Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén (Halál-Hírek 0.)

"Mindenki tudni akarja, hogy vagyunk képesek megjósolni a halált."

*

A ​New York Times-sikerlista első helyét meghódító, Mindketten meghalnak a végén előzménytörténetében hét évet ugrunk vissza az időben, és jelen lehetünk a Halál-Hírek első hívásánál. 

Ma éjjel kezd élesben a Halál-Hírek, így mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: tényleg meg tudják jósolni, hogy valaki meg fog halni, vagy csak egy aprólékosan kitervelt átverés az egész? 

Orion Pagan évek óta várja, mikor közlik vele, hogy meg fog halni. Komoly szívbetegséggel él, és azért iratkozott fel a Halál-Híreknél, hogy tudja, mire számítson. 

Valentino Prince New Yorkban akarja újrakezdeni az életét. Hosszú, ígéretes jövő vár rá, és csak azt követően regisztrált a Halál-Híreknél, hogy az ikertestvére kis híján odaveszett egy autóbalesetben. Orion és Valentino a Times Square-en akadnak össze, és azonnal érzik, hogy közük van egymáshoz. 

Ám a legelső Végnapi hívások örökre megváltoztatják az életüket – egyiküket felhívják, míg a másikat nem. Noha azt egyik fiú sem tudja, miként végződik majd számukra ez a nap, abban biztosak, hogy együtt akarják tölteni… még ha utána keserves is lesz a búcsú. 

Az elismert író, Adam Silvera rá jellemző keserédes stílusban mesél arról, milyen óriási hatással vannak egymásra az emberek, és újra bebizonyítja, hogy mindig érdemes kihasználni életünk minden pillanatát.

Azt hittem Rufus és Matheo történetét semmi sem überelheti, aztán megjelent Orion és Valentino. Tönkretett lelkileg, kiszipolyozta belőlem a pozitív gondolatokat, ugyanakkor ámulatba is ejtett. Nagyon nehéz volt olvasni, mégis úgy gondolom, hogy megérte mert egy csodás barátság elindulásának lehettem szemtanúja. Ez a rész nemcsak a kezdeteket mutatja be, hanem azt is, hogy mindent meg kell tenned ahhoz, hogy boldogan, élményekkel a hátad mögött élj, mert sosem tudhatod mikor jön el az utolsó napod, és mikor kopogtat a halál az ajtódon. Nem teljesen azt kaptam, mint amit vártam ettől a 0. résztől, mégsincs hiányérzetem, mivel Orion és Valentino minden rést kitöltött, s még annál is többet adtak.

" - Nagyszerű emlékeket akarok szerezni. Amikre majd visszatekinthetek, ha úgy érzem, nehéz a létezés."

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész, és ezzel együtt sokkal jobban össze is tört. Végig ott volt a gombóc a torkomban, és nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam, hogy a Halál-Híreknek igaza legyen, és habár tudtam, hogy igazuk lesz, nehéz volt elfogadni az igazságot. A lelkemig hatolt Az első, aki meghal a végén és hiszem, hogy soha nem fogom elfelejteni azt, amit adott. Nem egy helyen könnyeztem be olvasás közben, és nem egyszer kellett félretennem. Meghatott, elfacsarta a szívem, de végig tartotta bennem ezek ellenére is a lelket. Nem mondom, hogy egy könnyű olvasmány, mert attól nagyon távol áll, de úgy gondolom, hogy mindenkinek érdemes lenne elolvasni. Már csak azért is, mert olyan rövid az élet, és minden egyes új napot ki kell használni, hogy azt mondhassuk éltünk, és megtettünk majdnem mindent, amit akartunk. Az első, aki meghal a végén arra ösztönöz, hogy a mindennapjaidba is csempész be egy kis boldogságot, mert lehet az az utolsó. A komoly téma ellenére nem éreztem azt, hogy fullasztó, esetleg nyomasztó lett volna a történet, mert nem volt az. Csordultig telt a szívem, és ha most darabokban is van, akkor sem cserélném el azt az élményt, amit adott.

Adam Silvera már a Mindketten meghalnak a végén kötetével is bizonyított számomra, de úgy érzem, hogy ez az előzménytörténet sokkal ütősebb, sokkal inkább a szívedbe markol, és emiatt sokkal kínzóbb is. A Halál-Hírek kezdetét mutatja be, az első napot, amikor az első embereket értesítik, hogy ez az utolsó napjuk, mert meg fognak halni. Nem érik meg a holnapot, nem lesz több lehetőségük, most kell még egyszer utoljára úgy igazán élniük.

Volt egy olyan fura tévképzetem, hogy majd ebben a részben kiderül, hogy miért és hogyan jött létre a Halál-Hírek, hogyan lehet kideríteni, hogy ki fog aznap meghalni, de aki szintén erre kíváncsi azt el kell keserítsem, mert egyáltalán nem jutunk közelebb a titokhoz. Joaquin Rosa ugyanúgy titkolózik, és rajta kívül senki sem tudja, hogy hogyan is működik a Halál-Hírek. Maga a halál végig lesben áll, és a legváratlanabb pillanatokban csap le.

Nemcsak érzelmeket ad a kötet, hanem fájdalmat és ösztönző lépéseket is. Abba az irányba lökdös, ahonnan már nincs menekvés, és hiába jó a saját kis világodban élni, Az első, aki meghal a végén igenis arra buzdít, hogy élj meg minden pillanatot, minden érzelmet, mert közel a vég, és nem lehet eléggé felkészülni rá. Élj szabadon, gátlások nélkül. Vállald fel, aki vagy. Ne félj az élettől. Lépj ki a komfortzónádból, és legyél az, aki az utolsó pillanatokban büszke lehet arra, hogy nem engedte kifolyni az életet a kezei között.

Egy szerettünk elvesztése sosem könnyű. Lehet ez egy olyan szerettünk, akit mindig is ismertünk, vagy egy olyan, akit aznap szerettünk meg. Nem számít, mert a szívünk értük dobog, és az elvesztésük után megáll dobogni. Fájdalmas, ugyanakkor sokat is lehet tanulni Orion és Valentino párosától. Már az elejétől kezdve halálra volt ítélve a szerelmük, ők mégis megtettek mindent, hogy megéljék a pillanatokat. Megmelengették a fagyos szívemet, és bebizonyították, hogy sosem késő.

Mind Orion, s mind Valentino életében van valami szomorú. Orion már kicsiként veszteségeket él át, egy olyan tragédia része lesz, amit senkinek sem kívánok. Emellett a szívével is gondok vannak. Ezzel ellentétben Valentino egy olyan vallásos családban nő fel ahol addig vagy értékes, amíg úgy viselkedsz és azt szereted, akit papír szerint kellene, de az élet nem így működik. Nem tudom felfogni, és talán nem is akarom felfogni, hogy képesek emberek a saját gyereküket megsanyargatni csak azért, mert a saját neméhez vonzódnak.

Szerintem senkinek nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez bizony egy LMBTQ regény egy meleg szerelemmel a középpontban, amit a halál árnyéka övez. Oriont és Valentinot is a szívembe zártam, szerettem őket együtt, fájt az elengedés pillanata, de míg másnak az a vég, az lehet, hogy valakinek új lehetőségeket ad az életre. Adam Silvera nagyon szépen összerakta ezt a kötetet. Az érzelmi része is nagyon erős, és nekem sokkalta jobban átjött a történet mondanivalója, mint a Mindketten meghalnak a végénben.

Valentino a szívem csücske a maga tiszta lelkével és azzal a feláldozással, ahogy az életét élte. Nem rettent meg a haláltól, mert szeretni és önmaga lenni. Nem hagyott rajta bélyeget a szülői kegyetlenség, és nem hagyta, hogy a vég gondolata bemocskolja az utolsó földi napjait. Egy igazi példakép, akiről nem lehet eleget írni. Orion is szimpatikus, viszont Valentino az, aki elviszi a hátán a cselekményt. Orion egy két helyen nekem kicsit nyers volt, de ettől függetlenül szerethető karakter. A Végső Barát megalakulása csak hab a tortán, s a már így is fájdalmas regényt keserédessé teszi, hiszen láthatjuk annak a kezdetét, ami miatt majd Rufus és Matheo egymásra találnak, arról nem is beszélve, hogy a kiskori énjük felbukkan Az első, aki meghal a végénben és basszus, nagyon megviselt, mert tudtam, hogy ők bizony fognak még találkozni, csak nem úgy ahogy kellene. Imádtam minden egyes apró részletét, a kis cameo-kat, a fájdalmat amit adott és azt, hogy részese lehettem Orion és Valentino szívszorító történetének! Olvassátok és szeressétek ti is ezt a gyönyörű, de annál inkább könnyeket fakasztó regényt!

"Az életet nem érdekli, milyen fiatal az ember. Mindenképpen rákényszeríti, hogy felnőjön."

" - Amit tenni akarsz értem, olyam elképesztően gyönyörű, hogy már most az adósod vagyok, még akkor is, ha nem történik semmi. De nem fogom azt az életet élni, amit kívánsz nekem, ha ez azt jelenti, hogy te nem élheted a sajátodat, amíg még van rá lehetőség."

" Sok kreatív halálnem létezik, de azt speciel nem választanám, hogy széttép egy kiborg."

" - Jól van, akkor baszd meg a szívedet! Abszolút nem érdekel. Nem vagy méreg, sem süllyedő hajó, sem bármi más hasonlat, amit itt rám dobsz, hogy elijessz. A barátod vagyok, Valentino, és nem hagylak magadra a Végnapodon!"

"De ha csak a Végnapján kezd el élni az ember, az azt jelenti, hogy nem lesz mindenre ideje. Az élete alkalmakra osztódik, elsőkre és utolsókra, és persze ott lesz egy csomó sose."

" - Hiszel a lelki társakban?

Kék szeme először a folyót pásztázza, aztán a város sziluettjét.

- Azt hiszem. Abban hiszek, hogy vannak emberek, akikkel sorsszerű a találkozás, de a munkát már nekünk kell beletenni. Na, ez az a munka, ami mindig nagyon ijesztőnek és sokszor egyenesen lehetetlennek tűnt."

" - A búcsúzkodás a leglehetségesebb lehetetlen, mert az ember sose akar elbúcsúzni, de bolond lenne nem megtenni, ha lehetőséget kap rá."

" - A szerelem szupererő - mondta az édesapja. - Ott van mindenkiben, csak épp irányítani nem fogod tudni mindig. Ráadásul egyre nehezebb lesz, ahogy idősebb leszel. Ne rémülj meg, ha valaki olyat szeretsz, akire nem is számítottál. Ha az az igazi, akkor az az igazi."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)