Interjú Bridget Collins írónővel (magyar nyelvű)

Bridget Collins a PesText Fesztivál keretein belül Magyarországra látogat. A dedikálásra szombaton 18 órakor a Három Hollóban kerül sor, illetve vasárnap a 21. Század Kiadó standján 14 órától is lehetőségetek lesz aláíratni vele a könyveiteket. Én már olvastam mind a két megjelent regényét, mindkettő más-más miatt adott maradandó élményt, de közös bennük, hogy mind A könyvkötő, s mind az Árulások nagyon különleges. A szívemhez egy hangyányival talán A könyvkötő áll közelebb, de az Árulásokat is szerettem. A 21. Század Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt interjút készíteni az írónővel, amiben az eddigi regényeiről és a további terveiről beszélgettünk.

K: Mely könyveket ajánlanád azoknak, akik szerették az Árulásokat, illetve A könyvkötőt?

Bridget Collins: Ha szeretted az Árulásokat, akkor azt a könyvet ajánlom, ami a történet ötletét adta; Hermann Hesse -The Glass Bead Game - illetve A Titkos Történetet, amely egy zseniális és szórakoztató regény, egy amerikai egyetemen játszódik, az eszmék, a hűség és – igen – az árulás veszélyéről szól. Ha tetszett A könyvkötő, próbáld ki Sarah Waters Fingersmithét, amely egy csodálatos viktoriánus regény izgalmas szerelmi történettel és könyves témával.

K: Az Árulások és A könyvkötő is történelmi fikció mágikus realizmussal megspékelve. Mi lesz a következő történeted? Tudnál mesélni egy kicsit a jelenlegi munkádról?

BC: A következő regényem jövő májusban fog megjelenni - de még nem döntöttük el, hogy mi lesz a címe. Jelenleg 'The Echos' a munkacíme, és ugyanaz a műfaja, mint az eddigi regényeimnek. Egy olyan gyárról szól, ahol pókfonállal szőnek csendet teremtő anyagot. Egy fiatal özvegy története, Henry-é, akit beszippant a gyár és tulajdonosa fényűző, lenyűgöző világa, de rájön, hogy ennek van egy baljós oldala is… A bánatról és a bűntudatról szól, arról, hogy milyen könnyen bűnrészessé válhat a borzalmakban – de leginkább a szerelemé a főszerep.

K: Mi inspirálta A könyvkötőt? Miért pont a 19.századi Angliában játszódik?

BC: A könyvkötőt elég sok minden inspirálta, de leginkább egy könyvkötő kurzus, amin részt vettem. Sok dolog közül az egyik, amit szeretek az a régi könyvek restaurálása. Mielőtt elkezdhetnéd a saját munkádat, vissza kell térned valaki máséhoz: így láthatod a keze munkájának gyümölcsét, illetve azokat a darabokat, amelyeket átvett, és azokat, amelyeket nem… Nagyon különlegesnek, szinte bensőségesnek éreztem ezt a folyamatot, és próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett a könyvkötő, illetve az élete száz évvel ezelőtt. Azt hiszem, Emmett és a világa is ekkor kezdett el megfogalmazódni bennem.

K: Az Árulások gótikus és dark academia elemekkel rendelkezik, eléggé különbözik A könyvkötőtől. Nehezebb volt megírni, vagy a karakterek segítették az írási folyamatot?

BC: Minden könyv más és más - valamilyen szinten könnyebb is volt, de nehezebb is. Nagyszerű volt úgy írni, hogy tudtam, hogy egy kiadó várni fogja, amikor befejezem, ugyanakkor abban igazad van, hogy egészen más, mint A könyvkötő. Valójában ez előny volt, mert egy teljesen új világba vethettem bele magamat. Másrészt sokkal összetettebb volt a szerkezete, és szélesebb a hatóköre, tehát ebben az értelemben olyan problémákat vetett fel, amelyeket korábban soha nem próbáltam. Többet kellett átírni, de végül úgy gondolom, hogy ez egy irodalmibb regény, mint A könyvkötő, és elégedett vagyok vele. Legalábbis annyira elégedett, mint amennyire elégedett lehet valaki a regényével, ha ha!

K: Ha bármit megváltoztathatnál A könyvkötőben illetve az Árulásokban, mi lenne az?

BC: Amikor kiválasztottuk az Árulások címét, nem igazán gondolkodtam józanul. Ő volt az én kisbabám. Azt kívánom, bárcsak lett volna annyi eszem, hogy az „árulással” tegyek egy lépést a grand jeu felé, hogy a cím világosabban beszéljen a könyv központi metaforájáról.

K: Amikor elkezdted írni A könyvkötőt mi jött előbb: a történet vagy a karakterek?

BC: Argh, nem vagyok benne biztos, hogy ketté tudom választani a kettőt. Szerintem először a könyvek és az emlékezés gondolata jött, de a központi szerelmi történet a szereplőkkel egy időben alakult ki.

K: Könnyebb YA szemszögből írni, vagy inkább a felnőtt karaktereket preferálod?

BC: Manapság inkább a felnőtt karaktereket preferálom. Valójában mindig is magamnak írtam, és sokkal könnyebb olyannak írni, amilyen most vagy, mint tizenöt-húsz (vagy huszonöt) évvel ezelőtt. Régebben úgy volt, hogy a YA piacon nagyobb szabadság volt a műfajok körül, mint a felnőtt piacon, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy YA-t akartam írni, de ez most megváltozott. A másik dolog, amit szerettem a YA perspektívából való írásban, az a nézőpont intenzitása és frissessége volt, az a tény, hogy amikor valakivel először történik valami, az még erősebben üt, és még több drámát kelt – de rájöttem, hogy ez még mindig gyakran így van a felnőtt karakterekkel is. És ahogy öregszem, egyre jobban érdekelnek azok a dolgok, amelyekkel a felnőttek küzdenek – a halandóság, a szülői szerep, az elkötelezettség, a pragmatizmus, a hatalom –, és nagyszerű, hogy több lehetőséget kapok ezek felfedezésére.

K: Melyik könyvedet szereted jobban és miért?

BC: Általában mindig azt, amelyiket éppen írom. Ha egyszer megírtam egy könyvet, igyekszem nem sokat gondolni rá – nyilván szívesen beszélek róluk és olvasok fel belőlük rendezvényeken, de igazából a következő történet már ott van a fejemben, csak még nem született meg. Jelenleg abban reménykedem, hogy a jelenlegi munkám lesz a legjobb könyv, amit írtam. (Korai szakaszban van, de egy művészről szól az első világháború után, akit szellemek kísértenek, akik emberi hasonlóságokat keresnek.)

K: Hogy telik nálad egy írós nap? Van egy meghatározott kávézó, ahova szeretsz járni, vagy inkább a saját asztalodnál szeretsz írni?

BC: Leginkább a saját asztalomnál dolgozom, gyakran pizsamában. De ilyenkor nagyon könnyű egész nap nem kimenni a házból, este pedig teljesen kábultan feleszmélni, ezért igyekszem hetente párszor az edzőtermem kávézójában dolgozni. Ez azt jelenti, hogy nincs mentségem arra, hogy ne edzek egy kicsit, ha a kitűzött napi limit végére értem!

K: Mi volt a leghasznosabb tanács, amit kaptál, amikor elkezdted az írói karrieredet?

BC: Ne tartsd vissza a lélegzetedet, amíg arra vársz, hogy valakitől visszajelzést kapj. Mindig a következő könyvre gondolj, ne pedig az utolsóra!

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak és az írónőnek az interjú lehetőséget! Bridget Collins regényeit ide kattintva tudjátok megrendelni!