Elissa Sussman: Mókás, hogy kérdezed

" - Ő akart téged - mondja Alexandra."

*

Lángra ​lobbanhat-e az alvó parázs…? 

Akkor: 

Chani Horowitz, a huszonéves írópalánta élete valahogy megrekedt. Miközben volt évfolyamtársai a „művészképzőről” színvonalas könyvekkel foglalkozhatnak, neki csupán amolyan felszínes feladatok jutnak. Ám egyszer csak megbízzák azzal, hogy készítsen portrét Gabe Parkerről, a filmsztárról, aki nem más, mint az ő egyes számú imádottja a hírességek közül, egyben a legújabb James Bond alakítója. Chaninek nincs is más vágya, mint megőrizni a hidegvérét, és jól megoldani a feladatot. Ám ami közte és Gabe között történik, az nem várt módon és alaposan felforgatja az életét: az interjú egy szédületes hétvégébe torkollik, ami lázba hozza a bulvárlapokat, és Chani sokkal közelebb kerül Gabe-hez, mint ahogy azt eredetileg tervezte… 

Most: 

Tíz évvel később, egy brutális válás és jókora adag terápia után Chani ismét Los Angelesben jár, most már sikeres íróként, aki a megvalósult álmait éli. Ám hiába reklámozhatja legújabb esszégyűjteményét vagy online kiadványait, valahogy mindig szóba jön az a bizonyos portré, és felmerül Gabe neve. Ezért aztán Chani PR-csapata felveti, mi lenne, ha újból találkoznának? Chani először nemet akar mondani, szeretne úgy tenni, mintha már rég elfelejtette volna az együtt töltött időt. De az igazság az, hogy valójában nagyon is tudni szeretné, hogy az a bizonyos hétvége vajon ugyanolyan felejthetetlen volt-e Gabe-nek, mint neki… Úgyhogy beleegyezik.

" - Én azt tudom, hogy ha valaki filmsztár, az nem óvja meg attól, hogy ugyanúgy legyenek érzései, mint bárki másnak - mondja. - Mi is képesek vagyunk érzésekre. Mint barátság. És szerelem."

A rózsaszín, bohókás borító azt sugallja, hogy egy könnyed, Hollywoodi love story-t kapsz, de ennél nem is álhatna távolabb a történet a valóságtól. Sokkal komolyabb, mint az eddigi romantikus könyvek, amiket olvastam. Ugyanakkor ez cseppet sem von le az értékéből. Egy valamivel mélyebb felütésű second chance romance. Persze hozza a műfaj kötelező elemeit, viszont sokkal interaktívabb, mint a társai.

Alapvetően ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a Mókás, hogy kérdezed egy filmsztár és egy feltörekvő író szerelme, de ennél sokkal, de sokkal több. Szerepet kap a megfelelési kényszer, az alkoholizmus, a függőség és egy be nem teljesedett szerelem képe, ami végig ott lebeg előttünk, és alig várja, hogy kibonthassa a szárnyait, és repülhessen. A kötet felépítése a jelen és a múlt között váltakozik. Az időbeli eltéréseket cikekkel, blogbejegyzésekkel, kritikákkal vagy éppen interjú töredékekkel választja el egymástól. Ezek az interaktívabb "jelenetek" nekem már csak azért is tetszettek, mert így van valami különleges a Mókás, hogy kérdezedben. Kicsit kiemelkedik a társai közül, és ha a hangulat komoly is ezekkel a kiegészítésekkel valamennyit tompít rajtuk. Emellett jól elválasztja az írónő a múlt és a jelen történéseit, így egy percig sem hagy minket homályban, és szépen lehet követni, hogy éppen mikor hol járunk; a 10 évvel ezelőtti eseményeket éljük át vagy a jelen kérdéseit próbáljuk e kibogozni. Habár Elissa Sussman regénye nem az a könnyed romantika, amire a műfaj kedvelői első körben vágynak, én mégis azt hiszem, hogy megér egy esélyt, mert az élet tele van megpróbáltatásokkal, és a Mókás, hogy kérdezed meg is mutatja ezt.

Mint minden történet így itt is van egy kiindulópont, ami elindítja a cselekményt, és bemutatja a főbb karaktereket, a jellemeiket és magát a helyszínt. Valahol betekintést ad a csillogás, és a sztárok világába. Abba, hogy a színészek világa nemcsak a forgatásokból és Hollywoodból áll, hanem ennél jóval összetettebb és árnyaltabb is. Mindezt őszintén, a maga kendőzetlen valójában tárja elénk, és egy percig sem fél igazinak lenni.

Habár nem az a szokványos second chance romance, mint amiket eddig olvastam, mégis van benne valami, ami nem hagy nyugodni, és olvasás közben sem hagyott. Szeretem a színészek világába betekintő könyveket, ugyanakkor azt is szeretem, amikor nemcsak a felszínt kapargatjuk, hanem le is ásunk a mélybe. A Mókás, hogy kérdezed megadja mindkettőt.

A két főszereplő, Chani Horowitz és Gabe Parker egy interjú keretein belül találkoznak először, ami örökre megváltoztatja az életüket. Adott egy feltörekvő írónő, aki hírnevet szeretne magának, aki "híres" akar lenni. És adott egy színész, aki a következő nagyágyú lehet, feltéve ha engedik kibontakozni, és esélyt adnak neki a skatulyából való kilépésre. Az ő kettejük tánca a Mókás, hogy kérdezed. A múlt találkozik a jelennel, és 10 évvel később esélyt kapnak a múlt kiegyenlítésére.

A cselekmény ehhez mérten szépen összeszedett, különös a maga nemében, és köszönhetően annak, hogy a múlt és a jelen darabkái épülnek egymásra összetett és jól átgondolt. A történet felütése komoly, néhol ez a komolyság leülepszik, de a kellő helyeken és kellő pillanatokban összeszedi magát, és megmutatja, hogy a tíz évig szunnyadó parázs képes újra lángolni, és max fokozaton égni.

A komoly hangulat nemcsak az alkoholizmus bevezetése miatt érezhető, hanem amiatt is, ahogy a két fél kezeli a konfliktust, ami valljuk be eléggé gyerekes indok volt a kapcsolat megszakítására, de a múlt az izgága, komolytalan, bohókás 25+-os énjüknek köszönhető, míg 10 évvel később jóval felnőttesebb hozzáállással képesek rendezni a nézeteltérést (vagy nem, gondolok itt Chanira), illetve azt, ami végig nyomta a szívüket.

Első körben talán azoknak tudnám ajánlani a Mókás, hogy kérdezed c. kötetet, akik egy olyan romantikus regényt szeretnének olvasni, ami súrolja a valóságot, és bevezet a színfalak mögé. Nemcsak azon van a hangsúly, miszerint a sztárok is hétköznapi emberek, ugyanolyanok mint te vagy a szomszédod, hanem azon is, hogy mekkora súly is nehezedik rájuk az elvárások, és szigorú felkészülések miatt. Gondolok itt az egészségügyi részére, vagy a mentálisra, ami sok esetben pont a nagy nyomás miatt sikamlik ki. Az írónő szépen megragadja azt a szeletét ennek a világnak, ami jóval több, mint a csillogás és az ismertség. Összességében nekem tetszett, még akkor is, ha alapvetően másra számítottam, mert könnyen tudtam vele haladni, érdekelt, hogy mi fog legközelebb történni a cselekményben, és a múlt - jelen kettőssége motivált arra, hogy minél előbb befejezzem, mert tudnom kellett az okokat ahhoz, hogy el tudjam fogadni a történet jelenét. A két főszereplő közül Gabe került hozzám közelebb, ami nem meglepő, ugyanakkor néha azt éreztem, hogy ebben a történetben nem ő, hanem Chani a nehéz eset, az aki szabotálja saját magát, és a boldogságát.

"Hazudtam. Mert persze hogy volt preferenciám. Az életben - és az én fantáziáimban - mindig Gabe volt az első."

"Nevetett. Nagyszerű nevetés volt, gazdag, mély és sötét. Ha a csokitorta nevetni tudna, így nevetne."

"A világ egyik leggyönyörűbb pasija - az én személyes imádott hírességem - úgy bánt velem, mintha közéjük tartoznék. Mámorító érzés volt."

" - Azt hiszem, te mindenki másnál jobban tudod, hogy minket, hétköznapi halandókat meg kell védeni a nagy, gonosz filmsztároktól - felelem."

" - Akarlak. Mindig is akartalak. Az első perctől kezdve."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)