Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén (Halál-Hírek 0.)

"Mindenki tudni akarja, hogy vagyunk képesek megjósolni a halált."

*

A ​New York Times-sikerlista első helyét meghódító, Mindketten meghalnak a végén előzménytörténetében hét évet ugrunk vissza az időben, és jelen lehetünk a Halál-Hírek első hívásánál. 

Ma éjjel kezd élesben a Halál-Hírek, így mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: tényleg meg tudják jósolni, hogy valaki meg fog halni, vagy csak egy aprólékosan kitervelt átverés az egész? 

Orion Pagan évek óta várja, mikor közlik vele, hogy meg fog halni. Komoly szívbetegséggel él, és azért iratkozott fel a Halál-Híreknél, hogy tudja, mire számítson. 

Valentino Prince New Yorkban akarja újrakezdeni az életét. Hosszú, ígéretes jövő vár rá, és csak azt követően regisztrált a Halál-Híreknél, hogy az ikertestvére kis híján odaveszett egy autóbalesetben. Orion és Valentino a Times Square-en akadnak össze, és azonnal érzik, hogy közük van egymáshoz. 

Ám a legelső Végnapi hívások örökre megváltoztatják az életüket – egyiküket felhívják, míg a másikat nem. Noha azt egyik fiú sem tudja, miként végződik majd számukra ez a nap, abban biztosak, hogy együtt akarják tölteni… még ha utána keserves is lesz a búcsú. 

Az elismert író, Adam Silvera rá jellemző keserédes stílusban mesél arról, milyen óriási hatással vannak egymásra az emberek, és újra bebizonyítja, hogy mindig érdemes kihasználni életünk minden pillanatát.

Azt hittem Rufus és Matheo történetét semmi sem überelheti, aztán megjelent Orion és Valentino. Tönkretett lelkileg, kiszipolyozta belőlem a pozitív gondolatokat, ugyanakkor ámulatba is ejtett. Nagyon nehéz volt olvasni, mégis úgy gondolom, hogy megérte mert egy csodás barátság elindulásának lehettem szemtanúja. Ez a rész nemcsak a kezdeteket mutatja be, hanem azt is, hogy mindent meg kell tenned ahhoz, hogy boldogan, élményekkel a hátad mögött élj, mert sosem tudhatod mikor jön el az utolsó napod, és mikor kopogtat a halál az ajtódon. Nem teljesen azt kaptam, mint amit vártam ettől a 0. résztől, mégsincs hiányérzetem, mivel Orion és Valentino minden rést kitöltött, s még annál is többet adtak.

" - Nagyszerű emlékeket akarok szerezni. Amikre majd visszatekinthetek, ha úgy érzem, nehéz a létezés."

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész, és ezzel együtt sokkal jobban össze is tört. Végig ott volt a gombóc a torkomban, és nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam, hogy a Halál-Híreknek igaza legyen, és habár tudtam, hogy igazuk lesz, nehéz volt elfogadni az igazságot. A lelkemig hatolt Az első, aki meghal a végén és hiszem, hogy soha nem fogom elfelejteni azt, amit adott. Nem egy helyen könnyeztem be olvasás közben, és nem egyszer kellett félretennem. Meghatott, elfacsarta a szívem, de végig tartotta bennem ezek ellenére is a lelket. Nem mondom, hogy egy könnyű olvasmány, mert attól nagyon távol áll, de úgy gondolom, hogy mindenkinek érdemes lenne elolvasni. Már csak azért is, mert olyan rövid az élet, és minden egyes új napot ki kell használni, hogy azt mondhassuk éltünk, és megtettünk majdnem mindent, amit akartunk. Az első, aki meghal a végén arra ösztönöz, hogy a mindennapjaidba is csempész be egy kis boldogságot, mert lehet az az utolsó. A komoly téma ellenére nem éreztem azt, hogy fullasztó, esetleg nyomasztó lett volna a történet, mert nem volt az. Csordultig telt a szívem, és ha most darabokban is van, akkor sem cserélném el azt az élményt, amit adott.

Adam Silvera már a Mindketten meghalnak a végén kötetével is bizonyított számomra, de úgy érzem, hogy ez az előzménytörténet sokkal ütősebb, sokkal inkább a szívedbe markol, és emiatt sokkal kínzóbb is. A Halál-Hírek kezdetét mutatja be, az első napot, amikor az első embereket értesítik, hogy ez az utolsó napjuk, mert meg fognak halni. Nem érik meg a holnapot, nem lesz több lehetőségük, most kell még egyszer utoljára úgy igazán élniük.

Volt egy olyan fura tévképzetem, hogy majd ebben a részben kiderül, hogy miért és hogyan jött létre a Halál-Hírek, hogyan lehet kideríteni, hogy ki fog aznap meghalni, de aki szintén erre kíváncsi azt el kell keserítsem, mert egyáltalán nem jutunk közelebb a titokhoz. Joaquin Rosa ugyanúgy titkolózik, és rajta kívül senki sem tudja, hogy hogyan is működik a Halál-Hírek. Maga a halál végig lesben áll, és a legváratlanabb pillanatokban csap le.

Nemcsak érzelmeket ad a kötet, hanem fájdalmat és ösztönző lépéseket is. Abba az irányba lökdös, ahonnan már nincs menekvés, és hiába jó a saját kis világodban élni, Az első, aki meghal a végén igenis arra buzdít, hogy élj meg minden pillanatot, minden érzelmet, mert közel a vég, és nem lehet eléggé felkészülni rá. Élj szabadon, gátlások nélkül. Vállald fel, aki vagy. Ne félj az élettől. Lépj ki a komfortzónádból, és legyél az, aki az utolsó pillanatokban büszke lehet arra, hogy nem engedte kifolyni az életet a kezei között.

Egy szerettünk elvesztése sosem könnyű. Lehet ez egy olyan szerettünk, akit mindig is ismertünk, vagy egy olyan, akit aznap szerettünk meg. Nem számít, mert a szívünk értük dobog, és az elvesztésük után megáll dobogni. Fájdalmas, ugyanakkor sokat is lehet tanulni Orion és Valentino párosától. Már az elejétől kezdve halálra volt ítélve a szerelmük, ők mégis megtettek mindent, hogy megéljék a pillanatokat. Megmelengették a fagyos szívemet, és bebizonyították, hogy sosem késő.

Mind Orion, s mind Valentino életében van valami szomorú. Orion már kicsiként veszteségeket él át, egy olyan tragédia része lesz, amit senkinek sem kívánok. Emellett a szívével is gondok vannak. Ezzel ellentétben Valentino egy olyan vallásos családban nő fel ahol addig vagy értékes, amíg úgy viselkedsz és azt szereted, akit papír szerint kellene, de az élet nem így működik. Nem tudom felfogni, és talán nem is akarom felfogni, hogy képesek emberek a saját gyereküket megsanyargatni csak azért, mert a saját neméhez vonzódnak.

Szerintem senkinek nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez bizony egy LMBTQ regény egy meleg szerelemmel a középpontban, amit a halál árnyéka övez. Oriont és Valentinot is a szívembe zártam, szerettem őket együtt, fájt az elengedés pillanata, de míg másnak az a vég, az lehet, hogy valakinek új lehetőségeket ad az életre. Adam Silvera nagyon szépen összerakta ezt a kötetet. Az érzelmi része is nagyon erős, és nekem sokkalta jobban átjött a történet mondanivalója, mint a Mindketten meghalnak a végénben.

Valentino a szívem csücske a maga tiszta lelkével és azzal a feláldozással, ahogy az életét élte. Nem rettent meg a haláltól, mert szeretni és önmaga lenni. Nem hagyott rajta bélyeget a szülői kegyetlenség, és nem hagyta, hogy a vég gondolata bemocskolja az utolsó földi napjait. Egy igazi példakép, akiről nem lehet eleget írni. Orion is szimpatikus, viszont Valentino az, aki elviszi a hátán a cselekményt. Orion egy két helyen nekem kicsit nyers volt, de ettől függetlenül szerethető karakter. A Végső Barát megalakulása csak hab a tortán, s a már így is fájdalmas regényt keserédessé teszi, hiszen láthatjuk annak a kezdetét, ami miatt majd Rufus és Matheo egymásra találnak, arról nem is beszélve, hogy a kiskori énjük felbukkan Az első, aki meghal a végénben és basszus, nagyon megviselt, mert tudtam, hogy ők bizony fognak még találkozni, csak nem úgy ahogy kellene. Imádtam minden egyes apró részletét, a kis cameo-kat, a fájdalmat amit adott és azt, hogy részese lehettem Orion és Valentino szívszorító történetének! Olvassátok és szeressétek ti is ezt a gyönyörű, de annál inkább könnyeket fakasztó regényt!

"Az életet nem érdekli, milyen fiatal az ember. Mindenképpen rákényszeríti, hogy felnőjön."

" - Amit tenni akarsz értem, olyam elképesztően gyönyörű, hogy már most az adósod vagyok, még akkor is, ha nem történik semmi. De nem fogom azt az életet élni, amit kívánsz nekem, ha ez azt jelenti, hogy te nem élheted a sajátodat, amíg még van rá lehetőség."

" Sok kreatív halálnem létezik, de azt speciel nem választanám, hogy széttép egy kiborg."

" - Jól van, akkor baszd meg a szívedet! Abszolút nem érdekel. Nem vagy méreg, sem süllyedő hajó, sem bármi más hasonlat, amit itt rám dobsz, hogy elijessz. A barátod vagyok, Valentino, és nem hagylak magadra a Végnapodon!"

"De ha csak a Végnapján kezd el élni az ember, az azt jelenti, hogy nem lesz mindenre ideje. Az élete alkalmakra osztódik, elsőkre és utolsókra, és persze ott lesz egy csomó sose."

" - Hiszel a lelki társakban?

Kék szeme először a folyót pásztázza, aztán a város sziluettjét.

- Azt hiszem. Abban hiszek, hogy vannak emberek, akikkel sorsszerű a találkozás, de a munkát már nekünk kell beletenni. Na, ez az a munka, ami mindig nagyon ijesztőnek és sokszor egyenesen lehetetlennek tűnt."

" - A búcsúzkodás a leglehetségesebb lehetetlen, mert az ember sose akar elbúcsúzni, de bolond lenne nem megtenni, ha lehetőséget kap rá."

" - A szerelem szupererő - mondta az édesapja. - Ott van mindenkiben, csak épp irányítani nem fogod tudni mindig. Ráadásul egyre nehezebb lesz, ahogy idősebb leszel. Ne rémülj meg, ha valaki olyat szeretsz, akire nem is számítottál. Ha az az igazi, akkor az az igazi."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kossuth Kiadó: Ikonikus nők sorozat (Coco Chanel és a szerelem illata & Marilyn Monroe és Hollywood csillagai)

*

Fülszöveg:

1919. Párizs. Coco Chanel, a párizsi divat nagyasszonya szép szakmai sikereket ért már el, mikor a magánélete szörnyű válságba jut. Szerelme autóbalesetben életét veszti, s a boldogtalan nő képtelen a gyásszal megbirkózni. Támogató barátnője segítségével idővel új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe. A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.

Véleményem:

Ki ne ismerné a híres Chanel No. 5 illatot? Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott már volna róla. A kötet többek között e illat születésébe enged betekintést, és nemcsak egy lenyűgöző szerelemnek lehetünk tanúi, hanem egy új illat születésének is. Ha szeretitek a divatot és mindig is érdekelt a parfümkészítés, illetve Coco Chanel élete, ne keresgélj tovább, mert megtaláltad a neked való kötetet.

Az eddig olvasott Ikonikus nők sorozat kötetei közül úgy érzem, hogy ez az egyik legmelankólikusabb. A gyász és az elismerés utáni vágy végig körüllengi a kötetet. Igaz a mondás miszerint nehéz elmenekülni az elől, amik vagyunk. Coco egy árva, aki a szerelmet, a megbecsülést és a valahova tartozást hajszolja. Ez mind a szakmai, s mind a magánéletére kihat. Michelle Marly ezeket a motívumokat ragadja meg, és zárja be ebben a kötetbe.

Emellett van benne szerelem, siker, egy nehéz és rögös út utáni elégedettség érzet, és bizonyítási vágy is. Coco Chanel egy sikeres és magabiztos nő volt, de ez csak a látszat. A kötet legnagyobb tanulsága, hogy fogadjuk el, akik vagyunk, és ne akarjunk a tökéletesre törekedni, mert a végén beleroppanhatunk.

Romantika is bőven akad a kötetben. Egy igazán letisztult, elegáns vonalat ragad meg az írónő, és ezek mentén avat be minket Gabrielle Bonheur életébe. A siker mögötti utat, a kezdeteket és Picassot is ugyanúgy megemlíti, mint a az orosz nagyherceggel való kapcsolatát. Nem fedi le a teljes életét ez a kötet, csak egy rövid időszakot, de így is teljes mértékben el tudunk merülni a világában és biztos vagyok benne, hogy fogok még Coco Chanelről olvasni a jövőben.

Less be te is a 20. század ikonjának az életébe. Lépj be te is a Chanel No. 5 életébe, és engedd, hogy magával ragadjon Coco Chanel, a divat és a párizsi élet.

Fülszöveg:

Los Angeles, 1942. Norma magányos gyermekkorában az egyedüli menedéket a mozi jelenti. A hollywoodi színésznők a filmekben sokkal magabiztosabbak nála. Ő is filmsztár szeretne lenni, a szülők által elrendezett házassága miatt azonban le kell mondania az álmáról. Jim mégis az első szerelme lesz, és felébreszti benne az érzékiséget. Később egy fotós akarja a modelljeként híressé tenni. A kamera előtt Normából csak úgy árad az életerő, és minden önbizalomhiányának nyoma vész. Egyszeriben biztosan tudja: rivaldafénybe akar kerülni, mert csakis az teheti boldoggá. Előbb azonban meg kell törnie korának álszemérmes szabályait, hogy az legyen, akinek mindmáig ismeri a világ: Marilyn Monroe, a szexszimbólum, a filmtörténet egyik legnagyobb ikonja.

Véleményem:

Los Angeles. Hollywood. Csillogás. Filmek világa. Mozi. Ezek azok, amikről mindig szívesen olvasok. Marilyn Monroe az egyik olyan ikon, példakép, akit nem lehet kihagyni. Megérdemli a figyelmet, és azt, hogy foglalkozzanak vele. Azt mondtam magamnak még mielőtt jobban belemélyedtem volna az Ikonikus nők sorozatba, hogy ha mást nem is, de a Marilyn Monroe és Hollywood csillagait el kell olvassam. Számomra ez egy kötelező olvasmány volt!

Bevallom nem azt kaptam, mint amire számítottam, de nem is bánom. Nem elsősorban Marilyn a téma, hanem az a lány, aki majd a későbbiekben Marilyn lesz. A kötet Norma Jeane-ről szól, és az ő életéről. Azt az utat kíséri figyelemmel, amit addig tett meg, hogy mára már egy mindenki által ismert név és fogalom lett. Egy elgondolkodtató, ugyanakkor komor, keserű és annál inkább szomorúbb élet elevenedik meg előttünk, és nem szégyellem beismerni, de leesett az állam. Nem volt valami felemelő arról olvasni, hogy adott egy szerethető, tehetséges lány, aki nem találja a helyét, és ez az egész nagy mértékben rányomja a bélyegét a kötet egészére. 

Azt hittem, hogy majd a csillogás és a sztárok életébe enged betekintést, de nem így történet. A kötet megmutatja, hogy semmi sem hullik csak úgy az öledbe, minden egyes sikerért és elismerésért meg kell küzdeni. Nincs kolbászból a kerítés, és ha több akarsz lenni, mint amit az élet adott, akkor ahhoz igenis verejtéken és könnyeken át vezet az út. Egy baromi nehéz út, ami tele van bukkanókkal és kitérőkkel. A nehézségek nem azért vannak, hogy hátráltassanak, hanem azért, hogy még elszántabb legyél, még jobban odatedd magad és megmutasd, hogy igenis el lehet érni az álmainkat, és küzdeni kell, de a végén megéri. Nemcsak inspirál, de arra is ösztönöz a kötet, hogy sose add fel, mert menetelni kell előre és tenni azért, hogy az álmok ne csak álmok legyenek, hanem maga a valóság. 

Norma azt a kettősséget testesíti meg, ami mindenkiben ott van. Egyszerre bájos, ugyanakkor céltudatos is. Egyszerre tudja, hogy mit akar, de fél tenni érte. Valahol naiv is, akit könnyű manipulálni, ugyanakkor ott lebeg előtte a cél, és nem hagyja, hogy bármi is eltérítse attól. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének bizonytalan pillanatai, és ne kérdőjelezné meg saját magát és a döntéseit. A két írónő egy nagyon szimpatikus képet fest le Normáról, és emiatt teljesen lenyűgözött a Marilyn Monroe és Hollywood csillagai. 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva böngészhettek az Ikonikus nők sorozat címei között :)

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára (Örökösök viadala 2.)

"- Mondd el még egyszer, mi történt, amikor először sakkoztatok a parkban! - Jameson arcán egyetlen gyertya fénye táncolt csak, de még ebben a halvány megvilágításban is láttam a csillogást mélyzöld szemében."

*

Az Örökösök viadala című kötet folytatása 

Alig egy hét telt el a villában tett sokkoló felfedezés óta, és Avery semmivel sem jutott közelebb a megfejtéshez, hogy miért hagyta rá az öreg milliárdos, Tobias Hawthorne a vagyonát. 

A DNS-teszt bebizonyította, hogy a lány nem vérrokon, a jelek mégis arra utalnak, hogy sokkal szorosabb szálak fűzik a rejtélyes családhoz, mint hitte. 

Avery próbál kizárólag a rejtély megoldására összpontosítani, de nem könnyű tiszta fejjel gondolkodni, amikor a két szívdöglesztő Hawthorne testvér, Grayson és Jameson egyre jobban beférkőzik a bizalmába, és ez talán kockázatosabb, mint a folyamatosan rá leselkedő veszélyek. 

Hónapok ót a New York Times bestsellerlistájának élén!

Már az első részt is nagyon szerettem, na de Az örökség ára az igazi csemege. Rendesen beindulnak az események, veszélyekkel és még több titokkal szembesülünk, és rájövünk, hogy semmi és senki sem az, mint akinek mondja magát. Ez a második rész visszahozta a trilógiákba vetett hitemet, mivel sokszor van az, hogy a második kötet gyengébb, mint az első és nem üt akkorát, de nem az Örökösök viadala trilógiánál. Ez is igazi kedvenc lett, amit majd öröm lesz újraolvasni. Nem sokat vártam az első és a második rész között, de aki elkezdi, az vagy teljesen a rabja lesz vagy pedig a kötetben akar élni. Vagy mindkettő. Engem ismét meggyőzött az írónő. 

" - Képzeld el, hogy egy sziklaszirt szélén állsz, az óceánt nézed. A szél belekap a hajadba. Egész tested és lelked csak egy dologra vágyik. Egyetlen személyre. Léptek zaját hallod a hátad mögül. Megfordulsz. Kit látsz?"

Annyira izgatottan kezdtem bele, annyira akartam tudni, hogy hogyan is folytatódik Avery és a Hawthorne család titka. Tudnom kellett, hogy Jameson vagy Grayson. A szerelmi háromszög ebben a részben még jobban kiéleződik, és végre a titkok és talányok mellett válaszokat is kapunk, de még milyeneket. Ott kavarják meg az állóvizet ahol csak tudják, és minden egyes újabb fordulat más megvilágításba helyezi a már ismert és igaznak vélt információkat. Megmozgatja az agytekervényeket, és gondolkodásra ösztönöz. Nagyon addiktív, de közben teret is hagy neked arra, hogy te magad ragd össze a kirakós darabkáit. Az különösen elnyerte a tetszésemet, hogy ez a rész pontosan ott kezdődik, ahol az Örökösök viadala abbamaradt. Persze az elején feleleveníti a fontosabb pontokat, és újra képbe hoz, de úgy igazán akkor indulnak be az események, amikor elhagyjuk az első pár fejezetet, és azt látjuk, hogy ez a rész még csavarosabb, még nyakatekertebb, mint az elődje. Olyan fordulatok vannak benne, hogy csak kapkodod a fejed, és egyáltalán nem érződik az, hogy egy olyan falat akarna megugrani az írónő, amit nem tud, mert számomra Az örökség ára sokkal izgalmasabb és akciódúsabb volt, mint az Örökösök viadala. Csak úgy kapkodtam a fejem, és nem győztem falni a lapokat. Ilyen egy igazán kalandos, YA thriller. Nagy rajongója vagyok ennek az alműfajnak, és az írónő is csak megerősítette a szeretetemet iránta.

Avery az előző kötetben már szimpatikus volt, na de itt. Itt mutatja meg igazán, hogy ki is ő. Az elmúlt időszak eseményei valamennyit változtatnak rajta, de nem annyit, hogy ellenszenves legyen sőt... Ahogy haladunk úgy lesz egyre kedvelhetőbb, és még a szerelmi háromszög helyzetet is képesek vagyunk megbocsátani. Amellett, hogy egy eszes és okos lány, fogékony is, viszont túlságosan megbízik olyanokban, akikben nem lenne szabad. Hiszékeny, és ez a kötetben is nem egyszer szorult helyzetbe sodorja.

Ha már többször szóba hoztam a szerelmi háromszöget, akkor muszáj írnom róla, mert úgy érzem, hogy kell. Alapesetben nem én vagyok a célközönsége, viszont Jameson és Grayson tesznek róla, hogy mégis úgy érezzem, hogy engem céloznak meg. Mind a ketten mások, mind a személyiségük, s mind a hozzáállásuk az élethez. Míg Jameson a bohókásabb, addig Grayson maga a megtestesült fegyelem. Emiatt sokszor megpofoztam volna, vagy csak megnoszogattam volna, hogy ne legyen ennyire merev, mert god... Ez a fiú a sírba tesz. Mellette Jameson a maga vicces és laza jellemével igazi felüdülés, emiatt nem is csoda, hogy Team Jameson felé hajlok, ha már le kell tenni a voksot valaki mellett.

A kémia, a szexuális feszültség, az érzelmek vagy éppen ezek elnyomása is pont a kialakult helyzet miatt keserédes, kicsit szenvedős, ugyanakkor nem tudok elszakadni tőlük. Avery mellett ez a két fiú tartja mozgásban a cselekményt, és ők azok, akik kétfelé húznak. Sajnálom, Nash még kevesebb szerepet kapott, mint az első részben. Az összes Hawthorne fiúban van egyfajta sajátosság, ami miatt nem lehet elmenni szó nélkül, és Az örökség ára alatt sem lehet. Nash túl jó ahhoz, hogy ne kapjon több teret, Xander meg *chefs kiss*. Mindenhol ott van, és mindent tud.

A furfangos beszólások és Max személyisége csak még inkább megfűszerezi a már így is színes és ízekben gazdag cselekményt. Xander és Max párosa hihetetlenül jól kiegészítik egymást, és velük az élen garantált a jó szórakozás. Haláliak. S ha már ennyit fecsegtem a karakterekről, azt hiszem ideje áttérni magára a történetre, és a cselekményre, mert nagyot ütnek az biztos. A hangulat hozza az előző rész hangulatát, plusz hozzáadott az írónő egy jó nagy adag bonyodalmat is.

Végig azt éreztem, hogy hiába kezd világosodni a kép, egy perccel nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Persze, elég sok mindenre választ kapunk, és basszus, de jól van felépítve az egész rejtély, a nyomok és azok az apró titkok, amik a háttérben mozgatják a szálakat. Hawthorne papa nagyon értette a dolgát, szerintem ha nekem lett volna ilyen papám, még mindig az első nyomon nyammogok. Az a részletes és átgondolt rejtély fonal valami eszméletlen, látszik, hogy minden vezet valahova, és minden nyomnak legalább két jelentése van, ami vagy megkavar mindent, vagy kivételesen egyenes választ ad.

Maga a cselekmény izgalmas, ahol izgalmasnak kell lennie. A rövid fejezetek még mindig kellemesen elringatnak, és olyan szinten nem érzed az idő múlását, hogy úgy érződik, mintha pillanatok alatt értél volna a végére. Az írónő stílusa még mindig nagyon tetszik, és nem egy helyen hengerelt le. Tele van drámával és csavarokkal a kötet, amik néhol már annyira meg voltak csavarva, hogy nem tudtam, hova is kapjam hirtelen a fejem. Ha kaptunk egy új karaktert, akkor biztos, hogy a későbbiekben meg is válaszolta, hogy miért. Ha adott egy új nyomot, utána megmutatta, hogy oké, ott a nyom, de semmit nem érsz vele, mert az egész kép jóval bonyolultabb.

Nagyon jól tettem, hogy nem hagytam sok időt a két kötet között, mert ez a sorozat egy tipikusan olyan történtet, amit egymás után kell olvasni, szünetek nélkül. Itt még a légyzümmögésnek és a levegővételnek is hatalmas jelentősége van, na jó azért nem hatalmas, de minden egyes részlet egyre közelebb és közelebb visz a nagy kérdéshez, hogy Tobias Hawthorne miért is hagyta a teljes vagyonát Avery Koizi Ginksre. A lezárásról csak annyit, hogy hiába érzem azt, hogy ezzel vége, biztos vagyok benne, hogy az írónő bedob majd egy újabb csavart, jó sok drámát és a harmadik részben sem hanyagol el minket. Anyait-apait bele fog adni, hogy méltó befejezése legyen az Örökösök viadalának, ami ezennel az új kedvenc sorozatom lett. Köszönöm Jennifer, hogy papírra vetetted Avery és a Hawthorne fiúk történetét, és külön köszönöm, hogy megalkottad a szívem egyik darabjának újabb tulaját, Jameson Hawthorne-t. Összességében nagyon szerettem, és csak ajánlani tudom, mert tényleg megéri elolvasni ezeket a könyveket. Nem tudom, hogy miért féltem ennyire, de nem kellett volna. Ahogy Avery, én is bekapcsolódtam a játékba, de míg Avery nem lehet játékos, addig én az lettem, és minden egyes pillanatát élveztem. Remélem a The Final Gambit alatt kiderül, hogy Avery az üvegbalerina vagy a kés, annyi biztos, hogy egy bizonyos alaknak nagy szerep jut, már csak a borító miatt is.

" - Ebben mazsola van? Ki az a szörnyeteg, aki mazsolát tesz a tejkaramellás kekszbe?"

"Na ja. Más tiniket szobafogságra ítélnek, engem meg puccos gálákra küldenek."

" - Elmesélhetnéd, milyen kemény Jameson Hawthorne felsőteste - jegyezte meg szinte mellékesen. - Mert láttam a fotót kettőtökről, és természetfeletti jóstehetségem azt súgja, hogy te már közelebbi kontaktusba is kerültél azzal a felsőtesttel."

" - Most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Jameson Hawthorne egyedül csücsül a pezsgőfürdőben! - Keresztbe fonta a karját. - Szóval, mi legyen?"

" - Lehet, hogy nem is mesterkedik semmiben - jegyezte meg Max.
- Jameson Hawthorne-ról van szó - forgattam a szemem. - Ő mindig mesterkedik valamiben."

"De mielőtt kimondhattam volna, hogy "apám", Grayson lehajolt, és a számra tapasztotta az ajkát. Megcsókolt, hogy megmentsen a szavaim következményeitől. Egy rövidke örökkévalóságig a csókon kívül semmi sem létezett körülöttem."

" - Most nem kell mondanod semmit - állt fel. - Nem is kell megcsókolnod. Még nem kell szeretned, Örökösnő. De ha már készen állsz... - Tenyerét az arcomhoz emelte, és belesimultam az érintésébe. Ő szaporábban vette a levegőt, aztán elhúzta a kezét, és a korong felé intett a fejével. - Ha egyszer majd készen állsz, és ha engem választasz... Csak dobd fel az érmét! Ha fej, én csókollak meg téged. - A hangja kicsit megbicsaklott. - Ha írás, te csókolsz meg engem. Akárhogy is, az akkor igazi lesz."

" - Ez a Hawthorne-ház, Örökösnő. Itt mindig akad egy újabb rejtély. Amikor már azt hiszed, felfedezted az utolsó rejtett átjárót és az utolsó befalazott titkot, akkor jön az újabb kaland."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala (Örökösök viadala 1.)

 "Kiskoromban anyukám folyton játékokat talált ki."

*

Avery ​pontosan tudja, mi kell a szebb jövőhöz: túlélni a gimit, szerezni egy jó egyetemi ösztöndíjat, aztán irány a nagyvilág. 

Az élete azonban egyik napról a másikra megváltozik, amikor kiderül, hogy a kőgazdag Tobias Hawthorne ráhagyta a teljes vagyonát. A dologban az a legfurcsább, hogy a lány nem is ismerte az idős férfit, és fogalma sincs, mivel érdemelte ki az ölébe hulló milliárdokat. 

Az örökséget viszont csak egy feltétellel kaphatja meg: ha beköltözik a kastélynak beillő, titkos folyosókkal és kódokkal teli Hawthorne-házba. Ez még nem lenne vészes, de ott laknak a hoppon maradt rokonok is, köztük Tobias unokái: négy veszélyesen vonzó, zseniális srác, akik abban a hitben nőttek fel, hogy egy napon milliárdok szállnak rájuk. 

Az örökség legfőbb várományosa, Grayson pénzéhes szélhámosnak tartja Averyt, és mindent elkövet, hogy elüldözze. Öccse, Jameson nagyapjuk utolsó feladványának tekinti a lányt – fejtörőnek, amit meg kell oldaniuk ahhoz, hogy megértsék, miért hagyta Tobias Hawthorne egy vadidegenre a vagyonát. Averynek két választása van: vagy elmenekül, és ezzel lemond az örökségről, vagy beszáll a játékba, amelyben az élete a tét.

Nagyon féltem ettől a kötettől, ezért már egy ideje halogattam az olvasását, de belátom nem kellett volna, mert nagyon tetszett. Sok jót hallottam róla, vagyis mindenki áradozik, hogy mennyire is jó ez a regény, bennem meg ott volt, hogy mi van ha pont nekem nem lesz szerelem? Nagy volt a nyomás, de mostmár én is értem, hogy miért népszerű, és miért vannak sokan odáig ezért a trilógiáért. Egyszerűen zseniális volt, és sikerült 1 nap alatt befalnom!

Az Örökösök viadala egy rejtélyekkel és veszéllyel teli regény, ahol semmiben sem lehetsz biztos, és ahol senki sem jelent biztonságot a számodra. Bármelyik sarkon veszélybe kerülhet az életed, de az biztos, hogy egy percre nem hagy unatkozni. A kötet alapja, miszerint Avery örököl egy filantróp által igencsak különleges, az meg még inkább, hogy rokoni szálak nem fűzik ehhez a családhoz. Eleinte egy szegény körülmények között élő lány életébe ad betekintést az Örökösök viadala, aztán megmutatja a másik oldalt is. Azt, amikor annyi pénzed van, hogy nem tudsz mit kezdeni vele. Avery már az elején is szimpatikus volt, de akkor lett igazán a kedvencem, amikor bekerült a Hawthorne-ok közé, és sikerült megmaradnia annak a lánynak, aki eddig is volt. A helyén van az esze, okos, furfangos, könnyű együttérezni vele és az biztos, hogy ahova megy ott a baj megtalálja. Nem erre számítottam, ami a kötetet illeti, de nem bánom azt, amit kaptam. Teljesen függővé váltam, és imádtam, ahogy egyre csavarosabb és csavarosabb lett a történet. Emellett tele van izgalmakkal, titkokkal és 4 testvérrel, akik külön-külön is megérik a pénzüket, na de együtt... Képtelenség nem valakinek a pártjára állni, és akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol nem lehet kikerülni azt, hogy kinek is drukkolunk; Jameson vagy Grayson pártiakká válunk. Mellettük persze Xander és Nash is megmutatják magukat, de Jameson és Grayson kapja a legtöbb hangsúlyt.

Alapesetben nem vagyok szerelmi háromszög rajongó, viszont az Örökösök viadalának jól áll. Továbbra sem lettem a zsáner rajongója, ugyanakkor megvan ennek is a szépsége. Kacér pillanatok, forró helyzetek, kérdések, érzelmek hada, csókok, döntésképtelenség és két igencsak vonzó fiatal, akik bármelyik pillanatban meglepetést okozhatnak. Határozattan a team Jameson rajongói tábort erősítem, már csak azért is, mert egyből levett a lábamról, ugyanakkor Xander és Nash is nagyon érdekes.

Xander azért, mert sose tudtam kiigazodni rajta, de megfogott és nem eresztett. Nash pedig azért, mert már az első szereplésével (öltöny plusz cowboy csizma) felkeltette a kíváncsiságomat, és valljuk be őszintén, kit ne érdekelne egy szexi, de mindenkinek szívesen segítő erős férfi? Na ugye?! Nash a szíve a Hawthorne-oknak, míg Xander azért felel, hogy sose unatkozzanak. Először talán őt zártam a szívembe, de aztán szorosan követi Jameson is. 

A történet alaphelyzete egyszerre zseniális és szórakoztató, na meg egy kicsit félelmetes is. Te mit tennél, ha kiderülne, hogy több milliárd dollár egyedüli örököse vagy? Mit tennél, ha egy random ember ennyi pénzt hagyna rád, úgy hogy nem is ismerted soha? Az biztos, hogy meglepődnél és keresnéd, hogy ebben hol van az átverés. Akárcsak Libby, én is szkeptikus lennék, de azt el kell ismernem, hogy Tobias Hawthorne furfangos egy ember volt, tele rejtélyekkel és megoldandó feladatokkal.

A kötet felépítésének köszönhetően nagyon gyorsan lehet haladni vele, már csak azért is, mert nagyon rövidek a fejezetek, és úgy pörög ki a kezed alól, hogy azt észre sem veszed. Mire feleszméltem, már a felét befaltam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ennyire sokat olvastam volna belőle. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy kiemelkedő az alap, olvastatja magát a történet, érdekesek a karakterek és úgy ahogy van ZSENIÁLIS Jennifer Lynn Barnes regénye.

Az írónő a történetre és a rejtélyekre, az öröklés kérdésére helyezi a legnagyobb hangsúlyt, viszont én a kulcsszereplők mellett örültem volna, ha Xander és Nash is több szerepet kap. Avery tökéletes narrátor alapanyag, egy olyan hősnő, akit nagyon könnyű megkedvelni, és akit nem lehet csak úgy átejteni. Megvan a magához való esze, és hiszem, hogy méltó ellenfele a Hawthorne fiúknak. Egyik általam ismert főszereplőhöz sem hasonlít, és pont ez teszi annyira szerethetővé.

Az Örökösök viadala igaz, hogy YA, azaz young adult kötet, mégis akik szeretik a rejtélyeket, és a talányokat, azoknak bizton állítom, hogy 90%-ban tetszeni fog. Van benne családi viszály is, alakoskodás, egy kis krimis vonal, ami még jobban felpaprikázza a hangulatot, és ami miatt egy perc nyugtunk nincs. Végig izgalomban tart, ha azt hinnénk, hogy rájöttünk valamire, akkor kapunk egy csavart, ami mindent megváltoztat. Cseppet sem kiszámítható, és pont az a kötet szépsége, hogy sosem tudhatod, mi fog a következő oldalon várni. Lehet, hogy egy meglepetés, de lehet hogy egy olyan fordulat, amitől eldobod az agyad. 

Összességében nagyon tetszett. Rendesen megjáratta az agytekervényeimet, végig azt éreztette velem, hogy jó helyen vagyok, legyek türelmes, játszak a szabályok szerint, és akkor a végére elmondja a titkait, de nem elég az Örökösök viadala ahhoz, hogy mindent értsünk, mert kellenek a folytatások is. Még szerencse, hogy Az örökség ára már megjelent magyarul, és a harmadik rész is várható jövőre. Nem tudom mi lenne velem enélkül a trilógia nélkül, mert felébresztette a kíváncsi oldalamat, ami mindent tudni akar, és ami addig nem nyugszik, amíg a birtokába nem lesz az információknak. Az események csak úgy pörögnek, hurrikánként sodornak le a lábadról, és egy forgószél sebességével tévesztenek meg. A nyomozás, a feladványok, a rejtvények, és a bizonytalanság végig uralkodik a köteten, és egy percre nem hagyja, hogy biztonságban érezzük magunkat, illetve nem engedi, hogy nyeregbe legyünk, és akkor döbbent meg a legjobban, amikor még csak nem is számítanánk rá. Azt hiszem új kedvenc könyvem lett, és nagyon örülök, hogy rászántam magam és nem hagytam, hogy a nagy hype eltántorítson. Ha szeretitek Nancy Drewt, az Örökösök viadala is kedvenc lesz!!

" - Fogadja meg a tanácsát annak, aki már megégette magát: soha ne adja a szívét senkinek, akit Hawthorne-nak hívnak!"

"Megfeszülő izmai kirajzolódtak vékony fehér pólója alatt. Nagyon rossz ötlet, szóltam rá kalapáló szívemre. Jameson Winchester Hawthorne nagyon rossz ötlet. Addig nem is tudatosult bennem, hogy emlékszem a második keresztnevére. Ne bámuld a srácot! Ne agyalj rajta! Így is elég zűrös éved lesz, nem kell... még több zűr."

" - Gondolj rólam, amit akarsz - mondta Thea. - De az utolsó lány innen a suliból, aki a Hawthorne fiúk bűvkörébe került... az utolsó lány, aki sok időt töltött abban a házban... ő meghalt."

" - Lehet, hogy te játékosnak tartod magad, kedves, de Jamie nem tekint annak. - Nashnek csak a hangja volt szelíd, a szavai nem. - Mi nem vagyunk normálisak. Ez nem egy normális hely, és te nem játékos vagy, kislány. Te az üvegbalerina vagy - vagy a kés."

"Nem akartam, hogy lassítson. Nem akartam, hogy megálljunk. A végrendelet felolvasása óta először szabadnak éreztem magam. Nem voltak kínzó kérdések. Nem volt gyanakvás. Nem voltak vizslató pillantások. Nem volt semmi, csak ez a pillanat."

"Anyám halála után egy csomó "első" kimaradt az életemből. Az első randi. Az első csókolózás. Az első mindenféle. De konkrétan ezt, mert lelógasson egy hídról egy srác, aki nemrég bevallotta, hogy végignézte a legutóbbi barátnője halálát - ezt valahogy sose jutott eszembe felvenni a kipróbálandó dolgok listájára."

" - Oké - enyhült meg -, de ha legközelebb valaki vadászni kezd rád, veszel nekem valami komolyabb dolgot, hogy jóvátedd. Mondjuk, Ausztráliát.

- Úgy érted, fizesselek be egy ausztráliai útra? - Ez nem tűnt irreális kérésnek.

- Nem - jött a pimasz válasz. - Úgy értem, vedd meg nekem Ausztráliát. Van rá pénzed.

Horkantottam.

- Szerintem nem eladó.

- Hát akkor csak egyet tehetsz; kerüld el, hogy lövöldözzenek rád."

" - Aznap, amikor megismerkedtünk, azt mondtam neked, a Hawthorne-ok elcseszett, beteg emberek. - Thea egy hosszú pillanatig a tükörbe meredt. - De sosem állítottam, hogy én jobb vagyok náluk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1.)

"Már azelőtt éreztem a rettegését, hogy meghallottam volna a sikoltozását."

*

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Zsenge tini koromban már olvastam a sorozatot, szerettem is, de már nagyon érett egy újraolvasás. A Peacock által készített sorozat csak még inkább megerősített abban, hogy újra kell olvassam, mivel kb. semmire sem emlékeztem abból, hogy mi is történt a könyvekben, és tudom, hogy sokban eltér a kettő egymástól, ami a forgatókönyvet illeti, ezért még idén szerettem volna erre az újraolvasásra sort keríteni. Egyáltalán nem bántam meg, mert nosztalgikus élményt nyújtott, és visszakerültem egy olyan világba, amit egyszer már megszerettem.

Hihetetlen, de elfelejtettem, hogy mekkora élmény is a Vámpírakadémia világa. Előhozta a régi rajongásomat, és egy teljesen új szintre emelte azt. Vannak azok a könyvek, amit mindegy hány évesen olvasol tetszeni fognak. A Vámpírakadémia is ilyen. 15 évesen és 26 évesen is szeretem. Talán nem nyújt akkora élményt, mint első olvasásra, viszont megvan a maga varázsa. Ha egyszer bekerülsz a Szent Vlagyimir Akadémiára, nincs menekvés, a rabja leszel. Pontosan azt éreztem az első rész alatt, mint anno, hogy nekem a fantasy a mindenem. A vámpíros téma még mindig nem lerágott csont és egy több, mint 10 éves könyvsorozat is tud szórakoztató, humoros és szarkasztikus lenni, nemcsak a mai, modernebb történetek. Melegséggel töltötte meg a szívem, nagyon sok helyen megmosolyogtatott és újra Rose & Dmitrij bűvkörébe kerültem. Régen is imádtam őket, és most is. Egy olyan párossal van dolgunk, akiket egyből megszeret az ember, és akiknek drukkolsz, hogy a szabályok ellenére is sikerüljön megtalálni a kiskapukat. Örök az ő szerelmük, és ha egyszer megismerkedtél a Vámpírakadémia világával rabul ejt, és akárhányszor elő veszed ugyanazokat az érzéseket kelti benned. Richelle Mead egy igazán tehetséges írónő, akinek sikerült maradandót alkotni, olyat ami sose megy ki a divatból, még akkor sem, ha a vámpírok kora leáldozóban van.

A 2022-es kiadás nem sokban tér el az eredeti fordítástól, viszont azt nem értem, és szerintem nem is fogom, hogy a dampyrból hogy és miért lett damfír. Nagyon zavaró volt olvasni, emiatt többször kizökkentem, és csak fogtam a fejem, hogy miért. Miért?? Ezen kívül más hibát nem találtam, de nem is kerestem, ha őszinte akarok lenni. 

Néhány perce fejeztem be, és úgy írom ezt az értékelést, hogy mosolygok, és nem bírok magammal. Annyira megérdemli ez a sorozat, hogy újra kiadja az Agave kiadó, és újra megtalálja magának az olvasóit. Tipikusan olyan regény ez, ami miatt elveszted önmagad és megtalálod aztán a sorok között azt, aki a Vámpírakadémia őrülete után kilép a komfortzónájából, és beengedi az új élményeket. Én újra teljesen elvesztem, és alig várom, hogy folytathassam a sorozatot. 

A kötet hihetetlen módon olvastatja magát, s mire felócsudsz szinte már be is faltad, és csodálkozol, hogy hova tűntek a lapok. Olvastam már vámpíros könyveket, de ilyet még nem. Imádom a különleges iskolákat, a jól felépített világokat és azt, hogy szépen le vannak rakva az alapok, nem sietünk sehova. Továbbá arra is hagy időt, hogy megismerjük a karaktereket és szerelembe essünk velük. Elbódít, mint a vámpírharapás, de izgatottan várod a következő adagod. Ilyen érzés olvasni Richelle Mead sorozatának kezdő kötetét. 

Akik eddig nem olvasták, illetve nem is tervezik, azok kimaradnak egy olyan élményből, amit már sok millióan átéltek. Nemcsak a világ, de a karakterek is megérnek egy misét. Az orosz felütés határozottan kiemeli a többi vámpíros könyv közül a Vámpírakadémiát. Egy olyan világ tárul a szemünk elé, amit eddig még senki nem írt meg, s amit Richelle Mead tökéletesre fejlesztett. 

A cselekmény egyszerre izgalmas, feltáró és nagyon szórakoztató. Végig pörög, nem laposodik el, és a kellő helyeken csavar egyet a történeten. Néhol ugyan kiszámítható, de ez simán megbocsátható szerintem, főleg ha azt nézzük, hogy mekkora élményt ad az olvasása. Talán kevésbé fangirlös lett ez az értékelésem, mintha életemben először olvastam volna, de remélem így is átjön, hogy mennyire is szeretem ezt a világot. 

Vannak azok a kötetek, ahol a világ mellett a karakterek viszik a hátukon a cselekményt. A Vámpírakadémia kapcsán ez Rose és Dmitrij. Rose egy igazi badass, bad bitch, akire érdemes odafigyelni, és akinek mindig van egy szarkasztikus megjegyzése vagy beszólása. Masont a sorozat miatt kedveltem meg, ezért míg elsőre jelentéktelennek tűnt, második olvasásra őt is megkedveltem, és nagyban hozzájárul ő is a kötet hangulatához. 

Aztán ott van Dmitrij, az oly sokak által szeretett őrző, aki orosz akcentusával levesz mindenkit a lábáról. Az ő és Rose párosa az, ami miatt nekem a Vámpírakadémia az, ami. Egy erőteljes sztori, egy különleges világban, ahol a vámpírtársadalom külön él és uralkodik az emberek világától. Ahol ugyanolyan veszélyben vannak a vámpírok, mint a dampyrok, bocsi de nem áll rá sem a szám, sem pedig a szemem, hogy damfírt írjak. 

Lissa, Christian, Jesse (őt a sorozat miatt szerettem meg, tudom...) és Mia is fontos szereplői a kötetnek. Míg Lissa által mentális problémák és a mentális egészség kerül előtérbe, addig Jesse által a kiváltságos élet, a következmények nélküli tettek, és az elkényesztetett morák élete. Sokan utálják a karakterét, de van benne valami, ami miatt én nem tudom. Köszi Joseph Ollman! Miát utáltam 11 éve is, na meg most is, de a sorozat miatt kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, mert ott meg kedveltem. Jelenleg harcok dúlnak bennem, mert keveredik a nem olyan rég ledarált cinematikus élmény azzal, ami a lelki szemeim előtt zajlott. 

Testőrök, tanoncok, morák, elementális mágia, depresszió, önmarcangolás, veszteségek és remény. Ezektől lesz a Richelle Mead által megálmodott világ igazán megnyerő és elképesztő. Ez a kötet még csak a kezdet, az alapok. Az események az utolsó oldalakon pörögnek csak be úgy igazán, és várható, hogy a folytatás lesz az igazán ütős. Foszlányokban megvan, hogy mi lesz, és annyit elmondhatok, hogy megéri folytatni. Remélem a kiadó is így gondolja, és még több ember ismerheti meg általuk a morák világát. Összességében nagyon szerettem, újra fiatalnak, na jó tininek érezhettem magam a kötet által és felidézte bennem a rég elfeledett részletek is, amiktől még élvezetesebb volt számomra az olvasás. Rose és Dmitrij forever. Imádom őket, és nem hiszem, hogy ez változni fog. Talán Adrian és Sydney párosa ki tudná ütni őket a nyeregből, de ahhoz a Vérvonalakat is illene már elolvasnom. 👀 Az illene alatt azt értem, hogy az elsők között vásároltam meg a regényt sok sok éve, de azóta sem nyúltam hozzá. Valahogy eltántorított az, hogy nem jelent meg a többi része, és akkor még nem tudtam annyira angolul, hogy bele merjek vágni egy sorozatba. De mindenképp tervben van, hogy a következő években belevetem magam.

"Azok a hegyes agyarak furcsa kontrasztot képeztek a megjelenésével. A csinos kis arcával és a szőke hajával általában sokkal inkább hasonlított angyalra, mint vámpírra."

" - Lehet, hogy vad és neveletlen, de ha van benne tehetség...
- Vad és neveletlen? - vágtam közbe. - Ki vagy te egyáltalán? Valami import kisegítő?
- Belikov mostantól a hercegnő testőre - válaszolta Kirova. - A hivatalos testőre.
- Olcsó külföldi munkaerőre akarják bízni Lissát?"

" - Hé, Mason, hagyd abba a nyálcsorgatást! Ha épp pucéran próbálsz elképzelni, azt tedd a szabadidődben!"

" - Tényleg nincs. Én vagyok az egyik legjobb őrzőtanonc ezen a kibaszott helyen. Nincs szükségem arra, hogy gáláns lovagként a védelmemre siess. Ne kezelj úgy, mintha valami törékeny virágszál lennék!"

" - Nem is tudom, mi hihetetlenebb: azok a dolgok, amiket elmondtál, vagy az, hogy te tényleg elolvastál egy könyvet, hogy mindezt kiderítsd."

" - Mindent fel kell adnod - figyelmeztettem. - Semmi gyógyítás, függetlenül attól, milyen cuki, pihe-puha állatkáról van szó. És nincs több bűbájos szemfényvesztés a főnemesekkel szemben."

" - Ha nem volnál olyan elmebajos, egész szívesen lennék a haverod.
- Érdemes, én is pont így vagyok veled."

"Csak egy vonzóbb jelenetet tudok elképzelni annál, hogy Dmitrij a karjában visz valahova: hogy a karjában visz valahova, és nincs rajta ing."

" - Nem. Ha megengedném magamnak, hogy szeresselek, akkor nem elé vetném magam. Hanem eléd."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kayra B. King: Chaos (Ezüst és vér 1.)

" - Azt hiszem, megtaláltuk az illegális csapolót."

*

Larion Northman, a Pusztító sorsa az, hogy átlásson a Káoszon, és elhozza a várva várt változást. Egy probléma van. Vérmámor közepette, alkohol és nők társaságában tölti az idejét, míg egy véletlen eseménysorozat kapcsán rá nem ébred arra: a saját realitása nem egészen az, aminek hitte. Minél többen akarják lebeszélni arról, hogy a vámpírvadászokkal foglalkozzon, őt annál jobban érdekli a dolog, de van más oka is… …

Crystal York, akinek annyi bűne van, hogy rossz helyen volt rossz időben. Vámpírvadászok figyelmének középpontjába kerül, és ezzel akarata ellenére összeforr a sorsa Larionnal. Egy probléma van. Larion minden, ami ellen Crystal nővérként küzd. Míg ő életeket ment, addig a fiú szemrebbenés nélkül kioltja azokat. Crystal ládikája, ahová önmagát rejtette, megsérült. Larion nem csak kipattintotta Pandora szelencéjét, de egyenesen ripityává is törte, és ezt a lány nem hagyhatja. Mindent gondosan el kell rejteni és visszarakni oda, ahol előtte volt. Egy történet, ahol vámpírok helyett jarlok népesítik be az éjszakát, és a vérfarkasok thrallként üvöltenek teliholdkor. Egy világ, ahol a boszorkányok nem seprűn repdesnek, de nem is rendelkeznek halhatatlansággal, csupán különleges képességű nők, akik egy ősi egyezséget követően bérszolgálatot végeznek a kiválasztott jarlnak. Egy hely, ahol egy jarl ereje és hatalma bérboszorkányai és telepatái számától függ. Egy sorozat, ahol a fantasy világa belemosódik a realitásba és átír minden eddigi szabályt. Egy érzés, ami átformálja az eddig alkotott világnézeteidet. Egy hit, miszerint semmi sem lehetetlen. Ez az Ezüst és vér.

Urban fantasy. New Orleans. New York. Kalifornia. Vámpírok. Vérfarkasok. Telepaták. Boszorkányok. Vadászok. Jarlok. A Pusztító. Egy nővér. S egy mindent elsöprő szerelem. Ez a Chaos, egy 12 részes sorozat első része. Egy olyan történeté, ami egyszerre ragad meg, és egyszerre taszít a mélybe. Kayra B. King debütáló regénye, ami már sokak szívét megnyerte, de vajon az enyém is köztük van? Igen is, meg nem is. Látom a hibákat, ugyanakkor azt is, hogy van benne fantázia, és érdemes adni a Chaosnak, na meg Larionnak egy esélyt, hogy bizonyítsanak.

Az utóbbi időben egyre több fantasyt olvasok. Na, nem mintha ezzel eddig nem lettem volna így, de 2022 határozottan a fantasy éve. Vámpíros történetet már nem is emlékszem, hogy mikor vettem utoljára a kezembe. Már nagyon hiányzott ez a világ. Az, hogy újra a vérszívóké legyen a főszerep. Az, hogy vérrel és mocsokkal teljenek meg a lapok. Kayra B. King nem egy szokványos vámpíros sztorit hoz nekünk, hanem egy olyat, ami át van gondolva, látszik a kapcsolati rendszer, viszont ezt nem tolja az elején a képünkbe, hanem szépen adagolva, lépésről lépésre építi fel a világot, a szabályokat, a sajátosságokat, és azokat a pici elemeket, amik miatt a Chaos Chaos lesz. Tetszett a történet, viszont néhol elkélt volna a segítség. A kötet eleje még darabos, követik egymást az események, de túl gyorsan haladunk, és nem érzem azt, hogy kellőképpen össze lennének fűzve a szálak. Kezdetleges, viszont megadják a Chaos alaphangulatát, és előrevetítik azt is, hogy ne várjunk felemelő pillanatokat, mert ez nem az a regény. Ugyanakkor a kötet végére szépen látszódik a fejlődés mind a történetet nézve, s mind az írásmódot. Majd 500 oldal alatt változik annyit a regény, hogy bizakodó legyél a folytatást illetően. Tudom, nehéz elkezdeni egy regényt, ugyanakkor Kayra jól megoldotta ezt és megmutatta, hogy két fejezet között is lehet ég és föld a különbség. A Chaos egy könyörtelen ragadozó, ami egészben lenyel, majd az utolsó sorok elolvasása után ki is köp. Megrág, és a véredet veszi. Mindig csak épp annyit, hogy még tudd folytatni, de ne legyen energiád másra.

Magamhoz képest elég gyorsan kiolvastam, ami már csak azért is érdekes, mert jóval többnek és hosszabbnak tűnik az írónő regénye, mint 476 oldal. Azt éreztem, hogy már órák óta bele vagyok ragadva a jarlok világába, amit egyáltalán nem bántam, hiszen érdekes volt olvasni róluk, a hierarchia rendszerről és azokról a sajátosságokról, amiket Kayra beletett. Akár 600 oldalas monstrumnak is elmehetne. És ezidő alatt, nemigen volt olyan, hogy ne történt volna valami, ami miatt ne nyúlnál a következő fejezetért. 

Dark fantasy egy csipetnyi erotikával, jó nagy adag vágyakozással és vággyal, de emellett urban fantasy is, hiszen a mi világunkban játszódik, de van egy olyan része is, ami az átlag ember számára láthatatlan. Ez a vámpírok és vérfarkasok világa, ahol mindennaposak a területi harcok, a véres jelenetek, a halál, a szomjúság, illetve a veszély és a félelem. Az Ezüst és vér nem való mindenkinek, túl sok benne a tűz és a vér, hogy az legyen. De ha szereted az újdonságokat, és nem vagy ijedős, akkor telitalálat lesz.

A felépített világ az első részben még csak bontogatja szárnyait, lerakja az alapokat, de nem ad egyszerre túl sokat. Ellát információval, ugyanakkor vissza is tartja azokat. Kérdések tömegét veti fel, amire remélem a későbbiekben kapunk választ. Épp csak annyi fűszert és varázst ad, ami kitart a kötet végéig. Megvárja, hogy megszeressük, és ne tudjunk élni nélküle. Megvárja, hogy az alapok megtaláljanak, és felcsigázzanak ahhoz, hogy az egészet látni akard. 

A kötet eleje nem a legerősebb része a történetnek, ugyanakkor elengedhetetlen része az egésznek. Ahogy haladunk, úgy válik egyre érdekesebbé a cselekmény, és már nemcsak a borzalmakat látjuk, hanem azt is, hogy van benne fantázia és érdemes maradni. Tetszett benne, hogy ha kellett kíméletlenül megmondta a magáét, nyers volt, és semmitől sem félt. Minden egyes kimondott szónak súlya van a Chaosban. Elég egy szó, hogy minden a feje tetejére álljon, és elég egy sugallat, hogy háború törjön ki. Végig egy szókimondó, halálos, brutalitással teli regény. Az érzelmek érintőlegesen teszik tiszteletüket, és nem félnek megmutatkozni.

Maga a cselekmény erőszakos, brutális, kegyetlen, véres, ádáz, de közben szerethető is. Egy olyan keveréket ad, ami nagy dózisban halálos, de megfelelően keverve bódító hatású. Ilyen olvasni a Chaost. Olyan, mintha elkábított volna, és csak a végén ébredeznél ebből a delíriumból. Emellett nem egy helyen állítja egymással szembe a jót és a rosszat. Az erkölcsöt az erkölcstelenséggel. A tetteket a szavakkal. Az érzelmeket a racionalitással. A kegyelmet a könyörülettel. A természetfeletti világot az emberek világával. 

Igazi morally grey kötet Larionnal, egy morally grey karakterrel a középpontban, aki vagy teljesen levesz a lábadról vagy nem. Itt megjegyezném, hogy esélyem sem volt, mert ODA MEG VISSZA VAGYOK a fehér hajú pasikért!! Nem egyszer kérdőjeleztem meg saját magamat miatta, hiszen egyfelől egy erkölcstelen, arrogáns, igazi szemétláda, akit a legjobb lenne elkerülni, de mégsem tudod, mert ő Larion, és amíg az egyik oldalát utálod, addig a szarkasztikus stílusát meg imádod. 

Megkérdőjelezi a morális iránytűdet, és tipikusan ő az a karakter, akit imádsz gyűlölni. Vagy gyűlölsz imádni. A red flageket vele kapcsolatban figyelmen kívül hagyod, hiszen Larion Larion. Felesleges figyelmeztetni rá, hogy veszélyes és nem jó neked, te magad is rá fogsz jönni, hogy nem lehet nemet mondani neki. Larionnal kapcsolatban még annyit, hogy anyu, a gyereknek szükségletei vannak, hát akkor adjuk meg neki, amit akar.

Vele ellentétben Chystal esetében azt éreztem, hogy naiv. Túlságosan is az, és nem veszi komolyan az életet, azokat a súlyos eseményeket, amiknek ő maga is a részese lett, és sajnálom, de nem érzem azt, hogy felnőtt volna a feladathoz. Már az első igazi megmozdulása Larion irányába kiverte nálam a biztosítékot, és nem volt szexi, nagyon nem, inkább fura volt, és már itt sejtheti az ember, hogy Crystal nem százas, és valami nagy baj van vele. Basszus, ilyet nem csinálunk. Wtf?! Futunk az elől, ami nem jó nekünk, nem pedig rohanunk felé. Szegény lánynak semmi túlélő ösztöne, de ettől függetlenül érdekes volt, de nem lett kedvenc.

(Side note: a Stockholm-szindróma egy súlyos betegség, ami bekerült a kötetbe, viszont nem éreztem azt, hogy Crystal felfogta volna ennek a súlyosságát. I mean, helló, ilyennel nem viccelünk.)

Érzelmek; Larion részéről nehéz volt megállapítani, hogy mikor mit érez. Van benne egy kettősség, ami miatt nehéz egyértelműen beazonositani azt, hogy mi a valóság vele kapcsolatban, és mi az, amit szerinte tennie kellene. Nemcsak a vámpírok és a vérfarkasok határmezsgyéjén ellensúlyozik, hanem azon is, hogy legyen e ő a csúf és gonosz farkas, vagy engedje meg, hogy Crystal olyat váltson ki belőle, amit eddig soha senki. Az elején hihetetlenül éretlen, igazi pöcs, akit felképelnél, de aztán szépen fokozatosan benő a feje lágya. A jellemfejlődése tisztán kivehető, és nagyon jót tesz neki. A Chaos egyértelműen Larion regénye, mert kell neki az élettől a pofon ahhoz, hogy felfogja mi az érték és mi a nehezék, amire semmi szüksége. Crystal már könnyebb eset volt, de ő végig az. Igaz, néha hisztis és téped a hajad tőle, de nem hazudtolja meg önmagát és őszinte, még akkor is, ha fogalma sinc a dolgokról. Úgy érzem, hogy még órákig tudnék beszélni erről a történetről, de nem akarok senkit sem untatni a túlságosan is hosszú értékelésemmel. Viszont még ennyit szeretnék elmondani, hogy félve kezdtem bele a kötetbe, hiszen ha valamiről túl sokan túl pozitívan nyilatkoznak az benne van a pakliban, hogy pont te leszel az, akinek nem lesz akkora szerelem. Értem, hogy miért kedvelik ennyien ezt a történetet, de nálam csak 4 csillagot kap. Annyi minden van, amit még ki lehet fejteni, és annyi kérdésre kell még választ kapjak. Tartogatom az 5 csillagot a sorozat többi részére. :) De Larionért jár a keksz, na meg a pacsi! Még többet kérek belőle, köszönöm!! Ha anno szeretted a True Bloodot, akkor nagy valószínűséggel az Ezüst és vér sorozatot is fogod.

" - Mi vagy te? - méreget.
- A szőke herceg, csak valahol elhagytam a lovamat - csettintek egyet a nyelvemmel és a hajamba túrok, hogy kisimítsam az arcomból."

"Egy vámpír, vérfarkas herceg? Eddig ilyet egy könyvemben olvastam csupán, de ott a srác félig vérfarkas volt, az előttem ülő férfi, vagyis farkas pedig azt mondta, nem folyik benne az ő vérük. Larion vére más, és már másodjára szólítják Pusztítónak, akitől a saját fajtája is retteg."

"Biztosan Stockholm-szindrómám van. Biztosan az van, ez megmagyarázná azt, hogy miért vonzódom hozzá mindannak ellenére, amit tett és mondott. Most mihez fogok kezdeni? Lehet, hogy mégis el kellene mennem a rendőrségre és elmondanom nekik mindent a vadászokról?"

" - Nos, valakinek tennie kell valamit! És már különb vagy, mint a király. Te figyelsz és hallgatsz! Sokan csak ezt szeretnénk. Halld meg a vonyításunk a teliholdas éjszakán és harcolj értünk! Vezess minket, és hagyd, hogy az oldaladon csatázzunk, ha eljön az idő!"

" - Crystal Josephine York - kezdem és belebámulok a zöld szempárba. - Légy kibaszott óvatos, mert belém fogsz esni!"

" (...) - Van kedvenc könyved?
 - Sok van. Nehéz lenne választani - gondolkodik.
- És én megközelítem a könyves álompasik mércéjét?
- Te sokkal több vagy. Larion Nortman - sóhajtja fáradtan."

" - Egy ember, és mit árulna el rólam, ha miattam fel kellene adnia az életét, amit szeret? Tervei és álmai vannak, és én azokban nem szerepelhetek! Én vagyok a jarl, kötelességeim vannak! És nem adhatom meg neki azt, amire vágyik, egy normális életet. Én ide tartozom, ő pedig oda - szívom meg az orrom. - Bocsáss meg, Babe!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet

"Jessica Davis korábban úgy vélte, hogy égbekiáltó tragédia, amiért a nőknek csupán huszonhat százaléka hisz az igaz szerelemben."

*

Jess ​Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos. 

Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni. Legalábbis azt hitte, hogy tud. 

A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. 

Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot. 

A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.

Tavasszal olvastam a szerzőpáros Nem mézes hetek c. kötetét, ami egyből levett a lábamról, de az a helyzet, hogy A lelkitárs-egyenlet még annál is jobban tetszett. Tökéletes romcom, ami egyből mosolyt csal az arcodra, és pozitív energiákat szabadít fel benned. A hangulata kicsit hasonló A szerelem képletéhez, de csak a tudományosabb közeg miatt, így ha azt szeretted biztos vagyok benne, hogy A lelkitárs-egyenletet egyenesen imádni fogod.

Idén egyre több és több romcom jelenik meg magyarul, aminek már csak azért is örülök, mert annyira felüdülés kézbe venni egy-egy ilyen történetet. A lelkitárs-egyenlet nemcsak tökéletesen illik ebbe a szegmensbe, de még a megjelenése is gyönyörű. Kapott egy rózsaszínes-lilás élfestést, amitől eldobod az agyad. Mindig is szerettem volna egy ombrés élfestéses könyvet, és úgy látszik a 21. század kiadó nagyon ráérzett arra, hogy mi is állna jól a kötetnek. A lelkitárs-egyenlet egy 'feel good' történet, ami mentes a nagyobb drámáktól, kevesebb minden történik benne, ugyanakkor pont ez áll jól neki. Nem akar más lenni, mint egy könnyed szórakoztatás, és pont emiatt volt nekem tökéletes. A karakterek szerethetőek, aranyosak és felettébb romantikusak. Minden egyes oldalon van valami kedvesség, amitől csordultig telik a szíved. Lehet ennél kedvesebb ez a történet? Nem hiszem. Kapunk egy jó nagy adag vonzalmat, lehengerlő szavakat és egy csipet tudományt, ami megfűszerezi a kötetet. Nagyon szeretem az ilyen tudományosabbnak kinéző romantikus komédiákat, mert van bennük valami egészen varázslatos. A siker receptjéhez nem kell sok, csak egy férfi és egy nő, na meg a vonzalom. És kész is A lelkitárs-egyenlet receptje. Dobj félre mindent, és vessz el te is a genetikai alapú szerelemben.

A kötet felvetése, a mindent elindító kérdés nagyon érdekes. Szerintem még ehhez hasonló témaindítóval nem is találkoztam így romantikus kortárs irodalom kapcsán. Vajon meg lehet e állapítani biológiai szinten, a genetikai állományból kinyert adatok alapján, hogy két ember egymáshoz illik e vagy sem? Vajon eléggé erős a tudomány mai tudása ahhoz, hogy ezt minden kétséget kizárólag megállapítsuk? Vajon elég e a papíralapú egyezés, vagy kell hozzá a két fél közötti vonzalom is, hogy kétséget kizáróan pontos legyen a vizsgálat eredménye?

Az elején nem mondanám felhőtlennek Jess és River kapcsolatát, hiszem amolyan hate to love szerelem az övék. Jess egy fiatal, de egyedülálló anyuka, akit már nagyon korán a szívembe zártam és vártam, hogy mikor nyílik meg még jobban és mikor mutatja meg az igazi énjét, aki nem Juno anyukája, hanem Jess, egy erős és független nő, aki ugyanúgy szomjazik a törődésre, mint egy bajbajutott kiscica. Ezzel szemben Rivert nem elég első pillantás alapján megítélni, hiszen jóval több van benne, mint amit mutat magából. Csupaszív pasi, aki teljesen levett a lábamról.

A társkereső oldalak és a megnőtt online jelenlét a mai világban mindennapos dolog. Viszont a DNS- alapú egy teljesen más tészta. A lelkitárs-egyenlet pont emiatt más, mint a többi romcom. Nemcsak megmelengeti a szíved, de a humorosabb, szexisebb oldalát is megmutatja a történetnek. Bájjal ruházza fel, és minden egyes pillanatot megragad, hogy megnevettessen, vagy pedig bebizonyítsa azt, hogy Christina Lauren a romcom igazi, hamisítatlan királynői. Még mindig alig hiszem el, hogy két nőszemély rejtőzik a CL név alatt.

A hate to love kapcsolat mellett egy lassan égő szerelem is A lelkitárs-egyenlet, mivel Jess és River között elég lassan alakulnak ki az érzelmek, de amikor ez megtörténik sistereg a levegő és perzselnek a lapok. Izgultam miattuk, és végig drukkoltam, hogy legyen happy end a vége. Jess nagyon megérdemli a boldogságot, Juno egy apukát, River meg összeteheti a két kezét, hogy ezt ő valósíthatja meg Jess és Juno számára. Tövig rágtam a körmöm, és bárgyú vigyorral vetettem bele magam a fejezetekbe.

Azt érzem a kötettel kapcsolatban, ellentétben a Nem mézes hetekkel, hogy A lelkitárs-egyenlet komolyabb, ugyanakkor bájosabb is. Érettek a karaktereink, a Jess és River közötti kémia csak úgy dolgozik, és nem utolsó sorban teszt ide vagy oda, de tényleg tökéletesen illenek a másikhoz. Kiegészítik a hiányosságokat és ha kell ott nyújtanak támaszt, ahol tudnak. Pillanatok alatt el lehet merülni a cselekményben, és mire feleszmélsz már be is faltad.

A kötet dinamikája lenyűgöző. A hangulata magáért beszél, és hiszem, hogy az egyik legjobb, ha nem legcukibb CL regény, amit valaha olvasni fogunk. Nagyon szeretem a könnyed romantikát, de a tüzesebb jeleneteket sem vetem meg. Szerencsére mindkettőből van bőven, és amellett, hogy nem történnek olyan nagy dolgok benne, igenis szerethető és nem laposodik el a végére sem. Komplex, kiforrott történet, aminek csak a józan ész szabhat határt. Na meg a DNSDuo. A kötet végén lévő bonyodalom egyszerűen zseniális. Hölgyeim és uraim, ezt így kell csinálni. Le a kalappal! Nagyon jót nevettem, és várom a következő CL kötetet. :) Összességében nagyon szerettem, és ha legalább az egyik kérdésre igennel felelsz, akkor A lelkitárs-egyenlet neked való! Hiszel a lelkitársak létezésében? Ha lenne rá mód, hogy megtaláld a lelkitársad vállalnád az ezzel járó procedúrát? Ha kiderülne, hogy a rendszer 98%-os egyezést mutat, elfogadnád azt és már szerveznéd is az esküvőt, vagy szkeptikusan állnál a dolgokhoz? Mi a jobb tudni, hogy kivel egyeztünk sejtszinten vagy inkább tudatlannak maradni, és hagyni, hogy az élet elénk sodorja a párunkat? 

" - El tudsz képzelni jobb szülinapi ajándékot egy lelki társnál?"

" - Nagyon csendes vagy. Ez rád is vonatkozik ám! Nem tudlak megismerni, ha annyit beszélsz, mint egy életnagyságú kartonpapír figura!"

"Vajon River azt akarta írásban látni, hogy nem muszáj egymáshoz érniük? Hölgyeim és uraim: íme, Jessica Davis lelki társa."

"Jess eleresztette azt a nevetést. Egy parányi pillanatig az egész univerzum hatalma a kezében volt. Jess felizgatta a félelmetes River Peñát."

"River akkor érezte magát igazán elemében, ha a labor végében álló vegyszerszekrény körül matathatott, ahol senki más nem volt, csak néhány kémcső, meg sok millió, egymásba kapaszkodó nukleotid."

" - Én akarok az lenni, aki kávét hoz neked. Én akarlak elvinni vacsorázni, véletlenül ugyanazt rendelni, amit te, és meghallgatni, ahogy számszerűsíted, mennyi esélye volt a találkozásunknak. Én akarok puccos társasági eseményeken részt venni veled, és végig utálni az egészet. - Jessből meglepett nevetés robbant ki, és River hangja ellágyult. - Azt akarom, hogy engem hívj fel, ha bajban vagy - anélkül, hogy egyáltalán felmerülne benned, hogy bocsánatot kérj. Úgy akarom érezni, hogy másodjára is megcsókolhatlak a parkolóban a nap végén. - Nyelt egyet. - És... az ágyamban akarlak látni."

" - Évek óta nem volt otthonom, de ha velem vagy, mindig úgy érzem magamat, mint aki hazaérkezett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)