Julia Quinn: Tisztességes ajánlat (Bridgerton család 3.)

"Mindenki tudta, hogy Sophie Beckett apja nem az anyja férje."

*

Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. 

De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie. Ki ez a páratlan hölgy? 

A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. 

Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre? 

A vikomt, aki engem szeretett folytatása!

Vallomással tartozom. Igazából emiatt a rész miatt kezdtem el olvasni a könyveket. Akik követnek instán azok számára nem lesz meglepetés, ha elárulom, hogy a kedvenc Bridgertonom, az Benedict. Ő fogott meg a legjobban, benne látom a legtöbb fantáziát és ő az a karakter, akiért lehet, hogy a normálisnál egy kicsivel jobban rajongok. Ehhez persze kellett a színészi munka is, de úgy igazán ezt a rajongást a Tisztességes ajánlat koronázta meg.

Benedict Bridgerton egy család második szülötte, aki mindig csak a második lesz, aki csak azért érdekes, mert Bridgerton és jó genetikával lett megáldva, de ő ennél sokkal több. Nemcsak egy jó parti, akit szívesen látnának az anyák a lányuk mellett, hanem egy művészlélek, aki ugyan már benne van a megházasulandók korában mégsem kelti fel úgy igazán senki a figyelmét, egészen addig a bizonyos estéig, amikor is az anyja maszkabált rendez és megtalálja azt a bizonyost. Ismerős a felálláa, igaz? Az írónő Benedict és Sophie történetét Csipkerózsika mesébe illő világaként álmodta meg. Éjfélkor itt is minden véget ér, de vajon Benedict és Sophie számára is? Már az első fejezetek után érezni lehet, hogy bizony Benedict története nem olyan lesz, mint Daphne-é vagy épp Anthonyé. Jóval több küzdelem, probléma és társadalmi hézag áll a szerelmesek útjába, de ez sem tántoríthatja el őket. Maga a regény viszonylag gyors lefolyású, nagyon olvastatja magát és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki hatalmas mosollyal olvasta végig, néhol persze idegőrlő a várakozás, de minden egyes percet megérdemelt az életemből ez a kötet. 

Tetszett, ahogy Julia Quinn fejezetről fejezetre csavart az eseményeken, ahogy nem hagyta azt, hogy minden egyszerű és varázslatos legyen. Hiszen minden egyes pillanatért meg kellett dolgozni. Itt már nemcsak két karakteren van a hangsúly, hanem az elvárásokon, a társadalmi rétegeken, a házasság szentélyén és a vágyak mindent elsöprő erején. 

Nemcsak egy újabb fivér története ez, nem, jóval velősebb és mélyre szántóbb, mint Anthonyé. Benedict egy kincs, akit meg kell tartani és akiért érdemes bizonyos erkölcsi normákat feladni. Sophie ezzel szemben egy felettébb kedves, türelmes, jóságos teremtés, viszony fattyú, s emiatt lesz olyan tündérmesés a történet. 

Van benne minden, gonosz mostoha, undok fogadott testvérek, küzdelmek, gyötrő pillanatok, de mindezek mellett ott lebeg a szabadság kulcsa is, ennek az ígérete, s ahogy haladunk előre úgy leszünk egyre biztosabbak a kötet végkimenetelében. Igen, megdolgoztat minket a kötet, sokszor vakvágányra futunk, mégsem engedi el a kezünket és arra sarkall, hogy küzdjünk és együtt drukkoljunk a szerelmeseknek. Amellett, hogy imádtam olvasni, jó néhány résznél bizony összeszorult a szívem és megszakadt. 

Nem egy helyen volt nehéz folytatni és hiába mosolyogtam minden egyes jelenetnél, ahol Benedict felbukkant, nehéz is volt Sophie miatt. Igaz, hogy a 19. században játszódik, de sajnos még most 2021-ben is vannak olyan helyek, ahol nem úgy bánnak az emberrel, ahogy azt kéne, de a kötet megmutatja, hogy nem minden a származás, hiszen ami belül van, az sokkal de sokkal fontosabb. Az az igazi érték, ami megkülönböztet minket másoktól és nem az, hogy kik neveltek fel. Emellett a történet meseszerű, varázslatos és szívszorítóan gyönyörű. 

Igazi Hamupipőke történet 19. századi köntösbe burkolva. A kötet mindezek mellett játékos is, nem adja könnyen magát és meg kell küzdeni érte, úgy ahogy a boldogságért is. Sophie már csak emiatt is szimpatikus, hiszen hiába érzi, hogy Benedict az, akire vágyik, nem adja könnyen magát és emiatt nagyon tisztelem, követendő példa azt kell, hogy mondjam. 

Megmutatja általa az írónő azt, hogy nem kell minden egyes lehetőségbe ész nélkül beleszaladni, mindent át kell gondolni és mérlegelni, még akkor is, ha ezt a szívünk sínyli meg. Benedict pedig hiába nyerte már el az első oldalak előtt a szívem, egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, mennyire későn esik is csak le neki, ki is valójában Sophie. Mindemellett nagyon aranyos, kedves kis történet erotikus jelenetekkel és meghökkentő fordulatokkal.

Összességében nagyon imádtam és a kötet csak még jobban ráerősített a Benedict mániámra. Pontosan ilyennek képzeltem el a történetét, ennyire édesnek, mégis olyan benedictesnek, kicsit noszogatni kellett, de örülök, hogy a végére minden happy end lett és az írónőnek sikerült egy izgalmas lezárást kerekítenie a cselekménynek. Ha eddig nem voltam benne biztos, akkor a Tisztességes ajánlat után, kétség sem fér hozzá, hogy én is szeretnék egy Bridgertont az életembe, ha lehet akkor Benedictet kérném. Sok mese átdolgozást olvastam már, de ez eddig a kedvenc. Ha nem olvastam volna, olyanból maradtam volna ki, amiből alapesetben nem szívesen maradnék ki. Lezárásul pedig csak annyit, hogy olvassatok Julia Quinnt, olvassatok Bridgertont. Én már nagyon várom, hogy elkezdjem Colin történetét, de az biztos, hogy még néhányszor meg fog a kezemben fordulni Benedict és Sophie könyve is, hiszen levett a lábamról és minden egyes szavát imádtam. Imádtam, hogy hű maradt a karakterhez, hogy egy kicsit többet kaptam a főszereplők mellett a mellékkarakterekből is és nem utolsó sorban elbájolt és szerelemmel pezsdítette fel az olvasással töltött óráimat.

"E sorok írója nem egyszer hallott már ambiciózus anyákat lányukról nyilatkozni: "Herceghez megy feleségül… vagy egy Bridgertonhoz."

"Az elsőbálozók házassági vágyai természetesen most is a Bridgerton családra irányulnak, legfőképpen a legidősebb még nőtlen fiúra, Benedictre. Lehet, sőt annyi biztos, hogy neki nincs nemesi címe, de szép arca, fess alakja, és vastag… pénztárcája bőven pótolja ezt a hiányosságot."

" - Az álarcosbálon - mondta furcsán remegős hangon -, még mielőtt megláttalak volna, éreztelek. Előérzet. Varázslat. Volt valami a levegőben. És amikor megfordultam, és ott voltál, olyan volt, mintha rám vártál volna, és már tudtam, hogy miattad lopóztam el a bálba. - Nedvesség hullt arcára. Egyetlen könnycsepp, Benedict szeméből. - Te vagy életem értelme - mondta halkan. - Érted, neked születtem."

"És bár fogalma sem volt, merre tart ettől a pillanattól, olyan érzése támadt, hogy az élete csak most kezdődött."

" - Most elmegyek. És míg elmegyek, csak egy dolgod van. Maradj itt, ahol vagy és mosolyogj. Mert összetörik a szívem, ha mást látok az arcodon, mint mosolyt."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Emily Hart: A becstelen (A korona lovagjai 1.)

"Alexander James Wycomb, Cheston grófja, a jövendőbeli Westfield herceg, már ifjúkorában megtanulta, hogy vannak dolgok, amiket nem tehet meg."

*

Alexander ​James Wycomb, Westfield hercege, öt év után tér vissza Londonba a napóleoni háborúkból, hogy a régensherceg szolgálatába álljon. Azonban már az első bevetésén egy nem várt látogatóba botlik. Küldetését az a kisasszony zavarja meg, akit bevonulása óta a szívében őriz. 

A feltörő emlékek magukkal ragadják, és nem tudja megállni, hogy ne csókolja meg a hölgyet. Csakhogy a múltja nem hagyja Alexandernek, hogy boldog legyen. 

Lady Isabel Craven, Redcliff gróf idősebbik húga, mindig is kíváncsi természetű volt. Ezért is botlott egy álarcos férfiba ott, ahol semmi keresnivalója nem volt. Egyiküknek sem. De az idegen felbosszantja, majd lesz olyan arcátlan, hogy meg is csókolja, ezzel belopva magát a lány szívébe. 

Oda, amit már régen Westfield hercegének adott. Vajon Isabel meg tudná bocsátani a herceg bűneit és teljesen átadni magát neki, vagy az álarcos még felkavarhatja az érzéseit? És Alexander képes lesz-e véghezvinni a küldetését, valamint legyőzni a démonait, hogy végre boldog lehessen a lánnyal?

Emily Harttól már volt szerencsém olvasni, s már az első debütáló regényével meggyőzött. Tudtam, hogy érdemes lesz rá odafigyelni és igazam is lett. Néhány perce fejeztem be A becstelent és már az elején annyira a hatása alá kerültem, hogy egyszerre akartam mihamarabb befejezni és egyszerre akartam azt, hogy sose legyen vége. Vannak olyan időszakok az életemben, amikor időről időre belecsöppen egy-egy történelmi romantikus és nehezen szabadulok a bűvöletéből. 2021 eleje is ilyen. És nem is lehetett volna szebben folytatni ezt a rajongást, mint a tavaly megjelenő A korona lovagjai első részével. Innen is köszönöm szépen az írónőnek, hogy ezt a regényét is olvashattam.

Maga A becstelen egy gyors lefolyású, erősen addiktív, olvasmányos regény rejtélyekkel és ki nem mondott gondolatokkal. Már az első oldalaknál magához láncolja olvasóit és a folytonos bizonytalanság miatt képtelenné teszi azt, hogy ne akarjunk minél inkább belefolyni a cselekménybe. A kötet, mint már említettem, történelmi romantikus, a 19. századi Angliában játszódik, de nem egy egyszerű romantikus regény, hanem annál jóval több. Titokzatos, furfangos és nem egyszer megdöbbentő. Minden egyes oldallal egyre többet és többet ad magából, egyre jobban megnyílik, s ahogy haladunk vele úgy lesz még letehetetlenebb és még izgalmasabb. Egy perce sincs ideje az embernek arra, hogy unatkozzon, hiszen pillanatok alatt csavar egyet a történeten az írónő és egy újabb talányt vagy épp titkot gördít az utunkba, amit meg kell fejtenünk, amit látnunk kell, mi is lesz a célja, s vajon elérni e azt. Maga a történelmi háttér hiteles, mindenféle gondolkodás nélkül el tudom képzelni magam előtt a kort és úgy pergett le a lelki szemeim előtt a cselekmény, mintha filmet néztem volna. Nemcsak amiatt, mert adrenalinban gazdag a kötet, hanem azért is, mert egyrészt szemléletes, másrészt nagyon szépen van megírva és, mint már korábban említettem, az írónő első regényének az értékelésében, ez az az irány és kor, amiben Emily Hart tündökölni tud. 

A nyelvezet és a helyszín miatt olyan olvasni A becstelent, mintha egy Julia Quinn regényt olvastam volna csakhogy Emily Hart a mi, magyar JQ-ünk jó okkal. A becstelen egy kalandos, korhű, igazi romantikus regény egy kis krimivel megfűszerezve. Maga a cselekmény nemcsak visz minket előre, de ha arra van szükség el is gondolkodtat és nem egyszer éreztem azt bárcsak mi is ebben a korban élnénk, bárcsak lennének még igazi úriemberek és bárcsak lennének bálok, összejövetelek, ahol igazi hercegnőnek érezhetjük magunkat. 

A cselekmény mellett természetesen a karakterek fogtak meg leginkább. Nagyon jót tett a regénynek, hogy nemcsak egy szemszögből ismerhettük meg az eseményeket, hanem mind a női, s mind a férfi karakter teret kapott a kibontakozásra. Emiatt is szeretem annyira, hogy ez a regény is váltott szemszögű. Imádtam olvasni, ahogy megalkotta az erős, sötét múlttal rendelkező Alexander Wycombot és a szókimondó, ugyanakkor független és erős Isabel Cravent, aki a Craven család legidősebb lánygyermeke. 

Tetszett, hogy nem felszínesek, hogy van bennük valami egészen egyedi, és az is külön elnyerte a tetszésemet, hogy az írónő nem engedett könnyen az érzelmeknek és újabbnál újabb akadályokat görgetett az útjukba, amitől egyrészt sejtelmesebb lett a cselekmény, másrészt még titokzatosabb és még szerethetőbb. Isabel már az első oldalakon szimpatikus volt és ez végig kitartott az utolsó oldalakig is, ami azért valljuk be ritka. 

Sokszor van az, hogy idegesítő és irracionális a női karakter, emiatt kevésbé élvezhető egy-egy regény cselekménye, de nem Emily Hartnál. Ugyanakkor, amíg Isabellel úgy ahogy kesztyűs kézzel bánt, addig Alexandert jól megnyomorgatta nekünk és egy erősnek tűnő, de belül romokban heverő férfi karaktert alkotott meg az írónő. Úgy gondolom, hogy azokhoz a személyiségjegyekhez, amiket Emily Hart társított egy sötétebb, kegyetlenebb múlt, tökéletesen passzol Alexander karakteréhez. 

Nem mondom, hogy ezeket a jeleneteket könnyű volt olvasni, de szenvedés nélkül nincs boldogság, ahogy mondani szokták. Maga a szerelmi szál vágyott volt, imádtam, hogy nem egyből gyúltak lángra a szerelmesek, hanem várni kellett és a bizonytalanságban töltött pillanatok is csak még jobban megédesítették a beteljesülést. 

A nyomozós, krimis szál is a megfelelő helyeken és időben került elő. Hol erősebben volt jelen, s hol épp csak érzékelhető volt a jelenléte, de mikor nem ezen volt a hangsúly, akkor is szerethető, kicsit fájdalmas vagy épp nagyon is vágyott a jelenléte. Kétség kívül pikantériát és titokzatosságot kölcsönöz A becstelennek. Mindemellett a bizalom kérdéskörét is boncolgatja, komoly, ma is létező problémát sorakoztat fel a kötet sorai között elrejtve, amik a mai napig problémát jelentenek. Ugyanúgy előkerül a családon belüli erőszak, mint a másikba vetett hitünk, a megbocsátás és a múlt elfogadása. Történelmi köntösbe bújtatott társadalmi kritika megfűszerezve a 19. század sajátosságaival és az írónő egyedi stílusával. Összességében úgy érzem, hogy A korona lovagjai első kötetének személyében új kedvencet avattam, nagyon várom a folytatást és ha szeretitek Julia Quinn munkásságát, akkor érdemes egy esélyt adni Emily Hartnak is, hiszen üdítő érzés olvasni a regényeit, a kikapcsolódás garantált és a karakterei egytől egyig egyediek, szerethetőek és csak arra várnak, hogy megfejtsd őket és elmerülj a történetükben, hogy egy új világ nyíljon meg előtted és nem utolsó sorban teljes mértékben kihúznak a szürke hétköznapok körforgásából.

"Isabel mélyen a húga bátorító szemébe nézett. Annyi évet várt erre a férfira, veszíthet-e valamit, ha legalább egy próbát tesz? Semmit, egyedül a büszkeségét."

"Vágyni valakire, aki nem lehet veled, olyan, mint fényért imádkozni a sötétben. A remény hajt előre akkor is, ha biztosan tudod, hogy lehetetlen. Ezt élem át minden egyes nap, amikor nem láthatom őt, mert a balga szívem nem tudja elengedni."

"Ördög és pokol! Magamra vagyok féltékeny. Irány a Bedlam, forgatta a szemét a férfi."

"Kezdte úgy érezni, hogy a férjében két ember lakozik. Az egyik, akit Blackmoore Hallban megismert, és aki elrabolta a szívét. És a másik, aki mély sebeket szerzett, ezért képtelen azzá válni, akinek lennie kellene, aki valójában lenni szeretne."

 🛒 Köszönöm szépen az írónőnek, hogy olvashattam a regényt. Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)

"Anthony Bridgerton mindig tudta, hogy fiatalon fog meghalni.

*

1814 ​is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt. Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április 

De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki. 

A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak. A herceg, és én folytatása!

Nagyjából egy hete fejeztem be a Netflixes Bridgerton sorozatot. Annyira nem fogott meg Daphne és Simon története, viszont találtam számomra érdekes karaktereket, akiknek nagyon érdekelt a sorsa, s emiatt úgy döntöttem, hogy akkor lássuk a könyveket. Stílusosan a második résszel kezdtem, mert hát miért is ne? Anthony a maga személyiségével már a sorozatban felkeltette az érdeklődésemet, ezért nagyon kíváncsi voltam arra, mit is tartogat számára az írónő.

Azt hozzá kell tennem, hogy ez az első Julia Quinn regényem, viszont határozottan nem az utolsó. A vikomt, aki engem szeretett kötetben Anthony és Kate párosával ismerkedünk meg, a már megszokott közegben, a megszokott elemekkel és szokásokkal. Ezek a tények mind a sorozatra vannak alapozva, így ha az első könyv ettől eltér előre is elnézést, nem hiszem, hogy valaha is kézbe fogom venni. Se Daphne, se Simon nem keltették fel az érdeklődésemet, unalmasak voltak és nem kötöttek le. De visszakanyarodva Anthonyhoz... Nagyon nagy reményekkel kezdtem bele a regénybe, ugyanakkor megmondom őszintén kicsit féltem is, hogy nem fog tetszeni, hogy csalódás lesz, illetve hogy túlságosan is akarom szeretni, de nem sikerül. Szerencsére minden várakozást felülmúlt és igazi kedvenc lett ez a rész és ezzel el is indult egy újabb történelmi romantikus mánia nálam. Imádom, hogy az írónő nemcsak a kort, de a szokásokat is hűen bemutatta, ahogy beleszőtte ebbe az egészbe Lady Whistledown személyét, akit ugyan a sorozatban lebuktattak, de már nem vagyok benne biztos, hogy valóban az e, akire gondolok. 

Maga a regény eleje kicsit lassú, ugyanakkor nagyon szórakoztató. Szépen, fejezetről fejezetre építi fel a cselekményt, s mind Anthony, s mind Kate szemszöge kedvelhető. Kate már az első oldalak alatt megmutatja, hogy bizony nem kell őt félteni, meg tudja védeni magát, szarkasztikus, ami a szívén, az a száján és ha kell kiáll a szeretteiért és bármire képes értük. Ha kell a saját boldogságát nyomja el, csak azért, hogy másnak jó legyen. Ez a tulajdonság az, ami számomra már az elején megmutatta, hogy igenis szeretni fogom ezt a történetet és milyen igazam lett, hiszen tökéletes második rész, tökéletes folytatása a már ismert Bridgertonéknak. 

Anthony ezzel szemben, igazi kemény dió, megvan a saját elképzelése és nehéz eltéríteni attól. Tudja mit akar, hogyan és azt is, ezt hogy érje el. Igazi erős, kemény férfilélek, akit nehéz kibillenteni az egyensúlyából. Emiatt a karakterjellemek miatt is annyira olvasmányos és mulatságos eleinte a kötet. Az adok-kapok játékok és a másik kibillentése a kötet fő mozgatórugója. Izzik a levegő, sercegnek a lapok, s ez a szenvedély oldalról oldalra egyre tovább izzik, míg nincs más hátra, mint a beismerés és megadás. 

Ehhez hűen a cselekmény is fokozatosan épül, építi saját magát és nemcsak a megkezdett szál, hanem a karakterek is folyamatosan változnak, egyre többet mutatnak meg magukból és egyre közelebb is engednek minket magukhoz. A végére nemcsak az derül ki, hogy annyira nem is különböznek egymástól, hanem az is, hogy nem minden a kemény, acélos külső, belül igenis lehetnek sebek, amik még nem gyógyultak be, illetve amikhez segítség kell. 

A szerelmi szál szerintem hiteles volt, már amennyire ebben a korban, ilyen körülmények között az lehet és ha még eleinte nem is látjuk a fényt az alagút végén, a kötet lezárásához közeledve egyre inkább megmutatja azt. Megmutatja, hogy mi is az igazi szerelem, mi is az az összetartozás és azt is, hogy lehet férjet nevelni egy megrögzött szoknyapecérből, mert valljuk be Anthony nem az ártatlanságáról híres. 

Mindent összevetve úgy érzem megérte elolvasni a kötetet, ugyanakkor sajnálom, hogy a többiek keveset szerepeltek, mert én a közrejátszásokat és a többi Bridgerton életét is szívesen figyelemmel kísértem volna. Annyit még hozzátennék, hogy ahogy haladunk a cselekményben, úgy lesz egyre komolyabb és komolyabb. A kötettel együtt nőnek fel a karakterek, a velük együtt mi is. Anthony és Kate nemcsak szórakoztatott, de le is vett a lábamról. Új kapukat nyitottak ki előttem és az írónő is megmutatta, érdemes odafigyelni rá és bizony a továbbiakban lesz még meglepetésben részünk rendesen.  Összességében nagyon örülök, hogy a "kezembe" vettem és elmerültem Kate és Anthony viharos, de annál inkább érzelmesebb és kalandosabb történetében. Nem egyszer olvastam úgy a regényt, hogy fülig ért a szám, már szinte a könnyem is kicsordult és hajnalig fenntartott. Nem engedte, hogy aludjak és nem engedett el utána sem. Remélem a továbbiakban is legalább ennyire odaadó, szórakoztató és érzelmes kötetekben lesz részem.

"Gyönyörűnek, tökéletesnek látta feleségét és furcsa, primitív elégedettséget érzett, hogy a férfiak többsége nem látta meg ezt a szépséget benne. Mintha lényének egy része csak neki lenne látható, mindenki más számára láthatatlan. Örömmel töltötte el, hogy Kate bája a világ elől rejtve van."

" – Egy hölgy legyen mindenben őszinte."

"Anthony megborzongott. A gondolat hogy megcsókolja Kate Sheffieldet, borzalmas. Ami azt illeti, már azért is megérdemelné, hogy bolondok házába csukják, hogy egyáltalán megfordult a fejében ez a lehetőség."

"A testvérgyilkosság viszonylag gyakori Angliában, nemde? Ha nem így van, így kéne lennie."

" – De az igazság az, hogy bár ezt nem hangoztathatom nyilvánosan… eléggé könyv-moly típus vagyok."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Jennifer L. Armentrout: The Power - A hatalom (Titan 2.)

 "Lágy ujjak érintése siklott végig a karomon és a csípőmön."

*

Minden ​nagy változás küzdelemmel jár. A Szövetségi Egyetem harctérré változott: összecsapnak a tisztavérűek, akik ismét érvénybe helyeznék a Fajrendeletet, és a félvérek, akik követelik a saját végzetük feletti uralom jogát. A sors azonban más terveket tartogat. Tetőfokára hág az erőszak, és elkerülhetetlennek tűnik a fajok közti háború – éppen a legrosszabbkor. Hüperiónt ugyan legyőzték, de Josie és Széth is tudja, hogy csak haladékot nyertek. Széthnek fel kell készítenie Josie-t a harcra, akinek uralnia kell új képességeit, és meg kell találniuk a többi félistent is, mielőtt a titánok rájuk bukkannának. Az istenek azonban még náluk is nagyobb fenyegetéstől tartanak. Egy csordányi kiéhezett titánnál csak egy fékevesztett apollüón veszélyesebb. A Josie-ban rejlő aether erősen vonzza Sethet. Mikor a vágy és a szerelem utat ad a hatalomnak, tudja, hogy Josie közelsége nemcsak a lányra, hanem mindenkire nézve veszélyes, de Josie elengedéséhez olyan önzetlenségre van szükség, ami nem Seth stílusa. A múlt ösvénye a jövő útjává válik. Ahogy kitör a káosz, ismerős arcok térnek vissza a múltból, és még bonyolultabbá teszik Josie és Seth eleve feszült viszonyát. A titánveszély pusztító következményekkel jár, és a hatalom sötét csábítása ismét befonja Sethet. Josie ezúttal talán nem tudja őt visszatartani. Ha a hatalom és a szerelem harca válik a legpusztítóbb csatatérré, talán megváltás sem lehetséges. Hatalom és szerelem harca. 

Iszonyatosan vártam már ezt a kötetet. Szó szerint tűkön ültem és alig vártam, hogy végre tudjam folytatni Seth és Josie történetét. Nagyon kíváncsi voltam, mi is fog történni ebben a második részben és azt kell, hogy mondjam, még több izgalommal, érzelemmel és isteni közrejátszással van dolgunk, mint az első részben.

Nem is tudom igazából hol kezdjem. Nagyon szerettem ezt a kötetet és úgy érzem, hogy ez a sorozat kötetről kötetre egyre jobb lesz. Nagyon élveztem, ahogy a cselekmény oldalról oldalra egyre izgalmasabb, egyre titokzatosabb lett és ahogy az írónő szőtte a szálakat. Nem véletlenül egyik kedvenc írónőm Jennifer, hiszen mindig tud valami újat mutatni, mindig sikerül feltüzelnie a rajongásomat és A hatalom alatt is igazi függővé tett. Nemcsak a görög mitológiai elemek, hanem a cselekmény szála és a karakterek fejlődése, illetve kitörése is teljesen levett a lábamról. Imádtam. Egyszerre volt régóta várt beteljesülés és egy újabb adag akcióban gazdag kötet, ami kiállt a folytatásért, és alig várom, hogy a következő kötetet is a kezembe tudhassam. De kezdjük szépen az elején, mielőtt nagyon elmegyek az őrült rajongó irányába. Szóval... A borító, régen írtam külön erről a jelenségről, de A hatalom borítója nemcsak szexi, de tökéletesen illik a sorozatba, Seth pont úgy néz ki, ahogy elképzeltem és nagyon jól sikerült. Alig várom, hogy egymás mellett legyen az összes Titan könyv. A cselekmény is majdnem mindenhol tökéletesen hozta az elvárt szintet. Sokszor éreztem azt, hogy nem is olvasok, hanem filmet nézek. 

Valóságos, lebilincselő és egyben részletgazdag, de ha kell titokzatos is a kötet. Imádtam, ahogy az írónő nem állt meg egy percre sem pihenni, ahogy fokról fokra építette a cselekményt, ahogy megalapozta a mondanivalóját és ahogy odapörkölt, amikor úgy érezte szükségét. Nem mondom, hogy nem volt meglepő, mert igenis az volt, de ahhoz kétség sem fér, hogy A hatalom az egyik legjobban sikeredett folytatás, amit mostanában volt szerencsém olvasni. 

A modern világ elegye keveredik a görög mitológiával. Mindig is szerettem akár történelem órán tanulni erről a korról, illetve filmeket nézni róla és az írónő a legkiemelkedőbb, legismertebb elemeket társította a saját fantáziájával, s ezzel hozta létre a Titan sorozatot. Igen, tudom, magyarul csak a spin-off jelent meg, de remélem egyszer az a sorozat is meg fog jelenni, amiből a spin-off készült. Visszakanyarodva Seth és Josie újra előjönnek, nemcsak problémákat boncolgatnak, de a cselekményt is építik, érzelmi szintén fejlődést mutatnak, a karakterük is folyamatosan változik, s új megvilágításban látjuk őket. 

Josie már nem az a tudatlan, ártatlan lányka, aki a legelején, és habár Seth még mindig paraszt, azért szerethető paraszt, akinek nehéz ellenállni és akinek nehéz nemet mondani. Az írónő a szerelmi szálat is tovább vitte e kötetben, már nemcsak a felszínt kapargatja, hanem belemegy a sűrűjébe és mire végzünk a második kötettel, felnő Josie a feladathoz, és Seth, a drága Seth, még az utolsó oldalakon is tartogat meglepetéseket és miatta, na meg a cselekmény miatt, nem egyszer esik le az állunk és nem egyszer kell keresgélnünk, hogy mégis hol a fenébe hagytuk el. 

Tudom, hogy szinte mindig jó értékeléseket írok JLA regényeiről, de eddig azt tapasztaltam, hogy nem tud feledhetőt, rosszat írni. Minden egyes írása betalál és nem ereszt, legyen szó egyetemistákról, luxenekről vagy épp istenségekről, titánokról. Maga a kötet felépítése valahol olyan, mint a popcorn. Az elejétől kezdve egyre inkább nő és duzzad, hogy aztán a végén robbanjon és az olvasók szívét kicsi, apró darabokra szaggassa. 

Érzelmileg megterhelő volt néhány jelenet, néhol le kellett tegyem, mert nemcsak Josie, de az én szívem is megszakadt kissé. Ebből is látszik, mennyire jól forgatja a szavakat az írónő és hiába utálom a függővéget, az vitathatatlan, hogy ezt a kötetet így kellett lezárni. Már csak abban reménykedem, hogy hamar jön a harmadik rész és nem kell éveket várjak, mert azt hiszem abba bele is őrülnék. 

Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy ebben a kötetben inkább a karaktereken van a hangsúly, a belső vívódáson és nem a kalandokon, de ettől függetlenül is akadnak akciódús jelenetek, harcok ugyanúgy, mint belső vívódások és az ész-szív örökös harca. Összességében úgy érzem, hogy pontosan azt kaptam, amire szükségem volt. Nincs hiányérzetem, talán lehetett volna néhány rész bővebb kifejtésű, de alapjában véve minden fontosabb információt és eseményt megkaptam. Ugyanakkor nem bántam volna, ha a többiek is több teret kapnak, mint pl. Alex, Deacon vagy Luke, de nem panaszkodom, hiszen Seth és Josie kárpótoltak, na jó leginkább Seth, de ezt ne áruljátok el Herkinek, mert szegény így is végig idegesítő volt és legszívesebben leütöttem volna, mi lenne ha ezt megtudná? Komolyra fordítva a szót, ha szerettétek az első részt, vagy érdekel titeket a görög mitológia és a mai kor, a jelen találkozása, akkor csak ajánlani tudom ezt a sorozatot. Izgalmas, kalandokban és váratlan fordulatokban gazdag, érzelmekben tomboló, olvasmányos regény, egy igazán egyedi elgondolásban, egy igen tehetséges írónő tollából. Jennifer L. Armentrout rajongóknak pedig egyenesen kötelező.

" - Igen? Én tunyultam el? - nevettem. - Drágám, ha még ennél is jobban felizgultál volna reggel, az egész rohadt kollégium kigyullad a fenébe!"

"Ez önmagában nem újdonság, de ha máskor gyökér módjára is viselkedtem, nem éreztem magam szarul miatta. Most viszont teljesen kivoltam."

"Szerelmes azonban sosem voltam. De Sethbe... Sethbe borzasztóan beleszerettem. Most már abban sem voltam biztos, mikor történt. Amikor először mesélt el valamit önmagáról? Amikor az anyjáról? Vagy amikor úgy döntött, hogy velem marad, és kiképez engem? Vagy talán az első éjszaka, amikor azt mondta, használhatom kispárnának? Lehet, hogy azon az éjszakán történt, amikor bevallotta: én vagyok a megváltása. Vagy akkor, amikor végre megcsókolt."

" - Jah, ki akartam próbálni a gyakorlatban is, hogy vasból vagyok-e. A pisztoly a combomon meg a tőrök a kezemben csak díszletek, buliból vettem fel őket, nehogy eltereljem a figyelmet csodálatos testemről- mondtam."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Isabella Starling: Confess - Vallomás

 "Tekintetem árnyként követi a kis bűnöst, ahogy átszeli a helyiséget."

*

A nevem Amadeo Dacosta, de neked… neked csak Atyám. Hónapokon át figyeltem Carlotta Tomassit. Csak az alkalomra vártam, hogy kiragadhassam a kényelmes életéből. 

A maffiavezér lánya nem lesz többé édes és ártatlan. Nem, ha rajtam múlik. Elrabolják. Elviszik. Fogoly lesz. 

Carlotta engedelmes kis bárányból megtört bűnössé válik a cellában, amit csak neki építettem. Szinte még gyerek, egy elbűvölő, ártatlan szépség. 

Ő lesz a legféltettebb tulajdonom. 

Várom a pillanatot, mikor felébred és rájön, hogy most már hozzám tartozik. Az enyém. A félelem. A várakozás. A fájdalom. Mindent elveszek tőle. 

Az első szavaimmal pedig megpecsételem a sorsát. Ideje gyónni, kis bűnösöm. És Atyád nem bocsát meg. Ez a mocskos pap, álmaid… vagy épp rémálmaid főszereplője. 

A Vallomás egy sötét romantikus maffiaregény, ahol a főhősnőt elrabolják és fogva tartják.

Nagyon bajban ezzel a könyvvel. Nem is tudom mit írjak róla. Egyáltalán nem erre számítottam és abban sem vagyok biztos, hogy jókor talált meg a kötet, illetve hogy én vagyok e a célcsoportja. Viszont a dark romance kedvelőinek igazi csemege lesz. Az én ízlésemnek túl sötét, túl mocskos és túl erőszakos volt. Nem is tudom, hány csillagot adjak rá. Erkölcsileg romlott és érzelmileg nagyon megterhelő, elborzasztó regény a Vallomás. 

A kötet egyébként meglepetés volt, és nem is biztos, hogy elolvastam volna magamtól. Az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy vannak olyan műfajok amiket hiába próbálok ki, nem nekem íródtak. A Vallomás is ilyen. A fülszöveg szerint ez egy dark romance maffiaregény, de nem éreztem annyira át a maffia szálat, leginkább az erőszakon, a másik ember betörésén és perverz gondolatokon van a hangsúly. Hiába ajánlja az írónő a nagymamájának a kötetet, ha én lennék a nagyija, szerintem többet nem tudnék normálisan nézni az unokámra. Nagyon beteg, néhol kegyetlen és nem is tudom, hogy tudtam végigolvasni. Túl sok, nincs rendesen megalapozva és végig azt éreztem, hogy se érzelmileg, se logikailag nincs a helyén. És ehhez jön még az is, hogy szerelmi háromszög a történet alapja. Két testvérről és a maffia főnök lányáról szól, akinek bűnhődnie kell az apja tettei miatt. Ezeket vallásos idézetekkel támasztja alá, s a két férfi főszereplő is pap. Két ellentétes világ, két ellentétes világszemlélet találkozása, ahol nincs jó és rossz, csak bűnös és áldozat. Kicsit nyakatekert, kicsit túl gondolt, de velejéig romlott és megállíthatatlan is. Nem mondom azt, hogy nagyon rossz volt, mert valami miatt csak kiolvastam, de nem lett kedvenc és nem győzött meg azzal kapcsolatban, hogy olvassak több dark romace-t és több Isabella Starling regényt. A legnagyobb bukkanója számomra az, hogy nem az én műfajom, nem tudtam azonosulni a karakterekkel. Amadeo túl beteg volt nekem, Valentino meg felesleges volt a képbe. Carlotta agyában tuti nincs valami rendben és ezen még a Stockholm-szindróma sem segített. Mindenesetre aki egy sokkoló, tabukat romba döntő, beteg, BDSM jellegű, szadista könyvet szeretne olvasni, annak tökéletes választás lehet.

"A reverendába öltözött, papi gallért viselő szörnyeteg a legijesztőbb, ám nem az ereje miatt. Nem. A zavar kelt bennem félelmet, az amit bennem mélyen ébreszt, a tudat, hogy lassan darabjaimra hullok előtte."

" - Vallomást akarok tenni. Bevallom... hogy beleszerettem egy szörnyetegbe."

"Talán ők enne a történetnek az igazi hősei. Csak én vagyok az, aki összehozta őket. Ha ők boldogok lehetnek együtt ez után a sok fájdalom és szenvedés után, már boldog leszek, hiszen elértem a célomat."

 🛒 Ha elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Sarah J. Maas: Crescent city - Föld és vér háza (Crescent city 1.)

"Egy farkas volt a galéria ajtajában."

*

A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban. 

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik. 

Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe. 

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

A 2020-as év második legjobban várt kötete, egyben az év utolsó olvasmánya. Már a nyáron beszereztem angolul a könyvet, viszont amikor megláttam milyen vastag, teljesen elment tőle a kedvem, aztán úgy hozta az élet, hogy még decemberben megjelent magyarul, s én azzal a lendülettel meg is rendeltem, majd ahogy kézhez kaptam el is kezdtem olvasni. Nem mondom, hogy könnyed, gyorsan lehet vele haladni, mert nem, de minden egyes olvasással töltött pillanatot megért.

Sokáig tartott elolvasni? Igen. Megérte? Határozottan. Szeretném, hogy legyen folytatása? Nem is kérdés. Mielőtt nagyon belemerülnék a részletekbe, szeretném előre leszögezni, hogy maga a kötet eleje, az első rész nagyon odavágott a lelki világomnak és baromi lassan haladtam vele. Úgy éreztem, hogy sose fog rendesen beindulni a cselekmény és hiába várom, hogy legyen valami nem lesz. Az első mély pont itt ért el, amikor elkezdtem kételkedni abban, hogy fogom e szeretni a Föld és vér házát. Aztán, ahogy egyre inkább haladtam előre tört elő belőlem az érzés, hogy igen, érdemes volt folytatom, mert hiába lassú a kezdés, hiába tart sokáig, míg úgy igazán elkapjon, nagyon is megéri. Fejezetről fejezetre válik egyre érdekesebbé, egyre olvasmányosabbá és egyre szerethetőbbé. Most kezdem el azt érezni, hogy mind a világ felépítés, s mind a karakterek jelleme a helyén van. Az írónő egy baromi egyedi, egy baromi erős világot épített fel. Maguk a leírások szemléletesek, közel enged minket a cselekményhez és megmutatja, hogy egy kis csenevész csermelyből, hogy lesz zubogó patak, áramlatokkal és árnyalatokkal. Ami a leginkább levett a lábamról, az a Crescent city világa. Nemcsak már ismert fajokat helyez előtérbe az írónő, hanem minden fantáziáját bevetette és tényleg odatette magát, hogy már az ismert skatulyákba se lehessen besuvasztani, hiszen a maga egyediségével a fantasyk királynőjévé válik ez a kötet. 

Szerencsére nem egy szemszögből íródott, ami azért is örvendetes, mert így több mindent képes lefedni, tágabb képet ad és egyszerűen élvezetesebb is így olvasni. Az első részegység után nem gondoltam volna, hogy ezt fogom gondolni, de a kezdeti nehézségek árán is sikerült jó néhány helyen meglepnie, bizonyos részeknél a kezemhez tapadt a kötet és csak olvastam és olvastam, nem tudtam letenni és igazából nem is akartam. Vannak benne nyilván hullámvölgyek, mélyrepülések, de ezek mind kellenek az élményhez, mert igen, a Föld és vér házát élmény olvasni. 

Megérte várni rá. Megérte azt az időt, amit ráfordít az ember és határozottan kiemelkedő olvasmány lett a 2020-as év végére. Az írónő nagyon odatette magát és látszik a fejlődés, a kreativitás és a szenvedély mögötte. Maga a cselekmény hol lassan, hol gyorsabban, de egy percre sem áll meg. Mindig történik valami, ami miatt kénytelenek vagyunk odafigyelni rá, még akkor is, ha látszólag nem történik semmi, akkor is képes meglepni minket az írónő. 

A kötet négy része közül az utolsó kettő nyerte el úgy igazán a tetszésemet, hiszen az elsőt nagyon megsínylettem, fájt és még most is haragszom miatta, de valamennyire sikerült kiegyenlítenie ezt Sarahnak az utolsó fejezetekkel. Viszonylag elég hamar éreztem azt, hogy menni kell előre, mert jó lesz ez, és igen a kezdeti nehézségek mellett is azt tudom mondani, hogy ha szereted a fantasy műfaját, akkor érdemes megpróbálkozni a Crescent cityvel. 

Tömör gyönyör egy kis szenvedéssel és akciók tömkelegével. Áttérve a karakterekre, Feyre és Manon mellett lett egy új kedvenc erős női karakterem Bryce személyében. Már a legelejétől kezdve is szimpatikus volt, és ahogy haladtam előre ez a szimpátia úgy nőtt és nőtt. Bryce egy igazi független, erős, badass karakter, aki sikeresen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és aki meg is ugrotta azokat. Mellette Danika volt az, aki a női karakterek közül közel került hozzám, na meg Lele. Istenem, annyira kis cuki Lele, hogy erre nincsenek szavak. 

Aztán ott vannak a hímek. Először Connor vett le a lábamról, miatta még most is haragszom Sarahra, de nagyon, mert lehetett volna másképp is. Aztán Ruhn, hát őt imádom, új kedvenc könyves pasim lett. Pimasz, kicsit beképzelt, szexi, ugyanakkor érdekes és egy percig nem unatkoztam miatta. Ezzel szemben Hunt nem igazán nyert meg, ami miatt magam is jócskán meglepődtem. De aztán a végére neki is sikerült bebizonyítania, hogy nem véletlenül kapott szerepet és nem véletlen ő a másik főszereplő Bryce mellett. Viszont a fangirlség elmaradt. 

De ennek ellenére is nagyon shippelem Bryce és Hunt párosát. Erősek, szórakoztatóak egymás mellett és nem utolsó sorban felperzselik a lapokat, ha úgy hozza a sors. Szinte már túl tökéletesek egymáshoz, mégis nagyon is összeillenek. Imádtam a szócsatáikat, a kis mini háborúikat és azt, hogy sose úgy cselekedtek, ahogy azt az ember elvárta volna. Mindig sikerült valamivel meglepniük és emiatt nagyon örülök. Összességében úgy érzem, hogy ezzel a kötettel egy új kezdet is elérkezett, és habár féltégla a Crescent city, minden egyes szava kincs. Szerettem a világot, azt hogy újdonság volt, azt hogy annyira tökéletesen és annyira kiemelkedően megírta Sarah a legapróbb részleteket is, azt hogy kiforrott volt, azt hogy a fantasyk egy új dimenzióját nyitotta meg és azt is, hogy nem félt több fajt, több eszmét és több "világot" összeolvasztani és azt, hogy kikapcsolt, megkoronázta az olvasási élményeimet a Föld és vér házával. Határozattan úgy érzem, hogy van még ebben csízió és remélem lesz folytatás, mert már most olvasnám tovább. Olvasnám, mert még csak most kezd minden úgy igazán izgalmassá válni. Most kezd el úgy igazán élni és lélegezni a történet. Kíváncsian várom, mit kezd az írónő a Föld és vér házával, mert úgy érzem, hogy ez egy 4 részes sorozat első kötete.

" - Mármint... Bassza meg, Bryce! Ez nem úgy hangzott, ahogy akartam. Nézd... kénytelen voltam mindent számba venni, minden egyes lehetőséget, de most már tudom, hogy... Solas, amikor megláttam az arcodat a sikátorban, rájöttem, hogy nem lehettél te, és..."

" - A helyes válasz az - folytatta Hunt -, hogy velem. Bárhová megyek akár én, akár te, mostantól kezdve a másik is ott lesz. Felfogtad?"

" - Néha olyan rideg vagy, mint egy kaszás, Bryce."

" - Szeretettel bármi lehetséges."

"Hunt ujjai megrezzentek, mintha a selymes hajzuhatagért akarna nyúlni. Hogy beletúrjon. Az ökle köré tekerje, hátrahúzza a fejét, és Bryce ismét felkínálja a nyakát Hunt szájának. A nyelvének. A fogainak."

🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük & Grindelwald bűntettei (Legendás állatok 1-2.)

*

Legendás állatok és megfigyelésük

1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent. 

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. 

Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt. Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.

Az Elátkozott gyermek után félve vettem a kezembe, de nem kellett volna, hiszen a végére pozitív csalódás lett. Nagyon tetszett a kialakult történet, a karakterek jelleme és a már ismert világ egy kis csavarral megspékelve. A filmet nagyon szerettem és ahhoz képest, hogy nem a szokványos módon van megírva, szórakoztató, cselekményben gazdag, bonyodalmakkal teli, baljós kötet, mégis van egy sajátos bája, ami körülöleli a történetet. 

A hangsúly ebben a kötetben New Yorkon, a legendás állatokon és Newt Scamanderen van. Imádtam, ahogy jelenetről jelenetre egyre több állatot ismerhetünk meg és az, hogy előbb láttam a filmet egyáltalán nem jelentett hátrányt, mivel így sokkal átfogóbb és teljesebb képet kaptam. Számomra ez a kötet egy plusz a film mellé. Élvezhető, ugyanakkor vissza is csöppenünk a már ismert varázsvilágba, ugyanakkor tágabb képet kapunk arról, milyen is varázslónak lenni Amerikában és mennyiben más minden, mint az angoloknál. A MACUSA nagyon érdekes volt és remélem sokkal többet tudhatunk meg a továbbiakban a felépítéséről és a működéséről. Emellett a gonosz szerepe sem elhanyagolandó és a legendás állatoknak hála egy teljesen új világot nyit meg előttünk, kezdve a furkásszal és a bólintérekkel. Ez a szál és úgy önmagában az a tény, hogy ilyen lényeket alkotott meg az írónő, nagyon közel áll hozzám. Emiatt Newt is és ha kedvenc hugrahugos karaktert kéne válasszak, akkor ő lenne az a különc személyiségével és a minden felmerülő problémára megoldással szolgáló lényével. Mellette Queenie és Jacob érdekes még nagyon. Imádtam a párosukat és remélem a további kötetekben is sokszor találkozhatunk még velük. Nem tudom miért, de Tina az elejétől kezdve irritál és ez nem fog egyhamar megváltozni. Felettébb idegesítő és hasztalan karakter. Maga a kötet a forgatókönyv forma miatt gördülékeny, könnyen és gyorsan olvasható, az illusztrációk pedig egészen egyedi hangulatot kölcsönöznek a kötetnek.

Grindelwald bűntettei

A Legendás állatok és megfigyelésük végén Göthe Salmander közreműködésével sikerül New Yorkban letartóztatni Gellert Grindelwaldot, de a nagy hatalmú sötét varázsló megszökik a fogságból. 

Nekiáll híveket toborozni, ám előttük sem fedi fel igazi célját, azaz hogy az aranyvérű varázslókat fellázítva megszerezze az uralmat a világ varázstalan lakói fölött. Albus Dumbledore e terv meghiúsítása érdekében volt roxforti tanítványa, Göthe segítségét kéri. 

A magizoológus ezúttal is igent mond, nem sejtve, milyen veszélyes vállalkozás részese lesz. A mind megosztottabb varázsvilágban zajló események a legközelebbi barátok és családtagok egymás iránti hűségét és szeretetét is próbára teszik. 

J.K. Rowling második eredeti forgatókönyve olyan meglepő adalékokkal szolgál a Harry Potter-történetekhez, amelyek minden bizonnyal nagy örömet szereznek úgy a könyvek, mint filmek rajongóinak.

Rögtön az első rész után bele is kezdtem a másodikba, párhuzamosan a filmet is néztem és így hatalmas élményt nyújtott. Nemcsak vizuális effektusokat, de a leírásokat is láttam mögötte és így lett teljes számomra az élmény. A Grindelwald bűntettei komorabb, sötétebb, baljósabb, mint elődje. Már nem New Yorkban járunk, hanem a briteknél és bizony láthatjuk a Roxfortot is. Dumbledore is előkerül, majd ahogy szépen haladunk előre úgy kerül át a helyszín is Párizsra, Grindelwaldra és Credence-re. 

Újabb karaktereket és legendás állatokat ismerhetünk meg. Új célt kap a cselekmény és jóval több mindenre is fény derül az alatt az idő alatt, amíg a kötet társaságát élvezzük. Míg az első rész csak kapargatja a felszínt, addig a második mélyebbre ás és a múlt darabjait is megmutatja. Szemtanúi lehetünk a fiatalkori Newt életének, Dumbledore tanításának és annak a rejtélynek is pont kerül a végére, hogy vajon ki is Credence valójában, de erre a kötet végéig várnunk kell, hiszen ott vannak az igazi csavarok elrejtve, ott dönt le hatalmas erővel a kötet és ott üvölti a fülünkbe a folytatás lehetőségét. Addig is sok minden történik, de úgy igazán az utolsó párbeszéd az ami arra sarkall, hogy olvassuk tovább a sorozatot, már csak meg kell várni azt, hogy megjelenjen. A fő karakterek mellett Leta Lestrange és Nagini is előkerülnek, s fenekestül forgatják fel a cselekményt. Mindig is érdekelt, hogy is lett az Naginiből ami, és csak remélni tudom, hogy az írónő a sorozat végére választ ad nekünk, mert ha jól tudom 5 részes lesz talán a Legendás állatok. De visszatérve a cselekményhez, hű önmagához és izgalmas, fordulatokkal és csavarokkal gazdag, olvasmányos, szemet gyönyörködtető kötet. Az illusztrációk talán még szebbek is, mint az első részben. Teljes mértékben igazodik a cselekmény fonalához, s azt kiegészítve, pluszt is ad általa. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tovább, merre fog haladni a történet és remélem nem feneklik meg itt a sorozat, hiszen van benne potenciál és kár lenne érte. Nagyon sok mindenre szeretnék még választ kapni és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Úgy érzem, hogy ezzel a második résszel még több kérdőjel kering a fejemben, mint eddig, de emiatt is jó volt olvasni, hiszen teljesen kiszámíthatatlan és sose tudhattam mi lesz a következő jelenetben.

🛒 Ha te is elolvasnád ide és ide kattintva megrendelhetőek!