Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1.)

"Már azelőtt éreztem a rettegését, hogy meghallottam volna a sikoltozását."

*

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Zsenge tini koromban már olvastam a sorozatot, szerettem is, de már nagyon érett egy újraolvasás. A Peacock által készített sorozat csak még inkább megerősített abban, hogy újra kell olvassam, mivel kb. semmire sem emlékeztem abból, hogy mi is történt a könyvekben, és tudom, hogy sokban eltér a kettő egymástól, ami a forgatókönyvet illeti, ezért még idén szerettem volna erre az újraolvasásra sort keríteni. Egyáltalán nem bántam meg, mert nosztalgikus élményt nyújtott, és visszakerültem egy olyan világba, amit egyszer már megszerettem.

Hihetetlen, de elfelejtettem, hogy mekkora élmény is a Vámpírakadémia világa. Előhozta a régi rajongásomat, és egy teljesen új szintre emelte azt. Vannak azok a könyvek, amit mindegy hány évesen olvasol tetszeni fognak. A Vámpírakadémia is ilyen. 15 évesen és 26 évesen is szeretem. Talán nem nyújt akkora élményt, mint első olvasásra, viszont megvan a maga varázsa. Ha egyszer bekerülsz a Szent Vlagyimir Akadémiára, nincs menekvés, a rabja leszel. Pontosan azt éreztem az első rész alatt, mint anno, hogy nekem a fantasy a mindenem. A vámpíros téma még mindig nem lerágott csont és egy több, mint 10 éves könyvsorozat is tud szórakoztató, humoros és szarkasztikus lenni, nemcsak a mai, modernebb történetek. Melegséggel töltötte meg a szívem, nagyon sok helyen megmosolyogtatott és újra Rose & Dmitrij bűvkörébe kerültem. Régen is imádtam őket, és most is. Egy olyan párossal van dolgunk, akiket egyből megszeret az ember, és akiknek drukkolsz, hogy a szabályok ellenére is sikerüljön megtalálni a kiskapukat. Örök az ő szerelmük, és ha egyszer megismerkedtél a Vámpírakadémia világával rabul ejt, és akárhányszor elő veszed ugyanazokat az érzéseket kelti benned. Richelle Mead egy igazán tehetséges írónő, akinek sikerült maradandót alkotni, olyat ami sose megy ki a divatból, még akkor sem, ha a vámpírok kora leáldozóban van.

A 2022-es kiadás nem sokban tér el az eredeti fordítástól, viszont azt nem értem, és szerintem nem is fogom, hogy a dampyrból hogy és miért lett damfír. Nagyon zavaró volt olvasni, emiatt többször kizökkentem, és csak fogtam a fejem, hogy miért. Miért?? Ezen kívül más hibát nem találtam, de nem is kerestem, ha őszinte akarok lenni. 

Néhány perce fejeztem be, és úgy írom ezt az értékelést, hogy mosolygok, és nem bírok magammal. Annyira megérdemli ez a sorozat, hogy újra kiadja az Agave kiadó, és újra megtalálja magának az olvasóit. Tipikusan olyan regény ez, ami miatt elveszted önmagad és megtalálod aztán a sorok között azt, aki a Vámpírakadémia őrülete után kilép a komfortzónájából, és beengedi az új élményeket. Én újra teljesen elvesztem, és alig várom, hogy folytathassam a sorozatot. 

A kötet hihetetlen módon olvastatja magát, s mire felócsudsz szinte már be is faltad, és csodálkozol, hogy hova tűntek a lapok. Olvastam már vámpíros könyveket, de ilyet még nem. Imádom a különleges iskolákat, a jól felépített világokat és azt, hogy szépen le vannak rakva az alapok, nem sietünk sehova. Továbbá arra is hagy időt, hogy megismerjük a karaktereket és szerelembe essünk velük. Elbódít, mint a vámpírharapás, de izgatottan várod a következő adagod. Ilyen érzés olvasni Richelle Mead sorozatának kezdő kötetét. 

Akik eddig nem olvasták, illetve nem is tervezik, azok kimaradnak egy olyan élményből, amit már sok millióan átéltek. Nemcsak a világ, de a karakterek is megérnek egy misét. Az orosz felütés határozottan kiemeli a többi vámpíros könyv közül a Vámpírakadémiát. Egy olyan világ tárul a szemünk elé, amit eddig még senki nem írt meg, s amit Richelle Mead tökéletesre fejlesztett. 

A cselekmény egyszerre izgalmas, feltáró és nagyon szórakoztató. Végig pörög, nem laposodik el, és a kellő helyeken csavar egyet a történeten. Néhol ugyan kiszámítható, de ez simán megbocsátható szerintem, főleg ha azt nézzük, hogy mekkora élményt ad az olvasása. Talán kevésbé fangirlös lett ez az értékelésem, mintha életemben először olvastam volna, de remélem így is átjön, hogy mennyire is szeretem ezt a világot. 

Vannak azok a kötetek, ahol a világ mellett a karakterek viszik a hátukon a cselekményt. A Vámpírakadémia kapcsán ez Rose és Dmitrij. Rose egy igazi badass, bad bitch, akire érdemes odafigyelni, és akinek mindig van egy szarkasztikus megjegyzése vagy beszólása. Masont a sorozat miatt kedveltem meg, ezért míg elsőre jelentéktelennek tűnt, második olvasásra őt is megkedveltem, és nagyban hozzájárul ő is a kötet hangulatához. 

Aztán ott van Dmitrij, az oly sokak által szeretett őrző, aki orosz akcentusával levesz mindenkit a lábáról. Az ő és Rose párosa az, ami miatt nekem a Vámpírakadémia az, ami. Egy erőteljes sztori, egy különleges világban, ahol a vámpírtársadalom külön él és uralkodik az emberek világától. Ahol ugyanolyan veszélyben vannak a vámpírok, mint a dampyrok, bocsi de nem áll rá sem a szám, sem pedig a szemem, hogy damfírt írjak. 

Lissa, Christian, Jesse (őt a sorozat miatt szerettem meg, tudom...) és Mia is fontos szereplői a kötetnek. Míg Lissa által mentális problémák és a mentális egészség kerül előtérbe, addig Jesse által a kiváltságos élet, a következmények nélküli tettek, és az elkényesztetett morák élete. Sokan utálják a karakterét, de van benne valami, ami miatt én nem tudom. Köszi Joseph Ollman! Miát utáltam 11 éve is, na meg most is, de a sorozat miatt kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, mert ott meg kedveltem. Jelenleg harcok dúlnak bennem, mert keveredik a nem olyan rég ledarált cinematikus élmény azzal, ami a lelki szemeim előtt zajlott. 

Testőrök, tanoncok, morák, elementális mágia, depresszió, önmarcangolás, veszteségek és remény. Ezektől lesz a Richelle Mead által megálmodott világ igazán megnyerő és elképesztő. Ez a kötet még csak a kezdet, az alapok. Az események az utolsó oldalakon pörögnek csak be úgy igazán, és várható, hogy a folytatás lesz az igazán ütős. Foszlányokban megvan, hogy mi lesz, és annyit elmondhatok, hogy megéri folytatni. Remélem a kiadó is így gondolja, és még több ember ismerheti meg általuk a morák világát. Összességében nagyon szerettem, újra fiatalnak, na jó tininek érezhettem magam a kötet által és felidézte bennem a rég elfeledett részletek is, amiktől még élvezetesebb volt számomra az olvasás. Rose és Dmitrij forever. Imádom őket, és nem hiszem, hogy ez változni fog. Talán Adrian és Sydney párosa ki tudná ütni őket a nyeregből, de ahhoz a Vérvonalakat is illene már elolvasnom. 👀 Az illene alatt azt értem, hogy az elsők között vásároltam meg a regényt sok sok éve, de azóta sem nyúltam hozzá. Valahogy eltántorított az, hogy nem jelent meg a többi része, és akkor még nem tudtam annyira angolul, hogy bele merjek vágni egy sorozatba. De mindenképp tervben van, hogy a következő években belevetem magam.

"Azok a hegyes agyarak furcsa kontrasztot képeztek a megjelenésével. A csinos kis arcával és a szőke hajával általában sokkal inkább hasonlított angyalra, mint vámpírra."

" - Lehet, hogy vad és neveletlen, de ha van benne tehetség...
- Vad és neveletlen? - vágtam közbe. - Ki vagy te egyáltalán? Valami import kisegítő?
- Belikov mostantól a hercegnő testőre - válaszolta Kirova. - A hivatalos testőre.
- Olcsó külföldi munkaerőre akarják bízni Lissát?"

" - Hé, Mason, hagyd abba a nyálcsorgatást! Ha épp pucéran próbálsz elképzelni, azt tedd a szabadidődben!"

" - Tényleg nincs. Én vagyok az egyik legjobb őrzőtanonc ezen a kibaszott helyen. Nincs szükségem arra, hogy gáláns lovagként a védelmemre siess. Ne kezelj úgy, mintha valami törékeny virágszál lennék!"

" - Nem is tudom, mi hihetetlenebb: azok a dolgok, amiket elmondtál, vagy az, hogy te tényleg elolvastál egy könyvet, hogy mindezt kiderítsd."

" - Mindent fel kell adnod - figyelmeztettem. - Semmi gyógyítás, függetlenül attól, milyen cuki, pihe-puha állatkáról van szó. És nincs több bűbájos szemfényvesztés a főnemesekkel szemben."

" - Ha nem volnál olyan elmebajos, egész szívesen lennék a haverod.
- Érdemes, én is pont így vagyok veled."

"Csak egy vonzóbb jelenetet tudok elképzelni annál, hogy Dmitrij a karjában visz valahova: hogy a karjában visz valahova, és nincs rajta ing."

" - Nem. Ha megengedném magamnak, hogy szeresselek, akkor nem elé vetném magam. Hanem eléd."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)