J. L. Armentrout: Obsession - Függőség (Luxen)

 "A félhomályos, kissé lepukkant bárban akkorára tátott szájjal meredtem a legjobb barátnőmre, ami bőven túlment a jó ízlés határán."

*

Őrülten ​nagyképű… de meg kell veszni érte. 

Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. 

Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől. Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. 

Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon. 

Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében.  A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?

Nagyon rég volt utoljára a kezemben Luxen kötet és nem is igazán tudtam, mire számítsak az Obsessiontől. Nemcsak új dimenziókat nyitott meg előttem, de arra is rávilágított, hogy nem minden fekete és fehér, hanem vannak bizony árnyalatok is, és nem minden arum rosszfiú, és nem minden luxen jófiú. Jó pár év eltelt már, ha pontos akarok lenni, akkor 5 is amióta a kötet megjelent, de valahogy eddig nem éreztem azt, hogy most jött el annak az ideje, hogy elolvassam, egészen mostanáig, viszont emiatt a kötet miatt újra el akarom olvasni a luxen könyveket és újra át akarom élni a kalandokat.

Amikor belekezdtem bevallom annyira nem tudtam hova tenni, meglepett és nem jutottam szóhoz. Ahogy kibontakozott a lelki szemeim előtt a cselekmény, úgy szerettem meg egyre jobban a történetet és úgy akartam minél többet és többet belőle. Teljesen magához láncolt a végére és nagyon nem akartam, hogy vége legyen. Azt akartam, hogy tartson örökké és ne kelljen elengednem Hunter és Serena kezét. Nagyon megkedveltem őket és hiszem, hogy vannak annyira kiforrottak és szerethetőek, mint Daemon és Katy. Mind Hunter, s mind Serena igazi egyéniségek, erősek, hajlíthatatlanok, mégis Serena ember, míg Hunter arum. Igen, jól olvastátok. Tudom, hogy akik olvasták már valamelyik luxen kötetet, azok arra is kíváncsiak, milyen lehet ez a világ az arumok szemével. Az írónő többek között ezt mutatja meg egy nem mindennapi, pörgős, eseménydús, élet-halál harcban gazdag kötettel. Minden ott kezdődik, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen és olyannak lett szemtanúja, aminek nem kellett volna. Innen indul a cselekmény, s a végén ide is fordul vissza. Maga a kötet kezdése, kicsit durva és az elején még nem is voltam benne biztos, hogy tényleg azt olvastam, amit, vagy csak az írónő játéka volt e, de nem, mert brutális erővel robban be a cselekmény, s kő kövön nem marad szárazon. 

Végig izgalmas, veszélyes, ugyanakkor tüzes és megfelelő szexiség is társul hozzá. Igazi kikapcsolódás, ami visszaröppent egy már ismert és szeretett világba. Nagyon sokszor volt déjá vu érzésem, és nem azért, mert ismerős, vagy épp hasonló volt a sztori, nem, hanem azért mert tudtam, éreztem mi lesz a vége. Aki nem vak és ránéz a borítóra az tudja, mi lesz a vége, de addig bizony rögös az út. Serena az első percektől kezdve szimpatikus, míg Hunter csak egy idő után válik azzá. 

Nem mondom azt, hogy unszimpatikus az elején, mert nem, csak eddig azt sulykolta belénk az írónő, hogy az arumok a rosszak, luxeneket ölnek és jobb elkerülni őket, nem az útjukba állni. Emiatt nagyon nehéz volt más szemmel nézni rá és nem előítéletesnek lenni vele szemben, de ezzel is csak azt mutatja meg az írónő, hogy mindenki egyforma nemtől, hovatartozástól és bőrszíntől függetlenül. Mindenkit ugyanolyannak kell kezelni, senkit sem szabad skatulyába zárni és engedni kell, hogy kibontakozhasson és megismerhessük milyen is valójában. 

Az Obsession alatt 180 fokos fordulatot vett az írónő és rámutat az arumok oldalukra is. Megmutatja, hogy egy arum is lehet érző lény, lehetnek gyenge pontjai és ugyanúgy képes az érzelmekre, mint az emberek vagy a már többször említett luxenek. Nagyon tetszett ebben a kötetben, hogy most kivételesen fordult a kocka és a két faj szerepet cserélt egymással, ezáltal az írónő bővebben kifejthette a sztereotípiákat és le is rombolhatta azokat. Több helyen véres és ádáz a kötet, igazi energialöket, ami a kötet végeztével sem hagy el. 

Nagyon élvezetes olvasni és a cselekmény is gazdag, szófordulatokban és adok-kapok helyzetekben sem szűkölködő, erőteljes, néhol perzselő regény, ami egyedül is megállja a helyét. Nem érzem teljesen lezártnak, viszont nagyon jól megoldotta azt az írónő, hogy egy percig se unatkozzunk. Mindig történik valami, ha nem a cselekményben, akkor az érzések és vágyak terén. Nagyon sokáig csak ígérget a kötet, de aztán a beteljesülés annál édesebb. 

Teljesen más, mint Daemon és Katy sztorija, mégis szerethető és van benne valami egészen egyedi. Van benne ezen felül minden, vér, gyilkolás, titkok, érzelmek és egyedi karakterek sokasága. Nemcsak Luc köszön be, hanem egy pillanatig Daemon is az események része. Igaz, őt csak a szemfülesek fogják észrevenni. Összességében nagyon tetszett, mind a veszélyes oldala, s mind a gyengébb. Amíg nem olvastam el, addig nem is tudtam mi maradt ki, de miután megismertem Serenát és Huntert, kétségem sincs afelől, hogy csak úgy lesz teljes az élmény, ha az ember lánya nemcsak a luxenek történetét, hanem az arumokét is ismeri. Nem elég csak az egyik oldallal szembesülni, kell látni a másikat is és most úgy őszintén, ki tud ellenállni egy ízig-vérig rosszfiúnak, aki csak arra vár, hogy darabokra szedjen és a karjában hullj atomjaidra? Hunter pontosan is, hol mocskos, hol seggfej, de tipikusan az a rosszfiú, aki tud jó lenni ha akar és úgy érzi van kiért jónak lenni, van kiért küzdeni és változni. Az érzelmek lassan jönnek, ugyanakkor keményen lecsapnak. A kötet nemcsak akcióban gazdag, hanem erotikus, érzelmesebb jelenetekben is, amik hol tűzforrón, s hol felkészületlenül várnak.

"A tekintetem feljebb vándorolt. A valódi alakja nem érzékien borzongatott meg, inkább olyan ijesztően gyönyörűnek találtam, mint a nyavalyás párducot."

"Csak egy kicsit szívtam belőle, figyelmeztetésként. Éreztem, ahogy a tiszta energia átárad belém. Olyan volt, mintha a legtisztább drogot venném magamhoz. Ó, a fenébe is! Ez úgy hangzott, mintha az Anonim Luxenfogyasztók Csoportjának vagy valami hasonlónak a tagja lennék."

" - Rájöttem, hogy az emberek éppolyan értetlenül gyilkolják egymást, mint a luxenek és a fajtánk."

"Harag söpört végig rajtam, de elnyomtam. Serena nem ismeri Lucöt, nem tudja, mire képes a kölyök. A fenébe, még én sem tudok mindent róla, de amit igen, az is bőven elég."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!