Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára (Örökösök viadala 2.)

"- Mondd el még egyszer, mi történt, amikor először sakkoztatok a parkban! - Jameson arcán egyetlen gyertya fénye táncolt csak, de még ebben a halvány megvilágításban is láttam a csillogást mélyzöld szemében."

*

Az Örökösök viadala című kötet folytatása 

Alig egy hét telt el a villában tett sokkoló felfedezés óta, és Avery semmivel sem jutott közelebb a megfejtéshez, hogy miért hagyta rá az öreg milliárdos, Tobias Hawthorne a vagyonát. 

A DNS-teszt bebizonyította, hogy a lány nem vérrokon, a jelek mégis arra utalnak, hogy sokkal szorosabb szálak fűzik a rejtélyes családhoz, mint hitte. 

Avery próbál kizárólag a rejtély megoldására összpontosítani, de nem könnyű tiszta fejjel gondolkodni, amikor a két szívdöglesztő Hawthorne testvér, Grayson és Jameson egyre jobban beférkőzik a bizalmába, és ez talán kockázatosabb, mint a folyamatosan rá leselkedő veszélyek. 

Hónapok ót a New York Times bestsellerlistájának élén!

Már az első részt is nagyon szerettem, na de Az örökség ára az igazi csemege. Rendesen beindulnak az események, veszélyekkel és még több titokkal szembesülünk, és rájövünk, hogy semmi és senki sem az, mint akinek mondja magát. Ez a második rész visszahozta a trilógiákba vetett hitemet, mivel sokszor van az, hogy a második kötet gyengébb, mint az első és nem üt akkorát, de nem az Örökösök viadala trilógiánál. Ez is igazi kedvenc lett, amit majd öröm lesz újraolvasni. Nem sokat vártam az első és a második rész között, de aki elkezdi, az vagy teljesen a rabja lesz vagy pedig a kötetben akar élni. Vagy mindkettő. Engem ismét meggyőzött az írónő. 

" - Képzeld el, hogy egy sziklaszirt szélén állsz, az óceánt nézed. A szél belekap a hajadba. Egész tested és lelked csak egy dologra vágyik. Egyetlen személyre. Léptek zaját hallod a hátad mögül. Megfordulsz. Kit látsz?"

Annyira izgatottan kezdtem bele, annyira akartam tudni, hogy hogyan is folytatódik Avery és a Hawthorne család titka. Tudnom kellett, hogy Jameson vagy Grayson. A szerelmi háromszög ebben a részben még jobban kiéleződik, és végre a titkok és talányok mellett válaszokat is kapunk, de még milyeneket. Ott kavarják meg az állóvizet ahol csak tudják, és minden egyes újabb fordulat más megvilágításba helyezi a már ismert és igaznak vélt információkat. Megmozgatja az agytekervényeket, és gondolkodásra ösztönöz. Nagyon addiktív, de közben teret is hagy neked arra, hogy te magad ragd össze a kirakós darabkáit. Az különösen elnyerte a tetszésemet, hogy ez a rész pontosan ott kezdődik, ahol az Örökösök viadala abbamaradt. Persze az elején feleleveníti a fontosabb pontokat, és újra képbe hoz, de úgy igazán akkor indulnak be az események, amikor elhagyjuk az első pár fejezetet, és azt látjuk, hogy ez a rész még csavarosabb, még nyakatekertebb, mint az elődje. Olyan fordulatok vannak benne, hogy csak kapkodod a fejed, és egyáltalán nem érződik az, hogy egy olyan falat akarna megugrani az írónő, amit nem tud, mert számomra Az örökség ára sokkal izgalmasabb és akciódúsabb volt, mint az Örökösök viadala. Csak úgy kapkodtam a fejem, és nem győztem falni a lapokat. Ilyen egy igazán kalandos, YA thriller. Nagy rajongója vagyok ennek az alműfajnak, és az írónő is csak megerősítette a szeretetemet iránta.

Avery az előző kötetben már szimpatikus volt, na de itt. Itt mutatja meg igazán, hogy ki is ő. Az elmúlt időszak eseményei valamennyit változtatnak rajta, de nem annyit, hogy ellenszenves legyen sőt... Ahogy haladunk úgy lesz egyre kedvelhetőbb, és még a szerelmi háromszög helyzetet is képesek vagyunk megbocsátani. Amellett, hogy egy eszes és okos lány, fogékony is, viszont túlságosan megbízik olyanokban, akikben nem lenne szabad. Hiszékeny, és ez a kötetben is nem egyszer szorult helyzetbe sodorja.

Ha már többször szóba hoztam a szerelmi háromszöget, akkor muszáj írnom róla, mert úgy érzem, hogy kell. Alapesetben nem én vagyok a célközönsége, viszont Jameson és Grayson tesznek róla, hogy mégis úgy érezzem, hogy engem céloznak meg. Mind a ketten mások, mind a személyiségük, s mind a hozzáállásuk az élethez. Míg Jameson a bohókásabb, addig Grayson maga a megtestesült fegyelem. Emiatt sokszor megpofoztam volna, vagy csak megnoszogattam volna, hogy ne legyen ennyire merev, mert god... Ez a fiú a sírba tesz. Mellette Jameson a maga vicces és laza jellemével igazi felüdülés, emiatt nem is csoda, hogy Team Jameson felé hajlok, ha már le kell tenni a voksot valaki mellett.

A kémia, a szexuális feszültség, az érzelmek vagy éppen ezek elnyomása is pont a kialakult helyzet miatt keserédes, kicsit szenvedős, ugyanakkor nem tudok elszakadni tőlük. Avery mellett ez a két fiú tartja mozgásban a cselekményt, és ők azok, akik kétfelé húznak. Sajnálom, Nash még kevesebb szerepet kapott, mint az első részben. Az összes Hawthorne fiúban van egyfajta sajátosság, ami miatt nem lehet elmenni szó nélkül, és Az örökség ára alatt sem lehet. Nash túl jó ahhoz, hogy ne kapjon több teret, Xander meg *chefs kiss*. Mindenhol ott van, és mindent tud.

A furfangos beszólások és Max személyisége csak még inkább megfűszerezi a már így is színes és ízekben gazdag cselekményt. Xander és Max párosa hihetetlenül jól kiegészítik egymást, és velük az élen garantált a jó szórakozás. Haláliak. S ha már ennyit fecsegtem a karakterekről, azt hiszem ideje áttérni magára a történetre, és a cselekményre, mert nagyot ütnek az biztos. A hangulat hozza az előző rész hangulatát, plusz hozzáadott az írónő egy jó nagy adag bonyodalmat is.

Végig azt éreztem, hogy hiába kezd világosodni a kép, egy perccel nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Persze, elég sok mindenre választ kapunk, és basszus, de jól van felépítve az egész rejtély, a nyomok és azok az apró titkok, amik a háttérben mozgatják a szálakat. Hawthorne papa nagyon értette a dolgát, szerintem ha nekem lett volna ilyen papám, még mindig az első nyomon nyammogok. Az a részletes és átgondolt rejtély fonal valami eszméletlen, látszik, hogy minden vezet valahova, és minden nyomnak legalább két jelentése van, ami vagy megkavar mindent, vagy kivételesen egyenes választ ad.

Maga a cselekmény izgalmas, ahol izgalmasnak kell lennie. A rövid fejezetek még mindig kellemesen elringatnak, és olyan szinten nem érzed az idő múlását, hogy úgy érződik, mintha pillanatok alatt értél volna a végére. Az írónő stílusa még mindig nagyon tetszik, és nem egy helyen hengerelt le. Tele van drámával és csavarokkal a kötet, amik néhol már annyira meg voltak csavarva, hogy nem tudtam, hova is kapjam hirtelen a fejem. Ha kaptunk egy új karaktert, akkor biztos, hogy a későbbiekben meg is válaszolta, hogy miért. Ha adott egy új nyomot, utána megmutatta, hogy oké, ott a nyom, de semmit nem érsz vele, mert az egész kép jóval bonyolultabb.

Nagyon jól tettem, hogy nem hagytam sok időt a két kötet között, mert ez a sorozat egy tipikusan olyan történtet, amit egymás után kell olvasni, szünetek nélkül. Itt még a légyzümmögésnek és a levegővételnek is hatalmas jelentősége van, na jó azért nem hatalmas, de minden egyes részlet egyre közelebb és közelebb visz a nagy kérdéshez, hogy Tobias Hawthorne miért is hagyta a teljes vagyonát Avery Koizi Ginksre. A lezárásról csak annyit, hogy hiába érzem azt, hogy ezzel vége, biztos vagyok benne, hogy az írónő bedob majd egy újabb csavart, jó sok drámát és a harmadik részben sem hanyagol el minket. Anyait-apait bele fog adni, hogy méltó befejezése legyen az Örökösök viadalának, ami ezennel az új kedvenc sorozatom lett. Köszönöm Jennifer, hogy papírra vetetted Avery és a Hawthorne fiúk történetét, és külön köszönöm, hogy megalkottad a szívem egyik darabjának újabb tulaját, Jameson Hawthorne-t. Összességében nagyon szerettem, és csak ajánlani tudom, mert tényleg megéri elolvasni ezeket a könyveket. Nem tudom, hogy miért féltem ennyire, de nem kellett volna. Ahogy Avery, én is bekapcsolódtam a játékba, de míg Avery nem lehet játékos, addig én az lettem, és minden egyes pillanatát élveztem. Remélem a The Final Gambit alatt kiderül, hogy Avery az üvegbalerina vagy a kés, annyi biztos, hogy egy bizonyos alaknak nagy szerep jut, már csak a borító miatt is.

" - Ebben mazsola van? Ki az a szörnyeteg, aki mazsolát tesz a tejkaramellás kekszbe?"

"Na ja. Más tiniket szobafogságra ítélnek, engem meg puccos gálákra küldenek."

" - Elmesélhetnéd, milyen kemény Jameson Hawthorne felsőteste - jegyezte meg szinte mellékesen. - Mert láttam a fotót kettőtökről, és természetfeletti jóstehetségem azt súgja, hogy te már közelebbi kontaktusba is kerültél azzal a felsőtesttel."

" - Most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Jameson Hawthorne egyedül csücsül a pezsgőfürdőben! - Keresztbe fonta a karját. - Szóval, mi legyen?"

" - Lehet, hogy nem is mesterkedik semmiben - jegyezte meg Max.
- Jameson Hawthorne-ról van szó - forgattam a szemem. - Ő mindig mesterkedik valamiben."

"De mielőtt kimondhattam volna, hogy "apám", Grayson lehajolt, és a számra tapasztotta az ajkát. Megcsókolt, hogy megmentsen a szavaim következményeitől. Egy rövidke örökkévalóságig a csókon kívül semmi sem létezett körülöttem."

" - Most nem kell mondanod semmit - állt fel. - Nem is kell megcsókolnod. Még nem kell szeretned, Örökösnő. De ha már készen állsz... - Tenyerét az arcomhoz emelte, és belesimultam az érintésébe. Ő szaporábban vette a levegőt, aztán elhúzta a kezét, és a korong felé intett a fejével. - Ha egyszer majd készen állsz, és ha engem választasz... Csak dobd fel az érmét! Ha fej, én csókollak meg téged. - A hangja kicsit megbicsaklott. - Ha írás, te csókolsz meg engem. Akárhogy is, az akkor igazi lesz."

" - Ez a Hawthorne-ház, Örökösnő. Itt mindig akad egy újabb rejtély. Amikor már azt hiszed, felfedezted az utolsó rejtett átjárót és az utolsó befalazott titkot, akkor jön az újabb kaland."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)