be a limuzinom ajtaját a legjobb barátom."

*

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet. Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos. Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

Mint azt már észrevehettétek imádom az írónő regényeit. Mindegyikben találok valami olyan plusz elemet, ami elvarázsol és arra sarkall, hogy még többet olvassak tőle. Ez az Ördögi kísértéssel sem volt másképp. A végére határozottan az egyik kedvencem lett és Reggie Reynoldsnak megérdemelt helye van az ALG háremben.

Már az erős kezdés is arra utalt, hogy itt bizony nem marad kő kövön szárazon, mert lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere. Ez alkalommal sem csalódtam Anne-ben, hiszen az eddigi legdögösebb, legerotikusabb, legsötétebb múlttal rendelkező szereplőket engedte egymásnak, hogy lesz ami lesz alapon perzseljék fel a lapokat és lássák el azokat romantikával, bujasággal, kísértéssel és tömény erotikával. Megvan benne a megszokott kettősség, a váltott szemszög párosa, s nemcsak, hogy ezáltal tovább tartotta fenn az érdeklődést, de mindig adott egy kis pluszt, ami miatt még többet akartam és nem bírtam megállni, hogy ne faljam az oldalakat. Maga a regény Las Vegasban játszódik, amit nem véletlenül hívnak a bűn városának. Ehhez mérten találjuk magunkat szembe a kaszinók világával, a szenvedélyfüggőséggel és a romlatlan lelkek tárházával. Reggie és Vicky talán az eddigi legsötétebb múlttal rendelkező főhőseink az írónő tollából, s emiatt is evez olyan vizekre, amik komolyan és súlyosak. Egyik karakterünk sem szent lélek, mindegyiknek megvan a maga keresztje, de ahogy izzik a levegő és ahogy árad a feszültség, szexuális is, kétség sem fér hozzá, hogy Anne-nek ezt meg kellett írnia. 

A rutinos ALG olvasóknak ismerős lehet Reggie neve, hiszen ő volt az, aki A sötétség fogságában is szerepelt, és végre azt is megtudhatjuk, hogy ő hogy állta a sarat, mik mentek végbe benne és nem utolsó sorban az ő lelkébe is beleláthattunk. Bevallom már az elején éreztem, hogy egy egészen különleges írással lesz dolgom, és valóban így lett. Annyira átjön, hogy szívvel-lélekkel íródott, hogy az hihetetlen. A történetet úgy írnám le, hogy egy vérbeli látogatás a lélek legsötétebb mélyére, mivel ugyanúgy szóba jön a prostitúció, mint például a zsarolás, fenyegetések világa. Egy valami azonban biztos, ehhez hasonlót már olvastam, de ennyire mélyen, ennyire szépen kidolgozottat és megírtat azonban nem. Már ezért megérte magában kézbe venni a kötetet. 

A fejezetek előtti kis idézetek még mindig tökéletesen passzolnak az adott rész mondanivalójához, összefoglalva a tanulságát vagy éppen rávilágítva egy-egy érzésre, ami előtérbe fog kerülni. Nem kertelek, de nekem nagyon bejött ez az erőteljes stílus, ahogy megjelentette az írónő a lelki szemeim előtt a cselekményt, a karaktereket, a helyszínt és magát a teljes regényt. Újfent csak gratulálni tudok, hiszen sikerült egy újabb csodát létrehozni. Hihetetlen, hogy mikre képes az írónő. Olyan érzelmi hullámvasútra ültem fel, amire nem voltam felkészülve. Hol bazsalyogtam, mosolyogtam, nevettem vagy éppen sírtam már kínomban. Nem volt egy olyan rész, ami ne vált volna emlékezetessé, ami ne égett volna bele a tudatomba. 

Az Ördögi kísértés hűen a nevéhez végig kísértet, de úgy, hogy közben rámutatott arra is, hogy nem számít milyen lapokat osztott az élet, mert szinte mindent felül lehet múlni és a változtatás vagy éppen változás lehetősége fennáll. Az Ördögi kísértés maga a játszma, amiből nem lehet vesztesként kijönni. Reggie részéről egy olyan múltba tekinthetünk be, ami bohém, de ugyanakkor szembeütközik a kemény valóság is, hogy bizony nem mindegy, hogy kinek születünk, mert ha belekerülünk egy olyan közegbe, ami káros, akkor abból nagyon nehéz kikerülni. Vicky részéről igazi sokk hatás ért. Annyira megszorongatta szegény lányt Anne, hogy már én megsajnáltam. 

Viszont ezzel együtt egy teljesen új világ is megnyílt, ami eddig nem volt jellemző az írónő írásaira. Maga az alvilág motívuma itt is megjelenik, de már nem olyan hangsúlyosan, mint A sötétség fogságában, ahol ezen volt főleg a hangsúly. Az Ördögi kísértés a vágyakra, a sötét előéletre és a nehézkes életre teszi a súlyt. Pellengérre állítja a szegénységet a gazdagsággal, mindezt úgy, hogy pálfordulásokkal és személyiségfejlődéssel tetézi. Eközben elrejt egy olyan szálat is, ami arra sugall, hogy nem lesz happy end a vége és rádöbbent arra, hogy élnünk kell, nem a múltba temetkezni és azon gyötrődni, hogy mi volt, hanem arra kell fókuszálni, hogy mi van most. A jelen a fontos tényező és nem a jövő, hiszen az képlékeny és bármelyik pillanatban megváltozhat, s biztos, hogy meg is fog. Ha egy mondattal kellene összefoglalnom azt mondanám, hogy élj a mának és csak kis mértékben érdekeljen, hogy mi lesz holnap. Erre a legjobb módon világít rá Reggie-n keresztül, akinek a jellemfejlődése igazi meglepetés volt. A humoros, életet pazarló, a szenvedélyeknek és a vágyaknak élő emberből igazi férfivá érett a végére. Vicky-n is hasonló fejlődés látható, hiszen nála éppen a zártság volt a probléma, de ezt a gondolatot is sikerült mesterien elvarrnia Anne-nek. A befejezésről pedig csak annyit, hogy ennél szebb befejezést nem is kívánhattam volna.

" - Ugyan már! Iszonyat jó pasi volt és gondolatban megvoltál neki. Nem vehettem el tőle az élményt, ha már élőben nem csinálod vele - idegesített tovább."

" - Mindegy, hogy beismered-e, vagy sem, a sors néha baromira másképp gondol helyzeteket, mint te. Minden, ami fontos, előbb-utóbb fájdalmat fog okozni, mert kötődésből ered. Időnként lazíts, és csak élvezd a pillanatot."

"Mikor ugráltatott engem nő utoljára? Soha! Mikor érdekelt engem utoljára ennyire egy nő? Soha! Miért hagyom, hogy rángasson, mint egy bábot? Talán mert fantasztikusan játszotta az elérhetetlen, meghódíthatatlan nőt."

" - Ha itt valaki ki van szolgáltatva, akkor az jelenleg én vagyok. Mindenem te birtokolod. - A tekintete a számra tévedt és már hajolt is felém. - Mióta az enyém lettél, csak te birtoklod minden gondolatomat... - kábított. - Képtelen vagyok egyetlen nőt is élvezni azóta, mert mindig ott vagy, és nem hagyod, hogy megtegyem."

" - Tanácsot vársz tőlem? Adok neked, csak nyisd ki a füled. Fontos, hogy igyekezz legalább pár álmodat megvalósítani a hátralévő életed során. Az élet egy választás. A te választásod. Cselekedj tudatosan, tégy úgy, ahogy a szíved diktál! Őszintén. Menj utána!"



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!

Baráth Viktória: Egy év Rómában

"Meredten bámulom a mobilom kijelzőjét."

*

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút. Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Egy nyereményjáték keretein belül jutottam hozzá a kötethez és egy percig sem bánom, hogy indultam rajta, mivel eddig is szerettem Viki írásait és A főnök a top favorit, mégis erősen verseng az első helyért az Egy év Rómában is. Már csak azért is, mert megkaptam a szokásos baráthvikis élményt és alapból is bakancslistás hely nálam Róma, így kétségem sem volt afelől, hogy jól fogom érezni magam olvasás közben és egy újabb jó élménnyel zárhatom le az augusztusomat, mivel ebben a hónapban ez lett a hónap könyve. Komoly, szórakoztató, érzelmes, ádáz és nagyon is olvasmányos.

Maga a történet egy kicsit lassan indul be, legalább is én így éreztem és a regény eleje is inkább melankólikus, letört állapotba taszított, viszont, ahogy egyre jobban megnyílt a főszereplő lány, Leila és átadta magát az érzékeknek, a kalandnak és annak az egy évnek, amit Rómában tölt kezdtem úgy igazán ráérezni a történetre. Az alapelgondolás, miszerint alkotószabadságra küldenek valakit egy teljesen idegen országba kicsit veszélyes is, de kockázat nélkül nincs nyereség, ahogy azt mondani szokták és ez az Egy év Rómában alatt sincs másképp. Nagyon szépen és lassan kibontakozva indít a regény, s ahogy egyre jobban haladunk előre úgy bújik ki Leila is a csigaházából, s ezáltal mi is részt vehetünk azon az utazáson, ami egy életre képes megváltoztatni az életét. A cselekményleírások, maga a városnak a bemutatása olyan érzékletes volt és olyannyira valósnak éreztem, hogy má szinte én is ott lépkedtem Róma utcáin és láttam a lelki szemeim előtt a nevezetességeket, a kávézót, a parókiát és igen, a motelt is. Minden egyes leírással csak még jobban tudatosult bennem, hogy ha törik, ha szakad, de nekem Rómába kell utaznom. Olyan élményt adott, olyan érzéseket váltott ki belőlem, amik maradandóak és nem egyszerűen addig tartanak, amíg olvasom a cselekményt, hanem jóval tovább. Már említettem a főszereplőt, a válságban lévő írónőt, s talán amiatt is éreztem át a helyzetét, mert már én is voltam válságban, éreztem, hogy milyen is az, amikor semmi sem jön össze és hiába teszel bármit is, nem látod túl sok értelmét, igazából most is egy ilyen gödörben csücsülök, de a regény hatására úgy érzem, hogy kezdek kivergődni belőle és az Egy év Rómában megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen. 

A kalandozások, az új tájak és helyek felfedezése mind szép és jó, viszont a legjobban mégsem ez fogott meg, persze tetszett, hogy kézzel fogható közelségbe került, mégis Raymond atya volt az, aki mindent vitt. Már az első megjelenésekor tudtam, hogy oda kell figyelnem rá és nem is tévedtem sokat. Az a titokzatosság és az a megfoghatatlan légkör, ami körüllengi teszi fel a koronát a kötetre. Ennyire érzékletes és szexi papról sem olvastam még az biztos, de pont ez a tiltott dolog, ami meghozza a regény pikantériáját és egy olyan irányba tereli a cselekményt, ahol mi olvasók csak reménykedhetünk, hogy szabályt szeg és még forróbbá, még érzékletesebbé teszi a cselekményt, már csak a puszta jelenlétével is. 

Emellett nemcsak Róma utcáin barangolunk, hanem Elba szigetén és Velencén is. Mondanom sem kell, hogy mennyire különleges hangulatot varázsolnak ezek a helyszínek a történetnek. Magát a cselekményt tekintve lassan épülő, de egyes részeknél baromi gyorsan belendülő szálat kapunk, ahol tényleg csak a fantázia szabhat korlátot az eseményeknek. Az elejétől kezdve egészen a kötet háromnegyedéig csak érleli az írónő a tiltott szerelem gondolatát, s addig nagyon aprólékosan mutatja be azt, hogy mit is csinálnak napi szinten a papok, hogy mit csinálhatnak és mit nem. De ahogy ezeket megismerjük utána egy akkora fordulat áll be a cselekménybe, hogy csak kapkodtam a fejemet. 

Az érzelmek utat törnek maguknak és mindent letarolnak. Legyen az egy akadály, vagy egy meglévő kapcsolat vagy éppen tiltott dolog. Nem számít, mert ahogy az érzelmek kiteljesednek úgy válik egyre perzselőbbé és egyre eufórikusabbá a cselekmény, és maguk a fordulatok nemcsak meglepetéseket hordoznak magukkal, hanem meglepődést és tömény erotikát is. De ezt is a jobbik fajtából, amikor a kevesebb néha több és megmarad az érzékletesség és testiség oldalán.

Mindemellett a múlt is hangsúlyos, s igaz, hogy nem minden részletre derül fény, de a fontosabb, életet megváltoztató részek utat törnek maguknak és magával ragadnak. Ezek egyrészt fájdalmas részletek, de minden fájdalmat megér az, ahogy a végére kiteljesedik és bekebelez mindent. Annyira imádtam, de tényleg. Viki egyik legjobb alkotásával van dolgunk és az érzelmek kavalkádja lenyűgöző. Hol reménykedünk, hol örülünk, hol sopánkodunk, de az hét szentség, hogy érzelmek nélkül nem lehet végigolvasni. A kötet utolsó negyedét imádtam. De a vége, na hát kérem szépen lesz pár keresetlen szavam Vikihez az biztos. Hogy a fenébe lehet így lezárni egy ilyen csodálatos regényt?? Mégis hogy?? Megadja nekünk, amire már az eleje óta várunk és reménykedünk, hogy beteljesüljön, majd a beteljesülés után tört döf a szívünkbe és még jól meg is forgatja azt. Komolyan mondom, hogy jobban kiakasztott, mint A főnök lezárása és az sem volt piskóta na de ez... nem találok szavakat. Viszont ebből is látszik, hogy mennyire maradandó, mennyire érzékletes az, amit Viki ír és ha már csak fele ennyire lett volna durva a kötet lezárása nem éreztem volna a már megszokott és megszeretett baráthvikis lezárást, mert az, hogy széttiporjon mindent a lezárással már Viki névjegyévé vált és akármennyire is fájdalmas, akkor is így teljes az élmény. Összességében nagyon szerettem és biztos vagyok benne, hogy még sokszor a kezembe fog kerülni. A cselekménye fantáziadús volt, részletgazdag, igazi barangolás Róma utcáin, az érzelmek is a helyén voltak és a szerelmi szál is éppen csak annyira gyönyörű, hogy az már fájdalmas, de egy percig nem bántam meg, hogy a kezembe vettem és elmerültem a világában.

" - Ami azt illeti - szólalt meg mély hangon -, inkább én fogok segíteni önnek. Jonathan Raymond vagyok, én leszek az idegenvezetője."

"Túl jól ismertem már ezt a típust, de minden nőnek szüksége van arra, hogy valaki folyton udvaroljon neki. Kell a hiúságunknak. Megálltam előtte, és egyenesen a szemébe néztem."

" - Dehogynem! Már azon gondolkodtam, hogy hogy lehet ekkora ribi, hogy egy pappal flörtöl, erre kiderül, hogy szegénynek fogalma sincs róla!"

"A szemembe nézve mosolygott, amitől minden a helyére került a fejemben. Ő volt a legjobb barátom, az egyetlen ember, akinek tényleg megnyíltam, csakis ez lehetett az oka, hogy más kontextusban is az ő arca ugrott be."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!