Stephanie Garber: A soha többé balladája (Volt egyszer egy összetört szív 2.)

 " Kedves Evangeline!"

*

A Volt egyszer egy összetört szív folytatása 

Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen? 

Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta. 

Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást. 

A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak. 

Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…

"Sosem csókolta meg a Szívek Hercegét, de azt megtanulta, hogy a vele kötött alkuk halálosabbak, mint a csókjai - varázserejűek, és végtelenül pusztítók."

Már a Caraval trilógia alatt is Jacks volt a kedvencem, aztán tavaly a Volt egyszer egy összetört szív is még jobban megerősített abban, hogy miért is szeretem annyira a karakterét. Viszont A soha többé balladája teljesen összetört, és nem tudom, hogy Jacks össze tudja e szedni a darabjaimat a trilógia befejező részében. Ha te is kedveled a morally grey karaktereket, és a szíved mindig is a kegyetlen múlttal rendelkező szépfiúkhoz vonzódott, Jacks és Evangeline tárt karokkal vár, de vigyázz, mert könnyen összetörhet a szíved olvasás közben.

Bevallom őszintén nagyjából tudtam, hogy mire is számíthatok A soha többé balladájától, továbbá úgy ahogy fel voltam készülve a végére, de basszus, amit kaptam az teljesen letepert, és még most sem vagyok teljesen önmagam miatta. Ha azt hittem, hogy a Volt egyszer egy összetört szív visz mindent, akkor nagyon is tévedtem, mivel a második rész sötétebb, valamivel veszélyesebb is, és érzelmek terén igazi hullámvasút. Nem engedi, hogy bízzunk senkiben, fejezetről fejezetre mutatja meg, hogy mindenki a saját érdekeit nézi, senkibe se szabad bizalmat fektetni, és az apró titkok, amik fokozatosan jönnek elő egyre inkább hozzásegítenek ahhoz, hogy egy percre se akarj elszakadni ettől a világtól. Az elején hol vigyorogsz, amikor megjelenik Jacks, hol kapkodod a fejed, hogy micsoda, ó te jó ég, vagy éppen próbálsz lépést tartani a feszített tempóban, amit a cselekmény diktál. Egy percre nem hagy unatkozni, és abban biztos lehetsz, hogy akkor mutatja meg egy új oldalát, amikor nem számítanál rá. Nemcsak Jacks, hanem Evangeline is képes a meglepetésre, és nem is egyszer bizonyítják be, hogy érdemes rájuk nagyon odafigyelni. Érzelmek terén egyszer fent, egyszer lent vagyunk, de az biztos, hogy végig a markában tart a történet. Úgy kellett nekem ez a rész, mint szomjazónak a víz, és őszintén fogalmam sincs mi lesz velem a harmadik részig. Jacks függővé tett, és még többet akarok. Folytatódik a kaland, az átkok és az összetört szívek csatája, a szerelem kergetése, és a valódi érzelmek megnyilatkoztatása.

Ami talán a legjobban tetszett ebben a részben az az, hogy valamivel összetettebb, titokzatosabb, mint a Volt egyszer egy összetört szív, viszont ugyanúgy hozza a bál és az átkok atmoszféráját is, ettől hol baljósabb, hol pedig izgalmasabb a cselekmény. Nemcsak az Íjász és a róka balladája ez, hanem egyenesen leás a kezdetekhez és onnan kezd el információkat csepegtetni, amik által te is másképp látod az eseményeket.

Nemcsak megismered azt, hogy mi ihlette Evangeline és Jacks történetét, hanem azt is, hogy Jacksnek mi a története. Erre azóta vártam, amióta először találkoztam vele a Caraval lapjain, és a szívem nem bírja el azt, amit végül megtudtam. Teljesen lerombolt, és hiába tudom, vagyis inkább remélem, hogy minden jó, ha a vége jó, de addig rögös út vezet, és én már most azt érzem, hogy teljesen kicsinált az írónő.

Egy érzelmekben gazdag második részre vágytam, még több bizsergéssel, adok-kapokra Eva és Jacks oldaláról, ugyanakkor vártam valamiféle romantikát is, és úgy ahogy, de megkaptam ezeket. Egyes részek eltöltöttek boldogsággal, míg mások reményt tápláltak bennem, és szintén mások kinevettek, hogy naiv vagyok, de hiszem, hogy a folytonos banter, egyes jelenetek pikantériája vezet valahova. Jelenleg egy érzelmi roncs vagyok, de minden egyes pillanatot megért A soha többé balladája.

A történet Jacks és Evangeline története, de visszanyúlunk a Fátum eredetének kezdetéhez, ami nem kicsit sokkol, és ami miatt még inkább együttérzel Jacksszel és a helyzetével, illetve a megszállottságával. Ha eddig nem lett volna kedvenc karakterem, ezután tuti az lenne, de mivel már eleve is az volt, így azt hiszem a rajongásom iránta már közel jár a megmagyarázhatatlan és visszafordíthatatlan felé, amit cseppet sem bánok.

Mellette Evangeline, az első részhez viszonyítva úgy érzem, hogy kezd felnőni a feladatához, és annak látja a világot, ami. Még mindig benne él a buborékvilágában, de ahogy közeleg a veszély úgy lesz ez a buborékvilág egyre kisebb a számára. Jó volt látni, hogy habár erősebb az utálata Jacks iránt, képes felfogni az érzékenyebb és valóságosabb pillanatokat is. Egy igazán kedvelhető női karakter megfelelő tulajdonságokkal felruházva.

Az érzelmi hullámvasút része leginkább Jacks miatt alakul ki, ő az, aki nemcsak Evangeline-nel játszadozik, hanem velünk is. Egyszer azt érezzük, hogy meg tudnánk szeretni, ha eddig még nem sikerült, amit őszintén kétlek, míg a másikban legszívesebben megfolytanánk olyan idegesítő. Nem egy jelenetben táncol az idegeinkben, de a végső pillanatban képes arra, hogy megmutassa az álarc mögötti Jackset, akiért a szívünk szakad meg.

Stephanie Garber ezúttal bebizonyította, hogy milyen vékony is a jég gyűlölet és szerelem között, elég egy apró szikra és elszabadul a pokol, vagy jelen esetben egy olyan jelenet, amitől odáig meg vissza vagyok, ami teljesen levett a lábamról, és elhitette velem, hogy lehet felemelő a kötet lezárása. "Végül is... egyetlen éjszakáról van szó - suttogta Jacks. - Reggelre elfelejtheted. Továbbra is játszhatod azt, hogy nem kedvelsz, én pedig játszhatom, hogy nem érdekel. De ma este játsszuk azt, hogy az enyém vagy."

Imádtam, ugyanakkor fájt is A soha többé balladája. Főleg a vége, mert az romokba döntött!! Ugyanakkor imádtam a kalandokat, a harcot, a vámpírok jelenlétét, a Fátumokat, a megelevenedő balladákat, az igazságot, a szépen folydogáló érzelmeket, a titkokat, a csavarokat és azt az érzelmi kavalkádot, amit a kötet ad. Ha eddig még nem olvastál az írónőtől ajánlom a pótlást, mert valami zseniális. A világai maradandóak, eredetiek, nagyon jól kidolgozottak, és van bennük pont annyi varázslat, amennyire szüksége van az adott történetnek. Jacks elrabolta a szívem, és őszintén kétlem, hogy valaha is vissza fogja adni, de nem bánom, ha a Szívek Hercegénél marad, mert Jacks minden balladát és átkot megér!!

"Jacks szeme felcsillant, élesen, akár egy drágakő ezüstös erekkel. Túl szép volt, hogy ilyen szörnyetegé legyen. A szörnyetegeknek... szörnyetegnek kellene kinézniük, nem úgy, mint Jacks."

"A győzelem a szerelemben nem azt jelentette, hogy valaki sikert arat a hadszíntéren, hanem inkább azt, hogy folytatja a harcot, és újra meg újra kiválasztja azt az embert, akit szerethet, és akiért meghalni is kész."

" - Most már a tündérmesékben is engem látsz. Kezdjek aggódni, hogy megszállott lettél?"

" - Jacks nagyurat kedvelték. De mint te is tudod, Kisróka, én nem Jacks nagyúr vagyok."

"Biztosan Jacks hagyta itt. Az ő illatát érezte rajta; almák, varázslat és hűvös, holdfényes éjszakák."

"Egyszerűen azt szerette volna, hogy újra Jacks legyen a Szívek Hercege - a nehéz szívű Fátum, aki az igaz szerelmet keresi -, nem pedig egy bukott hős, aki megtalálta élete szerelmét, de megölte."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)