Julia Quinn: Tisztességes ajánlat (Bridgerton család 3.)

"Mindenki tudta, hogy Sophie Beckett apja nem az anyja férje."

*

Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. 

De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie. Ki ez a páratlan hölgy? 

A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. 

Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre? 

A vikomt, aki engem szeretett folytatása!

Vallomással tartozom. Igazából emiatt a rész miatt kezdtem el olvasni a könyveket. Akik követnek instán azok számára nem lesz meglepetés, ha elárulom, hogy a kedvenc Bridgertonom, az Benedict. Ő fogott meg a legjobban, benne látom a legtöbb fantáziát és ő az a karakter, akiért lehet, hogy a normálisnál egy kicsivel jobban rajongok. Ehhez persze kellett a színészi munka is, de úgy igazán ezt a rajongást a Tisztességes ajánlat koronázta meg.

Benedict Bridgerton egy család második szülötte, aki mindig csak a második lesz, aki csak azért érdekes, mert Bridgerton és jó genetikával lett megáldva, de ő ennél sokkal több. Nemcsak egy jó parti, akit szívesen látnának az anyák a lányuk mellett, hanem egy művészlélek, aki ugyan már benne van a megházasulandók korában mégsem kelti fel úgy igazán senki a figyelmét, egészen addig a bizonyos estéig, amikor is az anyja maszkabált rendez és megtalálja azt a bizonyost. Ismerős a felálláa, igaz? Az írónő Benedict és Sophie történetét Csipkerózsika mesébe illő világaként álmodta meg. Éjfélkor itt is minden véget ér, de vajon Benedict és Sophie számára is? Már az első fejezetek után érezni lehet, hogy bizony Benedict története nem olyan lesz, mint Daphne-é vagy épp Anthonyé. Jóval több küzdelem, probléma és társadalmi hézag áll a szerelmesek útjába, de ez sem tántoríthatja el őket. Maga a regény viszonylag gyors lefolyású, nagyon olvastatja magát és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki hatalmas mosollyal olvasta végig, néhol persze idegőrlő a várakozás, de minden egyes percet megérdemelt az életemből ez a kötet. 

Tetszett, ahogy Julia Quinn fejezetről fejezetre csavart az eseményeken, ahogy nem hagyta azt, hogy minden egyszerű és varázslatos legyen. Hiszen minden egyes pillanatért meg kellett dolgozni. Itt már nemcsak két karakteren van a hangsúly, hanem az elvárásokon, a társadalmi rétegeken, a házasság szentélyén és a vágyak mindent elsöprő erején. 

Nemcsak egy újabb fivér története ez, nem, jóval velősebb és mélyre szántóbb, mint Anthonyé. Benedict egy kincs, akit meg kell tartani és akiért érdemes bizonyos erkölcsi normákat feladni. Sophie ezzel szemben egy felettébb kedves, türelmes, jóságos teremtés, viszony fattyú, s emiatt lesz olyan tündérmesés a történet. 

Van benne minden, gonosz mostoha, undok fogadott testvérek, küzdelmek, gyötrő pillanatok, de mindezek mellett ott lebeg a szabadság kulcsa is, ennek az ígérete, s ahogy haladunk előre úgy leszünk egyre biztosabbak a kötet végkimenetelében. Igen, megdolgoztat minket a kötet, sokszor vakvágányra futunk, mégsem engedi el a kezünket és arra sarkall, hogy küzdjünk és együtt drukkoljunk a szerelmeseknek. Amellett, hogy imádtam olvasni, jó néhány résznél bizony összeszorult a szívem és megszakadt. 

Nem egy helyen volt nehéz folytatni és hiába mosolyogtam minden egyes jelenetnél, ahol Benedict felbukkant, nehéz is volt Sophie miatt. Igaz, hogy a 19. században játszódik, de sajnos még most 2021-ben is vannak olyan helyek, ahol nem úgy bánnak az emberrel, ahogy azt kéne, de a kötet megmutatja, hogy nem minden a származás, hiszen ami belül van, az sokkal de sokkal fontosabb. Az az igazi érték, ami megkülönböztet minket másoktól és nem az, hogy kik neveltek fel. Emellett a történet meseszerű, varázslatos és szívszorítóan gyönyörű. 

Igazi Hamupipőke történet 19. századi köntösbe burkolva. A kötet mindezek mellett játékos is, nem adja könnyen magát és meg kell küzdeni érte, úgy ahogy a boldogságért is. Sophie már csak emiatt is szimpatikus, hiszen hiába érzi, hogy Benedict az, akire vágyik, nem adja könnyen magát és emiatt nagyon tisztelem, követendő példa azt kell, hogy mondjam. 

Megmutatja általa az írónő azt, hogy nem kell minden egyes lehetőségbe ész nélkül beleszaladni, mindent át kell gondolni és mérlegelni, még akkor is, ha ezt a szívünk sínyli meg. Benedict pedig hiába nyerte már el az első oldalak előtt a szívem, egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, mennyire későn esik is csak le neki, ki is valójában Sophie. Mindemellett nagyon aranyos, kedves kis történet erotikus jelenetekkel és meghökkentő fordulatokkal.

Összességében nagyon imádtam és a kötet csak még jobban ráerősített a Benedict mániámra. Pontosan ilyennek képzeltem el a történetét, ennyire édesnek, mégis olyan benedictesnek, kicsit noszogatni kellett, de örülök, hogy a végére minden happy end lett és az írónőnek sikerült egy izgalmas lezárást kerekítenie a cselekménynek. Ha eddig nem voltam benne biztos, akkor a Tisztességes ajánlat után, kétség sem fér hozzá, hogy én is szeretnék egy Bridgertont az életembe, ha lehet akkor Benedictet kérném. Sok mese átdolgozást olvastam már, de ez eddig a kedvenc. Ha nem olvastam volna, olyanból maradtam volna ki, amiből alapesetben nem szívesen maradnék ki. Lezárásul pedig csak annyit, hogy olvassatok Julia Quinnt, olvassatok Bridgertont. Én már nagyon várom, hogy elkezdjem Colin történetét, de az biztos, hogy még néhányszor meg fog a kezemben fordulni Benedict és Sophie könyve is, hiszen levett a lábamról és minden egyes szavát imádtam. Imádtam, hogy hű maradt a karakterhez, hogy egy kicsit többet kaptam a főszereplők mellett a mellékkarakterekből is és nem utolsó sorban elbájolt és szerelemmel pezsdítette fel az olvasással töltött óráimat.

"E sorok írója nem egyszer hallott már ambiciózus anyákat lányukról nyilatkozni: "Herceghez megy feleségül… vagy egy Bridgertonhoz."

"Az elsőbálozók házassági vágyai természetesen most is a Bridgerton családra irányulnak, legfőképpen a legidősebb még nőtlen fiúra, Benedictre. Lehet, sőt annyi biztos, hogy neki nincs nemesi címe, de szép arca, fess alakja, és vastag… pénztárcája bőven pótolja ezt a hiányosságot."

" - Az álarcosbálon - mondta furcsán remegős hangon -, még mielőtt megláttalak volna, éreztelek. Előérzet. Varázslat. Volt valami a levegőben. És amikor megfordultam, és ott voltál, olyan volt, mintha rám vártál volna, és már tudtam, hogy miattad lopóztam el a bálba. - Nedvesség hullt arcára. Egyetlen könnycsepp, Benedict szeméből. - Te vagy életem értelme - mondta halkan. - Érted, neked születtem."

"És bár fogalma sem volt, merre tart ettől a pillanattól, olyan érzése támadt, hogy az élete csak most kezdődött."

" - Most elmegyek. És míg elmegyek, csak egy dolgod van. Maradj itt, ahol vagy és mosolyogj. Mert összetörik a szívem, ha mást látok az arcodon, mint mosolyt."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!