Kayra B. King: Chaos (Ezüst és vér 1.)

" - Azt hiszem, megtaláltuk az illegális csapolót."

*

Larion Northman, a Pusztító sorsa az, hogy átlásson a Káoszon, és elhozza a várva várt változást. Egy probléma van. Vérmámor közepette, alkohol és nők társaságában tölti az idejét, míg egy véletlen eseménysorozat kapcsán rá nem ébred arra: a saját realitása nem egészen az, aminek hitte. Minél többen akarják lebeszélni arról, hogy a vámpírvadászokkal foglalkozzon, őt annál jobban érdekli a dolog, de van más oka is… …

Crystal York, akinek annyi bűne van, hogy rossz helyen volt rossz időben. Vámpírvadászok figyelmének középpontjába kerül, és ezzel akarata ellenére összeforr a sorsa Larionnal. Egy probléma van. Larion minden, ami ellen Crystal nővérként küzd. Míg ő életeket ment, addig a fiú szemrebbenés nélkül kioltja azokat. Crystal ládikája, ahová önmagát rejtette, megsérült. Larion nem csak kipattintotta Pandora szelencéjét, de egyenesen ripityává is törte, és ezt a lány nem hagyhatja. Mindent gondosan el kell rejteni és visszarakni oda, ahol előtte volt. Egy történet, ahol vámpírok helyett jarlok népesítik be az éjszakát, és a vérfarkasok thrallként üvöltenek teliholdkor. Egy világ, ahol a boszorkányok nem seprűn repdesnek, de nem is rendelkeznek halhatatlansággal, csupán különleges képességű nők, akik egy ősi egyezséget követően bérszolgálatot végeznek a kiválasztott jarlnak. Egy hely, ahol egy jarl ereje és hatalma bérboszorkányai és telepatái számától függ. Egy sorozat, ahol a fantasy világa belemosódik a realitásba és átír minden eddigi szabályt. Egy érzés, ami átformálja az eddig alkotott világnézeteidet. Egy hit, miszerint semmi sem lehetetlen. Ez az Ezüst és vér.

Urban fantasy. New Orleans. New York. Kalifornia. Vámpírok. Vérfarkasok. Telepaták. Boszorkányok. Vadászok. Jarlok. A Pusztító. Egy nővér. S egy mindent elsöprő szerelem. Ez a Chaos, egy 12 részes sorozat első része. Egy olyan történeté, ami egyszerre ragad meg, és egyszerre taszít a mélybe. Kayra B. King debütáló regénye, ami már sokak szívét megnyerte, de vajon az enyém is köztük van? Igen is, meg nem is. Látom a hibákat, ugyanakkor azt is, hogy van benne fantázia, és érdemes adni a Chaosnak, na meg Larionnak egy esélyt, hogy bizonyítsanak.

Az utóbbi időben egyre több fantasyt olvasok. Na, nem mintha ezzel eddig nem lettem volna így, de 2022 határozottan a fantasy éve. Vámpíros történetet már nem is emlékszem, hogy mikor vettem utoljára a kezembe. Már nagyon hiányzott ez a világ. Az, hogy újra a vérszívóké legyen a főszerep. Az, hogy vérrel és mocsokkal teljenek meg a lapok. Kayra B. King nem egy szokványos vámpíros sztorit hoz nekünk, hanem egy olyat, ami át van gondolva, látszik a kapcsolati rendszer, viszont ezt nem tolja az elején a képünkbe, hanem szépen adagolva, lépésről lépésre építi fel a világot, a szabályokat, a sajátosságokat, és azokat a pici elemeket, amik miatt a Chaos Chaos lesz. Tetszett a történet, viszont néhol elkélt volna a segítség. A kötet eleje még darabos, követik egymást az események, de túl gyorsan haladunk, és nem érzem azt, hogy kellőképpen össze lennének fűzve a szálak. Kezdetleges, viszont megadják a Chaos alaphangulatát, és előrevetítik azt is, hogy ne várjunk felemelő pillanatokat, mert ez nem az a regény. Ugyanakkor a kötet végére szépen látszódik a fejlődés mind a történetet nézve, s mind az írásmódot. Majd 500 oldal alatt változik annyit a regény, hogy bizakodó legyél a folytatást illetően. Tudom, nehéz elkezdeni egy regényt, ugyanakkor Kayra jól megoldotta ezt és megmutatta, hogy két fejezet között is lehet ég és föld a különbség. A Chaos egy könyörtelen ragadozó, ami egészben lenyel, majd az utolsó sorok elolvasása után ki is köp. Megrág, és a véredet veszi. Mindig csak épp annyit, hogy még tudd folytatni, de ne legyen energiád másra.

Magamhoz képest elég gyorsan kiolvastam, ami már csak azért is érdekes, mert jóval többnek és hosszabbnak tűnik az írónő regénye, mint 476 oldal. Azt éreztem, hogy már órák óta bele vagyok ragadva a jarlok világába, amit egyáltalán nem bántam, hiszen érdekes volt olvasni róluk, a hierarchia rendszerről és azokról a sajátosságokról, amiket Kayra beletett. Akár 600 oldalas monstrumnak is elmehetne. És ezidő alatt, nemigen volt olyan, hogy ne történt volna valami, ami miatt ne nyúlnál a következő fejezetért. 

Dark fantasy egy csipetnyi erotikával, jó nagy adag vágyakozással és vággyal, de emellett urban fantasy is, hiszen a mi világunkban játszódik, de van egy olyan része is, ami az átlag ember számára láthatatlan. Ez a vámpírok és vérfarkasok világa, ahol mindennaposak a területi harcok, a véres jelenetek, a halál, a szomjúság, illetve a veszély és a félelem. Az Ezüst és vér nem való mindenkinek, túl sok benne a tűz és a vér, hogy az legyen. De ha szereted az újdonságokat, és nem vagy ijedős, akkor telitalálat lesz.

A felépített világ az első részben még csak bontogatja szárnyait, lerakja az alapokat, de nem ad egyszerre túl sokat. Ellát információval, ugyanakkor vissza is tartja azokat. Kérdések tömegét veti fel, amire remélem a későbbiekben kapunk választ. Épp csak annyi fűszert és varázst ad, ami kitart a kötet végéig. Megvárja, hogy megszeressük, és ne tudjunk élni nélküle. Megvárja, hogy az alapok megtaláljanak, és felcsigázzanak ahhoz, hogy az egészet látni akard. 

A kötet eleje nem a legerősebb része a történetnek, ugyanakkor elengedhetetlen része az egésznek. Ahogy haladunk, úgy válik egyre érdekesebbé a cselekmény, és már nemcsak a borzalmakat látjuk, hanem azt is, hogy van benne fantázia és érdemes maradni. Tetszett benne, hogy ha kellett kíméletlenül megmondta a magáét, nyers volt, és semmitől sem félt. Minden egyes kimondott szónak súlya van a Chaosban. Elég egy szó, hogy minden a feje tetejére álljon, és elég egy sugallat, hogy háború törjön ki. Végig egy szókimondó, halálos, brutalitással teli regény. Az érzelmek érintőlegesen teszik tiszteletüket, és nem félnek megmutatkozni.

Maga a cselekmény erőszakos, brutális, kegyetlen, véres, ádáz, de közben szerethető is. Egy olyan keveréket ad, ami nagy dózisban halálos, de megfelelően keverve bódító hatású. Ilyen olvasni a Chaost. Olyan, mintha elkábított volna, és csak a végén ébredeznél ebből a delíriumból. Emellett nem egy helyen állítja egymással szembe a jót és a rosszat. Az erkölcsöt az erkölcstelenséggel. A tetteket a szavakkal. Az érzelmeket a racionalitással. A kegyelmet a könyörülettel. A természetfeletti világot az emberek világával. 

Igazi morally grey kötet Larionnal, egy morally grey karakterrel a középpontban, aki vagy teljesen levesz a lábadról vagy nem. Itt megjegyezném, hogy esélyem sem volt, mert ODA MEG VISSZA VAGYOK a fehér hajú pasikért!! Nem egyszer kérdőjeleztem meg saját magamat miatta, hiszen egyfelől egy erkölcstelen, arrogáns, igazi szemétláda, akit a legjobb lenne elkerülni, de mégsem tudod, mert ő Larion, és amíg az egyik oldalát utálod, addig a szarkasztikus stílusát meg imádod. 

Megkérdőjelezi a morális iránytűdet, és tipikusan ő az a karakter, akit imádsz gyűlölni. Vagy gyűlölsz imádni. A red flageket vele kapcsolatban figyelmen kívül hagyod, hiszen Larion Larion. Felesleges figyelmeztetni rá, hogy veszélyes és nem jó neked, te magad is rá fogsz jönni, hogy nem lehet nemet mondani neki. Larionnal kapcsolatban még annyit, hogy anyu, a gyereknek szükségletei vannak, hát akkor adjuk meg neki, amit akar.

Vele ellentétben Chystal esetében azt éreztem, hogy naiv. Túlságosan is az, és nem veszi komolyan az életet, azokat a súlyos eseményeket, amiknek ő maga is a részese lett, és sajnálom, de nem érzem azt, hogy felnőtt volna a feladathoz. Már az első igazi megmozdulása Larion irányába kiverte nálam a biztosítékot, és nem volt szexi, nagyon nem, inkább fura volt, és már itt sejtheti az ember, hogy Crystal nem százas, és valami nagy baj van vele. Basszus, ilyet nem csinálunk. Wtf?! Futunk az elől, ami nem jó nekünk, nem pedig rohanunk felé. Szegény lánynak semmi túlélő ösztöne, de ettől függetlenül érdekes volt, de nem lett kedvenc.

(Side note: a Stockholm-szindróma egy súlyos betegség, ami bekerült a kötetbe, viszont nem éreztem azt, hogy Crystal felfogta volna ennek a súlyosságát. I mean, helló, ilyennel nem viccelünk.)

Érzelmek; Larion részéről nehéz volt megállapítani, hogy mikor mit érez. Van benne egy kettősség, ami miatt nehéz egyértelműen beazonositani azt, hogy mi a valóság vele kapcsolatban, és mi az, amit szerinte tennie kellene. Nemcsak a vámpírok és a vérfarkasok határmezsgyéjén ellensúlyozik, hanem azon is, hogy legyen e ő a csúf és gonosz farkas, vagy engedje meg, hogy Crystal olyat váltson ki belőle, amit eddig soha senki. Az elején hihetetlenül éretlen, igazi pöcs, akit felképelnél, de aztán szépen fokozatosan benő a feje lágya. A jellemfejlődése tisztán kivehető, és nagyon jót tesz neki. A Chaos egyértelműen Larion regénye, mert kell neki az élettől a pofon ahhoz, hogy felfogja mi az érték és mi a nehezék, amire semmi szüksége. Crystal már könnyebb eset volt, de ő végig az. Igaz, néha hisztis és téped a hajad tőle, de nem hazudtolja meg önmagát és őszinte, még akkor is, ha fogalma sinc a dolgokról. Úgy érzem, hogy még órákig tudnék beszélni erről a történetről, de nem akarok senkit sem untatni a túlságosan is hosszú értékelésemmel. Viszont még ennyit szeretnék elmondani, hogy félve kezdtem bele a kötetbe, hiszen ha valamiről túl sokan túl pozitívan nyilatkoznak az benne van a pakliban, hogy pont te leszel az, akinek nem lesz akkora szerelem. Értem, hogy miért kedvelik ennyien ezt a történetet, de nálam csak 4 csillagot kap. Annyi minden van, amit még ki lehet fejteni, és annyi kérdésre kell még választ kapjak. Tartogatom az 5 csillagot a sorozat többi részére. :) De Larionért jár a keksz, na meg a pacsi! Még többet kérek belőle, köszönöm!! Ha anno szeretted a True Bloodot, akkor nagy valószínűséggel az Ezüst és vér sorozatot is fogod.

" - Mi vagy te? - méreget.
- A szőke herceg, csak valahol elhagytam a lovamat - csettintek egyet a nyelvemmel és a hajamba túrok, hogy kisimítsam az arcomból."

"Egy vámpír, vérfarkas herceg? Eddig ilyet egy könyvemben olvastam csupán, de ott a srác félig vérfarkas volt, az előttem ülő férfi, vagyis farkas pedig azt mondta, nem folyik benne az ő vérük. Larion vére más, és már másodjára szólítják Pusztítónak, akitől a saját fajtája is retteg."

"Biztosan Stockholm-szindrómám van. Biztosan az van, ez megmagyarázná azt, hogy miért vonzódom hozzá mindannak ellenére, amit tett és mondott. Most mihez fogok kezdeni? Lehet, hogy mégis el kellene mennem a rendőrségre és elmondanom nekik mindent a vadászokról?"

" - Nos, valakinek tennie kell valamit! És már különb vagy, mint a király. Te figyelsz és hallgatsz! Sokan csak ezt szeretnénk. Halld meg a vonyításunk a teliholdas éjszakán és harcolj értünk! Vezess minket, és hagyd, hogy az oldaladon csatázzunk, ha eljön az idő!"

" - Crystal Josephine York - kezdem és belebámulok a zöld szempárba. - Légy kibaszott óvatos, mert belém fogsz esni!"

" (...) - Van kedvenc könyved?
 - Sok van. Nehéz lenne választani - gondolkodik.
- És én megközelítem a könyves álompasik mércéjét?
- Te sokkal több vagy. Larion Nortman - sóhajtja fáradtan."

" - Egy ember, és mit árulna el rólam, ha miattam fel kellene adnia az életét, amit szeret? Tervei és álmai vannak, és én azokban nem szerepelhetek! Én vagyok a jarl, kötelességeim vannak! És nem adhatom meg neki azt, amire vágyik, egy normális életet. Én ide tartozom, ő pedig oda - szívom meg az orrom. - Bocsáss meg, Babe!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)