Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok (Hercule Poirot 23.)

" Amikor Roger Angmering kapitány 1782-ben házat építtetett egy szigeten, közel Leathercombe Bay falujához, vállalkozását a különcség netovábbjának tekintették."

*

Hercule Poirot azt reméli, hogy békességben töltheti vakációját az exkluzív tengerparti nyaralóhelyen. Sajnos, már az első napok is zaklatottan telnek – mindenki arról susog, hogy a híres „férfifaló”, a szépséges színésznő, Arlena Stuart ezúttal kire vetette ki hálóját. Kavarognak az indulatok a szépasszony körül – mígnem egy különlegesen szép, verőfényes napon rábukkannak a holttestére! És éppen Hercule Poirot volt az, aki utoljára beszélt Arlenával, amint a csábos teremtés titkos találkára osont… 

Poirot úrnak természetesen ezek után nem adatik meg a nyugalmas nyaralás! Mivel a szép Arlenára sokaknak volt okuk haragudni, a gyanúsítottak száma sem csekély. Monsieur Poirot azonban nem volna méltó hírnevéhez, ha végül nem sikerülne kibogoznia a nem mindennapi rejtély szálát – és lelepleznie a valódi gyilkost.

" - Valóban romantikus - helyeselt Poirot. - Békés is. A nap süt. A tenger kék. De azt az egyet elfelejti, Miss Brewster, hogy a földön mindenütt burjánzik a gonosz, és a gyilkosra is süt a nap."

Végre egy ízig-vérig izgalmas, Poirot regény! Erre most úgy érzem nagyon szükségem volt az Eljöttek Bagdadba után. Pontosan az olyan regények miatt, mint a Nyaraló gyilkosok szeretek Agatha Christie tollából olvasni, és az olyan történetek miatt érdemes elmerülni a rejtélyben, mint ez a kötet. Nyaralás, gyilkosság... Kell ennél több? Nekem nem, már vetettem is bele magamat, és egyáltalán nem bánom, hogy picit átcsúszott az őszbe az olvasásom.

Úgy kezdődik a történet, hogy még nem tudjuk ki lesz a gyilkosság áldozata, ugyanakkor AC utal rá, nem is egy helyen. A Nyaraló gyilkosok talán egyik legszebb eleme az az, hogy egy darabig csak utalgat a tényre, majd egy idő után a tényt meg is valósítja. Újfent egy olyan kötettel volt dolgom, ahol szerethetőek a karakterek, csavaros a történet és a gyilkos kiléte sem következtethető ki olyan hamar. Valahol sakkban is tart, meg hagyja, hogy te magad rakd ki a kirakós apró darabkáit, de vigyázni kell, mert egy apró elemnek is hatalmas jelentősége lehet. A gyanúsítottak listája hosszú, lehet gyanakodni egy két karakterre, néhányan több, mint gyanúsak, vagy éppen úgy viselkednek, mintha ők lennének a földre szállt angyalok, és ég csak egy legyet sem tudnának megölni, ugyanakkor nehéz ráhúzni bárkire is, hogy akkor ő a gyilkos, mert nem ilyen egyszerű az eset. A Nyaraló gyilkosok rendesen megdolgoztatja az agytekervényeket, és megmutatja, hogy mennyire is fontosak a részletek, na meg az, hogy a kellő helyeken hozza be az eddig nem ismert karaktereket az írónő ezzel is jól megkavarva az amúgy sem csendes vizet.

Poirot hozza a szokott formáját. Ugyanolyan eszes és agyafúrt, mint eddig. Hiába nyaral ő maga is, a gyilkos nem pihen és becserkészi gyanútlan áldozatát. Mindig "érdekes" olyan gyilkosságról olvasni, ahol egy olyan személy kerül a boncasztalra, akinek temérdek ellensége, irigye vagy éppen csodálója van, hiszen ilyen esetekben még nehezebb megtalálni a tettest, és még nehezebb egyvalakire bizonyítani az egészet.

Ebből a szempontból ezért volt jó választás Agatha Christie részéről, hogy egy ilyen karakternek húzta el a nótáját, továbbá emiatt rejtegetett, vagy éppen nem annyira rejtegetett részletek is kiderülnek. Nemcsak az összetettsége, hanem amiatt is érdekfeszítő olvasmány, mivel a legváratlanabb pillanatokban csap le, és olyan összefüggésekre vezet rá, amit elsőre talán nem is vennél észre.

Az szerintem nem lesz meglepetés, ha azt mondom, fogalmam nem volt ki a gyilkos. Eléggé meg is döbbentett, ha őszinte akarok lenni, de talán a hogyan volt a legmeglepőbb. Arra számítottam, hogy úgysem az lesz a tettes, mint akire én gyanakszom, ahogy az lenni szokott, de még így is az agyam eldobtam, mert újból megmutatta AC mennyire furfangos is, és mennyire nehéz túljárni az eszén.

Egyszerűen zseniális a Nyaraló gyilkosok. Végig az orromnál fogva vezetett, egyik zsákutcából kisért be a következőbe, és közben elvárta tőlem, hogy meg tudjam fejteni a gyilkosságot. Hihetetlen, pazar és az egyik legcsavarosabb AC regény, amit eddig olvastam!! Poirot most is jól odatette magát, és megmutatta, hogy azon is átlát, amit te észre sem veszel, vagy éppen simán elsétálnál mellette, mint nem fontos tény.

Ami a leginkább tetszett ebben a regényben az a kiforrottsága és a kivitelezése. Fura lett volna, ha semmi nem történik egy Poirot nyaraláson, és ezt szerintem AC is nagyon jól tudta. Megragadott minden eszközt, hogy ezt a nyaralást valaki számára borzalommá, végzetessé tegye. Egyszerűen zseni, és egy percig sem hagy unatkozni!! Összességében nagyon tetszett, és jöhet a következő eset, hiszen AC regényeiből nincs olyan, hogy elég!!

A gyilkosság, kilenc esetben tíz közül, a meggyilkolt jelleméből és körülményeiből vezethető le. Mert az áldozat az volt, aki, azért gyilkolták meg! Amíg teljes tökéletességgel meg nem értjük, hogy Arlena Marshall miféle ember volt, nem fogjuk világosan és pontosan megállapítani azt sem, miféle ember gyilkolta meg.

" - Férjhez menni és gyermekeket szülni - mondta vállat vonva Poirot -, ez az asszonyok mindennapi sorsa. Száz közül egy, nem… ezer közül egy tud magának olyan nevet és pozíciót szerezni, mint maga."

"A modor még nem tesz valakit gyilkossá!"

"A gyilkosnak vagy végig kellett haladnia a szálloda mögött vezető műúton, aztán a sziget legkiemelkedőbb pontján, végül lekecmeregni egy létrán … vagy csónakon kellett érkeznie."

"Itt, ahol a víz csobogott, a levegő lágy tőzegillatot lehelt, páfrány és hanga kápráztatott meleg színeivel, a gyilkosság és a rendőri vallatások, gyanúsítások világa úgy elmosódott, mintha soha nem is létezett volna."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)